Nishikawa Karasu
2 posters
1 / 1 oldal
Nishikawa Karasu
Nishikawa Karasu Vas. Nov. 29 2015, 20:20
Az új mester
Minden egy levéllel kezdődött amit ki tudja ki a jó égtől kaptam. Talán maga a Mizukage írta, aláírás, pecsét nem volt rajta. Furcsálltam a dolgot, azonban mégis elmentem a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyre. Akkor még nem sejtettem milyen bizarr dolgokban lesz részem aznap.
A helyszín a Mizukage palotája volt. Ott nem érhet bántódás - gondoltam -, így kora reggel nekiálltam készülődni. Sejtettem, hogy egy új mestert akarnak mellém kirendelni, elvégre egy évig teljesen a magam ura voltam, a saját erőmből fejlődtem. Ők viszont kontroll alatt akarnak tartani, tanítani, erősíteni, kikupálni úgymond. Amit nem is bánok, tekintve, hogy egy év alatt vajmi keveset sikerült fejlődnöm önerőből. Hiába, a háború kegyetlen dolgokat szül. Pl felnyomja az árakat. Drágák a sós nasik na...
Szóval elindultam, az őr szerencsére útbaigazított. Még sosem voltam a palotán belül. Az épületet láttam már többször is, sokszor egész közelről csodáltam. Lenyűgöző építmény, de ebbe ne menjünk bele. Mármint az épületbe igen de...
Miután megtaláltam a termet, ahova mennem kellett rátettem a kezem a kilincsre. Na, akkor már bemegyek, mondom. Belépve két... ööö kisfiút láttam. Nálam jóval fiatalabbak, olyan tizenkét, tizenhárom év körüliek. Titkon bíztam benne, hogy nem ők lesznek a társaim. Sőt, közöm nem lesz hozzájuk a jövőben. Rövid beszélgetés után - ami részemről inkább hallgatás volt - megláttuk a Mizukagét. Eleinte legalábbis azt hittük Ő az, ám később bizonyossá vált, hogy csak a holtteste van ott. Mindannyian meglepődtünk, Én speciel csapdára, átverésre, de főleg genjutsura gyanakodtam. Főleg mivel egy tanto állt ki a mellkasából. Nos egy ilyen fegyverrel megölni a Mizukagét enyhén szólva nehéz. Sőt lehetetlen. Mégiscsak három elemet ural ha jól tudom. A két kis vakarcs össze vissza beszélt, láthatóan pánikoltak. Az volt a szerencséjük, hogy én egy átkozottul higgadt ember vagyok, és nem tojtam tele a gatyám. Bár tény, hogy feszült voltam. Miután megbizonyosodtam arról, hogy a hulla valódi, egyre inkább elfogott a kétségbeesés. Ahogy a társaimat is. Bár, ha jobban belegondolok Ők már-már a pánikbetegség tüneteit produkálták. Az egyik a sarokba bújt, és a fegyverével próbálta védeni magát, a másik pedig fura kérdéseket tett fel nekem, amikre már nem emlékszem. Ő volt a Sen...sei. Ja nem, bocs. Mindegy, a szőke durcimurci. Mivel erős volt a gyanúm, hogy ez genjutsu, így ki akartam menni a teremből, és megbizonyosodni sejtésem igazáról. Ám ekkor lépteket hallottam. Megtorpantam, a következő pillanatban pedig egy férfi lépett be az ajtón. A külsejét nem írnám le, mert valami észveszejtő, bizarr, és félelmetes jelenség. Az a leborult... Olyan igazi kirigakurei shinobi. Esernyővel a hátán... Egy teremben. Napsütéskor.
Ő valami olyasmit mondott, hogy a Mizukage halála tulajdonképpen csak jót tesz a falunak, ám senki sem fogja elhinni, hogy mi öltük meg. Sőt, még Ő maga sem hiszi el teljesen. A következő pillanatban egy olyat belém rúgott az ipse, hogy nekiestem a falnak, és enyhe émelygés fogott el. Itt még beszélt valamit, amiből kikövetkeztettem, hogy Ő tette el láb alól a Mizukagét. Aztán három kunai repült felém. Fogalmam sincs ki dobta el őket, mindensetre megpróbáltam kivédeni a támadást. Na innen komolyra fordulnak a dolgok...
A fickó létrehozott egy pecsétet, amit az ajtóra ragasztott. Örültem, hogy nem egy rágóval tette ezt, és nem a hajamat választotta felületnek. Végrehajtottam egy sunshin no jutsut, majd a levegőben még épp időben megfordulva megtámasztottam lábaimat a plafonon. Mert ügyes vagyok... Úgy voltam vele, hogy nem akarok leesni, ezért a chakrát a lábaimba áramoltatva tartottam magam. A társaim szintén kivédték a tőröket, viszont a figyelmem inkább a fickó kötötte le, aki felugrott a levegőbe.
Ez nem lesz sétagalopp - gondoltam - elvégre egy jouninról van szó, aki ki akar nyírni minket, és valószínűleg megölte a Mizukagét. Pech.
A következő lépésem szintén egy sunshin no jutsu volt, csak a változatosság kedvéért. A padlóra érkezve előrántottam a kardom, és rohanni kezdtem az ablak felé. Rohanás közben két dolgot is csináltam a lábaim pakolgatásán, és a levegővételen kívül: Kiabáltam a társaimnak, hogy ne csináljanak ostobaságot, hisz ez egy jounin, esélyük sincs ellene. Ők azonban már megkezdték magánakciójukat, amikből az egyik ostobaság volt, a másik szimplán őrültség. Már látom magam előtt a csodás S szintű csapatunkat... A két balfácán meg Én.
A másik dolog pedig egy kunai elhajítása volt a teremben lévő ablak irányába. Ebbe viszont beleállt a jounin. Érted nem a kunai állt a jouninba hanem fordítva... Vagyis pontosabban szólva a férfi megfogta a kunai-t amit az ablak felé hajítottam. Őszintén szólva nem vártam mást egy jounintól. A kardommal próbáltam védekezni, de ekkor hirtelen úgy éreztem mintha lebénultam volna. A férfi ekkor elárulta, hogy sokat megtudott rólunk és, hogy Ő tulajdonképpen a mesterünk, Dohou Iwarai. Ez a Dohou olyan mintha köhögnénk. Dohhohhou. Elmondta, hogy holnap találkozunk a kiképzőterepeken. Majd elsétált... Ja, nem, előtte levette a matricát az ajtóról. Kár volt felrakni...
És a hulla? Nos, az eltűnt. Én kínomban röhögni kezdtem, mert nem hittem el, hogy ez megtörtént. Palira vett minket egy jounin. Elképesztő. Szadista. Bizarr. Ő lesz a mesterem. Már alig várom a holnapot...
//Bocs a stílusért, meg a pocsék humorért, ilyen hangulatban vagyok. Kész vagyok átírni ha nem felel meg az elvárásoknak, vagy árt valakinek.//
Minden egy levéllel kezdődött amit ki tudja ki a jó égtől kaptam. Talán maga a Mizukage írta, aláírás, pecsét nem volt rajta. Furcsálltam a dolgot, azonban mégis elmentem a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyre. Akkor még nem sejtettem milyen bizarr dolgokban lesz részem aznap.
A helyszín a Mizukage palotája volt. Ott nem érhet bántódás - gondoltam -, így kora reggel nekiálltam készülődni. Sejtettem, hogy egy új mestert akarnak mellém kirendelni, elvégre egy évig teljesen a magam ura voltam, a saját erőmből fejlődtem. Ők viszont kontroll alatt akarnak tartani, tanítani, erősíteni, kikupálni úgymond. Amit nem is bánok, tekintve, hogy egy év alatt vajmi keveset sikerült fejlődnöm önerőből. Hiába, a háború kegyetlen dolgokat szül. Pl felnyomja az árakat. Drágák a sós nasik na...
Szóval elindultam, az őr szerencsére útbaigazított. Még sosem voltam a palotán belül. Az épületet láttam már többször is, sokszor egész közelről csodáltam. Lenyűgöző építmény, de ebbe ne menjünk bele. Mármint az épületbe igen de...
Miután megtaláltam a termet, ahova mennem kellett rátettem a kezem a kilincsre. Na, akkor már bemegyek, mondom. Belépve két... ööö kisfiút láttam. Nálam jóval fiatalabbak, olyan tizenkét, tizenhárom év körüliek. Titkon bíztam benne, hogy nem ők lesznek a társaim. Sőt, közöm nem lesz hozzájuk a jövőben. Rövid beszélgetés után - ami részemről inkább hallgatás volt - megláttuk a Mizukagét. Eleinte legalábbis azt hittük Ő az, ám később bizonyossá vált, hogy csak a holtteste van ott. Mindannyian meglepődtünk, Én speciel csapdára, átverésre, de főleg genjutsura gyanakodtam. Főleg mivel egy tanto állt ki a mellkasából. Nos egy ilyen fegyverrel megölni a Mizukagét enyhén szólva nehéz. Sőt lehetetlen. Mégiscsak három elemet ural ha jól tudom. A két kis vakarcs össze vissza beszélt, láthatóan pánikoltak. Az volt a szerencséjük, hogy én egy átkozottul higgadt ember vagyok, és nem tojtam tele a gatyám. Bár tény, hogy feszült voltam. Miután megbizonyosodtam arról, hogy a hulla valódi, egyre inkább elfogott a kétségbeesés. Ahogy a társaimat is. Bár, ha jobban belegondolok Ők már-már a pánikbetegség tüneteit produkálták. Az egyik a sarokba bújt, és a fegyverével próbálta védeni magát, a másik pedig fura kérdéseket tett fel nekem, amikre már nem emlékszem. Ő volt a Sen...sei. Ja nem, bocs. Mindegy, a szőke durcimurci. Mivel erős volt a gyanúm, hogy ez genjutsu, így ki akartam menni a teremből, és megbizonyosodni sejtésem igazáról. Ám ekkor lépteket hallottam. Megtorpantam, a következő pillanatban pedig egy férfi lépett be az ajtón. A külsejét nem írnám le, mert valami észveszejtő, bizarr, és félelmetes jelenség. Az a leborult... Olyan igazi kirigakurei shinobi. Esernyővel a hátán... Egy teremben. Napsütéskor.
Ő valami olyasmit mondott, hogy a Mizukage halála tulajdonképpen csak jót tesz a falunak, ám senki sem fogja elhinni, hogy mi öltük meg. Sőt, még Ő maga sem hiszi el teljesen. A következő pillanatban egy olyat belém rúgott az ipse, hogy nekiestem a falnak, és enyhe émelygés fogott el. Itt még beszélt valamit, amiből kikövetkeztettem, hogy Ő tette el láb alól a Mizukagét. Aztán három kunai repült felém. Fogalmam sincs ki dobta el őket, mindensetre megpróbáltam kivédeni a támadást. Na innen komolyra fordulnak a dolgok...
A fickó létrehozott egy pecsétet, amit az ajtóra ragasztott. Örültem, hogy nem egy rágóval tette ezt, és nem a hajamat választotta felületnek. Végrehajtottam egy sunshin no jutsut, majd a levegőben még épp időben megfordulva megtámasztottam lábaimat a plafonon. Mert ügyes vagyok... Úgy voltam vele, hogy nem akarok leesni, ezért a chakrát a lábaimba áramoltatva tartottam magam. A társaim szintén kivédték a tőröket, viszont a figyelmem inkább a fickó kötötte le, aki felugrott a levegőbe.
Ez nem lesz sétagalopp - gondoltam - elvégre egy jouninról van szó, aki ki akar nyírni minket, és valószínűleg megölte a Mizukagét. Pech.
A következő lépésem szintén egy sunshin no jutsu volt, csak a változatosság kedvéért. A padlóra érkezve előrántottam a kardom, és rohanni kezdtem az ablak felé. Rohanás közben két dolgot is csináltam a lábaim pakolgatásán, és a levegővételen kívül: Kiabáltam a társaimnak, hogy ne csináljanak ostobaságot, hisz ez egy jounin, esélyük sincs ellene. Ők azonban már megkezdték magánakciójukat, amikből az egyik ostobaság volt, a másik szimplán őrültség. Már látom magam előtt a csodás S szintű csapatunkat... A két balfácán meg Én.
A másik dolog pedig egy kunai elhajítása volt a teremben lévő ablak irányába. Ebbe viszont beleállt a jounin. Érted nem a kunai állt a jouninba hanem fordítva... Vagyis pontosabban szólva a férfi megfogta a kunai-t amit az ablak felé hajítottam. Őszintén szólva nem vártam mást egy jounintól. A kardommal próbáltam védekezni, de ekkor hirtelen úgy éreztem mintha lebénultam volna. A férfi ekkor elárulta, hogy sokat megtudott rólunk és, hogy Ő tulajdonképpen a mesterünk, Dohou Iwarai. Ez a Dohou olyan mintha köhögnénk. Dohhohhou. Elmondta, hogy holnap találkozunk a kiképzőterepeken. Majd elsétált... Ja, nem, előtte levette a matricát az ajtóról. Kár volt felrakni...
És a hulla? Nos, az eltűnt. Én kínomban röhögni kezdtem, mert nem hittem el, hogy ez megtörtént. Palira vett minket egy jounin. Elképesztő. Szadista. Bizarr. Ő lesz a mesterem. Már alig várom a holnapot...
//Bocs a stílusért, meg a pocsék humorért, ilyen hangulatban vagyok. Kész vagyok átírni ha nem felel meg az elvárásoknak, vagy árt valakinek.//
Nishikawa Karasu- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 95
Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 460
Re: Nishikawa Karasu
Namikaze Minato Hétf. Dec. 14 2015, 11:36
A bővítményt elfogadom, noha ezt a kicsi betűméretet úgy kellett kinagyítóznom 
Ettől függetlenül +4 chakrát ítélek meg! ^^
Ettől függetlenül +4 chakrát ítélek meg! ^^
Namikaze Minato- Moderátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.