Re: Kinzoku no Toshi

Terumi Mei Hétf. Júl. 03 2017, 17:50

A doktor nem tűnik meglepettebbnek egy kisgyereknél, aki most látja hazatérni az anyukáját, mindenesetre egy mosollyal és egy vállvonással adja tudtodra, hogy nem zavarja a jelenléted, bár nem számított vendégekre. Hellyel kínál, majd teával is, melynek vizét frissen forralja fel az irodában, majd a csészédbe önti, s egy filtert dob a vízbe. Tisztán látod, ahogy a vízben szétoszlik a növény, ezzel vörösre festve azt, és finom aroma szállingózik tőle a levegőben.

- Áh, semmiség! Nagyon szívesen tettem! – legyezgeti a levegőt maga előtt mentegetőzve, hogy ugyan nem sokat tett, csak azt, amit eddig is megköveteltek tőle, de tisztán látszik rajta, hogy elpirult… vagy csak a forró gőz teszi?

- A könyveimet? Az évek során halmozódtak fel, amikor még sokat utaztam. Tanultam innen-onnan, kipróbáltam minden orvoslást, amivel más nemzetek foglalkoznak, akár külhoniak is… Tudooood, olyan külhoniak, akik nem tartoznak egyik nemzethez sem, de nem is elveszettek. Na, aztán most itt vagyunk. És kölcsönkérhetsz bármikor, elvégre én már kívülről fújom a nagyját… ha valamire szükségem van, mindig jól jön a jó öreg jegyzet – a fejére mutogat, mintha ő ott készítette volna el a jegyzeteit, de ránézve már ki tudhatja pontosan, hogy mire is gondol valójában. Megáll a polc előtt, hogy végignézzen a könyvsoron, majd feléd fordul.

- Nem bánom, ha nincs olyan állapotban, mint most, az is azt mutatná, hogy használva voltak és régiek. Honnan tudhatjuk, hogy az ember nem e azért öregszik, mert ő maga is használva van? Ha csak ülnénk egy polcon, kímélnének és gondoznának, lehet többet is megélnénk… - ezt már inkább magának mondja, mintsem neked, de azért még hallhatod, hogy mit motyog az orra alatt. Érdekes elgondolása lehet a világról, ha az embereket a könyvekhez hasonlítja, ki tudja, mit tartogat még a tarsolyában. Azonban amikor a denevérről kérdezed, feléd fordul és készségesen végighallgat, majd hümmögésbe kezd, mert érdekesnek tartja a felvetésed.

- Élő szövet… húsból és vérből új végtagok. Nem hangzik rosszul, ahhoz viszont valami nagy áttörés kell, amihez talán nem elég az én tudásom. Hogy az öregről kiderült e valami? Igyekszem, de amikor mindig elérném azt, hogy visszatérjen közénk, egy másik erő visszarántja… így csak félsikert értem el. Félek, hogy mire elérem, amit akarok, addigra talán annyi vért veszíthet, hogy meghal. Különben is… nagyon idős. Esetleg egy vérátömlesztés, hmhm… át kell gondolnom – simogatja meg az állát, látszólag eléggé megmozgattad a fantáziáját és újabb ötleteket adtál neki a puszta jelenléteddel. Néha talán többet kellene beszélnie magával, hogy rájöjjön a dolgok miértjére és végkimenetelére. Amikor lelkesen megfordulsz vele szemben és arra kéred, hogy tanítson, a doktor szeme szinte kiugrik a helyéről.

- Ta… tanítani? Mégis mit taníthatnék neked, Shuu? – nem a saját képességei aggasztották, hanem inkább a tieid. Na már nem negatív irányban, hanem épp ellenkezőleg. A doktor úgy gondolta, hogy már épp eleget tudsz, s talán felülmúltad mindenki elvárását a találmányaiddal, így inkább az volt a kérdéses, hogy mi újat tudna mutatni.

- Mi az, amit tudni akarsz? – teszi fel még egyszer a kérdését. Észreveszi rajtad azonban, hogy a köhögőrohamok még a csillag jelenlétével sem csillapodtak teljesen, ezért aggódó tekintettel figyel.

- Biztos, hogy jól vagy? – mintha már a tested mélyére látna, és tudná, hogy valami ott nincs rendben. A puszta tekintetével próbálta lekövetni a mozdulataidat és diagnosztizálni, hogy mégis miért nem javult eddig az állapotod. Bár egy kar és egy láb pótlásával nem biztos, hogy megszűnik a betegség forrása is, ezt nagyon jól tudta. Beletelt egy kis időbe, mire eltekintett tőled, hogy a polcokhoz sétáljon, és könyveket vegyen le róla, hogy belekezdjen a tanításodba, de amikor egy puffanást hallott, rémülten fordult hátra, ahol már csak a fekvő Shuut találta tenyerén egy kisebb vérfolttal. A doktor nem habozott, az ölébe kapott egy "Ez nagyon nem jó" megjegyzéssel, majd a laborba vitt megfigyelésre.

Úgy tűnik, nem vagy mostanság valami szerencsés... alig szabadultál a fekvőbeteg állapottól, erre most ugyanaz a sors vár rád.

Ha felébredsz, steril ruhákban találod magad, fehér falak vesznek körbe, a falakon pedig monitorok, a monitorokon pedig egy illető röntgenképei. Nem tudod pontosan megmondani, hogy mit látsz, de azt tudod, hogy annak a foltnak nem kellene ott lennie, vagy legalábbis sejted. A doktor áll meg melletted, ha felülsz az ágyon és iratokat tart a kezében, arckifejezése sajnálatos.

- Sajnálom, Shuu, hogy rossz híreket hozok... de úgy tűnik, hogy... a folyamatos köhögések hátterében tüdőrák áll...

**Amori Shuu** Hétf. Júl. 17 2017, 01:44

khmm...egy +18-as karikát kiteszek a post elé

Shuu szemérmetes arccal figyelte a doktort, s hallgatta annak félénk válaszait. Talán a reggeli fáradtságnak köszönhető a szokásosnál is szégyenlősebb a doktor, annak ellenére, hogy az Ashita dolgozóinak nagy részének egyazon véleménye van a férfiról, a Shuuval mindig is kedves és barátságos közlékenysége miatt nem tudott nekik hinni. Shuu mindenkiben megbízott, s az életét is kockáztatta volna az Ashita utolsó emberéért is. Mert a saját életét nekik köszönheti. Ezek az emberek, Toru sama, Shikomi doktor, Hikaru...nekik köszönheti, hogy él és a két lábán állhat...szinte.
A köhögése felerősödött. Miközben az orvos visszafogott válaszaival próbálta Shuu rávenni, hogy ő maga jöhessen rá a kérdéseire, kérdésekkel válaszolt.
- Ugyan már doktor úr. A maga tudása elegendő ahhoz, hogy a világon élő emberek utolsó betegségére is gyógyírt találhasson. Még egy ilyen csodás elmével nem találkoztam. való igaz, ezidáig nem sok emberrel találkoztam. De hála Toru-sama nagylelkűségének, és az ön fáradhatatlan munkájának. Én ismét embernek érezhetem magam. Valójában most először érzem, hogy... - ismét felköhög.
- Talán ha valamit kitalálnánk erre a köhögésre. Idegesít, már szinte meg is feledkeztem róla megannyi év után. Miért jöhetett vissza? Nincs valami orvossága? Vagy esetleg valami orvosi praktikája, doktor úr?
Shikomi megfordult, hogy a könyvei között kutakodhasson, hátha rátalál valamire, ami segíthet a fiú gondjain. Shuu ismét köhögött. Orrából valami nedvességet érzett, így ujjaival megtörölte azt, s újból köhögött. Mikor kezét elvette, észrevette, hogy mechanikus ujjainak gyönyörű, fényes fémén vér csorgadozott.
- Mi a fasz... - tette fel hangosabban kérdését, mint gondolta, majd hirtelen érezte, ahogy teste elgyengül, s mintha valami láthatatlan erő, taszítani kezdené őt a föld felé, zuhanni kezdett. Látása egyre jobban elhomályosult, majd mikor élettelenül a föld felé zuhant, fejével még egy szépet odasózott a mellette lévő íróasztal szélének. Nyaka megbicsaklott feje és válla között, s a másodpercig megakadt és habozó feje elérte, hogy teste némi fordulatot vehessen, mielőtt arcára esett volna. Mintha valami zajt hallana, de minden olyan csendes volt, olyan erős csend, mely elnyomta egy időre a világ minden zaját. Shuu sötétségbe burkolózott, semmit sem látott. Valahol érezte, hogy nincs is semmi körülötte. Csak a sötétség és a csend.
...
Szúró fájdalom, és egy mély sípolás volt az első két dolog, ami megzengette a beleit is, mikor a fiú magához tért. Elképzelni sem tudta, hogy hol volt, hogy mi történt vele, és hogy miért fáj ennyire a feje. Kinyitotta a szemeit. Feküdt. A teste mellett egy lámpa retinabaszó fehér fénye ismét csak megvakította a fiút egy pillanatra, s a kellemesnek nem igazán hívható szar érzésre pedig ismét csak az agyáig hasított a fájdalom. Majd ismét felköhögött.
Nagy nehezen szokta meg szeme a fényt, s még nehezebben vette rá magát, hogy felüljön és körbetekintsen. Fehér függönyök vették körbe őt, miközben még fehérebb ágyon feküdve ráeszmélt, hogy egy ezeknél is fehérebb ruhában volt jelen. Nem emlékezett ilyen darabra a ruhatárából. Kavargó, szétszakadni kívánt fejét oldalra fordítva néhány képet látott. Pontosabban azoknak a homályos sziluettjét. Fáradt szemei nehezen összpontosítottak még a célpontra.
Röntgenképek.
- Mi ez, szív? Igen, meg tüdők. Na de ez meg ez micsoda? Elég szarul néznek ki. Na várjunk... - mielőtt azonban Shuu továbbgondolhatta volna a képen látható elemek lényegi összességét, Shikomi doktor lépett be a függönyök mögül.
- Micsoda? Hogy...rák? Hehe...hehe...Rák? Tüdő...tüdőrák? Hehe...csak tréfál, ugye doktor? Ugye csak viccel. Nincs itt semmiféle tüdőrák. - Shuu erőltetetten felöltött mosolya egyre inkább dermedt meg, ahogy a kétségbeesés kiült szemeire.
- Doki, bazdmeg, ez nem lehet komoly. Ez...- tépi magához a monitort. - Ez a szar bennem van? Doktor ne. Ne...NE! - Shuu robotikus keze kitépné a monitor kábeleit a szerkezetből, majd elhajítaná a függöny felé. A fiú oldalra fordulna, majd letépné magáról az érzékelőket, s mindent, amit az orvos eddig rákötött. Miután Shuu felkel, gyengeségéből adódóan ismét elesik. Szerencsére a mechanikus lábak megtartották annyira, hogy megkapaszkodhasson. Miután kiegyenesedik, felemelné a kis lámpatartó szekrényt, s azt is a monitor után dobná ívelten.
- Basszameg! - kiáltja, miközben maga is áttépné magát a fehér függönyön. A doktor irodájában találja magát. A legközelebbi szekrény mellé lépne, s mechanikus kezével erőteljeseket csapna annak faburkolatába. vadul üvöltene a szobán át, s újabb szekrény után kutatva végezne ki még kettőt. Miután kellőképp kiütötte a levegőt is a harmadik szekrényből, az egész faszerkezetet a földnek döntené, majd térdre rogyva, még egy párat leosztana a polcoknak, mielőtt totális kirobbanása után sírni kezdene. Ha Shikomi doktor megközelítené a magzatpózba görnyedt fút, az a lábához kúszna, majd erősen átszorítaná. Könnyes szemeivel, s vérben és takonyban úszó arcával a férfira nézne.
- Segítsen nekem, Shikomi doktor. Én nem halhatok meg. Segítsen nekem, doktor úr. Csak ön képes megmenteni engem.

Terumi Mei Hétf. Júl. 24 2017, 20:10

// Amennyire aranyos, olyan tragikus. ^^ //

Senki sem szereti, amikor valami olyasmit hall, amire soha az életében nem számított. Még ha tudtad is, hogy beteg vagy, nem gondoltál arra, hogy ilyen súlyos. De ki viselné el, ha azt kellene hallania ennyi idő után, hogy talán gyógyíthatatlan beteg, talán meghalhat és már nincs sok ideje hátra? Ugyan ha tudnánk, mennyi időnk van hátra, lehet, hogy mindent megtennénk, amit eddig nem tehettünk meg, s azon tettek közt olyanok is szerepelnének, amik nem érdekelnének, hogy rossz következményei lesznek. De vigasztal a tudat, hogy eddigi életed tartalmas volt. Ha az Ashita előtt nem is, de ők adtak egy lehetőséget arra, hogy az legyen és olyan tetteket vigyél véghez, amire eddig is egész életedben hivatott voltál. Bárhogyan is, a nyomok, melyeket eddig itt hagytál, értékesek.
A doktor meg sem lepődött azon, amikor kifordultál magadból és tombolásba kezdtél, ezért csak türelmesen kivárta, hogy kiadd magadból mindazt, ami ott szunnyadt eddig benned. Lehetséges, hogy minden dühöd most egyszerre került felszínre, és egy tomboló vulkánt nem érdemes kizökkenteni, vagy megállítani. Amikor véget ért, sóhajtott.
Letette kezéből az iratokat, majd leguggolt melléd, hogy megsimogassa a hajad. Úgy bánt most veled, mintha a fia lennél, akit meg kell vigasztalnia.
- Nem fogsz meghalni, Shuu. Több dolgot is tehetünk: elkerüljük a sötét gondolatokat, mégpedig úgy, hogy folytatjuk azt, amit elkezdtél. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy egész nap itt fogsz feküdni... én sem hagynám, s Hikaru sem hagyná, akkor sem, ha Toru-sama azt rendelné el. Az utóbbi időben te lettél a gyöngyszem, amelyet egy kagylóba kell zárni és vigyázni rá, hogy ne veszítse el a csillogását. A másik dolog, hogy a visszájára fordítjuk ezt az egészet. Megnézzük, hogy mennyire súlyos. Ha kevésbé, akkor elpusztítjuk a kóros sejteket. Ha ez nem segít, akkor... egy megoldás létezik. Emlékszel a denevérszörnyetegre? Bármit is talált az a férfi, az tartja életben. Talán egy olyan szérumra lelt, ami képes a beteg sejteket kordában tartani. Hiszen az az ember már elmúlt száz éves is! Tudod te, mit jelent ez? Tovább élhetsz a betegségeddel, mint azt gondolnád... de ehhez kísérletek kellenek. És nem hagyhatom, te sem hagyhatod, hogy itt feladd a küzdelmet! Kellesz a szervezetnek, Shuu, és legfőképpen magadnak. Nem adhatod fel, amikor már a célegyenesben jársz - a doktor feláll, az már kérdéses, hogy te követed e. Egy szekrényhez sétál - azokhoz, amiket összetörtél -, majd elővesz egy már ismerős ruhadarabot: azt, amit eddig is hordtál. Hiszen nem dolgozhatsz egy fehér köntösben, nem?
- Ahhoz, hogy tudd, miről beszélünk, ismerned kell az emberi testet - a doktor már most megkezdi a tanításodat. Persze továbbiakat nem mond, megvárja, míg felöltözöl és elkészülsz, valamint befejezed a sírást. Amikor elkészülsz, int egyet, hogy kövesd.

Egy már ismerős helyen találod magad, egy föld alatti laborban, nyilvánvalóan a városban, amit felfedeztél. Körötted rengeteg ismeretlen szer, és kütyü, lombikok, asztalok, vitrinek foglalnak helyet.
- Ahhoz, hogy gyógyíthassuk a sejteket, mind elméletben és mind gyakorlatban helyt kell állnod. Azonban először az elméletet kell átvennem veled, mielőtt bármit is mutathatnék. Mond csak, Shuu, mennyire értesz az anatómiához, gyógyszerekhez, növényekhez, bármihez, aminek köze van az orvosláshoz? Mennyire ismered a tested működését? És ami a legfontosabb: mit hallottál a Gyógyító chakráról?

**Amori Shuu** Szomb. Júl. 29 2017, 00:11

A földön térdelő, s könnyeitől ázott arcát a hideg kőnek nyomó fiú zokogott. Nem bírt a fájdalommal. A tudattal. Shikommi doktor azonban szavaival hamar megnyugtatták, legalábbis mérsékelték Shuu fájdalmait. A fiú szipogva térdelt fel, s hallgatta a férfit, miközben csillogó szemeiből ismét könnyek cseperegtek.
érzéssel töltötte el a fiút a doktor minden egyes szava. S mélyen a lelkében egyre csak erősítette a tudat. ismét fellángolni látszott benne a vágy. Az élés iránti vágya. Nem halhat meg. Most végképp nem halhat meg.
- Igaza van doktor. - mondta, miközben bénult testébe lassan visszaáramlott az erő, s mialatt lassan felemelkedett, egyre csak biztatta magát. ~Nem halhatok meg. Gyöngyszem vagyok. Nem halhatok meg. Fontos vagyok. Nem halhatok meg. Élnem kell. Nem halhatok meg. Még nem.~
Shuu lassan erőt vett magán, s felülkerekedve sírásának és az érzések elnyomása után továbbhallgatta a férfit.
Shikomi doktor olyan ember volt, aki ritkán kertelt. Általában nyers és őszinte megfogalmazásai sok ember szívében félelmet ültetnek. Shuu esetében sem volt ez másképp. Azonban Shikomi doktor olyan ember is volt, aki nem gyászolt együtt az emberrel kínján. Nem támogatta őt az összeomlásban, s hagyta magára a gondolataival betegeit. Shikomi doktor olyan ember volt, aki mindig megoldásokat keresett a problémákra. S olyan, aki megoldásokat talált a problémákra. S ez most talán jobban jött bármilyen jó tanácsnál és együttérzésnél. Szavakkal nem lehet megoldani az efféle problémákat. Itt most cselekedni kell, mégpedig gyorsan. Az orvos hamar kiszűrve lehetőségeinek tárházát, röviden vázolta az eshetőségeket Shuu számára.
A doktor elővette a fiú ruháját, amelyben az irodába érkezett. Dolgozni megy, mégpedig vissza Otumachikkuba. A város az Ashita telephelyén helyezkedik, mégis, mintha egy egész országot elhagyott volna, mióta kijött a barlangrendszerből. Shuu szégyenlősen öltözött át a férfi előtt, majd elindult, hogy visszajussanak a városba.
Út közben Shikomi doktor kérdéseket tett fel a fiú számára. Olyan kérdéseket, melyek az emberi test és annak működésével voltak kapcsolatban. Ahhoz, hogy Shuu tudja kezelni betegségét, meg kell tanulnia, mivel is áll pontosan szemben, s melyek azok a részek, amelyekkel komolyabb beavatkozásokra is számíthat.
- Hát...apa mesélt a betegségemről. Lényegében a tüdőm külső peremére rakódó sejtek a felelősek a Higorimmashuu okozta hatásokért. A sejtek nedvességet szívnak ki a közeli sejtekből, s ahogy növekednek, úgy szorítják el a tüdő és a hörgőket. Összepasszírozzák azokat és szinte szétrobbantják. - Shuu ezután beszámolt átlag légzési, látási hallási és érzékelési tudásáról az orvosnak. Ugyan szavaiban érződött a tudás hiánya, mégis, amit ismert, azt szinte tökéletesen vissza tudta mondani. Sok ideje volt otthon, így jó néhány könyvet elolvasott, köztük az emberi test, leginkább a légzés funkcionálásáról.
Sejtképződési ismereteit akkor kezdte csiszolni, mikor elvesztette karját, s hallott a doktor csodaszeréről. A szérum képes a sejteket fémesíteni, s ezzel csatlakoztatni lényegében a sejtjein át az agyára a különleges implantátumokat. A szérum immáron másodjára segítette életben tartani a fiút. Az Otumachikkuban talált denevérbestia eredete is hasonló szérum eredménye. Shikomi elemzései alapján a szérum képes életben tartani az emberi sejteket, ugyan átalakult formájában. Mégis képes volt több, mint száz évesen megmaradni, s harcolni. Shuut egyre inkább kezdte el érdekelni az anatómia, s az ember egészének felépítése.
A laborból felkarolt könyvekkel a hóna alatt érték el a város hatalmas lépcsőjét, majd elérve az utcákat, a fiú irodája felé mennének tovább. Shuu mindenképp le akarja tenni a könyveket, valamint ha a doktor elméleti oktatásra készül, talán az a legcsendesebb hely az egész városban. Idő közben megmutogatná egy-egy újabb találmányát. Két, félig elkészült Yodai támasztotta a falat, míg mellettük a sarokban egy nagyobb lemezszerűség állt.
- Oh, emlékszik még a tálcára, doktor úr? - mosolyodott el. - Szinte készen van.

Terumi Mei Szer. Aug. 09 2017, 17:46

Hogy Shikomi érte e el ezt a hatást, vagy csupán belső élni akarásod vágya hajtott abban, hogy végre nemet mondj a halálnak, már csak akkor fogjuk megtudni, ha tényleg túléled a betegséget. Egy a biztos, Shikomi valóban értett ahhoz, hogy hogyan terelje el ezeket a csúnya gondolatokat. Egy olyan embernek, mint te, nem a szánalomra van szüksége, hanem a tovább haladásra, ehhez pedig kellett valaki, aki ráébreszt. No meg arra is, hogy egy gyöngyszem vagy, amire, ha létezne valamilyen gép, amivel a gondolatokat felvehetik és rögzíthetik, könnyen mondanák azt, hogy megőrültél. Lehet, nem is tévednénk nagyot. Nem sokan vannak a shinobivilágban, akik megbetegszenek és túl is élik, sajnos inkább elfogadják a sorsukat. Erre jön egy Shuu nevezetű úriember, aki szembenéz vele, és a képébe kacag.
A doktort egyáltalán nem zavarja, ha előtte öltözködsz, valószínűleg te vagy az ezredik páciense, akit lát, így már hozzászokott. Az út alatt beszámolsz neki a betegségedről, miközben ő csak hümmög. Nem mond rá semmit, így arra gyanakodhatsz, hogy elraktározza magában a hallottakat, s talán később újra előveszi a kapott információkat.
Az irodád valóban egy csendes környéken kapott helyet, nyilván az ötletgazda tudta, hogy eljön majd a nap, amikor egy rendkívüli tudós shinobi lép a város berkeibe, és szüksége lesz a valaha legcsendesebb irodára, ahol nyugodtan dolgozhat anélkül, hogy hallaná a kinti zajokat. A kohók füstjét eddig lehetett látni az ablakokon át, s érezni az olvadt fém szagát, habár az egész város azt sugallta, itt mindig dolgoznak megállás nélkül, és a szagok a levegőben sosem voltak olyan frissek, mint a föld egy tavaszi esőzés után, de ez aligha zavart bárkit is. Ha ilyen helyen dolgozol, egy idő után hozzászoksz.
Ahogy beléptetek az irodába, a doktor csillogó szemekkel és elismerő bólintással nyugtázza a munkádat.
- Nagyszerű! Szinte tudtam, hogy rövid időn belül túlgondolod, csak az alapokat kell lefektetni. Büszkén mondom bárkinek is, hogy a tanítványom lehetsz - mosolyodik el, majd közelebb sétál a "tálcákhoz". Ha pár információt szeretnél vele megosztani róluk, akkor szívesen végighallgatja, továbbra is elismerően bólogat, miközben végigmér téged, hogy hogyan alkalmazkodik majd hozzád a gépezet.
Miután ezzel megvoltatok, az asztalhoz sétál, elővesz egy tekercset és az asztalra borítja azt. A tekercsen egy emberi alak látható csak a körvonalakkal, teljesen üresen.
- Az alapoknál fogjuk kezdeni, az elméleti résszel, azon belül pedig anatómiával. Az orvostannak talán ez az egyik legnehezebb része, de ha jól odafigyelsz, akkor már mindent tudni fogsz. Ha tudod, hol fáj, akkor mindent ki fogsz tudni szűrni, és nem kell húsz betegségre gondolnod. Mint láthatod, ez egy üres emberi test. Szeretném, ha felvázolnád nekem benne és odaírnád, mely eddigi szerveket ismered, és persze hol helyezkednek el. Nem kell félni, csak a tudásod szeretném felmérni, hogy tudjam, mi van még hátra - biztosan nem kéri azt, hogy mérnöki precizitással rajzolj le egy lépet vagy egy hasnyálmirigyet, elég neki az is, ha köröket vagy ikszeket rajzolsz, vagy bárhogy, ahogy azt a legjobb tudásod szerint meg tudod oldani.
- Nyilván megérted, hogy fel kell téged készítenem arra, hogy élesben is találkozz az emberi szervekkel - kimondta. Mindig egy kis elmélet, aztán egy kis gyakorlat, és ez addig fog menni, míg nem tudod pontosan, hogy mihez mi tartozik.

**Amori Shuu** Hétf. Aug. 14 2017, 12:32

Shuu elégedetten mosolog, miközben a doktor közelebbről megvizsgálja a fémből készült lemezt. A mestermunkaszerűen kidolgozott, szelvényezett körlap gyönyörűen festett az íróasztal mellett. Shuu felemelte jobb kezét, majd némi chakrat koncentrálva, aktiválta az elektromágnest. Chakraja keveredett a kiterjesztett mágneses hullámmal, majd elérve a lemezt, magához vonzotta azt. A lemez pajzsként takarta ki a fiú fél oldalát. Shuu aktiválta a pajzsban lévő apró mechanikát, melytől a négy szelvény összecsukódott, s egy pengeszerű fegyverként tapadt továbbra is a csuklójához.
- A Vaspáncél fémét használtam a megépítéséhez. Képes vagyok eltaszítani és magamhoz vonzani, valamint szelvényeire bontva használni. Praktikus, nem de, doktor - mosolyodott el ismételten. - Na de, nem is ezért vagyunk most itt. Foglaljon helyet, Shikomi doktor - húzott elő egy széket, majd megvárta, amíg vendége kényelembe helyezi magát, ő csupán azután ült le. A nagy asztalon papírosokat terített ki a doktor, némelyiken előre megalkotott ábrák helyezkedtek el. Shuu feladata az ember belső felépítésének, minél részletesebb megalkotása volt. Való igaz, a fiú sokat kihagyott az akadémiáról, tanárai nem hagyták magára a fiút, ahogyan szülei sem, így megkapott mindenfajta alaptudást, legyen szó az élet bármely területéről. Tudta, hol helyezkedik el a tüdő, a szív, a gyomor, a belek és a többi belső szerv. Ugyan részleteiben nem tudta átadni teljes egészében rajzain keresztül a tökéletes másukat, mégis, felismerhető vonalakat húzott, kezdve a nyelőcsővel és a tüdővel. Ezután a szív következett, majd ezután a májat. Az alá hosszas, kacskaringós vonalakat alkotott, jelezve a beleket, majd ceruzájával meg megállt az egyes részeken, s hangosan elemezte azt.
Lassan végzett az emberi belsőségekkel, mikor Shikomi doktor valódi szervekről beszélt, némileg elment az étvágya. Sohasem gondolta volna, hogy a kezében fog tartani majd egyszer egy emberi májat, vagy szívet, miért is tenné. Az ifjú feltaláló úgy érezte, sikeresen kielemezte a belső részeket, majd magától kezdett bele az újabb réteges felépítésekbe, a húsról, a vér- és chakraáramlatokról, valamint a bőrről. Shuu tudta, hogy a vér és a chakra egy komplikált, egybefüggő rendszerként fut végig testében.
Ugyan sejt szinten nem ismerte az ember felépítését, az általánosabb ismereteket felelevenítve, ismét a rajzokra nézett.
- Doktor úr, elhozta a leletképeim? Hol is helyezkedik kel bennem ez a...daganat? Azt tudom, hogy a Higorimmashuu a tüdőm veszi körbe, valahogy így - kezeivel körbefutott a tüdőkön, majd a ceruzája hegyével megvastagította a vonalat. Ezután átadta a rajzeszközt az orvosnak, hogy megmutathassa a rák pontos helyzetét. Shuu elemezni kezdené a képet, miközben fejében ezer és ezer gondolatot beengedve agyalna a betegségének kiiktatásán. Ám tudja, egy efféle betegségre nem találhat választ ilyen könnyedén, elvégre az orvostudomány sem volt képes átütő sikert aratni a kutatásukban. Így jelenleg beletörődve helyzetébe, tovább hallgatná Shikomi doktor elemzéseit.

Terumi Mei Pént. Aug. 18 2017, 16:44

- Iiiigen! Ha ilyenekre képes vagy magadtól, akkor úgy érzem, még nagy jövő áll előtted. Egyszer akár az Ashita feje is lehetsz... - bár utolsó mondatát igyekezett minél halkabban mondani, tisztán kivehetted belőle, hogy mit is ért ez alatt.
Amikor sikerül végre mindkettőtöknek kényelembe helyezkedni, a doktor előveszi a tekercset és magyarázatba kezd. Avagy inkább hallgatja, ahogyan te teszel tanúbizonyságot már meglévő tudásodról az emberi testtel és annak szerveivel kapcsolatban. A doktor szemei valósággal csillognak, s bár azt kéne mutatnia, hogy mennyivel tehetségesebb és magabiztosabb ő, ehelyett csak résnyire nyitott ajkakkal bólogat.
- Shuu fiam, nem is tudtam, hogy ennyire előrehaladott vagy a tudományokban! - veregeti meg a vállad, miközben már rajzolod is fel a tüdőt és a betegségedről mesélsz. A doktor mindeddig nem akart közbevágni a saját tudásodba, elvégre akkor kizökkentene belőle, és azt is elfelejtenéd, amit már eddig tudsz. Kérésedre előveszi a leletképeidet és kiteríti az asztalra a rajz mellé. Egy speciális tollat húz elő inge zsebéből, amivel úgy rajzolhat a leletre, hogy az ne rongálja a képet és annak minőségét, egyszóval letörölhető a firka.
- Mivel szóba jött a tüdő és elsődlegesen ez érint téged is, vegyük ki a tüdőt. A rák, pontosabban tüdőrák akkor alakul ki, amikor a tüdődben lévő sejtek kontroll nélkül osztódásnak indulnak, és bejutnak a környező szervekbe, mint a... mint a migránsok. A te esetedben nem-kissejtes tüdőrákról van szó, ami azt jelenti, hogy lassú növekedésű. A daganatok a tüdőd perifériáján helyezkednek el, és a hörgők nyáktermelő sejtjeiből indult ki, ezért durva nálad a köhögés - a doktor berajzolta a daganatot a tüdőd széleire, amire azonnal rábólinthattál a felismerést követően, hogy a betegséged márpedig biztosan emiatt durvult el olyan mértékben, elvégre minden egybevág. Ha felfogtad, mit mond a doktor pontosan és nincsenek kérdéseid, akkor berajzolja a hiányos szerveket részletesen, mint egy művész - ha pedig vannak kérdéseid, azokra készségesen válaszol. Percekkel később egy olyan kép tárul szemeid elé, mintha már egy alapból kész testképet hozott volna eléd.

- Mindezt persze nem kell megjegyezned, hiszen idővel olyan rutinossá válasz majd, hogyha valakinek panasza van valamire, azonnal tudni fogod, hogy mi a teendő, s a panaszok mely betegségeket érintik. Node! Elmondom a napi tervet: mivel szükséged van alapvető orvosi ismeretekre a gyakorlathoz, ezért az anatómia a barátod lesz, ebből következik, hogy egy kis elméletet adok át az okos fejedbe. Mivel csak a testrészekkel nem érünk semmit, beszélni fogunk a gyógyító chakráról, annak természetéről, és a medikus ninjákról, eztán pedig mindezt bevetjük a gyakorlatban is! Kérdés van e? - a doktor végre úgy tűnik, előveszi szigorúbb énjét a tanításra, legalábbis erre a részére. Amennyiben megejtetted kérdéseidet, vagy nem, válaszol, de a következő pillanatban minden előjel és figyelmeztetések nélkül egy újabb tekercset vesz elő, amin látod a pecsétjeleket, melyből egy füst kíséretével emberi szervek kerülnek elő folyadékkal teli üvegekben. Nem erre számítottál, és arra sem, hogy ilyen hamar látnod kell majd őket, de úgy tűnik, a doktor nem szereti az unalmas órákat.

- Legtöbbjük még élő szerv, valahogy tartósítanom kellett őket. Szóval... a tüdő. A leggyakoribb betegségei az asztma: röviden a légutak elzáródása, ami miatt légszomj alakul ki, köhögés, és velejár egy mellkasi szorító fájdalom, súlyos roham esetén elkékülés, kezelés hiányában halálhoz vezethet, de nagyon könnyen csökkenthető a tünet... de nem megszüntethető teljesen! Biztosan láttál már ilyen asztmás rohamot. A másik leggyakoribb a tüdőgyulladás: a tüdőhólyagocskák közötti tér gyulladásos megbetegedése. Alkoholisták, dohányosok különösen veszélyeztetettek. Magas láz, köhögés, mellkasi szúró fájdalom, légzés szapora, a köpet kezdetben kevés, de később könnyebben ürül és ez megkönnyebbülést is okoz a betegnek - az utóbbi betegségről egy képet mutat neked feketén-fehéren, ahol az egészséges tüdőhöz mérve viszonyítja a gyulladásost. A második képen tisztán látszik, hogy fehér vonalak húzódnak a tüdőn a bordák alatt, ami, nos, úgy néz ki, mintha egy kisebb angolna jutott volna be.

- Gyógyszeres kezeléssel megszüntethető a betegség - folytatja. - Mutatni akarok neked valamit! Hiszen a kísérletek is ugyanolyan izgalmasak - előveszi azt az üveget, melyben a tüdő található. Most már teljes egészében láthatsz egy élő szervet, amennyiben nem ájulsz el a látványától. A doktor egy injekciót vesz elő, mely vízzel van tele, s párat csepegtet a tüdőre, minek hatására az összehúzódik.7

- Egészen kevés víz belélegzése elég, hogy ez megakadályozza az oxigénfelvételt. Ebben az állapotban a felgyülemlett folyadék nem hagy helyet a levegőnek, ezért a vér oxigénszintje gyorsan zuhanni kezd. Kialakul a fulladás - a doktor egy széles mosolyt ereszt meg feléd, látszólag élvezi, ha taníthat, de leginkább a kísérleteket. Ugyan mit is várnál tőle, hiszen ő a génmanipuláció mestere, biztos nem azonnal találta el a csodatévő szer alkotóelemeit.

- Most pedig vegyük át, mi is az a Gyógyító chakra. Azért volt szükséged a gyakorlati ismeretekre, mert enélkül semmiképp nem mehetsz tovább... elmélet nélkül a gyakorlat - főleg az orvosi - olyan, mint a hal víz nélkül. Finomnak finom, de hosszútávon bűzlik. Az orvosi ninják a chakra testen belüli, testen kívüli, és testen felüli mozgását és átalakítását veszik alapul. Chakrával pótolhatják az eszközöket, az elemzésekkel a vizsgálatokat, chakrával méreg és ellenszer hatását is elérhetik, és szabályozzák a test működését. És képesek felgyorsítani a sejtképződést! Ami a legfontosabb, hogy az érzelmek nagyban befolyásolják a chakra hatékonyságát és eredményét. Vagy akaratosan befolyásolod, vagy pedig valamilyen érzelem fogja belőled kiváltani, viszont gondolj arra, hogy nem szabad elvesztened a józan paraszti eszed. Ha őrületből táplálkozol, valami... ocsmányat alkotsz, de talán az is lehet, hogy zseniálisat. Mondani szoktam, hogy a zsenit egy hajszál választja el az őrülttől. A jó érzelmek jó eredményt szülnek. Ha pozitív érzelmek áramolnak belőled, kellemes érzéssel tölti el azt, aki érintkezik vele. De mivel a test nem képes befogadni az idegen chakrát, így nem erőszakolhatod át másba, ugyanis az fájdalmat okoz. Ezért van szükségünk a Gyógyító, másnéven Butteki no chakrára, ami bejuthat a testbe, és így megkezdődhet a gyógyítás - fejezi be magyarázatát, majd rád tekint, van e még kérdésed, vagy valami nem érthető.

**Amori Shuu** Hétf. Aug. 28 2017, 02:04

Az ifjú tudós hamar rohant az asztala felé, hogy papírt és tollat vehessen a kezébe. Ágyába visszajutva kényelmes pozíciót vett fel, majd a papírossal az ölében, hallgatta Shikomi minden szavát. A lapnak nem volt elég a fiú fél combjának keménysége, így hamar elhajlott, amikor tolla a szélére jutott.
- A francba már - mondta, majd aktiválta a testén lévő pecséteket, s hamar beépítette a Vaspáncél lemezeivel az ölét, hogy megfelelő támaszt nyújthasson végre a zavartalan koncentráció érdekében. Shuu hamar belemerült a jegyzetelésbe, azonban néhány mondat után ismét félbe kellett szakítania a doktort.
- Elnézését Shikomi doktor, hogy megint közbeavatkozom de...nem bánná, ha felvenném az anyagot? Talán jobb, ha visszahallgatom többször, mintsem jegyzeteket keressek.- amennyiben a doktor belemegy, Shuu a szobában lévő Kimasut aktiválva, leültetné az ágy szélére, fejét pedig az orvos felé fordítaná. A szemében lévő kamera képes felvenni az általa látott képet, így Shuu visszanézheti azt a későbbiekben. Természetesen a jegyzetelést nem hagyja félbe, s immáron tökéletesen koncentrálhat az orvos által mondottakra.
Shikomi részletesen belement az emberi szervek, elsőképp a tüdő részeibe, s annak megbetegedési lehetőségeibe. A Shuu által ismert betegségek immáron megvilágosultak, s érthetőbbé váltak a számára. Ezután a doktor a gyógyító chakra, mint külön speciális faja az emberi chakranak, tulajdonságait kezdte sorolni. Ugyan Shuu számtalan alkalommal volt már kórházban, így látott már orvosi shinobikat munka közben, mégsem tudta, miként is képesek ilyesfajta erők birtokába kerülni.
- Egyszer eltört a kezem, a kórházba vitt apa, hogy elláthassák. Az orvos azonban valamiféle energiával percek alatt begyógyította az eltört csontot, s pár nappal később már tökéletesen működött. Bár, abban az időszakban egy konzervet nem tudtam kinyitni. Annak örültem, hogy kijutottam wcre, mielőtt telepisáltam volna az ágyam...khm...elnézést.
Shuu emlékét azért mondta el, mert bízott abban, hogy Shikomi doktor akár a fiú által látott példán keresztül képes lehet érthetőbben bemutatni akár az orvosi chakra működését.
A doktor azonban előbb néhány üvegcsét idézett elő egy tekercsből. Az üvegekben furcsa színű folyadékokban úszó... - Azt a kurva... - mondta ki Shuu hangosan, miközben tátott szájjal figyelte az előtte lévő üveg tartalmát. Szívek, tüdők, belek és minden más nyalánkság lebegett a trutymókkal teli üvegekben. Shuu szája elé kapta a kezét, mert egy pillanatra elfogta a hányinger. Shikomi kivette az egyik üveg tartalmát, s a kezében egy emberi tüdőt fogott meg. Shuu szemei kezdtek fennakadni, ahogy az ájulás szele megcsapta őt. Émelyegni kezdett, s a világ egyre inkább forgásba kezdett. Majd egy mélyről jövő érzés fogta el.
Érezte, ahogy arca megfeszül, s mintha ezer szót akarna egyszerre kimondani, a reggelijének maradványait az ölébe hányta. Szemei könnybe lábadtak, majd lihegni kezdett.
- Oh bazdmeg, ne - ám ekkor újabb löket érte a száján keresztül az ágyat. Megtörölte száját a kezével, majd az orvosra nézett.
- Elnézését kérem, doktor úr. Talán jobb lesz, ha letörlöm magam és kinn folytatjuk az oktatást. A friss levegő most jól jönne.
Miután Shuu elkészült, vöröslő fejjel baktatott ki a városból a doktorral az oldalán, majd kisétált az egész városból, ki, a szabad ég alá. Egy sziklán foglalt helyet, s megpróbálta még egyszer a szerv megtekintését. Miután Shikomi elővette a tüdőt, Shuu mély levegőt vett, majd lassan kinyitotta összeszorított szemeit.
- Hát most se szebb, de legalább már ismerős, nem újdonság. De...megvagyok, a hasam a helyén van, úgyhogy...folytassa doktor.
Shikomi ekkor egy tűt vett elő, majd néhány cseppjét a tartalmának a tüdő felületére csepegtette. A tüdő megmozdult, s összehúzódott. Shikomi elmondta, mi is történt pontosan, azonban Shuu figyelmét ismét megzavarta a hirtelen jövő inger, s az újabb róka hirtelen tört elő a szájából. Szégyenlő arccal nézett az orvosra, s próbálta összeszedni magát. Keserűség ült ki arcára, s úgy érezte, egy szerencsétlen csupán, aki úgysem lesz képes meggyógyítania magát. Még jó, hogy Shikomi doktor minden egyes szava rögzítésre kerül, ugyanis jegyzetein már több volt a répa, mint a tinta.

Terumi Mei Kedd Szept. 19 2017, 21:17

// Elnézést, net hiánya miatt nem tudtam írni. A késésért +5 ch-t írok fel! //

A doktor kérdésedre legyintett egyet ahelyett, hogy válaszolt volna, jelezve ezzel, hogy nem bánja, ha hangfelvételt készítesz és dokumentálod az anyagot. A Kimasu jelenléte egy csöppet sem zavarta a doktort, hiszen már kellőképpen hozzászokott a videó és hangfelvételekhez, ugyanis maga is rögzítette tanulmányait. Amikor közbeszólsz, és személyes tapasztalataidat meséled el, félbehagyja mondandóját, és rád figyel. A doktor megadta a kölcsönös tiszteletet, és egyébként is érdekelte minden veled kapcsolatos, hiszen így tanult rólad. Ha valaki pszichológiában is jártas, akkor mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy kellően megfigyelhesse a másikat és egy átfogó képet alkothasson róla, a te esetedben pedig még az ő számára is jól jött a tapasztalat. S mi másból könnyebb tanulni, mint a személyes tapasztalatokból?

- Ahhoz, hogy gyógyítani tudj, akarnod kell a gyógyítást. Mint ahogy szenvedéllyel végzed a feltalálói munkád, úgy a gyógyítás is legyen a szenvedélyed. Sokan elég korán rájönnek, hogy számukra nem olyan feladatokat tartogatnak az istenek, hogy másoknak ártsanak, hanem hogy megvédjék őket. Persze senki sem mondta, hogy az orvosi technikákkal cseppet sem árthatnánk másoknak… de erről majd később. Szóval… az orvos shinobiknak oda kell figyelniük, hogy a chakra más szervezetbe való irányításakor befogadják a chakrádat, így nagy chakrakontrollt igényel, hiszen tudnod kell, hogy mikor fogadja el a szervezet a chakrádat. Ezért gyógyul könnyebben egy seb, mert az átalakított chakra az egy helyre összpontosított adagolással a szövetet gyorsabb regenerációra késztetik – fejezi be mondandóját. Azonban amikor előhúzza aranyosnál aranyosabb termékeit, a hányinger nem csak inger marad többé, amin a doktor csak pislog és meglepetten néz rád, majd megvakarja a fejét.

- Ennyire azért nem undorítóak. Valahogy hozzá kell majd szoknod, sosem tudhatod, hogy mikor kell majd valaki belei között turkálnod. Hm… erre majd kitalálunk valami alternatív megoldást, míg nem kerülsz hozzájuk testközeli állapotba, oké? – lehetséges, hogy még most sem kívánod látni őket, testközeli állapotba kerülni meg végképp nem, de Shikomi már láthatólag agyal azon, hogy mit is tudna kitalálni számodra. Mindenesetre követ téged a szabadba, hogy kiszellőzz. Nem sokat segített látszólag, elvégre újabb gyomortartalom került kiürítésre a gyomok örömére.

- Képzeld el a tüdőt egy adag nyers húsnak. Steak-nek. Tudod jól, hogy azt eszed, és úgy már nem is annyira undorító. Nos… - Shikommi megfogja a tüdőt és visszateszi az azt megillető helyére, lehetőleg olyan messzire tőled, hogy egy darabig ne kerüljön elő. A következő pillanatban egy szikét látsz a kezében, amellyel belevág alkarjába a könyökhajlata alatt, s kiserken rajta a vére.

- A feladatod egyszerű: állítsd el a vérzést. Elvégre egyelőre elég ez is. Koncentrálj. Nem fogok harapni, ha nem sikerül, csak fel akarom mérni, mennyire jó a chakrakontrollod és mennyire tudod azt irányítani. Gondolj vissza az előbb elhangzottakra. Ha kész vagy a vér elállításával, megpróbálkozhatunk a seb begyógyításával is, viszont kezdő orvosként nem sikerül teljesen – mondja, majd kinyújtja a kezét, és kötszereket készít elő. Nyilvánvalóan azért, hogyha végeztél a vér elállításával és a seb részleges begyógyításával, azt is tanuld meg, hogyan kell a sebeket bekötözni.

**Amori Shuu** Vas. Szept. 24 2017, 23:23

A friss levegő ugyan jót tett az ifjú feltalálónak, a gyomrában való mozgást leállítani nem tudta. A szerv látványa újból kicsavarta a beleit, s erős lökést eredményezett a szájából át a földre. Shuu megtörölte a dolgozó köpenyének ujjába a száját, majd kiegyenesedett.
- Áh, talán jobb lesz most már. Csak...meglepett. Talán már jobb lesz. Doktor úr, nem hinném, hogy egy ételhez hasonlítani jó ötlet. Legközelebb nem fogok tudni ránézni egy steakre sem.
Shuu ezután nagy nehezen nyelt egyet, s megfogná a kezébe a szervet, mielőtt még Shikomi visszatette volna a helyére. Bár az elsőre igen csak nagy meglepetést és rosszullétet okozó tüdő most sem volt szebb látvány, Shuu jelleméből adódóan kíváncsi természetű, s meg akar érteni mindent, ami körülveszi őt.Érezni akarta egy emberi tüdőt az ujjaival. Meg akarta érteni, mi is az pontosan. Ha valaki csak a könyvekből akar életben maradni, az sohasem fogja érteni, mi is zajlik körülötte. Csakis a saját bőrünkön tapasztalt marad meg bennünk. Ezért kellett megfognia a tüdőt. A doktor említette az orvosi képességek, támadási lehetőségeit is, ám ezt a témát odébb tolta még egy ideig. Egyelőre Shuunak az alapokat kezdett elemezni. A doktor elmondása szerint az orvosok legfőbb ereje az akarata, legalábbis Shuu így értelmezte. Shikomi elmondta, az orvos csak akkor fog tudni segíteni, amennyiben ő akar segíteni. Saját akaratával kell rávennie chakrajat a megsegítésre. Be kell juttatnia a saját chakraját egy másik szervezetbe, és rávenni a sejtekben lévő chakrat, hogy fokozhassák a regenerálódást. A saját chakrankat kell oly mértékben átalakítani, hogy képes legyen bejutni egy idegen szervezetbe és szinte összeolvadva vele, rávegye az idegen chakrat a reagálásra. Nem tűnik nehéz feladatnak. A csel itt valóban az akaratban lehet. Ameddig az orvos nem akar segíteni, addig nem is fog tudni.
Shikomi megvágta a saját kezét, ezzel rávéve Shuut a cselekvésre. Shuu odaugrott, ám lábai remegtek. Nem a vér látványa aggasztotta, nem is a sérülés. Hanem a tudat, hogy egy olyan személy került veszélybe, mint Shikomi. A doktor oly sok mindent tett a fiúért, nem egyszer mentette meg már az életét, s adott újabb és újabb mankót a fiúnak az újabb, járhatóbb út érdekében. Shikomi talán az egyik legfontosabb ember volt az ifjú feltaláló életében, így nem engedheti, hogy nagyobb baja legyen. Szinte azonnal mozdulna, s koncentrálásba kezdene. Két kezét pecsétté formázná, hogy minél többet tudjon felhasználni. Azonban a nyers chakraját nem lesz képes átvezetni az idősebb férfi testébe. Pontosabban átvezetheti, azonban az rosszabbítaná a helyzetet.
A fiú továbbra is koncentrál, s próbálja feleleveníti a további emlékeit, melyek Shikomihoz köthetőek. Shuunak nincs nehéz feladata, ugyanis kezére pillantva, azonnal az első balesetének képei suhannak végig elméjén. A keserűség, a csalódottság, mikor a fiú megérintette a hegyoldalban heverő csillagot, s több nem volt már keze. Az összeomló szikla megsemmisítette a vékony karját. Ám Shikomi reményt adott a számára. Ahogyan a másik baleseténél is. Ha a doktor nem lenne, Shuu most nem állna a két lábán. Tolószékben gurulna maximum, s talán soha többé nem lenne képes megközelíteni Otumachikku utcáját a hatalmas lépcső végett. Talán az életét is kiontotta volna, ha nincs Shikomi.
Shuu arcáról könnyek szöktek le, majd hagyva, hogy végigcsurogjon fehéres arcán, vett egy mély levegőt, s megpróbálta koncentrációját tökéletesíteni. A férfi keze fölé emelné a kezét, majd miután tenyerébe elegendő chakrat koncentrálna, lassan ráemelné tenyerét a sebre. Shuu ügyelne az idegen testbe való chakrajuttatás figyelmes és óvatos átmenetére. A gondot nem a művelet okozhatta, elvégre a gépezeteit is hasonló elven működteti. A tétje a mostani műveletnek az volt, hogy ha valamit elszúr, akkor Shikomi fél kézzel fogja mostantól élni az életét. Így Shuu a lehető legpontosabban próbálta a chakrajat a seb köré vezetni, s egyesítve a vérrel, megpróbálta elérni az alvadást.
- Remélem nem fog fájni. - mondta kissé félve. El kellett zárnia a forrását, így aköré koncentrálná leginkább a chakraját. Shuu precíz ember volt, remélhetőleg ezen tulajdonsága most is megmutatkozik.

Terumi Mei Vas. Okt. 01 2017, 23:14

- Hát... kinek a pap, kinek a paplan, én még mindig jóízűen nézek rá egy steak-re - vigyorog a doktor. Hiába, ismerheted már. Nagyon jó szakember volt és meg is becsülték a munkájában, de olykor nem árt viccelődni, és ő szeretett is. A doktorok manapság túlságosan a munkájuknak szentelnek mindent és befásulttá válnak, komorrá, ezzel ellenben Shikommi nem engedte, hogy ilyen munkák elrontsák a humorérzékét.

Shikommi a beszéde és tanítása után olyat lép, amire nem számítottál. Hiszen ki az, aki csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve megvágja magát csak azért, hogy így vegyen rá minden alaptudás nélkül, hogy összeforraszd a sebét? Mint azt már tudhattad, Shikomminak megvolt a maga kis útja, és módszere, hogy hogyan vegyen rá embereket a beszédre, a változásra és a cselekvésre. Így sikerült téged is rávennie arra, hogy szinte azonnal cselekedj, amint megláttad a sebet. Tudtad nagyon jól, hogy szinte ennek az embernek köszönheted az életed, így nem akartad, hogy bármi baja essen. Hiszen ha baja esne, azzal neked sem lenne jó világod. Ő tanít, tőle tudhatsz meg olyan dolgokat, amiket eddig még nem fedeztél fel. Észre sem vetted, hogy ennyire nagy szükséged lett rá a hónapok során. Azok a hónapok pedig olyanok, mintha már évek óta itt lennél a társasággal, s te magad is értékes tagjává váltál a csapatnak. Tudod jól, hiszen mi másért tartana Toru olyan nagy becsben?

Az elmédben most olyan emlékek és képek kavarognak, melyet együtt éltél át Shikommi doktorral. Ez kissé... melegen hangzik, de nem az. Hiszen mi rossz van abban, amikor egy idősebb férfi segít a kisebbnek tovább haladni azon az úton, melyet nem csak ő választott, hanem az istenek is elrendeltek neki? Meg van írva a csillagokban, hogy mi a sorsod. Így hát az emlék, amikor új kart kaptál, az emlék, amikor új lábat kaptál, ezek tartanak most életben, ettől lettél újra valaki. Talán akkor úgy gondoltad, hogy sosem leszel már a régi, de a változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami beszáll az ablakodon és meglebegteti a függönyöket. Talán még jobb emberré is lettél, ezt mond meg te magad, de minden bizonnyal hasznosabbnak érzed magad, mint eddig. Nem így van? Mindezt Shikomminak köszönhetően. De nem csak ő volt ott, ehhez kellett a te kitartásod is. Ha te nem akarod, akkor az egész csak egy elveszett, füstbe ment terv.

A precizitásod és az, hogy maximalista voltál, mindig kihúztak téged a csőből. Most az érzéseid is segítettek abban, hogy előhozd a benned rejtőző chakrát. Te magad is érzed azt a kis bizsergést, mely a kezedből árad,s talán meg is lepődhettél egy pillanatra, amikor láttad a kezedből áramló halovány zöld fényt. Még nem olyan erős, de nem is számítottál nagy csodákra. Shikomminak azonban már ez is csoda volt, hiszen örült annak, hogy kellőképpen sikerült neked elmagyaráznia a chakra mibenlétét. Ha egy tanár sikerrel jár, az mindenképpen örömöt okoz neki. Ahogy koncentráltál, s láttad a zöld chakrát a seb felett, azt is észrevetted, hogy a vér már nem folyik többé.

- Pihenj is egy keveset. Addig szeretnélek megtanítani még egy dologra, hogy mivel lehet könnyebb a seb fertőtlenítése. Elvégre nem elég csak elállítani a vérzést. Ahhoz, hogy be tudd kötözni, előtte el kell távolítanod a szennyeződéseket, hiszen nem akarjuk, hogy a seb elfertőződjön vagy maradandó károkat okozzon. Biztosan vannak erről alapjaid. Nem szabad, hogy a sebben szemmel látható kórokozók maradjanak. A szennyeződések eltávolítására legjobb a folyó víz, vagy kamillás főzet, de nincs nekünk ilyesmire időnk, ha mondjuk éppen a harcmezőn vagyunk. Persze, előtte még leülünk teázni, és megvárjuk, míg honfitársunk maga nyalogatja be a sebeit. Fenéket! - mintha a doktornak lenne egy ilyen élménye, azonban ezt nem meséli tovább.

- Az egyetlen dolgod az, hogy a sebre vagy a sebbe irányíts a chakrádat, így elkezdve a folyamatot. Vagy sikerül, vagy nem, de bízom benned, ahogy azt eddig is tettem. Hiszen eddig is sikerült minden. Ha akadályt gördítettek eléd, akkor kikerülted vagy megmásztad, sőt... az utóbbit teszed, mert minden hős ezt teszi - a doktor úgy beszélt mindig rólad, mintha magasztalna, de valld be, ez elég nagy löketet adott az önbizalomszintednek. Shikommi felmutatja az ujját, hogy várj egy pillanatot, hiszen nincs mit kitisztítanod... vagyis hát van, a sebet, de nincs benne szennyeződés, hiszen tiszta vágást ejtett magán. A homokba markolt, és azt szinte rászórta a sebére. Szörnyülködve nézted, elrontotta a műved. Most vagy ennyire bízik benned, vagy szimplán őrült!

- Hajrá, én bízom benned.

**Amori Shuu** Szer. Okt. 11 2017, 14:20

A seb úgy tűnt, gyógyulásba kezdett, pontosabban a vérzés hagyott alább. Shuu sikeresen elállította a vért, ám ez csupán egy töredéke volt a feladatának. Shikomi doktor bölcs szavai ismét a szívéig jutottak, meleg és elismerő érzésekkel táplálva a fiatal feltalálót. Shuu sohasem gondolta volna, hogy egy napon majd a nagy Shikomi doktortól fog orvoslási leckéket venni. való igaz, azt sem gondolta volna soha, hogy ez az orvos kétszer is visszaadja a fiúnak az életet és a reményt. Ezt Shuu sohasem fogja elfelejteni, mindig is emlékezni fog, mit is tett érte eddig az orvos. S éppen ezért életének hátralevő részéig adósa lesz neki és Toru-samanak.
A meleg érzés szétterjedt a fiúban, s még inkább a koncentrálásra összpontosította energiáit. Shikomi doktor homokot szórt a még mindig nyílt seb felszínére. Shuu döbbenten nézte végig, majd egy
- Úh bassza meg- et elengedve vakarta meg a fejét. A helyzet új volt, s ez újabb gondolkodásokhoz vezetett. Shuu precíz volt, nem szerette elkapkodni a dolgokat, még ha ilyen fontos esetről is beszélünk. Való igaz, nem igazán kellett még szennyezett sebet kitakarítania a chakrajával. Nem gondolta sohasem, hogy valaha eljön az idő. Ám az újból felragyogó zöldes aura a szemébe sütött. Mégsem hunyta le. Nem volt egyáltalán kellemetlen a világító aura, mely a saját chakrajából keletkezett. Jóleső érzéssel töltötte el a látvány. Shuu alaposan meghallgatta Shikomi tanácsolását, majd várt egy pillanatot, s nekikezdett.
A fiatal tudós megpróbálná a kezét a sebre helyezni, s a zöldes aurát a seb köré és közvetlen a sebbe koncentrálni. Épp annyi mennyiséget, mint amennyit az előbb. Ha sikerül belevezetni, a chakrajával szinte egyesével vonná be a homokszemeket, s választaná el a sebből. Alapos munkát végezne, nem hagyna egyetlen homokszemet sem. Nem kapkod, tudja, hogy Shikomi így is úgyis biztonságban van, éppen ezért van ideje koncentrálni és a legjobbat kihozni magából. Amennyiben képes az összes homokot elválasztani a sebből, először elvonná a kezét a seb környékéről, s megsemmisítené vagy feloldva az aurát, szétszórná azokat távol a doktor kezétől. Miután ezt megtette, némi vízzel lemosná a sebet, majd az előbb begyakorolt módon, immáron kicsivel több chakraval próbálná elzárni a kitisztított sebet.
A kötözés előtt megállna, majd a doktor szemeibe nézne.
- A kötésnek mindenképp szorosnak kell lennie, ugye?
Shuu a doktor szavai szerint járna el, s próbálná legjobb tudása szerint befejezni a feladatot. Amennyiben képesek befejezni, Shuu fellelkesülve tenne fel újabb kérdéseket.
- Shikomi doktor. Egy orvos képes lehet megállapítani is a chakrajával a testen belüli sérüléseket, ugye? Régebben gyakran jártak hozzám az orvosok, s csupán a kezüket rátéve a kezemre megállapították, hogy eltört. Bonyolult az efféle képesség?
Shuu érdeklődve figyelné a doktort, amennyiben elmagyarázná a fiú által látott technikát is. Mérhetetlen szomjúsága a tudás iránt még inkább kaparni kezdte torkát. Éhezett a tudásra. Mindig is éhezett rá.

Terumi Mei Hétf. Okt. 23 2017, 00:19

// Elnézést a késésért. //

A doktor felnevetett a kis felszólalásodon, ebből ugyanis tudta, hogy olyan kihívást gördített eléd, ami talán még rajtad is kifoghat.

- Sajnos olyan világot élünk, ahol sosem tudhatod, hogy a következő pillanatban mi fog történni. Mivel shinobik vagyunk, sosem szabad leengednünk a védelmünket, figyelnünk kell a környezetünkre. Lehet, hogy azt hiszed, minden veszélyeset elhárítottál, de nem vetted észre, hogy a bokorban még ott lapul a veszedelem. Soha, de soha ne légy felkészületlen – a doktorban épp az volt a jó, hogy nem csak egyengetett az utadon, nem csak az irio ninjutsut tanította, és nem csak implantátumokat helyezett el rajtad, ha bajban volt egy-egy végtagod, vagy nem csak biztatott, hogy ne add fel, de hasznos tanácsokkal is látott el, hogy hogyan légy a társadalom hasznos tagja, vagy hogyan élj túl a világban.

Shikommi csak figyel, és egy kicsit sem zavar meg a munkálkodásodban, mivel most arra van szükséged, hogy koncentrálj. Ami persze számodra sikerül is, hiszen a shinobik egy minimális tudást kapnak az anatómiáról, s fegyelmezést is, hogy ha kritikus a helyzet, minden erő a nyugalomban rejlik és összpontosításon. Tisztán látod, ahogy a szennyeződést beborítja a zöld chakramassza, s mintha ezer apró hangya mászna a sebben, majd abból ki. Lehetséges, hogy bíztál a sikeredben, de ha nem is, akkor tudtad jól, hogy Shikommi úgyis megoldaná, hiszen ilyen téren tud gondoskodni magáról. Mondjuk, ha vele ment volna szembe az a denevérszörnyeteg, akkor tuti, hogy esélye sincs… vagy ki tudja, hogy mit rejteget még a köpenye alatt és milyen eszméletlen, s lehetetlen kísérleteket folytat a laborjában.

A tisztítás után úgy teszel, ahogy azt a doktor mondta, s még vízzel is kitisztítod a sebét, közben ő elismerően bólogat és közelről is megvizsgálja az immáron „begyógyult” sebét.

- Nem nagyon szorosan, de a szabad levegőtől elzárva, hogy a fertőző kórokozók kint maradjanak – feleli, felmutatva szabad kezével mutatóujját egyfajta figyelmeztetésképp. Kérdésedre egy pillanatra elgondolkodik, majd hevesen bólogat.

- Igen. Nem bonyolult, viszont egy nagyobb betegségnél vagy törésnél nem fogod előre tudni, hogy mi a hiba, hiszen nem kaptál ehhez elég átfogó tudást. Ezt majd orvosoljuk egy-két könyvvel házi feladat gyanánt – kezdi ezzel, majd elmosolyodik. Talán most valami olyasmi jutott eszébe, amivel előrébb tudsz jutni az orvosiban anélkül is, hogy ő mindig ott lenne melletted.

- Valójában ahogy a sérült testébe vezeted a zöld chakrád és folyamatosan terjeszted, azzal letapogatod a sérült testét. Mivel a chakráddal állandó kapcsolatban vagy, így azt is érzed, hol jár éppen a chakrád, s mit tapogatsz le vele. Nem érsz hozzá, egyszerűen csak érzed. Mintha egy kesztyűvel fogdosnál… izé… melleket – nem éppen jutott eszébe jobb hasonlat. Ha azt mondja, hogy kesztyűvel fogdosni a havat, az olyan egyértelmű. De egy pillanatra se jön zavarba ettől, ő tökéletesen meg van győződve arról, hogy érted, miről beszél.

- Az a jobbik eset, ha hallod a panaszt, hogy hol is fáj pontosan, mert akkor kevesebb helyet kell „letapogatnod”. Próbáljuk meg rajtam. Én tudom, hogy most van egy bizonyos bajom, kíváncsi vagyok rá, hogy te érzed e – bólint, hogy kezdheted a metódust. A hallottak alapján úgy tűnik, hogy könnyű dolgod van, de vajon képes leszel arra, hogy megállapítsd, mégis milyen baja van a doktornak? Ahogy azt mondta, alap szinten lehet, nem fogod tudni, hogy mi is történik most vele, de egy próbát mindenképp megér, hogy tudd, hogyan is kell ezt csinálni.

**Amori Shuu** Szer. Okt. 25 2017, 02:10

Shuu odafigyelt, mikor a doktor a fiú által kérdezett technika hátterét kezdte ecsetelni. Bólogatott a doktor mondatai között, jelezvén, érti amit mond. Shuu megvakarta a fejét, ez azt jelentette, gondolkodott valamin. Talán berögzítette az emlékei közé Shikommi doktor szavait. Mindenesetre az elmúlt talán egy-két órában tanultak alapján némiképp könnyebben csúszhat le a torkán a magyarázat.
- Tehát azonosítanom kell a chakrammal az adott felületet, és miután képes voltam megállapítani a sérülés helyét, belekezdhetek a megfelelő ellátásba? Egy miniatürizált szenzor képesség, ami magát a testet vizsgálja. Hm...Hasznos technikának tűnik. Mi a neve? - mosolyodott el a fiú, miután abbahagyta fejének vakarását.
Shuu nekilátna a doktor által kért technika kezdeti fázisának. Mielőtt azonban vadul nekirontott volna az idegen testen belül a chakrajával, visszaemlékezett a fiú a doktor szavaira. A helyzeti előny a fiúé lehet, hacsak az orvos nem kezdi nagy falattal az újabb oktatást.
- Mondja csak doktor úr. Hol fáj? Mit érez? - Shuu egyszerű kérdésére az orvos vagy válaszol, vagy nem. Előbbi jóval megkönnyítené a fiú dolgát, ugyanis akkor elegendő lehet csak egy ponton kitanulni. Amennyiben az orvos nem válaszolna, vagy közelítő helyet adna meg csupán, Shuu némileg megörülne. Ő nem az a fajta volt, aki a könnyű utat választja. Kérdését is inkább csak azért tette fel, mert meg akart felelni az éles helyzetben való előnyszerzési paraméterek, rutinszerű használatánál. Shuunak most pont arra van szüksége, hogy kezét Shikommi válla felé emelje, majd a doktor elmondásai alapján, előhozni ismét azt a zöldes aurát. Az átlátható, foszforeszkáló chakratömeg lassan kúszna végig a férfi vállán. Shuu megpróbálta a lehető legóvatosabban megérinteni a doktor vállát, majd szétteríteni bőrén azt a zöldes masszát. Miután képes lenne egy adott felületet körbevonni, a testen nyugvó chakra lassan vonná magába a férfi vállát, ezzel áthatolva a szervezetén. Shuu a chakra segítségével próbálná megvizsgálni a csontok és az izmok állapotát. Mivel nem tudja pontosan, miként is fogja érezni, ha baj van, így a masszát lassan kezdené mozgatni a vállról a férfi kezére. A felkaron lassan haladna végig, majd a könyök, az alkar, a csukló és a kézfejet vonná be. Tempója akár egy robotporszívó, melyet két félig üres elem hajtana, mégis oly alapos és körültekintően figyelné és értelmezné az új érzést. Sohasem csinált még ilyet korábban. Nem is gondolta, hogy a chakraval képes lehet mások testét letapogatni, s belső sérüléseket kiszűrni. Hihetetlen, hogy mennyi és mennyi oldala van a chakranak.
Shuu miután végezne a karral, s nem szúrná ki a doktor rejtett sérülését, tovább haladna, át a vállon át a másik karjára. Ugyanolyan kimérten és lassan haladna, alapos, precíz munkával jellemezhető a tanulása. Koncentráció és figyelem párosodott kezei között. Elméje teljesen kiürülve összpontosított az egyetlen fontos tényezőre. Shikommi épségére.
Shuu lassan haladna végig a doktor felsőtestén, majd a karok után áttérne a derék részre, pontosabban a bordákra. Shuu szintúgy lassan vizsgálná át a doktor törzsének oldalsó részeit, majd ezután következne a gyomor, illetve a gerincoszlop. Ha ezek között sem találná a fiú a panaszt, a doktor lábát vizsgálná tovább, a lábfejtől a medencecsontig. Végül, ha még most sem talál semmit, de már érez magában elég erőt és kezdeti rutinosságot, a zöldes aurát a doktor feje köré vonná, hátha csak fáj a feje. Shuu nem tudja pontosan, mit is keres, csak azt, hogy ha valami olyanba akad, aminek nem, vagy nem úgy kellene lennie, akkor megállva az aurát a felfigyelt térség köré vonná, s megpróbálna egy lehetséges képet alkotni az általa érzékelt területről.

Terumi Mei Kedd Nov. 07 2017, 17:09

- Shindan! - feleli már akkor, mikor még alig tetted fel a kérdést. Nem emlékszel, hogy találkoztál valaha olyan orvossal, aki ennyire szenvedéllyel végezte volna a munkáját, de olyan volt, mintha magadat láttad volna benne. Vajon ha felnősz, még mindig ugyanilyen kitartással és lelkesedéssel építgeted majd a robotjaidat? Vajon mennyi idő, mire olyan tudást érsz el, mint Shikommi doktor? Képes lehetsz te is a génmanipulációra? Ha ezek a kérdések nem is ugranak be gondolatban, lehetséges, hogy a válaszok már mind ott vannak benned.
- Lássuk csak. A reggeli ébredés nehéz, úgy érzem, mintha minden nap bal lábbal keltem volna fel, szédelgek. A tea mindig jót tesz, de csak addig, ameddig el nem fogyasztom. Néha ráz a hideg, és kapar a torkom - a panaszaiból ítélve már biztosan tudod is a megoldást, de az nem elég, hogy szóban felismerted a doktor betegségét. Az lenne a legmegfelelőbb, ha meg is találnád a testében, hogy mi okozza a doktor problémáját. Amikor szépen átvilágítod minden egyes ponton, sajnos nem találsz semmit, pedig a doktor mindvégig ugyanolyan lelkesen bólogat, mind eddig, ami arra enged következtetni, hogy biztosan jól csinálod, amit csinálsz. A végén viszont int, hogy állj meg.
- Jó lesz ez. Magát a folyamatot sikerült megragadni, és nagyon is jól kezelted. Amiatt viszont nem kell elkeseredni, mert nem fedezted fel a bajt. Egy lappangó influenzavírust egy kezdő orvostanoncnak már nehezebb észrevenni, mint mondjuk egy felületi sérülést. Minden gyakorlás kérdése, hidd el nekem - vigyorog, majd összekócolja a hajad. Ha jobban belegondolsz, eddigi itt töltött időd alatt Shikommi mindvégig olyan volt neked, mint egy apa, vagy ha nem is olyan, de legalább olyan közel állhatott hozzád, mint egy rokonod.
- Jut eszembe! - pattan fel. - Mikor volt a szülinapod? Vagy még csak lesz? Ne haragudj, hogy nem jegyeztem meg, a dátumok sosem voltak az erősségem - vakarja meg a tarkóját, majd a zsebébe nyúl, és egy különleges kulcsot nyújt át neked, mely épp, hogy elfér a tenyeredben.
- Sosem hittem, hogy eljön a nap, amikor valakinek megengedem, hogy betekintést nyerhessen a speciális laboromba. Ezt a különleges kulcsot Sadamune, egy híres kovács készítette kérésemre, aki rejtélyes módon a kulcs elkészítése után életét vesztette. Ebből a kulcsból ez az egy létezik... én teljesen másképp jutok be a laboromba, ne kérdezd, így ez azt jelenti, hogy te vagy az első ember, aki oda beléphet a felügyeletem nélkül, és kedve szerint dolgozhat. Mint azt látod, a kulcs finoman megmunkált, és ez a kis szimbólum jelzi, hogy nem léphetsz be oda akárhogy. Különleges chakra kell hozzá. A te chakrád. Nem elég, ha a kulcsot bedugod, bele kell vezetned a chakrád, hogy az ajtó egyáltalán kinyíljon - mosolyog. Nem érted, hogy mégis mi lenne olyan különleges a chakrádban, vagy mégis miről beszél a doktor. Talán ismerik a chakrád természetét azóta, mióta először betetted ide a lábad, és valljuk be, az nem most volt, és aligha emlékszel rá, hogy mi történt aznap.
- Felhatalmazlak rá tehát, hogy a labort ezentúl saját belátásod szerint használd, viszont egy szabály van: amin úgy látod, hogy már dolgoztam, ne nyúlj hozzá. Megfigyelni szabad és akár tippeket is várok, de nem örülnék, ha... a lila folyadék véletlenül feketére váltana - mondja ezt teljesen nyugodtan. Még mindig nem tudod, hogy mi lehet abban a laborban, ami olyan különleges, Shikomminak egyébként is több labor áll rendelkezésére. De az az egy úgy tűnik, hogy teljesen más, mint a többi.
- Most viszont pihenjünk. Azt ajánlom, hogy próbáld meg felidézni az eddig tanultakat, és vizsgálj meg pár beteget a bázison. Rengeteg emberünk van, aki munka közben megvágta magát, vagy égési sérüléseket szenvedett. Nyisd meg Shuu rendelőjét! Aztán este átnézzük a jelentéseket, melyet alkottál - ezzel azt akarja mondani, hogy ismételd át a ma tanultakat azzal, hogy ellátod a bázison lévő sérülteket, és jegyzetet készítesz róluk. A doktor int, hogy kövesd vissza be, ha úgy döntenél, mára befejezted, s vele tartasz.

//Az eddigi játékunk alatt tanultakat felírhatod, melyek:
Shindan // Diagnózis; Kiyomaru // Tisztítás; Keksuki Gyouko // Véralvadás

És a szép játékért, valamint megoldásokért +15 chakra a jutalmad! (458 + 15 = 473) //

**Amori Shuu** Szer. Nov. 08 2017, 16:46

A fiatal kutató gondosan hallgatja Shikommi doktor panaszait. Az orvos elmondása szerint hidegrázás, szédülés, rossz közérzet, torok panaszok gyötrik. Ezek alapján Shuu valamiféle megfázásos, lázzá alakulható betegséget kaphatott el.
Shuu a bal keze köré vonná a zöld chakrat, majd lassan Shikommi doktor nyaka felé emelné. Ha megfázás, akkor a torokban és a mellkasi részen kell keresni a probléma forrását. Shuu lassan mozgatná a kezén lévő chakrat az orvos nyaka körül, majd áttérne a mellkasára. A fiatal shinobi felkérné az orvost, hogy gombolja ki köpenyét és ingjét, hogy szabad felületet kaphasson a vizsgálatra.
Sajnos Shuu nem sok mindent találhatott. Mélyebben és sokkal elszórtabban helyezkedhetnek el az orvost megfertőző vírusok és bacilusok. Szerencsére súlyosabb sérülés, csonttörés nem volt jelen.
Shikommi doktor végül felfedte a saját betegségét, s bíztatta a fiút, hogy nem járt messze, valamint hogy jó úton halad ismételten. Shikommi doktor szavai mindig is elégedettséggel töltötték el a fiút. Az Ashitaban dolgozókat jellemezte a törődés és az odafigyelés. Mindenki fontos szerepet kapott a szervezetben, mert az Ashita nem egy emberből állt, hanem mindenkiből. Mindenki hozzátette munkájának legjavát, hogy még jobban tökéletesíthessék a tökéletest. Egy nagy hangyaboly, mely nap mint nap szorgosan dolgozik egységben. Shuu szeretett itt lenni.
Az orvos az edzés befejeztével ismételten Shuuról érdeklődött.
- Hm…körülbelül egy hónap és elmondhatom magamról, hogy huszonkét éve harcolok sikeresen a Higorimmashuu ellen. Az orvosok szerint senki sem élt meg ennyit a betegség mellett. Azonban önök segítettek nekem túlélni. Most pedig, hogy képes vagyok megállapítani egy belső problémát, persze még nem tökéletesen, de ismer…addig gyakorlom és tesztelem, amíg tökéletes nem lesz. Talán képes leszek felismerni a kialakuló rákot, és valahogy hatástalaníthatom, mielőtt az végezne velem. A csillagról képtelen vagyok letenni. Talán ha nem lenne rá szükségem, akkor sem tudnám elengedni. Az elmúlt huszonegy évemet ezzel töltöttem, a részemmé vált. Nem tudom elengedni. Képtelen vagyok rá. Ha belehalok, még akkor sem – könnyezett el a fiú. Tudta jól, hogy a csillag használatával csak tovább eteti a rákot magában, ám azt is tudta, hogy ha nem használja, akkor akár napokon belül teljes mértékben kiszárad, s egy kifacsart porhüvelyként fog eldőlni a poros földre.
Ez az, amit nem fog engedni. Shuu tudta, hogy ha az orvos tovább képzi, akkor lehetősége lesz újból élni és dolgozni. Tudta, hogy az orvos, tudásával és képességeivel valamilyen módon úgyis talál megoldást. Shikommi doktor mindig tudta a megoldást. Shuu pedig hitt benne. Bármit megtett azért, hogy élhessen.
Shikommi egy kulcsot nyújtott át Shuunak. Valamiféle titkos laboratórium ajtajához való az orvos elmondása szerint. A fiú nagyon kíváncsi volt, mit jelentett a speciális labor megnevezés. S vajon miféle kísérletek és kutatások folynak ott. Talán abban a laborban vizsgálta az otumachikkui kutatót, aki szörnyeteggé változtatta magát. A fiú elmosolyodott. Talán most lehetősége lesz megtekinteni Shikommi doktor kutatásait, s azt, hogy mire jutott a csillag chakra és a férfi átalakulása közötti kapcsolatban.
- Nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen. – Shuu arca rendkívül vidám volt, mosolya a füléig nyúlt ki örömében. Mechanikus jobb kezébe vette a kulcsot, majd szemeivel megvizsgálta azt. Shikomminak igaza volt. valóban remekmű. A kulcs vonalai oly mértékben sugározták a kidolgozottságot, a hozzáértő kezek munkáját.
- Hogy mi? Saját rendelő? Biztos ebben doktor úr? Talán ez túl nagy felelősség. Való igaz, hogy gyakorlásnak a legtökéletesebb lenne. Sőt…elvállalom. Segítek a dolgozóknak. Otumachikku bányászai sokat dolgoznak veszélyes eszközökkel, ahogy a kovácsok is. Biztos rájuk fér egy kis vizsgálat. Menjünk máris, doktor úr. – indult meg a fiú vissza az Ashita bázisának bejárata felé, hogy aztán bevehesse az utcákat, s Otumachikku felé vezető alagútba betérjen. A kiépített folyosón gyorsan haladt végig, majd elérve a barlangrendszerbe bújtatott várost, az irodájába indult. Otumachikku mesterséges és természetes fényében úszott a nap huszonnégy óráján át. Részben az utcákon felállított, chakraval működtetett lámpák, részben pedig a barlang mennyezetéből lógó Shindohi cseppkövek által generált természetes fény örök világosságban tartotta a földalatti várost. Bizonyos részeit ponyvákkal takartak el, leginkább az alvókörzetet, hogy legalább sötétben tudjanak aludni a fáradt dolgozók.
Shuu sebesen robogott, egyenest az irodája felé. A kétemeletes épület bejárata felett kamera helyezkedett el. Shuu elővette a nadrágjának hátsó részén lógó kulcscsomót, majd kiválasztva a megfelelőt, kinyitotta azt. Becsukta maga mögött az ajtót, majd leült a nappalinak keresztelt szobában. Nem pihent sokat, éppen, hogy csak egy szusszanásnyit. Felkelt a fotelből, majd átjárta az iroda és az otumachikkui otthonának alsó szintjét. Úgy döntött, a nappalit fogja átrendezni ideiglenes rendelővé. Ha már jól fog menni, majd beszélnie kell Toru-samaval egy valódi rendelő kialakítása érdekében. Egyelőre a nappalija lesz, ő maga pedig teljes egészében felköltözik a második szintre.
Shuu létrehozna két Vasklónt, hogy segítsék őt a pakolásban, majd Shikommi doktort meglátogatva néhány asztalt és széket, egy két eszközt kölcsön kérne.
- Kérem doktor úr, jöjjön velem. Nagy segítség, ha a közelemben van.
Ha a doktor elmegy, ha nem, Shuu visszatér az irodájába, majd néhány függönyt szerelne a mennyezetre, hogy kialakíthassa az elszeparált kórtermeket. A szoba méretből adódóan a szobát összesen három részre osztotta. Három, függönnyel elválasztott térség egy ággyal és székkel, papírokkal és eszközökkel, gyógyszerekkel.
Miután Shuu befejezné a rendelő kialakítását, a két vasklónt használná arra, hogy az Otumachikkuban dolgozó bányászokhoz és kovácsokhoz eljuttassa a hírt. A város minden egyes dolgozóját várja Shuu az irodájában. Kettesével kéreti az embereket.
Shuu mindenkit érdeklődően vár már az ajtó előtt. A munkásokat egyesével hívná be a rendelőbe, majd egy székre ültetné. A fiú szemben foglalna helyet az adott személlyel, bal kezében papírok lennének, kemény fatáblán, míg mechanikus kezében tollat fogna.
- Jó napot – mosolyog - Mostantól kéthetente kötelező vizsgálatot fogunk tartani, hogy az Ashitaban dolgozók egészsége megmaradjon. Meséljen, van e bármiféle panasza? Betegség, horzsolás, sérülés?
Shuu miután feltette kérdését, a páciens nevével ellátott papírra jegyzetelné fel mindazt, amit mond. A felírt panaszokat megpróbálta megfejteni, kereste a forrását.
- Arra kérném, hogy helyezze magát kényelembe, átvizsgálom, nincs e bármiféle belső sérülése. Ígérem, nem fog semmit sem érezni, csupán rutinvizsgálat. - A sérüléseket alaposan megvizsgálná, minden egyes karcolást és ha még nem túl késő, a Shikommi doktoról tanult Diagnózist és a Tisztítást alkalmazná.
Az egyik kovács a jobb kezére panaszkodott, meghúzhatta munka közben. Shuu ugyan még nem volt profi, de a diagnosztikával megpróbálta kiszúrni a rándulás helyét, majd némi chakraval megpróbálta orvosolni, s erősebb kötéssel segíteni a gyógyulást.
Az egyik bányász friss sebbel érkezett. Egy elpattanó kődarab sebezte meg a bal lábát. Shuu mindenek előtt diagnosztizálná az alanyt, hogy megtalálhassa a probléma forrását. Friss vízzel mosná ki először a sebet, majd a Tisztítást alkalmazva eltávolítaná az apró kőport és a kisebb töredékeit. Ezután elállítaná a vérzését, majd végül az ő lábát is erősebb kötéssel vonná be.
Újabb sebesült lépett be a rendelő ajtaján. A bányász a jobb kezére panaszkodott. Egy rosszul mért ütés óta szúr a karja, fájlalja munka közben. Shuu a Diagnosztikát végezte el rajta, mégpedig saját maga. Megállapította, hogy a csuklótól alig öt centire egy vékonyabb törésvonal tátongott a csonton. Ha tovább erőlteti, csak még rosszabb lehet. Shuu megpróbálta bekötözni a Shikommitól szerzett tudásának legjobbjával, majd felkérte, hogy holnap újból keresse fel őt, hogy alaposabban elláthassák. Addig is ne használja nagyon a kezét.
A kovácsok egyike enyhébb náthát kapott, melyre a fiú meleg teát és némi pihenést írt fel mosolyogva. A fiú kezdte élvezni a helyzetet. S mindeközben az elmúlt időszakban tanultakat is képes volt fejleszteni. Mindenki fontos volt a számára, így nem ejthetett hibát a munkája során. Egy rossz mozdulat elég, hogy valakinek levágja a végtagját a diagnosztika közben, vagy egy belső szervét tönkretegye a chakrajával. Nem hibázhatott. Izzadó homlokkal, félelemmel a szívében, de mindvégig merev és pontos kezekkel dolgozott, s végzett el minden apró vizsgálatot.
Ahogy érkeztek Otumachikku munkásai, úgy fáradt bele Shuu a munkákba. A vasklónok segítették ugyan a munkájában, s elvégezték a diagnosztikát, sőt még a tisztítást is, neki csupán jegyzetelnie kellett. Valamint odafigyelni és megoldani a dolgozók problémáit. Elfáradt, nagyon is elfáradt estére. Mire a kilenc munkás mindegyike járt Shuu rendelőjében, a fiú pihenőt rendelt el estére.
A megfáradt Shuu megivott egy bögre kávét még éjszaka, majd a papírokkal együtt megindult Shikommi doktor rendelője felé. Ám oly mértékben fáradt el, hogy a papírhalmazt lerakta az egyik kórtermi ágyra, ő maga pedig egy másikra helyezkedett, s ledőlt aludni. Shikommi doktor talán megérti a késést, vagy talán ő maga jön el, hogy megnézze a fiút. Egy biztos, Shuunak most aludnia kell egy keveset.

Terumi Mei Csüt. Nov. 23 2017, 21:21

// Elnézést a késésért. +5 chakra //

A doktor mondandód közben végig bólogatott. Ha valaki, ő pontosan tudta, hogy miről is beszélsz, és megértette a fájdalmad akkor is, ha nem érezte át, hiszen neki nincs ilyen betegsége. Érdekes, hogy az orvostudomány nem jár olyan szinten, hogy erre a betegségre megoldást találjon. De igen, tudtad a doktorról, hogy amikor nem látod sehol, valószínűleg azon munkálkodik, hogy megszüntesse a betegséged. Ha nem is megszüntesse, de legalább csökkentse a tüneteket és az esélyét a halálnak. Tudtad azt is nagyon jól, hogyha két lehetőség közül kellene választanod, hogy a csillaggal vagy nélküle, a csillagot választanád. A csillag használata bár közelebb visz a végzetedhez, mégis hosszabb a folyamat így, mintha egyáltalán nem is lenne a közeledben a csillag. Ha valakinek nehéz döntéseket kell hoznia, akkor az te vagy.

Shikommi szokásához híven most is összeborzolta a hajad, hogy ezzel is azt mondja, fel a fejjel. Legalább a hátralévő éveidet hatékonyan töltöd, míg más csak arra vár, hogy legyen már vége.

A kulcs, melyet átadott, még mindig szöget ütött a fejedbe, hogy mégis hova vezethet, de később talán lesz lehetőséged arra, hogy ezt kideríthesd.

- Igen. Saját rendelő - mosolygott a doktor. Shikomminak mindig volt valamilyen célja az ötleteivel, nem csak üres beszéd volt mindaz, amit ajánlott. Ha jobban belegondolsz, ez egy remek lehetőség arra, hogy mindenkit egy kicsivel jobban megismerj az itt élő közösségben, hiszen sosem tudhatod, hogy kire bízhatod majd rá az életed egy későbbi baleset során. Arra már sikerült rájönnöd, hogy kik azok, akikre mindenképp számíthatsz. Node kik azok, akik képesek lennének arra is, hogy eláruljanak? Erre még gondolni sem akarsz.

A doktor veled együtt indul el, de az odavezető úton elváltok, s ő a saját irodája felé veszi az irányt. Nem pihentél sokat, épp annyira elegendőt, hogy elég erőd legyen a rendelő berendezéséhez. Amikor ezzel pedig kész voltál, újra felkerested a doktort, aki szívesen ajánlotta fel segítségét.

- Legyen hát, de csak szemmel tartalak, hogy minden zökkenőmentes legyen - a nappaliba érve elismerően bólogatott, mint ahogy azt mindig tette, ha olyasmit látott, ami a kezeid közül kerül ki... és persze hasznos is. Shikommi kiválasztott magának egy távol eső helyet a sarokban, s leült az ott ékeskedő székbe. Keresztbe tette lábait, majd onnan figyelte az események kibontakozását. Amikor az első betegek megérkeztek, először megszeppentek, hogy mégis mi ez az egész, vagy miért éppen egy újonc vizsgálgatja őket. Hol a doktorra néztek, hol pedig rád. Shikommi ekkor csak bólintott, hogy tessék csak, nyugodtan, itt van, ha bármi baj történne. Persze baj az nem történt. Az első páciensek talán számodra is nehéznek bizonyultak, de csak az izgalom miatt, később pedig a betegek lelkesen jöttek be az ajtón. Mindenki szépen, részletesen elmondta a panaszait, néhányan talán a lelki problémáikat is előadhatták - hiszen egy doktor feladata sokszor nem mindig a fizikai test vizsgálata és gyógyítása, meg kell hallgatnia a betegei lelki problémáit is, mivel rengeteg betegség a lelki megterhelésből is ered. Ezt vagy tudod már magadtól is, vagy nem, de mindenképp gondolhatsz rá. Sok páciens a kezeire panaszkodik, annak zsibbadására, mivel tudod nagyon jól, hogy az itt élők többsége fizikai munkát végez. Akinek gyógyszerre van szüksége, annak Shikommi doktor segít és írja fel. Mások megvágták magukat munka közben, ezt a sérülést te magad is tudod enyhíteni, fertőtleníteni és kötözni. Belátod, hogy ez valóban jó ötlet volt, így gyakorolhatod a már tanultakat és a későbbiekben talán olyan kérdéseid is lesznek a doktorhoz, amivel rávezetheted őt egy újabb technika megtanítására.

A nap végére azonban a doktor elvonul mondván, hogy még neki is akad dolga bőven. Nem tudod, hogy mennyit aludhat, hiszen mindig csak azt látod, hogy már-már szinte megszállottan munkálkodik, és mégsem fáradt. Talán a rutin.

A jegyzeteket az ágyon hagyod, míg te visszavonulsz mára, hogy kipihend a nap nehézségeit. Valljuk be, erre most nagy szükséged is van, hiszen nem tudhatod, hogy mennyi chakrát emészthettél fel a tanulással, majd a rutinvizsgálatokkal. Talán felteszed magadban azt a kérdést is, hogy hogy bírja mindezt Shikommi? Ha nem is, még mindig hajt a tudásvágy, amellyel véleményed szerint közelebb juthatsz a betegséged megfejtéséhez.

Az éjjel már nem látogat meg senki, ezért nyugalmas a pihenőidőd - talán Shikommi tudta, hogy most hagynia kell. A reggel viszont a Nap első sugarai ébresztenek, amire automatikusan kinyitod a szemeidet, mivel elfelejtetted elhúzni a függönyöket, s a fény erőteljesen a szemhéjadra világít. Még teljesen homályos a látásod, de egy alakot vélsz felfedezni magad mellett egy székben ülve, miközben a jelentésedet lapozgatja.

- Mmmmhm. Jó lesz, jó lesz. Gyorsabb a munkád, ha rövidítéseket használsz, de ez mellékes. Hoztam reggelit, bár mivel a főzés már nem az erősségem, Hikaru készítette el - meséli az orvos, miközben nem néz rád, csak a papírokat lapozgatja.

- Tanultál e, vagy tapasztaltál e valamit a tegnap este alatt, miközben az itt lakókat vizsgáltad?

**Amori Shuu** Csüt. Dec. 07 2017, 12:59

Shikommi támogatásával az ifjú kutató, az élet egy újabb szakaszába kezdett bele, s próbálta egyre lelkiismeretesebb munkával a lehető legmélyebbre ásni magát. Az először furcsállóan néző és kérdőre vonó munkások látványa nem tántorította el a fiút, és mindent beleadott, hogy tökéletes munkát adhasson ki a két kezéből. A dolgozók egyre nagyobb lelkesedéssel tértek be az iroda nappalijába, s panaszolták el a frissen doktorált Shuunak minden bajukat. A sebesülések vizsgálata és kezdetleges gyógyítása alatt a dolgozók egyre inkább nyíltak meg a fiúnak, s kezdtek bele olyan információk megosztásába, melyekről a fiúval nem beszéltek korábban.
- Tudják... - kezdene bele, ha az utolsó embert is meghallgatta, s alaposan átvizsgálta - Mielőtt nem ismertem az Ashitat, nap mint nap azon gondolkodtam, vajon mi értelme az életnek. Biztosan tudják mindannyian, hogy egy igen ritka és végzetes betegséggel születtem. Az egyetlen gyógymód a csillag chakrajának használata, azonban ez a fajta kezelés egy másik végzetes dolgot hordozott magában. A városban tiltott technikának számít a csillag chakrajával való meditáció. Igen erős indok kell az engedélyhez. Megannyi éven át éltem a csillag mellett, a chakram lényegében megegyezik vele, s ez oda vezetett, hogy rákos lettem. Két halálos betegség próbálja felzabálni a testem. Bármelyik napon meghalhatok. Nem tudom, hogy álmomban fog elérni a vég, vagy kiszáradva fogok összeesni az ajtóm előtt. Egyet viszont tudok. Az Ashita óvja és védelmezi az embereit, és megtesz mindent annak érdekében, hogy megteremthesse az élhető környezetet. Életet ad, és életben tart. S amíg ilyen emberek között élhetek, addig tudom, hogy amíg élek, mindent el fogok követni annak érdekében, hogy viszonozzam az életet, amit kaptam. Amíg ilyen emberekkel dolgozhatok együtt, mint maguk, addig tudom, hogy életben maradok, mert életben kell maradnom. Pihenjenek ma éjszaka, holnap pedig álljunk ismét munkához. Jó éjszakát fiúk - mosolyodna el a kapujában állva, szembe a tucatnyi munkással. Shuu becsukná ajtaját, majd visszatérne nappalijába.
Szemeit alig bírta már nyitva tartani, épp, hogy össze tudta szedni a papírjait. Rendszerető volt, de mostanra beérte, ha a legfontosabb papírok vannak csak összeszedve. A székek és az asztalok így maradnak reggelig. Shuu végül ájultan dőlt el az ágyába.
Az Otumachikku városa felett örök fényt bocsátó Shindori kövek besütötték a fiú ablakain át a hálószobát, némileg elvakítva keltve a mélyen alvó shinobit. Shuu az oldalára fordulna, majd egy fél perccel később visszafordulna a hátára. Nyújtózkodna még a takaró alatt egyet, egy jóleső ásítással kísérve, majd felülne, s kezeivel megtörölte szemeit.
- Váááh bazdmeg. Khmmm, öhm... Megrémített, Shikommi doktor - pattant fel, próbálva eltakarni testét a takaróval. - Miben segíthetek? Óh, nagyon szépen köszönöm. Ha megbocsát, felöltöznék és azonnal a szolgálatára állok. Reggelizzen velem, doktor.
Shuu köntösbe bújna, melyet szorosan megkötne hasfala előtt. Otthoni nadrágot húzna, s papucsba bújna. Megmosakodna, majd végül a haját kissé megigazítva, a konyhába hívná a doktort. A reggeli mellé készítene a doktor számára egy kis pluszt, ha igényli, majd leülne az asztalhoz, lehetőleg a doktorral szemben.
- Fárasztó. Hogy bírja ezt nap, mint nap? - mosolyodna el, miközben szájába újabb adagot emelne. - Hikaru még mindig jól fő...mármint nagyon finoman főz. Jól van, rég járt itt. Való igaz, én se másztam ki a szabad ég alá az elmúlt időszakban. A munkások sokat dolgoznak, éjjel és nappal egyaránt. Kimerültek, s pihenésre lenne szükségük. Talán beszélek Toru-samaval némi utánpótlással kapcsolatosan. Elvégre Otumachikku fejlett gépein többen tudnak dolgozni, mint a fenti műhelyben. A bányászoknak is sokkalta több üreget kell felkutatni és kifaragni...Lehet Otumachikkuba szükség lesz még emberre. Maga szerint Toru sama engedélyezni fogja?
Shuu türelmesen végighallgatná Shikommi doktor válaszát, majd némiképp visszatérne a dolgozók állapotára.
- Otumachikkuban a rendelő tökéletes, de a sok sebesülés és sérüléshez nem elég, hogy megvizsgálom őket. Valami gyors módszer kellene a felszíni sérülések szinte azonnali ellátására. Ha valaki eltöri a kezét, nem feküdhet otthon heteket sem, s egy súlyosabb sérüléssel sem várhatunk, hogy begyógyuljon. Nem tud valami praktikát az efféle problémákhoz? Még az a szerencsénk, hogy eddig nem történt ilyen baleset...Leszámítva...a két bányászt. Még most sem lehetünk abban biztosak, hogy a barlang biztonságos. A kapuk ugyan védik az alagutakat, de ki tudja, miket rejthet még a hegy belseje.

Terumi Mei Csüt. Feb. 08 2018, 18:15

Az orvoslás nem éppen könnyű munka, és ezt az utóbbi napokban Shuu is tapasztalhatta. De ha más nem, ez szorosabbra fűzte a kapcsolatot közte és a munkások közt. Eddig nem igazán volt lehetősége arra, hogy megosszon pár információt az életéről, vagy hogy hallja a munkások panaszait. Egy orvos feladata nem csak a betegek ellátása, de olykor a problémáik meghallgatása is. Nem mondhatja azt, hogy nem érdekelnek a macskái, vagy hogy mit evett reggelire, hiszen az is a munkaköréhez tartozik, hogy valamivel jobbá tegye a páciens környezetét. Legalábbis Shikommi doktor így kezelte a betegeit. Ennek hatására te is kezdheted érezni a kötődést, s hogy a munkások egyre jobban megbíznak benned és olyan dolgokat osztanak meg veled, amit talán még a családjukkal sem… főleg ha arról van szó, hogy az asszony már megint tejbegrízt csinált pörkölt helyett, meg kidobta a tervrajzokat, mert azt hitte ránézve, hogy wc-papír.

Történeted hallgatva többen gyűltek köréd még abban az esetben is, ha már végeztél az ápolásukkal. Néhányan megveregetik a vállad, egy öregebb férfi mosolyogva jegyzi meg, hogy olyan vagy, mint a fia, ami számodra talán még szívmelengető is. Egy valami maradt meg benned nagyon a nap folyamán: „Az élet nem lenne élet küzdelmek nélkül. Ha megtaláltad a célod és a léted miértjét, azért érdemes küzdeni.” Hiszen erről szól minden, nem? Ha csak ülnél egész nap és semmit sem tennél, nem lenne teljes az életed. De azért vagyunk emberek, mert minden kudarc után felállunk, és tovább küzdünk, erősebbekké válunk. Ezért vagyunk mi a legkitartóbb faj.

Shikommi doktor megvigyorogja kijelentésed. Nem minden nap üdvözlik „váááh bazdmeg”-gal, de nyilván tapasztaltad, hogy nem igazán veri ki nála a biztosítékot, ha csúnyán beszélsz előtte. Akármennyi idős is a doktor, mindig szórakozott, és úgy tűnik, hogy talán még jobban is érzi magát a fiatalok társaságában, mint a vele egykorúak vagy idősebbek közt. Talán emlékezteti őt arra, mikor egykoron ő is ilyen fiatal volt és obszcén.

- O, hát persze! Egy tea is jól esne mellé – teszi hozzá, amikor eltűnsz a konyhába, hogy elkészítsd neki kívánságát.

- Tudod, Shuu, miért nem iszok annyi kávét? – kérdése hallatán valami nagyon komplikált dologra számíthatsz, ha már a doktorról van szó.

- Bár azt mondják, hogy teljesítményfokozó hatása van, ez egyáltalán nem igaz. Azok számára igen, akiknek a szervezete nincs hozzászokva a sok koffeinhez… de egy idő után, miután napi rendszerességgel iszod, és nem jut a szervezeted a megfelelő mennyiségű koffeinadaghoz, negatív hatások lépnek fel… fáradtság, levertség. És persze egy idő után a teljesítmény is csökken – sóhajt egyet.

- Ezért maradok a teánál, kevesebb a koffein és máris fittebb vagyok – emeli a poharát. Nem tudod, hogy ezt miért osztja meg veled, lehet, hogy érdemesebb lenne átállnod a teára? Vajon azzal hamarabb rájössz a dolgok nyitjára az új technológiák feltalálásánál?

A doktor csak megköszörüli a torkát, amikor Hikarut emlegeted, majd a kérdést, miszerint Toru-sama engedélyezné e a további emberek felvételét.

- Nem kételkedem benne. Ahogy tudom, Hikaru épp tárgyaláson van… egy ideje, talán amióta nem láttad, bár nem tudom, hogy miért nem osztotta meg veled ezt az információt. Talán a munka miatt, elvégre mostanában alig látszol ki belőle. Viszont ha sikerül a tárgyalás, akkor nyerünk még egy szövetséges céhet, akik utánpótlást küldenek bizonyos időközönként. Ételt, italt, és nyersanyagokat. Hiába van ekkora területünk, bányánk… egy idő után a természet is kifogy a nyersanyagokból. Ha nem fedezted volna fel Otumachikkut, lehet, hogy nem itt tartanánk – osztja meg veled az aggályait. Ez neked is aggodalomra ad okot, vagy legalábbis adna, ha nem lenne itt a földalatti város. Tényleg ennyire megfogyatkoztak volna a készletek, hogy az Ashita mások segítségére szorul? Bár mindig jobb szövetségeseket szerezni, mint ellenségeket, de azt is tartja a mondás, hogy tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. Elhessegeti maga előtt a témát, hiszen lehetséges, hogy ennek nem most van itt az ideje, de legalább tudod, hogy Hikaru hol van, és nem csak arról szól az Ashita élete, hogy bányászkodjanak.

Bár amit utóbb emlegetsz neki, az gondolkodóba ejti. Mi az, amit most tudna neked tanítani?

- Tekishutsu? Hasonló a metódusa a tisztításhoz, viszont itt nagyobb tárgyakat kell eltávolítanod. A tisztítás lényege maga a seb kitisztítása volt, a szennyeződések kijuttatása, itt a lényeg, hogyha egy kunai kerülne a karodba, a lábadba vagy neadjisten a fejedbe – húha, hát ha azt valaki túléli, megcsókolom -, akkor ezzel az eljárással könnyebbé varázsolod szerencsétlen életét. Egyszer volt egy ilyen esetem, nagyon durva volt, és emlékezetes, ezért mesélem el most neked. A páciensem elég csúnya balesetet szenvedett, bár nem tudom, milyen marha az, aki képes olyan gyorsan haladni, hogy egy kerítés átszakítsa a mellkasát. No mindenesetre ez a szerencsés marha túlélte úgy, hogy egy kerítéssel a mellkasában szaladgált, az operáció pedig elég hosszas volt. Ki kellett szednem belőle úgy, hogy ne vérezzen el, s lehetőleg ne sértsem más szervét… és ne legyen egy nagy lyuk a mellkasán. Persze nem csak ebből a technikából állt a procedúra, és idővel te is majd eljutsz arra a szintre, hogy ilyen nagy operációkat vezess. Ez önmagában nem elég, hogy felgyorsítsunk egy folyamatot, de az eddigi technikákkal kombinálva már önmagában megállítottál egy fertőzést, amivel megelőzted azt, hogy nem kell levágni mások lábát – ironikus. Ha lenézel a saját lábadra, akkor meg pláne, hogy ironikus. A tiedet már nem lehetett megmenteni, hiába az a sok technika… van, amit ilyen alapszintű jutsukkal nem lehet megoldani.

- Szóval haladjunk csak szépen sorjában. Mi az, amit tudsz? Nagyjából meg tudod állapítani, hogy mi a páciens baja. Ki tudod tisztítani a sebet. Meg tudod gátolni a vér gyors alvadását. És a Gyorsgyógyítással, mint azt a neve is mutatja, felgyorsítod a gyógyulást. Ha még ezt is megtanítom neked, akkor még könnyebb lesz a dolgod, ha találkoznál egy közel hasonló esettel, mint az enyém – a doktor befejezi a reggelijét és a teáját, majd időt ad neked, hogy elvégezd, amire még szükséged van.

- Amint végeztél és készen állsz, gyere a rendelőmbe – igen, a sajátjába.

Ha végeztél, és megérkeztél Shikommi doktor irodájába, akkor jobban is szemügyre veheted, hogy az orvos most sem szűkölködik semmiben. A legutóbbi törmelékek után minden a helyére került, talán még tágasabb is lett. Shikommi orvosi ágyán máris egy beteget látsz.

- Hajnalban történt az eset, hogy egy vasrepesz Yoshi lábába repült, amikor az egyik járatot próbálták tovább szélesíteni – mutatja a doktor közben, hogy Yoshi lába véres, és elég mélyre fúródott az a szilánk a vádlijában.

- Mint azt mondtam, a technika, amit most tanulni fogunk, hasonló a Tisztításhoz, viszont sokkal óvatosabban kell figyelned a chakrádra és a sebre is. Most minden tanult technikát vegyítened kell, mert egy óvatlan mozdulat, és nem tudjuk megmenteni a lábát. Figyelni foglak, és bízom benned, szóval ne aggódj. Csak higgadtan, gondold át előbb, hogy mit kell tenned, ha időre van szükséged – a doktor leül melléd, de egy picivel távolabb és onnan figyeli a procedúrát, ha bármi segítség kellene, akkor itt lesz melletted.

**Amori Shuu** Kedd Feb. 13 2018, 00:05

Shuu elmosolyodik, miközben az orvosnak háttal állva, vizet tenne fel forralni.
- Hm. Ha tea, akkor legyen tea. A lényeg, hogy meleg legyen. Éreztessem a testemmel, hogy még élek és érzek. Igyunk hát teát. - a fiatal kócos ifjú félretolta a kávéhoz szükséges alapanyagokat, s ehelyett friss teafiltert helyezett a fortyogó vízbe. Shuu mind a kávé, mind a tea illatát egyaránt szerette. Talán a teát jobban valamivel.
Miután helyet foglalt ő maga is az asztalnál, nekilátott az evésnek. Az ifjú feltaláló agya még nem igazán kelt fel, így inkább csak hallgatta egy ideig Shikommi doktor beszámolóit. A doktor megemlítette Hikaru távollétének okát. Shuu figyelme ekkor jobban koncentrálódott az orvosra immáron, elvégre a lány igen csak fontos szerepet tölt be az életében.
- Mondja csak, Shikommi doktor. Hogy érti azt, hogy egy ideje. Mennyi ideig szokott tartani egy tárgyalás? Nem is tudtam, hogy Hikaru üzletkötő. Nem gondolja...izé...nem érzi, hogy...szóval...eshet...esetleg...valami...baja? - dadogja ki félénken kérdését, majd felkrákogva köhög néhányat. Bár Shuu tisztában volt vele, hogy a doktor pontosan tud a lánnyal való kapcsolatáról, nem szeretne nyíltan beszélni erről. Zavarban volt, illetve félt is. Ha Toru samanak a fülébe jut, ha még nem jutott, bár akkor valószínűleg Shuu már nem élne, de ha a fülébe jut egyszer, hogy mit csináltak ők ketten, akkor lehet a fiút bevágják konzervnek. Ugyan a feltaláló felé mindig is a jó arcát mutatta, a róla keringő pletykák, és az a természetellenesen zord és félelmetes kiállása elegendő ahhoz, hogy Shuu megrémüljön.
Szerencsére nem kellett sokáig tereltetnie a szót, hogy legalább a vörös feje kifehéredhessen egy kicsit, ugyanis Shikommi doktor azonnal rátért az újabb vizsgálatok és műtétek alaptudásának átadásába. Újabb ismeretekkel látta el a fiút, s vázolta neki fel az alapjait egy olyasfajta technikának, mely részben hasonlít a napokban eltanult Tisztításhoz. A mostani jutsu azonban némiképp másabb. Különböző eszközöket lehetünk képesek kivonni úgy a testből, hogy az ne vérezzen el. Hasznos technika lehet, főleg egy olyan személy esetében, aki szinte heti rendszerességgel robbantja magára a saját laboratóriumát. Shuu kísérletei gyakran kezdődnek hatalmas robbanással, ám utána általában gyors számításokkal tudja bekalibrálni az adott energiát és chakrat. Mindenki bízik és elismeri Shuu tudását, még annak ellenére is, hogy lassan Otumachikkut többször rázta meg földrengés, mint amennyi fa van a Tűz országában.
Shikommi doktor egy nem túl szép meséjét előadva Shuu elmélázott. Hikaru jutott eszébe. Csak nem eshetett baja. Nem, kemény lány, tud magára vigyázni. De ki tudja, milyen tárgyalásra ment. Bár Shuu nem ismerte a Csillagon kívüli országokat, így csak elképzelni tudta, miféle helyekre is kerülhetett a lány. Majd ha visszajön, kap Shuutól egy saját páncélt. Egy olyat, ami megvédi őt mindentől, és kimenekíti a szorult helyzetekből. Egy páncélt, ami megóvja és meggyógyítja ha netalán megsérülne. Shuu számára nagyon fontos volt a lány, s ugyan mostanság ezt nem mutatta ki, munkájába temetkezve is azért dolgozott éjjel és nappal, hogy itt maradhasson a szervezeten belül. Hikaruval együtt. Ha Toru sama azt látná, hogy a fiú, akinek már kétszer megmentették az életét, a munka helyett a lányát dolgozza, nem biztos, hogy egy darabban lenne kidobva Kinzoku no Toshi kapuin kívülre. Shuunak tehát dolgoznia kell. Méghozzá sokat.
Miután az orvos elment, Shuu a fürdőbe sietett, s összeszedte magát. Arcát megmosta meleg vízzel, majd tiszta ruhát öltve magára összeszedett néhány papírt és tollat, egy kisebb bőrtáskába helyezte, melyet a hóna alá csapva lépne ki az irodából, s sietne Shikommi rendelőjébe. A doktor már várta.
Az egyik függöny mögé invitálva a fiút, betekintést nyerhet Shuu egy igen csak durva és friss sérülés látványába. Az egyik dolgozó lábából egy igen csak éles törmelék lógott ki. A feladat egyszerű volt, a kivitelezés csak a kutatón múlott.
- Hm...Nos...lássuk csak, miként is kezdeném... - töprengett a fiú, miközben köhögött ismét - Hozzá kell tennem, a reggelim nem ért le teljesen, ez a seb pedig igen csak csalogatja vissza. Ezután biztos, hogy kihagyom az ebédet. Na lássunk hozzá. Jó napot kívánok, a nevem Amori Shuu. Shikommi doktor segédje vagyok, én fogok segíteni a panaszán. Ami...eléggé szembetűnő, és gusztustalan. Látta volna a kezemet, amikor ráomlott egy sziklafal. Na az sérülés volt, ez csak karcolás...kikapjuk egy-kettőre - mosolyodott el a fiú, miközben kezeire a táskából elővett kesztyűket húzna.
- Először is a chakrammal óvatosan a sebbe koncentrálnám. Ezután a sebből a tárgyra vezetném egy részét, és szétválasztanám őket. Amint megvan a két külön chakraadag, lassan távolítanám el az idegen eszközt, míg a sebben maradt chakrammal felgyorsítanám a véralvadást. Miután eltávolítottam a repeszt, kitisztítanám, s megerősíteném a véralvadást. Végül a Shousennel kezelném és gyógyítanám be a sebet. Kötést helyeznék rá, pont úgy,a hogy tanította, szorosan de azért nem túl szorosan...Félszorosan. Nos, mit gondol, Shikommi doktor? Sikerülne a műtét?
Ugyan a páciensnek igen csak furcsa lehet, hogy a segéd elméleti levezetést tart arról, mit is szeretne tenni. Úgy tűnt, határozott volt a menetében, azonban elég bizarrul hathat, ha állításában a fiú tévedne. Talán ő maga sem feküdne be egy orvos asztalára úgy, hogy a műtét előtt nem tudja az orvos, mit kell tennie. Ha viszont Shikommi doktor helyesli a sorrendet, a fiú óvatosan végrehajtaná a teljes folyamatot. Néhol Shikommi doktor kérné fel egy csipesz, némi víz és a végén a kötözőszer odaadásához.

Terumi Mei Hétf. Feb. 19 2018, 20:11

A doktor nem válaszol a kérdésedre, mely Hikaruval kapcsolatos, azonban észreveszed rajta, hogy ezen most nagyon gondolkodóba esett és még az állát is dörzsölgeti. Az viszont biztos nem jelenthet jót. Vajon tényleg jók a megérzéseid, és Hikaru most nagy bajban van? Vagy egyszerűen csak elég messzire utaztak ahhoz, hogy sikerüljön az új kapcsolat megteremtése egy potenciális ügyféllel? Nem tudhatod biztosra, ugyanis úgy tűnik, hogy egyikőtök sem firtatja tovább ezt a témát pechedre... vagy mázlidra. Viszont már az is igaz, hogyha a doktor tud a kettőtök kapcsolatáról, akkor miért nem szólt még eddig Toru-samának? Vagy ha szólt, akkor miért nem történt még semmi? Lehet, hogy csak te gondolod túl, és semmi baj nem származna abból, ha mindenki megtudná, elvégre a szervezetben mindenki téged istenít. Ha valaha is elrontottál valamit, a nagyfőnök nem téged vett elő, hanem az egyik alád beosztottat, hogy miért nem végzi úgy a munkáját. Talán egyszer láthattad szigorúnak, amikor a denevért lencsevégre kaptátok, akkor sem láthattad még teljes "vértezetében".

Miután Shikommival elváltatok egymástól, hogy elkészülj, ő addig a rendelőjében várt és fogadott téged. A páciens egy kissé meg volt illetődve, hogy most nem a doktor végzi a munkáját, de a férfi látszólag élvezte, hogy végre nem egyedül kell dolgoznia és nem minden feladat rá hárult. Meg kell vallani, nem úgy nézett ki, mint aki nem szereti ezt a fajta melódiát, sőt, talán túlságosan is hódolt ennek a szenvedélyének, különben ha nem bírná, már rég itt hagyta volna. Az is való igaz, hogy nem könnyű mindenféle segítség nélkül egyedül ellátni a szervezet sebesültjeit, akikből naponta van több is. Nem csak a sérülések szerzése miatt, de a folyamatos betegségek kezelése végett is, no meg a bányákban nem épp friss a levegő, könnyen előfordulhat, hogy valaki asztmás lesz, vagy elkapja a SandRot-ot (Ja, nem, az star wars).

- Akkor elég hamar hozzá kell majd szoknod ehhez, Shuu, különben úgy eshet, hogy napokig koplalnod kell - közli veled a doktor, talán egy kis kioktatást vélsz felfedezni a hangjában, bár több aggodalommal fűszerezve. Mindig volt valami a kommunikációs készségeiben, azt is mondhatnánk rá, hogy hóbortos és szórakozott, de milyen lenne ilyen munka mellett? Inkább ez, mint a merevség, nemde?

- De legalább jó a humora - teszi hozzá a páciens. Biztosan a "gusztustalanra", és az "egy-kettőre kikapjukra" értette. Úgy tűnt, hogy legalább szellemileg elég erős első beteget kaptál, ami azt is jelenti, hogy hisztiktől mentes lehetsz a mai napon.

A doktor mindvégig a sebet nézi, miközben téged hallgat és körülbelül minden félmondatod után bólint egyet, nyilván elképzeli a metódust, miközben levezeted elméletben, hogy mit is tennél. Miután végeztél, még egy perc néma csendet áldozott a sebnek, majd kizökkentve bámult rád.

- Shuu, én azt hittem, már elkezdtük! - néz rád, mint aki totálisan nincs itt elmében és talán már dimenziót is lépett, de ezzel azt is jelezte egyidejűleg, hogy megkezdheted a procedúrát, hiszen minden így van, ahogy elmondtad. Közben ő is segítene, és úgy viselkedne, mintha most ő lenne az asszisztensed. Ha kérdeztél tőle, akkor válaszolt, ha nem voltál biztos a dolgodban, akkor megerősített benne vagy épp segített, de egy percig sem hagyta, hogy kicsússzanak a dolgok a kezeid közül. Nem mintha úgy tűnne...

// Erre kérek még egy zárót, amiben levezeted a műtétet az eddig megtanult technikák segítségével. Aztán írok egy zárót és egyben kezdő posztot is, mivel most egy újabb "korszak"-záráshoz érkeztünk. A következő posztomban azt is leírom, hogy Shuu milyen tudásra tett szert az eddigi posztok alapján. ^^ //

**Amori Shuu** Kedd Feb. 20 2018, 00:04

- Örülök, hogy jó kedvében van. Ne is húzzuk az időt. - mosolya még most sem lankadna az ifjú feltaláló orvosi segéd arcán, csupán egy újabb köhögés által okozott erőltetés rajzolná ki arcának egy másik mimikáját. Shuu felhúzná a fekete kesztyűket kezeire. Hogy miért pont fekete? Mert a fiú szerint bizarr, ha egy műtét végén csupa vér mindene, s ez látszik is. Ha már így is úgyis véresnek kell lennie, ne lássa magán. Közelebb lép az asztalon fekvő pácienshez, s a sebe felé fordulna. Két kezét a kiálló repesz felé helyezi, majd megkezdi a chakrajának koncentrálását. Shuu kezei körül hamar megjelenik a zöld aura, mely a medikus chakra jelenlétét sugallja.
- Ez most egy kicsit fájni fog. Ha nagyon fájna akkor szóljon. Elvégre három napja vagyok orvos - mosolya még mindig széles volt, ám szemeiben egy másfajta tűz lángjai kezdtek lobogni. Az ifjú feltaláló a kezében keringő chakrat az eszközbe vezeti, onnan pedig a sebbe. Lassan haladna, használója nem siettetné a haladását. megfontoltan, precízen, épp úgy, ahogy minden mást. Shuu precíz ember volt.
A chakra lassan belepte az egész sebet, ám leginkább ott koncentrálódna, ahol a repesz beékelődött. Körbevenné mind az anyagot, mind a dolgozó húsát, hogy egységesen tudja majd folytatni a műtétet az eltávolítás után. Miután létrehozta a chakraburkot a seb körül, lassan bal ujjaival ráfogott a szilánkra, s óvatosan húzni kezdte azt. A helyét chakraval töltené fel, mely beolvadna a munkás húsát körülvevő vérbe. A chakra fokozni kezdené a véralvadást, hogy ne vérezzen el azonnal. Miután kellőképp megköti azt, teljesen kihúzza a szilánkot, majd Shikommi doktor felé emelné. Miután a doktor elvenné, Shuu vizet kérne, melyet a sebbe öntene. Egy fél kortynyi víz, talán annyi sem kell ahhoz, hogy Shuu képes legyen kimosni, s némi chakra vegyítésével kitisztítani a sebet. A chakras víz mintha magától mozogna a sebben, majd miután a húsban szinte örvénylő víz alaposan áttisztítaná az üreget, kifolyva elhagyná a műtét helyszínét. Shuu leginkább a jobb kezével operálna, hiszen az biztos nem kezd rángásba, vagy csúszna meg a bőre mert izzadt. Habár a bal kezében bízik jobban, a mechanikus karjának számos olyan előnye van, melyre emberi kéz nem képes.
Miután kitisztította a sebet, a húsba vezetett chakraval még inkább rákoncentrálna a vér alvadásának felgyorsítását, hogy immáron teljesen megszüntesse a vérzést. Kezét már a sebre helyezi, hogy még pontosabban tudja szétoszlatni, nem akadályozta már az idegen anyag ebben. Miután a páciens lába már nem vérzett, Shuu megemelné a tenyerét, s a zöldes aurával bevont kezét lassan fel, s alá mozgatná, gyógyítaná be végleg a sebhelyet. Hosszú percekig hagyná a lába felett a kezét, hadd gyógyulhasson be teljesen. Ez a derék ember megérdemel egy kis pihenést, Shuu pedig azt akarja, hogy az Ashitaban mindenki a legjobbat kapja, legyen szó ételről, pihenésről, munkaeszközről és környezetről.
- Talán egy kis heg maradhat a helyén, de megtettem mindent, hogy ne szenvedjen tovább. Még bekötjük a sebét, utána pedig menjen haza. Pihenjen vele egy három, négy napot, mire újból munkába állna. Majd intézkedem a helyettesítésről. Személyesen megyek a járathoz, segítek a többieknek kiszélesíteni az utat, hogy hozzáférhessünk rendesen a csillaghoz. - mindeközben Shuu az orvostól kapott kötözővel tekerné be lassan a sebet. A rétegek kellően szorosan voltak, épp annyira, amennyire Shikommi doktor elvárta annak idején. - Maga pihenjen addig. S ha bármi baj lenne, tudja hol az irodám. Meg is volnánk. Látja, nem is volt olyan vészes.
Shuu miután befejezné a kötést, segítene a páciensnek felkelni az ágyból, majd kikísérné az ajtóig.
- Naaa, milyen voltam? - teszi fel kérdését kissé félénken. Shuu megvárná, amíg a doktor kielemezné Shuu első komolyabb műtétének sikerét vagy éppen bukását. A fiú figyelne minden észrevételre, ami elhagyja az orvos száját. Shuu adott a szavára. Egyfajta mentoraként tisztelte őt. Hisz az is volt.
- Hát köszönöm Shikommi doktor az élményt, de úgy tűnik, holnap nekem kell mennem a bányába, helyettesíteni a férfit, úgyhogy ha nem haragszik, elköszönnék. Vagy netalán valamit óhajtana még?
Ha a doktor mondana valamit, természetesen megvárja a fiú, majd visszatérne Otumachikku falai közé, egyenest az irodaházba, majd aludni térne. Holnap segíteni kell majd a bányászoknak. Talán visz két Yodait is, hogy még több terhet vehessen le a vállukról. De az is lehet, hogy hármat. Majd holnap meglátjuk.

Terumi Mei Pént. Feb. 23 2018, 20:59

// Hát ez most nem lesz hosszú. Very Happy

Akkor ahogy megbeszéltük, kicsit változtatok, és csak a zárót írom meg, később pedig a kezdőt egy új reagban. //

A doktor egy pillanatra se vette le rólad a szemét és a pácienst is figyelte, hiszen az a legfontosabb, hogy mindeközben az ő arcukat is megfigyeljük: éreznek e fájdalmat, jól viselik e, vagy kissé rettegnek az új orvostól. Úgy tűnt, hogy legelső páciensed egész jól tartja magát még így is, hogy nem kapott érzéstelenítőt, ugyanis lesznek ilyen pillanatok, amikor nincs idő ilyesmire és azonnal kell cselekedni. Talán szerencséd is volt, hogy nem egy hisztis ember került a kezeid alá, aki mellé még ficánkolna is ezzel nehezítve a dolgod. Bár ez még egyszer sem fordult elő, ugyanis az itt élő és dolgozó emberek is nagyon jól tudják, hogy bármi rossz mozdulattal hátráltatnák az orvos munkáját, így a lehető legtöbb úton közre kell működniük ezzel is könnyítve az ő feladatukat. Shikommi közben teljesítette a kéréseidet, forró, tiszta vizet hozott, törölközőket, hogyha rosszabbra fordulna a helyzet és a páciens elvérezne. De nem így történt. A doktor végig bólogatott, arcán a büszkeség jele volt tapasztalható, hiszen minden utasítást úgy követtél, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, és minden eddig tanult technikát maximális erőbedobással alkalmaztad a siker elérése érdekében.

- Áh. Inkább a heg, mint a lábam - közli a műtött fél. Lehet, hogy ez kicsit szíven üthet, hiszen neked elég nagy heg lett a lábad helyén. Bár okod talán nem is lehet panaszra, hiszen még jobb is, mint az eredeti... persze az ember mégiscsak örül annak, hogyha minden a helyén marad, olyan állapotban, mint ahogy annak lennie kell.

- Köszönöm, Shuu úrfi, igazán kedves - mosolyodott el a férfi, mikor kikísérted az ajtóig, majd bicegve távozott a látókörötökből.

- Remek. Ezzel el is sajátítottad az alapokat. Innentől már csak ezekre kell támaszkodnunk, ha tovább folytatjuk a tanításodat, ezt a tudást pedig bármikor előveheted. Mindennek nyitja a tiszta elme és a megfelelő chakra-mennyiség! - emeli fel mutatóujját, ezzel kicsit az állát is megemelve, mint ahogy azt a filozófusok teszik egy újabb gondolat megszületésénél. Vagy az okostojások. A kettő közül a doktor inkább az utóbbi volt, bár ezt egy percre sem igyekezett eltitkolni. Ebben a világban, főként az Ashitának nagyon nagy szüksége van a zsenipalántákra.

- Nem, nyugodtan menj dolgodra, Shuu. Úgy gondolom, találkozásunk hamar eljön - int neked, hogy elbúcsúzzon. Ő maga a helyszínen marad, hogy elpakoljon, ebben viszont már nem kéri segítséged, s ha fel is ajánlanád, akkor is utadra bocsát.

// Gratulálok a szép játékhoz, egy újabb korszak-záróhoz érkeztünk. Ezzel a poszttal pedig felírhatod Shuu adatlapjára a Tekishutsu / Tisztítás technikát.

Amit Shuu megtanult hosszú játékunk alatt, azt most itt foglalom össze: Mivel nem csak a doktortól, de élményben, és a tőle kapott könyvekből is megtanulhattál pár dolgot, ezért Középszinten ismered az emberi testet, avagy az Anatómiát. Alapszintű elsősegélynyújtás. Felismersz pár betegséget, viszont a tüdő legtöbb betegségét már tudod saját betegségednek köszönhetően. A tanulásoknak és annak köszönhetően, hogy Shikommi elég extrém helyzetbe hozott, javult a reflexed és a chakrakontrollod.

Az eddigi kalandra összesen +45 chakrát írok jóvá, +5 a késés miatt, így +50; és + 15 TJP-t.

514 + 50 = 564

72 + 15 = 87

Csak így tovább! //

Terumi Mei Csüt. Május 03 2018, 17:02

// Tudom, hogy már hamarabb kellett volna kezdenünk, s ezért elnézésedet kérem, az utolsó hónapokat rúgom a suliban és nagyon bele kell húznom, hogy minden meglegyen... de ezt úgyis tudod. Very Happy

Ha nem tudok írni egy hónapon belül, akkor az élet közbeszólt. A késésért +10 ch. //

Árnyjáték

Számodra egy leheletnyi idő telt el azóta, mióta sikerült ideiglenesen megmenteni a tüdődet. Ha nincs a találmányod, s nincs Shikommi doktor hozzáértése, talán mára már... de ebbe ne is merjünk belegondolni. Kockázatok nélkül nincs nyereség, erre te magad vagy a legjobb példa.

Épp az irodában ültél Shikommi doktor asztalán, ez a látogatás már mindennapossá vált. A doktor úgy rendelte, hogy minden reggel és este ellenőrizni kell a mechanikus tüdőt, hogy mennyire bírja el a nyomást, mennyire szolgál jól, s hogy egyáltalán működik e. Minden alkalommal egy egy olyan szerkezetet tartott a kezében, ami jobban hasonlított egy pisztolyra, mint egy orvosi műszerre, s ha közelebb emelte a tüdődhöz, furcsa pittyegő hangot hallatott. Amikor lassú, kimért volt a pittyegés, a doktor elégedetten bólogatott, de ha zúgott vagy felgyorsult, a mellkasodon babrált, hogy elérje a tüdő alapbeállításait. Ezen kívül még vért is vett tőled, bár azt csak hetente egyszer, hogy megfigyelje, miként alakul az egészséged.

A bázis eleinte csendes volt, mintha minden lélek aludni tért volna, s végtelen álom pergett volna a város szemeire. Furcsának találtad, hiszen Otomachikku mindig tele volt élettel, mindenki dolgozott és serénykedett valamin, most azonban csak a fontosabb emberek jártak fel-alá eszeveszetten, mintha történt volna valami. Shikommi doktor a vártnál csendesebb volt, egész idő alatt nem mondott semmit, csak hümmögött, vagy az arca játszott különböző kifejezéseket. Egy-egy izzadságcseppet fedeztél fel a homlokán, s mintha most a szeméből is kiveszett volna a lelkesedés fénye.

Ha rá is kérdeztél, aligha mondott bármit is, azonban nem várt látogatód akadt Toru-sama személyében.

- Doktor. Szükségem lenne Shuu-ra. Maradjon, de zárja be az ajtót - utasította, az orvos pedig úgy tett. Toru-sama leült veled szemben, karját megtámasztotta lábain, s összekulcsolta két kezét.

- Hogy érzed magad, Shuu? - kezdett ezzel illedelmesen, ugyanis mégsem rohanhat bele a dolgok közepébe. Ha válaszoltál, csak komoly arccal bólogatott.

- Egyszerre két problémával állunk szemben. Egy kisebb pánik ült az emberek arcára, ugyanis az ételszállítmány egy hete nem érkezett meg. A tartalékaink lassan felélődnek, rá vagyunk kényszerítve arra, hogy minden egyes embernek kiporciózzuk az ételt. Ezenfelül... tudom, hogy közel állsz a lányomhoz. Egy hónapja nem tért haza, ez nem vall rá. Ha nem is miattam, de miattad már rég itt lenne. Nagyon jó diplomáciai képességekkel áldotta meg a sors, eddig soha nem tartott egy megbeszélés sem egy hétnél tovább, nyilván megérted, hogy kezdek aggódni. Talán már hamarabb kellett volna szólnom. Most a te segítséged kell kérnem... ezek az emberek... az Ashita emberei nem katonák, csak kevesen vannak köztük, akik egyáltalán értenek ahhoz, hogy hogyan kell egy kalapácsot másra használni a fém megformálása mellett. Az a gyanúm, hogy a két esetnek köze lehet egymáshoz, de ha nem is így van... a fene egye meg! Egyedül rád számíthatok ebben az istenverte pokolban! Mond meg, mire van szükséged, milyen segítséget adhatok! - a gépesített vörös szemet még sosem láttad ilyen forró izzásban. Úgy hitted, hogy Toru-sama egyáltalán nem törődik a lányával, de ezek alapján valaki hazudott. S honnan tudta meg, mi van köztetek? Nem mintha nem lenne olyan egyértelmű, ám ez aligha érdekli. A segítségedre van szüksége. Magad is jól tudod, hogy az Ashita emberei inkább kovácsok, szerelők és csodabogarak társasága, akik csak feltalálni tudnak, és bemutatni a termékeiket, harcra azonban egyikük sem született.

Toru-sama várt a válaszodra, amivel így a társasága megnehezítette a helyzeted. Ha most nem lenne itt, talán fel tudnád tenni a kérdéseidet Shikomi doktornak, de most erre nem volt semmilyen lehetőséged. Ha kérdezni akarsz, egyenesen a vezetővel kell megbeszélned mindent, aki biztosan nem örülne egy negatív válasznak. Ha mégis így történne, biztos vagy abban, hogy ő maga megy el arra az átkozott helyre és szétszed mindent és mindenkit.

**Amori Shuu** Pént. Május 11 2018, 01:26

Shuu a doktorral szemben ült. Shikommi éppen befejezte rajta a szükséges teszteket, hogy megfelelően működik e a tüdeje. Shuu egy hete jár reggel és este a doktor irodájába. Ugyanaz a rutin. Shuu, miután beköszön, helyet foglal, s szétcsatolta kimonojának felső részét, hogy a mechanikus tüdőhöz szabad utat nyithasson, Shikommi doktor pedig azonnal hozzá is lát egy különleges eszközzel megmérni a fiú tüdejét. Alig egy hete, hogy a fiú új életet kaphatott, ám annak ellenére, hogy betegsége megszűnt, a tüdeje nem mindig működött megfelelően. Ilyen sípoló hangot hallatott a doktor műszere. Szükség esetén Shikommi némi kalibrálást, hangolást végzett, melyeket a fiú árgus szemmel követett mindig. Szeretett Shikommi doktor közelében lenni, főleg, amikor dolgozik. Kevés emberen látta azt az elszántságot és tehetséget, amelyet az orvoson, mikor két kezével dolgozik. A fiú nagy példaképévé nőtte ki magát a doktor, s rajongását sokszor ki is fejezi. Nem bánta, hogy az ő egyik fő szervével dolgozott éppen, mert tudta jól, amíg Shikommi doktor itt van, nem eshet bántódása az amúgy igen csak hánytatott sorsú feltalálónak.
Éppen a mérés utáni teát kezdte kavargatni a fiú.
- Tudja doktor, mit vettem észre? Otumachikku elnémult. A dolgozókat jó pár napja nem láttam, ám eddig az irodában voltam leginkább, s csupán most reggel tűnt fel a csend, ahogy ön felé jöttem. Derék emberek ezek, megérdemlik a pihenést, csupán feltűnt. Hikarut sem láttam már vagy...négy hete talán. Nem is tudja, mi történt velem. Nem tudja, merre van? Bár alig két éve vagyok itt, ennyi időre még sohasem ment el, legalábbis, ahogy észrevettem. Remélem, nincs baja...khm... - leplezi zavarát egy köhögéssel, majd próbálja menteni a helyzetét - Bár Toru-sama lányát szerintem még Kagemorit se tudná legyőzni. Na de...képzelje doktor, mit építettem a napokban*... - kezdene bele a fiú az elmúlt éjszaka sikereibe, mikor az ajtó hirtelen kinyílik, pontosabban majdhogynem beszakadt. Toru-sama lépett be zavartan, s először a fiúra, majd a doktorra nézett. Shuu nagyot nyelve hajtotta meg a fejét, miután felkelt a székből. A kezében lévő teát ki is öntötte egy kicsit.
- To...Toru-sama. - köszönti a vezetőt. A férfi még mindig oly rémisztő, mint ahogy Shuu emlékeiben megmaradt. A tekintély és a félelem gyermekének tökéletes újjászületése. S az a vörös szem...na attól fosik igazán Shuu.
- Köszönöm, jól. - válaszolja tömören. Tudta jól, hogy nem a fiú állapota miatt rontott be a férfi, csupán illemből kérdezett rá. Shikommi doktor ez idő alatt bezárta az iroda ajtaját, ahogy a férfi parancsolt. Shikommi doktor zavart volt. Ám nem Toru-sama miatt. Nem csak miatta. Shuu észrevette már a doktoron, hogy nem olyan, mint eddig, valami nincs rendjén. Izzadt volt a homloka is, mikor Shuu éppen az elmúlt napokban megfigyelt eseményeket taglalta. Nem szokott izzadni a doktor. Még akkor sem, amikor épp az egyik végtagját kell a helyére tenni, vagy pontosabban helyettesíteni a fiún. Valami baj volt, ezt érezte a fiú. De vajon mi?
Toru-sama nem hagyta kételyek között a fiút, s szembesítette nem is egy, hanem egyszerre két problémával. A szállítmányok nem érkeztek meg egy hete, ami aggasztó, s egyben választ adhat, hogy miért nem dolgoznak az emberek napok óta. Éheznek? Az Ashitaban? Hogy lehetséges ez? Shuu sajnos nem tudta feltenni a kérdéseit, egyelőre nem. Amit ezután pedig Toru-sama mondott, valósággal lesokkolta a fiút. Hikaru bajban volt. Jól érezte. Egy hónapja már, hogy elment valamiféle tárgyalásra és még mindig nem érkezett vissza. Shuu tudta jól, érezte valahol belül, hogy bajban van.
Hikaru. Ez a név többet jelentett mindnennél Shuu számára. A lány, az egyetlen aki felé több érzelmet táplál, mint a saját apja vagy épp az Ashitahoz érzett hűségnél. Szeretetet. Kötődést. Köteléket a világban. Hikaru volt, aki segítette őt, aki ott volt, amikor bajba került, s támogatta őt mindenben. Ugyan Shikommi doktor adott Shuunak új kezet és lábakat, mégis, Hikaru volt, aki járni tanította őt. Új világokban járni. Támasza volt, több, mint egy mechanikus végtag. Lelki támasza volt a fiúnak. S az első szerelme. Most pedig bajba került. S bár Shuu sohasem keveredett eddig bajba, konfliktusba, mégis, valahol mélyen lángolni kezdett a még ép szíve. Fájdalmat érzett, s ürességet. Mi van, ha nem képes cselekedni, ha elveszíti. Nem az, nem lehet.
Mechanikus keze automatikusan szorult ökölbe, darabokra törve a csészét. Shuu előre lépett, majd oly határozottsággal az arcán felelt a vezetőnek, mint amikor először munkába állt. Tudta jól, most nincs idő dadogni, zavarba jönni. Toru-sama kész tények elé állította, Shuu agya pedig azonnal kattogni kezdett.
- Szükségem lesz Kokoro-samara és B-re. Tudom jól, hogy sem a kovácsok, sem pedig a bányászok nem képesek harcolni. De ott vannak a Yodai-ok. Hat teljes egészében elkészült és némileg módosított Yodai van a műhelyemben. Adjon nekem húsz percet, Toru-sama, s mondja, hova kell mennem. Ha a két ügy összefügg, nincs vesztegetni való időnk, s ki tudja, Hikaru mióta lehet fogságban. Bármi is történt...kiszabadítom a lányát, uram, erre esküszöm - teszi a szívére a gépesített jobb öklét, erősen belenyomva a ruhájába. - S ha valóban elárulták az Ashitat, teszek róla, hogy megtanulják a helyüket.
Shuu, amennyiben szabad utat kap, az irodája felé siet, hogy minél hamarabb felöltözhessen és elkészülhessen. A nemrégiben beújított fekete nadrágjába bújik, majd betűrve felsőjét, felölti a szintén fekete kabátját. Kezére ugyan felhelyezi a hoshigakurei fejpántot, most ez nem nemzet érdekű küldetés, hanem az Ashita első, valós küldetése. Emellett személyes ügy is. Bárki is rabolta el Hikarut, megkeserüli még. Ebben biztos volt a fiú. Miután elkészült, az iroda barkácsszobájába sietett, majd gondosan elzárta a yodaiokat hat, tenyérnyi méretű gömbbe. Emellett vitt magával még egy vaspáncélt a sajátján kívül, a Kimasukat, a Borugant és a Batoshit is magához vette. Mivel még sohasem volt efféle küldetésen, sőt...leginkább semmiféle küldetésen, nem árt, ha mindenre felkészült. Természetesen a Toriga'Shi ott lógott az övén, ez volt az egyetlen, melyet nem pecsételt el, csupán kabátjának rejtekébe bújtatta. Amióta feltalálta a fiú, még egyszer sem használta senki ellen. Egyetlen egyszer volt arra példa, hogy megfélemlítésként alkalmazta, ám nem tudta, mi lett volna, ha meghúzza a ravaszt. Reméli, hogy most sem kerül rá sor, ha viszont szükséges, Hikaru miatt nem fog habozni.
- Szerinted kolléga? Kell használnunk?
- Hiszen azért találtuk fel nem? - beszélt magában, miközben lassacskán elkészült az öltözködéssel. Végül a csillagnyakéket lógatta mellkasára, mielőtt összegombolta volna kabátját. A maszkot, mely segített a lélegzésben, s amúgy is pjúr epicül nézett ki, egyelőre hóna alá fogta bal kezével, majd elindult az Ashita bejárata felé. Ott várná meg a két kísérőjét és Toru-samat, hogy tájékoztassa őt, ha eddig nem tette volna meg.

*= Az elmúlt egy hét, s hogy mit is épített megint Shuu, a hamarosan írandó élményben lesz kifejtve

Ajánlott tartalom