Hateshi

**Hateshi** Csüt. Okt. 23 2014, 16:43

Időbeli elhelyezés: az Eső Országában zajló küldetés után, a Hanghullám fórumkaland megkezdése előtt.
Cél: alapszintű orvosi ismeretek elsajátítása.
Az ismeretek forrása: szerencsére ez nem egy szakdolgozat, úgyhogy főképp a wikipedia, természetesen átírva, és megértve – valamint utánaolvasva.

Hónapok óta nem láttam a mesterem. Eizan, így hívták őt, aki idegen származásom ellenére is felemelt a porból, és azt mondta nekem: Hateshi, tehetséges vagy. Hogy hova tűnhetett? Fogalmam sincs. Ugyan hagyott egy búcsúlevelet, amelyben leírta, hogy szólítja a kötelesség, de semmi több. Talán odaveszett a küldetésen? Annyira abszurdnak tűnt volna. Egy olyan eszes shinobi, mint ő; a falu egyik legjobb genjutsu-használója nem adja olyan könnyen a bőrét. És mégis: híre-hamva se volt, a „felsőbb szervek” pedig nemigen óhajtottak információt kiadni róla. Pedig mennyi mindent akartam neki mesélni! El akartam mondani, milyen veszélyes küldetésen vettem részt, és főképp, hogy végre hivatalosan is konohai genin vagyok. Ennek biztosan ő is épp annyira örült volna, mint én. Talán meg is ünnepeltük volna… vagy nem. Így belegondolva, Eizan sose volt az a bulizós típus, meg igazából én se. Kár.
Aznap reggel egy vérvörös borítékot találtam az ajtóm alá csúsztatva. Ahogy megláttam, a szívem olyan gyorsan kezdett kalapálni, mintha legalább 1000 grammnyi koffeint nyomtam volna le a torkomon. Kellemes emlékek kötöttek ahhoz a színhez, és valamilyen szinten a borítékhoz is. Az első edzéssel töltött napom szökött a szemem elé, a könyvtár, a színváltó könyvek, az a vérvörös szín, és sok más egyéb, de főképp ő: Eizan sensei.
Félve hajoltam le a borítékért, és ugyanekkora félelemmel, remegő kézzel nyitottam ki a levelet. Racionális énem minduntalan azt mondogatta: Hateshi, ne légy már ekkora barom, biztos, hogy nem a sensei az! De tegyük helyre a dolgokat, és mondjuk ki: nem minden az ész, néha a szívre is kell hallgatni! Az az erősen kalapáló, a helyéről izgalmában szinte kiszökkenő gépezet pedig akkor és ott azt súgta a fülembe: Eizan az, ki más lenne!
Végül a levélben a következőt olvashattam:

Találkozzunk a könyvtárban! Ideje, hogy bővítsük a repertoárod. Biztosan ellustultál, amíg távol voltam. Indulj! Most.

És gratulálok!

Szinte el se hittem, hogy tényleg a sensei az! Méghozzá tud a sikeremről, és máris új dolgot akar tanítani! Fenomenális, nagyszerű, lehengerlő, csúcs szuper, marha jó, kirááály. Fel és alá járkáltam a szobában, miközben azért megpróbáltam gyorsan össze is készülődni; néha szökelltem néhányat, csak hogy levezessem a véremben felgyülemlő adrenalint; a levelet pedig felraktam a polcomra, a könyveim mellé. Eszem ágában se volt kidobni.
Csak az odakint süvítő csípős szél térített némiképp magamhoz. Továbbra is örültem, hogy a senseiem visszatért, de az a meglepően zord időjárás megtette a hatását, és visszahozta azt az alapvetően higgadt, átgondolt Hateshit, akit már olyan jól ismertem. Nem is baj, legalább többé-kevésbé eltüntette azt a leányi rajongással fűtött, csupa vigyor énemet, amelyet nem igazán akartam a senseiem előtt felvállalni. Főképp, mert én magam se ismertem magamra.
Csak mikor megláttam a könyvtár kapuját tudatosult bennem az a furcsa egybeesés, hogy hosszú idő után végül újra itt futok össze Eizannal. Mi lehet a célja? – gondoltam. – Nem véletlenül hívott ide, az hót ziher.

– Helló, Hateshi–san! – ugrott elém valahonnan, az isten se tudja, pontosan honnan. – Rég nem láttalak. Remélem, minden rendben van.
Ő se volt az a nagyon érzelmes típus, de azért vidáman mosolygott rám. Nem akartam elrontani a jókedvét, és egyébként se feltétlenül tartozott rám, úgyhogy inkább nem kérdeztem meg, miért volt ilyen sokáig távol. Egyszerűen feleltem:
– Örülök, hogy visszatértél, Eizan–sensei. Mi a mai feladat? Megint a könyvtár? Végre az elmélet miatt jövünk ide, vagy megint valami vicces, fel-alá futkosós, gondolkozós feladatra számítsak?
– Most végre kihasználjuk a könyvtár eredeti funkcióját – nevetett. – Menjünk!
Odabent, miután leültünk az egyik sarokba, szemmel láthatóan biológiai-anatómiai könyvek közé, bővebb magyarázatba kezdett:
– A genjutsu jó dolog, de gondolom, már rájöttél: egymagában nem elég ahhoz, hogy minden helyzetben győztesen kerülj ki a harcból. Épp ezért kell megismerkedned olyan területekkel is, amelyek közel állnak az illúzió-létrehozáshoz, mégis egészen más technikákat lehet a segítségükkel létrehozni... Mondd! Hallottál már az orvosi ninjutsukról?
Na, erre meg mit feleljek? – gondoltam magamban. – Hát persze, hogy hallottam. De biztos, hogy most van ennek itt az ideje? Nem tűnik egy egyszerű ágazatnak…
– Igen – mondtam végül. – Azt tudom, hogy hasonlóan jó chakra-kontroll kell hozzájuk, mint a genjutsukhoz.
– Pontosan – helyeselt. – És, látva a kétes arckifejezésed, azt is hozzátenném, hogy az orvosi ninjutsuk nem csak gyógyításra, hanem sokszor támadásra is használhatók. De ne szaladjunk ennyire előre.
Ez már mindjárt jobban tetszik.
– De most nem ezért vagyunk itt – folytatta rögtön. – Az orvosi ninjutsuk tanulása hosszadalmas folyamat, épp ezért kezdjük el már most. Az első lépés az elmélet elsajátítása, amihez a legjobb terep pont a könyvtár.
Tetszett, hogy a sensei ennyire célirányosan próbál felkészíteni, de egyelőre ötletem se volt, hogy miről akarja majd, hogy tanuljak. Bár igaz, rám fért egy kis memóriafrissítés: voltam annyira általánosan művelt, hogy a biológiai ismereteim nem voltak egyenlők a nullával, de azért éppenséggel nem neveztem volna magam olyasvalakinek, aki akár leegyszerűsítve is, de érti az emberi test működését.
Mesterem ekkor az egyik távolabb eső polcról leemelte egy nagyobb béka anatómiai modelljét, és mikor letette elém az asztalra, magyarázatba kezdett:
–Igen, mielőtt megkérdeznéd, a könyvtárban ilyesmi is van, nem csak könyvek. De ami ennél fontosabb, az ez a modell. Láthatod, hogy ez egy állat. A természetben megfigyelheted, hogy külső szemmel hogyan néz ki pontosan: láthatod a bőrét, a szemeit, a gyorsan kiölthető nyelvét stb. Ezen a modellen pedig mindazt figyelheted meg, ami összességében az egész test működését lehetővé teszi – mondta. – Mint láthatod, a csontozat az, amely a test váza, tehát olyasvalami, ami szilárdan összetartja magát a testet. Az izmok és inak segítik a testek a mozgásban. Aztán itt vannak a szervek: a szív, a máj, a gyomor, de mivel ez egy nagyon jó darab, még a vesét, a lépet vagy az epehólyagot is láthatod rajta. E szervek együttes működése teszi lehetővé magát az életet. És végül – mutatott a modell fejére – itt az agy, minden egyes velejárójával és a központi idegrendszerrel együtt. Számunkra talán az idegek és a központi idegrendszer a legfontosabb rész, hiszen ez hálózza be az egész testet, ez irányítja az egyes szerveket, végül pedig a chakra-hálózattal is kapcsolatban van.

Eizan sensei előkapott a táskájából egy kis üveg vizet, ivott egy keveset, majd újult erővel folytatta:
– Hogy miért fontos ez a béka? Mert kicsit bonyolultabb módon, egy kicsit nagyobb rendszerben és méretesebb testben pont ugyanígy működik az ember is. Ma az anatómiával fogunk foglalkozni. Az anatómia valójában bonctan, ez nyilván arra utal, hogy a tudósok egykor – és azóta is – ilyen módon térképezték fel az emberi szervezetet… És hazudok is, mert nem csak az emberről van szó! Az anatómia az élő szervezet struktúrájával és szerveződésével foglalkozó tudományág. Amit az emberrel vagy egy állattal kapcsolatban megtanulsz, sokszor igen hasonló, és hasznosítható egy másik élőlénynél is.
Eizan ekkor újra eltűnt, visszatette a béka-modellt a polcra, és három vaskos könyvvel a kezében tért vissza.
– Szeretném, ha a kijelölt fejezeteket ma átnyálaznád! – mutatott a könyvekbe helyezett kis cédulákra. – Alapvetően az emberi testre fogunk fókuszálni, mert most ezen van a lényeg. Egyelőre nem kell, hogy mindent tudj a szervek és az idegrendszer működéséről, az már egy magasabb szint. Most csak azt szeretném, hogy általánosan lásd, hogyan működik az emberi test! Láss hozzá – adta ki az utasítást –, ha kérdésed van, én itt leszek.

Összefoglalva, a könyvekben a következő információkat találtam, amelyeket többszöri olvasással meg is próbáltam elsajátítani:

Az emberi test fő részei: fej, nyak, törzs, mellkas, has, medence. Ezen kívül megkülönböztetünk felső végtagokat, mint a vállövet, a felkart, a könyököt, a csuklót, az alkart és a kezet. Beszélhetünk még alsó végtagokról, mint a medenceövről, a combról, a térdről, a lábszárról, a bokáról, végül a lábfejről.
Az ember szervrendszere igen hasonló más emlősök szervrendszereihez, de természetesen nem hagyható figyelmen kívül az álló testhelyzet módosító hatása. Az életmódbeli eltérések és a két lábon történő járás velejárója az agy testmérethez képest viszonylagosan nagy mérete, valamint az agykéreg megnövekedett kapacitása.

Maguk a szervrendszerek a következők: csontvázrendszer, izomrendszer, keringési rendszer, idegrendszer és az érzékszervek.

Csontvázrendszer:
A csontváz szerepe az úgynevezett tapadási hely biztosítása és az izmok megtartása. Ez utóbbi által passzívan a mozgásban is részt vesz, kulcsfontosságú tényező. Bizonyos csontok pedig a vérképzésben is részt vesznek.
Egy felnőttnek 206 darab csontja van, ez az újszülöttek esetében még 270. Fontos, hogy a csontokat ízületek vagy varratok kapcsolják össze, valamint hogy a csontok maguk szilárdságuk ellenére rugalmasnak tekinthetők.
A koponyacsont két része az arc- és az agykoponya. Ez utóbbi védi az agyat. Ezen kívül érdemes még megjegyezni a gerincet, melyet csigolyák alkotnak, és a gerincvelőt védelmezi. Végül pedig a mellkast, amely 12 bordapárból áll, és a tüdő, valamint a szív védelméért felel.

Izmok:
Az izmok összehúzódásra specializálódott szövetből felépülő – állati – szervek. Amikor összehúzódnak kémiai energiát termelnek glikogén, glükóz formájában, amelyet mechanikai energiává alakítanak, ezzel biztosítják a test és a belső zsigeri szervek mozgását.

Fontos tulajdonságuk még, hogy a szív munkáján és az erek átmérőjének szabályozásán keresztül a vérkeringése is hatással vannak. Végül hőt termelnek, így a hőszabályozásban is fontos szerepetek töltenek be.

Vérkeringés:
A szív és a vérerek összefoglaló neve. Központja a szív, amely négyüregű, két keringési körrel, amelyek nem keverednek (nagy és kis vérkör). A vérkeringés elsőrendű feladata a szövetek ellátása a működésükhöz elengedhetetlen oxigénnel, tápanyagokkal, egyúttal pedig a sejtek által termelt szén-dioxid és salakanyagok eltávolítása. A hormonok is az érrendszeren keresztül fejtik ki sejtszabályozó működésüket. A tápanyagok és a gázok cseréje a hajszálerek, vagyis a kapillárisok szintjén történik.

A szívtől a periféria felé tartó ereket artériáknak, a perifériák felől a szív felé tartó ereket vénáknak nevezzük.
Véralvadás: Az alvadási idő kb. 2-10 perc. Ha Ca2+-t távolítunk el, késleltetjük a véralvadást.

Idegrendszer:

Neuronokból, azaz specializált, nyúlványos sejtekből áll. Ezek végződéseikkel (receptorok) felfogják a különböző – külső vagy belső – ingereket, központi szerveikben értékelik és feldolgozzák azokat, majd az utasításokat a környéki idegrendszeren keresztül a szerveken, izmokon stb. lévő szabályozó idegvégződéseknek adják tovább. Alapelv, hogy az ingerületeket az idegrendszer úgy dolgozza fel, és úgy hangolja össze a végrehajtó szervek válaszait, hogy biztosítsa az egész szervezet harmonikus működését. Az emberi idegrendszer magasabb rendű funkciói az emlékezet, az írás, olvasás, beszéd, eszközhasználat stb.
Két fő részre osztható: a környéki és a központi idegrendszerre.
A központi idegrendszer részei a koponyaagy és a gerincvelő. Itt kerülnek feldolgozásra és integrációra az idegi információk. Fontos tudni, hogy az agyat és a gerincvelőt is agyhártyák borítják, melyeket az agy-gerincvelői folyadék rögzít. Ezen túlmenően védelmezi őket a koponya, valamint a gerinc. A fő alkotórészeken kívül a központi idegrendszert rengeteg ingerlékeny idegsejt és nyúlvány alkotja. Továbbá megemlítendő, hogy a belső része szürke- és fehérállományból áll. A szürkeállományban az idegpályák átkapcsolása folyik, a fehérállomány pedig információkat közvetít a központi idegrendszerből kiindulva, illetve az irányába.
A környéki idegrendszer agyidegekből és gerincvelői idegekből áll. Bár az idegeit rostos burok veszi körül a test különböző részein történő lefutásuknál, viszonylag mégis védtelenek és könnyen sérülnek traumás behatások következtében.
Az autonóm idegrendszer, másként vegetatív idegrendszer, az idegrendszernek azon része, amely beidegzi testünkben az akaratunktól független működésű szerveket, mint például a szívet, a simaizmokat, mirigyeket. Ezáltal természetesen kapcsolatban áll a vérkeringéssel, az izomzattal stb.

Miután legalább kétszer átnyálaztam a kijelölt oldalakat, senseiem még egy kedves kis ábrával is kiegészítette a tanulmányaimat, hozzátéve, hogy az idegrendszerrel kapcsolatos ismeretek talán a legfontosabbak, úgyhogy figyeljem meg jól azt a sémát:

A nap végén inkább nem fűztem kommentárt az ábrához, és a könyvekhez se. Örültem, hogy a mesterem végre visszatért, de az aznapi elmélkedős-tanulós edzés jobban lefárasztott, mint eddig bármelyik. Csak remélni tudtam, hogy lesz is valami eredménye.
– Kikölcsönöztem neked a könyveket – kiáltott utánam túlzott vidámsággal Eizan, mikor már épp menni készülődtem. – Otthon se legyél rest ismételni egy kicsit!
Szuper.

Deidara Hétf. Okt. 27 2014, 20:24

A pályázatod elfogadom, és adok érte +5 ajándékchakrát. Lehetett volna mesésebb is, nekünk nem az a lényeg, hogy le legyen írva hány darab csontja, bordája van az embernek, milyen részekkel, stb. Elég néhány ilyet kiemelni, és például ahogy a senseied a békával tette, ahhoz hasonlóan, mesés keretben bemutatni. De ez nem kifejezetten hiba, minden okés volt.

Hateshi

Hateshi

Re: Hateshi