Re: Otafuku Gai

**Yamato** Pént. Jan. 10 2014, 15:33

A csata gyorsabban alakult ki, mint azt bárki el tudta volna képzelni és legalább olyan gyorsan véget is ért. A kereskedő, vagy ki tudja mi is igazából, támadt először, ami heves viszonzásra került. A mellém beosztott illető lehetett a csapat legveszélyesebbje, de nem igazán ismertem egyikük képességeit, viszont már a srácról mélyebb ismereteket nem szerezhettem volna, ugyanis árulásom az életének elvesztésével járt. A két báb olyan gyorsan ütlegelte a "társaimat", akiket közben elárultam, bár sosem mondtam magam a csapat tagjának, hiszen tegnap ismertem meg csak őket. Az ütések és támadások között hallani lehetett, ahogy a csont néha reped vagy törik, bár nem vagyok orvos, hogy pontosan megállapítsam azt, hogy mi is történik, de mindenképp megelégedettséggel töltött el, hogy egy ilyen banda megkapta a magáét és talán kisebb azok száma, akik bűnözéssel és ártatlanok tulajdonának elvételével akarnak meggazdagodni vagy pénzt szerezni, hogy eladják másnak. Ugyan a kereskedőről sem tudom, hogy ő csinálta, vette vagy ő is csak elvette valakitől ezeket. A banditák elmenekültek, de a gond még nem szűnt meg, hiszen ki tudja, hogy mit fog csinálni a kereskedő a segítségem ellenére. Közben Ayane is megérkezett és mivel a kereskedő bábjai továbbra is támadásra készen voltak a lányt a kezemmel a hátam mögé tessékelem. Szerencsére levonhattam, hogy nem szereti a felesleges vérontást, de azért jobb félni, mint megijedni. Nyugalmat erőltetek magamra a kérdésére, hiszen ahogy a társaimnak nevezte, holott nem voltak azok, eléggé feldühített.
- Sosem voltak a társaim, tegnap ismertem meg a csapatot. Mivel egyedül nem jutottam volna el hozzád, hogy esetleg tanuljak valamit vagy vegyek egy bábot, azért csatlakoztam hozzájuk. Nem szeretem a bűnözőket ezért sem volt nehéz döntés az elárulásuk.
Várok, hogy mit tesz és ha egy kicsit visszább veszi a bábjait, nyugodt mozdulattal lecsatolom a kezemen lévő pengevetőket és Ayanénak adom, majd felteszem a kérdést.
- Esetleg el tudna adni egy bábot vagy meg tudná tanítani a több báb irányítását?
Remélem belemegy addig is összeszedem a kilőtt pengéket és egy levélben megtörlöm a rájuk száradt vértől.

Deidara Kedd Jan. 21 2014, 18:19

A figura összeszűkült szemekkel figyelte mozdulataid, miközben természetesen mondandódat is mérlegelte. Végül úgy tűnt, hisz neked, bár akadtak még fenntartásai.
- Értem, tehát csupán ahhoz kellettek, hogy elvezessenek hozzám. Tehát, mit szeretnél tőlem? - kérdezte végül. Chakrafonalait lebontotta, bábjait pedig gondosan a kocsi platójára ültette. A két lelketlen gyermekmodell fejüket lelógatva csüngtek, mint két szomorkás csemete. Yamato úgy döntött, ideje a tárgyra térnie, és mivel a fickó láthatóan nem tűnt már ellenségesnek, lecsatolta pengevetőit és Ayanénak adta, ki az eddigieket csendben tűrte, majd az ismeretlen báboshoz fordult, és afelől érdeklődött, nem kívánkozik-e eladni bábjait, vagy segíteni neki a fejlődésben.
- Nem az enyémek, hogy eladhatnám őket. Tudod, én itt fontos feladatot teljesítek. Na de mindegy is. Tanítani viszont taníthatlak. Persze, csak akkor, ha nem az ellen közül vagy való. Bábozó tudással nem születik csak úgy az ember. Az egyik shinobi falu képzett ki engem is, téged is. Ha mutatsz nekem egy konohai vagy sunagakurei fejpántot, akkor segíthetek elsajátítani, amit kérsz.

**Yamato** Szomb. Jan. 25 2014, 20:22

A gyanakvása továbbra sem lankadt, ami érthető, hiszen mégis csak most árultam el azokat akikkel jöttem és fejpántot sem látott rajtam, hogy azonosítani tudjon, amit sajnos a szállóban hagytam. Közben lebontotta a chakrafonalait és a bábokat a kocsija platójára tette. A fazon beszélni kezdett, sajnos nem tudja eladni a bábokat, mert nem az övé, de a fejlődésemet tudja segíteni, amennyiben mutatok neki egy konohai vagy suna fejpántot. Az előbbivel akkor sem tudnék szolgálni, ha itt helyben megölnének, viszont az én Szél fejpántom a lakásomon maradt, de remélem, hogy Ayane nálam okosabb volt, így hátranyújtottam a kezem, hogy adja ide a sajátját, ha nála van. Szerencsére nála volt, így oda tudta adni én pedig fel tudtam mutatni a kért fejpántot, így bizonyítva, hogy Sunagakuréból származom, ahol tanultam a bábmesterségemet és így várhatom, hogy tanítson.

Deidara Szomb. Feb. 01 2014, 16:21

- Hmm, rendben van. - egyezett bele a fickó, miután szemügyre vette a sunagakurei fejpántot. - Tehát több báb irányítását szeretnéd elsajátítani? Ez viszonylag könnyű, egyesek saját edzéseikkel is elérhetik e szintet, de persze sokkal egyszerűbb, ha van, aki segít. Gyakoroljunk ezekkel. - mutatott a szekéren sorakozó, egyszerű bábokra, melyekről az imént azt állította, hogy nem egészen az övék, így nem adhatja el őket. Edzésre azonban úgy tűnik, gond nélkül használta őket.
- Kezdetben az egyikhez vezess chakrafonalakat, és kezd el mozgatni. Jelenleg még csak őt egyedül, hogy belejöjj. - ezzel ő maga is irányítása alá vonta az egyik bábut, és Yamatoéval szemben állította fel. - Egy rövid kis haddelhadd elég lesz ahhoz, hogy ráérezz. - mondta, majd támadott is vele. Ezen bábokon persze nem voltak fegyverek, így csak ütéseket, rúgásokat lehetett velük alkalmazni, de ennyi elég is volt kezdésnek. Néhány perc után aztán rátérhettek a következő fejlődési lépcsőfokra.
- Jó, most nézzük meg, hogy állsz chakrával, mennyi súlyt bírsz mozgatni. Használd a bábot, hogy megemeld az enyém, majd mozgasd őket együtt. Ha ez megy, akkor rátérhetünk a harmadik, és egyben legnehezebb részre.

**Yamato** Vas. Feb. 02 2014, 17:42

A férfi elfogadta a lány fejpántját, így meg is kezdhetjük a gyakorlást, legalábbis ő beleegyezett. Végre valami, ami jó és igaz, hogy nem én teszem, de én már megtettem a magamét, amikor elárultam azokat a banditákat, akik el akartak lopni néhány bábot ettől a kedves kereskedőtől. Felajánlotta, hogy használjuk azokat a bábokat, amikről korábban azt mondta, hogy nem teljesen az övék, így nem adhatja el, de azt nem bánja, ha gyakorlunk vele. Ez nekem fura, de nincs okom rá, hogy megkérdezzem, hiszen biztos jó oka van erre. A kérése, hogy vezessek egyikhez chakrát könnyen kivitelezhető, hiszen van nekem is emberi bábom, még ha egy olyan fajta, amit kevesen mondhatnak magukról, de nem is baj, hiszen ez egy nem éppen szép művészet, ahogy az öreg átalakította az egykor élő testvérem testét. Megtettem amit kért és utána vártam a folytatást. Nem igen hagyott lehetőséget ahogy látta, hogy megszoktam a báb irányítását azonnal támadott, igaz a bábon nem volt fegyver, így csak ütéseket kaptam be, de aztán hamar észbe kaptam és védekeztem, majd még ellentámadást is indítottam, amikor visszavonut, hogy újra támadjon. De aztán be is fejeztük ezt a lépést. Hirtelen nem értettem, hogy milyen bábot akar, hogy megemeljek, talán azt amivel harcolt, így leteszem az eddig irányított bábot a kocsira, majd ő bábjaira irányítom a chakrafonalakat és megpróbálom megemelni őket. Kettő talán súlyban annyi lenne, mint az egyik vasgolyóm, amit ugyan már használtam, de régen, talán sikerül felemelnem. Nos elsőre a kettőt nem igazán sikerült, hiszen már rég volt, hogy a vasgolyóimat használtam és azóta a jóval könnyebb fából készült változatát használom. Valahogy sikerült a két bábot felemelnem jó néhány próbálkozás után és még magamhoz is húztam, de jelenleg ennél többre nem lettem volna képes, maximum talán arra, hogy az egyiket megindítsam, de nem tudom, hogy akkor a másikkal mi lenne, legjobb esetben talán megmaradna a kezemben, de akár a földre is ejthetem, hiszen a két dologra figyelés még menne, de hogy a két báb közül az egyiket még mozgassam is, míg a másikon megtartom a figyelmem nem tudom, hogy menne-e.

Deidara Szer. Feb. 05 2014, 19:43

- Jól van, alakul ez. - biztatott a bábos, mikor sikerült magadhoz húznod egyszerre mindkét gyakorlóbábut. Látta azonban, hogy a teljes együttes mozgatáshoz még több kell, így egy kicsit gondolkodóba esett. Nem tudni, ő hogyan is tanulta meg több báb egyidejű vezérlését, de úgy tűnt, Yamatonak máshogy próbálja megtanítani.
- Rendben van, megtartani már meg tudod a két báb súlyát, tehát ezt a részt kipipálhatjuk. Most próbálj óvatos mozgatást. Helyezd a bábokat egyelőre a talajra, hogy a lábuk is tartsa őket. Karolják át egymást, majd pedig az egyikkel lépj kicsit előre. Ezután a másikkal. És így tovább, felváltva, először csak lassan, majd sétálva, végül akár futva. Ez nem sokban különbözik attól, mintha egy darab, súlyosabb bábot irányítanál. Lépkedj el velük addig a fáig. Ott aztán bontsd ki őket egymásból, és immár egymás mellett, de egymáshoz nem kapaszkodva vezesd őket vissza. Ha ez megvan, már jöhetnek az egyszerűbb, közös támadások. De egyelőre csak lépkedés. Egy és kettő...

**Yamato** Vas. Feb. 09 2014, 20:33

A súly megmozdítása nem volt nehéz, inkább az, hogy egyszerre mozgassak két bábot és a választott módszer inkább olyan volt, mintha egy nagy bábot irányítanék és nem két különállót. A bíztatás, amit a sikeres manőverért kaptam nagyon jól esett, de továbbra sem tudtam megmozdítani a 2 bábot egyszerre. Éreztem, hogy ha most az egyiket megmozdítom, akkor jobb esetben csak az egyik, de akár mind a kettő a földön landolna, amit nem szeretnék, hiszen nem az enyémek a bábok és tőlem telhetően vigyázni akarok a bábokra, mintha azok az enyémek lennének. A férfi igen csak gondolkodóba esett, hogy mégis mit kéne tennie, hogy velem is elsajátítassa a két báb irányítását és én is szeretném elérni ezt, hiszen két bábbal jóval több a kombinációs lehetőség és így még jobb shinobivá válok, válhatok. Azt mondta, hogy irányítsam a bábokat, mintha egy nagyobb lenne, amit már korábban is tettem, de most úgy kell egy bábként irányítanom, hogy közben figyeljem, hogy ez valójában 2 báb. Még egy újabb tanácsot is adott, hogy használjam a báb lábát, hogy segítsen a mozgatásban, hiszen így a súly valamicskét csökkenhet, ez szintén megfogadni érdemes tanács volt. A két bábot egymással szembe állítottam, majd szépen lassan megindíttottam őket, de az első lépés után a másodiknál elvesztettem a koncentrációmat és a két báb a földre esett. Elnézést kértem a gazdájától, majd elindítottam újra a chakra fonalakat, majd magamhoz húztam a bábokat. Gyorsan átgondoltam, hogy mi az amit elrontottam, majd újramegindítottam a bábokat. Most már jóval több lépés sikerült, de a fáig nem jutottam el, ismét elvesztettem az irányítást és a a bábok ismét a földön landoltak. Ismét összeszedtem őket a fonalakkal, majd rá kellett jönnöm, ha idefelé megy, akkor oda is mennie kell. Lassan indultam el, minden lépésre figyeltem és végre el is jutottam a fához. Most jött a neheze. Szétválasztottam a bábokat, de ami eszembe jutott egy kis csalás, az egyyik bábot a távolban tartottam, míg a másikat egy kicsit gyorsabban megindítottam visszafelé, amikor pedig a báb ott volt nálam a másikat is elindítottam. Tudom, hogy ez nem az, amit kért az aktuális mesterem. Most az első gyakorlatot ismételtem meg egy kicsit gyorsabban, elsőre ez sem sikerült, de a lassab és az első gyorsabb próbálkozásból tanultakat gyorsan leszűrtem, hiszen nem vagyok hülye gyerek, ezt már többen mondták és hogy túléltem az utcán még a ninja korszakom előtt az igazán nagy teljesítmény, találékonyságom és az öreg, akinek az életem és a bábmesterségbe való bevezetést megejtettem, sokat segített ebben.~Újra!~ Megindítottam a bábokat ezúttal valamivel gyorsabban, mint eddig és sikeresen el is jutok a fához, de akkor váratlna "támadás" indul a koncentrávióm ellen, Ayane személyében, aki látván a fejlődésemet mellém állt és arcon puszilt, majd a fülembe súgta: " Ügyes vagy menni fog." Persze ez pont elég volt, hogy megbontsa a koncentrációmat és így a bábok ismét a földön landoltak.
- Ilyet ne tegyél legközelebb.
Mivel a gyakorlás nem az én hibámból szakadt meg, így sokadszorra is megindítottam a bábok felé a fonalaim, majd ha ezzel meg vagyok a feladatot is megkezdem, vagyis visszafelé egy lassú kocogó sebességével visszahúzni magamhoz a két bábot, ami valahogy sikerült is, bár jóval gyorsabban kell mozgatnom, amihez még sok gyakorlásra lesz szükségem, hiszen a háborúban az ellenfelem nem fogja megvárni, míg a bábbal megteszem hosszú másodpercek alatt azt a néhány métert, ami köztünk van, de remélem egyenlőre itt most elég lesz.

Deidara Kedd Feb. 11 2014, 19:25

- Jó, egyre jobban megy ez. - jegyzi meg az öreg, majd egy arcpirító megjegyzést is hozzátesz. - A női csóknak láthatóan elképesztő ereje van.
Némi gyakorlás után aztán elteszik a bábokat, vissza a szekérre. A fickó elmagyarázza, hogy a bábhasználók klánjának megbízásából van küldetésen. Valaki állandóan megtámadja a bábokat, bábalkatrészeket szállító szekereket, és ő azért indult el, hogy megtalálja az illetőt. Ezért vette át eme szekeret is tulajdonosától. A dolog érdekessége még, hogy a szállítmányokat támadó figura nem rablás céljából teszi, amit tesz. A megszerzett bábokat egytől egyig megsemmisíti. Bizonyosan gyűlöli ezen találmányokat és mindennemű alkalmazásuk.
Az öreg elmondja, hogy innen Sunagakure felé veszi majd az irányt, és ha a két jómadár is úgy akarja, csatlakozhatnak hozzá.

//Elsajátítottad a módszert, felírhatod az adatlapodra (több báb irányítása) jelenleg kettő bábot tudsz így vezérelni, B szinttől lehet hármat majd, ahogy a jutsuknál is olvashatod. A továbbiakról küldj majd üzenetet.

**Yamato** Szer. Feb. 12 2014, 17:15

Valahogy sikerül elsajátítanom a módszert és már a harcban elfogadható sebességgel is sikerül a bábokat magamhoz húzni és eljutattni magamtól a bábokat, és még megjegyzést is kapok Ayane csókjától elvesztett koncentráció miatt, ami inkább Ayanénál érte el a hatását, ugyanis a lány igen csak elpirult és a szemét is lesütötte. Miután végeztem a dologgal a férfi felrakta bábjait a kocsira és elárulta a céljait, hogy a bábhasználók klánja bízta meg, hogy keresse meg azt az illetőt, aki folyton megtámadja a bábot szállítókat, de nem eladja a bábokat, hanem egyszerűen megsemmisíti. Nem igen tetszett a dolog, sőt egyenesen dühített a dolog és segíteni akartam, mind amellett rá kellett jönnöm, hogy dolgom van a falumban, hiszen szereznem kell néhány bábokat és a mostaniak közül is szeretnék megszabadulni. Visszakérem a pengevetőmet Ayanétól és felcsatolom.
- Mit szólna hozzá, ha elkísérném? Ugyan nem rég jöttem el a faluból, de lenne egy kis dolgom máris ott, így mind a ketten jól járnánk, csak vissza kéne mennem a faluba, hiszen egy- két dolog még a szállásomon maradt.
Remélem megengedi, hogy vele menjek és még a cuccaimat is össze tudjam szedni előtte, hiszen nem engedhetem meg magamnak a fegyvereim pótlását.

Deidara Vas. Feb. 16 2014, 22:00

Az öreg hamar beleegyezett az ajánlatodba, hiszen egyedül utazgatni bizonyára elég unalmas, és gyakran veszélyes is lehet. Legyen az ember akármilyen jó harcos, valamikor mindenkinek aludnia kell, akkor pedig máris gondok adódhatnak. Egy másik bábossal ráadásul sok mindenről beszélhetnek, taníthatják egymást, vagy csak ötleteket, gyakorlási alapot adhatnak.
Yamato és társa így visszatértek a fogadóba és összeszedték cókmókjukat, majd csatlakoztak a szekérhez, ami a falu határában várta őket, immáron egy megetetett szamárral. A bábok szépen rendezetten sorakoztak a platón, ahol immár a két shinobi is helyet foglalt. A két gyermekbábot nem látták, eredetileg az öreg ruházata alatt lapultak meg, most viszont valószínűleg tekercsbe lettek zárva.
Az öreg jókedvűen végigmérte őket, majd útnak indultak Sunagakure irányába, noha addig még igen nagy távolságot kellett megtenniük.
- Szóval, ti mi járatban kerültetek a környékre? Küldetésen vagytok, voltatok, vagy netán vándornak adtátok fejeitek?

**Yamato** Hétf. Feb. 17 2014, 18:44

Mivel már megbízott bennünk az ajánlatomat gyors mérlegelés után beleegyezett, hogy tegyünk egy kitérőt a faluba, sőt még azt is megengedte, hogy vele menjek a falumba. Összeszedtük az otthagyott felszerelésünket és egyéb dolgainkat, majd visszatértünk az öreghez, immár két fejpánttal a birtokunkban és a papírjaim, ami szükséges lesz a faluhoz való belépéshez, emellett valamennyi vizet és élelmet vásároltam be, . A platón elhelyztem a tekercseket, és a bábtartómat, benne Ocút, amit a házban vettem elő a tekercsből, így csak a gömbjeim voltak pecsétben, majd a maradék cuccaimat a közelembe helyeztem. A távolság igen nagy volt, hiszen itt voltunk a Tűz országának közepén. Az öreg igen csak jókedvűnek tűnt, gondolom a társaság miatt, de ki tudja.
- Nem rég hagytuk el vándorlás céljából a falunkat, ha érdekli oda tudom adni a papírokat, amiket Gaara sama nevében Temari san adott.
A papírjaim a hátizsákban voltak, így nem lett volna gond, ha esetleg elkéri, bár már korábban bizonyítottam a sunagakurei mivoltom Ayane fejpántjával.

Deidara Szer. Feb. 19 2014, 14:05

- Nem szükséges. - intette le az öreg a papírokat, hiszen már mutattak egy sunagakurei fejpántot, továbbá Gaara és Temari nevét is tudták a delikvensek. Felszerelkezve útnak indultak a kocsival, Sunagakure felé. Az igen hosszú vándorlás főként beszélgetésekkel telt. A fickó sokat kérdezgetett a falu bábosairól, illetve magáról Sunagakuréről, nyíltak-e új étkezdék, milyen a háborús hangulat, és persze kíváncsi volt az ő történetükre is, hogyan lettek shinobik, és milyen küldetéseken vettek eddig részt.
Volt amikor bábokról, bábozásról folytattak diskurzust, hiszen a férfi igen csak értett a dologhoz, mind bábok készítésével, mind használatukkal kapcsolatban, így Yamato is szerezhetett néhány hasznos tippet. Gyakorolni csak minimálisan tudott, hiszen a kocsi folyamatosan haladt, de két üldögélő báb kezeivel el tudott játszadozni, ha akart. Általában felváltva aludtak, egy valaki pedig a járgányt vezette. Yamato nem teljesen értette, miért siet ennyire az öreg, de biztosan elege volt már a küldetéséből, vagy csak a bábokat kellett időre leszállítani.
A Tűz Országának határánál jártak éppen, a fickó aludt, és Yamato vezette a szamarat, mellette Ayane ült, el-elbóbiskolva. Este volt már, mi több, késő éjjel, de a tiszta égnek és a hold fényének köszönhetően gond nélkül tudtak közlekedni. Enyhe, kellemes szellő fújt, itt-ott megzörgetve a bokrokat. Akár romantikusnak is nevezhetnénk, ha éppen a következő pillanatban nem hasadt volna meg a levegő a hirtelen robajtól. Fény, dörej, felcsapódó kavicsok, majd pedig egy véres szamárláb csapódott Ayane mellkasának. A szekér kissé megdőlt és kész csoda volt, hogy nem dőlt teljesen fel, ám legurult az útról. Néhány pillanatig eltartott, míg Yamato ráeszmélt, hogy egy robbanójegyzetet helyeztek el eléjük az úton. Fosztogatók? Vagy talán az az alak, akiről az öreg mesélt, a bábokat pusztító törvényen kívüli? Nem sok ideje maradt elmélkedésre, halk pukkanás hallatszott, majd valami a kocsi oldalának csapódott, és füst kezdte el beborítani a fiú látóterét.

//Következő poszt a határvidékre

Deidara Vas. Aug. 10 2014, 11:44

//Hyuuga Aikan

Naka kétszer átgondolhatta életét, vagy éppen az aktuális küldetést, mire elérte Otafuku Gait, a szállóiról és fürdőiről ismert települést. Lehet, hogy medenceparti is lesz? Csak nehogy valaki merő véletlenségből a vízbe fulladjon…
Az épület azonban elsőre nem fürdőhelynek tűnt, sokkal inkább egy hatalmas szállodának. Kerítés vette körbe és több őr is járkált, noha igyekeztek nem feltűnést kelteni. A kétszárnyú bejárati ajtóban négy emberke ácsorgott. Két termetes biztonsági alak, fekete ingük alatt sokat munkált izmok duzzadtak, arcukon pedig jól látszott, hogy nem az iskolapadban koptatták. Naka megfigyelte, ahogy áttapogatják az egyik érkezőt, egy őszülő, de sportosnak tűnő férfit, ki valamiféle ajándékot is hozott. A csinos csomagot nem szedték szét ugyan, de alaposan megtapogatták, megrázogatták.
A másik két ajtónálló már érdekesebbnek tűnt. Egyikőjük csinos hölgyemény volt, ki láthatóan mindenkit ismert, aki csak be akart lépni az épületbe. Nevén szólította az érkezőket és jól nevelt kérdésekkel bombázta őket családtagjaik jólétét illetően. Ha valakit, akkor őt lesz nehéz meggyőznie, hogy valóban az, akinek mondja magát. Az utolsó tag leginkább Némához hasonlított, a szótlan bérgyilkoshoz, akivel a Tea Országában is találkozott. Ez viszont hosszú hajú és idősebb példánya volt a csendes gyilkológépek fajának.
Naka körbekémlelt és elgondolkodott, hogyan is jusson be, ha ugyan be akar máris menni. Az ő külsejével és jutsufelhozatalával számos lehetőség felötölhetett benne, finomabb és feltűnőbb, kiszámítható vagy éppen izgalmas módszerek. Ha csak minden huszadik vendég ilyen lenne, máris érdekes partinak néznének elébe.

**Hyuuga Shakaku** Vas. Aug. 10 2014, 19:48

Na igen... A legtöbb hőssel az történik útján, hogy különböző vérengző bestiáktól szabadítja meg az ártatlan lakosságot. Meg szép hölgyet ment. Vagy kiscicát a fáról. Meg persze ott van az idősek segítése. Hát, ő nem egy hős és nem is követ el hőstetteket (a végén még azzá avatnák, szobrot is állítanának neki, amit aztán persze részegen úgyis kidöntene, hogy a nyersanyagpiacon eladja, mondván, ő ahhoz nem járult hozzá, hogy megformálják és kiállítsák közterületre és a kutyák lepisiljék; ő viszont nem beperel, ő elás).
És persze nem is érzi a hazatérés mámorát (s bár kecsegtet az ötlet, hogy eligya az összes előleget és aztán felszívódjon, mint pisi a földben, mégsem teszi – biztos egy angyalka szállta meg... na jó, ez azért túlzás... egy kicsit), mint mások; nem gondol az otthoni kosztra, arról ugyanis az jut eszébe, hogy milyen förtelmes szakács – ez persze azt a gondolatot vonzza magához, hogy rabolni akar magának egy mesterszakácsot, aki majd szépen süt és főz is rá, mint egy jó feleség, izé, kukta –, sem pedig a szeretteihez fűződő emlékeire, hiszen szomorú vagy sem, de vidámnak azért csak nem mondható, de azért vigyorog(na, ha nem lenne apokaliptikus hangulata), hiszen a falu, ahol minden elkezdődött még áll és virul, már amennyire épületek tudnak virulni. Az emberek meg úgyis meghalnak előbb vagy utóbb, ő pedig kivételesen nem sietteti őket a föld alá egy égő piszkavassal, melyet elsősorban főleg a férfiak lába közé irányít. Nem diszkriminatív. Cseppet sem.
Neki csupán az az emocionálisan negatívba ívelő hangulatfelhő jut (értsd: emó), amelyben csupán tengődni lehet. Ebbe a proverbiális mocsárba viszont egyre jobban süllyed, mikor a változatos tájat az unalmas és még annál is unalmasabb (’Lehet ezt még tetézni?!’) fák, meg fák és persze még több fák tolakodnak be az útjába – szíve szerint mind ki is rúgná, döntené egyéb mozdulattal: „Naka és az erdőtlenítés projekt” –, de ezen túl persze még ott vannak a mezők sok-sok virággal és bokorral (kíváncsi, hogy felismerné-e még azokat, amik mögött őt a „dolgát” végezte küldetéseken), meg persze pillangókkal. Valamint méhecskékkel. Akik éppen... nos... „játszadoznak”. Ő meg csak csikorgatni tudja a fogát, ugyanis az első ilyenek meglátta óta folyamatosan és igencsak intenzíven azt a késztetést érzi, hogy mindezt felgyújtsa, eltapossa, levizelje és egyéb testnedvekkel öntözze meg – mindeközben belülről sikít; a tartózkodás nagyon megterhelő idegfeszítéssel jár, de ő most éppen aszkéta életet gyakorol. Már amennyire az nála lehetséges...
Még a lakott területek határához érkezése előtt előkerül nem is egy tekercs; az egyikből pedig már puffan is kifelé az a már emlegetett ruha (1. számú melléklet) az összes tartozékkal. Ő nem éppen találmányt épít, amellyel meg lehet váltani a világot, viszont a legtöbb hímnemű humanoid – és a még nála is aszkétikusabb életmódot folytató nőnemű egyedeknek természetesszáma (és bizony tudja, hogy az nagyobb, mint a nulla – járt ő suliba) – sem tudja, hogy ezek majdnem ugyanolyan fontosak: egy jó körítés sorsfordító lehet. Főleg akkor, ha az múlik rajta, hogy a fejed pápát mond-e a nyakadnak.
Nála persze az elsőszámú kiegészítő nem más, mint a combfix, ami szó szerint mindenre jó: tartja is a többi alsónemű(szerűséget), meg tartani tud senbonokat, plusz ott van a nem éppen elhanyagolható – sokak által nem ismert – funkciója: meg is lehet vele fojtani valakit.
Előkerül továbbá egy kunai tok, valamint egy szett senbon, tartóban két tucat robbanó cetli, meg persze egy sodrony – ennél többet nem volna érdemes vinnie, hiszen mindezt „elméletileg” titokban kellene elsütnie, így tehát csak nem rohangálhat bitang nagy fegyverekkel, sem pedig egy egész fegyverbolttal a tatyójában, bár ez amúgy sem stílusos; sosem értette azokat, akik egy egész hadseregnyi fémmel vágnak neki a rengetegnek: ’Ők most azért hoznak ennyit, mert ingyen osztogatják majd? Ők a szeretetszolgálat...? Jéééé! Énis, énis!’, de persze csodálkoznak, mikor nem bírnak felbaktatni egy 5%-os emelkedőn.
Valamint nem is gondolt úgy berontani (bármennyire is önmagához illő lenne), hogy elkiáltja magát: „Mindentelpusztító Dzsuccúú!”, ami persze egyes számú tény: nem létezik, kettes számú tény: valljuk be őszintén, elég hülyén hangzik, hármas számú tény: egyáltalán nincs benne semmi móka; csak mész-és-már-mész-is. Mindez egy szóval: gagyi.
Marad hát a felnőttesebb megoldásnál, bármennyire is nem illik rá ez a jelző: ruhát ölt magára (csak nem mehet már oda meztelenül, de az, hogy ott tartózkodása alatt rajta marad-e...?), felcsúszik a combfix, előkerül a magassarkú. A senbonokat csupán kicsit transzformálja, méghozzá díszes hajtűkké, melyekkel igencsak elegáns, ugyanakor csábítóan laza fonatos kontyot tűz magának. Ugynezzel a lendülettel alakul át a kunai tok egy csinos legyezővé, a sodrony pedig egy nyaklánccá, ami pont (nos, igencsak mély ruhának köszönhetően) a dekoltázsán ékeskedik, holmi szemcsalogatóként. A robbanó cetliket pedig természetesen pénzként teszi el a kis tarsolyában – mondván, hogy minden dívának kell egy ilyen –, persze transzformál egy farönkből egy – meglehetősen ronda – vázát, melynek belsejét kitapétázza a nem pénzként villogó jegyzetekkel – nem sokkal, csak amolyan elterelő hadművelethez, ha éppen majd arra szorul.
Az út többi részét persze járt utakon teszi meg, csak nem ugrohat elő egy bokorból, mint holmi pedofil. Tehát marad a tipegés a földes macskaköveken – nincs baja a magassarkúval, de szíve szerint csapot-papot hagyna ott egy látványos hiszti keretében –, majd pedig a környékre érve már villan is a Byakugan (aminek nyomait három-átkozott-réteg sminkkel sem tudja eltüntetni, sőt, ránctalanító krémekkel sem; tiszta koravén...), hogy tanulmányozza a környéket, a – szó szerint – kiszemelt épületet és persze a körülötte és annak területén tartozkódó egyéneket. Főleg alaprajzot keres, valamint pulzáló chakrajeleket – vannak-e shinobik? Ki merre mozog? Hol nem mozognak? Hol mozognak a legtöbben? Hol szobroznak főleg az őrök a bejáraton túl?

//1. számú melléklet: http://i1.squidoocdn.com/resize/squidoo_images/800/draft_lens15741711module135758511photo_1290588476nabi-kimono-sleeve-dress-

Deidara Hétf. Aug. 11 2014, 16:32

Naka – mint minden magára valamit adó hölgyemény – alaposan felkészült a partira. Azt szokták mondani, a jó ruha sokat mutat, sokat rejt, vagy valami hasonló, az övé pedig igen csak sokat rejtett, mégpedig fegyverekből. Egy akadémiai tanuló még álmában sem gondolta volna, hogy a nála lévő eszközeit mennyiféleképpen álcázhatja, főhősnőnk azonban már természetes szinten használta ezen illúziókat. Arra viszont mindenképpen figyelnie kellett, hogy ez csak a látszat volt, külsőség, fizikailag a dolgait tapogatással könnyen kiszúrhatták. No persze aki őt tapogatja, nyilván nem a hajcsatra meg hasonlókra fog figyelni. Ha ugyan a főbejáratot választja, hiszen azt még nem döntötte el.
- Ehejj, ezt nevezem én italnak! – kiáltott egy hangosabb vendég, ahogy lehörpintett valamit a bejáratban. Nagydarab fickó volt, apró nővel, vagy inkább lánnyal az oldalán. Úgy tűnt, Naka a welcome drinkről is lecsúszik, amennyiben máshol oson be, de hát annyi baj legyen, csak lesz odabenn kaja, pia, meg egyéb számára kellemes szórakozási lehetőség.
Az árnyékban állva aktiválta byakuganját, megszemlélve a környéket. Az őrökből idekint nem volt oly sok, de odabent persze már más lehetetta helyzet. Az első ajtónál már mindenkit részletesen megfigyelt, de volt egy másik csoportosulás is. Hátsó ajtó tán? Ott csak hárman voltak, beszélgettek, dohányoztak. Rajtuk kívül néhány járőr, de elég minimális, könnyen kijátszhatók, főleg, hogy ő igen messziről figyelemmel kísérhette őket.
Az épület hatalmas volt, rengeteg ablak foglalt rajta helyet, persze csukva, vagy maximum bukóra állítva, és egész távol a kerítés vonalától, de hát ez nem feltétlenül állíthatta őt meg. Kicsit arrébb egy tetőkertet is szemügyre vett, rajta egyetlen fő, ki a chakrája alapján shinobi lehetett. Odabent is úgy vette észre, hogy lehet egy-két jutsut használni képes egyén, de nem sokan, és semerről sem érzett olyan chakramennyiséget, mely az övé közelébe jutott volna. Talán pár C szintű törvényenkívüli ninja, semmi több. Lehet, hogy ez a megbízás egyszerűbb lesz, mint gondolná?

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Aug. 11 2014, 17:10

‘Hol itt a csali?’
Nem butus, tudja ő jól, hogy a két Úriember – bármennyire is szokatlan volt a páros – nem csak rizsért kereste meg; Nem Néma szavaiból a következtetés egyértelmű: szándékosan jöttek hozzá. A kérdés csak az, hogy miért: csak ő volt raktáron? Kétes, hiszen a Teában pont ideális lézengeni, akármennyire is átlagosnak, szinte átlagon alulinak tartja a teájukat. Talán a kekkei genkai miatt? Vagy pedig azért, mert az infiltráció meglehetősen nehéznek minősíthető, a kivitelezéssel és a kijutással együtt?
Lehet, hogy csak paranoiás – meglepő, hogy még nem őszült meg, se nem hullott ki a haja; elég röhejesen nézne úgy ki, Vöröske helyett Kopasz Törpének nevezhetnék –, de a felhozatal szerint még könnyen lehetségesnek találja, hogy valaki csak álcázza a saját chakrajelét; ez számára azért is lenne jó, mert aki éppen álcáz, az maga sem tud felfedni másokat, név szerint őt – bár az is tény, hogy a magukat álcázóknak tapasztalata szerint enyhén remeg a chakrajelük; nem nagyon, épp egy kis halovány eltérés, de a képzett szemnek kiszúrható. Így viszont lehetséges, hogy éppen egy S szintű muksó sasol bent – ha így van, akkor már most bánja, hogy nem hozta magával legalább a kedvenc katanáját. Innen már nem fordul vissza...
Viszont sem a falakból, sem pedig a földből nem jelezte a Byakugan azt, hogy esetleg valamilyen pecsét venné körbe az épületet. Ő maga ugyanakkor nem sütheti el az Esőjét, ami icipici kémcseppekkel van tele, melyek letapogatják a shinobikat – ugyanis az eső minden bizonnyal elriasztaná a vendégeket, talán még a Három Jómadarat is.
Az elülső ajtón nem akaródzik bemenni, bár lehet, hogy megbánja majd ezen döntését – az a nő ugyanis zavarja; út közben kitalált egy fedősztorit, de mivel nem ismeri a jelenlévő maffiózók affinitását, így aztán nem is merné első körben elsütni azt. Valamint azt sem akarja, hogy az ő kis firnyákosságát azonnal kiszúrják; mondjuk erre is van egy válaszreakciója, ami igazán önmagához illő – kitárulkozik. Szó szerint.
Először tehát a hátsó régiót környékezi meg – amúgy sem szándékozik inni a felszolgált italokból, nem csak pajtik vesznek részt egy ilyen rendezvényen; ha mégis muszáj lenne majd, akkor valószínűleg hálátlanul kiönti vagy elpárologtatja –, párducléptekkel járja körbe – hiába van rajta magassarkú, ő már jól képzett modelljárású; tudja, hogy legyen kunoichi magassarkúban. Persze elővigyázatosságként már el is tűnik a Meisai Gakure no Jutsu (Álcázó Rejtek Technika) segítségével, amiről tudja, hogy nem minden ellen tökéletes; a drága parfümökre viszont sosem tudott rászokni, amolyan „munkahelyi ártalom” néven.
Mindvégig természetesen figyel a szemeivel és a hallójáratokba is irányít chakrát, próbál minden elérhető információt begyűjteni.

Deidara Kedd Aug. 12 2014, 21:17

A paranoia vagy a profizmus Nakából is kicsalta a legjobb teljesítményt, különleges szemeivel pecséttechnikák nyomait, rejtőzködő shinobikat kutatott. Nem talált azonban ilyeneket, ettől pedig cseppet sem nyugodott meg. Ha meglátott volna három tetemes chakrával rendelkező egyént, akkor biztosra tudhatta volna, hogy az a védelem, amit át kell törnie. Így azonban bizonytalan maradt, nem tudta, ilyen kevés-e a találkozó biztonsági felhozatala, vagy valami esetleg elkerülte figyelmét.
A főbejáratot semmiképp sem tartotta szimpatikusnak, elvégre az olyan snassz lett volna. Inkább a hátsó csoportosuláshoz settenkedett, de egyelőre csak figyelt, és hallgatózott, hátha elcsíp valami hasznos információmorzsát. Köszönhetően az Álcázó Rejtek technikának, kellően közel jutott a hármashoz, hogy kihallgathassa őket.
- Szóval semmi? – kérdezte a legmagasabbik, cigarettára gyújtva.
- Ugyan, mi lenne? Mi csak dísznek vagyunk, tudhatnád.
- Hiszed vagy sem, Hiroto is ilyesmit mondott – jelentette ki, majd elváltoztatta hangját, halkabbá és érzelemmentesebbé téve azt. - „Az őrök csak a presztízs miatt vannak Isamu, a valódi védelem szemnek láthatatlan.”
- Kissé holdkóros az a fiú, nem?
- Van pénze, és nem végzi ki hóbortból a beosztottjait, nekem ez bőven elég.
Kicsit körbekémlelt, szívott egy utolsót, majd eldobta cigarettáját. Naka az épületegyüttest figyelte, amikor éppen nem volt érdemleges beszélgetés. A hátsó részt egy hosszú szárny kötötte össze a főépülettel, de a túloldalt egy kisebb, talán fürdőzésre szolgáló konstrukció is helyet kapott.
- Jó itt kint a levegő.
- Ja, csak a kaja, pia meg a nők odabenn vannak.
- Mintha bármelyikhez is hozzányúlhatnátok. Na léptem, kiáltsatok, ha lerohannak minket.
Ezzel pedig vissza is tért az épületbe, a másik kettő pedig szótlanul bámulták tovább az üresnek tűnő utcákat.

**Hyuuga Shakaku** Kedd Aug. 12 2014, 23:39

’A valódi védelem a szemnek láthatatlan, mi?’
Márpedig az ő szeme sem mutatott különlegességet az épület környékén – tehát nem lehet genjutsu, sem pecsét, de akkor mi? A tudás szintén láthatatlan, miközben az egyik legjobb fegyver és a legerősebb védelem is egyben. Vagy pedig az imposztorság is igencsak jónak minősülhet. Valamint a bizalmatlanság is meglehetősen tartós végvár. Fizikai csapdák pedig szintén lekerülnek a listájáról... Egy neve viszont már alaphangon van: Isamu. Egy kártya ide.
Az az információfoszlány is igencsak hasznos a számára, hogy az őrök csak persztízsből vannak – ez is egy kártyalehetőség a javára. Már éppen kezdene tovább osonni, mikor felismerést tesz: lehet, hogy nem gyűjt így be elég információt, de valójában azzal sem dönt egy birodalmat porba, ha pont elszúrná az Úriemberek játszmáját. Így aztán marad annál a talán merész, de végtelenül egyedi – mivel ez csakis egyedi lehet, önmagát plagizálni pedig elég nehezen tudná – tervnél: önmagát adja. Hogy ezt megtehesse – bármennyire is tűnik így oximoronnak – a kimono egyik rejtett zugából előkerül a kontaktlencse is.
Visszajátssza a pár lépésnyi távolságot, hogy úgy tűnjön, mintha a főbejárat felől érkezne eredetileg is, de immáron a láthatóságát szüneteltető technika nélkül; előadva persze a nézelődő hölgyet, akinek a szerepébe bújt, s aki éppen látványosan, de azért mégiscsak némi szolid alsóhanggal keres egy esetleges másik bejáratot.
Amint meglátja a két őrt – mivel a harmadik ekkorra már távozott – arcán bájos, de ugyanennyire kacér mosoly sugárzik fel, s tipegve, de határozottan nőies léptekkel közelíti meg a Két Falatkát.
Eléjük érve némileg szégyenlős arckifejezést varázsol hófehér arcára:
– Elnézést kérek, Uraim, de nagyon nagy sor alakult ki a főbejáratnál – ekkor hozza elő a dekoltázsába rejtett meghívót, hogy azt átnyújtsa az őrök valamelyikének – és Kobayashi-sannal van megbeszélésem, de erről Önök biztosan tudnak – suttogja bizalmasabb hangon, amivel ismét közelebb hajol az alakokhoz –, de ismerem a helyi protokollt; nyugodtan motozzanak meg, ha ezzel az Önök munkájának teljességi igénye kielégülést szerez... – húzza feljebb és oldalirányba a laza, de elegáns (és persze „mutatós”) kimonóját, hogy a combja villanjon, de persze épp csak egy kicsit.

Deidara Szer. Aug. 13 2014, 17:09

Naka megjelenésére a két őr sebtiben összenézett, majd csodálkozva hallgatták beszámolóját a hosszú sorról, és a megbeszélt találkozóról, alaposan szemügyre véve őt, talán gyanúból, talán más okokból, valószínűleg mindkettőből. A motozás önkéntes felvetése már csak extra lépés volt, hogy még jobban megzavarodjanak az imént még nyugodt ajtónállók.
- Nos, hát… rendben van, természetesen megmotozzuk. Előírás, tudja – hebegte készségesen a fiatalabbik.
- Igen… viszont erről a találkozóról mi nem hallottunk.
- Ezt meg kell kérdeznünk Hirototól, - helyeselt az elsőként szóló is - de ne aggódjon, rögvest bemehet.
Ezzel az idősebbik el is indult, kicsit kelletlenül, hiszen egyértelműen őneki jutott a kevésbé szimpatikus feladat. Úgy tűnt, teljesen azért nem voltak bolondok, csak úgy nem engedtek be senkit sem pusztán két szép szeméért. Hogy bevették-e a mesét, ezt egészen biztosra nem tudhatta, de elég jónak érezte a sztorit, hogy ne keltsen túl sok gyanút. Hiroto viszont nyilván nem várta őt, így ezt a problémát gyorsan meg kellett oldania. A húszas évei végét taposó fickóka maradt vele, ki elkezdte alaposan átmotozni őt, elsősorban testének ívesebb vonalait ellenőrizve, miközben az idősebbik elindult befelé az épületbe.
- Szóval Sachiko, igaz? – kérdezte motozója esetlenül, a meghívóra utalva. – Egyedül érkezett a Fukui családból? Semmi családtag vagy kísérő?

**Hyuuga Shakaku** Szer. Aug. 13 2014, 19:06

‘Nos, ehhgen… Ez nem épp úgy sikerült, de sebaj; parti van!’
Persze minden shinobiban megvan egy adott szintű maximalizmus és precizitásra törekvés – ezt nevelik a falvak a palántákba, szinte születésük előtt tápszerezik őket. Így aztán egy konfigurációs hibaként söpör végig a mára már alaptalan (és önmagához képest is kislányos) gondolat a fején, hogy „Jajj, Hokage-sama, elk...izé, elszúrtam!... megint...”, de aztán persze a műhold szöget változtat, a frissítést pedig befogadva esik csak le neki a tantusz, hogy ez azért már nincs igazán így: őt aztán nem pattogtathatja senki, főleg nem egy Kalapos Kuvasz. Szórakozzanak mással.
Az arcára egy valkűri félmosoly kerül – ő nem döntheti el, hogy ki hova kerül a halála pillanatában, de azt igen, hogy Ő maga hogyan él.
A környezetét figyelve mérlegelni kényszerül és persze el is játszik a gondolattal, hogy ő most szépen kinyírja ezt a csávót (az őt motozó férfi közelségét használná ki arra és „délebbi részekre vándorló figyelmét”, avagy figyelmetlenségével élve a Shinkeitsuu (Idegfájdalom) technikát alkalmazva torkon ragadná a férfit, ugyanekkor a másik keze a szájához repülne a biztonság kedvéért – eredetileg azért célozná a torkot, hogy a jutsuval szó szerint kisokkolja a hangszálakat és azon túl a gerincet, ezáltal akadályozva a váratlan kiabálást és a mocorgást –, a jobb lábával belépne a férfi végtagjai közé, így megtámasztva a testét, és egy ugyanilyen határozott és gyors mozdulattal rántaná balra a férfi fejét és nyakát egy megfelelő enyhén hátra ívelő szögben), de persze jelenleg ez mégsem kerül kivitelezésre, hiszen a kérdés még benne is felmerül: mit tenne a holttesttel? Egyáltalán sikerülne? És még ha sikerülne is, akkor keresnie kellene meglehetősen gyorsan egy zugot, ahol elrejthetné, aztán pedig rohanhatna vissza, s még ha transzformálná magát (vagy a Shoushagan no Jutsut hsználná), akkor is kellene egy Bunshin, de mikor a másik őr visszaérne, akkor vele mit tenne; őt is megölné? Nem kompatibilis.
Viszont az információt vivő férfi nem kérte el a nevét (valamint nem is látta, hogy rápillantott volna a meghívóra) és sok a vendég is; mind fontoskodó nagyhal, úgyhogy lehet, hogy Hiroto maga nem is fárad majd ki, csak megküldi az üzenetet, hogy nem fogad senkit – ennek igazán örülne, bár már a konfrontációra is felkészült egy passzos kis hazugsággal, vagy pontosabban hazugsághalmazzal.
Így tehát a várakozás marad: aktívan nem lendülhet akcióba még, bármennyire is szeretne; az idejekorán történő galiba a malmáról elhajtaná a vizet. Tehát szépen marad a popsiján és reménykedik némi szerencsében – nem pont a szerencsés típus, de ettől még mindig szerencsejátékokhoz folyamodik.
– Jajj, kérem, csak Sachi-chan! – Egyszerű kislányos legyintés és pironkodás. – Ó, ők már bent vannak, elém tolakodtak! Amikor viszont hallottam azt a nagy hahotázó hangot Hitoi-santól, hogy ő azt a bizonyos itókát nevezi ő italnak... egszerűen muszáj volt erről próbálkoznom, ugyanis... jajj, kérem, ne nevessen ki, de hosszú volt az út és sajnos ki kellene mennem... – suttogja elhaló hangon, mint egy rémült őzikelány. – De jajj, uram, ha én ezt tudom, hogy kizökkentem Önöket a munkájukból – fűzi hozzá, még mielőtt a másik férfi teljesen eltűnne –, akkor nem is zavarom meg Önöket, igazán sajnálom – pillog és pillog.
’Blööööehhh...! Viszont érdekes, hogy hiába a meghívó, nem engednek be itt. Tehát a főbejáratot a korábbinál is kevésbé kedvelem. Vagy van valami, ami, vagy akik az épület ezen részében vannak?’
Most azért szívja a fogát, hogy nem a tetőn surrant be, hanem a nagy szája vette át az uralmat. Így már csak Fortuna Asszony segíthetne rajta... ejj... de nem, nem kezdi el a fejét a falba verni.

Deidara Csüt. Aug. 14 2014, 15:32

A terv nem egészen úgy működött, ahogy eredetileg elképzelte. Igyekezett azonban úgy viselkedni, hogy a legkevésbé se tűnjön gyanúsnak, vagy legalábbis ne egy makacsul bejutni akaró bérgyilkosnak. Tovább folytatta sietősen összerakott történetét, még a mosdót is felhozta, mint elsődleges célt, hátha kellően meglágyítja a srác szívét. Azt szokták mondani, a férfiak logika alapján gondolkodnak. Egy fenét! Lehet nekik más szerveikre is hatni elég könnyen.
- Rendben, menjen… mármint menj be – adott utat neki végül a srác - A folyosó végén jobbra. Aztán gyere vissza ide, Hiroto is biztosan hamarosan megérkezik.
Naka alig hitte el, de végül csak bejutott, még ha hivatalosan rövid időre – csupán egy mosdólátogatásra – is.
Az épület ezen része sötét volt, elég csendes is, így könnyen tovaosonhatott bármerre, ha úgy tartotta kedve. Használaton kívüli étkezőt, konyhát és raktárhelyiségeket látott, kis lépcsőházakkal és mosdókkal tarkítva. A bulit egészen biztos nem ezen a részen tartották, annak hangjait csak nagyon távolról hallotta. Közeledő léptek zaját viszont igen közelről érzékelte, majd pedig két ismerős hang is felbukkant.
- …találkája. Tudhatnád, hogy nem érdeklik a nők.
- Mondom, nem engedtük be. De mégis mit akarsz tenni?
- Egy kicsit megnézem magamnak. Azt mondod, van meghívója?
- Igen, Kaoru ellenőrizte.
- Akkor végképp nem árt, ha én is átvizsgálom.
Ezzel pedig a hangok távolodni is kezdtek tőle a kijárat felé.

**Hyuuga Shakaku** Csüt. Aug. 14 2014, 21:14

Ha épen nem Sachiko szerepét erőszakolná meg a szörnyű alakításával, akkor most valószínűleg lesmárolná az őrt – nem éppen az ő esete, de azért minden férfinak megvan a maga felhasználási lehetősége; kit erre, kit arra. Jutalmazni sem árt őket néha; ez egész olyan, mint egy kiskutyát idomítani.
Az ezzel párhuzamosan jelentkező reakció (vagy legalábbis annak igénye) persze az, hogy örömtáncot ropjon, hiszen a szerencse csak az ő hátszele most; el is menne szerencsejátszani, hátha nyerne (kivételesen).
Mindez persze nem lát napvilágot kifejezett cselekvés képében:
– Haaaii! – és már ott sincs. A megadott irányba mozog, de amint kikerül mások látóköréből, ő ismét csak eltűnik a már korábban is alkalmazott technikának köszönhetően. A mosdóhoz érve egy tűz elemű chakrával töltött érintéssel és megfelelő irányítással az ajtó zárjának belseje összeolvadását igyekszik elérni, szándéka szerint ez lenne „magára zárt ajtó” imitációja (hiszen senki sem szereti, ha váratlanul rányitnak, mikor éppen a dolgát végzi); de nem hagy bent Bunshint, hiszen minek is: nem árnyékklón lenne, ami ki tudná magát magyarázni, ő ugyanis azt a technikát nem ismeri. Meg neki csak egy kis idő kell – vagy sikerül elintézni a dolgát (amit nem a budin tervezett) időben, vagy pedig nem; mindkét esetben Bunshin hátrahagyása felesleges lehet.
A lencséje pedig kikandikál a szeméből, s már koravén is, de ezúttal senki sem látja a Kozmetikai Katasztrófát. A Byakugant használja, hogy felmérje a tartózkodási rátákat, valamint a hallójáratába irányít chakrát, hogy ajtókon keresztül is hallja a beszélgetési foszlányokat; arra indul, amerről a két jómadár jött. A kihallott (neeem, nem kihallgatott) beszélgetésfoszlányból viszont arra következtet, hogy bizony ő nem akarja, hogy a Perverz áttapizza – van egy olyan érzése, hogy ő felismerné vagy egyebek. De úgy tűnik, hogy a vendégekben egyáltalán nem bíznak – minden bizonnyal sejtik, hogy valami, vagy inkább valaki készül. Hogy majd valaki kikészül.
Akaratlanul is kiül az arcára egy szarkasztikus félmosoly, a léptei is megváltoznak: ’Pápá, Sachi-chan, a soha-viszont-nem-látásra, Cukorborsócsibe!’, szabadon lélegezhet fel, még annak ellenére is, hogy viszonylag ellenséges területre kóborolt cicalábain. Na nem mintha manapság bárhol is szívesen, uram bocsá’ szívélyesen fogadnák: egyszerűen minden förtelmes fertőben pénzt kérnek tőle! Már szinte beperelné őket, de persze olyankor kigyullad a feje fölötti kis villanykörte, hiszen ahhoz értesítenie kellene a hatóságokat, ő pedig éppen egy szökött ninja (ha bárki kérdezné, akkor drámai előadásban hallhatná, hogy ő csak „a hírnevétől menekül, meg attól a sok hódolótól, akik folyamatosan zaklatják, de túl jó a szíve ahhoz, hogy elutasítsa őket” – és csak legutolsóként jut eszébe mindent elsöprő felismerési hullámként, hogy ő bizony egy kunoichi. Aki természetesen végtelenül szexi. És hogy miért jár közterületen található létesítményekbe? (Hát nem plasztikáztatni; köszöni szépen, de ha elől vagy hátul egy kicsivel is nagyobb lenne neki, akkor minden bizonnyal elveszítené az egyensúlyát, no meg persze röhejesen is nézne ki: nem éppen egy sudár alkat.) Természetesen azért, mert vannak férfiak – de ez sem pontos így, ő ugyanis nem csak a férfiak miatt ereszkedik a szociális közegbe: hanem azért, hogy lássa a férfiak karján csüngő nők fintorát, amely jelenléte alatt féltékeny vicsorrá szokott formálódni. Ezért viszont érdemes felhajtani a férfiakat.
Ezt viszont más bőrébe, szerepébe bújva nem tudja úgy átélni; ő csakis önmaga lehet (’Más lehet más és mások is lehetnek más személyében, de én csakis én lehetek, senki más nem lehet én’) – a néma ragadozó léptei pedig felgyorsulnak, miután a Szemei és a felerősített hallása biztosítja arról, hogy ez a térség kihaltabb – a Shunshin segíti, valamint abban is, hogy a „pénzt” (amit magával hozott) szépen tárgyak mögé rejtse, méghozzá külön-külön.
A célja viszont természetesen az, hogy megtalálja a Hullajelöltet – az a sanda gyanúja, hogy (mivel a parti még csak az érkezési fázisban van) valahol erre, a kevésbé ellepett helyen lesz; az ilyet könnyebb védeni (és persze kihallgatni is) valamint a fotó alapján – valamint az őrök szavai alapján egyaránt – nem éppen a legnagyobb Bika a partin, így talán még nem is vedel a többi vendéggel. Nem; ha a srác az a megfontolt stratéga, akire számít, akkor bizony nem ott kell még keresnie.

Deidara Szomb. Aug. 16 2014, 17:17

Naka nem sokat törődött az őt esetleg keresni induló őrökkel. Végül is, jó esetben ketten indulhattak nyomára, hiszen az ajtóban is kellett hagyniuk valakit. Továbbá csak kettőjük látta őt egyáltalán, a külsejét és sebességét pedig egyaránt könnyedén megváltoztathatta, ha olyan kedve támadt.

A Shunshint hívta segítségül, hogy rövid idő alatt felkutathassa az épület hátsó, kisebb szárnyát. Ez egy alacsony szintű, de igen sok chakrát zabáló technika volt, persze egyelőre még volt bőven, miből fogyasszon. Naka szinte biztosra vette, hogy fő célpontja az épület ezen elhagyatott részén tartózkodott, ám hiába a sebesség és a szemei, nem akadt Hiroto nyomára. Jobban belegondolva, ha őt vélte főnöknek, logikusnak is tűnt, hogy főszervezőként a ruhákkal, ételekkel, vendégek fogadásával, vagy hasonló előírt tevékenységekkel foglalkozott éppen. Olyannyira messze viszont mégse lehetett, hiszen ha jól szűrte le a beszélgetésekből, az egyik őr társalgott Hirotoval, talán nem is olyan rég. Lehet, hogy ezen őr kifaggatásával megtalálhatná, de azért ez elég rizikós húzásnak tűnt.

Ahogy felderítése közben egyre inkább közeledett az épületegyüttes fő részéhez, már több személyt is észrevett. Néhány lengén öltözött hölgy járt-kelt a folyosón, illetve készülődött egy teremben. Rajtuk kívül csak egy-egy kósza őr tűnt fel néha-néha, de továbbra is minden elég kihaltnak tűnt. Lehet, hogy közelebb a tűzfészekhez könnyebben bukkanhat válaszokra, no meg célpontokra, bár a rebesgetett láthatatlan védelemről még nem sikerült lerántani a leplet.

**Hyuuga Shakaku** Vas. Aug. 17 2014, 15:29

A pumpa megy fel benne, de még csak lassan – épp ezért érzi ennek az erejét; ha gyors lenne, akkor csak „bumm” és dőlne ki a mellette álldogáló szerencsétlen fal, de neeem, a lassú, igencsak kínzó (és kínos) szenvedés sokkal elviselhetetlenebb.
Tehát a homlokán kidagadó ér és az enyhe tikkelés – a bal szemöldöke ugyanis szó szerint önálló életre kelt – az egyetlen eddigi jele mindannak, hogy ő bizony frusztrált... Igaz, hogy talán sokkal egyszerűbb lenne számára fogni egy Fogdmeget, vagy egy Bikinimodellt, de ahhoz, amit jelen pillanatban tenni akar – bármennyire is legyen az őrült, noha az ő mértékegysége maga az őrültség – nem igazán illene a nyílt agresszió.
Tehát ez nem az ő terepe, hogy őszintén fogalmazzak.
’Ez egy nagy rakás... izé! Én engem ez nem érdekel, megyek haza!...Nem!... DE!... Nem kell hisztizni, mint egy kis ribi, ha nem dolgozzá’! Hagyjáááál! Büdös vagy!’
Nem, ő nem skizofrén és más elmebetegség (vagy demencia – bár ez azért kétséges) nem súlytja egyébként „hibátlan” személyiségét, de sajnos többször is kénytelen saját magával beszélgetni; nem akar ugyanis mások szintjéhez idomulni intelligencia terén (ez nála az intelligens kommunikáció). Marad hát önmaga szórakoztatása... verbális értelemben legalábbis.
De már kezdi kijátszani az idegeit mindez, így aztán a láthatatlanságnak lőttek, ugyanis a lányokéhoz hasonló ruhaneműket varázsol magára, a haját pedig hullámos feketévé, hogy beilleszkedhessen az örömlányokat idéző szociális közösségbe, hátha megtud közelebbről bármit is – a hallása viszont marad felerősítve.
Mindeközben természetesen tovább agyal a láthatatlan védelem szövegen. Talán poloskák? Földalatti zug nem lehet, chakra sem – tehát vagy ilyesmi, vagy beépített ember? Esetleg más? Nos, ez is csak tovább frusztrálja... Így aztán várni kényszerül, hátha elkap valamilyen foszlányt, de az is lehet, hogy egészen addig, míg elkezdődik a parti hivatalosan is.

Deidara Hétf. Aug. 18 2014, 13:30

Naka kezdett türelmetlenné válni, vagy csak rájött a női öt perc, mely mint tudjuk, nevére rácáfolva bármeddig tarthatott. Nem szokott ő hozzá ennyi finomkodáshoz. Könnyedén földbe döngölhetné az egész társaságot, ám a végkifejlet, amit tervezett, nem tűnt elérhetőnek ezen úton.
Úgy döntött, megváltoztatja külsejét, és becsatlakozik a lányokhoz, kik ezen a részen készülődtek. Csak remélni tudta, hogy nem ismer mindenki mindenkit közülük, óhaja pedig meghallgatásra lelt az égiek földjén. A ruházattal mindenesetre akadhattak problémái. A hölgyek nagy része finoman szólva is lengén öltözködött, ami gyakorlatilag egyetlen átlátszó alsóneműt takart. Többségük felső testük teljesen szabadon hagyták. Nos igen, egy maffiózóbulin kevesebb a finomkodás. Aikan hátsó bejáratban mutatott öltözéke még kifejezetten visszafogottnak tűnt volna ebben a környezetben. De addig, amíg elég információt gyűjt, csak kibírja. Amúgy sincs egy férfi sem a környéken.
- Figyeljetek egy kicsit! – szólalt fel egy napbarnított, huszonéves hölgy, ki amolyan szervezőnek tűnt köztük. Csinos, egzotikus teremtésnek látszott, ki könnyen megbolondíthatta a legtöbb férfi szívét. – Hamarosan megkezdődik a parti. Még nagyjából… tíz perc. Kicsivel később nekünk is meg kell érkezni. A főtermet, ami az álarcosbál helyszínéül szolgál, el kell kerülni, kivétel, ha az egyik vendég vezet oda. A fürdőházban és az oldalsó kistermekben lehet kényeztetni az összetört szíveket. Ha Kobayashi Kaito bárkitől bármit is kérne, azt rögvest teljesítitek, ha csak nem akarjátok a poklok kínjait átélni, és reggelre holtan feküdni a föld alatt.
Egy kis mosolyt villantott a jelenlévőkre. Nakát elsősorban az álarcosbál említése lepte meg, ilyesmire nem számított egy alvilági összejövetelen. Talán a védelem része lenne? Vagy csak a különös Hiroto fétise?
- Ti kettőtökre, meg akiket még személyesen béreltek fel, természetesen ezek nem vonatkoznak – közölte egy paprikavörös hajú ikerpárra mutatva. – Néhány percig még csinosítsatok magatokon, aztán indulhattok is. Jobb, ha senkit sem várakoztattok meg.
Ezzel a lányok nagy része vissza is tért a sminkespult, tükörrengeteg vagy éppen a mosdó irányába, Naka pedig az új információk fényében elmorfondírozhatott, hogy mi is legyen a következő lépése.

Ajánlott tartalom