Suijin Benzaiten

Első lépések:

Miután Tenchu bemutatott az öreg fegyverkovácsnak, furcsa módon sose került szóba neve, mindig csak Mesternek, vagy Öregapámnak hívtam, elég gyakran voltam nála, mondhatni, tanoncává fogadott. A fogadott kicsit túlzás, sosem mondta, hogy tanoncává fogad, viszont sosem mondta, hogy menjek el, ezt úgy értelmeztem, hogy nem bánja, hogy körülötte tevékenykedek. Egy nap, nem sokkal az első találkozásunk után, elbeszélgettem vele. Szerette volna tudni, hogy miért érdekel ennyire a fegyverkovácsolás. Nem tudtam volna pontosan leírni, hogy miért, csak annyit tudtam mondani, hogy az egész procedúra érdekes számomra, és élvezem, ha valamit készítek a semmiből. Majd megkérdezte, hogy képes lennék e bérgyilkosoknak jó pénzért fegyvereket eladni. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki mások halálából szeretne meggazdagodni. Csak hümmögött egyet, és biccentett.
Elindult kifelé az ajtón, egészen át a másik épületbe. Elmondta, hogy nyugodtan nézhetem ahogy dolgozik, viszont cserébe rendben kell tartanom a műhelyt, és a ház környékét. Nem volt nehéz feladat, hisz a mesterem legtöbbször a műhelyben volt egész nap, a házba csak aludni járt, persze az acél hevítésekor még aludni sem ment el. Maga dolgozott, más embert nem láttam hozzá járni.
-Tudod mi a legfontosabb egy kard készítésénél?
-Hát az alapanyagok? Például az acél?
-A legfontosabb mindig a gondolat. Egy gondolat, hogy a kardot mire használja az ember. Egy kard olyan, mint egy gyermek, lehet megmentő, lehet megtorló. Minden attól függ, milyen célból készül. Ez halmozottan igaz a különleges kardokra, amiket én készítek. 
-Különlegesek?
-Igen, különlegesek, ugyanis képesek hasznosítani használójuk életerejét, chakráját. Természetesen ettől erőteljesebb fegyvereket is lehet készíteni, amik magát a természet erejét hasznosítják, ilyen fegyvereket nagyszerű kovácsok készítenek, és messze földön híresek. Például a legendás Kusanagi no Tsurugi kard, esetleg a Masamune munkássága, aki legendás lándzsákat készített. Fontosnak tartom, hogy kicsit tudj ezekről a dolgokról, ugyanis nem fegyvereket kovácsolunk, hanem történeteket írunk. Minden egyes kardra tekints úgy, mint egy könyvre, ez nem munka, hanem művészet, kicsit elvontabb a többség számára, de aki hozzáértő, tudja értékelni. Természetesen ilyen kardokat nem készítünk minden nap, csodaszámba mennek, és egyes kard létezése lehet, hogy csak mendemonda. Viszont gyakran készítek teljesen hétköznapi kardokat, ritkábban chakraérzékeny pengéket.
Bólogattam. Nem tudtam volna se hozzátenni, sem kérdezni bármit is. Minden érthető volt, és lenyűgöző.
-A hétköznapi kardok készítését megtaníthatom neked, nem egy rövid folyamat. Rég volt már tanoncom, és amint látod, felettem is eljár az idő. Nem győzök már mindent magam csinálni.- majd becsukott szemekkel nevetett. Ezt úgy vettem, hogy meg tudna mindennel birkózni maga is, csak nem akarta, hogy feleslegesnek érezzem magam.- Tehát az első dolog, amire szükségünk van egy kard készítéséhez, egy gondolat. El kell döntenünk, mi lesz a feladata. Hozzászabjuk használójához. Ugyebár felesleges lenne alacsony termetű embereknek méteres kardot a kezébe adni, csak úgy, mint értelmetlen lenne megtermett embereknek tőröket készíteni. Tehát, a mostani feladatunk, egy kard készítése, amit egy fiatal ninja fog használni. Állítólag fürgeségével szeret kitűnni a harctéren, tehát előnyösebb lenne számára egy rövidebb tőr, például egy Tanto. Többféle módon el lehet készíteni, viszont én most egy különleges módot szeretnék neked megmutatni. Több technikát ötvözünk benne, tehát nem egy kezdő kovácsnak való munka, viszont az első lépésekkel, amik viszonylag egyszerűek, és gyorsan elsajátíthatóak, képes lehetsz egy viszonylag egyszerű Tantot készíteni.
Először elmondom, hogy fog kinézni a tőr, hogy értsd a lépéseket amiket tenni fogunk az elkészítése felé. Az egész Tanto egy Kanmuri-otoshi típusú Tanto lesz. Különlegessége, hogy a legtöbb Tantoval ellentétben, kétélű, tehát fordítás nélkül használható vágásra, ami egy gyors shinobit még halálosabbá tehet, természetesen a nem domináns oldalt precízen kell használni, ugyanis a penge nem olyan minőségű mint a domináns él. Az egész Tanto alapja pedig egy Hira típusú penge lesz. Lényegében egy egyszerű vágóeszköz, amit aprólékos munkával egy nagyon veszélyes fegyverré tudunk alakítani. Most, hogy tudjuk mit akarunk készíteni, ideje hozzálátni, és előkészíteni az alapanyagokat.
A legfontosabb dolog az acél természetesen, de a szenet sem szabad figyelmen kívül hagyni, lehet akármilyen értékes az acél, ha a szén, ami hevíti nem tökéletes. Nyers érc megmunkálásakor természetesen nagyobb hangsúlyt fektetünk a szén minőségére, ugyanis jobban befolyásolja a penge minőségét, mint mikor már kész fémrudakkal dolgozunk. Mivel ez egy mindennapi Tanto lesz, előre elkészített fémrúddal dolgozunk. A mindennapit most nem lekicsinyítésképp értettem, inkább arra, hogy elég gyakori.
A hevítés nagyon fontos, különféle eszközökkel lehet mérni a fém hőmérsékletét, de én mindig esküdtem arra, hogy a saját érzékszerveinkre kell hagyatkozni. A szemünkre, hogy milyen színnel izzik a fém, a fülünkre, hogy hogyan serceg, a kezünkre, mellyel pontosan érezzük a hőt. Az érctől függ milyen hosszú ideig tart ez a folyamat. Helyzetünkben nem tart sokáig, ugyanis eme ércrúd már előkezelt, szóval csak formára alakítjuk.
A kalapácsolás, és a penge formálása az, ami alakot ad a kardnak. A tűzzel való megmunkálás adta a lelkét, akkor ez adja a testét. Ehhez a legtöbbször egyszerű kalapácsokat használunk, természetesen, egyes ritka kardok készítéséhez más eszközök is szükségeltetnek, de mindent a maga idejében.
Ahogy néztem a kovácsot, minden egyes mozdulatát próbáltam mélyen az eszembe vésni. Minden egyes ütéssel a fémdarab egyre inkább egy hosszabb tőr formáját kezdte el fölvenni. Minden olyan egyszerűnek tűnt.
A formálás után párszor újrahevítjük, és lehűtjük a pengét, nem szabad, hogy túl rugalmas legyen. és túlságosan merev sem lehet. Ezt a szénnel is befolyásolhatjuk, amit az érc kinyerésekor használunk. A penge edzése után következik a vágóél kimunkálása. Ez, mondhatnánk, a kard arca. Különféle technikákkal különféle mintákat készíthetünk, ezt különféle agyagokkal érjük el, de ebben az esetben nincs szükségünk ilyen kozmetikai elemekre.
Csiszoláskor többféle homokkövet használunk, először nagy, majd egyre finomabb csiszolóeszközt használunk. Ez a folyamat néha annyi időt emészt fel, mint a kard készítése, tehát nem szabad elsietni. Mivel egy Kanmuri otoshi típusú fegyvert készítünk, csak az alap penge készítését mutatom meg, ami a Hira. Mivel a nem domináns él készítéséhez nagyobb gyakorlatra van szükséged, így azt, majd később mutatom meg. Viszont a Hira típus készítése viszonylag egyszerű, így azzal gyorsan végezhet az avatott kéz. Végső soron, ez az a lépés, ami eldönt a laikus használónál, hogy milyen is a fegyver minősége.
A kard markolatát természetesen különféle anyagokból készíthetjük, és többféle formára. A markolatot, mivel nem jön ide a használó, máshol készítik, hogy minél jobban kézre essen a fegyver. Természetesen ezt nem bánom, csökkenti a kardkészítés idejét.
Egészen addig maradtam, míg a Hira típusú Tantot el nem készítettük. Az egész procedúra néhány napig tartott, ezután visszatértem falunkba. Egy hét elteltével tértem vissza Mesterhez, aki ekkorra már elkészült a Tantóval, már csak rám várt, hogy felavassa a fegyvert.
Egy egész rituálé volt, amin az új vágóeszköz átesett, aminek a végén pár jel került föl rá, ami jelezte, hogy ki is volt a kard készítője. Viszont a végére került még egy jel, az pedig az én jelem volt, ami a tanoncot jelölte, aki a munkálatokban segédkezett.