Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Namikaze Minato Vas. Feb. 14 2016, 23:22

Helyszín Tűz országa Erdőségek egy ritkásan fával borított terület.

Szituáció: Kakuzu visszatért a halálból egy sötét, és elitélendő technika az Edo tensei hatása miatt. A napokban sikeresen előkereste és összevarrta, volt Akatsukis társának, Hidannak a testrészeit, és most próbálnak visszatérni az Akatsuki búvóhelyére.

Kezdő Poszt: Itanashi; Karu (le lehet boxolni ^^)

Mesélő: Yondaime Hokage aka: Namikaze Minato

**Itanashi** Szer. Feb. 17 2016, 00:34

Az erdőben csend volt. A szél különös, hideg szelet árasztott magával a fák között, megmozgatva ezzel minden levelet. Oly békés volt, mégis...oly kihalt. Mintha minden élőlény elmenekült volna, elrejtőzve vackaikban, Talán a hideg szél az oka. Pedig meleg idő volt. S ez a hidegség, különös volt. Nem természetes, sokkal inkább egy olyasfajta hidegséget árasztott, mely egyszerre volt tomboló és ezrek sikolyának elmúlása, mégis nyugodt volt. Halálosan, rémisztően nyugodalmas. Ez a hidegséget nem a közelgő időszak hordozta magával, hanem egy olyan férfi aurája, kinek puszta közelében nem lehet más érezni, csak ezt a hideg érzést. Teljes páncélzatában, álarcával és csuklyájával takarva arcát, mégis, ezzel megadva a teljes felismerés jogát, suhant végig némán a fákon. Majd megállt. Kezében tekercset tartva, mely vértől ázott, most ismét kinyílt, s egy erdő területi térképének nagyzolt mását tartotta kezében.
- Pedig itt kell lennie! - mondta halkan, majd összehajtotta a tekercset, s eltette. - Akkor hát ha nem látom, majd a föld megmutatja nekem, hol is van. Itanashi leugrott egyetlen halk szökkenéssel a földre, majd beleolvadt, s örökre eltűnt az ottmaradt élőlények számára.

A pap küldetését végzi, mégpedig próféta útjának egyik legkiemelkedőbbjét. Feladatául kapta, hogy fogja el Jashin legfőbb kegyeletét viselőt, ki elválva a rendtől, a saját, és nem az Ő szándékaira használja a Nagyúr erejét. Az ezer éves vallásnak megvannak a forrásai, s volt miről mesélni, mikor a halhatatlanságot, Jashin legfőbb hatalmát birtoklót legyőzték. Ő pedig nem várt tovább, s egy olyasvalakit küldött a helyére, kinek merészsége, elhivatottsága és hite megkérdőjelezhetetlen. A kérdés, vajon Itanashi, a kiválasztott, Jahsin birodalmának leendő egyesítője valóban oly erős hitében, mint a férfi, ki elnyerte a legfőbb kincset? Itanashi bármennyire is bátor volt, s küzdött meg és küldött a túlvilágra megannyi férfit, nőt és gyermeket, most egy olyasvalakivel kell szembenéznie, aki mindezidáig Jashin legnagyobb harcosa volt. Ám a papban kellően égett a harci vágy, meg akarta keresni a férfit, hogy kellően megtorolhassa a szökevény tettét. S halála után végleg megtisztíthassa őt is, s elvágva lelkét végül, Jashinnak ajándékozza. Csak akkor nyerheti el a legfőbb kegyet, ha megöli azt, aki birtokolja. S a pap jó ideje vár erre a pillanatra.
A földben úszó pap megtalálja hát a sírhelyet, ahova az ő legyőzött testét rejtették. Fejét kidugta a földből, majd azt követte felsőteste, végül a lába is. Itanahsi ott állt a sír előtt, ahol Hidan teste nyugszik. A papok meséltek a férfiról, s annyit megtudott róla, hogy jellemében egy teljesen ellentétes férfit köszönthet majd. Mégsem ismerte őt a pap, csupán a képességeit. Azonban, mikor Itanashi felnyitotta a sírhely ajtaját, s elhúzta a hatalmas követ, hirtelen megdöbbent.
Hidan teste eltűnt. A jashinista szökevény nem áshatta ki magát, ezzel Itanashi tisztában volt. Azonnal kezdte kutatni a nyomokat, mígnem egy apróbb ösvényre talált, melyen lábnyomok hevertek, méghozzá elég frissek. Valamiféle fekete szőrt is talált a pap, melyről azonban nem tudta eldönteni, nyomnak számít e avagy sem. S mivel kizárta, hogy egy apró rágcsáló falta volna fel a jashinista megmaradt testét, így követni kezdte a nyomokat.
~Segítségre lesz szükségem. Egyetlen egy valaki vihette el a testet. Az Akatsuki. - mormolta magában a pap. A templomban megtudta, hogy szökése után beállt a szervezetbe, melyről korábban, még mikor ezen a kontinensen élte alvilági éveit, hallott először lényegesebb információkat. S csupán csak egyetlen olyan személy jutott eszébe, kinek segítsége talán elengedhetetlen az elkövetkezendő keresésében.
- Kuchiyose no jutsu - mondta, miután véres ujját a földre nyomja. A kör kirajzolódik, s igen nagy füst támad.
- Segíts nekem megtalálni az Akatsukit, Karu - szól társának, kinek képe lassan kirajzolódik a füstből.

//Ha már ilyen nyitott pvp, adjuk meg a módját Very Happy

//

**Kenshiro Karu** Szer. Feb. 24 2016, 20:04

Chizunéval feküdtem egy kis kunyhóban valahol a villámok földjén. Mióta nyakunkba vettük a világot smaragd szemű szépségemmel azóta tényleg úgy érzem, hogy az életem nem is lehetne tökéletesebb. Valahol mélyen legbelül azonban tudom, hogy ez nem az én utam és ezt feltehetően Chizune is érzi. Én egy harcos vagyok és ezt ideig óráig el lehet nyomni azonban egyszer a felszínre fog törni és akkor kérdés melyik oldalra állok majd. A hajnal párás volt és miközben az egyik hágón álltam és figyeltem a napfelkeltét éreztem magamban amint a Nibi lustán elnyújtózik. Mostanában elég jól alakult a kapcsolatunk, legalább nem próbálkozik állandóan kitörni mint régebben. Bár önmagától még mindig nem adná nekem oda az erejét de talán most már képes vagyok ismét úgy elé állni, hogy ha nem is egyenlő félként de emberként tekint rám. Valahogy úgy tűnik, hogy kezdi megszokni a jelenlegi helyzetet, de talán neki mi mindig is csak porhüvelyek leszünk. Fel sem tudom fogni mennyi életet megélhetett már. Elménk és érzéseink találkoztak amikor valami furcsa bizsergést éreztem a bal vállamon. Tudtam pontosan, hogy mi történik. A Nibi lángjai fellobbantak a rácsok mögött tettre készen.
Visszamentem gyorsan a kis kunyhónkba és megcsókoltam a lányt. Pontosan tudta, hogy mi a helyzet mert meséltem neki erről a megegyezésünkről a jashinistával és azt is tudta, hogy már nagyon mehetnékem van, hiányoznak a kalandok talán egy kicsit az életveszély is.
Aktiváltam a technikát és egy füstfelhő kíséretében eltűntem. teljes harci felszerelésemet elkaptam és a vörös ballonkabátomat is felkanyarítottam a hátamra. Rég voltam már így teljes felszerelésben és talán ezért is siettem annyira. Tudtam, hogy a pap bajban lehet és amikor ismét materializálódott a világ körülöttem akkor egy kunaial a kezemben léptem ki a füstfelhőből, azonban nem találtam ott mást csak Itasnahit.
- Üdv barátom! Az Akatsukit? Te magadnál vagy, hogy a halált hajszolod? Mondanám, hogy milyen veszélyesek de ez mikor okozott nekünk problémát. Kivel állunk szemben. Én már találkoztam két akatsukissal de az évekkel ezelőtt volt és igazság szerint a képességeikről is csak történetekből tudok. Nagy részük szökött ninjákból áll ha jól tudom... Mindegyiküknek van egy vagy akár több különleges képessége, ami még nekünk is különleges. Ez végre egy kihívás. Azt azért remélem, hogy tudod, ezért te fogsz nekem tartozni mint annak idején én neked a bijuu miatt...
Éreztem Itanashi határozottságát és tudtam, hogyha nemet mondanák akkor egyedül menne nekik. Együtt talán még lehet esélyünk is ellenük. Hiszen annak idején visszavertünk egy hadsereget és egy bijuut is sikerült legyőznünk...
- Akkor viszont az első lépés az lenne, hogy meg kéne találni őket. Bár én is képes lennék rá, de egy ilyen kaliberű harc előtt nem szeretném pazarolni a chakrámat ezért örülnék neki ha utána néznél merre vannak. Nyilván ismered is valamennyire az ellenfeleket amennyire téged ismerlek. Mesélj róluk mi a gyengéjük, hogy lehet őket legyőzni?

Hidan Szomb. Márc. 12 2016, 08:52

Chakraszint: 1200
Technikák: Jashninista jutsuk
Felszerelés: háromágú kasza, 2 teleszkópos áldozódárda
Helyszín: félnapi járásra - ráérős tempóban - a sírtól

- HÁT EZ VALAMI OLTÁRI!
A jashinista éles kiáltása tébolyult, kárörvendő kacajba, majd fájdalmas sziszegésbe fúl. Testének szinte minden porcikája kínzó fájdalomban ég, ahogy rázkódni kezd a kuncogástól, mégsem bánja. Ezerszer is inkább ezt a keserédes gyötrelmet választaná, mint hogy egy perccel is tovább az évtizedek porát nyelje... A szenvedés legalább emlékezteti - a dohos föld fullasztó ölelésében már ebben sem volt egészen biztos -, hogy él. És ez már önmagában több, mint amiről a dollárjelszemű kriptaszökevény valaha is álmodhat, akit az összefércelésére küldtek.
- Aú! Még a nevetés is fáj a tetves varrataidtól! De nehogy azt hidd, hogy ez elkúrja a napom Kakuzu! Újra egy darabban vagyok és veled ellentétben a saját akaratomból sétálok itt... Vallásos maszlag mi?! JASHIN-SAMA KEGYE NEM HAGYOTT EL! De ami a te úgynevezett halhatatlanságodat illeti zombikám... Úgy rábasztál mint kovács a farkára!
Újfent hisztérikus hahotában tör ki, amit reszelős, vizes hangú köhögőroham szakít félbe. Már vagy fél napja, hogy kiásta a vízesésfalusi nukenin, de időnként még mindig földigilisztákat meg gyökereket krákog. Mondjuk mit is várhatna régiúj társától..? Már életében sem volt valami segítőkész, az lenne az igazán meglepő, ha vette volna a fáradtságot és lemossa szétszakadt testének darabkáit valami víz elemű technikával. De csekély ár ez a szabadságért, és az esélyért, hogy a Nagyúr színe elé hurcolhatja azt az álnok szarzsákot, aki Shikamarunak hívja magát. Mérhetetlenül sok fájdalmat okozott már az Ő dicsőségére, de azok gyengéd cirógatások voltak mindahhoz képest, amit a copfos kis levéltetűnek tartogat. Nem fogja csak úgy leszúrni... Abban semmi élvezet nem lenne. Először megszeretteti vele a kést, hogy majd ő maga könyörögjön érte. Elpusztít mindent, ami valaha is jelentett valamit a Nara számára és addig nyújtja a haláltusáját, ameddig csak elképzelni lehet. Elvégre ráér. Az örökkévalóság az övé, így nem kell szűk marokkal bánni az idejével, amikor majd megmutatja a hitetlen fattyúnak, hogy mi fán terem az igazi kárhozat.
- Látod-látod Kaki, szarra se mész a bankbetéteddel, amikor valami szemüveges köcsög bábozik veled. De nézd a jó oldalát! Ha volt életbiztosításod, akkor begyűjtheted a pénzt a saját halálodért!
Tesz egy pár karkörzést és nyújtózkodik egyet, mielőtt visszabújna az új akatsukis köpenyébe, melynek torzórésze eddig a derekára lógott. Még szoknia kell a mozgást... Az elmúlt pár hónapban a legtöbb, amit tehetett a pislogás volt, de arról is hamar leszokott, mert állandóan sár ment a szemébe. Arról nem is beszélve, hogy nem csak cseszettül fáj minden mozdulat, de a nyüves varratok is úgy viszketnek, hogy ha az eltemetettségbe nem őrült bele teljesen, akkor ebbe fog. Szerencsére a Kakuzut megidéző személy nem feledkezett meg kedvenc kaszájáról sem, így azt is elküldte az élőhalottal. Felkapja a vérvörös fegyvert a földről, leporolja magát, majd feltápászkodik. Bár szíve szerint pihenne még egy keveset, még mindig a Tűz Országának területén vannak. Ugyan az ólmos fáradtság ellenére is kifejezetten jólesne kiontani pár határőr belét, a parancs egyértelmű volt. Amilyen hamar csak lehet, vissza kell térniük a szervezet bázisára.
- Kipihentem magam, indulhatunk! Amúgy milyen arc ez az új főnök, akit említettél..?

Ajánlott tartalom

Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Re: Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Re: Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Re: Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu

Re: Kenshiro Karu; Itanashi vs. Hidan; Kakuzu