Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

+14
Tsuuzoku Tomoe
Rengar
Itanashi
Kitsune Haruka
Tsunomi Ai
Katana
Hiyama Takeo
Osumi Hiroto
Hattori Arata
Kenshiro Karu
Jiraiya
Hyuuga Junpei
Nashimaru Miuru
Shiren
18 posters

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Akihiro Jaken Kedd Okt. 18 2016, 16:02

Én eléggé elrugaszkodok, és meg sem állok a Marvel Filmes Univerzumig Very Happy

A Mű Címe amiben a választott Karakter Megjelenik: Bosszúállók
A Választott Karakter Neve: Későn írtam, szóval Ciri és Korra már elúszott, de megmaradt nekem a jó öreg Tony Stark - Vasember Very Happy Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Iron-man
A Harc helyszíne: A Föld
A Harc Helyszínének Leírása: Tony háza, egy nagy sziklafal oldalán felépítve Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Ironman_haz2_kicsi
A Választott Karakter Ereje, Képességei: Ereje a csúcstechnológiás páncéljában rejlik, ami számos rejtett fegyverrel fel van szerelve.
A Vasember páncélzat, amellett, hogy emberfeletti erőt és fizikai védelmet ad Tony Starknak, tartalmaz még rakétacsizmákat, mellyel képes repülni, és változatos fegyvereket, többek között taszítósugarakat, pulzus sugarakat, rakétavetőket, lézereket, fézereket és lángszórót. Az unisugár a mellkasrész közepén képes különböző fényenergiák kibocsátására, és sisakja tartalmaz kommunikációs eszközöket (köztük FM rádiót), szkennereket és rögzítő berendezéseket. Külső energiaforrásokra kapcsolódva a Vasember páncél képességei megnövelhetők. A Vasember páncél bizonyos változatai tartalmaztak olyan felszerelést a mellrészben, mely Stark szívműködését hivatottak segíteni, és az egyik változat (NTU-150) távirányítható volt, egy headset segítségével.

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 187455Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Vasember-3-pancelokElmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20140226162435Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 600px-Iron_510Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Iron-man-2-6201
Azt hiszem nem kell részletezni Very Happy

Forrás

Karakterem: 1000 ch

Katon: Houenka
Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 150px-Katon_Houenka
A Katon: Housenka no Jutsu továbbfejlesztett változata. Ezzel a Jutsuval a kézjelek elvégzése után jó magasra kell ugrani, és a levegőből meteor nagyságú kilehelt tűzlövedékekkel lehet támadni az ellenfelet. Nagyon hatásos Ninjutsu, egy támadással maximum négyet lehet lövellni az ellenségre. A Ninja Chakrájának 1/3-ad részét emészti fel ez a technika.

Magyar név: Tűz Elem – Láng Liliom
Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Kézjelek: Tigris, Patkány, Sárkány, Madár, Kutya, Ökör, Ló, Tigris
Chakraszint: 450
Használója: Uchiha Sasuke (Class of Ninja revolution II.)

Katon: Zukokku
Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 300px-Incendio_MortalElmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Images?q=tbn:ANd9GcRtdOPudFO2EsWUFW1mbN7DL-5JCyDP-oHuNMW42SDNYZf3ShO-Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Zukokku2
Talán még az előzőnél is erősebb jutsu. A technika folyamán a használó hatalmas, előrefelé forgó lángtömeget lehel, mely gyorsan terjed előre nagy területen, és mindent feléget ami az útjába kerül. Olyannyira széles és olyannyira forró, hogy szinte képtelenség oldalra kitérni előle.
Magyar név: Tűz elem: Fejhasogató Fájdalom
Típus: Támadó
Besorolás: A szintű
Chakraszint: 600


Katon: Seppuedan

Veszélyes Tűz elemi Ninjutsu, melyet valójában egy Otogakure Shinobi fejlesztett ki, majd miután az illetőt egy Konohagakure leszúrta, az megpróbálta saját maga rekonstruálni - több-kevesebb sikerrel.
Használatakor, a három kézjel után a kivitelező a Chakra kézállásban koncentrálja ki magából Katon elemű chakráját, melyet végül kezeinek hirtelen összecsapásával tud belobbantani. A sikeres véghezvitelnek nagy elvárásai vannak: sok chakra és kiváló chakrakontrol szükségeltetik az alkalmazótól.
Nagyjából minden tűz elemű Jutsu ellen hatásos, illetve, mivel gyakorlatilag 360°-os biztos védelmet nyújt, a Suiton technikákkal is valamilyen szinten dacolhat, továbbá vas-, acélfegyverek ellen is erős védelmet nyújt.
Nagy hátránya továbbá a lassú kivitelezés. Csak védekezésre alkalmas, közelharcban lehetetlen használata.

Magyar elnevezés: Tűz elem: Támadó Pajzs
Típus: Védekező
Besorolás: A rangú
Kézjelek: Kos, Patkány, Kutya
Chakraszint: 580


Hageska'en
Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 1000px-Fire_Release_-_Great_Fireball_Shower
A tűzlabda technikáktól kissé eltérően a használó, miután kellő mennyiségű tűzchakrat gyűjtött össze, egyszerre indít megannyi nagy méretű tűzgolyót, amelyek becsapódva a földbe okoznak hatalmas pusztítást. A technika robbanásszerű becsapódása felveszi a harcot a különböző Föld elemű falak ellen, valamint a víz elemű technikák némelyikével is.
Magyar név: Heves Tűzeső
Típus: Támadó
Besorolás: A
Chakra: 700
Használó: Uchiha Madara

Katon: Haijingakure no jutsu
Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 2dhz421
A használó nem kevés chakrat gyűjt össze, majd ezt egyszerre kiterjesztve a testén kívül, égő hamufelhővel takar be egy adott területet. A használó a füst közepén áll, ám akik a füstben állnak, komolyabb égési sérüléseket szerezhetnek, a robbanás pillanatában állók pedig egyszerűen szétégnek. A technikát lehet egyszerre alkalmazni gyors támadásként, illetve a szorult helyzetekben is el lehet menekülni a sűrű, átláthatatlan füst miatt.
Magyar név: Tűz Elem: Hamuban Rejtőző Technika
Típus: Támadó/Kiegészítő
Besorolás: A
Chakra: 650
Használó: Uchiha Madara

Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 852414Nawanuke

Egy rendkívül egyszerű jutsu ennek segítségével képes a ninja kiszabadulni a bonyolultabb csomókból, kötésekből, békjókból a kötelékekbe vezetett chakra irányításával meglazítva, kioldva a csomókat, kötéseket.
Charaszint: 55
Besorolás: D



Kardisten (Kenjin)

Ezzel a Jutsuval a Ninja kardja akkora erőt kap, hogy tíz percen át képes átdöfni akármilyen vastag és akármilyen anyagú falakat. A chakra fényesen izzik a kard körül, míg használat alatt van. Az egyetlen gond azonban ezzel az, hogy a használó chakrájának 4/5-öd részét felemészti. És csak egy harc alatt csakis egyszer használható fel! Veszélyessége miatt még régebben is igen ritka volt az, hogy valaki elsajátította ezt a technikát.

Besorolás: S szintű
Osztály: Támadó
Chakraszint: 700



Pajzsisten (Eijisujin)

Ez a legjobban védekező Kenjutsu. Mikor valaki aktiválja, a kard átformálódik egy hatalmas pajzzsá, ami a legtöbb támadás ellen hatékony védelmet nyújt. De ha nagy mennyiségű chakrával felszerelt Jutsu támadja sokáig, akkor a pajzs veszít erejéből, majd eltűnik, ha már nem bírja tovább fenntartani a Ninja. Ez egy szintén hatalmas szakértelmet kívánó Jutsu, a régi időkben is csak a legerősebbek bírták megtanulni.

Besorolás: S szintű
Osztály: Védekező
Chakraszint: 600



Ezer Penge (Issen Hasaki)

Ez egy erős támadó osztályú Kenjutsu, aminek a lényege, hogy a felhasználónak a chakrát úgy kell felépítenie, hogy a tőle telhető legnagyobb sebességgel indít döféseket a kard ellen. Ekkor, ha minden jól megy, hamarosan olyan gyors lesz a sebessége, mintha úgy tűnne, hogy ezer penge támad az áldozatra. Megjegyzendő, hogy a hirtelen sebességnövekedés csak a kardra vonatkozik, és a kézre, ami tartja. A láb és a törzs nem lesz gyorsabb tőle.

Besorolás: A szintű
Osztály: Támadó
Chakraszint: 550

Akihiro Jaken
Akihiro Jaken
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 2298
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 398 (B) / 150 (C) - súlyokkal
Gyorsaság : 1500 (S+) / 800 (S) - súlyokkal
Ügyesség/Reflex : 1000 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: S+
Rang: Jounin
Chakraszint: 1612

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Osumi Hiroto Kedd Okt. 18 2016, 23:46

A mű címe: Gyalog galopp
A választott karakter: A fekete lovag
A harc helyszíne: Konoha kapuja
A harc helyszínének leírása: Egy hatalmas kapu, amit sokan őriznek. Itt található a tájékozódási pont, és a recepció is.
A választott karakter ereje, képességei: ? Very Happy

Név: Hiroto Osumi
Nem: Férfi
Kor: 17
Szint: A
Rang: D - Genin
Chakraszint: 700
Chakratípus: tűz, villám
Technikák: Adatlapon lévők

+10-es lista:
Ninpo: Hari Jizou // Ninja Művészet: Tüskés Védelmező
A kézjeleket követően a ninja haja megnő, és beborítja az egész testét, majd megkeményedik és tüskés burokként fogja körbe azt, megvédve a fizikai támadásoktól.
Chakraszint: 250
Besorolás: B

Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Ezzel a jutsuval a használója állatok megidézésére képes. Amikor a megidézett társra már nincs szükség füst és pukkanás keretében eltűnik. Az idézéskor mindig vért kell áldozni, valamint a technika tanulásakor is a kiválasztott állatfaj tekercsével kell vérszerződést kötni. Fontos megemlíteni, hogy magát a jutsut megtanulhatjuk vérszerződés nélkül is, azonban ha ekkor, hajtjuk végre a jutsut komoly bajba kerülhetünk; az így végre hajtott technika közben a használó egy köztes dimenzióba kerül, és véletlenszerűen szinte bárhol kiköthet, bármely megidézhető lények által lakott tájon.
A technika fordított változata az úgynevezett Gyaku Kuchiyose no Jutsu. Ezzel a jutsuval a szerződést kötő emberi felet az állatok képesek segítségül hívni, erre azonban csak akkor van mód, ha a ninja már képes megidézni az adott faj legerősebb képviselőit is, mivel általában csak ezek képesek a fordított idézésre.
Besorolás: C
Chakraszint: 250

Katon: Kaitou // Tűz Elem Feloldás
Az alapvető tűz elem feloldás, melynek segítségével létrehozható maga a Tűz chakra. A segítségével a használó képes lehet a kezei közé került kisebb tárgyakat megégetni, vagy elporlasztani. Ezek leginkább a faleveleken, köteleken, papírokon működnek. Ha valamit sikerül begyújtani akkor az égés az anyagtól függően magától folytatódik. A chakrával rendelkező személyek fizikai tulajdonságai is megváltozhatnak: Légiesebb és gyorsabb lesz a mozgásuk.
Chakraszint: 10
Besorolás: E

Katon: Endan
Ebból a Jutsuból lett kifejlesztve a Goukakyuu. Jóval gyengébb, mint későbbi változata, és jóval kisebb is. Nem mondhatni, hogy halálos Jutsu, de dolgokat begyújtani vele tökéletes, valamint ha közvetlen közelről kapja be valaki, akkor durva égési sérüléseket lehet vele szerezni. Az egyik legalapvetőbb Katon ninjutsu.
Magyar név: Tűz Elem – Tűzlabda Jutsu
Típus: Támadó/Kiegészítő
Besorolás: D rangú
Kézjelek: Tigris, Kígyó, Kos, Majom
Chakraszint: 120

Raiton: Kaito // Villám Elem Feloldás
Az alapvető Villám feloldási művelet, melynek ismeretével használható a Villám chakra. A segítségével a használó képes lehet apróbb elektromosságot gerjeszteni, amivel maximum, kisebb pontszerű égési sérüléseket tud okozni. Az elem használatával általában a fizikai tulajdonságok is megváltoznak: A használó reflexei kifinomultabbak lesznek, valamint kis mértékben a gyorsasága is megnő.
Chakraszint: 10
Besorolás: E

Raikyuu // Villámlabda
A technikához szükség van - lehetőség szerint - kettő villám chakrára érzékeny pengére. A ninja chakráját koncentrálja és egy elektromos gömböt képez.
A gömb eldobható és igen robbanékony, fájdalmakat és égési sérülést okoz. A mérete pedig a belefektetett chakramennyiségtől függ.
Chakraszint: 250
Besorolás: C


A hozzászólást Hiroto Osumi összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 29 2016, 22:18-kor.
Osumi Hiroto
Osumi Hiroto
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1081
Elosztható Taijutsu Pontok : 10

Állóképesség : 600 (A)
Erő : 150 (C) - Súlyok Nélkül: 470 (B)
Gyorsaság : 150 (C) - Súlyok Nélkül: 420 (B)
Ügyesség/Reflex : 550 (A)
Pusztakezes Harc : 541 (A)


Adatlap
Szint: S
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 1054

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Hyuuga Emiko Kedd Okt. 18 2016, 23:48

Na, összeeresztem az elektromos báránykákat, szóval fun lesz! Very Happy

Cím: To Aru Majutsu no Index/To aru Kagaku no Railgun

Karakter neve: Misaka Mikoto [kép] [kép]

Harc helyszíne: Misaka világa, Academy City


Helyszín részletes leírása: Folyópart, a közelben van egy híd, ami összeköti Academy City két oldalát. Ez egy iparterület, kevés ember jár erre, plusz elég sok konténert tárolnak itt. A talaj puha, homokos, növényzet alig nő, leginkább csak gazok tarkítják a földet. Sínek is vezetnek át a területen, a rakományt, amit itt tárolnak vonatokkal továbbítják.


Karakter ereje, képességei: Misaka 5-ös szintű Esper, azon belül is a harmadik Academy City rangsorában. Képes elektromosságot generálni és irányítani, ehhez kapcsolódnak még más pluszok is. A becenevét, a Railgunt arról kapta, hogy fém tárgyakat képes a hangsebesség háromszorosával kilőni, így létrehozva egy nagyon erős támadást. Főként érméket használ, azonban más, nagyobb tárgyakat is ki tud így lőni. A technika hatótávolsága 50 méter. Elektromágneses hullámokat tud generálni és olyan erős elektromosságot, amivel egy egészt város áramellátását sütheti ki. Szintén elektromágnesességgel képes manipulálni a vashomokot. Kardot, örvényt, vagy akár ketrecet is formálhat belőle.

Egy kis ízelítő, hogy mire képes:

https://www.youtube.com/watch?v=OXkbQoXNusc

https://www.youtube.com/watch?v=cg12uXZHd9Q

Harc szintje: S


Módosított adatlap:
Hyuuga Emi
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1000
Technikák: amik az adatlapon vannak

Választott 10 jutsu:

Raiso: Gekishin// Villámló Temetés: Áruló Remegés


A használó az elemi chakrát kiterjeszti a testén kívülre, majd a kézjelekkel aktivizálva átalakítja azt sok, tányér méretű, lapos korongokká, melyeket az ellenfél felé repítve képes lehet súlyos sérüléseket okozni neki. A technika sorozatlövésre is alkalmas.

Típus: Támadó

Chakraszint: 280
Kézjelek: Majom, Nyúl, Vadkan, Kos
Besorolás: C

Denpō Sekka // Távoli Villám

A használó a földre csap, majd a föld alatt indít el egy erőteljes villámot az ellenfél irányába. Ha betalál, addig sokkolja a célpontot, amíg el nem ájul.

Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Nyúl, Patkány, Ló, Ökör
Chakraszint: 300

Rairyuu no Tatsumaki // Villámsárkány Tornádó

Egy erős támadó jutsu, a használó a chakrájából egy elektromosságból álló, sárkány formáját öltő tornádót hoz létre és ezt irányítja az ellenfelére igen pusztító és erős technika.

Chakraszint: 600
Besorolás: A

Torunēdo Raitoningu // Villám Tornádó

A használó a majom kézjel elmutatása után nagy mennyiségű villám chakrát koncentrál a kezébe. Eztán a villámok tornádó módjára csapnak fel, és megostromolják az áldozatot. A használó mindkét keze segítségével irányíthatja a villámcsapásokat.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Kézjelek: Majom
Chakraszint: 650
Használója: Ranke

Purazuma Booru // Plazmagömb

A technika neve megtévesztő, hiszen nem teljesen átalakult plazmáról van szó. Azonban a ninja a kezeit maga elé téve képes egy teljes villámló gömböt vonni maga köré, mely a legerősebb támadások ellen is védelmet nyújt. Nagyon hatásos védelem. A pajzs részlegesen is megformálható, vagy teljes gömb formájában.

Típus: Védekező
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 600
Használója: Ranke

Suiton: Mizuame Nabara


A használó képes egy, a száján kiköpött, ragadós folyadékkal mint egy 20 nm-es területet beborítani, ezzel csapdába ejtve az ellenfelet, mivel az anyag rendkívül ragadós.

Magyar név: Víz elem: Keményített Szirup Elfogó Mezõ
Besorolás: C
Chakra: 150

Suiton: Mizu Kamikiri

Egy igen sokoldalú technika, mely kivételes chakrakontrollt igényel. A használó ennél a technikánál a lábaival idézi elõ a víz elemû chakrát. Megfelelő mennyiséget felépítve lábával dobbant, és ez által tud egy gyors, pengeéles hullámélt létrehozni, mely képes darabokra vágni az ellenfelet. Továbbá a shinobi képes a hullámot meglovagolva rendkívül gyorsan haladni elõre.

Magyar név: Víz elem: Vízisten szeletelő
Típus: Támadó
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 350

Suiton: Mizu Kaibutsu

A használó a környezetében lévő vizet egy hatalmas farkasszerű szörnnyé alakítja, ami képes vízsugarakat kilehelni a száján, illetve ha egy területre lecsap a karmaival, akkor az ott létrejövő hullámok elmossák az ellenséget.

Magyar név: Víz elem: Víz Szörny
Típus: Támadó, Kiegészítő
Besorolás: A szintű
Chakraszint: 600
Használó: Hatake Kakashi

Meisai Gakure no Jutsu // Álcázó Rejtek Technika


Ez a technika az egyik legjobb a harctéren való rejtőzködésre. A használó chakrájával folyamatosan az őt körülvevő környezet látványát sugározza ki magára, így láthatatlanná válik. Voltaképpen egy chakraburkot hoz létre a testfelületén és azt a fényt, ami a chakraburokkal érintkezik, képes elnyelni és a chakraburok egy másik pontján átalakítani. Így úgy tűnhet, mint a használó teste áttetsző lenne. Sharingan és Byakugan vagy bármilyen dojutsu ami képes látni a chakrát könnyen átlát rajta, illetve hangok és szag alapján így is meghatározható a használó holléte.
Mozgáskor a technika kissé rosszabb hatást fejt ki, mintha a használó csak egy helyben állna, hiszen a fénynek is van sebessége és a chakrát is koncentrálni kell, így mozgáskor úgy tűnik, mintha az áttetsző terület kissé mozogna, mint amikor a forró levegő délibábot hoz létre.

Chakraszint: 550
Besorolás: A

Hakkesho Dai Kaiten // Nyolc Látnoki Jel, Nagy Mennyei Forgás

A Hakkesho Kaiten erősebb formája, míg a normál Kaiten sugara 5 méter ez további 5 méterrel terjeszti ki ezt.

Típus: Taijutsu, egyedi Hyuuga stílus
Besorolás: B
Chakraszint: 300
Taijutsu Pont: +12
Hyuuga Emiko
Hyuuga Emiko
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1930
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 550 (A)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 590 (A)
Ügyesség/Reflex : 590 (A)
Pusztakezes Harc : 900 (S)

Tartózkodási hely : Rémálmok mezején


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1322

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Shibo Kedd Okt. 18 2016, 23:58

A mű címe: Dragon Age
A választott karakter: Sandal
Feltűnő karakterek: Fen'Harel, Merrill
A harc helyszíne: Halott Horizont Arborétum
A harc helyszínének Leírása: Egy hatalmas, rengeteg ritka növénnyel rendelkező üvegház, melyben megtalálható több szoba és egy laboratórium is. Fen'Harel szerint itt van a világ egyetlen mágikus fókuszpontja.
A választott karakter ereje, képességei:
Rúnavetés: A karakter képes rúnarajzolatokat a földön létrehozni, melyek a jelektől függően fejtik ki hatásukat.
Lassítás rúnája: A belelépő karakter lelassul.
Bénítás rúnája: Az elszenvedő lény megbénul.
Fagy rúnája: Hatására a célpont megfagy.
Halál rúnája: Aki elég időt tölt a rúnában, meghal.

Bűvölés: Képes bizonyos nem mindennapi tárgyakba rúnát rakni, melyek megerősítik a képességeit.

Varázlsatok:
A tél marka: Megfagyasztja az áldozatot, amennyiben az nem dobja meg fizikai ellenállását, de ebben az esetben is lelassítja.
Rügyezés: Képes növényeke növeszteni a semmiből.

Fen'Harel képességei:
A természet haragja: Képes a természet erejét segítségül hívni, hogy az vadul rátámadjon ellenfelére.
Emberzúzó ketrec: Ellenfelét egy erőtérbe tárja, mely folyamatosan zúzza össze.

Megjegyzés: Az ellenfél, akivel küzdeni kell Sandal lesz, de mivel jelleme nagyon nincs, a terv kiötlője Fen'Harel lesz.


Név: Masahiro Hisa
Nem: Férfi
Kor: 19
Szint: S
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 1000
Chakratípus: szél
Technikák: Adatlapon lévők

+10-es lista:
Nan Kaizou // Lágyító Módosulás
Ez a technika teszi lehetővé a ninjának, hosszú chakragyakorlatok után, melyeket például a kígyóktól maguktól tanulhat el, hogy a testrészeit hosszan kinyújtsa és akár a karjaival megfojthasson valakit úgy, hogy körbe tekeri kígyó módjára, vagy a nyakát nyújtsa ki mintha kígyó volna. A technikát magas szintre fejlesztve elképesztő tulajdonságokra tehetünk szert.
Chakraszint: 300
Besorolás: B

Raiton Kaitou // Villám Elem Feloldá
Az alapvető Villám feloldási művelet, melynek ismeretével használható a Villám chakra. A segítségével a használó képes lehet apróbb elektromosságot gerjeszteni, amivel maximum, kisebb pontszerű égési sérüléseket tud okozni. Az elem használatával általában a fizikai tulajdonságok is megváltoznak: A használó reflexei kifinomultabbak lesznek, valamint kis mértékben a gyorsasága is megnő.
Chakraszint: 10
Besorolás: E

Raiton: Jibashi // Villám stílus: Elektromágneses Gyilkosság
Egy közepes erősségű villám technika, használata akkor ajánlott, ha az áldozatunkat nagyobb mennyiségű víz veszi körül, hisz ekkor a rácsot képző elektromágneses kisülés biztosan végez vele. Ebből is következik, hogy főként víz alapú technikákkal kombinálják. Tulajdonképpen a használó az ujjaiból lövell ki villámokat.
Chakraszint: 250
Besorolás: C


A hozzászólást Shibo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 29 2016, 17:48-kor.
Shibo
Shibo
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5

Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Jiraiya Szer. Okt. 19 2016, 14:36

ÚRISTEN de sokan jelentkeztetek! Előre sajnálom a Staffot Neutral Na majd az értékelést megoldjuk Very Happy
Akane Privát Üzenetben jelentkezett, majd meglátjátok, hogy miért. A jelentkezést ezzel a nappal lezártam!


Versenyművek beadásának ideje: 2016.11.10. Tehát ennyi ideje van mindenkinek arra, hogy elkészítse a harcról szóló irományát. Nagyjából három hét. Ha viszont az összes iromány előbb befut, a szavazást is előrébb hozzuk. Ezen kívül nem várunk nagyon hosszú műveket, a lényeg, azok, amiket már felsoroltam, de akkor lássuk újra, hogy mikre figyeljetek oda, ugyanis a Staffok ezek alapján értékelik majd a műveket.



Értékelési Szempontok:
- A választott ellenfél jellemének hiteles kijátszása (Ezt veszik leginkább figyelembe)

- Az iromány minősége (Mennyire fogalmazol szépen, izgalmasan, mennyire alkalmazkodik az írási stílusod a harc hangulatához --> Egy tragikus, komoly, sötét harcnál valószínűleg eléggé nagy kontraszt egy vicceskedő, szlenges iromány) 


- A választott ellenfél képességeinek megfelelő használata

- A karaktered jellemének hiteles kijátszása

- Realitás (Mérlegeld a karaktered és az ellenfeled közti erőkülönbséget, a harc győztese megfelelően legyen megválasztva. Tehát egy mindenható Isten ellen nem igazán tudna nyerni senki még ha 1000 Chakrás Shinobi is)


+1 Ami plusznak számít, az a két világ közti kapcsolatra helyezett hangsúly. Főleg azoknál a világoknál, amik a jutsukhoz hasonló képességeket használnak. Ez nem kötelező, de nagyon jó, ha párhuzam van vonva a két világ között annak szabályaikkal filozofálva. 

Az iromány mindenképpen úgy kezdődjön, hogy: "XY Vs. Választott ellenfél". Természetesen XY a karakter a választott ellenfél pedig egyértelmű. Ez legyen a főcím, de persze alcímek is adhatóak.

_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!

Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok Smile !!
Jiraiya
Jiraiya
Főadminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe Vas. Okt. 23 2016, 18:25

Tsuuzoku Tomoe vs Kurosaki Ichigo
Tomoe egy világ vesztét okozza?



-Ban..KAI!                -Kuchiyose no jutsu!
A két technika név egyszerre csendül fel. Ichigoból hatalmas kék fény tőr ki, alólam meg füst szállt fel. Az idézés sikeres volt, Rakurai mellettem termett. De vajon mi történt a halálistennel?


-Elmentem!
-Már megint hova?
-Megyek kicsit a falu körüli erdőbe edzeni.
-Vigyázz magadra!
-Anya… Már nem vagyok gyerek.
-De az vagy Tomoe. Nekem és anyádnak mindig is gyerek maradsz. De mit ácsorogsz még itt? Rakurai biztosan tülkön ülve várja, hogy megidézd.
-Akkor elmentem majd jövök. Sziasztok!
Becsukom magam után az ajtót és sietve elindulok a főkapu irányába. Útközben egy ismerős hang kiáltását hallom.
-Tomoeeee!
A nevem hallatán megállok az egyik ház tetőn és a hang irányába fordítom a fejem.
-Á Kendo, mijáratban?
-Nemrég értem vissza egy küldetésről, ép a hokagénak tartottam jelentést tenni mikor megláttam a lányos arcod.- mondja majd egy gonosz vigyorra mereszti száját. Hiába jártuk már ki rég az akadémiát még mindig ugyanúgy piszkáljuk egymást.
-Na menj a fenébe.
-Csak vicceltem tudod. És te? Merre?
-Megyek a falun kívülre gyakorolni picit Rakurai-al.
-Na akkor jó gyakorlást. Sietek mert a Hokage leszedi a fejem.
Már készül is tovább ugrani de hirtelen mintha eszébe jutna valami.
-Holnap a srácokkal tervezünk egy kis összeruccanást. Az Akadémia előtt gyűlünk kettőkor, mindenképp gyere el.
Meg se várta a válaszom már tovább is állt. Én sem maradtam tovább ott, folytattam utam a kapu felé. Menet közbe bámészkodtam mint mindig. Sokkal másabb a tetőkről nézni az utcán járkáló embereket mint amikor közöttük sétálsz. Mivel tanítási idő van így csak nyolc évesnél fiatalabb gyerekeket látni amint ép a szüleiket nyaggatják édességért. A falu most is pezseg az élettől mint mindig. A boltokkal és árusokkal teli utcán rengetek ember keresi a legjobb ajánlatokat. Hallani az árusok kiabálásait, vegyítve a járó kelők beszélgetéseivel, néha néha egy egy gyerek sírás csapja meg a fülem. Viszont nemcsak ezt látni, ha a másik irányba tekintek ahol a kertes házak találhatok még több érdekes dolgot láthatok. Asszonyok amint a mosott ruhát teregetik a kertben, férfiak akik szorgosan végzik a kerti munkát, sőt még egy csapat diákot is akik az magas szinten művelik a Lógás no jutsu-t.


Eközben valahol máshol:
-Ichigo!- Ront ki Rukia a szekrényéből.
-Igen én is tudom.- Nyugtázza Ichigo majd lenyúl egy plüss oroszlán torkán és egy cukorkát húz ki belőle. Az oroszlán ami eddig kapálózott és fuldokolt, a cukorka eltávolítása után élettelenné válik. Ichigo bekapja a cukrot amitől kilökődik a lélek teste. A valódi testét most a cukorkába zárt lélek irányítja.
-Kon ha Yuzu szól menj le vacsorázni addig foglald el magad csendben. Menjünk Rukia!
Ichigo és Rukia kifutnak szobából majd a házból is. Elmennek, hogy megküzdjenek a városba érkezett Hollow-al.


Megérkezek a főkapuhoz ami mindig lenyűgöz hatalmas termetével. Szólok a portán, hogy elmentem, nehogy valami probléma legyen. Ők ezt szépen lejegyezték majd bólintottak, hogy mehetek. Nyugodt tempóban kisétáltam a kapun majd megálltam pár méterrel a falu határán kívül.
-Kuchiyose no Jutsu! -kiáltom el a technika nevét ezzel megidézve hű társamat és barátomat, Rakurai-t.
-Készen állsz Raku...rai.
Drága farkas komám bemondta az unalmast és elaludt.
-”Tülkön ülve várja, hogy megidézd”. Ahha… látom, nagyon várta már, olyannyira, hogy elaludt.
Végignézek hófehér bundáján, majd sóhajtok egyet.
~Nincs szívem összevizezni.~
Leguggolok mellé és megpróbálom felébreszteni.
-Rakurai. Rakurai. -szólingatom miközben a fejét bökdösöm. Semmi haszna, nem is tudom mit gondoltam, olyan mélyen alszik, hogy még az idézést is átaludta.
-RAKURAI!- kiáltom bele a fülébe, továbbra is alszik. Belenyúlok a táskámba és kiveszek egy zacskót amiben hoztam neki egy keveset a kedvenc kekszéből. Odanyomom az orra alá valamint elkezdek zörögni a zacskóval. Erre egyből farok csóválva ugrik fel. Elteszem a kekszet és felállok.
-Szépséges jó reggelt. Nem sietted el a dolgot.
-Bocsi, de most már indulásra készen állok.
-Jólvan, jólvan.- mondom neki miközben felülök a hátára.- Inkább indulj.
    Rakurai további szó cséplés nélkül elindul az erdő felé. Kombinációs technikákat szeretnénk gyakorolni ezért jó pár kilométerre eltávolodunk a falutól, hogy még véletlenül se zavarjuk a lakókat vagy bárki mást.
-Itt jó lesz.
Ezt hallván Rakurai megáll és én leszállok róla.
-Jól van én oda átmegyek veled szembe és bemelegítésképp te megpróbálod.kivédeni a tüzem a sár faladdal.
Elugrok Rakurai mellől, majd ép mikor landolnék a fán egy két szárnyú ajtó jelenik meg és nyílik ki. Mögötte hatalmas fehérség amely teljesen elvakít így nem tudom kikerülni, beleesek.
    Legközelebb mikor magamhoz térek még mindig egy erdőben vagyok, de ez egy másik erdő. A konoha körül elterülő erdő 10-20méter magas fából áll, ezek viszont nagyon maximum 5méteresek. Felülök a földről és körbenézek, ahogy sejtettem Rakurai sehol. Akkor viszont jó messzire kerülhettem tőle ha még nem ért ide.
~Na jó, hol vagyok?~


-Neeeee-saaaaan.
-Kopj le Kon.
-Istenem, minek mentünk egy ilyen gyenge hollow ellen ketten? Egyedül is elintézhetted volna. Hé Rukia figyelsz rám?!
-Mi? Ja persze. Mit is mondtál?
-*sóhajt* Mindegy hagyjuk.
Ichigo előveszi a helyettes jelvényt amivel kilöki Kon cukorkáját a testéből, visszabújik a valódi testébe ezzel, majd a cukrot is visszateszi a plüss oroszlánba. Leül a székébe és folytatná a tanulást de egy szót nem tud elolvasni mert egy koppanó hangra lesz figyelmes, majd úgy hallja mintha kinyílna az ablaka. Odafordítja a fejet és egy ismerős arcot pillant meg.
-Urahara-san!
-Elnézést, hogy ilyen váratlanul állítok be de beszélnünk kell.
-Miről lenne szó Urahara?
-Kérem nézze el modortalanságom Kuchiki kisasszony de nem önnel van most dolgom, hanem a helyettes Shinigamival.-Urahara itt egy kis szünetet tart majd folytatja.- Kurosaki-san, pár perce ékezett a jelentés Soul Societyből miszerint egy Senkaimon nyílt az emberek világa és egy számunkra eddig ismeretlen világ közt. A a Kutatási és fejlesztési iroda mérései szerint csak egyetlen objektum jött át a kapun. Seireitei valamint a Gotei 13 utasítása az, hogy el kell pusztítani ezt az objektumot függetlenül attól, hogy milyen szándékai vannak.
-Kitalálom, ez megint ilyen “ha itt marad elpusztul az emberek világa” történet. Eltaláltam.
Urahara arca ami eddig kísértetiesen komoly volt most elmosolyodik.
-Pontosan, már ismerős a történet nemde Kurosaki-san? Akkor számítunk önre!
Ezt követően Kisuke leugrik az ablakból és eltűnik. Ichigo egy nagy sóhajtással kísérve felkel a székéből és a zsebébe nyúl. Elővesz egy halálfejes, fából faragott medaliont majd szemez vele pár pillanatig.
-Nincs mit tenni.
Hirtelen a mellkasához csapja a kezében tartott Helyettesi jelvényt amitől a lélek teste és a hús vér teste külön válnak. A hús vér teste élettelenül rogyik össze és esik a földre, a lélek teste mely a Shinigami sihaksot viseli mögötte áll. Nem vár sokat a helyettes halálisten, kiugrik az ablakon amit még Urahara hagyott nyitva és elindul a városba, hogy megkeresse a betolakodót.


Miután megállapítom, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok elindulok kifele az erdőből.
~Úgynézki egy faluban vagyok, bár jóval másabb mint Konohagakure no sato. Talán az lenne a legjobb szó rá, hogy fejlettebb.~ Ha csak sétálgatok nem megyek semmire ezért shinobimód felugrok az egyik ház tetőre és körbenézek.
~Valahogy ki kell derítenem, hogy mégis hol vagyok.~
Hirtelen egy hangot hallok a hátam mögül.
-Biztos te leszel az akiről Urahara-san beszélt. Az öltözködésed és a viselkedésed sem mondható normálisnak.
-Miért mi baj a viselkedésemmel?
-Itt az emberek nem szoktak a ház tetőkön ácsorogni. Várj, te látsz engem?!
-Miért ne látnálak? Mégis ki vagy te? És hol vagyok?
-A nevem Kurosaki Ichigo, helyettes halál isten, és sajnos meg kell öljelek.
A magát Ichigonak nevező körülbelül velem egyidős srác meg se várja, hogy reagáljak. Leveszi a hátán logó hatalmas kardot és felém ugrik. Hatalmas sebességgel közeledik felem így nem sok időm van reagálni. Elugrok előle és megpróbálok vele szót érteni.
-Várj, nem akarok semmi rosszat, csak vissza akarok jutni a saját világomba.
-Sejtettem, hogy nem akarsz rosszat, nem agresszív a kisugárzásod. Viszont ha ittmaradsz az az emberek világának pusztulásával jár. Sajnálom de muszáj megtennem.
Ismét felém ugrik, most viszont két kézzel fogja meg a kardját, tényleg végezni akar velem. Sajnos én ezt nem hagyhatom.
~Szóval ki is az ellenfelem? Azt állítja, hogy a neve Kurosaki Ichigo, továbbá, hogy Ő valami Helyettes Halálisten. Ami biztos, hogy olyan ruhát visel ami könnyű mozgást enged neki, valamint a kardja sem ép hagyományos. Fekete a pengéje, éppen hogy csak az éle ami fehér, se normális markolata, se kereszt vasa, és az is fura, hogy fásli lóg le róla. Ellentámadásba kell lendülnöm!~
    Újfent kitérek a csapása elő, bár ez most vészesen közel volt, szerencsére nem kapott el. Jelenleg oldalról vagyok neki. Tekintve a sebességét ez nem sokáig marad így, most kell támadnom.
-Katon: Goukakyuu no jutsu!
A híres tűz technika segítségével egy hatalmas tűzgolyót csinálok ami egyenesen felé tart. BUMM! A Goukakyuu felrobban, de vajon volt-e bármi hatása? Szépen lassan feloszlik a füst. Az Ichigo körüli megkormosodott cserepek már látszanak, a lába sértetlen, a dereka sértetlen, a felsőtestén a ruha elszakadt, de magán a testén semmi seb nem látszik.
~Ahogy sejtettem, erős.~
Lassan felemeli a kardját ami elkezd kéken izzani, majd hirtelen lecsap vele.
-Getsuga Tenshou!
Egy kék energia hullám tart felém olyan sebességgel, hogy nincs időm kikerülni.
-Doton: Deryuu Heki!
A föld fal kiemelkedik előttem, a támadás pedig közeledik. A getsuga becsapódik, a Deryuu Heki pedig apró darabokra törik. Bár a támadást megállította, a becsapódás lendületének köszönhetően a fal darabkái az én irányomba szakadtak ki a falból. Egy nagyobb darab gyomorszájba talál amitől kicsit hátra tántorodok. Ichigo nem vár sokat, a fal megsemmisülése után egyből mögöttem termet. A kardjával egyenest a nyakamra akar egy halálos csapást mérni. A kard már csak pár centire van a nyakamtól. Végül nem sikerül kitérni ugyanis a kard eléri a nyakam de nem történik semmi. A kard nekiütközött a nyakamnak majd megállt.
-Doton: Kotetsuu Karada.
Még ép időben keményítettem meg a nyakamon a bőrt, így a kardja nem okozott semmilyen sérülést. Hirtelen hátrakönyökölök amivel el is találom ellenfelem. Megperdülök hogy Ichigoval szembe álljak és felemelem a jobb kezem. Kiterjesztem a Kotetsuu Karadat a teljes jobb karomra majd az egyik általam kifejlesztett technikával kiegészítem.
-Hikuma no Tekken!
Az ütés talál. Ichigo hátrarepül, de a levegőben megfordul ezért lábra érkezik.
~Ennyi nem lesz elég. Nem tudom, működni fog-e de szükségem van Rá.~
Ichigo megtörli az arcát majd így szól:
-Nem is vagy olyan rossz, nem tudom honnan jöttél, de veszélyes támadásaid vannak. Mivel nem tudom menyi ideig lehetsz itt anélkül, hogy gondokat okoznál, jobban teszem ha feljebb kapcsolok és mihamarabb végzek veled.
A Shinigami a háta mögé lendíti kardját és elkezd koncentrálni.
~Ki kell használnom az időm.~
Ichigo maga elé lendíti a kardját és a bal kezét ráteszi a jobb keze hajlatára.
~Vadkan, Kutya, Madár, Majom, Kos.~
Formázom meg sorra a pecséteket miközben Kurosaki kardja egyre nagyon kék áradatban fürdik.


-Ban..KAI!                -Kuchiyose no jutsu!
A két technika név egyszerre csendül fel. Ichigoból hatalmas kék fény tőr ki, alólam meg füst szállt fel. Az idézés sikeres volt, Rakurai mellettem termett. De vajon mi történt a halálistennel?
~Mi ez a technika? Ez valami támadás? Vagy egy pajzs? Nem… szerintem valami erő felszabadítás. Hasonló lehet mint a Hachimon, hisz ha jól hallottam a “Kai” szót kiáltotta.~
A kék fény egyre haloványabb, Ichigo alakja kezd kör rajzolódni, de valami.nem stimmel… Miután a fénylés abba marad valamint felkavart por is leülepedett bebizonyosodott a sejtésem. Ichigo kardja megváltozott, kisebb lett és korom fekete, a ruhája is másabb lett, más az alakja valamint belülről vörös színű. De nemcsak a kinézete változott, a kisugárzása is.
-Tensa Zangetsu.
Miközben az ellenfelemen történt változásokat nézem hirtelen eltűnik a szemem elöl. Nem kell körbenéznem, hogy tudjam hol van.
~Gyors!~
Rakurai szerencsére azonnal reagált.
-Fuuton: Reppusho!
Rakurai támadása eltalálja Ichigot de nem repíti olyan messzire csupán épphogy hátra tántorítja. Legalább a támadását megszakítottuk.


A föld egyszer csak a semmitől megremegett, csak egy egyszerű rengés volt. Legalábbis először, az első rengést követően egy jóval hosszabb és nagyobb erejű rengés rázta meg a földet. Hallatszott az emberek sikoltozása és jajveszékelése egészen addig míg a rengés abba nem maradt.
~Vajon ez most a véletlen műve volt, vagy az okozta, hogy ebbe a világba kerültem.~


-Rakurai!
-Értettem.
Itt volt az ideje végre nekünk is támadni, attól, hogy az ellenfelünk erős még nem törvényszerű, hogy veszítsünk. Azt a technikát alkalmazzuk aminek a gyakorlása ma lett volna. Társammal egyszerre veszünk levegőt a támadás megkezdéséhez.
-Katon: Karyuu Endan!         -Fuuton: Kamikaze!
A két technika egy ideig egymás mellet száguld Ichigo felé majd fél úton egybe olvadnak.
-Katon: Karyuu Kamikaze!
Hihetetlen de az egyesített technikánk valóban egyesült, és hatalmas pusztítást végzett becsapódáskor.
    Ichigo hirtelen feltűnik tőlünk balra, a ruhája ezúttal nagyobb mértékben károsodott, valamint a testen is sebek születtek.
-Getsuga Tenshou!
Már megint ez a technika, de ez most más, ez most fekete és vörös színű. Sokkal félelmetesebbnek néz ki, valószínűleg az ereje is nagyobb. Egymásra se néztünk de Rakuraial egyre gondoltunk.
-Doton: Deryuu Heki.
Három fal emelkedett ki a földből, én kettőt csináltam, Rakurai meg egyet. A támadás az első két falat teljesen elpusztítja, a harmadikat pedig megrepeszti. Nem sokon múlott, viszont most nincs időnk hálálkodni a szerencsénknek. Én az egyik irányba, Rakurai a másik irányba ugrik ki a fal mögül. Egymásra pillantunk és bólintunk egyet. Rakirai egy nagy ugrással Ichigo felé veszi az irányt én pedig kéz pecsét formálásba kezdek.
-Hikuma no Niou!
Négy lángot indítok el ellenfelem irányába. Mielőtt Rakurai túl közel érne, hirtelen elugrik oldalra, a lángok továbbra is Ichigot célozzák ezért kerülgetnie kell Őket. Amíg a lángokra figyel Rakurai mögé kerül majd amikor a lángokat elvittem Ichigo közeléből azonnal ráugrott a hátára és a földre szorította. Most rajtam volt a sor, Ichigo nem vette észre a lángok közti manőverezésben, hogy fölé ugrottam. Mielőtt lecsaptam volna Rakurai leugrott róla így szabad volt az út.
-Hikuma no Tekken!
A támadással felvertem a port, így nem láttam a kezem, bár nem is volt szükség rá. Éreztem, hogy nem sikerült, pillanatokkal azelőtt, hogy az ütésem elérte volna elugrott onnan. Rakurai megáll mellettem, én felállok és szembe fordulunk Kurosakival.


Hirtelen egy hatalmas mennydörgés hangja jelzi, hogy villámlott. Felnézünk az égre és csak most vesszük észre, hogy hatalmas viharfelhők gyűltek össze.
~Úgy tűnik azzal, hogy megidéztem Rakurai-t felgyorsítottam a folyamatot.~


-Nem akartam ehhez folyamodni, mivel ettől az erőtől még én is félek, de muszáj megtennem. Semmi személyes indokom nincs veled harcolni, de mivel az emberek világa és ezáltal a családom van veszélyben, ezért nem tehetek mást.
Ichigo a szabad bal kezét az arca elé emeli majd egy hirtelen mozdulattal elhúzza előtte. Ahogy a keze halad fentről lefelé az arca előtt, úgy jelenik meg az arcán egy maszk. Amint megláttam a maszkot félelem tölt el, nemsokkal később elér egy lökéshullám ami attól keletkezett, hogy felvette azt a maszkot. Ez az erő… ez már nem emberi. Nemcsak én sokkoltam le a félelemtől, Rakurai is remegő lábakkal áll mellettem. Ichigo a már jól ismert mozdulatra emelte a kardját, azonnal léptem.
-Doton: Deryuu Heki!
Öt falat képzek a technikával remélve, hogy ennyi elég lesz. A fal köztem és Ichigo között emelkedett ki a földből ebből kifolyólag nem láttam az ellenfelem mert a fal eltakarta.
    Felkészülten vártam, hogy a technika becsapódjon a falakba, fölöslegesen. Ichigo hangja közvetlen a hátam mögül csendült fel.
-Getsuga… tenshou.


~Nem éreztem fájdalmat. Olyan gyorsan ért el a halál, hogy időm nem volt felfogni. Nem neheztelek rá, hisz csak azokat védte akiket szeret. Legalább a halálommal elkerülhető volt megannyi ember halála. Rakurai, drága barátom Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe idéztelek be. Remélem megtudsz nekem bocsájtani és azt is remélem, hogy odaát találkozunk. Ez volt az utolsó közös kalandunk.~


-Kemény ellenfél volt, de végül csak sikerült legyőznie és ezzel újfent megmentenie a világunkat.
-Nem tudta volna visszaküldeni a saját világába?
-Ami azt illeti kerestem a megoldást erre, de nem leltem meg végül. Talán ha tovább kereshettem volna akkor lehet, hogy találok valami megoldást. De az is lehet, hogy addigra elpusztul a világunk. Így a legjobb, ne okolja magát Kurosaki-san, maga jót tett.
Tsuuzoku Tomoe
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 596
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 250 (C)
Erő : 173 (C)
Gyorsaság : 250 (C)
Ügyesség/Reflex : 250 (C)
Pusztakezes Harc : 173 (C)

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 495

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Jiraiya Vas. Nov. 06 2016, 11:52

Művek beadásának idejét meghosszabbítottuk: 2016.11.24. a következő határidő!

_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!

Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok Smile !!
Jiraiya
Jiraiya
Főadminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Shiren Vas. Nov. 20 2016, 23:00

      Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 11429782_108988162781819_1213575982_n        Vs.       Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 S8mLUWwk
      Barragan Ruizenban
                                 Kenshiro Mirubi







- Kuchiyose: Rashomon: Naraku!
- Hogy?! Fuuinjutsu?
- Ne! Kérem ne!
- Segítség!

[...]

Bárcsak elmondhatná azt, hogy egy végtelenségig tartott az utazás, ám a pillanat egy töredéke volt csupán. Egy fekete átjáró nyílt az égen, mi alig észrevehető az égbolt ugyancsak vaksötétjében, a megnyíló dimenzió, azonban kihullajtja magából a három alakot, akik közül egy légies könnyedséggel landol az ezüstös fényben úszó sivatagi homokdűnék egyikén, míg a másik kettő esetlen emberi lény, - egy 12 éves gyermek és egy 40 év körüli férfi - majdhogynem lábukat törve zuhannak a homokba, majd gurulnak le az egyik dűnéről.
Az érkező fiú, - kit illene már férfinak hívni, bár gyermeteg vonásai még jó pár évig fiúként mutatják majd be őt a világnak - kissé zavartan néz körbe, homlokát ráncolja, nem érti, hogy hol van... Kaze no Kuni? Nem... Ahhoz túlságosan is más ez a hely. Az égbolt sötét, a fogyó Hold fénye mégis erős, ezüstös fénnyel világít meg mindent. Ez a fény pedig természetellenes, ahogyan az egész hely.
~ Az a nő... Miféle technikát használt? Ez lenne az Alvilág? Mégis, hogyan lehet ilyesmire képes? ~
Teszi fel magában a kérdéseket, majd a dűne magaslatából körbenéz. Végeláthatatlan sivatag, elhaló magányos fák és semmi mozgolódás. Mintha tényleg csak a purgatóriumban ragadt volna, ezzel a két másik emberrel együtt, kik feltápászkodva másznak fel a homokdombokon. Úgy tűnik, hogy a fiútól való félelmüket teljességgel elragadta az ismeretlen világtól való rettegés... Mintha nem is tudatosulna elméjükben, hogy ez az ember tört be Konohagakure no Sato falvába és mészárolt le több száz embert. Ha pedig nincs az a vörös hajú ANBU, akkor minden bizonnyal még mindig ott lenne... De miután kinyílt a kapu, túl közel volt hozzá és ezzel a két civillel együtt bekebelezte a sötétség, most pedig itt áll, az Ismeretlen Világ közepén, ahol mindössze a táj építőeleme négy dolog: Egy végtelen sivatag; Néhány korhadt fa; Egy Sötét égbolt és egy Hold. A természetellenesen ezüstös színű fény még furcsábbá teszi ezt az egészet, mintha mindent fekete-fehérben látna, vagy legalábbis fakó színekben. Az egyetlen biztos pont saját maga és a testében keringő Chakra.
Elméjének rejtett zugában mindhárom lélek tanácstalan, egyetértenek abban, hogy jobb, ha Mezemeru irányítja a testet. Ő pedig úgy gondolja, hogy a két emberre még szükség lehet. A negyvenes férfi bambának és ostobának tűnik, a tizenkét éves gyerek pedig pontosan olyan, mint egy tizenkét éves gyerek. Fél, riadt de közben kíváncsi. Valószínűleg egyik sem képes chakrát használni, a fiatal szemek viszont, talán pont apró termetük miatt, könnyebben látták meg azt, amit Mezameru nem. - Bár valószínűleg a több szem többet lát szabály érvényesült most, hiszen a fiú csak átfutotta a tájat - Hangos kiabálással jelezte, miközben kezével hadonászott, hogy lát valamit.
- Ott! Arra épületek vannak!
Néz Mezamerura, aki egyenes tartással, az egész testét fedő Amegamis köpennyel állt a dűne tetején a fiúra meredve, akiben valószínűleg szemük találkozásakor tört fel újra az a pánik érzet, ami a kapun való áthaladás előtt is elborította elméjét. Remegő lábakkal és könnyes szemmel fordult el a köpenyes alaktól, miközben a negyvenes éveiben járó férfi Mezameru mellé sétált.
- Valóban épületek, talán oda kellene mennünk.
Egy magas volt a fiúval, jól látszik, hiszen majdhogynem olyan közelségbe ért hozzá, hogy válluk is lassan összeér. Mezameru pedig egyáltalán nem érti a helyzetet, sőt, a két ember viselkedése sokkal inkább leköti őt, mint az a tény, hogy egy furcsa világban találták magukat. A bamba férfi tehát néhány centire Mezameru mellől mered a messzeségbe, az Amegami vezetőjét viszont, nem érdekli mindez, a férfi arcvonásait nézi, zavaró közelségből, amikor pedig az észreveszi, riadt arccal hátrál el tőle.
- Nem félsz tőlem?
Teszi fel a kérdést, ami most leginkább foglalkoztatja, hiszen nem tudja megérteni azt, hogy miért nem fél már tőle ez az ember és, hogy a fiú miért felejtette el egy időre félelmét.
- D-de... De ettől a helytől jobban félek...
Néz a házak irányába, miközben a gyermek hallgatja a két idősebbet. Mezameru pedig gondolkodóba merül... Mit hisznek? Talán, hogy nem kell félniük őt? Talán reményt látnak benne? De hiszen számára teljesen jelentéktelen mindkét élet, nincs haszna belőlük, így egyedül azért nem végez velük, mert annak sem látja értelmét. Logikátlan és ostoba az, ahogyan ezek az emberek működnek, amint létük megkérdőjelezésre kerül és egy ismeretlen világ bekebelezi őket, az ismert világ maradékaiba próbálnak kapaszkodni még akkor is, hogyha az gonosz, talán még gonoszabb, mint ez a hely. Kitudja, hogy hány rokonukat ölte meg néhány perccel ezelőtt? Talán a gyermek szüleit? A Testvéreit? Ez megmagyarázná azt, hogy miért csak néhány pillanatig felejtette el a félelmét, na de mi van ezzel az ostoba férfival?
Mezameru számára lényegtelen tovább gondolkodni a két emberi lény tetteinek és érzéseinek okáról, megértette, hogy ilyen az emberi természet. Hiába félnek tőle, közülük való és egy ismeretlen helyre kerülve az, amit tett elfelejtődik. Egyedül talán a gyermeki tiszta, gyarlóság nélküli érzelmei azok, amik valamennyire útját állták a szánalmas igyekezetnek, amivel a világuk utolsó foszlányaiba kapaszkodott volna. Nincs tovább, ők nem jelentősebbek, mint az a néhány kristályos homokszem a talpa alatt... Shinobik erejével rugaszkodik el a dűne tetejéről, miközben némi homokot kavar fel. Előre fele ugrott, oda, ahol a sivatag mélyülni kezd, több tíz méter távolságra a férfitól, átugorva a fiú felett. De nem várja meg, amíg talajt ér, a lábai alatt sötétlila fényű chakra kezd alakot ölteni, egy vékony, de stabil, pulzáló alapot alkotva, ami megáll a levegőben és Mirubi rá tud így érkezni. Tíz méterrel van most a sivatag felett, nem tekint hátra, szemei csak a távolba merednek az épületek irányába, majd megformálja a szükséges kézjeleket, mire a chakrából készült pajzs a talpa alatt, szélsebesen indul meg előre.
- Hé!!! Várj meg! Hová mész!?
Kiállt utána a férfi, miközben a gyermek síró hangja is felcsendül, majd szépen lassan elnyeli mindkettőt a végtelen sivatag... Hamarosan már shinobi érzékei számára sem hallható a két ember siralma, nem úgy, mint az épületek felől érkező félelmetes morajlás, mely egyszerre taszítja és vonzza a fiú kíváncsi természetét... Közeledik a céljához...

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 2Q== Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 9BD4F8E8E Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Las_noches_by_snoopy3





[...]

-Hmmm...
Mély, morgásra emlékeztető sóhaj az, mi áthatja az egész palotát. A Palotát, melynek nincs mennyezete, mert az uralkodó, aki idebent ül csonttrónjának magaslatán, egész Hueco Mundo ura! Ő mindenütt otthon van, Ő mindenhol uralkodik, így az egész Világ az Ő Palotája. Az egész, sötét, fekete égbolt az Ő uralmának jelképe...
Serege a nagy erejű Hollowok a trónja előtt térdepelnek, tiszteletüket mutatva ki ezzel uralkodójuk felé. Félnek tőle? Esetleg tisztelik őt? Nos, mindkettő meglehet, erejéhez kétség sem fér, így tisztelni a nagy hatalmút és félni tőle bölcs dolog, persze nem mintha dönthetnének efelől. Ám a hatalom nagy felelősséggel is jár, a Király felelős az alattvalóiért is, bár az erős király hatalmát, bármennyire is zsarnoki is, nem lehet megdönteni. Barragan Ruizenban pedig egy ilyen uralkodó, ehhez nem fér kétség...
- Nem kell.
Inti le a Hollowot, kinek nőies alakja egy ember egykori vonásait tükrözi vissza. A lány feladata urának kiszolgálása, a frissítő italt viszont, ezúttal nem szolgálhatta fel a trónjában ülő Királynak, ki tűnődve néz végig odafentről. Az ő szemével nézve, egy magaslaton ülve, trónjához egy vörös szőnyeg vezet, melynek két oldalán 10-10 Hollow térdel tiszteletét fejezve ki. Last Noches falai le vannak döntve, pusztán csak néhány betontömb keríti körbe a palotát, melynek teljes belterületén, márványszerű oszlopok sorakoznak fel. A trón tetejéről kilométerekre ellátni, az egyetlen akadályozó tényezők ebben a dologban a hatalmas homokhegyek, amik körbeveszik magát Las Noches-t Barragan Király székhelyét.
A Hollow, kit ennek a Világnak a legerősebbjeként emlegetnek, teljes joggal hívhatná magát az Alvilág Királyának. Elvégre teste teljességében csak csontokból áll, hatalmas szőrmebundája fedi testét, mi elválaszthatatlan része. Fején az aranyozott korona, díszes és egyben előkelő jelképe titulusának. A nyakában pedig aranyozott, rubintköves láncok lógnak, oldalán pedig egy kétélű fejsze pihen, minek neve Arrogante!
- Unatkozom...
Könyököl csonttrónjának karfáján, tűnődve uralmának monotonságán.
- Értelmetlen hadsereget fenntartani, ha nincs ki ellen harcolni. Nem így gondoljátok?
Barragan hangja mély és visszhangzik több felől, olyan mintha egyszerre több hang szólalna meg, tagadhatatlanul egy Isten hangja... Feltette kérdését, majd vár néhány pillanatot, de a trónja előtt térdelő bestiák nem szólalnak meg, még csak rá sem mernek nézni. Olyanok, akár a szobrok. A király pedig sóhajt, morgása átjárja mindegyik szolgájának testét, még talán a falakat is remegésre kényszeríti.
- Még ha kérdezek is valamit, ti úgy sem fogtok nekem ellentmondani, nem igaz?
- Wahhaahaaa!
- Hmm?
Egy hatalmas robbanásra emlékeztető hang rázza meg Las Nochest, a falak mögött pedig a homokdűne aljánál óriási por száll fel, mi felkelti Barragan Király érdeklődését...


Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 TkT4Vfjm Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20081013110334&path-prefix=de Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 N3S6WwAh




[...]

Út közben sem látott többet, mint eddig, leszámítva azokat a furcsa élőlényeket. Koponyacsontot viselő kisebb élőlények, mintha gyíkok lettek volna, koponyájuk viszont, nem is bőrük alatt volt, de nem is a testükből nőtt ki... Valósággal úgy tűnt, mintha maszkként hordanák. Testük kinézete hasonlít az Emberek Világában lévő gyíkokéhoz, színük és bőrük már egyáltalán nem. Ami azt illeti, a távolban óriáskígyók menetelésére is felfigyelt, akik szintén maszkot hordtak. Csontos arcfedőjük a legkülönfélébb formákat öltötte fel, akárcsak Világának Istenei. Sárkány mintázatok, kutya, szörnyek és minden más... Szürreális és egyben ördögi, úgy fest, hogy valóban elnyelte a Pokol. De létezhet ilyen? Rendelkezhet halandó ember olyan erővel, amely parancsra a Pokol legmélyére rántja őt? Ennyi hatalmas lenne valaki Konohagakure no Sato árnyékai között? Mindegy is... Mostanra már nem lényeg, egyenlőre meg kell tudnia, hogy hol van és hogy hogyan juthat vissza a saját világába!
Útja közben egyre közelebb ért az épületekhez, amik a távolság csökkenésével jól láthatóan nem is igazán mondhatóak már épületeknek. A legnagyobb alapú területet romos falak veszik körbe és oszlopok törnek az égig. Ez az épület körül kisebb-nagyobb fedet területek láthatóak, amik ablakoknak híján vannak. Néhány fekete lyuk csupán ami kilátást enged belőle a világra. Ám mindezek előtt egy magas dűne áll, melynek tetején foglalt helyet. Innen látta be mindezt, ahogyan azt is, hogy a távolban, a fedetlen, oszlopos csarnok közepén egy trón áll, körülötte pedig alakok. Messze volt, így nem láthatta azt, hogy miféle tekintély ül azon a trónon, ahogyan azt sem, hogy az őt körülvevő alakok maszkos szörnyetegek. Újabb lépéseket tett előre, ám ekkor az amúgy is képlékeny talaj megremegett alatta! A homok előtte elkezdett eltűnni, mintha csak egy lyuk nyelné el, ám ennek a homokörvénynek a közepén - minek átmérője nagyjából 50 méter - egy óriási alak emelkedett ki. Önmagában akkora, mint az óriási homokdűne, melynek tetején Mirubi, pontosabban Mezameru áll. A homokhegy lábánál bújt elő az ezüstfényű talajból és feje pont egy vonalban van a dűne tetején álló Mirubival.
A lény teste hatalmas, bár lábai nagyon úgy tűnik, hogy nincsenek, mintha egyszerűen csak a honokból nőne ki. Teste tört fehér, majdhogynem szürke, mellkasa közepén egy óriási lyuk tátong. Karja aránytalanok, bár a bal és a jobb is egyforma hosszúságú, az alkarja sokkal vastagabb a felkarjához képest, kezei pedig óriásiak, mintha csak két bunkósbot lenne. Ő is egy torz maszkot visel, mi olyan, mint az ősi históriák Japán démonainak ábrázolása, a pokol teremtményei. Semmi kétség, ez valóban az Alvilág!
- Ki vagy idegen és mit akarsz Las Nochesben?
Hangja gurgulázó, csaknem mint egy Démoné, mégis hiányzik belőle a fenyegetés és a rosszindulat. Mintha monoton lenne, a rémisztő hangszín ellenére is. Nem beszélve a többhangúságról, ami a Démonok és Lidércek legjobban ismert védjegye.
- Las Noches?
Kérdez vissza halkan a fiú, hiszen számára ez a név nem mond semmit, még csak nem is az Ő nyelvén szól.
- Jól hallottad idegen. Ez itt Las Noches, Hueco Mundo urának, Barragan Királynak palotája!
Az első információ, amit megszerzett magának erről a helyről. Tehát itt egy király uralkodik, a hely ahol pedig van, "Hueco Mundo" lenne? Ez tehát az Alvilági nyelv?
- Utoljára kérdezlek: Mit akarsz itt!?
Förmed rá az óriás a fiúra. Nem csoda, hogy megmeri ütni ezt a hangnemet vele, hiszen nem ismeri, erejét pedig leplezi, méretei pedig fel sem érnek egy ilyen lény testéhez képest. Mégsem fél az ilyen monstrumoktól, bár testében folyamatosan keringeti a chakrát, hogy a lehető legnagyobb felügyelet alatt tarthassa azt, ha esetleg gyors bevetésre lenne szükség.
- Az én nyelvemen beszélsz, mégis más elnevezésű helyek léteznek ebben a Világban. Mond, mi vagy te?
A kérdésre mintha alább hagyott volna a szörnyeteg dühe, ám az mindenképpen szeszélyes, hogy a szürke, Amegami köpenyes alak nem mutatja jelét a félelemnek, meg úgy voltaképpen semmilyen érzelemnek. De legalább nem tolakodó, hanem csak érdeklődő, legalábbis egyenlőre mindig őszinte jelleme ezt sugallja a külvilág számára.
- Hmm? Tehát nem tudod, hogy hol vagy és, hogy mi vagyok én? Ez itt Hueco Mundo a Hollowok világa, ahol mi, a Hollowok élünk.
- Hollow? Egy újabb ismeretlen név... Nekem úgy tűnik, hogy ez a hely itt az Alvilág?
A szó hallatán az óriási, mély hangú lény felkacag.
- Alvilág?!!! Igen, már értem, egy ember vagy. Igen, az emberek így ismerik ezt a helyet, meglehet. Naraku, Yami, Jigoku...
- Értem. Tehát akkor te egy Démon vagy?
Ez a kérdés sem váltott ki különb megnyilvánulást, mint az előző, sőt, csak tetézte annak ingerét, így az óriási Hollow még erőteljesebb kacajba kezdett, melynek végén természetesen válaszra méltatta a fiút.
- Az emberek neveznek minket így. Youkainak, Akumának és Oninak. Különféle szóhasználatok, ám egyik sem találó. A Hollowok nem mások, mint az elkárhozott emberi lelkek. A hiedelem pedig csak tetézi a formáink és erőnk tényét, mi embereket zabálunk... Az emberek lelkét... Az olyanokét, mint a TIÉD!!!
Horkant rá a fiúra, majd szája óriásira nyílva mozdul a dűne tetején lévő, számára apró élőlény felé, kinek arcvonásai olyanok, akár egy bábúé... Kifejezéstelen és egyhangú, egészen addig, amíg a lény öt méteres közelségbe nem ért a szájával, hogy bekebelezze az embert. Ekkor Mezameru szemei kikerekedve merednek rá a lényre, majd a Yami no Chakra Sötét Aurája csapódik ki a teste körül, végül pedig a lény elnyeli őt!
Kiegyenesedve nyugtázza egy újabb, ámbár ritkaságszámba menő bolond halálát... Las Noches falai felé fordul, hogy jelenthesse a történteket Hueco Mundo Királyának, ám ekkor valami történik... Testében égető érzést érez, gyomrában mintha ezer penge szúrná belülről, az érzet pedig nincs is olyan messze a valóságtól. Testén vágásra emlékeztető nyílások jönnek létre, melyekből árad a Sötét Fény, a negatív energia, ami kitörve onnan, elporlasztja a Hollowot... A lény mindössze néhány másodperc leforgása alatt vállt egyenlővé a semmivel, tűnt el örökre, miközben az elhaló, de még gyengén foszforeszkáló, halott részecskéi között egy sötétszürke köpenyes, világítóan kék szemű, szobor arcú fiú tűnik fel. Óvatosan landol a talajon, feltűnően könnyedén megy ez neki. Körbenéz, látja, hogy a lény halála némi légrobbanással is járt, ami rengeteg homokot kavart fel a területen. Furcsa, hiszen Ő nem robbantott és nem is használt olyan technikát, amivel valósággal atomjai szedte volna ezt a lényt.
- Tehát ha halálos sebet kap egy ilyen... Hollow(?) akkor a teste részecskéire szakad? Remélem lesz időm kideríteni...
Mondta, majd megindult Las Noches felé, ahol néhány percen belül egy óriási de mégis, omladozó fal emelkedett útjába. Nem hezitált, chakrát koncentrálva lábaiba, egy könnyed ugrással küzdötte le az akadályt, ám az ugrás közbe egy várt, de nem éppen könnyen feldolgozható látvány tárult a szemei elé: Egy vörös szőnyeg egészen a faltól az óriási csonttrónig a fedél nélküli palota közepén, mely előtt zaklatott Hollowok gyülekeznek a legkülönfélébb maszkábrázatokkal és formákkal, ámbár mindegyikre igaz, hogy testalkatuk egészen emberi. Ami pedig a legfurcsább, hogy a trónszékben egy csontváz kinézetű, szőrmebundás, sötét alak ül, kinek fején aranyozott korona díszeleg.

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Bleach_145-112 Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20080903232254&path-prefix=en Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Bleach-ep-270-6

[...]


A hozzászólást Kenshiro Mirubi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 20 2016, 23:02-kor.
Shiren
Shiren
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)

Tartózkodási hely : A Természet Útját járva


Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Shiren Vas. Nov. 20 2016, 23:01

[...]

- Valaki megölte Gargamelt!!
Hangzik a fület tépő, visító hang, amelyet pánik követ és egy érdeklődő morgás, melynek hallatán a Hollowok tömege lecsitul és némi fegyelmet erőltetve magukra, a vörös szőnyeg másik oldalát kezdik fel figyelni, elállva az utat Királyuk elől. Persze ez nem azt jeleneti, hogy Ő, ki magát úgy nevezi, mint Hueco Mundo no Oh // Hueco Mundo Királya nem látná az érkezőt. Trónjának magaslatán, kiegyenesedve figyeli a fal átugrásával érkező, köpenyes egyént. Már messziről látszik, hogy egyedül van, nincsenek rejtőzve körülötte senkik, ahogyan az is lerí róla, hogy magabiztos.
 Lépkedve előre, hamarosan világossá válik, hogy a messziről szőnyegnek hitt vörös színű anyag, valójában az emberek világában nem ismert vörös kő, ami leginkább a márványhoz hasonlít. Színéből és kinézetéből árad a fenségesség és az erő, a tekintély. Nem csoda, hiszen a Palota egyetlen díszítőelemének kötelessége ezt a hatást keltenie. Ám a fiú nem csodálhatja meg sokáig ezt a fenséges anyagot, ugyanis a tróntól kettő szörnyeteg, őrületes gyorsasággal kezdett rohanni felé. Ugyan... Hiába ez a sebesség, még ha egy méterről is próbálkoznának, Ő úgy is gyorsabb lenne! De így? Másodpercekbe telik, míg leküzdik a betolakodó és a trón közti távolságot, Mezameru körül pedig újfent felcsap a pusztító erejű, Sötét Chakra.
- Akuma no Aura!
Hangzik mély, szinte utasító hangja, amely felsőbbrendűség érzettől duzzad! A körülötte felcsapó Sötét Chakra most kicsapódik és kettő kisebb, ámde annál sűrűbb és pusztítóbb chakrahullámot indít a két támadó felé, akik öt méteres közelségben halálos sebet kapva, szintúgy szétszélednek, darabjaikra szakadtak, ahogyan az előző Hollow is...
 A távolban a csapat többi tagja egy pillanatra megremeg, majd dühtől üvöltve mozdulnak harcba, ám ekkor egy mindent átható hang szólal fel a páholyból.
- Várjatok...
A hang könnyed volt, azonban ellentmondást nem tűrő, mint aki tudja, hogy elég halkan szólnia, szavainak akkor is súlya lesz a tekintélyéből és a kisugárzásából adódóan. Mindaz, ami a betolakodó, köpenyes fiú erejéből árad, az az uralkodó egyetlen szavában mind megtalálható. Ilyen tehát egy Király hatalma?
- Pont ez az, amivel el kell ütnöm az időmet. Majd én foglalkozom vele.
A fiú a szavak hallatán nem állt meg, sőt! Lassú lépései még szaporábbak lettek, ugyan megtartotta eleganciáját. Ahogyan egyre közelebb és közelebb ért, úgy vált két felé a Hollowok csapata, bal és jobb oldalra is 8-8 állt fel harci készültségbe. Minden bizonnyal van közöttük erős ellenfél, vagy talán Mirubi ereje meghaladja az övékét? Na de mi a helyzet a Királyéval?
- Ki vagy te, ki belépsz a Palotámba és még a nevedet sem mondod el?
Szólal fel a trónszékében ülve a Hollow, mire Mezameru megáll.
- A nevem Mezameru... De mások Kauru Mirubi, vagy Kenshiro Mirubi néven ismernek. Te biztosan Barragan vagy, Hueco Mundo Királya.
- Valóban. Na és te? Te mi volnál? Mivel nincs maszkod, így biztosan nem Hollow. Ember lennél, vagy talán Shinigami?
Újabb szó, mely az Ő világában is használatos.
- Shinigami? Léteznek Shinigamik?
- Hmm? Ennyire tudatlan lennél? Hallottál már rólam, a hatalmas Barragan Ruizenbaunról és tudod, hogy Hueco Mundo Királya vagyok, mégsem tudsz a Shinigamik létezéséről? Nehéz elhinnem az efféle beszédet.
Mezameru nem akar szabadkozni, nem tiszte megmondani, hogy mit gondoljanak róla és nem akar felesleges köröket futni. De úgy tűnik, hogy a halálistenek is léteznek... A hosszas hallgatás viszont, nagyon úgy tűnik, hogy az unatkozó király számára fülbántó.
- Nos, nem is számít az, hogy mi vagy, vagy hogy mit tudsz... Meglehetősen unatkoztam, ha nem jöttél volna, akkor két felé választom a hadseregem és mostanra velük háborúzom. Ezért azt hiszem, hogy hálásnak kellene, hogy legyek. Üdvözöllek téged a kastélyomban Las Nochesben!
Mezmaeru körbenéz, jobban szemügyre veszi a helyet.
- Meglehetősen alantas hely ez, egy Király számára. Tető és falak nélküli kastély...
- Nekem nincs szükségem tetőre sem falakra! Királyként teljes Hueco Mundo ege az én Kastélyom teteje!
Mezameru figyelmét is felkeltik a király szavai, úgy tűnik, hogy a gyengeségeiből is hátrányt igyekszik kovácsolni és van is hozzá tehetsége. Frappáns válasz és felfogás.
- Értem. Ez meglehetősen sajátos meglátás.
- Elég a szájtépésből Idegen. Mire véljem a modortalan megjelenésed, amivel három szolgámat ölted meg és sértegetni mered Királyi személyem?
- Nem állt szándékomban megsérteni önt Hueco Mundo no Oh... Csupán azért jöttem, hogy megtudjam, miként térhetek vissza a világomba.
- A világodba? Úgy érted az emberek világába?
- Bizonyára igen. Bár nem tudom, hogy hová kerültem, nagyon úgy tűnik, hogy ez a hely a mi világunkban az Alvilágként ismert és az itt élő Hollowok azok a Démonok, akiktől az emberiség tart és amik a mondákban is megjelennek. Mond, Hueco Mundo no Oh... Az erőtök a Chakrából fakad?
Barragan Király figyelmét még inkább felkeltette a fiú.
- Chakra? Nem. A mi erőnk a Lélekrészecskékből ered, ami erőnk a létünket szolgáló Reiatsu. A testünk energiái alkotják ezt az erőt, amit minden Hollownál más és más. Minél erősebb egy Hollow a Reiatsuja is annál nagyobb és ezáltal a képességei is annál erősebbek. Azonban az Én erőmhöz képest nem csak a Hollowok, Shinigamik, Emberek ereje törpül el, hanem a Világmindenség végtelensége is! Az Én erőm az elmúlás, a halál. Az én erőm természete az öregedés, az öregedés, mint Idő! A legerősebb dolog a világegyetemben, mi minden létező dolog útjában áll.
- HOGY?!
Mirubi egy érintésre lett figyelmes a bal vállán, a székében ücsörgő Király pedig eltűnt a szemei elől.
- Érted már?
Tette fel a kérdést a játszi könnyedséggel mellé kerülő uralkodó, mire Mirubinak még reagálni sem volt ideje, azonnal odébb ugrott! Nagyjából 10 méterre tőle állhatott meg, azonban valami furcsa dolgot érzett a karjában.
- Ha csak így megérintelek, már az is elég ahhoz, hogy a csontjaid megöregedjenek...
Jelenti ki könnyedén, mély, rekedtes hangján és abban a pillanatban, hogy felhívta Mezameru figyelmét a karjára, az teljesen elhalt, mozgásra alkalmatlanná vált.
 A fiú nem érzett fájdalmat, egyszerűen elhalt a bal karja és úgy lógott, mintha csak egy élettelen csonk lenne. Összeszorított fogakkal koncentrálta teste köré a chakráját, hogy megvédje magát a következő támadásoktól, ám a neki hátat fordított király alakja elmosódik, egy másodperc múlva Mezameru az ellenfele szeszélyes kisugárzását a trónja felől érzi. Azonnal abba az irányba fordul, majd kézjelek nélkül, chakrát koncentrál a jobb kezébe, amit maga elé tart. A teste körül vadul csapdosó, de még a chakrahálózatához kapcsolódó Sötét Chakra védelmet nyújt a számára, hiszen az Akuma no Aurával megtanulta, hogy erejét hogyan használja védekezésre, így a chakra felhalmozásával most támadást indíthat.
- Kasseiken!
Hangja ezúttal is parancsoló és rideg, egy pillanat alatt tör elő a felhalmozott Sötét Chakra, ami elérve a Hollowok csoportját azonnal megsemmisíti őket halálhörgések közepette, majd eléri a trónt és becsapódik. A Sötét chakratömeg lilás fényben oszlik szét óriási porfelhőt kavarva a trónon. Másodpercek telnek el, Mirubi pedig elhalt bal vállára tapasztva jobb kezét figyel feszülten, hogy támadása nyomán mi maradt Barragan Királyból, ám még a porfelhő eloszlása előtt hallani lehet a visszhangzó szavakat.
- Pusztító természete van a te erődnek is fiú...
Ekkor a por egy kisebb fuvallat kíséretében ellibben a trón elől.
- De édeskevés lesz ellenem!
Mondja az álló helyzetben feltűnő férfi, aki kezében tartja kétélű fejszéjét. A csonttrónja teljesen eltűnt, a Hollowok megsemmisültek és a magaslat is megrepedt, de a Király sértetlenül áll, egy karcolás sem látszik rajta.
Több sem kellett a fiúnak, még ép kezével az övtáskájába nyúlt, hogy füstbombát véve elő, a földre dobva tűnhessen el Barragan szemei elől. Futásnak ered, arra felé igyekszik, amerről jött. Így, hogy elveszítette bal karját, semmi esélye ellene, hiszen nem képes kézjeleket formálni, technikáit pedig ezáltal csak korlátoltan használhatja. Az ilyen korlátolt erő pedig nem elég az Alvilág Urának legyőzéséhez!
- Menekülsz? Azt hiszed, hogy a futás segít rajtad? Nem futhatsz el az idő elől, az öregedés téged is utolér kölyök! Uhahahahahaa!
Hangzik fel a Démoni hang, amely valóban olyan, mintha csak a Halál nevetne a fiú kínlódásán. Halandó ember nem szállhat szembe vele, hiszen Ő Barragan Ruizenban Hueco Mundo Királya!

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20151105152114 Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 14112411-the-magical-form-of-pink-blue-purple-smoke-abstract-background Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20110519050037&path-prefix=fr






[...]

 Át a homokdűnén, Shinobi tempóban halad és nem úgy tűnik, mintha ellenfele utána akarna sietni. Ez nem válik hátrányára, azonban meg kell küzdenie azzal a tudattal, hogy ellenfele gyávának tartja. Nos, aki ismeri a fiút, azt tudja, hogy egy cseppet sem érdekli az, hogyha valaki gyávának tartja, főleg nem Mezamerut. Ha ilyen állapotban maradt volna ott küzdeni, akkor nem lett volna képes legyőzni őt. De akkor mihez akar kezdeni? Az Irio Ninjutsu hatásos lehet, de akár egy órába is eltelne, mire megöregedett, elhalt karját rendbe tudja hozni, sőt, az is lehet, hogy nem lenne rá képes 100%-os sikerrel. Így hát komolyabb lépésekre szánta el magát, mindössze néhány perc alatt már látja is azt, amit keresett! Még menet közben megformálta a fél Tigris kézpecsétet, mire bal válla és karja természetellenesen kezdett el mozgolódni, hullámzani. Ha valaki közelről figyelné, hallaná a csont roppanását, az izmok, inak és erek sikamlós és roppant fájdalmas tépődését, végül pedig látná, ahogyan a bőre elszakad és a bal karja, tőből leszakad a testéről, majd kiesik köpenye alól.
 Még Mezameru is ráncolja homlokát a fájdalomra, de megélt már rosszabbat is. Ez a fájdalom számára már mindennapos, egybeforrt lényével, ráadásul a javát szolgálja. Embertelen cselekedet, ráadásul ésszel felfoghatatlan. Úgy dobta el karját, akárcsak gyík leválasztja farkának végét... Az elhalt csonk élettelenül landol a homokban vértől áztatva. Testéből ömlik a vér, de nem sokáig, ugyanis a sejtek és a bőr gyorsan összeforr, összehúzódik és elzárja az ereket, így a vér nem szökhet ki a testéből. Ledobja magáról köpenyét, majd ugrik egyet.
- Mi a...?!
Kezd bele a férfi, kit Mezameru ott hagyott a sivatagban. A gyermekkel egészen nagy utat megtettek már, körülbelül annak az útnak a felét, amit Ő a technikájával. Jobb is, hiszen így kevesebbet kellett futnia. Az időt viszont nem húzhatja, a férfi máris kezdett volna a beszédébe, ám ekkor a fiú kirúgta a lábát, ezzel a földre kényszerítve a civilt. Nyekkent egyet és megrémült, de nem tartott sokáig a szenvedése, egy erőteljes fejre mért rúgással Mezameru kómába ejtette a férfit. Eközben a gyermek pánikolva futott el a távolba, homokbuckáról homokbuckára és hátra sem nézett. Mezameru sem törődött vele, sokkal fontosabb dolga is akadt, hiszen jobb karja körül chakrát formált, így létrehozta a Chakra no Mesut, amivel egyszerűen tőből levágta a földön fekvő, bekómált férfi bal karját. Az erős fájdalom hatására természetesen ordítva tért magához, miközben vértől spriccelő sebhelyét fogta, amire persze még nagyobb fájdalmai lettek.
- A karom!! A karom te nyomorult őrült!!!
Nyúlt a földön görcsbe rándult karjához, ugyanis az ökölbe szorulva remegett, viszont Mezameru nem hagyta, hogy a férfi megfogja a kart, egyszerű rúgással odébb helyzete az idegesítő áldozatot, majd jobb karjával felvéve a levágott, vékony, öregedő kart, a saját csonkjához illesztette.
 Az addig elszorított, természet ellenesen feszülő és vértől szivárgó seb, most úgy tárulkozott ki a chakrairányítás során, mint egy kinyíló virág. Bár ez nem volt olyannyira szép látvány... A húscafatok, a lógó inak és erek, a fehérlő csont az, ami ezt a bizarr látványt kelti, na meg persze a távolban ordító, Mirubi felé vergődő, az ezüstös homokot feketére színező ember... Minden esetre a kinyíló bőr és hústömeg közrefogja a levágott kar nyílt sebét és Mirubi a már tanult, alkalmazott módon összekapcsolja a testével a kart. Chakrát vezet a csonkba és a levágott darabba, figyel arra, hogy annyi chakrát irányítson belé, amennyi az összes sejtet átjárja. Amint ez megtörtént, a levágott csontot forrasztja össze a sajátjával. Vállízületei még épek, egy centis lelógó csont van, amihez hozzá kell illesztenie a férfi karjának csontját. Ezt meg is teszi, ez után pedig a csontot gyorsan közrefogja a chakrabefecskendezés hatására létrejövő gyors sejttermelődés által természetellenes gyorsasággal termelődő csontsejtek, miközben az erek is csatlakoznak a karhoz, végül pedig a chakra által létrejövő intenzív sejttermelődésnek hála, az újonnan szerzett kar idegvégződései is csatlakoznak az ő idegrendszeréhez, így pedig megérezte az őrületes fájdalmat, ami átjárja az immáron használható karját! Akárcsak egy gyulladt fertőzést, úgy kezeli a beolvasztott kart a teste, éppen ezért megformálja a Kos kézpecsétet, minek hatására a Butteki no Chakra fénye tűnik fel a beolvasztott bal kar körül. A Chakrahatás következtében felgyorsítja a sejtek mozgását, így a saját sejtjei lecserélik a beolvasztott kar sejtjeinek nagy részét, a maradékot pedig szépen lassan a sajátjukként fogják kezelni.
 A bizsergető érzés enyhülés azt jelzi, hogy újra kezd vér áramlani a karjába, érzi is annak melegségét. A látványa undorító, hiszen az Ő hófehér, hibátlan bőrét és testével arányos, edzett karját felváltja egy barnás, szőrös, izzadt kar, mely vékonyabb, mint az Ő karja volt, de legalább öt centivel hosszabb... Most már úgy fest, mint egy torzszülött. Nem véletlen, hogy ritkán használja ezt a technikát...
- Shisha Kugutsu... // Halott Báb...
A technika az Irio Ninjutsu magasiskolája, mégis a Sötét Orvosi technikák közé sorolják, érthető okok miatt. Undorító dolgokat lehet tenni vele, ezáltal akár halálos sérüléseket is be lehet gyógyítani általa, hogyha van hozzá alapanyag. Ennek ára viszont, a torz külső, a fertőzés kockázata és persze a tudat, hogy más emberek testrészeit olvasztja magába az ember. Hiszen a technika lehetővé teszi a használó számára, hogy az Irio Ninjutsuban szerzett tudását együttesen használva, testét formálni tudja fájdalmak árán. Így volt képes Mirubi a csonka karjának vérző végét akárcsak egy papírt, úgy összehajtani, összeszorítani, összecsomózni, hogy ne vérezzen el. Képes volt leválasztani a húsát a csontját, a testrészeit és képes azt visszanöveszteni az élő vagy élettelen emberi, állati, szerves testekből. Képes beolvasztani bármit, ám mindennek viselnie kell a kockázatát is! Iszonyatosan veszélyes technika, de életet menthet... Most azonban többre van szüksége!
 Éppen ezért, nem habozhat, bár az ötlet hirtelen jött, talán túlságosan is hirtelen, de jobb felkészülni minderre, minthogy később váratlanul érje. Így hát letépi magáról a ruhát, egyedül fekete kezeslábasának alsó része és ninja szandálja marad rajta, majd újdonsült karját használva formálja meg a szükséges kézpecséteket, végül pedig odasétál a feléje kúszó, félájult férfihoz, és a Chakra no Mesu technikával egyszerűen átszúrja a fejét, majd a kifröccsenő vérébe markolva csapja azt a hasára. Kezei körül és a hasára kenődött vérben is izzik a Sötét Chakra, majd a Kos jelét formálva a hasán lévő vér a Fuuka Houin // Tökéletes Elzárási Mód jeleit formálják meg, üresen hagyva a pecsét közepén, ahová majd az elzárás anyagának neve kerül.
- Fuuka Houin!!
Mondja ki a Jutsu nevét, mire a férfi még az idegektől remegő holtteste pár pillanat alatt tűnik el és záródik el a Mirubi testén elhelyezett Fuuka Houin pecsétben, minek közepén a "Test" Kanji került. Most, hogy mindezt megtette és előkészült a legrosszabbra, ráadásul megismerte ellenfele képességét, visszatérhet, hogy rákényszerítse őt arra, hogy átvigye az Emberek világába.

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Blood_PNG6087  Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 The-art-of-jason-chan-55  Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Images?q=tbn:ANd9GcQG_Bj7SrYcaDYaGq8b21WbKUrAHygQaz4RugPWBcjGBuR6nP9C




[...]


  Végignéz a romos termen, a repedezett köveken, a szeszélyessé vált oszlopokon, majd a talpa alatt lévő emelvény vastag repedéseit veszi szemügyre. Erős pusztító erővel támadt az idegen, nem beszélve arról, hogy egyetlen karlendítéssel törölte el a föld színéről a szolgáit. Ahhoz képest, hogy egy emberi lény - legalábbis nagyon úgy tűnik - nagy erővel bír. De nem volt elég ahhoz, hogy akárcsak egy karcolást is ejtsen rajta, miközben Ő egy érintéssel elvette tőle a bal karját.
- Nincs kit utánaküldenem, ez esetben hagynom kellene őt elszökni.
Magában beszél, bár már megszokta, kevés egyenrangú partner jutott számára, akivel eszmecserét folytathatna. Szolgái közül sem akadt olyan lény, akinek lett volna bátorsága ellentmondani neki, vagy lett volna ereje arra, hogy egyenrangú félként kezelhesse. Hiába, az Ő erejéhez nem érhet fel egyetlen egy Hollow, vagy Shinigami képessége sem. Az Öregedés az egyetlen biztos ebben a világban...
  Még nem döntötte el, hogy mi legyen a betolakodó sorsa, Ő maga, mint Király nem engedheti meg magának, hogy utána loholjon, így nem is érez rá késztetést. Talán felsőbbrendűsége által alakult úgy a helyzet, hogy valóban nem kell a fiú után sietnie. Egy, az előzőhöz hasonló ugrással érkezik meg a mostanra sokkal csapzotabb külsejű idegen, azonban lépései és kiállásának biztossága nem hagyott alább még így sem, hogy felsőteste teljesen mezítelen, fekete kezeslábasának felső része a derekán lóg lefelé, míg fekete nadrágja és shinobi szandálja az a két dolog, ami a ruházatából megmaradt. Már elsőre feltűnik a mellkasán díszelgő pecsét is, ami egy rögtönzött, vérből készített "chakratinta" és a Fuuka Houin végterméke.
- Hát volt bátorságod visszajönni? Hmm?
Néz a furcsa, a testéhez egyáltalán nem illő bal karjára.
- Új kart szereztél magadnak? Mmmhahahaha!
Kacag fel Barragan, kinek hangja mennydörgésként rázza az egész termet.
- Megpróbálod kijátszani az öregedést ilyen alattomos módon? Azt hiszem, hogy itt az ide...
- Kasseiken!
Hangzik a technika neve, minek hatása azonnal érződik a még mindig az emelvényen álló Barragan Király számára. Ezúttal a támadás sokkal erősebb és sokkal nagyobb volt, a hatalmas Sötét Chakra hullám nyomán feltört a talaj, néhány oszlop is kidőlt, nem beszélve a darabokra szakadó emelvényről. A király számára ez a csapás is jóval erősebb volt, most pedig a Kasseiken nem kavarta fel annyira a port és a törmeléket, hogy ne látszódjon az, ahogyan Barragan hárítja a támadást. Kétélű fegyverét használva, mintegy védelemként emeli maga elé és így, egy karcolás nélkül megússza a Sötét Chakra támadást. De van itt még más is... Az emelvény darabjaira törve repült szerteszét Las Noches romos csarnokában, viszont Hueco Mundo királya a levegőben állva meg sem moccant.
  Mezameru láthatóan furcsállja ellenfele képességét, nem számított arra, hogy a gravitáció sincs rá hatással. Bár ezen a helyen minden megtörténhet... Azonnal védelmi állást vesz fel, teste körül a Sötét Chakra Aura kezd megjelenni, hogy védelemül szolgáljon Barragan Király érintésére.
- Megbocsáthatatlan! Romba döntöd a trónomat és még csak meg sem tudtál sebezni! Ez megbocsáthatatlan!
Ekkor viszont, a király érdeklődését újra felkeltette valami, ezzel pedig haragját is lecsillapította. Az ellenfele körül felcsapó lilás és fekete árnyalatú Aurát nézi...
- Ohhohoo. Miféle erő birtokában vagy te Ember? A Reiatsud erős és félelmetes, hasonlatos az enyémhez.
- Az én világomban az erőmet nem Reiatsunak, hanem Chakrának hívjuk. A Chakrámnak pedig sajátos természete van, amit úgy neveznek, hogy Yami no Chakra!
- Yami no Chakra... Akkor hát ismerd meg az én igazi erőmet idegen.
Ekkor Barragan Mirubihoz hasonló mozdulattal maga elé nyújtja a kezét. Mirubi intenzív Chakrafelszabadítást érez a Király felől, miközben a lilás Chakra felcsap körülötte... Tehát az, amit Ő Chakrának hív, itt Reiatsu, mégis a két néven emlegetett energia, voltaképpen ugyanaz... Ez az érzet pedig és ez a forma. A Yami no Chakra!
- Szenvedjen az utolsó lélegzetéig: Respira!
Ahogyan kimondta a technika nevét, a Barragan körül felcsapó sötét Chakra terjedni kezdett és talajt, a törmelékeket és minden fizikai anyagot ami az útjába került, elporlasztott. Mirubi kézjeleket formált, majd egy koncentrált támadáshoz gyűjtött erőt, miközben a fekete színű, ködszerű Aura egyre csak közeledik.
- Kidou?! A Kidou nem segít rajtad kölyök. Már megmondtam korábban... Az Én erőm az öregedés. Minden dolog az erőm által megöregszik és elhal... Egyetlen egy Kidou sem tart örökké!
Mondta, ám ekkor Mirubi Sötét Chakra újfent útjára indult Barragan Király nagy meglepetésére, hiszen eddig úgy hitte, hogy ellenfele ereje hasonló természetű, mint az övé... Hiába hogy a lélekrészecskékből áll, mégis a sajátja... De most kézjeleket használt a támadáshoz, így minden bizonnyal az eddig használt támadásai mind csak Kidouk voltak! Minden esetre a két azonos típusú támadás összecsap. Barragan Ruizenban és Kenshiro Mirubi mindent elsöprő támadása vajon kioltja egymást?
  A Kasseiken most kisebb területre terjed ki, de jóval koncentráltabb, míg Respira nagy területre terjed ki de ugyanúgy sűrű... Az egymásnak feszülő technikák először felfogják egymást, majd a Kasseiken látható, lilás fényű tömege előre nyomul a sötét köd belsejébe. Nagyon úgy tűnik, hogy Mezameru támadása az erősebb, ám amint Barragan támadásának közepéhez ér, a fiú meglepve tapasztalja, hogy a hatalmas tömegű chakralöket eltűnt... Egyszerűen semmivé vált, Barragan technikája pedig tovább terjed.
- Ostoba vagy, de legalább jó időtöltés.
Az ellenség technikája felgyorsult, egyre agresszívabban terjed Mezameru felé, ki könnyed szökkenésekkel távolodik el tőle, viszont nagyon úgy fest, hogy Shinobi tempóban sem elég gyors ahhoz, hogy ezt a Technikát elkerülje. Így hát megáll és újabb kézjelekbe kezd.
- Kasseitate: Encho // Feltámadás Pajzsa: Kupola!
Mondja ki a jutsu nevét, mire körülötte egy 10 méteres körben egy újabb Sötét Fényű technika, egy Chakraburok jelenik meg.
- Kezd idegesíteni, hogy nem figyelsz a szavaimra... De mindegy is... Most meghalsz!
Kiabálja oda Barragan és bár a technikája teljességgel körül öleli a tökéletes kupola alakzatú védelmet, még a talajt is kiragadta alóla, hiszen Respira mindent megsemmisít, a védelmen nem tud áthatolni... Legalábbis nem egykönnyen.
- Úgy látom, hogy a Kidou amit használsz erős...
Ekkor a Király eltűnt a levegőből és a Respira által közrefogott kupola közelébe került.
- De nem eléggé!
A fekete, lilás chakra, vagy éppen Reiatsu tömeg összesűrűsödött a kupola körül, majd néhány másodperc múlva olyan nyomást fejtett ki rá, amivel nemcsak összeroppantotta, hanem le is bontotta azt, végül pedig a bent lévő fiút is elnyelte a sötétség...
  Percek teltek el... Barragan Ruizenban Hueco Mundo királya diadalittasan, de csalódottan áll az ereje által megsemmisített terület előtt, ahol a kupolába zárt fiúból semmi sem maradt. Nem azért csalódott, mert ennyi tellett ellenfelétől, koránt sem ezért... Tisztában van ereje végtelenségével, így nem lepte meg a tény, hogy az Ő képessége felülmúlta a hasonló erővel rendelkező Embert. A csalódottsága azért jelent meg, mert újfent szórakozás nélkül maradt, újra unalmas uralkodása kezdődik.
- PUSZTULJ!
- Hogy?!
Egy robbanásra emlékeztető lökéshullám terjedt szét a felülről érkező csapás után. Az Idő az, amely Barragan Király uralma alatt áll, így hiába a lesből történő gyors támadás, közelében minden lelassul... Így amikor fentről érkező fiú vérben forgó szemeivel és a kezét körülvevő Reiatsu pengével (Chakra no Mesu) próbálta meg megölni egy zuhanás közben őt, nem járt sikerrel. Amint képessége hatókörébe került, könnyedén használta fel a Sonidot, hogy távol kerüljön a becsapódás helyszínétől, ahol hatalmas por és törmelék került a levegőbe. De hogy került fentre a fiú?
- Kasseikoutaku // Feltámadás Fénye!
A technika már készen áll, a tőle telhető legnagyobb sebességgel indul meg az instabil, dió méretű Sötét Chakragömb a magasból Barragan Király felé, aki maga elé tartva a Gran Kaidát a kétélű baltáját, próbál védekezni ellene, hiszen kitérni már nincs ideje!

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Latest?cb=20140826163812&path-prefix=en Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 7bI5B1E9 Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 816e08051cfd39c730d0655b34d7e8d3    
[...]



   Nem volt ostoba, hogy újfent szemtől-szembe kerüljön Barragan Ruizenbannal. Aki egy érintéssel képes arra, hogy egy testrészt is örökre elintézzen, veszélyes ellenfél, főleg, hogy nem mutatta meg azt, hogy mi is erejének igazi formája. Elvégre egy olyan ellenfél, akit a Kasseiken még csak meg sem sebez, sokkal többre lehet képes, minthogy puszta érintéssel hozzon halált valakire., bár való igaz, egy ilyen technikával nincs is másra szüksége. Ha bármi, amihez hozzáér elmúlik, elhal, akkor valóban Ő az Alvilág Királya cím méltó viselője. Mindazonáltal, nem csak a gyanú, hogy másra is képes az ellenfele késztette őt arra, hogy lesből támadjon rá. Tartott tőle, hogyha szemtől-szembe kerül vele, akkor a gyorsaságát és a sebezhetetlenségét használja ki, így bármilyen támadásba rohanva egy érintéssel véget vet az életének. Így tehát, nem volt más választása, minthogy lesből támadva a legpusztítóbb technikájával, pontot tegyen a harc végére.
   A Kasseikoutaku legerősebb változatát hozta létre. Az óriási mennyiségű Sötét Chakrát egy apró, diónyi méretű gömbben sűrítette össze, az idő alatt, amíg Barragan a Kage Bunshinnal foglalkozott. Ő mindvégig a Kasseifurappu // Feltámadás Szárnya technikájával a magasba emelkedett Las Noches fölé, hogy ne is érzékelje őt a Király. Így amíg a figyelme elterelődött és a Klón kitapasztalta Barragan erejét, addig Ő előkészítette a technikáját, amivel megsebesítheti annyira az uralkodót, hogy ne tudjon ellentámadni és bár nem biztos abban, hogy a hatás számára kedvező lesz - abban sem biztos, hogy mennyire erős ellenfele védelme, hiszen egy ilyen erejű támadás bárkit elpusztítani - meg kell tenni, nincs más esélye, pontosabban más lehetőség sokkal kockázatosabb lehet.
   A chakragömb irtózatos energiát enged ki magából, ezt Barragan is érzi, hiúsága azonban felülkerekedik a józan eszén.
- Megleptél, de még mindig nem érted, hogy az én erőm ellen nincs esélyed! Az én erőm felülmúlja a felfogóképességed!
Kacag fel, majd az őt körülvevő, szintén tömény, ködszerű, Sötét Chakrára emlékeztető energia megindul a gömb felé, amikor már csak méterekre van tőle, végül teljesen bekebelezi azt... Mezameru technikája lassú, hiszen nem képes ekkora energiát ennél gyorsabban szállítani, de nincs is rá szüksége. Amint Respira bekebelezte a Sötét Chakragömböt, Mezameru abbahagyja a koncentrációt és szabadjára engedi a gömbbe sűrített hatalmas mennyiségű Sötét Chakrát!
   A hatás lehengerlő, hiszen egy ekkora energia kicsapódása a másodperc tört része alatt megy végbe, szemmel követhetetlen gyorsasággal egy szabályos gömbként nő ki a Sötét Chakra tömeg, ami morajló, pulzáló hangjával valósággal felemészti a talajt, az oszlopokat, és majdhogynem Las Noches, Barragan Király Palotájának teljességét a maga 150 méteres hatósugarával. A Sötét Chakra szabályos kitörése elnyom minden más hangot, még Respira is eltűnik a Fekete gömbben... Néma robbanás, ami sokkalta pusztítóbb és sokkalta ördögibb, mintha egy lángokkal és lökéshullámmal robbantott volna... A színtiszta lebontó energia útjába senki és semmi nem állhat!
  De hiába az erő és a kegyetlenség, a technika lehengerlő pusztító ereje, a fiú hibázott! Megpróbált a technika hatósugarán kívül maradni, ezt meg is tette, azonban nem számolt a kicsapódó Chakra hullámokkal, amik a mindent lebontó burkon kívül kicsapódva szóródnak szét a környezetben. Csökkenő ereje, a rengeteg Chakra, amit felhasznált már, most látszik meg igazán a teljesítőképességén. Ugyan képes volt egy mindent eldöntő támadást kivitelezni és a levegőben áll a Chakrapajzsán, azt nem képes fenntartani a kicsapódó Sötét Chakra löketek ostroma közben, így a pajzs egyszerűen darabjaira törve hullik szét, Mezameru pedig zuhanni kezd. Lenézve az óriási kráterre, amit technikája okozott Las Noches termében, egy félelmetes dologra lesz figyelmes. A kráter alján halványan, de látható az ellenfelét körülvevő, kiterjed sötét aura. Nincs elég ereje, nincs elég lélekjelenléte, az ájulás szélére kerülve zuhan bele Respira sötétjébe!
   Egy másodpercbe telik, hogy ráébredjen arra, hogy Barragan saját erejével vette körbe magát, hogy megvédje testét A Kasseikoutaku mindent lebontó robbanásától. Most pedig ebbe a ködbe kerülve, bőrén érzi ahogyan ellenfele ereje az Ő testét kezdi bontani. Fájdalmas, maró érzés, minden egyes sejtje szenvedve hal el és válik porrá, tűnik el a semmiben. Így képzelte el az érzést, igen... Pontosan ilyennek látta, amikor saját Chakrája emésztett el másokat, amikor saját Sötét ereje érintette meg, simította meg más halandó ember testét. Érzi, ahogyan bőrét marja, ahogyan húsáig hatol, ahogyan lesz kevesebb úgy tesileg testileg, mint lelkileg... A Sötétség most már nem csak belülről járja át, hanem kívülről, más fájdalmai által próbálja elemészteni egész testét, ám egy valamit még most sem feled: Csak ő lehet képes arra, hogy megváltoztassa ezt a világot és ha most hagyja magát a Sötétség Királya által elbukni, akkor nem hozhat változást az Emberek világára! Utolsó erejével küzdenie kell azért, hogy ne így érjen véget!
- Akuma no Aura // Démoni Aura!
Mondja ki a technika nevét, mire a Sötét Chakra kicsapódik a testéből, a bőrén, tenketsujain keresztül, majd ki-be jár a chakrahálózatában és így egy erős, chakravédelmet hoz létre a teste körül, mely nem kerül sok chakrába, csupán annyiba, amennyivel már nem csak testén belül, hanem testén kívül is keringeti a chakrát! A Yami no Chakra ellenáll Respira erejének, egymásnak feszülve taszítják a másikat, mindkét pusztító energiájú erő a másik létének megszüntetéséért dacol!
- Megbocsáthatatlan! Arcátlan Hangya! EZ TELJESSÉGGEL MEGBOCSÁTHATATLAN!!!
Üvölt föl a mély, haragos hang, miközben Mezameru egy ugrással kihátrál Respira sötétjéből, de ezzel nincs megoldva a helyzete. Ugyan Barragan technikája nem roncsolta tovább a testét, de az a kevés anyag, ami körbefogta a fiút, folyamatosan terjed és lassan, de bontja le a fiú sejtjeit.
- Nem! Nem gondoltam, hogy az ereje terjed!
Mondja döbbenten maga elé, miközben megformálja a tigris és kígyó kézjeleket. A teste mozgolódásba kezd csakúgy, mint a sivatagban. Vicsorítva, kínlódva, oroszlánként, már-már Démonként üvöltve köpi fel vérét és vedli le bőrét, testének nagy részét, húsát és arcának nagy részét. Az izmok elszakadnak, egy megnyúzott, szétmarcangolt ember képe tűnik fel, s a lény, ki ilyen öncsonkításra képes, már a földön fekszik ruhájának híján, ép eszének végén!
- Uuuaagghh!!
Szorítja össze fogait, miközben koponyacsontjához nyúlva bizonyosodik meg afelől, hogy bőrének 100%-ától megszabadult és hogy húsának, izmainak 30%-át szintén leválasztotta testétől...
   A vér terjed körülötte, most már nem fedi semmi a testét, sem ruha sem bőr... karján még a csontok is látszanak, miközben az erek fokozatosan szakadnak el testében. Mellkasának mozgása bizarr izommozgással párosul, ahogyan a levegőért kapdos, de már belső vérzése is van, jól érzi... Mezameru, pontosabban Mirubi, Hishimon, a lény, a test amit a világ megismert, most nem más, mint egy anatómiai lény, melynek izmai és inai a vértől csillogva torzulnak el a külvilág felé... Egy valami viszont még mindig ép, a hasán lévő pecsét!
- uUUhhg! Kai!!!
Üvölti, mire a Fuuka Houin pecsétje feloldódik és teljesen eltűnik testéről, kivetve magából a megölt férfi holttestét. Nem bír tovább várni, akárcsak egy őrült, villódzó szemekkel, eltorzult arckifejezéssel, megnőtt körmökkel és szemfogakkal (Shikiyaku no Jutsu) esik neki a hullának, annak gyomrának és minden ép részének. Karmolva tépi fel a bőrt, amiből a pecsét által eltartósított vér szökik ki. Fogait mélyesztve tépi ki húsát, majd nyeli le mohón... Szájában érzi a szálakra bomló inas húst, a vér fémes ízét és a sós földízű bőr rágósságát.
~ Elég! ~
Hangzik az utasítás, mire az őrült, Hishimonnévre hallgató fél abbahagyja a mészárlást, tekintete az eszelősről megváltozott a fájdalommal teli, de még mindig hideg pillantású Mezameruévá...
- Ennyi elégnek kell.... hogy legyen...
Lihegi maga elé, miközben minden mozzanat, minden egyes lélegzetvétel, minden egyes szemforgatás pokoli fájdalommal hat, ember el sem tudja képzelni.
- Shisha Kugutsu no Jutsu! // Halott Báb Technika!
Ahogyan leválasztotta testének közel 40%-át, most úgy dől rá az előtte lévő, szétmarcangolt hullának testére. Izmai és testének húsnyúlványai a széttépett test sérüléseibe nyúlnak bele, majd szívják magukba, miközben a bőrt is elnyeli a fiú teste, végül pedig hanyagul egyengetve el "saját" testfelszínén, rásimul a vérző húsra... Nem törődik azzal, hogy a beleket és a belső szerveket is magába olvasztja, csak a csontokat és a fejet hagyja épen, a holttest minden egyes használható részét a vérrel együtt saját szervezetébe olvasztja, miközben Anatómiai tudásának teljességét próbálja meg kihasználni azzal, hogy chakrája nyomán, fejében rakja össze, hogy minek hol kell lennie.
   Szerencséjére belső szervei épek, egyedül ellenfele által lebontott testéreszeket és a saját technikája által leválasztott részeket kell kipótolnia eme undorító technikával melynek természetellenessége a fiú testén is látszik. A bőr hanyag beolvasztása nem volt elég ahhoz, hogy lefedje a teljes teste, így az elvékonyodva feszült rá a testére, olyan célpontokat adva a testén, amiket akár egy fél centit is felsértve, azonnal szétpattantják a fiú egész bőrét, így pedig az alól kibuggyan a hús, mely szintén abnormális módon olvadt össze saját testével. Bár pótolta a leválasztott és elveszített testrészeket, izmokat, inakat és ereket, ahogyan az idegvégződéseket is, de hatalmas anyagtöbbletet halmozott fel a testén belül, hiszen egyedül a hulla csontjait és fejét nem olvasztotta be, a szívét, a procedúra alatt kilyukadt tüdejét és a véglegesen károsodott sejteket is mind beolvasztotta, nem beszélve arról a néhány sejtről, ami a halál után azonnali elhalásba kezd, ha nincs tartósítva. Mezameru pedig nem azonnal tartósította, valamint a lepecsételés is sem egy 100%-os tartósítási forma. Így jócskán került olyan anyag a testébe, amely komoly, akár halálos fertőzést is jelenthet a számára, nem beszélve torz testéről, mely egy cseppet sem emberi!


Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Quasimodo Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Tumblr_n18xjcFIUG1r601imo1_500 Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 American_Horror_Story_Asylum_Concept_by_Jerad_S._Marantz_05a-300x300




[...]

   Nem sokon múlott, hogy Ő is arra a sorsra jusson, mint a szolgái. Ha az utolsó pillanatban az összes meglévő erejét nem maga köré sűrítette volna Respira képében és nem védte volna teljes testét Gran Kaidával, akkor most még rosszabbul festene, mint ellenfele. De még így is, rengeteg időbe tellett, hogy feleszméljen és a kótyagos állapotából újra támadhasson, újra Isteni hangja  töltse be Las Noches termét, még a hatalmas kráter alján is, amely egyúttal végső arénájául szolgál az áldozatul esőknek.
   Kilépve Respirából, egy irtózatos látvány tárul a szemei elé. Egy ember holttestét olvassza be saját testébe a behatoló, méghozzá Hollowokat megszégyenítő bestialitással. Még Hueco Mundo Királyának gyomra is felfordul ettől.
- Hiba volt téged Embernek nevezni... Mi Hollowok is felfaljuk egymást az erőszerzés céljából, de amit te művelsz, abban nincs becsület... Itt az ideje, hogy véget vessek a szenvedéseidnek!
a közel két méter magas szörnyeteg, akárcsak egy sebzett vad, úgy tápászkodik fel, de nem bírja... Csontjai túl gyengék ahhoz, hogy ebben a meggyötört állapotban a megtöbbszörözött testsúlyt elbírják, térde megcsuklik és a földre zuhan.
- Halj meg!
Morogja a Király, majd kezében lévő, óriási méretű, kétélű fegyvert a szörnyeteg felé repíti, aki bődületes, eltorzult hanggal kiállt fel!
- NEM!
Teste körül a maradék Sötét erő, mely valaha oly' hűen szolgálta őt, vadul csap fel, hogy a most már kinézetében is Démoni teremtmény védelmére keljen, de mind hiába. Gran Kaida úgy hatol át a fiú védelmén, mint kés a vajon, az óriási penge pedig félbevágja a végletekig eltorzított testet, majdhogynem középen, így természetesen a koponyáját is felhasította, örökre megszabadítva a fiút a sötétségtől...



// Tisztában vagyok vele, hogy a vége igencsak lapos lett, de a dráma átalakulás már csak egy kétségbeesett ember utolsó, értelmetlen igyekezete volt, amivel belekapaszkodott az utolsó kis reménybe az élethez. Így a vége már nagyon is közel volt. Ezen kívül tisztában vagyok azzal is, hogy a test elbírta volna a megnövekedett súlyt, mivel Shinobiról beszélünk, valamint az izomtömeg képes mozgatni ezt a testet, de Mirubi már annyira leterhelt volt, hogy azonnal nem bírt volna felállni. Ha próbálkozik akkor igen, de Barragan nem vár rá. Főleg az után, hogy látta, hogy mennyire méltatlan az életre.
Azzal is tisztában vagyok, hogy lehetett volna jobb is, de az csak akkor megy ha kedvem van. Mivel nagyjából egy hét alatt készült el az iromány, így nem mindig volt kedvem, így a vége is ezért lett ilyen semmilyen. De ha csak akkor írok, amikor kedvem van akkor még van egy hónap, mire befejezem.
//
Shiren
Shiren
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)

Tartózkodási hely : A Természet Útját járva


Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Jiraiya Kedd Nov. 22 2016, 21:02

Az irományokat 2016.11.27-ig lehet beadni ez a meghosszabbított határidő!
AZONBAN!
Azok akik 24.-e után egy perccel is később adják be az irományt de még a 27.-ei határidőn belül vannak, 5 Pont levonásban részesülnek a Szavazáskor. Ez azért lényeges, mert jutalmazni kell az időben beküldött szavazatokat de lehetőséget kell adni a "pótpótlásra" de annak most már ára lesz sajnos.


_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!

Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok Smile !!
Jiraiya
Jiraiya
Főadminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Katana Szer. Nov. 23 2016, 19:17

Kawaii Katana kontra Bambino és Trinity
Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 2268-32                                                          Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 46409_80


/ Először szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy lehetett volna jobb is így ne legyen olyan nagy elvárásotok mikor olvassátok. Előre is elnézést kérek, ha esetleg nem az fogad titeket, amire számítotok, és ha esetleg nem tudom úgy megragadni ezeknek a fantasztikus embereknek a lényegét. Remélem tetszeni fog ez minden, amit kívánhatok én élveztem az írást remélem ti is élvezni fogjátok az olvasást./
 
 Ez az eset egy kivételesen gyönyörű napon történt meg mikor csiviteltek a madarak és sehol sem volt köd a közelben. Mivel harcosaink nagy része a háborúban tartózkodott így a falu békéjét nekünk genineknek kellett megőriznie. Ez így ebben a formában nem teljesen igaz ám ezúttal sokkal több felelősség hárult ránk, mint máskor. Mindenki elég feszült volt abban az időben ugyanis nem lakott olyan ember Kirigakureben akinek egy családtagja, rokona vagy esetleg barátja nem ment volna el a háborúba. Nap, mint nap feszülten vártuk a híreket vajon hány ártatlan veszett oda egy ostobaság miatt. Azért így nevezem, mert nem létezik nagyobb marhaság a harcon, kívül mert az élet oly értékes inkább óvni kéne nem elherdálni akárkié is legyen. Erre a bölcsességre évekkel később tettem szert azonban minket nem a távoli jövő érdekel, hanem a múlt pontosabban egy derűs nap. A lakosság lelki békéjének helyreállításának érdekében a Mizukega engedélyt adott egy fesztivál megrendezésére. A pénz miatt nem kellett aggódnunk ugyanis a helyi kereskedők önként ajánlották fel segítségüket mikor meghallották miről van szó. A boldogabb emberek többet vásárolnak ráadásul ez rendkívüli reklámlehetőség volt számukra. Egy hatalmas téren került lebonyolításra, azért mert ott sok ember is könnyedén elférhetett. A többi geninhez hasonlóan nekem is segítenem kellett az ünnepség lebonyolításában bár nem igazán örültem neki. Azt a feladatot kaptam, hogy egy dézsa víz mellett szobrozzak naphosszat, amiben almák úszkáltak és az a vállalkozó szellemű egyén, aki csak a fogai segítségével képes volt egyet kivenni az jutalomban részesült. Ezen kívül volt még erőpróba, kuglizás, célba dobás, kötélhúzás, grillezés. Sajnálatos módon mivel alig jött el valaki megnézni minket így nem sok dolgunk akadt. A fesztivál fő szervező egy negyven év körüli rövid hajú vékony testalkatú kereskedő volt, aki a körmei rágcsálva rohangált föl s alá közben pedig halkan motyogott. Úgy tíz óra tájban végül fölállt a tér közepén elhelyezett emelvényre, hogy egy kisebb beszédet intézzen az emberek felé.
-Kedves egybegyűltek. Jól tudom, hogy ebben a vészterhes időben senki nincs kedve mulatozni miközben valamelyik szerette épen az életét kockáztatja. Azonban nekünk erősnek kell maradnunk és bizakodnunk kell, nem veszíthetjük el a reményt. Eme ünnepség tiszteletére díszvendég gyanánt hívattunk két nagy tudású harcost, hogy jelenlétükkel emeljék ünnepségünk színvonalát.  Rendkívül messziről jönnek, azonban bármelyik percben megérkezhetnek. Legalábbis nagyon remélem. – az utolsó mondatot csak az halhatta, aki nagyon közel állt hozzá.


  Én úgy halottam, maga a Mizukage hívott meg két nem akármilyen férfit abban bízva, hogy így több embert csalogathatunk az ünnepségre. Viszont amiért nem küldtek választ nem tudhatta senki, hogy elfogadták-e a meghívást az is előfordulhat, hogy meg sem érkezett hozzájuk az üzenet. Fél tizenegy fele már többrendezvényes volt, mint részvevő. Minden egyes nézelődőre jutott legalább három gennin ami eléggé lehangoló látványt nyújtott. Mikor már többen úgy gondolták ideje lenne haza menni, mert az egészben semmi nem lesz váratlan feltámadt a szél, de nem ám az a szokványos szellőcske. Mindenkinek erősen kapaszkodnia kellett nehogy elfújja ám amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt nem hagyva mást csak némi port. A porfelhőből két férfi lépet ki mindegyik a kezében egy-egy furcsa fémtárgyat szorongatott a kezében. A főszervező egyből odarohant hozzájuk majd megszorította a kezüket örömében.
-Végre megjöttek azt hittem soha nem fognak ideérni. Már nagyon vártuk önöket el is készítettük az emelvényt ahonnan az egész fesztivált beláthatják. Mondják ugye maguk azok a bizonyos díszvendégek?
Egy darabig még gyanakvóan néztek ránk majd a vékonyabbik mosolyogva közölte, hogy ők azok.
- Persze, hogy mi vagyunk mi másért jöttünk volna ide, ha nem ezért? Nem, de Bambino?
- Ne nevezz Bambinonak! – morogta a másik majd mindketten elrakták azt a fémes valamit a derekukra erősített tokba.
Első ránézésre meg nem mondtam volna, hogy azok ketten shinobik inkább tűntek két csirkefogónak, akik hosszú utat tettek meg. Az egyikük szőke volt ragyogó kék szemekkel, vékony ennek ellenére erősnek tűnő testalkattal. A másiknak szinte mindenben az ellentéte volt az előbbinek. Neki barna haja volt ugyanilyen borostával és szemmel és ő kimondottan nagydarab volt. Az egyetlen, amiben hasonlítottak az, hogy mindkettőjük ruhája egyformán szakadt és mocskos. Én úgy véltem ők nem mások, mint egyszerű csavargók, akik beugrottak egy potya ebédre azonban volt bennük valami megmagyarázhatatlan.
-Van valami harapnivaló? Hosszú út áll mögöttünk és olyan éhesek vagyunk akár száz farkas.
Őöö sajnos erre nem gondoltunk ám hozatok, ételt addig be kell érniük azzal a pár aprósággal, ami itt, van. Remélem, nem haragszanak ezért a kis kellemetlenségért.
- Hátha neki megfelel.
- Ha ő nem nyavalyog, akkor.
- Nagyon köszönöm megteszek mindent, hogy a lehető legjobb ellátásában legyen részük sajnos így az emberek egy falat sem maradt. -- Gyerünk emberek gyorsan meg kell teríteni a mélyen tisztelt vendégeknek!

  Egy ikerpár úgy gondolta lenyűgözi a vendégeket ezért egy elég sajátságos módszerrel készítettek asztalt. Az egyik könnyedén négy székbe rúgott bele, ami ettől az emelvény felé repült a testvére pedig egy laza mozdulattal elkapta őket és a helyükre rakta. A lábak immár megvoltak már csak egy lapra volt szükség, ami pár pillanattal később a helyére is pottyant, ami nem volt más, mint egy ajtó. Ezután már csak le kellett takarni egy fehér abrosszal és máris elkészült az asztalt. A szervező fel volt háborodva, hogy adathatnak ilyesmit a mélyen tisztelt vendégeknek ám ők amint magukhoz tértek a csodálkozástól azt mondták nekik ez is megfelel. Amint elfoglalták helyeiket mindegyikük elé leraktak egy egész sült csirkét, amit ők nagy csámcsogás közepette elkezdtek bekebelezni. Azelőtt még hasonlót sem láttam szerintem egy disznó szebben evett, mint ők. Ha nem lett volna elég szétdobálták a csontokat és mikor végeztek együttes erővel akkorát böffentettek, hogy a terítő elkezdett lebegni. Odavittek nekik minden ételt, ami a fesztivál alatt készült nehogy éhezni keljen a méltóságos vendégeknek, amíg meg nem érkezik az ebédjük. Úgy tűnt két férfit nem sikerült lenyűgözniük ugyanis nyíltan kezdték bírálni a vendégeket. Elmondásuk szerint ők nem mások mind közönséges csalók és azt követelték, ha olyan nagyok, mérjék össze a tudásukat az egyik helyi harcossal. Mivel senki nem jelentkezett én elvállaltam, hogy kiállok az idegenek ellen egy barátságos párbajra. Mindenki tisztában volt vele, hogy igazi mesterek ellen egy geninnek esélye sincs ám egy kis vetélkedő talán jobb kedvre deríti, az emberek ráadásul egyből kiderül, hogy imposztorokkal van-e dolgunk vagy sem.
- Mesterek, hajlandóak kiállni egy barátságos párbajra ezzel az ifjúval? – kérdezte a főszervező.
- Miért is ne? – mondta a szőke ám furcsa módon nem igazán zavartaták magukat inkább eszegettek tovább.
Legelső feladatként egy almát kellett eltalálni méghozzá röptében. Négy senbont tettem a jobb kezembe majd megpróbáltam kizárni minden zavaró tényezőt, hogy mást ne is vegyek észre csakis a célpontot. Ez nem is volt olyan egyszerű, ugyanis mikor az idegenek megérkeztek az emberek kisebb csoportokban jöttek megnézni őket ám mikor hírül ment, hogy láthatják, hogyan harcolnak tömegével vonultak ki. Percek alatt megtelt érdeklődővel az a kicsinek nem nevezhető tér, ami eléggé megnehezítette a dolgomat. A pontos célzáshoz koncentrációra van szükség az enyémet pedig zavarta a sok sugdolódzás és kiáltozás. Behunytam a szemem és igyekeztem mindenki kizárni a fejemből nem létezett más rajtam kívül csak a célpont és én. Úgy egy percig feszülten koncentráltam majd bólintottam, hogy indíthatják az almát. Amint a célpont olyan nyolc méter magasan lehetett kinyitottam a szememet és gyors határozott mozdulatokkal elhajítottam a tűket. A fölszervező azon nyomban fölkapta a földről megszámolta a tűket és közölte a tömeggel az eredményt.
- Négyből három.
- Nem is olyan rossz.
- Nem akar az úr esetleg lejönni.
- Semmi szükség rá dobjátok, csak amikor csak akarjátok.
Nem igazán értettem miért mondta ezt ugyanis én majdnem a röpülő alma alatt álltam ám az emelvény majd tíz méterre tőlünk lett felállítva. Az a tákolmány, amit emelvénynek mertek nevezni jó ha fél méter magas lehetett így ebből sem származott semmi előnye.
- Csak bátran, dobjátok. – mondta a szőke közben pedig nyugodtan falatozgatott.
Végül az egyik akadékoskodó megragadta a gyümölcsöt és amilyen magasra csak tudtam feldobta és minden szem az almára szegeződőt. Mikor már elég magasan járt egy fülsüketítő zaj rázta meg a környéket akár egy robbanás ezt pedig öt másik követte. Senki el nem tudta képzelni mi is történhetett gyorsan a kék szeműre néztünk ám ő csak evett, mint korábban semmi jele nem volt annak, hogy bármit is tett volna leszámítva, hogy az oldalán lévő tokból kicsinyke füst szivárgott. Mikor leesett az alma pontosabban, ami megmaradt belőle hat izzó kis fémdarabot szedtünk ki belőle pont annyit, mint ahány robbanást hallottunk.
- Eeez bizonyára csak valami ócska trükk. Ilyen robbanó ízék nem is léteznek ráadásul egy szempillantás alatt történt az egész. Senki sem lehet ilyen gyors. – én ezzel nem értettem egyet ugyanis messziről jöttek, vagyis ott bizonyára mások a szokások és másféle fegyvereket is használnak.
- Tényleg úgy gondolod?
- Igen.
- Ez esetben fiú, megtennéd, hogy ismét célba veszed azt az almát?
Nem igazán tudtam mit akar ezzel ám nem firtattam, hanem ismét koncentráltam, bólintottam majd eldobtam a senbonokat. Azonban mielőtt eltalálták volna a célpontot ismét négy durranást halottunk, meg valami fémes csilingelést majd elvesztettem őket szem elől. A következő pillanatban a zúgolódó férfihangosan felkiáltott majd tett pár lépést hátrafelé. Először nem tudtam mi üthetett belé majd megláttam a tűimet, ahogyan meredeztek kifelé a talajból. Beletelt pár pillanatba mire sikerült rájönnöm mi is történt itt. Az a férfi a fura fegyveréből kilőtt négy lövedéket és úgy találta el a tűimet, hogy azok a panaszkodó orra előtt zuhanjanak le. Erre csakis a rendkívül képzett shinobik képesek és így bebizonyította, hogy szó sem volt semmiféle trükkről. A következő versenyszám a résztvevők erejét tette próbára. Karcsú torony emelkedett az ég felé, mely számokkal volt sűrűn beosztva, s előtte, nos, előtte egy dobogó-szerű szerkezet állt, mely csak arra várt, hogy lecsapjanak rák a kalapáccsal s mérce felszökve a tornyon megmutassa milyen bivaly erővel áldotta meg a sors. A fesztiválon volt egy felnőtt és egy gyermek változat értelem szerűen mi az előbbit használtak. Mielőtt azonban elkezdtük volna le kellett hívnunk egyiküket magunk közé ugyanis ezt távolról nem lehetett elintézni. Ezúttal a szótlan, morgós képű állt ki ellenem azonban nem kapkodta el ugyanis egy lajhár sebességével cammogott oda hozzánk. Mikor megérkezett megfogtam a kalapácsot majd úgy tartottam mintha csak egy kard lett volna. Elképzeltem, ahogyan minden erő a karjaimba áramlik és amennyire csak tudtam megfeszítettem az izmaimat majd felkiáltottam és lecsaptam. A kis pont gyorsan elindult fölfelé majd lassulni kezdett a végén már alig vánszorgott azonban még mielőtt visszazuhant volna gyengéden megpöccintette a gongot. Az emberek tapsolni kezdtek ugyanis ez nem akármilyen teljesítmény főleg egy olyan kinézetű ifjútól, mint én. Bár nem látszott rajtam nap, mint nap edzettem és habár a testemen nem dudorodtak ki látványosan az izmok ennek ellenére az erőm egyen értékű volt egy olyan felnőttével, aki nap, mint nap kemény fizikai munkát végzett. Kissé lihegve nyújtottam át neki a kalapácsot, amit ő félretolt majd odaállt a dobogó mellé. Egy darabig csak nézelődött mintha semmi dolga nem lenne majd egy gyors ám, de könnyed mozdulattal mintha csak egy legyet akart volna elhajtani lecsapott. Az a bizonyos kis pont észveszejtő sebesével indult el fölfelé majd becsapódott a gongba, ami nem is bírta sokáig ugyanis azon nyomban leröpült a helyéről. Pár pillanat erejéig pörgött a levegőben majd lezuhant pont annak az embernek a fejére, aki csalónak titulálta az idegeneket. Valahol legbelül úgy éreztem az a két fickó megérdemelte, amit kapott és úgy tűnt nem csak én gondoltam így.

  - Van még valami vagy visszamehetek enni?
Nem maradt, már aki óvást intézhetne ellenük, mert az egyikük elmenekült a másikuk pedig ájultan hevert a földön. Szépen visszaballagott, hogy megehesse azt a pár falatkát, ami még maradt. Mikor már egy morzsa sem maradt végre valahára megérkezett a felmentő sereg három fa taligát hoztak roskadásig megrakva étellel. Úgy tűnt a szervező szó szerint vette ama kijelentésüket, hogy száz farkasnál is éhesebbek. Jómagam is halottam pletykákat olyan emberekről, aki képesek egy ültő helyükben annyit enni, mint egy négytagú család egy hét alatt.
-Jó étvágyat kívánok a mélyen tisztelt vendégeknek. Remélem, meg vannak elégedve a kiszolgálással.
A szőke ránézett a behemótra és mikor az bólintott visszanézett a főszervezőre és a következőt mondta. - Talán nem is vagyunk olyan éhesek. Hagyjanak, nekünk egy negyed szekérrel a többit osszák szét az emberek között.
Nem kellett kétszer szólnia az emberek elkezdték egymást lökdösni, hogy minél előbb a szekerekhez férjenek.
- Nincs lökdösődés mindenki várja ki a sorát. – üvöltötte a morcos képű olyan hangerővel azt hittem az ég szakadt le.
Senki, nem mert vele ellenkezni, az a pár száz ember azon nyomban sorokat alkottak és mindenki türelmesen várt. Azért volt ez a nagy tülekedés ugyanis a szervező kevés étkezős bódét állíttatott, és ami volt étel mind a vendégek elé vitette, hogy ne éhezzenek, amíg meghozzák a fő fogást. Nyoma sem volt annak a búskomorságnak, ami nem is olyan régen a mi békés falucskánkra telepedett. A rendkívüli műsor után mindenki békésen falatozott, beszélgetett, dalolászott. Jómagam nem voltam egy társasági ember ám végül elhatároztam magamat és odamentem a díszvendégekhez.
- Elnézést kérek a zavarásért csatlakozhatnék önökhöz. - mondandóm végén egy nagyot kordult a gyomrom, amitől elpirultam.
- Csak nyugodtan.
Vittem magammal egy széket és leültem melléjük és abban reménykedtem, hogy talán evésben le tudom őket körözni ám azt sem bántam volna, ha ismét kudarcot vallok. Az a két ember valóban lenyűgözött engem, nemcsak azért mert rendkívüli erőről és ügyességről tettek tanúbizonyságot, hanem ezért is, mert képesek voltak örömet hozni az emberek szívébe. Jó volt látni, hogy a jó megbünteti a rosszat, még ha nem is a szokványos módon. Magam azt kívántam bárcsak itt lehetnének velünk örökké, hogy a kissé durva ámde mulatságos modorukkal bearanyozzák az életünket.
 
/ Ha valakinek tetszett kérem, hívja a 0610 0000001-es számot vagy küldje el a Zsebkést, szót a következő emelt díjas számra 0610 0000002./
Katana
Katana
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 593
Elosztható Taijutsu Pontok : 91

Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 193 (C)
Pusztakezes Harc : 150 (C)


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 591

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Itanashi Csüt. Nov. 24 2016, 17:46

Korra vs Itanashi
Az Avatar Jashin Prófétája ellen
...


Sötétség lepte el a világot. Könnyfakasztó, átláthatatlan sötétség. A füst, mely az égig nyúlt, feketévé színezte az így is sötét viharfelhőket. A mennyekben háború dúlt. Vad villámokkal és mérhetetlen haraggal viaskodtak egymással a felhők. Óriási morajlásai zengték be az egész völgyet. A szél lovas hordái egymásba csapódva törtek át a másik vonalain. A háború eredményéből pedig, esőcseppek sokasága kezdett el zúdulni a völgybe. A völgy, mely alig pár perce némult el szinte teljesen. A völgy, mely közel nyolc órányi véres, kegyetlen és embertelen harc színteréül szolgált, mostanra elnémult. A város, melyben férfiak százai kiáltottak a szabadságuk és Istenük nevében. Nők és gyermekek százai ordítása, mikor a kapuk végleg elestek, s a benn lévő férfiak sorra hullottak a földre. S ezrek győzelemkiáltása, ahogy az Istenük nevében, bevették a várost. Kezük vérbe áztatta a város utcáit. Házaikat mind felgyújtották. S azok, akik túlélték az ostromot, talán kegyetlenebb sors vár, mint a holtakra.
Kilencedik éve már, hogy a jashinisták háborút indítottak a kontinensen. Az Utolsó Háború, így nevezték. Sötét korszaka volt ez Keletnek, talán a legsötétebb. Hat év alatt a virágzó falvak és temérdek vallás otthonául szolgáló területek kihalttá váltak. A zöld, füves pusztákat halottak tetemei fedtek be. A békésen csordogáló folyók és papatok vízét vörös vér mosta. Füstös és hamuval borított erdei elnéptelenedtek, s ahogy a jashinisták csak törtek előre, úgy a világ egyre inkább pusztulásnak indult.
Egy ifjú pappal kezdődött minden, ki páratlan erejével befolyásra és hatalomra tehette rá véres kezeit. Önmagát állította a vallás vezetőségének pozíciójára, majd hamarosan megkezdte az Utolsó Háborút. A háborút, melyben véglegesen eltöröl minden olyan embert, akik megtagadják Jashin hatalmát. Először saját vallásának alapköveit stabilizálta és távolította el mindazt, kiknek nézete bemocskolták szentségüket. Majd mikor a hatalom a kezébe került, oly hadjáratba vezette népét, melyre nem volt még példa korábban. Ahogy a sötétség erő gyülekeztek, egyre több és több falvat, várost és tartományt kebelezett magába, gyarapítva ezzel a Vér istenének birodalmát. Jashin Prófétája kegyetlen terrorja mindenkit félreállított. Vaskezű diktátorként a leigázott népeket vagy saját seregébe sorozott, vagy az utánpótlási- és alapanyag feldolgozási műhelyekbe zártatta. Azok, akik nyíltan szembeszegültek hatalmával, keserves halált haltak. A próféta nem kímélt fiatalt és időst, nőt és gyermeket. Egész falvak tűntek el örökké a föld felszínéről, családok és dinasztiák haltak ki a hadjárat során. Jashin sötétsége, egyre nagyobb teret nyert magának.
Miután a Démonok országának Főpapnője elesett egy merénylet során, a jashinisták teljes uralmuk alá hajtották a várost és annak kormányzását. Minden embert, akik ellenszegültek, lázadtak, vagy puccsot kíséreltek meg, sorra kivégezték, s halott testük egy életen át szolgálta tovább a Véristent.
Hat évvel a Szent háború kirobbantása után a kontinens fele elesett, a Próféta pedig falat emeltetett, mely kettészelte az egész kontinenst. A hatalmas, vaskos fal megmászhatatlan és bevehetetlen akadályt jelentett a megmaradó, s egyre inkább szövetkező szektáknak és földesuraknak. Úgy tűnt, a fal létrejötte megszakította a terjeszkedést, s Jashin hordái a falak területén maradtak. Egy évig tartó fegyverszünetet jelentett ez az időszak, a megerősödő Szövetség ez idő alatt megerősítette saját határait, s egységesen soroztak katonákat a Szövetségi seregekbe.
Miután a kaput újra megnyitották, a sötétség hordái ellepték a kontinens középső tartományait, s néhány hét leforgása alatt lángba borították az egészet. A szövetségi hadtest a Sakushu-völgybe vonult, hogy feltartóztathassa, s felszámolhassa a sötét hordát. A csata három héten át tartott, míg végül a próféta démonokból, élőholtakból és vakmerő harcosaiból álló hadsereg végleg felmorzsolta az utolsó nagy ellenlábast. A nyolc vezetőt rituálisan kivégezték, testük pedig jelzőtáblaként áll a Völgy lábai alatt, utalván a Szövetség utolsó bukásának napjára.
Miután a jashinista horda elérte az utolsó várost, a megmaradt népség szívét a félelem és a haláltól való menekvés vezérelte. Tudták, ha ezen a napon veszítenek, akkor mindennek végeszakad. Azonban ha nyernének is, mi maradt számukra? Egy kihalt föld? Elnéptelenedett birodalom. Az elfoglalt és megtört országok népessége inkább szimpatizált a jashinista irányzattal, mintsem újra fegyvert foghasson. Tudták, hogy a nagy fal mögött még több század sorakozik fel még most is, mikor a Próféta, és a belőle létrejött, reformált Hetek tanácsa vezette ezrede itt áll a kapuk előtt.
--A Láp országának szívében--
Az eső lassan csöpögni kezdett, ahogy a vascsizmás próféta a főtérre vonult. A hulláktól vérben ázó utcákra tömörített csürhe, mely tegnap még a Fény városának polgárait jelentette, most térdre rogyva várta, hogy a próféta befejezhesse beszédét, s a felsorakoztatott papság, köztük férfiak és nők, a földön feküdtek, nyakuknál láncokba verve. A tizenkét pap, kik a szövetség utolsó tanácsát jelentette, mind egy szálig a földön feküdt. Az eső egyre erősebben csöpögött, ahogy a Próféta befejezte beszédét.
- Ezen pontok alapján bűnösnek találtatott eme tizenkét főpap. Én, Itanashi, Jashin Prófétája, a Lelkek felszabadítója, a Vérpróféta pedig meghoztam az ítéletet. A rám ruházott hatalomnál fogva, halálra ítélem a Szövetség Tanácsát. Most pedig megszabadítom lelketek a mocsoktól, mely beszennyeztetek, megszabadítalak láncaitoktól, melyekkel oly hevesen kapaszkodtatok a földi életbe. Végrehajtók!
Ekkor a főpapság mögött helyet foglaló hat férfiból kettő közelebb lépett, majd egyesével levágta a tanács kezeit a csuklónál fogva. A nyakukra erősített láncok egy-egy kisebb oszlopból eredtek, most pedig az oszlopok emelkedni kezdtek. A megcsonkított végtagú tanácstagok akaratuk ellenére kezdtek felemelkedni, mígnem teljesen felegyenesedtek. Újabb két férfi lépett elő, s kezükben vérrel teli tálat tartva, egyesével festették fel Jashin jelét az áldozatokra. Az utolsó két férfi ez idő alatt, szintén vérrel festették fel a körbezárt háromszöget a földre, az áldozatok köré. Miután a rituálé befejeződött, a hatok hátrébb álltak, helyet adva a prófétának, aki a háromszög közepébe sétált.
- Most pedig felszabadítom lelketek a Tisztítótűz segítségével. Ezután lelketek az idők végezetégi Őt fogják szolgálni. – Itanashi ekkor hátralépett, léptei hangos dobogást eredményeztek a fából összeépített színpadszerű magaslat burkolatán. Az esőcseppek kopogása azonban, melyek páncélzatának ütköztek, akár ezer dob ütésével ért jelenleg fel. A halálos csendben a természet ismét hallathatta saját dallamait. A felhők sem háborúztak immáron, csupán öntötték magukból a temérdek csapadékot. A hat férfi ekkor fáklyákat dobott a tákolmány alá, az olajjal kevert vér pedig hamar lángra kapott. Hatalmas tűz csapott fel az egekig, majd a természet gyönyörű zenéjét tizenkét halálsikoly törte meg. A sikolyok bezengték az egész völgyet, sőt, talán a kontinenst is. Az Utolsó Sikolyok napjának nevezték a Fény városának bukásának dátumát.
Mialatt a tűz vadul lobogott az enyhébb széllel, a próféta a város központja felé vette az irányt. A magaslati erkélyre vezető lépcsők megmászása egyre nagyobb dicsőséggel töltötte őt el, ahogy az utolsó város központjába is a magasba emelheti Jashin zászlaját. Az utolsó város, mely az ellenállás során elbukott a Vér Istene ellen vívott háborúban. Itanashi büszkén haladt előre.
Mikor szemei betekintést nyerhettek a lépcsők mögötti erkélynek, álarca mögött elmosolyodott. Kilépett az erkély korlátjához, majd végigtekintett a füstölgő város felett. A távoli falak, a lepusztított főbejárat, a monumentális hullahegyek, a vérben úszó utcák. S a sereg, amint őt éljenzi a főtéren. Jashin ezer követője egyszerre kiáltották Istenük nevét, hanguk oly hangosan zengett, hogy talán a Vértemplom papjai is hallották, a végleg egyesített birodlamuk másik végéről. Itanashi elégedetten emelte fel öklét minden harsogás előtt. Majd ekkor valami különöset érzett a háta mögül. Furcsa és zavart chakramozgásra lett figyelmes. Az erkélyen vad és heves chakrahullámok törték meg elméjét, ám ez a különös vihar oly titokzatos volt, hogy még a Byakugan segítségével sem tudta lekövetni a mozgását. A levegő kavarogni kezdett, majd hirtelen vakító fény árasztotta el az épületet. Itanashi szinte azonnal körbevette magát a fekete aurával, s készült egy esetleges túlélő végső támadására. Ám a várt csapás elmaradt. A fény lassan veszítve erejéből, elhalványult, majd egy sárgásan izzó, hatalmas oszloppá emelkedett, egészen a felhőkig. A próféta lassan lépett közelebb, majd miután szemügyre vette azt, a fekete kézzel lassan megérintette. Láthatta, ahogy keze eltűnik a sárga aurában, majd ismét megjelenik, amikor visszább húzza. Némiképp tétovázva ugyan, de előre lépett, s teljes egészében bekerült az aura hatókörébe.

Köztársaságváros utcáin nagy ünnep zajlott. Immáron harmadik éve annak, hogy az avatar megnyitotta az Átjárót, s ezzel átengedve megannyi szellemet és lelket, az emberekkel együttesen, közös életbe kezdtek. Kuvira bukása után ismét béke köszönthetett a világba, az avatar azonban nem pihenhetett. Az elmúlt időszak megannyi tanulsággal járt, s úgy érezte, ahhoz, hogy megérthesse a lelkek valódi természetét, mely kölcsönös együttélést jelenthet emberek és szellemek között. Ezt azonban saját világában nem találhatja meg, így Asamival az oldalán, átléptek a Szellemvilágba, hogy megismerjék azok élőhelyét. Fél éve annak, hogy a lánypáros elhagyta a Világot.
Annak érdekében, hogy a harmónia megmaradhasson, s egyre több helyen élhessenek közösen a lelkek az emberiséggel, az Avatar a Szellemvilágon át újabb portálokat nyitott meg.
A szellemvilág egy sötétebb erdejében a két nő különös dologra figyelt fel. A ködben úszó fák között egy halvány fény vibrálására lettek figyelmesek. Korra lenyúlt a ködben lévő fényforrás felé, majd egy hosszabb, szürkés kukacszerű lelket emelt ki. A lélek haldokolt. Valami mintha belülről kínozta volna. Lehunyta szemét, mire sárgás fénysugár kúszott végig teste körül, majd miután körbevették a kezében tartott lelket, megtisztították a sötét erő fertőzésétől.
- Úgy tűnik, még mindig jelen van Vatuu negatív energiája. Hiába zártuk el, ez a fertőzés megmaradt. – Korra arckifejezéséből Asami azonnal látta, hogy az Avatart ismét kételyek gyötrik.
- Akkor megtisztítjuk az összes lelket, hogy felszabadítjuk a szellemvilágot Vatuu fertője alól – mosolyodott el Asami, s ugyan mosolya őszintének tűnt, mélyen egyáltalán nem örült a gonosz visszatérésének. A két lány, miután szabadjára engedte a megtisztult kukaclelket, továbbállt, hogy az erdőségen túli völgybe érjenek. beigazolódni látszott kételyük, s a szellemek jövendölése, mely szerint a gonosz visszatér a világba. A völgyhöz közeledve a kukalélek óta három másik magára maradt, sebzett lélekre bukkantak. A völgyben lévő hatalmas fa alatt pedig ráleltek a gond forrására. Egy alacsonyabb, derékig érő, törpeszerű lény járkált fel, s alá. Mintha vitatkozott volna valakivel.
- Hagyj engem békén!
- Nem tehetem. Még nem.
Dühében a törpe a földre csapott, mely felszabadított némi sötét energiát, amely a levegőben gyors cikázásba kezdve, egy megszállható lélek után kutatott. Ahogy elérte az Avatart, az megfogta, s megsemmisítette a sötét energiafoszlányt.
- Hééj! – kiáltott a magában vitázó törp felé. Az alacsony alak megriadva esett hátra, majd tekintetével az avatar felé fordult. – Bármit is teszel, hagyd abba. A dühkirohanásod olyan negatív energiákat gerjeszt, mely több lélek békéjét is megzavarta.
- Avatar, segítened kell. Itt…bennem…van…valami – kérlelte a törp, mellkasára mutatva.
- Hát itt van, az Avatar – szólt egy sötét hang a törpből. – Ki úgy hiszi, azzal, hogy megosztja a világokat, azzal elhozhatja a békét. Az emberek önzőek és kapzsik, csak kihasználják a lelkek erejét.
- Ez nem igaz!
- Neem? – teszi fel kérdését félelmetes hangján. – Nem épp a te néped használta fel a lélekfát, hogy fegyvert gyárthasson? Az emberek ismerik a gyengepontunk. Egyszer pedig ki fogják használni ezt, s ellenünk fordítják. A halálunkba vezettél minket. Ez a te hibád, Avatar!
- Elég. Megtisztítom ezt a szerencsétlen élőlényt a romlottságodtól. – ekkor az avatar sárgásan fénylő aurát kezdett a törpe körül spirálisan felhúzni.
- A lelkek nem felejtik el az árulásod. A történelem hamarosan megismétli önmagát. Avatar, hamarosan el fogsz bukni. – nyögte ki utolsó szavait, majd végleg eltűnt a gonosz ereje az alacsony lényből. A törpe tömzsi lábaival Korra felé igyekezett, majd átölelte, s vagy egy tucatszor meghálálta a segítségét. Korra azonban, cseppet sem volt elégedett.
--Köztársaságváros repterén--
- Hjaj istenem, Bolin. Gyere már. Asamiék két nap múlva visszatérnek. El kell érnünk Ba Sing Se-t.. – állt meg csípőre tett kézzel Mako, majd mérges tekintettel nézett a hátul kullogó öccse felé.
- Várjál egy kicsit Mako. Ezt figyeld. – ekkor a göndör hajú fiú egy pillanatra elfordult, s némi matatás után visszafordult, kezeivel pedig a magasba emelte Pabut. A vörös kis állaton egy kék ruha volt, valamint egy szemfedő. Mellkasán hatalmas A betű díszelgett.
- Az Avatarcsapat újdonsült tagja, Pabuuuuu, a Rettenthetetlen – kiáltja diadalittasan a korábban színésznek is bevált fiatal, mire a mosómedvemókus feláll Bolin két tenyerére, majd kihúzva magát feszít a napsütésben.
- Remek, na indulás tovább – válaszolja unott hangján a piros sálas rendőrkapitány, majd felsétál a léghajó lépcsőjén. Helyet foglalva a hajó utasterében, bekötötték magukat, majd vártak, amíg a hatalmas gépezet el nem hagyja a talajt, s a felhők között megindul a Föld országának fővárosa felé.
--A Föld országának Délnyugati területe—
Vakító fényre lettek figyelmesek az aprócska halászfalu dolgozói. A fény egyenesen a falu melletti tisztásról kezdett el sugározni. Egyre többen gyűltek köré, a halászok félően mérték végig az ismeretlen, vibráló aurát. Néhányuk a kezükben lévő hálóval, vagy bottal próbálták megérinteni, mire a fényoszlop megrezzent. Egy kéz nyúlt ki a sárgás aurából. A végtagot egy magas és zömök test követte. A kilépő idegen álarcot viselt. A halászok meghátráltak, mikor a hatalmas termetű alak kilépett, s kérdően tekintett körül.
- Hova kerültem? – tette fel kérdését a rémülten álló halászok felé. A telepesek félve nyitották szájukat válaszra, végül egy fiatalabb fiú vette a legtöbb bátorságát, hogy száját beszédre nyithassa.
- Wu Tang, egy halászfalu a Föld Királyságának Délnyugati partszakaszán.
- Wu Tang? Föld királysága? Iwagakure no Sato milyen messze van? – tette fel kérdését az idegen.
- Iwa mi?
- Iwagakure, a Föld országának fővárosa.
- Ba Sing Se-re gondol netalán?
Itanashi nem értette helyzetét. Igaz, rég volt már, hogy a kontinensen járt volna, mégis, még sohasem hallott erről a Ba Sing Se-ről. Végigmérte az embereket, s azok ruházatát. Különösképp egyikük sem viselt fejpántot, sem pedig shinobiruházatot. Valamiféle civil faluba tévedhetett Jashin papja, ám különös, hogy egyiküknek sem jelentett semmit Iwagakure neve. Itanashi kezdte egyre különösebbnek érezni helyzetét, s eltöprengett mindazon, mi is történhetett, mielőtt ideérkezett.
- A seregem! – mondta hangosan ki saját gondolatát, mire a halászok kérdően néztek rá.
- Miféle sereg?
- Vissza kell jutnom a Démonok országába. Be kell végeznem Jashin-sama akaratát.
- Kinek az akaratát? – kérdi egy másik halász.
- A nevem Itanashi. Jashin, a Vér és a Pusztulás Istenének papja vagyok. Az Újraegyesítő. A lelkek felszabadítója. A Vérpróféta.
A pap eközben meghallja, amint a hátsó sorokban néhányan összenézve külön konzultációba kezdtek.
- Ez tiszta hülye.
- Mégis miről beszél?
- Biztos beverte a fejét. – végül egyikük ismét felemelte hangját
- Ember, a szellemek már rég köztünk élnek. Mióta az Avatar megnyitotta az Átjárót a mi világunk és a Szellemvilág között, a kóbor lelkek szabadon élnek közöttünk, immáron három éve.
- Kicsoda?
- Na nee. Ne mondja, hogy még nem hallott az Avatarról. Mégis, honnan származik? – nevet fel némiképp az egyik fiatalabb halász, mire a másik előrébb áll, majd némi felvilágosítást tart.
- Az Avatar a Négy elem mestere, ki békét és rendet hozott a világba. Korra Avatar hozta el a békét a Föld Királyságába, miután felszámolta Kuwira önző és diktatórikus berendezkedését ezen a földön.
Itanashi mélyen elgondolkodott mindazon, amit a halászok mondtak. Még sohasem hallott erről az Avatarról. A Négy elem mestere? Itanashit már csupán azért is zavarta ez a megnevezés, mivel ő maga öt alap elemet ismer. S hogy ez az Avatar képes kaput nyitni a…Ekkor némiképp megvilágosult helyzete, s ráeszmélt az elmúlt események okára. Valószínűleg egy hasonló kapu nyílhatott meg a Láp országának városában, melyen keresztül egyenesen ide érkezett. De…pontosan hol az az itt? Ami még inkább foglalkoztatja, miként juthat vissza? Talán ez a szóban forgó Avatar lehet a válasz minden kérdésére. Meg kell találnia őt, hogy visszakerülhessen Jashin birodalmába, az Ő birodalmába.
- Hol találom most az Avatart? – teszi fel kérdését.
- Az Avatar jelenleg a Szellemvilágba indult, hogy megtisztíthassa Vatuu szennyezettségétől a világot. Két nap múlva fog visszatérni Ba Sing Se-be. A város körülbelül 3 napnyi járóföldre van abba az irányba – mutatott az egyik halász a megfelelő égtáj felé. Itanashi nem érezte további szükségét annak, hogy ezekkel a halandó civilekkel töltse az idejét. Meg kell találnia az Avatart, méghozzá gyorsan, hogy visszakerülhessen saját hazájába. Elvégre Jashin várja őt, hogy az Ő nevében, megkezdhesse uralkodását a keleti kontinensen. Nem volt hát vesztegetni való ideje, a föld alatt indult el, felkutatni az ismeretlen világot, s ezt a bizonyos Korrat.
Egy újabb falura bukkant a pap néhány mérföldnyire a halászfalutól. Talán itt több információval szolgálhatnak majd a számára. Ám amikor a pap előjött a földből a hatalmas vaskapu előtt, a kapuban álló őrök azonnal harci pozícióba helyezkedtek, majd kérdőre vonták a váratlan felbukkanást.
Itanashi végigmérte az őröket, s azok felszerelését. A páncélzatuk számos fémpántból állt, sisakjukon a pap számára idegen felségjelzéssel. Mégis, hova kerülhetett? Úgy tűnt az őrök komolyan beszéltek, s ahogy a pap közeledni kezdett, két férfi taposott a földre, majd kezüket előretolva, egy-egy kisebb szikladarabot indítottak a pap felé. Itanashi szintúgy talpába koncentrálta chakraját, majd egy magasabb fallal védve magát, hárította a támadást. Az őrök felváltva kezdték el ostromolni a pap dómját, mire teljesen lebontották azt. Azonban a papnak ekkor hűlt helyét találták csak. Ekkor a föld megremegett, s az őröket elnyelte a föld. Itanashi előbukkant a helyükön, majd öklével beütötte a vaskaput. Újabb őrök, s annál is több civil gyűlt össze a bejáratban. Az őrség támadó jelleggel indított újabb sziklákat a papnak, ki ekkor a puszta kezével ütötte szét a száguldó kődarabokat.
- Úgy tűnik, képzett földidomárral van dolgunk. Lássuk, a fémekkel is elbánik-e. – mondta az őrség parancsnoka, majd kezének mozgatásával a rajta levő fémeket bilincsként lőtte a pap végtagjaira. Ahogy az őrök becsatlakoztak, hirtelen a pap lábait, majd kezeit erős fémbilincsek pántolták körbe, s a földre kényszerítették őt. Úgy tűnt, az őrség sikeresen elfogta a betolakodót. Ám ekkor olyasmire lettek figyelmesek, melyet talán nem láthattak még azelőtt. Az idegent sötét, fekete aura kezdte körbelengni, mire a bilincsek szinte teljesen megsemmisültek. A próféta felkelt a földről, majd hasonló támadásba kezdett. Kezeivel gyors jeleket formált, mire a hat őr nyakára, a pap aurájához hasonló színű kötélszerű anyag jelent meg, s fogságba ejtve őket, térdre kényszerítette a katonákat. A civilek rémülten léptek hátrébb.
- Merre találom Ba Sing Se-t? – tette fel kérdését határozott, mély hangján a próféta. A katonák remegő hangon, köhögve próbálták kinyögni az útirányt. Itanashi az információk megszerzése után nemes egyszerűséggel lefejezte az őröket, kik halottként hullottak a földre. A pap ismét eltűnt a föld alatt, s tovább indult a célja felé, mielőtt újabb őrök érkeznének.
Az eddig tapasztaltak alapján egyetlen olyan országot sem ismert, ahol ily mesteri módon irányították volna a földet, legfőképp a fémeket. Ugyan hallott már olyan shinobikról, kik képesek voltak manipulálni a különböző fémeket, ez mégis más szint volt. Mintha nem is a saját világában lenne. Míg ki nem ismeri az ismeretlen helyszín sajátosságait, s újdonsült ellenfeleinek képességét, utazásának nagy részét a föld alatt folytatta. Elvégre gyorsabb és észrevétlenebb volt, mint a gyalogút. Neki nincs két napja elérni a várost. Most akar ott lenni, hogy mihamarabb válaszokat kaphasson, s visszatérhessen saját világába.
--A Szellemvilágban—
- Lassan ideje lenne visszatérni a saját világunkba, Korra. S talán… - kezdett bele Asami gondolatmenetének kifejtésébe – Talán a szellemeknek igaza van. Bár jelenleg harmóniában élünk egymással, mégis, amióta az átjáró megnyílt, egyre több kapzsi ember próbálja a szellemek erejét a saját céljukra felhasználni. Talán tényleg jobb lenne, ha nem bolygatnánk a két világ harmóniáját, s miután visszatértünk, lezárnád az összes átjárót.
- Talán igazad van, Asami. Nem gondoltam volna, hogy ekkora bajt okozom. megint.
- Ne okold magad, Korra – lépett közelebb a fekete hajú nő, majd kezét az Avatar vállán pihentetve, elmosolyodott. Az átjárót nem önszántadból nyitottad meg. Vagyis…de…de most a saját akaratodból el is zárhatod. Ne háborgassuk a szellemeket, mert annak nem lesz jó vége.
- Igazad van. Itt az idő Asami, hogy visszatérjünk. Induljunk. Az átjáró nincs messze.
--Ba Sing Se-tól nem messze—
- Nézd Mako, ott! – mutatott Bolin az ablakon át a hatalmas kősivatagon túli kavargó füst felé. – Mi történhetett ott?
- Nem tudom Bolin, de rossz előérzetem van. – Mako a pilótafülke felé sietett. A rendőrkapitány berontva a kabinba, a két pilóta felé szólt.
- Váltsunk irányt, s ellenőrizzük a déli őrséget. Semmi sem zavarhatja meg az Avatar visszatérését.
- Igenis uram – nyugtázta a léghajó pilótája, majd elfordítva a gépet, célba vette a város előtti előőrs területét.
A léghajó így továbbindult a város felett, s a hatalmas völgybe zárt pusztaság másik vége felé vette az irányt. A hajó a magasban szállva könnyedén átsiklott a kőoszlopok felett, s talán egy fél óra alatt elérte az őrség erődjének légterét. A hajó ekkor megkezdte z ereszkedést, ám még a földet érés előtt láthatták, ahogy az erőd utcáin egy férfi egymás után öli le az őrség tagjait. Sziklák repkednek jobbra és balra, földidomárok tucatjai próbálják feltartóztatni az idegent kin…
- Nem. Ez nem lehet.
- Mit látsz, Mako?
- Nézd Bolin. Az a férfi. Az az álarc.
- Neeeeeem, Ő halott már régóta.
- Ezek szerint mégsem. Gyorsan. Értesítenünk kell a városi őrséget. Ha ő valóban az, aki, akkor a város nagy bajban van.
A léghajó hirtelen megremegett, s megpróbált a lehető leggyorsabban visszaemelkedni a felhők szintjéig, s visszatérni a városba.
Eközben Itanashi, mialatt a földi egységek ellen csatázott, meglátta a levegőben haladó járművet. Még sohasem látott ehhez foghatót azelőtt, figyelme némiképp vesztett az előtte sorakozókról, így azok képesek voltak néhány földarabbal a hátára lökni a prófétát. Itanashi felkelve a földről, az őrök közé ugrott, majd puszta kezével, s az ökleiből áradó sötét chakraval kezdte el felmorzsolni mindazt, aki az útjába állt. A katonák hiába dobálták tucatjaival a szikladarabokat, s fémből készült bilincseiket, nem tehettek kárt a másvilági prófétában. Az őt körülölelő aurán nem tudott egyikük sem átütni. A sötét chakra védte őt a támadások elől. A repülő eszköz eltűnése aggasztotta őt, s tudta, az a jármű nem véletlenül változtatott irányt. Valószínűleg a völgybe indult, hogy riaszthassa a további alakulatokat. Itanashi kíméletlenül döngölte ökleivel a földbe az őrség valamennyi tagját. A katonák sorra hullottak saját vérükbe, s terítették be testükkel a talajt.
Az erőd alig húsz mérföldre lehetett a Föld Királyságának, fővárosának kapuitól.
A léghajó hamar visszatért Ba Sing Se kapujának légterébe, ahol a tömeg már betelítette a központi gyűrű utcáit. Az egész város, d emég más országokból is érkeztek, hogy viszontláthassák Korrat.
--Ba Sing Se központjában--
A tömeg mellől a sárgásan fénylő aura zavart mozgásba kezdett, majd hirtelen előlépett Asami és az Avatar. Egymás mellett sétálva le a felépített emelvényről, hatalmas vastaps és virágzivatar közepette. A szörmebundába öltözött lány megállt, majd kezeivel némaságra intette a tömeget. Arcán látszott, mélyen gondolkodott. Végül, egy mély levegővételt követően, beszélni kezdett.
- Emberek. Sok mindent láttam és tanulhattam meg a túlvilágon. Az átjáró, mely az elmúlt időszakban összekötötte a két síkot, nem maradhat tovább fenn. Be kell zárnom, mert túlságosan is veszélyes lehet mind a két fél létezésére nézve! Nem szabad engednem, hogy még egyszer az olyanok, mint Kuwira, árthassanak a lelkeknek. A lelkek egy része itt marad a Földön, de az ő világuk felé, ezennel én, az Avatar, bezárom az átjárót. – ekkor szemei fehéresen kezdtek világítani, majd két kezét összecsapta, s elzárta a mögötte villódzó átjárót. Ezzel együttesen az összes többi átjárót is, amelyek az elmúlt időszakokban nyíltak meg.
A tömeg éljenzően tapsolni kezdett, s megkezdődött az ünneplés. Zenészek százai kezdtek neki bőgetni hangszereiket, korsók és üvegek koccantak egymással az asztalok körül. AZ egész város ünneplete az Avatar visszatérését.
Korra meg sem hallotta a tömeg fülsüketítő tömegből Mako hangját.
A két ifjú nehezen törte át magát az embertömegen, majd lihegve jutottak el a lánypáros elé.
- Mako!
- Mako? – szólítják szinte egyszerre a fiút. Mako arcán látszik, valami aggasztja.
- Korra. Nincs időnk az ünneplésre. – lihegte, elérve nagy nehezen az emelvényt. Kezeit térdére támasztva fújta ki magát, majd felegyenesedve folytatta.
- Visszatért. Amon visszatért.
Korra szemei tágra nyíltak a név hallatán. Oly régi, mégis oly fájó emlékek tucatjai törték meg elméjét, teste megremegett, feje pedig szédülni kezdett. A férfi, aki egyszer megfosztotta Mako-t, Tenzin-t, sőt, szinte mindenkinek a képességét, megfosztva magát az Avatart is az elemek idomításától. Elszakította őt egyszer a kötelékeitől, melyek sorsát irányították, elvette a világtól az Avatart. Korra felegyenesedve erőt vett magán, majd határozott tekintettel nézett a fiúra.
- Most azonnal oda kell mennünk. Még egyszer nem veszélyeztetheti a várost.
Korra hatalmasat fütyült. A tömeg hamarosan megnyílt körülötte, s a hatalmas Labradorjegesmedve szökkent feléjük. A hatalmas testű emlős megállt az avatar előtt. Az avatar felugrott a hátán lévő nyeregbe, majd megindította a hatalmas termetű élőlényt a tömegen át. Mako, felmutatva jelvényét, lefoglalt három robogót, majd a tömegben szétnyíló ösvényen, követni kezdték Naga-t, hogy elérhessék a léghajót. A hajóra érve, hamar megindultak a sziklasivatag déli őrhelye felé.


Az őrség területének légterébe visszaérve Korra nem várta meg, hogy a hajó a leszállóhelyre érhessen, az eddig felkavarodó emlékek nyomásának hatására erőt vett magán, majd nemes egyszerűséggel kiugrott a rakodótér közepén lévő ajtón. A szelet használva tompította az érkezést, s kecses mozdulattal, néhány másodperc alatt landolt is a talajon.
A város különös mód teljesen néma volt. Korra lassú léptekkel indult a többemeletes épületek által közbezárt utcán. A házak közötti hosszú folyosó teljesen üres volt. S annál is némább. Rossz előérzete támadt. Lépteinek kopogása mellett azonban, hamarosan különös hangra lett figyelmes. Befordulva az utcán, készülve egy esetleges támadásra ugrott ki, öklét ütésre előkészítve, ám a keresztút kihalt volt. A végén állt csupán négy alak. Ahogy az Avatar lassan közeledett, úgy rajzolódtak ki a Föld királyságának egyenruhájának vonalai az idegeneken. Korra megörült az őrségnek, majd gyorsabb léptekre váltott.
- Hé. Uraim. Hééé! Nem hallanak? – kiáltott Korra, miközben kezével a levegőben kalimpálva integetett. Az őrök lassan fordultak meg, ekkor a lány már karnyújtásnyira ért tőlük.
Korra hatalmasat sikított, mikor meglátta az őrök megcsonkított, s torz ábrázatukat. Tátott szájuk ekkor bugyuta morgásba kezdett. Mintha elszorított nyelvvel akarna mondani valamit. A különös őr kezével az Avatar felé csapott, ám Korra reflexei, ennél jóval jobbak voltak. Mérföldekkel. Könnyedén elhajolt, majd öklével, melyet tűz vett körül, hatalmasat ütött az őr arcára. A bamba és torz őr hátrarepült, neki az egyik épületnek, majd egész teste apró porrá morzsolódva, szétesett. Az Avatar nem értette a helyzetet, azonban nem is volt sok ideje szemlélni a hirtelen megszűnő katonát, ugyanis a többi ekkor már megindult felé. Lassú, nehézkes mozgásuk nem értek fel a fürge avatarral, így Korra egyszerűbb mozdulatokkal hátrált ki a térségből, s szökkent az egyik alacsonyabb épület tetejére. Ekkor láthatta, ahogy a lenti őrökhöz hasonló alakok tucatjai közelítenek az épület oldalán lévő utcából. A keleti térség felé vették az irányt, s egyre több utcán jelentek meg kisebb őrségi hordák. De miért kelet felé indulnak?
- Mako! – eszmél rá a lány társainak helyzetére. Az épületlabirintus végett nem látja társait, azonban meg kell keresnie őket. Ezek az eltorzult őrök túlságosan is sokan vannak ahhoz, hogy elkapják őket. Épp ugrásra készült, mikor egy mély hang szólította meg a háta mögül.
- Avatar!
Korra hátán a hideg futott végig, mikor a számára ismeretlen, mégis mély és rémisztő hang szólította meg. Korra megfordult, majd meglátta az álarcot.
Itanashi ott állt az épület tetőszerkezetének végében, sötét páncélzata csillogott a napfényben, a mosolygó álarc pedig a lány felé meredt.
- Hát mégis visszatértél, Amon.
Az avatar kijelentésére az álarcos férfi csendben maradt. Ugyan eddig is sok különös dolgot látott és hallott, ez idő alatt pedig sikerült rájönnie, hogy ez a hely, nem az ő valósága. Ebben a világban Jashin és az ő birodalma nem létezik.
- A nevem Itanashi. Jashin főpapja vagyok. Saját világom prófétája. Valamilyen módon azonban ebben az ismeretlen és különös, mégis fejlett síkon találtam magam. Te azonban képes vagy visszajuttatni engem a saját országomba. Ha jól tudom, van egy fő átjáró a városban. Vezess oda, s én visszatérek a világomba.
- Az átjárót elzártam. Sajnálom, de a Szellemvilág többé nem fog emberek számára megnyílni.
- Azt mondod, nem engedsz vissza? Hogy az átjáró megszűnt? De hiszen vissza kell térnem! A legerősebb Isten szolgálatában állok! Egy fél világot uraltam. Az Istenek kegyeit élveztem. Az Ő hatalmukat birtokoltam. Ahogy téged, engem is kiválasztottak arra, hogy uralhassak egy világot. Azonban te elszakítottál a birodalmamtól, a világomtól, s az Istenemtől Avatar. Elvágtad a kötelékem, mely egy Istennel kapcsolt össze. Megfosztottál a trónomtól, melyet egy Isten rendelt el.
- Az én kötelékeim nem az uralkodás, hanem a harmónia megtartása. A rend, az egyensúly és a béke fenntartása.
- Béke?! A béke hazugság. Amíg az emberek nem vetkőzik ki magukból elkorcsosult és torz valójukat, amíg nem képesek változtatni annak érdekében, hogy megváltozzanak, addig sohasem lesz béke. Bármi is történjen, bárhogy is próbálkozhatsz, de az ember akkor is ember marad. Én megtanultam uralkodni az emberiség felett, Avatar. Megtanultam, hogy az egyetlen járható út ennek érdekében a félelem maga. Mert ha az ember fél, akkor engedelmeskedik. A te hatalmadtól is félnek. Hiába dicsőítenek annyian, mindig jönni fog valaki, aki meg akarja majd szerezni a hatalmad. Olyanok, akik nem félnek tőled. Az erőd kihívás lesz egész életeden át, míg végül azok, akik nem féltek eléggé, elveszik tőled. Utoljára mondom Avatar. Nyisd meg az átjárót!
- Ígéretet tettem a szellemeknek, hogy az emberek többé nem fognak átjutni az ő világukba. Avatari ígéretem pedig nem szeghetem meg.
- Akkor végig fogod nézni, ahogy elpusztul minden, amit szerettél. – fejezte be a beszélgetést Itanashi, majd hatalmasat kődarabot törve ki a tetőből, az avatar felé lőtte.
Korra oldalazva kikerülte a sziklát, majd kezeinek mozgásával egy deréknyi darabját a földnek felemelt, majd a pap felé irányította. A földek harca megkezdődött. Egyre nagyobb, egyre több darabját tépték fel a földnek. A folyamatosan egymásnak csapódó törmelékekből egy kisebb dombot lehetett volna emelni. Mindeközben együttesen haladtak az alapanyagokat tekintve a számukra legkedvezőbb hely felé. A sziklasivatag centrumába. Az avatar és a jashinista véget nem érő dobálózása azonban úgy tűnt, mégis véget ér. Miután megálltak egy-egy sziklaoszlop tetején, egymással szemben, az eddig folyamatosan egymásnak csapódó és felmorzsolódó sziklák hangja elnémult, s a keletkezett porfelhő is lassan tovaszállt. A repülő sziklák nem dönthették el kettejük csatáját. S mindkettejük zsebében ott rejtőzött még megannyi lehetőség. Korra úgy érezte, itt az idő bevetni a támadásokba a megmaradt elemeket. Egymás után kezdte el ellőni a lángoló, spirálisan forgó csóvákat, melyeket széllel erősített fel. Reménykedett, hogy a kavargó lángtenger megteszi amit meg kell. A lángcsóva áthaladva a papon, végigsodródott testén, majd tovaszállt. Miután a füst elszállt, a pap teste némiképp füstölögni kezdett. Korra jobban megfigyelte ekkor a jashinista testén, kinek az eddig kilógó bőre mostanra szinte fekete volt. Majd lassan visszanyerve eredeti árnyalatát, ismét dicső és fakóan fehér színeiben pompázott. Itanashi védelmét nem karcolta meg a tűz sem. Korra ekkor védelmi pozícióba helyezkedett, ahogy a pap ismét összecsapta két kezét, majd elugrott. A talpa elóli sziklaoszlop teteje levált, majd a pappal együtt szállt az Avatar oszlopának. Itanashi lendületet véve a szikláról, a magasba ugrott, majd várt, míg a hatalmas lövedéke becsapódik. Korranak sikerült elugrania, ám a pap számolt a kitéréssel. Az avatar új pozícióját célba véve ugrott neki, majd öklével egy hatalmas ütést mért az új oszlopba. Az ütés felszakította az oszlopot, s még jó néhányat a környezetében. Egy kisebb földrengéssel ért fel a támadása. Korra odébb tudott ugrani, így az ütés nem érte el, ám az azt követő hullám elől nem menekülhetett.
A négy elem mesterét azonban nem lehetett eltemetni ilyen könnyen. Egyszerre operálva földdel és széllel, nem csak hogy képes volt a rárakódott köveket megállítani, mielőtt még azok összetörték volna, hanem lendületbe is hozta őket, most pedig egyszerre indította a jashinistaval szemben. Itanashinak nem volt ideje elég távol ugrania ahhoz, hogy elkerülje. Derekán lógó hosszú, fekete Kinzokuyanját elővéve, egy szempillantás alatt alakított hosszú, borotvaéles kaszává, majd tucatjaival kezdte szétvágni a kődarabokat. Azonban a talpa alatti területeket nem volt képes megóvni, így az folyamatosan rombolódott le, mígnem az egész megsemmisült. A pap a földre esett, a lezúduló sziklákkal együttesen. Hatalmas por kavarodott, melyet az oszlopok között átfúvó szél söpört tovább. A porból kilépett a pap. Teste körül vékony, szürkés aura díszelgett, bal kezében pedig ott tartotta a hatalmas kaszát. Némiképp megtámasztotta magát, majd a kaszával felszakítva a lábai melletti földet, elrugaszkodott, s egyenesen az avatarnak vetette magát. Korra még a levegőben megpróbálta tűzgolyókkal és vízlövedékekkel megsebezni a papot, azonban az elemi támadásai kudarcot vallottak. A víz szinte azonnal elpárolgott, ahogy érintkezett a testtel, míg a tűz sem tudta lángra lobbantani Yogensha pajzsát. Itanashi közeledett. Kaszáját a magasba emelte, majd lecsapott vele. Korra odébb ugrott, ám a pap követte őt. Nem engedte, hogy az avatar helyzeti előnybe kerülhessen, nem engedte, hogy a nő pihenhessen. Meg akarta törni őt. A kaszával sorra pusztította el az oszlopokat. A sivatag centruma lassan kezdett teljesen eltűnni.
Korra belátta, nem menekülhet örökké. Fel kell vennie a harcot a pap ellen. Valahogy időt kell nyernie ahhoz, hogy felkészülhessen egy ellentámadásra. Megannyi tűzgolyót, és széláramlatot elindítva, a magasba ugrott. Itanashi eközben áthaladt a kavargó tűzgyűrűn, majd megállt az egyik oszlop tetején. Tekintete az égben szálló avatar felé nézett. Korra dereka körül erősen forgó örvény keletkezett, mely a magasban tartotta őt.
- Még az ég sem menthet meg téged, Avatar! - kiáltotta a pap, majd eltette kaszáját, s újabb kézjeleket formált. Hat fekete gömb jelent meg háta mögött, majd Itanashi a magasba ugrott. A gömbök nem csak, hogy követték, szinte hozzá voltak tapasztva, nem mozdultak el, kivéve kettőt. A két gömb körlappá alakultak át, majd megtámasztották a pap lábait. Itanashi chakrat koncentrálva talpába, így tökéletesen rátapadt a létrejött lemezre. A levegőben kezdték meg egymás üldözését. Míg az avatar sorra tüzelt a pap felé, addig Itanashi a gömbjeit használta arra, hogy kilökhessék az egyensúlyából az avatart, s eközben védelmezzék a saját testét. A gömbök rendkívül gyorsan mozogtak, s úgy tűnt, Korra elemi támadásai csupán az irányukat tudta megváltoztatni, de megszüntetni nem volt képes. Ekkor két újabb gömb jelent meg a repülő avatar körül, s immáron mind a négy gömb rontott rá prédájára. Korra lehunyta szemét. A gömbök végül felmorzsolták és áttörtek az érkező elemi támadásokon, majd becsapódtak. Hatalmas füst keletkezett. Majd a füst belsejéből erős fényáradat tört ki. A porfelhő kavarogni kezdett, míg végül egy gyorsan fogó, erős fényű gömb tört elő belőle. Korra a gömb centrumában helyezkedett, pontosabban ő maga volt a centruma. A levegőben haladva először egy lánggyűrű, ezt követte egy vízgyűrű, egy kisebb kövekből álló gyűrű, majd egy erős és vágó szélgyűrű jelent meg, s forgott aurája körül. A négy elemet egyszerre használó avatar rárontott ellenfelére. Itanashi ugyan a lemezekből az egyiket visszaváltoztatta a támadó gömbbé, nem tudta felvenni a harcot egyetlennel az avatarállapotba lépő ellenfele ellen. A gömb megsemmisült, Itanashit pedig a földre kényszerítette Korra, miután becsapódott a lemezbe.
Itanashi visszanyerve egyensúlyát, elegánsabb mozdulattal ért földet, mint ahogy Korra remélte. A pap ekkor kabátjának zsebébe nyúlt, s két kisebb bogyót vett elő (amikor szembesülök, hogy az infuuin kait nem írtam fel...). Az apró tablettákat bedobta majd lenyelte. A felhőkig feltörő, sötét energiaoszlop tört elő belőle, testét teljes mértékben elöntötte a sötét chakra. Fekete páncélt és sisakot formált teste köré, valamint hosszú köpenyt a hátára. A Véristen aurája lengte körbe a sötétség prófétáját. A talpa körül vékony réteg jelent meg, majd ezek segítségével az avatar szintjére emelkedett. Ismét egymással szemben állva, pontosabban lebegve, megkezdték a csatározást. Míg Itanashi sötét hullámokat indított az avatar felé, addig Korra egy különleges, spirálisan mozgó fénycsíkokkal hatástalanította a sötétség ereit. Harcuk, talán sohasem fog véget érni. Az pedig, hogy ki fog győztesként kikerülni? Nos, azt senki sem tudja.
Az égi csatározás végett mind a ketten visszatértek az elpusztított sziklasivatag közepére, majd felálltak egymással szemben. Mind a ketten fáradtak voltak, s nehezen vettek levegőt. Ám nem voltak képesek leállni. Tudták, hogy harcuk előre meg volt írva. S nem végződhet, csak az egyikük halálával. Úgy tűnt, nem lesznek képesek saját kezeikkel kárt tenni a másik védelmén. Ezért Itanashi, hála a tabletták hatásának, képes volt megannyi földdarabot megmozgatva, egy hatalmas földgólemmé alakulni, melynek centrumában elhelyezkedve, tökéletes védelmet élvezhetett az avatar támadásai ellen. A hatalmas földmonstrum öklével csapott a talajba, oda, ahol az avatar néhány másodperce még tartózkodott. Korra épp, hogy el tudta kerülni az öklöt, de a hullámok és a felszakadó föld magával vitte. Leérkezése után belátta, hogy csak egyetlen módon lehet felülkerekednie a gólemen, amely közeledett. Mire a monstrum elérte, s lábát a magasba emelte, hogy a földbe taposhassa az avatart, hirtelen a lecsapó talp megakadt. Korrat fehér fény vette körül, s teste a többszörösére növekedve, felemelkedett, s lábánál fogva, hátradobta Itanashit. A sziklaóriás felkelt, majd a hatalmas avatarnak ugrott. A góliátok egymás testét püfölték, csapták, s próbálták a földre teríteni a másikat. Hol az egyik, hol a másik kerekedett felül, ám úgy tűnt, fizikális képességeik épp olyan kiegyensúlyozott és egyenlő, mint védelmük.
Mikor a vidék nagy része teljesen megsemmisült, tartalékaik végén jártak. Mind a ketten a földön feküdtek, védelem és különleges képességeik nélkül. Kifáradtak, szinte teljesen kimerültek. Azonban a harcukat be kellett fejezniük. Lassan keltek fel a földről, majd remegő lábaikkal megtámasztották elfáradt testüket. Itanashi megtörölte vérző száját, majd egy utolsó, megmaradt tartalékait is felhasználva ugrott neki Korranak, s kezével a nő védekező kezeibe csapott. Korra hárította az ütést, ám így is jó néhány métert csúszott hátra a földön. Itanashi újabb jeleket kezdett el formázni, méghozzá elég sokat. Korra ekkor a kezéhez kapott. Égető érzés fogta el, ahogy a pap vére sisteregve, beleégett az alkarjába.
- Engedj... - kezdett bele a pap, mikor leült a földre. Erejét felhasználta, innentől csak az akaratuk döntött a harcról.
- Vissza... - köhögi már, mikor Korra teste akaratlanul mozdulni kezd. Akarata ellenére lépett közelebb a paphoz.
- Istenhez! - Itanashi nagy nehézségek árán emelkedett fel, s hatolt be végleg az avatar elméjébe.
Korra megfagyott. Az avatar nem volt képes elmozdulni. Tekintetén látszott, nem volt tisztában a helyzetével. Itanashi megfogta őt. Most pedig térdre kényszerítette őt, ahogy egyre csak közeledett. Korra remegett. Mármint próbált. Teste oly mereven állt, akár a szardínia a dobozában. A jashinista megállt előtte.
- Most pedig avatar. Elveszem tőled a világod. Elveszek mindent, ami egykoron oly fontos volt számodra. A családod, a szeretteid, a barátaid. Minden olyan köteléktől elszakítalak, mely ehhez a világhoz köt.
- Neeem! - kiáltotta az avatar, majd szemei ismét fehéres színben kezdtek el ragyogni. Testéből energiahullámok törtek elő, s fénylő, spirálisan keringő foszlány jelent meg körülötte. Képes volt az avatarállapotban kiszakadni a pap vérpecsétje alól.
- Egyszer már irányítottak. Még egyszer nem fogom hagyni – a megannyi avatar lelke egyszerre szólt a lányhoz, erejüket egyszerre oldva fel testében, sikerült kiszabadulnia, s megszüntetni a pecsétet. Ekkor a fénylő spirálok Itanashit is körbevették, s felemelték. Itanashi dühöngött, üvöltött, s Jashinhoz fohászkodott. Ahogy a spirálok körbeérték a teljes testét, megkezdték a gonosz lélek és energiák eltávolítását. Mire a pap visszaért a földre, láthatta, ahogy erejének szinte teljes része a feje fölött keringett a fénylő aura belsejében. Az avatar kiszívta és fogságba ejtette a sötét chakrat, mely egyet jelentett a pap halálával. Itanashi azonban rég nem volt képes meghalni.
Lefogyott, beesett és megtöredezett arca elszürkült, eddig kiemelkedő fizikális adottságai egy kisgyermekével értek jelenleg fel. Csontjáról lógott az elszürkült bőr, végül térdére esve, köhögni kezdett.
- Mit tettél velem?
- Megszabadítottalak a sötétségtől, egy életre. Ezen a világon maradsz, s bűnhődni fogsz mindazért, amit az emberiség ellen elkövettél. Börtönben fogod leülni hátralévő életed. Reménykedj, hogy Istened nem lesz oly kegyes, hogy egy örökkévalóságon át a börtönödben fog életben hagyni.

- Engem senki sem győzhet le, Avatar! Én halhatatlan vagyok. Egy Isten küldötte. Elveheted az erőm, megfoszthatsz a szabadságomtól. De Istent nem leszel képes sohasem elvenni tőlem. Az én lelkem örökké őt szolgálja már. Bosszút fogok állni, Avatar. Az egész világodat lángokba borítom. Az embereket egyesével fogom lefejeztetni. S mikor az utolsó lélegzet is kumúlt a Földön akkor, és csak is akkor fogom a két kezemmel fogom kiszorítani belőld a levegőt. Megbánod még Avatar, hogy Jashin prófétájával álltál szemben. Meg fogod bánni a napot, amikor itt tartottál. Bosszút fogok állni...
Itanashi
Itanashi
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1834
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 500 (A)
Gyorsaság : 252 (C)
Ügyesség/Reflex : 252 (C)
Pusztakezes Harc : 530 (A)

Tartózkodási hely : Jashin oltalmában


Adatlap
Szint: S+
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1600

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Tsunomi Ai Csüt. Nov. 24 2016, 17:48

- Hagyjál! Kérlek! Elmondok mindent! Ne! Kérlek. NE! Wáá.. árrrhhgt….
Hullik térdre a feketekimonós alak rémült tekintettel a földre. Torkából spriccelő vért tompítja a kiálló kunai, melyet az árnyak közül hajítottak el. A nő, ki hangtalan néma léptekkel ismét láthatóvá vált, üveges, látszólag érzéketlen tekintettel néz le a lába előtt térdelő, haldokló alakra, ki miután megpillantotta támadóját egy utolsó kérlelő tekintettel végül földre rogy. A nő végül pislant egyet, majd merev tekintetét a halott társa felé emeli, aki remegő kezekkel, tőle telhető elszánt tekintettel meredt rá, kivont karddal.
- Mit történt Mirubi-samaval?. – teszem fel a kérdést.
- S… semmi közöd hozzá! Ő a fogjunk, és nem mondom el, hogy hol van! – üvölti remegő hanggal, miközben emeli feljebb pengéjét fenyegetően.
- Félreérted Aranyom… Pontosan tudom, hogy hol van, az a kérdésem mit csináltatok vele. – felelem nyugodt hangon.
- Semmi köz…
Egy pillanat csupán, mire ott álltam előtte a shunshinnal. Egy pillanat volt, amely idő alatt előrántottam a pengém. És egy pillanat volt, ahogy a férfi felhasított torokkal rogyott össze. Három pillanat. Ej… Mirubi-sama túl lassúnak fog tartani. Hm. Talán oda kéne figyelnem a súlyomra. Bár mintha a mellkasom nehezebb lenne kicsit… nos mindegy. Ráér még ezen agyalnom, egyelőre mesteremet kell visszaszereznem. Hogyan rabolták el? Fogalmam sincs. Egyik pillanatról a másikra vesztettem szem elől és mikorra észrevettem, hogy eltűnt a szobájából, már csak egy portált találtam, amely ebbe a világba vezetett. Rövid idő telt el az óta, s bár jó pár testet hátrahagytam már, szerencsére mesterem nem volt túl a szenzorhatáraimon kívül, így nem téve fölösleges utakat, nyílegyenesen a célegyenes felé indultam. Már talán fél tíz perce is, ha mehettem, mikor ismét megállított egy kisebb csoport. Pontosabban… egy kétfős csapat.
- Hoppá… mit látnak szemeim! Azt hiszem megütöttük a főnyereményt! – feleli a kopasz széles vigyorral az arcán.
- Egek… Ikkaku. Azt hittem ennél azért jobb ízlésed van a nők terén. – feleli lekicsinylően, a furcsa külsejű társa.
- Fogd be Yumichika! – rivall rá társára a kopasz, majd ismét szétterül arcán a mosoly, és előhúzza kardját – Nagy gyerünk!
Elrugaszkodott. Nemes egyszerűséggel elrugaszkodott. Nem tudom mit tervezett, de egyszerűen szemből akart letámadni. Természetesen ez semmi problémát nem okozott nekem. A csapása elől arrébb léptem, és egy kunait elővéve készültem, hogy ledöfjem, ám meglepődve veszem észre, hogy egyszerűen blokkolta a csapásom a markolattal. Persze mindez nem zökkentett ki annyira, hogy ne vegyem észre, hogy ismét támadásba lendült, szimplán hátraszökkentem a csapása után és a kunait védelmezően magam előtt tartva vártam a csapást. De nem jött. A férfi ott állt azzal az idegesítő vigyorával, katanajat a vállára fektetve, míg társa is ott állt mellette, hasonló, bár jóval visszafogottabb mosollyal, melytől akaratlanul is feljebb emeltem a védelmem.
- Nyugalom. –feleli erre a tollas kölyök – Semmi okom beleavatkozni Ikkaku szórakozásába…
- Hé… Hé… kölyök. Azt ne mond, hogy így intézted el a csapatainkat. Na! Aktiáld a Shiaiod! Szórakoztass el, küzd, mintha az életed múlna rajta! Mondjuk az is múlik! – áll védekező állásba, várva a lépésem, de mivel nem mozdultam, kissé összevonja a szemöldökét – Nem hallod? Aktiváld a Shikaiod! Na… mi lesz már… Öregem ilyen kedves vagyok, hogy hagylak kibontakozni és arra sem veszed a fáradtságod, hogy…
- Nem tudom mi az a shikai, de nem is érdekel... – felelem hűvös hangon, miközben az övtáskámba nyúlok – Csak a mesteremért jöttem, s ha nem álltok félre, csak fölösleges időtöltések vagytok.
- Mi? Mit mondtál te kis…. HÉÉ!
A kopasz elkáromkodta magát, ahogy a füstbomba csapódott be közéjük, s mindkettejüket átláthatatlan felhővel borította be. Nem sokáig maradtak benn, hisz hamar reagáltak. De ez pár pillanat is elég volt számomra. Négy kunai repült a férfi felé, aki bár próbált védekezni, a négyből egy utat talált a védelmén, beleállva a bal vállába. Meglepő, de egy „Ch” kivételével nem sokáig teketóriázott, csak kitépte a fegyvert, majd fenyegető pillantásokkal emelte rám a tekintetét.
- Legyen hát. Szóval így játszol. Akkor ideje bekeményítenem. Lobbank fel, Démonláng! – csapta össze a kardmarkolatot és hüvelyt, mire a fegyverét lángok kezdték el körbeölelni – Háh! Gyere csak!
Nem ismertem a technikát, amit a férfi használt, amivel átváltoztatta a fegyverét, de nem időzhettem el túl sokáig. Egy hátra szaltó kíséretébe ugrottam fel a labirintusszerű fal tetejére, hogy utána azon futva induljak meg ismét a mesterem felé, de alig tettem meg pár lépést a kopasz szinte berobbant elém, szanaszét zúzva megannyi cserepet. Elmosolyodott.
- Innen nincs menekvés Húgi! Vagy te maradsz állva, vagy én! De nincs iszkiri! Háh! – tört előre a most már lándzsaszerű fegyverével.
Bár a mozgása gyors volt és ügyes, a csapások egytől egyik elkerültek, ahogy eltáncoltam előlük, de végül le kellett ugranom a földre ismét, nehogy megcsússzak véletlen. Ám elszámoltam magam. Alig érkeztem le a kopasz már rajtam is volt, a lándzsa nyelével megpróbálva lesújtani rám. Mint nemrég ő én is elengedtem egy tompa „ch”-t, majd villámgyors mozdulattal rántottam ki a tantom, hogy a kunai és tőrpárossal fogjam fel a csapás erejét. Azonban… mint kiderült nem volt ilyen szerencsém. A lándzsa hirtelen háromfelé vált, kis híján felhasította a mellkasomat, ha nem léptem volna hátrébb, de még így is szép vágást okozott, mely felhasította a ruhám, s kis híján félbe is vágta egyik keblem. Egy újabb ch.
- Na, mi az kölyök? Csak ennyit tudsz? – a kopasz felnevetett, míg meg nem látta kissé hátborzongatóan nyugodt arcomat – Na mi van? Kész vagy már komo… ly… eh…
Látszott, ahogy a tekintete elhomályosult, és elhagyja az ereje. Fél térdre rogy. Hamarosan másik puffanás hallatszik, ahogy a Yumichika nevű egyén földre esik, fájdalomtól eltorzult arccal.
- Te kis… mit tettél? – kérdezi Ikkaku.
- A füst amit belélegeztetek mérgező volt. Hamarosan a teljes idegrendszerek lebénul. – mondom nyugodtan.
- Ez aljas húzás! Harcolj tisztességesen! – förmed rám.
- Miért harcolnék? Én csak a mesteremért jöttem.
- Te kis, na várj csak! – emelkedik fel.
Akaratlanul is hátrébb szökkentem, ahogy talpra állt, hisz ez az első eset, hogy a mérgem nem üt ki valakit teljesen, s bár látszott a férfin, hogy gyengül, de még mindig fenyegetve éreztem magam… mint kiderült… nem alaptalanul… de rossz irányba pillantottam. Mire észbe kaptam, már el is kapott az a brutális erejű csapás, melytől nemcsak hogy a jó pár méterre levő falnak csapódtam, de az ütközésnek elég ereje volt, hogy az fal berepedjen. Vért öklendezek fel, miközben próbálok talpra állni.
- Hööööm? Te még élsz? Óhó… - hallatszódik egy mély, fenyegető hangszín.
- Kapitány! Ő az enyém! – kiált a szemkötős férfira a kopasz – Engedje, hogy…
Nem tudtam befejezni azonban, mert egy hanyag rúgással egyszerűen méterekkel taszította odébb. Ikkaku javára váljék, hogy megpróbált felállni, de az idegmérgem nem hagyta. A szemkötős alak nyugodt volt, bár az arcán lévő beteg vigyor a frászt hozta rám. Rám… akit már régóta nem tudott senki se megrémíteni.
- Na mi lesz? – kérdezett – Támadj!
Őrültek. Mind őrültek! De legyen... támadni fogok! A tantomat, melyet még a csapás ereje sem tudott kilökni a kezemből, hamar visszatetettem hüvelyébe, csak annyi időre, hogy a következő mozdulatommal három roppanó jegyzetes kunait hajítsak az ellenfelem felé. Nem mozdult. Így hát rárobbantottam. Még a föld is beleremegett a robbanásba, s biztos, hogy egy átlagos ember, már rég miszlikjeire robbant volna… de… úgy tűnt a férfi nem volt átlagos. Szenzorképességeimmel, már azelőtt tudtam, hogy a támadásomnak semmi haszna nem volt, hogy a füstfelhő elvándorolt volna. Nem teketóriáztam. Már rég megtanultam, hogy egy röpke hezitálás is az életembe kerülhet.
- Hari!
A technikám, melyet magam fejlesztettem ki roppant halálos tud lenni megfelelően használva, s most is optimistán álltam a dolgokhoz, ahogy kezemet elhagyták a chakratűk. Azonban… mikor a füst szétvált az ellenfelem ott állt továbbra is mozdulatlanul, arcán komor arckifejezéssel bámulva a maga elé emelt kezét. Igazából nem hittem a szememnek. A férfit bár az összes chakratű eltalálta, csak kettő állt bele komolyabb sérülést okozva, az egyik lényegében átfúrta a tenyerét, de továbbra is csak állt és nézett. Majd elmosolyodott. Nem szólt, de ez a néma vigyor is elég volt, hogy felszólaljanak a fejembe a vészharangok. Rögtön visszavonulást kezdtem el, de ahogy előbb a kopasznál, itt is a férfi elképesztő sebességgel termett előttem egy brutális rúgással a magasba taszítva. Ám most számítottam a támadásra, s bár védelmem csak kissé tudta csökkenteni a sérülést, de elég volt, hogy ne veszítsem el az uralmat magam felett, miközben zuhanok vissza. Megpördültem, s dühös tekintetem az elrugaszkodó ellenfelemre szegezem, ki kardja markolatára fonta kezét, de nem hagytam, hogy előrántsa.
- Nipo: Nawabare!
Parancsomra a zuhanás közben elővett drótok, szinte szélsebesen száguldottak ellenfelem felé, rázáródva a kézfejére és a markolat, illetve a hüvely peremére is. Így nemhogy nem képes előrerántani fegyverét, de elengedni sem képes. Talán ösztönösen vette le a szemét, de lehet szándékosan hagyott rést a védelmén, ahogy a kezére emelte tekintetét. De nekem ez bőven elég volt. Egy pördülés kíséretében egy baltarúgással súlytok le rá, melybe még az én lábam is belesajdult… de a férfi még ebbe is alig mozdult meg. Megrándul arcomon az izmok, de újra megfeszítem a karjaim, s mielőtt földet érhettem volna, további három ütést hajtottam végre, mielőtt egy visszakezes pofontól kénytelen voltam hátrálni. A földre köptem egy kis vért, a felhasadt számból, miközben próbáltam lábra állni. Az ütések, melyek eltaláltak brutális erővel bírtak. Volt olyan érzésem, hogy azonban mindezek ellenére sem vagyok biztos benne, hogy mindent beleadott az ütéseibe. És úgy tűnik valahogy igazam volt.
- Ennyit tudsz? Kicsit csalódtam. – jegyzi megy unottan, miközben egy hanyag mozdulattal szétszabja a drótot – Höh… dögunalom.
Hátráltam. A férfi aurája megváltozott. Magam sem tudom hogyan… de sokkal… fenyegetőbbé vált. Muszáj AHHOZ folyamodnom. Nem tehetek mást. Muszáj használnom! Ám alig vettem elő fúvócsövem és töltöm meg, az ellenfelem egy villámgyors mozdulattal eltűnt, s mire ismét megéreztem chakráját, addigra kín járja át a hátam. Az ellenfelem pengéje nyomán minden erő elhagyta a testem. Érzem, ahogy életadó vérem kíméletlenül ömlik friss sebemből, s hagy el szépen lassan az élet. Remegő kezekkel nyúlok be övtáskámba. A férfi felém magaslott és nyugodt arckifejezéssel meredt rám, majd magasra emelte a pengéjét.
- Sajnálom Mirubi-sama… most… nem tudtam mit kezdeni…
Ennyit mondtam csupán… majd aktiváltam a tekercsem. A Hanketsu által összegyűjtött sötétchakra, melyet még egykor Mirubi-samaból „szívtam” ki, most vicces… de a saját vesztemet okozta. A tekercs a technikám végett hatalmas robbanást kísérve ölelt körbe engem, s több méteres körzetben mindent. Nem éreztem fájdalmat…. nem éreztem semmit… szimplán…. eltűntem…
 

// gomen ezért a befejezésért, de nem volt elég időm és energiám  a teljes story befejezéséhez, pedig olyan klassz befejezést szántam T.T //
Tsunomi Ai
Tsunomi Ai
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 630
Elosztható Taijutsu Pontok : 5

Állóképesség : 100 (D)
Erő : 100 (D)
Gyorsaság : 200 (C)
Ügyesség/Reflex : 718 (A)
Pusztakezes Harc : 100 (D)


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 771

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Kenshiro Karu Csüt. Nov. 24 2016, 23:31

// Bocsi a formázást majd rendbe rakom, de nem akartam kicsúszni a határidőből. Jó szórakozást! Smile //


Chizune halott...
Minden percem, minden órám és minden napom azzal telt, próbáltam nem arra gondolni, hogy a lány, akit szerettem nincs többé. Már eltelt legalább két év, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt az éjszakát. 
Esős volt és hideg szél fújt. Kumogakure háztetőin próbáltunk kereket oldani a kumoi ANBU elől, akik legalább négy osztagot küldtek, hogy elkapjanak minket. Sikeresen lezárták azt a menekülési utat amerre el terveztem hagyni a várost így rögtönöznöm kellett. Nyomomban a zöldszemű szépség, akit előtte hónapokig nem láttam, így amikor az első érzelmekkel teli csókunkat félbe szakították azt nem vettem jó néven. Az illető azóta valószínűleg alulról szagolja az ibolyát. Nekünk viszont villám gyorsan véget kellett vetnünk annak a csodálatos pillanatnak ugyan is a falu vezetősége négy ANBU osztagot rendelt ki, hogy elkapjanak. Nem vitték egy kicsit túlzásba? Volt egy tervem, hogy merre hagyjuk el a falut. Köszönhetően még a chuunin vizsgának tökéletesen ismertem ezeket az utcákat, de úgy tűnik Chizune is elboldogul itt. Még egyszer azonban nem fogom magára hagyni. Eldöntöttem, én vele szeretnék felépíteni valamit. Viszont amikor az üldöző alakzat bezáródott és mi csapdába estünk, akkor választottam egy kicsit kockázatosabb megoldást, de mivel nem akartam a faluban nagy károkat tenni, ezért csak egyszerűen megfogtam a lány vékony derekát, ő rám nézett és bólintott. 
- Szeretlek kincsem. Kint találkozunk. 
Már éreztem is amint a bijuu chakrája megtölti a jobb karomat. Aztán amilyen erőből csak tudtam, a levegőbe lendítettem a lányt, aki nagyon magasra emelkedett, majd egy villanás után azonnal eltűnt. Mielőtt azonban semmivé tudott válni két shinobi kivált a velem szemből közelítő osztagból és látszott, hogy felfelé céloznak, miközben kézpecséteket mutogatnak. Nem is gondolkoztam azonnal cselekedtem. Eldobtam egy shurikent és gyorsan megalkottam a szükséges kézpecséteket.
- Shuriken Kage Bunshin no Jutsu! Én vagyok az ellenfeletek. 
Mennydörögtem és közben nagy kő esett le a szívemről, mert sikerül megzavarni őket annyira, hogy a lány kereket tudjon oldani. Úgy tűnik, hogy egyikkőjüket ártalmatlanítani is sikerült. Én most viszont ismét a démon erejéért nyúltam, de ezúttal még mélyebbre, és éreztem amint a feltörő chakra megváltoztatja a testemet is. Szemeim sárgán világítva jelezték, hogy most már nem veszem én sem félvállról a harcot. Annak ellenére, hogy könnyű szerrel végezhettem volna velük nem akartam kárt tenni bennük. Chakrámat a lábamba koncentráltam és aztán az egész világ elhomályosodott. Nyomomban csak a szél járt, mert egy tapasztalt shinobinak is követhetetlen sebességre kapcsoltam. Csupán csak annyit hallhattak, hogy a tető mögöttem egy nagyobb részen pókhálósra reped, aztán mintha ott sem lettem volna. 
Azt beszéltük meg Chizunéval, hogy az elárasztott hegységnél találkozunk, ha minden kötél szakad. Azonban a látvány, ami fogadott belém égett és azóta minden éjjel átélem. Chizunét egy maszkos fickó fogta és a lány hátához feltehetőleg egy kunait fogott, mert olyan meredten álltak ott mintha egy festmény részei lennének. Aztán amint a férfi meglátott megrándult a jobb keze, és szerelmembe mártotta a kunait, ekkor hallottam életemben a második halálsikolyt, amely egész úton végig fog kísérni. 
A férfi se szó, se beszéd ledöfte a lányt amint megpillantott, Chizunénak esélye sem volt védekezni. Bár már fáradt voltam, de azonnal aktiváltam a bijuu chakrát és a lány előtt termettem, aki egy rongybabaként csuklott össze. A többi részlet csak ködösen van meg. Szerelmem gyilkosát azóta sem találtam meg, pedig kerestem égen, földön. Chizune ott vérzett el a karjaimban én pedig semmit sem tehettem. 
Így vesztettem el azt, aki miatt értelme volt a létnek. Azóta próbáltam már mindenfélét vagy, hogy enyhítsem a fájdalmamat vagy, hogy visszahozzam őt, de vannak olyan falak, amelyeket nem tudunk áttörni akármennyi erőt halmozunk fel. Inkább nevezném magam azóta egy iszákos életunt vándornak. Elhagytam a kontinenst és keletre indultam, amerre Itanashi egykori jó barátom is megtalálta a számításait, én azonban nem találtam semmit. Lassan kezdem úgy érezni, hogy mintha már nem is ide tartoznék. Bár a Nibi amennyire csak tud, megpróbál enyhíteni a fájdalmamon, azonban abból a depresszióból, amibe taszítottam magam az utóbbi két évben ő sem tudott kihúzni, egyedül legalábbis nem.
Egy dolgon azonban nem tudtam változtatni. Továbbra is vándoroltam és mondhatni az út volt az otthonom. Amióta ő elment soha nem álltam meg hosszabb helyen sehol sem. Megszakítottam szinte minden kapcsolatom a külvilággal, csupán én voltam és a végtelen. Talán jobb is így, mert még egy ilyen veszteséget nem lennék képes feldolgozni. Bár a Nibi meg tudja gyógyítani a testem fizikailag, de lelkileg ő sem képes helyrehozni. Mindezek mellett a fájdalmam enyhíti, hogy van, kivel osztozzam benne. Nem is tudom, mitévő lennék, ha egyedül kéne szembenéznem ezzel. Mivel a háborúnak vége és még Ita sem hozta el az ő háborúját keletről ezért most még jobban kell figyelnem az álcázásra és kíváncsi tekintetek elkerülésére, mint eddig. 
Aztán egyik este valahol egy erdőben ültem éppen a rögtönzött kis tábortüzem mellett és a Nibivel beszélgettem... Lassan már nem is emlékszem rá, hogy milyen a számmal megformálni egy szót, mert mindig az elmémet használva beszélgetünk Matatabival, mással meg már nem is nagyon szoktam. 
Magasan járt már a hold, én pedig egy fán ültem és figyeltem amint az elhaló tábortűz füstje menetel a csillagok felé. Vajon Chizune lelke is ott lehet valahol az apró fénypontok között? Remélem, hogy már egy jobb helyen van! Egy erősebb szél rázta meg a lombkoronát én meg lustán levetettem magam a föld felé, ám ahelyett, hogy talajt fogott volna a lábam, még a levegőben zöldes fények kezdtek el cikázni körülöttem. A francba mi lehet ez? Még éppen annyi időm volt, hogy egy nagy levegőt vegyek, de azt is fölöslegesen. Egy nagyon erős rántást éreztem és valami kiszorította a tüdőmből a levegőt. Egy pillanatra még olyan érzésem volt mintha zuhantam volna, aztán hirtelen ismét egy zöld villanás és a földet érés… próbáltam tompítani a megérkezést, úgy, hogy gurultam egyet a földön, de talpra állni nem sikerült, mert hasra esve érkeztem meg. 


Az első dolog amire felfigyeltem, hogy teljesen máshol vagyok, nappal van! Mi lehet ez valami genjutsu vagy idézés? A démon bennem szintén kérdően nézett vissza rám. Az első dolog, amit megéreztem az a fogvacogtató hideg. Valami romos vár udvarán voltam és egy hangot hallottam az egyik még épnek tűnő torony ablakából.- …Ciri mondtam, hogy ne kezdj még magadtól ilyen varázslatokba, mert nem tudod még mindig teljesen kontrolálni az erőd. Hiszen Yennefer és Avallac’h is megmondták, hogy még sokat kell gyakorolnod és ne gyere nekem a Vad Falkával…
Nem tudtam mire vélni a dolgot, aztán meghallottam egy fiatal csengő női hangot, amely mintha egy több éves rémálomból rázott volna fel. A lány csak beszélt nem nagyon értettem, hogy pontosan mit, de éreztem, hogy valahonnan ismerős nekem. A Nibi figyelmeztetése ellenére felugrottam az egyik meredélyre, amely egykor feltehetőleg egy torony volt és ekkor megpillantottam a őt. Ezüstös fehér tincsek, kecses alak. Megszédültem egy pillanatra és majdnem leestem. Aztán a lány előtti projekció egy pillanat alatt megszűnt ő pedig hamuszín fürtjeit megigazítva kinézett az ablakon és tekintetünk egy pillanatra egybeforrt. Nem akartam hinni a szememnek. Ez ő lenne, Chizune?
Az első jutsu amivel próbálkoztam egy Genjutsu Kai volt. Amint megformáltam a kézpecsétet és a chakrámat is csatába hívtam, a várva várt hatás elmaradt. Talán mégsem érzéki csalódás lenne, ez a valóság? Ekkor azonban a fiatal lány egy pillanat alatt köddé vált egy zöld villanás kíséretében, én pedig éreztem amint alattam egy fokkal valaki megáll és a pengéjét a hátamnak nyomja. 
- Ki vagy idegen és mit keresel itt északon? 
Teljesen le voltam döbbenve és ez nem csak úgy kiült az arcomra, de talán a pillanatnyi figyelmetlenségből adódott, hogy nem figyeltem a kecses pengére, aminek alakját még sosem láttam életemben. Megpróbáltam közelebb lépni hozzá… Egy önkéntelen reakció volt, megfáradt lelkem egy utolsó próbálkozása talán. Aztán a penge hegye még jobban a hasfalamnak szorult és az érzés visszarántott a valóságba, ennek bizony a fele sem tréfa. Ez a lány, gyakorlatilag úgy néz ki, mint Chizune, de nem ő és ezt be kell vésnem magamba. Nem tudom, hogy hol vagyok és hogy kerültem ide, de az biztos, hogy az életem most elég nagy veszélyben van. 
- Az én nevem… A nevem Kenshiro Karu és t… te ki vagy?
A lány értetlenül nézett egy pillanatig, aztán a szemében mintha felismerés lángja lobbant volna. 
- A nevem nem fontos, de te most szépen visszamész oda ahonnan jöttél, vagy én foglak visszaküldeni darabokban… Ez a sík nem a magadfajtáknak való…
- Egy dologban biztos vagyok. – Mondtam neki és közben játékos fény gyúlt szemeimben. – Nem fogok visszamenni, hiszen csak most találtam, meg amit keresek évek óta.
Chakrát koncentráltam a lábamba és elrugaszkodtam hátrafelé, majd az egyik várfalon megtapadva néztem a lányt, aki úgy tűnt, hogy szintén felméri a képességeimet. Aztán egy zöld villanás kíséretében eltűnt. Amikor feltűnt mellettem már suhintott is felém kardjával, de emberfeletti sebességgel. Aktiválnom kellett a shusin no jutsut, hogy ki tudjak előle térni. Nem tudom, hogy miféle harcos lehet, de még azt is meg merem kockáztatni, hogy nálam sokkal képzettebb, kardforgatásban legalábbis biztosan. Teleportálni tud, és ez a zöld fény ismerős, ezt láttam akkor is, amikor lezuhantam a fáról az imént…
A gondolataimnál is gyorsabban érkezett a következő vágás, amitől csak a harcedzett reflexek mentettek meg, aztán a lány elrugaszkodott a faltól és kecsesen érkezett le a földre.
Kézjeleket kezdtem formálni, majd feloldottam a Nibi chakráját. Tudtam, hogy szükségem lesz a bijuu erejére, ha meg akarom úszni élve. 
- Ezekkel a furcsa kézjelekkel varázsolsz? – Szegezte nekem a kérdést.
Elég abszurd volt mintha harc közben ismerkednénk, meg mi lehet ez a mágia, amit emleget ez a lány. Egyáltalán ki ez? És hogy kerülök én ide? Égető kérdések, amikre választ kellett találnom minél előbb, de egyszerűen nem hagyott érvényesülni. 
Elmutogattam a kézpecséteket és aktiváltam Shinranbashou nevű jutsut aminek segítségével bármilyen szilárd halmazállapotú anyagot le tudok másolni és fel tudom venni annak tulajdonságait. Elrugaszkodtam a földtől és megcéloztam az egyik masszívabbnak tűnő követ, de elkéstem. Sokkal gyorsabb volt, mint én. Egy szempillantásnyi időm volt és a lány már előttem volt. Pengéje a torkom alatt volt, de valamiért nem végzett velem azonnal. Smaragd szín szemei belefúródtak a lelkembe és fürkészték annak minden rezdülését. Lélektükreim azonban egyáltalán nem közvetítettek ellenséges szándékot, sokkal inkább kíváncsiság tükröződött bennük. Aztán egy pillanatra meghallottam a Nibit. 
Nem lankadhat a figyelmed! Nem szeretnék ebben a világban ragadni…
Abban a pillanatban a lány egy kicsit hátrahőkölt, amit először nem tudtam mire vélni, de aztán rájöttem, hogy mi lehetett az oka figyelmetlenségének. A szemeim valószínűleg átalakultak és mivel a Nibi chakrájának egy jelentősebb részét szabadítottam fel ezért a vonásaim is talán egy kissé erőteljesebbé váltak. Először arra gondoltam, hogy eltaszítom magamtól a lányt, aztán belém hasított, hogy akkor valószínűleg következő alkalommal nem fog megállni és elvágja a torkomat. Így hát végül ismét a hátrálás mellett döntöttem, de ezúttal nem elégedtem meg ennyivel. 
- Katon Goukakyouu no Jutsu. 
A nagyméretű tűz labda lassan vánszorgott felé, akinek a nevét még mindig nem sikerült megtudnom, de már eldöntöttem magamban addig nem megyek sehova, amíg nem derítem ki. Egy zöld villanást láttam csupán és tűzgolyó a sziklának csapódott feketére festette azt. 
- Milyen mágia volt ez? Szóval te úgy varázsolsz, hogy előbb azokat a furcsa kézjeleket használod, aztán kimondod az igét. Érdekes egy helyről jöhetsz…
Nem volt időm reagálni, mert már érkezett a következő csapás, amit ismét csak úgy sikerült elkerülnöm, hogy chakrával gyorsítottam fel a mozgásomat. Az már nyilvánvalóvá vált, hogy nem akar megölni, inkább csak tanulmányoz. Vajon meddig játszhatjuk ezt anélkül, hogy ne hívjuk fel más figyelmét. Viszont azt gondolom, hogy valamit nekem is mutatnom kellene. Ismét elmutogattam villámgyorsan a mindent asszimiláló technika pecsétjeit és megfogtam ennek az ősi várnak az egyik kövét. Éreztem amint a bőröm abban a pillanatban felveszi a kő keménységét. Megfordultam és éppen akkor érkezett egy vágás a fehér hajú szépségtől. Egyenesen a bal vállamra célzott, én azonban csupán felemeltem a karomat és jobb csuklómmal egy hanyag mozdulattal hárítottam a pengét amely meg sem karcolt igazán. Azonban a kabátomat átvágta. A lány szeme tágra nyílt aztán egy kicsit meghátrált. Úgy látszik, hogy most ő is latolgatja az esélyeget. Ezzel a hihetetlen gyors mozgással, azonban olyan előnyre tesz szert, amit csak akkor tudok ellensúlyozni ha valami olyan védelmet veszek fel, ami állandó. Most azonban rajtam volt a sor, hogy támadjak. Ezúttal viszont egy kis teret és időt kellett nyernem magamnak… „Shougekiha”! A Nibi chakrájának egy kisebb mennyiségét felhalmozva a földre csaptam és ütésem nyomán egy hatalmas lökéshullám indult útnak, amely nem csak a földet repesztette fel, de a környező fal maradványokat is teljesen letarolta. Ellenfelem egy hirtelen villanás kíséretében eltűnt. Én azonban úgy éreztem, hogy ahol hozzám ért a kardja a bal csuklómnál a jutsu ellenére is valami baj van. Odapillantottam és teljesen megdöbbentem. Bár a technika még működésben volt a vágás nyoma meglátszódott és a bőrömet mintha szétmarta volna valami savszerű. Mint egy friss égési sérülés. Vagy valamivel be van kenve a pengéje, vagy olyan különleges fémből kovácsolták, aminek ilyen hatása van a bőrre. Rendben akkor az elsődleges védelem kilőve. Feloldottam a jutsut, de egy kéz hirtelen megragadta a bal vállamat. Jobbról érkezett a kard pengéje és egyenesen a bordáim közé célzott. Ezek szerint ő is egyel magasabb fokozatba kapcsolt. Kékszínű lobogó chakra materializálódott körülöttem, és amikor már csak pár centire lehetett a lány pengéje tőlem, a bijuu egyik farka teljesen láthatóvá vált amint rácsavarodik a kardra és megállítja azt. Ez most egyáltalán nem szándékos védekezés volt, most a Nibi mentette meg az életemet. Így is nagyon sokkal tartozom már neki, de azt hiszem ezt is csak felírom a többi közé. „Mi lenne velem nélküled?”…
Egy ütést éreztem a tarkómon. Egy hideg kéz ért hozzám majd a világ elsötétedett…




A következő, amire emlékszem egy hideg cella volt. A várfalból ítélve még mindig ugyan azon a helyen lehettem csupán csak leütött a lány és aztán valószínűleg bedugott ebbe a zárkába. Normál körülmények között megolvasztanám a rácsokat és már rohannék is, de most egyszerűen nem akaródzott elmenni. Vigyázz figyel minket!
Valóban a félhomályban egy szék volt. Nem láttam pontosan, hogy ki volt, de sejtettem, hogy ő lesz az. Eljött a válaszok ideje gondoltam magamban, de vajon ki fog válaszokat kapni?
- Akkor kezdjük az elején Kenshiro Karu. Szerintem egyszerűen csak Karunak foglak hívni mostantól. Megspórolom neked a kérdést. Hívj egyszerűen csak Cirinek…
Tehát Cirinek hívják őt. A fene teljesen le vagyok blokkolva, mint valami kis óvodás. 
- Szóval mesélj csak nekem, hogy honnan jössz?
A következő fél órát nagyjából azzal töltöttük, hogy elmeséltem miként kerültem ide, aztán csak kémleltük egymást illetve inkább csak ő engem, mert a fáklya fénye őt már nem világította meg, csak a lábát láttam tisztán. 
- Tegyük fel, hogy elhiszem a mesédet… Viszont most azt kellene kitalálnunk, hogy miként tudunk visszaküldeni téged a világodba anélkül, hogy még több galibát okoznánk. 
- És mi van akkor, ha én nem akarok elmenni? 
A hangom egy kicsit megremegett és közben próbáltam keresni a lány pillantását, de hiába szokott hozzá a szemem a sötétséghez, most valahogy nem láttam mintha valami természetfeletti sötétség ült volna le közénk. 
- Mi van akkor, ha nincs más választásod Karu?
- Akkor megteszek mindent, hogy ne kelljen elmennem. 
- Én viszont azt szeretném, ha minél hamarabb elmennél innen. Mivel úgy érzem, hogy ez valahol az én hibám is ezért mindenképpen segíteni fogok neked. Miért akarnál itt maradni? Mi van itt neked, ami olyan fontos lenne, hogy az életed feladnád érte? Főleg ha az a démon benned nem maradhat távol a világodtól, akkor vissza kell jutnod sürgősen... 
A szavai, mint kés hatoltak szívembe. Emlékképek rohantak meg és a fájdalmat csupán csak egy kósza legördülő könnycsepp tükrözte arcomon. A lány fölállt és végre közelebb lépett a rácsokhoz. Ajka nagyon közel került hozzám, éreztem leheletét az arcomon. Teljesen elfelejtettem minden körülményt, hogy miként kerültem ide és mi ez a világ, ott abban a pillanatban csak ő számított. Ott álltunk ő és én egymással szemben, a rács jelképesen közöttük, mi pedig csak lestük a másikat. Aztán az ösztön és talán a szeretet utáni vágy, megmozdították a jobb karomat. kinyúltam a rácson keresztül, megragadtam a lány vékony csípőjét és odarántottam a rácshoz…
Az egész csak egy röpke pillanatig tartott. Szemének mélyzöld árnyalata könnyeket csal az enyémbe, de ezt ő már nem láthatja, mert egy zöld villanás kíséretében semmivé vált. 




A következő napokban teljesen elzárkózott előlem Ciri és csak azt sikerült megbeszélnünk, hogy én hol is vagyok és szerinte miként kerülhettem ide. Viszont egy dologban sajnos egyet kellett értenem vele. Előbb vagy utóbb vissza kell jutnom a saját világomba a Nibi miatt biztosan. Amikor elmeséltem neki a történetemet nagyvonalakban akkor is csak olyan volt, mint egy érzelemmentes gép, teljesen elutasító volt. A legutóbbi akcióm óta úgy néz rám, mint egy tárgyra, mintha menekülne valami elől... Én viszont akármennyit is ülök a rácsok mögött, nem vagyok egyedül, és közben pedig kezdem úgy érezni, hogy megtalálom ismét csak önmagamat. Bár a lány ignorált engem és úgy kezelt mintha mi sem történt volna, de éreztem, hogy vékony jégen vagyunk, és ha egyszer átszakad ez a fagyos páncél, akkor nem fogjuk tudni megállítani az érzelmeket. Valahol titkon még reménykedtem is benne. Egyik nap aztán kitértünk a képességekre. - Értem szóval nálatok ezek az úgy nevezett jutsuk a mágiák!
- Igen de figyelj elmondhatom még egyszer ha gondolod, ez az egész biztos idegen neked, talán túl sok információ is így egyszerre. 
- Oh Karu ha te azt tudnád hány kultúrát láttam már életemben… - Majd napok óta először láttam ismét mosolyt kiülni az arcára. Nem esküdnék meg, de talán még rám is kacsintott. 
- Biztos vagyok benne, hogy én vagyok az idősebb kis lány! – Nevettem fel. 
- Az meglehet, de abban biztos vagyok, hogy annyi helyen nem jártál, mint én. 
- Ha már itt tartunk mi a te különleges képességed? És miért van a hercegnő bezárva egy ilyen régi várba, ami második ránézésre nem is tűnik olyan elhagyatottnak. 
- Hát szerintem ez nem a megfelelő hely és idő… de talán egyszer majd elmondom. Holnap visszatérnek apámék és lesz egy kisebb összejövetel itt. Szerettem volna, ha addig vissza tudlak küldeni, de a varázslónők segítségét kell valószínűleg kérnem…
- És kik azok…
A kérdést már nem is tudtam befejezni, mert a lány ismét nagyon gyorsan eltűnt. Gondolom az egyik különleges képessége a teleportálás lesz. Ez még az én világomban is nagyon ritka tulajdonság. Biztos itt sem osztogatják minden utcasarkon. 
Valami förtelmes üvöltést hallottam az udvar felől, aztán mintha penge ért volna pengét. Ne! Most kaptam csak vissza nem veszíthetem el megint. „Katon: Itami”. A plazma sugár úgy vágta át az erős acél pántokat, mint forró kés a vajat. Rohantam fel a lépcsőn, majd feltéptem az első fa ajtót, amit megláttam. Szerencsémre ez pont az udvarra nyílt. A látvány, ami fogadott egy pillanatra megrémített. Gyerekkoromban hallottam sok mesét a sárkányokról, de valahogy így is képzeltem el őket. A dög befészkelte magát a várudvarra és a lány hiába volt gyors és pontos, kecses pengéje lepattant a bestia pikkelyeiről. Itt bizony valami erősebbhez kell folyamodni, már meg is volt a tervem. 
Rohanás közben a Nibi lángaji csaptak fel körülöttem, ahogy aktiváltam a Fuuzen Henge nevű jutsut aminek segítségével fel tudtam venni a bijuum alakját. A nagyméretű bestia eddig a lánnyal volt elfoglalva, de aztán feltűnt neki a felemás szemű macskadémon és egy pillanatra az egész csatatér megfagyott… Aztán a lendület, amivel rohantam csak hatványozódott, ahogy felvettem a Nibi alakját. Sikerült nekiütközni a bestiának és teljesen megzavarni. Valószínűleg olyan váratlanul érte a támadás, hogy ettől sokkolhatott le. Persze nem mind egy, hogy harcolunk egy fürge légyel aztán egy másik légy nekünk ront, és közben megsokszorozza a méretét, valahogy így képzeltem el a bestia szemszögét. Gyorsan feloldottam a jutsut és miközben a föld felé zuhantam már üvöltöttem is a közelben helyezkedő Cirinek.
- Ne várj sokat, támadj rá. Lehetőleg olyan helyen ahol átütöd a pikkelyeket a kardoddal. 
Közben már alkottam meg a kézjeleket. „Katon: Itami!” A felvillanó plazmanyaláb most kékes színben mutatkozott meg, ennek feltehetően az az oka, hogy szinte minden támadásomat az ő chakrájából csinálom. Már megszoktam, mintha a sajátom lenne. A kivételesen forró chakra tömeg telibe találta a szörnyeteg egyik lábát és egy jó három méteres vágást sikerült ejtenem rajta. Ekkor mozdult meg és hatalmas szárnyait kitárva talán már menekülőre fogta volna, de ekkor lépett akcióba Ciri. Csupán csak villanásokat láttam a szörnyeteg feje körül, aztán hirtelen imbolyogni kezdett én pedig tudtam, hogy itt a vége. Chakrát koncentráltam a lábamba és hátrébb ugrottam egy legalább harminc métert. Amint a szörny feje is földet ért látszott rajta, hogy a lány megfogadta a tanácsomat és sikerült nem csak megvakítani a bestiát, de még a koponyája alá is bejutott a kecses penge. 
- Köszönöm a segítséget. – Azzal rám mosolygott ismét.
- Ugyan már semmiség, nyilván nélkülem is tudtál volna végezni vele, de… - A franc mi vagyok én valami kis iskolás… Miért nem tudok egy épkézláb mondatot kinyögni…
- De, mi? – Kacagott miközben lekászálódott a sárkány fejéről. Megpróbáltam lesegíteni, de látszott még rajta, hogy távolságtartó. Hiszen csak alig több mint egy hete ismerjük egymást, de én belül úgy érzem mintha egész életemeben ismertem volna.  
- Áh semmi, csak azt hittem, hogy életveszélyben vagy, vagy valami ilyesmi. – Vakartam meg közben a fejem, talán kicsit el is pirultam, de gyorsan bedobtam egy új témát. – Szóval akkor most menjek vissza a cellába? Nem úgy volt, hogy este jönnek az ismerőseid? 
- Hát terveztem, hogy megbeszéljük, és ma este inkább ott leszel a kis összejövetelen, így legalább szemmel tudlak tartani és nem csinálsz több galibát itt nekem…
Ez után a megjegyzés után már inkább csak dadogtam, de aztán inkább magamtól visszamentem az alagsorba. Rendbe kellett tenni a dolgokat. Kezdésnek nagy nehezen megoldottam, hogy zárka amúgy elég nehéz rácsos részét feltámasztottam a falhoz, aztán megpróbáltam a zárat is megjavítani az ajtón. Be kell vallanom sem a zár javítás sem a rend rakás nem az én szakmám, inkább rendetlenséget tudok okozni, de inkább mondanám magam harcosnak, aki valami elfelejtett eszméért küzd… Talán most sikerült megtalálnom azt, aki az én életemben is rendet tesz. 
Eljött az este és igazából úgy éreztem, hogy én leszek a bárány a farkasok között. Pedig már lassan kezdtem magam otthonosan érezni a priccsen a rácsok között. Miután rendbe raktuk a dolgokat és eltüntettük ezt a sárkányszerű hullát is az udvarról Ciri elmesélte, hogy ezek környékbeli lények és mondott valami furcsa nevet is, amit nem sikerült megjegyeznem, nekem egyszerűen csak sárkány marad. Az igazi sárkányok azonban csak ma este várhatóak. Ciri mesélt már nekem az itteni emberekről és szokásokról, hogy ne legyek annyira lemaradva és talán jobb is, ha tudom, hogy a nevelő apja ennek a világnak az egyik legképzettebb harcosa. Hát igen én is beletenyerelek a dolgokba szokás szerint. A Nibi azonban mostanában szokatlanul csendes, mintha valami nem tetszene neki, vagy nem is tudom megmagyarázni ezt az érzést…
- Na, jól van Karu itt az idő. Elmondtam nagyjából a történetedet és eléggé meglepett, hogy nyugodtan fogadták. Talán túlságosan is nyugodtan. Amit tudnod kell, hogy azonnal át fogják nézni az elmédet az sem kizárt, hogy már átvilágítottak…
- Várjunk csak. – Torpantam meg egy pillanatra. – Azt nem mondtad, hogy a nevelőapádnak ilyen képességei is vannak…
- Nem ő az te… - Nevetett fel a zöldszemű szépség és belém karolt, amin eléggé meglepődtem. Vettem egy nagy levegőt és megindultam a lánnyal az oldalamon, a lánnyal, akit a világon a legjobban kívántam és mégis úgy éreztem talán sosem lehet enyém. 
Amint beléptünk az egyik nagyobb terembe, talán még trón teremnek is elment kb ezer évvel ezelőtt az állapotát tekintve, meg is pillantottam a kisebb tömeget. Elég sokan voltak és nagyjából stimmelt is azzal ahogy elképzeltem ezeket a harcosokat, varázslónőket, kereskedőket és művészeket. Bemutatkoztam illedelmesen mindenkinek és pár dicsérő szó után igyekeztem is odébb állni. Éreztem, ez nem az én világom, de hát én már a saját világomban is egy idegennek számítok. Talán ilyen érzés nincstelennek lenni. Már csak Matatabit mondhatom magaménak, ő lett az én egész világom, amíg meg nem találtam Cirit, de minket elképzelhetetlen távolságok választanak el. Amikor aztán a fekete hajú varázslónő is eljutott hozzám akit Yennefernek hívnak és mondhatni Ciri nevelő anyja, egy furcsa jelent játszódott le.
- Igen engem Kenshiro Karunak hívnak és köszönöm, hogy hozzájárultak, hogy még egy kicsit maradjak… - Ekkor azonban valami furcsát éreztem meg a tudatom peremén, egy idegent. Az egész csak egy pillanatig tartott és még mielőtt a Nibi közbeléphetett volna már el is múlt. 
- Részemről az öröm Karu. Látom fiatal korod ellenére már elég sok mindenen keresztül mentél sajnálom a veszteségedet, de azt hiszem nem ez az a hely, ahol rálelsz a vigaszra.
- Hogy mondta? – Kérdeztem vissza nyersen, mert tudtam, hogy most egy pillanat alatt kiolvasta a gondolataimat vagy talán látta az egész életemet. 
- Oh Yen hát itt vagy? – Geralt érkezett, meg mint a felmentő sereg. Annak ellenére, hogy Fehér Farkasnak hívják itt most inkább egy házigazda szerepét töltötte be. – Azt hittem megbeszéltük Yen, hogy nem olvasol mások gondolataiban.
- Mondtam már Geralt, hogy ne hívj így mások előtt… - Mordult rá a nő.
- Bocsásd, meg a kellemetlenséget fiam inkább gyere, igyál velünk egyet… Ciri mesélte, hogy segítettél neki még mielőtt ideértünk…
- Köszönöm szépen a meghívást, de azt hiszem, most inkább kiszellőztetném a fejem. 
Azzal fogtam magam és elindultam a felső szintre ahol tudtam, hogy van az a pofás kis terasz. Tényleg egy kis levegőre vágytam. Volt itt minden törpétől kezdve a trubadúron keresztül minden és persze rengeteg pia, de jó volt őket együtt látni. A családomra emlékeztetett, akiket már önnön hibámból rég elvesztettem. Megéri egyáltalán ez az egész? Mindenkit elveszítek. 
Az erkélyről jól be lehetett látni holdvilágnál a gyönyörű környéket. Matatabi is visszahúzódott, tudja jól, hogy ilyenkor nem is érdemes velem beszélni. Chizune elvesztése óta ez volt az első olyan időszakom, hogy nem éreztem magam teljesen egyedül és azt vettem észre, hogy a kísérteties hasonlóság miatt, vagy talán az égető különbségek hatására, de kezdek lassan beleszeretni a lányba. De hát miket is gondoltam.
- Végre megvagy Karu. Nem találtalak lent. – Szólított meg Ciri.
- Igen gondoltam, hogy most már nyilván mindenki tud mindent, egy kis idő kell, hogy megszokjam, itt így mennek a dolgok. 
- Igen szerettem volna bocs… - Félbeszakítottam…
- A szemem előtt ölték meg. – Itt már egy könnycsepp is legördült arcomon, de elnéztem a messzeségbe, nem néztem vissza a lányra. – Ott álltam tőle annyira, mint innen a szoba másik oldala, amikor leszúrták a szemem láttára érted? A karjaimban vérzett el!
- Karu figyelj beszéltem velük és… - Nem engedtem ismét, hogy végig mondja, amit szeretett volna. 
- Akárhányszor csak rád nézek, őt látom. Szerettem őt jobban az életemnél. Mindent megadnék érte, hogy vissza kapjam. MINDENT! És amikor az élet úgy hozza, hogy találok valakit, akit tudnék, legalább annyira, vagy még jobban szeretni akkor kiderül, hogy egy világ van köztünk és ellenünk.
Lassan megfordulok és látom, hogy Ciri teljesen meg van dermedve. Hát igen én sem hittem volna, hogy a mai este így fog végződni számomra.
- Bocsánat ne haragudj Ciri, nem kellett volna. Túl messzire mentem. Jó éjszakát, holnap remélem, találkozunk és kitaláljuk, hogy juthatok vissza oda ahonnan jöttem.
Chakrát koncentráltam a lábamba elrugaszkodtam a párkányról. Az egész olyan mesebeli volt. Nem láttam, hogy hol fogok földet érni, csak az számított, hogy minél messzebb innen. most valahogy arra volt szükségem. A jól ismert zöld villanás után most azonban mellettem materializálódott a lány és a következő pillanatban már egy tó jéghideg vize mellett találtam magunkat. Nem értettem Ciri felindulását, meg, hogy most igazából hol is vagyunk, vagy, hogy miért hozott ide.- Figyelj én tényle…
- Legalább egyszer tudnád, hogy mikor kell befogni…Majd a lány megcsókolt és az egész világ fenekestül felfordult. Ajkát az enyémre tapasztotta és véget vetett a szenvedéssel töltött éveknek egy pillanat alatt. Valamilyen kis csónakházban voltunk a tó mellett. Felkaptam és a falhoz nyomtam. Éreztem magamban a ragadozót, aki végre becserkészte áldozatát. Minden kín és nyomor egy pillanat alatt semmivé lett. Ciri nagyon sok mindenben hasonlít Chizunéra, de mégis valahol érezni, hogy egy másik világ szülötte és őt nem kötik a szabályok. Igazából, ha jól értelmezem, semmilyen szabály nem köti őt és talán ebbe is szerettem bele ilyen gyorsan. A falhoz nyomtam Cirit és egy erősebb mozdulattal letéptem róla az ingjét. Talán túlzásba estem? Amilyen élvezettel harap bele a nyakamba inkább azt gondolom jó nyomon járok. Ez a lány minden, amire vágytam. Ezen az éjszakán egymáséi lettünk és én visszavonhatatlanul beleszerettem.




A tópartnál eltöltött mesés éjszaka után elmesélte, hogy a varázslónők segítségével talán sikerülhet megoldani, hogy feloldják a pecsétemet és mivel ebben a világban nem az én valóságom szabályai érvényesek, ezért elméletben túlélhetem a beavatkozást.
- Tudom Matatabi hogy valahol mélyen legbelül mindig is erre vágytál. Persze ismersz, de ne felejtsd, el én is ismerlek téged. Tudom, hogy vágysz a testvéreid után és akármilyen jó viszonyba kerültünk, te akkor is annak a világnak a része maradsz… igen tudom, hogy ez egy veszélyes vállalkozás és akár az életembe is kerülhet, de ha úgy alakul vissza tudnak pecsételni belém és akkor talán még van esélyem… Figyelj, ha meg sem próbálom, akkor azt életem végéig bánni fogom… Ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra ha visszaértünk a mi világunkba. Tudom, tudom… - majd elnevettem magam és folytattam a kis sétámat a környező hegyekben.
Khaer Morhen egy nagyon szép hely és bár a világuk más részeit még nem láttam, de úgy érzem, mint ha itthon lennék. A varázslatok és kínlódással töltött napok után végül sikerült külön választani Matatabit tőlem. Megőrjít az üresség, amit érzek, de valahogy tovább kell lépnem. Mi azelőtt is két külön lény voltunk. Vajon tényleg lehetséges újra így élni? Napokig fetrengtem a priccsemen a pincében. Megszoktam ezt a helyet és nem is nagyon akartam ilyen állapotban mutatkozni senki előtt. Bár a witcherek ismét elhagyták a várat és a varázslónők is elmentek. Ciri itt maradt velem, de úgy éreztem, hogy inkább nem kéne ilyen állapotban látnia. Viszont a Nibi nagyon jól érezte magát. Végre ismét szabad volt élvezhette a napsütést és a szabadság minden apró örömét. Tudtam azonban én is, amit ő. Nem maradhat itt, ahogy valószínűleg én sem.
Ciri elméje gyengéden kapcsolódott az enyémhez és a lány jelenléte olyan nyugodtsággal töltött el, hogy sikerült kizárnom az iszonyatos testi és lelki fájdalmakat és a gyógyulásra koncentrálnom. Ez is egy olyan sarkalatos pontja volt a különválásnak, mint a chakra. ismét csak magam voltam a saját chakrámból kellett gazdálkodnom és a gyors gyógyulást is elfelejthettem. De kárpótolt az amilyen boldognak a Matatabit láttam. Egy nap aztán a lány berontott a pincéből átalakított kis szobámba.
- Megvan! Karu megvan! Megtaláltam a világotokat. 
- Nem mondod komolyan? – Egy felöl örültem, mert Matatabi végre visszakerül a ninja világba, más felől azonban teljesen össze voltam törve. Most azonban jobban kezeltem a dolgot, mint vártam, mert már felkészítettem magam lelkileg a búcsúzásra.- Ha gondolod, most mehetünk is. Figyelj Karu nem nagyon szeretném ezt húzni. Mindenkinek vissza kell térnie oda ahova rendeltett ez így van jól. 
Utáltam magam érte, de tudtam, hogy igazat beszél… Hosszan beszélgettünk és búcsúzkodtunk, még a Nibi is elköszönt Ciritől. Érztem, ő is megekdvelte.
Esős nap volt és a Nibi tüze is valahogy most nem volt olyan világos, mint amilyennek megismertem. Ő is tudta, hogy most el kell hagynunk egy világot és egy barátot. A lány zöld szemében csak a bánatot láttam és gondolom ő is ezt fedezte fel az enyémben. A kisebb domb méretű bijuu lehajtotta a fejét, hogy Ciri megérinthesse, majd belém karolt és abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy feketelyuk húzna be a semmibe. A világokat elválasztó falon ütött rés egy szempillantás alatt eltűntetett minket Ciri síkjáról. Utazás közben a gyomrom a tetejére állt, de megembereltem magam. Aztán ismét csak egy szempillantás alatt öltöttünk alakot egy ismerős helyen. 
- Hát én azt hiszem, nekem most gyorsan vissza kell mennem mielőtt valaki, észrevesz.  – Mondta a lány.
- Ne menj, még kérlek! – Kérleltem…
- Karu engedd el őt, minél tovább húzod annál nehezebb lesz. – Szólalt meg a Nibi most először életemben hallottam a hangját. Olyan volt, nem is tudom, mintha egy istennő lenne…
Ott álltam Matatabi és Ciri között. Két különböző világ, két különböző út. Ha rálépek az egyikre, akkor már nincs vissza út. Azt mondják, az élet folyamatosan választás elé kényszerít minket. Az ilyen választásokra azonban valószínűleg sosincs felkészülve az ember. Olyan ez mintha azt kéne kiválasztanom, hogy melyik karomtól akarok megszabadulni. 
Egy végtelenül hosszú pillanatig néztem a felemás szempárt és legbelül éreztem, ő is tudja. Már meghoztam a döntésemet. Még akkor is néztem a lobogó lángokat, amikor megragadtam Ciri kezét. 
- Vigyázz rá Ciri. Ő egy jó ember és nagyon fontos nekem. – Szólalt meg a Nibi utoljára.
Bár a lány könnyezett, de mosolyogva csókolt meg, aztán már csak bólintottam egyet a Nibi felé, aki viszonozta ezt, mi már szavak nélkül is megértjük egymást. Köszönök neked mindent Matatabi amit értem tettél! Örökre a szívembe zártalak! Gondoltam, majd ismét megcsókoltam a zöldszemű lányt és egy smaragdszín villanás kíséretében eltűntünk…



Hogy mindenkinek előre megvan írva a sorsa? Én nem hiszek ebben. Inkább azt mondanám, hogy mindenki úgy alakítja az életét, ahogy akarja. Valósítsd meg az álmaid? Hah micsoda klisé, inkább hagyd, hogy az álmaid jöjjenek el hozzád ahogy engem is megtaláltak. Hogy valaha visszatérek-e még ide? Nem tudom megmondani, de amíg a tér és idő úrnője Cirilla Fiona Elen Riannon életem szerelme, addig még az sincs kizárva…!


A hozzászólást Kenshiro Karu összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 28 2016, 13:04-kor.
Kenshiro Karu
Kenshiro Karu
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)


Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Hattori Arata Pént. Nov. 25 2016, 00:48

 Tisztelettel és sajnos nem éppen a legjobb szájízzel, de jelezni kívánom minden résztvevő és a későbbi zsűri számára, hogy:




Hattori Arata karakteremmel a versenytől a mai napon visszalépek.


Indokaim a visszalépésre: Nos ez érdekes lehet, mert a kérdéses mű úgymond... hát, papíron készen van. Facebookon is láthatta az, aki benne van a csoportban, hogy tervben volt a beadása, viszont... no, hogy mondjam. Ez amolyan írói dolog. A kész művet jómagam nem érzem olyannak, amit a nagyközönséggel megosztanék. Az én szememben egyszerűen nem tökéletes, bárhogy csiszolok rajta, nem érzem egyik karaktert sem. Lehet, hogy másnak tetszene, de én már-már a kitörlésén filóztam, amit csakis azért nem tettem meg, mert mégis elég sok időt öltem bele. Hogy is mondjam... nagy lelkesedéssel vágtam bele, már az elején megírtam, de most, amikor leültem és nekiálltam a maradékot hozzátenni, valahogy az átolvasás alatt bennem volt végig, hogy ez nem jó. Hogy miért, arra konkrétan választ nem tudnék adni, ahogy mondtam, ez amolyan írói dolog (Jersey-módi Very Happy ) vagy mifene. Nem érzem, hogy a szavak egymás mellett lennének, nem érzem, hogy Arata és Percy karakterkoncepciója jó lenne, nem érzem a harcot sem épp megfelelőnek. Lehet, hogy túl elhamarkodottan választottam ellenfelet, lehet, hogy nem jót választottam, az is lehet, hogy a +10-es lista nem volt megfelelő... nem tudom. Valahol hibádzik valami, ami miatt az egész borul a szememben. Nem igazán tudom máshogy megmagyarázni ezt sajnos Sad Mindenesetre, ha valaki kíváncsi rá, szívesen elküldöm neki privátban a dolgot, de pályaműnek nem adnám be, újat írni pedig már ugyebár nincs időm és hirtelen nem is tudnám, hogy mit alkotnék, ha lehetne.

Köszönettel és Tisztelettel:
Hattori Arata, aki sok sikert kíván minden versenyzőnek és ígéri, hogy közönségszavazni azért fog Very Happy


Slava Gundan!
Hattori Arata
Hattori Arata
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1336
Elosztható Taijutsu Pontok : 105

Állóképesség : 320 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 316 (B)
Ügyesség/Reflex : 600 (A)
Pusztakezes Harc : 300 (B)

Specializálódás : Awaton

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Chutaicho
Chakraszint: 1272

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Akihiro Jaken Szomb. Nov. 26 2016, 10:53

Attól tartok, hogy nekem is vissza kell lépnem a versenytől. Az utóbbi három hetem baromi zűrös volt, de erre nem tudom fogni a visszalépést, mert tudtam volna időt szakítani a versenyre. Az igazság az, hogy nagyon elment a kedvem az írástól. Ennek az oka pedig nem más, mint hogy már megint csak várok a játéktéren. Egyfolytában csak állok és várok, amióta a front elkezdődött, pedig már előtte sem volt valami hű de gyors a tempó. Március elején írtam az első posztot a frontra, és mire mindenki írt, és így én is tudtam végre újra írni, április vége volt. Aztán végre elindultunk. A következő posztomat május 23.-án, majd június 12.-én írtam. Itt egy kicsit beindultak a dolgok, csak két hetet kellett várnom. És így tovább. Pedig én mindig határidőn belül, gyakran aznap írtam, hogy a sorrendben előttem lévő írt. Viszont ekkor nem volt gondom, az 1-1,5 hetes körváltás még teljesen jó, bármennyire is írnék minden egyes nap. Viszont már megint állunk, lassan ismét egy teljes hónapja. És ez sajnos igencsak elveszi a kedvemet az írástól. Elvégre, nem lehet egy karaktert szinte csak és kizárólag élményekkel fejleszteni.
Úgyhogy sajnálom, de a rengeteg lelkesedésem lassan a végéhez közelít, ezért nem születhet meg a Vasember elleni harcom, legalábbis olyan minőségben, amilyenben meg szeretném írni.
Akihiro Jaken
Akihiro Jaken
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 2298
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 398 (B) / 150 (C) - súlyokkal
Gyorsaság : 1500 (S+) / 800 (S) - súlyokkal
Ügyesség/Reflex : 1000 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: S+
Rang: Jounin
Chakraszint: 1612

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Hyuuga Emiko Vas. Nov. 27 2016, 14:59

Hyuuga Emi vs. Misaka Mikoto

Az este hűvös volt, cserébe a csillagokat nem takarták el az égen úszó felhők, mint az elmúlt egy hétben. Emi a maszkját nézegette, úgy érezte egy másik személyiséget kapott, amikor elfogadta az ajándékot. Tekintetét újra fókuszálta, ezúttal a fényes pontokat igyekezett szemügyre venni, amik kész térképet alkottak. Néhány perc után fejét oldalra fordította, a róka maszkot pedig maga mellé helyezte a földre. Furcsa érzése volt, mintha nem lenne minden teljesen rendben. Pedig a terepet többször ellenőrizte a Byakugan segítségével, abban a néhány kilométeres körzetben senkit sem látott. Vett egy mély levegőt, aztán lehunyta a szemét.
Fogalma sem volt mennyit aludhatott, de nem túl sokat, mert még mindig fáradtnak érezte magát. Azonban erős szél támadt és egyre nehezebben kapott levegőt. Mintha a tüdejéből szívták volna ki az életet adó oxigént, mire elkezdett köhögni. Erős fény tört elő valahonnan, bár az irányát képtelen volt meghatározni. Felállt és tett néhány bizonytalan lépést, majd hirtelen megállt. A szél elült, a hőmérséklet is mintha kicsit megemelkedett volna. A Hyuuga lány azonnal chakrát vezetett a szemébe, aztán aktiválta Dojutsuját. Szorult helyzetekben mindig a segítségére volt, ám jelen pillanatban megrémítette, amit látott, vagyis pontosabban az, amit nem látott. Az előbbi jelenséget nem okozhatta sima szél, tehát azt hitte valaki megtámadta. Csakhogy erről szó sem volt, sőt néhány másodperc múlva esett le neki, mégis hol van. Kikapcsolta a Byakugant és ezúttal szabad szemmel nézett körbe. A táj teljesen megváltozott, hatalmas dobozokat látott, valamint egy pár sínt, amit eddig csak bányában látott. Ahogy egyre jobban megvizsgálta a környezetét, észrevette a közelben lévő folyót. Tekintete ide-oda cikázott, aztán hirtelen megállapodott egy hídon. De ez nem akármilyen híd volt, még soha nem látott ekkorát ezelőtt. Mintha fémből lett volna, ám erre nem esküdött volna meg.
*Na jó, mégis hol vagyok?* Tette fel magának a kérdést, amire sajnos nem ismerte a választ. Került már korábban is szorult helyzetekbe, viszont akkor legalább nagyjából tisztában volt azzal, mégis merrefelé sodorta az élet. Annyit leszűrt az egészből, hogy egy folyópartra került, de semmi egyebet.
Hirtelen zajra lett figyelmes, és már nyúlt volna egy fegyverért, kénytelen volt rájönni, csak ő van itt, semmilyen más eszköze.
*Akkor azzal gazdálkodunk, amink van.* Futott át agyán a gondolat, miközben apró chakra karmokat hozott létre az ujjai végén. A hatalmas fém ládák felől jött a hang, tehát arra kezdett el menni. A napszak nem változott, ám mégis jóval világosabb volt, furcsa fényforrások gondoskodtak erről. Ismételten bekapcsolta a Kekkei Genkai-t, hátha így többet megtud arról, mégis mi folyik körülötte. Még mindig semmi, kizárólag a tárgyak körvonalát látta. Aztán hirtelen észrevett egy nagy kupacot, mintha a sínekből rakták volna össze, de elég hanyag módon. Ahogy jobban koncentrált, a hosszú fém szálak alatt mintha egy ember körvonalazódott volna ki.
*Nincs chakrahálózata, vagy semmi ahhoz hasonló. Most már tényleg ideje lenne kiderítenem, hogy mégis miféle helyen vagyok.* Amint ezt a gondolatmenetet befejezte, kis chakrát koncentrált a lábába és néhány gyors szökkenés kíséretében ott termett. Fizikai ereje ugyan sokkal nagyobbnak számított, mint ami elvárható lett volna testalkata alapján, mégis úgy döntött, a sínek lebontásának nem kezd neki. Ugyanis egyből kiderül, mégis mi volt az előbb hallott zaj. Leguggolt, s így jobban szemügyre tudta venni az elé táruló képet. Dojutsuját kikapcsolta, mert rájött, hogy nincs szüksége rá. A fém rudak alatt feküdt egy lány, nála jóval fiatalabb lehetett, bár a fény ide kevésbé jutott el. Karján végig folyt a vére, deréktól lefelé pedig betemették a sínek és már alig lélegzett. Emi abban sem volt biztos, hogy egyáltalán életben van.
*Jól van, orvosi kiképzést ugyan sosem kaptam, de meg kell birkóznom ezzel az egyszerű feladattal. Tehát, szépen ellenőrzöm a pulzusát, aztán valahogy megpróbálom innen kiszabadítani. Azt sem tudom ki vagy mi tette ezt vele, de remélem már messze jár. Na, akkor lássunk neki!* Biztatta magát a Hyuuga, majd kicsit remegő kézzel odanyúlt a lány nyakához. Közben akaratlanul is eltévedt a keze a fején lévő különös tárgy irányába. Látott már extrém szemüvegeket és ő is hordott korábban napszemüveget álcázás céljából, azonban ez teljesen másként nézett ki. Mutató és középső ujját kinyújtotta, aztán hozzáérintette a nyakhoz és a pulzust próbálta meg kitapintani. Halk nyöszörgés hallatszott, utána nem mozdult többé a barna hajú fiatal. Emi hiába próbálta élesztgetni, semmire nem reagált és már a pulzusát sem érezte.
*Épp, hogy végre kijutottam a háború szörnyűségeiből, máris itt van egy újabb. Vajon ki tehetett ilyesmit? Én is csináltam csúnya dolgokat, de azok főként önvédelemből történtek.* Próbálta magát igazolni a kunoichi. *Mondjuk nem láttam az előzményeket, akár lehetett egy gyilkos is, akit így intéztek el. Ezt valahogy nem hiszem el…* Nézett rá a lány arcára, aki olyan békésnek tűnt, mintha csak aludna. Szörnyű sorsáról vérrel tarkított karja és összezúzott alsóteste árulkodott.
A jounin felállt mellőle és akkor vette észre, hogy bizony rá is került a vérből. Kezén vörös csíkok látszottak, ruháján azonban semmi nyoma nem volt. Újból körülnézett, ám még mindig nem tudta megállapítani, hogy mégis miféle helyen van.
*Egyáltalán ez még a shinobi világ? Valahogy kétlem.* Gondolataiból hangos kiáltás rántotta vissza a valóságba, azonnal oda kapta a tekintetét.
- Mit művelsz? Ki vagy te?
A halványlila szemű kunoichi értetlenül nézett, hiszen látta ahogy az újonnan érkezett embernek mozog a szája és az is tudatosult benne, hogy hangot adott ki. Ennél többet viszont nem tudott megfejteni, a szavak ismeretlenül csengtek. Jobban megnézte a lányt és kiköpött mása volt annak, akit sebesülten talált.
- Hé, miért nem válaszolsz? Azt hittem egyedül Accelerator képes ilyen kegyetlen tettre, de úgy látom előkerült egy újabb gyilkos.
A barna hajú hölgyemény körül elektromos villámok kezdtek cikázni és a talajon elterülő homok is engedelmeskedett volna neki. Emi egy másodpercet sem vesztegetett, aktiválta a Byakugant, hogy lássa az esetleges gyenge pontját. Chakrahálózat nélkül azonban tehetetlen volt, csak magát a testet látta, így egyelőre az is rejtély maradt számára, miképpen hozza létre a villámokat ellenfele.
- Nézd, fogalmam sincs hol vagyok… - kezdett volna bele magyarázatába, ám a másik értetlen arckifejezése miatt valószínűsítette, hogy a meg nem értés kölcsönös.
*Ebből sokkal nehezebben fogok kimászni így. Talán azt hiszi, hogy én öltem meg a lányt?* Kezére pillantott, ami tényleg véres volt és senki más nem tartózkodott a környéken. Vagy ha igen, a jounin képtelen volt megállapítani még a Byakugan segítségével is. Ez a chakra nélküli környezet teljesen más volt, tehát alkalmazkodnia kellett.
Többet viszont nem tudott agyalni ezen, mert óriási villámok cikáztak felé, amit csak kitűnő reflexeinek és Hyuuga örökségének köszönhetően tudott kikerülni. Mivel látta, hogy szóval nem sok esélye lesz bebizonyítani ártatlanságát, nekifogott a védekező hadjáratának. Bár a háborúban sem ment neki tökéletesen, kénytelen volt végül támadáshoz folyamodnia, bízott benne, hogy a szikrázó ellenfele megérti a szándékát. Chakrát bocsájtott ki a testéből, majd folytatta a Kaitennel, hiszen szeme sarkából azt vette észre, hogy az egész partot borító homok hatalmas örvényként próbálta maga alá gyűrni a kunoichit.
A külvilágot ilyenkor nem érzékelte, de reménykedett benne, hogy nem lesz olyan intenzív a támadás. Amikor befejezte a technikát, észrevette a másik lány meglepődött arcát.
- Ez meg miféle képesség? Sokfélével találkoztam már, de ez meglepett. Nem mindenki tudja így elhárítani a vashomokot.
A hangsúly alapján kérdésnek tűnt a beszéd első fele. A többivel inkább nem foglalkozott, hanem gyorsan helyet változtatott, még mielőtt újabb villámok kezdtek volna felé száguldani. Ám ezúttal valami más történt, ellenfele elővett egy kör alakú érmét, jobb kezét egyenesen előre kinyújtotta és célzott.
- Megfizetsz azért, amit a testvéremmel tettél!
Tekintetében elhatározás és fájdalom vegyes keveréke látszott, a Hyuuga ettől kicsit elbizonytalanodott. Ha nem sikerül tisztázni a helyzetet, bizony még jobban elfajulhatnak a dolgok. Az érme hirtelen hatalmas sebességgel közeledett felé, sárgás fénnyel világítva meg az éjszakát. A kunoichi azonnal tudta, hogy ezt még a chakra védelme is csak nehezen fogja visszatartani, ezért inkább úgy döntött, megpróbál védekezni és egyben kitérni. Ezúttal egy másik védekező technikát vetette be, méghozzá a Purazuma Boorut, közben pedig amilyen gyorsan csak tudott, félre ugrott. A támadás, súrolta a Villám elemű védőburkot és egy részén át is jutott, ami azt eredményezte, hogy a bal oldalán égető érzés áramlott végig. Emi el se merte képzelni, mi lett volna, ha teljes erejével kapja el a technika. Azért ez a védelem még mindig jól teljesített, viszont a korábbi Kaiten miatt kezdte érezni, hogy fogyóban van a tartaléka.
Úgy ítélte meg, ideje lesz gyorsan lezárni ezt a harcot. Vagy legalább is sokkal gyorsabban, mint eredetileg tervezte. Mivel a lány, aki jelenleg támadta, kísértetiesen hasonlított arra, akit először megtalált, úgy ítélte meg, még ha nem is lennének nyelvi különbségek, akkor sem tudna ebből olyan könnyen kimászni.
*Talán a rokona lehetett? Mintha ikrek lennének, bár a tekintetük egészen másmilyen.* Közben nem csak gondolatai, hanem a kézjelek is pörögtek.
- Raiso: Gekishin! – teste körül több kisebb korong jelent meg, amiket egyenesen az ellenfele felé irányított. Egyelőre nem akart nagyobb chakrabefektetéssel támadni, illetve fel kellett mérnie, hogy mégis mennyire ügyesen kerüli ki az ő támadásait.
A legnagyobb megdöbbenésére villámok szikráztak a teste körül, amikkel semlegesítette a korongokat. Persze egész sok elől kitért, látszott rajta, hogy a testi edzettsége sem elhanyagolható. Aztán következett az újabb meglepetés, a barna hajú lány felszaladt az egyik nagyszögletes fém valamire, mint ahogy azt a ninják csinálják.
*Egyre több meglepetés, ez nem tetszik. Ráadásul kezdem érezni az oldalamat, egyre lassúbb leszek. Úgy látszik még gyorsabban ártalmatlanítanom kéne.* Chakrát irányított a lábába, majd követte ellenfelét, ő is felszaladt az egyik hatalmas dobozra emlékeztető tárgyra. Raiton chakráját előhívta és egyre jobban koncentrálta, mert az egyik legpusztítóbb technikáját készült bevetni. Korábban is bebizonyosodott, hogy ha kell, a végsőkig elmegy, hiszen életben akar maradni. Izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán, oldalába éles fájdalom mart, amikor határait kezdte elérni.
- Rairyuu no Tatsumaki! – kiáltotta el magát, ám közben a fiatal villám használó sem tétlenkedett. Az elektromosság megvilágította a sötét éjszakát, mintha valaki sok száz lámpát gyújtott volna meg. Emi villámsárkánya és a lány testéből előtörő kisülés egymásnak feszült. Mindketten beleadták, amijük csak volt. A két technika hosszan fennmaradt, ám végül lecsendesült.
Míg a Hyuuga egyre jobban érezte, hogy fárad, addig úgy vette észre, az egyenruhához hasonló öltözéket viselő még mindig bírja szusszal.
*Fogytán van a chakrám, de mintha ő teljesen máshonnan nyerné az erejét.* Amint ezen gondolkozott, aktiválta a Byakugant, hátha mégis elsiklott valami felett. Sajnos újfent semmi, sehol nem érzékelt chakrát, vagy egyéb energiát.
A szeme körül kidudorodó erek látványa enyhén sokkolta az ellenfelét, ezt kihasználva amilyen gyorsan csak tudott, leugrott a fém szerkezetről és a folyót célozta meg.
*Nekem még van egy ütőkártyám, amit eddig nem vetettem be.*
- Még nem végeztünk, gyere vissza! – hallatszódtak újból az ismeretlen szavak, aztán hirtelen csend támadt. Valószínű rájött arra, hogy figyelmeztetéssel semmit nem fog elérni, mert teljesen más nyelvet beszélnek. Amikor Emi észrevette, hogy fekete szemcsék kezdik körülvenni, chakrát bocsátott ki a testéből, így próbálva elkerülni az újabb sérülést. Kikapcsolta a Dojutsuját, hogy annak fenntartása ne követeljen tőle még több energia befektetést. Ahogy a folyó közelébe ért, ismételten kézpecsétekbe fogott, majd sűrű ködöt hozott létre, hogy elfedje tartózkodási helyét. A Meisai Gakure no Jutsuval rásegített, hiszen szüksége volt néhány percnyi szünetre. Beleolvadt a környezetébe, szinte láthatatlanná vált. Villámok cikáztak a közelben, ám szerencsére egyik sem találta el, ezek csak próbálkozások voltak, hátha valamelyik célt ér.
Arra nem is gondolt, hogy ellenfelének is vannak rejtett képességeit. Alig telhetett el 2-3 perc, amikor egy támadás túlságosan is közel húzott el mellette.
*Ez pont olyan volt, mintha kezdene ráérezni, merre vagyok. Nem maradhatok már túl sokáig.* Gondolataiból egy újabb villám hozta vissza a valóságba, nagyjából fél centire süthette meg tőle a fém felületet. Az volt a szerencse, hogy messzebb állt a hatalmas ládától, különben már rég megrázó élményben lett volna része. A köd lassan eloszlott, mivel nem fektetett bele több chakrát, de még rosszabbak voltak a látási viszonyok. Amegakurei képzésének köszönhetően még ebben a ködben is jól tudott tájékozódni. Észrevette a lányt, majd újfent kézjelek sorozatát mutogatta el.
- Suiton: Mizu Kaibutsu! – hangzott fel a technika neve.
A folyóból hatalmas farkasszerű szörnyeteg lépett elő és egyenesen rávetette magát a barna hajú villámhasználóra. Mivel meglepetésként érte, hogy Emi nem csak elektromosságot képes generálni, hanem a víz fölött is van hatalma, a támadás egy jó részét bekapta. Mivel nem szerette volna saját magát is megrázni, ezért inkább az egyik fém doboz mögé vetődött. Az valamennyire felfogta a vizet és közel sem volt akkora hatásfoka, mert a Hyuuga eléggé fáradt volt, közel sem fektetett bele annyi chakrát.
A jounin arra lett figyelmes, hogy hosszú sínek közelítenek felé. Oldalába belemart a fájdalom, ahogy gyorsan kitért a támadás elől. Még chakrát is bocsátott ki, hogy jobb legyen a védelme. De eljön az az idő, amikor a ninja eléri a korlátait. Korábban többször átlépte a korlátait, ám a háború vége után kicsit elpuhult. Utolsó erejével még megformálta a Majom kézjelet.
- Torunedo Raitoningu! – hangzott fel a jutsu neve, majd kezéből villámok törtek elő, egyenesen a fiatal lány felé, aki közbe a nagy fém doboz tetejére ment fel. Jobb karja ki volt nyújtva előre, két ujja között ott csillogott az ezüstszínű érme. Még mielőtt elérték volna a villámok, útjára indította a pénzt, amit a narancssárga fény kísért.
Emi azt hitte eljött a vég, de még mielőtt a fájdalom az egész testét bejárta volna, megint érezte a szelet. Erős, fehér fény vette körül, a tüdejéből pedig kezdett fogyni az oxigén. Amikor magához tért, a földön feküdt, ruháját a bal oldalon pirosra festette saját vére. A kezén is ott volt, de megszáradva, tehát valami régi sérülésből eredhetett. Emlékei ködösek voltak, mintha túl sok szakét ivott volna tegnap. A levegőt nehezen vette, mint aki most van túl egy jókora megpróbáltatáson. Lassan feltápászkodott, ám továbbra sem emlékezett rá, hogyan szerezte a sérülését és miért volt csupa vér a keze. Chakrája szinte teljesen lemerült, pedig utoljára egy hete került olyan helyzetbe, hogy használnia kellett a technikáit.
- Mégis mi történt velem? – tört fel belőle a kérdés, ám jól tudta, választ nem kaphat senkitől. Vissza rogyott a földre és szinte azonnal álomba merült.

***
- Nos, ez egészen érdekesre és szórakoztatóra sikerült. Azt hiszem, folytathatjuk a kísérleteket – hangzott fel egy kissé rekedtes férfi hang. Lilás színű szempárja izgalomtól csillogott, miközben szája gúnyos vigyorra húzódott.

//Akkor még egy kis magyarázat a részemről. Tudom, elég nagy cliffhanger a vége és nem is magyaráztam meg, plusz eredménye se lett a harcnak, de úgy gondolom ez nem túl lényeges. Ami a a nyelvi különbségeket illeti, nekem mindig öröm olyan történetet olvasni, nézni, amiben más nyelvet beszélnek a szereplők. Ezzel lehet játszani, pl. itt sem lehetett csak úgy kimagyarázni a helyzetet. Az még hozzátartozik, hogy Misaka nem támad rá úgy akárkire, csak ha komoly indoka van. Mivel nem akartam a karakterét kiforgatni, ez a helyzet pont jól jött. Tudom, lehetett volna hosszabb, de fejben amikor megterveztem sokkal jobban hangzott az egész harc, mint amikor leírtam. És tisztában vagyok az 5 pont levonással, ami a késésért jár, viszont szerettem volna leadni a művemet, ha már jelentkeztem erre a versenyre. Kitalálni meg nem volt kedvem, időm egy új nyelvet, ezért írtam mindig, hogy nem értik egymást.//
Hyuuga Emiko
Hyuuga Emiko
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1930
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 550 (A)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 590 (A)
Ügyesség/Reflex : 590 (A)
Pusztakezes Harc : 900 (S)

Tartózkodási hely : Rémálmok mezején


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1322

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Nara Akane Vas. Nov. 27 2016, 20:04

Üdv! Szabadidő híján sajnos nem sok időm maradt a pályaművem csiszolgatni, szerettem volna egy hosszabb, novellaszerű felvezetést, de sehogy nem jött hozzá az ihlet. Nevezésem nem kompetitív jellegű, tisztán funból adom be nyúlfarknyi irományom. Csupán szerettem volna rávilágítani, hogy a "küzdelem" nem szükségszerűen óriási technikáktól hangos csihipuhi, a megmérettetés lehet akár verbális jellegű is. Sok szerencsét a többi Versenyzőnek! Smile

Az alapszituáció: Deadpool és Nara Akane egy olyan párhuzamos univerzumban találják magukat, ahol a fantasztikus világokból kiselejtezett karakterek mérik össze erejüket chibifigurává alakulva egy élet-halál harcban. A küzdelem már napok óta tart, mivel mindkét résztvevő képes begyógyítani a másik által okozott sérüléseket, patthelyzet alakul ki. A két antihős közösen úgy határoz a végkifejlet érdekében, hogy új fegyvernemet választanak: az Epic Rap Battles of History mintájára, egy rapcsatában mérik össze tudásukat.






Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 0cfeb97547f019eed0a645d5a4425f59Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Commissionchibi_17_by_vivianaxd-d56wjjf




Színpadon a tehetség, 
Captain Deadpool a házban! 
Sztárvendég is lehetnék 
A szombat esti lázban.

Nevem Nara Akane, 
Dumám kemény ítélet. 
Védjegyem a szájkarate, 
Csak a Gundan az élet.

Valóban, most hogy így mondod, 
Akár igaz is lehetne... 
De milyen gyakran posztolsz? 
Úgy nyolc-kilenc hetente? 

Már majdhogynem szellemes 
Ez a Naruto-kópia... 
És közel olyan kellemes, 
Mint egy tüdőembólia! 

Mindig visítva rágom 
A fürdőszobazománcot, 
Ha az Animaxon látom 
Ezt a ratyirománcot!

Ne merd fikázni az oldalt, 
Te Rozsomák-másolat! 
Unalmas ez a trolldal, 
Húzz és baszogass másokat! 

Valami böki a zsebem, 
Kinyílt benne a bicska... 
Hogy szólhat be így nekem 
Egy szűkpizsamás csicska?! 

Ronda vagy, mint az atom. 
Én is maszkot hordanék, 
Ha olyan lenne az arcom, 
Mint a vágóhídi hordalék!

Tudom, hogy már béna klisé, 
De nem is vagy te csúnya, 
Bár mintha feszülne kissé 
Az XL-es ninjagúnya! 

Hidd el csajszi, nem túlzok, 
Jól is állna a tanga 
Ha nem lett volna túl sok 
A diétás chimichanga!

Blöfföd semmit sem old meg, 
Ezt párbajt én nyerem! 
Inkább gyere, kóstold meg 
A mutáns aranyerem!  

Szemtelen a segglyukszád, 
Cifrázza makacs herpesz! 
Cuki a latexruhád, 
Hogy megy benne a terpesz? 

Krenténkém, nehogy azt hidd, 
Hogy a dumádtól elesek. 
A technikáim közel mind 
ENGEDÉLYKÖTELESek!  

A győzelem az enyém, 
Kevesebbel be nem érem, 
Nincsen számodra remény, 
Enyém az aranyérem!  


WHO WON?
WHO'S NEXT?
YOU DECIDE


 Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 1fCDWJc
Nara Akane
Nara Akane
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1550
Elosztható Taijutsu Pontok : 366

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 500 (A)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 150 (C)

Specializálódás : Medikus Specialista

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S+
Rang: Jounin - ANBU Shinjin
Chakraszint: 1808

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Jiraiya Hétf. Nov. 28 2016, 15:58

A Versenyt lezárom! A Staffok hamarosan kiértékelik az eredményeket.
Arról, hogy legyen-e közönségszavazás, még a Staff tárgyalni fog.

_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!

Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok Smile !!
Jiraiya
Jiraiya
Főadminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Shibo Kedd Nov. 29 2016, 19:38

//Szeretném megkérni a tisztelt NT-t, hogy ezt a művet még vegyék számításba a szavazásnál. Természetesen ha nem lehet rá szavazni, vagy további pontokat vonnak le tőlem azt is teljesen megértem, azért adom be, mert élveztem az írását.//
 


Shibo vs. Sandal
Hajnali alkony - Az elf istenekről; egy hitvalló tudós Genitivi testvér tollából

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 2223-56                           Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 200?cb=20141214174150

                                                     Álom-szövő,
                                                                               Megrengető                          
                                                                              Béklyó törő                         
            Áldott, ki                               Emlékőrző  
          A Teremtő fényét                         Néped óvó    
            Magáénak vallja                           Fen'Harel      
                   S az ő szavát                         Halld az imám;        
                 Szentként szavalja                      Fénylő kecses           
             Áldott, ki                               Sötét ékkő 
         Szent dicsőségét                           Ragyogó    
                        Sajátjaként méltatja                 De semmit sem érző              
              S az ő nevét                            Új és arany     
             Páncéljaként fennhordja                    Ujjal szabva           
          Áldott, ki                                  Bűvölő 
                         Lelkét a Teremtőnek adta             De a szemnek csalfa                 
                Gyermekeit kihordta,                       Szívem vágya        
            S új fényt lehellt                          Lombok árja  
             A világra                                  Bűvölet
- I. Renata szentbeszéde,                       Igaz haza
                 Dicsőség 2:14                   Lelkünk adjuk kezedbe
                                                         Elfnépi óhajtás
                                                      Hozd vissza népednek
                                                        Békés Arlathant
                                                     - egy elf asszony imája

                                                                                                                  Ős, itt az időd
                                                                                                                  Bánattal vagyok tele
                                                                                                                Fáradt szemek pihenésre vágynak
                                       Te,                                                                      A szív lassú és elfakult
         Népem szülötte, kit sírom előtt haladva elfog tán a gyász,                           Az éber álomban szabadság van
Ne aggódj lelkemért, tavaszvirág, vár már rám büszke Arlathan.                              Éneklünk és örvendünk
                            - elf sírfelirat                                                                     Meséket mondunk
                                                                                                                  Nevetünk és sírunk
                                                                                                                 És még egy napig szeretünk
                                                                                                                  - Uthenerában
                                                                                                                   In Utherena

Immár tagadhatatlan az elf istenek létezése. Saját szemünkkel láthattuk, amint a Rettegés Farkasa, a vágyálmokat hajszolva saját fajtáját is bebörtönző Fen'Harel megjelent előttünk és népe, feledvén korábbi tetteit, vele énekelt elfeledett dalokat. A megigézettek elcsábultak az Átejtő hazug szavait hallgatva és vele tartottak egy másik világba, hogy ők is csapdába essenek isteneikkel. A hitükben megerősödött elfek újra kántálni kezdték régi himnuszaikat, az emberek pedig új keresztes háborúról suttognak. Maroknyi ember van, akikben olyan hit ég, mellyel ellen lehet szegülni egy istennek; e történet hőse is hasonló erényekkel rendelkezik.
Egyszer, mikor a világ még ifjú volt s a nap még szerelmes módjára borította arany lángjába a földeket, az elfek halhatatlanuk éltek isteneik oltalmában Arlathanban. Gondtalan életük nevetéssel és vidámsággal volt teli, mígnem egy nap a trükkös isten, Fen'Harel úgy döntött, testvérei vesztére tör. Csak ő volt, ki büntetlenül járhatott az istenek és az Elfeledettek között, mert míg előbbieknek rokona volt, utóbbiak aljas természetét ismerve közéjük valónak tekintették.
Testvérei bizalmát nyerve elhitette velük, hogy el kell rejtőzniük a mennyekben, míg ő békét szerez, az Elfeledetteknek pedig az istenek bukását ígérte, ha lezárkóznak a mélységekbe. Hívén szavának az istenek megtették kérését és Fen'Harel örökre elzárta őket saját világukban hogy többé ne hallhassák népük hangját.
Vannak azonban, akik úgy vélik, Fen'Harelnek nem volt választása és Árulása szükségszerű volt, melyet nagy megbánás követett, hogy megmentse népét az állandó háborúzástól. Arlathan bukását követően folyamatosan azon munkálkodott, hogy visszanyerje az elfek egykori dicsőségét és, ha nem képes visszanyerni ősi földjüket, akkor egy új világot teremtsen.

- Miféle hely ez? – suttogta Mythal. Hangja édesen csilingelve visszhangzott a csupaszfalú, üres teremben.
Fen'Harel nem felelt, csak karjait kitárva körbenézett. A helyiségben nyoma sem volt tükörnek, vagyis nem az Eluvianon át érkeztek, mégha azon keresztül is távoztak saját világukból. Mythalnak idegen volt ez a világ – a fagy úgy kúszott fel bőrén, hogy minden egyes lépésnél libabőröket hagyott maga után, melyek éles vágásként érződtek a sebezhető emberi testen.
Egy törp lépett ki az árnyak mögül, pimasz mosolya tovább hergelte az isten belső dühét.
- Ő Sandal, a követőm – magyarázta Fen'Harel. – Részben neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk.
Mythal megbiccentette fejét a jövevény előtt, de arcáról semmiféle érzelem jele nem tükröződött.
- Miért vagyunk itt? – ismételte meg kérdését.
- Bűbájosság! – felelte az árny, majd mindenféle magyarázat nélkül kilépett az ajtón, Fen'Harel pedig intett, hogy kövesse.

Hosszú folyosókon, mindvégig ugyanolyan üresen álló szobákon mentek át, míg végül megérkeztek egy hatalmas, virágokkal tarkított, a sok különböző esszenciától szinte fullasztó, mégis fenséges üdeséget árasztó csarnokba. A sok különféle növény ismeretlen volt mindkét isten számára; egy másik világ élőlényei, melyek nem tudva létezésükről, büszkén törtek a magasba.
- Ez a Nin'an, a ninjuuk földje – kezdett bele a Farkas. – Egy olyan világ, mely távol esik a miénktől, nem áll vele kapcsolatban, mégis létük elválaszthatatlanul összefonódott. Más… Távoli… Saját…
- Bűbájosság! – riposztolt a törpe.
- Hogy találtál rá? – kérdezte a döbbenettől tátott szájú isten.
- Rengeteg dolog van, elveszve az árnyakban, amikről elképzelésed sincs. Ez a világ nem része a miénknek, hanem teljesen különbözik tőle. Saját élővilága van, saját törvényei, saját… lakói – pillantott fel ebben a pillanatban és Mythal, követve tekintetét rápillantott egy talpig bebugyolált, csak a szeme világát rájuk villantó egyénre, akiről nem tudta eldönteni, hogy mi lehet. Másfajta életenergia rejlett benne, mint amihez hozzászokott, még ha ismerős is volt.
Az idegen egy magas póznáról hintáztatta lelógó lábait és látszólag cseppet sem zavartatta magát a betolakodók miatt.
Heves lépések zaja hallatszott az ajtó mögül, ahonnan az imént kiléptek. Megfordulva néhány pillanat múlva egy beesett arcú, hegyes fülű lány jelent meg előttük eltorzult arccal, a rémülettől zavart szemekkel pislogva. Fen'Harel arcáról düh rítt le, de talán még nagyobb volt meglepődöttsége, mely saját népének tagja láttán jött rá. Nem számított látogatóra, főleg nem egy halandóéra a világok közötti úton – számára is csoda volt, hogy képes volt átszelni a átjárót. Hogy lett volna képes egy ránézésre is elesett elf követni az ösvényen?
Az újonnan érkezett lány mély levegőt véve dőlt neki a támasznak, melyet az ajtó nyújtott neki, mígnem a magas pilléren várakozó ember is leugrott a társaságba.
- Milyen szép számmal gyűltünk itt össze – jegyezte meg pökhendien a Túlvilág Kóbora. Felemelve kezét ismeretlen nyelvű szavakat mormolt, melyek hatására az előtte álló teste felemelkedett, majd kínzott arccal felkiáltott.
A következő szavak hatására a földből egy ököl alakú sziklaképződmény kezdett formálódni, mely egyenesen a másik felé irányult.
- Ezt nem teheted! – kiáltotta az elf máguslány, megtörve a bűvöletet, majd a másvilágit fogva tartó mágiát megszüntető varázslat kántálásába kezdett, aki hálás fejbiccentássel köszönte meg szabadságát. – Nem hagyom, hogy mások által lakott világot hódíts meg! Ha kell… - Egy pillanatra elbizonytalanodott, míg eszébe jutottak elöljárója szavai. "Egyetlen út sem olyan sötét, mint az, ahol a szemeid be vannak csukva."
- Ha kell, a saját kezeimmel állítalak meg! – jelentette ki határozottan, mielőtt ismét elbizonytalanodott volna.
- Ahogy óhajtod! – felelte dühödten az isten és árnyak homályába veszve eltűnt a szemük elől, magára hagyva a törpét az idegennel.
Mielőtt az bármit is tehetett volna, a vele szemben álló apró termetű lény előlépett, hogy elejét vegye a kimerítő csatározásnak, mely komoly hátrányokkal származhatott volna, ha vissza kell fordulniuk. Arra is jó lesz a megmérettetés, hogy próbára tegyék az evilágiak erejét, megtudván gyengeségeiket, illetve erősségeiket, valamint hogy mennyire lenne nehézkes e világban maradni.
- Rámbíz, mester.
A talpig bepólyált továbbra is szótlanul állt, az érkezők szavára várt. A beesett arcú lány mélyeket lélegezve várta, hogy végre képes legyen beszélni a történteket követően. Miután visszanyerte erejét, azonnal felpattant, hogy istene után mehessen.
- Ezt rád bízom – vetette oda sietve, mielőtt elnyelte volna őt is a szoba sötétje. – Ha végeztél vele kövess engem – Hallatszott még a hangja a másik oldalról.
- A nevem Shibo – szólalt meg végül a lény. – Ha már betörtetek csak így az otthonomba, talán illő volna elmondanotok, mi dolgotok velem.
- Bűbájosság! – vágta rá a törpe habozás nélkül és egy hosszúkás fabotot választott le a hátáról.
Shibo, nem ismerve a mágusbot képességeit védekező állást vett fel, de továbbra sem tett semmit. A bárgyú mosolyú törpe a földre csapott pálcájával, mire az őket körülvevő növényzet gyors iramban növekedni kezdett, majd, mintha láthatatlan kezek irányítanák száraikat és veszélyes tempóban iramodtak meg a másik felé. Az akrobatikus mozdulatokkal tért ki útjukból, mintha gyakorlata lett volna a mágia által életre keltett természet legyőzésében, míg végül sebes iramban ellenfelé felé indult meg. Lábai előtt rúna rajzolódott ki, mely előbb a bénulás, majd a halál szimbólumait hordozta magán. Erejét megfeszítve, összeszorított fogakkal próbált meg ellenállni, amivel sikerült kitörnie a csapdából, mielőtt az felvette volna végső formáját, halált hozva a fiúra. A növényzet egyre tovább nőtt és minduntalan hajszolta, a lábaira és arcára összpontosítva, ellehetetlenítve az odajutást a másik félhez. Az általa gondosan ápolt növények most önnön ellenségei lettek, melyek halállal fenyegettek. Sandal páncáját a levegőbe emelve ismét lecsapott, fagyos jégcsapdába zárva a férfit, aki tehetetlenül vacogva próbált meg kitörni a fogságból.

- Otthonunk bukását követően évek munkájával rátaláltam erre a helyre – hangzott fel a mély hang a falakból. – Belátom, hogy hibáztam és miattam elveszett az ősi földünk, de most ezt fogom helyrehozni.
- Nézd meg, Fen'Harel – válaszolt a lágy, női hang. – Küzd az otthonáért. Nem különb mitőlünk.
- Nem ez a helyes út, Fen'Harel! – ellenkezett a fiatal lány. – Nem vehetjük el mások otthonát!
- Hogy mondhatod ezt éppen te? – rikácsolt a farkasképű. – Te átélted népünk szenvedését! Bárhova megyünk, valamit mindig fel kell áldoznunk.

Ahogy a férfi ismét a jelenre összpontosított, észrevette, amint az indák lassan felkúsznak testén, a jeges áramlat pedig alábbhagy. Testi erejét felhasználva kitört a mágiából, vasból készült fegyvere szikrával pattant és elszakította a köteleket, azok azonban egyre inkább csak felülkerekedtek rajta. Kétségbeesve, szinte sajnálkozó tekintettel tekintett körbe, mielőtt reménytelenül a földre helyezte kezeit.
- Raiton: Jibashi – kiáltotta el magát, mintha csak a szavakból jönne az ereje és villámló kezeiből szerteszaladt s pusztító erejű támadás, melyek lassan emésztették fel a hely élővilágát, míg végül azok teljesen elszáradtak, akárcsak a könny, mely padlója felületét tarkította.
A törpe kifejezéstelen arca továbbra sem változott, egy tiszta mágiából álló gömböt hajított ellenfelé felé, aki elvesztette tőle egyensúlyát és egy pillanatra talán az élet is elhagyta a testéből. A záporozó gömbök mind a halál ígéretét hordozták magukkal, mert elég erősek voltak, hogy végezzenek egy emberrel, a növények pedig nem állták többé útjukat. A meginduló gömbök követték célpontjukat, aki az újabb és újabb támadások hatására egyre inkább legyengült. Egy ősi botot, Fen'Harel Agyarát forgatta a szokatlan mágus a kezében, egész testéből áradt az emberek ellen hatásos hatalom.
Shibonak nem volt hova menekülnie, egy-egy elszáradt növénnyel blokkolta a támadásokat, míg végül a terem másik végébe menekült, ahol elbújt a fekete szárak mögött, néhány másodperc múlva pedig kezeit valamit furcsa transzformációnak köszönhetően kinyújtva előtört és a másgusbot felé igyekezett, amit sikerült is kicsavarnia Sandal kezéből. Az új fegyverrel kezében magabiztosan lépett ki rejtekhelyéről és nyújtotta ki kezét, hogy lecsapjon ellenfelére, az azonban nem működött. Megrázta egy kicsit, hátha a túl erős rázkódás zavarta meg, de ez sem segített.

- Hogy lehet képes a mágiára? – hangzott fel ismét a hang.
- Sandal hű követőm – hencegett Fen'Harel – így megáldottam saját hatalmammal. Nem képes a mágiára, így mindent, amit csinál, én hozok létre számára.
A másik teremben Merrill vívott végeláthatatlan csatát és meglepő hatékonysággal állt helyt, még az istent is meglepte állhatatossága, mellyel egy ismeretlen hazájáért küldött, gyakorlatilag önző okok nélkül. Más másodszor nyűgözte le a lány a mai nap, aki képes volt ellenállni erejének. A hosszú és fárasztó mentális és mágikus harc, amelyet biztosított, kezdték fárasztani az utazástól legyengült, emberi testbe kényszeredett létét, ahogy a lány is egyre inkább csap pihegett. A környezet nem volt alkalmas egy ilyen hatalmas küzdelem lejátszására, bár az egész inkább arról szólt, hogy kinek nagyobb az akarata; a hitéért kiálló Merrillé, vagy a hazája dicsőségéért harcoló Fen'Harelé.
Hatalmas varázslatok, szikrázó és fénylő mágia hatásának hangja visszhangzottak az egész arborétumban, talán még a közeli természet és arrajáró emberek is hallották az istenek pusztító erejét.

Az egymásnak feszülő akaratok mindkét oldalon hatalmas erőket mozgattak meg, ahol csak Mythal volt semlegesnek mondható. Nyugodt léptekkel lépett oda a farkasarcúhoz és homlokára helyezte ujjait, akinek emlékképek jelentek meg elméjében, melyeket szemén keresztül Merrill is követett.
Egy gyönyörű, buja bokrokkal és lombokkal tarkított erdőt látott, melyben boldogan élték végtelen életüket az ottlakó elfek. Mély álomba zuhanva meditáltak és halk ének hangja söpört a termen. Merrillt az üveggömbön keresztül is lenyűgözte a látvány és mosoly húzódott el orcáján. A kellemes képek után azonban félelem, küzdelem és halál jött; a magára hagyott nép küzdött fennmaradásáért, ahogy most Shibo is küzdött ellenük. A leigázott nép szolgasorba kényszerült, a következő kép pedig dölyfös elfek halálrítusát mutatta, amin elporladott ellenfeleik felett trónjukon csücsültek önnön gőgjükbe merítkezve. Ez a kép hamis volt, Fen'Harel maga is tudta. Mythal célja ugyanakkor az volt, hogy ráébressze, most egy otthonáért küzdő nép hazáját akarja elvenni, akinek első példány is példás ellenállást mutat, még ha nem is lehet biztos az okáért.
A törpe leeresztette karjait és kissé csalódott tekintettel adta fel a harcot, ahogy az isten is abbahagyta az illúziókeltést.
- Méltónak bizonyultál, halandó – hallatszott semlegesnek ható, a halandó lét fölé emelkedett, isteni és prófétikus hangja. – Bebizonyítottad, hogy méltó vagy otthonod védelmére és nem szabad elvennünk tőled. Néped büszke lehet.

Sandal megértő mosollyal búcsúzott, Merrill vidám sóhajjal dőlt a falnak, Mythal pedig mosollyal üdvözölte testvére belátását, a három pedig egyszerre távozott egyedül hagyva az értetlen Shibot, aki innentől kezdve népének hőse lett és nevét ünnepelve zengedezték a világ minden sarkában, hogy emlékezzenek hőstettére, mellyel megmentették világukat. A hős méltónak bizonyult nevére és minden erejével azon igyekezett, hogy világukat jobb hellyé tegye. Fen'Harel pedig megtörten újabb utakat kutatott, hogy képes legyen helyrehozni hibáját és mások leigázása nélkül állítsa vissza Arlathan dicsőségét.
Záró akkordként szeretném megköszönni Gisharelnek, a Ralaferin klán megtartójának és személyes jóbarátomnak, Kerrellnek, az Orléz Egyetem professzorának, amiért tudásukkal a témában hozzájárultak kutatásomhoz. Fen'Harel igyekezete elbukott, de új hitet adott népének. A városi elfek ismét elkezdték felvenni hagyományaikat, a pagonyok pedig új megváltásra várnak és ismét Fen'Harelt éljenzik. A zárványok szintén elhivatottnak tűnnek, bár eddig még nem történt kihágás, vajon meddig lehet visszatartani egy hitét visszanyert, reményteli közösséget, hogy harcba szálljanak? A Teremtő adja, hogy soha ne tudjuk meg.

 
Aranyos, kékes fény játszott a növényekkel benőtt fal árnyékait megvilágítva, áttetsző fénybe vonva be a környezetet. Mythal kétkedő tekintettel pillantott az elégedetten, jövő dicsőségébe révedve mosolygó Fen'Harelre.
- Minek örülsz ennyire, Fen'Harel? Nem sikerült a terved.
- Ez itt – mutatott a farkas a kékes gömbre – a világukból való. Azért pont ott kötöttünk ki, mert ott volt megtalálható a mágia egyetlen fókuszpontjai a világukban. Ezzel a kezünkben képesek leszünk visszaállítani Arlathan dicsőségét.
Őrült kacaj töltötte meg az éjszakát, egy sötét kor szárnyait hordozó fekete madár pedig károgva suhant végig az árnyakkal szőtt tájon.
Shibo
Shibo
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5

Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Jiraiya Csüt. Jan. 19 2017, 20:58

Kedves Játékosok! A Szavazás Lezárult, szeretném kihirdetni a nyerteseket!!!


Íme:




4. Helyezett: Shibo (22p)
Itt szeretném megjegyezni, hogy -7 pontot
vontunk le tőle a késésért...




3. Helyezett: Katana (28p)





2. Helyezett(ek): Kenshiro Karu és Kenshiro Mirubi (35p)






1. Helyezett: Itanashi (37p)



Minden pályaművet benyújtó, helyezést nem elérő +10 Chakrát kap! Az a nyertes, aki nem kéri a nyereményét, megkaphatja helyette a +10 Chakrát.

TOVÁBBÁ!
Az első helyezettnek szeretnék felajánlani egy lehetőséget. Elcserélheti a jutalmát egy Főnemes karakter indítására, ami a lassan készülő Faluvezetői Szabályzat alapján játszhatóvá válik. Abban az esetben, hogyha elfogadja a felajánlást, csúsztatjuk lefelé a jutalmazást. Ha viszont nem fogadja el, a Főnemes karakter akkor is gazdára talál, de hogy hogyan, azt még nem határoztuk meg. (Nem csúsztatással tehát nem feltétlenül a 2. Helyezettek kapják meg a karakter indításának lehetőségét de természetesen ők is esélyesek)

A nyereményekért itt lehet jelentkezni, a +10 Chakrától kezdve a dobogós helyezésekig. Azonban CSAK a pályaműben szereplő karakterrel lehet a jutalmat elvinni.

_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!

Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok Smile !!
Jiraiya
Jiraiya
Főadminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe Csüt. Jan. 19 2017, 21:30

Bár picit bánt, hogy nem lettem helyezett de emelt fővel jelentkezem. Smile Esetleg megtudhatom, hogy mennyi pontom lett?Very Happy
Tsuuzoku Tomoe
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 596
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 250 (C)
Erő : 173 (C)
Gyorsaság : 250 (C)
Ügyesség/Reflex : 250 (C)
Pusztakezes Harc : 173 (C)

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 495

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Katana Csüt. Jan. 19 2017, 23:07

Szent tehén.  lol! Először meg sem akartam nézni az eredmény hirdetést mondván úgysem nyerhetek. Mikor megnéztem nem akartam hinni a szememnek. Mindenkinek nagyon köszönöm szinte olimposzi magasságokban érzem magamat. Bár a chakárnak több hasznát vennem, de ezt a pénzt mégis én nyertem szóval még egyszer köszönöm és szeretném átvenni ezt a rahedli pénzt (25 000 ryo).   Very Happy Nagyon élveztem a játékot és remélem ti is ugyan így élveztétek az olvasást. Mielött elfelejtem szeretnék minden játékostársamnak gratulálni szép munka.


A hozzászólást Katana összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 22 2017, 20:43-kor.
Katana
Katana
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 593
Elosztható Taijutsu Pontok : 91

Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 193 (C)
Pusztakezes Harc : 150 (C)


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 591

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Kenshiro Karu Pént. Jan. 20 2017, 00:14

Hát örülök neki, hogy végül sikerült beváltani az ígéretemet. Remélem azoknak akik elolvasták tetszett az irományom. Szeretnék akkor én is jelentkezni a chakra jutalomért! Smile

Gratulálok minden résztvevőnek, a helyezetteknek pedig külön!
Kenshiro Karu
Kenshiro Karu
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15

Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)


Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Hyuuga Emiko Pént. Jan. 20 2017, 18:44

Gratulálok a helyezetteknek és a nevezőknek!

A 10 chakráért jelentkeznék.
Smile
Hyuuga Emiko
Hyuuga Emiko
Játékos

Elosztott Taijutsu Pontok : 1930
Elosztható Taijutsu Pontok : 0

Állóképesség : 550 (A)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 590 (A)
Ügyesség/Reflex : 590 (A)
Pusztakezes Harc : 900 (S)

Tartózkodási hely : Rémálmok mezején


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1322

Vissza az elejére Go down

Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája  - Page 2 Empty Re: Elmosódott Határok, avagy Az Univerzumok csatája

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.