Re: 2. Kiképzőterep

Namikaze Minato Hétf. Aug. 17 2015, 13:19

Hát igen úgy néz ki, a Sensei egy valódi angyalbőrbe bújt démon. Legalább is az eddigi tapasztalatok alapján, illetve a többiek elmondása szerint. De az, hogy emiatt Iwagakure egyik legnevesebb ivócsaládjából származó, ifjú májgyilkos ne merjen alkoholt venni magához, igazán nem mindennapi eset. Mindenesetre a felháborodás futótűzként terjedt szét a kocsmákban, és miközben hősünk a kapu irányába indult, a legtöbb ivóból kedves szavak, és elismerő korsóemelgetések kisérték végig. Néha az információ gyorsabban terjed, mint kéne.
Iwagakure no Sato kapujában egy egyenes tartású nő várakozik, hátát a kapu egyik zsalujának vetve. Karba tett kezei, és enyhe fintora, egyértelműen jelzi, hogy nincs ínyére még tovább várnia. Szemeivel lassan körülkémlel, majd miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, shunsint meghazudtoló gyorsasággal kap ki a zsebéből egy aranyosan csillogó valamit, amit aztán egy gyors „hamm!” keretén belül el is tüntetett, pont abban a pillanatban amikor geninünk melléért. Hogy mi is volt az, ami villámsebességre késztette a sensei rágóizmait csak találgatás kérdése, de látszólag érzékenyen érintette a nőt, elvégre amint meglátta Kenichit, egyből fuldokolni kezdett, és égővörös arcszínt varázsolt magának.
- Mia… *köh* nem mondta neked senki, hogy nem illik meglesni egy nőt?! – meglepően paprikázott hangnemben próbálja összeszedni magát, és közben meglehetősen sok sületlenséget hord össze, amit geninünk furcsának vélhet, de még mielőtt bármit is tehetne, a Sensei visszanyeri magabiztosságát, és egy nagyot szippant a levegőbe.
- Legalább most nem bűzlesz jobban, mint eddig. Helyes, indulunk!
Adta ki a parancsot, majd erőltetett lépésben megindult kifelé a faluból.

// A következő posztot IDE kérném, ahol nekiálltatok, egy kisebb tábortűz összerakásának. //

**Misaki Kiyoko** Pént. Jan. 08 2016, 22:42

/Inohara/

Nem is olyan rég tudtad meg, hogy a sensei-eddel valami baj történt, aminek okára még nem derült fény, s talán nem is igazán akarnak róla beszélni, s az is hosszabb időbe telt, hogy egy újabb sensei lépjen a helyébe, aki szívesen tanítana téged és kísérne a küldetéseiden tovább.
Akiyama Mika egy magas, karcsú, széparcú kunoichi, akiről első ránézésre azt mondaná az ember, hogy biztos nem való egy sensei-nek, de még ninjának sem, amiért olyan törékenynek látszik a testalkata. Azt viszont már nem tudja senki sem, hogy ez a külső egy ugyanolyan kemény nőszemélyt takar maga mögött - na már nem viselkedésben. Öltözete lezser, így a mozgásban nincs hátrányára semmi, egyébként is olyan hajlékonynak tűnik.
Tehát róla kaphattál tájékoztatást, az új sensei-ről, aki a továbbiakban az utad végig fogja kísérni. Egy fa árnyéka alatt állt meg, nem volt hírhedt arról, hogy pontosan érkezzen, arról sem, hogy késsen, ő mindig akkor érkezett, amikor jónak látta.

**Inohara** Szomb. Jan. 09 2016, 18:59

Talán két hónapja kezdődhetett a furcsa és megmagyarázhatatlan események sora.

Átlagos iwagakurei napnak indult, azt leszámítva, hogy most először elaludtam. Ez részben az én hibám volt, ugyanis az előző estét végig buliztuk Shiarival és Umival.
Nyolcra kellett volna a találkozó helyre érnem, de én csak tíz körül nyitottam ki a szemem. Félkómás tekintettel meredtem az órára. Megnéztem majd visszadőltem. Jó tíz percbe telt mire átesett a dolog.
'Elaludtam!!!' - futott át az agyamon miközben kiugrottam az ágyból. Vagyis csak szerettem volna, de a lábam beleakadt a takaróba s az ugrásból hamar zuhanórepülés lett, aminek a végén felnyaltam a szoba padlóját. Az esést arccal tompítottam. Már nem csak a szemem volt karikás, de a fejemen is lett egy nagy pukli. Gyorsan összeszedtem a felszerelésem, felöltöztem és elindultam. Lóhalálában futottam a találkozóhelyre, ahol két társam várt rám.

- Szia... - akartam köszönni, de a nagy sietségben megint orra buktam.
A többiek feküdtek a röhögéstől én meg csak a fejem vakartam.
- Szia! - köszönt Umi. - Nem kellett volna ennyire sietni.
- Mert? - kérdeztem meglepetten.
- Mert mint láthatod a sensei még nincs itt.
- Ez furcsa. Nem szokott késni.
Shirai még mindig a földön feküdt a nevetéstől.
- Neeem bírom... neheem!!!! - alig kapott levegőt.
- Meg fogsz fulladni, ha így fojtatod. - mondta Umi, de azért ő is mosolygott, míg végül mindhárman az én ballépésemen nevettünk.
Jó tíz percbe telt mire abba tudtuk hagyni.
- Szóval a sensei késik. Lehet, hogy meg kéne nézni otthon. - mondta umi. - Lehet, hogy beteg.
- Én innen el nem mozdulok! - mondta Shiari idegesen. - már vagy két órája várok rá. Nem megyek innen sehova!
- Te Inohara?
- Tőlem mehetünk.
Út közben beszélgettünk. Tudtuk, hogy Shiarit úgysem fogjuk tudni elrángatni.

Eközben...

Egy félhomályos terem ablakok nélkül, egy lámpa pislákoló fénye, egy alak az egyik sötét sarokban, akinek arca nem látszik s vele szemben egy nő.
- ...itt az idő Sono. Remélem, tudod a dolgot. - mondta sötétben álló alak.
-A legjobb embert választottad a munkára.
- Remélem is, hogy nem okozol csalódást. Létfontosságú, teljesítsd. - átnyújtott egy mappát. - Őket vidd magaddal. Semmi esetre se hagyjatok szemtanúkat.
- Értettem.
Kilépett a teremből. Ekkor egy másik alak jelent meg a sötétben.
- Remélem nem tévedtél vele kapcsolatban.
- Ne aggódja! Ha elvégzi a feladatot, már csak hátradőlve nézzük az események alakulását.

Meglátogattuk a senseit, de nem volt otthon. A szomszédja a városkapu felé látta menni. Éppen csak utolértük.

- Sensei! - kiáltott utána Shiari.
Három másik ninja kíséretében indult útnak.
- Késett sensei. - mondtam vidáman.
- Sajnálom gyerekek. El kell mondanom valamit. Elkell utaznom egy időre, egy küldetés miatt.
- Milyen küldetés és mennyi időre sensei? - kérdezte Umi meglepetten.
- Nos egy rutin feladat, de eltarthat akár egy hónapig is.
- De sensei... - vágtam rá, de Shiari félbeszakított.
- Kivel fogunk küldetésre menni és gyakorolni?
-A falu kijelöl nektek addig egy helyettest.
- De...
- Sajnálom gyerekek, de indulnom kell.
Búcsút vett tőlünk, majd elindult a három ninjával. Rejtélyes alakok voltak. Mindegyik arcát maszk takarta. Minek három ilyen ninja egy rutin feladathoz.

Eltelt az egy hónap, de a sensei nem tért vissza. Egy hétig vártunk még mire valami kézzelfogható is történt, bár nem az amire számítottunk. A négy ninjából kettő tért csak vissza, de a sensei nem volt köztük. Mindkét ninja a halálán volt. Rögtön orvosi felügyelet alá vették őket, de nem a korházban.
Mi történt velük és hol van a sensei? Senki sem akart válaszolni. Az egész dolog rejtély volt. Egyikünk sem tudott rájönni mi történhetett. Elhatároztuk, hogy majd mi kiderítjük. Annyit tudtunk, hogy hól szállásolták el a két ninját, de az épületet szigorúan őrizték. Kidolgoztunk egy tervet: Shira eltereli a figyelmüket, amíg én és Umi besunnyogunk. Sikerült a terv. Shiari támadást színlelt majd menekülőre fogta. Umi és én betudtunk jutni a megmaradt kevés őr között.
A szobában álltunk ahol az egyik ninja feküdt. Láthatóan szörnyű sérüléseket szenvedett s az egyik lába is hiányzott. Odamentem hozzá és halkan megszólítottam.
- Maga a senseiemmel együtt ment el a küldetésre. Kérem mondja el mi történt. Hol van a sensei?
Nem fordult felém, csak alig halhatóan hörgött.
-A küldetés... Szörnyű... Mindenhonnan... Megtámadtak... Sono... Elkapták... Menekülni... Bujkálás...
- Kérem! Megkell tudnunk mi történt!
Ekkor mintha rádöbben volna, hogy elszólta magát kézpecséteket formált. Egy ismerős jel jelent meg a mellkasán.
- Francba!!! - kiáltottam. - Ez a Fordított Négy Pecsét!!!
Alig tudtunk kiérni a szobából, mire az egész semmivé vált. Ahogy jöttünk el is tűntünk. Összeszedtük Shiarit. Majd elmentünk hozzám. Elmeséltük neki mi történt. Nagyon rá az esély, hogy a sensei még él, de ezt és még sok mindent eltitkoltak előlünk. Megfogadtuk, hogy bármi is történik, kiderítjük.

Majdnem egy hónapba telt mire új senseit találtak nekünk. Így most oda tartottam, hogy találkozzak vele. A 2. kiképzőterepen egy fa mellett ált. Odaléptem hozzá.
-A nevem Inohara és az új senseiemmel kellene találkoznom.

Terumi Mei Pént. Jan. 22 2016, 21:49

//Mától innen fogok neked mesélni.

Kérlek, figyelj a j és ly használatára: fojtatod -> folytatod, relytéjes -> rejtélyes; valamint az "el" igekötő helyes használatára: "elkell" helyett el kell, kiejtve is szebb, nemde? Very Happy

Ajánlom figyelmedbe a Word használatát a reag megírásához^^

És a hosszú várakozás fejében +3 Ch a jutalmad!//

Az új sensei rád mosolygott, ahogy bemutatkozásoddal elintézted egyben a köszöntését is.
- Örülök a szerencsének, Inohara, az én nevem Akiyama Mika, az új sensei-ed - mondata befejezetlennek tűnt, ajkai még nyíltak volna, de félúton megállt. A régi sensei-ről akart említést tenni, hogy "én leszek a helyettese a régi sensei-ednek, amíg nem derül fény hollétére", de rájött, hogy ez nem lenne helyénvaló, mert számításba jöhet, hogy kedvelhetted őt, vagy esetleg még most is így van.
- Ismeretségünk kezdetén szeretném, ha mondanál magadról pár szót, aztán válaszolok minden kérdésedre, amire csak módomban áll - lehetséges az, hogy gondol itt olyan kérdésekre is, ami a sensei-eddel kapcsolatos, azokat persze szeretné elkerülni, mert nem biztos, hogy tudna mindre válaszolni, de lélekben már felkészült effajta kérdésekre. Nyilván nem könnyű felfogni egy hozzánk közeli személy elvesztését, legyen az család, barátok vagy éppen egy tanító, de azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, vannak, akiknek teljesen, vannak, akiknek csak részben sikerül, és persze azok az emberek is megfordulnak a csoportban, akiknek az idő csak még több sebet ír a bőr alá.
- Szeretném tudni, milyen volt veled a sensei-ed, milyen technikákat sajátítottál már el, s persze amit még fontosnak vélsz magadról, amivel segítenéd az én munkámat - Mika kedves társaságnak tűnik, a kapcsolat elején természetesen még visszahúzódóbb, ez látszik is, de egy kellő lökettel minden beindítható.

**Inohara** Szomb. Jan. 23 2016, 16:31

Először picit feszélyezetten éreztem magam. Új volt még a helyzet. A társaim nehezen túl tették magukat a dolgon, de ez nekem soha sem volt egyszerű. Sokszor inkább elfojtom az érzéseimet és a száraz tényszerűség mögé bújok. De a felszín alatt mégis megmaradnak. Nem tudtam kiverni a fejemből a történteket és az azt körülvevő rejtélyt. Megfogadtam, hogy kiderítem mi történt és ehhez tartom is magam.
- Örülök a szerencsének, Inohara, az én nevem Akiyama Mika, az új sensei-ed.
Mintha szeretett még volna hozzá tenni valamit, de aztán jobbnak látta, ha mégsem. Aztán fojtatta.
- Ismeretségünk kezdetén szeretném, ha mondanál magadról pár szót, aztán válaszolok, minden kérdésedre, amire csak módomban áll. Szeretném tudni, milyen volt veled a sensei-ed, milyen technikákat sajátítottál már el, s persze amit még fontosnak vélsz magadról, amivel segítenéd az én munkámat.
Átfutott az agyamon, hogy talán tudhat valami a sensei eltünéséről, de aztán jobbnak láttam nem kérdezősködni.
- Hát... A nevem Inohara. 16 éves vagyok. Nem ismerem a szüleimet. A szerzetesek neveltek fel és tanítottak meg az alapokra. Viszonylag sikeresen elvégeztem az akadémiát, bár soha sem voltam túl jó tanuló. Nagyon szeretek olvasni. Nincs túl sok barátom, de nem is érzem szükségét. És hát van valami, amit tényleg nem szeretek... nem tudok úszni. Persze tudok vízen járni meg minden, csak ez valahogy soha sem volt az erősségem.
Hirtelen felvillant egy kép. A nap mikor a sensei megakart tanítani, úszni. Nem ment valami sikeresen, a többiek meg csak nevettek, de a sensei csak bíztatott, hogy sokat gyakoroljak, és előbb-utóbb sikerülni fog. Könnyek gyűltek a szememben.
- A csapatunk a rajtaütésre és a tőrbecsalásra specializálódott, így ilyen módszereket tanultunk. Shiari a robbantásra, Umi a csapdákra én pedig a hátvéd szerepre specializálódtam, mivel mind távharcosok vagyunk. A csapdákat együtt tanultuk elkészíteni és alkalmazni. Amit még érdemes megemlítenem, hogy a taijutsum rendkívül rossz.

Terumi Mei Szomb. Jan. 30 2016, 13:49

//Inohara - erről van szó, most már sokkal jobb a reag is Very Happy

//

Mika elgondolkodik, amikor a szerzeteseket emlegeted, majd magában bólogat. Az már csak nem lehet rossz, ha valaki ott nevelkedik, elvégre akik onnan kerülnek ki, nagy önfegyelemre tehettek szert, és annak is nagy a valószínűsége, hogy sokkal nagyobb az önkontrollja a chakrája felett, és ezáltal könnyebben tud elsajátítani egy jutsut.
Az úszás említésénél Mika felnevet, de aztán próbálja visszafojtani. Na már most, nem azért nevetett, mert nem tudnál úszni és annak megtanulása nem sikerült, szimplán elképzelte a jelenetet, ahogy a sensei megtanít úszni.
- Akkor sok dolgom lesz. Idővel megtanítalak úszni, elvégre ha olyan helyzetbe kerülnél, hogy víz vesz körbe, ügyesebb arra hagyatkozni. Hiába vannak jó jutsu-id, ha közben egy alapvető létfontosságú cselekvés nem megy - elmosolyodik, hogy kijavítsa az előző hibáját, amiben még kinevetett.
- Szóval hátvéd, mi? Akkor, mivel nem vagy jó taijutsuban, nem is arra fogunk edzeni. Ha már a távolsági harcra vagy beállítódva, érdemes olyan jutsukat tanulni, amivel távolról is jó eredményt érhetsz el. Az se árt persze, ha közelharcban is van némi előnyöd, mert lehetséges, hogy többször kerülsz közvetlen harcba - egyik szemét lehunyja, érzékeltetve, hogy mennyire fájdalmas lehet, ha közelharcba kerülsz és nincs egy kártyád, amit felmutathatsz.
- Másrészről, téged is tőrbe csalhatnak. Legyen az egy genjutsu. A genjutsu alapvetően nagy intelligenciát igényel, de kevés chakrával rendelkező shinobi is elsajátíthatja, amennyiben van elég önuralma a chakrája felett. Lényege, hogy az ellenfeled chakrahálózatát veszed célba. Mivel sokan képesek lehetnek egy genjutsu hatása alá vonni, s abból nem mindig lehet kiszabadulni, szeretném, ha te elkerülnéd. Így megtanítom neked, hogyan oldj fel egy genjutsu-t - csípőre teszi a kezét.
- A Genjutsu Kai - megvárja, hogy felfogd, amiről mesélt, s majd csak aztán vág bele a technika magyarázatába. - Esetleg már hallhattál is róla.

**Inohara** Kedd Feb. 02 2016, 20:19

Vártam Mika válaszára, s ő láthatóan elgondolkodott, majd halkan felnevetett. Gondoltam rá, hogy az úszás miatt, de nem igazán zavart a dolog. Ha viccesnek találta hát legyen, én azomban már megbékéltem ezzel a hiányosságommal. Mindíg is úgy tartottam, hogy az embernek be kell tudni ismerni az ilyet legalább saját magának. Ekkor Mika folytatta.
- Akkor sok dolgom lesz. Idővel megtanítalak úszni, elvégre ha olyan helyzetbe kerülnél, hogy víz vesz körbe, ügyesebb arra hagyatkozni. Hiába vannak jó jutsu-id, ha közbenegy alapvető létfontosságúcselekvés nem megy.
'Csak az úszást ne. Már az is kész vicc volt mikor Sono akart megtanítani.'
Nem igazán magával az úszással volt bajom, hanem a mély vízzel. Mindíg is volt bennem valami ösztönös viszolygás a mélységtől. Mika elmosolyodott.
- Szóval hátvéd, mi? Akkor mivel nem vagy jó taijutsuban, nem is arra fogunk edzeni. Ha már távolsági vagy beálítódva, érdemes olyan jutsukat tanulni, amivel távolról is jó eredmény érhetsz. Az sem árt persze, ha közelharcban is van némi előnyöd, mert lehetséges, hogy többször kerülsz közvetlen harcba.
Ebben teljesen igazat adtam neki. Valóban nem az erősségem, de nem is vagyok ostoba, hogy ne próbáljam az ilyen helyzeteket elkerülni és egy-egy ütőkártyát ilyen helyzetekre is tartogatok. Sono-tól nem csak tánadó, hanem védekező csapdákat is tanultunk, de ami igaz az igaz, ha közelharcba keveredek veszítek, az pedig nem jó opció.
- Más részről téged is tőrbe csalhatnak. Legyen az egy genjutsu. A genjutsu alapvetően nagy inteligenciát igényel, de kevés chakrával rendelkező shinobi is elsajátíthatja, amennyiben van elég önuralma a chakrája felett. Lényege, hogy az ellenfeled chakrahálózatát veszed célba. Mivel sokan képesek lehetnek egy genjutsu hatása alá vonni, s abból nem míndíg lehet kiszabadulni, szeretném, ha te elkerűlnéd. Így megtanítom neked, hogy oldj fel egy genjutsut.- csípőre tette a kezét. - A Genjutsu Kai. Esetleg már halhattál róla.
- A genjutsukkal kapcsolatban van egy kis ismeretem, de csak elméleti szinten. Mivel a társam Umi is genjutsut szeretne tanulni, és rengeteget olvas is róla, amit meg is oszt velem. De a Genjutsu Kai-ról még nem igazán hallottam. Csak néhány idősebb shinobit láttam akik egy-két mozdulattal kitőrtek egy-egy genjutsuból.

Terumi Mei Szer. Feb. 10 2016, 17:03

Mika bólogatott.
- Igen. Persze nem minden esetben támaszkodhatsz erre a technikára, ha genjutsuról van szó. Vannak esetek, amikor külső behatásra van szükséged, mert egyedül nem tudod megszüntetni az erősebb genjutsut. Olykor fájdalmat követel, hogy ki tudj belőle zökkenni - meséli.

- Sok olyan eset volt már, hogy a genjutsu nem egy áldozatot szedett magának, abba az elmebeteg képbe, amit a használója generál, bele lehet halni az őrülettől - Mika elfintorodik, amiből azt szűrheted le, hogy volt már hasonló esete, de nem szeretne beszélni róla. A genjutsu egy nagyon alattomos találmány, és nagyon szemfülesnek is kell lenni hozzá, hogy észrevegyük és tudjunk ellene védekezni. Felemeli két kezét, hogy azzal egy kézjelet formáljon.
- Kai! - csak a példa kedvéért mutatja be neked, hogy aztán leutánozd. - Csak koncentrálnod kell rá, hogy az illúzió megszűnjön. Ha berögződött ez a fejedbe az elmélettel együtt, akkor bevethetjük élesben is - javasolja. Megvárja, hogy párszor eljátszadozz a gondolattal, és begyakorold magadnak a kézmozdulatot - különben teljesen mindegy, melyiket, a lényeg az, hogy koncentrálj arra, hogy megszűnik a generált illúzió.
- Készen állsz? - azért elegendő időt várt arra, hogy készenlétbe helyezd magad és ne érezd magad teljesen kiszolgáltatva a következő technikának.
Mika azonnal egy genjutsut vetít eléd: Hana Ninpō: Kyōka Sai (Virág Ninjaművészet: Virágtükör Mozdulat) - ennek hatására körülötted minden virágba borul, s nem látod már Mikát, aki igyekezett a legalapvetőbb illúziót használni, hogy könnyen felismerhető legyen. A technika lényege az lenne, hogy a használója elmeneküljön időben, de Mika szimplán előtted áll, ha sikerül megszüntetned a technikáját.

**Inohara** Szomb. Feb. 20 2016, 22:05

- Szóval akkor ez sem egy mindenható technika, és néha fájdalmat kell okoznom magamnak, hogy kitörhessek.
- Sok olyan eset volt már, hogy a genjutsu nem egy áldozatot szedett magának, abba az elmebeteg képbe, amit a használója generál, bele lehet halni az őrületbe.
Azt tudtam, hogy szörnyű illúziókat lehet létrehozni ezekkel a technikákkal, de el sem tudtam képzelni, hogy milyen borzalmasak lehetnek. A legszörnyűbb pedig az egészben, hogy hozzám hasonlók használják őket és én csak örülhetek, hogy nem lettem ilyen. Nem is igazán értettem, hogy Umi mit szeret bennük annyira. De az ő példája is jól mutatja, hogy azok használják, akikről nem is gondolná az ember.
- Kai! - Mika kézjelet formált. - Csak koncentrálnod kell rá, hogy az illúzió megszűnjön. Ha berögződött ez a fejedbe az elmélettel együtt, akkor bevethetjük élesben is.
'Szóval kézjel és koncentrálni az illúzió megszűnésére.'
Kézjelet formáltam és próbáltam koncentrálni. Nagy szerencsémre ebben már van gyakorlatom, a számtalan óra meditáció megtette a hatását.
- Készen állsz? - kérdezte, majd alig halhatóan folytatta. - Hana Ninpõ: Kyoka Sai.
A semmiből virágok jelentek meg és vettek körül. Az egész gyönyörű és bódító látvány volt. Bele telt pár percbe mire észbe kaptam. Mika eltűnt a szemem elől. Kézjelet formáltam és próbáltam a megszűntetésre koncentrálni, de az nem igazán akart eltűnni.
'Csitítsd le az elméd. Ne hagyd, hogy elnyomjon!'
- Kai!
Mintha egy pillanatra megrezdült volna az illúzió, de nem szűnt meg.
- Azt hiszem valami sikerült Sensei!

Terumi Mei Vas. Márc. 06 2016, 18:37

/Elnézést, hogy így megkésve. Mellesleg úgy érzem, hogy ezt nem is kell tovább húznunk. Smile

/

A meditációdnak köszönheted azt talán, hogy az elméd ennyire nyitott és befogad minden mást, amit egy átlagos ember nem lenne képes a sok zűrzavarral a fejében. Bár az illúzió elég hatásos volt, ez csak egy példa volt arra, hogy mi várna rád éles helyzetben. Mika megszüntette a technikát.
- Ügyesen - mosolyodott el. - Ez a helyzet várható volt, de egy harc közben lehet csak később vennéd észre, hogy valójában egy illúzió hatása alatt állsz. Itt minden már előre fel volt állítva - magyarázza. - De már forró nyomon jársz. Még egyszer! - újra ugyanazt az illúziót használja, mint az előbb, már csak rajtad áll a siker.

/Mint említettem, nincs értelme tovább húzni. Smile

Kérek még egy utolsó reagot, amiben leírod magadnak a technika sikerességét, különben adatlapra ezennel felírhatod a Kai technikát, s mivel megkésve írtam, ezért +8 ch-t is felírhatsz magadnak! /

**Inohara** Hétf. Márc. 07 2016, 22:00

//Köszönöm :3 //

- Ügyesen - Mika elmosolyodott. -Ez a helyzet várható volt, de egy harc közben lehet csak később vennéd észre, hogy valójában egy illúzió hatása alatt álsz. Itt minden már előre felvolt állítva, de már forró nyomon jársz. Még egyszer!
Az illúzió pont olyan volt mint az előző, de ez nem könnyítette meg.
Az első probálkozás nem járt túl nagy sikerrel. Próbálgattam leállítani a chakra áramlásomat, de könnyeb mondani mint megtenni. Mintha a vér áramlását alarná megállítani az ember.
Próbálok lenyugodni. Egyre mélyebre süllyedek a feketeségben. De ez más. Nehezen hasonlítható a halálhoz. Inkább, mintha magába merülne el az ember, mint egy fekete tóba, melynek mélyéről nem látszik a nap, de az ember tudja: ha akar még vissza úszhat a felszínre.
A meditáció lényege, hogy ne öszpontosítsuk a tudatunk, hanem engedjük szabadjjára. Montha mély levegőt venne az ember, de ezúttal a tudat szívja magába a világot, benne minden jóval és rosszal.
Szabadjjára engedem az elmém, magamba fogadom a világot és...
- Genjutsu Kai!
Amilyen halkan, oly erővel leheltem a szavakat. Az illúzió lassan megremegett, majd halványodni kezdett, végül az enyészeté lett.
'Sikerült.'
Magam is alig hittem, persze még sokat kell gyakorolnom. Észre is kell venni a genjutsut. De most csak úszok az örömmámorban és dagadok a büszkeségtől.

Ajánlott tartalom