Imagawa Takayama vs. Amaken Yoshimitsu

A megérzéseim mindenképpen helyesnek bizonyultak, abból a szempontból, hogy elkerülni és nem hárítani akartam.  Egy gyors mozdulattal a másik előrántott egy tekercset, és valami furcsa bábot idézett elő belőle, mely szinte azonnal megindult felém. Karjai hosszúra nyúltak, de a pengének az életlen fele közelített az arcom irányába. Egy gyors mozdulattal kilépek balra, és jobb kezemben megforgatom a katanám, hogy az is az tompa felével csapjon oda, és egy fölfele irányuló csapással, a báb jobb karját a magasba csaptam. Ezután a báb visszatért a gazdájához miközben az bemutatkozott.
- Örülök Töki. Én Imagawa Takayama vagyok, vándor Szamuráj a Vas országából. És vigyázz, mert ha te is alábecsülsz, akkor nem csak új gatyát kell majd venned.
A sáska nevű báb, eléggé morcosnak látszott, és kiengedte a maradék 2 karját és 2 lábát.
- Mi a pacipimpili? Ennyire billegális az a báb, hogy négy láb kell neki? Mi volna, ha kurtítanék rajta?
Mondtam és már meg is indultam ellenfelem felé, közben a négy karra fókuszáltam. Sajnos a négy kaszás kar négyszer nagyobb fenyegetés jelent. Mikor már két lépés távolságra voltam a bábtól becsúsztam, hogy a végzetes karok alá kerüljek. Markolatgombbal támadtam rá a báb egyik közeli lábára, miközben a pengével az esetleges csapásokat próbálom védeni. Ha betalál a csapás, a bábosnak kell egy kis idő, míg stabilizálja a bábot, és én ez idő alatt kirúgom a lábát, hogy fel se tudjon állni.
~ Gyerünk Töki, mutasd mit tudsz!

Szemeim jobbra-balra cikáznak Yoshi és a Sáska között. Próbálok minden apró rezzenésre reagálni, de egy ideig egyikük sem mozdul. Majd egyszerre két dolog történik, ez egyik egy apró mozdulat, Yoshitól, a másik a Sáska egyik kinyúló karja. A kar túl egyenes, de túl hirtelen jött, így nem volt más választásom, mint hogy a katanámmal hárítsam. Egy lentről indított vágással próbáltam másik irányba terelni a teleszkópos kart. Ekkor Dejavu érzésem támadt. A Sáska egyszerű mozdulata… Yoshi furcsa ujjmozgása.
- A P*csába!
Kiáltottam fel, mert tudtam mi fog következni. És nem is tévedtem az arcom felé egy apró báb reppent, de most valamelyest felkészülten ért a támadás. Emiatt egy hatalmasat ugrottam hátra, és néztem, ahogy a bogárka szétrobban. Érdekesen érkeztem a földre. A bal karommal támasztékot adtam magamnak, és a görnyedt állásból előre löktem magam, hogy a füstben meglephessem Tökit. Vagyis megleptem volna, de valami a futás megkezdése után keményen landolt a kinyújtott bal lábamon. A Sáska volt az, aki miután leérkezett két épp kezét kiette a két oldalra, és testével nyomta a bal lábamat. Akaratlan nyögés hagyta el a torkomat, miközben a bestia rátehénkedett a bokámra. Majd a következő pillanatban éreztem, ahogy a nagy nyomás és a föld között a bokám megadja magát és egy könnyed reccsenéssel kényelmesebb helyet talál magának.
- Állj! Állj! – szaladt ki a számon – Vége!... Nyertél – ismertem be. Nem tudtam tovább harcolni, nem volt mire ráhelyeznem a testsúlyom.  Fél lábbal már nem tudtam olyan gyorsan mozogni, hogy egyszerre kerülhessek ki két különálló támadást. Katanámat magam előtt a földbe szúrtam, majd azon feljebb tornásztam magam, hogy Yoshi szemébe nézhessek.
- Köszi, hogy a szart is kiverted belőlem. Jól esett, már rég nem hagytak így helyben, szóval tiszteletem. De ne gondold, hogy kifizetem a kar javítását! – itt megpróbálok vigyorogni, de a fájdalom miatt csak egy erős grimaszra futja – És tegyél meg egy szívességet. Vedd le ezt az átkozott farönköt a lábamról! 

Takayama elfogadta a segítségemet, és én máris odatámolyogtam vele a fához, és miután kényelembe helyezte magát, máris mentem lepecsételni ismét a bábjaimat. 2 tücsök, és egy levágott Sáska kár. Ez nem is olyan rossz. A készlet még ki fog tartani egy darabig. Bár eltartott, míg a maradék 3 Tücsköt is megtaláltam, végül minden a helyén volt. A közepes méretű tekercsemet visszahelyeztem a tartóba, míg a kis tekercset az övemre csatoltam. A fiú kérdésére csak legyintek.

- Pótolhatóak ne aggódj, és a Sáska direkt ezért is rendelkezik több karral. Egy elvesztésétől nem dől össze a világ. Hm.. de az italban benne vagyok. Bár mondjuk fogadó ügyben sem vagyok tájékozottabb, mint a kórház esetén. - majd egy kis szünet után közli a visszavágós dolgot, mire én csak felkacagok - Oké rendben, a kövire a bordáidat töröm el. Na de majd máskor találkozunk bye. - majd elindulok, ám 5-6 lépést követve megfordulok, és szemét mosollyal az arcomon visszamegyek Takahoz, és felsegítve eltámolygok vele az útig, és elindulok vele abba az irányba, amelybe a legközelebbi helységet sejtettem.
Jó kis harc volt ez, és élveztem is, sőt még komolyabb sérülés nem is történt, csak egy kis bokatörés. Már alig várom a következő harcot, és már csak azt remélem, hogy sikerül majd egy újabb bábbal meglepnem.

// Köszöntem én is a játékot //