Hanae vs Genkou

Környezet: Erdős terep, kisebb nagyobb tisztásokkal elszórtan, emellett remek fedezéket nyújtó szikla alkalmatosságokat is fel lehet fedezni.
 
Történet: Genkou és Hanae sikeresen túljutott az idei Chuunin választó vizsga selejtezőjén, s az ideig 2. feladatuk az, hogy bizonyos időn belül „túl kell élniük” és meg kell szerezniük egy másik személy fejpántját. Hanae Kemuri „színeiben” játszik, egy kis hamisításnak köszönhetően.

 

Igazándiból el sem tudom hinni, hogy sikeresen vettem az akadályokat, melyet a mostani feladatom állított elém. Őszintén magam is meglepődtem, mikor Mirubi-sama elém állt és közölte velem, hogy most bizony fel kell kötnöm a kis szoknyácskám, mert itt bizony most bizonyítanom kell. Nem is akárhogy. Mirubi-sama tevékenykedései nyomán, valahogy sikerült bejuttatnia az idén induló chuunin vizsgára. Nem tudom, hogy csinálta, de a tény, hogy magamra leszek hagyva kissé elkeserített. De mindezek ellenére belementem, hisz igazából túl sok beleszólásom amúgy sem volt már. Így hát kénytelen kelletlen, de elkezdtem készülni. Pár napon belül már készen is volt a csapatom, két Kemuris férfi társaságában, akik igazándiból velem ellentétben ténylegesen szerették volna letenni a vizsgát. Kissé fenyegető tekintetük volt, de amúgy nem sokat kommunikáltunk, így nem nagyon keseregtem, miután a vizsgák kezdetével különválogatták a csapatainkat. Az első feladat nem volt túlontúl nehéz, még az én szintemmel sem. Ennek ellenére jó páran kiestek, amit igazából nem értettem. Még az akadémiát sem végeztem el… mindent amit tudok, Mirubi-samatól tanultam, de akkor is… miért vagyok benn még mindig, mikor mások már kiestek? Nem tudom… viszont nem gondolkozhattam sokáig… mert a második szakasz… elkezdődött! A feladat nem volt túl nehéz. Egyszerűen csak el kellett rejtőzködnöd mások elől, miközben megszerzed másoktól a szalagjaikat. Egyszerű volt, de nem tudtam, hogy kezdjek neki… így jobb ötletem nem lévén, egyszerűen elrejtőztem. Éreztem, ahogy a bokor árnyaiban ismét magával ragad az az ismert nyugodtság, amely mindig magával ragad, mikor rejtőzködök. A szívverésem lelassult, az idegeim megnyugodtam, az érzékeim kiélesedtek. És ott ültem a fedezékbe némán, mereven… mintha csak egy áldozatra váró kistigris lettem volna… rooooar \=o.o=/

ch: 304

A terepleírás már adott, és a résztvevők nevei is. A chakraszintem 275 pont.
 
  Édesanyám ajánlotta hogy jelentkezzem a chuunin vizsgára, tudta hogy mi minden lakozik bennem. Ő úgy érzi, képes vagyok átlépni a genin rangot. Bízom benne, ettől függetlenül megkérdeztem még pár shinobit hogy ő szerintük milyenek az esélyeim. Leginkább ők is csak azt mondták, hogy már készen állok erre. Egyszerűen így van. Elérkezett az idő, nagy vagyok már és tényleg igazat mondanak. Nem tétováztam sokat, rohantam hogy jelentkezzek a csapatba és bekerültem. Mondjuk, nemigazán volt selejtező, egyébként is kemény próba ez. Honfitársaimmal együtt fogok átjutni az akadályokon. Ha pedig ellenük kell küzdenem, azzal se lesz gondom. Ez egy következő emelet egy shinobi életében, amihez elméletben sok lépcsőmászás, gyakorlatban pedig rengeteg harc, gyakorlás és bátorság kell. Többnyire hozzám hasonlók ellen fogok küzdeni, gondoltam én.
  A többiek is a genint akarják átlépni, és a chuunint elérni. Nem feltétlenül korhoz kötött vizsga vár rám, ugyanúgy lehetnek nálam idősebbek, mint fiatalabbak. Hiszen ezt a rangot nem kötelező, és nem is kifejezetten elvárt elérni. Biztos vannak olyanok, akik ennek nem fordítanak nagy figyelmet, épp ezért geninként válnak legendássá, mert nem a rangjuk teszi őket erőssé. Példaként a vándor ninják, gyakran geninként elhagyják a falujukat, és minden napon az életüket kockáztatják. Ők más utat járnak, nem olyat mint én. Én az országomat segítem, és igyekszem megvédeni a szeretteimet. Ezt a világot a háború malma őrli porrá. 
  Ezért küzdök én. Hű vagyok a családomhoz, nem úgy mint az apám, akirők az égvilágon semmit sem tudok, csak annyit, hogy még kicsi koromban elhagyott minket, így a falut is. Gondolom már meghalt... Nem tudnám hova tenni őt a családi képemen. És azzal sem tudom hogy mit kezdenék, ha megtudnám hogy már nem él. Ő egy vándor ninjává vált, ezért minket áldozott fel. Ő nem ártott nekem vagy az édesanyámnak, de azzal hogy itt hagyott, igenis feláldozott! Talán minden vándor ninja hasonlón megy kereztül. Érthetetlen számomra ez az indok. Én mindig a családomat fogom az első és legfontosabb helyen tartani a szívemben!
  Most itt vagyok a vizsga helyszínén ahol is már végigvittem az első próbát. A másodikban meg kell szerezni egy másik shinobi fejpántját. Szerintem elegendő a rendelkezésre álló idő. Most elég nagy rajtam a nyomás... Nehéz ennek nekiállni, de meg kell- meg akarom tenni! Győzni akarok és épp ezért mindent beleadok. Ha pedig ez kevés, úgy ellenfeleimé a dicsőség. Az se szégyen ám. Veszíteni is tudni kell, csak szabad rendszert csinálni belőle. Ehhez talán naiv vagyok, igen, de ha mindenki az lenne, most nem volna háború!
  A próba elkezdődött és én egy tömören fás területen kezdem a feladatot. Veszek egy nagy lélegzetet, és aztán még kettőt. Elkezdődött a komolyabb megmérettetés. Rendben van Genkou, elemezzük a helyzetet. Minek is ez a többes szám... Hiszen csak én vagyok magammal és magamban. Fel kéne derítenem a terepet, ezért szükségem lesz pár segédre, akik mellett kevesebb veszély hárul rám. Mindegyik kunaiomra ráillesztek egy-egy robbanó jegyzetet. Ezután előveszem a Katanámat és levágok egy Kawarimi no jutsunak kb. megfelelő méretű faágat. Amire rá is rakom a saját álcámat: Kawarimi no jutsu! Megidézek a Bunshin no jutuval további négy Genkou klónt, majd ezt az öt fős csapatot előre küldöm inkább ők hívják fel magukra a figyelmet, mintha épp figyelmetlen lennék, és így csapatban felderíteném a környezetemet. Miközben én a lehető legdiszkrétebben még biztonságos és számomra látható távolságból követem őket. Természetszerűen magamra is figyelek, valamint az önvédelmemet a Katanámmal igyekszem növelni. Amit eltettem a hüvelyébe, nem húzom elő hogy ne csillanjon meg rajta a fákon átszűrődő nap fénye, de ezt veszem magamhoz ha így hozza a szükség. Viszont ha meglepnek Fürge test teknikával hátrálok és Shurikenekkel támadok vissza, már ha van rá időm.