Otafuku Gai

Szállóiról és fürdőiről ismert városka.

Egy igen hosszú és fárasztó úton vagyok túl. Na jó, annyira nem fárasztó, ugyanis a Víz Országából a Tűz Országába hajóval utaztam és csak utána kellett szaladnom. A lényeg viszont, hogy itt vagyok. Fáradtan sétálok végig a város utcáin és nézelődök. Elsősorban a Kocsma, a Részeg Gésához nevű helyet keresem. Azonban először egy bolton akad meg a szemem, ahol élénkíthetem a felszerelésem. Pontosabban a fegyvereim elrejthetőségét. Amikor belépek, egy fiatal lány fogad, ami kissé meglep. Nem vagyok hozzászokva az ilyen kiszolgáláshoz. Azonban hamarosan megjelenik egy kövér alak, aki a valódi árus. Egy udvarias köszönés után közlöm vele a szándékomat: két kisméretű chakra tekercset szeretnék.
A férfi ekkor alaposan szemügyre vesz. Valószínűleg azt keresi, melyik falu tagja lehetek. Azonban a fejpántom nincs nálam, így nem tudhatja meg. Végül az eladó elküldi a lányt az áruért, aki hamarosan elő is hozza azokat. Csupán 100 Ryoba kerül összesen a kettő. Gyorsan előveszem szegényes pénztárcámat és kifizetem a kért összeget, majd egy újabb udvarias köszönéssel távozok. Ezután keresek egy elhagyatott sikátort, ahol a fegyvereket belezárom a tekercsekbe. Az egyikbe csak a kunaikat(5 db), a másikba pedig csak a shurikeneket(5 db). Amint megvagyok, az alkarjaimra erősítem a tekercseket, így később azokból nagyon gyorsan előhívhatom a fegyvereket.
Végül folytatom az utam, egyenesen a kocsmába. Rövidke séta után megtalálom a találkahelyet, így bemegyek oda. Nem foglalkozok senkivel sem odabent, odamegyek a pultoshoz és megszólítom.
- Jó napot! Egy barátomat keresem, aki zenész. Nem látta esetleg? Azt mondta, hogy ez egy nagyon jó hely, ezért itt szeretne velem találkozni! - mondom, hátha a bókra előzékenyebb lesz.


//A vásárlásra kiadott összeg: 100 Ryo; maradt 1500 Ryo a tarsolyomban//

(Bocsánat a késésért. Kicsit elvoltam havazva és vártam a postott még a Kage irodába, pedig nem is kellett volna. Na de a lényeg, hogy most akkor írok is, na bele is kezdek. )

A régi út az évek alatt szinte semmit sem változott és Shirou sem tért el az úti céltól. Ugyanaz az útvonal mind régen, de ezúttal egyedül, bár összehasonlítva az akkori önmagával a különbség az ég és a föld volt. Geninként, szinte csak a szerencsének és a társának köszönhette, hogy sikerült eljutnia a Tűz országába, de most nyugodtan és egy chuuninhoz mérten is gyorsan gyűrte le a hatalmas, országokon át ívelő útját és ügyelt arra, hogy az álcáját csakis a tűz országának határán vegye fel. De erre szüksége is volt, miközben az út egyre fogyott a lába alatt.
Felkészült mindenre, mindenre ami érheti majd, de nem látott a jövőbe és egyáltalán nem volt abban biztos, hogy könnyed út után, valóban a küldetés is, hasonló könnyedséggel fog sikerülni. Hiszen belegondolt, hogy az terep ismeretlen a számára és nem használhatja a chakráját sem, ahogyan abban sem volt biztos, hogy a társa is hasonlóan tesz majd és nem hozzá rá a rontást. Bár, akárhogy is alakulnak majd a dolgok, a hosszú, több napos útja során egy menekülési „B” terv apró kis terveit eszelte ki. És ki tudja, hogy szüksége lesz-e majd rá. És ahogyan a város látképe feltűnt előtte, a küldetése is megkezdődött.

Gyorsan átöltözött, magára öltve azt az álcát, melyet magához vett a küldetése kezdetén. Egy egyszerű kimono-t, mely teljesen fekete színű volt, csupán az ujjai szegélyénél lévő lila szín tért el és mindezt egy fehér obival volt átkötve. Szokványos geta lábbelivel és tabi együttessel. A furulyát a obi-ba fűzve és a haját kibontva teljesen hétköznapi művésznek nézett ki. De a hosszú hajának köszönhetően az arcát alig lehetett látni és ezt az iwagakurei chuunin így is akarta. A rúháját és a felszerelését két tekercsbe pecsételve, nyom nélkül tüntette el és csupán egyetlen egy kunai-t tartott meg magánál, mely szintén az obi-jába rejtve, tüntetett el a kíváncsi szem elől.
És ezzel az álcával olyan könnyedén sétált be a városba, hogy nevetni támadt volna kedve. A békés és teljesen hétköznapi város utcáit járva, semmi különössel sem találkozott. Nem látott shinobikat, csakis városi öröket, ami jól jelnek ígérkezett, de ugyanakkor a város zsúfolt utcái és a zöld rengeteg mely körbevette őt, zavaró és kellemetlen volt. Se a testtartása, se a mozgása nem árulta el, hogy ki ő, csakis a szemei, melyek alig észrevehetően, de mindig a környéket páztázták. Bár az egész inkább tűnhetett egy gyerek kíváncsi arcjátékának és a kíváncsiságának, mind a másnak. Éppen ezért, úgy viselkedett, mind amilyennek lennie kellett, úgy, ahogyan ő azt előre eltervezte. És ahogyan elérte a kijelölt helyszín bejáratát, immáron teljesen megpróbált azonosulni azzal az új szereppel, melyet megalkotott. De azt, hogy milyen lett, csakis élesben tudta kipróbálni.
- ANIKI!?- kiabálta el magát, belépve a kocsmába, ahogyan minden szem rá terelődött. - Tényleg te vagy az? -kérdezte ismét hangosan a hosszú hajú fiútól, aki a pultnál állt, de ahogyan megfordult, teljesen úgy tett, mintha meglepődne. - Akari nii-san? -kérdezte tőle, ahogyan a fiúra nézett és remélte, hogy az úgy válaszolni neki, mint ahogyan annak lennie kellene és ahogyan ő azt eltervezte.

A pultos arckifejezésén látszik, hogy tetszik neki a bókom, azonban nem tud segíteni.
- Sajnálom, de jelenleg nincs zenész vendégünk! - válaszol.
Elégedetlenül körbenézek, majd belép egy újabb személy. Azonnal felismerem őt, főleg miután az álnevemen szólít. Azonnal elvigyorodok, majd úgy teszek, mint aki tényleg egy rég nem látott barátjával találkozik.
- Makaro-san! Jó újra látni! - indulok el felé. - Csak hogy itt vagy! Ezúttal én érkeztem hamarabb, nem te! - nevetek fel. Amint oda érek hozzá, megölelem. Miután elengedtem, a pulthoz vezetem, ahova leültetem.
- Sajnálom, de sietnem kell, ezért nem maradhatunk túl sokáig. Így nem élvezhetem ki, eme csodás hely vendégszeretetét. Vissza kell térnem az üllőhöz, de előtte még el kell mennem egy faluba, átadni egy üzenetet. Mit szólnál, ha elkísérnél? - kérdezem tőle és abban reménykedek, hogy elfogadja a meghívást. - Nagyon szeretném már hallani valamelyik új szerzeményedet!

//Bocsi hogy gyenge lett//

//Nem tudom kijön, de mivel ráérek, írok én.//

Miután megérkezik a társam, felfigyelnek ránk, de szerencsére hamar beletörődnek, hogy két barát az, akik régóta nem látták egymást. Miután leültünk, egy pincér jött oda hozzánk és megkérdezte mit kérünk. Elégedetlenül megcsóváltam a fejem, majd a másik shinobira néztem.
- Nem igazán érünk rá. Nem hiszem hogy kell a szállás, sietős dolgom van. Majd talán, ha hazafelé tartunk. Most pénzem se nagyon van, de ha elkészítem a kért dolgokat, akkor lesz bőven, amit elkölthetek.
Ha a társam erősködne, hogy maradjunk még egy italra, akkor beleegyezek és rendelek valami nagyon olcsó piát. Abba viszont nem megyek bele, hogy itt éjszakázzunk. Nekem sietős dolgom van, ráadásul ha nem érek időben vissza Kiribe, akkor halottá nyílvánitanak... így hát marad a sietés, majd az alapos kémkedés.

// Bocsi a késésért csak közbe jött valami. Legközelebb a post isjobb lesz igérem !!! //

// Kicsit fel pörgetem a dolgokat Konohai Blogot utol érjük. //

Valami parti egy kis party time van. Két régi ismerős ez látszik már neked is messziről, de nagy mulatozás közepette félre vonulnak. Két férfi egy nő társaságában aki súg nekik valamit. Ez kicsit gyanús már ha üldözési mániád van. Fél fülel hallod, hogy valami növényről beszélnek. A nő pedig óvatlanul körbe pillant mintha tartana valamitől. Talán attól, hogy a vendégek nincsenek rendesen kiszolgálva. Ki tudja, hogy mi a valódi oka a dolognak. Ha van sütni valód neked és társadnak most óvatosan bár de az egyik kótyagos vendégnél a három távozó alak után érdeklődtök. Csak nyugodtan valami tréfás esetleg pajzán meg jegyzést téve a három alakra. Aztán a becsípet vagy már részeg alak nyelve el eredjen és jöhessen a többi kérdés.

*** Ha kérdezősködnétek.***
***

- Bahhh Kit jah azokat.
Jött egy alkohol gőzös böffentés és egy rövid hortyogó válasz. Az alak nagyot kortyol a sőréből mi után legurított egy rövid italt.
- Ah Nem tudom, hogy mázli vagy sem két férfi egy növel. Tuti valami perverz dolgot fognak művelni. Bár egy növénnyel. Ahhh biztos valami répa vagy uborka növény.

Az alaktól nem sokat tudtok meg bár még mielőtt teljesen be ájulna fejel a sörös korsóba még elkottyant valamit.
" Az egyik alakot akit zsáknak .. hiktak.. láttam Konohában pár napja valami bicsával azohllkdkdd....."
Az alak elájult sikeresen miután fizetettek az ivó cimborátoknak még 1-2 italt.
Az részeg szavait vagy figyelembe veszitek vagy nem. Végül is rajtatok áll, hogy mit hámoztok ki egy részeg szavaiból.

*****
**HA nem kérdezősködnétek csak ültök tovább.**

Nyugodtan beszélgetsz a társaddal látszólag hétköznapi dolgokról. Még is bizonyos szavakat a társad tudatosan nyomatékosabban ejt ki. Erősebb hangsúllyal néha a mondat első szavát néha a végén. Egy rejt jeles beszéd és egy kocsmában hangos vagy hullámzó beszédre nem igen figyelnek fel. Föleg, hogy mind kettőtök előtt ott egy-egy korsó.

// NJK TÁRS //

- Nem tudom talán nem FIGYELtem.
Egy korty az italból.
- Írtam múltkor HÁROM igazán ÉRDEKES dalt. Majd egy alkalommal mikor FÉLRE ESŐBB HELYRE megyünk TALÁLKOZNI talán meg mutatom.
Igaz még nincs kész de ÍGÉRETES.

Csendben ücsörgök és a szórakozó vendégeket figyelem. Hamarosan feltűnik egy páros, akikhez egy nő társul be, majd súg nekik valamit. Ez meglehetősen gyanús, bár az is lehet hogy éppen csak dolgozik a nő és a tarifákat beszélik meg. Azonban nem hagyhatom szó nélkül a dolgot. Éppen ezért fordulok az egyik vendéghez és kezdek kérdezősködni, hátha tőle sokkal többet megtudok. Kezdetben nem akar beszélni, de amikor a szót a szórakozás felé terelem, megered a nyelve.
Nem tudok meg sokat az öregtől, a hallottak alapján lehet utca lány, vagy valamilyen informátor, esetleg shinobi is... Éppen ezért alaposan megbámulom a nőt, amikor távozóban van. Ha rám néz, akkor elmosolyodok és még a szemöldökömet is megemelem egy pillanatra, csak hogy lássa, tetszik. Ezután a társamhoz fordulok, aki szinte a gondolataimat öntötte volna szavakba.
- Menjünk valahova, ahol csendben tudunk beszélgetni. - mondom a társamnak, majd miután fizettem az italért, elindulok kifelé.
Nagyon remélem, hogy odakint hamar megtaláljuk ezt a három manust. Jó lenne kideríteni kik voltak ők, utána pedig el kéne indulni, hogy teljesítsük a feladatunkat. Még sohasem voltam Konohában, már kíváncsi vagyok arra a falura.

// Dualista kémviadal //

*Konoha shinobik*

Felértek a szobába a nőt támogatjátok. Tettetett részegség és más buja dolgokat imitáltok míg felértek és be nem zárjátok az ajtót.
Majd halkan a fületekbe suttog.
- Figyelnek titeket, hogy kik azt nem tudom. Pár napja azt az információt kaptuk, hogy kémek fognak érkezni ide ebbe a fogadóba. Milyen céllal azt nem tudom.
A padló lap meg reccsent oda kint egy épp ara járó lábba alatt. A nő rögtön reagált és kéjesen fel sóhajtott majd hangosan nyögdécselni kezdett. Közben intett nektek, hogy rajta rajta egy kis ösztönzés. Talán egyértelmű, hogy mi miatt jöttetek fel és azt imitálni is kellene.
- Nem tudjuk biztosra de mivel ellenségről van szó valószínűleg a határ vonalat fogják szemel tartani. Vagy valamilyen információhoz akarnak jutni ami a haderőkre vonatkozik illetve a járőr útvonalakra.
A nő tovább imitálta a nagy együtt lét hangjait méghozzá nagyon is tehetségesen.

( Zetsu ha közben megérkeznél bocs, hogy bele kontárkodtam. Nyugodtan töröld, ha meg érkeznél. )

// Dualista kémviadal //

// Gaisuke Daizo //


Te és a társad kimentek a fogadon kívülre, hogy fel frissüljetek a levegőn. Közben elhintitek, hogy nem bírjátok az alkoholt. Tehát távoztok és kiléptek az utca forgatagába ahol egy csendesebb félre eső zugban. Ahol a közlekedés zaja és az árusok kiabálása nem olyan hangos.

**NJK**

- Ahogy mondod, jobb lesz ha elindulunk. Lehet azok csak szórakozni akartak, de lehet teljesen másról van itt szó. Talán jobb ha minél előbb elvégezzük a feladatott.
Barátian a válladra csap a társad és mosolyog. Majd kortyol egyet a boros tömlőjéből amit még egy árustól vett ide fele jövet.
Már csak a te válaszodra vár, és akár indulhatok is. Az idő pont alkalmas hisz esőre áll. Ami rontja a látási viszonyokat, elnyomja a szagokat és elmossa a lábnyomokat.

(Az utolsó zárójeles mondat össze zavart, de nem nekem szól, ha újra kell írni a posztot, akkor, szóljatok)

Hamar elhagyjuk a kocsmát, majd egy elhagyatott sikátorban kötünk ki, ahol megbeszélhetjük a továbbiakat. Pár pillanatig elgondolkozok, hogyan folytatódjon a küldetés. Vagy megyünk és megnézzük, valóban csak egy légyottról van szó, vagy nem foglalkozunk azzal a három emberrel és megyünk tovább. Ekkor oldalra fordulok és a sikátor bejáratát kezdem figyelni. Kissé megharapom az ajkam, majd a társamra nézek.
- Ne foglalkozzunk azzal a hárommal! Menjünk tovább és derítsünk ki minden szükséges információt Konoháról! Ha esetleg utánunk jönnének, akkor elintézzük őket, de amíg nem foglalkoznak velünk, mi se pazaroljuk rájuk az időnket. Ráadásul hamarosan esni fog, így sokkal könnyebb észrevétlenül utazni.
Ha a társam is beleegyezik, akkor már indulunk is, hogy megszerezzük a fontos információkat. Az utazás közben azért folyamatosan figyelem a környezetet, nehogy azok hárman utánunk jöjjenek, vagy esetleg valaki más akarjon meglepni minket.

Gaisuke Daizo írta: Hamar elhagyjuk a kocsmát, majd egy elhagyatott sikátorban kötünk ki, ahol megbeszélhetjük a továbbiakat. Pár pillanatig elgondolkozok, hogyan folytatódjon a küldetés. Vagy megyünk és megnézzük, valóban csak egy légyottról van szó, vagy nem foglalkozunk azzal a három emberrel és megyünk tovább. Ekkor oldalra fordulok és a sikátor bejáratát kezdem figyelni. Kissé megharapom az ajkam, majd a társamra nézek.
- Ne foglalkozzunk azzal a hárommal! Menjünk tovább és derítsünk ki minden szükséges információt Konoháról! Ha esetleg utánunk jönnének, akkor elintézzük őket, de amíg nem foglalkoznak velünk, mi se pazaroljuk rájuk az időnket. Ráadásul hamarosan esni fog, így sokkal könnyebb észrevétlenül utazni.
Ha a társam is beleegyezik, akkor már indulunk is, hogy megszerezzük a fontos információkat. Az utazás közben azért folyamatosan figyelem a környezetet, nehogy azok hárman utánunk jöjjenek, vagy esetleg valaki más akarjon meglepni minket.

Ahogy elindultatok pár perc múlva eleredt az eső. Pont a település határán jártatok mikor a meleg eső cseppek záporozni kezdtek.
A társad belement a tervbe és követett téged minden fenntartás nélkül, hisz ő is minél előbb túl akart lenni az egész küldetésen. nem tetszett neki, hogy az élete most kockán forog, ezen a küldetésen. Az eső egyre csak szakad és erősödik tovább.
A falutól pár kilométere figyelmesek lesztek az első lényegesebb informáciora. A fák közt egy esőtől védet terület van. A félhomályában fény szúródik ki onnan és beszélgetés. Az eső zaja elnyomja a hangokat. Te döntésed, hogy meg nézitek vagy sem.
**
Ha megnézitek:
Két konohai fejpántos ninja ül a tűz körül és próbálkozik meg melegedni a tűznél. Illetve megszárítani a nedves ruhákat. Amikor közelebb értek integetve üdvözölnek titeket és az egyik oda szol.
- Ha hoy utazok. Borzalmas ez az idő. Van még itt bőven hely két ázott és fáradt utazó számára.
A Ninják nem sejtenek semmit. Nálatok nincs fejpánt vagy bármi más árulkodó jegy. teljesen átlagos hétköznapi embereknek tűntök a szemükben.

**
Tovább mentek:

Nem figyeltek a fényre és nem törődtök vele csak haladtok előre, hogy vagy egy másik településre jussatok mielőbb vagy találjatok valami búvó helyet ami még lehetőleg nem foglalt.
Pár kilométer után az eső még mindig szakad és nem akar csillapodni. Viszont találtok egy jól megművelt földet és egy kicsi házat. minden bizonnyal egy földműves. Rajtatok áll megint csak, hogy mit tesztek. Menedéket kértek vagy haladtok tovább?

/// Daizo njk-t nyugodtan irányítsd te is ha a kedved van hozzá.//

Elindultunk hát, hogy magunk mögött hagyjuk a települést és teljesítsük a feladatunkat. Alig értük el a határt, eleredt az eső. Ez számomra nagyon jó jel, ugyanis, ha bármilyen összetűzésbe keverednénk, könnyebben tudnék használni bizonyos technikákat. Viszont eddig semmi jele annak, hogy megtámadna minket bárki is. Így hát sétálhatunk békésen tovább.
Utunk hamarosan egy érdekes helyre vezet. Egy esőtől védett területre, ahonnan némi fény szűrődik ki, illetve beszélgetés zaja. Azonban a beszéd nem kivehető az eső okozta hangoktól. Azonnal megállok, majd az irányába kezdek bámulni.
- Menjünk be és nézzük meg, kik azok! - szólok a társamnak. - Hátha sikerül megtudnunk valamit. - teszem hozzá.
Így hát bemegyünk a fényforráshoz. Odabent két konohai shinobi van, akik bedőlnek az öltözékünknek és meginvitálnak minket a tűzhely mellé.
- Nagyon szépen köszönjük! - mondom, majd leülök. A társam természetesen hasonlóan cselekszik. - A nevem Kanuori Akari, ő pedig a társam, Itsuyoki Makaro! - mutatkozunk be.
Az egyik shinobi mellettem ül, míg a másik a társam mellett, velem szemben. A tűz melege igazán jól esik, úgy sajnálom, hogy nem maradhatunk sokáig. Kissé összehúzom magam, miközben a ruhám ujjaiba dugom a kezem. Az egész műsort azzal tetézem, hogy még meg is rázkódok kicsit, mint aki tényleg fázik. Majd a következő pillanatban abbahagyom a színjátékot. Megérintem a csuklómon lévő pecséteket és villámgyorsan megidézek egy shurikent és egy kunait a kezeimbe. A következő pillanatban már a velem szemben ülő konohai testében, illetve nyakában díszelegnek. A shinobi azonnal meghalt. A társa viszont még él és egy ideig élni is fog.
A társam átveti magát a tűzön és a földre küldi a másik konohait. Én eközben kiveszem a fegyvereimet a halottból, majd azokkal ugrok oda a shinobihoz.
- Mesélj nekünk az itteni védelemről! Ha szót fogadsz, akkor nem kerülsz a társad sorsára, később pedig megbosszulhatod a halálát! - mondom, miközben a kunait a torkához szorítom.
- Ne próbálj átverni minket! - majd a fegyvert erősebben a bőréhez nyomom. - Árulj el mindent amit tudsz! Ha kiabálni próbálsz, vagy más módon akarod felhívni magadra a figyelmet, halott vagy. Ráadásul azok is meghalnak, akik a segítségedre sietnek. Tehát, merre vannak őrhelyek, mennyire vagytok jól felszerelve, milyen egységeitek vannak, hány fővel lehet számolni?
Remélem megbízható adatokat kapunk tőle, bár amilyen szerencsénk van, sikerül kifognunk egy lojális tagot. Azokat pedig nehéz megtörni. Lehet egyszerűbb lenne őt hazavinni és majd odahaza kutakodnának az agyában a megfelelő emberek.

~Ideje felpörgetni az eseményeket~ Gondolta magában Kaito mivel már jól tudta azt hogy ez az egész több mint holmi üres színjáték, majd a nő ismét beszélt.
- A fogadóban is jártak, talán már azt is tudják hogy kik vagyunk. Az jó ötlet hogy gondolkozunk az ő fejükkel azt hogy az egyik tag férfi már szűkíti a dolgokat, de nem eléggé ...
A nő fel állt és vízcseppeket szórt a fiúkra, hogy izzadtnak látszódjanak, bár Kaitot ez már nem érdekelte. Eleinte úgy hitte hogy személyiségbeli elcsúszások fogják a kezükre játszani az ellenséges kémeket, de ez az elmélete már rég megbukott. Ki tekintett az ablakon ahol az eső igen csak eleredt, egy régi gyermekkori érzés fogta el ám azt már nem tudta eldönteni hogy jó vagy rossz. A kis nosztalgia után a térképre nézet és gondolkodni kezdet.
-Biztos hogy információ miatt vannak itt, bár ez az alapvető tevékenysége a kémeknek. Ezzel nem mondott sokat ám most a nőre nézet és komoly hangon azt mondta:
-Maga azt mondta hogy haderő kémkedése véget jöttek ide és a határ vonalaink érdekli őket, ezt fogjuk kihasználni. Keresünk olyan pontokat amely őket és érdekli, és ezeket fogjuk figyelemmel követni. Valószínűleg civilnek álcázták magukat, így az ilyen helyeken felfognak tűnni. A kérdés az hogy mikkor és hogyan tegyük ezt...
Hangja végig komoly volt és néha néha a térképre mutatott. Az ablak mellé ment neki dőlt a falnak majd kinézet, és egy másodperces nosztalgiába kezdet, majd a társára nézet és a következőt kérdezte:
-Neked mi a véleményed ???

//Sorry ha gyér lett, de most vizsgaidősuck-om van és kiszámíthatatlanan hogy mikor tudok posztolni, és azért előztem meg Akahitot is//