Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

**Ayanokoji Takashi** Kedd Aug. 09 2016, 23:12

Már egy ideje sétálunk. Úgy valahogy. Elhiszem, hogy nem sietős a dolgunk, de azért egy párat szökkenhetnél a fákon, ez a sok zöld már kezd az agyamra menni. Engem megnyugtat. Mellesleg nem tervezek olyan sietősen a Raikage elé borulni, majd megkapja a jelentését időben. Hát persze, ti és a nagy barátságotok. Mori no sato erdős részeit róttam már egy ideje, úgy másfél napja, ha pontosak akarunk lenni. Küldetésem sikeres volt, a hátamon helyet foglaló embernagyságú, kopottas tekercs ezt elég jól jelezte is. Innentől már csak a hazaút volt hátra.
Kiélvezve a buja növényzet nyújtotta látványt lehuppantam egy kósza farönkre, majd ittam egy kicsit. Ember, nem akarsz esetleg egyet csobbanni egy közeli patakban? Vagy várj tudok jobbat! Piknikezzünk, ha? Benne vagyok. A pi... Dante mondatát egy tompa hang szakította félbe. Mintha valami nekicsapódott volna egy fának. Valszeg nem egy mókus.
Felszedve a holmimat a hang irányába indultam a lehető leghalkabban. Odaérve a forráshoz egy női alakot pillantottam meg. Tekintetemnek derekáig érő fekete haja mutatkozott meg legelőször, utána testalkata foglalta le a figyelmem. Egyszerű ruházatán keresztül könnyen le lehetett szűrni alkatát. Karcsú, átlagosnak egyáltalán nem mondhatnám. A nő éppen edzett, innen is eredtek a nem rég hallott zajok. Ahogy egyik támadásánál fordult egyet, a délutáni napsütés megcsillogtatta arcát, hófehér bőrét és türkiz színű szempárját elém tárva. Óvatosan előrébb lépve, nekidőlve egy fának elkezdtem megfigyelni.
Az egyik fabábu fejét lekanyarítva egy pörgő rúgással valami ömm, szembeötlő tulajdonságra lettem figyelmes. Micsoda különleges képességek, Taka, TAKA! Te is láttad? ... Váó! Gyönyörű-gyönyörű, milyen íves, és-és hogy pörgött a levegőben! Nem hiszem hogy egy pár mellről érdemes így beszélni. Elfordítanám a fejem, mintha csak hallotta volna a nő Dante szavait. Amit látnék az nem lenne újdonság. Zöld növényzet és fák mindenhol, egy kis patakkal megfűszerezve. Nem nagy terület, de edzésre tökéletes, révén hogy körbeöleli a terepet minden ami szükséges lehet egy ilyen időtöltéshez. Letenném szépen lassan a tekercset a földre, rajtahagyva a kezem nyugtáznám békés szándékom. Eddig se volt sietős a szándékom, őt látva meg már végképp nem lenne az. A mozgásában megfogott valami, valami teljesen más mint Dantet.
- Szép mozdulatok, van kedved élő ellenfél ellen is bevetni? - Arcomat - noha a kapucni takarja nagy részét - egy kíváncsi mosoly tarkítaná.

**Misaki Kiyoko** Vas. Aug. 14 2016, 00:15

Helyszín: Kumo egyik külterülete
Időbeli elhelyezés, csak hogy könnyebb legyen nekem: Amegami előtt

A bázis elhagyása után néha hozzászegődtem emberekhez, elveszettekhez, hogy együtt zsákmányoljunk egy kis pénzt, végül rájöttem, hogy ez az életmód nem nekem való. Egyedül maradtam, és nem bíztam meg sok emberben, mert ha így teszek, előbb vagy utóbb elárulnak. Szükségem volt egy olyan közösségre, akikkel végleg megmaradok, akik mellett úgy érezhetem magam, mintha a családom lenne. Segíteni akartam másoknak, ahogy ezelőtt is tettem, amikor még volt rá időm... no persze, most hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rá időm, mert mióta elhagytam a klánt, azóta egyre több szabadidőm maradt... amivel nem tudok mit kezdeni. Viszont azt tudtam a legjobban, hogyha segíteni akarok másoknak, megmenteni az élőket és akiket csak lehet, akkor erősebbé kell válnom.
Éppen egy olyan területen haladtam végig, ami megfelelőnek tűnt a mai edzéshez. Felhúztam a nadrágom és a felsőm, hogy a nagy edzegetés közepette ne izzadjak meg, majd kiszemeltem magamnak egy olyan részt, ahol minden tudásom tudom majd kamatoztatni. Egy fánál álltam meg, s ütlegeltem. Arra gondoltam, ha ez most egy ember lenne, vajon mennyit tudnék beleadni a teljes erőmből? Sohasem öltem embert, mert nem akartam, egyszerűen elegem lett a sok gyilkosság és kegyetlenség látványából, viszont tudtam, hogyha sor kerülne egy éles helyzetre, ahol valaki az életemre és a szeretteim életére akar törni, akkor meg kell védenem őket és mindent meg kell tennem ennek érdekében. Akkor talán ölnöm is kell majd. Fel kell erre készülnöm lélekben, de sohasem adhatom fel azt, ami valójában vagyok. Puszta kegyetlenségből nem tenném meg, csak a túlélés érdekében.
Ezekre gondolva, miközben a fát már ott ütöttem, ahol értem, megjelent valaki mögöttem. Megfordulok, hogy lássam, kihez is van szerencsém. Egy fiú, kapucnival a fején. Még egy valaki, aki el akarja titkolni a kilétét. Ez különösebben nem zavar, hiszen kell egy kis titokzatosság, és vannak dolgok, amiről jobb nem tudni.
A vízhez sétálok, hogy leguggolva mellé kicsit megmossam az arcom és a karom, hogy a kreált hőt kicsit lehűtsem a testemen. Nem árthat meg egy élő ellenféllel szemben egy kis gyakorlás, bár nem szoktam csak úgy idegenekkel csetepatézni... na egye fenyő.
- Sokkal jobb lenne, ne ezt a szép fát üssem szét - no ez kicsit ellentmond minden előbbi gondolatomnak, amivel azt akartam elmondani, hogy nem tudnék ártani egy élőlénynek sem. Viszont most csak gyakorlásról van szó, tehát azt jelenti, hogy baráti küzdelem, ahol elvileg nem bántom őt.
- S kit becsülhetek az ütleg-partneremben? - ha válaszol, akkor én is elmondom, hogy mi a nevem.

**Ayanokoji Takashi** Pént. Aug. 19 2016, 01:36

Ahogy a lány leguggolt a vízhez, kicsit hangosabban hallottam a kelleténél Dante reakcióját. Ühühühüümm. Csak remélni tudtam, hogyha megfordul nem látszódik majd rajtam semmilyen reakció. Azért megigazítottam kapucnimat a biztonság kedvéért. Ezután egy egyszerű beleegyezés ütötte meg fülemet, amire akarva akaratlanul is egy elégedett hümmögés hagyta el a számat. Ez gördülékenyen ment.
- Ayanokoji Takashi vagyok. - Feleltem kérdésére, majd kérdően néztem rá, amire egyből kaptam is a választ. Misaki Kiyoko. Szép dolgok a nevek de... Egy alkalmi edzésnél semmit sem jelentenek. Sétálni kezdek körülötte, belegondolva kicsit úgy tűnhetek majd mint valami keselyű, holott semmilyen hasonló indíttatás nem állna módomban. Kigombolnám a chuunin mellényem és elhelyezkednék tőle pár méterre, természetesen szembe, hogy jól láthassuk egymást. Valld be, te is szívesebben cipelnéd őt, mint azt a nyamvadt tekercset. Hát ez még valami fordított bóknak is gyenge lenne. Hé, én úriember vagyok. Ha szemtől-szembe dolgom lenne vele, természetesen tudnám hogy a taijutsu lenne a megfelelő módszer kezdésnek, de finoman csinálnám, nehogy baja essen. Tényleg azt hiszed hogy nem tudja megvédeni magát egy korabeli kunoichi? Kuno... Ja, én a melléről beszéltem.
Meglazítanám a jobb karomon lévő fáslit, majd felemelném ökleimet. Ezek után egy félmosoly keretében kérném számon a nőt.
- Kezdhetünk, nem de?
Amint beleegyezne egy jó nagy lendületet vével indulnék meg felé. A célom egyszerű lenne: Taijutsuba akarnék keveredni. Noha Dante szavai teljesen más célt szolgáltak, emlékeztettek arra hogy amíg körbejártam eltűnődtem vajon taijutsu mester lehet-e. Egyféleképpen deríthetem ki a leggyorsabban, na persze nincs kizárva hogy fájdalmas információszerzés lesz. Ha dobófegyverekhez folyamodna igyekezném kikerülni őket, ha esetleg kardot, vagy ahhoz hasonló fegyvert vetne be akkor én is előrántanám a kardomat ellenerő gyanánt. Ha sikerül közelharcba bonyolódnom akkor kiegyensúlyozott harcmódot használnék, se nem támadnék, se nem védekeznék túlságosan, a lényeg a feltérképezés és kiismerés lenne. Jó ötlet! Én addig izé, elemzem a... Mozdulatait. Azokat. Ember.

**Misaki Kiyoko** Hétf. Aug. 22 2016, 15:17

Társam most biztos azt gondolhatja, hogy minek kell tudnia a nevemet, és nekem az ő nevét ahhoz, hogy nekikezdhessünk a harcnak. Én amondó vagyok, hogy jobban szeretem tudni, hogyan szólítsam meg partnerem, és egyébként is... jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy kit is páholunk el, hogy legyen mit felírni a sírkövére, emlékezzenek rá, hogy hősiesen küzdött, de az nem volt elég. Nem mintha arra készülnék, hogy a velem szemben álló Takashit színes virággá verjem, hiszen mint említettük, csupán baráti viaskodás az egész. Mondhatnám, hogy nem is kellene megbíznom benne, mert az könnyen egy az egy elleni vérpárbajjá nőné ki magát, de tudom magamról, hogy ezeket kordában is tudom tartani.
- Kezdjünk - bólintok, majd teszek hátra pár lépést, hogy megfigyeljem ellenfelem mozdulatait. Az elején mindig próbálom kielemezni, hogy mégis milyen elemű lehet, hiszen trükkmester lennék, vagy mi a fene, és nem vall rám a közelharc, de addig jobban szeretek taktikázni, előhozni az ellenfelemből a maximumot, hogy hamarabb lefáradjon, mint én. A fáslizásból nézve, s az öklök fitogtatásából ítélve egy taijutsu használóval állhatok szemben, gondolom, és nem adom jelét annak, hogy ez a gyengém, hiszen mindenre van egy ütőkártyám. A legjobb, amit most tehetek, hogy kikerülöm majd minden egyes csapását, hiszen taijutsuval szemben jobban tudok védekezni, mint támadni, amíg nem készítek el egy tervet a fejemben.
Ha közel is kerül hozzám, addig védekezek, de amikor úgy látom, hogy betalálna egy ütése, és azzal háttérbe szorulnék, akkor mindig hátraugranék egy kicsit ezzel is elkerülve a kigáncsolást. Az eleje mindig ilyen... felmérjük egymás erejét, majd csak aztán taktikázunk, de biztosan rájött már arra, hogy nem a taijutsu az én területem. De én is tudom azt, hogy az övé igen.

Chakraszint: 483 - 100%
Állapot: 100%

**Ayanokoji Takashi** Szer. Aug. 31 2016, 11:15

Kézitusába keveredtünk ami sokkalta inkább egy lendületes táncra hasonlított. Mondjuk melyik kézitusa nem? Egy jó közelharc főleg a ritmuson alapszik, nem a nyers erőn. Ahogy igyekeztünk egymás erejét felmérni figyelmes lettem valamire. Folyamatosan kitér a támadások elől. Vagy nem erőssége a taijutsu, vagy az utolsó pillanatokra hagyja ezt a fajta ütőkártyáját. Lehet csak játszadozik velem? Én szívesen játszadoznék velük. Akarod mondani vele. Nem-nem, velük. Dante szavai elvonták a figyelmem és így egy pillanatra rossz helyre csúszott a tekintetem. Ne befolyásolj, még a végén hibát vétek. Egy ideig húzódott a harci tapogatózás nálunk, míg meg nem untam és be nem találtam egyet. Nem vittem bele túl sok erőt, nem csoda hogy Kiyoko könnyebb szerrel védeni tudta. Ami viszont ezután történt adott egy kis pluszt az oldalamra. Hátraugrott, több mint valószínű hogy távolsági ninja. Hm. Neee! Így nem fog magához közel engedni! Taka, add át az irányítást! Mi? Nem! Akadj le a melléről és inkább segíts! Hajrá Kiyoko! Ember...
A hátrálása a bevitt találataim után láthatóan jó védelmet nyújtottak ellenem. Elkerül egy erősebb lánctámadást, vagy egy gáncsot. Nem nagy talány kitalálni hogy tapasztalt ninjával találkoztam. A küzdelem során megakadt valamin a szemem, pontosabban nem akadt meg. Hol a fejpántja? Míg Dante más mozgásokat vett alaposan szemügyre, addig én egy pillanatra eltűnődtem. Lehet egy elveszett ninjaval küzdök? Amint alkalmam nyílna rá egy egyenes rúgást mérnék a nő fej tájékára. Minden bizonnyal kivédené és hátrálna. Amint ennek bármi jelét tapasztalnám használnám a villám elemű shunshint amivel könnyedén a háta mögé teremnék, majd gáncsot vetnék. Ha sikeres lenne a gáncsom, akkor egy kunai tőrt elővéve ugranék rá és legjobb tudásom szerint a torkához szegezném.

Chakra: 96% (Ha nem akadályozza meg semmi a shunshint)
Állapot: 100%

**Misaki Kiyoko** Vas. Szept. 18 2016, 22:20

Nem tudok táncolni. Vagyis de, nyilván, csak még sosem próbáltam, és amit nem próbálsz meg egyszer sem, arról sosem fogod tudni, hogy milyen valójában. És ez a harc nagyon annak tűnt az elugrásaimmal. Vagy nem akarom megütni a kölyköt, vagy arra ügyelek, hogy ő ne üssön meg és ezzel egyidejűleg kitaláljam, mit szeretne. Arra rájöttem, hogy a testi edzés a kenyere, ezért a taijutsu lehet a specialitása, ami nekem nem, de egy pillanatra sem szabad azt mutatnom, hogy nem értek hozzá. Hiszen ütni meg rúgni mindenki tud, és ugrálni is. Eleget edzettem ahhoz testileg, hogy menjen, elvégre nem egy kövér shinobi asszonyság vagyok, jók az idomaim és az alkatom ahhoz, hogy betaláljak egy ütést. Mellesleg, nő vagyok... és a nők, ha egy férfi felbosszantja őket, akkor olyan nagyot ütnek, hogy a fal adja a másikat.
Egy pillanatra lankadt a figyelmem, talán azért, mert már kezdtem unni a puhatolózást. Ideje volt tenni is valamit, persze ahhoz meg kell ragadni a legjobb alkalmat. Szóval, taktika: úgy védekezek, hogy támadok.
Kezdem előre látni a mozdulatait, hiszen az a célja, hogy egy ütést mérhessen rám, amivel egyértelmű, hogy kizökkennék a védelmemből és folytatná.
Szóval... lássuk csak, mi van a tarsolyomban. Genjutsut nem akarok alkalmazni, mert ahhoz túl gyorsan mozog, következtetve ebből biztosan nem föld az eleme, az csak lassítaná. Védekezzünk úgy, hogy támadjunk... támadjunk úgy, hogy védekezzünk.
Tudom, hogy arra számít nagy valószínűséggel, hogy kitérek a támadásától, és ezt is teszem. Amint látom, hogy érkezik felém a rúgás, kézjelekbe kezdek, elszaladnék, s mire ő földet érne, a földön egy Suiton: Mizuame Nabara (Keményített szirupmező) fogadná, amibe beleragadna a lába - elvégre a shunshinhoz el kell rugaszkodnia valahonnan, és nem teheti ezt földbe gyökerezett lábbal.
Amennyiben mégsem sikerülne a taktikám, két kunait dobnék rajtuk robbanó jegyzettel a föld felé, az egyik kezemben a katanámmal, amivel védekeznék, ha a közelembe kerülne, a másik kezem pedig kész lenne a robbanó jegyzetek aktiválására, ami azt jelentené, hogy mindkettőnket berobbantanám vele... szíve szerint közlekedjen, óvatosan, kedves Takabácsi.

Chakra: 98% - Ha a szirupmező sikerül
Állapot: 100%

**Ayanokoji Takashi** Csüt. Szept. 22 2016, 12:11

// Az öngyilkos hajlamú robbantgatást levédetném, ha szabad. Very Happy

//

A tervezett technikámat nem sikerült végrehajtanom a szirupba gyökerezett lábaim miatt. Ez így kissé kellemetlen, de legalább tudjuk hogy... Szeret pancsolni? ...Hogy suiton az egyik eleme. Mindkét kezemet hasznosítanám(révén hogy a lábaimat nem tudom) és egy kunai tőrt vennék elő egy villanóbomba társaságában. Lehet, hogy csak egy ismerkedős edzés résztvevői vagyunk, de senki sem szereti magát kiszolgáltatott helyzetben hagyni, főleg nem én. A tőrt felé hajítanám elterelés céljából, majd amint abba a távolságba kerülne hogy elkerülhetetlen legyen a védekezés, odahajítanám a villanóbombát. Lecsuknám szemem egy röpke pillanatra és reflexszerűen nyúlnék egy újabb tőrért amire drótot erősítenék. Amint kész lennék egyből hajítanám is el egy közeli fa vastagabb ágára, vagy egy vékonyabb fa törzsére. Ha sikerülne kirántanám magam a szirupból. Bizonyára nem lenne kis feladat, de a gouwanra való edzés és egyéb taijutsu gyakorlatok nem hagytak gyönge ninjaként. Nem is rossz megnyújtóztatni a tagjaimat egy küldetés után. Na ja, csak nehogy itt hagyd azokat a becses tagjaidat. Amint látom nem habozik a hölgyike, biztos egy kis vadmacska alapjáraton is. Ezeknek az infóknak a kiderítését rád hagyom, én inkább mással foglalkoznék. Ahj ember, néha elgondolkozok, hogy egy olyan jóképű, úri egyén mint én, mit keres egy olyan pancsernél mint te. Ugyanúgy nézünk ki!

Chakra: 100%
Állapot: 100%

-2 kunai, 1 villanóbomba + drót

**Misaki Kiyoko** Kedd Okt. 18 2016, 21:51

A kunai felém repül, ami elől egyszerűen félreugrok, de azt nem veszem észre - micsoda figyelmetlenség! -, hogy egy villanóbomba követi. Bár már kezemmel nyúltam, hogy egy újabb technikát süssek el, elkerülhetetlen volt, hogy lehunyjam a szemem, ezzel szinte megakadályozva, hogy azt a technikát mormolhassam el, amit valójában akartam. Annyira váratlanul ért a villanóbomba, és megzavarodtam a fénytől, amihez egyébként sincs annyira hozzászokva a szemem, mert Hófehérke vagyok, meg vámpír meg mit tudom én még milyen jelzőkkel illetnek, amitől érzékeny a szemem a fényre - szóval ez nem úgy ért, ahogy számítottam rá.
- Suiton: Suigadan ( Víz agyar lövedék)! - hangzott a félresikerült jutsu, ami egyébként benne se volt az agyamban. Mellesleg ha ez nem volna elég, a lövedékek mind egy fára összpontosultak, pontosabban arra, ahol Takashi megrekesztette a drótját, hogy ő majd annak a fának a segítségével kerül ki a szirupból.
Ha kinyitom a szemem, minden valószínűséggel az a látvány fogad, hogy Takashit benyelte a fának a lombkoronája.
- Eek! - ijedtemben odafutok, hogy fölé hajoljak és kihúzzam a fa alól.
- Esküszöm, nem volt szándékos! Csak annyira megzavart a fény, hogy a cápák helyett ez lett belőle! - na, el se tudom képzelni, melyikkel járt jobban. Azzal, hogy egy lombkorona ette meg, vagy azzal, hogy majdnem egy cápa szájában fulladt meg... fulladna meg, ha engedném, elvégre ez csak egy kis baráti edzés.
- Izé... Taka, jól vagy? - ütögetem meg lágyan az arcát, biztosan csak pofon verte az egyik ág. Én marha! Legközelebb használnom kell valami napszemüveget szűrőnek!

Chakra: 96%
Állapot: 100%

**Ayanokoji Takashi** Kedd Okt. 18 2016, 22:41

// Aláfestés véget: Ooh yeah //

Noha a menekülési tervem sikerrel zárult, sajnos nem sokáig élvezhettem. Az egy...? Jaja. Mire észbe kaptam már ért is egy suiton technikás találat aminek hála egy bő pillanatra elvesztettem az eszméletemet. Hirtelen egy sötét helyen találtam magam, egy szál hasonmásommal szemben. Mintha csak egy élő tükör lett volna előttem. Azt leszámítva, hogy a tekintete(már amennyi látszott) teljesen más volt az enyémtől. Az övé büszke, szinte flegma volt, amolyan egocentrikus "tudom mit teszek és ha megteszem azt is tudom miért teszem" módon.
- Hol is...? - Visszhangzott a saját hangom.
- Az én kis lakosztályomban. Ismertebb nevén a te elcseszett agyad... Taka.
- Dante?
- Úgy valahogy. Na most... - Kezdett el sétálni katonásan körülöttem. - ...Mint tudod a kis edzés eleje óta nyomós indokom van a parancsnoki posztra. Lásd: Kerekded, lélegzetelállító csecsek. Bizony Taka, mellekről beszélünk, ráadásul nem is akármilyenekről. Tudom ez téged nem izgat, de az talán igen, hogy a chuunin vizsga óta gyűjtöm az erőmet, hogy egy hasonló gyenge pillanatodban átvehessem a kormányt. Szóval, minden további nélkül... Élvezd a showt! - Dante villámgyorsan tűnt el a sötét padló mélyében, míg én parlagon maradtam, gyengén és zavartan. Balszerencsémre még - ha homályosan is - de láttam minden egyes mozdulatát másik énemnek.
Amint leért testem a lombozattal együtt egy(szerencsére) halk hang hallatszott az irányomból.
- Ez azzz... Büntess még.
Bizonyára nem hallotta a felém siető Kiyoko, hisz a földbe mondta Dante. Ami ezek után következett eléggé irritáló volt számomra. Edzőpartnerem odaért hozzám és aggódva kérdezgetett, ébresztgetett, mire Dante... Felemelte mindkét kezét és dobolt egy sort a nő dekoltázsán, mindezt úgy, hogy fel se nézett, végig a földbe volt süllyedve az arca. Ezután villámgyorsan feltekintett és egy kéjes arc keretében megszólalt.
- Úúúú yeaah. - Itt egy kacsintásnyi szünetet tartott. - Gyönyörűűű.

Chakra: 100%
Állapot: 90% ( Úúúú yeah)

**Misaki Kiyoko** Kedd Okt. 18 2016, 22:52

Az még hagyján, hogy ledöntöttem egy fát, és az egyenesen rázuhant ellenfelemre, és én még segíteni is akarok rajta... Erre olyan jelenségeknek leszek szemtanúja, amire álmomban se mernék gondolni. Hogy egy ismeretlen taperolja a mellem minden előzmény nélkül, szinte doboljon rajta, mintha egy bennszülött lenne ő, az én melleim meg tamtamok? Miféle táncot akar itt járni a világosban, ahol máglyarakás sincs?
Mondanom sem kell, hogy először fénysebesen töltődött meg vérrel a fejem, ezzel pírt kölcsönözve az arcomra, mivel meghallottam a "gyönyörű" jelzőt - és hozzáteszem, ez egy nőnek mindenféle körülmények között bók, és jól is esik. De a következő pillanatban ez átcsapott ingerültséggé.
A fickót a hátára fordítottam, majd egy hatalmas pofont kevertem le neki, ha a fa nem fájt, majd megteszi ez.
- Perverz! - futott ki a számon, majd felálltam, s otthagytam magam mögött mind a fickót, kit Takashi néven ismertem meg, mind a terepet, melyre én érkeztem először, hogy magamban gyakorolhassak. Végül ez az egész elég hasznosnak bizonyult, most már tudom, hogy különleges képességeim közé tartoznak a melleim, amellyel könnyen elterelhetem egy férfi figyelmét harc közben. Mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon. Majd én nyerek!

- így került Misaki Kiyoko adatlapjára a különleges képességekhez a Big tits, yeah -

Köszönöm a játékot. Very Happy

**Uchiha Obito** Kedd Okt. 18 2016, 23:05

A küzdelmeteket ezennel lezárom!

Nagyon tetszett maga a szituáció, a két karakter kijátszása, a küzdelem, a jutsu használat és a végkifejlet. Dante végül elérte álmait, hogy megérinthesse a Kiyokó melleit! Egy szóval REMEK játék volt!
Mind a ketten +9 chakrával gazdagodtok! Csapassátok így a jövőben is, és nem lesz gáz! Very Happy

Üdvözlettel,

Obito

Ajánlott tartalom

Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi

Re: Misaki Kiyoko vs Ayanokoji Takashi