Egy Földalatti Labor
+4
Hyuuga Emiko
Uchiha Madara
Ayanokoji Takashi
Jiraiya
8 posters
3 / 3 oldal
3 / 3 oldal • 1, 2, 3
Re: Egy Földalatti Labor
// Ayanakoji Takashi - Szemet szemért //
A rejtélyes csaléd ki Ayano névre hallgat alig láthatóan, de érzékien beleharap alsó ajkába és elmosolyodik, miközben egyik apró ujjával finoman megigazítja kerek szemüvegét.
-Helyes...- lehelli ki érzékien a levegőbe, miközben téged vizslat.
A hölgy lágy mozdulatokkal lehajol a dereka felé és szoknyáján kezd el matatni, amit rövid időn belül jobban fel is köt a combjára egy soha nem látott módon. A hosszú szoknyából már inkább közép rövid szoknya lett, ezzel még exponzásabb képeket kaphattál a csipkés harisnyáról és főkötőről. Ezek után a haját igazította meg és lófarkba fogott haját hevesen elkezdte felcsavarni, amit így egy kontyba fogott fel, végezetül pedig egy kélyes sóhaj hagyta el a száját.
-Hát akkor Úrfi...- s szemmel láthatóan légzése felgyorsult, testén egyre több izzadtság csepp jelenne meg, miközben hófehér arca egyre inkább vörösödik el, mintha... igen erős érzéki örömöket élne át.- ...Kezdjünk bele.- emeli magasba két kezét. -Dainamikkuuuuu... - nyújtja el a végét a mondatnak.
Nem tudod megmondani, hogy még az enyhe zsibbadásnak a testedben és fejedben vagy szimplán mert Ayano olyan gyors volt, de egy pillanatra elvesztetted a szemed elől a nőt. Szerencsére a füled nem volt bekötve, így sikerült meghallani merre suhant: pont feletted van. A cseléd örületes sebességgel pörgött feletted. Olyannyira, hogy a sötét haja és a cselédruházata szinte egybeolvadta a sebességével.
Csak is a szerencsédnek és több éves harci tapasztalataidnak köszönhetően vetted észre a fémes csillogást és sikerült éppen időben hátraugrani, ugyanis négy igen gyors Senbon fúródott a helyedre, ahol egy másodperccel áltál. Nem tudod megmondani hogy pontosan miért, de düh kezdett némileg feltörni benned. "Ennél jobb vagy." Összehúzott szemekkel pillantottál újra magad felé, hogy megvizsgáld Ayano körülbelüli röppályáját, de... már nem volt ott. A szabadon maradt szemed látótávolságának a sarkából sikerült éppenhogy csak megpillantani a közeledi kecses lábat.
-...Entoriiii!- hallod a lány kacagó hangját és döbbenettől tétovázva kezeidet védekezően magad elé emelted, megpróbálva elkapni a lány alsó vegtagjait, de az olyan meglepő erővel csapódott neked, hogy valamelyest áttörte a védelmedet és még hátra is faroltál egy 3-4 métert.
A csapás leginkább az orrod környékét kapta el. Hamarosan meg is érezted a fémes ízt, ami az orrodból folyó vörös nedűből jött. A fejeden a fásli elkezdett meglazulni és félig már le is foszlott onnan az támadás miatt.
-Ez az Úrfi...- nyalja meg élvezettel a szája szélét.- Érezze magában a dühöt. Ragadja meg. Használja!- vigyorodik el.
A kötés a fejedről egyre inkább kezdett a lecsúszni s mikor már nagyon irritáló vált, az már magától a földre hullott s megmutatkozott az új, vöröslő lélektükröd...
Fáj. Érezted, hogy a szemed környéke borzasztóan lüktet és hasogat.
Ám ha fáj, akkor élsz - Ha élsz, akkor tudsz küzdeni - Ha tudsz küzdeni, akkor nincs vége a meccsnek.
A fájdalomra és a szemedre koncentráltál, csak ez a kettő létezett számodra abban a pillanatban. Láttad Ayano-t, ahogy kélyesen elvigyorodik és kezei közül újabb Senbon-ok ugranak ki... de nem csak ezt láttad. A női test körül fodrozódó Chakra áramlását - mind a külsőt, mind a belsőt - tökéletes pontossággal meg tudtad figyelni. Lassított filmként követhetted végig, ahogy Chakra központjából az erő átszáll finom lábaiba és ugrásra készül.
-Daiiinamikkuuuu...!- kezd újra bele.
Látod.
-ENTORII!-
Most már látod.
Újabb Senbonokat küld feléd, amely elől könnyűszerrel lehajolsz, de a Dojutsu-dnak hála már szinte előre látod, hogy Ayano a kikerülésed pillnatában megindul feléd, majd egy újabb csapásra készül, ám ezúttal az egyik kezét lendíti meg feléd.
Itt a lehetőség visszatámadni...
Ebisu- Mesélő
- Specializálódás : Az Orrvérzés Nagymestere
Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 8d6 fire damage
Re: Egy Földalatti Labor
Az elém tárult látvány után kezdtem azt érezni hogy Ayano minimális exhibicionista hajlamokkal rendelkezik. Nem mintha ezzel bármi probléma is lenne. E mellé még idő előtt is kezdte el élvezni az edzésre való felkészítésemet, még hozzá elég látványosan. Ez mondjuk már adhat némi aggodalomra okot.
Pár pillanat és szó és már szem elől is vesztettem Ayanot. Egy félmosoly ült ki az arcomra az adrenalin hirtelen célba érése végett, mi nem csak fókuszt, hanem nosztalgiát is hozott magával. Pedig nem is küzdöttem olyan rég. Az ápolólány gyorsasága bizonyosságot adott arról, hogy nem csak fizikai erővel, perverzitással és más egyéb hajlammal volt megáldva.
Hallásomnak köszönhetően az a pár senbon mely a testem belsejébe lett volna szánva, a földbe landolt. Ez közel volt. Túl közel. Egyetlen ép szememmel a testemre pillantottam és egy röpke pillanat alatt elöntött a düh. Miért? A testem első blikkre cserbenhagyott, hisz ismerem magam... Ha 100%-on lennék azoknak a tűknek a nő testébe kellett volna landolnia. Minimális remegés lett úrrá rajtam. Nem baj-nem baj. Figyeljünk. Ennél jobb vagyok.
Nem tudom hogy figyelmetlenségem, vagy berozsdásodásom okozta-e, de Ayano lábát csak az utolsó pillanatba vettem észre, minek eredménye egy védekező reflexmozdulat volt részemről. Ez a mozdulat az éves tapasztalatok és közelharci múltamnak köszönhetően keletkezett, ám ennek ellenére sem volt elég. Pár méterrel odébb végeztem és éreztem, hogy ez a törékeny lány izzadtság, vagy bármilyen különösebb erőfeszítés nélkül sebzett meg. Ch!
Vérem útnak indult és vicsorgó fogaim közé szökött. Szemeim s halántékom ritmusban kezdett lüktetni, mintha csak a semmiből gutát kaptam volna. "Ez az Úrfi..." Ez a mondat még eljut elmémig, de minden más utána semmis. A nő csábos nyelvnyújtása az előbbiekhez képest ellentétes hatással volt rám. A düh mely abnormális módon gyűlt bennem csak további táplálékot kapott. A fejemről lehulló kötést észre se vettem, sokkalta inkább csak fájdalmas helyét.
Ám ez a fájdalom folyamatosan mutálódott, míg nem olyan látvány tárulkozott elém, mint még soha. Külső és belső chakra egyaránt mutatkozott be nekem, miben elsőre tán gyönyörködtem volna, ha a harc tüze nem égette volna belsőmet.
A technikát mit alkalmazott könnyűszerrel elemeire bontottam és megfejtettem. Ez volna a sharingan ereje? Az újabb senbonok ismét célt tévesztenek, ám ezúttal nem csak azok fognak a földbe fúródni. A védekező manőverem után újabb csapásra készülne a kunoichi, de már előre látnám. Az ütésre készülő kezét elkapnám, majd nyers, fizikai erőm és saját lendületének egyvelegével csapnám bele a talajba úgy, hogy a másik kezemmel még a levegőben a nyakára fogjak. Ha mindez sikerül végeredményként akár farkasszemet is néznénk egymással. Bár lehet a harc hevében kicsit túl erősen is tenném a padlóba, de ez mind mellékes. Plusz nem tűnik annyira törékeny nőnek, nem de?
Pár pillanat és szó és már szem elől is vesztettem Ayanot. Egy félmosoly ült ki az arcomra az adrenalin hirtelen célba érése végett, mi nem csak fókuszt, hanem nosztalgiát is hozott magával. Pedig nem is küzdöttem olyan rég. Az ápolólány gyorsasága bizonyosságot adott arról, hogy nem csak fizikai erővel, perverzitással és más egyéb hajlammal volt megáldva.
Hallásomnak köszönhetően az a pár senbon mely a testem belsejébe lett volna szánva, a földbe landolt. Ez közel volt. Túl közel. Egyetlen ép szememmel a testemre pillantottam és egy röpke pillanat alatt elöntött a düh. Miért? A testem első blikkre cserbenhagyott, hisz ismerem magam... Ha 100%-on lennék azoknak a tűknek a nő testébe kellett volna landolnia. Minimális remegés lett úrrá rajtam. Nem baj-nem baj. Figyeljünk. Ennél jobb vagyok.
Nem tudom hogy figyelmetlenségem, vagy berozsdásodásom okozta-e, de Ayano lábát csak az utolsó pillanatba vettem észre, minek eredménye egy védekező reflexmozdulat volt részemről. Ez a mozdulat az éves tapasztalatok és közelharci múltamnak köszönhetően keletkezett, ám ennek ellenére sem volt elég. Pár méterrel odébb végeztem és éreztem, hogy ez a törékeny lány izzadtság, vagy bármilyen különösebb erőfeszítés nélkül sebzett meg. Ch!
Vérem útnak indult és vicsorgó fogaim közé szökött. Szemeim s halántékom ritmusban kezdett lüktetni, mintha csak a semmiből gutát kaptam volna. "Ez az Úrfi..." Ez a mondat még eljut elmémig, de minden más utána semmis. A nő csábos nyelvnyújtása az előbbiekhez képest ellentétes hatással volt rám. A düh mely abnormális módon gyűlt bennem csak további táplálékot kapott. A fejemről lehulló kötést észre se vettem, sokkalta inkább csak fájdalmas helyét.
Ám ez a fájdalom folyamatosan mutálódott, míg nem olyan látvány tárulkozott elém, mint még soha. Külső és belső chakra egyaránt mutatkozott be nekem, miben elsőre tán gyönyörködtem volna, ha a harc tüze nem égette volna belsőmet.
A technikát mit alkalmazott könnyűszerrel elemeire bontottam és megfejtettem. Ez volna a sharingan ereje? Az újabb senbonok ismét célt tévesztenek, ám ezúttal nem csak azok fognak a földbe fúródni. A védekező manőverem után újabb csapásra készülne a kunoichi, de már előre látnám. Az ütésre készülő kezét elkapnám, majd nyers, fizikai erőm és saját lendületének egyvelegével csapnám bele a talajba úgy, hogy a másik kezemmel még a levegőben a nyakára fogjak. Ha mindez sikerül végeredményként akár farkasszemet is néznénk egymással. Bár lehet a harc hevében kicsit túl erősen is tenném a padlóba, de ez mind mellékes. Plusz nem tűnik annyira törékeny nőnek, nem de?
Ayanokoji Takashi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2333
Elosztható Taijutsu Pontok : 75
Állóképesség : 307 (B)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 800(S)
Ügyesség/Reflex : 500(A)
Pusztakezes Harc : 426 (B)
Tartózkodási hely : Kérdések közt
Adatlap
Szint: S
Rang: Halottnak hitt
Chakraszint: 1080
Re: Egy Földalatti Labor
//Ayanakoji Takashi - Szemet szemért //
Felemásként láttad a világot: az egyikkel - mely a sajátod volt - félhomályba burkólódzott minden, még ha egy két lámpás be is világította a helyet; ellentétben az újjonan szerzett vörös íriszű lélektükrök egy sokkalta élénkebb képet festettek le eléd. Láttad a meglibbenő szoknyát, a női testen feszülő izomzatot, a földön a repedést. Az érme két oldala, de vajon melyik hozza még számodra a megváltást és melyik a kárhozatot? Ezt a járatlan ösvényt neked kellesz kijárnod...
A váratlan kitörésed, illetve a csapás megakasztás olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy az ápolónőnek szinte reagálni sem volt ideje - vagy talán nem is akart. Az ökölcsapás majd a földre terítés igen hatásosan repedeztette meg a talajt és apró burkolatdarabok reppentek fel a levegőbe, de még így is láttad Ayano csillogó szemeid, ahogy téged figyel...vagy talán csak a Sharingan-t..?
A szorításod határozottra és dühtől fortyogva képződött, így nem csoda hogy olyan erősre sikeredett, hogy a kezeidben érezted a lüktető nyaki artériáit. Lélegzeted eves volt és nehéz, miközben farkasszemet néztél a nővel, aki szemei szép lassan mintha fennakadtak volna, végezetül egy igen érdekes mozdulatsor következett a lánytól: a lábait egyszerűen összefonta a derekad körül.
-Ke...- s próbál nyelni egyet szorításodból.- Keményebben...- majd meg is pillantod örült, vagy talán kéjvágyas (esetleg mindkettő keveredését) a tekintetében.
A mondat határozottan megdöbbentet, így a szorításból is engedtél egy pillanatra, ami pont arra volt elegendő, hogy Ayano lejebb csússzon picit és beleharapjon az ujjaidba - noha nem támadó szándékkal.
Bármit is éreztél - legyen az ösztönös testi túlfűtöttség vagy adrenalintól pumpáló gyilkolási vágy - egy fémes karcolást is kezdtél érezni a tarkódon. Nem is kellett hátra fordulnod hogy rájöjj, az egyik senbon-jával cirógatja a fejedet.
-Úwgy láwwtszik sawwkk-mwwatt mwwwindkét wwwrészről...- mondja, miközben továbbra is a kezedbe harap és némi nyálat látsz lecsúszni rajta.
Talán már túl vagytok azon az 'intim-szféra' dolgon, de lehet még ennek ellenére is érzel valami fajta leírhatatlan húzó erőt a lány ajkai felé... De vajon van is merszed harcba vonulni értük ...?
-Ayano...-hallatszódik egy mély és határozott hang.
Mindketten felnéztek és egy sötét ruhás alak kezdett kikörvonalazódni egy folyamatosan forgó spirálból, mely szó szerint a teret hajlította meg. Egy ismerős alak volt, akit már jól ismertél Takashi, csak most teljesen új ruházattal.
Uchiha Madara volt az, egy új ruházattal és egy úgy maszkkal, melyben most már mindkét szemét látni lehetett. A semmitmondó, unott Sharingan-os tekintetét már megszokhattad, ám a másik szeme... egy ősi legendára emlékeztet, ahol Rikudo Sennin-ről és a végtelen hatalommal bíró Rinneganról beszélnek. Szó szerint annyira lefagysz a látottak láttán, hogy Ayano segít fel a földről.
-...Ha jól emlékszem azt kértem, hogy vizsgáld meg a fizikai és mentális erejét.- s összehúzza szemeit.
-Így is volt, Goshujin-sama.- hajol meg illedelmesen.- Megvizsgáltam...közelről és alaposan.- s újfent nyalint egyet nyelvével.- A Sharingan műtét teljes sikerrel zárult.- jelenti ki.
Madara pár lépést előre lép feléd és elkezd vizsgálni, miközben a te Sharingan-od is működésbe lép és elkezdi őt analizálni. Eddig csak érezted a hatalmát akármikor megjelent - de most már láttad is, ami főleg a bal szemében rejlő Dojutsu-ból származott. Talán soha az életben nem láttál még ekkora erőt... még Naruto-t is túlszárnyalhatta ezzel.
-Ayano.- szól a cselédlányra, miközben nem veszi le rólad a tekintetét.- Hozd a dobozt!- parancsolja és a leányzó egy újabb meghajlás közepette teljesíti a parancsát.- Bizonyítottál Takashi, hogy méltó vagy az oldalamon harcolni. Méltó vagy arra, hogy ha kell, a nevembe szólalj fel és cselekedj, ezért...- majd az ápoló nőre tekint, aki rögvest kinyítja a ládát.
Az alábbi felszerelést találod benne...
-... Érdemes vagy rá, hogy te legyél én.- jelenti ki.
Kezeiddel szinte akaratlanul is a láda felé indítod és mondhatni apró remegéssel, de kiveszed belőle a narancssárga szinű maszkot.
-Küldetésem van számodra. Készen állsz rá?- kérdi némileg ellentmondást nem tűrő hangon.
Az érme két oldala...
Megváltás vagy kárhozat...
Ne feledd, melyiket is választottad...
//Nagyon szépen köszönöm a lehetőséged eme történet lemesélésére, remélem élvezted
Jutalmad természetesen nem marad el:
- Sikeresen megtanultad a Dainamikku Entorii // Dinamikus Belépő Taijutsu technikát, amit fel is írhatsz az adatlapodra.
- +6 Chakra
- 8 TJP + a technika megtanulása miatt kapott 2 TJP = +10 TJP
- 'Uchiha Madara' alias 'Tobi' Akatsuki-s ruházata.
Jutalmad fel lesz írva, amint megírod a zárópostod ^^ //
Ebisu- Mesélő
- Specializálódás : Az Orrvérzés Nagymestere
Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 8d6 fire damage
Re: Egy Földalatti Labor
Ayano tekintete, szavai és határozott mozdulata tökéletes egyensúlyban voltak egymással, nem is csoda, hogy ilyen könnyedén ki tudta zökkenteni figyelmem balanszát. Természetesen reflexből engedtem a szorításomon. FOGJÁL RÁ TAKA! Hö'?
Valami nosztalgikus hang tört fel elmém sarkába, de amint feltört azonnal el is illant. Ezt, és pillanatnyi engedékenységem kihasználva ellenfelem előnyére billentette a kis harckezdetünk mérlegét. Ahogy rajtam nyáladzott a nő (szó szerint) mélyen belenéztem a szemébe, de annyi mindent láttam, hogy percek kellettek volna, hogy fel tudjam fogni. A lábainak lágy ölelése és a senbon fémes keménysége egy olyan kontrasztos izgalmat indított meg bennem, ami akarva-akaratlanul is egy széles mosolyt kerekített az arcomon. Tetszik.
- Úgy látszik. - Feleltem a lány szavaira.
Talán el kéne indítanom a kezem a lábain... Talán. Nem félve a senbon szúrásától hallgattam a nő puha bőrének hívó szavára, ám amint komolyabban megindíthattam volna a mozdulatot az ajkai elvették a figyelmem és megakasztottak. Rámeredtem és egy önző érzés fogott el. Megakartam ragadni és azonnal magamhoz rántani, hogy megízlelhessem. Szerencsére ezt két fő tényező is gátolta. Egy, tele volt a szája már mással. Kettő, Madara.
"Jó" szokásához híven a semmiből tör elő, ám immáron új külsővel. Az új külső meglep egy pillanatra, de hamar túlteszem magam rajta, hisz lélektükreinek külleme sokkalta nagyobb figyelmet kívántak. Az csak nem...? Nem hittem az elém tárulkozó látványnak, meglepődésemet nem is tudtam palástolni. Ayano eközben felsegített, ami furcsa volt. Na nem azért mert ő segített fel, hanem amikor utoljára felsegített pucér voltam. Reflexből meg is néztem volna, hogy nem-e hibádzik valami, de Madara szavai nagyobb előnyt élveztek.
Ezek alapján az ápolómnak egy tesztelési feladata is volt, ami mondjuk a történtek alapján nem volt meglepetés. Ami viszont annál inkább, hogy a fizikai erőmön kívül a mentális erőmet is véka alá kellett volna (?) vennie. Tán kételyei vannak felőlem?
Akárhogy is, Madara újonnan bemutatkozott szempárjai olyan erőt sugároztak, ami furcsa mód megnyugtatott. Furcsa, mivel a sharingan bármilyen nemű jelenléte sose volt nyugtató számomra és furcsa azért is, mert a másik szeme egy rég elfeledett éra meséiből kirajzolódott legenda, amiről abszolút semmit se tudni. Mégis. Mégis a gondolat, hogy egy ilyen szövetséges áll mellettem megnyugtat és egy pillanat alatt megerősíti a tudatot, miszerint amit mi csinálunk annak igen is van jövője.
A férfi dicsérő szavai célt találnak ismét, ám ez nem minden. Tettei nyomán szó nélkül maradok, hisz olyasmivel bíz meg engem amiről soha nem gondoltam volna. Én legyek... Uchiha Madara? A maszkot kivéve belemeredtem egyetlen szemnyílásába. Szinte éreztem ahogy magába szippant a belseje. Bizonytalanul tartottam magam előtt, az érzés ami elöntött jobb volt mint a harci láz mely mindent fel tud perzselni. Egy bő pillanatra azt is elfelejtettem, hogy ott van Ayano mellettem. Igen. Van jövőnk.
- Készen állok. - Feleltem a maszkosnak a lehető leghatározottabban egy biccentéssel karöltve.
// Nagyon élveztem a kalandot, remélem lesz még alkalom a folytatásra! Köszi mindent! //
Valami nosztalgikus hang tört fel elmém sarkába, de amint feltört azonnal el is illant. Ezt, és pillanatnyi engedékenységem kihasználva ellenfelem előnyére billentette a kis harckezdetünk mérlegét. Ahogy rajtam nyáladzott a nő (szó szerint) mélyen belenéztem a szemébe, de annyi mindent láttam, hogy percek kellettek volna, hogy fel tudjam fogni. A lábainak lágy ölelése és a senbon fémes keménysége egy olyan kontrasztos izgalmat indított meg bennem, ami akarva-akaratlanul is egy széles mosolyt kerekített az arcomon. Tetszik.
- Úgy látszik. - Feleltem a lány szavaira.
Talán el kéne indítanom a kezem a lábain... Talán. Nem félve a senbon szúrásától hallgattam a nő puha bőrének hívó szavára, ám amint komolyabban megindíthattam volna a mozdulatot az ajkai elvették a figyelmem és megakasztottak. Rámeredtem és egy önző érzés fogott el. Megakartam ragadni és azonnal magamhoz rántani, hogy megízlelhessem. Szerencsére ezt két fő tényező is gátolta. Egy, tele volt a szája már mással. Kettő, Madara.
"Jó" szokásához híven a semmiből tör elő, ám immáron új külsővel. Az új külső meglep egy pillanatra, de hamar túlteszem magam rajta, hisz lélektükreinek külleme sokkalta nagyobb figyelmet kívántak. Az csak nem...? Nem hittem az elém tárulkozó látványnak, meglepődésemet nem is tudtam palástolni. Ayano eközben felsegített, ami furcsa volt. Na nem azért mert ő segített fel, hanem amikor utoljára felsegített pucér voltam. Reflexből meg is néztem volna, hogy nem-e hibádzik valami, de Madara szavai nagyobb előnyt élveztek.
Ezek alapján az ápolómnak egy tesztelési feladata is volt, ami mondjuk a történtek alapján nem volt meglepetés. Ami viszont annál inkább, hogy a fizikai erőmön kívül a mentális erőmet is véka alá kellett volna (?) vennie. Tán kételyei vannak felőlem?
Akárhogy is, Madara újonnan bemutatkozott szempárjai olyan erőt sugároztak, ami furcsa mód megnyugtatott. Furcsa, mivel a sharingan bármilyen nemű jelenléte sose volt nyugtató számomra és furcsa azért is, mert a másik szeme egy rég elfeledett éra meséiből kirajzolódott legenda, amiről abszolút semmit se tudni. Mégis. Mégis a gondolat, hogy egy ilyen szövetséges áll mellettem megnyugtat és egy pillanat alatt megerősíti a tudatot, miszerint amit mi csinálunk annak igen is van jövője.
A férfi dicsérő szavai célt találnak ismét, ám ez nem minden. Tettei nyomán szó nélkül maradok, hisz olyasmivel bíz meg engem amiről soha nem gondoltam volna. Én legyek... Uchiha Madara? A maszkot kivéve belemeredtem egyetlen szemnyílásába. Szinte éreztem ahogy magába szippant a belseje. Bizonytalanul tartottam magam előtt, az érzés ami elöntött jobb volt mint a harci láz mely mindent fel tud perzselni. Egy bő pillanatra azt is elfelejtettem, hogy ott van Ayano mellettem. Igen. Van jövőnk.
- Készen állok. - Feleltem a maszkosnak a lehető leghatározottabban egy biccentéssel karöltve.
// Nagyon élveztem a kalandot, remélem lesz még alkalom a folytatásra! Köszi mindent! //
Ayanokoji Takashi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2333
Elosztható Taijutsu Pontok : 75
Állóképesség : 307 (B)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 800(S)
Ügyesség/Reflex : 500(A)
Pusztakezes Harc : 426 (B)
Tartózkodási hely : Kérdések közt
Adatlap
Szint: S
Rang: Halottnak hitt
Chakraszint: 1080
Re: Egy Földalatti Labor
[Takashi – interlude]
- Úrfi, Úrfi, Úrfiú-újfiú! - Hallatszódik a szoba ajtajának túloldaláról a cseléd visszataszítóan mézesmázos hangja (akár még az a feltételezés is felmerülhet, hogy egy ehhez hasonló bűnszervezethez szexuális zaklatás bűncselekményének elkövetése miatt csapódott; lényegében a terroristák és a tömeggyilkosok között elfér az ilyen is). - Csodás hírem van a számára! - Folytatja mondandóját minden fennakadás nélkül még úgy is, hogy az ajtót ekkor még nem volt lehetőség és idő kinyitni. Különös egy fajzat. Vagyis nem, csak nőből van.
- A maga mellé rendelt társa végre visszatért köreinkbe! És eljött Önhöz!! Hát nem csodálatos?! – De, talán az volna, ha nem olyan hangszínen és hangerőn jelentené mindezt be a szolgálólány meséjébe aligha beillő cselédlány, hogy a többi Tag is fülét-farkát behúzva menekülne a helyszínről. Apropó többi Tag, ezek alapján az Úrfi is párba lett állítva valakivel.
Az Akatsuki ilyen szempontból talán igencsak következetes, de az emögött álló indok korántsem egyértelmű. Egyfelől jelezheti azt, hogy – a rendszer megvetése ellenére is – a régmúlt hozományaként a csapatmunka ideáját éltetik tovább, de könnyen meglehet, hogy csak azt fémjelzi, hogy egyik tagban sem bíznak meg annyira, hogy egyedül kóricáljanak a nagyvilágban. Ez egyébként pár tag vonatkozásában alappal merülhetett fel: elvégre Deidara önmagában sosem volt egy bizalomgerjesztő és stabil jellem.
A következetesség – és talán a bizalmatlanság is – úgy tűnik, hogy eléri szemfényvesztő ifjú antihősünket is. Ha és amennyiben felmerül benne az a mentális aggály, hogy milyen, vagy inkább: miféle emberszármazékot szignáltak mellé társként, hiszen elég csak Sasorira vagy Kisaméra gondolni, akik ugyan tetteikkel és képességeikkel okkal nyerték el helyüket a Bingo könyvben, de a hírhedt jelzőjük és a jelenlétük által keltett elemi félelem érdemi részben származhatott a kevésbé emberi formájukból is.
Amilyen a szerencséje – ami ugyebár lehet jó is és rossz is – egy félig macskává transzformált, macskafarokkal megáldott félszociopatát kap.
-Halkulj már el, mert ehhez - és egyben hozzád is - még túlságosan korán van. – A hang egyértelműen egy fiatal nőhöz tartozik, az azonban sokkal kellemesebb és mélyebb, mint a cselédlányé. Elsőre türelmesnek hat, de a szavai mögötti gúnyos él még így ajtón keresztül is könnyen megüti Takashi fülét. -Én úgy tudtam, hogy még pihennie kell, így nem értem, mire ez a nagy - és roppantmód korai - felhajtás. – Jegyzi meg az ismeretlen nő a zárt ajtó mögötti folyosón.
- Módosultak a tervek, ha nem tudtad volna.
[Amennyiben Takashi ajtót nyit]
A cselédlány szinte változatlanul fest, csak talán annyi különbséggel, hogy a korai ráncai a pihenésnek következtében kisimultak. A mellette álló nő azonban ismeretlen, egyidejűleg azonnal kijelenthető róla, hogy fizikai értelemben teljes egészében hétköznapi, majdhogynem átlagon aluli. Kontyba fogott barna haj, sápadt fehér bőr, barna szemek. Az éppen aktuális ruházatát egy orvosi köpeny fedi el, ami élére vasalt, makulátlan hófehér. Jóval alacsonyabb Takashinál, de úgy tűnik, ez egyáltalán nem zavarja az ismeretlent, hogy ilyen élesen felfelé kell pillantania, ha szemkontaktust kíván teremteni a férfival.
Minden további vizuális felmérést azonban a cselédlány intenzív mozdulatsora akaszt meg, amikor is kettejük közé libbenve állja tekintetük útját. Egyben persze meg is töri a kellemes némaságot: - Csodálatos reggelt kívánok Önnek, Úrfi! Ugye bejöhetünk? – A kérdés csupán udvariasságból hangozhat el, ami azonban élesen ellentétes a cselédlány azon magatartásával, hogy egyenesen a férfi testének simulva préseli be magát a résen, még mielőtt megvárná a szoba lakójának válaszát. - Hogy aludt az Úrfi?
[Amennyiben Takashi nem nyit ajtót]
-Elég ebből és hagyd pihenni. Később megtaláltok a kettes laborban, de ha indokolatlanul zavarsz, tesztegereket ültetek a mellbimbóid helyére. – A távozó léptei egyre halkulnak, majd egy pillanatra megtorpannak, miközben visszakiált: -És hozz nekem kávét, ha már ilyen istenverte korán felkeltettél a semmiért. – Majd a léptei teljesen eltávolodnak.
A cselédlány duzzogva sóhajt, majd ő is távozik, igaz, az ellenkező irányba tart. - Még egy ilyen pokróc természetet. – Hallatszódik a zsörtölődése.
//Az elírásokért elnézésedet kérem, melóban fejezem és posztolom. Amíg befutnak tőled és az nt-től az infók felvezetőt tudnánk játszani, de legalább addig is haladunk.
- A maga mellé rendelt társa végre visszatért köreinkbe! És eljött Önhöz!! Hát nem csodálatos?! – De, talán az volna, ha nem olyan hangszínen és hangerőn jelentené mindezt be a szolgálólány meséjébe aligha beillő cselédlány, hogy a többi Tag is fülét-farkát behúzva menekülne a helyszínről. Apropó többi Tag, ezek alapján az Úrfi is párba lett állítva valakivel.
Az Akatsuki ilyen szempontból talán igencsak következetes, de az emögött álló indok korántsem egyértelmű. Egyfelől jelezheti azt, hogy – a rendszer megvetése ellenére is – a régmúlt hozományaként a csapatmunka ideáját éltetik tovább, de könnyen meglehet, hogy csak azt fémjelzi, hogy egyik tagban sem bíznak meg annyira, hogy egyedül kóricáljanak a nagyvilágban. Ez egyébként pár tag vonatkozásában alappal merülhetett fel: elvégre Deidara önmagában sosem volt egy bizalomgerjesztő és stabil jellem.
A következetesség – és talán a bizalmatlanság is – úgy tűnik, hogy eléri szemfényvesztő ifjú antihősünket is. Ha és amennyiben felmerül benne az a mentális aggály, hogy milyen, vagy inkább: miféle emberszármazékot szignáltak mellé társként, hiszen elég csak Sasorira vagy Kisaméra gondolni, akik ugyan tetteikkel és képességeikkel okkal nyerték el helyüket a Bingo könyvben, de a hírhedt jelzőjük és a jelenlétük által keltett elemi félelem érdemi részben származhatott a kevésbé emberi formájukból is.
Amilyen a szerencséje – ami ugyebár lehet jó is és rossz is – egy félig macskává transzformált, macskafarokkal megáldott félszociopatát kap.
-Halkulj már el, mert ehhez - és egyben hozzád is - még túlságosan korán van. – A hang egyértelműen egy fiatal nőhöz tartozik, az azonban sokkal kellemesebb és mélyebb, mint a cselédlányé. Elsőre türelmesnek hat, de a szavai mögötti gúnyos él még így ajtón keresztül is könnyen megüti Takashi fülét. -Én úgy tudtam, hogy még pihennie kell, így nem értem, mire ez a nagy - és roppantmód korai - felhajtás. – Jegyzi meg az ismeretlen nő a zárt ajtó mögötti folyosón.
- Módosultak a tervek, ha nem tudtad volna.
[Amennyiben Takashi ajtót nyit]
A cselédlány szinte változatlanul fest, csak talán annyi különbséggel, hogy a korai ráncai a pihenésnek következtében kisimultak. A mellette álló nő azonban ismeretlen, egyidejűleg azonnal kijelenthető róla, hogy fizikai értelemben teljes egészében hétköznapi, majdhogynem átlagon aluli. Kontyba fogott barna haj, sápadt fehér bőr, barna szemek. Az éppen aktuális ruházatát egy orvosi köpeny fedi el, ami élére vasalt, makulátlan hófehér. Jóval alacsonyabb Takashinál, de úgy tűnik, ez egyáltalán nem zavarja az ismeretlent, hogy ilyen élesen felfelé kell pillantania, ha szemkontaktust kíván teremteni a férfival.
Minden további vizuális felmérést azonban a cselédlány intenzív mozdulatsora akaszt meg, amikor is kettejük közé libbenve állja tekintetük útját. Egyben persze meg is töri a kellemes némaságot: - Csodálatos reggelt kívánok Önnek, Úrfi! Ugye bejöhetünk? – A kérdés csupán udvariasságból hangozhat el, ami azonban élesen ellentétes a cselédlány azon magatartásával, hogy egyenesen a férfi testének simulva préseli be magát a résen, még mielőtt megvárná a szoba lakójának válaszát. - Hogy aludt az Úrfi?
[Amennyiben Takashi nem nyit ajtót]
-Elég ebből és hagyd pihenni. Később megtaláltok a kettes laborban, de ha indokolatlanul zavarsz, tesztegereket ültetek a mellbimbóid helyére. – A távozó léptei egyre halkulnak, majd egy pillanatra megtorpannak, miközben visszakiált: -És hozz nekem kávét, ha már ilyen istenverte korán felkeltettél a semmiért. – Majd a léptei teljesen eltávolodnak.
A cselédlány duzzogva sóhajt, majd ő is távozik, igaz, az ellenkező irányba tart. - Még egy ilyen pokróc természetet. – Hallatszódik a zsörtölődése.
//Az elírásokért elnézésedet kérem, melóban fejezem és posztolom. Amíg befutnak tőled és az nt-től az infók felvezetőt tudnánk játszani, de legalább addig is haladunk.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Egy Földalatti Labor
// Kushina //
Álmaim mélyén egy sekély vízben állok és bambán meredek a távolba melyet üres, rideg sötétség borít. Körbetekintve több szó is jönne ajkaimra, de végül semmilyen hang nem hagyja el számat.
- Kúszniii. Kúszni, csúszni, szúrni... - A távolból egy fura pattogó zaj üti meg fülem, de nem tudom hova tenni. Egy biztos, a hang közeledik. - Kúszni, csúszni, szúrnii. - A szavak vékony hanggal visszhangzanak az üres térben, míg nem olyan közel kerülnek, hogy a tarkómon érzek egy lehelletet. Lassan megfordulok, mire egy groteszk látvány fogad.
- Kúszni, csúszni, szúrni uu, szúrni uu!
Felpattanok ágyamból, levetve magamról takarómat. Egy beszélő papucs? Látszik, hogy a sharingan használata még szokatlan a testemnek, többet vett ki belőlem mint gondoltam. A szokásosnál is nagyobb katyvaszt álmodok már. Pár másodpercen belül persze felfogom a kora reggeli helyzetet, amibe belecsöppentem a helyi cseléd hangos hívogatása révén.
Lassan feltápászkodok, nem gondolva arra, hogy épp félmeztelenül fogok kibattyogni a folyosóra - az efféle dolgok ritkán izgattak ugyebár-. Viszont az a kikiabált tény, hogy lett egy társam igen csak megállította lépteimet.
Nagyon régóta egyedül tevékenykedek és a tény, hogy egy embert kapok magam mellé csak teherként volt felfogható számomra. Utálom ha lelassítanak, s noha még nem is láttam semmit az említett egyedből, akarva-akaratlanul is ítélkezni és bosszankodni kezdtem. Mintha nem lenne elég bajom.
Egy bő pillanatra felmegy a pumpa bennem annyira, hogy kizárjak minden külső hangot körülöttem, még ha az egyik hang az újdonsült "társamé" is.
A kilincsre erősen rámarkolok - közbe lassan nyitom az ajtót -, idegességemet csillapítván mély levegőt veszek, de mire befejezhetném a procedúrát addigra már betolakodik Ayano és otthonosan közli továbbra is a közölnivalóját. Mivel a saját lenyugtatási módszerem félbeszakad ezért szorításomon nem engedek és kezembe marad a kilincs ahogy fordulok a betolakodó cseléd felé. Mindvégig csukva marad szemem, ám amint megkérdezik hogy hogyan aludtam kinyitom tekintetem az ismerős lány irányába. Egy "társ". Ch.
- Megfelelően. - Hangom rideg, szinte irritált. - Kell egy új kilincs. - A régi darabot Ayano elé dobnám, miközben szúrós tekintetem le se venném róla. A fém visszhangzó csattanása kellően kihangsúlyozza a kellemetlen szituációt.
- Miben... - Végigmérném lentről fölfelé a meglepően átlagos küllemű nőt s mire tekintetéhez érnék folytatnám. - ...Segíthetek?
Egy orvos hasznos, ez tény, de az is tény hogyha nem tudja megvédeni magát akkor csak lelassít és magam kell végeznem vele. Talán nem kéne ennyire előre ugranom. Bizonyára jó oka volt Madaranak. Bizonyára...
Álmaim mélyén egy sekély vízben állok és bambán meredek a távolba melyet üres, rideg sötétség borít. Körbetekintve több szó is jönne ajkaimra, de végül semmilyen hang nem hagyja el számat.
- Kúszniii. Kúszni, csúszni, szúrni... - A távolból egy fura pattogó zaj üti meg fülem, de nem tudom hova tenni. Egy biztos, a hang közeledik. - Kúszni, csúszni, szúrnii. - A szavak vékony hanggal visszhangzanak az üres térben, míg nem olyan közel kerülnek, hogy a tarkómon érzek egy lehelletet. Lassan megfordulok, mire egy groteszk látvány fogad.
- Kúszni, csúszni, szúrni uu, szúrni uu!
Felpattanok ágyamból, levetve magamról takarómat. Egy beszélő papucs? Látszik, hogy a sharingan használata még szokatlan a testemnek, többet vett ki belőlem mint gondoltam. A szokásosnál is nagyobb katyvaszt álmodok már. Pár másodpercen belül persze felfogom a kora reggeli helyzetet, amibe belecsöppentem a helyi cseléd hangos hívogatása révén.
Lassan feltápászkodok, nem gondolva arra, hogy épp félmeztelenül fogok kibattyogni a folyosóra - az efféle dolgok ritkán izgattak ugyebár-. Viszont az a kikiabált tény, hogy lett egy társam igen csak megállította lépteimet.
Nagyon régóta egyedül tevékenykedek és a tény, hogy egy embert kapok magam mellé csak teherként volt felfogható számomra. Utálom ha lelassítanak, s noha még nem is láttam semmit az említett egyedből, akarva-akaratlanul is ítélkezni és bosszankodni kezdtem. Mintha nem lenne elég bajom.
Egy bő pillanatra felmegy a pumpa bennem annyira, hogy kizárjak minden külső hangot körülöttem, még ha az egyik hang az újdonsült "társamé" is.
A kilincsre erősen rámarkolok - közbe lassan nyitom az ajtót -, idegességemet csillapítván mély levegőt veszek, de mire befejezhetném a procedúrát addigra már betolakodik Ayano és otthonosan közli továbbra is a közölnivalóját. Mivel a saját lenyugtatási módszerem félbeszakad ezért szorításomon nem engedek és kezembe marad a kilincs ahogy fordulok a betolakodó cseléd felé. Mindvégig csukva marad szemem, ám amint megkérdezik hogy hogyan aludtam kinyitom tekintetem az ismerős lány irányába. Egy "társ". Ch.
- Megfelelően. - Hangom rideg, szinte irritált. - Kell egy új kilincs. - A régi darabot Ayano elé dobnám, miközben szúrós tekintetem le se venném róla. A fém visszhangzó csattanása kellően kihangsúlyozza a kellemetlen szituációt.
- Miben... - Végigmérném lentről fölfelé a meglepően átlagos küllemű nőt s mire tekintetéhez érnék folytatnám. - ...Segíthetek?
Egy orvos hasznos, ez tény, de az is tény hogyha nem tudja megvédeni magát akkor csak lelassít és magam kell végeznem vele. Talán nem kéne ennyire előre ugranom. Bizonyára jó oka volt Madaranak. Bizonyára...
Ayanokoji Takashi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2333
Elosztható Taijutsu Pontok : 75
Állóképesség : 307 (B)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 800(S)
Ügyesség/Reflex : 500(A)
Pusztakezes Harc : 426 (B)
Tartózkodási hely : Kérdések közt
Adatlap
Szint: S
Rang: Halottnak hitt
Chakraszint: 1080
Re: Egy Földalatti Labor
[Takashi]
A cselédlány csak legyintve felkacag, mintha épp olyan gyakorisággal kellene kilincset cserélniük, mint toalettpapírt. Az Úrfi társa azonban talán nem ennyire elnéző, mely rosszallása jelenleg megoszlik a különös háromszögük mindkét irányában:
-Ayano-san, némi nyomatékkal javasolnám, hogy a későbbiekben tartsd be az illemszabályokat, elvégre nem vadállatok vagyunk. És nem hinném, hogy vágynál egy újabb reintegrációs kalibrációra, de hidd el, ha nagyon muszáj, akkor valahogy be tudlak majd szorítani a sűrű beosztásomba. Ami pedig magát illeti, Úrfi - a hangjából egyértelműen hallható, mit is gondol erről az elnevezésről, ami egyébként könnyen lehet, hogy Takashi nyakán marad, ha nem tesz ellene érdemben -, a tipikus tesztoszterontúltengéses shinobifaszméregetős hisztijét tartsa meg magának, mert nem azért vagyunk, hogy a maga kisstílű rongálásait javítgassuk, szerelgessük. Amit eltört, azt maga javítja meg. Ha ennek ma napnyugtáig nem tesz eleget, akkor leszereltetem az ajtóját teljes egészében és tőlem aztán a világ színe előtt hugyozhat és szarhat is, én már szerintem mindent láttam.
Az persze egészen más kérdés, hogy Ayano szemei ennek hallatán egyenesen felcsillannak. Mikor azonban a cseléd lehajolna a az esetlegesen kihullott csapágyakat felvenni, az orvosi köpenyt viselő aprócska nőszemély egy hanyag mozdulattal inti el onnan.
-Még mielőtt érdemben tudnánk haladni, fel kell tennem pár kérdést, ezen túlmenően szükségem lesz mai vizelet-, és székletmintára is. Természetesen meg kell vizsgálnom a szemét, a retina épségét és a pupillareakciókat. Érez fájdalmat a szemkörnyéken, esetleg fejfájást? Hányingere van-e, illetve volt-e az utóbbi huszonnégy órában? A látása megfelelő vagy homályos, esetleg pontokban nem lát? Hirtelen hely-, és helyzetváltozáskor érez-e fájdalmat, szédülést? A műtét előtti állapotát milyennek írná le fizikai értelemben? Mik voltak az erősségei, mik a gyengéi? Hogyan jellemezné a chakrakészletét és az azt legkevésbé és leginkább megterhelő műveleteket? Érez felfokozott nemi vágyat? – A nő akár az elszabadult vasúti szerelvény, úgy ront rá az Úrfi egészségügyi állapotára.
-Ayano-san, némi nyomatékkal javasolnám, hogy a későbbiekben tartsd be az illemszabályokat, elvégre nem vadállatok vagyunk. És nem hinném, hogy vágynál egy újabb reintegrációs kalibrációra, de hidd el, ha nagyon muszáj, akkor valahogy be tudlak majd szorítani a sűrű beosztásomba. Ami pedig magát illeti, Úrfi - a hangjából egyértelműen hallható, mit is gondol erről az elnevezésről, ami egyébként könnyen lehet, hogy Takashi nyakán marad, ha nem tesz ellene érdemben -, a tipikus tesztoszterontúltengéses shinobifaszméregetős hisztijét tartsa meg magának, mert nem azért vagyunk, hogy a maga kisstílű rongálásait javítgassuk, szerelgessük. Amit eltört, azt maga javítja meg. Ha ennek ma napnyugtáig nem tesz eleget, akkor leszereltetem az ajtóját teljes egészében és tőlem aztán a világ színe előtt hugyozhat és szarhat is, én már szerintem mindent láttam.
Az persze egészen más kérdés, hogy Ayano szemei ennek hallatán egyenesen felcsillannak. Mikor azonban a cseléd lehajolna a az esetlegesen kihullott csapágyakat felvenni, az orvosi köpenyt viselő aprócska nőszemély egy hanyag mozdulattal inti el onnan.
-Még mielőtt érdemben tudnánk haladni, fel kell tennem pár kérdést, ezen túlmenően szükségem lesz mai vizelet-, és székletmintára is. Természetesen meg kell vizsgálnom a szemét, a retina épségét és a pupillareakciókat. Érez fájdalmat a szemkörnyéken, esetleg fejfájást? Hányingere van-e, illetve volt-e az utóbbi huszonnégy órában? A látása megfelelő vagy homályos, esetleg pontokban nem lát? Hirtelen hely-, és helyzetváltozáskor érez-e fájdalmat, szédülést? A műtét előtti állapotát milyennek írná le fizikai értelemben? Mik voltak az erősségei, mik a gyengéi? Hogyan jellemezné a chakrakészletét és az azt legkevésbé és leginkább megterhelő műveleteket? Érez felfokozott nemi vágyat? – A nő akár az elszabadult vasúti szerelvény, úgy ront rá az Úrfi egészségügyi állapotára.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Egy Földalatti Labor
Ayano által hozott vendég beszédstílusa és hangja igen csak kellemesen cseng míg a cselédlányt fenyíti. Reintegrációs kalibráció? Nem hangzik valami jól. Na persze miután velem is folytatja ezt a stílust - amit egy kis passzív agresszióval is fűszerez - szinte felcsillannak szemeim.
Akarva-akaratlanul is egy félmosoly kerül arcomra a szavak hallatán. Egyenes, tetszik. Noha fenntartásaimat nem engedem el teljesen, igen csak gyorsan változik a véleményem a helyzetről, a goromba ellenkezést egy érdekes, már-már gyermeki kíváncsiság veszi át. A tekintetem végig az orvosi köpenyes nőn marad, némán hallgatom mondanivalóját.
Kéréseire egy aprót biccentek. Természetesen semmi kivetnivalóm nincs ezekkel kapcsolatban, elvégre a saját egészségemről van szó. A kérdéseket végighallgatva úgy érzem jobb, ha leülök és úgy válaszolom meg őket. Rideg "vendéglátó" révén nem kérem hogy beszélőpartnerem is foglaljon helyet, talán el se fogadná.
- Nos... A szemem környékén e pillanatban nem érzek fájdalmat, de tegnap volt rá példa. A hányinger is elkerült. A látásom... - Kis szünetet tartok, összekulcsolva kezeim. - ... Idegen érzés, de megfelelő, igen. Hirtelen helyzetváltozáskor érzek fájdalmat, noha nem erőset. Minden bizonnyal még időre van szükségem, hogy kiheverjem a harcokat. - Legyintek egyet a levegőbe, hisz sokadik alkalom ez, nem ma vagyok először fásliban. - A műtét előtti állapotom, nos. - Naruto előtt nem sokkal szintúgy felszántották velem a hegységeket, előtte Ibuza és csatlósaival küzdöttem, míg nem teljesen kidőltem. Keresnem kéne egy napot a fejemben, ahol épp nem sérülten csatározok. Hm. - Természetesen kitűnőnek írnám le. Ha kell, felrobbantom a földet az ökleimmel, bármilyen jutsu plusz segítsége nélkül. Röviden tömören a közelharc az erősségem és a lopakodás, beszivárgás a gyengém. - Egy picit fölnézek merengve, mintha a plafonra lennének írva a teszt válaszok. - A diplomáciát is vegyük a gyengéim közé.
Jobban meggondolva ilyen kérdéseket se nagyon tettek fel nekem. Tarkómat vakarva folytatnám.
- A chakrakészletem nagy, nem okoznak nehézséget az S rangú jutsuk létrehozása. Tehát, amolyan szintemhez illő? Az azt legkevésbé megterhelő művelet, hm... Ösztönösnek jellemezném. A leginkább megterhelőket pedig fájdalmasnak. Bár ez azért van, mert a legmegterhelőbb művelet számomra a chakrakapuk nyitása, az pedig fizikai fájdalommal jár. - Fejemet lehajtom, szinte már csalódottnak tűnhetek kívülről. - Elnézést. Ezeken még nem gondolkoztam soha, a chakrám csak eszköz számomra, ha nem lenne, akkor is küzdenék a magam módján.
Utolsó kérdésére fapofával végigmérem a jelenlevő nőt, majd mielőtt egyből rávágnám a nemleges választ, eszembe jut Ayanoval való találkozásom bizonyos pillanatai. A sharingan műtét mellékhatása volna? Mégis hogy zajlik egy ilyen beavatkozás? Talán jobb, ha nem is tudom.
- Érzek fokozott vágyat, igen.
A végére kedvem támadna megveregetni saját vállam, hisz magamhoz képest roppant udvarias és együttműködő lennék, főleg a kezdeti helyzetet is figyelembe véve.
Akarva-akaratlanul is egy félmosoly kerül arcomra a szavak hallatán. Egyenes, tetszik. Noha fenntartásaimat nem engedem el teljesen, igen csak gyorsan változik a véleményem a helyzetről, a goromba ellenkezést egy érdekes, már-már gyermeki kíváncsiság veszi át. A tekintetem végig az orvosi köpenyes nőn marad, némán hallgatom mondanivalóját.
Kéréseire egy aprót biccentek. Természetesen semmi kivetnivalóm nincs ezekkel kapcsolatban, elvégre a saját egészségemről van szó. A kérdéseket végighallgatva úgy érzem jobb, ha leülök és úgy válaszolom meg őket. Rideg "vendéglátó" révén nem kérem hogy beszélőpartnerem is foglaljon helyet, talán el se fogadná.
- Nos... A szemem környékén e pillanatban nem érzek fájdalmat, de tegnap volt rá példa. A hányinger is elkerült. A látásom... - Kis szünetet tartok, összekulcsolva kezeim. - ... Idegen érzés, de megfelelő, igen. Hirtelen helyzetváltozáskor érzek fájdalmat, noha nem erőset. Minden bizonnyal még időre van szükségem, hogy kiheverjem a harcokat. - Legyintek egyet a levegőbe, hisz sokadik alkalom ez, nem ma vagyok először fásliban. - A műtét előtti állapotom, nos. - Naruto előtt nem sokkal szintúgy felszántották velem a hegységeket, előtte Ibuza és csatlósaival küzdöttem, míg nem teljesen kidőltem. Keresnem kéne egy napot a fejemben, ahol épp nem sérülten csatározok. Hm. - Természetesen kitűnőnek írnám le. Ha kell, felrobbantom a földet az ökleimmel, bármilyen jutsu plusz segítsége nélkül. Röviden tömören a közelharc az erősségem és a lopakodás, beszivárgás a gyengém. - Egy picit fölnézek merengve, mintha a plafonra lennének írva a teszt válaszok. - A diplomáciát is vegyük a gyengéim közé.
Jobban meggondolva ilyen kérdéseket se nagyon tettek fel nekem. Tarkómat vakarva folytatnám.
- A chakrakészletem nagy, nem okoznak nehézséget az S rangú jutsuk létrehozása. Tehát, amolyan szintemhez illő? Az azt legkevésbé megterhelő művelet, hm... Ösztönösnek jellemezném. A leginkább megterhelőket pedig fájdalmasnak. Bár ez azért van, mert a legmegterhelőbb művelet számomra a chakrakapuk nyitása, az pedig fizikai fájdalommal jár. - Fejemet lehajtom, szinte már csalódottnak tűnhetek kívülről. - Elnézést. Ezeken még nem gondolkoztam soha, a chakrám csak eszköz számomra, ha nem lenne, akkor is küzdenék a magam módján.
Utolsó kérdésére fapofával végigmérem a jelenlevő nőt, majd mielőtt egyből rávágnám a nemleges választ, eszembe jut Ayanoval való találkozásom bizonyos pillanatai. A sharingan műtét mellékhatása volna? Mégis hogy zajlik egy ilyen beavatkozás? Talán jobb, ha nem is tudom.
- Érzek fokozott vágyat, igen.
A végére kedvem támadna megveregetni saját vállam, hisz magamhoz képest roppant udvarias és együttműködő lennék, főleg a kezdeti helyzetet is figyelembe véve.
Ayanokoji Takashi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2333
Elosztható Taijutsu Pontok : 75
Állóképesség : 307 (B)
Erő : 800 (S)
Gyorsaság : 800(S)
Ügyesség/Reflex : 500(A)
Pusztakezes Harc : 426 (B)
Tartózkodási hely : Kérdések közt
Adatlap
Szint: S
Rang: Halottnak hitt
Chakraszint: 1080
Re: Egy Földalatti Labor
[Takashi]
Az orvosi köpenyt hordó nőszemély arcára a férfi szavai hallatán fokozatosan ül ki a professzionális agyfasz. Az arcvonásai olyannyira megfeszülnének, hogy az idő előtt jelentkező ráncai is kisimulnak és amikor a szemei összeszűkülnek még érezni is lehet, ahogyan szikrázik a levegő.
- A lopakodás és a beszivárgás... a gyengéje.... – Amennyiben az ifjú (anti)hősünk már kommunikált nőkkel, akkor tudhatja, hogy amikor egy nő ilyen kimért hangon ilyen specifikummal idéz és ekként húzza el a szavak kiejtését, valamint az azok közötti szünetet ennyire megnyújtja: b a j v a n .
A váratlanul kialakult feszült légkört egyedül Ayano kínos félkacaja töri meg. Ez egyfelől egy idegesítő hanghatás, hiszen a nő hangja a legjobb napon is főispánokat kényszerít terrorcselekmény elkövetésére, másfelől viszont elvonja a doktornő vészesen villanó tekintetét a pácienséről. Az persze más kérdés, hogy a doktornő arckifejezéséből egyértelműen levonható, hogy pillanatokra van attól, hogy kiszedje a férfi szemgödréből az értékes szemgolyót, mikor azonban Ayanora veti szikrázó pillantását az ajkai megvető fintorra húzódnak. Lerí róla, hogy a nő hangszálaival akarja a következő mikulászoknit horgolni.
-Magyarán azt akarja mondani, hogy inkább egy izomagyú testépítő, mint shinobi? – Ugyan a tekintetével Ayano felé fordul mégis egyértelmű, hogy a kérdést a férfi irányába intézi. - Mindezek fényében módosítanom kell a napirendi pontjainkat. Az alapadatok alapján nem kételkedem a fizikai képességeiben, viszont aggályosnak tartom a következő küldetésének kimenetelét, ha pont ezen két készség terén vannak hiányosságai. Lényegében pusztán emiatt is alkalmatlannak jelölném meg magát, de az a hajó már elment. – Sziszegi a tűzről pattant menyecske, akár egy álmából felpiszkált királykobra. - Innentől úgy lopakodik, úgy osongat, mint egy éhes kóbor macska, sőt, mintha az élete múlna rajta, mert ha megtudom, hogy fennkölt pofázásba és izmozós erőfitogtatásba kezd a legelső útszéli félbolonddal, akkor kipakolom a szerveit, eladom azokat a feketepiacon és bebiztosítom a nyugdíjamat, de a szemét megtartom és azzal fogok idős koromban krikettezni.
A helyzethez persze hozzá tartozik, hogy a nő még a csillagokat is lehozta orvosi értelemben az égről, mert a Felettese ezt várta el – aki köztudottan férfi, és mint olyan természetszerűleg elvárja, hogy orvosi csodákat húzzon elő a meg nem nevezett lyukából – és mivel ő jó munkaerő, így ennek (némi túlzással) semmi akadálya. Bár ténykérdés, hogy a türelme fogytán van és az agyát gyorsan el tudja önteni a vörös köd.
-A helyzet borzasztóan egyszerű és világos: a szem eltér az átlagostól mind a felépítése, mind pedig a képességei terén. Az agya másként fog rá reagálni és ehhez kell kondicionálni a testét. Figyelemmel arra, hogy a chakrahasználata folyamatos, így ezt be kell kalibrálnia azzal persze, hogy a chakrakontroll ilyen értelemben kiemelkedően fontos lesz. Köztudott, hogy vannak ágazatok, amik elsajátításához szükséges egyfajta előfeltételként a legalább jó minőségű chakrakontroll, ami azonban az ágazatokon belüli további technikák elsajátításával fokozatosan és folyamatosan tökéletesedik. Értelemszerűen nem ismert a számomra, hogy milyen típusú jutsuágazatokat sajátított el, de ha kifejezetten a közelharci ágazatnak szentelte a figyelmét, akkor a chakrakontrollal ilyen értelemben eleinte lehetnek gondok. Csupán kezelőorvosi javallat, hogy ne kacsintson mindenkire a Sharingannal. Összességében nem engedhetem ki terepre így; kontrollált körülmények között, eleinte technikahasználat nélkül, majd pedig előre egyeztette technika használat mellett kell használnia a Sharingant, hogy megfigyelje, milyen változások következtek be. Ekként fel tudja mérni, mivel lehet számolni abban az esetben, ha használnia kell a dojutsut. Ayanora hárul az a kiváltságos szerep, hogy egymásnak feszüljenek, ami után jelentést várok mindkettejüktől. – A doktornő a hangja alapján a monológ végére egyértelműen megnyugszik és a kóborló tekintete alapján már egészen máshol járnak a gondolatai.
Amilyen hévvel tört elő belőle a feszültsége, ugyanolyan váratlansággal viharzik el.
Talán a helyiség nem éppen a legalkalmasabb erre funkcióra, de a szoba, valamint az üres folyosó rendelkezésükre áll egy minimális és nem rombolási szándékú kézitusára. A férfi már a korábbiakban hozzávetőlegesen megfigyelhette, hogy Ayano miként mozog, illetve nagyobb vonalakban milyen mozgástartománya lehet és bár a nő fizikai képességei láthatóan elmaradnak Takashiétól a jelenlegi cél nem a dominancia elérése, hanem a szem működésének megfigyelése. Ayano jelenleg eszközölt repertoárjában alapütések és rúgások, gáncsvetési kísérlet és félrevezető mozdulatok szerepelnek, ezek eltérő tempóval és eltérő erősséggel, majd pedig chakrával felerősített intenzitással és gyorsasággal.
Értelemszerűen egy földalatti rendszerben elég nehéz megmondani, hogy mennyi idő telhetett el, de talán a pár óra jó tipp lehet, de amikor a folyosó végén ismét felbukkan a doktornő világossá válhat, hogy a rendelkezésre álló idejük letelt. A nő minden további udvariaskodás nélkül rögtön belecsap a lecsóba:
-Nos? Jelentést kérek. Észrevételek, fizikai állapot, chakraészlelés, lényegében minden fontos, ami eltérés a korábbiakhoz képest. – Néz először a nő Takashira és a férfi válaszai alapján jegyzetel. Még mielőtt Ayanohoz fordulna, hogy felvegye a nő jelentését is beszúr még egy kérdést a férfi számára: - Felvilágosították már a következő feladat paramétereiről?
//A hosszú nyári szabadságom miatt elnézésedet kell kérnem, de nem vittem laptopot. A várakozásodat a kaland végén értékelem, a jelen posztomat pedig sűrítetten írom a haladás érdekében. Hamarosan küldeni fogok egy Pmet is.
Az összetűzés leírását rád bízom, ahogyan a következtetések „levezetését” is.
- A lopakodás és a beszivárgás... a gyengéje.... – Amennyiben az ifjú (anti)hősünk már kommunikált nőkkel, akkor tudhatja, hogy amikor egy nő ilyen kimért hangon ilyen specifikummal idéz és ekként húzza el a szavak kiejtését, valamint az azok közötti szünetet ennyire megnyújtja: b a j v a n .
A váratlanul kialakult feszült légkört egyedül Ayano kínos félkacaja töri meg. Ez egyfelől egy idegesítő hanghatás, hiszen a nő hangja a legjobb napon is főispánokat kényszerít terrorcselekmény elkövetésére, másfelől viszont elvonja a doktornő vészesen villanó tekintetét a pácienséről. Az persze más kérdés, hogy a doktornő arckifejezéséből egyértelműen levonható, hogy pillanatokra van attól, hogy kiszedje a férfi szemgödréből az értékes szemgolyót, mikor azonban Ayanora veti szikrázó pillantását az ajkai megvető fintorra húzódnak. Lerí róla, hogy a nő hangszálaival akarja a következő mikulászoknit horgolni.
-Magyarán azt akarja mondani, hogy inkább egy izomagyú testépítő, mint shinobi? – Ugyan a tekintetével Ayano felé fordul mégis egyértelmű, hogy a kérdést a férfi irányába intézi. - Mindezek fényében módosítanom kell a napirendi pontjainkat. Az alapadatok alapján nem kételkedem a fizikai képességeiben, viszont aggályosnak tartom a következő küldetésének kimenetelét, ha pont ezen két készség terén vannak hiányosságai. Lényegében pusztán emiatt is alkalmatlannak jelölném meg magát, de az a hajó már elment. – Sziszegi a tűzről pattant menyecske, akár egy álmából felpiszkált királykobra. - Innentől úgy lopakodik, úgy osongat, mint egy éhes kóbor macska, sőt, mintha az élete múlna rajta, mert ha megtudom, hogy fennkölt pofázásba és izmozós erőfitogtatásba kezd a legelső útszéli félbolonddal, akkor kipakolom a szerveit, eladom azokat a feketepiacon és bebiztosítom a nyugdíjamat, de a szemét megtartom és azzal fogok idős koromban krikettezni.
A helyzethez persze hozzá tartozik, hogy a nő még a csillagokat is lehozta orvosi értelemben az égről, mert a Felettese ezt várta el – aki köztudottan férfi, és mint olyan természetszerűleg elvárja, hogy orvosi csodákat húzzon elő a meg nem nevezett lyukából – és mivel ő jó munkaerő, így ennek (némi túlzással) semmi akadálya. Bár ténykérdés, hogy a türelme fogytán van és az agyát gyorsan el tudja önteni a vörös köd.
-A helyzet borzasztóan egyszerű és világos: a szem eltér az átlagostól mind a felépítése, mind pedig a képességei terén. Az agya másként fog rá reagálni és ehhez kell kondicionálni a testét. Figyelemmel arra, hogy a chakrahasználata folyamatos, így ezt be kell kalibrálnia azzal persze, hogy a chakrakontroll ilyen értelemben kiemelkedően fontos lesz. Köztudott, hogy vannak ágazatok, amik elsajátításához szükséges egyfajta előfeltételként a legalább jó minőségű chakrakontroll, ami azonban az ágazatokon belüli további technikák elsajátításával fokozatosan és folyamatosan tökéletesedik. Értelemszerűen nem ismert a számomra, hogy milyen típusú jutsuágazatokat sajátított el, de ha kifejezetten a közelharci ágazatnak szentelte a figyelmét, akkor a chakrakontrollal ilyen értelemben eleinte lehetnek gondok. Csupán kezelőorvosi javallat, hogy ne kacsintson mindenkire a Sharingannal. Összességében nem engedhetem ki terepre így; kontrollált körülmények között, eleinte technikahasználat nélkül, majd pedig előre egyeztette technika használat mellett kell használnia a Sharingant, hogy megfigyelje, milyen változások következtek be. Ekként fel tudja mérni, mivel lehet számolni abban az esetben, ha használnia kell a dojutsut. Ayanora hárul az a kiváltságos szerep, hogy egymásnak feszüljenek, ami után jelentést várok mindkettejüktől. – A doktornő a hangja alapján a monológ végére egyértelműen megnyugszik és a kóborló tekintete alapján már egészen máshol járnak a gondolatai.
Amilyen hévvel tört elő belőle a feszültsége, ugyanolyan váratlansággal viharzik el.
Talán a helyiség nem éppen a legalkalmasabb erre funkcióra, de a szoba, valamint az üres folyosó rendelkezésükre áll egy minimális és nem rombolási szándékú kézitusára. A férfi már a korábbiakban hozzávetőlegesen megfigyelhette, hogy Ayano miként mozog, illetve nagyobb vonalakban milyen mozgástartománya lehet és bár a nő fizikai képességei láthatóan elmaradnak Takashiétól a jelenlegi cél nem a dominancia elérése, hanem a szem működésének megfigyelése. Ayano jelenleg eszközölt repertoárjában alapütések és rúgások, gáncsvetési kísérlet és félrevezető mozdulatok szerepelnek, ezek eltérő tempóval és eltérő erősséggel, majd pedig chakrával felerősített intenzitással és gyorsasággal.
***
Értelemszerűen egy földalatti rendszerben elég nehéz megmondani, hogy mennyi idő telhetett el, de talán a pár óra jó tipp lehet, de amikor a folyosó végén ismét felbukkan a doktornő világossá válhat, hogy a rendelkezésre álló idejük letelt. A nő minden további udvariaskodás nélkül rögtön belecsap a lecsóba:
-Nos? Jelentést kérek. Észrevételek, fizikai állapot, chakraészlelés, lényegében minden fontos, ami eltérés a korábbiakhoz képest. – Néz először a nő Takashira és a férfi válaszai alapján jegyzetel. Még mielőtt Ayanohoz fordulna, hogy felvegye a nő jelentését is beszúr még egy kérdést a férfi számára: - Felvilágosították már a következő feladat paramétereiről?
//A hosszú nyári szabadságom miatt elnézésedet kell kérnem, de nem vittem laptopot. A várakozásodat a kaland végén értékelem, a jelen posztomat pedig sűrítetten írom a haladás érdekében. Hamarosan küldeni fogok egy Pmet is.
Az összetűzés leírását rád bízom, ahogyan a következtetések „levezetését” is.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
3 / 3 oldal • 1, 2, 3
3 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.