Hirota Yukionna
2 posters
1 / 1 oldal
Hirota Yukionna
Hirota Yukionna Szomb. Okt. 08 2016, 00:30
Név: Hirota Yukionna
Ország: Kirigakure
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: 115
Kor: 14
Nem: Lány
Felszerelések: Dróthuzal (10m); Füstbomba (5db); Elsősegély készlet; Robbanó jegyzet (10db); Kunai, Shuriken (5-5db); Senbon (10db);
Ninjutsu:
- Bunshin no jutsu – Klón techinka
- Shunsin no jutsu – Füre test technikája
- Kawarimi no jutsu – Testhelyettesítő technika
- Henge no jutsu – Transzformációs technika
- Kakuremino no jutsu – A láthatatlanság köpenye
- Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek)
- Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)
- Kirigakure no Jutsu - Ködben Rejtőző Technika
- Muon Satsujin Jutsu - A Néma Gyilkolás Technikája
- Feloldás - Genjutsu Kai
Kinézete:
Kb. 155centi magas, vékonyabb testalkatú. Hosszú sötétkék haját általában két copfban hordja. Szemei felemás színűek, Az egyik éj kék a másik pedig lilás árnyalatba burkolózik. ettől az emberek gyakran megijednek ezért egyik szemét rendszerint hajával eltakarja. Nyakában egy sötétebb követ visel. Ezt sokszor nem lehet látni, hiszen mindig, becsúszik a ruhája alá. Csak a kis bőrdarabról, ami a nyakán kúszik végig, lehet gondolni, hogy nyakláncot hord. Pólója egy sötétebb árnyalatát veszi fel a kéknek, egyik úja rövid, míg a másik a csuklójáig ér. Sötétebb tónusú nadrágot hord, ami körülbelül bokáig ér. Bal lábán egy kisebb táska kapott helyet. Fejpántját a zömmel a kezére kötve hordja.
Jelleme:
Első ránézésre aranyosnak látszik... elsőre... Ám ez az érzés hamar tovaszáll. Rettentően lobbanékony természetű. Nem igazán van oda az emberekért. Máshogy fogalmazva szinte ki nem állhatja, ha túl sok ember veszi körül. Olyankor mindig valami ósdi kifogással próbál elmenekülni ebből az „agyatlan” tömegből. De azért számára is minden embernek meg van a lehetőségre, arra hogy a bizalmába fogadja. Ám sajna ez is egy hosszas és nehéz procedúra, és persze elengedhetetlen, hogy jól válogassuk meg a szavainkat. Egy rossz szó és már lent is van az ember a „jelöltlistáról”. De ha egyszer valakit elfogad, amellett a végsőkig kitart. Ügyesen dobálózik a szavakkal és a taktikai képességei sem rosszak. Számára nem létezik sors, hisz abban, hogy ő maga változtathatja a saját történetét. Sose hagyatkozik csak egy érzékszervére. -„ Ha csak a királyban bízol, a többi katona lassan elporlad, és ha a király átejt többé nem lesz, aki kisegítsen.”- Ezért mindig ennek a gondolatmenetnek a hitében cselekszik. Erős akaratú talpra esett lány, és sose fél kimondani, amit gondol.
történet:
Egy egyszerű faluban született ahol, egyszerű emberek, egyszerű dolgokkal foglalkoztak. Földmunkálás, állattenyésztés, bányászat és még napestig lehetne sorolni az átlagosabbnál átlagosabb munkákat. A szülei sem voltak többek sima közembereknél. Még is mindennél jobban szerették és segítették mindenben.
Nyár vége lehetett, talán amikor született. Anyja igazán babonás egy személy volt, ezért amikor meglátta, hogy lányának nem egyforma színűek a szemei nem, hogy megijedt volna, inkább boldog volt. Hitt benne, hogy gyermekének egy tündér ajándékozta ezt a különleges szempárt. Ezért is adta neki a Yukionna nevet, ami tündért jelent.
Nagyon szeretett játszani az állatokkal. Ennek csak szerencsétlen állatok nem örültek. Ahol tudott segített szüleinek a ház körül. Esténként pedig órákon át bírta nézni a kandallóban lángoló aranyszínű tüzet. Szinte megbabonázta, ahogy az apró parázsszemek kergetik egymást. Sokszor kóborolt el otthonról, mert érdekelte a világ. De ezzel semmi baj sem volt, hiszen a faluban mindenki jól ismerte, és amikor már esteledett valaki mindig hazakísérte. Imádott anyukájával éjszaka feküdni a fűben és bámulni a tiszta csillagos eget. Olyankor mindig történeteket találtak ki egy-egy csillagról. Ezek a történetek a mai napig elkísérik, hiszen anyukája mindig valami tanulságos mesét hozott ki belőlük. Néha még most is, amikor lefekszik a fűbe, nézni a csillagokat, hallja édesanyja simogató hangját amint éppen egy csillag kalandos életútját meséli.
Apukája gyakran vitte el magával, amikor kaszálni ment. Ott lerakta a magasra nőtt búzával teli földre ahol a kislány boldogan rohangált. Néha leült és csak fonogatta a kalászszárakat. Apukájával együtt ebédeltek, majd késő este hazamentek. Néha még most is érzi az ingének azt a kicsit dohos,de mégis kellemesen lágy illatát.
Nagyon szerette azt a kellemes kis falut. Minden csodás volt...
Amikor olyan 7 év körüli lehetett épp kóborolt vissza a szokásos esti sétájáról,amikor a faluban egy szokatlan fényt látott. Ahogy egyre közelebb ért látta ,hogy az egyik istálló kapott lángra. Itt szaporázni kezdte apró lépteit. A távolság közte és a lángoló épület között egyre csökkent. Majd szemi előtt egy sötét árnyék suhant el. Az ijedtségtől a földre huppant. Majd az árnyak egyre többen lettek. Felállt, leporolta magát és elkezdett futni a házukig. Háta mögött több sikoly is hallatszott,de nem nézett hátra,csak rohant. A házuk sötét volt. Nem égett a kandalló. Halkan kinyitotta az ajtót. Megnézte a konyhát, a fürdőt, és az összes többi szobát is. Mégse talált senkit. Ekkor egy sóhajt hallott a pince irányából. Felnyitotta lassan az ajtaját. A szüleit látta ott remegve. Apja megfogta a kezét és maga mellé rántotta, majd lecsukta az ajtót. A lány nem értette szüleit. De kérdezni sem mert. Léptek hangja törte meg a csendet. A szülők szomorúan egymásra néztek. Anyukája kivett egy bőrdarabot a hajából, amit hajguminak használt. Apukája pedig elővett egy apró fekete fényes követ a zsebéből. Ezt a követ mindig magánál tartotta, mert azt hitte megvédi a gonoszoktól. A kövön volt egy kicsi lyuk. Anyukája ezen átfűzte a bőrszálat, a végét megcsomózta. Majd könnyes szemmel kislánya nyakába akasztotta. Homlokát a rémült lányéhoz tapasztotta. „Mi örökké figyelni fogunk, akár hol is leszel” suttogta. Apukája még egyszer szorosan megölelte.
Halkan felnyitotta a csapóajtót és mind kimentek. Az anyuka megfogta lánya kezét és a hátsó ajtóhoz rohantak.
- te is hallottad? - hallatszott egy férfi hangja a távolból
- hátulról jött- Mondta egy másik hang.
Ekkor a léptek már egyre közelebbről jöttek.
- Most jól figyelj Yukionna. Indulj el azon az úton, ami a ház mögött fut, és ne állj meg egészen a falu széléig. Ott találkozni fogsz egy másik kislánnyal a faluból. együtt menjetek el a következő faluba,és ott kérjetek segítséget, akitől csak tudtok. Éljetek! –mondta már majdnem zokogva az anyuka,és a kezébe nyomott egy apró szütyőt
- Ebben pénz van. Nem sok de egy kis időre elég lesz. És még valami, Sose inogj meg, legyél mindig erős, és ne felejts elhinni. De ami a legfontosabb...sose felejtsd el ,hogy mi mindig szeretni fogunk.
Az anyuka még egyszer magához ölelte lányát. Végül pedig indulásra bírta. A lány elindult ahogy anyja mondta. Az erdőbe vezető út elején egy sikolyt hallott. Hátra fordul és nem látott már mást, mint a vörösen izzó házat, amint a lángok lassan felfalják, a szüleit, ahogy előtte fekszenek és két sötét árnyat. Ekkor még gyorsabban kezdett el futni . Csak rohant és rohant, egészen addig amíg már nem hallotta az égő ház pattogó hangját. Ott összeesett. Már nem bírta visszatartani a sírást. Csak ült a földön és halkan zokogott. Az élete, a nyugodt kellemes élete, egy pillanat alatt elégett a szeretett falujával együtt.
- Nem lehet, álmodom... Ez.. ez csak egy rossz álom... mindjárt felkelek- szipogta magában- MINDJÁRT FELKELEK!- monda már felemelt hanggal. –Anya... és ...apa... mindjárt bejönnek a szobámba és felkeltenek... - így ült ott 10 percig és csak ismételgette „Mindjárt... mindjárt... mindjárt...
De akárhogy várt semmi sem történt.
- Ez nem álom... a falum ...a családom... mindet megölték az árnyékok! Az árnyékok! Az árnyékok ?! Az árnyékok? De kik azok az „árnyékok”?- Nézett fel a földről.
Megtörölte könnyes szemét, leporolta ruháját, és újra indulásra bírta lábait.
„Mi lesz velem a szüleim, az otthonom nélkül? Mi lesz ha az árnyak megkeresnek? Ki véd majd meg?”
A könnyei megint eleredtek volna, de nem hagyta. Még egyszer megtisztogatta szemeit.
„ Nem halhatok meg! Értük sem!”
Az erdő sötét volt. A csendet egyedül a fák susogásai törték meg. Sokat gyalogolt az erdőben könnyes szemmel. Majd a távolban egy alakot fedezett fel. A másik kislány volt az, amint a földön összegörnyedve zokog. Lassan oda lépkedett hozzá és megsimogatta a hátát.
- Én is félek-suttogta sírónak-mi a neved?
-A nevem Kabi - mondta a lány szipogva
- Én Yukionna vagyok. Gyere, teljesítsük szüleink kérését és éljünk tovább- Mondta, majd a kezét nyújtotta a vele szemben kuporgó gyereknek.
Elindultak a legközelebbi faluba.
Sokat gyalogoltak, alig álltak a lábukon. Kabi lábán enyhébb égésfoltok voltak fellelhetőek. Fel akarták adni. De eleget kellett tenniük szüleik kérésének.
- K- Kabi ... Kik voltak azok az árnyékok?
- Árnyékok?
- Aki megtámadták a falut...
- Ötletem sincsen.
- Értem...
- Én éppen otthon voltam amikor azon kaptam magamat hogy ég mellettünk az istálló. Be akartam rohanni,ki akartam hozni a pónimat... de a lángok gyorsabbak voltak mint én. Ekkor láttam előttem pattogni azokat az „árnyék” embereket.
- Szerintem ők nem „pattogtak”- Mosolyodott el Yukionna
Ekkor mindketten elnevették magukat. Így kicsit vidámabban mentek tovább
Ezután fél órával már látták a falu kapuját. Itt erőt vettek magukon és utolsó erejükből bementek. Ott a kapuőr megállította őket:
- Honnan jöttetek, kik vagytok? Mi történt?- kérdezgetett az őr.
A kislányok mindent elmeséltek a falujukról és ,hogy ,hogyan kerültek ide.
A férfinek eközben feltűntek a gyerekeken a sebek. Kézen fogta a lányokat és elvitte őket a kórházba ahol ellátták a sebeiket. Az ápolók nagyon megkedvelték őket. Néhány nap múlva kikerültek a kórházból és kaptak egy apró albérletet, azzal a feltétellel ,hogy jövőre jelentkeznek majd az akadémiára ,addig fizetik nekik az albérletet és havonta kapnak valamennyi pénzt ételre is,amíg nem lesz geninként saját keresletük.
A lányok beleegyeztek. A lakás nem volt nagy. De ennek a segítségnek is nagyon örültek. Másnap elmentek picit körülnézni. Körbe járták a boltokat, beszélgettek az eladókkal.
Útközben összefutottak az egyik ápolóval, aki felajánlotta, hogy körbevezeti őket. Boldogan elfogadták az ajánlatot. Az ő kis falujukhoz képest ez a hely hatalmas volt. De ugyanakkor nagyon szép is. Talán még is a közeli tó nyerte el a leginkább tetszésüket.
Minden nap sétáltak. Kezdték egyre jobban megkedvelni a falut.
Kabi legjobban a játszóteret szerette, míg Yukionna a vízparton üldögélve érezte igazán jól magát. Nagyon szerette nézni az ott gyakorló shinobikat. Tetszését mégis leginkább a víz elemű jutsuk nyerték el. „Ha egyszer én is ninja leszek biztos víz elemű jutsut fogok tanulni” gondolta sokszor magába.
Egy-egy ápoló néha napján átment hozzájuk, csak úgy érdeklődni, beszélgetni. Ezek a napok általában jól telt,néha még kártyáztak is.
Így telt el ott az első évük,az új otthonukban.
Egyszer csak azon kapták magukat, hogy itt a felvételi ideje. Mind a ketten beadták a jelentkezőlapot.
Pár hét múlva kapták a leveleket:
Mind ketten felvételt nyertek az akadémiára!
A következő héten volt a megnyitó, másnap pedig az 1. tanítási nap.
Yukionna nem volt mindenből a legjobb. de ez nem igazán tántorította vissza. Az órákon próbált figyelni,de hát „olyan szép a világ az ablakból”.
Így telt lassan az első hét.
De a második hét közel sem telt ilyen jól. Csúfolni kezdték a szeme miatt. Az elején még bírta,de amikor már szinte az egész osztály kigúnyolta, elkezdte eltakargatni egyik szemét. Míg egyszer azon kapta magát, hogy teljesen eltakarja. Teltek a hetek, hónapok. Már nem igazán csúfolódtak vele.
Nem igazán volt jóban a többi gyerekkel. Neki nem nagyon jöttek be a „jaj de cuki az első padban ülő fiú” vagy „bárcsak ne kéne ide járnom” És persze a „hülye szüleim” kezdetű beszélgetések. Általában egyedül volt szünetben, vagy Kabi ment oda hozzá, ő volt az egyetlen barátja.
Megint csak eltelt egy kis idő.
Yukionna épp a szokásos reggeli szundítására készült, amikor az egyik lány lekapta a nyakláncot róla.
- Na, ez meg mi?- Nézegette a követ némi undorral a fején.
- Add vissza! – Lobbant fel a kék hajú lány
- Mi lesz, ha nem?- folytatta a másik gyerek
Ekkor az épp szenderegni készülő lány felpattan, és kitépte a kezéből a láncot.
- Én csak azt mondtam add vissza. Nem azt ,hogy megsérülsz ha nem teszed- Ezzel visszavette a bőrdarabot a nyakába,és visszaült a helyére.
A másik gyerek megsértődve visszament a „baráti körébe”.
- Ennek is ruhák vannak az esze helyén-mosolyodott el, majd visszahelyezte fejét a padra.
Aznap délután is kiment a tópartra, csak üldögélt és élvezte az embermentes környezetet. Itt nem kellett hallgatnia a sok értelmetlen vitát. A szél lágyan fújt. Erről, mint mindig, eszébe jutott a nagy búzamező a házuktól nem messze. Szerette ezt az érzést, megnyugtatta.
Mikor pedig már esteledett, erőt vett magán és elindult haza.
Eltelt az első évük.
A szünetben Yukionna minden éjjel kiment, és nézte a csillagos eget. A világító pontok úgy ragadták el, mint a reggeli fény az éjszakai sötétséget. Nem igazán ment el sehova, ellentétben lakótársával aki sokat találkozott barátaival. Gyorsan eltelt a szünet.
A következő évben az osztállyal sokat kirándultak, amit az igazat megvallva rühellt. Soha nem csináltak semmi jót. Az összes kirándulás futásból meg beszélgetésekből állt. Tehát rém unalmas volt.
Az ilyen sétákon általában csak lefeküdt a fűbe és megvárta amíg vége nem lesz.
A második, harmadik, negyedik év is úgy elrepült,hogy észre se vette. Egyszer csak azon kapta magát, hogy itt a Genin vizsga.
Csak úgy repültek a felkészülésre szánt napok. Majd hirtelen már a padban ült a teszt lap felett.
„ Shinobi történelem ...Ez könnyű. Harci helyzet elemzése, szabaduló terv... nem nehéz...”- gondolta magában.
A tesztlapon tíz kérdés volt. Kilenccel már elkészül. Kinyújtóztatta végtagjait, amelyek olyan hangot adtak mintha valaki száraz faágakon lépkedne. Ezután visszagörnyedt a tesztlapra és elolvasta az utolsó kérdést. Nyelt egy nagyot. Az utolsó kérdés matek volt, amiben, hát...nem igazán jeleskedett.
Húsz percig ült felette mire sikeresen odaírt valami számot.
Négy nap múlva már kint volt a falon azoknak a listája akik továbbjutottak az írásbeli teszten. Az osztály 90%-a átment szerencsére. Köztük Yukionna is.
Itt volt a második teszt ideje. Célba dobás. A diákok felsorakoztak egymás mögött.
A céltábla összesen 2,5 méterre volt a dobóállástól. Ezen a vizsgán mindenki átjutott.
Végül az utolsó teszt. Be kellett mutatni a leg alapabb Ninjutsut amit ismernek. Ez pedig az Henge no jutsu volt.
Yukionna kicsit félve, de belép a terembe. A falakon már látszott, hogy nem ez az első vizsga itt. Néhol égésnyomok, máshol lyukak voltak szerteszét a szobában.
Egy kis bíbelődés után, de teljesíti a kért feladatot . A vizsgabiztos átadja az oklevelét és a fejpántját, majd kedvesen megszólal:
- Gratulálok! Mától te is Genin vagy!
- Köszönöm - mondja a lány még egy utolsó mosolyt erőltetve az arcára.
Lassan kilépkedett a teremből, majd megállt a kertben.
Kezébe fogta a nyakában lógó követ, és az égre nézett.
- Tényleg... köszönöm.
Ország: Kirigakure
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: 115
Kor: 14
Nem: Lány
Felszerelések: Dróthuzal (10m); Füstbomba (5db); Elsősegély készlet; Robbanó jegyzet (10db); Kunai, Shuriken (5-5db); Senbon (10db);
Ninjutsu:
- Bunshin no jutsu – Klón techinka
- Shunsin no jutsu – Füre test technikája
- Kawarimi no jutsu – Testhelyettesítő technika
- Henge no jutsu – Transzformációs technika
- Kakuremino no jutsu – A láthatatlanság köpenye
- Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek)
- Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)
- Kirigakure no Jutsu - Ködben Rejtőző Technika
- Muon Satsujin Jutsu - A Néma Gyilkolás Technikája
- Feloldás - Genjutsu Kai
Kinézete:
Kb. 155centi magas, vékonyabb testalkatú. Hosszú sötétkék haját általában két copfban hordja. Szemei felemás színűek, Az egyik éj kék a másik pedig lilás árnyalatba burkolózik. ettől az emberek gyakran megijednek ezért egyik szemét rendszerint hajával eltakarja. Nyakában egy sötétebb követ visel. Ezt sokszor nem lehet látni, hiszen mindig, becsúszik a ruhája alá. Csak a kis bőrdarabról, ami a nyakán kúszik végig, lehet gondolni, hogy nyakláncot hord. Pólója egy sötétebb árnyalatát veszi fel a kéknek, egyik úja rövid, míg a másik a csuklójáig ér. Sötétebb tónusú nadrágot hord, ami körülbelül bokáig ér. Bal lábán egy kisebb táska kapott helyet. Fejpántját a zömmel a kezére kötve hordja.
Jelleme:
Első ránézésre aranyosnak látszik... elsőre... Ám ez az érzés hamar tovaszáll. Rettentően lobbanékony természetű. Nem igazán van oda az emberekért. Máshogy fogalmazva szinte ki nem állhatja, ha túl sok ember veszi körül. Olyankor mindig valami ósdi kifogással próbál elmenekülni ebből az „agyatlan” tömegből. De azért számára is minden embernek meg van a lehetőségre, arra hogy a bizalmába fogadja. Ám sajna ez is egy hosszas és nehéz procedúra, és persze elengedhetetlen, hogy jól válogassuk meg a szavainkat. Egy rossz szó és már lent is van az ember a „jelöltlistáról”. De ha egyszer valakit elfogad, amellett a végsőkig kitart. Ügyesen dobálózik a szavakkal és a taktikai képességei sem rosszak. Számára nem létezik sors, hisz abban, hogy ő maga változtathatja a saját történetét. Sose hagyatkozik csak egy érzékszervére. -„ Ha csak a királyban bízol, a többi katona lassan elporlad, és ha a király átejt többé nem lesz, aki kisegítsen.”- Ezért mindig ennek a gondolatmenetnek a hitében cselekszik. Erős akaratú talpra esett lány, és sose fél kimondani, amit gondol.
történet:
Egy egyszerű faluban született ahol, egyszerű emberek, egyszerű dolgokkal foglalkoztak. Földmunkálás, állattenyésztés, bányászat és még napestig lehetne sorolni az átlagosabbnál átlagosabb munkákat. A szülei sem voltak többek sima közembereknél. Még is mindennél jobban szerették és segítették mindenben.
Nyár vége lehetett, talán amikor született. Anyja igazán babonás egy személy volt, ezért amikor meglátta, hogy lányának nem egyforma színűek a szemei nem, hogy megijedt volna, inkább boldog volt. Hitt benne, hogy gyermekének egy tündér ajándékozta ezt a különleges szempárt. Ezért is adta neki a Yukionna nevet, ami tündért jelent.
Nagyon szeretett játszani az állatokkal. Ennek csak szerencsétlen állatok nem örültek. Ahol tudott segített szüleinek a ház körül. Esténként pedig órákon át bírta nézni a kandallóban lángoló aranyszínű tüzet. Szinte megbabonázta, ahogy az apró parázsszemek kergetik egymást. Sokszor kóborolt el otthonról, mert érdekelte a világ. De ezzel semmi baj sem volt, hiszen a faluban mindenki jól ismerte, és amikor már esteledett valaki mindig hazakísérte. Imádott anyukájával éjszaka feküdni a fűben és bámulni a tiszta csillagos eget. Olyankor mindig történeteket találtak ki egy-egy csillagról. Ezek a történetek a mai napig elkísérik, hiszen anyukája mindig valami tanulságos mesét hozott ki belőlük. Néha még most is, amikor lefekszik a fűbe, nézni a csillagokat, hallja édesanyja simogató hangját amint éppen egy csillag kalandos életútját meséli.
Apukája gyakran vitte el magával, amikor kaszálni ment. Ott lerakta a magasra nőtt búzával teli földre ahol a kislány boldogan rohangált. Néha leült és csak fonogatta a kalászszárakat. Apukájával együtt ebédeltek, majd késő este hazamentek. Néha még most is érzi az ingének azt a kicsit dohos,de mégis kellemesen lágy illatát.
Nagyon szerette azt a kellemes kis falut. Minden csodás volt...
Amikor olyan 7 év körüli lehetett épp kóborolt vissza a szokásos esti sétájáról,amikor a faluban egy szokatlan fényt látott. Ahogy egyre közelebb ért látta ,hogy az egyik istálló kapott lángra. Itt szaporázni kezdte apró lépteit. A távolság közte és a lángoló épület között egyre csökkent. Majd szemi előtt egy sötét árnyék suhant el. Az ijedtségtől a földre huppant. Majd az árnyak egyre többen lettek. Felállt, leporolta magát és elkezdett futni a házukig. Háta mögött több sikoly is hallatszott,de nem nézett hátra,csak rohant. A házuk sötét volt. Nem égett a kandalló. Halkan kinyitotta az ajtót. Megnézte a konyhát, a fürdőt, és az összes többi szobát is. Mégse talált senkit. Ekkor egy sóhajt hallott a pince irányából. Felnyitotta lassan az ajtaját. A szüleit látta ott remegve. Apja megfogta a kezét és maga mellé rántotta, majd lecsukta az ajtót. A lány nem értette szüleit. De kérdezni sem mert. Léptek hangja törte meg a csendet. A szülők szomorúan egymásra néztek. Anyukája kivett egy bőrdarabot a hajából, amit hajguminak használt. Apukája pedig elővett egy apró fekete fényes követ a zsebéből. Ezt a követ mindig magánál tartotta, mert azt hitte megvédi a gonoszoktól. A kövön volt egy kicsi lyuk. Anyukája ezen átfűzte a bőrszálat, a végét megcsomózta. Majd könnyes szemmel kislánya nyakába akasztotta. Homlokát a rémült lányéhoz tapasztotta. „Mi örökké figyelni fogunk, akár hol is leszel” suttogta. Apukája még egyszer szorosan megölelte.
Halkan felnyitotta a csapóajtót és mind kimentek. Az anyuka megfogta lánya kezét és a hátsó ajtóhoz rohantak.
- te is hallottad? - hallatszott egy férfi hangja a távolból
- hátulról jött- Mondta egy másik hang.
Ekkor a léptek már egyre közelebbről jöttek.
- Most jól figyelj Yukionna. Indulj el azon az úton, ami a ház mögött fut, és ne állj meg egészen a falu széléig. Ott találkozni fogsz egy másik kislánnyal a faluból. együtt menjetek el a következő faluba,és ott kérjetek segítséget, akitől csak tudtok. Éljetek! –mondta már majdnem zokogva az anyuka,és a kezébe nyomott egy apró szütyőt
- Ebben pénz van. Nem sok de egy kis időre elég lesz. És még valami, Sose inogj meg, legyél mindig erős, és ne felejts elhinni. De ami a legfontosabb...sose felejtsd el ,hogy mi mindig szeretni fogunk.
Az anyuka még egyszer magához ölelte lányát. Végül pedig indulásra bírta. A lány elindult ahogy anyja mondta. Az erdőbe vezető út elején egy sikolyt hallott. Hátra fordul és nem látott már mást, mint a vörösen izzó házat, amint a lángok lassan felfalják, a szüleit, ahogy előtte fekszenek és két sötét árnyat. Ekkor még gyorsabban kezdett el futni . Csak rohant és rohant, egészen addig amíg már nem hallotta az égő ház pattogó hangját. Ott összeesett. Már nem bírta visszatartani a sírást. Csak ült a földön és halkan zokogott. Az élete, a nyugodt kellemes élete, egy pillanat alatt elégett a szeretett falujával együtt.
- Nem lehet, álmodom... Ez.. ez csak egy rossz álom... mindjárt felkelek- szipogta magában- MINDJÁRT FELKELEK!- monda már felemelt hanggal. –Anya... és ...apa... mindjárt bejönnek a szobámba és felkeltenek... - így ült ott 10 percig és csak ismételgette „Mindjárt... mindjárt... mindjárt...
De akárhogy várt semmi sem történt.
- Ez nem álom... a falum ...a családom... mindet megölték az árnyékok! Az árnyékok! Az árnyékok ?! Az árnyékok? De kik azok az „árnyékok”?- Nézett fel a földről.
Megtörölte könnyes szemét, leporolta ruháját, és újra indulásra bírta lábait.
„Mi lesz velem a szüleim, az otthonom nélkül? Mi lesz ha az árnyak megkeresnek? Ki véd majd meg?”
A könnyei megint eleredtek volna, de nem hagyta. Még egyszer megtisztogatta szemeit.
„ Nem halhatok meg! Értük sem!”
Az erdő sötét volt. A csendet egyedül a fák susogásai törték meg. Sokat gyalogolt az erdőben könnyes szemmel. Majd a távolban egy alakot fedezett fel. A másik kislány volt az, amint a földön összegörnyedve zokog. Lassan oda lépkedett hozzá és megsimogatta a hátát.
- Én is félek-suttogta sírónak-mi a neved?
-A nevem Kabi - mondta a lány szipogva
- Én Yukionna vagyok. Gyere, teljesítsük szüleink kérését és éljünk tovább- Mondta, majd a kezét nyújtotta a vele szemben kuporgó gyereknek.
Elindultak a legközelebbi faluba.
Sokat gyalogoltak, alig álltak a lábukon. Kabi lábán enyhébb égésfoltok voltak fellelhetőek. Fel akarták adni. De eleget kellett tenniük szüleik kérésének.
- K- Kabi ... Kik voltak azok az árnyékok?
- Árnyékok?
- Aki megtámadták a falut...
- Ötletem sincsen.
- Értem...
- Én éppen otthon voltam amikor azon kaptam magamat hogy ég mellettünk az istálló. Be akartam rohanni,ki akartam hozni a pónimat... de a lángok gyorsabbak voltak mint én. Ekkor láttam előttem pattogni azokat az „árnyék” embereket.
- Szerintem ők nem „pattogtak”- Mosolyodott el Yukionna
Ekkor mindketten elnevették magukat. Így kicsit vidámabban mentek tovább
Ezután fél órával már látták a falu kapuját. Itt erőt vettek magukon és utolsó erejükből bementek. Ott a kapuőr megállította őket:
- Honnan jöttetek, kik vagytok? Mi történt?- kérdezgetett az őr.
A kislányok mindent elmeséltek a falujukról és ,hogy ,hogyan kerültek ide.
A férfinek eközben feltűntek a gyerekeken a sebek. Kézen fogta a lányokat és elvitte őket a kórházba ahol ellátták a sebeiket. Az ápolók nagyon megkedvelték őket. Néhány nap múlva kikerültek a kórházból és kaptak egy apró albérletet, azzal a feltétellel ,hogy jövőre jelentkeznek majd az akadémiára ,addig fizetik nekik az albérletet és havonta kapnak valamennyi pénzt ételre is,amíg nem lesz geninként saját keresletük.
A lányok beleegyeztek. A lakás nem volt nagy. De ennek a segítségnek is nagyon örültek. Másnap elmentek picit körülnézni. Körbe járták a boltokat, beszélgettek az eladókkal.
Útközben összefutottak az egyik ápolóval, aki felajánlotta, hogy körbevezeti őket. Boldogan elfogadták az ajánlatot. Az ő kis falujukhoz képest ez a hely hatalmas volt. De ugyanakkor nagyon szép is. Talán még is a közeli tó nyerte el a leginkább tetszésüket.
Minden nap sétáltak. Kezdték egyre jobban megkedvelni a falut.
Kabi legjobban a játszóteret szerette, míg Yukionna a vízparton üldögélve érezte igazán jól magát. Nagyon szerette nézni az ott gyakorló shinobikat. Tetszését mégis leginkább a víz elemű jutsuk nyerték el. „Ha egyszer én is ninja leszek biztos víz elemű jutsut fogok tanulni” gondolta sokszor magába.
Egy-egy ápoló néha napján átment hozzájuk, csak úgy érdeklődni, beszélgetni. Ezek a napok általában jól telt,néha még kártyáztak is.
Így telt el ott az első évük,az új otthonukban.
Egyszer csak azon kapták magukat, hogy itt a felvételi ideje. Mind a ketten beadták a jelentkezőlapot.
Pár hét múlva kapták a leveleket:
Mind ketten felvételt nyertek az akadémiára!
A következő héten volt a megnyitó, másnap pedig az 1. tanítási nap.
Yukionna nem volt mindenből a legjobb. de ez nem igazán tántorította vissza. Az órákon próbált figyelni,de hát „olyan szép a világ az ablakból”.
Így telt lassan az első hét.
De a második hét közel sem telt ilyen jól. Csúfolni kezdték a szeme miatt. Az elején még bírta,de amikor már szinte az egész osztály kigúnyolta, elkezdte eltakargatni egyik szemét. Míg egyszer azon kapta magát, hogy teljesen eltakarja. Teltek a hetek, hónapok. Már nem igazán csúfolódtak vele.
Nem igazán volt jóban a többi gyerekkel. Neki nem nagyon jöttek be a „jaj de cuki az első padban ülő fiú” vagy „bárcsak ne kéne ide járnom” És persze a „hülye szüleim” kezdetű beszélgetések. Általában egyedül volt szünetben, vagy Kabi ment oda hozzá, ő volt az egyetlen barátja.
Megint csak eltelt egy kis idő.
Yukionna épp a szokásos reggeli szundítására készült, amikor az egyik lány lekapta a nyakláncot róla.
- Na, ez meg mi?- Nézegette a követ némi undorral a fején.
- Add vissza! – Lobbant fel a kék hajú lány
- Mi lesz, ha nem?- folytatta a másik gyerek
Ekkor az épp szenderegni készülő lány felpattan, és kitépte a kezéből a láncot.
- Én csak azt mondtam add vissza. Nem azt ,hogy megsérülsz ha nem teszed- Ezzel visszavette a bőrdarabot a nyakába,és visszaült a helyére.
A másik gyerek megsértődve visszament a „baráti körébe”.
- Ennek is ruhák vannak az esze helyén-mosolyodott el, majd visszahelyezte fejét a padra.
Aznap délután is kiment a tópartra, csak üldögélt és élvezte az embermentes környezetet. Itt nem kellett hallgatnia a sok értelmetlen vitát. A szél lágyan fújt. Erről, mint mindig, eszébe jutott a nagy búzamező a házuktól nem messze. Szerette ezt az érzést, megnyugtatta.
Mikor pedig már esteledett, erőt vett magán és elindult haza.
Eltelt az első évük.
A szünetben Yukionna minden éjjel kiment, és nézte a csillagos eget. A világító pontok úgy ragadták el, mint a reggeli fény az éjszakai sötétséget. Nem igazán ment el sehova, ellentétben lakótársával aki sokat találkozott barátaival. Gyorsan eltelt a szünet.
A következő évben az osztállyal sokat kirándultak, amit az igazat megvallva rühellt. Soha nem csináltak semmi jót. Az összes kirándulás futásból meg beszélgetésekből állt. Tehát rém unalmas volt.
Az ilyen sétákon általában csak lefeküdt a fűbe és megvárta amíg vége nem lesz.
A második, harmadik, negyedik év is úgy elrepült,hogy észre se vette. Egyszer csak azon kapta magát, hogy itt a Genin vizsga.
Csak úgy repültek a felkészülésre szánt napok. Majd hirtelen már a padban ült a teszt lap felett.
„ Shinobi történelem ...Ez könnyű. Harci helyzet elemzése, szabaduló terv... nem nehéz...”- gondolta magában.
A tesztlapon tíz kérdés volt. Kilenccel már elkészül. Kinyújtóztatta végtagjait, amelyek olyan hangot adtak mintha valaki száraz faágakon lépkedne. Ezután visszagörnyedt a tesztlapra és elolvasta az utolsó kérdést. Nyelt egy nagyot. Az utolsó kérdés matek volt, amiben, hát...nem igazán jeleskedett.
Húsz percig ült felette mire sikeresen odaírt valami számot.
Négy nap múlva már kint volt a falon azoknak a listája akik továbbjutottak az írásbeli teszten. Az osztály 90%-a átment szerencsére. Köztük Yukionna is.
Itt volt a második teszt ideje. Célba dobás. A diákok felsorakoztak egymás mögött.
A céltábla összesen 2,5 méterre volt a dobóállástól. Ezen a vizsgán mindenki átjutott.
Végül az utolsó teszt. Be kellett mutatni a leg alapabb Ninjutsut amit ismernek. Ez pedig az Henge no jutsu volt.
Yukionna kicsit félve, de belép a terembe. A falakon már látszott, hogy nem ez az első vizsga itt. Néhol égésnyomok, máshol lyukak voltak szerteszét a szobában.
Egy kis bíbelődés után, de teljesíti a kért feladatot . A vizsgabiztos átadja az oklevelét és a fejpántját, majd kedvesen megszólal:
- Gratulálok! Mától te is Genin vagy!
- Köszönöm - mondja a lány még egy utolsó mosolyt erőltetve az arcára.
Lassan kilépkedett a teremből, majd megállt a kertben.
Kezébe fogta a nyakában lógó követ, és az égre nézett.
- Tényleg... köszönöm.
A hozzászólást Hirota Yukionna összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 11 2016, 14:17-kor.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Hirota Yukionna
Hatake Kakashi Hétf. Okt. 10 2016, 13:10
Örömmel tölt el, hogy én lehetek az első aki üdvözöl az oldalon(legalább is hivatalosan). 
Nos-nos akkor ugorjunk is bele. A jellem és a kinézet alapján egy színes karakternek nézünk elébe. Külön plusz, hogy nem ninja faluban kezdte pályafutását és nem egy géniusz, aki hobbi szinten űzi a lefitymáló stílust. De...
Egy kis többlet nem ártana a történetbe. Értem ezalatt:
- Amikor a szülők feláldozzák magukat, egy 7 éves kislány gondolatai össze-vissza cikázhatnak. Miért történik ez pont velünk? Kik azok az alakok? Mi lesz a szüleimmel? És társai. A karakter személyiségéről nagyon nem tudunk meg sokat, a jellemleíráson kívül, így a személyes gondolatok tökéletesítenék az összképet.
- Az áttelepülések után, hogy illeszkedett be? Egy sima falu után milyen érzés lehetett egy nagy ninja faluban élni?
- "Két kislány a nagy városban", érdekelne volt-e aki segítette az útjukat, egyengette-e őket. Pár plusz sorban érdemes letudni azt a 7 évet.
- A technika/jutsu listád hiányzik, noha biztos, hogy megvan az összes alap jutsud mivel elvégezted az akadémiát, azért kérlek ezt pótold.
Kisebb elírásoktól eltekintve ez egy jó történet, csak egy kis kiegészítés kell hozzá. Amint ezekkel végeztél, írj nekem egy üzenetet és örömmel vetem magam bele újra az irományodba.
Sok sikert! ^^
Nos-nos akkor ugorjunk is bele. A jellem és a kinézet alapján egy színes karakternek nézünk elébe. Külön plusz, hogy nem ninja faluban kezdte pályafutását és nem egy géniusz, aki hobbi szinten űzi a lefitymáló stílust. De...
Egy kis többlet nem ártana a történetbe. Értem ezalatt:
- Amikor a szülők feláldozzák magukat, egy 7 éves kislány gondolatai össze-vissza cikázhatnak. Miért történik ez pont velünk? Kik azok az alakok? Mi lesz a szüleimmel? És társai. A karakter személyiségéről nagyon nem tudunk meg sokat, a jellemleíráson kívül, így a személyes gondolatok tökéletesítenék az összképet.
- Az áttelepülések után, hogy illeszkedett be? Egy sima falu után milyen érzés lehetett egy nagy ninja faluban élni?
- "Két kislány a nagy városban", érdekelne volt-e aki segítette az útjukat, egyengette-e őket. Pár plusz sorban érdemes letudni azt a 7 évet.
- A technika/jutsu listád hiányzik, noha biztos, hogy megvan az összes alap jutsud mivel elvégezted az akadémiát, azért kérlek ezt pótold.
Kisebb elírásoktól eltekintve ez egy jó történet, csak egy kis kiegészítés kell hozzá. Amint ezekkel végeztél, írj nekem egy üzenetet és örömmel vetem magam bele újra az irományodba.
Sok sikert! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
Re: Hirota Yukionna
Hatake Kakashi Hétf. Okt. 10 2016, 23:26
Nos, újból elolvastam és örömmel jelentem ki hogy az előtörténeted elfogadom!
Kezdő pénzösszeged: 2000 ryo
Chakraszinted: 115
Taijutsu pontod: 10
Kirigakurei geninként két kezdő jutsut is birtokolsz, név szerint a:
- Kirigakure no Jutsu // Ködben Rejtőző Technika
- Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
És természetesen megajándékozlak egy plusz technikával:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Uzsgyi adatlapot írni. Jó játékot! ^^
Kezdő pénzösszeged: 2000 ryo
Chakraszinted: 115
Taijutsu pontod: 10
Kirigakurei geninként két kezdő jutsut is birtokolsz, név szerint a:
- Kirigakure no Jutsu // Ködben Rejtőző Technika
- Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
És természetesen megajándékozlak egy plusz technikával:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Uzsgyi adatlapot írni. Jó játékot! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.