Egy Földalatti Labor

Jiraiya Hétf. Jan. 16 2017, 17:33

A Labor helye ismeretlen a Villám Országában, csak az találhatja meg, aki tudja, hogy hol keresse. A laborban mindenféle orvosi felszerelés és hasonló műszerek megtalálhatóak. A helyet egyedül Orochimaru és Tobi ismeri. CSAK mesélővel lehet ebben a topicban játszani!

**Ayanokoji Takashi** Hétf. Jan. 16 2017, 18:17

// Jiraiya //

Valami erőszakosan visszaránt a valóságba. Dante? Nem, valami, valami erőteljes, valami elemi nagyságú. Pillanatnyi vakságom közepette éreznem kellett, ahogy sebem éget és szívverésem utolsó futamát járja. Mi történik? Miért vagyok még itt? A bennem lévő penge megtörni látszott, de rövidesen magába szívta a vérem és újult erőre tett szert. Mi a...? Azért élek még, hogy ez a valami kiszívja belőlem a vért? Mi ez, valami szadista fegyver? Már megbékéltem... Hadd, hadd menjek. Nem enged valami erő. Valami itt tart, valami ami... Ami elém tár egy homályos alakot, ki maszkot, kapucnit hord és kántálja gondolataim. Honnan tudja mit beszéltem Danteval?
Épp szóra nyílna szám, de szívem dobbanásai cserben hagyni készültek. Bizonyára már meghaltam... Igen. Ez egy élénk halál, hol tetteimért minden egyes alkalommal lakolnom kell. De mégis, miért ilyen életszerű? Szemeit megpillantva elkap egy inger, hogy kitépjem, de mind hiába, erőm elhagy. Mire megmagyarázhatnám a történteket testem végső gyengüléséhez közeledik mikor is a homály magába szív... Megint.
- Azt hittem már sosem jössz anya! - Hallom hangomat, ahogy egy halvány képen látom magamat egy középkorú nő kezét fogva. Új trükkök régi embernek? Láttam már magamat idilli helyzetekbe, ez sem különb. A család hiánya, felfogtam. Lassan már-már bosszant az elmém tudatalatti része.
- Jól van, felfogtam! - Ordítok bosszúsan, mire a kép fakulni kezd, látásom pedig tisztul egy pont irányába... Mintha egy lámpa, vagy gyertyafény lenne.
Jó szokásomhoz híven felriadok, de csak szemeimmel reagálok, testem képtelen a mozgásra. Számban érzem a szárasság és a vérem által hagyott vas ízét. Elfordítom fejem, mire megpillantom az kioperálás sorsára jutott, belém vágott fegyvert, és a gyertya fényben ülő csuklya nélküli ismerős maszkos alakot. Szólnék, hogy kérek egy kis vizet, de inkább elfordítom fejem. Összerakott... De miért? Ugyanolyan köpenyt visel mint azaz alak. Vagy lehet nem is ő volt? Meg kell hagyni jól csinálja, nem láttam semmi lényegeset a félhomályban... Szerencsére a szemét sem, bár tény, hogy érzek egy jó adag feszültséget magamban. Vagy azok csak a vágott sebeim lennének? Lassan visszafordítom fejem az alakhoz, megnyalva szám, erőtlenül sóhajtok egyet. Lehunyt szemmel várok egy kicsit majd megszólalok.
- Miért? - Hangom tekintetemet támasztja alá, határozott.

Jiraiya Hétf. Jan. 16 2017, 18:53

Fáj a jobb szeme... Mint amikor belemegy valami, valami sok és nagy, ami ingerlésre készteti, ám könnyek most nem folynak. Csak a fájdalom marad meg és az, hogy nem képes kinyitni. Egyszerűen nem képes felnyitni a jobb szemét. A szoba sötétjében megpillantja a férfit bal szemével. Az asztalnál ülve egy tekercs van előtte kinyitva, nem látni, hogy mi van benne. Olvas. Bizonyára észrevette már, hogy felébredt, de nem szól semmit, a csendet így Takashi töri meg.

A Férfi köpenyén az imént felfedezni vélte a vörös felhőket, de most, hogy jobban megnézi, csak a képzelete játszott vele... A fekete köpenyen egy darab vörös felhő sincs, megjelenésében mégis az Akatsukira hajaz. Ahogyan a szeme is...

- Haldokoltál... Vagy már meg is haltál.

Szólt csendben, hangja még mindig tompa volt a maszk alatt. Nem szól többet. Talán reakcióra vár?

**Ayanokoji Takashi** Hétf. Jan. 16 2017, 19:18

Egy pillanatra majdnem felhorkanok a köpenyes alak szavain.
- Mintha csak magamat hallanám. - Teszem hozzá válaszként. Próbálom jobban végigmérni az alakot, de egyszerűen nem megy, valami van a jobb szememmel. Talán azt is eltalálta volna a fegyver? Nem emlékszem tisztán, az emlékeim homályosak, mintha tűt keresnék a szénakazalban.
- Azt hiszem meg kéne köszönnöm, hogy életben tartottál, vagy tartotok... De a miértjét még mindig nem értem. - Egy pillanatra szünetet tartanék, majd végigmérném a férfit és sóhajtanék egyet. - Nem lennék hasznosabb holtan neked? - Majd magam elé motyogva hangot nyilvánítanék gondolataimnak. - Vagy talán te nem is azokkal a köpenyesekkel vagy?
A hideg ráz ki attól, hogy nem tudom mi folyik itt. Ha csak kiakarnak hallgatni, akkor tegyék meg, ha megakarnak ölni akkor gyorsan tegyék, még egyszer nem akarom átélni azt... Amit akkor. Amikor alkalmam lenne rá kipróbálnám nyitni a szemem, minden bizonnyal hiába.
- Mi történt a szememmel?

Jiraiya Hétf. Jan. 16 2017, 19:39

Csend. Úgy tűnik, hogy nem akar feleslegesen reagálni, ám miután Takashi megkérdezte, hogy nem lenne-e holtan hasznosabb, felkeltette a férfi érdeklődését. Felállt, majd az ágya mellé sétált. Az árnyéka Takashi fölé magasodott.

- Holtan hasznosabb? - A hangjában némi gúny érződik - Nem hinném... Nincs semmid, ami nekem kellhet.

Ez után a kardra nézett, majd vissza Takashira a válasza közben pedig hátat fordított és visszasétált az asztalhoz ahol a kezébe vette a tekercset és elrakta a köpenye alá.

- Villám csapott beléd. Örülhetsz, hogy csak a jobb szemed bánta. Mindazonáltál minden kétséget kizáróan a villám indította újra a szívverésedet. Hálás lehetsz neki.

Ekkor a szobában lévő egyetlen ajtó felé sétált, majd kezét rátette a kilincsre, ám még mielőtt kinyitotta volna, megdermedt.

- Amit akkor mondtál. Azt most is így gondolod? A Szenvedésekkel teli világot értelmetlennek találod? A világunkat, ahol mindenütt csak halál vár ránk?

Teszi fel kérdéseit, úgy tűnik, hogy megeredt a nyelve. Miért érződik az, hogy ez egy fontos kérdés és fontos, hogy mit válaszol rá? Mintha... Több lenne a szavak mögött pusztán azok jelentésénél...

// A válaszodtól függően kétféle irányba terelődhet a kaland, mindkettő drasztikusan különbözik a másiktól... //

**Ayanokoji Takashi** Hétf. Jan. 16 2017, 19:56

Macska-egér játék. Kezdtem azt érezni, hogy nem a férfi mentett meg, de akkor eszembe jutottak sebeim és az, hogy valaki ellátott. Gúnya lepergett rólam, minden bizonnyal azért mert a halál árnyéka még mindig ott volt közelemben. Egyáltalán lelehet ezt vakarni? Vagy ha kijutok ki tudja hová, akkor már nem fogom érezni azt amit most? Mellék gondolataim gyorsan cikáztak, de mit lehetett tenni, ha már a testem nem mozog, legalább a gondolatom szárnyalhasson. A férfi szavain kissé lesütöm tekintetem.
Egy villám? Mindig is sejtettem, hogy a villám akarata létezik... De egyáltalán ér ez valamit? Egyáltalán számít ez? Belső kérdéseimre nem kapok választ, ami még jobban elbizonytalanít. Dante hallgatása, csak megerősíti kételyeimet, még pedig, hogy nem tudom mit kezdjek magammal. Ezen az se segített, hogy testem nem teljesen engedelmeskedett, és hogy szemem nem látta teljes egészében a világot.
A köpenyes, feltehetőleg ninja utolsó kérdésén elhúzom számat. Nem véletlen, hisz még mindig nem tudom, honnan ismeri szavaimat, és azt meg végképp nem tudom miért annyira fontos ez neki, miért ragadt meg benne.
- Annyi... - Itt nyelnék egyet, a szenvedés és a halál szavaktól a hányinger jönne rám. Nem meglepő, még mindig félig halottnak érezném magam. - Egy ennyi szenvedéssel, ennyi halállal és fájdalommal teli világ önpusztulásra van ítélve. - Itt elfordulnék a fegyverhez. - Értelmét vesztett... - Suttognám. - Előbb vagy utóbb... - Fordulnék vissza a férfihoz amennyire csak képes vagyok. - Másoknak is rá kell jönnie!

Jiraiya Hétf. Jan. 16 2017, 20:10

Furcsa és egyben kincset érő az, amit most Takashi érez. Hányan vannak, akik ennyiszer visszajönnek a halálból, hányan vannak, akiket egy Villám ment meg és hányan vannak, akik érzik a halál szorító markát a nyakukon? Ha ezt túléli, talán annyi tapasztalattal lesz bölcsebb, ami akár kiemelheti őt a Világ hétköznapi emeberi közül. Mégis... Mennyi volt a valószínűsége annak, hogy egy villám pont haldoklása végén, lelkének kilehellése után csap bele? Bár jobb szemére megvakult, mégis életben van, mégis elmondhatja magáról, hogy Ő, aki a Villám gyermeke átélte a halált és egy villám hozta őt vissza az élők sorába.
- Legyen hát...
Mondta a férfi, majd elfordította a kilincset, az ajtó pedig kattanva nyílt ki.
- Magadra hagylak, hogy felépülhess, van egy feladat, amit el kell végeznem. Azonban ha vallóban így gondolod, akkor beavatlak a terveimbe.
Mondta, majd átlépte a küszöböt és becsukta maga mögött az ajtót...

~ Két óra múlva ~

Nem tudja pontosan, hogy mennyi idő telt el, de a szomjúság kínozza. Fájdalmakkal teli jövő vár rá, annyi biztos, de legalábbis a következő napok mindenképpen fájdalommal lesznek teli. Sebei égni kezdenek, a csontjáig maró fájdalom rántja görcsbe a testét, ám mozdulni nem képes. Vér ízét érzi a szájában...? Ajtó nyikorgását hallja, innen érkezik. Ahogyan tekintetét a leszegezi fekvő helyzetében, pont rálátás nyílik számára az ajtóra, ami lassan kinyílik. Egy alacsonyabb alak áll ott, kezében egy fémtálcát fog, rajta egy pohár vízzel és néhány gyógyszerrel. Az alak arca teljesen be van fáslizva, egyedül sárgás, kígyószerű szemei csillognak a gyertyafényben. Közelebb lép, egészen közel Takashi mellé sétál és leteszi a mellette lévő, rozoga éjjeliszekrényre a tálcát.
- Nem kis erőfeszítésembe került behozni ezt ide.
Hangja elfojtott, rekedtes, mintha folyamatosan küszködne a szavakkal.

**Ayanokoji Takashi** Kedd Jan. 17 2017, 00:11

Az ajtó kattanása visszhangzik fejemben, az alak utolsó mondata pedig végképp. Tervek? Meg se tudok mozdulni, nem hiszem, hogy bármilyen módon előtudnám segíteni a terveit. Ha meg nem ezért, akkor mi másért osztaná meg velem? Amint magamra hagyott lehunytam a szemem és elkényelmesedtem annyira, amennyire csak tudtam. Épüljek fel? Mintha az olyan egyszerű lenne. Vártam és vártam még magam sem tudva mire. Fájdalmak hullámai rohantak át testemen akarva-akaratlanul is görcsbe rándítva engem.
- Szomjas. - Nyögtem ki egyetlen egy szívemből szóló szót abban a pillanatban. Ekkor egy kép beugrott. A sziklának nekidőlve is ezt az egy szót tudtam kipréselni magamból. Nem is volt olyan rég, nem de? Egy röpke másodpercig megfordult a fejembe, hogy felülök, de egyből letettem róla érezvén az égő sebeimet. Ráharaptam számra, majd vártam és vártam.
Tervek... Felépülés. Egyáltalán lehetek még shinobi ilyen sebekkel? Úgy érzem tolószékbe kényszerülnék, ha mozgásra akarnám bírni magam... Vagy koporsóba. A plafon egy pontjára meredt tekintetem, elmélkedve, vajon mit csinálhatnak mások. Takara? Ő biztos játszadozik valamivel, bár lehet aludnia kéne már. Egyáltalán mennyi az idő? Naomi, ő bizonyára vásárol valamit a gyereknek, vagy épp vigyáz rá. Momochi, A jó öreg Momochi. Ő bizonyára épp a vakot játssza épp. Yoshiro tuti főz valami finomat. Shizune parancsnok? Remélem túlélte annak a köpenyes alaknak a támadását. Elvégre én is itt vagyok, nem de? Hanshou... Remélem jól van. Utálnám magam, ha miattam halt volna meg.
Egyszer csak az ajtó nyikorgott, jelezvén, hogy valaki közeledik felém. Odafordítottam tekintetem és láttam, hogy egy másik emberrel van dolgom. Alacsony termete és kötött arca egy elég beteges, gyenge összképet alkotott. Kígyószerű szemeit megpillantva kissé kikerekedtek szemeim, noha alig láthatóan. Itt már mindenkinek van valami a szemével? Nekem nincs, a másiknak piros, neki meg kígyó. Amint megláttam a vizet felcsillant tekintetem, nem is tudtam már mióta vágytam egy kis folyadékra. Az alak szavai után egyből szóra nyílna szám.
- Köszönöm. - Mondanám halkan. Ha az ember több órája haldoklik egy kis vízért, akárki is hozza neki ő meg fogja köszönni és el fogja fogadni. A pohár víz felét egyből meg akarnám inni, de lassan, nem akarnám, hogy bármelyik cseppje is kívülre menjen, esetleg azért, mert félre nyelek. Ha karjaimat se tudnám felemelni akkor kérdően néznék az alakra, majd megkérném, hogy itasson meg.
Ezek után végigmérném a feltehetőleg sérült embert.
- Hadd találjam ki, téged is félbe akartak vágni? - Szavaimon kissé meglepődnék, mintha magabiztosabbnak érződne hangom, beszédstílusom. Dante ezt tuti díjazná. Az önirónia hangos gyakorlása sosem volt az erősségem, ezek szerint a halálközeli élmény jobban megváltoztat, mint azt az ember valaha is gondolná.
- Mielőtt mennél... Mik azok a tabletták? És hol vagyunk? Valami rejtett kórházban? - Hangomon érződne kíváncsiságom, de az is, hogy választ nem igazán várnék. Mit tehet az ember, ha épp annyira ki van szolgáltatva mint én? Kérdezősködik, úgy is csak a száját tudja kifogástalanul használni. Meg az elméjét... De hát az ugye sose volt kifogástalan nálam.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 15:15

A Férfi nem reagál a "köszönöm-re", egyszerűen csak leül. Takashi észre sem vette eddig, hogy az ágya mellett is van egy támla nélküli szék. Pontosan a szekrény mellett. Akárcsak egy kórházban. A fickó karjai elernyednek, léhán lógnak mellette. Ugyanúgy fáslizottak akárcsak Takashié. Miközben a Chuunin megpróbál felülni, az elfojtott hangú jótevője kissé felkuncog a szavain.
- Úgy is mondhatjuk.
Feleli, és bár arca nem látszik, Takashi úgy érzi, hogy a szája egy sejtelmes mosolyra húzódik a kötések alatt. A gyertya fényében innen az ágya mellől egészen jól látja a férfit, ahogyan Ő is Takashit.
- Ezek szerint nem sokat mondott el neked. Ezek a tabletták az én saját készítésű gyógyszereim. Segítenek a gyógyulásban. A vékonybeled szakaszait teljesen átvágta ez a kard. Két centiméteren múlott, hogy a gerinceddel is ugyanez történjen. Szerencsés vagy. A Ninjutsummal könnyedén el tudtalak látni, de attól még hagyni kell időt a természetes gyógyulásnak is.
Ekkor a fal mellé támasztott, óriási kardra néz.
- Szép kis relikviát szereztél. Ugye tudod, hogy ezért vadászni fognak rád. Jobb lenne ha rám bíznád azt.
Mondja, majd várja a fiú válaszát.

Egy Földalatti Labor Latest?cb=20150123160224

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 15:33

Sejtelmes egy mosolyú alaknak tűnt a fáslis férfi, de ahogy szavai is alátámasztották, meggyógyítottak. Sejtettem, hogy külső beavatkozás is történt. Maszkos férfi ide vagy oda, biztos van valami tervük velem. De mi?
A tablettákra tekintek, majd lélekben vállat vonva bevenném őket. Ha nem akarnának élve tudni, már úgy is halott lennék, ezek a bogyók túl sok mindenen nem változtathatnak. Amint a kardra intézett tekintete fonásában elejt pár érdekes szót, elmosolyodnék.
- Eddig is úgy éreztem, hogy vadásznak rám... Most legalább lesz okuk is. - Az "akárkik is legyenek azok" lemarad a végéről, de talán hangomból sejteni is lehetne halvány tudatlanságomat. A karjait jobban figyelemre véve, feltűnne valami. Élettelenek. Ha annyira jó orvos, akkor miért nem gyógyította meg magát? Noha nem értek az orvosláshoz, azért ez elég furcsa. Tényleg súlyos sérülést szereztem, ezen azt hiszem nem kéne csodálkoznom. De vajon tényleg szerencsém volt, vagy...? Vagy csak újbóli szenvedésekre vagyok kárhoztatva? Vagy csak szimplán újabb célokat kéne felfedeznem? Egyáltalán van-e még célom? Lehetek-e egyáltalán harcképes? Nem érzem úgy magam. Nem érzem sehogy magam. Kezemet fejemhez emelném, mint akinek erős fejfájása van. Hamar elhessegetném sajátos gondolataim, majd a férfi felé fordulnék.
- Ha a ninjutsuddal könnyedén eltudtál látni, akkor magad, hogyhogy nem? - Tekintenék ernyedt tagjaira. A hol vagyunk kérdésemmel már felhagynék, hiszen kikerülő szavai nem kívánatosak számomra. Egyáltalán számít, hogy hol vagyunk?

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 15:56

A fáslis képű többé nem nézett a fegyverre. Valószínűleg, hogyha igazán birtokolni akarta volna, akkor már nála lenne. Talán csak kíváncsi volt a sérült Takashi válaszára? Most pedig lenéz a karjaira.

- Ezeket nem egy sérülés tette ilyenné. Van amit a Ninjutsu sem képes megadni. Pontosabban nem könnyen. De egy napon úgyis visszaszerzem őket.

Kis csend állt be.

- Beszélt már neked a terveiről? Tudod, hogy mik azok?

Kérdi, majd a válasz után folytatja.

- Csak ki akar használni téged. Nem jelentesz számára mást, csak egy eszközt, aki segíthet elérni a céljait. Mi lenne, hogyha inkább nekem segítenél? Cserébe visszaadom a szemed világát.

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 16:41

Amit a ninjutsu sem képes megadni? Hm. Akkor ezért edzettem annyit taijutsura... Heh. Majdnem elmosolyodtam saját kis poénomon amikor is a csönd megtörésének céljából megszólalt a fáslis férfi. Tervek, tervek. Mintha olyan hasznos lennék egy tervben, még fel sem fogtam, hogy túléltem azt, amit, de már tervekről hallok. Én voltam mindig ilyen lassú, vagy az élet gyorsult fel hirtelen?
- Nem mesélt róla. Azt mondta dolga van, és ha visszajött beavat... Akármit is jelentsen ez. - Felelném kissé meglepődve. Amint folytatná komolyra fordulna tekintetem. Csak ki akar használni. Ki nem? A fronton lévő kapitányok, a civilek, a daimyo, a küldetések megbízói. Mi shinobik csak eszközök lennénk, nem? Vagy... Mióta is gondolom így? Mióta is...? Ismét fejemhez emelném kezemet, zavarodott vagyok legbelül, ezt sajnos el kell ismernem. Hogy is mondta Dante? Az a kard a lelkemet is átvágta. Lehet benne valami.
Talán pont ez kéne nekem. Nem érzem úgy, hogy lenne célom. Nem, tényleg nem. Idő kell, de abból temérdek. Nem ezek a flepnisek fogják megmondani, hogy mit hogyan tegyek, nem. Nem... Ezután megpróbálnám kinyitni szememet, de mind hiába. Fájdalmas érzés járná át testemet, mintha csak már történt volna velem ilyen.
- Hát, ti is csak kényszerből lehettek egy helyen. - Itt egy kis szünetet tartanék. - Lehet minden shinobi csak eszköz. Ami a szememet illeti... Jól hangzik az ajánlat. Viszont, még azt sem dolgoztam fel teljesen, hogy a halálból visszarángattak, talán te tudod legjobban milyen állapotban is vagyok. Meghallgatom a maszkos mondanivalóját és ha úgy van, akkor megkereslek. - Még egy kis szünet, majd kérdő tekintet keretében folytatnám. - Milyen nevet is birtokolsz? - Egy fejtetőig kötésbe burkolt embertől csak egy "nem birtoklok nevet" várnék, de egy próbát megér, hátha.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 16:58

Újfent nem válaszolt. Ez nála szokás lehet, de az is lehet, hogy minden ilyen egyértelmű mondat után levonja a megfelelő következtetést és ennyi. Azonban Takashi következő kijelentései nyomán egy egészen jól hallható "Chh-t" préselt ki a fickó a fogai közül, majd felállt. Talán azonnali engedelmességre számított?

- A halál mindig ott lebeg a levegőben. De számomra már egy kijátszott akadály az életemben, így tőlem senki nem tudja jobban, hogy milyen is az: Meghalni.

Ekkor az ajtó felé fordult és megindult előre.

- Adok egy hetet, hogy eldöntsd, mit szeretnél. Utána nem lesz alkalmad megtalálni engem.

Odaért az ajtóhoz, felemelte fáslizott, remegő kezeit és lassan kinyitotta azt.

- A nevem Orochimaru.

Préseli ki azon a jellegzetes fojtott hangján, végül pedig elhagyja a szobát.

Takashi talán ledöbben? Esetleg nem is érdekli? Ismeri a nevet, nagyon is ismeri. A hírhedt bűnöző, aki Kígyó becenevet viseli, akit párhónapja még halottnak hittek, a testére pedig Kumogakure no Sato talált rá. A boncolás során pedig feléledt és átvágtatva a falun, óriási pusztítást vitt véghez, majd megölve és lerázva az őt követőket eltűnt. Ő lenne Orochimaru?

// Erről azért tud Takashi, mivel Chuunin, ezekről bőven hallhatott, ezen kívül az utolsó dolog amit írtam a Kumogakureis az világhír volt, mivel ez a játéktéren történt meg //

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 17:13

Nem tetszését kifejezve, a férfi felállt, nyilván nem erre számított. A halál kijátszott akadály? Na ne röhögtessen ezzel engem senki. Hányan haltak meg a szemem láttára? Nem is tudom már megszámolni. Egy ember, pont egy ilyen gyenge ember képes lenne a halált kijátszani? Nem, ez csak egy rossz vicc. Arrogáns gondolataimat az egyhetes határidő közlése követte. Nem feleltem semmit, csak néztem ahogy távozik. Egy hét? Elég lesz. Egy hét alatt akár vissza is kerülhetek a falumba. Ránéznék kezeimre. Már, ha egyáltalán igazán akarnék.
Ezután egy ismerős név csengett füleimbe, amik hallatán szemeim tágra nyíltak. A férfi elhagyta a szobát, de a neve még mindig ott lebegett, szinte fojtogatva. Orochimaru? Az elveszett ninja, aki boncolása során felébredt és elmenekült a falumból? Nem, nem, az nem lehet. Talán mégis igaz, amit a halál kijátszásáról mondott? Lehetséges ez egyáltalán? Akkor, amit a szememről mondott tényleg lehetséges. Visszanyerhetném a látásom másik részét, mi több, akár én is halhatatlan lehetnék? Nem, ilyen nincs Takashi, verd ki a fejedből. Egy bűnöző szavaira akarsz támaszkodni? Mégis miért? Nem, egyáltalán mi alapján lesz valaki rossz ember? Attól még, hogy bűnöző valaki még lehet igazság a szavai mögött. Talán... De csak talán... Kelleni fog azaz egy hét. Nem is kicsit.
Innék egy kis vizet, ha még van a poharamba, majd kényelembe helyezkednék amennyire csak tudok. A maszkos, vagy a kígyó? Nem, nem csak ez a két opció lehet. Van más is, a falum, nekik jelenthetnék. De mégis mit? Van egy körözött bűnöző aki meggyógyított, ki tudja mi célból és van egy maszkos férfi, aki minden bizonnyal hasonló szinten van mint a másik. Hurrá? Dante, hozzászólhatnál. Válasz nem jön.
- *Sóhaj*
Akkor egyenlőre maradjon a pihenés.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 17:36

Hosszúra nyúló alvása alatt, tucatszor ébredt fel. Teste lángolt, izzadt, lázálmok gyötörték. Elveszítette időérzékét, azonban amikor úgy érezte, hogy már hosszú idő óta alszik, egy új vizespohár és egy újabb adag gyógyszer várta őt a szekrényen. Üzenetet nem hagyott hátra senki, valószínűleg tudja majd a fiú, hogy mi a dolga. Újabb hosszú idő, amit alvással tölt. Végig a hátán fekszik, érzi, hogy gyomra feszül, amint el akarna fordulni. Fájdalmai vannak, amiket a gyógyszerek bevétele tíz perces hatóidővel azonnal elmulaszt. Az éjszakák ettől még rettenetesek...

Egyszer azonban amikor kinyitja a szemét, a gyógyszerek és a vizespohár mellé, egy új dolog társult. A "szokásos" helyén az asztalnál a maszkos férfi ült görnyedten, mintha várná, hogy Takashi felkeljen. Így is volt.

- Hát ébren vagy... Hogy érzed magad?
Kérdi. Vajon tényleg érdekli?

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 17:55

Gyógyszer, víz, alvás. Alvás, fájdalom, gyógyszer, víz. Egy idő után egy kissé kezdett unalmassá válni a a folyamat, arról nem is beszélve, hogy az időérzékem teljesen szétmosódott. Édes éjszakáimhoz híven rémálmok gyötörtek, a szokásosnál is találékonyabbak. Volt, hol a hatalmas pengéjű férfi vágott ketté, újból és újból míg nem keltem fel. Volt, hol visszatértem Kumogakurebe, csak azért, hogy lássam mindenki halott és a falu romokban hever. Naomi, Takara, Michio, mind halottak, tömegsírba dobva. A gyomrom a fájdalom széles skáláját sorakoztatta fel, érthető okokból. Még szerencse, hogy Orochimaru gyógyszerei biztosak, akár a készítőjük az, akár nem. Az idő csak telik, a gondolataim pedig akarva-akaratlanul is körbe-körbe járnak.
Egyszer viszont egy újdonságra lettem figyelmes. A szokásos rutin mellé előbújt a maszkos is. Ezek szerint elintézte a dolgát. Legalább kettőnk közül valaki tud cselekedni. Amint meglátom a férfit egy pozitív érzés lesz úrrá rajtam. Azt hiszem majdhogynem megörültem a társaságnak. Amikor az ember csak gyógyszereket vesz be és a gondolataival küzd a fájdalmaival karöltve, akkor örül egy pár hozzá intézett szónak. Felülnék, majd felelnék a férfinak.
- Jobban. Orochimaru tablettái igazán kifinomultak. - Nem véletlen, hisz gyors hatásúak voltak és... Szinte csak ez került a gyomromba eddig. A férfi kérdése sokkalta inkább tűnt beszélgetéskezdeményezésnek, és az, hogy nem keltett fel, csak a saját célú udvariasság/szintúgy a beszélgetés érdekében történt. Nem agyalnék sokat ezen, tulajdonképpen nem is érdekelne. Az emberek ritkán cselekednek önzetlen célokból, egy ilyen apróság nem igazán újdonság. Ránéznék a férfira, majd vissza magam elé. Kiderül. Majd megint vissza a férfira.
- Hallgatlak. - Már egy ideje várok, itt lenne az ideje, hogy tudjam, mégis mire.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 18:18

- Szóval felfedte magát előtted. Várható volt...

Tűnődik el, majd kiegyenesedik a székébe. Csavart maszkján egyetlen egy lyuk látszik, az alól ezúttal nem piroslik semmi.

- Célratörő vagy. De ez így van jól. Három napja azt mondtad, hogy nincs értelme harcolni egy ilyen világért, ahol csak szenvedés vár az emberre. Ezt én is így vélem. De mi a helyzet egy olyan világgal, ahol nem vár más az emberre, csak a felhőtlen boldogság? Egy Világ, ahol mindenki azzá válik, amivé és akivé mindig is válni akart? Mit szólnál, hogyha egy ilyen világért kellene harcolnod? Megtennéd?

Teszi fel sejtelmes kérdését és egyenlőre Takashi nem tudott meg többet, de még mindig nem késő. Talán jobb lenne ha kifejtené...

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 18:31

Szóval három nap telt el, jó tudni. A gyertya mint egyetlen fényforrás, nem volt igazán jó napszak felügyelő. Egy gyertya csak éjszaka ég, nem de? Legalábbis úgy kéne, de ha az ember egy ilyen zárt helyen van, ahol még ablak sincs, akkor nincs mese, csak ez marad.
A férfi nem túl bő szavait figyelve nem tűnődtem el, kivételesen nem. A szavaim már akkor megfogalmazódtak bennem mielőtt még kimondtam volna őket. Határozott voltam, legszívesebben a szavába is vágtam volna a férfinak, de nem tettem.
- Egy ilyen világért küzdök, amióta csak élek. - Felelném határozott tekintettel. A gyerekkorom, a chuunin vizsga, az emberek akikkel találkoztam, akikért küzdöttem, akik ellen küzdöttem, mindegyikőjük csak egyetlen célt szolgált. Engem tápláltak, elősegítették a nézeteimet. Amikor frissen kikerültem az akadémiáról is már csak ezen járt az eszem, egy új világ megteremtése, ezért küzdeni, hogy ne kelljen másnak azt átélnie, mint nekem... Vagy rosszabbat. Michio után ez csak még erősebbé vált, most meg, most meg végképp. A férfi kérdése meglepő határozottsággal töltött el, erősebben hatott, mint Orochimaru gyógyszere. Igen, ezek az én gondolataim, nem másé. Mondatom természetesen két értelmű lenne, hisz kerüli azt, hogy harcolnék-e ezért, de alátámasztja azt, hogy igenis érdekel. Egyetlen ép szememmel tekintenék a szintúgy egy szemre.
- Ezt a világot hogyan lehetne megteremteni? - Szavaim egy dolgot boncolnának, mégpedig a feltehetőleg ninja tervét, azon belül is, hogy fejtse ki bővebben.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 18:43

Takashi első mondatára a maszkostól sem érkezik reakció, sokkal inkább a teste beszél helyette. Még jobban kihúzza magát, mintha a fiú felkeltette volna az érdeklődését. A kérdés után pedig feláll és Takashi mell sétál, majd fölé hajol. A maszkján lévő egyetlen lyuk alól, vöröslő szélmalom pördül fel és élesedik ki. Félelmetes látványt nyújt, de ugyanakkora valamilyen különleges erőt is sugároz.

- Ezekkel a szemekkel. Hallottál már az Uchiha Klánról?

A válaszától függetlenül folytatja miután elhajolt a feje fölül.

- Az Uchiha Klán volt a világ legerősebb Shinobi Klánja, amíg ki nem haltak. Dojutsujuk a Sharingan maradt csak utánuk, mint emlék. A nevem Uchiha Madara. Az Uchiha Klán legerősebb és egyben legdicsőbb vezetője, akit halottnak hisz a világ.

Időt hagy, hogy eméssze. Takashi tudja, hogy ki az az Uchiha Madara és tudja, hogy mi is az az Uchiha Klán. Persze csak annyit, amennyit az akadémián mondtak ezekről, meg amennyit az évek során hallott róluk. De tudja, hogy az első Rejtett Falu Konoha volt, amelyet az Uchiha Klán és annak vezetője, Uchiha Madara, valamint a Senju Klán és annak vezetője Senju Hashirama alapított. Ezt a mintát követték más Nemzetek is.

- A Célom, hogy összegyűjtsem a Bijuukat, hogy az erejüket felhasználva egy olyan világot hozzak létre, amely mindenki számára megfelel. Egy Új Világot, ahol nincs bánat, nincs szenvedés. Csak az Uchihák képesek a Sharinganjukkal valóra váltani ezt a világot. De ahhoz, meg kell szereznem az erőt hozzá. Ehhez van szükségem valakire, aki támogat. Az, akire számítottam elárult engem.

Visszasétált a székéhez.
- Vele már találkoztál a parton.

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 19:22

Ez a szem már megint. Hirtelen beugrott a kép, amint Hanshou próbál figyelmeztetni a parton mészárló férfi erejéről. Már értem. A sharingan, az Uchihak. Minden egyes szó mögé egy kép, egy emlék társult, mintha csak egy jól időzített sorozat lett volna. Akarva-akaratlanul is egy motoszkáló, szúró érzést éreztem a fejemben. Mintha csak egy tűt szúrnának a homlokomba minden egyes alkalommal, amikor meghallom az Uchiha, vagy a sharingan szót, de arra még én sem számítottam, hogy Uchiha Madaraval fogok találkozni, hogy ő fog állni előttem egyszer. Ez bizonyára egy holtnak hitt emberek gyülekezete lesz, így már értem. Tökéletesen beleillek a képbe!
A történtek emésztését, csak egy kis öniróniával lehetett leöblíteni. Konoha alapítója, épp előttem. Mégis hogy maradt életben? Áh, jobb, ha nem firtatom. Ha Orochimaru is képes volt a halál kikerülésére, akkor egy sharingannal rendelkező egyénnek végképp lehetséges. Szemeit elnézve, rövid ideig mintha irigység lett volna úrrá rajtam. Ekkor viszont a terveit kezdte bővebben ecsetelni.
Figyelmem nem lankadt, a bijuukra viszont felvontam szemöldökömet. Bestiák, melyeket nem lehet befolyásolni, szelídíteni meg végképp nem. Bizonyára van valami a birtokában amiről nem tudok. Csak a sharinganra mégsem támaszkodhat, vagy igen? Miután felhozta a személyt, ki elárulta, csak egy ember képe ugorhatott be számomra. Bólintottam, majd mély levegőt szívva magamba szóra nyitottam számat.
- A bijuuk és az erő megszerzése. - Kis szünetet tartanék. - Bizonyára a kettő összefüggésben áll. Ha tényleg lehetséges lenne egy ilyen világ létrehozása, akkor azt mondanám számíthatsz rám... De egy magam fajta shinobi hmpf. Nincsen sharinganom, ellentétben a férfival, aki elárult. - Utalnék arra a shinobira, aki átszúrta Shizunet. Minden bizonnyal ő az, kire támaszkodott, hisz, ha tényleg kihalt klánról beszélünk, akkor csak összetartottak a maradék tagjai. Ha tévednék, úgyis kijavítana. Szavait figyelemmel kísérném, nem csak az számítana amit mond, hanem az is, ahogyan mondja. Tényleg megérné vele szövetkeznem? Látszólag egy a célunk, de...

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 19:42

- Valóban... Ő különleges Shinobi. Rettentő nagy erővel rendelkezik, de a Sharingan nem minden. Hashirama képes volt felvenni ellenem a harcot, méltó ellenfelem volt, még a Sharingan nélkül is.

Szünetet tart.

- Szükségem van valakire, aki elég erős ahhoz, hogy támogasson engem a harcomban és...

Széttárja kezeit maga előtt, tenyérrel felfelé.

- Szükségem van valakire, akiben tárolhatom a Bijuukat. Egy Jinchuurikit akarok alkotni, aki a segítségemmel átveszi a testébe zárt Bijuuk felett az irányítást és a Sharingannál is nagyobb erők birtokába kerül. Ezt a feladatot viszont, csak olyan személyre bízhatom, aki osztozik a terveimben. Sasuke nem volt ilyen személy... Tudtam jól, hogy el fog árulni, de bíztam benne, hogy a származásunk és az erőnk összetart minket. De nem így lett... Neki más céljai vannak.

Leül a székre.

- Véletlenül akadtam rád, Sasuke ugyanis engem keres. Számára csak a Kumogakureiek útban voltak. Én pedig tudtam, hogy követ, így visszatértem a csata helyszínére, puszta kíváncsiságból. Akkor találtam rád. Az a villám újra életet adott neked. Magadban beszéltél, minthogyha magaddal vitatkoztál volna. Egyáltalán nem voltál ebben a világban, szerintem nem is láttál engem. Ekkor hallottam, meg, amit mondtál.

Csendben marad. Válaszra vár...

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 19:54

Hashirama, tényleg. A felismerés erős szikrája világított meg engem, hisz a férfi szavai igazak voltak. Sharingan ide vagy oda, a böszme kardos férfivel is felvettem a harcot, ha kell nagyobb erőkkel is megbirkózhatok. Remélhetőleg más kimenetellel.
Jinchuuriki, még hozzá az összes bijuu által. Ez egyáltalán lehetséges? Az a masszív energia, az a sok lény, már azt sem értettem a kezdetek óta, hogy mégis hogy lehetséges egy olyan lényt egy élő emberhez csatolni. Meghökkenésemet nem leplezném, szemeim tágra nyílnának, majd ismét elkomolyodnának. Az a mély gyűlölet ami jött a férfi felől... Vajon az áruló kisugárzását éreztem meg? Nem, nem vagyok én szenzor.
A Sasuke név ismerősen csengett, de nem tudtam igazából sehova se tenni. Egy közös cél, igen. Itt hibáztam mindig is, nem volt kivel megoszthassam a nézeteimet. Egyedül nem tudok egy ilyen világot teremteni, nem vagyok isten. De a segítségével, a bijuukkal... Akár hatalmasabbá is válhatok, mint egy isten. Igen. Tudom mit kell tennem. A férfi szavai végére lehunytam szemeimet, tudtam jól a válaszomat, de vártam egy pillanatot. Belegondolni, hogy gyakorlatilag miatta haltam meg és miatta élek...
- Számíthatsz rám. - Nyílnának ki lélektükreim. Egyáltalán nem voltam ebben a világban... Hát nem is akarok teljesen visszatérni.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 20:04

- Jó. Nagyon jó...

Mondja. Végül újra felállt és az ajtó felé sétált.

- De majd meglátjuk. Bizonyítanod kell, ha azt megtetted, akkor erősebbé kell válnod. Ebben segítek. A terveink előkészületét pedig hamarosan megkezdem.

Fejezte be, majd kinyitotta az ajtót és kisétált rajta magára hagyva Takashit. Az asztalon gyógyszerek és víz volt, tudta, hogy mi a dolga. Miután bevette őket, elaludt.

Napok teltek el így, a következő alkalommal már egy kevés rizst is kapott a gyógyszerek mellé, de társasága soha nem akadt. A hetedik napon azonban nyílt az ajtó. Takashi ébren volt, erejét már-már visszanyerte a fájdalom elviselhető mértékig csökkent a gyógyszerek nélkül is, a gyógyszerek használatával pedig teljesen elmúlt. Sebe nem húzódott, az oldalán is tudott már aludni.

Orochimaru ezúttal az asztalhoz ült le.

- Beavatott a terveibe?

Teszi fel a kérdést és a választól függően folytatja.

- Mint mondtam, csak ki akar használni. Ne hidd el a szavait, ugyanis túlságosan is jól forgatja a nyelvét. Bármit is tervez veled, a sorsod úgyis a Halál... Én segíthetek neked, egy szívességért cserébe. Halhatatlan lehetsz...

Mondja, hangjából erősen érződik az igyekvés, hogy elcsábítsa a fiút. Koránt sem tűnik annyira megbízhatónak, mint az a másik. De vajon ez nem mind csak játék a szavakkal? Mi van, hogyha a kedves, ráhagyó beszéd mögött valóban a halál rejlik és mi van, hogyha az akaratos szójárás tényleg a jobbik utat takarja? Döntenie kell.

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 20:16

Amint magamra hagytam megbizonyosodtam afelől, hogy bizonyítanom kell. Fel kell épülnöm, ez lesz az első lépésem, minden kétséget kizáróan. A gyógyszert bevéve újabb álmokra hajtottam fejemet, meglepődésemre csekélyebb rémálmokkal, sőt megmerem kockáztatni, hogy egy se volt. De mint említettem az idő, nos az még mindig mosott számomra.
Pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy fájdalmaim enyhültek, erőmet pedig szinte visszanyertem. Még a végén hamarabb felépülök, mint hittem. Első lépésnek tökéletes. Forgattam kezeimet magam előtt. Ekkor viszont újból feltűnt Orochimaru.
- Beavatott. - Válaszolnék kérdésére. Amint folytatná, a halhatatlan szóra elmosolyodnék és lehunynám szemeim. Vicces. Nem hittem volna, hogy valaki majd felkínálja a halhatatlanságot számomra, azt meg végképp nem, hogy hinni is fogok neki.
- Nem kívánok halhatatlan lenni, újra felfedeztem célomat. - Itt egy kis szünetet tartanék, majd mélyen a szemébe néznék a fáslis férfinak. - Tudom, így is úgy is halál vár rám... De tudod, én már meghaltam.
Az előttem elhelyezkedő férfit figyelném, de nem úgy mint utólag. Ő csak egy árny lenne előttem, egy fantom melynek hangja halvány, pont mint előttem való tartózkodása. Igen, megtaláltam a célomat, ezen már nem fog változtatni semmi. A halhatatlanságról lemondani egy új világ reményében... Azt hiszem ez igenis rám jellemző. Úgy érzem, visszanyertem az erőm.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 20:21

Szemlátomást ezúttal nem lepték meg a fiú szavai, ám Takashi biztos lehet benne, hogy nem tetszik neki ez a válasz.

- Mi a Célod? Szolgaként meghalni? Tudod, hogy mit jelent számára az Új Világ?

Kérdi, miközben feláll a helyéről.

- Egy örökkévalósági tartó Genjutsu a Világ összes embere számára. Ez számodra az Új, egy Szebb Világ? Takashi-kun...

Vár.

- Nem szeretnél örökké élni, hogy elég erőt gyűjts ahhoz, hogy te magad változtasd meg a világ sorsát úgy, ahogyan te szeretnéd? Nem akarod megvédeni a szeretteidet ettől az embertől?

Teszi fel újra, de most kicsit másként a kérdést. Vélhetőleg ezek az utolsó szavai a fiúhoz.

Ajánlott tartalom

Egy Földalatti Labor

Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor

Re: Egy Földalatti Labor