Rengar

Egy ágyban fekszek. Felülök. A hányinger szinte egyből rámtört. Szememmel ide- oda kapkodva egy tárgyat keresek amiben megfelelő helye lesz a gyomrom tartalmának. Egy vödröt találtam az ágy mellett, amibe gyorsan el is helyeztem a számon kiömlő undormányt. Már sokkal jobb, azon kívül hogy még mindig a számban éreztem azt a kellemetlen, sós ízt. Ismét körülnéztem, nyugodtan, és rá kellett döbbennem, hogy fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok. Egy fából készült ház, csak egy asztal van benne meg pár szék. Az asztalon mécses, de cserébe nincs ablak. Dohos helység úgy az egész együtvéve. Az ajtó az asztal mellett balra található.  Egyenletes sebességű, finom lépésekre lettem figyelmes. Ösztönösen a shurikentartó felé kaptam a kezem, amikor észrevettem hogy nincs nálam, pánikba estem. Szerencsére a következő pillanatban, az ajtó kitárult. Egy gyönyörű nő lépett be az ajtón. Hosszú fekete haja, és telt keble volt. Csak egy kicsit magasabb nálam. A húszas évei elején járhatott. Ujjatlan fekete kimonot viselt, szintén fekete nadrággal. Fejpánt nem található a homlokán.
- Végre felébredtél…- mondta kissé szemrehányóan, de még így is megnyugtató volt hallani a hangját. Különös. - Jobban vagy már?- kérdezte. Gondolom az előbbi okádásra célzott.
- Persze!- válaszoltam. A fejem sajogni kezdett. Mintha valaki belülről vagdosná egy késsel. Most vettem csak észre hogy a fejemen egy kötés volt.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Nem tudom pontosan. Gondolom letört egy faág alattad, aztán beverted a fejedet egy kőbe. Legalábbis úgy találtalak meg hogy a fejed egy sziklán volt és csak úgy ömlött belőle a vér. Körülbelül három hete hoztalak ide. Ennyit tudok.- miután ezt elmondta kivaharzott a szobából. Pár perc múlva ismét visszajött, és egy tál gőzölgő levest nyomott a kezembe.
- Edd meg. Jót fog tenni.
- Köszönöm…- jól esett hogy valaki gondoskodik rólam. Tényleg. Naaaaagyon jó érzés. Az étel is isteni vo lt. Már a tányér felét kiürítettem amikor egy borzalmas érzés fogott el. Mintha ötszáz manó kaparászná a nyelőcsövemet, és két csipesszel becsukták volna a szemem.
- Mi a…- ennyit tudtam mondani mielőtt ismét álomba zuhantam.
Valamikor nappal ébredhettem fel. Csak pár napsugár hatolt át a deszkák résein, így egy kis fényt adva a szobának. Ismét felültem az ágyban. Melegség áradt szét a testemben. Fel is álltam azonnal. Kinyitottam az ajtót. A szoba amire nyílt kísértetiesen hasonlított az előzőre (bár ez nem meglepő). Négy ajtó található, a négy égtáj irányába. Kinyitottam a velem pont szemben található ajtót. Óriási világosság áramlott be az ajtón. Pár percbe tellett amíg a szemem hozzászokott a fényhez. Először csak pár balrnyat láttam. Aztán már azt is láthattam hogy mi az. Pontosabban hogy mik azok. Egy kisebb falka farkas fogadott a ház előtt. Vicsorogtak, ugattak és csaholtak, miközben mindenfelé fröcskölődött az undorító nyáluk. Vérfagyasztó látványt nyújtottak. Hirtelen mozdulni sem bírtam. De azért visszatérve a "kissebb falkára", csupán három termett dög. Egyre közelebb és közelebb jöttek. Az egyik ugrásnak készült. A társai csak vártak. Végül csak elugrott a jobb szélső farkas. Nem tudom hogy de megfogtam a nyakát, aztán egy lépést tettem előre, és hozzávágtam a farkast a földhöz. A többi farkas sem nézte "ölbe tett kézzel" a jelenetet. Az újabb támadni készülő farkast nekifutásból fejberúgtam. Ettől el is ájult a teremtmény. Az utolsó is elugrott. Egy jobb horgot kapott a fejébe. A legelső farkast a vállamra vettem. Megfogtam a fejénél és a lábánál, majd belevágtam a faház padlójába. Egy ideig nem keltek fel az biztos. - A különleges receptű levesemre mindenki máshogy reagál. Úgy tűnik hogy neked ez hasonlóan hat mint az a kapszula, amitől erős leszel. - azonnal a hang irányába kaptam a fejem. Ugyan az a nő aki korábban a levest hozta. -egyébként a nevem Ayumi. Na és most gyere velem.
Engedelmeskedtem a nő kérésének. Szó szerint árkon bokron át mentünk az iszonyú sűrű erdőben, míg végül egy elhagyatott bunkernél álltunk meg. Az egész olyan régi, és romos volt, kivéve egy teljesen sima kőfalat.
- Azt szeretném ha felmásznál arra a falra bármilyen eszköz nélkül. Valahogy így.- a következő pillanatban könnyedén felugrott a falra, majd elkezdett sétálni felfelé.
- Azt látom hogy te is ninja vagy. De az most neked miért jó hogy ezt a falramászást csináltatni akarod velem? Illetve mi hasznod lesz belőle? - kérdeztem.
- Annyi hogy majd fogok kapni egy genin csapatot és tesztelem magam. Amúgy meg azért is mert hasonlítasz az öcsémre…
- Oké. - csak ennyit tudtam mondani a meglepő, furcsa és nyakatekert indokról. A mondata után egyszerűen sarkon fordult és kiment, ezzel magamra hagyva.
Ráraktam a lábamat a falra. Próbáltam lépni egyet de egyből visszaestem. Ezt körülbelül még tízszer próbáltam meg.
Káromkodtam egyet, majd az idegességtől belerúgtam egyet a falba. Az meg csak úgy szétporladt. Most már kicsit nyugodtabban kézzel is beütöttem a falat. Belekapaszkodtam az így keletkezett résekbe, egy kicsit feljebb húztam magam, aztán ismét a falba ütöttem pár centivel feljebb. Na ez így ment hosszú hosszú időn át, amíg végül sikerült felérnem. A fal tetején ültem még vagy fél órát, és gondolkodtam. Valahol sántított ez az egész történet. Azért csak nem tanítgatna valaki egy idegent azzal a magyarázattal hogy lesz egy genin csoportja. Azt az öcséset már el lehetett képzelni, de akkor is fura. Na és ezen törtem a fejem, de végül semmire sem jutottam. Vajon később kiderül?


Folytatása következik (mármint ha a staff elfogadja )