Amaken Yoshimitsu

Főkarakter:  Djuka Ryuu



Név: Amaken Yoshimitsu

Ország: Sunagakure

Rang: Chuunin - Vándor Ninja

Szint: C (Chuunin)

Chakraszint: …

Nem: férfi

Kor: 32

Kinézet: Barna haj, és világosbarna szem. Apró borostaszerű szakáll kezdődmény az állán. Szinte soha nem látni rajta a szokásos shinobi ruházatot, még a fejpántja is kerüli a homlokát. Egy hosszú, homokszínű csuhás köpenyeget hord, mely sokkalta nagyobb nála, így a hátán hordott pecséttároló miatt igencsak köpcös nagydarab embernek tűnhet. A tárolóba 3 közepes tekercs férhet el egymás felett fektetve, amikben a kedvenc, vagy épp szükséges, vagy esetleg megrendelt bábjait hordozza. Az öltözéke igencsak változatos, mindig olyat hord, amihez a legnagyobb kedve van, de a kedvenc színe a homokszín, így gyakorta olyan ruhát választ, ami illik a köpenyegéhez. Az övéről 4-5 kisebb tekercs lóg, amikbe apróbb alkatrészeket, kisebb bábokat szállít. Aki látja, a bábja nélkül jogosan gúnyolhatja málhás szamárnak. Az izomzata az állandó súlyok miatt elég kidolgozott, így hosszabb távokat is képes így megtenni.

Jellem: Bár leginkább a magányos farkas típus, nagyon barátkozós és szeleburdi típus, és ha alkalma adódik, szívesen rendez ivászatokat ismerőseivel. Bár elhagyta faluját, örökké hűséges lesz hozzá, és ha a falusiaknak szüksége van segítségre, már indul is haza. Imád utazni, de annál is jobban szeret a bábokkal foglalkozni. Előszeretettel bütykölget, tervezget bábokat, és leginkább saját maga által tervezett bábjait szereti használni, ha harcra kerül sor. Az általa készített bábokat azonban nem mindig tartja meg magának, ugyanis megrendelésre szinte bárkinek gyárt elegendő pénzért (a bábkészítő jele egy narancssárga homokóra). A pénzel, szeret spórolni az igen költséges hobbija miatt, így ha teheti különleges kincsek után kutat, és ha a helyzet úgy kívánja akár fejvadászatra is vetemedik. A mondás úgy tartja, hogy a férfi szívéhez a hasán vezet az út. Nos, ez rá teljes mértékben igaz. A főző tudománya nem pont éppen megfelelő… inkább az a kategória, amikor még a kész étel még ehető, így egy finom étel lehetőségét sosem hagyja ki.

Felszerelések:

- 1 közepes tekercsszállító „fatáska” (3 közepes tekercs szállítására alkalmas)

- 1 közepes tekercs (1x Sáska (báb))

- öv, melyre pántokkal tekercseket lehet rögzíteni (5 kistekercs rögzítése lehetséges (elöl kettő, oldalt kettő, hátnál egy)

- 1 kis tekercs (10x Tücsök (báb)

- Szerszámok

- Bábmester eszközkészlet



- 1 hosszú csuklyás köpeny

- 1 db Tanto (combjára kötött hüvelyben)

 

Technikák:

Alap E szintű jutsuk
Kugutsu no Jutsu - Bábirányító technika
Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika
Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika
 

Előtörténet:

Sunagakure homokos fennsíkja az, amit ténylegesen is otthonomnak hívhatok. De nem is bánom. Szeretem a homokot, mely könnyedén száll a levegőbe, amerre fújja őket a szél. Úgy érzem én már születésem óta ilyen vagyok. Kiskorom vidám perceit a falu utcáinak és sikátorainak felfedezésével töltöttem szépen lassan megismerve az otthonomat… a hazámat, amit elhagyok végül… de erről majd később. Anyám is, éppúgy, mint apám shinboi volt, akik hosszú-hosszú évekig szolgálták a falut leszegett fejjel, nem ellenkezve. Egyke voltam, így nem kellett osztoznom a szüleim törődésén… már ha lett volna ilyen. Ugyanis nem voltam számukra más, mint egy újabb éhes száj, amit etetni kell. Talán emiatt kalandoztam… talán emiatt voltam mindig távol otthontól… Vajon, ha megkaptam volna a szeretetet, másképp történtek volna a dolgok? Nem hiszem… vagyis… nem tudom. Az akadémiás korom szinte száguldott. Élveztem a minden percét. Tanultunk nevesebb shinobik életéről, elsajátítottunk új technikákat, és ami a legfontosabb… barátokat szereztem. Barátokat, akik nem úgy néztek rám, mint csak egy éhes szájra. Nagyjából 2., 3. tanulós évemben derült ki miben vagyok leginkább tehetséges. Úgy tűnt a jutsuk terén éppen, hogy csak a normál is diákok határát súrolom, ám amiben lényegesen eltértem a diákok nagy részétől, hogy tehetségesnek mutatkoztam a bábok mozgatásában. Bár lassú folyamat volt, végül sikerült elérnem azt a határt, hogy biztos legyek abban, mi akarok lenni. A bábhasználat bonyolult, de csodás művészet. A test és a báb kölcsönös rezonanciája hozza létre a művet, az élő és a holt szimfóniája, mint a zongora és a művésze esetén.  Az egyetlen szépséghibája az volt, hogy valamiért irtóztam akkoriban a humanoid báboktól. Mintha csak egy embertársamat mozgatnám... Mintha csak egy holtestet mozgatnák. Így történt hát, hogy nekikezdtem a bábok rejtelmeinek kutatásának. Hogyan épülnek fel, hogyan mozognak, hogyan táncolják el végzetes szimfóniájukat. Az akadémia végeztét jelző vizsga utólag elnézve igencsak egyszerűnek tűnik. Tekintettel arra, hogy bábhasználóként edzőttem kicsit engedékenyebbek voltak velem jutsuk terén. A vizsga technik a Tranformációs és a Láthatatlanság Köpenye volt, de ezek voltak a könnyebb jutsuk, így az engedmény nélkül is jól teljesítettem. Viszont mikor a bábvizsgára került sor, na az volt a neheze. A bábomat a chakrafonalak segítségével végig kelett reptetnem egy aprób akadálypályán. Bár a szlalomozás az elején kissé lassan ment, a fegyverhasználat viszonylag jól sikerült. Végül befejeződtek a tesztek, és másnak értesültem, hogy sikeresen átmentem. A shinobi vizsgát elhagyva végül, Sunagakure ninjájaként éltem tovább a napjaimat, de lassan úgy éreztem a családnak vége. Anyám, és apám lassan már az étkezéseimet is meg-megvonta tőlem, így abból a kevéske pénzből kellett magamnak vásárolnom, amit megkerestem. Bár a sulinak vége a vizsgálataimat továbbra is folytattam, hosszú-hosszú évekig. Nagyjából 17-18 éves lehettem, mikor sikerült előrehaladást mutatnom. Lakásom, melybe egyedül éltem szűk volt és kicsi, de minden szabad helyet vázlatok, vagy jegyzetek sokasága borított. A földön el-elszórva bábtartozékok, és forgács tündökölt, utalva rá, hogy nagyjából ott dolgozok, ahol éppen jól esik. Egy újfajta báb kidolgozásán fáradozok, mely apró teste miatt, könnyű rajtaütéseket biztosít számomra, ráadásul egyszerűsége miatt kevesebb chakrafonállal is képes vagyok mozgatni. A gondot nem a mechanika, hanem az, hogy a báb egy-egy ugrásnál ne szakítsa, gyűrje meg a belé helyezett robbanó cetlit. Szinte mindig azon voltam, hogy tökéletesítsem a bábot, ha éppen nem küldetésen voltam, vagy nem a házimunka kötött le. Így jött létre az első bábom, melyet Tücsöknek nevezte, és Elején kicsit szokatlan volt ez az aprócska, tenyérnyi báb, de szépen lassan kezdtem rászokni. Szépen lassan kezdtem áttérni ezekre az egyszer használatos bábokra, bár tudtam, hogy jóval drágább mulatság, mégis jobb érzés volt őket irányítani, mint a humanoid bábokat. Azonban ez nem tartott sokáig. Szépen lassan eljött az idő, hogy a bábok fenntartása, már túlontúl drága volt, egy-egy harcolós nap után. Így kénytelen kelletlen ismét visszatértem az ember formájú bábokhoz. Így történt, hogy ismét nekikezdjek a tervezésnek. Az előző bábból nyert tapasztalatimat is egyszerű volt továbbfejleszteni, de a gondot azt jelentette, hogy honnan szerezzek ötletet. Szerencsére az állatvilág ismét a segítségemre sietett. Bár szó mi szó, ez a báb költségesebb volt az elődjénél, viszont több harcra is használhatom, nevéül pedig a Sáskát kapta. Tudom kicsit érdekes, hogy először Tücsök, majd pedig Sáska, de hát ilyen az élet… különös véletlenek ad. Eme bábom már inkább hosszabb harcra termett. Bonyolult volt elsőre összeépíteni, és úgy tűnt nem minden úgy akart működni, ahogy kellett volna. Ám az évek során végre kész lett, és én 22 évesen végre két sajátkészítésű bábbal is rendelkeztem. Az évek gyorsan teltek, és én egyre jobban kezdtem elsajátítani a bábjaim használatát. A Sáskának hála, már nem nyúltam Humanoid bábokhoz, így a „művészetem” végre teljesen tombolhatott. 27. életévemet töltöttem talán, ha emlékeim nem csalnak, amikor elkezdődött a Chunin vizsga. Kivételesen én is részt vettem rajta, 2 Sunagakurei társammal. Eren, aki föld típusú shinobi volt, inkább a puszta erő híve volt, míg Elisa inkább a taktikázásra ment. Elisa is bábhasználó volt, csak úgy, mint én, ám ő továbbra is humanoid bábokkal harcolt, hiába ajánlottam neki a sajátjaimból, azt mondván, hogy azokat már megszokta. A vizsga 3 fordulóból zajlott. Az első forduló volt a legkönnyebb, mivel itt csak a rátermettségünket vizsgálták. Az volt a feladat, hogy rejtőzzünk el, és bizonyos ideig maradjunk rejtve, ugyanis ha a vizsgabiztos segítői ránk találnak a vizsgánknak vége, és a megbuktunk. Ám a nehezítés ott volt, hogyha a csapattársunk lebukik, akkor annak a csapatnak szintén vége, így csak remélni tudtuk, hogy társaink nem hagynak minket cserben. Mondanom sem kell, hogy maga volt a rémálom magamat és a tekercset is elrejteni, de végül sikerült. Egy üreges fába rejtőztem el, melynek nyílását, a köpenyemmel fedtem be, és alkalmaztam a Kakuremino no Jutsut, így úgy tűnt, mintha a kéreg folytatódna, és nem is lenne ott semmilyen lyuk. Mire a vizsga első szakasza befejeződött, szinte majd megvesztem a zsibbadtságtól, és a tekercsemet is ki kellett rángatnom a lehető legóvatosabban az üregből. Szerencsére társaimat sem kapták el, így a csapatunk tovább jutott. meg kell, mondjam, hogy az esemény 2. fordulója igen kegyetlen volt mindenki számára nagy valószínűséggel. Egyszerű mindenki-mindenki ellenes harc… ám az ellenfeleink a saját csapattársaink voltak, és az utolsónak talpon maradó jut csak tovább. Szörnyű volt látni, ahogy az előttünk lévők sorra esnek egymásnak, ki ki hezitálva, ki meg gondolkodás nélkül. Volt olyan csapat, aki nem volt hajlandó harcolni… őket kizárták. Végül azonban mi jöttünk sorra. Bár mindannyian határozott arcot vágtunk, tudtuk, hogy semelyikünknek nincs ínyére, de már megtárgyaltuk. Az egyikünk győz, a többi veszít. Nincs mese. Én voltam a legidősebb a csapatba, viszont messze nem a legerősebb. Erőben Eren volt a jobb, míg a gyorsaságban Elisa, míg én a rajtaütésekben. Mindegyikünk várt a kezdés előtt. Óvatosan lépkedve várva, ki mit lép elsőnek, mivel ha elindulunk, nagy eséllyel hátba kaphatunk egy támadást. Ha tovább húzódott volna a harc kezdete nagy eséllyel Eren indult volna meg legelőször, míg mi fedezéket keresünk. Erre számoltak mindketten. Azonban én támadtam először. Kis tekercsem előrántva egy pukkanást kísérve 10 Sáska pattan elő a pecsétből. 6 ártalmatlanul érkezik le elém szétszórtan, míg chakrafonalaimnak segítségével több bábot is megfogok, ám azok is elrejtőzve maradtak a többi között. Kis, gyűrűs és középső ujjam egy bábot mozgatott, míg mutató és hüvelykujjam egy másikat. Természetesen a másik kezemnél ugyanígy. Eren és Elisa hátrál egy kettőt, és meglepődve, de óvatosan fordul felém. Ismerték a bábjaimat, ahogy én is ismertem az ő technikáikat. Tudták mire képesek, így óvatosnak kell lenniük. Eren lépett elsőnek ellenem. Magasra szökkenve próbált a közelembe jutni átugorva a bábokat. Eren mindig is ilyen volt… nagyon naivvá vált az ereje miatt. Ahogy a levegőbe ért 3 ujjam mozdult, mire a tömegből az egyik báb magasra szökkenve Eren előtt termett. Aktiváltam a jegyzetet, mire a robbanás körbekerítette egy pillanatra a fiút, majd visszalökte arra, amelyről jött. Mivel nem közvetlenül előtte, hanem kicsit odébb robbantottam, így nincs komolyabb baja, csak pár helyen megperzselődött, és kicsit zsongni fog a feje még egy darabig. Megpróbált felállni, ám nem maradt ideje, Elisa bábjának pengéje beléhatolt a karjába. Fájdalmas kiáltás, majd elhal, ahogy a mérgezett penge kezd hatni. Elisa sosem kedvelte halálos mérgeket, ő inkább kábító, összezavarókat használt, így a már amúgy is zavaros fejű társunk most egy ideig teljesen kába lesz. Motyogott valami hülyeséget, amit én nem hallottam, de a nézőtérről jövő nevetésből ítélve valami nagy sületlenséget mondott. Szanitécek léptek be hozzánk, majd pár pillanaton belül ott sem voltak elszállítva a kiesőt. Már csak ketten maradtunk. Én és Elisa. A chakra fonalaimmal eközben új bábot fogtam meg, majd vártam. Egy pillanatig néma csend, majd mindkettőnk ujja egy időben mozdul.  Négy Tücsök röppen Elisa felé, míg a bábja egy senbon lövővel hatástalanítja az egyik bábom. Tökéletes lövés volt a robbanó jegyzet nem sérült, ám a bábom mozgásképtelen lett. De még mindig maradt három. Ide-oda szökkenve próbáltam eltéríteni őket a senbontól, miközben Elisa a bábjával próbálta eltakarítani a felé tartó bábokat. további 3 bábomat tudta még hatástalanítani, melyek a földön feküdtek ki túlságosan messze tőle. Már csak 5 tücsök maradt. Kénytelen voltam 2-2 chakrafonálra váltani, így mindegyiket tudtam mozgatni, bár kicsit nehéz lesz odafigyelnem rájuk. Sérülések terén eddig én álltam rosszabbul. Túlságosan a bábokra figyeltem, így lábamba kaptam egy senbont, ám ezen kívül kutya bajom. Az ujjaink mozdultak.  A chakrafonalak szinte csak röpködtek, ahogy egymás felé mozgattuk a bábjainkat Még 2 tücsök veszett oda a senbontól, mikor meghallom a várva várt kattanást. A megmaradt tücsköket hadba indítva Elisa bábja felé, aki kifogyott a Senbonokból, és megpróbálta a pengéjével kiiktatni őket. Mind hiába. A tücskök egyesített robbanása millió darabra szaggatta a bábot faszilánkok sokaságát szórva szét. A füstfelhőből törtem elő én és Elisa felé szökkenek. Nem gyakran támadok közvetlenül, de nem maradt túl sok időm ahhoz, hogy leidézzem a másik bábom, így a Tantoval a kezemben Elisa felé rontok. Késve veszem észre, hogy az ujjai mozognak. A Karasuja karja még ép volt, még pont jókor csatolta le. A penge az oldalamba fúródik. Felkiáltok a fájdalmamban, majd érzem, hogy a fájdalom tompul. A méreg hatni kezdett. Hamarosan túl kába leszek a harchoz. Összeszorítom a fogaimat, és továbbindulok. Egy pillanat múlva mindenki megállt. A nézőtéren senki sem lehetett biztos, hogy mi történt. Mígnem a bíró felemelte e kezét, és kihirdette, hogy a meccsnek vége. Ott álltam Elisa előtt, ő meg tágra nyílt szemmel az arcra előtt remegő Tantot figyelte. Ha élet-halál harc lett volna megölhettem volna. De ő a barátom.. a társam… nem fogom megölni. Végül leengedem a pengét és fáradtan elmosolyodtam. Győztem, de milyen áron. Testem gyenge, és mindjárt összeesek. Bár én voltam a győztes nem sokáig jutottam. A 3. forduló is harc volt, 1 az 1 ellen az előző szakasz győzteseivel. Bár mire én következtem a méreg nagy része kiürült, a chakrám nagy része még nem tért vissza. A Tücsköket az előző harcban elvesztettem, így a Sáskámmal harcoltam ebben a körben. Az ellenfelem sajnos azonban nemcsak, hogy tapasztaltabb volt, de jobb állapota miatt előnyben is részesült. A harc elején még jól tartottam magam. A Sáska az ellent rohamozva próbálta megvágni, vagy teleszkópikus karjaival lefogni. Ám mint a méreg még nem ürült ki teljesen. Egy kicsivel hosszabb pislantás, és a harc megfordult. Pár percen belül a Sáska romokban, én meg ájultan a földön. Rá pár nappal később meglepő hírek érkeztek. Én és Elisa is sikeresen Chuninok lettünk, pedig nem jutottunk túl messzire. Eren bár irigykedett, teljes szívből gratulált nekünk. Ő sajnos még továbbra is genin maradt. Bár egy-két napig, még kórházban maradtam (a méreg és a megterhelés igencsak megviselte a testemet), hamarosan új erővel nekivágva új küldetésekre, nagyobb kihívásokra indultam el.

 

10 évvel később

 

Lágyan fújta a szél a homokot a levegőben szerte szét. Én biztonságban megvoltam a köpenyem alatt. Hátamon és oldalamon bábjaim tekercsei pihentek. Finoman végighúzom borostámon a kezemet.. úgy tűnik, ideje lenne már megborotválkoznom. 2 éve már, hogy elhagytam a falum. A vezetőség engedélyt adott számomra hogy elhagyjam szülővárosom, és felfedezzem a világot. A célom az volt, hogy tökéletesítsem a bábjaimat. Ehhez viszont elengedhetetlen számomra, hogy új helyeket, új anyagokat, és új bábokat is láthassak. Mikor még a falunak segédkeztem Sunagakurei Chuninként jártam a világot… most viszont csak egy málhás bábkészítő vagyok… vagyis nem pontosan. Bár a falumat elhagytam a shinobi létről nem mondtam le. Az évek során fejvadász és kincskeresőként ismert meg a világ. Begyűjtöm a fejpénzeket, és ritkaságokat keresek fel, majd adok el. Hogy miért? A válasz egyszerű. A pénzért, mely elengedhetetlen a fejlesztés érdekében. Ez volt az én múltam, ám a jövőm még rejtély. Az utam? Majd eldönti a sors. A legfőbb célom? A világ legerősebb bábjának megépítése.

báb kérvényeim:
Tücsök: egy tenyérnyi báb, melyet akár 1 chakra fonallal is irányíthatunk (a tökéletes mozgás érdekében ajánlott legalább 2 fonál). Egy kicsit vaskosabb egy átlagos tücsöknél, mivel a testében egy összecsavart robbanó cetli van elhelyezve, melyet bármikor aktiválhatunk felrobbantva így a bábot, és a környezetét. A Robbanás ereje egy átlagos robbanó cetli erejével egyenlő

Sáska: Emberméretű báb, mely első ránézésre valóban sáskaszerűen hat, ám két pár karja és 2 pár lába vagy csak. A lábai szilárd, de rugalmas fákból épült össze, és egy különleges rugós szerkezetet is hozzá építettek, így a földről elrugaszkodva sokkal gyorsabb mozgást tud elvégezni, mint egy átlagos báb.  A karja hengerekből épül fel, mely teleszkopikus karként szolgál, így kinyúlva, ha szerencsénk van csapdába is csalhatjuk az ellent. A kézfejek helyén egy-egy hosszú pengéjű kasza található meg, mely a Sáska fő fegyvere. Emellett a közelharci támadások ellen a Sáska fejébe egy kunai vető szerkezet van építve.

egyéb kérelem:
szeretnék megpályázni egy Bingo-könyvet karakter fejvadászata végett, amennyiben ez gond akkor nem feltétlen szükséges