Kuro Karasu

Név: Kuro Karasu
Ország: Villám
Rang: Genin
Kor: : 14
Nem: Fiú
Felszerelések: 5db Kunai 5db Shuriken 2db Fuuma Shuriken 1 övtáska 10db senbon
Kinézet: A szemem szine kék. Hajam fekete és fehér szinü kócos hátul összefogott 30cm. A bal vállamon egy sárkányt ábrázoló tetoválás található. Egy hosszú sálam van amit már meg viselt egy kicsit az idő. Ruházatom fekete galléros trikó ,könyökig érő kesztyű , egy szimpla bőrből készült öv, egy hosszú fekete nadrág és egy pár fekete szandál.
Jellem: Egy komoly mindenre elszánt tized éves aki sosem riad vissza a harcoktól.Nagyon gyors és erős habár nem látni rajta mert hogy kivan szálkásítva
Magasság: 165cm
Súly:59kg
Vércsoport:0

Előtörténet:
A nevem Kuro Karasu. A nevem azt jelent hogy fekete varjú. Tizennégy évvel ezelőtt születtem Kumogakure no Sato-ban. A szüleim elmondása szerint gyönyörű teliholdas éjszaka volt az este mámorító sötétségben. Az édesanyám egy harmincöt egyszerű kereskedő, apám pedig harminchat éves föld műves. Nem igazán voltak barátaim nem tudom miért talán velem volt a baj. Ennek a szüleim nem igazán örültek. Egész nap csak egyedül játszottam az udvaron. Ezért a szüleim próbáltak rávenni, hogy kereskedő vagy földműves legyek . Csak hogy én izgalmasabb életre vágytam… harcolni akartam. Nem akartam egész nap szántani és vetni, vagy a portékáimat árusítani a piacon. Számomra az túl unalmas élet volt. És ekkorra a szüleim feladták és be írattak az akadémiára születésnapi ajándékként. A szüleim eleinte nem repestek az örömtől de végül úgy döntöttek hogy én életem én döntök róla. Nyolc éves koromban el kezdtem edzeni mivel hogy jó fizikai formában kell lenem ahhoz hogy a harcokon aktívan részt tudjak venni . Eleinte nagyon nehéz volt hamar kifáradtam de idővel meg szoktam a terhelést és egyre nagyobb erő kifejtésre voltam képes, nagyon gyorsan nagy távot voltam képes lefutni. Egyre erősebb és erősebb lettem. Apa nem sokat tudott a jutsuk-ról, de még Ő is meg állapította hogy nekem a közelharcban leszek a legjobb.

Az akadémián nekem mindig a gyakorlati rész ment jobban. Utáltam olvasni és tanulni. Állandóan csak kint gyakoroltam vagy labdázgattam egymagam. Az akadémián sem volt barátom így ott is egyedül maradtam. De nem igazán bántott mert már megszoktam a magányt. Jutsuk terén nem voltam a toppon ám ha Taijutsut próbáltunk gyakorolni osztályelsők között voltam. Iskolai verekedésem sok volt meg sem tudom számolni. Nagyon sok mindenkivel összetűzésbe kerültem. Persze mindig én nyertem. Az osztályba merem állítani én voltam a legerősebb. Szerettem volna barátokat keresni az akadémián, de nem volt szerencsém. Ezért aztán hamar feladtam a reményt mondván, hogyha az osztály egyik fele nem kért belőlem akkor a másik felének sem kellek. Gyűlöltem az akadémiát és alig vártam, hogy kikerüljek onnan. Szerettem volna, hogy elismerjenek engem és, hogy legyek valaki. A rossz emberek felett döntést hozni. Én akartam lenni a Raikage. Az osztálytársaim a merész álmaim miatt sokszor kinevettek.

A vizsga előtti napon csak egy bemelegítő edzést tartottam és meg élesítettem a fegyvereim és eltettem magam holnapra. Elérkezett a vizsga napja én nem aggódtam tudtam hogy úgyis én fogok győzni .Merthogy nem gondoltam hogy bárki is kárt tehetne bennem. Pontosan emiatt mondtam a következőt.
-ha az egyik kezemet hátra kötném és letakarnám az egyik szemem akkor sem volna esélyetek legyőzni engem. - Erre mindenki ideges lett és az ordibálták hogy:
- Megölöm! -
Erre én csak annyit válaszoltam:
- Lehet próbálkozni. -
Erre a vizsgabiztos pedig azt válaszolta hogy egy az egy ellen harcok lesznek.
"Mondjuk amit tényleg nem akartam elhinni hogy az osztály leggyengébb tagjával kell harcolnom." Erre meg kérdeztem a vizsgabiztos.
- Nem lehetne más az ellenfelem?-
Eközben az ellenfelem elkezdett Shurikenekkel dobálózni természetesen mind mellé ment .
-A harcra koncentrálj . És ne beszélgess .- mondta a vizsgabiztos
Amint be fejezte a mondatot a tanár, a gyerek egy Fuuma Shurikent dobott felém. Végül is majdnem el talált csak sikerült lehajolnom és igy a Fuuma Shuriken a falba ágyazódót.
- Biztos vagy te abban hogy ellenem akarsz harcolni?-
Az ellen felem megrémül és futásnak ered.
Majd meg fogom a vállát és azt mondom :
- Ezt nemnek vehetem?- mondtam dicsekedően.
Aztán kunait ránt és meg próbál ledöfni, én kicsavarom a kezéből a kunait és neki rúgom a falnak. Az ellenfelem össze roggyan. Ekkor megszólal a hang :
- Te nyertél, Karasu! – mondta a vizsgabiztos.
Ezután átvettem a fejpántomat és büszkén futottam hazafelé. Ahol szüleimnek büszkén mutattam meg a fejpántot és elismerték hogy tehetséges vagyok.

Elnézést a késésért. Kész van sikerese kijavítottam.