Otafuku Gai

– Jajj, ugyan már, drága! Mégis milyen szívről beszélsz te? – Drámai szemforgatás közben lép ki Ashura személyes szférájából, persze csakis azért, hogy Kibusháét szállja meg. – Időközben pedig ráeszméltem, hogy a palota takarítást igényelne. Ééén pedig nem jövök ki másokkal túlságosan jól, úgyhogy a takarítógárda nem sokáig húzná; de persze a takarítás sem éppen, nos, az erősségem. Bááár... – sandít Ashurára, miközben a másik Unazakit öleli át – ha ennyire nehéz felvenni egy egyszerű lány által eldobott egyszerű kesztyűt, akkor talán rossz hivatást választottál... vagy inkább rossz sógornőt? Ó, huppsz, ez utóbbi nem a te választásod volt, drága sógorom – és már villantja is a kacérkodó vigyorát.
A férfi monológját viszont – kivételesen – közbevetés nélkül hallgatja, s rajta ritkán látható arckifejezésként főleg a kíváncsiság jellemezném, ugyanis az alapkoncepció igencsak gazdag palettán és mélységben változik.
– Jól mondtad, valóban háború van; miből gondolod, hogy Konohának van erre szabad embere? Sőt, itt osztagokról van szó; Konoha miért kockáztatná a saját embereit egy olyan ügyért, ami nem is az övék? Miért tenne egy olyan lóra, aminek még a statisztikáját sem ismeri? Persze, arany és társai, de még ha küldenek is segítséget, miből gondolod, hogy utána szépen hagyják a foglalt területet? Én a helyükben ugyanis kihasználnám a helyzetet, plusz azt, hogy mi csak hárman vagyunk, hogy átvegyem a hatalmat; a végeredmény pedig az lenne, hogy ők használnak ki minket, hiszen ez a logikus részükről. De tegyük fel, hogy egyáltalán bejutunk Konohába, méghozzá élve és bilincsek nélkül: nem fognak velünk tárgyalni, mígnem megfelelő biztosítottságot mutatunk, hiszen én sem adok úgy kölcsön egy ismeretlennek, ha tudom, hogy nem lesz képes visszaadni a pénzt, sőt, idegennek még csak kölcsön sem adok. Úgyhogy valószínűleg már előre kérni fognak tőlünk valamit – megrándítja a vállát, hiszen a jelenlegi pozíciója nem enged ennél drámaibb megnyilvánulást –, mondjuk, hogy taroljunk le egy frontot, vagy valami. Elvégre is megölni szerintem sem fognak; legalábbis nem első lépésnek, hiszen három nem éppen gyenge alak keresné fel a Hokagét egy szövetséggel, amiből ő csak profitálni tud ameddig ő adja a feltételeket. Márpedig ő adja őket... hacsak nincs nálatok valami aduász, amit mindeddig rejtegettetek...?
'Arról nem is beszélve, hogy bár Konoha erős, hiszen a gazdasága talán a legkiemelkedőbben teljesítő az összes nagy nemzet közül, így a népessége sem kutya, a képzettség már egy egészen más téma... hiányoznak azok a diszciplínák, amelyek a többi életben maradásért küzdő shinobit jellemzik. Viszont Konoha infrastruktúrája talán nem volt felkészülve a menekültek érkezésére, így akár őket is átvehetnénk letelepítés céljával... Az viszont, hogy törvényen kívüliek fogják fenntartani a törvényt... hát, megér egy misét.'
– Igazából már az jó bulinak tűnik, hogy egyáltalán tárgyalni megyünk Őfelségével! – A korábbi pillanatnyi komolyság ismét elillan hangjából, miközben a férje oldalába fúrja az arcát és nagyot szippant az illatából.

'Sáskák? Ehh, fúúúj!'
Na igen, számára ez az első reakció, még a terv komplexitását tekintve is; különösebben nem tartja fontosnak, hogy minden részletre adjon valamiféle külvilágban is megnyilvánuló reakciót, már csak abból az elgondolásból is, hogy az bizony igencsak sokáig tartana és némileg gyerekes is volna. Legalábbis gyerekesebb, mint amilyen általában szokott lenni.
Másfelől pedig Ashura is biztosan tisztában van vele, hogy igencsak elő kell húzniuk majd az improvizációs készségüket, anélkül ugyanis pillanatok töredéke alatt találhatják magukat fej nélkül, egész pontosan a szeparált fejükből a testükre felnéző üveges szemek sem foghatják fel elég gyorsan a gondolatot, hogy „Hééé, az akkor most az én testem?! Hol a fejem?”. Valamilyen szinten viszont megnyugtató a tudat, hogy egyikük sem zöldfülű genin, továbbá a testvérpár igencsak halálos egy duó, ha arról van szó. Külön-külön pedig a legcsodálatosabb Haláltangózók.
– Hát, ez a küldetés akkor most kútba esik, mi...? De ha sikerül a foglalás, drága sógorom, akkor igencsak busás kamatot szedek a most elmaradt hasznom után.
'Van itt nekem elfekvőben valahol egy állampolgársági nyilatkozatom még Tsunadétől... kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a kapuőrök hozzá, már ha eljutunk odáig, bwuhahahhahaaa!'
– Tehát akkor, Konoha arra van – mint iránytű mutatja az utat, ugyanis őt nem a sark vonzza, hanem az említett falu, amit ugyan el akart kerülni mindenáron, mégsem most lesz az első alkalom, hogy visszaólálkodik, mint holmi kóbor macska.
'Tyű, mintha az egész már egyszer megtörtént volna... nem is tudom, miért...'