Ariku Saya
2 posters
1 / 1 oldal
Ariku Saya
Kenshiro Suiren Csüt. Ápr. 01 2010, 14:40
Név:Ariku Saya
Kor: 15 év
Kaszt: Elveszett ninja (genin szinten)
Születési hely: Kirigakure (Víz országa)
Jelenlegi lakhely: Démonok országa (ritkán van ott)
Születési dátum: június 2.
Vércsoport: 0
Felszerelés: 5 kunai, 5 shuriken, 10 robbanó cetli, 10 m drót, 10 senbon, egy méreggel teli üvegcse, váltás ruhák, elsősegély felszerelés
Külső: Vékony testalkatú, magassága egy átlagos 15 éves lányénak felel meg. Haja éjfekete, szinte mindig kibontva hordja, szeméből nem lehet kiolvasni az érzelmeket, s hófehér bőre tovább fokozza furcsa kinézetét. Néha elég furcsán mosolyog, ami megijeszti az embereket. Általában kényelmes ruhákat hord, de álcázás végett mindenfélét képes fölvenni. Fegyvereit inkább tekercsekben tárolja, vagy a ruhájában elrejtve, lábbelije is mindig az adott ruhához igazodik. Fejpántját pedig nem hordja, az is bele van pecsételve az egyik tekercsbe.
Előtörténet:
Gyermekkor
Kirigakurében elég sokszor esik az eső és szinte mindig köd van. Ez a nap sem volt más, mint a többi, de egy anyának sokkal különlegesebb volt. A kórházat egy gyermek sírása törte meg, majd pedig Mira megkönnyebbült sóhaja. Igen, így hívták a kunoichit, akinek megszületett a lánya. Sajnos a férje, Tarou elég maradi családból származott és éppen ezért ő nem örült a gyermek születésének. Pontosabban az volt a baja, hogy nem fia született, mert mindenáron ninját akart faragni utódjából, de egy gyönge lánynak erre semmi esélye sem lehetett, legalábbis szerinte. Éppen ezért a feleségét megvetette, mert nem szült neki fiút és ezt eléggé hangoztatta is. Mira bármennyire is próbálta férjét kiengesztelni, sehogy sem ment. A nő már azon volt, hogy odaadja a szomszéd nőnek a gyermeket, de végül nem tette. Telt-múlt az idő, a két év nagyon gyorsan elrepült és Sayának - így nevezték el - született egy kistestvére, pontosabban egy kishúga, Amaya. A férfinál itt telt be a pohár és közölte, hogy elhagyja Mirát, mert nem akar ilyen szégyenben élni. A nő kénytelen volt elköltözni, s egy kis házat választott, ami a falu szélén állt. Nem akart szem előtt lenni, mert a Tarounak sok ismerőse volt és ők mind ferde szemmel néztek az asszonyra. A kislányok ebből nem sokat fogtak fel, csupán érezték, hogy valami nincs rendben. Az anyjuk sokszor volt ideges, kiabált velük és ez kihatott az életükre. Mindketten elég zárkózottak lettek, s néha minden ok nélkül sírva fakadtak. Ám egy idő után Saya megunta az önsajnálatot és mindig pimasz vigyorral sétált végig az utcán. Ekkor még csak hat éves volt, de már nagyon ember ellenszenvét kivívta. A vele egykorú gyerekeket nem is engedték a közelébe, ám ez egyáltalán nem érdekelte. Az anyja hiába mondta neki, hogy viselkedjen, nem hallgatott rá, inkább a húgát is próbálta meggyőzni. Amaya viszont nem olyan volt, mint nővére, inkább visszahúzódó és félénk volt.
A Ninja akadémia
Nagyon gyorsan elrepült egy év és Saya egyre jobban kezdett érdeklődni a veszélyes dolgok iránt. Gyakran szórakozott azzal, hogy beleugrott a jéghideg folyóba, a lehető legmagasabb fára mászott fel vagy éppen csak a házőrző kutyákat ugratta. Szegény Mira nem győzött aggódni érte és egyszer, amikor sikerült szemtől szemben beszélnie a lányával, elmondta, hogy az apja szerette volna, ha a gyermekei ninják lesznek, ám a lányokat nem tartotta érdemesnek erre a címre. Amikor Saya ezt meghallotta, azonnal közölte, hogy belőle shinobi lesz, bármibe is kerüljön. Amaya is meghallotta a beszélgetést, de ő inkább megrettent. Másnap már el is mentek beiratkozni az akadémiára, mert a lány addig nem hagyta békén az anyját, amíg ezt meg nem tette. Ott aztán végre kiélhette magát, bár az igazi izgalmakra még várnia kellett. Az első pár hétbe írni, olvasni, számolni tanultak, ami ugyan nagyon hasznos és kell ahhoz, hogy meglegyen az alap képzettség, de Saya annyira unta, hogy legszívesebben elszökött volna. Délután pedig mindig panaszkodott, hogy milyen unalmasak az órák, mire az anyja azzal vágott vissza neki, hogy ő akart annyira ninja lenni. Barátokra nem igazán talált, mert hát eléggé őszintén megmondta a véleményét mindenről. A tanulmányi eredményei a kezdetben eléggé közepesek voltak, ám az idők során kezdte egyre jobban megkedvelni a különböző tantárgyakat, így lett egyre jobb és jobb. A Ninjutsuk terén mutatta a legjelentősebb fejlődést, hiszen az alapokat hamar elsajátította. A közelharci edzéseken nem volt formában, amit betudtak a gyengébb fizikai állapotának. Később kiderült, hogy sokkal több esze van, mint ahogy látszik és a Genjutsukhoz is lenne tehetsége. Saya örült ennek, de nem igazán érdeklődött az illúziók világa iránt.
Az év közbeni vizsgákon mindig nagyon jó eredménnyel szerepelt, de a tanára nem volt elégedett a modorával és a túlzott szókimondásával. Ez aztán végképp nem érdekelte Sayát és közölte a chuunin senseijel, hogy ne érdekelje a személyisége, amíg ilyen jegyei vannak. Ezzel békén is hagyták egymás, legalább is egy ideig. Közben a lány egyre többet edzett és ennek hála a Taijutsuja is javult. Elkezdett a fegyverek iránt érdeklődni, ám sokáig nem találta meg a neki megfelelőt. Egyszer látta, hogy az egyik idősebb ninja a senbonokkal edzett és ő is kipróbálta örömmel vette észre, ez pont neki való. Így hát elkezdődhetett az edzés és néhány hónap múlva már nagyon pontosan tudott célozni. Sőt, az anyjának hála megtanulta a fontos akupunktúrás pontokat az emberi testen, s ennek hála képes volt egy jól irányzott dobással megbénítani egy másik személyt. Ekkor már tizenegy éves volt és közeledett a genin vizsga, amit nagyon várt. Ekkor még nem sejtette, hogy milyen szörnyűségek fognak következni, amik örökre megváltoztatják az életét.
A genin vizsga
A ninja világ felett egyre sötétebb fellegek gyülekeztek, amit Kiriben is megéreztek. Ám az élet folytatódott tovább és elérkezett a genin vizsga ideje. Ugyan Sayának nem okozott volna gondot a régi vizsgarendszer, de azért egy kicsit örült, hogy már nem a gyilkolós módszerrel tesztelik le a leendő genineket. Érzelmileg nem kötődött senkihez a társai közül, sőt még a senseiéhez is másképp viszonyult, mint a többiek. Még a vizsga előtt keményen tanult, aminek az lett az eredménye, hogy megtanulta a Kirigakure no Jutsu-t.
Saya a vizsga előtti nap későn feküdt le, mert még az utolsó pillanatban is arra készült. Ennek ellenére másnap korán kelt, hogy hamar odaérjen az akadémiára. A ninjákat érkezési sorrendben hívták be és mivel korán odaért, harmadiknak ment be a másik terembe, ahol a vizsgát tartották. Először egy öt perces gyorstesztet kellett megírnia, ahol alap dolgokat kérdeztek tőle. Ezt a kihívást sikeresen vette, majd következett a gyakorlat. A vizsgáztatók a Bunshin no Jutsu-t kérték tőle, négy másolatot kellett létrehoznia. Többet is tudott volna, de a chuuninok csak ennyit kértek, így hát a megfelelő kézjelek után öt Saya állt a teremben. Az utolsó feladat arról szólt, hogy egy választott fegyverfajtával kellett minél pontosabban célozni. A lány a senbont választotta, mivel ezzel tudott a legjobban bánni. A három feladatot külön-külön értékelték és a nap végén mindenki megtudta, hogy átment-e. A kunoichi megkapta Kirigakure fejpántját és ezzel sikerült véghezvinnie azt, amit eltervezett.
A fordulat
Az idő már hűvösre járt, innen tudta, hogy a felhők takarásában a nap már lement. Tudta, hogy anyja nem lesz otthon, mert egy közeli faluba látogatott el aznap. A húgát az egyik szomszédra bízta, aki örömmel elvállalta a felvigyázást. Amikor hazaért furcsának találta, hogy nyitva van a ház ajtaja, mivel azt mindig zárva tartották. Belépett a házba és rögtön valami furcsa szag csapta meg az orrát, mire gyanút fogott, valami nagyon nincs rendben. Elővett egy kunait, amit magánál tartott arra az esetre, ha véletlen támadás érné. A konyhában egy férfi állt és a kezében lévő kardról csöpögött a vér. Megfordult és az arca torz volt, nyilván valóan megőrült. Saya nem értette az egészet és gyorsan berohant a nappaliba. Amit ott látott az végérvényesen hozzájárult ahhoz, hogy többé ne érezze az érzelmek széles skáláját. Amaya teste élettelenül hevert a földön. Egyszer csak a férfi besétált a szobába, Saya azonnal kérdőre fogta. A ninja elmondta, hogy ő az apja és nem bírt tovább szégyenben élni, az egész családja megvetette, amiért egy olyan nőt vett el feleségül, mint Mira. A lány nem értett semmit az egészből, de felkészült a támadásra. Az apja tovább folytatta: csak akkor nyerhette volna vissza a becsületét, ha minden szálat elvarr. Ez azt jelentette, hogy a régi családját meg kell ölnie. Saya ledobta a kunait a földre és amilyen gyorsan csak tudta, elővette a senbonjait. Már készült volna eldobni, de Tarou gyorsabb volt. Egy jól irányzott ütéssel a földhöz vágta a lányt, majd odasétált és egy kézzel fölemelte őt. Sayának még volt annyi lélekjelenléte, hogy a kezében lévő senbont egyenesen a férfi szívébe szúrta. Ám nem ez volt Tarou halálának oka. A zaj fölkeltette az egyik szomszéd fegyelmét, aki hátulról egy katanával átszúrta a ninja testét. A genin lány összeszedte az erejét, chakrát koncentrált és a Shunshin no Jutsu segítségével kiszökött a hátsó ajtón. Nem akart többé ide tartozni, sőt sehova sem. Elindult hát a tenger felé, hogy hajóra szálljon. Még nem tudta, hogy hova akar menni, de egyben biztos volt, soha többé nem tér ide vissza.
Vándorlások időszaka
Három év. Ennyit vándorolt a lány, országról országra, nem találva a helyét. Találkozott néhány hozzá hasonló ninjával, akiktől inkább tapasztalatot szerzett. Úgy döntött ideje kicsit fejleszteni magán, hiszen az alap jutsukon kívül csak egyetlen egyet ismert. Találkozott másik shinobival, aki szintén a Ködben rejtőző falu szökevénye volt. Tőle tanulta meg a Mizu Bunshin no Jutsu-t és az Aum no Ansatsu Jutsu-t. Mindkettőt nagyon hasznosnak találta, bár inkább a szemtől szembeni támadást preferálta. A lényeg, hogy tanult új technikákat, így már kicsit több esélye volt, ha esetleg harcra került a sor.
Többek között megfordult a Föld országában, a Villámok országában, a Fű, Eső és Vízesés országában is. A Tűz és Szél országát messziről elkerülte, hiszen ott volt a legtöbb esélye, hogy elkapják, amiért engedély nélkül tartózkodik az adott helyen. Bár nem sokszor keveredett harcba, azért szerzett egy pár sérülést. Igaz a legtöbbet éppen ő kezdeményezte, de valahogy muszáj volt erősödnie és ezt találta a legjobb módnak. Egyszer összefutott egy Konoha kunoichivel, akivel egészen jó barátságba került. Tőle tanulta meg a Sennen Goroshi nevű Taijutsut és még a senbonokkal való bánásmódot is finomította a segítségével. Persze ez a kapcsolat a maga fura módján volt nevezhető barátságnak, hiszen legtöbbször elég súlyos sérüléseket okoztak egymásnak. Saya ezt nem bánta, úgy érezte egyre erősebbé válik.
A fejvadászokat szerencsésen elkerülte, mert sokan azt hitték, hogy meghalt a támadásban. Persze a biztonság kedvéért küldtek utána ninjákat, ám elég jól álcázta magát.
Tizennégy évesen keveredett a Démonok országába, amit elég érdekesnek és veszélyesnek gondolt ahhoz, hogy egy időre letelepedjen. A másoktól lopott pénzből bérelt egy kis lakást, de csak ritkán tartózkodott ott.
Jelen
Saya már tizenöt éves és lassan nővé érik. Még mindig másképp viszonyul a világhoz, mint az átlag lányok, ráadásul nem szeret vásárolni, ékszereket hordani. Teste tele van kisebb forradásokkal, amit a harcok alatt szerzett. Fekete haját elég hosszúra megnövesztette, de gyakran vesz fel parókát. Ezt a fajta álcázást jobban szereti, mint a Henge no Jutsu-t. Nem az a szokványos lány, szeret bajba keveredni és a vér látványa erőt ad neki. Egyelőre még nincs konkrét célja, viszont a hallomásból ismert csatározásokból szeretne kimaradni.
Eddigi változások:
Saya letelepedett Namigakure no Sato-ban, a Hullámok földjén. Murasaki Ryu néven a Ryukai nevű bűnszervezet tagja lett.
Kor: 15 év
Kaszt: Elveszett ninja (genin szinten)
Születési hely: Kirigakure (Víz országa)
Jelenlegi lakhely: Démonok országa (ritkán van ott)
Születési dátum: június 2.
Vércsoport: 0
Felszerelés: 5 kunai, 5 shuriken, 10 robbanó cetli, 10 m drót, 10 senbon, egy méreggel teli üvegcse, váltás ruhák, elsősegély felszerelés
Külső: Vékony testalkatú, magassága egy átlagos 15 éves lányénak felel meg. Haja éjfekete, szinte mindig kibontva hordja, szeméből nem lehet kiolvasni az érzelmeket, s hófehér bőre tovább fokozza furcsa kinézetét. Néha elég furcsán mosolyog, ami megijeszti az embereket. Általában kényelmes ruhákat hord, de álcázás végett mindenfélét képes fölvenni. Fegyvereit inkább tekercsekben tárolja, vagy a ruhájában elrejtve, lábbelije is mindig az adott ruhához igazodik. Fejpántját pedig nem hordja, az is bele van pecsételve az egyik tekercsbe.
Előtörténet:
Gyermekkor
Kirigakurében elég sokszor esik az eső és szinte mindig köd van. Ez a nap sem volt más, mint a többi, de egy anyának sokkal különlegesebb volt. A kórházat egy gyermek sírása törte meg, majd pedig Mira megkönnyebbült sóhaja. Igen, így hívták a kunoichit, akinek megszületett a lánya. Sajnos a férje, Tarou elég maradi családból származott és éppen ezért ő nem örült a gyermek születésének. Pontosabban az volt a baja, hogy nem fia született, mert mindenáron ninját akart faragni utódjából, de egy gyönge lánynak erre semmi esélye sem lehetett, legalábbis szerinte. Éppen ezért a feleségét megvetette, mert nem szült neki fiút és ezt eléggé hangoztatta is. Mira bármennyire is próbálta férjét kiengesztelni, sehogy sem ment. A nő már azon volt, hogy odaadja a szomszéd nőnek a gyermeket, de végül nem tette. Telt-múlt az idő, a két év nagyon gyorsan elrepült és Sayának - így nevezték el - született egy kistestvére, pontosabban egy kishúga, Amaya. A férfinál itt telt be a pohár és közölte, hogy elhagyja Mirát, mert nem akar ilyen szégyenben élni. A nő kénytelen volt elköltözni, s egy kis házat választott, ami a falu szélén állt. Nem akart szem előtt lenni, mert a Tarounak sok ismerőse volt és ők mind ferde szemmel néztek az asszonyra. A kislányok ebből nem sokat fogtak fel, csupán érezték, hogy valami nincs rendben. Az anyjuk sokszor volt ideges, kiabált velük és ez kihatott az életükre. Mindketten elég zárkózottak lettek, s néha minden ok nélkül sírva fakadtak. Ám egy idő után Saya megunta az önsajnálatot és mindig pimasz vigyorral sétált végig az utcán. Ekkor még csak hat éves volt, de már nagyon ember ellenszenvét kivívta. A vele egykorú gyerekeket nem is engedték a közelébe, ám ez egyáltalán nem érdekelte. Az anyja hiába mondta neki, hogy viselkedjen, nem hallgatott rá, inkább a húgát is próbálta meggyőzni. Amaya viszont nem olyan volt, mint nővére, inkább visszahúzódó és félénk volt.
A Ninja akadémia
Nagyon gyorsan elrepült egy év és Saya egyre jobban kezdett érdeklődni a veszélyes dolgok iránt. Gyakran szórakozott azzal, hogy beleugrott a jéghideg folyóba, a lehető legmagasabb fára mászott fel vagy éppen csak a házőrző kutyákat ugratta. Szegény Mira nem győzött aggódni érte és egyszer, amikor sikerült szemtől szemben beszélnie a lányával, elmondta, hogy az apja szerette volna, ha a gyermekei ninják lesznek, ám a lányokat nem tartotta érdemesnek erre a címre. Amikor Saya ezt meghallotta, azonnal közölte, hogy belőle shinobi lesz, bármibe is kerüljön. Amaya is meghallotta a beszélgetést, de ő inkább megrettent. Másnap már el is mentek beiratkozni az akadémiára, mert a lány addig nem hagyta békén az anyját, amíg ezt meg nem tette. Ott aztán végre kiélhette magát, bár az igazi izgalmakra még várnia kellett. Az első pár hétbe írni, olvasni, számolni tanultak, ami ugyan nagyon hasznos és kell ahhoz, hogy meglegyen az alap képzettség, de Saya annyira unta, hogy legszívesebben elszökött volna. Délután pedig mindig panaszkodott, hogy milyen unalmasak az órák, mire az anyja azzal vágott vissza neki, hogy ő akart annyira ninja lenni. Barátokra nem igazán talált, mert hát eléggé őszintén megmondta a véleményét mindenről. A tanulmányi eredményei a kezdetben eléggé közepesek voltak, ám az idők során kezdte egyre jobban megkedvelni a különböző tantárgyakat, így lett egyre jobb és jobb. A Ninjutsuk terén mutatta a legjelentősebb fejlődést, hiszen az alapokat hamar elsajátította. A közelharci edzéseken nem volt formában, amit betudtak a gyengébb fizikai állapotának. Később kiderült, hogy sokkal több esze van, mint ahogy látszik és a Genjutsukhoz is lenne tehetsége. Saya örült ennek, de nem igazán érdeklődött az illúziók világa iránt.
Az év közbeni vizsgákon mindig nagyon jó eredménnyel szerepelt, de a tanára nem volt elégedett a modorával és a túlzott szókimondásával. Ez aztán végképp nem érdekelte Sayát és közölte a chuunin senseijel, hogy ne érdekelje a személyisége, amíg ilyen jegyei vannak. Ezzel békén is hagyták egymás, legalább is egy ideig. Közben a lány egyre többet edzett és ennek hála a Taijutsuja is javult. Elkezdett a fegyverek iránt érdeklődni, ám sokáig nem találta meg a neki megfelelőt. Egyszer látta, hogy az egyik idősebb ninja a senbonokkal edzett és ő is kipróbálta örömmel vette észre, ez pont neki való. Így hát elkezdődhetett az edzés és néhány hónap múlva már nagyon pontosan tudott célozni. Sőt, az anyjának hála megtanulta a fontos akupunktúrás pontokat az emberi testen, s ennek hála képes volt egy jól irányzott dobással megbénítani egy másik személyt. Ekkor már tizenegy éves volt és közeledett a genin vizsga, amit nagyon várt. Ekkor még nem sejtette, hogy milyen szörnyűségek fognak következni, amik örökre megváltoztatják az életét.
A genin vizsga
A ninja világ felett egyre sötétebb fellegek gyülekeztek, amit Kiriben is megéreztek. Ám az élet folytatódott tovább és elérkezett a genin vizsga ideje. Ugyan Sayának nem okozott volna gondot a régi vizsgarendszer, de azért egy kicsit örült, hogy már nem a gyilkolós módszerrel tesztelik le a leendő genineket. Érzelmileg nem kötődött senkihez a társai közül, sőt még a senseiéhez is másképp viszonyult, mint a többiek. Még a vizsga előtt keményen tanult, aminek az lett az eredménye, hogy megtanulta a Kirigakure no Jutsu-t.
Saya a vizsga előtti nap későn feküdt le, mert még az utolsó pillanatban is arra készült. Ennek ellenére másnap korán kelt, hogy hamar odaérjen az akadémiára. A ninjákat érkezési sorrendben hívták be és mivel korán odaért, harmadiknak ment be a másik terembe, ahol a vizsgát tartották. Először egy öt perces gyorstesztet kellett megírnia, ahol alap dolgokat kérdeztek tőle. Ezt a kihívást sikeresen vette, majd következett a gyakorlat. A vizsgáztatók a Bunshin no Jutsu-t kérték tőle, négy másolatot kellett létrehoznia. Többet is tudott volna, de a chuuninok csak ennyit kértek, így hát a megfelelő kézjelek után öt Saya állt a teremben. Az utolsó feladat arról szólt, hogy egy választott fegyverfajtával kellett minél pontosabban célozni. A lány a senbont választotta, mivel ezzel tudott a legjobban bánni. A három feladatot külön-külön értékelték és a nap végén mindenki megtudta, hogy átment-e. A kunoichi megkapta Kirigakure fejpántját és ezzel sikerült véghezvinnie azt, amit eltervezett.
A fordulat
Az idő már hűvösre járt, innen tudta, hogy a felhők takarásában a nap már lement. Tudta, hogy anyja nem lesz otthon, mert egy közeli faluba látogatott el aznap. A húgát az egyik szomszédra bízta, aki örömmel elvállalta a felvigyázást. Amikor hazaért furcsának találta, hogy nyitva van a ház ajtaja, mivel azt mindig zárva tartották. Belépett a házba és rögtön valami furcsa szag csapta meg az orrát, mire gyanút fogott, valami nagyon nincs rendben. Elővett egy kunait, amit magánál tartott arra az esetre, ha véletlen támadás érné. A konyhában egy férfi állt és a kezében lévő kardról csöpögött a vér. Megfordult és az arca torz volt, nyilván valóan megőrült. Saya nem értette az egészet és gyorsan berohant a nappaliba. Amit ott látott az végérvényesen hozzájárult ahhoz, hogy többé ne érezze az érzelmek széles skáláját. Amaya teste élettelenül hevert a földön. Egyszer csak a férfi besétált a szobába, Saya azonnal kérdőre fogta. A ninja elmondta, hogy ő az apja és nem bírt tovább szégyenben élni, az egész családja megvetette, amiért egy olyan nőt vett el feleségül, mint Mira. A lány nem értett semmit az egészből, de felkészült a támadásra. Az apja tovább folytatta: csak akkor nyerhette volna vissza a becsületét, ha minden szálat elvarr. Ez azt jelentette, hogy a régi családját meg kell ölnie. Saya ledobta a kunait a földre és amilyen gyorsan csak tudta, elővette a senbonjait. Már készült volna eldobni, de Tarou gyorsabb volt. Egy jól irányzott ütéssel a földhöz vágta a lányt, majd odasétált és egy kézzel fölemelte őt. Sayának még volt annyi lélekjelenléte, hogy a kezében lévő senbont egyenesen a férfi szívébe szúrta. Ám nem ez volt Tarou halálának oka. A zaj fölkeltette az egyik szomszéd fegyelmét, aki hátulról egy katanával átszúrta a ninja testét. A genin lány összeszedte az erejét, chakrát koncentrált és a Shunshin no Jutsu segítségével kiszökött a hátsó ajtón. Nem akart többé ide tartozni, sőt sehova sem. Elindult hát a tenger felé, hogy hajóra szálljon. Még nem tudta, hogy hova akar menni, de egyben biztos volt, soha többé nem tér ide vissza.
Vándorlások időszaka
Három év. Ennyit vándorolt a lány, országról országra, nem találva a helyét. Találkozott néhány hozzá hasonló ninjával, akiktől inkább tapasztalatot szerzett. Úgy döntött ideje kicsit fejleszteni magán, hiszen az alap jutsukon kívül csak egyetlen egyet ismert. Találkozott másik shinobival, aki szintén a Ködben rejtőző falu szökevénye volt. Tőle tanulta meg a Mizu Bunshin no Jutsu-t és az Aum no Ansatsu Jutsu-t. Mindkettőt nagyon hasznosnak találta, bár inkább a szemtől szembeni támadást preferálta. A lényeg, hogy tanult új technikákat, így már kicsit több esélye volt, ha esetleg harcra került a sor.
Többek között megfordult a Föld országában, a Villámok országában, a Fű, Eső és Vízesés országában is. A Tűz és Szél országát messziről elkerülte, hiszen ott volt a legtöbb esélye, hogy elkapják, amiért engedély nélkül tartózkodik az adott helyen. Bár nem sokszor keveredett harcba, azért szerzett egy pár sérülést. Igaz a legtöbbet éppen ő kezdeményezte, de valahogy muszáj volt erősödnie és ezt találta a legjobb módnak. Egyszer összefutott egy Konoha kunoichivel, akivel egészen jó barátságba került. Tőle tanulta meg a Sennen Goroshi nevű Taijutsut és még a senbonokkal való bánásmódot is finomította a segítségével. Persze ez a kapcsolat a maga fura módján volt nevezhető barátságnak, hiszen legtöbbször elég súlyos sérüléseket okoztak egymásnak. Saya ezt nem bánta, úgy érezte egyre erősebbé válik.
A fejvadászokat szerencsésen elkerülte, mert sokan azt hitték, hogy meghalt a támadásban. Persze a biztonság kedvéért küldtek utána ninjákat, ám elég jól álcázta magát.
Tizennégy évesen keveredett a Démonok országába, amit elég érdekesnek és veszélyesnek gondolt ahhoz, hogy egy időre letelepedjen. A másoktól lopott pénzből bérelt egy kis lakást, de csak ritkán tartózkodott ott.
Jelen
Saya már tizenöt éves és lassan nővé érik. Még mindig másképp viszonyul a világhoz, mint az átlag lányok, ráadásul nem szeret vásárolni, ékszereket hordani. Teste tele van kisebb forradásokkal, amit a harcok alatt szerzett. Fekete haját elég hosszúra megnövesztette, de gyakran vesz fel parókát. Ezt a fajta álcázást jobban szereti, mint a Henge no Jutsu-t. Nem az a szokványos lány, szeret bajba keveredni és a vér látványa erőt ad neki. Egyelőre még nincs konkrét célja, viszont a hallomásból ismert csatározásokból szeretne kimaradni.
Eddigi változások:
Saya letelepedett Namigakure no Sato-ban, a Hullámok földjén. Murasaki Ryu néven a Ryukai nevű bűnszervezet tagja lett.
Kenshiro Suiren- Játékos
- Tartózkodási hely : Sötétségben
Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 298
Re: Ariku Saya
Shikaku Szer. Ápr. 07 2010, 17:07
Lám-mál, téged sikerült kihagyni, de remélem nem csüggedsz. Hamarosan visszaesünk a történetetekbe!
Üdv újra itt!
Üdv újra itt!
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.