Nishikawa Karasu

Név: Nishikawa Karasu
Ország: Kirigakure
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint:
Kor: 15
Nem: Férfi
Felszerelések: Ninja ruházat, szerszámkészlet, füstbomba (5db),
robbanó jegyzet (10db), kunai (5db), shuriken (5db),
senbon (10db), makibishi (10db), katana, illetve egy fémből készült maszk.
Kinézet: Korához képest magas, 170cm. Haja egyenes, fekete, hátközépig érő.
Barna szemű, világos bőrű, kissé vékony. Testsúlya: 50kg

Jellem: Csendes, visszahúzódó, realista, és kissé heves vérmérsékletű fiú. Bár előbb gondolkodik mint cselekszik, nem képes túl sokáig tűrni.
Legjobban azzal lehet felbosszantani ha igazságtalanul vádolják meg.
Technikák:
E szintű jutsuk

Előtörténet:

Nishikawa. Egy család melynek gyökerei nem Kirigakure-ban kezdődnek.
Ők egykoron Konohában éltek, viszont néhányan más országokban találták meg boldogságukat.
Így volt ezzel Nishikawa Kazuma is, aki egy kirigakurei küldetés alkalmával találkozott későbbi párjával. Kazuma ugyanis ninja volt, a lány pedig egy étterem alkalmazottja. Négy év után költöztek össze, Kirigakuréban telepedtek le. Kapcsolatuk ötödik évében pedig megszületett gyermekük.
Karasunak nevezték el. A fiú szépen fejlődött, bár nagyon kis súllyal született. Anyja óvta mindentől, és eleinte apja is, viszont ez később megváltozott. Kazuma nem akarta, hogy a fiú -gyenge teste ellenére- elesett legyen, aki nem tud megállni a saját lábán, és nem tudja megvédeni magát. Sokáig tartott, de végül megegyeztek abban, hogy beiratják a Ninja akadémiára.
Karasu felemás teljesítményt nyújtott ugyan, de végül sikerült elvégeznie az akadémiát. A fiú tanulmányai 13 éves korában romlani kezdtek, ugyanis apját egy küldetés során megölték. Ez lelkileg nagyon megviselte. Ayame nem sokat beszélt erről, akárhányszor előjött a téma, folyton kitérő válaszokat adott, vagy sírni kezdett.
Karasu nem szerette sírni látni anyját, így inkább nem faggatta tovább, az ilyen esetekben.
Később eljött a Genin vizsga ideje is. Karasu lelkesen készült, tudta, hogy életének egy meghatározó pontja lesz ez a vizsga.
A nagy napon, mielőtt elment, egy kérdést intézett Ayaméhoz.

-Mit gondolsz Én is meghalhatok majd idő előtt, mint apa? Mennyi erre az esély?

Ayame megszeppent, de aztán összeszedte magát, letérdelt, és átölelte fiát.

-Meghalhatsz.
Ahogy mindenki meghal előbb utóbb.
De nem az a lényeg, hogy meghalsz, hanem az, hogy miért halsz meg.
A halál nem rossz akkor ha nemes.
Apád egy S szintű szökött shinobi elfogása közben halt meg. A bűnözőt elfogták. Ha viszont Kazuma nincs ott lehetséges, hogy másvalaki nem áldozta volna fel magát a cél érdekében.
Holott a kirigakurei ninjákba ezt nevelik.
Első a küldetés.
Amikor elmondtuk, hogy beirattunk az akadémiára, örültél. Örültél mert apád a példaképed volt. De remélem, hogy még most is az. Remélem, hogy most is, és ezután is az lesz a célod, hogy olyan legyél mint Ő volt.
Egy kiváló S szintű shinobi.

-Természetesen. Apa halála nem változtatott semmin. Ugyanúgy tisztelem Őt mint eddig, és nem félek ettől az úttól. Csak...

-Semmi baj fiam. Ne foglalkozz most ezzel. Feladatod van. Azt mondtad olyan akarsz lenni mint Ő. Ugye tudod, hogy a genin vizsgán

-Igen-igen, kitűnő lett. Tudom.

Karasu elindult, és egész úton ezen gondolkodott.

~Első a küldetés. De ennyire? A shinobi életénél is fontosabb? Jó ez? Helyes ez?~

Útközben találkozott társaival:

Sayaka a hiperaktív, és kissé agresszív lány, valamint Tatsumaru, a nagydarab, de aranyszívű bukott genin.
Beszélgettek kicsit, illetve átvették az anyag egy részét, ettek egy keveset, majd felkészültek a legrosszabbra.
A genin vizsga elméleti részén Karasu átment ugyan, bár a matematika nem igen ment neki. A ninja történelmet szerette olvasni, de tanulni már kevésbé.
A harci helyzet elemzése viszont hibátlan lett.

Következett a gyakorlati rész.

Először egy Shunshin no jutsut kellett bemutatnia. Ez egy elég könnyen kivitelezhető technika volt számára, és ha nem is tökéletesen, és minden helyzetben, de sikerült megcsinálnia.
Most sem volt gond vele, szerencsére sikerült.

Jött a nehezebb rész: Henge no jutsu.

Ez amolyan felemás volt számára, vagy sikerült vagy nem. Ez alkalommal sikerült, és miután a vizsgabiztosok elégedetten bólogattak Karasu fellélegzett. Úgy gondolta ennél már csak könnyebb jöhet. Tévedett. Egy Kawarimi no jutsut kellett létrehoznia. Ez két chakrairányítási művelet kombinációja. A lényege, hogy egy adott tárgyba vezeted a chakrád, majd a tárgy felszínére is kiterjeszted, végül létrehozol egy Bunshint. Amint ezzel megvagy, elrejtőzöl, vagy előre küldöd felderíteni. Ha pedig elkapják, hát az csak egy tárgy volt. Egy illúzió.
Karasu kissé megszeppent, a vizsgabiztosok viszont szóltak, hogy nem kell elrejtőzni, elég ha kivitelezi a jutsut. Ezzel kissé megnyugtatták a fiút, de még így is ez a nehezebb része a dolognak. Azonban sikerült.

14 évesen tehát Karasu megkapta a fejpántot, és genin lett.
Amikor hazaért, anyja átölelte, és ünnepi vacsorát rendezett neki. Ayame a vacsora alatt szót kért:
-Karasu. Apád ugyan nem lehet itt köztünk, de hagyatéka most is velünk van. Az emlékeken kívül, amiket ránk hagyott, fizikai dolgok is hozzá kötnek minket. Ilyen a szék, melyen ülök, vagy a ruhája amit  a szekrényemben őrzök.
De ilyen a kard is, amit rád hagyott.
Ekkor Karasu egyik rokona lépett be, egy katana-val a kezében.
-A tiéd fiam. Viseld büszkén, és vigyázz rá nagyon. Ápold gondosan, mert elég kényes fegyver. Legyen ez a legerősebb kapocs közted, és Kazuma között.

Karasu később edzéseken vett részt, és csapattársakat is kapott.
Sayaka-val, és egy másik fiúval: Ichigo-val alkottak egy csapatot. Mesterüket pedig Ryuichinek hívták.
Azalatt a néhány hónap alatt amit együtt töltöttek, Karasu megtanulta precízebben irányítani, kontrollálni chakráját. Így képes a fákon/falakon függőlegesen felszaladni, illetve a vízen járni.
Sőt mesterének hála kiderült, hogy szél beállítottságú, ami ritka, kirigakurei ninjáknál. A mester egy harmincas éveiben járó, szemüveges jounin volt, rövid vörös hajjal aki szerette húzni tanítványai, és úgy általában mások agyát. Egy edzés alkalmával például, Karasu nem volt képes azt a teljesítményt nyújtani amit elvártak tőle. Emiatt társai megszólták. Ichigo konkrétan az életét féltette, hisz ha egy küldetés közben bénázik egyikük, annak tragikus következményei lehetnek. Na ezen összekaptak. Mindketten azt akarták bebizonyítani a másiknak, hogy mennyire erősek. A mester viszont csak ennyit mondott:
Fiúk. Ti még csak pisis geninek vagytok, és rengeteg idő kell még ahhoz, hogy chuunin-ok legyetek. Ez viszont Sayaka-ra nem igaz, Ő mindkettőtöket agyonver fél kézzel is. Úgyhogy fejezzétek ezt be mielőtt kiveri belőletek a szuszt. Nézzétek meg, tiszta vörös a feje, olyan dühös. Vagy elpirultál Sayaka? Két ilyen erős férfi mellett nem csodálom. Jut eszembe mit szoktatok Ti csinálni Ichigo-val az erdőben?
A folytatást inkább nem írnám le, legyen elég annyi, hogy ezután a mester mindkét szemére rosszabbul látott egy picit. De csak míg nem adták vissza neki a szemüvegét, amit valamelyik gyerek talált meg az erdőben. A küldetésekkel Ichigo nemigen volt elégedett, révén az elkóborolt állatok keresése, meg az ehhez hasonló küldetések nem méltóak egy shinobihoz. Legalábbis szerinte. A többiek is furcsállták a dolgot eleinte, de később elfogadták, és csak ritkán kérdeztek rá egy-egy küldetésre. Különösebben veszélyes helyzetbe nem kerültek, egyedül akkor ijedtek meg kicsit, mikor egy vaddisznót üldöztek, és az szembefordult velük. Ryuichi intézte el. Ichigo persze háborgott mint a tenger, hogy miért kellett közbeavatkozni. Hisz Ők a tanulók, nekik kéne megoldani a dolgokat. A mester azonban lenyugtatta. Ichigo lenyugtatásának legjobb módja egyébként az volt, ha fejjel lefelé felkötözték egy fára, majd otthagyták. Persze a kezeit is gúzsba kötötték. Aztán háboroghatott. Egyébként összességében jól teltek a napjaik, bár Ryuichi sosem hívta meg a fiúkat semmire, hisz folyton azt szajkózták, hogy Ők mennyire felnőttek. Ryuichi pedig úgy vélte, hogy ha ennyire felnőttek akkor fizessenek mindent a saját pénzükből. Ichigo-ék azonban ennek dacára is hangoztatták érettségüket. A két fiú egyébként jól kijött egymással, bár gyakran rivalizáltak. Ichigo heves volt, Karasu nyugodt ugyan, de ha egyszer felhúzták, nagyon nehéz volt leállítani, és nehezen bocsátott meg a legapróbb dolog miatt is. Sayaka próbálta kettejük közt csökkenteni a feszültséget, de Ryuichi javaslatára inkább békénhagyta a fiúkat. A mester úgy vélte ez egy egészséges dolog ilyen korban, a két srác hatalmi harcot folytatott. Ryuichi szerette volna megvárni, hogy mi lesz a harcok vége, és hogy a győztes vajon milyen hatalmat kap?
Sajnos ezt nem tudhatta meg. A mestert ugyanis a háború kitörése után kivezényelték a frontra, Karasut, és társait pedig szétválasztották, és más-más mesterekhez küldték Őket.
Ez egy nehéz pont volt a fiú életében, ugyanis mindhárom emberrel jó kapcsolatot ápolt. Féltette társait, mesterét pedig főleg. Félt, hogy Ryuichi is Kazuma sorsára jut. Félelmét megosztotta ugyan másokkal, de később belátta, hogy Ő semmit sem tehet az ügy érdekében.
Aztán szép lassan belenyugodott, hogy egy újabb szerettét veszi el tőle a háború. Még inkább befelé fordult ezután, még csendesebb lett, és mintha egyre jobban magába szívta volna a kirigakurei tanításokat: Első a küldetés. Az érzelmeket pedig ki kell ölni magunkból. De vajon képes lesz erre?
15. születésnapját ünnepelte amikor is levelet kapott: Új mestert, és új csapattársakat találtak neki, két nap múlva kell jelentkeznie.
A megadott napon korán felkelt, elkészült, felcsatolta a fejpántját, valamint egy fémből készült maszkot is magára öltött, majd elindult, hogy megtudja: Vajon ezek az emberek is elhullanak mellőle, vagy egy hosszú ideig tartó barátság alakul ki közöttük?