Itanashi és Karu

**Kenshiro Karu** Szomb. Júl. 11 2015, 22:07

Már nyakamba vettem a világot és elhagytam a klánom birtokát, az otthonomat, a szeretteimet. Ezzel a döntésemmel egy szakasz zárult le az életemben, de éreztem, hogy nem adhatom fel és mennem kell tovább. Tudtam, hogy egyszer, majd valamikor a jövőben visszatérek ide, ám a Nibivel már nem voltam biztonságban sehol sem a világon. Erre azon egyszerű tényből jöttem rá, hogy Kirigakure shinobija még a fűbe is utánunk jött, hogy megpróbáljon engem elkapni és visszavinni. Legközelebb már nem lesz ekkora szerencsém. A Nibit érzem... ott van minden mozdulatomban és levegővételemben. Ugyan úgy létezik érez mint mi emberek, de most már hozzám van kötve. Örökre!
Sétáltam úttalan utakon és reménykedtem benne, hogy senki útja nem keresztezi az enyémet, mert mostantól nem mutatkozhatok be Kenshiro Karuként, hazudni pedig nem szeretek egyszerűen csak nem az én stílusom de ez esetben szükséges lesz. Túl nagy vízhangot csapott ahogy elhoztuk a Nibit a medvék országából és aztán a menekülés sem éppen úgy sikerült ahogy terveztem de a lényeg az, hogy kijutottunk és még egy darabban vagyok.
Nagyon érdekes ez az új érzés. Bevallom őszintén mindig is féltem tőle miután Kurayami ott hagyott évekkel ezelőtt, hogy egyedül fogok maradni, de aztán a sors fintora volt talán de találkoztam Kankoval majd később Kazuyával akiknek a segítségével létrehoztuk és újra feltámasztottuk rég elfeledettnek vélt klánomat. Most azonban már maguknak kell boldogulniuk. Lemondtam a vezetői szerepről már akkor amikor elvesztettem a Kekkei genkaiomat de ezt nem akartam nagy dobra verni. Nem tudom Mirubi mennyire lenne készséges és mennyire segítene ha megtudná, hogy többé nem enyém a döntő szó a klánban. Tulajdonképpen felhasználom őt a céljaim eléréséhez de vajon ő nem ezt teszi velem? Miről ismerkszik meg a jó vezető? Szerintem arról, hogy mennyire tudja manipulálni az embereket akikkel körbeveszi magát. Nekem nem jött be ez a vezetősdi egyszerűen nem illik hozzám mint a hazugság. Nem akarok én másoknak parancsolni csupán a magam ura lenni ezt viszont most már csak és kizárólag úgy tehetem meg ha erősebbé válok azoknál akik engem akarnak. talán ez lesz a cél amely ismét megvilágítja az utamat...
Most azonban egy kegyetlen chakrát érzek közeledni! Talán Mirubi az? Máris a nyomomra akadt? Elkezdem felhalmozni a chakrámat és hamarosan a levegő is izzani kezd körülöttem... Ez már nem az a Karu aki átlépte a medvék országának határát!

**Itanashi** Vas. Júl. 26 2015, 19:54

Csend uralkodik. Halálos csend. A hatalmas pusztaságok, melyek az ország határát képzik, oly kihalt és békés volt, ebben a háborús övezetben. Néhány órája még a sikolyok, a haldoklók utolsó köhögése, a síró könyörgések, a fogcsikorgató érzés, mikor egy ember a saját életéért könyörög, eladna száz másikat, csak hogy menthesse a magáét. Nemrég vagy száz ember dönthetett sorsáról. Vagy szökik, vagy meghal. Ahogy a pap eddig megismerte az emberi fajt...mindenképp szokni fog.
A hátrahagyott Hozukijo néven ismert shinobi börtönkomplexum mostanra a vérre és szabadságra éhes rabok és a vezetőség nélkül maradt maroknyi őrök ádáz csatájának martalékává vált. Itanashi pedig már nem járt messze a határtól. Oldalán ott sétált a görnyedt hátú férfi, hátát szürkés utazóköpeny volt fektetve, kezeiben pedig vaskos dossziék kutatásairól, és mindenről, amire a papnak szüksége volt. Itanashinak szüksége volt néhány feljegyzésre, hogy aaposabban is belevethesse magát chakrajánának különleges, emberfeletti erővel bíró, új tulajdonságába. Ugyan a dossziék sokat érnek számára, a férfi lassúsága kezdi aggasztani a papot. Számára az idő most az egyetlen tényező. Most az idővel fut versenyt. Ha sikerül még időben elhagyni ezt a földet, akkor útja hamarosan véget érhet, s belekezdhet életének végső részébe, s leigázhatja az emberiséget, megbüntetheti őket ocsmányságuk miatt, s elhozhatja az új, tiszta világot.
Hirtelen nagy erejű chakra hulláma rezdül meg a pap szervezetében. Megérzett valakit, kinek ereje talán az övével vetekedhet.
Ishidoru továbbsétál, mintha mi sem történt volna. Ura nem volt mellette. Hamarosan eléri a fehér hajú férfit, majd fejet hajt.
- Légy üdvözölve, Karu. Reméltem, hogy találkozunk még. Még egyben vagy, ezek szerint sikerült. - a pap lassan kibújik a földből, Ishidoru előtt, mire a kutató megállt, s még jobban összehúzza magát. Fejet hajt Karunak. Látta már őt egyszer, mikor a fehér hajú jött el a paphoz.

**Kenshiro Karu** Kedd Júl. 28 2015, 16:21

Reflexeim még egy hosszú pillanatig cselekvésre készen feszültek aztán megnyugodtam amikor megpillantottam a papot. Hát persze a medvék országában kiderült, hogy ő is képes használni ugyan azt a még számomra is undorító chakrát amit Mirubiban is éreztem. Erre nem is gondoltam, de hosszú ideje ez volt az egyetlen kellemes meglepetés. Kevés olyan ember volt ezen a földön akit szövetségesnek tekintettem most de ő egyike volt ezeknek a személyeknek. Én azonban valahol a mellkasomnál valami kis nyomást éreztem és közben lelki szemeim előtt láttam ahogy a Nibi a rácsoknak feszül. Érzi Itanashi jelenlétét lehet, hogy miatta éreztem meg én is? Akármit teszek mi mostantól szimbiózisban élünk amíg meg nem halok, hiszen ő maga halhatatlan...
Kérlek hagyjuk most a csatározást. Tudom, hogy undorodsz ettől a chakrátől, saját bevallásom szerint én magam is, illetve te még a használójától, de most had próbáljak meg nyugodtan beszélni vele...
- Üdv neked Itanashi! - Azzal fejet hajtottam majd pillantásomat a görbe szolgálóra függesztettem. Valahonnan ismerős volt, vagy talán csak a börtönben láttam futólag.
- Az úti társad megbízható? Mennyit tud a jelenlegi helyzetről? - Ha nem megbízhatónak titulálja akkor arrébb küldjük egy pár percre amíg beszélünk.
Gyorsan elmeséltem Itának, hogy mi történt miután vissztértünk... meséltem az üldözőkről, Mirubiról, hogy milyen gyorsan felszívódott illetve a kirigakurei ANBUk felbukkanásáról és arról a tagról aki valahogy átjutott a fordított idézésen és még itt is megtámadott minket. Én azonban ilyenkor már nem voltam magamnál így tehát csak azokat az infrmációkat tudom megosztani vele amit Kazuya mesélt.
- Tehát ez történt. Lényegében pár napig ki voltam ütve aztán magamhoz tértem, de az eredeti célom nem siekrült elérnem. Még mindig nem tudom használni a savat... Viszont valami olyan dolgot nyertem amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Nem tudom, hogy lehetne elmondani, de olyan érzésem van annak ellenére, hogy a nagyon sokat veszekszem és nem jó a kapcsolatunk a Nibivel de olyan mintha a valaki betöltötte volna a bennem lévő űrt. valaki aki ugyan úgy osztozik velem az álmaimban és a cselekedeteimben velem mintha a személyiségem két részre szakadt volna. Igazából nem tudom, hogy tudnám ezt jobban elmondani. Annak ellenére, hogy a kapcsolatom nem jó vele, maga az érzés mégis felbecsülhetetlen testvér. Köszönöm, hogy eljöttél, ezért tartozom neked egy szívességgel amit nem felejtek el. Mi a célod? Merre mész tovább? Veled mi történt?

**Itanashi** Szer. Júl. 29 2015, 15:02

A fiatal férfi, ki azon kevesek közé tartozott, akikre a pap szövetséges, sőt, inkább mint barát, tekintett, viszonozta köszöntését, majd a pap mellett álló, görnyedt hátú férfira lett figyelmes. Találkozásuk lehet, nem a véletlen műve, hanem előre el lett rendelve. Az Ő munkássága, hogy még egyszer, mielőtt elhagyná ezt a Kárhozat földjét, szót válthasson mindenkori társával. mert a pap nem örökre megy el. Még ő maga sem tudja, mikor tér vissza, s szabadítja a Sötétség hordáit a földre, mely megérett a bűnhődésre. Mert egyszer visszatér. S újra írja a történelmet.
- Engedelmessége és hűsége nem ismer határokat - nyugtatja barátját. Ishidoru mindvégig fejet hajtva ura mögött állt, s figyelt. hallgatta kettejük beszédét, de nem avatkozott közbe. Nem volt hozzá mersze. Ishidoru hallott már, s látta is az előtte álló férfit. S félte is hatalmát. Ugyan nem volt oly haragos és pusztító, melyet uránál érzett, mégis, a magas erejű erőt még ő is megérezte.
Itanashi sem szólt közbe, indvégig hallgatta társát, ki az elmúlt napok eseményeit dolgozta fel. S gondolkodott.
- Karu, ahogy már mondtam, most megtapasztalod egy nagyobb, szinte felfoghatatlan létforma erejét. Még csak töredékét ismered annak, amire egy ilyen nagy erejű lény képes lehet. Most megtapasztalod azt, milyen az emberek feletti hatalom. Egy olyan erő, melyet az átlagember sohasem fog megérteni. Mert ostoba. Korcs, ostoba, szolga mind. Nem érthetik meg az istenek hatalmát. bennem régóta él Ő, a Nagyúr. Ő vezet engem már hosszú ideje, s most te is ráléphettél erre az útra. S ezzel az erővel egyetlen vérvonal sem képes vetekedni. Maguk az istenek erejével nem érhet fel egy ember vére sem. - Itanashi ezután visszatért saját magára.
- A Hozukijoból indultam el. Otthagytam a létesítményt, mert hívott magához a Nagyúr. Elmegyek innen. Elhagyom ezt a földet. Nem csak a Fű országát. Eljutok a Nagy tengerig, s elhajózok erről a Kárhozat földről. Elhagyom egy időre. Magához hívott. Ő. Elérkezett az időm. Nem tudom, hogy pontosan még hova, mennyi időre. Számomra a Földi idősík teljesen elhanyagolttá vált. Én erre a percre vártam eddig. Megannyi év egyetlen percnek tűnik most, s nem tudom, ha elérem a célomat, mennyi ideig leszek távol. Elhintettem a nagyúr jeleit, hogy ne feledjék nevem, mikor visszatérek azonban nem cska emlékeikben maradok meg, hanem a rémálmaikban, a félelmeikben fogok élni. rettegni fogják nevemet. Mert én leszek az, aki megbünteti ezt az elkorcsosult világot. S ha eljön az időm, számítok rád, barátom! - nyújtja előre jobbját.
Itanashi megvárja Karu reakcióját, majd folytatja.
- A csapat most úgyis szétszéledt. Azok, akikkel együtt harcoltunk, mind külön utakra lettek hivatva. Rikuno messze jár, ő látta a jelet, melyet a Hozukijoban hagytam. S biztos vagyok benne, hogy már mások is. Neki is végig kell járnia saját ösvényét, ahogy neked is. Mirubi... - ekkor a pap kissé oldalasan, elfordult társától, majd előre tekintett.
- Nos Mirubi az, akinek a leghosszabb utat kell végigjárnia. Számomra megrendült a bizalom felé, ámbár nem veszett el. Még mindig hiszem, hogy az a fiú nagyra viszi, s ha megtartja az irányt, amelyen halad, szintén, mellettünk áll majd, s nem a halálra ítéltek között a földön fekve. Azonban tanulnia kell. Meg kell tanulnia szembenézni a világgal, mert gyáván viselkedett. Gyáva volt, s nem mert szembenézni a világgal. Nem mert a Nibiivel szembenézni, mikor mi az életünket kockáztattuk. Ugyan sikerült, mégis megmutatta, a fiú még túlságosan is fiatal mindahhoz, amit eltervezett. Mielőtt elmentem volna a barlangból, még elhelyeztem Mirubin egy technikát, mely azt a célt szolgálja, ha visszatérek, megtaláljam őt, s ha ez idő alatt letérne az útjáról, megfelelő irányba terelhessem vissza. Azonban Mirubi kiszámítható, nem lesz nehéz megtalálnom. Ám téged, barátom. már annál inkább. te mindig túléltél, s képes voltál elrejtőzni a világ elől. Csakúgy, mint én. Nehéz lesz a nyomodra bukkannom. Nem kérem, hogy gyere velem, vagy jöjj utánam, mert, ahogy mondtam, még magam sem tudom, merre visz az út, az irányt Ő diktálja. Az jelét követem nappal és éjjel, mígnem rábukkanok a helyre, Ahonnan minden elkezdődött. S ha rátaláltam, csupán én magam léphetek be a Nagyúr kapuján, s nyerhetek bebocsátást. - Itanashi csupán ekkor fordul vissza társához. Talán azért sem nézett ez idő alatt rá, mert tudta jól, nem csak ketten vannak, kik hallják a beszélgetést. S ez a titokzatos idegen, a harmadik személy nem ishidoru. Ő túlságosan is fél ahhoz, hogy ne engedelmeskedhessen. Itanashi talán érezheti is egy-egy olyan érzést, melyet a barlangban érzett utoljára. Ugyan Karuban nem érezte azt a hihetetlen mennyiségű chakrat, mint akkor, mégis, mintha fel fel törne egyszer egy érzés, valami van itt. S nem szívleli őt.

**Kenshiro Karu** Szer. Júl. 29 2015, 17:19

Csak álltam és hallgattam Itanashit. Miközben a pap beszélt mégegyszer megpróbáltam végigmérni a mögötte álló görnyedt tudóst akiről kiderült, hogy a pap segítője és valószínűleg csak a tudása miatt tartja, de tudtam, hogy mi lesz a sorsa amikor már nem fogja hasznát venni Itanashi. A férfi már így is túl sokat tud és túl sokat hallott a jövőbeli terveinkről. Valószínűleg fel fogja áldozni Jashinnak a szerencsétlent... Eközben Ita belekezdett a végtelennek tűnő monológjába ami alapján bennem végre tisztázódott, hogy mit is kaptam és milyen hatalmat jelent ez. Erről már beszéltünk ott a barlangban is de akkor nem azzal voltam elfoglalva, hogy mit prédikál Ita. Mindig is szerettem hallgatni amiket mond mert valahogy mélyen belül erőt adtak nekem is ezek a beszédek és végtére is kiderült belőle, hogy engem abszolult szövetségesként kezel amiből a mai világban igen cska kevés van számomra legalábbis. Az viszont egy nem túl jó hír, hogy Ita még a kontinenst is el akarja hagyni. Így egyel kevesebb azon személyek száma akikhez fordulhatok ha valami komoly gondom akad... Számítok rá, hogy előbb utóbb vadászok fognak üldözőbe venni ezért is kell most felszívódnom. Még nem tudom pontosan, hogy merre megyek tovább de az biztos, hogy jó messzire Kusától és ettől az egész háborútól. Talán a villámok földje vagy egy félre eső konohai kisvárosban húzom meg magam még nem tudom. Érdekes, hogy Mirubi hagyta magát megpecsételni vagy lehet, hogy egyszerűen nem maradt más választása mert Ita akarata elnyomta őt. Az nem vitás, hogy Mirubi is sokat fejlődött de nem érhetett fel a Pap szintjéhez. Még én is alig tudom tartani vele a tempót olyan gyorsan fejlődik és amilyen technikákat bemutatott a repertoárjából a Nibi ellen azt hiszem még nem láttunk mindent, illetve elég furcsán hat, hogy ilyen gyorsan megtanulta a formai manipulációját ennek az új és veszélyes chakrának amit használ. Egyszerűen csak sötét chakrának nevezik Miruval tehát én is csak így fogom hívni. Azt mondják, hogy a chakránk megmutatja milyen érzelmek vannak a lelkünkben. Vajon az enyém milyen lehet?
Jól van nem kell ennyire erősen hangot adni a nem tetszésednek... Itt van az a tudós is és nagyon nem szeretném ha ő bármit is észrevenni abból ahogy hozzám vagy kötve. Sőt soha senkinek nem fogom ezt a titkot felfedni, hogy milyen pecséttel lettél elzárva belém mert ezzel gyorsan el tudnának tenni láb alól... Tetszene mi?... Gondoltam... Ez a nap azonban még nagyon messze van addig is próbáld meg megszokni a helyzetet. Ennyire undorodsz a sötét chakrától? Én sem kedvelem de ő nem az ellenség. Örülnék neki ha ezt bevésnéd...
- Persze testvérem tudod, hogy tartozom neked és segíteni fogok amennyiben nem értelmetlen gyilkolásról van szó. Avass be mi a terved? - Azzal kezet rázott a pappal.
- Értem tehát most mindenképpen el fogsz menni. Igen én is megpróbálok felszívódni most egy időre. Azt gondolom, hogy ismét talán túlságosan is a figyelem középpontjába kerültünk ezzel a kis akcióval. Remélem igazad lesz és nagyobb ajándékot kaptam mint átkot. Mirubinak tényleg volt pár olyan dolga ami nekem sem tetszett de ettől még nem ítélem el annyira talán mint te, de valóban igazad van én is azt godnolom, hogy nem adott bele mindent és éreztem rajta, hogy szinte teljes mértékben cska érdekből van velünk és talán csak azért kockáztatja az életét, hogy megismerje erőnk határait. Az biztos, hogy ő is sokat fejlődött ebben teljes mértékben egyet értek. Figyelj és légy körültekintő utad során mert azt gondolom, hogy ezzel a kis magán akcióval nagyot nőtt a bingó könyvekben a képünk mellett szereplő ár is. Csak remélni tudom, hogy a jövő héten már nem erednek a nyomomba. Bár igyekeztem én is minden nyomot eltakarítani amit hagytam de ki tudja meddig jó az álcám. Legalább addig el kéne tűnni amíg ez a háború tart de lehet, hogy még tovább is. Most én is arra fogok koncentrálni, hogy fejlessze illetve ha lehetőségem lesz rá akkor megtanuljam valamilyen szinten használni az erőt amit kaptam. Arra szeretnélek kérni ha utad során esetleg siekrülne akkor kérlek próbálj meg nekem valamit megtudni a jinchuurikikről és képességeikről illetve amit cska találsz róluk.
Ekkor egy pillanatra éreztem amint a Nibii lángjai megélénkülnek és ezt a chakra 'kitörést' a pecsét ellenére lehetett érezni. Hát erre képes egy Bijuu.
- Testvérem én valamiért úgy érzem, hogy nekünk nagy szerencsénk volt és nem mutatott meg nekünk mindent amit tudott amikor ellene harcoltunk. Én azt gondolom, hogy ez az isten sokkal többre képes mint amennyit láttunk az erejéből ahogy te is mondtad...
Azzal Karu elkezdett abba az irányba sétálni amerre ő is és Itanashi is haladtak eredetileg!

**Itanashi** Pént. Aug. 07 2015, 15:40

- Szóval te is elmész. – teszi hozzá. A sors úgy intézte, hogy négyüknek más-más utakon kell elindulniuk, méghozzá egyszerre.
- Elérkezett hát számunkra a felismerés ideje. Itt az idő, hogy mindannyian egyszerre induljunk meg saját utunkon, felismerve az életet, s megtalálva saját sorsunk mozgatórugóját. fel kell ismernünk saját sorsunkat a világban, s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy beteljesíthessük. Az én sorsom az, hogy Elé menjek, méghozzá gyorsan. Való igaz, a kontinensen elkövetett tetteinkért mindenki keresni fog, de én nem félek. Nekem Jashin mutatja az utat, így, aki követne is, úgysem ér célba. Mert hozzá csak én mehetek. Jashin-sama mindig is figyelemmel kísérte életem, és mindig velem volt, mikor az élet újabb próbájához értem. S eddig mindig teljesítettem azt, amit elvárt tőlem. Most pedig elérkzett az idő, a perc, merre oly rég óta várok. Mikor visszajövök, azt akarom, hogy mellettem állj. Mikor az emberiség utolsó lélegzetvételét próbálná venni, azt akarom, hogy mellettem állj, ahogy most és akadályozzuk meg, hogy még jobban bemocskolhassák a levegőt. A földeket. Hogy még több kárt tegyenek a Földben. Ha visszatérek, az emberiség történelmében új fejezet kezdődik, ez pedig az Újjászületés fejezete lesz. Ki a mocsokban él, a mocsokba fog meghalni. S azok, akik eddig nem tettek semmit, csak rangot és hatalmat adtak ennek a sok ostoba, elkorcsosult féregnek, mind megkapja méltó büntetését. Az Újjászülető jashin birodalmába csak azok léphetnek majd be, kiknek lelke tiszta, s bebocsátást nyer. Mikor visszatérek, az emberiség méltó leckét fog kapni, s dönthet majd saját sorsáról, egy új, megtisztult világot választ, vagy kárhozott lelke örökre tűzben fog égni. Az emberiséget emlékeztetni fogom, hogy mennyit is érnek a nagyvilágban. Eltaposni való férgek.
A papnak idő közben aurájából sötét fátylak kezdtek kígyózó mozgásba, egyre több és több, míg lassan az egész testét körbe nem vette a mérhetetlen düh és pusztító aura. A hullámzó chakrafátylak érintése is veszélyes lehet, Karu, és a benne szunnyadó Nibii is első kézből tapasztalhatta az erejét. Itanashi nem tudja teljesen kontrollálni magát, mikor az emberiségről beszél. Idegessé teszi őt a kérdés, vajon mikor jöhet el az ő ideje, mikor érhet vissza, hogy méltó elégtételt vehessen.

A két barát egymás mellett sétál, átlagos tempóban haladnak tovább, a határ felé. Itanashi gondolkodott.
- Nem tudom, meddig fog tartani az utam, ahogy azt sem, pontosan hol is kezdődik. Sorsom az, hogy megtaláljam Őt és hogy a prófétája lehessek, aki megbünteti az emberiséget. Azt kérem tőled, ha visszajövök, segíts nekem ebben. A világ túlságosan is kicsi ahhoz, hogy ne találkozzunk ismét, de ha itt az idő, nem akarom a véletlenre bízni. Ugyan a Nagyúr velem van, mégis, elkel a segítséged, pont annyira szükséges, mint ahogy korábban az enyémre volt szükség. Arra kérlek, ha visszatérek, csatlakozz ismét hozzám, s mutassuk meg az emberiségnek mennyire védtelenek és gyengék. Mutassuk meg, mire képesek az Istenek, s egy életre megtanulják majd, hogy hol is helyezkednek a táplálékláncban. Ugyan az ember a legtökéletesebb élőlénynek lett alkotva, mégis, a túlzott szabadságtere miatt, és a saját önző érdekek miatt lassan kezdik felemészteni a világot. Fel kell szabadítanunk ezt a Földet a mocsoktól, el kell törölni minden károkozót, csak akkor éledhet újjá a Föld.
Itanashi ezután némán sétál tovább, megvárja, amíg Karu reagál rá, majd ismét megáll és felé fordul.

- Szükségem lesz rád akkor.

**Kenshiro Karu** Pént. Aug. 14 2015, 15:15

Amint Itanashi mellett sétáltam láttam ahogy egyre jobban kezdo beleélni magát a mondandójába. Emlékszem amikor legutoljára ezt csinálta akkor végül térdre kényszerítettünk egy iwagakurei hadsereget. Ennek a fiúnak valóban van tehetsége ehhez és ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy ügyesen használja a szavakat hanem, hogy az emberek érzelmeit is képes meglovagolni vele. Talán ebben rejlik egy igazi próféta ereje. Ezt a jövő biztosan el fogja dönteni. Kíváncsi vagyok, hogy az ifjú jashinistának sikerrel fog-e végződni a küldetése. Az elhivatottsága és hite felől nincs kétségem éppen ezért ő az egyetlen shinobi jelenleg szinte az egész világon akiben megbízom. Azt viszont aggaszt, hogy ő is ezzel a sötét chakrával operál.
Érzem őt bent, hogy mennyire undorodik ettől az erőtől és ezt a megvetést nehezen tudom magamban tartani ugyan is számomra is ez egy fertő és nem tudom Itanashi hogy képes egy ilyen fertőzött chakra típust használni. Én tudom, hogy a szándékai nem a legtisztábbak és az értékrendje is eltér az átlagtól de ettől még "muszáj ezt a chakrát használni?" Ezt már ki is mondtam és a kérdés a talán kínosnak is hatott egy pillanatra.
- Egy kicsit másképp látjuk a jövőt barátom de én azt gondolom, hogy amíg a céljaink a jó ügyet szolgálják addig nem lehet gond. Lényegében ha azt kérdezed, hogy én merre fogok menni akkor sajnos nem tudok válaszolni a kérdésedre. Gondolkoztam rajta, hogy beveszem magam a vadonba és egy kicsit eltűnök a térképről most, hogy ekkora felfordulást csináltunk a Medvék országában. Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy elhagyom a civilizációt talán több kíváncsi tekintetet vonok magamra mint szeretném és talán többen fognak keresni. Bár a klánnal már megbeszéltem a fedősztorimat de azt gondolom, hogy valami félreeső városban fogom meghúzni magam az elkövetkező hónapokban. Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig fog tartani de most szeretném mindeképpen képezni magamat és olyan szintre fejlődni, hogyha találkozom majd a vadászokkal akiknek Ő kell akkor meg tudjam védeni magamat. Szeretnék egyúttal kérni tőled valamit. Nem tudom, hogy pontosan milyen ez a hely ahova mész de ha esetleg lesz időd és lesznek tekercsek ősi írások akkor kérlek nézz után a jinchuurikiknek és minden információknak velük és a bijuukkal kapcsolatban. Bár már az alapvető információkkal én is rendelkezem de az extra tudás sosem rossz.
Ahogy sétáltak tovább Itanashi az emberiség kiirtásáról kezdett beszélni és arról miként fog a világ vérben fürdeni. Ez kísértetiesen hasonlított Mirubira. Hát persze azért értik meg még midnig egymást mert hasonlók a céljaik és amíg ezek összetartják őket addig iagzából nem lesznek ellenségek. Talán ezek tartanak össze mindannyiunkat.
Ahogy Itanashi kezdte elveszíteni az eszét úgy vett rajta erőt a sötét chakra. Nem tudom pontosan, hogy mi történt de éreztem ahogy a pecsét feltöltődik chakrával. A Nibi egyértelműen mozgolódott. Bár a pecsét fokságban tartotta mégis minimális kapcsolatban állt a chakrámmal amit most meg is mutatott. Ita mutatványa mintha csak feltüzelte volna a bennem szunnyadó harcost. Az erődemonstráció részemről inkább egy védelmi cselekedet volt. Figyeltem a papot és miközben a sötétchakra mintha egy fátyolként kezdte körülvenni körülöttem is fodrozódni kezdett a levegő... Ahogy a chakrám feltört ösztönszerű kontrollálhatatlan erőt éreztem szétáradni a testemben. Éreztem már hasonlót de nem ilyen intenzitással amikor egyszer idegességemben túl sok chakrát szabadítottam fel egy technika tanulás alkalmával. Most azonban körülöttem is mint egy aura jelent meg a chakrám és amit furcsáltam, hogy ezúttal egy halvány kékesen izzó árnyalata is volt. Minél tovább hagytam annál erősebben kezdett megjelenni a kéken lobogó chakra amirőltudtam, éreztem, hogy nem az enyém. Gyorsan hátraléptem és megszakítottam az egész folyamatot. A pecsét tökéletesen zárt még mindig a Nibi csupán az érzelmeimre eragált és ezt lovagolta meg. Uralkodnom kell magamon...
- Ne haragudj barátom. Igyekszem kordában tartani de látod, hogy ez néha elég nehéz ezért lesz szükségem a segítségedre. Természetesen segítek neked amíg nem értelmetlen gyilkolásról van szó. Ismersz tudod, hogy számíthatsz rám de feleslegesen nem fogok népeket eltűntetni a föld színéről. Tudod, hogy már így is elég vér tapad a kezemhez a felesleges gyilkolásról hallani sem akarok. Az én egyetlen célom... hiszen ismersz... Kirigakure. Az első dolog amit le kellene küzdenünk távolság és ahogy említetted, hogy megtaláljuk egymást.
Egy hirtelen jött ötlet miatt elmosolyodtam.
- Említetted, hogy megtaláljuk egymást szerintem megpróbálhatnánk az idézést.
Érdekes felvetés vajon mi az ő véleménye?

**Itanashi** Szomb. Aug. 15 2015, 00:54

Itanashi, mikor társa saját gondolatainak kavalkádjában egy halk, mégis, a pap számára tisztán érthető kérést tett fel, megállt.
- Úgy gondolod, hogy én választottam ezt a chakrat? Úgy érzed, hogy ez egy olyasfajta valami, ami választható? Nem barátom. Ez nem egy olyan képesség, amit bárki képes elsajátítani. A pusztítás ereje egy olyasfajta erő, melynek forrása maga a test. Belülről jön. Ez nem választható típusa a chakranak. - ekkor Itanashi maga elé emelte kezét, tenyerét az ég felé fordítva. Majd hirtelen, az előbb látottak szerint, csupán még sötétebb, még gonoszabb erővel, mégis jóval kisebb kivitelezésben, egyetlen sötét fátyol "égett" tenyere felett.
- Ez maga a chakra. Tudtad azt Karu, hogy a chakra mennyire is sokoldalú? Gondoltad, hogy a szennyezett emberi tudat képes befolyásolni a chakrat? Számomra ez kiváltság. Egy olyan, amely gyökerestül megváltoztatott mindent bennem. - ekkor Ishidoru felé vetett néhány pillantást. - Magam sem gondoltam, mire is képes némi kutatás és tesztelés, de ő az egyetlen életben maradt tagja azoknak, akik kifejlesztették a Houzkijo föld alatti termeiben az emberi düh által vezérelt chakrat. Ugyanis ennek a chakranak az alapját a bennünk szunnyadó harag, düh és erő adja meg. Mirubi is képes volt feltámasztani magában ezt a fajta típust, ugyan nem tudom, milyen háttere van a fiúnak, hogy mindezt képes volt kifejleszteni, talán a véletlen műve, hogy előhívta. Láttam, amikor a Nibiire támadt ezzel. Ugyan nem volt még képes kordában tartani megfelelően, mégis használta.
Ezután Itanashi ismét lassú léptekbe kezdett, kezeit háta mögött összefogva sétált társa mellett, hallgatva terveit és céljait. Nem tudott mit hozzáfűzni ehhez. Talán az egyetlen olyan tényező, mely valódi különbséggel lehet mérvadó kettejük között, ez pedig a kötődések és kötelékek. Ugyan Karu elhagyta klánját, miután megfosztották őt vérétől és örökségétől, mégis, mindezidáig kötődött másokhoz. Itanashi régtóa elszakította minden kötelékét, számára egyetlen valós cél és tudat él. S ezen már senki és semmi sem fog változtatni. Ugyan megmaradt benne az, ami az emberiségből kiveszett, a tisztelet, a becsület ám nála még mindig a hit a domináns és szinte egyetlen valódi érzés. Hisz abban, hogy Jashin kiválasztotta őt, hisz abban, hogy minden, ami körülötte történik az előre el van rendelve. Minden személy, akivel tlaálkozik, egy-egy lépcsőjét képzik annak, ahova tart. Vannak lépcsők, melyek hátráltatják, s gyorsan át kell haladni rajtuk, hogy ezzel feljebb juthasson. Ám vannak olyan lépcsők, melyek stabil pontot jelentenek számára az útja alatt, ám ezek a lépcsők is mind azért léteznek, mert így van elrendelve. A papnak régóta meg van írva saját sorsa. S ő elfogadta ezt. Elszakadt mindentől, ami itt tartotta, elszakíott minden földi láncot. Csak így válhatott pappá. Most pedig itt az idő, hogy elhagyja a helyet, amit ismert, s előre vezesse őt, egyenesen a célhoz, hozzá. Itanashi ebben hisz.
A pap hirtelen nagy erősségű hullámok támadása alá került. Érezte, ahogy hirtelen áramlani kezdett előtte a chakra. Feje cska úgy bizsergett, mikor Karu körül alig látható, mégis érezhető chakra kezdett el feltünedezni. Ez már nem az az erő volt, amit annyi éven át érzett. Karunak is eljött az ideje.
- Idővel megtanulsz együtt élni a hatalommal, az erővel, mindazzal, amit Ő adhat neked. Idővel megtanulod kordában tartani hatalmadat. Jobb, ha valóban a kietlenséget és a magányt keresed. talán egy szigeten... - ekkor azonban abbahagyta gondolatmenetét, hagyta, hogy Karu maga haladhasson az útján.
- Ez a világ nem bűnhődött eleget még ahhoz képest, amit érdemel. Már rég megérett a pusztulásra. De mégsem most jön el a pillanat. Úgy tűnik, a sors valóban a legnagyobb játékosa az életnek. Minden, ami történik, valahol egy történeten halad. Egyetlen egy szál mozgatja az egész létet. Egy hatalmas játszma a Fény és a Sötétség között. Az istenek között. Minden, ami történik, egyetlen egy lépés az Ő sakktáblájukon. Itt mindenki bábu. Csak megadatik néhányunknak a kiváltság, hogy felemelkedhessenek onnan, ahova minden ember tartozik. A gyalog soraiból. A gyalog az, ami a lehető legkevesebb mozgástérrel rendelkezik, akik azért vannak, hogy a nagyobb bábuk tovább élhessenek. S miután minden gyalog elhalt, megkezdődhet a valódi játszma. Mindketten elértük a szintet, most pedig itt az idő, hogy kitapasztalhassuk az erő újabb határait. Kettőnk közül neked kell megtalálnod valódi utadat. S esküszöm neked, Jashin az egyetlen tanúm rá, hogy mind Kirigakure, mind a Fű országa, s az összes többi nemzetnek egy életre megtanítjuk, mit is jelent vezérnek lenni. Mert minden nemzet gyalog. hamarosan elérkezik az idő, hogy a világot jobbá tehessük. A tudásunk megvan hozzá. Az erő az, ami legyen bárkinél is hatalmasabb, nem elég a világ ellen.
Itanashi ekkor csuklója felé nyúl, majd egy kisebb, éles fegyvert idéz ujjai közé. felvágja vele lassan bal tenyerét. Karu talán nem is emlékszik az időre, mikor Itanashi vérét utoljára láthatta. Talán egyetlen olyan élő ember sincs, aki láthatta őt vérezni. Hisz, aki megérte azt, már rég halott.
- Ha valóban ezt akarod. Már magam is elgondolkodtam az ötleten, miért is ne működhetne. - ekkor vérző bal kezét Karu felé emelte - Kössük meg a kettőnk vérszerződését. A szerződést, melyben a világ hanyatlását írjuk alá. Vérünkkel pecsételjük meg sorsunk és célunk végét. S majd ha eljő az idő, akkor ez egy kulcsa lesz utunk összefonásában.

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 19 2015, 15:07

Mennyi ellentét van bennünk Itanashival ebbe eddig bele se mertem gondolni. Amikor elmagyarázta, hogy ez nem egy külön álló chakra hanem ez az ő sajátja és már egy ideje ilyen akkor egy kicsit megdöbbentem. Nem is igazából azon amit mondott hanem azon, hogy belém hasított a felismerés, hogy még akkor elhagyta azt szintet amin én állok amikor még a Hozukijot vezette. Ezek szerint egész végig arra használta a létesítményt, hogy magát képezze. Hát persze én is hasonló kép cselekedtem volna ha a fél világ holtan akart volna már látni akkor. tehát technikailag már akkor megelőzött engem és azóta talán csak még nagyobb lett kettőnk között a különbség. Hiába van hasonló erősségű chakrám mint neki ha ő fejben nálam előrébb jár. Erről például fogalmam sem volt, hogy a chakrát ilyen mértékben befolyásolhatják az érzelmek. Tudtam én, hogy a kettő között szoros kapcsolat van de azt nem, hogy ennyire. Ez a sötét chakra egy veszélyes fegyver és ha illetéktelen kezébe kerül, tehát valaki olyan ébreszti fel magában aki nem tud uralkodni felette akkor abból komoly probléma is lehet. Egy pillanatra látszott a papon is, hogy még mindig nem teljesen ura új erejének. Mondjuk akkor én mit mondjak. A Nibii most megmutatta, hogy ő is jelen van és bár hagyhattam volna, hogy egy kisebb erődemonstrációt ő is tartson de azt gondolom, hogy ennek most nincs itt az ideje ugyan is mind a ketten sietünk és minél tovább időzünk itt annál később tudom leróni a tartozásomat...
- Értem Ita ezek szerint neked ez a sajátod és nem egy külön chakra típus amit használsz. Tehát akkor belőled a lényedből árad és táplálkozik ez az energia...
Ez a felismerés valamit bennem is elindított. Remélem, hogy végül nem ellentétes oldalakon fogunk kikötni a pappal. Ezek a világot elpusztító elképzelései minden esetre engem feketébb zavartak de nem akartam neki hangot adni mert már úgy is mondtam, hogy meddig számíthat a segítségemre.
- Igen arra gondoltam, hogy egy vérszerződést kötünk és annak segítségével bármikor meg tudjuk idézni a másikat. Bár a pontos menetét én is csak egyszer hajtottam végre de azt hiszem tudom reprodukálni a körülményeket.
Azzal elővettem és leszakítottam egy picit abból a különleges szövetből amit az egyik technikámhoz használok. Mivel nincs nálam más ezért erre fogjuk felvezetni a szerződést ám előbb még egymás vére kell. Elővettem egy Kunait és felvágtam vele én is a bal kezemet majd megfogtam Itanashi vérző sebét aztán szóltam neki.
- Most pedig utánozd a mozdulataimat aztán pedig helyezd a kezed a szövetre!
Azzal elmutogattam az idézéshez szükséges kézjeleket majd szertartásosan a kezemet a pecsétre helyeztem. Amennyiben Itanashi is megismétli a mozdulat sort és a kezét a szövetre helyezi a vérünk szét szalad a szöveten és az idézésnél már megszokott pecsét alakot veszi föl és először vér vörösen izzik, aztán pedig már ahogy kihűlt, sötét lett mintha tintával vésték volna fel. Kíváncsi vagyok vajon sikerült-e vagy csak az időnket fecséreltük. Hasonló képpen kötöttem szerződést annak idején a teknősökkel ezért azt gondolom, hogy sikerülnie kellett.
- Egy dolgot még tudnod kell, bár azt gondolom, hogy a kígyók talán már közölték veled. A magasabb szintű idézéseknél a megidézett félnek bele kell egyeznie és csak így sikerülhet a technika. Én úgy tudom, hogy csak a nagy chakra szinttel rendelkezőknél áll ez a szabály ám ez talán ad is a másiknak egy kis személyes teret. Így elméletben csupán akkor idézhetjük meg egymást ha a másik is azt akarja...

**Itanashi** Csüt. Szept. 24 2015, 01:13

Itaashi csendben hallgatta a fehér hajú kenshirot, s bevezetését a vérszerződés kötésének rejtelmeibe. A pap maga is ismerte a menetet, hiszen két lénnyel is kötött már efféle egyességet, így csupán helyeslően bólintott társa felé, mikor az befejezte az instrukciókat.
- Valóban ez a helyes folyamata, ám még egyszer sem jutott eszembe, hogy valaha egy személyt, annál is inkább társamat fogom magam mellé idézni.
Ezután Itanashi megismételte Karu minden mozdulatát, s tenyerét a pecsétre nyomta. A jel valóban szinte azonnal szaladt végig a hatalmas, eres tenyér alatt. Itanashi ekkor felvéste a nevét a jel alá, majd lehunyta szemeit és apró bólintást intézett a szemben ülő felé.
- Most már semmi sem tarthat vissza minket, hogy elejét vegyük a kárhozó emberiség tevékenykedéseinek. Épp elég ideig mocskolták ezt a földet. De ha mi ketten, egymás mellett állva felvesszük a harcot, akkor a győzelem nem oly lehetetlen. Azonban most még várnunk kell rá. A vég ideje még nem érkezett el. Most mennem kell, mert más feladatom van. Már hívott magához. Ő. A Nagyúr hívatta harcosát, hogy megvívhasson egy másik háborút, távol ettől a vidéktől. Most mennem kell Karu, de ha visszatérek, akkor remélem, hogy újból találkozunk, és megkezdhetjük az emberiség bűneinek meggyónását. Kezdve azokkal, akik ellenünk tettek. Kusagakure, a vezető, az a mocskos Enraku, aki a kitüntetéseivel a mellkasán lovagolt át a megtisztított harctéren. Kirigakure, aki elvette a véred, s elszakított téged őseidtől. Majd az öt Nemzetet, akiknek a háborúja széttépi az egész világot. hamarosan...eljön az ő idejük is. Hamarosan eléri őket is a vég. A megvetés ideje hamarosan elérkezik, és akkor...nem fog megállítani minket semmi és senki. Ebben a háboúban nem tudok egyedül győzni. Remélem, mikor elérkezik az idő, te is ott leszel Karu. Társak voltunk egész életünkben, legyen így az utolsó nagy harcunkban is.
Itanashi ekkor távolodni kezdett, majd néhány méterre megállt, s szembe fordult a Kenshiroval. fezeit összeütötte, majd tisztességesen meghajolt.
- Bújj meg te is valahol, ez a föld már nem biztonságos számunkra. mert mindenki féli a hatalmunkat. Félik, mert tudják, erőnk nagyobb bármelyiküknél. S ezekben a háború sújtotta órákban senki sem tudna teljes erővel koncentrálni ránk. Mégis, mindenki minket akar.
Itanashi nem említi meg a plakátokat, melyek a brutális jashinistát és a volt kenshiro vezetőjét kerestették, igen nagy összegekért. Pedig egészen sok ilyen plakát volt a városban, mikor a pap visszatért. Itanashi egyre távolabb sétál társától, a görnyedt hátú Ishidoru pedig akár az árnyéka, csendben, néma csendben menetel a pap mögött. Végül teljesen eltűntek, az országból, s a kontinensről is.

Ugyan Itanashi maradhatott volna még, s tovább boncolgathatta volna terveinek lépcsőit, ám úgy döntött, inkább hagyja, hogy Karuban lecsillapodjanak és megemésztődjenek azon tények, melyekre a pap próbált rávilágítani. Itanashi ugyan jó szónok volt, most mégis úgy érezte, eleget beszélt. Talán tényleg olyan helyre indult, ami nem tűr halasztást. S Karu pontosan tudja, ha egyszer a Nagyúr hívja őt, Itanashi szó nélkül indul, hogy teljesíthesse mindazt, amit kér tőle. megszállott, elvakult és vakmerő emberré fejlődött a fiú, kit genin korában ismert meg. S most mennie kell, ismét elhagyja mindazt, ami eddig körbevette, ahogy elhagyta akkor is, mikor jashin először szólította magához. Most azonban egy teljesen új világba indult, ahonnan talán ő maga sem tudja, mikor is fog visszatérni. Mintahogy azt sem, mi is lesz pontosan a feladata. Ugyan Jashin hátrahagy néhány instrukciót, biztosan csupán akkor fogja tudni, mikor elérkezik...de hova is? A paradicsomba...

//hát ez sikerült a végére, nem volt meg a végére az ihlet, de jó volt köszönöm Smile

Ajánlott tartalom

Itanashi és Karu

Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu

Re: Itanashi és Karu