Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

**Kawahara Tadashi** Vas. Júl. 12 2015, 11:49

Na szóval, a mai nap volt, mikor egy kiadós eltévedésre adtam azt az okos kis fejecskémet, mégpedig olyan alaposra, hogy mindegyik fa szögegyforma. Most vagy álmodom, vagy hülye vagyok, vagy ez egy Gentjutsu. Ez utóbbi kétlem, álmodni nem álmodom, mert határozottan ébren vagyok, a hülyeség meg nálam általános, szóval legyen az. Egy idegen faluban mikor együnk el tök egyedül sétálni az erdőbe úgy, hogy a környéket nem ismerjük? Az egyszerű válasz erre természetesen a mindig (soha), főleg, ha én vagyok az az illető. Most aztán akármerre fordulok, nem látok mást, csak fát, bokrot, fát, bokrot és fűszálat. Olyan zöld itt minden, hogy már lassan elkezd jojózni tőle a szemem, bár azt szokták mondani, ez a szín jót tesz a szemnek. Nem hiszem, hogy ekkora mennyiségre gondolt ez alatt az a valaki, aki ezt így kinyilatkoztatta. Mindegy, folytatom tovább az utamat, hátha találok, valamilyen változatosabb tájat is itt, hát, találtam. Névlegesen egy minitisztást. Ez olyan kb., mint nálunk a sivatagban az oázis, érdekes és ritka. Ha valaki talál egyet, azt gyorsan felírja a kéménybe korommal. Kis méregzsákos irónia. Nagy füstölgésem és unatkozásom folyamán, gyorsan fellógattam magam fejjel lefelé és onnan néztem ezt a csodás tájat.

//elnézést, ez még tőlem is gyenge kezdő volt. ^^ //

**Tsunomi Ai** Vas. Júl. 12 2015, 12:18

- Mirubi-samaaaaa. - kiáltom, amilyen hangosan csak tudom, azonban semmi válasz - Mirubi-samaaaa. - ismétlem meg ismét most már rémültebb hangon.
Légzésem akadozó, és pánikolt. Eltévedtem, pedig végre feljutottam a felszínre. Nem tudtam merre lehet a bázis, és kezdtem kissé kétségbe esni a tudattól, hogy lehet, hogy elvesztem. Pedig csak épp, hogy elmentem kicsit körülnézni... Nem is távolodtam el annyira... igaz? Ez így nem jó. Szaladtam, ahogy csak tudtam, próbálva találni egy ismerős helyet, fát, vagy bármi mást, ami támpontként szolgálhat, merre járok. Azonban semmi. Eltévedtem, és innen nincs vissza út. Egyszer csak azonban egy teljesen fátlan területre tévedtem. Már tudtam, hogy messze járok a bázistól.... nem láttam tisztást, már jó ideje, vagyis egész eddig rossz irányba mentem. Könnyes szemmel léptem egyet, kettőt, majd térdre hulltam. Sírva fakadtam, és egy utolsó kiáltást küldök a távolba.
- Valakiiiiiiii!

**Kawahara Tadashi** Szomb. Júl. 18 2015, 16:49

Csillááááááááááááár effektus. Még a kezemet is kinyújtom lefelé, hátha növök egy pár centit és talán elérem a 160-as álomhatárt, bár ki tudja. Előbb esem le, mert az agyamba tódult a vér, ha ezt így folytatom. Vicces lesz, bár éppen senki nem látja, ahogyan eltévedve lógok le egy faágról és várom a csodát. Vagy csoda történik és megvilágosodom, vagy csak úgy random belém csap egy villám és megvilágosodom, bár az egy kissé másfajta lesz. Olyan fájdalmasabb fajta, pláne, hogy elég tisztes mennyiségű elektromosság cikázna át akkor rajtam… az tuti, hogy nem lenne bajom a hajam beállításával onnantól kezdve. Jól van, már a K.O. szélén állok, bár lehet, hogy ez az állapot nálam általános és nem a hülyülés első tünete. Bár az előbb még azt is beképzeltem, hogy valaki ordított… egy lány ráadásul. Érdekes dolgokat haluzok be itt, vagy valaki tényleg kiabált, méghozzá valakinek. Ha ez tényleg igaz, akkor legalább azt tudom, hogy vannak itt emberek, ergo mégsem tévedtem el annyira. Jééééj, megmenekültem! Vagy ellenséges ninja és akkor nekem annyi. Ha jobban belegondolok, ez egy igen erős opció, bár ki tudja, ennél rosszabb már úgysem lehet. Majd megint meghallom a hangot, de ekkor már közvetlen közelről. Ezek szerint nem csak én tévedtem el.
- Ééééééééééén! – kiabálok vissza, miközben odaintegetek a nekem kissé oldalt álló lánynak. Ez így, fejjel lefelé lógva elég érdekesen néz ki, úgy nézek ki, mint egy rohadt lámpa. Egy laza félszaltóval leugrom az ágról és a lány felé veszem az irányt. – Heyho! – és ő legalább alacsonyabb nálam, ez komolyan elégedettséggel tölt el… hogy hová nem süllyedtem.

**Tsunomi Ai** Szomb. Júl. 18 2015, 17:28

Kiáltásaimra egyelőre nem volt válasz, és én egyre rémültebb voltam. Már egy kis ideje zokogtam, mikor végül valaki vissza kiállt. Vöröslő szemmel kapom a fejemet a hang irányába, és kezeimet ökölbe szorítva a mellkasomnak nyomom, majd félősen hátrálok pár lépést.

- K... Ki van ott? - kérdezem körülbelül olyan hangszínnel, mintha valaki rálépett volna egy macska farkára.
Ám végül csak észreveszem a közeledő alakot. Egy fiút, aki mint körülbelül mindenki, akit ismerek, legalább egy fejjel felém magasodott. Remegő lábakkal, hatalmas szemekkel néztem rá egy darabig némán, egy-egy apró halk nyögést leszámítva, amit sírásom visszatartása okozott, ám végül ismét felszakadtak a könnyeim, és én bőgve szaladok a fiú felé, és átkarolva a derekát szorosan megölelem, miközben szinte már pocsolyává válik az arcom. Egy-egy zokogás roham közben azért még megkönnyebbült hangon nyafogok egy sort.
- Azt hittem elvesztem... Azt hittem sosem kerülök vissza... De Mirubi-sama segítséget küldött.... Mirubi-sama nem hagy meghalni... - mondom, majd szipogva felnézek a fiúra és nagy kék szemeim, akár egy hullámzó óceán, zavarosan, de csillogva mered egyenesen a tekintetébe - Visszaviszel Mirubi-samahoz igaz? Nem fogsz kint hagyni Anyuék gyilkosának, ugye?
Apró kezeimet összeszorítva összecsípem a fiú ruháját (és lehet némi bőrt is), és nem eresztem, míg nem felel, hanem csak nézek rá reménykedő tekintettel.

Jiraiya Kedd Szept. 29 2015, 18:34

A "Harcot" lezárom. Jutalmat nem kaptok, mivel ha jól néztem nem igazán csináltatok semmit ^^

Ajánlott tartalom

Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Re: Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Re: Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Re: Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Re: Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi

Re: Kenshiro Hanae vs. Kawahara Tadashi