Első Bajnokság: Felemelkedés

Shimura Danzou Vas. Május 22 2016, 15:49

Résztvevők:
Akihiro Jaken
Hirano Reina
Kenshiro Mirubi
Ago
Komimushi Zanami
Kenshiro Yori

Első Forduló, Nyitány:

A nap is máshogy süt az emberre egy ilyen helyen. Pedig azt mondják, ha önmagadat megismered, akkor nem győzhetnek le. Mégis... rémisztő! Mindenkiben felmerülhet a kérdés: miért vagyok itt? Miért kellett eljönnöm? Mégis... ezen már késő rágódni, hiszen itt vagy és talán örökké itt is maradsz, ugyanis csak egy kiút van. Egyetlen egy. Bár ezt nem tudjátok, de mindannyiótokat ugyanaz a látvány fogad, amint a pislogás apró mozzanata után szemetek újra a környező teret vizsgálja. A magány kétségbeejtő. Irdatlan falak mindenütt. Ezeréves pecsétekkel, melyeket az ember nem hogy felfogni nem tud, még észrevenni is nehéz őket. És a földön egy ajtó, mely a mélységbe vezet. Sehol egy teremtett lélek. ( Tehát mindannyian egy ugyanolyan helyiségben vagytok, de más helyen, szóval nem látjátok egymást.)
Majd megszólal a hang, ólmos lassúsággal és kegyetlen közönnyel:
- Merő kapzsiságból, lelkesedésből, vagy csak a véletlen keze által jöttetek, nem számít! A Shinobi három próbáján felemelkedsz, vagy elbuksz, köztes út nincsen. Nem csak a fizikai, de szellemi képességeiteket is kamatoztatnotok kell, különben élettelen porhüvelyeitek az idők végezetéig diszítik majd eme helyet! A csapóajtó a szabadságba vezet, de előbb három próbán kell tovajutnotok. Minden próbához egy rejtvény vezet: ha jól válaszolsz, előnnyel indulsz, ha rosszul, sokat ne remélj... Indulj, Shinobi!
Kongó üresség, rémisztő, kegyetlen. Ez a csend, egy idő után őrjítő. Ha megpróbáltok kimászni a falakon, a második lépés után Raiton csapás szalad végig remegő testeteken és rövid ideig megbénultok, ha Ninjutsut használnátok, a falak elszívják chakrátok, többet is, mint amennyit felhasználnátok. ( Persze, ezt a karakterek nem tudják, lehet próbálkozni ^^ ).
Ha felnyitjátok a csapóajtót, sötét, szurkos alagút nyílik meg előttetek. Az első lépés után az ajtó lecsapódik és egy halk kattanás jelzi, hogy lezárul.
- Az első kérdés, mely az első próbához vezet. Hegyezd hát füled, különben itt ragadsz az éjsötétben!
// Mindenki pm-ben kapja meg a saját rejtvényét, illetve megelőlegeztem, hogy lementek a csapóajtón, a haladás kedvéért, de a továbbiakban minden írányítás a tiétek - már, ami a saját JK-t illeti. ^^ A rejtvényeteket kérlek ne osszátok meg senkivel, de a posztotokba nyugodta írjátok bele - sőt, ez kifejezetten tanácsos! ^^//

**Akihiro Jaken** Vas. Május 22 2016, 16:48

~Hát itt lennék... Hol is pontosan? Bármerre nézek, kizárólag a hatalmas falakat láthatom. És mintha... Igen, mindenféle jel a falon. Pecsétek talán? A földön pedig egy csapóajtó. Áhh, csak nincs nyitva... vagy mégis? Neeem, ennyire csak nem egyszerű kijutni innen.
Megpróbáltam felmászni a falakon. Tettem egy-két lépést, majd összerándult mindenem, és már estem is lefelé. Pár perc múlva tudtam csak föltápászkodni a földről, sajgó fejjel, és megtépázott méltósággal. Még szerencse, hogy senki sem látta ezt a gyenge próbálkozást... Vagy talán mégis?
Ezután odamentem a csapóajtóhoz. Alaposan megvizsgáltam, de nem igazán találtam csapdára utaló nyomot, így hát annak ellenére, hogy elég nevetséges lenne ha csak úgy nyitva hagynák, megpróbáltam felnyitni. És felnyílt. Furcsának tűnt, hogy ilyen egyszerű volt a kijutás megoldása, de szeretjük az egyszerű megoldásokat. Óvatosan elindultam lefelé, de amint megtettem az első lépést, az ajtó bezárult. Hát, igen, ennyire azért nem egyszerű.
Ekkor megszólalt egy mély hang. Az egész teremben kongott a mondandója, ezzel még baljósabbá téve az elkövetkező eseményeket:
- Merő kapzsiságból, lelkesedésből, vagy csak a véletlen keze által jöttetek, nem számít! A Shinobi három próbáján felemelkedsz, vagy elbuksz, köztes út nincsen. Nem csak a fizikai, de szellemi képességeiteket is kamatoztatnotok kell, különben élettelen porhüvelyeitek az idők végezetéig diszítik majd eme helyet! A csapóajtó a szabadságba vezet, de előbb három próbán kell tovajutnotok. Minden próbához egy rejtvény vezet: ha jól válaszolsz, előnnyel indulsz, ha rosszul, sokat ne remélj... Indulj, Shinobi!
Szóval egy rejtvény? Hadd halljam.
- Az első kérdés, mely az első próbához vezet. Hegyezd hát füled, különben itt ragadsz az éjsötétben! Mizutashi, a Szamuráj vasárnap reggel belovagol a városba. Eltölt ott kettő napot, majd pénteken kilovagol a városból. Hogyan lehetséges ez?

~Ennyi lenne? Na lássuk csak. Mizutashi... Utalhat bármire ez a név... Ááá, csak nem. Akkor viszont, talán... Hááát... Két lehetőség van. Az egyik az, hogy az idő visszafelé telt, amíg ott volt, de ez lehetetlen. Legalább is az én jelenlegi tudásom alapján az. Akkor csak egyetlen opció maradt. Nem hiába emelte ki a hang, hogy hogyan jött és ment Mizutashi.
- A ló neve Péntek volt! – kiáltottam válaszként a hangnak, és vártam a fejleményeket.

**Hirano Reina** Vas. Május 22 2016, 18:41

Egy nagy és üres tér. Ez az, ami fogad, mikor magam elé nézek. Hogy kerültem ide? Ha már itt tartunk, mit érthetünk "ide" alatt? Össze vagyok zavarodva. Légzésem szapora és rendszertelen. Szívem annyira ver, hogy talán még kívülről is hallják. Jelen esetben mondjuk nem áll fenn ennek veszélye, mivel egyedül vagyok itt. Toporgok és forgolódok, de sehol nem látok semmit és senkit. Mindössze egy csapóajtót, ami egyedül árválkodik. Pont úgy, ahogyan én. Mindig is irtóztam a nagyobb társaságoktól, de a magány most kifejezetten nyomaszt és a falak körbezárnak. Elmém valószínűleg játékot űz velem, de mintha egyre közelednének a falak, mígnem felőrölnek. Mi lehet ez? Valamiféle genjutsu? A Genjutsu Kai technikát alkalmazva igyekeztem megszüntetni az érzékszerveimre ható illúziót, de mindez haszontalan volt. Még mindig ugyanaz a kép tárul elém, mint eddig.

A nyomasztó csendet egy kísérteties hang törte meg. Talán megőrültem? Olvastam, hogy a bolond emberek hangokat hallanak a fejükben. Remélem ez nem következett be, de sok mindent megmagyarázna. A Shinobi Három Próbája? Mégis miféle vetélkedő ez? Hogy keveredhettem Én ide egyáltalán? Minden bizonnyal ennek valami álomnak kell lennie. Furcsa, még sosem jöttem rá álmomban ilyesmire. Nem kéne annyi könyvet olvasnom, mert már magamat is egy túlságosan fantáziadús világba képzelem. Tehát a csapóajtón át juthatok ki innen. Gondolom, nem ilyen egyszerű a dolog. Mentális és fizikális felkészültség, csak azt ne mondja, hogy harcolnom kell! Inkább megfejtek egy új, eddig ismeretlen írást, csak kérem ne keveredjek harc helyzetbe!

Az ismeretlen hang útnak eresztett. Tétován álltam a csapóajtó előtt. Reszkető kezem az irányába tartott majd megállt, mielőtt felnyithatta volna azt. Lélegzetem visszafojtottam és egy gyors mozdulattal felrántottam az ajtót. Eszeveszettül hátrálni kezdtem nem merve szembesülni azzal, mi várhat odalent. Végül nyeltem egyet és rászántam magam, hogy betegyem a lábam. A sötétség hatalmába kerített és a felfelé út elzáródott. Bepánikoltam és a sírás fojtogatott, alig hagyva ezzel levegőhöz jutni. Egy fénysugár vetült ki a falra előttem egy alakzatot ábrázolva. Homályosan láttam, ezért megdörzsöltem szemeim. Vajon mit jelenthet ez? Ezzel együtt imént hallott hang újra felcsendült.

- Felkészült ninjaként tudnod kell, hogy mit várhatsz az elemi ninjutsuktól. Sorold fel helyes sorrendben a következő szavakat: por, víz, tűz, hő, föld, sár, szél, gőz!

Na nézzük. Az öt fő elem közül csak a föld, a tűz, a víz és a szél szerepel, de a villám nem. Különös. Egyfajta körforgást lehetne leírni ezekkel a szavakkal. A föld szilárd, a hozzá legközelebb álló pedig a por, még ha szemcsés is. Port a szélből és földből kapunk. Ezt követheti a már kevésbé szilárd, inkább folyékony, de még kézzel foghatóbb sár. Sarat a föld vízzel elegyítésével érünk el. A víz és tűz csatájából gőz marad hátra. A szél tűzzel hőt ad. Már csak a lehetséges sorrendet kéne megállapítani.

Ahogy gondolkoztam egyre jobban szorongtam és rettegtem, mi lesz a következménye az esetleges helytelen válasznak. Végül mély levegőt vettem és válaszoltam a feltett kérdésre. Az ábrát vizslatva a négy fő elemet, azaz a földet, a tűzet, a vizet és a szelet elhelyeztem a négy fő ágba, közéjük pedig a két ág elegyítésével létrejött elemeket. Végül ezt az eredményt kaptam.

- A válasz óramutató járása szerint: tűz, hő, szél, por, föld, sár, víz, gőz. - felelném remegő hanggal és szemem görcsösen hunynám le, félve az ezt követő eseménytől.

**Kenshiro Yori** Vas. Május 22 2016, 18:57

Ijedten ébredtem szokásos álmaim kísérteties történéseiből. Meglepetésemre nem az otthon meleg ágyában ébredtem, hanem egy poros utcán melyet hatalmas kőfalak zártak közre. A falak mindegyikén furcsa jelképek ékeskedtek és a földön egyetlen egy csapóajtó. Nem lehettem túl biztos a szituációban de a falak méretéből ítélve bárki kimászhatna innen, és az is valószínű, hogy nem csak egyedül vagyok ezen a furcsa helyen.
~ Nem lenne itt ez az ajtó, ha csak úgy hagynák mindenkinek, hogy kiszaladjanak a falakon. ~ Vetült végig rajtam az elképzelés majd erszényemből egy kunait megragadva az égbe hajítottam. A kőfalak tetejét még elérve sem a pengét apró cafatokra tépték a falakból kivetülő villámnyalábok tudtomra adva, hogy talán még a falakhoz sem lenne tanácsos nyúlni így értelem szerűen a csapóajtó jelent majd menekvést erről a körbezárt csapdából. Ahogy a fedél kilincséért nyúltam egy hang szólalt fel a magasból. Említve azt, hogy: „mi által jöttetek” tudomásomra adta, hogy gyanúm beigazolódott, nem egyedül vagyok ennek a börtönnek a rabja. A hang a csapóajtót ajánlotta, bár erre már magamtól is sikerült rájönnöm. Mire befejezte az információ áradatot már be is zárult felettem az ajtó fedele. Leérve a sötét alagútba, a tovább vezető utat keresve hirtelen lecsukódott a szemem s a kinn hallott hang ismét felzengett.
- Az első kérdés, mely az első próbához vezet. Hegyezd hát füled, különben itt ragadsz az éjsötétben! A ninjának fontos tudnia, hogy használja fel a környezetében lévő lehetőségeket. Ezért ismernie kell a környezetét! - Hangzott el a komor talány s lehunyt szemeim előtt világos áradat vette át az uralmat. Három különböző színű fénycsóva jelent meg. Egymás mellett a piros, kék és sárga színek, de az összeérési pontjaikon csak a tátongófehérség vert tanyát.
Képem:

- Milyen a negyedik szín? - Vetette oda mereven a hang a feladvány igaz kérdését. Bármerre fordítottam a fejem az előttem megjelent három szín nem akart eltűnni, s szemeim sem engedelmeskedtek.
- Ez remek. Mindig, mindenki a bolond találós kérdéseivel zargat. - Tettem ölbe karjaim ideges tekintettel, bár gyanítom senki nem láthatta ezt a vaksötétségben. Itt volt az ideje valamit kezdeni ezekkel a fényekkel. Egy a Mikával együtt töltött esős délután jutott eszembe. Az előbukkanó Nap sugarai megtörtek a vízcseppek mindegyikén egy színpompás szivárványt rajzoltak elénk. Sokat tanult és a művészetekben is jártas partnerem elmagyarázta, hogy a szivárvány színei közül az elsődleges színek a piros, sárga és a kék. Az alapszínek keverékéből jönnek létre a kiegészítő színek, ezek összessége adja meg a szivárvány színeit. És a barátságosnak tűnő szivárvány színeit ha összekeverjük, a föld színét kapjuk: A barnát.
- A negyedik, középen álló szín a barna! - Feleltem be a nagy sötét alagútba, mely válaszomtól visszhangzott egy darabig, majd leült a kínos csend s csak vártam a fejleményeket.

**Shiren** Vas. Május 22 2016, 19:27

// Ha nem gond, akkor konkrétan azt fogom leírni, ahogyan én próbáltam megoldani. Lehet hogy egy orbitális hülyeség, mert eléggé furának tűnik a megoldás és szerintem nem is jó, de jobb nem jutott már eszembe. xd //

Újfent sötétség és magány az, ami jellemzi a helyzetét. Első pillantásra úgy gondolja, hogy Jigokutari sötétjében találta magát, ám a falak és a kialakítás merőben más volt. Elég időt töltött már ott, hogy tudja, hogy hogyan is néz ki a saját "otthona". Ám ezúttal más a helyzet, mint amikor nem egészen tudja, hogy hol ébred. Talán törölték az emlékeit? Lehetséges, de nem valószínű. A lényeg, hogy ki kell innen jutnia. Ám amikor lépteit megkezdte volna a szabadság ösvényén, megtorpant.

Az építmény falai és kialakítása keltette fel az érdeklődését. Pecsétek és tentagrammok. Mintha egy Ősi, misztikus helyen találná magát. Olyan érzése van, mintha valamiféle szent helyen lenne, ezek a mintázatok és a számára teljesen érthetetlen ábrák ezt sugallják. Az biztos, hogy akik itt éltek, vagy építették ezt a helyet, vagy bármi közük is volt ehhez a helyhez, azok nagyon sokat tudnak. Hirtelen bevillant elméjébe az, hogy talán egy csapdába esett, talán elfogták, de ez a hely rengeteg tudást hordozhat magában, amire szüksége van. Főleg ha a pecsétekről van szó. Az olyasfajta Ősi Tudás elengedhetetlen lesz a számára, amikor majd kiterjeszti a hatalmát a világra. Így pedig, amikor a hang felharsant, az Amegami köpenyes fiú megállt... Végighallgatta a mondandót, mire a kíváncsisága még inkább felébredt, de közben a szíve vadul kezdett zakatolni. Nem hagyhatja el a helyet?

Erre a gondolatra chakrát kezdett gyűjteni a talpába és a lábába, hogy felhasználja azt, ám abban a pillanatban ahogyan ez megtörtént, a chakra eltűnt. Érezte, ahogyan kiszívja valami vagy valaki a chakrát a testéből, de csak azt, amit éppen akarattal koncentrál egy pontba.

- Chh... Valószínűleg bármivel is próbálkozok, elszívják a chakrám.

Mondta magának a fiú, majd az összekapcsolt köpenye zsebeibe tette a kezét és odasétált a csapóajtóhoz, majd lábával felemelte azt. A mozdulattal nyikorogva és kattogva nyílt fel, nehéz egy darab volt, de a számára könnyen felemelhető még egy lábbal is. Nem kellett különösebben megerőltetnie magát, ami viszont érdekes volt, az a hely aurája. Még egyszer utoljára körbenézett és remélte, hogy a tudás amiért elindul, elég fizetség lesz a megpróbáltatásokért, amin esetleg keresztül kell mennie. A Kemurigakurei kalandja óta, nem igazán kedveli az ilyen sötét, magányos helyeket.

Ahogyan lelépett az első néhány lépcsőfokon és elhagyta a felszínt, mögötte becsukódott az ajtó, majd egy kattanás jelezte, hogy itt bizony zárra van minden csukva, így nincs vissza út, elvégre a chakrája valószínűleg még itt is használhatatlan, pusztán az erejével pedig nem képes az ajtót kitörni, vagy kinyitni. Szóval amit tehet, az az, hogy tovább megy a sötét folyosón...

"- Az első kérdés, mely az első próbához vezet. Hegyezd hát füled, különben itt ragadsz az éjsötétben! Shinobiként olyan összefüggéseket is észre kell venned, amiket mások nem képesek. Ez tesz Ninjává!"

Szólalt meg a már hallott hang, majd egy fénypászma jelent meg és a Mirubi előtt lévő falon, egy képet világított meg. Egy képet számokról és műveleti jelekről, amikben meg kell találni az összefüggést és ki kell mondani a megfejtést.

0127=1
1228=2
6789=4
8812=?

Egyszerű ábra, egyszerű számokkal. Semmi bonyolultság nem tűnt fel elsőre ebben az egészben a fiúnak, így azzal kezdte, hogy memorizálta a táblázatot. Erre nem azért van szükség, mert hogy eltűnhet, vagy mert később szüksége lehet rá, hanem azért, mert így megjegyezve nem kell mindig visszanéznie a számokat....

Első körben összeadott és kivont, majd szorzott és osztott, de semmi összefüggést nem látott meg a négyjegyű számok és az eredményeik között... Így megpróbálta oszlop szerűen nézni a táblázatot, majd átlósan... Egy papírért és ecsetért nyúlt hátra az övtáskájába, ám menet közben rájött, hogyha nagy számokban kellene számolgatni, akkor kapott volna arra alkalmas eszközöket, elvégre senki sem zseni, hogy fejben ekkora számokat és ennyiféleképpen soroljon fel vagy hasonlók. Éppen ezért ez a művelet megakadt és közelebb sétált a képhez. Újabb percek teltek el. A feje fájni kezdett, annyiféle módon próbálta meg a matematika útján kibogarászni a választ... Számok, akkor bizonyára számolni kell... De semmiféle összefüggés nem tapasztalható mindhárom ismert eredmény között és a négyjegyű számok között, amit matematikai egyenletekkel lehetett volna bizonyítani.

De nem akarta feladni. Hátat fordított a képnek és a számoknak, majd a fény felé fordította a tekintetét. Szemei előtt ott lebegett a beleégett táblázat képe... Egy kép... S nem számok. Az emberi elme, különösképpen az oktatás miatt, valamint a számokkal történő értékek kifejezése miatt, mindig műveletekre asszociál abból, hogyha számokat lát. És voltaképpen itt is számolni kell, meg kell számolni valamit, át kell számolni, de hogyan?! A kérdés csak ez és Mirubi már kevésnek érzi egyszerűen magát ehhez. Lehet, hogy azt akarják, hogy hátránya származzon, azért kapott ilyen nehéz feladványt? Többesszámban beszéltek, így rajta kívül többen is vannak... Vajon számukra is mindez ilyen nehéz?

Újabb percek teltek el, mire Mirubi már egyik kétségből a másikba esett és végül feladta a logikus gondolkodás és a számolás minden formáját. Agya tompává vált, így nem is akarta már folytatni, viszont nem maradhatott válasz nélkül. Ahogyan nézte a sorokat, a számokat és az egyenlőség jelet, már nem pusztán négyjegyű számokat látott, hanem csak egy képet, egyszerű alakokat... És ekkor vette észre azt, ami olyannyira egyértelmű, mindeközben jelentéktelen és egyszerű... Ám ezen okokból kifolyólag valószínűtlen, hogy ez a válasz, de Ő már nem tud mire gondolni, így felszólal.

- A válasz: 4! Az ok: Ha nem számokként nézzük az ábrát, hanem mint képet ám az egyenlőség jel utáni számok jelentősége megmarad, akkor a négyjegyű számokban jelzet Karikák, vagy körök összessége a megoldás egy-egy sorban. A 0, 1 körből áll. A 6-os is egy kört alkot. A 9-es is. És a 8-as két kört alkot. A megoldás pedig minden egyenlőség jel után passzol. Így az utolsó sor megoldása 4, mivel kettő darab 8-as szám látható, így a sorban 4 karika foglal helyet. Ha a megoldás nem ez, hanem más, akkor a feladványnak két megoldása létezik, mivel ez az egyszerű végeredmény és levezetés is tökéletesen megállja a helyét, bármiféle hiba nélkül.

Jelent ki nemes egyszerűséggel Mirubi, persze ahogyan a mondandójából ki is derült, nem biztos az igazában, de ez a fajta logikai levezetés is megállja a helyét, így nincs mitől félnie... Persze ez még nem azt jelenti, hogy ez a teljesen pontos megoldás, így igazából tűkön ülve várja a választ. Már csak azért is, mert így magának bizonyíthat, másrészről tudni akarja, hogy mit rejt a jövő a számára, ezeken a falakon túl...

**Komimushi Zanami** Hétf. Május 23 2016, 21:28

Hirtelen egy üres szobában találtam magam. Nem tudtam, hogy hol vagyok, mennyi az idő, vagy csak, hogy hogyan kerültem oda. Mégis ott voltam. Hirtelen egy hang szólalt meg a sötét szobában. Mivel nem láttam, kiváncsi voltam, hogy mit fog mondani:

- Merő kapzsiságból, lelkesedésből, vagy csak a véletlen keze által jöttetek, nem számít! A Shinobi három próbáján felemelkedsz, vagy elbuksz, köztes út nincsen. Nem csak a fizikai, de szellemi képességeiteket is kamatoztatnotok kell, különben élettelen porhüvelyeitek az idők végezetéig diszítik majd eme helyet! A csapóajtó a szabadságba vezet, de előbb három próbán kell tovajutnotok. Minden próbához egy rejtvény vezet: ha jól válaszolsz, előnnyel indulsz, ha rosszul, sokat ne remélj... Indulj, Shinobi!

Kissé befejezetlennek éreztem ezt a szöveget ezért várakozás közben körül néztem a szobában. Hirtelen megláttam egy csapóajtót. Nem tudtam , hogy hova vezethet, ezért megpróbáltam kinyitni. Nem nagyon történt vele semmi, ezért még egy próba után inkább abba hagytam. Ezután egy kis csend következett, aztán folytatta:

- Az első kérdés, mely az első próbához vezet. Hegyezd hát füled, különben itt ragadsz az éjsötétben!

Ismételten hagyott egy kis időt, utána feltette a hozzám szóló kérdését.:

Első Bajnokság: Felemelkedés 692661904jelek_www.kepfeltoltes.hu_

Első Bajnokság: Felemelkedés 692661904jelek_www.kepfeltoltes.hu_

- Ha Shinobi vagy, jó megfigyelőképességgel kell rendelkezned. Mi kerül a kérdőjel helyére?

Nem nagyon kellett gondolkodnom, hiszen egy ilyen szintű kérdésre még egy akadémiai tanuló is képes lenne válaszolni, így is tettem. A válasz valójában rengeteg féle lehetne, de egy biztos,...hogy a színe kék lesz. Mivel nem valószínű, hogy kocka vagy háromszög lesz, ezért úgy hiszem a válasz vagy a kör vagy a hétszög. Hiszen a háromszög meg a négyszög összegezve lehetne a hétszög, de ez kissé furcsán venné ki magát. Ezért valószínűbb, hogy a helyes válasz a kék kör. A magammal folytatott eszmecsere után hangosan ki is jelentettem a válaszomat az ismeretlen hangnak:

- A válasz a kék kör!!!

Amint ezt kijelentettem, elgondolkodtam, hogy mi lesz majd ez után de akkor meghallottam egy kis hangot a csapóajtó felől ezután még egyszer megpróbáltam kinyitni a csapóajtót. Ezúttal sikerült kinyitnom és lementem a vaksötét ismeretlenbe.

**Ago** Szer. Május 25 2016, 13:19

Ago vicsorgott, már amennyire a fél szája engedte neki. Felső ajkát felhúzva véres szemekkel meredt az előtte meredező falakra. Magasak és áthatolhatatlanok. Tele vannak vésve, mindenféle jelekkel, amiket Ago egyáltalán nem értett. Feje hasogatott, és nem is tudta hogyan keveredett ide. Sőt sok mindenre nem is emlékszik. Villanásnyi képek szakadatlan áradata villogott elméjének apró sarkában, és próbálta összeilleszteni a történteket. A lény jelenlétét kereste, és meg is lelte az apró nyomást a tarkója hátuljában. De most másmilyen volt. Nem kéjelget, vagy örült, nem látszott nyugodtnak. Mint amikor sarokba szorul, úgy remegett a saját elméjének határában, behúzódva a legkisebb zugba, szemeivel folyamatosan menekülést kutatva. Szóval ő sem tudta hol vannak. Pedig amikor Agonak emlékezetkiesései vannak, azért általában a lény a felelős.
Ago nem volt nyugodt egyáltalán. Lassan mint akit bekerítettek osont oda az egyik falhoz. Kezére óvatosan felhúzta a karmokat, és egy óvatlan pillanatban, mint mikor a macskák a játék után kapnak, odacsapott a falhoz, és azonnal hátra is ugrott. A jeleket akarta megsebezni, de mintha hozzájuk sem ért volna. Egyre bátrabban újrapróbálta a műveletet, miközben egy madár érdeklődésével figyelte a jelenséget. Az egyre szaporábban záporozó csapások semmi kárt nem okoztak. Mintha visszapattantak volna a karmolások a jelekről. De Ago érezte, amikor a fegyver célt ért, és végigszántott a kövön. Magasra tekintett ahonnan a nap sütött. Furcsa volt, hogy ide fény érkezik, és már maga a nap jelenléte is zavarta az orgyilkost. Hátrált néhány lépést, hátha átlát a falak felett, de nem így lett. Lassan négykézláb ereszkedett, és szemével a nappal szemközti falat nézte. Majd nekiiramodott felkaptatott a falon, ugrott karmolt, és mászott… Majd visszazuhant testének minden porcikája kényszeresen rángani kezdett. Villámok hasítottak a testébe, de olyan hirtelen, hogy Agonak köpni, nyelni nem volt ideje. Miután a rángások abbamaradtak, és sikerült ismét összekapnia magát, újrapróbálkozott. Keresett egy másik falat és nekifutott. A végeredmény ugyanaz. Ago megrettent. Remegett az idegtől, félt és valóban rettegett. Szemei véraláfutásosak lette, zilált, és kapkodott. Menekülni próbált, de akárhányszor is futott neki a falaknak a végeredmény ugyanaz volt.
Ago lassan behúzódott az egyik sarokba. Négykézláb, mintha egy űzött vad lenne. Szeme vérben forgott, kereste a kiutat. Hirtelen a semmiből egy hang szólalt fel. Ago összerezzent a hang hallatán, a lény a tarkójánál felborzolta a szőrét és vicsorított. Ago is így tett. A hang mondandója nem igazán tetszett Agonak. Próbák? Mifélék? Hogyan? Miért?
Miután a hang elhallgatott, még akkor se mozdult, semerre. Szíve hevesen vert mellkasában. Percek teltek el néma csendben, mielőtt Ago megmozdult volna. Lassan araszolt a csapóajtóhoz, amit csak akkor vett észre, amikor a hang felhívta rá a figyelmét. Akár csak a falon lévő jelek esetében ezt is egyből szétkarmolni próbálta. De ahogy korábban is, az ajtón nem esett semmi kár. Ago vett egy mély levegőt és kinyitotta az ajtót, ami a végtelen sötétségbe vezetett. Majd alámászott.
Az ajtó bevágódott felette dörrenése visszhangot vert az üres térben. Majd lassan ismét felhangzott a hang:
- Míg fönn a nap, s fény vesz körül,
nem távozik tested mögül.
Majd röviden, majd meg hosszan,
állva, ülve csak veled van.
De ha a fényt búra váltja,
testednek e hű barátja,
észrevétlen odahagy,
s a sötétben magad vagy.

Ago kereste a hang forrását, de nem látott semmit. Byakuganja is kereste a kötés mögül a világot, de Ago attól félt, most ha használná, csak magával szúrna ki. Ha odafent semmire sem ment semmivel, akkor idelent sem fog sikerülni. Ez a feladvány, viszont állítólag a szabadságával egyenlő. Ago agya lassan kezdett lenyugodni, és a páni rettegésnek átadta a helyét a logikus gondolkozásnak. Noha ez sem volt egy rövid menet. A lény ellenkezett mindenféle tevékenység ellen ami az azonnali menekülés ellen szólt. Kapart, és próbált beférkőzni Ago tudatába, hogy átvegye az irányítást a test felett. De valamiért most teljesen elszeparálódott Ago agyától. Mintha egy láthatatlan fal vette volna körül. Talán az erős koncentráció teszi? Ago nem tudhatta, de most másra kellett koncentrálnia. Mi is lehet a megoldás?
Gyerekként nem volt lehetősége találós kérdéseket megoldani, hiszen alig ötéves korában el is ragadták, és azóta inkább testi mint szellemi kiképzést kapott. Noha ennek is megvannak az előnyei, de Ago most teljesen magára van utalva, és semmi támpontot nem kap. Elvégre az agyát nem szokta ilyenekre használni.

Hosszú perek váltották egymást a végtelen sötétben, miközben Ago gondolkodott. Többször átismételte a verset, és átgondolta a szavak jelentését. Hosszú ideig, csak töprengett, mire sikerült egy értelmes válasszal előállnia. Félelem. Hiszen az ott van velünk mindig, és mindenkor, és csak akkor tűnik el, amikor jön a teljes sötét, és meghalunk. Amikor kihunynak a fények, és már semmi sem számít. Akkor eltűnik. De mégis… Valami nem teljesen stimmel. Miért csak a testé? A félelem megrezegteti a testet, de az elmét is. Talán mindvégig rosszul gondolkodott, és csak az árnyékában kapargatott a válasznak? Árnyak…
Ago felkapta a fejét, és kezét a magasba lökte, egy jelet formálva a hangnak:

„Kage” (Árnyék)

Shimura Danzou Szer. Május 25 2016, 17:32

http://Random.org segítségével sorsoltam a párosításokat és a jutalmakat is.//

Jaken:
Válaszod után sötét csend honol, torkodon már a remegés is végigfuthat, amikor a jól ismert hang megszólal:
- Válaszod helyes, elméd éles. De most, hogy utad könnyűre vált, ölj, vagy öleld kebledre a halált!
Ritmikusan zengő szavai után már-már megnyugodhatnál, azonban erre - hamar rájössz - nincs lehetőséged. Megnyílik alattad a föld, s zuhanni kezdesz, majd pedig csúszni. Olaj, vagy valami hasonló anyaggal lehet bekenve a padló, amin csúszol. S a hely, ahova érkezel, nem éppen szívdöglesztő... 25x25 méteres kőkör, melynek fala az égig ér. Közepén élettelen fa, kétszer akkora, mint Te magad. Homokos padló, s azon kövek. Kisebb, nagyobb és néhány szikla. Fejedben felrémlik a hang: " De most, hogy utad könnyűre vált, ölj, vagy öleld kebledre a halált!"
Alig hogy földet érsz, bizony tapasztalod, hogy valóban olajjal volt bekenve az utad idáig, így a ruhád olajban ázik. Ekkor történik valami. A másik oldalon is nyílik a fal és egy hasonló csúszdaszerűségen egy férfi csúszik kellemetlen pózban. Ha sietsz, még van időd elbújni a szikla mögé.
( Nem a legnehezebb kérdéseket kaptad, de megérdemled a jutalmat. A gép az egyest dobta ki, ezért +2 chakra jár)

Yori:
Undorító rejtvény volt, nemdebár? Miután válaszod elhangzott, újra a sötétségben találod magad. A némán hullámzó, aljas feketeség közepén. Az ismerős hang felcsendül, de most vészjóslóbb, mint valaha:
- Válaszod téves, hátrányod növekszik. Késni fogsz, csapda vár; s a mámorító, zord halál!
A szavakat ritmikusan ejti, s még felocsúdni sincs időd. Megnyílik alattad a föld, s zuhanni kezdesz, majd pedig csúszni. Olaj, vagy valami hasonló anyaggal lehet bekenve a padló, amin csúszol. S a hely, ahova érkezel, nem éppen szívdöglesztő... 25x25 méteres kőkör, melynek fala az égig ér. Közepén élettelen fa, kétszer akkora, mint Te magad. Homokos padló, s azon kövek. Kisebb, nagyobb és néhány szikla. Alaposan megütötted magad a zuhanáskor.
- Ellenfeled már itt van, rejtezhet is akár. - szól fejedben a hang.
(Bár a válaszod helytelen volt, tetszett a levezetés és a kérdés kifejezetten...khm..gonosz volt, ezért úgy itéltem meg, hogy megérdemled a jutalmat. A hármas jött ki a gépen, így kaptál egy kis segítséget, ami miatt kisebb a hátrányod. Jaken mindenképpen előtted írjon. )

Reina:
Halkan suttog a szél, zord talányokat szövő hangon. Szavaid után kondul a némaság, majd a hang, kegyetlen-könyörtelen érzelmeket nélkülöző hangja felcsendül, akár az orkán:
- Válaszod kellemes, kifogtál rajtam. De a testedet én... tőrbe csaltam! Ölj, vagy pusztulj s hulljon fejed, egy maradhat: Te vagy ellenfeled!
Ekkor szétnyílik előtted a fal és egy ajtó méretű rés keletkezik. Lábad előtt hatalmas kőgyűrűbe zárt aréna áll, mely 25x25 méteres. Alján sáros a föld és buja a növényzet. Törpe fák, bokrok tengere. Veled szemben, a falban szintén egy rés nyílt, s ott áll ellenfeled. Mögötted zaj morajlik, mintha kő zuhanna kőre. S érzed, hogy áramlik kifelé a levegő, mintha egy hegylánc omlana össze mögötted! Ugrasz, vagy összeroppansz? De mit rejt a föld? Újabb csapdát, vagy biztos talajt?
(A jutalmat elméddel kiérdemelted. A gép az egyes verziót sorsolta ki, +2 chakra. Zanami az ellenfeled, az ír, aki gyorsabb! )

Zanami:
Nem gondolkoztál sokat, nem is kellett. Becsületedre váljék! Szavaid után azonban nem sercen egyetlen tompa moraj sem, dicső válaszodat a fal nem értékeli, majd pedig, soká' vártál, de jő' a kacagás és szavak tengere:
- Úgy, úgy, ravasz vagy és fifikás! De ne remélj! Mert kínokkal halsz majd' s tested hamuvá porlik! Vagy öld meg kit eléd vetek s megnyered az életed!
Ritmikusan kántálja hallottszín szavait. Rettegés, remegés bármi érzelem végigfut rajtad, az Őt örömmel tölti el, tudod! De ki ne félne? Ki ne remélne?
Ekkor szétnyílik előtted a fal és egy ajtó méretű rés keletkezik. Lábad előtt hatalmas kőgyűrűbe zárt aréna áll, mely 25x25 méteres. Alján sáros a föld és buja a növényzet. Törpe fák, bokrok tengere. Veled szemben, a falban szintén egy rés nyílt, s ott áll ellenfeled. Mögötted zaj morajlik, mintha kő zuhanna kőre. S érzed, hogy áramlik kifelé a levegő, mintha egy hegylánc omlana össze mögötted! Árnyékként suhansz tovább, vagy árnyékké porlasz össze?
( A válaszod tetszetős és a karaktered jól adta elő. A gép ma szeret chakrát osztogatni, az egyes nyereményt vitted. + 2 chakra. Reina az ellenfeled, az írjon hamarabb, aki gyorsabb! )

Ago:
Csend. Néma, félelmes üresség. Persze ez Agot nyílván hidegen hagyja, így legalább nem kell elviselnie azt a förtelmes locsogást, ugye? A választ az égre írta láthatatlan betűkkel és nem is történik semmi. Egészen addig, amíg a jól megszokott hang kéjes vigyorral meg nem érkezik - mintha a szél hozná!
- Cica vitte a nyelvedet, vagy a félelem? Válaszod helyes, legyen, elfogadom! De most indulj tovább, mert a sötétség az ellenfeled! Megölöd, vagy felkoncol... de vigyázz! Szava hazug, elméje ádáz!
Nem éppen bátorító szöveg, azt el kell ismerni. Persze Ago nyílván a szöveg gazdáját szeretné inkább felkoncolni, amiért megtörte a príma némaságot. Persze... ezzel még várnia kell. Megremeg a hegy, szétreped a fal és Ago már zuhan is előre, könyörtelen, kegyetlen gyötrődéssel. Chakrája menti meg, megragad így a falon és ott áll a... valami nem stimmel. Ha balra néz, ha jobbra néz... önmagát látja! Tükör ez, vagy mi az isten?
- Ellenfeled maga az őrület, háládat segítségemért elremegd! Egymagad voltál, három lettél, örvendj és imádd nevem, vagy pusztulj és csigázd fel kedvem!
Valóban, Ago megháromszorozódott, de nem tudni melyiknek szólt a szöveg. Ugyanis... mintha egy rugóra járna az összes agya.
25x25-ös arénába csöppent az ifjú titán. A falak iszonyat magasak, Ő féltávon áll. Odalent víz van, amiből öt tucat fa palló emelkedik ki, mintegy talajt kínálva. Ago érzi, hogy ha sokáig marad, a fal elszívja a chakráját. Barátságtalan tréfa!
( Sikeresen kitaláltad. A hármas lehetőséget sorsolta ki a gép, ezért azzal az előnnyel indulsz, hogy Te kezdesz. Van fél perced felkészülni. Erőkompencázió gyanánt megháromszorozódtál, Te írányítod az összes Agot. De ha a FőAgo meghal, elhull az összes ^^ )

Mirubi:
Töröd a fejed, de nem kételkedsz magadban. Amint ellenőrzésed is elvégzed, ajkad nyitod és mondod válaszod. Sötét kacaj ordít arcodba, vérfagyasztó hangszínnel.
- Válaszod helyes, sötét erőd megsegített. Mégis halott vagy, ha Őt el nem intézed. Igen, ellenséged precíz, szavát sem hallani. Remegsz már? Nem? Akkor ne késlekedj, remegj, míg teheted.
Megnyílik a kő és Mirubi kizuhan rajta. Chakrája segítségével még sikerül megkapaszkodnia egy függőeles falban. 25x25-ös arénába csöppent az ifjú titán. A falak iszonyat magasak, Ő féltávon áll. Odalent víz van, amiből öt tucat fa palló emelkedik ki, mintegy talajt kínálva. A kőfal mintha chakráját szívná, visszamenni nem lehet.
(Jóformán a legnehezebb rejtvényt kaptad... A gép az egyes jutalmat dobta ki, ami +2 chakrát jelent. Ago mindenképpen előtted írjon, vele szállsz szembe.)

// Mindenkinek sok sikert! //

**Akihiro Jaken** Szer. Május 25 2016, 19:20

//Yori - És igen, tény hogy én kaptam a legegyszerűbb fejtörőt //

Feszülten vártam a hang újbóli megszólalását az idegfeszítő csöndben, ugyanis nem lehettem biztos benne, hogy helyes megfejtést adtam. Már készültem arra, hogy kivédjek egy esetleges támadást vagy bármit, amikor ismét megszólalt a hang:
- Válaszod helyes, elméd éles… ~Szuper! Akkor mehetek haza?~ …De most, hogy utad könnyűre vált, ölj, vagy öleld kebledre a halált! ~Szóval még nem… Bakker…
Ebben a pillanatban megnyílt alattam a föld, és ráestem egy valamivel bekent lejtőre, majd hirtelen egy aréna szerűségben találtam magamat. Sőt, nem is aréna szerűségben, hanem egy konkrét arénában, ugyanis a szövegből egyértelmű, hogy valami, vagy éppen valaki ellen itt most élet-halál harc következik. Még nem láttam nyomát másnak az arénában. Ha netán egy másik ember kerül be ellenem, nem fogok egyből támadni. Senkit sem fogok megölni ok nélkül, bármit is mondjon egy egyszerű hang. Csak abban az esetben támadok, ha nyomós indokom van rá.
Abban a pillanatban, amikor leérkeztem, már biztos voltam benne, hogy valamilyen olaj volt a lejtőre kenve. Ebből könnyen faraghatok előnyt az esetleges harc során a tűz elemem miatt, viszont ez kockázattal is jár. Ha netán elrontom a technikákat, akkor könnyen én is ropogósra sülhetek. Viszont kockázat nélkül nincs nyereség. Azonban mikor leérkeztem, legelső dolgom volt, hogy elhajítottam három kunait, aminek a markolatára robbanó cédula volt tekerve. Ha netán ütközetre kerül a sor, ki kell használnom minden helyzeti előnyömet, minden lehetséges módon.
Az egyik kunaival a fát céloztam meg, egyet a másik bejárathoz, az utolsót pedig a másik bejáratnál lévő legközelebbi nagy sziklához dobtam. Legalábbis így terveztem a dobásokat. Könnyen lehet, hogy nincs időm ezt véghezvinni, vagy elrontom a dobásokat az idegesség miatt, de az biztos, hogy behúzódok az egyik nagyobb szikla mögé, majd fogok egy marék homokot, és rádobom a lábnyomaimra, nehogy már távolról látszódjanak. Aztán pedig csak várok a lehető legnagyobb csendben.

Ha a fedezékbe húzódásom után még van egy csöppnyi időm, akkor gyorsan meghempergek a homokban, hogy lecsökkentsem a feltehetőleg gyúlékony olaj hatását. De ha erre már nem adódik idő, akkor továbbra is csöndben meghúzom magam, és hallgatózok. minden kis mozzanatot hallanom kell, ha biztonságban akarom érezni magam...

Felszerelés:
Inazuma (chakraérzékeny katana)
5db kunai
5db kunai markolatán robbanócédula -> már csak 2db az övtáskában, a többi az arénában elszórva, ha volt elég időm a dobásokra
10db shuriken
3db füstbomba
3db energiatabletta
1db elsősegélykészlet

Állapot: 100%
Chakra 100%

**Hirano Reina** Csüt. Május 26 2016, 14:45

// Zanami //

Feszélyezetten vártam az eredményt, mígnem baljós fuvallat tépte fel a légtér néma csöndjét. A hang bezengte az egész teret és robaja visszhangzott az alagútban.

- Válaszod kellemes, kifogtál rajtam. De a testedet én... tőrbe csaltam! Ölj, vagy pusztulj s hulljon feled, egy maradhat: Te vagy ellenfeled!

Ez nem jelenthet jót. Öljek? Én... Én még soha nem öltem. Mégis miért kellene megölnöm bárkit is? A kérdés inkább az: Miért akarna engem megölni bárki is? Ki mondta, hogy Én részt akarok venni ezen a vetélkedőn? Jiro, hol vagy?! Védj meg, Én nem akarok itt lenni! Zavartan csipkedni kezdtem magam hiszékenyen, hogy ez továbbra is csak egy álom és ez valójában nem történhet meg. Mindez eredménytelen volt, továbbra sem keltem a jól megszokott párnám és takaróm ölelésében.

Az alagút végén egy fényfoszlány jelent meg és én óvatosan haladtam felé félve attól, hogy esetleg rossz helyre léphetek míg a sötétségben tapogatózok. Egyre közelebb értem mígnem egy akkora rés keletkezett, hogy könnyedén kimehettem rajta. Szemem a fénytől való elszokás miatt hunyorogni kényszerült. Az előttem kibontakozó tájat kémlelem. Egy nagy kör alakú harctérre csöppentem. Az alján bizonytalan állagú sár látszik és a természetet láthatóan nem gátolták meg abban, hogy kibontakoztassa magát. A növényzet szétterül az aréna teljes területén. Hunyorgásomra rásegít, hogy szembe velem látok egy rést és egy emberi alakot. Nem látom pontosan, de hosszú haja és testalkata miatt lánynak feltételezem. Ő lenne az? Vele kell megküzdenem? Mi van ha Ő sem akar harcolni, csak úgy mint én? Biztos vagyok benne, hogy van a dolgoknak békésebb megoldása, mint az értelmetlen vérfürdő. Mi lenne, ha beszélni próbálnék vele? Ő talán tudja mi ez a vetélkedő és hogy hogy kerültünk ide.

A hátam mögül erős légáramlat tör rám és ha a hallásom nem csal, akkor most nagyon nagy bajban vagyok. Hangzavar robaja ütötte meg fülem és ha nem cselekszem, akkor könnyen egy sziklaomlás morzsolhat össze. Félve tekintettem le a bizonytalan talajra és bátorságomat összeszedve leugrottam a mélybe. Érkezésem mindennek mondható, csak nem szerencsésnek. Legalább a bokám nem ficamodott ki. A sár szépen beterített, de víz nem volt a környéken, így nem is számíthattam rá, hogy eltüntessem a nyomokat. Ez legyen most a legkisebb bajom, még van egy ellenfelem. Elmentem a nyílás közeléből amennyire csak lehet, hogy még idelent se találjon el a sziklaomlás. Egy fa mögé rejtőztem és töprengtem hogyan kéne megközelítenem a kunoichit. A legjobb opciónak továbbra is a diplomatikus megoldást véltem.

Igyekeztem biztosra menni, sosem tudni kivel állok szemben. Egy megfelelő súlyú tárgy után néztem és ráakadtam egy farönkre. Belekoncentráltam a chakrám és egy kawarimit hoztam létre. Én várakozva lapultam a fa mögött és a testhelyettesítésem kiküldtem, hogy keresse meg a lányt, majd feltartott kezekkel jelezze, hogy nem szándékozza bántani és a következőképp szólna:

- Szia! Te is hallottad ezt a furcsa hangot? Nagyon össze vagyok zavarodva. Nem tudod véletlenül mi ez a hely és hogy kerültünk ide? - kérdezné a szemmel láthatóan valódi másolatom. Ha rátámadna elárulná, hogy szándékai nem békések és nem teketóriáznék én sem, ami a harcot illeti.

________________________________

Felszerelés: 5 kunai, 5 shuriken, 10m drót, elsősegély készlet

Állapot: 100%(sáros Sad

)

Chakra: 100%

**Kenshiro Yori** Pént. Május 27 2016, 17:06

//Jaken, sok sikert papi! Wink

//

Válaszom tévesnek bizonyult, és valamiféle késésről és csapdákról kezdett papolni a már egyre idegesebbé váló hang, mely maszkommal kapcsolatos bűneimre emlékeztetett.
- Válaszod téves, hátrányod növekszik. Késni fogsz, csapda vár; s a mámorító, zord halál! - Zord halál? Korainak hinném ezt a kijelentést, elvégre nincs itt semmi, ami bajom okozhatná, de tény hogy a nagy sötétségben nem is láttam semmit. Vigyorodtam el magamban, ahogy karmai hatással hirtelen megnyílt alattam a föld, már csak ez hiányzott. Pár méteres zuhanást egy kellemesnek nem nevezhető csúszdázás kísért. Az olajjal átitatott csőből való érkezés, nem éppen úgy sikeredett, ahogy terveztem. Hallható reccsenéssel puffantam vállammal a homokba. Nem kábuldozhattam túl sokat a földön, feltápászkodtam és egy klónt hátrahagyva a homokban, Shunshinom kíséretében egy tőlem tíz méterre lévő kő mögé bújok.
- Ellenfeled már itt van, rejtezhet is akár. - Az újra felzendülő hang figyelmeztetésére nem volt már szükség mivel becsapódásom helyszínén már egy meglepetés kunai várt robbantgatás szándékú papirossal ellátva. A Bunshin csak tovább fetreng a földön, míg a fedezékbe leöltöm magamról olajos köpenyem. Nem használhatnám képességeim olajostul, ráadásul a robbanó jegyzetek is forróbb kalandot nyújtanának, ha ezeket magamon hagynám. A köpeny alól vállamat megragadva, kellemetlen fájdalmat kísérve visszarántom a helyére így talán a már rám várakozó ellenfelemmel könnyebben felvehetem a versenyt. Egy kunai pengét veszek elő, majd azt kezemben tartva várom az elkövetkezőket.

Felszerelés:

1db Katana (Átlagos)
5db Kunai
2-2db Kunai Gokan Sakusou jegyzettel ellátva – Robbanójegyzettel ellátva
5db Shuriken
1db Légzőkészülék
1db Elsősegély készlet
2db Füstbomba

Állapot: 80% (Eséstől és a váll visszatételétől)
Chakra 95% (Bunshin – Shunshin)

Shimura Danzou Pént. Május 27 2016, 20:48

// Jajj, hatalmasak vagytok srácok és persze Reina-chan! :') De a továbbiakban majd vezetem Én az állapotjelzőket. ^^ Illetve, persze ha szeretnétek, lejátszhatjátok egymás között a dolgot, bár alapvetően úgy terveztem, hogy minden körröl írok legalább pár mondatot. ^^ Majd a következő poszt elejére mindenki írja ki, hogy ígényel-e mesélői beavatkozást. //

Jaken & Yori - Első kör
Jaken pengéi megérkeztek a helyükre, ahogy a fiú azt előre remélte. Volt pár másodperce a célzáshoz és ez elegendőnek bizonyult. Ezután homokba hempereg. Ez talán csökkenti majd az olaj képességeit, de túl nagy tétet nem érdemes rakni rá. Eközben persze drámai érkezést produkál Yori, akinek minden bizonnyal volt már jobb napja is. Bevet egy ideálisnak nevezhető trükköt, amely nem is ígényli túlzottan a chakráját. Igaz, a Bunshin csak rövid ideig marad fenn - egy-két perc - elvégre elenyésző chakramennyiségből áll, mégis ha az ellenfele összekeveri valódi ellenségével, azzal Yori helyzeti előnybe kerülhet. Most azonban, hogy elhelyezkedtek a küzdő felek, hogyan tovább?

Yori:
Állapot: 85% - horzsolások, egy-két kisebb zúzódás és néhány apróbb vágás
Chakra: 94%

Jaken:
Állapot: 96% - Kellemesebb érkezésed volt, mint társadnak, de Te sem élvezted
Chakra: 99 %

**Akihiro Jaken** Pént. Május 27 2016, 22:19

//Yori - Szerintem sosem árt, ha van egy mesélő, aki figyeli a dolgokat, de nekem édes mindegy. A döntés a te kezedben van Wink

//

~Halk puffanás… Igen, mostantól nem vagyok egyedül. Talán már találkozott is az egyik robbanó cetlimmel. Csak egy BUMM, és feltehetőleg vége lenne. De ahogy korábban említettem, ok nélkül senki életét sem fogom kiontani. Ha pedig szükséges, még mindig ott van kettő csapda. Viszont nem tudhatom, hogy ki vár ott rám. Mi van, ha egy vérengző őrült? Vagy ha egy kislány? Nem is tudom, hogy melyik lenne a rosszabb. Adja az ég, hogy egy olyan átlagos emberrel kerüljek szembe, mint amilyen én vagyok! Viszont a kérdésemre a választ csak egy módon tudhatom meg. Ki kell kukucskálnom a szikla mögül. Bizony… Bátorság!
Nem ülhettem egy szikla mögött egész nap. Legalább a fejemet ki kellett dugnom onnan, hogy felmérjem a helyzetet. És megtettem. A lehető legóvatosabban tekintettem ki a szikla mögül, és az aréna másik végében egy nagyjából húsz év körüli férfi hempergett a homokban… Hempergett? Oohh nem, lebegett! Legalábbis a homok változását nem láttam a hempergés hatására.
~Most vagy tud levitálni a csávó, vagy az csak egy szimpla klón. Remélem az utóbbi, mert különben feltehetőleg nagyon nagy lenne köztünk az erőkülönbség. De ha az egy klón, akkor hol az igazi? A terepet kisebb-nagyobb sziklák, és egy fa tarkítja. Vagy ezek mögött kell rejtőznie, vagy a plafonon van.
Feltekintettem a plafonra, de ott sem láttam semmi jelét.
~Az is lehet, hogy a plafonon megcsapna az áram, mint a négy fal között? Nem szeretném kideríteni, hogy így van-e. Ááá… Túl sokat vacakolok! Feltehetőleg ő ugyan úgy került ide, mint én és ő se vágja, hogy mi történik itt. Egye fene!
Ekkor felkiáltottam, hátha meg tudjuk oldani kissé diplomatikusabb úton a dolgot. Csak remélni tudtam, hogy visszhangzik a terem, ezért nehezebben tudja csak bemérni, hogy hol vagyok, de azért elővettem egy kunait, és felkészültem az esetleges támadásra:
- Hali! – kiáltom el magam – Te tudod, hogy mi is történik itt? Mert én piszkosul nem! Nekem nincs túlságosan ínyemre az élet-halál harc, hát neked? Szerinted muszáj ezt csinálnunk? – majd várom feszülten a választ, bármilyen formában. Gondolok itt a szóban történő, vagy éppen a támadással történő válaszra. Kiderül, hogy melyik érkezik. Ha nem válaszol egy bizonyos időn belül, elkönyvelem magamban a harcot. Ha netán hirtelen előbukkanna és támadásba lendülne, megpróbálnám elcsalni a fához, hogy minél közelebb legyen a robbanó cédulához. Ha odaérünk, egy Shunshinnal elmegyek, és egyből robbantom a cédulát. De itt még nem tartunk, nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő, legfeljebb csak kiszámíthatom. Így el is kezdett zakatolni az agyam a különböző végkimeneteleken, a számos változón, ami befolyásolhatja a harcot. Véleményem szerint akkor lehet egy csatát megnyerni, ha az egyik fél előrelátóbb, ezért nekem is ki kell dolgoznom a számos kimenetelhez számos tervet. Ez most a dolgom, így miközben várom a választ felkészülök minden eshetőségre. Aztán csak várok tovább, és tovább...

Felszerelés:
Inazuma (chakraérzékeny katana)
5db kunai -> 1db a kézben
5db kunai markolatán robbanócédula -> már csak 2db az övtáskában, a többi az arénában elszórva
10db shuriken
3db füstbomba
3db energiatabletta
1db elsősegélykészlet

**Komimushi Zanami** Szomb. Május 28 2016, 19:04

//Reina – bocsi a késésért. Ha nem bánod én szívesen játszanék mesélővel, de csak ha te is benne vagy //

Eléggé meglepődtem, hogy csak egy kérdéssel juthatok ki abból az ádáz cellából. Válaszomon kevés gondolkodás után túljutottam majd csak vártam a hangra. Csak vártam és vártam, de semmi. Aztán mikor már feladtam volna, és elkezdtem volna keresni a kiutat az ismeretlen mély hang búsan folytatta befejezetlen monológját.:

- Úgy, úgy, ravasz vagy és fifikás! De ne remélj! Mert kínokkal halsz majd' s tested hamuvá porlik! Vagy öld meg kit eléd vetek s megnyered az életed!

Örültem, mert megtudtam, hogy válaszom helyes volt. Azt hitem végre végeztem és elhagyhatom azt az istentelen termet amiben egyedül kellett lennem, és haza mehetek. Sajna ez a gondolat csak félig valósult meg. Hiszen nagy zajjal, de kinyílt egy ajtó szerű rés, ami elég kecsegtető volt ahhoz, hogy bemenjek rajta. Azt hittem a külvilágot látom, de hamarosan rájöttem, hogy ez nem így van. Bár voltak növények, fák, kövek és sár, de az nem volt szabad terület. Felnéztem, aztán oldalra és még magam mögé is, de kiderült, hogy itt is csak a falak által vagyok benntartva akaratom ellenére. Hirtelen megláttam egy másik rést is a falon. Ott egy másik alak jelent meg. Egy fekete hajú idegent láttam. Ránézésre lány volt aki nagyjából egy idős lehet velem. Amint elég jól szemügyre vettem olyan érzés fogott el mintha földrengés lenne. Hallottam a kövek omlását, éreztem a föld rengését és láttam is ahogy mozogna föld, a kövekkel együtt. Még csak sétáltam be, amikor elcsúsztam a sárban és egy kő miatt elestem. Ebben a helyzetben mégis ez volt a legkevésbé érdekes dolog számomra, ezért felálltam és a sárral mit sem törődve tovább nézelődtem, amikor újra a lánynál lyukadtam ki. A lány ugyanúgy meglepődhetett mint én. Ezután egyre inkább el akartam menni és ott hagyni mindent amit csak lehetett. Szintén meglepődtem amikor az ismeretlen lány közeledni kezdett felém, majd megszólalt.:

- Szia! Te is hallottad ezt a furcsa hangot? Nagyon össze vagyok zavarodva. Nem tudod véletlenül mi ez a hely és hogy kerültünk ide?

Eléggé úgy tűnt, hogy békések a szándékai, ezért gondoltam nem veszíthetek ha válaszolok, de minden esetre előhúztam egy shurikent és megfogtam, hogy ha megtámadna ki tudjam védeni.

- Szia! Igen, én is hallottam a hangokat, és szintén inkább máshol lennék, ha megtehetném. De mint már te is észrevehetted be vagyunk ide zárva. Mellesleg fogalmam sincsen, hogy hogyan kerültünk ide és, hogy hol is vagyunk pontosan, de jó tudni, hogy nem egyedül vagyok itt. Szerinted lehetséges, hogy más is itt van? Ha gondolod kereshetnénk kiutat, vagy más embereket. Mit szólsz?- kérdeztem pont annyira elhatározottan, amennyire csak tudtam egy ilyen kiakasztó helyzetben.

10 kunai
10 shuriken -1 db
5 táptabletta
5 robbanó cédula
5 füst bomba
1 kicsi tekercs

Shimura Danzou Vas. Május 29 2016, 20:43

Reina & Zanami; Első Kör:
Mindketten szereztetek néhány jelentéktelen karcolást a bokrok és tövisek tengerében, de ezeket talán észre sem veszitek, oly' jelentéktelenek. Barátságos szavak hangzanak el, de rejlik-e bennük álnokság? Valószínűleg ez mindkét félnek eszébe jut majd előbb- vagy utóbb, elvégre a Shinobi fegyvere a cselvetés, éppen úgy, mint a Ninjutsu. A hang - talán érzékelve az akaratával való szembeszegülést - megszólal, hangsúlya most is ritmikus, dallamos. Verset mond:
Hervadó szegfű reménye.
Még egy kicsit élni kéne.
Kissé megkopott.
Friss vízben új életre kapott.

Szárából féltő kezek sokat levágtak,
Szoros szirmai kissé fakóvá váltak
De az életerő belőle ki nem hunyt
zöldellő szárán csipkés pártája sem hullt

Mindennap abból van ereje.bőszen
Virágozni, s dacolni az idővel.
Mennyit napod lehet még?
Kérlek, ne legyen kevés!

Fonnyadó magam is egyre fél,
annyi dolgom lenne még.
Lankadt kedvemre forrást kívánni,
szivárványos érzésekkel szárnyalva szállni.

Majd könyörtelen hangsúllya visszatér, a verselés azonban marad:

Azt nem értem, hogy hihettem neked,
Csak ármány és hazugság voltál nekem.
Egy kép voltál csupán a homályban,
Ami néha felragyogott a szobámban.

Nem kaptam tőled mást csak szavakat,
Megannyi édes bűbájos napokat.
Csalóka szemeid magukkal ragadtak,
Hazugságban ringattam magamat.

( A versek meg nem nevezett szerzők művei )

Reina:
Chakra: 99%
Állapot: 97%

Zanami:
Chakra: 99%
Állapot: 97%

**Hirano Reina** Hétf. Május 30 2016, 21:31

A lányt elérve a testhelyettesítésem nem kényszerült harcra. Feltett kézzel, barátságosan közelített hozzá és a felvetései megértésre találtak. Ő is hasonlóképp össze volt zavarodva, akár csak Én. Reméltem, hogy legalább valami támpontot nyújt majd. Sajnos ezzel sem jutottam előrébb, még mindig képtelen vagyok felfogni, mi ez a hely. Viszont a reakciója kellemes csalódást nyújtott, mert barátságosan reagált. Nem látom okát a további rejtőzésnek, ezért kisétálnék a fa mögül és a kawarimim hátába egy kunait döfvén leleplezném a kis trükköm. Ezt követően visszahelyezném a kunaiom a helyére és a lány felé sétálnék.

- Bocsánat az előbbiért, csak sosem lehet elég óvatos az ember. - kérnék elnézést az átverésért - Én Reina vagyok, téged hogy hívnak? - mutatkoznék be, majd megvárnám a válaszát és folytatnám - Szerintem nincs itt más. Bár eddig is azt hittem, hogy magam vagyok... A kiút keresés viszont jól hangzik. Képzeld, valami rettenetes dolgot mondott az a hang az előbb! Hogy meg kell ö... - szakítaná félbe a beszédemet a lánnyal a hang ismételt felszólalása.

Eddig is gondosan megválogatva terültek elénk a szavak, de most különösen összeszedett verses formában közölte a mondandóját. Lelkes könyvmolyként kifejezetten kedvemre tettek a strófák. Nem csak a regényekbe mélyedtem bele és az elméleti részekbe az akadémián, hanem a költészet tanulmányozása is kedvenc elfoglaltságaim között volt. Viszont akármennyire is szerettem volna áradozni a versről alaposan meg kellett figyelnem a mondanivalót a sorok mögött. Nem hiszem, hogy puszta szórakoztatásból verselne nekünk. Figyelmemet teljes egészében a kimondott szavaknak szenteltem és bár nem teljesen olyan volt, mintha olvastam volna, de a jelentést így is el tudtam kapni. Hervadó szegfű reménye... Szegfű... Virág, tehát pozitív érték. Hervad és kopott, így értékpusztulás. A reménytelenség, ami újra reményt kapott. Féltő kezek levágták a szárait. Akkor vágják vissza a szárát a virágnak, ha tovább akarják életben tartani. Lehet, hogy ennek mégis pusztító hatása lenne? Fakó, de ennek ellenére zöldell. Kitart és küzd az életéért. Számlálja a napjait, de mégis.

Különös, mintha hirtelen más szemszögből látnánk a szegfűt. Félelem. Félelem a haláltól és attól, hogy nincs már sok idő hátra a vágyaink beteljesülésére. A hangsúly is megváltozik. Rideg és komoly hangulatot vesz. Átverés és csalódottság. Hitegetés és ráeszmélés. Kedves hazugsággal hitegetés. Azt hiszem, hogy az egész a halálfélelem köré épül. Az élet csalóka ígéretén és a zord halálon, ami mindent elvesz tőlünk. Ami soha nem tudjuk, hogy mikor ér el minket.

Nem akarom, hogy ez a pillanat most érjen el engem. Még nem! Azt sem akarom, hogy mást taszítsak az elmúlás sötétjébe. Arra biztat, hogy küzdjek az életemért, mégis arra, hogy gyilkoljak érte. A vers a lelkemig hatolt és elborzasztott. Nem tudom, hogy a mellettem lévő lány mennyire gondolta át a szavakat, amiket ez a formai szépség takar. Nem tudtam ellene mit tenni, nem tudtam megállni, hogy ne bukjanak ki a számon a szavak.

- Én nem akarlak bántani. - vetném aggódó tekintetem a kunoichire - Ki kell... Ki kell jutnunk innen! - zavartan forognék és kétségbeesetten kutatnám a menekülési útvonalakat. Az aréna széléhez sietnék remélve, hogy a lány is velem tart és együtt megleljük a kifelé vezető utat. Sajnos mivel nem tudok függőleges terepen megmaradni, így az aréna falainak megmászásához esélyem sincsen. Körbesétálnám a harcteret egy nyílás lelésének reményében fülelve az újabb esetleges sziklaomlások után.

**Ago** Pént. Jún. 03 2016, 16:34

A hang. A hang bántotta Ago fülét és legszívesebben elmenekült volna, vagy széttépte volna a hang gazdáját. De egyiket se tehette. A sötét verem kiszipolyozta a gyilkos minden nyugalmát, rettegésig fokozta az idegeit, és már-már ismét az őrület határára lépett… bár mikor nem volt ott?
A válasz helyes, és Ago remélte, hogy eltűnik ez a rém. A lény is remélte. Először érzett Ago ilyen szintű együttműködést a teremtmény részéről.
Hirtelen mintha lába kélt volna a padlónak, az megnyílt Ago alatt, és ő zuhanni kezdett. Veszettül próbált kapaszkodót keríteni magának, de semmibe se tudta megakasztani a karmait. Félt és rettegett, menekülni próbált, de nem tudott, a sötétség húzta magával. Kiáltani akart, de nem tudott. Hirtelen minden kivilágosodott. Ago szeme égett a fény nem várt kellemetlenség volt. Ahogy kipislogta magát láthatta hová is került. Egy terem alján vízzel, amiből cölöpök törnek az égre, mint valami kis játékszer. Mint amikor valaki fogpiszkálókat tűz a patakba, hogy gátat építsen. De ennek más célja volt. A falak ugyanolyannak tűntek, mint a szobában. Ago hátán reszketés futott végig. De nem amiatt, hogy ilyen a terep. Tekinteteket érzett. Gyilkos vágyakat. Ago kipattintotta a csuklójára erősített pengét és támadott, noha ellenfelét még nem is látta. De érezte őt, a jobbjáról. A fém fémmel találkozott, és Ago szeme tágra nyílt saját hasonmása láttán. A másik Ago karmaival fogta fel a csapást, mintha tudta volna, honnan érkezik. A következő pillanatban pedig Ago legördült a másikról még mindig döbbenten. Egy harmadik karom csúszott be a képbe megtámadva Agot, és a hasonmást. Ago látta. Ez is egy volt belőle. A három Ago farkasszemet nézett egymással, és azonnal támadtak. Egyszerre mozdultak a csapásokat ismerték, és pontosan tudták a másik mikor és hova fog támadni. Egyik se tudott a másik felé kerekedni. Ago zilált, akár csak a két hasonmása. És ekkor megérette. Ezek ugyanazok, mint Ő. Ezeknek egyre jár az agyuk, és tudnak egymásról mindent. Ez a valami… olyan értelmetlen volt Ago számára, mint a Byakugan. Túl sok információ, amit ő fel tud dolgozni. De azért lassan megszokták egymás jelenlétét. És Ago biztos lehetett benne, hogy ezek ketten nem fogják megölni. Mert tudta.

Egy árnyék esett az arénába. Ago és a két árny egyszerre cselekedett. Ago leugrott és megállt az egyik cölöpön, míg a másik kettő két tőle messze elhelyezkedő rúdra ugrottak, hogy aztán lemásszanak rajta középútig, ahol a karmaikkal megkapaszkodva, várták a következő dolgokat. Így ők megpróbáltak kikerülni a másik látószögéből. Ago szobormereven állt kezében egy Kuani-al amire robbanójegyzetet kötött.

**Komimushi Zanami** Kedd Jún. 07 2016, 15:40

//Nagyon sajnálom a késést! Csak vizsgáim voltak és nem értem rá, ezért is a rövidebb poszt. Még egyszer, sajnálom! //

Boldog voltam, hiszen nem kellet erőszakhoz folyamodnom, ahogyan Rein'nak sem. Első látásra sem tűnt túlságosan ellenszenvesnek, de azért vigyáztam. Szerencsére neki sem állt szándékában harcolni, így sikerrel váltottunk néhány szót és elmondta, hogy Reinának hívják. Azt is megkérdezte, hogy engem, hogy hívnak. El is mondtam neki:

- Szia Reina! Én Zanami vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.

Minden szó segített rájönni, hogy egyikünk sem tudja, hogy mi történik és, hogy mindkettőnknek békések a szándékai. Aztán kissé megrémültem az omlás kezdetekor. El is estem, de gyorsan felálltam és leráztam magamról az ágakat, köveket és port. Éppen, hogy csak feltápászkodtam, a hang ismét felszólalt, de ezúttal nem volt konkrét tény amit kifejezhet, csak egy hosszú vers. Furcsa volt, mert eddig csak rövid és tömör mondatokban beszélt, erre most egy hosszú verset szavalt el a fülünk hallatára. Sajnálatomra nem nagyon tudtam, értelmezni a szöveget, mert az igazat megvallva soha nem voltam a szavak embere. Csak remélni tudtam, hogy Reina tud valami, mert láttam a szemnén, hogy érti...legalább is nálam biztosan többet ért. Furcsán éreztem magamat, de csak vártam a szöveg végét, és azt, hogy Reina megszólal-e valamikor. Szerencsére így is lett:

- Én nem akarlak bántani. Ki kell... Ki kell jutnunk innen!

Egyet értettem vele, de mégsem tudtam hozzászólni mást, csak ennyit:

- Elhiheted, hogy én is így érzek. Gyere! Induljunk el erre!-mutattam előre, majd vártam a reakciójára.

**Shiren** Kedd Jún. 07 2016, 17:10

- Válaszod helyes, sötét erőd megsegített. Mégis halott vagy, ha Őt el nem intézed. Igen, ellenséged precíz, szavát sem hallani. Remegsz már? Nem? Akkor ne késlekedj, remegj, míg teheted.

Szólott a hang, majd Mirubi alatt megnyílt a talaj és zuhanni kezdett. Nem esett túl sokat, chakrájával meg tudta tartani magát, mire néhány másodperc múlva felmérhette a terepet is, ahova esett. Hatalmas veremnek tűnt, ami sokkal inkább magas, mintsem nagy alapon terül el. Legalul víz, amikből cölöpök állnak ki. Elég sok, ahhoz képest, hogy szilárd talaj nem lelhető fel sehol. Ami viszont lényeges, hogy a hang figyelmeztetése mindenképpen aggodalomra ad okot.

Egy pillanat alatt kiszúrja ellenfelét és nagyon úgy tűnik, hogy kellemetlen előérzete nem hagyta cserben. Nem csak a hang volt félelmetes, aki beszélt róla, hanem maga a látvány is... Kissé görnyedt alak, sötét színű ruházatban, az arca pedig egyáltalán nem kivehető, csak a kapucni, vagy csuklya, valamint a csapzott, zsíros, ápolatlan haj...

*

A Sötétségben csak a víz hullámai láthatóak, valamint minden Személyiség számára a másik két alak, önmaguk pedig láthatatlanok saját maguk számára... Itt azonban most csak egy ködszerű, füstös, fekete árny, omladozó alakja csapong ki, áll össze, majd foszlik szét újra... Rajta kívül egy piros rövidnadrágot és egy szürke kapucnit viselő, rövid barna hajú, pufók fiúcska ácsorog, hatalmas, égszínkék szemekkel. Körülbelül 12 éves lehet, ezt gyermeteg arca és aprócska termete is jelzi.

- Ha nem akar ártani, akkor ne bántsd őt Mezameru...
Bátortalan, elhaló hangja nem talál süket fülekre. A semmiből, visszhang formájában egy mély, érdes és férfias hang hallatszik.

- Nem úgy néz ki, mint aki nem akar ártani nekünk.

- Lehet, hogy csak fél... Én is rettegek. Miért kell ezt tennünk?

A kisfiú hangja megint elgyengül, most már a sírás kerülgeti, ám ekkor a fekete füst még erőszakosabban kezd gomolyogni, majd egy fekete, vékony alak tör fel belőle! Fehér, hosszú és hegyes fogait villogtatja, nyál csorog mindenfelé.

- TÉPD KI A SZÍVÉT HARMADIK! HEHEHEEE!

Kacag fel éles, démoni hangján, amely fülsüketítően hat a környezetre...

- Vagy engedj engem... Egy pillanat alatt megölöm őt!

- NE! - Kiállt fel könnyes szemekkel a kisfiú - Ha kérdés nélkül bántod, akkor átveszem az irányítást és meghalunk! A test hatalma az enyém!

Dacol a másik kettővel, mire a Démoni alak rosszalló, felvillanó sárgás szempárt mereszt rá.

- Te kis szardarab, még a saját testedben lévő Sötét Chakrától is undorodsz, mégis hogy gondolod, hogy bármiféle hatalmad is lehet?! Ha karjuk, akkor bármikor elnyomjunk és lemészároljuk a házi szukádat, azt a kis pincsit! NEM TEHETSZ ELLENE SEMMIT!

Kiabál rá a lény, mire a teste körül Sötétlila aura jelenik meg... Ám a következő pillanatban a könnyes szemű, rémült kisfiú, remegő arccal néz fel, elvégre végig lesütött szemmel és leszeget fejjel tűrte a kiáltozást... Most viszont a tekintetében eltökéltség csillan meg a felgyülemlett könny alatt!

- Te pedig ellenem! - Ahogy ezt kimondja, teste körül, világoszöld árnyalatú chakra csap föl, hasonlóan, mint ahogyan Hishimonnál a Sötét Chakra - Elég volt a pusztításotokból és a gonoszságaitokból! Miért nem lehet békében élni?!?!?

Kiálltja el magát, miközben egyre több könny csordul ki az arcára.

*

Szegény Mirubi, talán a legönzetlenebb dolgot kívánja a világon, mégis... Túl naiv. Mit nevezünk gonoszságnak? Mit nevezünk Gonosznak? Ki határozza meg? Természetesen mi magunk. Saját magunknak kell eldönteni, hogy egy érzés, egy érzelem, egy gondolat, egy szándék az gonosz-e avagy sem. De ha még messzebbre megyünk, akkor a Gonosz tetteket és a Gonoszság eredetét jelentő mindenféle asszociációt az Emberiség határoz meg... Tehát az Ember dönt arról, hogy mi a jó és mi a rossz, mégpedig úgy, ahogyan éppen az érdeke, vagy egyéni meglátásai diktálják. Ebben az esetben pedig a Gonosz megfogalmazása helytelen, elvégre minden Baj, minden Gond és Minden Gonoszság forrása Az Ember!

Ennél a gondolatnál maradva, Mezameru nem tulajdonít túl sok igazat sem Hishimon pusztító vágyainak, sem pedig Mirubi kérésének. Ő a saját értékrendje szerint cselekszik és saját megítélései szerint él. Ő pedig úgy ítéli meg, hogy az a személy minden kétséget kizáróan egy ellenfél, még ha nem is ellenség... Ha támad, ha nem, ha a Hang igazat szólott, akkor túl kell gázolnia rajta azért, hogy kikerülhessen innen. Ám ha nem veszi figyelembe Mirubi kérését, vagyis inkább utasítását, akkor a Test felett akár néhány másodpercre is, de Mirubi fog uralkodni és akkor végzetes hibát véthet. Azonban van egy kis probléma...

Ahogy kapaszkodik és mérlegeli a helyzetet, úgy érzi, hogy a fal szívja el a chakráját. Nem vár tovább, elengedi, majd elrúgja magát a faltól és a Sötét Chakráját máris keringetni kezdi a testében, majd a karjaiba koncentrálni, és végül amikor már nem előre haladna, hanem elkezdene érezhetően lefelé zuhanni, maga alatt létrehozza a Kasseitate // Feltámadás Pajzsa technikáját... Ez az alapja a Kasseifurappu // Feltámadás Szárnya technikájának, amit később használni szeretne. Így azonban most egy helyben áll a levegőben és végignézi az alatta elterülő cölöpöket, valamint Ago-t. Természetesen a Sötét Chakra még mindig vadul mozgolódik a testében, arra várva, hogy az érzelmek elhatalmasodjanak az elmén. Mezameru azonban mást tesz...
Megformálja a Kage Bunshin kézjelét, mire a levegőben hozza létre a klónt 2-2.5 méterre a pajzstól, aki nem zavartatva magát, fejest ugrik az alattuk elterülő vízbe. Ha a klón elpusztul, az emlékei és a chakrája visszaáramlik a Testbe, így Mezameru megtudja, hogy nem tanácsos leesni. Ha pedig életben marad, akkor körülnéz egy kicsit odalent a víz alatt, majd egy perc múlva folytatja a tervet...

Most viszont mindenképpen Mirubi eszén kell túljárni, így egy kunait vesz elő, hogy azzal védekezhessen. A falak feltehetően elszívják az ellenfele chakráját is, így patt helyzetbe kerül, elvégre csak a falakról lehet jól megközelíteni a levegőben lévő Mirubit. Természetesen más út is van, de az kevésbé hatásos. Mezameru mindenképpen végezni akar az ellenfelével, ám Mirubit meg kell győzni a jóindulata felől, így szóra nyitja a száját.

- Nem muszáj harcolnunk... Kereshetnénk egy kiutat.

"Szava hazug, elméje ádáz" hamarosan érkezik a kezdő csapás, most viszont várja a választ.

// Én igényelném a mesélői cuccot ^^ Elvégre most jobb ha ő mondja meg hogy Mirubi látja-e mindhárom Agot onnan fentről, valamint az a tiszta Smile

//

Shimura Danzou Pént. Jún. 10 2016, 16:06

// Zanami, Reina - szerintem menjetek még egy kört, amiben eldöntitek, hogy mihez is akartok pontosan kezdeni //

**Hirano Reina** Szomb. Jún. 11 2016, 17:12

Zanami kitűzött egy irányt és javasolta, hogy induljunk el arra. Mivel nekem sem akadt jobb ötletem, ezért mellészegődtem és együtt jártunk-keltünk az ingoványos talajon. Szorosan mellette mentem, hogy ha esetleg baja lenne a másiknak, akkor egyből a segítségére siethessünk egymásnak. Hogy levetkőzzem magamról a hatalmas szorongást közben párbeszédet kezdeményeztem. Úgy gondolom neki is és nekem is ugyanúgy jól jön most az ilyesmi. A vers után ki kellett zökkenteni picit a gondolkodásmódunkat. Megpillantottam a lányon a fejpántot. Konohai, akárcsak én.

- Hogy lehet, hogy még sohasem láttalak? - kérdeztem a lányt miközben vizslattam a fejpántját. Aztán a fejemhez kaptam és egy sóhaj hagyta el a számat. Hát persze, hogy is láthattam volna, ha időm nagy részét vagy otthon, vagy a könyvtárban töltöm! - Te is genin vagy, ha jól sejtem. - állapítottam meg abból, hogy nagyjából egy idős lehet velem.

Ekkor eszembe jutott, hogy a rejtvény, amit meg kellett oldanunk juttatott ide. Tehát a hang érti, ha kommunikálunk vele és figyelemmel kíséri a ténykedésünket. Talán ha megpróbálnánk vele kommunikálni, akkor lehet engedékenyebb lenne. Megpróbálom megszólítani, megérdeklődni, hogy miért lehetünk itt. Ha Ő is verses formában közölte velünk a mondandóját én is igyekeznék ebben a stílusban megszólalni. Mivel nincs nálam papír, sem ceruza, ezért picit nehezebb és időigényesebb lesz versre bírni magam. Megtorpantam és a lányra néztem, miközben mélyen gondolkodóba estem egy pár percig. Ha szólna hozzám, azt valószínűleg figyelmen kívül hagynám és előre merednék majd megszólalnék: - Van egy ötletem! - súgnám a lánynak. Vennék egy mély levegőt és szóra nyitnám a szám:

Titokzatos hang! Egy kérdésem lenne!

Mi ez a hely, s mi miért vagyunk benne?

Nem kívánjuk egymás vérét ontani,

Nem lehetne ezt másképpen megoldani?

Mondanám a rögtönzött versformába öntött kérdést. Ami a hangerejét illeti, beszédemhez képest hangosabban. Remélem, hogy méltat a válaszra. Azt pedig még jobban, hogy nem haragítom ezzel Őt magamra.

**Komimushi Zanami** Szomb. Jún. 11 2016, 22:46

Kicsit meglepett, hogy Reina úgy döntött követ. Ez kellemes érzést keltett bennem, azzal kapcsolatban, hogy milyen is lehet valójában. Igazából elsőre is szimpatikus volt, de mégis minden egyes szóval és tettel megbizonyosodott, hogy barátságos, még akkor is ha nem is ismertük egymást eddig. Amíg csak sétáltunk egyre inkább úgy tűnt, hogy körbe-körbe járunk. Nem is tudtam, miért, mert nagyon jól elvoltam Reinával, még úgy is, hogy csak keveset kommunikáltunk amíg sétáltunk, ezért is lehetett, hogy abban a tudatban voltam, hogy folyamatosan ugyanazt az utat tesszük meg. Egy kis ideig még bambultam sétálás közben, aztán hirtelen egy hangot hallottam, amiről egy kicsivel később kiderült, hogy Reinához tartozik. Amint kapcsoltam, részletekben meghallottam amit mondott. Annyit értettem, hogy nem érti, hogy miért nem találkoztunk. Abban a pillanatban esett le, eléggé magasról, hogy éppen most nézi a fejpántomat és már rájöhetett, hogy hova valósi vagyok. Először nem értettem miért kérdezi, aztán én is megláttam a fejpántját, amit eddig nem láttam a hajától. Kiderült, hogy egy faluból vagyunk és így értelmet kapott a kérdése. Mire ezen végigfutott az agyam újra meghallottam a hangját. Ezúttal feltételezte, hogy genin vagyok. Én is valahogy így gondoltam, mert ránézésre már egyből arra gondoltam, hogy körülbelül egy idősek lehetünk. Persze ebben nem lehettem teljesen biztos ezért visszaszóltam:
- Most, hogy így mondod, jogos a kérdés, hiszen mindketten Konohai shinobik vagyunk, ha igazat véstek a fejpántjainkra. Valóban...nem tudom, hogy miért nem találkoztunk még... Mondd csak, hány éves vagy? Én 13. Lehetséges, hogy ugyanakkor jártunk az akadémiára? Oh...majd elfelejtettem, jól sejted, genin vagyok és ha valóban együtt jártunk az akadémiára, amire szerintem sok esély van, mert nem tűnsz túl idősnek, akkor te is genin vagy, ugye?-reméltem, hogy elmondja az igazat, mert valóban kíváncsi lettem, amint beszélgetést kezdeményezett, de nem is zavart, mert legalább oldotta egy kicsit a feszültséget. Ezután ismét mindketten elhallgattunk és meg csak vártam a válaszát egy ideig és mivel unatkoztam, elkezdtem birizgálni a hajamat és végre figyeltem az utat, így nem tévedhettünk el, vagyis azt hittem. De mindegy is...csak nézelődtem és nézelődtem, amikor megláttam valamit a földön. Egy lap szerű valami volt. Odafutottam hozzá, mert láttam, hogy Reina másra figyelt. Már elkezdtem reménykedni, mikor megfordítottam többször is, de teljesen üres volt. Ettől elment a kedvem az egész mászkálástól és emiatt nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy itt ragadtunk és soha nem jutunk ki onnan. Teljesen kiborultam, elterültem a földön és vártam. Jó is, hogy ezt tettem, mert nem is tudtam volna mást, aztán meghallottam ismételten Reina hangját. Felkiáltott azzal a mondatta, hogy van egy ötlete. Erre a néhány szóra egy kis erő költözött ismételten belém és felültem. A hang felé fordultam és láttam Reina arcán, hogy van egy ténylegesen igazi ötlete és az előbbi kijelentése nem csak valamiféle vicc volt. Egy kis „hatásszünet” után versben kezdett el beszélni. Így belegondolva logikusnak tűnt, hogy verseben kezdett el beszélni, hiszen a hang szintén rímekben beszélt. Nem is gondoltam erre. Ahogy arra sem, hogy Reina ennyire okos és megfontolt. Ezúttal jobban tudtam értelmezni a verset, mint amikor a hang mondta. Tetszett az ötlet, ezért fogtam magamat felálltam és odamentem Reinához, hogy együtt várhassunk a válaszra, ha már neki eszébe jutott valami amíg én feküdtem a földön.

Shimura Danzou Vas. Jún. 12 2016, 12:43

// Mirubi & Ago //

Agonak sikerül teljesen elrejtenie újjonan született testvéreit, ami számára kifejezetten előnyös momentum. Mindeközben Mirubi is megjelenik a színen, bár Ő inkább csak saját magával van elfoglalva. Létre is hozza a Kage Bunshint, aki gyorsan alámerül, további információ egyelőre nincs felőle. Mirubi szavai végigzengik az arénát, hogy mi alakul ki belőlük, az már egy másik téma. Ago nyílván nem kedvesen fog válaszolni, de természetesen nyúlhat Ő is a fortély eszközéhez. Egyelőre a cselekmény kezdeti stádiumban van, a továbbiak a szereplők kezében.

Ago:
Állapot: 99%
Chakra: 99%

Mirubi:
Állapot: 99%
Chakra: 47%-47%

Shimura Danzou Vas. Jún. 12 2016, 13:01

// Reina & Zanami //

Reina és Zanami elég hamar megtalálták a közös hangot, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nincs ellenséges szándékuk a másik fél írányába. A helyzet egyszerűsége itt kezd el bonyodalommá fajulni, ugyanis emiatt a "hogyan tovább" kérdése egyre sürgetőbb lesz. Reina versbe szedi kérdését, ami meglepően ravasz megoldásnak bizonyul és erre Zanami is hamar felfigyel. A hang rövid némaság után válaszol, olyan hangon, mint aki várta a kérdést.

"Hol vagyok?" Kérdezed!
Amit érintesz, az a világod.
Nyújtsd előre két kezed!
Ha maradsz... a napot sem látod!

Ketten jöttetek, félszegen.
Egy mehet, vagy egy sem!
Józanon, vagy részegen,
Nem számít sosem.

Majd ha az éhség,
Vagy a gyilokvágy bódít,
Akkor érted mily' rémség,
De mindig az erőszak hódít!

Reina:
Chakra: 99%
Állapot: 97%

Zanami:
Chakra: 99%
Állapot: 97%

**Hirano Reina** Kedd Jún. 14 2016, 18:10

Zanami is ugyanolyan zaklatott volt és reménykedett, akárcsak én. Mellém állt és együtt vártuk a feleletet, amit csak idegőrlő másodpercek után kaptunk meg. Hangjában most nem volt jele dühnek, sokkal inkább mintha egy jól felkészült, előre bemagolt memoritert hallhattunk volna. Úgy tűnt, mintha teljesen tisztában lett volna azzal, hogy ilyen eszközökhöz fogok folyamodni. Ez bosszantott és szorongással töltött el. Mit tegyek? Eddig illedelmes stílusban szólítottam meg. Mi lenne, ha provokálnám? Akkor csak még jobban feldühíteném? Egyáltalán ki Ő és miért rendelkezhet az életünk felett? Hogy engedheti ezt bárki is? Hogyan jutottunk idáig?

Annyi kérdés, amire nem kapok választ. Akárhogy is keresem, az elmém cserben hagy, amitől még elkeseredettebben csak a megoldást szomjazom. Szinte már őrjítő a helyzet és úgy érzem, hogy magam vagyok. A reakcióból kiderült, hogy nem lehet higgadtan elrendezni a dolgokat. Inkább halnék éhen, mint egy olyanra támadjak, akinek nem áll szándékában velem harcolni. Az erőszaknak a legvégső esetben vagyok híve, az értelmetlen erőszaknak pedig még annyira sem. Ha így állunk, hát legyen! Nem hagyom annyiban. Addig fogok vele társalogni, míg dűlőre nem jutunk. Kérdően Zanamira pillantok és ha nem szól, hogy lenne ötlete, akkor megint elgondolkoznék, hogyan öntsem versbe a gondolataim. Amint ez megvan, összeszedném a bátorságom - már amennyire van - és felszólalnék:

Akárhogy is, nem fogom bántani,

Nem érdekünk egymásnak ártani!

Megvárom, míg az éhség elragad,

Vagy vedd el életünket Te magad!

Inkább az én életem legyen kioltva, mint én vegyem el másét mindenféle cél nélkül. Ha azért kell meghalnom, hogy tiszta maradjak, akkor így lesz. Hangomból megvetés és félelem érződne ki, küszködnék az utolsó sor minden egyes szavával. Tartanék attól, hogy rosszabb lesz helyzetünk, mint volt. Belekapaszkodnék Zanami karjába és reszketnék, míg várnánk a fejleményeket. Attól félek, a feszültség annyira leterhel, hogy összeesek, ha nem támogatna meg a lány.

Ajánlott tartalom

Első Bajnokság: Felemelkedés

Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Első bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Párbaj

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Párbaj

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Párbaj

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés

Párbaj

Re: Első Bajnokság: Felemelkedés