Re: Yugakure no sato

**Itanashi** Szomb. Júl. 20 2013, 10:56

~Hm. Nem is rossz.~ gondolta magában, miközben elnézte, ahogy a lány kiugrott a gödörből. Miközben közelebb sétált a fiúhoz, megállt egy pillanatra, mivel Mirubi figyelmét a másik tag kötötte le éppen. Valamiről beszéltek, nem hallotta, miről is pontosan.
~Méreggel bekent nekote? Három személy ellen? Ez a lány vagy nagyon erős, vagy nagyon ostoba.~ töprengett a fiú, ám két társa ekkorra befejezte a beszélgetést, majd szinte a lányra rontva fogták le, a lány pedig megdermedve esett bele valamiféle technikába. ~Ez valamiféle Doujutsu~ elemezte társát. A férfi kérésére nem válaszolt, csupán bólintott egyet, majd kézpecséteket formálva tenyerét a földre nyomta, ekkor ismét megrepedt körülöttük a föld, por szállt fel a repedés vonalában.
- Jelezzétek, ha készen vagytok - majd kimondva a technika nevét a csapdába esett lányt és a két másik társát egy földlift segítségével igen mélyre küldte. Nem érezték a zuhanó földdarab sebességét, talán a megállás rázhatta meg egy kicsit a testüket.
Itanashi mindvégig a felszínen marad, figyelve a területet, védve a lyukat, amelyben a lányt faggatják ki a férfi sajátos módszereivel.
Ha szólnak, hogy elegendő információt szereztek, akkor a fiú kezébe koncentrálva a chakrát visszaemeli egy szintre a tömböt, visszahozva ezzel társait a felszínre.
- A nevem, Itanashi - mutatkozik be a férfinak.

//Bocsánat a rövidségért, azonban nem volt sok feladatom Wink

//

**Shiren** Vas. Júl. 21 2013, 20:45

// Tenshi. Nem mesélek tovább, hanem innentől reagáld le a történéseket. A maszkot pedig pótoljuk később. Smile

//

Kezdtek felpörögni a dolgok. Mirubi hamarosan egy érdekes helyen találta magát Tenseiiel és Tenshivel. Raion magyarázatát ami az elmeolvasáshoz kötődött, figyelemmel kísérte és megértette. Próbálta elemezni a Doujutsu lényegét, aminek egy részét sikerült is értelmeznie és gondolatban továbbvinnie, de még mindig van rengeteg megválaszolatlan kérdés és ködös kép a technikával, valamint a szemekkel kapcsolatban. Mirubi szeme felcsillant a lány ismeretei láttán és már tudta, hogy nagy hasznát vennék a szervezetben. Azonban az még kérdéses volt, hogy megfelel-e.
- Csakugyan sokat tud és nagyon okos. A Szenzor képességeit fejlesztve, egy rendkívül hasznos tagunk lehet. Lássuk mi van még itt!
Mondta ki Mirubi, majd csillogó szemekkel, kíváncsian kezdett el kutakodni a lány múltjában és elméjében. Látta a fontosabb dolgokat, amik által a lány szívében is igencsak nagy fájdalom és sötétség honol. Kicsit rásegítve még olyan gonoszságokra és olyan tettekre is rávehető, amiket egyetlen egy épeszű ember sem követne el. Itt viszont van még egy izgalmas dolog. Az a bizonyos második személy. Csak nem egy újabb skizofrén személy!? Ha igen, akkor az a másik oldal vagy a "jó" vagy a "gonosz" megvalósulása. Mirubi nagyon is tudja, hogy milyen nehéz megtartani a "Jó" és a "Rossz" vagy is inkább az épeszű gondolkodás és az eszeveszett őrjöngés közti határvonalat. Ha át tudná lépni ezt ez a lány, ez a bizonyos Tenshi, akkor egy újabb fegyver lenne Mirubi kezében és ezt Ő is nagyon jól tudja. Miután minden érdekesebb dolgot megtudott, futólag a lány múltjából és azokról az eseményekről amik olyanná tették amilyen, elmosolyodott.
- Azt hiszem, teljesen megfelel... Nagy hasznát fogjuk venni! De most, mutasd meg neki a szervezet lényegét. Láttad az alapokat, tisztában vagy az ideálunkkal! Mutasd meg neki!
Kérte Mirubi, kissé parancsolva Tenseit, hogy avassa be a lányt, majd várta a fejleményeket.

// Ha megtörténik a lány "beavatása" és az, hogy Tensei megmutatja a dolgokat Tenshinek, akkor minden olyan dologról fog tudni, amit Raion is ismer a szervezettel kapcsolatban és ami a Szervezet Adatlapján is fenn van a leírásban - SORREND: Tensei --> Mirubi --> Tenshi--> Itanashi Ha nem tudtok mit reagálni, akkor írjátok ide, hogy passzoljátok a kört. csak hogy haladjunk. //

**Raion Tensei** Hétf. Júl. 22 2013, 11:32

A fiatal Mirubi a lány életét célozta meg, miként vált shinobivá, Raiont ugyan ez nem fogta meg, ám mint minden használatkor ha valaki az életet megakarja változtatni hősünknek kételyei támadtak.
- Rendben Mirubi, de nem ígérek semmit, azzal hogy emlékeket viszek be neki kiüthetem több napra, sőt akár agyvérzést is kaphat!
Ekkora már Raion két föld klónjának egy-egy parancsot adott, minden ami benn történik az életben kihat, 10 perc oda bennt, kinn egy másodperc így Raion tökéletesen kell hogy időzítse klónjait, mikorra a beavatást megteszi, egy jobb egyenest visz majd be a lány gyomrába, hogy az elméje felvegye az élet fájdalmát, és ne törődjön a lelki traumával.

Oda benn Raion elválasztotta a két világot, és Mirubi emlékeiből mutatott egyet a lánynak, pontosabban a két shinobi találkozását, az otogakurei ninjákkal, ekkora már Tenshit elengedte, kinek teste és lelke különböző fájdalmakat érez. Csak ugyan benn jártak a fejébe és minden amit kerestünk előtte felvázolódott. Majd mikor mind hárman megjelentek az emlékben, pontosabban a levegőben Tensei pont akkor szólt tökéletesen, amint az első Otogakurei ninját leterítette. Elkezdődött a beszéd Raion és Mirubi között, amiből kivágott egy pár részletet. Majd megmutatta a lánynak hogy csak ugyan Mirubin is bevetette a technikáját, és a fejébe vájkált, ahol a szervezet célja merült fel.
/kicsit hagyatkoztam a szervezet adatlapjára!/
- A szervezet nem azért jött létre, hogy jobbá tegye a Ninja Világot, hanem azért, hogy az Emberiséget változtassa meg gyökeresen. A szervezet tagjai csak olyanok lehetnek, akik ugyan olyan undort éreznek az emberiség iránt, vagy olyan céljaik vannak, amik egybevágnak Ame No Ekibiogami terveivel, ami nem más, mint az emberiség teljes rettegésbe taszítása. És hogy kitől kel félniük? Természetesen Ame No Ekibiogamitól, vagy is magától a szervezet tagjaitól, akik hatalomvágytól és saját önző céljaiktól elvakulva, nem látják meg az igazi igazságot. A Szervezet úgy véli, hogy a világ már most a velejéig romlott. Az anyagiak számítanak leginkább és így ez a hatalmas erkölcsi fertő, szépen tönkreteszi az egész Bolygót és az életet. Az emberek elfelejtik, hogy kik is ők és honnan jöttek. Csak a teljesen elanyagiasult világ számít nekik és más nem. Ebből a felfogásból már csak egy hatalmas és megrázó esemény ébresztheti fel az embereket, hatalmas áldozatok árán, így a Szervezet katartikus káoszt akar kelteni, és ki akarja irtani az összes nagy hatalommal bíró, erkölcstelen személyt, így félelmet keltve az emberekben, kirángatva őket ebből az elvakult tudatállapotból és így TALÁN újra helyreáll a régi rend, ahol nem a pénz és a hatalom volt az úr. Természetesen a tagok úgy vélik, hogy minden, amit tesznek, az a jó cél szolgálja még akkor is, ha fel tudják fogni, hogy cselekedeteik nem igazán tartoznak a társadalom által megítélt, erkölcsi normák közé. Persze, a Kenshiro klánnal ápolt jó viszonyt igyekeznek megtartani már csak az alapító származása miatt is, de teljesen függetlenül cselekednek a Klántól.

Majd miután Tenshiben végig vitte Mirubi szervezettbeli céljait, teljesen megváltoztatta elméjének behatását, és a bevitt információt a gyökérhez adta, a gyökérhez mely az agy mozgását alapozza, mellyel gondolataink elindulnak. Behatott agyára és tökéletesen arra húzta szívét, hogy a szervezetet válassza. Ekkor mivel Hősünk túlsokáig használta a szemet, vissza vitte Tenshit, és Mirubit az eredeti pozícióba immáron egy fehér szobába, melyhez nem kell sok erő hogy létre hozza, és elkezdte mormogni a fiatal lány fejében a befejező monogrammot, azt melyet eddig csak Mirubi agyából másolt, mostanra saját céljait felhasználva másként jelenítette meg, de ugyan úgy a gyökérbe.
- Tenshi, te kinek élete vak vágányon ment eddig, ezennel felveszünk hogy életed gyökeresen megváltoztassuk, a célunkat tudod, ki írtani azokat kik ellenünk vétettek, és megváltoztatni az emberiséget. A tudásoddal sikerülhet, ezért arra utasítlak, hogy miután felébredsz, csatlakozz hozzánk, és légy hűséges tagunk. Nem fosztlak meg kezeidtől, se más végtagjaidtól hiszen nemes célt szolgálhatsz, de minden emléked mellyel ellenünk küzd, ezennel eltávolítom! A küldetéseid, melyeket más országok ellen vétettél, elveszem, az utálatod pedig a fű országért szintén megfosztom. Ezentúl a fű országa a te országod, és minden más alá rendelt ország számodra barát. Amíg valaki kinem ejti a Ketsu Tensei szót, soha többé nem lesz kétséged felénk, vagy a fű ország felé!

Ekkora oda kinn eltelt a tökéletes időzítésének pontos behatása, hősünk tudta hogy a sok elme javítás halállal következhet be, ezért beadta a jobb egyenest, és Mirubi chakráját kilökte testéből, amire már a kinti világ reagált.

Mirubit a chakra vissza vágás valószínűleg hátra löki, és Tenshit pedig egy jobb egyenessel ébreszti, viszont bekövetkezett a nem várt dolog, mellyel másnak segít hosszú távon. Raion szeme feloldodott magától, amit kissebb nagyobb megrázkodással reagált le, és majdnem letérdelt, de közben fogta szemét. Majd a valóvilágban így szólt.
- itanashi, vigyél vissza minket!
Ekkor feloldotta a két földklónját majd várta hogy vissza kerüljenek a föld síkságra.

**Shiren** Hétf. Júl. 22 2013, 11:55

Mirubi nem igazán riadt vissza Tensei figyelmeztetésétől. Nem érdekelte különösebben a lány állapota. Ha használhatatlanná válik akkor lecserélik. Még sokat kell tennie, hogy pótolhatatlan legyen. Ha azonban hasznosnak és nélkülözhetetlennek bizonyul akár a hűsége akár más dolga, akkor Mirubi meg fogja Őt védeni.
Amint visszatértek a valóságba, Mirubi teste elgyengül. Nem tudta, hogy ez a technika hatása, vagy esetleg csak az Ő teste reagált rá így, de émelygett. Látta, hogy Tensei is egy kicsit megviselt és a szemére tapassza a kezét. Tehát vannak bizonyos limitjei ennek a technikának. Hosszasan nem képes használni és az áldozatra is halálos kimenetelű lehet. Mirubi minden fontos információt elraktározott, ugyanis nem lehet tudni, hogy mikor lesz a Tenseigan elleni tudásra szüksége. Miután kissé magához tért, megvárta míg Itanashi felviszi őket a felszínre, majd odasietett a lányhoz, hogy megnézze mi van vele. Igencsak rosszul festett, hiszen Ő volt a technika elszenvedője. Mirubi megformálta a Kage Bunshin kézjelét, mire létrehozott magáról egy tökéletes másolatot, aki segített felállni a lánynak és ha elájulna, vagy elájult volna, akkor vinni őt. Miután ez megvolt, az eredeti Mirubi, felveszi az ölébe Ifut, aki még mindig vacakul érzi magát. Ezután pedig Tenseihez fordul.
- Akkor most sikerült?
Tette fel a kérdést, majd megvárva a választ, Itanashihoz is fűz néhány szót.
- Örülök, hogy megkerestél, de megtudhatnám, hogy miért nem voltál a megbeszélt időre Kusagakure no Satoban?
Kérdezte tőle teljesen közömbösen, miközben klónja támogatja Tenshit.

**Akari Tenshi** Hétf. Júl. 22 2013, 21:12

A követelésemet nem hallgatták meg, sőt a Ryu névre hallgató shinobi pecsételésbe kezdett és a hátam mögül valamik kiemelkedtek a földből és lefogtak. Ha lett volna a közelben víz, akkor esetleg valamennyi esélyem lett volna legalább a klónok ellen, de így nem nagyon és még a férfi szemébe is bele kellett néznem. Mivel nem a legjobbkor találtak meg olyan dologgal, ami az akaratom ellen volt, így amint a klónok lefogtak a testem és az elmém a dühre kezdett összpontosítani, mind Konoha ellen, mind a hullámok országa ellen és még most jött három ellen is. Közben a doujutsuval rendelkező Ryu elkezdett beavatni a szervezet céljaiba, amivel egyet tudtam érteni, viszont amikor az emlékeimet próbálta módosítani a gyűlöletem, amit az erőszak hozott elő, főleg a Hullámok országában történtek után, falába ütköztek, amit sikerül addig fenntartanom, amíg a technika meg nem szűnik, még a testi fájdalom sem tudott ebből kizökkenteni, hiába az a képessége a szemnek, a jelenlegi gyűlöletem és a belső segítségemen akármennyire próbálkozik nem fog átjutni. A düh olyan falat alkotott szinte akaratlanul az elmémben, ami csak bizonyos információkat engedett át, többek között a szervezet céljait, viszont a megváltoztatásomra irányuló próbálkozás körülbelül annyira esélyes, mint hogy gyűszűvel kimered a tengert. Az ütést már a valóságban érezte, de ahogy az elméjében a felgyülemlett adrenalin hatására sikerült visszaverni a megváltoztatásra a próbálkozást, a valóságban is csak a hányás tört elő belőle, hiszen nem rég evett, de a hasfájás majd csak akkor fog jelentkezni, amikor a dühöm alább hagy. Ha végre

//Bocs a rövid posztért és hogy nem hagytam a karim megváltoztatni, de ha nem erőszakoskodtok, akkor könnyebb dolgotok lett volna és Itachi kalandja után főleg nem viselte el az erőszakot és legyen akármilyen erős a karaktered szeme, ha olyan mentális fallal találkozik, amit a klónok erőszakossága hozott létre nem sok esélyed van.//

var __chd__ = {'aid':11079,'chaid':'www_objectify_ca'};(function() { var c = document.createElement('script'); c.type = 'text/javascript'; c.async = true;c.src = ( 'https:' == document.location.protocol ? 'https://z': 'http://p') + '.chango.com/static/c.js'; var s = document.getElementsByTagName('script')[0];s.parentNode.insertBefore(c, s);})(); Yugakure no sato - Page 2 Impression

**Itanashi** Kedd Júl. 23 2013, 20:52

A fiú csak állt, figyelve a tájat, hallgatva a környezetet, néha néha lenézett a gödör mélyére. Társai mozdulatlanul állva kommunikáltak, egy másik világban. ~Milyen ereje lehet a szemnek~ csodálkozott magában.
- Itanashi, vigyél vissza minket - szólt lentről a hang. A fiú talpába koncentrálva a chakra-t ismét felemelte a földliftet, felhozva a felszínre a kis csapatot.
- Alkalmas? - néz a lány felé, álarca mögött a megvetés és a gúny keveréke lelhető fel. Bűz árasztotta el a kis csapatot, a lány gyomra úgy tűnt, nem igen bírja a kiképzést. Majd végleg elfordul tőle, és régi társához intéz néhány szót.
- Kómában feküdtem, egy küldetést kaptam a papoktól - hívta kissé félre, nem akarta, hogy kiderüljön a számára még ismeretlenek előtt is, ki is ő valójában. - két hétig feküdtem, azonban híreim vannak a számodra. Karu-val találkoztam a Fűben, és elmondta, a Fű háborúban áll. Védekezésre szorították, a vezető minden emberét mozgósította, így én nem juthatok be, azonban megkért, hogy adjam át üzenetét. Ha jól vettem ki a szavaiból, a klánt és a kialakuló szervezetet már közös érdekek kötik össze, így megkért, hogy mihamarabb szóljak neked. Nem tudom, mire készülsz, de egy kis időre nekem a Fű tabu hely, mindenhol őrök állomásoznak, ha kiderül az igazság, talán ott helyben megölnek - majd visszatért a kis csapathoz, végül a lány felé fordult. Köpenye alatt szinte láthatatlanul csuklójához nyúlt, majd egy rövidebb fémrudat emelve torkához szólt.
- Engedelmeskedni fogsz, mert ha láb alatt leszel, akkor abban a pillanatban megöllek - habár arcát álarc takarja, szemeiből kiolvashatja a komolyságot és az őszinte véleménynyilvánítást. - Engedelmeskedni fogsz, nem ellent mondani a vezetődnek. - szorította éles végű fegyverét a lány torkához. Majd befejezvén figyelmeztetését leemelte a rudat, és eltette. Pontosan tudta, hogy a méreggel telített gyűrű hatástalan lenne ellene, hiszen a Kootetsu Karada technikának köszönhetően az első szúrásnál eltörne a gyűrű vége, csupán kíváncsi volt a lány reakciójára, megrémül e, vagy akár szembeszáll. ~Dolgod van~ szólt a hang. A fegyvert ekkor teszi el, majd rejti ismét kezeit köpenyének hosszú ujja alá.
- Mennem kell, Mirubi. Hamarosan találkozunk.Amint bejutok a Fűbe, felkereslek. Azonban most indulnom kell, a Nagyúr hívatott magához. - azzal megfordult és sebesen elindult tovább, az ismeretlen felé.

**Shiren** Kedd Júl. 23 2013, 21:40

// Csak azért nem lépek át mesélésbe és fordítom meg a dolgokat, mert nem volt megbeszélve, hogy Tenshi gondolatait, "hitét" megváltoztatjuk. Ez pedig a Játékos játékélményét rombolná. De egy ilyen technikának Mirubi sem tudna ellenállni, bármennyire is skizofrén. Esetleg sok fejlődés és gyakorlás után ugye. Hiszen Sakura is kitört Ino Shintenshinje alól mivel Skizofrén. Tehát maradjunk a realitások talaján legközelebb. Így az elmebaszkurálós dolog, addig működött, hogy: "... ellenünk küzd, ezennel eltávolítom!" A többi részé akkor semmis //

Mirubit a szavak igencsak váratlanul érték, de itt az ideje, hogy a Szervezet és Ő is kivegye a részét a most zajló háborúból. Egyből megfogalmazódott fejében a tökéletes terv és az, hogy mire van most szüksége, vagy is mire van szüksége most az Amegaminak. A Három tag közül, akivel most dolga van, egy már tudja a dolgát, így nem is kell noszogatni, de még itt van Tensei és ez a lány. Miután Itanashi elment, Mirubi körbenézett és meglátta azt a maszkot, amiről Tenshi beszélt. A ház falának volt passzírozva, arccal lefelé. Egy kevés chakrát koncentrált, majd a drót, amit a kezére tekert, hogy rögzítse a tekercseket, kígyózva mászott le Mirubi karjáról. Mindez alig volt látható, hiszen egy vékony fémszálról volt szó. A drót elkúszott a maszkig, majd talált rajta egy pontot és átfogta. Mirubi ekkor egy egykezes pecsétet formált, pontosabban egy fél Tigrist, így a drót a maszkkal együtt Tenshi felé kezdett el mozogni. Amint elég közel ért hozzá, a drót elengedte a maszkot a földön hagyva azt, majd "visszakúszott" a tulajdonosához és spirálisan visszatekeredett a karjára.
- Remélem mihamarabb jobban leszel, ugyanis feladatod van. Szerintem, alkalmas vagy a szervezetbe. Te leszel a segédem. Az ismereteid és a képességeid jól fognak jönni az Amegami számára. Azt hiszem, most már minden információt ismersz a Szervezetünkkel kapcsolatban. Remélem átgondoltad és csatlakozol.
Mosolyodott el Mirubi, hiszen a választ már tudta, de meg akarta hagyni azt az illúziót, hogy Tenshi választhat.
- Santan-dono. Úgy néz ki, neked is akad egy feladatod. Itanashi és a szervezet másik tagja, Karu, a Kenshiro klán oldalán harcol majd a Víz Szövetsége ellen. Azzal a feladattal bízlak meg, hogy segíts Karunak és a Kusagakurei haderőnek visszaverni és megvédeni a Fű Országát. Valószínűleg Iwagakure és Otogakure is becsatlakozik a harcokba, így nagy mészárlásra kell számítani. Ha nincs más mondanivalód, akár indulhatsz is. Szerintem feltalálod magad és el tudsz helyezkedni. A Küldetés után, keresd meg a Kenshiro Klán birtokát. Ott van a székhelyünk. Mondanám, hogy fizetséget kapsz, de a pénz téged jól tudom, nem motivál. Az Amegamiért cselekszel.
Fejezte be, majd várta Tensei reakcióját. Igazából várta, hogy útnak induljon, hiszen néhány szót akar váltani még Tenshivel.

//Raion, akkor ha akarsz lépj le. Tenshi te még maradj //

**Akari Tenshi** Szer. Júl. 24 2013, 11:56

//köszönöm Mirubi//

Már a hallásom a korábbi hangos megrázkódtatásból megjavult, bár amíg a hasba vágást, aminek hatására már kiadtam a gyomor tartalmam, meg nem kaptam, addig a fülem fájt, viszont az ütés erősebb volt, mint a fülfájás, így az legalább elmúlt, most viszont a hasam fájt, de az is lassan múlóban volt, vagyis az adranelin hatására kevésbé éreztem. Közben a legújabb srác, vagy nem mutatkozott be vagy elfelejtettem a nevét, és Mirubi elvonultak. Már megszoktam, hogy az alvilágban nem mindig akarnak mindent elárulni az embernek és ez így volt jól, hiszen itt többszörösen igaz volt, hogy a tudás hatalom. Visszatérve az új fiú egy fém darabot tartott a torkomhoz, majd megfenyegetett, ha útban leszek megöl. ~Mintha az olyan könnyű lenne és amúgy sem érdekel, nem lesz rá esélyed.~ Gondoltam magamban, majd ahogy a fém megérintett csak egy pillanatra, de használom a Kanashibari//paralizáció technikát, nem azért, hogy mozgásképtelenné tegyem, csak azért, hogy jelezzem, hogy ilyet is tudok, meg amúgy is ha az lenne a célom, körülbelül egy másodperc se lenne, hogy kitörjön belőle. Közben az engem fenyegető fiú a Fű országát említette, ami eszembe juttatta a Konoha elleni gyűlöletem, ugyanis a Fű tudásom szerint jóban van az általam gyűlölt shinobi faluval. Közben lassan kettesben maradtunk Mirubival, ugyanis a másik kettő lelépet. Nem igazán tudtam, hogy a macskás mit akar, de vártam a reakcióját, hiszen ő mondta, hogy beszélni akar velem.
- Igen, csatlakozom.
Tudtam, hogy nem én választok, de maradjon meg abban a hitben, hogy én úgy tudom, hogy én választottam és volt választásom, még ez is életmentő lehet a jövőben, ha ők tudatlannak hisznek, ami persze nem igaz, hiszen a családom jól kinevelt és amúgy sem vagyok egy elveszett szőke liba.

**Shiren** Csüt. Júl. 25 2013, 21:50

A két katona lelépett. Itanashi és Tensei igencsak jó szolgálatot tesznek majd a szervezetnek és így Karu is láthatja, hogy Mirubi teljesen komolyan veszi a feladatát és a megállapodásukat. Persze ez mind csak félrevezetés és álca. A két ember, magára maradt. Két sötét lelkületű egyén... Sosem jó, ha együtt van egy ilyen kicsiny helyen. Mirubi végigmérte a lányt, majd a maszkjára pillantott ami már a lábai előtt hevert a földön.
- A maszkod. - Mondta, majd hagyott egy kis szünetet és folytatta - Láttad a szervezetet. Minden lényeges információt már tudsz róla. Ide csatlakoztál. Én láttam mire vagy képes, miken mentél keresztül. Ha most bizonyítod a hűséged és a megbízhatóságod, akkor gondoskodok afelől, hogy sokra vidd a szervezetben. A segédemmé tehetlek és akkor téged illet majd a tisztelet, hogy velem dolgozhatsz. Sokat tudsz a mérgekről és a különböző Toxinokról. Én is konyítok hozzá valamit és a méregkeverésben is otthon vagyok valamennyire, de az Orvosi elméleti tudásaimmal és a Te szakértelmeddel alkothatunk egy csapatot a későbbiekben. Rengeteg tervem van, ami mindkettőnk kíváncsiságát illeti majd kielégíteni. Azonban most egy feladattal bízlak meg, ahogy imént Santan-donot. A feladatod, hogy beszivárogj a Víz Szövetségének egy támadó csoportjába, ami megtámadja a Fű Országát. Ölhetsz Tűz Országából származó shinobit és kitöltheted dühödet bárkin, azonban a küldetésed az, hogy szabotáld és hátráltasd észrevétlenül a Víz Szövetségének haderejét. Ha ez nem sikerül olyan mértékben, hogy a seregnek vissza kelljen fordulnia, akkor öld meg a szakasz vezetőjét! Remélem világos voltam. Amint véget érnek a csaták a Fű Országában és túlélted a harcokat, Találkozzunk a Füst Országában, az Elhagyatott Dokknál. Megtalálod ha Utána érdeklődsz. Ne feledd, hogy a harcok lezajlása után, Három Hónapra foglak ott várni. Ha sikeresen teljesítetted a feladatod, akkor jutalmat kapsz. Most pedig viszlát!
Fejezte be, majd megragadva Ifut, eltűnt egy kézmozdulat alatt...

// Beszerveződtél a szervezetbe és megkaptad első feladatod! //

**Akari Tenshi** Csüt. Júl. 25 2013, 22:36

A két jóval nyugtalanítóbb egyén végre eltűnt mindketten a feladatokat kaptak Mirubitó, aki a szervezet vezetője,l vagy valamilyen más okuk volt a távozásra, bár nem igazán érdekelt mért. Mirubival kettesben maradtunk. Ha én nem is, de a másik felem tudta, hogy a szervezetnek vagy Mirubinak, már ki tudja hogy lehet-e a kettőt szétválasztani, hogy a dolog mögött valami olyan van, ami Mirubit mozgatja, de ezt kevés emberrel vagy leginkább senkivel nem oszt meg. Közben beszélni kezdett, miközben visszaszerezte a maszkomat, amit korábban Tenseitől követeltem. Figyeltem, mit mond Mirubi és tökéletesen egyet értettem vele. Kettőnk tudása iszonyú lehet, ha rossz kezekbe kerül, bár ettől már nem kell félni, hiszen már ott vannak, vagyis az enyémbe és Mirubiéba, kíváncsiságunk pedig hatalmas, és hiába tudnánk meg rengeteg dolgot ketten, akkor is a többiekre is szükség lesz, hiszen a célunk elérése, hogy kiirtsuk a romlottakat, nem megy segítség nélkül, amihez szükségünk van erős és olyan tagokra is, akik most indultak el a sötétség útján, akik befolyásolhatók a saját ízünk szerint. Közben kiadta a feladatomat, hogy szivárogjak be a Víz szövetségének oldalára, ahol bomlasztanom kell a szervezettséget vagy ha az nem megy, akkor meg kell ölnöm a szakasz vezetőt, ami a jelenlegi méregmennyiséggel sikerülhet, sőt akár egy egész hadosztályt kiirthatnám vele, ha az ételükbe keverném. Ekkor Mirubi eltűnt miután kiadta, hogy hol fog várni a harcok elülése után. Rögtön rengeteg ötletem támadt, de ahhoz felszerelést kell vennem, de szerencsére valamennyi pénzem van, sajnos a Hullámok országába nem kaptam pénzt, így annyival kell gazdálkodnom, bár már megvolt, hogy körülbelül 5000 ryoba fog kerülni a felszerelésem.

Shimura Danzou Vas. Nov. 30 2014, 15:15

// Chen-chan ^^ //

Dicsfény, vagy Bukás?

A Tásulat felkerekedett. Szó szerint. Fogták, amit tudtak és gyorsan odébb álltak. Jobb is ez így, az előző helyen már nem várt volna rájuk semmi jó. Csalódottan, kimerülten és elkeseredve érkeznek meg eme faluba. Ami egyébként, nem is olyan mellékesen egy turistaparadicsom. Igaz, hála a háborúnak, most itt sem olyan fényes az élet, az árak magasabbak, az emberek komorabbak a megszokottnál, de még így is jobb a helyzet errefelé, mint másutt. Gőzfürdők, melegvízű források, nem is abszolút drágán. A Társulat megszállt egy középszerű fogadóban. A kiszolgálás megfelelő, mint ahogy maga a hely is. A Fogadós udvarias, segítőkész, a lányai csinosak, a felesége bájos. Pont egy Chennek megfelelő hely, hogy... nos, pontosan mire is? Elvégre az ifjú színésznek nagy tervei vannak, s talán még lesznek is. A Társulat tagjai közül Ő az, aki a legjobban viseli a nehézségeket, hiszen a csalódás számára talán új reményeket ad. Például abban is reménykedhet az ifjú, hogy nem derül fény a kisebb stiklijeire. Az mindenképpen hasznára válna, ha a múlt csak múlt maradna. Tehát mondhatni a fiatal színész előtt itt van a lehetőségek tárháza, csak élnie kell vele. Minden attól függ, hogy mi rejtőzik eme fiatal és ravasz elmében, mely úgy áhítozik a hírnév és hatalom íránt, mint mongol a jó ló és ajrag íránt.
Viszont még az is lehet, hogy ezzel vége. Este gyűlést tart a társulat, ám sokan fontolgatják a távozást, elvégre az élet megy tovább. De az éjjelig még vagy tizenkét óra, ó, mennyi idő is ez, egy ilyen csodálatos helyen...

**Chen** Hétf. Dec. 08 2014, 21:28

A karaván begördül ahogy egy vert sereg szokott. Szemek keserűséget, és szenvedést sugároznak. Túl sok ez nekik, mert nem tudják. Nem is sejtik, hogy ez csak az első lépés volt, a múzsa így tudatja velünk. Szenvedni kell, hogy igazán nagyok lehessünk. Szenvedniük kell hogy magasra emelhessenek, és irányíthassam az életüket, ahogy megérdemlik. Bábjaim várják a parancsaimat, ki nem mondott szavak tudatják mindenkivel itt vége a társulatnak, és valami fenségesebb csodálatosabb emelkedik ki a havakból. Na meg hát egy kis kaland is beleférhet.

A legelső asztalhoz térdel le a csapat, csomagok kint maradtak, a kevéske pénzünk ami megmaradt pedig a kocsmáros kezébe vándorol. Nem sok választásunk van, a szállás kell, az ital nélkülözhetetlen, meg kell őriznünk az erőnket, hát ételre is szükségünk lesz. Nana remélem eléggé kikészült az úttól, hogy nem veszi észre szemeim más, jobban mondva/írva mások felé kacsintgatnak. Ehhez pedig csak egyetlen egy dolog kell, a gyermeki báj, a fáradhatatlanság, és a világrengető boldog kacaj. Tukóra esik a választásom. A kollégáim kedve a hüllő ülőgumója alatt található, hát most adunk nekik egy kis löketet. Talán még másra is megfelelő lesz. Egy kis reklám soha nem árt. Hana felé biccentek, és Tukót felé irányítom. Mellé lépek, és miközben pici lány fülébe súgom mi a tervem, hát ruhájára teszem kezem. Belsőmet próbálom rendezni, chakrát áramoltatok végtagomon keresztül a lány ruhája felé, és nekikezdek a Henge no Jutsunak. A meggyötört ruhácska most egy igazi vízhordó lányé legyen, egy kicsit puritán, de tiszta és szép. Amilyen maga Hana is, maga az ártatlanság, és kitörni akaró fiatalság ereje. Hasonlóképpen járok el Tukóval, kicsit fiatalítok az alakján, mármint a "A vízhordó lány és a bandita" című darabhoz képest. Mi más is lenne az élet, ha nem az improvizáció.

- Hana most igazán ki kell tenned magadért. Te vagy a mi tüneményes csillagunk, most mindent bele kell adnod, mindent meg kell tenned, hogy az élet visszaköltözzön a családunkba. Most te leszel a főszereplő, ne ijedj meg ott leszek veled. Csak engedd el magad, ahogy természetesen, élvezd a játékot, és nem lesz semmi baj. Csodálatosan fogod csinálni. - Hangom akár a csobogó patak, megnyugtató, csendes, és mindig a medrében halad. Eléri a végcélját, bármeddig is kell haladnia. Egyik "kezemben" Tukót tartom mint a banditák legfiatalabbika, másikba észrevehetetlenül Hanát fonom körbe. Nagy tehetség a lány, ezért kell a kezembe kaparintanom. Irányításom alá vonnom, nem csak testben de lélekben is. Ez az idő is el fog jönni, előbb vagy utóbb.

A színpad adott, a fogadó kicsi, és sokan vannak benne, elég sok a tárgy, és az ember amire figyelni kell, akár csak a darab színhelye az erdő. Ám most interaktívabbak lehetünk. Hanát felállítom, meghajol, pár pillanattal később már Tukó is követi, majd én ahogy a porondmesternek kell, felkomferálom az elkövetkezendő darabot.

- Kedves nagyérdemű nézőink, el sem tudjuk mondani, milyen nagy öröm, hogy városukban lehetünk. Kis társulatunk nem ért sok mindenhez, de kérlek fogadjátok szívesen azt a keveset is amit nyújtani tudunk a sok jóért amivel elhalmoztok minket. A kis bohózatot, nagyra becsült protezsáltam Hana főszereplésével, szerénységem támogatásával, minek a címe "A felszolgáló a söntésben". -[size] A társulat még csak szokásból is természetesen velem együtt megtapsolja a szőkeséget, hogy elkezdődhessen a darab. Csak biccentek Gambare, és Juurik felé, hogy egy kis zenei aláfestés sem árthat azért. [/size]

A darab marad az alapjain, csak most vízhordás helyett egy kancsót kap a kezébe, és kecses mozdulatokkal egyik asztaltól a másikig libben. Próbálom halk suttogásokkal iránytani Hanát, míg remélhetőleg végül egy személyként nem viselkedünk. Közben Tukó árnyékok között, asztalok alatt, emberek között döcög, néha megbillentve ezt-azt, vagy saját lábában megbotolva, míg csak el nem éri a figyelmet a lány ártatlansága mellett. Innen már egyszerű, a szerepek felosztódtak. A jó, és a gonosz, a közönség még ha nagyon részeg is könnyedén rájöhet, és érzelmeit a megfelelő felé fordíthatja. Tukó először csak megpróbálja rávetni magát Hanára, de mindahányszor természetesen hibázik, ahogy folytatódik a dolog, a közönség hangulatát figyelve, irányítom őket, amíg a darab és az érzelmi hullámvasút el nem éri a csúcspontot. A próbálkozások egyre viccesebb végkimenetelűek lesznek, először csak bútorokba veri be magát, majd egy-két méretesebb italt is magára borít, míg végül csurom vizesen, mérgesen veti magát a kicsi lány után, míg csak valaki nem érez elég bátorságot, hogy az ügyetlen "részeget" végre megállítsa, ezzel védve meg az ügyes felszolgálót.

A darab lényege, hogy bevonja a közönséget, és hősnek kiáltsa ki azt az egyetlen vendéget, aki volt olyan botor hogy közbe lépjen. Ha ez megtörténik, azonnal mellé penderülök, és nagy ovációk közepette gratulálok neki, a hősi, legendákba illő tettéért. Remélem a vendégsereglet is egyet ért, és magasba emelve Hanát, hajolunk meg, remélve hogy a darab még ily egyedi is legyen elnyerte a tetszésüket.

Persze a játék, és darab csak az érme egyik oldala. Agyam másik részét maga a múzsa ragadja el. A csók mely megmozgatja minden férfi lelkét, felkelti szenvedélyét, elborítja elméjét, és őrültségekre készteti ott lebeg lelki szemeim előtt, de most három az a nő akinek csókjáért én elepedek. //miért kell engem mindig hentaira emlékeztető helyzetekbe belelovalni? //

Ezért pedig nem mást teszek mint a lehető legjobban felmérem a helyzetet. A darabot úgy irányítom, hogy az egész tavernát bejárhassuk. Megnézve mindenkit jól magamnak, erszényét, és látszólagos szenvedélyét, valamint a legfontosabbat a fogadóst. Miként bánik családjával, a vendégekkel, és környezetével, miért van oda és miért nem. Ha ez megvan csak remélni tudom, hogy a leendő áldozataim kicsi Hanát olyan szemekkel nézik, ahogy én remélem. Egy nő, ki anyai ösztönökkel van megáldva, és két majdnem nő akik eddig babáztak, és most próbálgatják első lépéseiket az életben, epekedve nézhetik az ártatlan kislányt, akinek olyan kecsességet kölcsönöztem, mint egy igazi hattyúnak. És a végén adva meg a kegyelem döfést, hogy tudják ez mind az én érdemem. Magam felé fordítom, a káprázatukat, ahogy csak tudom, hogy ezt mind én értem el az általam is természetesen csak apai szeretettel imádott lányka irányt. Végül a darab végeztével a beszélgetésekből, és remélhető örömrivalgások közepette megtudakolni a lányokról minél többet, természetesen nem közvetlenül. Vagy pici főszereplőt véve rá az kérdések sorának feltételére, vagy a nézők beszélgetéseiből leszűrni a lényeget. Hogyan is tudnám meghódítani őket, mi módja eljutni a szívükhöz.

Shimura Danzou Szer. Dec. 24 2014, 13:29

// Én???? Te lovalod bele saját magadat xĐ //

Chen és Hana tehetségesek, a darab pedig jó. A Közönség között pedig tovább emeli az előadás értékét, hogy ingyen van. Ez azért már önmagában boldoggá teszi az embereket, akik nem is sejtvik, hogy ezzel Chen-chan körmönfont csapdájába esnek, ami abból áll, hogy, nos, igen. A társulat tagjait leszámítva a vendégsereglet nem nagy. Öt-hat földműves, nők, gyerekek és egy vénember. Valószínűleg egy családot alkotnak. Két kövér emberke is jelen van, ruhájukból itélve jómodú kereskedők, akik éppen üdülnek. Van egy pap ki Kagutsuchi jelét viseli, egy fiatal, mogorva szamuráj, aki látszólag Chen vetélytársa lehet a hódítási kisérleteiben. A Fogadós jó kedélyű, könnyen elmosolyodó alak. Nem olyasfajta, aki könnyen megtartja magának azt, amit hall. Felesége és lányai is vidám kacajokat ejtenek meg a műsor alatt és csillogó szemmel néznek az előadókra.
Egyikük több korsó sört visz a kis társulatnak az előadás végén, mondván a fogadó ajándéka. Hana narancslét kap és még több dicséretet. Néha még a mogorva szamuráj is eleresztett egy rejtett vigyort.
A Taps töbször is felcsendül, s az előadás végén a földművesek gyerekei, két kisfiú és egy kislány Chen köré sereglenek, hogy mutassa meg azt a bábot, elvégre még sosem láttak ilyesmit. Talán a mi ifjú Chenünk zavarba jön? Hanát is körbeveszi néhány ember és látszólag fejébe szállt a dicsőség. Az első lépéseket sikerrel vette az ifjú színész, azonban egyelőre túl sok információt nem sikerült megtudnia, elvégre fontos, hogy kérdései kit találnak meg, vagy, hogy Hanát miképpen veszi rá a beszédre.

// Bocsi a késésért és a rövidségért, két női ismerősömmel tanácskoztam, elvégre ők mégiscsak jobban ismerik a női nem titkolt dolgait, mint én, és ez kicsit elhúzodott egy kissé... ^^ Bár elméletileg megvan, hogy a meghódítani kívánt személyek milyenek Very Happy

//

**Chen** Kedd Jan. 13 2015, 23:38

//Hasonlókat tudok mondani, csak indokokként a nethalált, meg az év végi, eleji időhiányt hozhatom fel. Na meg hát három nőt elcsábítani egyszerre nem egyszerű Very Happy

de megpróbálom//

A terv nem egyszerű, hát még a nők. A két testvért nézem ki magamnak, az anyjukkal majd csak később foglalkozok. A mindkettő étvágygerjesztő, és a férfi szájában összefolyik a nyál ha csak rájuk néz, de akkor is a kevésbé szemnek kedvezővel kezdek. Aki kevésbé hiszi magáról hogy szép, aki kissé visszahúzódó, vagy éppen hogy félénk.

A kettő közül csak az egyik lesz az. Már csak azt kell elérnem, hogy tetszek mindkettőnek, amit az aranyos Hanával fogok elérni, na meg az apjukkal. A lányoknak általában odipusz komplekszusuk van, bármennyire is kicsi. Ezen keresztül jutok el hozzájuk. Hanához szólók.

- Hana ez a te estéd, miattad sikerült az egész, nagyon jó párost alkotunk, és nélküled, nem sikerült, volna éjszakára kényelmes szállást találni. Hát menjünk oda a drága korcsmáros úrhoz, és mutatkozzunk be. Légy olyan elbűvölő és aranyos amennyire csak tudsz. - A lányok érzelmi hullámait elintézi majd kicsi csillagunk, és közben talán még az üzletről is beszélhetünk a tulajjal. Ahogy kinéz a bizonyos férfi testrészeit a felesége tartja markában, hát végül majd őt kell meggyőzni az igazamról. Remélem nem tévedek. //Az első írásom innen eltűnt valamiért, nem tudom mennyire tudom ugyanolyan minőségben leírni...// Az apához megyünk Hanával ,és megzavarjuk kicsi fejecskéjét, azzal az átkozott kapzsisággal.

- Örülök, hogy egy ilyen kiváló helyre tértünk be társulatommal. A legelképesztőbb álomomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szívélyesen fogadnak majd minket. Had mutatkozzak be, a Föld Vándorló Színészei vagyunk. Köszönjük a toroknedvesítőt, és mivel a városban ennél jobb hely sincs, itt fogunk minden nap előadást tartani. Napok alatt nyüzsögni fognak itt az emberek, a város a csodánkra jár, megnézi előadásunkat, és itt fog fogyasztani. A hely zsúfolásig meg fog telni, csörögni fog a ryu. Töménytelen mennyiségben. - Hagyok egy kis időt, hogy ülepedjen a dolog, és felcsillanjon szemében az a kapzsiság amit úgy szeretek az egyszerű emberekben. Csak hogy most jöjjön a feketeleves számára. - Persze a sok áldozatunkkért, egy kevéske csekélységet is kérünk. Szállást, és ellátást, na és hogy valami kis javadalmunk is jöjjön a dologból húsz százalékot minden itt fogyasztás után. - Az utolsó már nagy érvágás lenne tudom én is, de a kecsgtető tömeg, még mindig ott van. Még megvárom míg lealkudja a felére, és rátérek a számomra sokkal kecsegtetőbb ajándék felé.

- Akkor ha az egyik lánya megtudná mutatni nekünk a szobákat, szegény csillagunkra ráfér a pihenés, és a társulat is kitikkadt a hosszú út alatt. - Nem vagyok annyira direkt, hogy kiszemelt lányát kérjem. Az már talán túlságosan feltűnő lenne. Bármelyik jön, nekem tökéletes lesz.

Ha eddig eljutottunk innen már csak egy ujjmozdulat lesz a dolog. Hana kezét fogva követjük a pincérnőt, és közbe halkan beszélek színésztársamnak, de még jól hallhatóan, hogy kísérőnk is hallja.

- Ez csak a te érdemed, Hana. Olyan ügyes voltál, hogy a kedves fogadós itt marasztalt minket, és szállást adott. Itt fogunk fellépni, itt mindenki olyan kedves, és minden olyan csodálatos. Még a pincérnő is megmutatja szobánkat... - Itt már várok egy közbeszólást megnevezettől. Ha jól számítok nem fogja szó nélkül hagyni, hogy ő nem csak egy beosztott itt, hanem ő az egyik örökös. Ha ez megtörténik, vagy bármilyen másik visszaszólás, akkor azonnal odasúgom Hanának.

- Kérlek menj oda hozzá, kérj tőle bocsánatot, ugye milyen szép hölgy? - Így hát várom, hogy eleressze kezemet, talán még egy kicsit irányítom is, hogy a lány kezét fogja meg, bűvölje le, és talán még azt is elkottyantsa, hogy szépnek tartom. Ha már teljesen az ujjai köré csavarta kis tehetségünk, akkor jövök és a ledöntött védelmen át török előre. Sok érdektelen kérdést teszek fel, hogy közé bújtassak, párat, ami igazán fontos számomra. "Nagyon szép a fogadó, a papa épített saját kezűleg? Mindig is itt laktatok? Hogy is hívnak, mert engem Chennek. De szép sok szoba van, mi hol fogunk aludni? Mindannyian itt leszünk? Akkor családod hol lakik, remélem nem túrunk ki titeket? Remélem nem szorultok szűk helyre együtt, csak négyen vagytok." És akkor itt már remélem, hogy megtudom, hogyan is hívják őket, mennyire hol fog aludni, és mennyire messze lesz a szüleitől. Az első lépéseket megteszem, felmértem a terepet, már csak az éjszakai megmozdulás fog jönni. Ha eddig minden összejön, így vagy úgy.

Shimura Danzou Vas. Jan. 25 2015, 13:36

// Ha el is tűnt a posztod, lövésem sincs, hogy miért. //

Hana örömmel követ téged, bár csak jelképesen, elvégre tolod Őt magad előtt. A kocsmáros széles mosollyal fogad téged és ifjú protezsáltadat, míg lányai a közelben vihorásznak. Kijelentésedet nevetve ismétli: " A Föld Vándorló Színészei...". Szavaidra mosolya csak növekszik, s az áhított kapzsi fényt már látod is a szemében, igaz óvatosságot és ravaszságot is felfedezel. Nem is keveset. Szinte érzed, ahogy várja ígényeidet, feltételeidet. Végül, rövid matatás és alkudozás után szerez magának tintát, tollat és papírt. Írni kezd, majd eléd nyomja végső üzleti ajánlatát:
- Szállás, napi három étkeztetés, valamint az előadások alatti fogyasztás bevételének kilenc százaléka. Cserébe napi két fellépésért.
Ha elég erősnek érzi hozzá magát, drága Chen-chanunk megpróbálhat még kufárkodni. Az eddigi alkudozások kisebb sorozata alatt azonban rájött, hogy a fogadós nem holmi kezdő kereskedő.

Amennyiben Chen rábólint a feltételekre az egyik lány felhúzott szemöldökkel megindul a szobák felé, miközben int, hogy kövessék. Hősünk számításai azonban nem válnak be teljesen. A hölgyike ugyanis tiltakozik némileg a "Pincérnő" titulus ellen, de közel sem heves. Csupán egy megalázott pillantás erejéig vehető észre a sértettség apró szikrája. Az idők során mát túl sok részeg vendég nevezte Pincérnőnek ahhoz, hogy mélységesen felháborodjon, vagy hogy egyáltalán megsértődjön rajta. Az az apró rosszallás viszont talán azt jelentené, hogy Chen szavain mégis volt oka megsértődni? Vagy csak a böszkeség ösztönös jele volt?
Visszaszólás ugyan nem volt, de Chen színész lévén nem hagyta figyelmen kivül az arc és szem apró, alig észrevehető sértődött mimikáját. A lány széles mosollyal fogadja Hanát és szinte észre sem veszi, amint hősünk is belép a duó immár trióvá duzzadt csevegésébe. Nanami-nak hívják, három hete töltötte a huszat. A fogadó, már öt generáció óta a családjuké, még sosem voltak más országban. Chen szabadkozására csak egy csalafinta mosoly a válasz és az, hogy nem kell emiatt aggódni. Az apjuk sosem engedné lányait szorongani néhűny színész miatt. Ez utóbbi kijelentés már-már arisztokratikus hévvel és mozdulatokkal lett Chen tudomására hozva. Még akár meg is sértődhet rajta a fiú. Egy tágas szobába jutnak, ágyakkal, párnákkal, szőnyegekkel és minden egyébbel, ami kell. Elfér az egész társulat benne. Mint kiderül ők a tetőn laknak, bájos kis szobában.

**Chen** Szer. Jan. 28 2015, 20:27

Az alkudozás hallatán felpezsdül a vérem, akkor nem jól méretem fel a helyzetet. Hát még van mit javítani az emberismeretemen. De az alkudozás tárgya csak kevés, ennyit biztos nem fogadhatok el. Kevés, nagyon kevés, hol van ez még a tényleges végcélomtól. Hát akkor folytatjuk a véget nem érő szócséplést. Pedig más testrészem már nagyon húz a fiatalabb és csinosabb generáció felé. Hát de akkor is előbb az üzlet.

- Ezt sajnos nem fogadhatjuk el, de hogy ne kelljen átköltöznünk ilyen késői órán fogadjuk el az én ajánlatomat. Nekem is meg kell élni valamiből. Kilenc százalék a társulaté, három százalékot kap maga zsebbe, senkinek nem kell tudnia, még a nejének sem, és még hármat kapok én. Remélem így már elfogadható. - Ajkamon démoni vigyor, ha ez így elfogadható akkor kezet rá, ha nem akkor is tartom magam az eredeti elgondoláshoz és a 10%-hoz. Miután megeszeztünk elmondom a társulatnak mire jutottunk, és robogok fel a kicsiny csinos, és még sem annyira fiatal szépséggel.

Ohohó kemény dió lesz a kicsike, de talán őt is meg lehet fogni valamivel. Megannyi utazó volt már ebben a porfészekben, és megannyi történetet hallhatott már. De csak nem élhette át, ebben a fogadóban gürizik egész nap, más se csinál csak felszolgál. Egy próbát megér.

- Tudod csodálatos élete van a színészeknek, megannyi országban jártunk. Számtalan vidéket látogattunk meg. Oly szívesen megmutatnám neked egyszer. Kumogakure határán a csipkézett hegyek, között világ legtisztább vizű tavát láttuk. Csak az ég kékje volt, ami felvehette vele a versenyt. Ám a horizont, az volt a legcsodálatosabb, ahol összeolvadt a víz az éggel. Ember nem tudhatta hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Csak ültem a fa alatt és néztem a csodát. Szememből potyogtak a könnyek, nem tudtam felfogni ezt a káprázatot. Sajnálom hogy még nem volt lehetőséged meglátni a természet varázslatát. Mi halandók, csak bámulni tudunk és csodálni ezt. - Na ha már elég szentimentálisnak tűnők, akkor jöjjenek a hatalmas kutya szemek, ha nem figyel bevetem még a Kakuramino no jutsut, csak pár kézmozdulat, és a falra tett kezem. A csakra csak úgy áramlik bennem, sűrűsödik az ujjaimban, hogy végül a falfelületén oszoljon szét. Csak éppen annyit változik a felülete, hogy jobb megvilágításban tüntessen fel engem, és még egy kicsit hasonlítson is a varázslatos tájképre a fal rajzolatai. Talán elég lesz hogy megdobogtassa a szívét, ez a naiv kis színészke, és este kinyissa neki az ablakát.

Szépen megköszönöm, és kicsiny lányt ágyba dugom, apai szeretetemet sugározva minden felé, persze látványosan, hogy Nanami is lássa. Ekkor megvárom az éjszakát, amíg a társulat a mulatozásból visszatér. Közben felmérem a terepet, mennyire magasan is van a kívánt szoba, a lányoké. Hogyan is lehetne oda feljutni, mármint nem az ajtón keresztül természetesen. Ha a színpad kész, jöhet az első felvonás. Előveszem shakukachimat, intek a többieknek, hogy ők is lépjenek be az esti ~~szerenádba~~... próbába. Előkerül a koto, és a shamisen miközben követik az édesbús dallamomat, mely minden nő szívéhez remélem eljut, lassan lépegetek körbe a szobába ahogy instruálom a többieket, végül szélesre tárom az ablakot, hogy kifele, vagyis inkább felfele is jobban hallják a zenénket. Mivel sem akrobata, sem öngyilkos hajlamú nem vagyok így újra a tudományomhoz fordulok. Bunshin no jutsu, körülölelem magam a saját csakrámmal, csak hogy utána egy megtévesztésig hasonló magamat alkothassak. Egyetlen egy céllal, ki felmászik a meredek épület falon, felül az ablakba, és merengően nézi a lányokat az ablakon keresztül ,miközben imitálja a furulyázást. Közben maga a zene igazi valómtól jön, és remélem eléri a hatását. A szívem hölgye, most mondjuk nem csak Nanamira gondolok, bármelyik fehérnép kijöhet, és élvezettel hallgathatja játékomat. Csak hogy végül kicsaljam egy kis éjszakai sétára... Ha sikerül akkor jöhet a második lépés.

Deidara Kedd Ápr. 28 2015, 19:07

A fogadós férfi fapofával tűrte Chen alkudozását, végül azonban – talán azért, hogy szabaduljon hősünktől, vagy azért, mert tetszett neki a zsebbe jutó pénz gondolata – belement az alkuba.

Ezután Nanami felvezette Chent és Hanát, ahol ifjoncunk tovább ostromolta a számára vadidegen hölgy képzeletbeli falait. Annyit már most elkönyvelhetett, hogy azokat nem nádból építették, sokkal inkább magas kősziklákból. A fiú monológja egyik fülön befolyt, a másikon pedig már távozott is. Elvégre egy húszéves hölgynek már bizonyosan csapták páran a szelet, főleg, hogy fogadóban ténykedik, és valljuk be, egész biztosan voltak Chennél gazdagabb és jóképűbb fazonok a sorokban. Persze még azt sem tudhatta hősünk, foglalt-e kiszemeltje, vagy érdeklődik-e egyáltalán bármiféle kapcsolat iránt.

A Kakuremino no jutsu alkalmazása volt az, amivel valamennyire fel tudta kelteni az érdeklődést, de akár mentem szörnyet is halhatott volna, valahogy csak nem tudott olyan csodát produkálni, mint Hana, legalábbis aktuális közönsége szemében. Annyi baj legyen, elvégre egy háborút sem egyetlen délután alatt szokás megnyerni, ha pedig minden kötél szakad, más jelöltek is sorakoznak a képzeletbeli várótermében.

Ha pedig már háborúkat említünk metaforaként, mind jól tudjuk, mennyire fontos eleme a modern hadviselésnek az információszerzés. Chen is ezen logikát követve hamar birtokába jutott múzsái koordinátáinak, no nem mintha egy fogadó olyan nagy lehetne, hogy sokáig tartana ilyesmire rájönni. Egy kis éjjeli zene tán meglágyítja a fehérnép lelkét, legalábbis valami ilyesmibe reménykedett.

A fogadó lakói pozitívan reagáltak eme lépésére, s noha Nanami is hallgatta egy darabig nyitott ablakából, amint meglátta Chen klónját, rögvest becsukta az ablakot. Ugyanazon helyiség egy másik ablaka ugyanakkor nyitva maradt, ha jól sejtette hősünk, az a kisebbik leányzóé lehetett. Talán nincs még minden veszve a nők ellen vívott háborúban, már ha mindenáron ez a hadművelet áll hősünk prioritási listájának tetején.

**Chen** Pént. Május 08 2015, 20:38

A mondás is azt tartja ha egy lány rád csapja ablakát másik nyílik ki érted. Nincs mit tenni, egy kicsit szédelgőre veszem a dolgot, és folytatom a saját ösvényemen. A másik lányt vesszem kezelésbe, ehhez semmi más nem kell mint egy kis tinta, és papír. Legelőször visszatérek a szoba félhomályába, széket húzok magam elé és elkezdek komponálni. A fejemben megannyi verssor tévelyeg, de nem tud egésszé válni.

Ugyanazt a dalt dúdolom fennhangon, amit eddig játszottam. Lassan ábrándozó tekintetem kerülnek a lányok. A két leány arca hasonló mégis jellemük különböző, akár a tűz és a víz, mégis egy az anyjuk. Akár csak két hihetetlenül szexin sikerült, mégis kissé eltérő klón, akiknek az eredetinek még halálosabb kinézete van. A három kép, ahogy kering a fejemben úgy eggyé válik, magává a múzsává. A megfoghatatlan asszony, ki szeszélyes akár az óceán, és oly kiszámíthatatlan mint az égbolt. Az érzéki száj homlokomat érinti, mire a kezem megmozdul.

Gondolatok cikáznak fejemben, egy egésszé válnak. Csak papírra vetem, mit érzek. A verslábak és a rímek maguktól keletkeznek. Még csak meg sem izzadok a nagy műtől:

Csak egy csókot lophatnék le ajakadról,

Vagy egy rózsát gyengén piruló arcádról!

Rabbá tett szép szemed,

Gyönyörü termeted.

A tiszta erkölcs mosolyog személlyedről;

Venus tüzhelye füstölög a szivedről.

Ollyan vagy, mint a tavaszi vidám erdők,

Rózsák illattyával játszó szelek, mezők.

Sziv gyönyörüsége,

Éltem édessége!

Bárcsak isteni személlyed enyim lenne!

S kezed által szerencséssé az ég tenne!

A mű kész, már csak egy hírvivőre lenne szükségem. Erre sajnos most nincs lehetőség, hát nem létező testi erőmet veszem igénybe. Szépen meghajtom a lehető legkisebb légellenállást, valamint repülésben jeleskedő origami madarat, amit csak képes vagyok kivitelezni. Most már csak ihletadómra bízom magam. A csuklón múlik minden, hát az ablakába akarom röpíteni. Ha elsőre nem sikerül, hát újabb írás, újabb hajtogatás, míg ki nem ugrik a vállam, vagy nem sikerül.

Végül az éjszaka hátralévő részében a várost járom. Tudni akarom a színpad minden kiszögellését, a lehető legtöbbet, mielőtt tényleg nekikezdek a darabnak. A csábításnak, hogy végül az enyém legyen a szívem választottja. Ha legalábbis már ott tartok, hogy ne tévedjek el, és a a fontosabb városi helyszínekig el tudok jutni, akkor irány az ágy holnap nagy nap vár rám. Női szíveket kell összepréselnem, és magamba bolondítani.

Hidan Kedd Jún. 23 2015, 04:52

Az ifjú vándorszínész tollat ragad és papírt. Az ihlet szelíd múzsaként vezeti a férfi pennát tartó kezét, s oly játszi könnyedséggel firkantja a papírosra a szerelmetes szóképeket, mintha mi sem volna könnyebb széles e világon. Nyilvánvalóan nem először folyamodik a költészet segítségéhez az áhított préda kegyeinek elnyeréséhez, így már rutinos poétaként hagyja, hogy a sorok megírják egymást. Rövidesen már elégedett mosollyal mered a kész műre, a kérdés már csak az marad, hogy fogja célba juttatni anélkül, amikor a fogadós árgus tekintete mindig féltőn fürkészi lányait? Chen persze nem is lenne igazi Casanova, ha ilyesmi eltántoríthatná. Ügyes és aprólékos mozdulatokkal élére hajtja a levelet újra, meg újra, egészen addig nem, amíg egy darut nem formáz.
Az ablakhoz lépve útjára bocsájtja a röpképtelen papírmadarat. Könnyed csuklómozdulattal, talán akarva-akaratlanul egy kicsit a bábhasználathoz szükséges chakrafonalakkal is rásegítve a papírmasé szárnyalására juttatja a poémát a kiszemelt hölgyemény ablakába. Nem is lehetett volna elegánsabban kivitelezni az üzenet kézbesítését... Az egyetlen gond, hogy az ablaktábla - kint tartandó a csípős éjjeli szelet - már zárva van, s a függönyök is elhúzva. Bár a leányzó valószínűleg előbb fogja kitárni ablakát, mint hogy a csöppnyi égi vándor fészket rakjon a párkányon, a hősszerelmes nem olyan türelmes, hogy ezt kivárja. Jobbat azonban most nem tud kitalálni, így némiképp csalódottan veszi nyakába a várost, hátha a Gőz Országának tiszta levegője segít kitisztítani tudatát, hogy újabb körmönfont ötletekkel állhasson elő az ifjú szűz - ? - meghódítására.
Színpad az egész világ. Ebben Yugakure sem különbözik a Föld többi részétől. A takaros házikók és gyógyfürdők, fogadók épületei pazar díszletekként veszik körbe a színészt, a világításról Holdanya és csillagtársulata gondoskodik. Ahogy Chen egymaga rója az éjszakát, először furcsa, az éjszaka csendjét meg-megtörő, kaparászó neszezésre és csámcsogásra rezzen össze. A jelenet zenei aláfestéseként a kukák közül kiszűrődő, rekedtes dalolászás szolgál:

Ha a patkány elég dörzsölt,

Házhoz jön a moslékpörkölt!

Sok jó falat a szalonban,

Záptojás és zöld szalonna,

Kidobálják a szemetet,

Pazarlásuk jól megetet.

Újabb est, s itt az alkalom,

A terülj-terülj asztalom

Ocsmány lakomáért kiált,

Jöhet a macskabecsinált...

A fojtott hangú ének már csak azért is furcsán hat ezen a kihalt környéken, mert a hang forrásánál, egy kiborult szemeteszsáknál egy ember se lenne képes úgy megbújni anélkül, hogy látható lenne. A borízű nóta egészen olyan, mintha a semmiből jönne...

**Chen** Szer. Júl. 01 2015, 11:49

A megvilágítás tökéletes, a színpad előttem szagos, színes, és megannyi jelentéktelen epizódszereplő miket használhatok a nagy mű érdekében. A város negyedei egyre csak maradnak el mögöttem, ahogy a küzdőtér minden négyzetméterét fejembe vésem. Azonban míg az agyam jár, a fülem különös hangokat juttat el elmémbe. A rigmus büdös akár a feltételezett forrása, darabos, és mégis kellemesen szemléletes. Bárki is legyen az olyan titkos karakter lesz a darabban, akiről elsőnek kell értesülést szereznem.

Milyen rendező lennék, ha még a színjátszókról sem tudnék. Mindent és mindenkit meg kell ismerne, különben a gyönyörűséges virágokat nem tudom leszakajtani. Ezzel a gondolatmeneti fordulattal magam is szűk kis utcába fordulok, hogy szememet rávethessem a rémes rímek rémségére. Lassan haladok körbe-körbe jártatom szemeimet, de nem szólalok meg. Erre nincs szükség van annyi már érzékem mit hang nélkül használhatok. Hát szívembe bátorsággal, múzsámmal erejével hátam mögött keresem mire ember még nem igen készült fel.

Hidan Szer. Júl. 01 2015, 19:43

A szemeteszsákok és konténerek akár a világraszóló színpad bársonyfüggönyei. Ahogy az ifjú színész bepillant a mocsokhalom kulisszái mögé egy jól megtermett, kövér patkányt pillant meg, amint az apró mancsaival két marokra fog egy rothadó húsdarabot és jóízűt harap belőle. A cseppet sem prózai látvány csak egy minutummal előzi meg a gyomorforgató szagot, ami a szakadt kis jószágot lengi körbe. A rágcsáló hangosan csámcsogva-böfögve majszolja gusztustalan estebédjét, s amíg rág, újrakezdi az imént hallott strófát, dögszagú cafatkákat köhögve a sikátor macskaköves burkolatára.

Ha a patkány elég dörzsölt,

Házhoz jön a moslékpörkölt!

Azonban amikor észreveszi, hogy lakomájának közönsége is akadt, egyszeriben csak torkán akad a falat. Sunyi gombszemei félénken merednek a fölé tornyosuló óriásra, majd jobbra-balra pillantva a menekülés lehetséges útjait fürkészik, azonban az idegen elállja az egyetlen szóba jöhető egérutat. Mintha csak ledermedt volna, mozdulatlan pislog a szeme sarkából Chenre, majd fél percig így is marad. A kínos csendet végül a patkány töri meg, ahogy bizonytalan hangon, mintha maga sem hinne a megtévesztés sikerében, próbálja a cirmosok hangját utánozni:

- Nyáú..?

Hamar rájön azonban, hogy alakítása egy cseppet sem győzte meg az éjféli látogatót, így inkább ellenségesre veszi a figurát. Hanyagul eldobja a mancsaiban szorongatott cupákot, jól teleszívja a tüdejét levegővel, hogy nagyobbnak tűnjön. Kihúzza magát és vékony mellső lábait fölényesen egymásba fonja melle előtt. Piszkosszürke bundájáról orrfacsaró csatornaszenny csorog, olyan büdös, hogy még az ember szemét is csípi.

- Na jó, ezt senki sem venné be... Ide figyelj Sültuborka! Ha jót akarsz magadnak, azonnal sarkon fordulsz, szépen eltipegsz és elfelejteted amit itt láttál és hallottál! Értve vagyok?! Ez itt az én városom és nem látok szívesen ilyen nyápicokat mint te! Szerencséd, hogy tele hassal találsz, különben keresztbe lenyelnélek te fattyú! De most csak elrontanám a gyomrom veled... Anyám mindig azt mondta, hogy sose egyek embert döglött macskára, mert felfújódok tőle... Pedig ő aztán minden szart összezabált... Azért nőtt olyan nagyra!

Mocskos kis kacsóit maga elé tartja és apró lábain esetlenül szökdécselve bokszolóállást vesz vesz, hogy teljes legyen a blöff.

**Chen** Vas. Júl. 05 2015, 11:51

A hangok még oly embertelennek is voltak, mit még soha nem tapasztaltam az új élményt valami sokkal rosszabb követte. Egy olyan erős, és sunyi szag, mi első szippantásra megszüntette a szagló szerveim működését. Nem volt időm hátralépni és már könnybe lábadtak a szemeim. Csak hápogni tudtam mint valami értelmi fogyatékos de ez csak rontott a helyzeten. Szájam kiszáradt, és tisztán éreztem ahogy fogaim megmozdulnak, hogy testem rejtettebb zugaiba keressenek menedékek. Könnycsatornáim megnyíltak próbálván ellenkezni a vegyi támadásnak, de nem sok sikerrel. Szemeim egy pillantás alatt vörös lobot vetettek, és csak annyi időm maradt a teljes elájulás eléréséig, hogy oldalamra tekert kendőt arcomra nyomhassam.

Yugakure no sato - Page 2 Dat_rascally_rat_by_spikykitsune-d523art

Drága Haruki illata még benne leledzett, de az átható jázmin, és menta keveréke sem tudta sokáig távol tartani tőlem a rettenetet. Hátra tántorodtam, míg csak a ház sarkához nem értem, hogy végre nem is üde, de lélegezhető levegőhöz jussak. Végre elég oxigén jut az agyamig is, hogy felfogjam mi is történik körülöttem. Egy beszélő állat, jobban mondva inkább förmedvény patkány az, aki körül szemmel látható zöld felhő kering. A forrás megvan, még a szavaké is, nem csak a szagé. Erre az orrom ellen elkövetett atrocitást, egy igazi művészlélek sem hagyhatja szó nélkül.

- Ocsmányság, te ki napvilágra sem szabadott volna kerülnöd. Hogyan merészelsz egyáltalán élni, maga a léted is sértő mindenkire aki egy kis jó ízléssel is rendelkezik. Nem tudom ki vagy, és nem is érdekel. Nem vagy méltó még arra sem, hogy szót váltsak veled. Ki ilyen gusztustalan, csak maradjon meg a mocskos kukáknál. - Már fordulnék is ki, az epizódból mi talán túlságosan is gyomorforgatóra sikeredett, mikor még biztosítom magam róla, hogy ha netalántán a sors fintora úgy hozná újra találkozzunk, józan eszünkre hagyatkozva elkerüljük egymást. - Ha jót akarsz magadnak, és megannyi embernek ezen a városban, kik békésen élnek, és még nem tapasztalták penetráns bűzödet... na meg hogy én se lássam rusnya alakodat kerüld el a Matsugen fogadót... Jobban mondva vedd fenyegetésnek, ha oda kerülsz megkeserülöd. - Remélem nem kell tovább nyelvelnem ezzel a szőrös alakkal, sok mindent láttam már és már egyre kevesebb dolgon lepődök meg. Azonban egy bizonyos a társulat mindenek előtt, meg kell védeni, hogy le tudják játszani darabomat, hogy dicsőséget hozzanak fejemre, és jó szolgálatot tegyenek míg szükségem van rájuk. A múzsa vezet engem utamon tudja mit kell tenni, és a csókja sem marad el soha ha szükségét érzem. Hát folytatom utam, és megpróbálok nem gondolni a kis mocsokra. Az utcácskából kiérve eredeti célom felé nézek, a város most a színpadom, minden zegét-zugát ismernem kell hogy a játékom tökéletesen sikerüljön.

Hidan Kedd Júl. 07 2015, 15:01

A bűzös kis korcs felbuzdulva a blöff váratlan sikerén még rátesz egy lapáttal korábbi fenyegetéseire:
- Úgy van, menekülj csak te anyámasszonykatonája! Máris sírsz..? Helyes! Gyenge vagy, mint púpos gyerek a hátúszásban! Most pedig tágulj a sikátoromból az illatos zsebkendőddel együtt, mielőtt lefejellek, mint ligeti kurva a körhintát!
A torkába toluló epével küszködő színész még sokkal azután is hallja a válogatott sértéseket és megfélemlítéseket, hogy elhagyta a szűk utcácskát. Akárminek is volt az imént szem-, fül- és orrtanúja, egy dolog biztos: a gusztustalan csupán gyáva eufemizmus volna, ha szavakkal akarná illetni ezt a förmedvényt, aki a szemeteseknél vert tanyát. Ha Fortuna kegyes, talán sosem kell többé átélnie ezt az eleven érzékpoklot, amit az előbb. A kegyetlen humorú Sors útjai azonban mindig kifürkészhetetlenek...

Yugakure éjfél után korántsem az az idilli üdülőváros, ahogy az utazási irodák fanfárjai szeretik meghirdetni. Az éjszaka sötétje ki tudja hány ilyen hitvány jószágnak ad langymeleg menedéket..? A település maga egyébként nem túl nagy, nagyjából egy óra alatt Chen képes végigjárni széltében és hosszában is. Patinás fogadóépületek és impozáns gőz- illetve gyógyfürdők alkotják a színt. Az itt lakók nagy része valószínűleg a turizmusból keresi a kenyerét, a shinobik leginkább csak a helyi közbiztonságért felelnek, semmint távoli megbízók küldetéseit teljesítenék. A rejtekfalu főtere nem kimondottan nagy, de épp elég lenne egy kisebb színpadnak, ha szabadtéri előadást tervezne a csapat. A placcon bőven maradna hely a tengermélyentisztelt publikum tagjainak is, feltéve ha kicsit szorosan állnak-ülnek egymás mellé. Mindenesetre több néző elférne itt, mint az apró fogadóban.
Későre jár, a fiú azon kapja magát, hogy unos-untalan ásítozik. Lehet vissza kéne térni a szállodába, mielőtt kulcsra zárják az ajtókat. Ha szerencséje van, talán még ébren találja a ház fehérnépjeit is, de ily későn minden szabad ég alatt vesztegetett pillanattal egyre halványabbnak tűnik az esély...

**Chen** Kedd Júl. 28 2015, 12:02

Lépteimet megsürgetem az hol már magasan van, és már az utolsó felvonásnak is a végén vagyunk máról. Nem kell sok mindent tennem, csak elhaladok egy virágoskert mellett felkapok három szálat a legszebbek közül, és máris tova sietek. Megpróbálom úgy csinálni, hogy ne lássa meg senki a ténykedésemet, majd a fogadó felé veszem az utam.

Nem törődök szinte semmivel, a legjobb álcázásomat veszem fel a nemtörődöm fáradt ember alakját, akivel a kutya sem foglalkozik. Remélem összejön, és szinte azt sem veszik észre hogy élek. A holnapi napom hosszú lesz, hát energia kell. A múzsát meg kell táncoltatni, különben soha nem lesz vége ennek a tespedésnek. Izgalom kell neki, dráma, kéj és vágyak, hogy ellássam minden vágyát.

Egy-egy virágot rakok minden általam szívszerelmemnek tartott gyönyörűség ajtaja elé. A két lány, és a szemet kápráztató anyjuk az éjszakai álmaim főszereplői. Hát hagyom is hogy vágyaim elragadjanak, és bedőlök az ágyba. Csak hogy korán kellhessek, a földszinten várhassam, hogy angyalok sürögnek körülöttem, és szemeik elárulják remélem, mit is kell tennem, hogy ezt a foglalatosságot hozzám közelebb hozhassam. Hát várok és figyelek...

Hidan Pént. Aug. 28 2015, 22:17

Miután prózai meglepetést hagyott a ház asszonynépeinek küszöbén, a megfáradt színész nyugovóra tér. Ideje volt már, hisz az elmúlt nap fáradalmai és orrfacsaró szörnyűségei nem haladtak el nyomtalanul Chen feje felett, szemei alatt csokorba gyűlnek a szarkalábak. Takarosan megvetett ágy, illatos párnák fogadják a hálószobájába lépve, az éjjeliszekrényen hagyott étcsokoládékocka már csak hab a tortán. A személyzet láthatóan kitett magáért, hogy a Művészúr nyugodt körülmények között hajthassa álomra a fejét.
A lomhán csoszogó percek lassacskán órákká duzzadnak, az enyhet adó álom mégsem akar eljönni a fiúhoz. Az eleven éjszaka finom neszei szinte kézzel tapinthatóvá válnak... Öreg ablaktáblák rozsdás zsanérjainak acélos sírása keveredik a bagzó macskák nyávogásával és a fogadós égszakadásszerű horkolásával. Nem túl hangos, de mégiscsak zavaró. A halk kakofóniába azonban egyszercsak valami cseppet sem odaillő keveredik - segélykiáltás.
- Segítsééég!
Vékony és karcos sirám hangját viszik az öreg épület vízvezetékei, de láthatóan senki sem zavartatja miatta magát a bábmesteren kívül. Csak az igazak álmát alusszák, vagy ennyire közömbös lenne itt mindenki a bajba jutottak sorsa iránt? Az ifjú már kezdi azt hinni, hogy csak zaklatott képzelete űz csúf játékot vele, amikor a páni sikoly ismét felharsan, ezúttal valamivel hangosabban, de még így is elég tompa, fojtott a zaj:
- Segíítsééég!
A kísérteties sipákolás csak nem akar abbamaradni. S ami még rosszabb: egészen biztos, hogy a házon belülről jön, talán a konyha vagy a pince felől. Az már csak Chenen áll, hogy hősiesen az események sűrűjébe veti-e magát, vagy inkább a párnát a fülére szorítja próbál magának egy kis nyugalmat lopni a közelgő hajnalig...

Ajánlott tartalom