Elhagyatott Földalatti Bunker

Hatake Kakashi Pént. Május 05 2017, 14:38

Az ország kietlenebb pontján található, kis méretű földalatti létesítmény.

**Ayanokoji Hinami** Csüt. Május 18 2017, 15:37

A nagyapám gesztenyebarna szemeiből záporozó eső elállni látszik. A lelkemben és elmémben lakozó vihar ezzel ellentétben tombol, s majd szétfeszít belülről. Ahogy leguggol elém, szempárjának szegezem az enyémet, mintha magyarázat után kutakodva fürkészném tekintetét. Felvetésére csak szótlanul bólintok egyet. Nagyon is jól látod Öreg, rengeteg kérdésem van. Egy gyönge sóhajt ejtek meg. Talán azért, mert nem vagyok felkészülve az előttem álló megpróbáltatásokra lelkileg. Rossz előérzetem van, és tudniillik ki nem állhatom a rossz előérzeteket. Egyszerre érzek azonban megkönnyebbülést. Kezd visszatérni az a Papa, akit megszokhattam. Aki a legnehezebb helyzetekben is bolondos marad. Ő a kapaszkodóm és bizonyosságom arra, hogy minden rendben van még akkor is, ha minden rosszra fordul.

- Mehetünk. - jelentem ki egyszerűen, majd felvonom a szemöldököm a dinamika szó hallatán. Legalább az önkritikája most a helyén van. - De, épphogy túl régi vagy. - bököm oda savanyúan, ezzel is helyrerázva a megszokásaimat, mikor pedig nem figyel, titkon egy félmosolyra húzom a szám. Ezután útnak indulunk. Nem zavar különösebben. Amúgy is el akartam jönni erről a lepukkant helyről, ki tudja, hol kötünk ki. Miket beszélek! Nem hogy nem zavar, egyenesen szétvet a kíváncsiság, mégis mibe keveredtünk. Egyre feszültebb és feszültebb leszek minden egyes szökkenéssel, mit úticélunk felé ejtünk. Tíz perc elteltével egy keresztúthoz érünk. Papa pedig beleveti magát a növényzetbe, ahol mégcsak út sincsen. - Csak azt ne mondd, hogy ez is beletartozik a híres "Tudok egy rövidebb utat!" kategóriádba. - motyogom bosszankodva, miközben ellep a gaz és egy kunait kézbe véve vágom magam előtt az utat.

Meglepetésemre perceken belül megtorpan, ezt követően egy oda nem illő, növényektől benőtt fémelem tűnik fel a földben. Papa óvatosan kitapintja, majd egy határozott mozdulattal felrántja és rámutat az irányra. Ismét egy földalatti alagútban találom magam, viszont itt félhomálynak sincs nyoma, a sötétség teljesen hatalmába kerítette a folyosót. Papa kiteszi elém a kezét, majd egy hangos szimatolás után láng villan fel mutatóujján. Katon. Sosem használta még előttem. Ha teheti, mindig Taijutsuhoz folyamodik, vagy Suitonhoz. Nagyon idegen ezt tőle látni. A lobogó láng vetülete bevilágítja az előttünk álló utat. Ami nem mellesleg nem úgy tűnik, mintha egyhamar vége lenne. Lépteink akármennyire puhák, mégis hallatszanak a dermesztő csöndben.

- Papa, mondd, mégis mi ez az egész? - kérdezem egyértelműen. Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne neki, mire gondolok. Valahonnan már nagyon jól ismeri erre a járást, és a szimbólum és a lány holtteste is mondott neki valamit. Láttam. Meg kell, hogy értsem.

Hatake Kakashi Hétf. Május 29 2017, 18:46

Papád csak néz egy ideig maga elé, szemöldökét összeráncolva. Fél percnyi csendes lépdelés után úgy dönt sóhaj és előzetes bevezetés nélkül inkább csak kiböki azt, ami a szíve legtetején van.
- Ayanokoji Kaori. - Feleli, még több kérdésnek adva teret. - A lány akit láttunk. Ő is a klánunk tagja... Volt. Még fiatalabb koromba bízták rám a felügyeletét, hogy egyengessem az útját, révén a szülei már nem tudták többé megtenni. Támogattam, segítettem rajta... Egy ideig. Aztán döntenem kellett, vagy titeket választalak vagy mellette maradok és csak ritkán szólhatok bele a gyerekem és unokám életébe. Nem, nem is beleszólni akartam. Csak... - Itt szünetet tartott, minden bizonnyal könnyei karbantartása érdekében. - ...Csak a részese lenni. Ha már egyszer elrontottam, ne tegyem meg még egyszer. - Válaszúthoz érkeztetek, de papád határozottan menetelt a jobb irányba, bár hogy miért nem a balt választotta, azt csak tippelni lehetett.
- Kaori, ő mindig is talpraesett volt. Elmondtam neki a helyzetem és ő csak folyamatos támogatást mutatott. Jobban meggondolva ő segített rajtam, ő óvott engem, mintsem én őt. Olyan fiatal volt még... Együtt elintéztük hogy befogadja egy átlagos család, ki mit sem sejtett a neve mögötti klánról. Miért is sejtettek volna? A mi történelmünk rég a poros tekercsek mélységeiben foszlik épp. Mindenesetre nem ismerem azt a nőt aki a segítségünket kérte, bizonyára csak egy megtaláló, vagy egy nagyszülő, esetleg egy ismerős. - Itt szinte hallani lehetett a mélyülő megbánást papád hangjában. - Emlékszem a leveleinkre, olyan szép kézírása volt. Írt, hogy alig várja hogy megismerje a családomat. Kérdezte milyen édességeket szer... - Hangja elcsuklik, lelki erejét pár másodpercig gyűjti, majd nagy nehezen folytatja. - A különös minta rajta. Egy ótetoválás a klán kezdeti időszakából, még akkor amikor az alapítók megbízták a legjobbakat, hogy a legbelsőségesebb ügyekben ők cselekedjenek egy csoportot alkotva. Ezt jelképezi az a minta. Ha úgy tetszik, a klán ANBU-ja, ellenben itt nem csak harcosok voltak. Kereskedők, kémek, történészek, szabotőrök és zenészek, akárki aki megérett rá. Kaori mindig is szívén hordozta a klán történéseit így nem véletlen a tetoválás... Majd később jobban belemegyek ha lesz rá időnk. Most? Most megtaláljuk a gyilkosát. Akárki, vagy akárkik is voltak, tudni akarom hogy miért tették, azt akarom hogy a szemembe mondják. A legvalószínűbb hogy itt rejtőznek, mélyen fut a bunker rendszere, akár még a falu alá is kibővíthették, ki tudja. Lehet semmit és senkit se találunk... - Papád hangja lágyul, a szituáció tálalása egyáltalán nem dobta fel a hangulatát. - Gondoltam mindent megosztok veled, jobb így. Még sok minden van amit nem tudsz, de mindent a maga idejében, ez így önmagában sem egy kevés adag.
Egy újabb elágazáshoz érkeztek, ami immáron öt felé vezet. Egy egyenes és két-két jobb és bal. Iránynak vagy útmutatásra használható nyomnak semmi jele. Minden ugyanolyan mint jó pár méterrel arrébb. Dohos és régi.
- Ez furcsa. - A férfi mozgolódni kezd, aminek hála a fény megvilágítja a nyíl egyenes útnak egy kietlen pontját. Vérfolt, méghozzá a padlón. Valaki mintha belelépett volna... Még hozzá mezítláb?

**Ayanokoji Hinami** Vas. Júl. 09 2017, 18:59

Kérdésem után csak lépteink dobogása visszhangzott a földalatti járatban. Egy röpke hatásszünetet követően azonban Hitoshi-ojiisan megtörte a csendet és magyarázatba kezdett. Ayanokoji... Kaori? Miért nem mesélt nekem erről eddig? Tudtam eddig is, hogy vannak még rajtunk kívül Ayanokojik, de erre nem voltam felkészülve. Ezt a lányt halálra kínozták, és Ő a rokonom volt. Vajon az a valaki tudta, hogy honnan származik a lány? Vajon ha rajtam is lenne egy ilyen jelzés, én is áldozat lehetnék? Túlreagálnám az egészet és puszta véletlen, hogy pont egy rokonom vérét ontották?

Érzem nagypapa hangján, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy elsírja magát. Igazán fontos lehetett neki ez a lány. De miért volt ilyen biztos afelől, hogy hova kell mennie? Még mindig nem mond el nekem mindent, amit tudnom kellene. Megannyi érdekes dolog van a klánunkkal kapcsolatban, ami még foglalkoztat és reméltem, hogy nem így fogok rájuk választ kapni. Vajon Papának is van egy ilyen jelzése? Sárgásbarna szemeim kíváncsian kutatják át az öreg szabad bőrfelületeit a lobogó láng fényében. Sokkal nagyobb egység voltunk, mint amilyennek elképzeltem az egykori klánunkat. Nem szoktam félni. Nem féltem magamat most sem. Egyedül Őt féltem. Nem akarom, hogy elöntse a fejét a bosszúvágy, ha megtaláljuk a lány gyilkosát. Nem olyannak ismerem, de mi van akkor, ha mégis? Mennyi az esélye egyáltalán annak, hogy itt van ebben a járatban? Úgy érzem, hogy nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy tovább faggatózzak.

- Nagyon sajnálom. - bukik ki csöpp ajkaimon ezen két egyszerű szó. Ennél többet egyszerűen nem tudok mondani. Mi lenne ilyenkor a helyes? Mi lenne ilyenkor az illendő. Egy pillanatra megtorpanok és átkarolom őt, ezzel kicsit visszatartva a sétálástól. Nem vagyok a szavak embere és a tetteké sem túlságosan. Ez viszont valamiért kézenfekvőnek tűnt. Egyszerűen nincsenek szavak, melyek most enyhíthetnék a fájdalmát. Lassan eleresztem, majd tovább sétálunk a sötét alagútban, amíg ismét egy elágazáshoz érünk. Ám már nem csak kettő felé vehető az irány, hanem öt felé ágazik el a járat.

Megvizsgálom a falakat, hátha hagytak fent valami jelzést rajtuk, amelyek irányt mutatnának. Mondanom sem kell, hogy nem jártam sikerrel. Azonban nagypapa felhívta valamire a figyelmemet, ami eddig fel sem tűnt. Mozgásba kezdett, így fény borította be az egyik távolra eső részt. Egy vérnyom látszik a földön. Nem. Nem egyszerű vérnyom. Egy véres lábnyom. De miért ott kezdődik el? Eddig miért nem láttunk máshol lenyomatokat, amik oda vezetnének? Olyan felfoghatatlan számomra ez az egész szituáció. Kérdően nézek az öregre és szorosabban sétálok mellette, a biztonság kedvéért pedig egy kunait kapok elő. Rossz előérzetem van és ki nem állhatom a véres lábnyomokat.

**Ayanokoji Ikari** Kedd Júl. 11 2017, 12:39

//Hakuna Matata/Hatake Kakashi - A 3 TJP-t kérném és egy üveg páleszt. Csak vicceltem, kettőt. Mármint páleszt.//

Informátor. Huh. Szóval ezért ismerte Garou, bár ha anyám... nem, ő nem az anyám. Vagyis, nem a vérszerinti. Ki tudja, így talán találkozhatok az igazival. A nő még mindig nem említette ki a rokonom, szóval vagy bepiált és nem emlékszik (végül is egy kocsmában vagyunk), vagy csak én vagyok hülye, és mondta, de elfelejtettem. Azt sem tudom, hogy a rokonom milyen nemű, hány éves, vagy... de úgyis meglátom magamnak mindjárt, ha csak pár száz méterre van innen. Szóval menjek egy erdei állatokat jelző tábla mögé északra, aztán vágjak át mindenen és ott vagyok. Hát ez nekem már bonyolult, de ha képes voltam piásan átmenni egyik országból a másikba úgy, hogy azt se tudtam merre van, akkor megoldom ezt is. Bár nem hiszem, hogy pia nélkül.
A nő még válaszol a kérdésemre, és azt mondja nem kell neki segítség, csak információ és idő. Nekem pedig egyik sincs.
- Heh, lófaszt. Mindig van időm... piálni. - vágom rá.
Különben is, mi az, hogy eljövök egy kocsmába, és nem iszom? Ezután a hölgyemény hátat fordít nekem, és elindul kifelé, de azért még felmarkol egy whiskey-s üveget. Ja, lehet ez is rokonom, vagy minden alkoholista így csinálja. Lehet nekem is hordanom kéne egy hosszú kabátot, és akkor könnyebben tudnék bugázni. Ha már bugázásnak tartunk, jöhet a bugi ideje is, ugyanis most táncra perdülünk, de nem piától. Szerintem jobb lenne, ha életemben először, nem másnaposan találkozom egy rokonommal.
Hiába próbálom humorral ferdíteni a dolgokat, és elvonni a figyelmem róla, még is csak most először találkozom egy rokonommal. Egy igazival. Aki nem... mindegy is, nem akarok depizni. Nem is szeretek. Csináltam már eleget. Ha emózni akarnék, akkor égett arcom lenne, és ősz hajam, mert felgyújtottak, de nem felgyújtottak, hanem felnyársaltak, ennek ellenére élek. Élem az életem, ahogy nem tehettem gyerekkoromban. Élni pedig tudni kell... és ki tudja, mikor dönt úgy egy kósza muter, hogy csontig hatol beléd a csontjával, szóval ja, piálj amíg tudsz. Szerintem olyan régóta nem vettem komolyan semmit, hogy már lassan nem vagyok rá képes. Vagy, csak nem akarok... na de mindegy, túlságosan sötétek ezek a gondolatok, és a kocsma is sötét.
Na induljunk is meg. Elhúzok kifelé, de közben én is megpróbálok ellopni egy whiskey-s üveget. Hosszú kabátom nincs, szóval futok a francba, fog a halál fizetni, há' pénzem sincsen. Elittam. Pár száz méter... észak. Akkor futás. Kis idő múlva meg is látom a táblát, majd mögötte átvágok a dzsindázson, és meglátom egy földalatti bunker lejáratát.
- Ez úgy néz ki, mint egy sex dungeon. Kinky. - vágom rá, olyan nyelven, amiről fogalmam sincs, hogy a fenébe ismerem, de hát az alkoholtól különleges képességeim lesznek, például...
Jó ötletnek tartom, hogy bemegyek ebbe a halálcsapdába. Biztos, hogy nem basztak át? Nem... Garou sose tenné. Bár egyszer, mikor aludtam, ott hagyott a semmi közepén, és azóta se hiszem el, hogy kaját ment vadászni. Na de mindegy, mint mondtam korábban, egyszer élünk. Le is megyek... majd meglátok egy fehér ugróiskolát, véres lábnyomokkal benne.
- Ja, megyek haza. - vágom rá, majd el is indulok vissza oda, ahonnan jöttem.
Ahogy kiértem, elgondolkozom. Na jó, Garou nem vágna át, de az informátor akihez küldött, nem hazudott abban, hogy pár száz méterre volt a... létesítmény. Na jó, akárki is legyen Ayanokoji Ikari, ő nem csicskagyerek, szóval visszamegyek! Így is teszek, aztán látok egy pillanatra egy vörös szoknyás kislányt elosonni, szóval kirohanok a halálba megint.
- Na jó, ehhez bátorság kell. - mondom magamban, majd ha sikerült ellopnom a whiskey-t, kibontom, majd meg is húzom, amennyiben nem, visszamegyek a kocsmába és rohadjak meg, ellopom.
Ahogy ez megvolt, jól megpofozom magam, lemegyek megint, és nagy bátran... kis lépésekben, elindulok.
- Tudom, hogy annyira berúgtam tegnap, hogy lehet, hogy a Ragyogásba kerültem... de azért ennyire még nem vagyok részeg! Engem nem basztok át! - kiáltom el magam, ahogy megyek előre, az egyre szűkösödő folyosón. Annyira szűk, hogy ha szerintem kijutok innen, megszületek megint. Egy elágazáshoz érek, mindkét oldalon véres lábnyomok... és mindkét oldal úgy néz ki, mintha egy sorozatgyilkos leselkedne rám, és a gerincoszlopával akarna leszúrni.
- Hellóóóóó...? Van whiskey-m, de nem adok! Na jó, egy kortyot igen, csak ne hozd rám a frászt légyszi, mert a májamat így is elcsesztem, a szívemet ne kelljen már kicserélni... - mondom félve, kikandikálva a sarokból, aztán meghúzom megint a whiskey-met.
Na jó, Ikari. Ha tényleg van arra esély, hogy megtalálod végre honnan származol, és miért vagy egy rohadt piás, akkor megéri menned, nem? És különben is, ezek a véres lábnyomok micsodák? Láttál ennél sokkal rosszabbat. Például, hogy mit műveltél a wc-ben mikor a haverjaiddal szétcsaptátok magatokat, na az, kész horror volt. Ez, ez... ez ja, ez semmi. Ja. Tuti. Na jó, ecc-pecc kimehetsz... á, nem érdekel, menjünk jobbra.
Elindulok jobbra, és közben halkan mondom.
- Ó, csak ne kapjak szívrohamot... ha valami kiugrik elém, én esküszöm, hogy fejbevágom ezzel az üveggel... - mondom a fogaim közt, miközben próbálok mindenfelé nézelődni, hátha nekem ugrik valami, de sanszos, hogy sikítva fogok kifelé menekülni.

Hatake Kakashi Kedd Júl. 11 2017, 22:24

// Felírva! Nos, lássuk miből élünk. HUEHUEHUE. //

Hinami

Papádon érezhető volt a kedvességed megbecsülése, szinte láttad magad előtt mosolyát. A veszéllyel kecsegtető véres padló felé véve az irányt rokonod is hasonlóképpen tesz, mint te és elővesz egy kunai tőrt. Megvilágítva a falak szegleteit, semmi szokatlant nem tudtok észrevenni, leszámítva persze a baljós előjeleket és a nyomasztó belső érzetet. Lépteitek hangja visszhangzik a hosszú folyosón, míg nem egyszer csak szellő érintését nem érzitek.

- Közel lehet... - A kijárat, legalábbis ezt szokás mondani, nem? Ám nem ez volt a helyzet. - ...Egy terem. - Megállt egy pillanatra és elkezdett rövideket szippantani a levegőből. - Szellőző, vagy légkeverő. - Hitoshi ritkán mutatta meg képességeit, de ettől függetlenül vitathatatlanok voltak. Ahogy haladtatok tovább tisztán lehetett érzékelni a folyosó tágulását, ezzel is az előző mondatokat alátámasztva.

Mielőtt még kiértetek volna a folyosóról, egy sötét alak sziluettjét pillantottátok meg. A test a falnak volt döntve, de tisztán látszott, hogy erőszakosan helyezték el, nem pedig gyengéden. Erről persze a háta mögött lévő különös vakolatrepedés és a vérfoltok elhelyezkedése árulkodott. Útitársad leguggolt hozzá és megvilágítva mindkettejük arcát, felismertétek a klántetoválást a fiú homlokán. Civil ruhája ellenére kunai tőr volt a kezébe, melyet a hullamerevség még mindig nem hagyott nyugovóra térni. Középhosszú barna haja lófarokban volt elhelyezkedve, szamurájos külsőt adva neki. Noha papád sóhajtott, érezhető volt a frusztráció növekedése benne... Ám ahelyett, hogy előre gázolt volna az igazságért kutatva, inkább kifújta magát párszor és elkezdte vizsgálni az ifjú testét.

- Annyi lehetett, mint te. - Súgja maga elé, ám te is jól hallod. Felnyitja a fiú szemeit óvatosan, amire ki is kerekednek szemei. Nem véletlen, hisz a fiú pupillái eltűntek, mintha nem is léteztek volna soha sem. Nem halvány volt, mint bizonyos vak embereknél, csak szimplán nem létezett. Ezen kívül észrevehető volt, hogy a fiú bőre meglepően fonnyadt volt, mintha kiszívták volna. Papád majdnem szót adott a történteknek, de jobbnak látta, hogyha inkább feláll és jelez a folyosó vége felé. Elindulásotok után pár másodpercre már fény foszlányokat is láttok, aminek segítségével látható, hogy arra vezetnek a lábnyomok. Hova máshova, nem de? Ahogy kiléptek a boltív alatt egyből elvakít titeket egy gyorsan felkapcsolt fényforrás, ami bevilágítja az egész termet. Megnyugtatva szemeiteket sokkalta inkább egy közepes méretű aréna látványa tárul elétek, nézők nélkül, egyetlen egy nagy lelátótoronnyal a - feltehetőleg - küzdőtér oldalán. Pillanatok múlva szembe veletek, az aréna túlsó oldalán egy férfi sziluettje alakul ki. A torony tetejéről is kimagaslik egy alak, de nem teljesen kivehető, az ottani reflektorok közbeszólnak.

- Ő ölte meg a családtagotokat! - Szól egy gyermekded hang. Egy kislány volna?

// Nyugodtan szólj, ha nem szeretnéd, hogy én irányítsam Hitoshit. //

Ikari

Szerencsédre és májad balszerencséjére sikeresen elcsakliztad a saját magadnak szánt nedűt, mire a csapos kiáltásai és mozdulatai egy nagy esésbe torkolltak, hála egy részeg vendégnek, aki az útjába került. Alkoholisták az alkoholistákért, nem de? Terveid szerint történtek a dolgok, de tagadhatatlan volt a földalatti bunker rideg környezetének félelmetessége. Nem is véletlen, hogy többször is hátrálásra kényszerültél. Shinobiság ide, vagy oda, a nyers félelem ritkán válogatja embereit. Akárhogy is, törted előre az utat.

Whiskyd empatikus társ volt és mindig segítő jobbot nyújtott a legnagyobb szükségben. Másnaposságod, vagy csak a plusz adrenalin révén egyből megérezted az italt a második húzás után. Vagy lehet nem is azt érezted? Lehet, csak játszik veled az elméd, ami ugye nem lenne meglepő ismerve téged. A múlt gyötrelmei gyakran megbújnak a humor és a szarkazmus mögött, de sosincsenek teljes takarásban.

Ahogy haladsz előre, magad elé beszélve, megpillantasz egy testet a falnak döntve. Ez egy lassú folyamat, de ki tudja, lehet úgy megijedsz, hogy rajta töröd el az üveget. Nehéz kiismerni egy rettegő ember előrelátható cselekedeteit, hát még a gondolatait. Akárhogy is teszel észreveszed, hogy ahogy beljebb jöttél úgy sötétült el a hely, noha így is van egy kevéske még számodra. Ha jobban megfigyeled a testet tudatosul benned, hogy egy 15-16 éves lány van vérbe fagyva előtted. Hosszú fekete haja, egy csík ősz tincset rejt és az arcát ami még így kimúlva is ragyogó. Nem tudhatod, hogy ki tette, miért és hogyan (hisz külsérelmi nyomnak nincsen semmilyen jele) de az egyértelmű, hogy kár érte. A homlokán látsz egy fél tetoválást, a másik felét nem tudod kivenni, mivel... Le van kopva? Nem, inkább súrolva? Különös, mindenesetre ez nem lehetett a halál oka. Ruházata télies, pedig nincs is olyan hideg. Ez egyre különösebb lesz. Nem mintha eddig nem az idegeiden táncoltak volna az égiek. Akárhogy is, amint felállsz lábbeli nélküli léptek hangját hallod magad mögül. Mire megfordulhatnál megszűnik a hang teljes forrása, ami ad némi kételyre okot.

- Ikari. - Lágy, gyermekded hang.

A hang forrása ismét a hátad mögül jön, sőt abban a pillanatban egy apró kéz fogja meg a vállad. Reflexeid ugyan ninjához méltóak, a következő pillanatok elárulták, hogy a másik fél sem ma kezdte az élet rögös útjait. Bármit is próbálnál, hirtelen vakulnál el, mintha az orrodba robbant volna egy villanóbomba, és ez mellé még meg is süketülsz. A sípolás olyan iszonyatosan irritáló, hogy megszólalni sem tudsz, minden erődet elveszi a fájdalom leküzdése. Ez nem átlagos technika, te is tudod, méghozzá azonnal. A falnak támaszkodva elejted az üveged, ami, vagy széttörik, vagy nem, nem látod, nem hallod. Kikecmeregsz egy vélhetőleg nagyobb terembe, ami már egyáltalán nem folyosó. Tudod ezt onnan, hogy elfogyott a fal, talán még meg is botlasz egy kicsit a hirtelen váltástól. Látásod kezd tisztulni, és igen csak lassan annyit veszel ki, hogy egy aréna szerűségbe kötöttél ki, meg valami nagyobb toronyszerűség van középen(?). Ezen kívül nem látsz semmi lényegeset, hallásod pedig az enyészeté.

// Hinami, te látod Ikarit rendesen pár másodperccel később, ám Ikari csak akkor fog látni, ha 4-5 méteren belül kerülsz hozzá képest. //

**Shibo** Pént. Május 17 2019, 19:25

//Sai//

Shibo arca megelevenedik a nő szavainak hallatára - az egyszerű, falusi legendából egy érdekes, az elméjébe befürkésző történet kerekedett, mely édes mámorral hívogatta, csakúgy, mint korábban a hangfalusi nyakán megjelenő pecsét. Ha nem is azt leli, amit vár, a kapott útmutatásokkal hiba lenne kihagyni egy ilyen csábító utazást. "Keressétek Kuro Yumét", visszahangzott a fejében és az, hogy egy ilyen izgalmas kalandra invitálták csak méginkább lobbot vetett a vérében. Persze haza is mehetett volna, kihagyhatta volna a fárasztó kutakodást, mégsem tudott volna együtt élni a tudattal hogy kihagyott egy ilyen kínálkozó lehetőséget a kalandra. Úgyis olyan ritkán talál megfelelő játszótársat.
Illedelmesen megköszönte a kapott információkat és az est eljöttét az erdő szélén várta meg, unalomban, fejét többször az egyik fa törzsének verve az eseménytelen eseménysorozat miatt. Talán mégsem volt jó ötlet elküldeni Kanashimit, arra nem gondolt, hogy egyedül marad. Vagy legalább a nőt magával hívhatta volna egy kiruccanásra, de az valószínűleg még unalmasabb lett volna. Végül a fa tövében elaludt, arca oldalát még mindig neki döntve, állva terült neki. Rájött, hogy ez hiányzott neki.
Felkelve mintha kicserélték volna, ismét visszanyerte a valahonnan hiányzó részét. Az ismert dalt énekelve, táncolva, ugrándozva indult neki az útnak, az ismeretlenbe, mindenféle logikát mellőzve. Csak ment, nyom nélkül, míg végül reményeit valóra váltva egy csapat pillangóra nem bukkant. Őket követte aztán dudorászva, szökkengetve, fel több emelkedőn, mire meglátta a ködfoszlányokat. Bizsergető érzés járta végig a testét, mely a talpából indult fel és kúszott fel egészen a gerince tetejéig, ő pedig felkuncogott. Kitárt karokkal hatol az ismeretlenbe, mintha a köd valóban átölelné és egyszer csak sikoly hangja tölti meg az estét, mire kellemes jóérzés árad szét benne és hangosan felnevet. Már alig bírja türtőztetni magát.
Félrefordítva fejét tekinti meg az előtte szétnyíló ködöt, amely egyértelműen egy irányba vezeti. Követi is a magától értetődő nyomot, bár furcsának találja, hogy ilyen tisztán nyílik meg előtte. Hirtelen a lány meztelen teste jelenik meg előtte, mintha a köd csak ennek a metaforája lett volna. De mivel nem akart erre gondolni, gyorsan ki is verte a fejéből a gondolatot és haladt a kijelölt ösvényen.
A földalatti létesítmény léte nem igazán hatja meg, menne is tovább, ha nem hallotta volna meg korábban valaki sírásának fülsüketítő édességét, mely megmelengette a szívét, már csak azért is, mert tudta, hogy a jó irányba vezetik. Így tehát úgy dönt, megkeresi a hang forrását. Ha megtalálja, nem törődik vele, a legközelebbi kínzóeszközt -ha van ilyen- felemeli és azzal fenyegeti az áldozatokat -ha léteznek és rájuk talál-, majd, hacsak valami fel nem kelti az érdeklődését, elindul a labor mélyére. Ami felkelthetné az érdeklődését, az még a számára is kegyetlen kínzási módszerek, vagy papírok lennének. Mivel ő is gyakran papírra veti áldozatai viselkedését, inkább az érdekelné, róla van-e valamiféle irat.

Sai Csüt. Május 30 2019, 01:19

[Shibo]

Felületesen keresgélve, de benéztél mindenhova. Elsődleges célod a hangok forrásának felkutatása volt, de futólag átsiklott a tekinteted minden felborított, összehányt vagy csak az elhagyatottság nyomait magán viselő helyiségeken. Irat nem maradt hátra, ilyen szempontból kellően "kitakarították" a bunkert. Akárki is használta korábban, nem hagyott magára utaló nyomot. A berendezésből több maradt, így nagyjából lehetett sejteni, hogy komoly orvosi kísérleteket folytathattak itt.
Már igencsak behatoltál a bunkerbe, mikor először találtál frissebb vérnyomot. Csupán pár cseppnyi volt, azonban túl tiszta volt száradtan is a korábbiakhoz képest, és túlzottan sértetlen, s mintha még egy egészen halvány illata is lett volna, pont emiatt talán izgatottabban nyitottál be a félig behúzott ajtón, még akkor is, ha mióta beléptél a bunkerbe, teljes csend honolt. Vártál valamit, s az a valami bent volt. A vér ebben a helyiségben már nem finomkodott. Az egész szobát telefröcskölte, mi több, a fekhely alatt egész nagy tócsában "hullámzott" sötéten, ahogy egy-egy újabb csepp aláhullva felzavarta felszínét. A fekhelyen hanyagul letakart, minden bizonnyal emberi test terpeszkedett. Ha volt is benne élet még, maximum csak pislákolhatott, mert még annyira sem mozdult, hogy lélegezni látszódjon. Igaz, nem is a hátára volt fektetve, hogy egyértelműbben ki lehessen venni a légzés mozdulatsorát. S ha gyengén lélegzik valaki, még a hangját sem biztos, hogy hallani, annyira jelentéktelen e mégis életbevágó kis aktus.
Közelebb lépve, lehúzva róla a lepelt, ami takarta - mintha csak azért lett volna rajta, hogy "kicsomagolhasd", egy félig lenyúzott valamikor egész csinos nő teste bukkan fel, amit oldalfekvésbe helyeztek. A bőrön kívül, ami az egész felsőtestéről hiányzott, a húst is legyalulták az egyik karjáról, s ugyanezen az oldalon az egyik melle is hiányzott, valamint kibontották a bordáit is. Alaposabban megnézve nemrég kegyelmezhettek meg rajta az istenek, mert a maradék bőre még nem színeződött el a halál után, s a vér is még csordogált belőle nagyon lassan, cseppekben hullva alá lustán. Ezt támasztotta alá az is, ha esetleg megfogod,mert a test ugyan már nem volt meleg, de még langyos volt.
"Hogy tetszik?" suttogta egy hang a fejedben. Maguk a hangok talán nem voltak ismeretlenek, ez a hang mégsem a sajátod, nem a megszokott kísértés kerít hatalmába, ez a hang a fejedben alaktalan, nincs hangszíne, de mégis idegen, valaki másé. "Nem siettél, pedig neked szántam." folytatta e sugalmazás a fejedben finom duzzogással.
Magadtól is talán elég erős lett volna a vágy, hogy felkeresd a "hang" gazdáját, s a lelked mélyén pontosan tudtad, hogy eddig is őt kerested, mert csakis hozzá tartozhat, de egyfajta kényszer is hatott rád, mintha a sugdolózó, szavakká formálódó sejtelem a fejedben annak a jele is lenne, hogy valaki hatalmába kerítette a tested valami módon. A lábad önállóan indult meg, visszatértél a folyosóra, s immáron azt a pár helyiséget, mai még utadat keresztezte, hanyagolva siettél előre, egy nagyobb csarnokba érve. De nem álltál meg itt, a csarnok egyik szélén feltépted a szellőző rácsát - legalábbis annak tűnt - s bemásztál. A szellőzőcsatorna igen hamar kiszélesedett, s fel is tudtál állni, hogy kényelmesen ereszkedj le a felbukkanó létrán egy alsóbb szintre. Ahol egy újabb ernyedt, meztelen test várt, de azt leszámítva, hogy gazdája eszméletlen volt, e test érintetlennek tűnt. Egy fiatal, alig nyolc éves fiúgyermeké volt. Mellé egész kis készletnyi felszerelés volt kikészítve, hogy az ember eljátszadozhasson vele.
Közelebb léptél. Tekinteted, figyelmed egész a testé. De ahogy már egész előtte állsz, mint korábban, a chuunin vizsgán a kis teremben, ahol beszéltél a lánnyal, aki rabul ejtette a szíved, úgy itt most is mintha nem létező köd alól bújt volna elő, a test mögött ismerős alak körvonalazódik ki az árnyékból talán ismerőssé váló, feketén és vörösen derengő kimonóban.

**Shibo** Hétf. Jún. 24 2019, 17:42

//Elnézést kérek a késésért, nem volt netem.//

Tarka-barka, iszonytató rémálmokkal teleszőtt elméjének ködös foszlányait használva tájékozódásra, illetve valami értelemmel felruházva cselekedeteinek rendszertelenségét próbál utat, illetve nyomokat találni. A berendezés ismerős volt, ők is alkalmaztak hasonlókat, bár ő soha nem vetette bele magát igazán a dolgok ezen oldalában, egyszerűen felismerte az eszközöket.
Hamarosan ismét jártasságának megfelelő színtérre tévedt; mélyet szippantott a vér illatával betöltött levegőből és kellemes melegség járta át a szívét, mintha csak az otthon hívogató közelségét érezné az enyhén rezes szagban. A következő helyiségbe benyitva már egész tengernyivel talált a vöröses folyadékból, szétfröcskölve a falakon, mire hirtelen megnyugvást érzett. Ha elég időd töltesz az árnyékok között, azok belédmásznak. Ugyanez volt a helyzet itt is. Még ha érzett is volna bűntudatot, megbánást, ez volt az otthonos közeg számára, ez nyújtott biztonságot, hisz tudta, hogy vendéglátója is hasonló "ízléssel" rendelkezik, ráadásul sokkal békésebben is érezte magát ebben a környezetben. Ha valami tisztaság fogadta volna ezen a helyen, talán még kétségbe is esne.
Közelebb lép a testhez, azonban kárt nem tesz benne; valaki már elvégezte az ő munkáját. Üres tekintettel bámul a vélhetően élettelen emberre, de valami kezd utat törni az elméjében, egy halvány derengés valamiféle veszélyről, a diszkomfort érzése; talán ez mégsem az, amiért itt van.
Végül lehúzza a leplet róla, hogy egy nő meggyötört, már csak félig létező testét fedje fel maga előtt. Ekkor egy hangot hall a fejében, egy ismerős, mégis idegen hangot, mely jól illett ilyen módon a környezethez. Shibo szíve hevesebben kezd verni; hát gondoltak rá. Oly régóta először ajándékot kapott, ráadásul az egész olyan barátságosnak hatott, szinte meghittnek, a maga morbid módján. Mert ők is képesek voltak gondoskodni egymásról és a bizalom ilyen emberek közt még erősebbé is válhat mint egy "átlagos" együttműködésnél.
Ahogy általában, most sem boldogult volna egyedül, a hang hívta magához és tudta merre kell mennie. Egy pillanatra próbált ellenállni a kísértésnek, csak hogy lássa, teljesen ura-e még a testének és mosolyogva vette tudomásul, hogy nem egészen. Mosolygott, mert nem tudott mást tenni és valahogy kedvére való volt a helyzet.
Hanyag módon végighalad az előtte álló úton, nem törődve a többi járattal, amik elég tárulnak; furcsa módon érezte, merre kell mennie és hogy a többi csak tévút lenne. Végül egy kisebb szobába ér, ahol elő volt már készítve számára a test és néhány játékszer; hamarosan pedig házigazdája is felfedi magát. Az események hirtelen felgyorsulása okozta izgalmat lehűtötte az előtte fekvő gyermek, hiszen már tudta, célba ért. A mögé lépő lány is erről tett tanúbizonyságot.
- Hiányoztál - tördeli a szót reszketeg hangon, de mintha nem is a lánynak, hanem az előtte heverő testnek, vagyis inkább annak az eszményének szólna. A Chuunin Vizsga óta nem volt ilyen látványban része és ez valamiféle hiányt okozott számára. Ha a lány magára veszi, az sem zavarja, elvégre ő vezette el ide, így közvetve talán neki is szólt ez a mondat. Mégis, meghitt közelséggel hajolt közel a fiúhoz, mintha rég nem látott kisöccsével hozta volna újra össze a sors, vagy, ami még morbidabb - a szüleivel. Azokkal, akik gondozták, éltették. Csak velük lett volna ilyen bensőséges, s most mégis itt volt, ezzel az ismeretlen kisfiúval, egy teljesen más szituációban, ami talán ellentéte a másiknak. De mégsem teljesen az. Elvégre nem volt közönyös a test iránt, mégis, ez nem az volt, amire vágyott. Hirtelen nem volt benne biztos, mit is tegyen. Azt tudta, mit szeretne, ám vágyai elé mégis gátat szabott a kötelességtudat. Végül egy halk sóhaj kíséretében állt fel és nézett szembe a lánnyal.
- Azt hiszem, félreértettél - mondta egykedvűen. Nem feszengett, nem érzett félelmet -nem is látta volna okát-, de mérges sem volt rá. Egyszerűen meg nem értettnek érezte magát. - Az orvosi vizsgálatokat nem én végzem, én kínozni szoktam az embereket, ha okom van rá - most mégsem egészen látom, mi okom lenne rá.

//Öröm volt veled játszani u.u//

Sai Csüt. Júl. 04 2019, 20:22

[Shibo - ne rázz még le Razz

XD nyakig benne vagy I love you

hacsak nem akarsz szabadulni tőlem ˇˇ ]

A bensőséges hangulat a válaszod nyomán megszűnt, mint ahogy az eddig barátságos köd is fenyegetőbb förgeteggé vált, ahogy a lányon láthatóan eluralkodott az indulat.
- Senki nem mondta, hogy neked kell megvizsgálni. Ahogy azt se, mit tegyél vele. - A szavak sziszegve törtek fel belőle, de ekkor hirtelen valaki kinyúlt a ködből, láthatóvá válva téve a lány vállára a kezét.Az érintés nyomán a köd szertefoszlott. A lány is sokkal kisebbnek, jelentéktelenebbnek, átlagosabbnak tűnt egyszeriben. A mellette álló alak egész testét takaró vöröses-barnás köpenyben volt, fejét csuklya fedte, amin két szemhez hasonlatos díszítés volt csupán, de a lány viselkedéséből kiviláglott, hogy feljebbvalója minimum az ismeretlen, új szereplő.
Úgy kezdett beszélni, mintha teljesen természetes lenne, hogy folytatja a lány által megkezdett mondanivalót, de sokkal tárgyilagosabb, tárgyaló hangnemben. A hangja nem túl mély, voltaképp kellemes, simulékony, mint egy kígyó. - A fiú egy ritka kekkei genkai-jal bír. Igaz, nem túl erős maga a képesség, de képes felerősíteni vagy legyengíteni mások chakráját, megkönnyítve vagy megnehezítve a használatát a célpontja számára. Előzékeny gesztusként szántuk a reménybeli jövőbeli együttműködésünk örömére. A kérdés most már csak az, hogy érdekel-e még.

**Shibo** Vas. Júl. 07 2019, 13:47

Shibo mereven állt szemben a lánnyal, félrebillentett fejjel, ártatlan arckifejezéssel fürkészt őt halott szemeivel, melynek mélyén még látható volt valamiféle csillogás. Ennek az alkalomhoz nem illő arc nagy részét eltakarta a pólya, de még így is látni lehetett rajta, hogy nem fél, valószínűleg nem fogta fel a helyzet komolyságát. A fenyegetést észlelte, de nem tudta mire vélni, így egy játéknak vette, ahogy szinte mindent.
Mikor előlépett a férfi, aki valószínűleg a lány feljebbvalója volt, még csalódott is kissé, hirtelen elpárolgott mindenféle tisztelet, amit a lány iránt érzett és a férfiba koncentrálódott. Immár ő irányított - legalábbis az ő részükről. Enyhe sóhajjal vette tudomásul az események alakulását és furcsállta a másik, a korábbival kontrasztos, udvarias viselkedését. Nem szerette az emberek különbözőségét, hisz ez érzelmeket sejtetett. Az érzelmek pedig gyengeséget, legalábbis ebben a helyzetben. Ilyen téren pedig előnyben volt.
Térdeit behajlítva, sarkát az ülepéig emelve ugrik egyet a férfi mondandójára, majd furcsa, szétszórt mozdulatokkal lépdelt oda a fiúhoz, miközben kezeivel köröket írt le a levegőben. Ott aztán végigsimított a fiatal arcon és mélyen beszippantotta illatát. Egy ilyen lehetőséggel rengeteg új út nyílhat meg előtte kutatásaihoz.
- Megkapom? - nézett fel gyermeki ártatlansággal.

Sai Hétf. Aug. 05 2019, 00:11

//elnézést a hosszas várakozásért, a július nagyon összejött, volt itt minden, jó és rossz egyaránt ˇˇ' //

Nem láthattad a csuklyától, de érezhetted a zsigereidben, ha érzékeny vagy az ilyesmire, hogy gyermeki kérdésed hatására a férfi elmosolyodik. Nem biztatóan, nem fenyegetően, inkább úgy, mint aki kezdi érteni, mire bukkanhat személyedben, és alakul az elképzelése arról is, hogyan tud felhasználni a saját érdekei érvényesítésére.
- Már megkaptad. A tiéd - feleli nagylelkűségéről téve tanúbizonyságot. - S kaphatsz még többet is. Érdekeseket, ritkákat, különlegeseket. Ugyan más okból, de úgy hiszem, közös bennünk a chakra természete és megnyilvánulásai iránti erős érdeklődés. Ám eme "hobbi" jelenlegi pozíciómban illegálisnak számít, ezért a tudásért cserébe csupán fedősztorit kérnék. Hogy lásd nagylelkűségem, eme fedősztoriért akár arra is hajlandó vagyok, hogy kiválasztott követőid a shinobik tudományára tanítsuk, felerősítve őket a feladatra, hogy még értékesebb és ritkább képességekkel megáldott alanyokat is képesek legyünk befogni és tanulmányozni közösen.
Hogy ez valóban nagylelkű ajánlat-e, az már erősen nézőpont kérdése. Hangozhat jól, de ugyanígy lehetnek komoly hátulütői is. Egyáltalán mit érthet a férfi fedősztori alatt, s mit jelent az, hogy hajlandó kiképezni az embereid? Mennyire kíván belefolyni a közösségetek életébe, s milyen mértékben tartaná magát távol? Talán érzed, ha nem figyelsz, könnyen lépre mehetsz. Na de képes vagy koncentráltan tárgyalni, vagy továbbra is a saját világod szerint fordulsz a szerinted érdekes felé, és tolod el magadtól az érdektelennek és unalmasnak tűnőt, megint belesétálva valamibe úgy, mint ahogy a lány hívásának engedelmeskedve sétáltál be ebbe a bunkerbe?

**Shibo** Pént. Aug. 09 2019, 18:42

//Oké, eddig bírtam a "szünetet" xD//

Tapsolva összecsapja tenyereit a férfi szavainak hallatára; ennél jobb kísérleti alanyról nem is álmodhatott volna. A legjobb, hogy ha ügyes, még csak nem is kell ártania a fiúnak, a maga oldalára állíthatja. A kérdésére pedig elkomolyodva kiegyenesedik, ahogy koncentrálni igyekszik.
- Fedősztori, fedősztori - ismételgeti a szavakat, mintha gondolkodna mit is feleljen, ám a válasszal már rég előállt; ha valami nem sikerül neki ösztönből, az hosszú folyamatok árán sem fog az ő javára szolgálni. - Tudom már. - Csettint.
- Nem tudom mennyire illik a jelenlegi "pozíciójához", de egyszerű lenne a történet: Megalapítok egy Vándor Ninjákból álló szervezetet, aminek én lennék a vezetője.. Hōrōkage. Fogadj el ennek és megvan a fedősztorid. Ez egy valós, működő szervezet lenne, amely időnként összejönne és úgy üzemelne, akár egy falu hierarchiája, csak éppen szét lennénk szóródva a világban. Közülük pedig az arra érdemeseket a mi hasznunkra fordítanánk. A cél az lenne, hogy az összes Kage elismerje a létezésünket. Ennek lehetnétek ti a tagjai - így érthetővé válna a köztünk lévő kapcsolat és ha valóban tisztelet kezd övezni minket, hozzám fognak fordulni a tagok okozta "kellemetlenségek" miatt. Feddhetetlenné válsz. De ha ez nem felel meg a jelenlegi körülményeknek, van még más ötletem is, de ez a legjobb. Ami pedig minket illet.. Leginkább a gyors "nyomeltakarításban" kell jártasságot szereznünk, hogy ez működhessen - emeli fel a karját nagyvonalúan; az ajánlattétel megtörtént. Amiatt nem aggódik, hogy elutasítanák és még számára is előnnyé válhat ez a szervezet - nem csak neki adna fedősztorit, tovább terjeszthetné vallását a világban.

Sai Szomb. Aug. 24 2019, 02:19

//Sumimasen, azt hittem, előbb idejutok, de nagyjából most már kezdem utolérni megint magam a pluszaim bevállalása után, így remélhetőleg képes leszek felgyorsulni ismét ˇˇ'//

Amennyire a külsőd és a különféle, sokszor logikátlannak, de minimum meghökkentőnek tűnő reakcióid alapján reménytelen idiótának tűnhetsz, annyira összeszedettnek és gyors észjárás utáni megfontolás eredményének tűnik a visszadobott labda, az ajánlatra tett viszontajánlatod.
Nem kétséges, az alkudozás megkezdődött, s nem is állsz saját elképzelések nélkül. A férfi, akinek az arcát két oldalt szem motívummal díszített csuklya félig eltakarta, őrizve felismerhetetlenségét, elmosolyodott. Mosolya értő és egyben kaján volt. Úgy tűnt, élvezte a feleletet, amit kapott, megérezve benne a csipetnyi kihívást, azt a pluszt, amitől izgalmassá válik e tárgyalás.
- A forma számomra mindegy, azonban tekintve a tevékenységét, a szervezet körülbelül az első "befogás" után illegálissá válna, amit ha megengedhetnék magamnak, nem lenne rád szükségem. S pont a szervezet eme feladatköre az, ami miatt egy kage sem fogja jó szemmel nézni a működését - hívja fel álmodozó figyelmed egy lényeges "apróságra", ami nagyban befolyásolja az elképzeléseid. Mert bizony, ő ki nem mondottan az itteni kutatásokat szeretné tovább vinni olyan alanyokkal, akik nem egyeztek ebbe bele, s nagyon is hiányozni fognak odahaza. - Emberi erőforrás tekintetében az ajánlatom pedig, hogy egy hozzám kevésbé köthető, "szakadár" csoport csatlakozik hozzátok, a vezetőjük a kettőnk kapcsolattartója, aki az idő java részében melletted tartózkodna, hogy jobb kezednek tűnjön a külvilág számára, a többiek közül legalább egy ellát kiképzési funkciót, ő segíthet az embereid felkészítésében, harci potenciáljának erősítésében, így akár saját magad szakállára is dolgozhatsz az emberanyagoddal, míg az embereim rendelkezésre állnak, ha minket érintő feladatokat kell ellátni, esetlegesen megtámogatva hátulról.
Úgy tűnik, tárgyalópartnered finoman, de határozottan szeretné beszivárogtatni az embereit a vallási közösségetekbe is, nem is feltétlen jelentéktelen pozíciókban. De vajon ki lehet ez a rejtélyes figura?

**Shibo** Szer. Aug. 28 2019, 14:39

Kettő, azaz kettő embert ajánlottak fel, akik rögtön a belső körhöz csatlakoztak volna. Tudja ez a férfi, hogy mit szokott csinálni Shibo a jobb kezével? Levágni. Nem, azt csak szeretné. Másokét szokta. Mindenesetre nem volt ez olyan keserves ajánlat, már az alanyok "megkapásakor" az első dolog a térítés lesz. Így nincs is mitől félni. Mindenki túlesett rajta és néhányan túl is élték. Ha valaki csatlakozni akar, ki kell bírnia a próbákat. Ezzel biztosíthatja, hogy hűségesek maradnak, sőt, talán a maga oldalára is állíthatja őket, sőt, talán a másik ellen fordíthatja őket, ha arra kerül a sor, sőt, talán barátok lesznek, sőt, talán együtt mossák fel a padlót vérangyalt csinálva, sőt, sőt, sőt. Shibo önkéntelenül is elmosolyodott.
- Amennyiben képesek elfogadni a vallást, és aszerint élni, úgy nem ellenkezek, mindenkire szükségünk van. - Újra komoly ábrázatot vett fel, ami náka úgy nézett ki, hogy látszólag is nagyon meg kellett erőltetnie magát, nehogy valami visszataszító cselekvésre szánj el magát. Még nem végeztek a tárgyalással, a mókát meghagyhatják későbbre is. - De visszatérve.. Fedősztori, fedősztori.. - gondolkodott el ismét. - Mint mondtam, nem ez volt az egyetlen ötletem. Habár nem hittem volna, hogy ezt ilyen nyíltan kezeljük. Lássuk.. Először is, tudnom kellene milyen hivatást tölt be, ahhoz, hogy megfelelő.. biztosítást nyújthassunk.
Ezzel nem csak azt tudhatja meg Shibo, mi miatt ilyen óvatos, hanem annak is utána járhat, kicsoda is ő valójában és milyen szerepet lát el a faluja életében. Ezzel ő is előnyhöz juthatna, még ha a másik már meg is szerezte azt. A legjobb az lenne, ha orvos, vagy valamilyen vezető lenne. Ide-oda billegeti fejét, ahogy ezen jár az esze, nem fogja vissza magát a másik kettő előtt sem.

Sai Szer. Szept. 11 2019, 23:17

- Az tőlük és az erőviszonyaitoktól függ - kuncog a vallási megjegyzéseden. Kiérződik a hangjából, ez pont nem az a terület, ahol beleszól alárendeltjei életébe.
Kíváncsiságod is jogos, nem mindegy milyen "jöttmentnek" adod be a derekad. A férfi látszólag mérlegel, bár elég könnyeden teszi, minden bizonnyal úgy érzi, nem csupán jelen helyzetetekben van erőfölényben.
- Legyen hát, bár a kíváncsiságodnak ára lesz - húzódik veszélyesen széles, mézesmázos mosolyba az ajka, ahogy a csuklyájához nyúl, s leemeli azt a fejéről.
Az anyag sötétje alól először kerek lencséjű szemüveg, s két hüllőszerű, sárgás szempár villan viszonylag fiatalos arcról, majd előbukkannak a szürke tincsek is. Ha otthonosan mozogsz a nagy hírű shinobik világában, akkor már felismerheted, de ha így nem sikerülne, korábbi megnyilvánulásaid tükrében be is mutatkozik, míg a lány, a pillangó, akit eddig követtél, érezhetően fenyegetőbb pózt vesz fel azzal, hogy obija magasságába emeli a kezét, harcra kész testőrként viselkedve.
- Yakushi Kabuto vagyok, Otogakure jelenlegi vezetője.
Hogy szava milyen hatást vált ki, kivárja. Ahhoz túl régóta van a "szakmában", hogy esetlegesen a büszkeségébe taposson, ha nem gyúl felismerés a tekintetedben.

**Shibo** Hétf. Szept. 16 2019, 15:10

Shibo előredöntött arcán széles mosolyra húzódnak ajkai. Ez jó, többet nem is kívánhatna. Ahogy sejtette, nem fogják könnyen adni magukat, de ő elég meggyőző tud lenni, ha akar. És úgy tűnik, a másik valóban hajlik az együttműködésre, tehát szüksége van erre a kapcsolatra. Shibo lélegzetvisszafojtva figyeli az eseményeket, bár izgatottsága megjátszott - egyszerű tényként kezelné a férfi kilétét, ha az nem lenne ekkora horderejű.
- Kyaaaaaaaa! - kiált fel halkan, ahogy a másik felfedi önmagát, de gyorsan erőt vesz magán és ismét kiegyenesedik. - Ön egy legenda - hajol meg ügyetlenül, megmagyarázva a kitörést. Látszik, hogy nem gyakorlott ebben, de a gesztus őszinte. Hosszasan szemléli tárgyalópartnerét, az embertelen kinézet oly' csalárdan hívogató számára. A lányra egy "Amúgy ennek mi baja?" pillantást vet, majd visszatér a korábban feszegetett témához.
- Egy falu vezetője.. Nos, lenne egy ajánlatom.. Noha erőnk a Hang Országában megcsappant, még mindig vannak jelen embereink a térségben. Ezek az emberek pedig járatosak bizonyos.. készségekben. Én mérgekkel dolgozom. Meg tudom mérgezni az áldozatait, hogy azoknak ne legyen más választásuk, minthogy orvosi segítséghez folyamodjanak - amelyet ön nyilván nem tagad meg tőlük. Így önként viszik majd a csapatához a kiszemelteket.

Sai Vas. Szept. 29 2019, 01:01

Elragadtatásod határtalan. Ez volt az egyik szélsőség, mai felé elhajolhattál, a tárgyalópartnered számára mondhatni kedvezőbb. Ugyan eddig sem voltál szűkmarkú, most határozottan ötletelővé válsz. Ajánlatod szerinted zseniális, partnered arca viszont túl rejtélyes és túl szenvtelen ahhoz - jobban mondva ül az arcán egy könnyed mosoly, de alapvetően nem sok mindent árul el a gondolatairól -, hogy megsejtsd, mennyire nyerted meg vele.
- Hmm, hmm - hümmög végül egyetértően, ugyanakkor mintegy mellékesen kiegészítve. - Egynek tökéletes. Ugyanakkor Hang Országán kívüli laboratóriumainkat is szeretném újra használatba venni. Például ezt itt. Kár lenne üresen hagyni, nem igaz?
Az érezhető, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy minél messzebb legyenek az üzelmei az országától. Hogy ez miért annyira fontos, azt nem tudhatod jelenleg. Ugyanakkor ez feltételezi azt is, hogy a korábbi ajánlatának azon részéhez is ragaszkodik, aminek a lényege, hogy beszivárogtatja embereit az embereid közé. Vajon miért olyan fontos ez egy shinobi nemzet vezetőjének? Egy igen rendhagyó és gátlástalanul mocskos shinobi nemzet vezetőjének ráadásul.

**Shibo** Szer. Okt. 02 2019, 17:07

Shibo próbálkozott. Keményen tartotta magát. Próbált nem táncot járni, maga sem tudván hogy mi késztetné arra. Habár nem tudatosan állt ellen a kísértésnek, ösztönei súgták, hogy még fogja vissza vágyait. Ráadásul a másik is hasonló lehet hozzá. Semmit nem lehet leolvasni az arcáról, bár Shibo nem érezte úgy, hogy bármelyik félnek is kedvezőtlenül alakulnának az események. Főleg ha.. Mindenesetre, az ötlet megteszi. Bár nem hosszútávú megoldás, nem lehet sokáig fenntartani a látszatot, hogy a faluban mindenkit mérgezés ér. Ezért talán máshol is meg kellene mérgezni az embereket. Saját magukat is.
Amíg Shibo révetegen elbambult, Kabuto már fel is vezette a következő "problémát". A férfi, körbetekintve környezetén egyerértően gesztikulált.
- És ha jól sejtem, ehhez emberek kellenek - emelte fel a fejét értőn. - Mégpedig nem a sajátjai. Rendben van, tudok embereket nélkülözni, hogy újra felépítsék ezt a labort. Embert emberért. Ha ennyivel csökken a létszámunk, szükségünk lenne néhány medikus ninjára.
Ha ez sikeres, Shibo már elégedetten távozhat. Megvan, amiért jött. És még csak Kabuto aljas játékai sem aggatják; az érzelmek harcában, úgy érzi, erősebben lehet jelen mint partnere.

Sai Hétf. Okt. 21 2019, 12:36

A tárgyalás érezhetően haladt előrefelé. A céljaitok azonos aspektusai, a tiszteleted a férfi irányába, a simulékony jelleme mind segítették, hogy a megegyezés tető alá kerüljön. Ugyan mind a ketten sejthettétek a másikról, hogy a fejetekben már szövögetitek tovább az események fonalát a saját malmotok felé irányítva a "víz" energiáját, de hogy ki milyen előnyökkel és hátrányokkal kerül majd ki, az egyelőre a nagyon távoli jövő titka. Ahogy azt is homály fedi, miért olyan fontos Kabutonak a szervezetetek, mert az indok, amit kifejtett, kevésnek tetszik, hiszen eddig sem szorultak rá mesterével, Orochimaruval más csoportosulások segítségére.
- Úgy hiszem, nagy vonalakban meg is állapodtunk - hangzik el tőle is a tárgyalás végét jelentő egyértelműsítés. A részletek úgyis a folyamat közben fognak kirajzolódni, bár készülhetsz rá, hogy ott már kevésbé lesz simulékony a Hang országbéli különítmény.
- Már csak egy dolog maradt hátra - emeli fel egy ujját némi színpadiassággal a szemüveges férfi. De nem tartotta titokban sokáig, mi az az egy dolog, máris hozzáfűzte az előző mondatához: - A tudás ára, amit meg kell fizetni.
Hogy ez mit is jelentett? Az egyik pillanatban még ott állt, ahol végig, míg tárgyaltatok, a másik pillanatban már előtted, és érezhetted, ahogy egy apró szike keresztülmetszi precíz pontossággal a fáslikat, feledve a nyakad, míg ténylegesen a nyakadon még a bőrnek sem esik baja, majd mire eszmélhetnél - ennyit jelent a szintkülönbség kettőtök között -, már meg is ragadja a nyakad, s érzed, hogy valami történik. Tekintete, amellyel a szemedbe néz, rideg, de nincs benne sem gonoszság, sem más felesleges érzelem/indulat. Csupán hűvös gyakorlatiasság. Ahogy elenged, s újra kapsz levegőt rendesen, a válladra teszi a kezét, amennyire tőle telik, barátian.
- Ne aggódj, ez csak egy pecsét, semmi komoly. Biztosítja, hogy ne tudj csicseregni olyan dolgokról, amikről felesleges.

[Amennyiben nem lépsz a fentiek ellen valamit, akkor a folytatás]

A dolgok végeztével a férfi és a vele érkezett fekete pillangó minden fennkölt körítés nélkül, egyszerűen elsétálva távozik. Hogy hátat fordít neked Kabuto könnyedén, érezteti veled, hogy mennyire tart veszélyesnek. Talán nem is baj, mert akit lebecsülnek, az élhet a meglepetés erejével. Már ha tényleg élhet vele.
A látomás s vele együtt a tárgyalás véget ért. A laboratórium egyszeriben kevésbé tűnik útvesztőnek, mint mikor becsalt a Pillangó, így ha akarsz, könnyedén kitalálsz. Az idevezető út sem tűnik annyira hosszúnak, mint idefelé, a ködben. Végül még te is egész könnyedén visszatalálhattál a falu határához, ahonnan pedig már mondhatni könnyedebben eljuthattál odáig, ahol társad hagytad.

//A pecsét a Juinjutsu : Kensei - s tiltja, hogy beszélj Kabutóról, arról, hogy az üzlet Hang Országa shinobijaival köttetett, de magáról az együttműködésről ismeretlen shinobi csoportosulásról beszélhetsz az "otthoniaknak".

A kaland ezen szála itt véget ért, de van lehetőség arra, hogy folytassuk, s nekiálljunk kidolgozni a szervezetet, amit a nyakadba kaptál tőlem ajándékba Razz

XD

Jutalom: + 40 chakra, +10 TJP//

**Shibo** Szomb. Nov. 09 2019, 13:22

Shibo eleinte szívesen veszi a férfi közeledését, egy pillanatra fontosnak érzi magát annyira, hogy a másik hozzáérje, ám a lezajlottak után a megalázottság keserű szájízével kénytelen a másik szemébe nézni. Nem tetszett neki, hogy akarata ellenére, egy számára nem előnyös pecsétet helyeztek el rajta. Az sem, ahogy ezt megtették és az sem, hogy nem bíztak benne. Habár.. Ezt a részét még valahogy meg tudta érteni. Arra azonban semmi garanciát nem kapott, hogy Kabuto nem fog beszélni az egyezségről. De itt most a nagyobb hatalom irányított. Érzett valami mélyről feltörő érzelmet, ám nem tudta megállapítani hogy a düh milyen formájáról van szó. Régóta nem érzett ahhoz már semmi ilyesmit. Ám ez is hamar elszállt.
Valamiféle bizalmat sugároz Shibo felé a férfi hátat fordítása -még ha az indítéka más is lett volna- és hirtelen újra sajátjának érezte a testét, nem pedig egy bábúnak.
- Bú! - állt egy lábra, felemelt, ágaskodó tigrist imitáló kezekkel, nyelvét kiöltve. Így búcsúzott a távozóktól, immár mindenféle keserűség vagy rosszakarat nélkül.
A fiúhoz lépett. Lassan végigsimított rajta, mintha csak egy új függöny árusításán volna jelen, aminek aukcióját már megnyerte, az áru az övé lett. Továbbra sem érzett semmit, ám lassan árvaházat nyithat a befogadott gyerekek sokaságából. Nem mintha nem lenne rájuk szüksége.. De óvodának mégsem nevezheti azt a helyet, ahol minden nap életveszélynek vannak kitéve. Ám ez most más lesz. Neki más sorsot szánt. A hátára vette, úgy indult el a falu irányába. Nem kellett a falu határán őrködőkkel vesződnie -ha voltak is ilyenek-, ugyanis társa, Kanashimi az erdő közepén, félúton várt rá, halálra rémült tekintettel. Shibo elmosolyodott.
- Eddig tudtam jönni - magyarázta a másik. - Mi az ott? - Mutatott a "csomagra".
- Egy kis ajándék. De nem, nem kóstolhatod meg. Csak én rágcsálhatom.
Innen rögtön a kikötő felé vették az irányt, ahol az éjszakai csónakosok drága útját választották. Azokét, akik még számukra is óvó helyet biztosítanak tutajokon az éj csöndje alatt és nem kérdeznek felesleges dolgokat.
Shibo útközben elmerengett azon, hogy végül is nem találta meg a lelki társát, akiért elindult. Vagy mégis, csak hagyta elszaladni? Vajon ha a lány is az alku részévé válna, Kabuto megválna tőle? Ha nem blokkolt volna le abban a pillanatban, hogy saját érzéseit rendbe tegye, talán erre is megtudta volna a választ. Ám ő mindent elért, amit remélt ettől a tárgyalástól, így elégedett maradt. Az egyéb szenvedélyeket el kell engedni.
Hazaérve kész fogadóbizottság járult eléjük, ám arra, hogy mi történt velük ott tartózkodásuk alatt, Shibo csak egy puszit lehelt az undorodó kérdező arcára. Ennyi megrázkódtatás pedig elég volt, hogy nem kérdezzenek tovább. Végül ágyba fektette a csöppséget és hozzá méltó altatódalt -a Kuro Yumét- dalolta.
Szerette volna kipróbálna mi történik, ha mégis beszél az alkujukról, ám inkább mégsem kockáztatott. Végül holtfáradtan zuhant feje saját mellkasára és már végképp nem tudta ki ő és hová tart.

//Arigatou, élveztem ^^ Amint lesz időm, megpróbálok minőségibb posztokat írni u.u//

Ajánlott tartalom

Elhagyatott Földalatti Bunker

Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker

Re: Elhagyatott Földalatti Bunker