Kenshiro Mika

**Kenshiro Mika** Hétf. Aug. 22 2016, 22:59

[Elhelyezés: Az első Kenshiro Birtokon töltött nap]

Család

„Kedves Naplóm!

Nem értem, egyáltalán miért írok naplót. Talán annak a hosszú útnak tudható be, aminek egy hete vágtam neki. Már hamarabb tudtam arról, hogy egyszer elhagyom a nevelőszüleim által nyújtott meleg otthont, s mindvégig erre készültem. Kazuya megjelenésével és a bátyám halálával megváltozott az életem, s utam jóra fordulását is ennek az öreg, ámbár erős férfinak köszönhetem. Nem tudtam, hogy vágok majd neki, hogy hagyom ott a nevelőket, akik éveim alatt elérték, hogy egynek tekintsem őket a véremből, hiszen kedvességükkel és odaadásukkal bármelyik gyerek azt érezheti, hogy ő ide tartozik. A legnehezebb része az volt a dolognak, hogy itt van Izuna, egy makacs, de imádnivaló húgom, aki a kezdetektől fogva leste minden tettem, és hallgatott a szavamra, mintha nem is a szüleink, hanem én nevelném őt. Nem tudtam visszatartani attól, hogy velem jöjjön. Tudom, hogy erős köztünk a kötelék, talán erősebb, mint az édestestvérek között, és ezt senki sem fogja tudni elszakítani.
Hát itt tartunk… velem van a húgom, így semmiképp sem érezhetem magam teljesen egyedül, még ha olykor olyannak tűnik, mintha csak egy kolonc lenne a hátamon, de egyáltalán nem így érzek, hiszen a testvérem, akivel mindent megoszthatok: bánatom, örömöm. Izuna azon kevés emberek közé tartozik, akik nagyon gyorsan tanulnak, s koruk ellenére már hamar felnőttek. Nehezen vallom be magamnak is ezt a tényt, de talán azért, mert nagyon féltem őt. Elvesztettem már egy testvérem, nem akarok még egy olyat elveszteni, aki közel áll a szívemhez, és betömi benne azokat a lyukakat, melyet előző sorscsapásom okozott. Ő nem érti, miért nem engedem távolra magamtól, vagy miért nem viszem magammal a küldetésekre, és miért szabom meg neki a határokat. Nem azért van ez, Izuna, mert nem ismerem el a felnőtté válásod. Legalább annyira felnőtt vagy, mint én, talán még sokkal érettebb is a felfogásod, mint bármelyik felnőtté; szimplán nem akarom azt, hogy bántódásod essen, hogy egy idegen kezei közé kerülj, mert az istenekre mondom! Ha valaki bántani merészel, a kislábujjánál fogva lógatom fel egy kötéllel a legmagasabb fa legmagasabb ágára!

Azt hiszem, így került a kezembe a napló is, az úton döcögve az unalomtól, elvégre nem egy napba telik eljutni a Vízesés országából a Fű országába, s amíg Izuna aludt, így íródtak a lapra saját szavaim.
Kazuya meghagyta, amint megérkezünk a Kenshiro birtokra, keressem fel a klán leendő vezérét, Kenshiro Yorit. Elhivatott voltam arra, hogy segítsem a klán érdekeit, hiszen lélekben, mióta Kazuyát ismerem, mindvégig erre készültem, így nem várakoztattam tovább a férfit.
A vezér alig vette észre közeledésem, egy asztal mögött ült egy székben, miközben úgy tűnt, fáradtan ír valamit naplójába. Fekete, kusza tincsei nyaldosták sápatag arcát, s csak akkor nézett fel rám, mikor megszólítottam. Nem kerültem a tekintetét, hiszen arról voltam híres, hogy nem tudnak megfogni a férfiak és nem tántorodom el egyik pillantásától sem. Yori úgy nézett rám, mintha nem e világi lennék, én pedig egy kellemeset csalódtam. Az út egész része alatt arra gondoltam, hogy a klánunk vezérének nyakán egy hatalmas hidrafej tátog, arra készülve, hogy vizet köpjön fel gyomra mélyéről. Ehelyett magabiztosan adtam tudtára, hogy nem is olyan vészes, amit látok, mire kipirulva gombolgatta be az ingjét, melyet valójában csak akkor vettem észre. Nem sűrűn hoz zavarba az ilyesmi, de most sikerült. Az előzetes zavart félretéve invitált meg vacsorára, holott meg sem említettem neki, valójában mennyire éhes és fáradt vagyok. Saját maga főzött végül… nem gondoltam volna, hogy első nap, az első találkozásom egy szinte vadidegennel ilyen jól sikerül majd, s ilyen mély kapcsolat alakul majd ki vele. Ügyet sem vetve elveimre, miszerint soha nem leszek szerelmes, fakulni látszott tetteimmel, ahol Yori készségesen elfogadta kezemből az ételt. Kölcsönösen dicsértük meg egymást, én őt azért, mert varázslónak tituláltam finom főztje miatt, ő engem pedig azért, mert valami olyasmit hoztam ki belőle, amire eddig más nem volt képes, s úgy bánok vele, ahogy talán azt nem érdemelné meg.
A pillanat hevében utunk az éjszakába vezetett két pohár és egy üveg bor kíséretében, ahol egy hintára ülve végül kellemesen társaloghattunk. Azt hiszem, Yori mostanra sokat tanult tőlem, ahogy én is tőle. Azt például, hogy előrevetítek egy képet, amiben a rosszat látom, így annál rosszabb idővel már nem lehet, csakis kellemeset csalódhatok. Sikerült megtudnom Yori történetét is, hogyan keveredett ide, s miből lett klánvezér. Nem tudom elképzelni, hogy miken mehetett keresztül, s hogy most én mentem meg ettől a magánytól. Furcsa azt hallani az első éjszakán egy férfitól, akit még csak most ismertél meg, hogy fényt viszel az életébe, hogy a családja vagy, és nem akarja, hogy kijusson neked a rosszból. Azt hiszem, valójában ezt jelenti a család. Tudom, milyen az, ha felelősséget vállalsz valaki iránt, hiszen van egy húgom, aki felnéz rám, hallgat rám, szinte példakép vagyok számára, s tudja, hogy a legjobbkor vagyok a legrosszabb helyen, hogy megvédjem őt. Tudom, hogy nehezen élne egy olyan világban, ahol én nem lehetek vele, de már megfogadtam, hogy soha nem hagyom el, kerüljön bármibe. Ha el is visznek messzire, ha távol vagyok tőle, mindig ott leszek mellette. Ne felejtsd el, Izuna!

A Yorival töltött estém felemelt. Kezeink összefonódva nyugodtak ölünkben, miközben bámultuk a csillagos eget, mintha gondtalan életünk lett volna mindig is. Legalábbis ezt akarjuk elérni, hogy minden így legyen. Tudom, hogy megígértem nem csak magamnak, hanem Izunának is, hogy nem leszek soha szerelmes, hiszen az hülyeség, sokan csak belebuknak, de ez az este egy szikrát gyújtott a szívemben. Nem voltam szerelmes, mert nem mondhattam biztosra, hiszen nem tudtam ezt felfogni, és soha az életben nem is éreztem még csak a hiányát sem, mert az űrt mindig betöltötte a családom. Viszont senki nem érte el azt, amit ő, s én minél többet akartam adni neki abból, amit én is kaptam.
Ha olvasod, Yori, tudnod kell, hogy már most erős vagy. Hiszen egyedül jutottál el eddig, és a sok kudarc ellenére is mindig felálltál, mert élt benned a tenni akarás vágya. Mi formálna minket, ha nem a sok vereség? Vereség nélkül pedig nincs győzelem, mert sose tanulnánk a hibáinkból. Én sem mondhatom magam bűntelennek, bár kezemhez vér még sosem tapadt, s tudom nagyon jól, erre már most fel kell készülnöm, ha azt akarom, hogy véghezvigyük a céljainkat. De nem tudnék megölni egy ártatlan embert, nem tudnék azzal a tudattal lefeküdni éjszaka, hogy valaki vére ott szárad a kezemen, hiába mosnám le azt. Csak akkor élhetjük ezt túl, drága Yori, ha a tükörbe nézünk, levetjük a maszkot, és meglátjuk az igazi valónkat, ha felismerjük önmagunkat és elfogadjuk azt, akik vagyunk. Kettőnk közül neked a legnehezebb… rajtad a teher, a nagy nyomás, hiszen te vagy a klán alapzata, a pillér, amely ha csak egy kicsit is meginog, rés keletkezik, ezzel kiszolgáltatva magát a világnak. De itt leszek neked… ha te vagy az oszlop, majd leszek a lábazat, és felemellek, támogatlak mindvégig, hiszen egyedül nem nyerhetünk. Tudnunk kell jól, hogy kire számíthatunk, ha eljön az az ínséges idő, s kik lesznek azok, akik majd hátba szúrnak. De nem engedem. Ha így tennék, megszegném az Izunának tett ígéretem, miszerint mindentől megvédem őt, s egy olyan otthont teremtek neki, ahol nem lehet gondja semmire.

Boldogan tekintettem fel aznap a csillagos égre, arról álmodozva, hogy egy napon én lehetek a természet, az erdő egy amazonja, aki a szabad ég alatt él gondtalanul családjával.
Badarság.
Mindegy, hogy hol… csak a családommal legyek.

Így aludtam el lassan, az álomvilág küszöbén Yori ölében…”

Pein Pént. Aug. 26 2016, 00:31

Nos, a történet viszonylag egyszerűnek mondható, mégis nagy pálfordulás történt benne, így még a napló-struktúra is indokolt. A hirtelen jött érzelmek, azaz maga a pálfordulás súlya és miértje azonban csak kevésbé jött át, persze ez nem hiba, hiszen ilyen szempontból a játéktér a mérvadó. Smile

Helyesírás remek, voltak kisebb fogalmazási hibák, viszont ezekért kárpótoltak a szép hasonlatok és a "költői képek".

Jutalmad 8 chakra.

Kenshiro Mika

Kenshiro Mika

Re: Kenshiro Mika