Yoshimitsu vs Rengar

Helyszín: Kirigakure




Teljes felszereléssel indultam útnak, hogy egy kicsit gyakoroljak, erősítsek, és csak hát mert miért ne alapon. Végre a hajvágás is megvolt, mert már eléggé zavart hogy ilyen hosszú. Az erdőkben sétálgattam. Nem egy komoly edzés, de jót tesz az embernek. Még mindig elég sok állat él errefele. Ahogyan haladok befelé az erdőben egyre sötétebb és sötétebb. A fák kérge durván gombás, talaj növényzet viszont szinte nincs. Az erdő "holtpontja". Az a tipikus hely ahová még a madár se jár. Nincs különösebb oka, csak mindig iszonyú büdös van arrafelé. Mivel már nem először járok arra ezért a fejpántomat az orromra csatolom, plusz egy maszkot (olyan Kakashisat ) a számra helyezekután…
itt még nem is selytettem hogy mi fog történni ez után…




(Szokásos rövid kezdő )
Felszerelés: kunai3 db
Katana
Kapszulák
Shuriken 5db
Némi étel

Nyugodt és körültekintő figyelemmel tekintettem a célpontomra, egy álarcos férfira, ki Kiri jelét viselte. Arcom teljes mértékben nyugodt volt, mozgásom alig észrevehető, ahogy az egyik fa lombjának takarásából készültem a harcra. Igen. Harcra készültem. Kirigakure, már jó ideje szálka a Tűz Szövetségének szemében, így szinte nem is meglepő, hogy hamarosan felbéreltek, hogy kicsit birizgáljam meg ezt a fránya szálkát. Természetesen nem is hagytam igazán szó nélkül, így egy kisebb csoporttal összeverődve indultunk Kiribe, ahol végül különváltak útjaink, és nekiálltunk egyesével, szépen lassan kiiktatni a magányos shinobikat. Az én első áldozatom egyelőre még várat magára, de ahogy nézem nem lesz túlontúl nehéz feladat. Néma mozdulatokkal akasztom le övemről a kistekercset, majd türelmesen vártam. A shinobi útja keresztezte a rejtekhelyemet, így nem lehetett probléma a rajtaütés, csak várnom kellett. Egészen addig mozdulatlan maradtam, míg elég közel nem került hozzám, majd végül a tekercs végét megrántva, a papír surrogva kitekerődött, majd megannyi apró pukk kíséretében szabadon engedtem a tücskeimet. Tíz tücsök repült a férfi felé, de a legtöbb, már hamarabb lefékezett, és lepottyant a földre, elég távol a férfitól, mindössze egy irányult közvetlenül felé, amelynek látszólag nincs más célja, hogy nekiütközzön. Majd végül mikor elég közel ért, jött a bumm, aktiváltam a robbanójegyzeteket. Mindeközben én a Láthatatlanság köpönyege jutsut használva az egész testemet befedő köpenyemre vetítetve ki, eltűntem a kíváncsi szemek elől. Biztos, ami biztos.

Felszerelés:
- 1 tanto
- 29 tücsök (ebből 9 kinn van)
- 2 sáska

ch: 286

Még mindig csak sétálgatok az erdőben, amikor papír zörgésre, majd pár pukkanásra leszek figyelmes. Na, ezután felgyorsultak a dolgok. Öt vagy hat kisebb tárgy landolt a környéken, de sajnos egy egyenesen felém tartott. Szerencsére hamar leesett a tantusz, ezért gyorsan a földre vetődtem. Ha szúró tárgy lett volna akkor se találjon el.
Bumm!
Felrobbant a tücsök. Csengett a fülem, földdarabkák repkedtek mindenhova. Égő fájdalom hatolt a hátamba, és a bal karomba, de legalább még élek. Ha nem küld több tücsköt akkor feltápászkodok, és  aktiválom a négy láb technikát. Aztán mivel érzem az emberek szagát, megkereshetem, megtalálhatom, és megölhetem ( ) . Amennyiben több tücsköt küldd felém, megpróbálok minél több elől kitérni, aztán készítek nyolc oboro bunshint, majd beveszek egy kapszulát, és úgy aktiválom a négy láb technikát. És úgy közel kerülhetek hozzá ahhoz hogy megüssem.
Amennyiben a sáskát használja, készítek hat oboro bunshint, az általam látott tücskök landolási pontjának közelében, mintegy veszély jelzés, aztán gyakran pozíciót váltva próbálom kiismerni a sáska mozdulatait, miközben keresem az irányítóját (feltéve ha még nem fedte fel magát).



Felszerelés: kunai3 db
Katana
Kapszulák (a végkimeneteltől függően)
Shuriken 5db
Némi étel

Egy újabb robbanó bogár száguldott felém. Egyszerűen félreugrottam előle, bele a legközelebbi rejtekhelynek nevezhető bokorba, így nem igazán látott. Pár tücsök a klónokat támadta, hogy szétoszlathassa őket. Hát, ez sehogy sem sikerült neki. Elsőre lehet hogy nem esik le neki. De ez lényegtelen mert biztosan észrevette hogy nem vagyok ott, mégha a robbanást kihasználva sikerült ideiglenes relytekhejre lelnem. De mint ahogy mondottam volt csak ideiglenes. Csendben, nesztelenül elkezdtem lopakodni technika segítségével. Három erősebb szagot lehetett érezni: Ember, fa, és faragott fa. A faragott fának eltérő a szaga az élő fáétól. Már csak azért is mert a még nem halott fákon általában más növények is megtelepszenek. És még egy dologban is más a szaga. A víz országában nagyon gyakori a köd. Most éppen csak nagyon enyhe van belőle, de a fák így is nedvesek maradtak. Ami a lényeges, hogy be tudtam mérni nagyjából a bogáraknák helyzetét, és az azt irányító emberét is.
Úgy közelítettem meg ellenfelem mint pók a zsákmányát. Csak lopakodva, óvatosan, ágról ágra, fáról fára. Amint öt méteres körzetébe érek rávetem magam, és valószínüleg sérülést okozok neki. Ha időközben meglát akkor onnan ugrok neki, ami sokkal kisseb valószínüséggel talál célt…


Chakra: 63%
Állapot: 78%

//Sajnálom a hosszú késést! Sok volt a suli meg… lusta voltam ^^’//
Hogy is hihettem  azt, hogy ez a primitív, buta terv beválik? Nagyon hamar észrevett (ami valamilyen szinten teljességgel elvárható). Sokkal de sokkal hamarabb mint terveztem. Azért még befejezem azt amit elkezdtem. Egy nagy ívű ugrással megtámadom a férfit. Illetve csak támadnám, hiszen amint elindítom a támadást, már suhog is felém a kis Tücsök. A levegőben vagyok. Nem tudok kitérni semmilyen irányba se.
~ Ez lenne a vég? ~ teszem fel magamnak a borzasztó kérdést.
~ Nem. Ezt nem engedhetem!
Annyi időm maradt hogy a kezemet az arcom elé kapjam. De a robbanás így is telibe talál. De még nincs vége! Az arcom elé tettem a kezem! Ez is azt bizonyítja hogy még nem adtam fel! Hogy még küzdök! Ha meghalok legalább annyit mondhassak hogy „Én mindent megtettem”. De miket gondolok én? Már a halálon jár az eszem? Hisz még élek! Sőt! Ez még jó ideig így is fog maradni! *féltérdre emelkedek* küzdj! Küzdj! Mozogj! Ölj! Élj!
A robbanásban a felső testemről a ruhát célszerűnek bizonyult levenni, mert még pár helyen lángolt. Az egész testem fáj. Csoda hogy még élek! Az már egyenesen szenzációnak nevezhető hogy felálltam. Az meg már kész lehetetlen hogy tovább küzdök. Az persze eszembe se jutott hogy ellenfelem jóakaratából (vagy perverziójából), vagyok még életben. Lehet meg akar kínozni. Lehet akár meg is fog enni. Bár ez elég valószínűtlen. Mindenesetre felveszem a földön heverő kardomat. Az ellenfelem mintha nem lenne egyedül. Mintha egy érdekes tákolmány állna mellette. De lehet hogy csak a szemem káprázott? Ki tudja?...

Igazából nem hittem volna, hogy ennyire könnyen elintézem a csávót. Meglepődtem, hisz azért bár nem hittem volna, hogy ilyen könnyen elintézem. Bár letudható ennek a srác szintbeli lemaradásának. Végül leérkeztem a földre, s bár a tücskeim nem mozdultak (lévén Sáskámra fókuszáltam), de továbbra is tisztában voltam mindegyik jelenlegi helyzetével. Nem tudom miért nem érkezett még a srác erősítése, de úgy tűnik, egyedül van küldetésen. Ezt ki kell derítenem. Kiegyenesedek a Sáska (kinézete adatlapomon) mögött, majd bár ugrásra készen tartom bábomat, a sráchoz szólok normális, társalgó hangon, már-már barátságosan.
- Üdv. Mond csak Koma, van valami információd a faluddal kapcsolatban? – teszem fel az ironikusan is pofátlan kérdést, de engem ez nem zavar – Tudod elég szarul áll a szénád, és kis hasznodat venném. Ne akard elhúzni a halálod. Szerintem érzed a kettőnk közti különbséget. Szóval kérlek, válaszolj egy-két kérdésemre, cserébe kíméletes halált halsz.

Nemes egyszerűséggel felé „lövöm” ki a bábom teleszkópikus lábával, ha megpróbálna meglépni, vagy ostobaságokkal próbálkozna. Minden esetben arra fókuszálok, hogy a négy sarlós karja közül az egyiket minimum az egyik karjába beleállítsam, vagy vállába, hogy csak érezze a törődést. Persze nem engedem le a védelmemet, ahhoz túl sok mindent átéltem már, hogy csak úgy hagyjam magam meglepni.

- Tudod elég szarul áll a szénád, és kis hasznodat venném. Ne akard elhúzni a halálod, érzed a kettőnk közti különbséget. Szóval kérlek, válaszolj egy-két kérdésemre, cserébe kíméletes halált halsz.- amint ezt a pár mondatot befejezte, azonnal elöntött a düh, ezzel új erőt jutattva a tagjaimba. Még sosem éreztem ehhez hasonlót azelőtt. Mintha az előző sebek mind eltűntek volna, mint ahogyan a Főnixmadár felkel a hamvaiból, úgy lett nekem is erőtöbbmeglephettedommal a bábu (amk időközben elém ugrott [ha jól értettem]) fejét veszem célba. Az biztos hogy eltaláltam a tákolmányt, és valószínüleg egyik végtagjától búcsút is mondhat. Persze lehet hogy vasat ért a kardom, ezt már nem tudom, mert egy hirtelen 180° os fordulat vétele következett, azután a fürge test technikát segítségül hívva sikerük az egyik közeli fára felkapszkodni. Ha a sarló meg is vágja, akkor sem lesz túl komoly a sérülés, hiszen még a bábozót is meglephette, plusz az emberi reakcióidő lehetővé tette a viszonylag épségben való kijutásom. És jaj, mennyire más vége lehetett volna, ha nem lennék ennyire büszke, és nem a maradást választottam volna, a futás helyett...


// bocsi hogy ilyen rövid lett, de még így is jobb mint amit először irtam :< //