Nakahara Saki

Decemberi pályázat:
Függőleges terepen való megmaradás elsajátítása

Időbeli elhelyezkedés: még az első elem feloldása előtt, a Hó országa - Olvadás kaland után pár hónappal
Tanár: Kaminari Mamoru, jounin kiképző (NJK)

Egy újabb szokásos nap köszöntött a Hóban Rejtőző Falura, ám három ninjának ezúttal sokkal többet jelentett.
- Rendben van, Saki, Kei, Shuu, gyertek ide! - terelte össze geninjeit a kiképző.
- Igen, sensei! - érkezett a válasz Keitől, aki a kis csapat leghangosabb tagja volt.
Sakit néhány hete helyezték át ebbe a csoportba, mert a korábbi társait már beosztották feladatra. A lánynak azonban be kellett még hoznia pár dolgot, hiszen részt vett a tárgyalásokon, amit itt a Hó országában tartottak. Sajnos az alatt az idő alatt a többiek gyorsan fejlődtek, így a kunoichi hátrányba került. A falu vezetése ezért úgy döntött, hogy berakják egy időre Mamoru-sensei szárnyai alá, aki bár nem állt szigorú tanító hírében, mégis remek ninjákat adott ki a keze alól.
- Ma megtanultok egy alapvető, mégis nagyon fontos technikát. Senki ne számítson erős jutsura, ez kiegészítésként szolgál majd az elkövetkezendő küldetéseitekhez. Hasznos lesz, ha olyan helyzetbe kerültök. Kétféle módja van ennek a chakrairányítási gyakorlatnak, az egyiket ma fogjátok látni. A következő lépés már bonyolultabb lesz, arra eleve több napot fogok szánni. Na, de egyelőre kezdjünk neki ennek! - csapta össze tenyereit és megindult egy vastag törzsű, de teljesen kopasz fa irányába. Semmi más haszna nem volt, csak az, hogy ezen gyakorolják a geninek a technikát. Pontosan ezért hagyták meg, pedig már régen ki lehetett volna vágni. A sensei odasétált a fához, chakra gyűjtő kézjelet formált, majd egész egyszerűen felsétált rá, mintha csak a földön tette volna ugyan ezt. A fa felénél volt egy nagy és vastag ág, abba beledobott egy kunait, aztán szép lassan visszasétált, ezt is mindenféle gond nélkül.
A gyerekeknek tátva maradt a szája, el sem hitték, ami az előbb a szemük előtt történt meg.
*Olyan egyszerűnek tűnik... de pont a technikákkal vagyok bajban... ez sem fog menni.* Saki már aggódni kezdett és félt, hogy másik két csapattársa gúnyt fog űzni belőle, ahogyan azt már sokan megtették előtte.
- Szeretném, ha előtte elmondanátok az elméletet a gyakorlat mögött. Na, ki jött rá a megoldásra? - tette fel a kérdést Mamoru-sensei.
Ezúttal Shuu törte meg a csendet.
- A chakrához van köze, ugye? Mármint azzal sokféle technikát létre tudunk hozni. Gondolom köze van ahhoz.
- Nagyon jó meglátás, valóban a chakráról van szó! A talpatokba kell irányítani és úgy kiküldeni a külvilág felé, hogy fent maradjon a fán, vagy bármilyen más függőleges terepen. Ügyesen kell irányítani, máskülönben nem az történik, aminek kellene. Ha túl sok chakrát küldötök a lábatokba, akkor a fa törzsét megrepeszthetitek, ha viszont túl keveset, akkor lepottyantok. A mérték a kulcsszó, erre kell rájönnötök, a többi pedig csak gyakorlás kérdése. Először azt javaslom, hogy nekifutással vegyetek lendületet, úgy sokkal könnyebb, mint álló helyzetből felsétálni. Vegyetek elő egy kunait és azzal jelöljétek, meddig sikerült feljutnotok. Nos, aki legelőször eléri a kunait azon az ágon, meghívom valami édességre - kacsintott Mamoru-sensei. Tudta, hogy a motivációhoz kell valami jutalom.
Miután a sensei befejezte a kis elméleti oktatást, átadta a terepet a gyakorlásra. A két fiú azonnal elkezdett rohanni, de alig jutottak előre néhány lépéssel, máris elfogyott a lendületük és visszaestek a földre. A jounin kiképző igyekezett leplezni mosolyát, persze tudta nagyon jól, hogy elsőre csak a legjobb chakrakontrollal rendelkezőknek sikerül a feladat. Na meg ő is átesett ezen, neki sem sikerült, csak hosszú órák gyakorlása után. Aztán tekintete a csapat lány tagjára, vagyis Sakira vándorolt. A kunoichi ott állt a fa előtt, meg se mozdult. Sötétkék szempárja előre meredt, kezeivel pedig ruháját babrálta.
- Mi a baj Saki? - érdeklődött a jounin, ám válasz helyett csak apró fejrázást kapott.
- Sensei, Saki mindig is béna volt, még az Akadémián sem tudott remekelni! - vágott közbe Kei, aki éppen a hátsójáról porolta le a havat.
A genin ettől még jobban magába fordult, könnyek szöktek a szemébe, de inkább megpróbálta elrejteni. A tanító szúrós pillantást vetett a csapat másik két tagára, akik némán visszatértek a gyakorláshoz.
*Tudtam, hogy ez lesz... nem vagyok jó semmire...* Ruhája ujjával kitörölte a könnyeket a szeméből, viszont még mindig a helyén maradt.
Hirtelen melegség öntötte el az arcát, majd nagyjából kezdett rájönni, mégis mi történt. Mamoru-sensei mindkét kezét erősen a fülére szorította, aztán közelebb hajolt hozzá, hogy az ő szavait hallja.
- Ez nem igaz, csak még nem hagytak időt kibontakozni. Próbáld meg, hiszek benned!
A kékesfekete hajú genin a fegyvertartójához nyúlt és elővett egy kunait. Néhány másodpercig csak nézte, valahogy olyan idegen volt számára ez a fegyver. A shuriken és a senbon sokkal inkább beleillett a kezébe. Sajnos azonban tényleg ezzel lehetett a legkönnyebben megjelölni, hogy hol tart. Rápillantott a fára, a két fiú egy perc szünetet sem tartott és már a törzs felénél is látszottak karcolások. A sensei egyik kezét a lány szemei elé csúsztatta, óvatosan véve el egy időre a látását.
- Azzal se foglalkozz, hogy mások mennyire jók! Az alapokat tudod, szóval sikerülni fog - biztatta a kunoichit Mamoru-sensei.
A genin chakra gyűjtő kézjelet formált és érezte, ahogy a kék energia végig áramlik a testén, egyenesen a lábára. Jobb kezében megszorította a feketén csillogó kunait. A futással sosem volt problémája, testi ereje ugyan kisebb volt, mint a többieké, azért az erőnléte már elérte az átlagos szintet. Mielőtt még elérte volna a fát, egyszerűen megtorpant és nem mozdult. Csapattársai persze már nem mertek semmit mondani, túlságosan féltek attól, hogy valami büntetést fog kiróni rájuk a mester.
- Saki, próbáld meg még egyszer! Hiszek benned, csak meg kell tanulnod túllépni a saját félelmeiden! - bátorította a kiképző az ifjú Nakaharát.
A lány kicsit arrébb sétált a fától és újra nekilátott a műveletnek. Chakrát gyűjtött össze, amit a lábába koncentrált és újfent próbálkozott. Futott, ahogy csak bírt, közben a chakrát végig a talpába irányította. Amikor végre elért a fához és fellépett rá, az energiát úgy irányította, hogy ne legyen túl sok, vagy kevés. Igazából, amíg habozott és csak nézte a két fiút, megfigyelte, hogy kevés chakrát ölnek bele a technikába, ezért esne vissza. Az egyik próbálkozás alkalmával pedig túl sok lett, ezért berepedt a fa törzse. Nagyon jó megfigyelő képességei a hasznára váltak, majdnem pontosan meg tudta határozni, mennyi chakrára van szükség ahhoz, hogy végre tudja hajtani a feladatot. Nagyjából a fa felénél járhatott, amikor érezte, hogy megingott az irányítása. Pedig nem figyelt semmi másra, kizárólag a technika jó kivitelezésére. Húzott egy vonalat a késsel, aztán elrugaszkodott a fától és sikeresen földet ért.
Arra kapta fel a fejét, hogy taps hallatszik több irányból is. A hangosabb a senseitől származott, ám a legmeglepőbb mégis az volt, hogy Kai és Shuu is követték a mester példáját. Saki bár messze járt még az ágtól, amit a sensei kijelölt, első próbálkozása sokkal sikeresebb volt, mint két csapattársáé.
- Ügyes vagy! Most már csak azon kell dolgoznod, hogy végig megtartsd az irányítást. Az egész nap előttünk áll, ahogy nézem szükségünk lesz rá, de ez nem baj. Na, akkor mindenki vissza a gyakorláshoz!

Nagyjából két óra telhetett el azóta, hogy a három genin elkezdte megtanulni a függőleges terepen való megmaradás technikáját. Mindenki szépen haladt, főleg Saki, aki azóta legyőzte félelmét a technikával kapcsolatban. A két fiúval együtt haladt, egy percig sem maradt le, pedig sokkal kevesebb chakrával rendelkezett. Ám pont a jobb chakrakontroll miatt hamarabb érzett rá, hogy mennyi az a mennyiség, amitől nem reped meg a fa törzse és még nem esik le. A Nap alacsonyan jár ezen a vidéken, de még így is tudták, hogy közeleg az ebédidő. A sensei pihenőt fújt, mert nem szerette volna, ha tanítványai túlságosan megerőltetik magukat. A geninek elővették az otthonról hozott ebédjüket, előtte való nap direkt szólt nekik a jounin, hogy több élelemmel készüljenek, mert hosszú lesz a gyakorlás.
Nagyjából fél óra szünetet tartottak, ennyi idő alatt nagyjából feltöltődtek a chakrakészleteik és már nem látszottak olyan kimerültnek.
- Rendben, akkor nyomás tovább gyakorolni! Már majdnem elértétek azt az ágat, onnantól pedig már nincs messze a fa teteje.
A három shinobi egyszerre nézett fel, a mesterüknek kicsit más volt a fogalma arról, hogy nincs messze a tető. Onnan még nagyjából ugyan annyit kellett haladni, mint a vastag ágig. A kezükbe vették a kunait, ami a haladás jelöléséhez kellett nekik. Chakragyűjtő pecsétet formáltak mindannyian és elkezdtek felfutni a fa törzsén. Shuu most egy kicsivel több chakrát irányított a lábába, ezért ő esett le leghamarabb, mert megrepedt a törzs. Saki és Kai szinte egymás mellett futottak, ám még mindig hiányzott pár centi az ághoz. Elfogyott a lendületük, úgyhogy visszaugrottak a földre.
Még jó párszor próbálkoztak, mindannyiszor közelebb kerülve az áhított célhoz. Nagy megdöbbenésükre, Saki szép lassan átvette a vezetést, ráérzett a dolog lényegére. Erősen délután felé járt az idő, három óra biztosan elmúlhatott, amikor végre az egyikük sikeresen feljutott az ágra és a kezébe vehette a sensei által ott hagyott fegyvert.
- Nos, megvan a győztesünk. A csapat lány tagja rendelkezik a legjobb chakrakontrollal - állapította meg a szőke hajú férfi, miközben tapsban tört ki. - A jutalmadat majd később megbeszéljük. Ahogy ígértem, meghívlak valamire, rád bízom mit szeretnél.

A nap további része is gyakorlással telt, persze szünetekkel tarkítva, mert ahogy telt az idő, egyre fáradtak a geninek. Azért az egész napos gyakorlás megterhelő volt a szervezetüknek. Mamoru-sensei pedig nem igazán volt híve az energiatablettának, főleg egy egyszerűbb technikánál. Néhány tanáccsal még ellátta a diákjait és meghagyta neki, hogy gyakoroljanak szorgalmasan, mert csak így tudják tökéletesíteni. A Nap már lenyugodott a látóhatár mögött, amikor már sikerült majdnem a fa tetejéig szaladniuk.
- Két nap múlva találkozunk ugyan itt, akkor rátérhetünk a következő lépésre. Az már jóval nehezebb lesz és víz is szükségeltetik hozzá, de megoldjuk. Ahogy nézem az sem fog gondot okozni nektek, kitartóak vagytok. Azért ezt se felejtsétek el, a gyakorlás mindig jól jön.
A jounin haza engedte a három shinobit, mert szerette volna, ha tényleg jól kipihenik magukat. Sosem volt annak a híve, hogy túlhajszolja a diákjait, még ebben a háborús időben sem. Saki pedig nagy lépést tett előre, a mester jól gondolta, sokkal több van benne, mint amennyi látszik, csak elő kell csalogatni a rejtett képességeit.

//Remélem nem baj, hogy pályázatként adtam be. Igazából nem szerettem volna tanulást elpazarolni erre, főleg B szinten. A játéktren pedig már nem igazán illene be az eseményekbe, mert Saki 14 éves, 2 éve (lassan van az 3 is) genin, szóval ezt már rég meg kellett volna tanulnia, csak valahogy sose úgy jött ki a lépés.//

Augusztusi pályázat:
Vízen való megmaradás elsajátítása

Időbeli elhelyezkedés: a függőleges terepen való megmaradás megtanulása után két nappal, amikor a sensei újra összehívta a csapatot
Tanár: Kaminari Mamoru, jounin kiképző (NJK)

1. nap
A szőke hajú kiképző vidám tekintete szép lassan végigjárta pártfogoltjait. Két napot adott nekik a pihenésre, tudta jól, a most következő technika sokkal több energiát fog a geninekből kivenni.
- Üdv itt újra gyerekek! - köszöntötte őket, közben Kei és Shuu fejére rakta kezét. - Ugye nem csak a fára mászás trükkjét tanultátok meg, hanem mást is?
A két fiú lesütötte a szemét, majd kórusban válaszolt.
- Igen, sensei!
Saki csak pislogott, nem értett az egészből semmit. Az ifjú tanár - húszas éveinek elején járhatott - rákacsintott, majd szemeivel igyekezett tudtára adni, mégis mire gondolt, amikor feltette két csapattársának a kérdést. A kunoichi tekintete a földre szegeződött, jobb kezét pedig teste előtt átvéve megfogta balját.
*Sensei... nem is... nem is vagyok annyira jó.* Hangosan ki se merte mondani, hátha emiatt újra a fiúk gúnyolódásának céljává válna.
Tanáruk észrevette a lány bizonytalanságát, szóval gyorsan rátért a mai gyakorlat lényegére.
- A korábbi gyakorlás előtt is említettem már, ennek van egy bonyolultabb változata. Míg a fára mászáshoz elég volt egy nap, most jóval több idő szükségeltetik ehhez. Először is, menjünk át az új helyszínre. Nyáron, vagy amikor jobb az idő, bevállaljuk a természetes helyszíneket, most azonban szükség lesz egy fedett helyre, hacsak nem akarjátok jéggé fagyva végezni - próbált viccelődni a mester, azonban ezzel kicsit megrémítette a genineket.
Az Akadémia egy külön épületébe mentek át, aminek közepén egy medence helyezkedett el. Az alját és oldalát kövekkel rakták ki, hogy a víz ne szivárogjon el. A partján semmi nem zavarta a nyugodt belépést. Ami először feltűnt a diákoknak, hogy nem folyamatosan mélyül, hanem hirtelen.
- A következő lépés, hogy megtanultok a chakrátok segítségével vízen járni. Amilyen egyszerűnek hangzik, annyira nem az. Persze ehhez is kitartó gyakorlás és a helyes arányok megismerése szükségeltetik. Az a trükk benne, hogy folyamatosan hozzá kell igazítani a chakrátokat a víz hullámzásához. A fa törzse vagy az épület falai teljesen mozdulatlanok, az egyszer eltalált chakramennyiségen már nem kell változtatni. Előre figyelmeztetlek, a nap végére a csontotokig fogtok átázni!
Nevette el kissé a végét Mamoru-sensei. Genin korában ő is végig járta ezt az utat, tisztában volt vele, hogy milyen.
A három diák chakragyűjtő kézállást formázott meg és a mesterséges tó szélére léptek. Mindhárman a lábukba irányították a chakrát, halványan felvillant talpuk alatt. Szinte egyszerre próbálkoztak a vízen járással, amit három hangos csobbanás követett. Mamoru-sensei nagyon jól tudta, hogy elsőre szinte senki nem boldogul a feladattal. Miután kimásztak a partra, a jounin kiképző csupán kézmozdulattal jelezte, hogy újra próbálják meg.
Saki kicsit félre állt, kisöpörte homlokából vizes haját és inkább az elmélettel foglalkozott. Tanítója ugyan elmagyarázta nekik az alapokat, viszont a kunoichi szerette maga is átlátni, hogy milyen folyamatokon kell végigmennie.
*A chakrámat másképp kell irányítani... változtatni a mennyiségén. Lendületre nincs szükségem. A víz hullámzásához igazítom a kibocsátást.* Nála sokkal könnyebben működött a tanulás, ha először magában elismételte a tudnivalókat. Mivel fedett helyen voltak, szerencsére a megfázás veszélye egyikőjüket sem fenyegette. A mesterséges tó vizét viszont nem melegítette semmi, ezért elég hűvös meglepetésben volt része a genineknek.
Közben Kai és Shuu rettenthetetlenül próbálkoztak, ám mindig a vízben kötöttek ki. Saki lehunyta a szemét, kizárt mindent, ahogy a fára mászás esetében is mutatta neki a kiképzője. Mély levegőt vett, chakráját a talpába irányította és először csak a jobb lábával lépett fel a vízre. Érezte a hullámzást, amit csapattársai keltettek a folytonos belepottyanással.
Néhány percig csak állt így, pedig sokkal fárasztóbb volt, mint azt először gondolta. Csakhogy így könnyebben ráérzett a dolog nyitjára. A másik lábát is rátette a víz felszínére, azonban másodpercek alatt megingott az irányítása és beleesett a hideg vízbe. Kiúszott a partra, majd újra nekilátott a feladatnak. Ezúttal nagyjából 4 másodpercig tartott a chakrája, utána ismét a medence alján találta magát. A sensei félre vonult könyvet olvasni, eleve úgy készült, hogy hosszú napnak, jobban mondva napoknak fognak elébe nézni.
Hosszú próbák sorozata következett és úgy tűnt a rengeteg csobbanás meghozta az eredményét. Dél körül járhatott az idő, amikor a néhány pillanat némileg hosszabbra nyúlt. Bár még mindig nem mondhatták el magukról, hogy közel járnak a sikerhez, mégis látványosan fejlődtek. Saki többször megállt pihenni, hogy visszatöltődjön a chakrája, de szüksége is volt erre. A két fiú rendületlenül ismételgette a folyamatot, ám rajtuk is látszott, hogy megviseli őket a sok ismételgetés. A jounin kiképző számított rá, hogy megint a csapat lány tagja fog az élen járni és nem tévedett. A mester már a fára mászás műveleténél rájött, Saki sokkal jobban irányítja a chakráját, mint Kai és Shuu. Persze mindhármukra büszke volt, és néha még biztatta is őket, ha úgy látta, csökken a lelkesedésük.
Elérkezett az ebéd ideje. Mindenki hozott magával bento dobozt, amibe rizst, némi szárított húst, tojást, vegyes zöldséget pakoltak, hogy legyen energiájuk az egész napi edzéshez. Mamoru-sensei mondta nekik, hogy ne siessenek, hiszen evés közben pihentek, na meg ekkor töltötték vissza chakrájuk nagy részét.
- Jól van, vissza a munkához! - csapta össze két tenyerét a férfi. - Több nap fog a rendelkezésetekre állni, ne csüggedjetek! Látom, mindhárman ráéreztetek a módjára, de a finomítás még hátra van.
Így tehát a délután is újabb próbálgatásokkal telt. Az idő, amit a víz felszínén töltöttek egyre növekedett. Aztán, ha jól eltalálták az arányokat, előfordult, hogy csak bokáig süllyedtek el, aztán estek a medencébe. Egy idő után rájöttek, ha kicsit vártak, hogy elüljenek a hullámok, a sima víztükrön könnyebben maradtak meg. Ezzel némileg lassult a folyamat, ám így biztosabban haladhattak.
Az első nap végére nagyjából 15-20 másodpercig tudtak biztosan állni a víz felszínén, anélkül, hogy megtört volna a chakra fókusz és a mesterséges tó alján találták volna magukat. A sensei még sötétedés előtt elengedte tanítványait haza, hogy alaposan pihenjék ki magukat.

2. nap
Viszonylag korán kezdték az edzést, a három genin már Napfelkelte után egy kicsivel a direkt erre a célra kialakított medencénél várták Mamoru-senseit. Már ismerték az oda vezető utat, ezért nem az akadémia udvarán gyülekeztek. A kunoichi gyorsan megreggelizett, utána indult el az épülethez. Ma szintén csomagolt magának élelmet, hiszen tudta, ez el fog tartani egész nap. A kezdeti bizonytalansága ellenére igencsak szépen haladt, kicsit előrébb is járt, mint a fiúk. Persze ők a több chakrával és nagyobb kitartással folyamatosan hozták be a hátrányukat. Úgy 10 perccel később befutott a jounin kiképző.
- Elnézést a késésért, nem teljesen voltam benne biztos, hogy mikorra beszéltük meg a kezdést! - mentegetőzött a szőke hajú ninja. Szeretett tovább aludni, de inkább a rossz emlékezőképességére fogta a késéseit. - Jól van, valaki foglalja össze a tegnap tanultakat! Saki!
- Um... - a kunoichi lesütötte a szemét. - A chakrairányítással kapcsolatos... a fára mászással ellentétben itt... folyamatosan a víz hullámzásához kell igazítani azt. Bonyolultabb, mint a fára mászás... nem elég egyszer eltalálni a jó mennyiséget.
Kicsit bizonytalanul, de végül összefoglalta a lényeget a kékesfekete hajú shinobi.
- Pontosan így van! Az alapokat tegnap szépen lefektettétek, ma ideje ezen csiszolni.
Ezzel a mondattal kezdődött meg az igazi gyakorlás. Tegnap inkább a tanulási fázisban voltak a geninek, tényleg most következett el a tökéletesítés. Egész délelőtt ismételgették a folyamatot, egyre növelve az időt, amit ténylegesen a víz felszínén állva töltöttek. Lépkedni még nem próbáltak, örültek annak, ha egyáltalán simán meg tudtak állni. A sensei mondta, hogy ebéd után következhet a neheze, vagyis már ötvözni kell a lépésekkel. A három tanítvány még kicsit korainak érezte, ám a kiképzőjük megnyugtatta őket, ez is csupán begyakorlás kérdése. A délelőtt nagy része eseménytelenül telt, semmi rendkívüli nem történt. Néha megálltak kicsit pihenni, aztán folytatták tovább. Saki egész sokáig meg tudott maradni a felszínen, folyamatosan koncentrált és próbálta kizárni a külvilágot, amennyire csak tudta.
A nap felénél járhattak, megtartották a szokásos ebéddel egybekötött szünetet és chakra feltöltést. Ezúttal kicsit tovább pihentek, jóval intenzívebben haladtak ugyanis, mint amit elterveztek. Kai és Shuu egymással versengve haladtak előrébb, a rivalizálás valamennyire jót tett ebben a helyzetben.
- Meglátjuk meddig haladtok ma, attól függően lesz még egy vagy két nap rászánva erre a technikára. Holnap már szeretnék nehezíteni, vagyis közbeavatkozással nagyobb hullámokat fogok gerjeszteni a tavon. Itt most optimális esetet szimulálunk, amikor egyáltalán nem, vagy csak kicsit hullámzik a víz. Sajnos a valóságban sokkal rosszabb körülményekkel fogtok találkozni, erre jobb felkészülni.
A kis csapat ettől mintha újult erőre kapott volna, ismét nekiláttak ismételgetni az alapokat, hogy egyre több ideig sikerüljön fennmaradni a víz felszínén. Bár szerettek tanulni, úgy gondolták ilyen alap technikát jobb letudni mielőbb. Na meg aztán soha nem lehetett tudni, mikor szól közbe egy küldetés. Saki amúgy is csak ideiglenesen lett a társuk, mert amíg ő a tárgyalásokon vett részt, a korábbi csapata más feladatot kapott. Így meg pont kapóra jött, hogy kiegészítsék a 26-os csapatot.
A kunoichi egyre inkább ráérzett ennek a technikának a lényegére. Chakráját szinte ösztönösen tudta a víz mozgásához igazítani. A sensei szerint nagy eséllyel a Suiton elemet fogja először feloldani. A sötétkék szemű lány persze kételkedett ebben, sőt azt hitte, soha nem lesz képes olyan bonyolult műveletekre, mint az elemi feloldás. Ezzel a gyakorlattal viszont szemlátomást sokkal jobban boldogult, talán mert saját magára kellett koncentrálni. A vízen járás még azt sem követelte meg, hogy a többi emberrel szorosabb kapcsolatot alakítson ki. A művelet már szinte magától jött, chakragyűjtő pozíciót formált a kezével, a talpába irányította a kékes színű energiát és ahogy a vízzel érintkezett, elkezdte módosítani a mennyiséget. Ha valamelyik fiú csobbanása miatt nagyobb hullám keletkezett, kicsit variálta a mennyiséget, hogy így küszöbölje ki az elsüllyedést. Persze még délután is sokszor megtört a koncentrációja, vagy elszámította a chakra áramoltatását. Ilyenkor Saki is a vízben kötött ki.
Tanáruk igyekezett mindig valami dicsérő szót intézni hozzájuk, mert tisztában volt a motiváció erejével. Mire az árnyékok megnyúltak, mert a Nap közeledett a látóhatár felé, egészen sok időt el tudtak tölteni a víz felszínén. Néhány bizonytalan lépés is belefért még, de nem túl sok.
- Szépen haladtok, büszke vagyok rátok! Holnap nehezítünk, nagyobb hullámokat fogok kelteni, amin nehezebb lesz megmaradni. Bízom bennetek, elég lesz egy nap, hogy az alapokat teljesen bizonyosan elsajátítsátok. A gyakorlás fontos, szóval utána is minden nap foglalkozzatok egy kicsit a technikával. Jó éj, holnap találkozunk!
Ezzel engedte útjára a három fiatalt, akik már alig várták, hogy ágyba fekhessenek és kipihenhessék a napi gyakorlás fáradalmait.

3. nap
Az ilyenkor szokásosnál kissé hűvösebb nap köszöntött a Hóban Rejtőző falura, ám ez nem zavarta a három genint, mert jól tudták, fedett mesterséges tónál fognak ismét gyakorolni. Ezúttal nagy meglepetésükre jounin kiképzőjük már ott várta őket a helyszínen.
- Sziasztok! - köszöntötte őket.
- Jó reggelt Mamoru-sensei! - jött a válasz kórusban.
A nap első felében inkább ráerősítettek a gyakorlatra, lépkedtek is a víz felszínén, amennyit csak tudtak. Néhány óra múlva már egészen szépen sikerült kivitelezni a feladatot. A lépéseik egyre biztosabbá váltak, nagyobb távolságokat tettek meg a víz felszínén. Ha süllyedni kezdtek, volt, hogy csak bokáig, utána megálltak. Kevésbé fárasztotta őket a vízen járás, mint az első napon. A chakrájukat okosabban adagolták, ezért nem használtak fel annyit, mint korábban.
A jounin kiképző még ebéd előtt elkezdte felkészíteni a tanítványait a bonyolultabb műveletre. Kezét a víz felszínére rakta, majd egy nagyobb hullámot indított el feléjük. Elsőre persze senkinek sem sikerült, újból az elsüllyedés következett. Egészen délig gyakoroltak fáradhatatlanul, aztán következett a jól megérdemelt ebéd. Érdekes módon Shuu javasolta, hogy tartsanak rövidebb szünetet, mert így több idejük lesz gyakorolni a nagyobb hullámzásban. Némi hezitálás után Saki és Kai is egyetértett vele. A korábbi háromnegyed órás pihenőt 30 percre csökkentették, ami talán nem jelentett olyan sokat, mégse zavarta a genineket.
Mamoru-sensei felkészült, hogy megnehezítse a feladatukat. Amikor úgy látta, biztosan áll mindenki a lábán, nem fognak egykönnyen elsüllyedni, akkor kavarta fel az állóvizet. Ezzel még nagyobb meglepetést okozva, tehát még ezen is túl kellett lendülniük. Nagyjából 2 óra telhetett el, amikor kezdett megmutatkozni a sok próbálkozás eredménye. Egyre nehezebben és lassabban süllyedtek el a gyerekek, ami azt jelentette, hogy kezdik átérezni ezt az új ritmust.
- Az a fontos, hogy gyorsan reagáljátok le a helyzetet. Harc közben nem lesz időtök igazítani a chakrátok mennyiségét. Tudom jól, ez még csak az alapja a technikának, de higgyétek el, itt kezdődik el minden! - egészítette ki a korábbiakat a szőke hajú férfi. - Nekem könnyű ezt mondani, de ösztönből kell ezt csinálni. Felejtsétek el a leírt formátumot, a gyakorlatban keveset fog segíteni. Törekedjetek a minél biztosabb megállásra!
Néha azért kellett egy kis terelgetés, hogy jobban megértsék a dolgok működését. Különösen a háború sújtotta időkben tartotta nagyon fontosnak. Mindamellett rettenetesen büszke volt Yukigakure 26-os csapatára. Titokban remélte, hogy Saki még egy ideig velük marad. Az, hogy neki ment legjobban a chakrairányítás, folyamatos fejlődésre sarkallta a fiúkat.
A kunoichi inkább elméleti síkon szeretett mozogni, ezért neki ment legnehezebben átállni a sensei módszerére. Bár a chakrakontrollja nagyon jónak bizonyult, a bizonytalansága tartotta vissza. Szerencsére a folytonos biztatás és csapattársai elismerése miatt nem adta fel olyan könnyen, mint korábban. Amikor először próbálkozott, csak az egyik lábával állt rá a víz felszínére és folyamatosan figyelte a hullámzást. Ezt alaposan megjegyezte, vagyis inkább a saját módszerével igyekezett elsajátítani. A chakrakibocsátás egyre jobban ment neki, ahogy a változtatás is. A hullámzásnál kicsit nehezebben érzett rá a ritmusra, késő délutánra azonban megérett benne a sok ismételgetés. Elsüllyedni még mindig elsüllyedtek, viszont sokkal kevesebb alkalommal. Vagy, ha el is süllyedtek, térdnél, esetleg bokánál megálltak. Néha sikerült vissza lépniük a víz felszínére, ami már azt jelentette, hogy a cél közelébe értek.
A hullámzás végül már alig fogott ki rajtuk, kizárólag a nagyobbak okoztak gondot. A nap végére, mire kezdett besötétedni, pedig még a futással is megpróbálkoztak, persze a nyugodt vízfelületen.
- Gratulálok mindhármótoknak, megvannak az alapok! - mosolyodott el Mamoru-sensei. - Sok gyakorlás áll még a hátatok mögött, viszont azt jelenti, hogy innentől sokkal bonyolultabb jutsukat tudtok elsajátítani. Három nap pihenőt kaptok, használjátok ki. Akár okosan is - itt kacsintott egyet, majd folytatta. - Ha minden igaz, hamarosan küldetéssel bíznak meg minket. Jó éjt és három nap múlva találkozunk az akadémia udvarán!
A szőke hajú férfi hirtelen eltűnt a Shinshin no Jutsu segítségével. A három genin még maradt egy kicsit, megvárták, amíg megszárad a ruhájuk és csak utána indultak haza.

//Bocsi, hogy a 2. és 3. nap rövidebb lett, de már nem tudtam mit kitalálni, hogy ne ismételgessem el annyiszor a gyakorlatot. Már nekem kezdett unalmassá válni. Remélem egy ilyen alap technikához elég lesz ennyi is.//