Tsunomi Ai vs Ayanokoji Takashi

A szél kellemes fújása volt az egyetlen dolog, ami a közelben megtörte a csendet. Némán gubbasztottam a lepel alatt, mi egyetlen fedezékem volt a világ elől, és mi nem csak eltakart, de el is fedett a kíváncsi szemek elől a Láthatatlanság Köpenye technika segítségével. Ahogy mindig, úgy most is elfedtem a szagomat az Illatár technikámmal, így nem csak az emberek, de még az állatok se tudták megérezni, hogy a közelben vagyok, ami pont kapóra jön, lévén nem akármiért vagyok jelen. Kemurigakure egy névtelen forrásból kapott egy információt, hogy egy idegen támadó megpróbál valamit eltulajdonítani egy lezárt épületből, mi egy erdőség mélyén található. A kőszentély egy aprócska kis épület volt csupán masszív ajtócskákkal, melyek egy pecséttel voltak elzárva, semmi több. Ötletem sem volt, mi lehet benn elzárva, de hogy őszinte legyek nem is igazán érdekelt, ugyanis nem osztották meg velem a dolgokat, és mivel nem akarták megosztani velem ezt az információt, csak bolond lennék a szerencsémet próbálgatni egy olyan dolog megismerésére, ami nem tartozik rám. Mindenesetre nagyjából 1-1,5 órája érkezhettem meg a kijelölt területre és az én feladatom volt elsőként az őrködés. Sajnálatos módon nem mondták meg, hogy ki és miért próbálja megszerezni ezt a dolgot, azt se, hogy miért kell megállítanunk, a feladatom csupán annyi volt, hogy likvidáljak mindenkit, aki esetleg megközelíti a helyet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem való feladat, de ettől függetlenül, piszkosul úgy érzem, hogy kissé túllőttek a céllal, hogy csak egymagamba küldtek a feladatra. Nyilvánvalóan, ez számomra persze kedvező, de ettől függetlenül még bajos tud lenni, ha valóban ütközet közeledik. Telt múlt az idő rejtekemben. Egyberészes fekete ruhámba voltam és fekete kitsune maszkom volt az egyetlen magamnál hordott öltözékem, minden egyéb fegyverem az övtáskámba, vagy az övemen volt tárolva. Egy újonc, nagy eséllyel unalmában biztos a felszereléseit igazgatta, vagy elszórakoztatta volna magát, de én tudom, hogy a legrosszabb dolog, ami egy shinobival történet az az, hogy elveszti az önuralmát, mert olyankor hibázni is fog. És minő meglepő, megszokott rutinjaim végül meghozzák a gyümölcsét. A területen szétosztott chakrám egyszer csak egy idegen chakra behatolását érzékeli a szenzoratótávomon belül. Mivel fél kilóméterre volt tőlem, még bőven volt időm, hogy felkészüljek, így azonnal létre is hoztam egy klónt, amit hang és füst nélkül hoztam létre és gyors tempóba a túloldalra küldtem lehetőleg elkerülve a közeledő látótávát. A mozgás közben a klón alkalmazta magán azért a láthatatlanság köpenyét, hogy egyberészes ruha „megtörje a fényt”, és jószerével üvegessé tegye testét, így elkerülve a könnyű észrevételt. Miközben klónom rajtaütési pozíciót vesz fel, valahol a szentély közelében, én a behatolót ellenőriztem le, biztos ami biztos. Bár volt megbeszélve váltás, túl korai volt ehhez, ráadásul túl célirányosan jön felénk, ahhoz, hogy véletlen utazó lenne, így viszont a legrosszabbra kell számítanom. Lehunyom a szemem és gyorsan megvizsgálom a „pácienst”.
~ Egy férfi, aki Chuunin… nem… Jounin szinten van… a chakra intenzivitása nyomán… az eleme pedig… Raiton…. és Katon… Nem lesz könnyű… - elemzem magamban a dolgokat, persze azért nem tetszésemet hozzáteszem fejemben – Kell ez a fenének… csak…. menj tovább… kérlek ne állj meg itt...

// Chakra: 553 | TJP: 498 (elosztott) - Felszerelések az adatlapon //

Rövid időn belül el is érkeztem a feltételezett helyre. Egy szentély. Az aprócska épületen akarva-akaratlanul is felhúztam a szemöldököm. Az efféle helyek nem mutatják meg valós mivoltukat a puszta szemnek. Egy imádkozásra és adakozásra szánt hely bármilyen nemű védelem nélkül? Ugyan kérlek.
Az idő szoros vasmarka nem enged, így én se haboznék. Körbetekintés nélkül, egyből fásli nélküli hüvelykujjamra harapnék, majd annak földre csapásával egy vastag füsttömeg keretében megidézném Hanshout* a farkastársam. Ha ez sikeresen bekövetkezne akkor közös éveinknek köszönhetően egyből felismerné a helyzetet és két morgás között eszerint cselekedne.
Elülső mancsait a földre dobbantva két kő klónt* kreálna, melyek egyből védelmi pozíciót foglalnának el körülöttem (nem túl szorosan) a lehető legnagyobb területet lefedve. Eközben Hanshou a szaglására hagyatkozva próbálná meg felderíteni a környező veszélyeket, majd jelenteni, vagy hárítani azt.
Lássuk csak-lássuk csak. Közelebbről megfigyelve próbálnám kideríteni le van-e pecsételve az ajtó, noha szívem szerint csak szétütném puszta kézzel. Ha látná Naomi hogy néha használom az eszemet is körültekintésre... Áh, még úgyse hinné el.
Ha sikeresen felderítenék egy bejutásgátló pecsétet az ajtón akkor - ha időm is engedi - nemes egyszerűséggel kikerülve a főajtót beütném a szentély kőfalát, noha nem akkora erővel, hogy szétdőljön az egész épület. Ha viszont nem találnék pecsétet, vagy csak egy gyenge próbálkozásnak szánt chakrablokádot, akkor puszta erőmet egy kis plusz chakrával felerősítve (Gouwan*) egy méretes ütést mérnék az ajtóra az elpusztítása érdekében. Madara úgysem mondta, hogy törékenyt keresek.
Amennyiben valamelyik résznél megakasztanak/megzavarnak, akkor legjobb tudásom szerint próbálnék védekezni.
---------------------------
Ha már az idézésem sem valósul meg külső beavatkozás miatt, akkor kissé bosszankodva védekeznék kiemelkedő gyorsaságom és a raiton shunshin kombinációjára hagyatkozva. Addig is míg hárítok megpróbálnám felmérni ellenfelem stílusát, harci erejét, már amennyire lehetséges. Egyáltalán nem szívlelem amikor sürget az idő. Noha szeretem a harc ízét, tudnám, hogy rövidre kell zárnom ezt a találkozót és ez bosszantana.

* Hanshou adatlapja is az én adatlapomon van.
* Iwa bunshin no jutsu // Kő klón technika
* Gouwan // Erős kar

Némán meredtem magam elé, ahogy érzékelem, hogy egy ismeretlen személy lép be a hatókörömbe. Masszív chakrája egyáltalán nem volt bizakodásra örömet adó jel. A dolgom az volt, hogy megvédjem ebben az apró kis szentélyben lévő elzárt tekercset. Bár fogalmam sincs mi volt a tekercsben, ami ilyen fontos, és hogy miért nincs semmilyen védelme. Lényegében egy sima vászonfal fedi el a favázas kis építmény kőládikóját, amiben a dolog van. Gyakorlatilag világi világtalan jön és elemeli. Érthető tehát, miért vagyok ilyen bosszús. Folyamatosan követem az adott férfi mozgását, így azonnal tisztában voltam, hogy amaz idézést hajt végre, és így szemel követhettem az eredeti ”kisállat” hollétét is. Némán mormogok magamban, és még szerencse, hogy én is és a klónom is elrejtettük már a szagunkat, mielőtt farkaska lebuktatott volna minket. Türelmesen megvártam, hogy közelebb érjen, klónom pedig (kinek háttal volt az alak) készült támadni. Egyelőre én csak türelmesen várok, hogyha lehet, ne keltsem fel a másik figyelmét. Ahogy azonban amaz készül lendíteni az öklét a vászonfal (és nagy eséllyel az erősített faváz) szétkapására, úgy lendült a klónom is támadásba. A Sairentosuteppu no Jutsu // Néma Léptek Technikám segítségével a klón elfedte az általa elhasított mérgezett senbont, ami így némán szelte át a levegőt. Se a senbon légellenállása, se az elhajítás, de még az se, ha véletlen menet közben átszakított volna egy levelet. Még a becsapódás pillanatában is néma marad, ha célt talál, de nagy eséllyel a másikra már nem igazán igaz ez. Reménykedtem benne, hogy célt talál a fegyverem, mert különben problémás lesz ez az egész. Az apró, néma tű önmagának nem valami nagy figyelemfelkeltő dolog, viszont félek attól, hogy a másik fél nem fog gyors módon kimúlni akkor se, ha esetleg eltalálom. Vagyis ki kell majd tartanom, hogy hasson mérgem… bár könnyebb mondani, mint megcsinálni.

Használt technikám:

Kaori Kakaku no Jutsu // Illatár tecnika
Leírás: Egy speciális rejtőzködő technika, amely a szaglásra specializálódó nyomkövetők ellen hatásos. A használó előzőleg felszereli magát valamilyen növény/tárgy illat kivonattal (vagy egyéb tárgyal, ami rendelkezik a kellő illattal (pl. fenyő illat eléréséhez, fenyőtű)), amelyet a technikát megelőzően megiszik, vagy megeszik. A használó a chakráját a gyomrába juttatva az illatanyag segítségével egy különleges párlatot fog létrehozni, amely után a használó teste minden egyéb illatát/szagát átveszi, és ezentúl csak a párlat szagával megegyező illat fog kibocsájtódni (még a légzése is rózsa illatú például, ha rózsapárlattal használja a használó). A használót a technika után szag alapján, már képtelenség megtalálni, legyen a nyomkövető ember, vagy állat.

Sairentosuteppu no Jutsu // Néma Léptek Technika
A használó képes az általa eldobott, vagy az önmaga által keltett hangok frekvenciáját megnövelni olyan mértékbe, hogy az emberi hang számára ne legyen az hallható. A technika csak a hallható zaj frekvenciáját növeli meg, így azok az állatok, emberek, akik képesek érzékelni a magasfrekvenciájú hangot, azok képesek kiszúrni és a zaj erőssége miatt akár pontosan be is határolni a zajok forrását. A technika nem jogosít fel a Denevérekre alapuló technikáinak használatára. A technika során bár a lépésekkor elrúgott apró kövek, vagy pocsolyába való lépés zaja továbbra sem hallható, de ha a kő eltalál egy másik kavicsot, vagy a visszahulló vízcseppet a másodlagos érintkezés miatt már keltenek zajt (ugyanígy a dobófegyvernél a falba ütközés nem kelt zajt, de ha a falból kiszakad valami és földre esik az zajt kelt.)