Re: Egy Földalatti Labor

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Feb. 04 2017, 20:31

Szolgaként meghalni? Hát nem erre valóak a shinobik? Nem szolgák vagyunk mind?
Szememben csillogó tűz mintha halványabban égett volna Orochimaru szavai hallatán. A szívemhez szóltak, de... Nem. Nem értek el hozzá. Vagy elértek hozzá, de már mind hiába? Egy genjutsu. Egy látomás, egy halvány szemfedő mely kivetíti az emberek elé a szebb jövőt. Igen. Válaszolnék egyből a férfi szavára, de folytatja a szeretteimet felemlegetve. Naomi, Takara, Momochi és... Vannak még. Tudom, szeretem őket. De... A neveik nem érnek semmit, ha kutyaként kell meghalniuk egy ilyen sorvadt világban. Takara mire felnő... Nem, nem láthatja ezt a szenvedő, vérző világot. Változtatni kell rajta. Változtatnom kell rajta.
- Ameddig ébren lesznek az emberek csak ölni akarják majd a másikat. Neki több van, nekem kevesebb. Én többre vagyok hivatott, ő semmi hozzám képest. Nekem brahi, ha embereket metszhetek. Nekem ő kell, aki másképpen gondolja, haljon meg. A szeretteimet nem ettől az embertől kell megvédenem, hanem ettől a világtól. Háború van kint, méghozzá azért, mert az emberek nem tudnak megélni a békében, nem érdekli őket a másik ember érzése, addig amíg nekik jó. Nem érdekli őket ki él és ki hal meg! Nem érdekli őket semmi. De egy új, fényesebb világban, mindenki együtt élhet, anélkül hogy bántaná a másikat. Együtt élhet azzal az eszmével, féllel, világgal amivel szeretne... Nem kell félnie másoktól. Ezt, ezt a világot akarom. Nem azt, ahol 8 évesen megvernek és leköpnek, mert nincs jobb dolguk az embereknek. Ha genjutsu kell ehhez, akkor genjutsu lesz. - Zárnám le mondandómat végérvényesen tisztázva az álláspontomat.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 20:40

- Genjutsuba zárva az ismert világ fogja határolni az emberiséget. Nekem nem célom, hogy egy fejlődésképtelen világban éljek.

Az ajtóhoz sétál.

- Minden jót... Takashi... -kun.

És kimegy az ajtón.

// A Fórumakalandon való részvétel és végigjátszás +35 Chakrát ad a számodra. Maga a kaland tartalmáért és a karakter megszemélyesítéséért +40 Chakrát írok jóvá neked még az eltelt időért pedig +20 Chakrát. Ez Összesen +95 Chakraszint.
Taijutsupontjaid jelentősen megnövekedtek a megpróbáltatások miatt, +25 TJP-t kapsz. MÉG nem végeztünk, de a Villám Játékot lezártam. A következő körben ugrunk egy kis időt (VAGY NEM, ez nem tőlem függ és nem is tőled, hanem valaki mástól, ez másik játékostól...) de a lényeg, hogy átadlak most már nemsokára egy másik mesélőnek. Írok egy összefoglalót és egy tervezetet is ^^
A másik út az lett volna, hogy Orochimaru mellé szegődsz és meg kellett volna találnod Hasegawa Zaukit Kumogakuréban és el kellett volna hoznod hozzá. Ez lehetőség jelentett volna a karakterednek arra, hogy visszakapja a jobb szemét, hogy átokpecsétet szerezzen és hogy elsajátítsa Orochimaru technikáit. Később magas szinten a Hebi Senjutsura is esély nyílt volna, valamint az Edo Tensei no Jutsu megszerzésére.
De ne aggódj. Ezzel az úttal is hasonlóan elérhető pluszok jönnek, de persze ezekre szép játék kell és a komolyabb dolgokra engedély ^^ Azokat viszont könnyebben kaphatod meg ez által a szál által. //

**Ayanokoji Takashi** Vas. Feb. 05 2017, 18:10

// Fél vak Taka háláját fejezi ki a jutalomért. Very Happy

Azért Zaut is szívesen rángattam volna... //

Fejlődésképtelen világ, hm. Mintha ez a világ fejlődne! Csak mi egyének fejlődünk, de a világot nem tudjuk rákényszeríteni. Amint láttam Orochimarut elsétálni az ajtóhoz, éreztem egy csomóponthoz értem az életemben. Két út között választottam, de hogy a helyeset-e azt még magam sem tudtam. Csak azt tudtam, hogy változást kell hoznom. Vajon lehetséges lesz?
- Viszont kívánom.
Szavaim mögött megcsengett valami, tudtam, idővel Orochimaru ellen is kell majd küzdenem. Noha békében váltunk el civilizált emberek módjára, el fog jönni az a nap amikor ez már nem lesz opció. Erre a napra fel kell készülnöm. Erősebbé kell válnom, bizonyítanom kell és akkor, akkor elkezdődhetnek az első lépések. Egy új világ felé, hol nincsen csalódás. Ránéztem kezeimre és ismerős érzés fogott el. Mint amikor Karen ellen kellett küzdenem. Inkább megöltem volna, mintsem hogy a terveim útjába álljon. Sokat változtam azóta, azt hittem, de lám, nem így van. Még mindig egy a célom, ami igazán változott az az, hogy tudom, egyedül nem fog menni. Társakat kell gyűjtenem. Nem hagyatkozhatok, csak magamra és a maszkosra. Megpróbálnék felkelni az ágyból és egy kicsit mozogni, elvégre nem akarok elzsibbadni, se nem elpuhulni ok nélkül. Sérülés ide, vagy oda, az élet megy tovább. A napokban azon kaptam magam, hogy feldolgoztam a halálos élményemet, már nem nyomaszt álmaimban sem. Furcsa érzés is.

Uchiha Madara Vas. Feb. 19 2017, 00:43

A kígyó lassan hagyta el a termet, s hezitálás nélkül csukta be maga mögött az ajtót. A szobában csend támadt. Halálos csend. Talán még bele sem tudtál rendesen gondolni, milyen útra is terelted saját sorsod az elmúlt néhány percben. Csak azt tudtad, hogy választanod kell. Még pedig azonnal. Úgy tűnt, megelégelted a hasznavehetetlen és üres ígéreteket, s saját sorsodat is a kezedbe véve választottad az utat, mely elvezethet célodhoz. Egy jobb jövő eléréséhez. Egy tiszta és békés világ felé.
Talán az emlékek mardosta tested, vagy netalán a hatalomvágy zabolázta meg elmédet, nem tudhattad, csak azt, hogy döntöttél. Bármit is hozzon a sors, mindig is tudni fogod, hogy te döntöttél így. A szavaknak ereje van, te pedig ezzel az erővel felvértezve álltál egy új ösvény kapujában.
- Helyesen döntöttél. - szólalt fel hirtelen egy eddig ismeretlen hang. A kissé magas, mégis oly barátkozó hangnem valahonnan a szoba másik végéből eredeztethető. A falból egy igen különleges, zöldes színű, talán növényhez hasonlító anyag kezdett kinőni. Végül leveleit szétnyitva, egy meglehetősen különös alak kilétét fedte fel előtted. A növénybe burkolt test fele fehér, míg a másik fekete színekben pompázott, mérnöki precizitással kettéválasztva az egész lényét. Legalábbis, amit láthattál. Az idegennek csupán félig volt arca, mely úgy tűnt, mosolyog feléd. A különleges növénytakaró körül éjfekete köpenyt viselt, vörös holdakkal. Nem kétség, az Akatsuki tagja. Az idegen a falból kilógva figyelt téged, majd elismételte.
- Helyesen döntöttél. Úgy tűnik, mégsem ingoványra építette az irántad táplált bizalmának alapjait. A nevem Zetsu. Hogy va... - tenné fel kérdését, mikor egy mély, s sötét hang szól közbe.
- Elég volt. A feladatra koncentráljunk.
- Igaz is. Remélem kipihented magad, mert hosszú út elé nézel. Ő küldött. Madara. Utasításai szerint el kell érned az ország határvidékén túl elterülő Fagy országát. Egy ideig elkísérünk mi is.
- Indulunk! - zárta rövidre a beszélgetést a mély hang, majd a Zetsunak keresztelt alak ugyanúgy, ahogy megérkezett, úgy tűnt el a falban, s szívódott fel, nem hagyva maga után mást, csak a halálos csendet. Hogy ki lehetett ez az idegen alak? Talán nem is fontos, még. Azonban szavait tisztán értetted. Uchiha Madara feladattal látott el téged. Mintha tudta volna előre, melyik utat is választod. Úgy tűnik, az új partnered igen csak kecsegtető személyiség lehet a céljaid eléréséhez. Nincs más dolgod, mint a lehető leggyorsabban összeszedni mindened, ugyanis a feladat részleteit nem osztották meg veled. Amennyiben készen állsz, az ajtót kinyitva egy hosszú, fáklyákkal kivilágított alagútban találod magad. A falakon néhol zárt ajtók fedik el a rejtek többi helyiségét, a te feladatod azonban, hogy a tekervényes alagúton kijuthass a felszínre.
Az egy hetes sötétség, melyben éltél, s a fáklyák nem éppen túlzott erősségű lángjai elegendőek voltak ahhoz, hogy az alagút végén ragyogó Nap sugarai teljes mértékben elvakítsanak téged. Kegyetlen, s elkerülhetetlen vakságod azonban nem tartott sokáig. Fél szemed, ha hunyorogva is, de lassan kinyithattad végre, s elemezhetted a rejtekhelyet.
Egy mélyedésben álltál, s a földből valamiféle gigászi élőlény gerincoszlopából kiálló bordái fedték be tetőként a kijáratot. Ha körbetekintesz, láthattad Zetsut, ahogy a sziklaemelvény tetején áll. Zord külsejét szerencsére a fényben alig kivehető sziluettből is felismernéd. Társad bevár téged, majd némán indul el délnyugati irányba.

A postot ide várnám majd. A körben egyelőre reagáld le, s egészítsd ki saját gondolataiddal a cselekményeket és az új társad. Amennyiben kérdésed lenne már az út elején, a bizarr útitársad, ha legalább csak a fele is, de biztos, válaszolni fog.

A várakozásért +10 Chakrat írok jóvá

**Hyuuga Emiko** Vas. Márc. 05 2017, 22:47

[Kedves leendő mesélőm, akinek személyét még homály fedi]

A lány Byakuganja úgy hasított át a földalatti létesítményen, mintha saját maga sétált volna végig rajta. Szobák sokaságát látta csak, aztán megérkezett valamiféle raktárba. Az feltűnt neki, hogy senki sincs itt rajta kívül, a korábbi vendég távozott. Újból gyanús kezdett neki lenni, hogy túl sokáig aludt. A pecsétek miatt nem tudott mindent felmérni, volt ahová nem látott be a Dojutsuja sem. Még jobban kiszélesítette látókörét, ekkor jutott el megint a laborba, ahol a férfi tevékenykedett. Mintha valamihez előkészült volna, bár Emi erre nem esküdött volna meg. Hirtelen észrevett egy másik helyiséget, ami még a legmerészebb rémálmait is felülmúlta. Mindent beterített a vér, emberi szervek sorakoztak tartósítva, és ennek tetejében láncok, valamint kínzó eszközök lógtak a teremben. A Hyuuga lány szája elé kapta a kezét, hogy elfojtson egy kisebb sikolyt. Az évek sok mindent látott, ám ehhez hasonlót még soha.
*El kellett volna mennem.* Állapította meg magában, aztán hirtelen szédülni kezdett. A nemrég elfogyasztott étel is visszakívánkozott a gyomrából, azonban erre mégsem került sor. Byakuganja kikapcsolt, normál látása szintén elhomályosult.
- Ne... - csak ennyi hagyta el a száját, amikor próbálta kiegyensúlyozni magát, hogy ne zuhanjon a földre. Hirtelen elsötétült minden, innentől semmire sem emlékezett.

Sárga, kígyószerű szemek bámultak rá a sötétségből, aztán egy gúnyos mosollyal találta szembe magát. Légzése nehéz és egyenletlen volt, mintha mázsás köveket pakoltak volna mellkasára. Futni próbált, ám lába nem mozdult, közben az alak közelebb lépett. A kép homályosodni kezdett, ezúttal csupán egy szem bámult rá, az arc többi részét fásli fedte. Kiabálni akart, bele a világba, viszont nem sikerült neki, a hangját elvették. Mozogni sem tudott, egyedül halványlila szempárja járt ide-oda idegességében. Megpróbálta aktiválni a Byakuganját, ezt is kudarc követte. Ott ült a fal mellett, teljesen tehetetlenül, kiszolgáltatva az idegennek. Kezek nyúltak felé, hogy megragadják és elvigyék valahová. Ez a büntetése, amiért unalomból csatlakozott ahhoz a küldetéshez. Állandóan próbálta magát győzködni, hogy csak a körülmények miatt alakultak úgy a dolgok ahogy, de egy ideje már maga sem hitte el ezt.
Annyi még telt tőle, hogy lepillantott a kezére, ami teljesen véres volt. Bevillant a szoba, ahol kínzóeszközök sorakoztak és ott állt a rejtélyes alak. A pillanat tört része alatt fordult meg, de ami ezután tárult a jounin szeme elé, attól még jobban megrémült. Az arcról lehullott a fásli, a kígyószerű szemek megvillantak. Emi saját magát látta, gonoszan vigyorogva, az ibolyaszín szempár helyett sárgával.

Kezdett magához térni, ám még mindig nem tudott mozogni. Bizonyára le volt kötözve, amit jelen állapotban se megcáfolni, se megerősíteni nem tudott. Háta alatt a hideg asztalt érezte, az lehetett, amit korábban látott Dojutsujával. Ezek szerint a labortól külön választott titkos helyiségben tartották fogva. Tudata még tompa, többet nem igazán fogott fel a helyzetéből. Szemeit sem volt képes kinyitni, ezért fülére hagyatkozott. Csörgést és lépéseket hallott, semmi egyebet.
*Tényleg le kellett volna lépnem. Gyakrabban kéne hallgatnom az ösztöneimre.* Annyira már magához tért, hogy gondolatai viszonylag akadálymentesen áramolhattak.
Szemeit résnyire kinyitotta, közben teste továbbra is mozdulatlan maradt, esze ágában sem volt magára vonni a figyelmet. Észrevette, hogy a férfi valamilyen szert kevert ki, most valahogy jobban működtek a kezei, mint korábban. Gyorsan pislogott néhány erőteljesebbet, mert elsőre nem akarta elhinni, amit látott. Az idegen testéből kígyók nőttek ki, azok végezték el helyette a munkát. Eszközökre tekeredtek és közelebb húzták azokat.
*Ennyit a gyors továbbállásról. Ha nem szabadulok ki innen minél gyorsabban, azt hiszem valami szörnyűség fog történni velem. Korábban azt mondta, hogy pénzre nincs szüksége, de mostanában senki nem segít ingyen. Kelleni fog neki valamim és ha a tippem helyes, a szemeimre pályázik. Más ugyanis nincs bennem, ami értékes, kizárólag a Byakugan. Túl szép lett volna, ha alvás és evés után tovább állhatok.* Bár szíve majd' kiugrott a mellkasából és az adrenalin végig száguldott az ereiben, mégis megpróbált olyan nyugodtan lélegezni, ahogy tőle telt. Még mindig a méreg hatását igyekezett kiheverni, mert félig kábán esélye sem volt harcolni. A szemeit pedig nem állt szándékában olyan könnyen odaadni.

//Egy kis magyarázat az "álomhoz". Emi a Fagy országi küldetésen találkozott Kabutoval, ő gyógyította meg. Mivel Orochimaru és Kabuto hasonlóan néznek ki, illetve ez a mostani szituáció némileg emlékeztet arra, a lány agya így dolgozta fel. Valamint Emi PTSD szerű tüneteket produkál, ha szóba kerül, ami a Fagy országában történt, vagy emlékezik rá valahogy.//

Hyuuga Hinata Vas. Ápr. 23 2017, 16:20

// Hyuuga Emi - Szemfényvesztés //

A kiszolgáltatottság érzetétől átjárt lány magatehetetlenül feküdt az hideg fémasztalon. Ébredezve vetette fel kábulattól nehéz pilláit, de a méreg még mindig hatása alatt tartotta. Amiket látott, mély aggodalomba taszították. A tudata már kezdett tisztulni, így a helyzet súlyosságát is felfoghatta. Az alak készülődött valamire, és a testéből kinyúló hüllők sem sejttettek túl jó végkimenetelt számára. Nemsoká egy tárolóedény került elő, amit zöldes folyadékkal töltött fel. Az eddig látottak alapján akár szó lehetne egy szervkereskedőről. Viszont Emi birtokában van egy szervnek, ami becsesebb, mint amelyet egy átlag ember birtokolhat. Ezt pedig a férfi is nagyon jól tudta. Az eszméletlenséget színlelő Hyuuga lányt nem várakoztatta meg soká az idegen. Elégedett mosollyal az arcán fejezte be a szer előállítását, majd halk léptekkel megkörnyékezte a védtelen jounint. A vendéglátó közelhajolt vendége fejéhez, majd a nyakába szuszogott és nyelvét kiöltve végignyalta a lány arcát.

- Mily' lenyűgöző vizuális hatalom! Csodálatos! - beszélt halkan rekedt, sikamlós hangján a szerinte még bódult lánynak. Emi a kígyók által összegyűjtött szerszámok felől csörgést hall, a férfi valószínűleg magához vett egy fémeszközt. A lány hidegséget érez a bőrén, pontosabban a szemöldökcsont és az arccsont mentén. Szemhéját egy hüvelyk és mutatóujjal szétfeszítik, majd benyúlnak alá egy akkor már láthatóan kanalas végű eszközzel. Ha eddig nem is adott volna jelet az ébrenlétéről Emi, mostanra már biztosan felismerheti az alak, hogy felébredt. Mégpedig abból, hogy a szervdonor szeme fényt érve reagál, a látványtól s talán a félelemtől pedig összeszűkül.

- Azt hittem, hogy hatni fog még a méreg. Remélem, jól aludtál. Most megfizetheted a vendéglátást, aztán elengedlek. Hamar túl leszünk rajta, jó kezekben vagy. - neveti el magát, majd a kanalat a Hyuuga klán nagy becsben tartott szempárjának egyike mögé vájja. A fájdalom tompa a méreg utóhatásai miatt, mégis rettenetes. Az eszközt mesteri pontossággal forgatja körbe a szemgolyó körül, majd egy gyors és laza mozdulattal pattintja ki a szemüregből. A vér visszatarthatatlanul fröcsköl, ezzel nyomot hagyva a férfi fáslis kezén és öltözetén. Óvatosan a zöld folyadékkal feltöltött tárolóba ejti a látószervet. A vörös folyadék gyorsan kúszik végig az elveszett kunoichi arcán, a vérzés egyelőre nem csillapodik. A férfi akár egy tudós, kinek kísérletezései során végre beteljesedett a várva várt eredmény, őrült nevetésbe kezd. A bőrpántok, mik Emi kezét és lábát tartják fogva érezhetően lazábbak. A teste már képes a mozgásra. A fájdalom talán kezdi őt teljesen észhez téríteni. Ha nem cselekszik rögvest, akkor akár a másik szeme is bánhatja...

// A megbeszéltek alapján átvettem a kalandodat. Szép kis bemutatkozás a részemről, de visszaolvastam a kalandot és a következetesség elvét tekintve kénytelen voltam így eljárni. Alaposan gondold át a következő posztodat! //

**Hyuuga Emiko** Vas. Május 07 2017, 22:56

[Hinata - Köszi, hogy átvettél!]

Emi már nem tettethette tovább, hogy alszik, amikor a férfi erővel felfeszítette a szemét, halványlila pupillái reagáltak az összes ingerre. Bárcsak ne látott volna semmit! A Hyuuga lány azzal szembesült, hogy valami kanalas eszköz közelít a szeme felé. A méreg még hatott, ám egyre jobban tudott mozogni. Mivel a hideg asztalhoz volt kötözve, alig tudott tenni valamit, a védekezésre pedig semmi esélye nem volt. Megpróbált valamivel visszavágni, csakhogy eddig oly' éles nyelvén ragadt a szó. A vendéglátást nem egészen így gondolta megfizetni.
*El kellett volna mennem, amíg lehetőségem adódott rá. De abban az állapotban még sebezhetőbb voltam, legalább az erőm egy részét visszanyertem.* Izmai megfeszültek, viszont még mindig tehetetlen maradt, kötelékei mit sem engedtek a szorításból.
Érezte, ahogy a kígyó profi mozdulatokkal a szemgödrébe vájta az eszközt. Fájdalom hasított át az egész testén, pedig még a méreg hatása nem múlt el teljesen. Egy hang sem jött ki a száját, sikoltását lenyelte, helyette görcsösen ökölbe szorította kezeit, már-már jobban fájt, mint az előbbi művelet. A másik szeme egyelőre ép maradt, azzal látta, amint az eltávolítottat a férfi egy üvegbe helyezte.
Érezte, ahogy a vér végig csurgott az arcán, vörös csíkot festve a kunoichi fehér bőrére. Ösztönei működésbe léptek, ráadásul a szíjak, amik fogva tartották, mintha lazultak volna az eddigi értelmetlennek tűnő rángatózásától. Bár egyik látószervét elvesztette, a Byakugan mellett más képességekkel is rendelkeznek a Hyuuga klán tagjai. Emi tisztában van vele, ha most nem tesz semmit, akkor örökre elveszítheti szeme világát. Ez a lehetőség még a halálnál is rosszabbnak ígérkezett, ezért mihamarabb tenni szeretett volna valamit.
Azzal is tisztában van, hogy az erős vérzés miatt hamarosan még nagyobb hátrányba kerül. Akár újból elveszítheti az emlékezetét, akkor pedig tényleg nem tud semmit tenni. Chakráját szinte a másodperc töredéke alatt hozza működésbe, így próbál meg szabadulni. A terve az, hogy a Juukenpou Ichigekishin technika segítségével szabadul ki. Ennek ugyan is az a lényege, hogy a tenketsu pontjain keresztül erőteljes chakra löketet küld a külvilág felé, aminek köszönhetően sikerülhet a szabadulás. Főként a csukló és boka tájékára összpontosít, ahol a szíjakat érzi. Talán még egy kicsivel több chakrát is áldoz bele, mint kellene, de szeretne biztosra menni. Legalább haaz egyik kezét vagy lábát elengedné a kötelék, már többet tudna tenni.
Amennyiben sikerül a jutsut végrehajtani és a bőrszíjak engednek, megpróbál lefordulni az asztalról, ahol jelenleg fekszik. Számít rá, hogy esetleg a kígyók megpróbálnak rátekeredni, vagy belé marni. Ez esetben újból Hyuuga adottságához fordul és a testéből kiáramló chakrával igyekszik visszaverni ezeket a támadásokat. Azt már tudja a férfiról, kezeit nehezen használja, vagyis reménykedik benne, hogy limitáltak a technika létrehozásának eszközei.
A következő lépést is eltervezi, vagyis ha olyan helyzetbe kerül, akkor a Gouwan, vagy Tsuten Kyaku segítségével tervez bevinni egy ütést. Esetleg nem konkrétan az idegennek, hanem a helyet próbálja kissé átrendezni.
Természetesen elfordulhat, hogy nincs szerencséje és a szíjak továbbra is fogságban tartják, akkor beveti az elterelő és tárgyaló szöveget.
- Már egy szemmel is többre mész, mint eggyel sem. Engedj el, megszerezted egy Hyuuga szemét!

//Bocsi a késésért és hogy nem lett túl hosszú! Egyébként semmi gond, szerintem más mesélő is így döntött volna a körülményeket és az eddigieket tekintve. Ha kérhetem, egyelőre még ne konkretizáljuk, Emi melyik szeme esett áldozatul.//

Hyuuga Hinata Szomb. Május 27 2017, 14:06

// Hyuuga Emi - Szemfényvesztés //

A sápadt bőrű férfi elégedett kacaja után ismét megragadja műtőeszközét, majd mosolya pillanatok alatt hervad le arcáról. Sárga szemei összeszűkülnek, ahogy Konoha legnagyobb klánjának leszármazottjára tekintenek.

- Milyen kellemetlen. - jegyzi meg a férfi, ahogy szemdonorát szökésen kapja és kiölti hosszú nyelvét, majd végignyalja a száját. Emi sikeresen szétfeszíti chakrájával az őt fogvatartó szíjakat, sejtése pedig beigazolódik. Már elleshette ellenfele egy-két adottságát, így valamivel könnyebben tervezhetett előre. Szemgödre lüktet, a vérzés pedig továbbra sem csillapodik.

Mit sem törődve ezzel szembenéz ellenfelével, aki azonnal a tettek mezejére lép. Nyaka megnyúlik, és iszonyatos sebességgel tart a Hyuuga lány puha bőre felé. Azonban Ő nem esik Byakuganja nélkül sem kétségbe, vérvonala által nyújtott adottságai nem csupán ennyiben merülnek ki. Fejlett chakrahasználatának köszönhetően elüti támadója fejét, ezután nem habozik, karját lendítve egy erős gouwan csapást mér felé. Az idegen kinyújtja karját, amin csavartan kígyók kúsznak fel és Emi karja felé tartanak, amire könnyedén rá is tekerednek. Ez önmagában azonban nem elég ahhoz, hogy megállítsák a lány kezét. A becsapódás így megtörténik és a lendület hátralöki a kígyókat, ezzel együtt pedig a kígyók bűvölőjét is, aki látszólag ettől aligha hökken meg. A kunoichi figyelme azonban nem a védekezésre koncentrált, hanem a támadás bevitelére. Lehet, hogy itt vétett volna?

A következő pillanatban küzdőtársa szájából egy kígyó lövell ki még az esés lendületének közepette, abból pedig egy hegyes végű kard tart szédületes sebességgel a lány válla felé. A vágás egyenes és pontos, még a védekezés következtében előforduló reflexugrással is számolt. Noha nem szúrja át a kard a lányt, egy mély sebet vág a vállán. A vér már nem csak a szeméből, de a vállából is kiserken és erőteljesen szivárog. Ha nem sikerül elmenekülnie valahogyan hamarosan, akkor ismét erőtlenné válhat a vérveszteség miatt...

**Hyuuga Emiko** Szomb. Jún. 10 2017, 22:17

//Elnézést, hogy ilyen lassan írok, de a pakolás, költözés miatt most nem annyira egyszerű az életem.//

*Menekülnöm kell... Gyorsan kijutni innen!* A fájdalom némileg ébren tartotta, amire most nagy szüksége volt, hiszen szerzett egy újabb sebet a vállára. Ez meggyorsította a folyamatot, ami a szemének eltávolításával kezdődött. Bár a Gouwan segítségével el tudta ütni a közeléből a férfit, mégis sikerült bevinnie a vágást a karddal.
Megmaradt szeme gyorsan végigpásztázta a környéket, muszáj volt valami megoldást találnia erre a szorult helyzetre. Viszont legalább annyira visszahozta az eszét, hogy elkezdett kissé komolyabban gondolkodni. Mivel az előbb nem koncentrált a Kígyó támadására, majdnem halálos sebet kapott. Miközben kitért a penge elől, taktikát vált. Emi az ujjai végébe koncentrálja a chakrát, majd aktiválja a Chakra Tsume nevezetű saját jutsuját. Mivel a chakra penge jóval élesebb és a technika lehetővé teszi, hogy megkeményítse, ezért abban reménykedik, hogy jobb védekező, támadó jutsut tud így bevetni. Közben megpróbálja behatárolni az üveg helyzetét, amiben másik szeme van. Nem fűz hozzá sok reményt, hogy meg tudja szerezni, de ha lát egy apró lehetőséget, akkor mindenképpen megragadja. Feltéve, hogy el tudja érni, még mielőtt a férfi lecsapna rá valami újabb technikával. Korábban már felmérte a terepet, nagyjából ismeri a szobák és folyosók elhelyezkedését.
Amennyiben lehetőség adódik rá, hogy megszerezze az üveget, amibe a férfi a másik szemét tette, akkor nem habozik. Csak meg kell ragadnia és máris menekülhet vele. Talán nem a legjobb döntése, amit meghoz, ám szeretné visszakapni a látószervét. Tényleg nem akar feleslegesen kockáztatni, ezért ez a legutolsó lépése.
Viszont, ha a helyzet sokkal rosszabbra fordul és a közelébe sem képes kerülni az üvegnek, akkor inkább menekülőre fogja. A chakra karmok segítségével megpróbálja átvágni a falat. Esetleg újra a Gouwan technikához fordul, aminek segítségével képes nagyon vastag falakat is átütni. Közben folyamatosan figyeli a férfi minden mozdulatát, tisztában van vele, hogy nem fogja csak úgy elengedni. Ha újra a kígyó szájából előbukkanó karddal próbálkozna, akkor a jounin a Chakra Tsume segítségével próbálja megakasztani, esetleg hárítani a vágást. Bár bízik benne, hogy sikerül megtartania a kellő távolságot, mert nem szeretne újból olyan közel kerülni ehhez a szörnyhöz.
Vagyis most a kijutásra és a védekezésre koncentrál. Egyelőre ebből a laborból meneküljön el, ha már kint van a fő folyosón, onnantól kitalál a nyíláshoz, ami be- és kijáratként funkcionál.

Hyuuga Hinata Kedd Jún. 27 2017, 14:51

// Hyuuga Emi - Szemfényvesztés //

Emi rögvest belátja, hogy a szerencse nem az Ő oldalán pártol, amikor a kard a vállába hasít. Nem telik bele sok idő, és támadója mit sem tétovázva lövi ki az újabb kígyót a szájából. A lány nem bocsátkozik bele többé felelőtlen erőpróbába, pláne nem a jelen helyzetében. Taktikát vált és egy védekezésre és támadásra is egyaránt alkalmas módszerrel próbálja növelni a túlélési esélyeit. A chakrakarmok megjelennek kezein, most pedig különösen hasznát is veszi, hiszen a kard blokkolására pont megfelelő technikát választott. Amint a becsapódás esedékes lenne, először megakasztja a kardot, majd egy lökő mozdulattal megváltoztatja a penge ívét. Ezzel nyer egy kis időt magának és magányos szemével a másikért kutakodva rátalál a tárolóedényre. Nincs is olyan messze, alig pár méterre. Látszólag őrizetlenül van hagyva, de ezt abban az esetben talán nem is lehet biztosan kijelenteni, ha egy hüllő tulajdonságaival megáldott ellenféllel állunk szemben. A nyúlékony végtagok hihetetlen gyorsasággal sújtanak le akárhova, ahová a használójuk kívánja.

Azonban minden olyan tisztának látszik, így a Hyuuga lány minden bátorságát összeszedve lódul meg a célpont felé. Minden egyes lépésnél kalapál egyet a szíve, megragadja az üveget, ezután egy hatalmas ütést indítva tör át a labor falán. A férfi sejthetően nem hagyja annyiban, s már emberi mivoltát elvesztve, hüllő alakban kúszik mögötte szélsebesen. A szörnyeteg kezét kinyújtva kilő három kígyót és a kunoichi lábát megragadva rántja végig a padlón maga felé, majd mikor már elég közel húzta magához a kígyók végigkúsznak a lány testén, ezzel ellehetetlenítve számára a mozgást. A férfi nyakát megnyújtja, majd éles fogait a lány bőrébe vájja. A nyaki harapás következtében égő érzés hatalmasodik el Emin, keze pedig reflexszerűen elengedi az üveget a fájdalomtól.

- Milyen kár! Pedig a könnyebb utat is választhattad volna. Ezt megtartom zálogként. Vissza fogsz még jönni, de nem csak emiatt. - kuncog rekedtes, viszolyogtató hangján, ahogy a tárolóedény köré fonja nyúlékony végtagját, majd áldozatát a padlón hagyja. - Várni foglak. - szól utoljára, majd a folyosó sötétjében eltűnik minden magyarázat nélkül. Mindössze megelégedett volna egy harapással? Mérgezett lenne? Akkor nem számítana arra, hogy visszatér még, ha meg akarná őt ölni. Vagy a fájdalom lesz olyan elviselhetetlen, amin Ő tudna segíteni? Egy biztos, Eminek a harapást és a sebeit is el kell látnia valahogyan, ráadásul minél hamarabb.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Júl. 01 2017, 23:22

Amikor úgy tűnik, hogy végre sikerül minden, úgy jönnek össze a dolgok, persze az élet ezt nem hagyja. Ez Emivel sem történt másként. Sikerült megszereznie a szemét tartalmazó üvegcsét és már úton volt a szabadsága felé. Már csak pár lépés választotta el, hogy elhagyja a borzalmas labort, majd a folyosón végigszaladva eltűnjön innen. Persze továbbra is tervben volt, hogy visszaszerzi a felszerelését, anélkül még nagyobb bajba került volna. Szíve hangosan kalapált, hajtotta előre az adrenalin. A méreg még mindig hatott, bár egyre kevésbé tompította a fájdalmat, ami miatt lassultak a reakcióidői. Egy valamit hagyott ki a számításból, csakhogy ez még a korábbinál is nagyobb hibának bizonyult. Elfelejtett hátra pillantani, hogy lássa még mit tervez a hüllőszerű alak. Bár kezeit nem tudta használni, mégis olyan technikákat vonultatott fel, amit a kunoichi még sosem látott. Amikor korábban találkozott egy kígyóhoz hasonló szemű alakkal, betudta valami furcsaságnak.
Lábai alól kicsúszott a talaj, érezte, ahogy a kígyók körbeölelik a testét. Megpróbált a korábbi jutsuval kiszabadulni, de sajnos nem maradt ideje a cselekvésre. Olyan erővel csapódott a földnek, hogy egy pillanatra azt hitte, megint elájul. A hüllők egyre közelebb húzták a férfihoz, viszont a helyzete miatt nem látta, hogy pontosan mi történik körülötte. Az üveget görcsösen szorította, ha már sikerült rátennie a kezét.
*Olyan közel volt...* Gyors gondolat, amely lemondóan visszhangzott elméjében. Mozogni már megint nem tudott, a kígyók egyre erősebben szorították. Néha olyan érzése támadt, hogy így akarja megölni, aztán a másik szemét is kioperálja. Erre a gondolatra bár nem tudott összerázkódni, mégis a gerince mentén végig futott a hideg.
Hirtelen harapást érzett a nyakán, aztán mielőtt még bármit reagálhatott volna, testét elöntötte a fájdalom. Az ordítás már egészen a torkáig kúszott, azonban a jounin lenyomta. Rosszabb volt bármilyen fájdalomnál, amit eddig átélt.
*Felejts el... nem fogok sikítani... vagy üvölteni. Kibírom!* Belső hangjából a szenvedés, de ugyanakkor az eltökéltség csendült. Valóban nem tervezte megadni az örömöt ennek az elmebetegnek.
Egész teste összerándult - már amennyire a testére tekeredett állatok engedték -, és az üveget is elengedte. Persze nem szándékosan, önkéntelen reakció volt a részéről. Aztán még furcsább dolog történt, fogva tartója közölte vele, hogy a lány vissza fog még térni ide. Mondandója után egyszerűen eltűnt, a folyosók sötétje elnyelte. Emi alig tudott magához térni a meglepetéstől.
Egészen összehúzta testét, majd megpróbált felállni. A vérveszteség miatt egyre kevesebb ereje maradt, még az is kérdéses volt számára, hogy ki tud-e jutni a laborból. Ráadásul odakint is elég rossz helyzet várta, a Villámok országában zajló háború. Reménykedett benne, hogy némi szerencse mellé szegődik és észrevétlenül el tud jutni egy csendesebb helyre. Sebeit el kellett lássa, ehhez azonban szüksége volt a felszerelésére. Nagyjából megjegyezte a szobája helyzetét. Amint sikerült lábra állnia, egyenesen megindult arra.
Ha sikerül visszaszereznie a szobában maradt cuccait, akkor azokat felmarkolva indul meg a kijárat felé. A folyosón végigbotorkálva megkeresi a nyílást. Amikor leugrottak, látszott hogy csak shinobi képes innen kijutni, mert magasan van a lejárat. Emi a chakráját összeszedve igyekszik felmászni a falon, egyenesen a szabadság felé. Az a terve, hogy kicsit távolabb látja el magát, mert nem bízik benne, hogy sok időre tűnt el a férfi. Esetleg a végén mégis meggondolja magát és visszahurcolja a laborba, amíg a szobában próbál valamit kezdeni a sérüléseivel. A felszerelésérét azért ejti útba, mert minden pénze, váltás ruhája, eszköze ott maradt. Enélkül pedig még kiszolgáltatottabb lenne.
Amennyiben a kijutás zökkenőmentes, az erdőben megpróbál egy csendesebb helyet keresni. A tekercseiből elővesz pár ruhát, amit kunaijal szabdal szét. A vállára jó lesz szorító kötés, a nyakára pedig csak simán rátekeri a rongyot, legalább az felszívja a vért. A szeme helyével viszont egyelőre nem tud mit kezdeni. Komolyabban egy medikus ninja tudná ellátni, Haruka azonban nagyon messze van innen. Némi agyalás után félre söpri a haját és az egykori ruhadarabot köti arcának arra a részére.

Hyuuga Hinata Szomb. Júl. 08 2017, 15:06

// Hyuuga Emi - Szemfényvesztés //

Emi a kígyó távozása után emlékezetéből előásva a helyet elindul, hogy megszerezze a felszereléseit. Az út ijesztően csendes és nyugodt, zavartalanul eljuthat a szobájáig. Összeszedvén a holmiját óvatosan, de nem utolsó sorban sikeresen kilopózik a föld alatti létesítményből és chakráját lábába irányítva felmászik a föld felszínére. A helyzete átgondolása után egyértelműnek látszik, hogy nincs biztonságban sem odalent, sem a bunker közvetlen környezetében. Mikor már eleget sétál, a sűrű erdő mélyén talál egy nagy fát, aminek a hátát támasztva megpihenhet. El is kezdi a sebeinek ellátását. Jobb híján egy tekercsből előhívott váltóruha szolgál a kötés elkészítésére. A vállára szorító kötést tesz fel, ezután a nyakához nyúl. Furcsán lüktet, és eddig nem is tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Mit tud mit tenni, egyszerűen csak körbetekeri a nyakát a szövettel. Emellett pedig szintén hasít az anyagból egy darabot, amit az arcára köt. Igaz nem sokat segít, de szemkötőnek megteszi.

Most a lánynak egy kicsit van ideje szusszanni és feldolgoznia azt, ami eddig történt vele. Gondolta volna, hogy ez lesz, amikor útnak indult? Kötve hiszem. Gondolataiból zaj csapja fel, méghozzá egészen közelről.

- A manóba! - hallatszik egy vékony kis hang bosszankodása a zörgés után. Nem igazán lehet komolyan venni, mert inkább aranyosan cseng, mintsem dühösen. Emi szeme ha a hangforrás után kutat, pár fával arrébb egy kisfiút pillant meg. A zörgést pedig nem más okozta, mint pár darab fa. Valószínűleg kiejthette a kezéből és most azon munkálkodik, hogy összeszedje őket. Aligha lehet veszéllyel a kunoichire, hiszen még csak képzésben sem részesülhetett, olyan fiatal. Ha ez a kisfiú pedig egyedül kószál errefelé, akkor a közelben kell lennie egy falunak. Kizárt dolog, hogy egyedül elengedték volna ide, ha nem így lenne. Felfoghatatlan, hogy eddig hogy nem érték el a háború borzalmai. Mihelyst felszedte a fadarabokat megfordul,s tekintete Emire téved. Pislog párat nagy zöld szemeivel és egy kis megfontolás után közelebb sétál hozzá, de megijed és megtorpan.
- Cs-csókolom! Jól tetszik lenni? - szól oda félénken, távolságát tartva. Biztosan a véres szövetdarabok árulkodhattak arról, hogy nincs túl jó állapotban.

**Hyuuga Emiko** Csüt. Júl. 20 2017, 23:35

A legfurcsább talán a nyakán lévő harapás volt, lüktetett, de nem olyan fájdalmat érzett, mint a másik két sérülése esetében. Egyelőre többet nem tehetett azért, hogy ellássa magát, így kellett átvészelnie a kritikus időszakot. Néhány perces nyugalmából újabb zaj verte fel Emit. Bár sebesülései miatt kicsit tompultak érzékei, azért elég gyorsan reagált. Fegyver éppen nem esett a keze ügyébe, chakráját azonban aktiválta, hogy ha kell, védekezzen vagy támadjon.
A hang azonban teljesen meglepte. Férfi vagy női hang helyett, ami arra szólítja fel, hogy adja meg magát, csupán egy gyermek bosszankodása ütötte meg a fülét. Kicsit megnyugodott, mert a kisfiú nem jelentett rá veszélyt. Viszont ez azt jelentette, hogy a közelben van egy falu. Egyedül csak nem engednek messzire elkószálni egy gyermeket. Miközben igyekezett elkerülni a Villám országának ninjáit, elhaladt egy kisebb település mellett. Már fogalma sem volt, hogy merre haladt, milyen irányba távolodott el onnan. Talán oda valósi a fiú.
Ahogy a jounin jobban megnézte, rájött a zörgés forrására. A fadarabok, amiket cipelt, szétszóródva hevertek a földön. Ezeket igyekezett összeszedni a fiú. A barna hajú lány arcán apró, fáradt mosoly jelent meg a látványtól. Az őrült kavalkád közepette, amibe belecsöppent, el is felejtette milyen üdítő tud lenni a hétköznapi cselekvés. A Hyuuga csendben, mozdulatlanul figyelte a gyermeket, ahogy megpróbálta újból felszedni a fadarabokat.
Már indult volna tovább, ám amikor megfordult, tekintete megakadt a kunoichin. Egyből közelebb lépett, ám a látványtól megijedt. Na nem mintha Emi hibáztatta volna ezért. Véresen, bekötött szemmel ült egy fa tövében, bármire gondolhatott a gyermek. Mégis a kérdése meglepetésként érte a shinobit.
*Heh... valakit még érdekel, mi van velem.* Jegyezte meg magának kissé szárazon.
- Hosszú és rossz napom volt - bukott ki belőle végül, teljesen őszintén. - Nemsokára jól leszek - tette még hozzá. Pont egy fiatal fiút akart a legkevésbé bevonni a saját kis háborújába, amit nagyon úgy tűnt, hogy a világ ellen vív.
*Ha jelez a falujának, újfent tovább kell állnom. Pedig azt hittem, több időm lesz a pihenésre.* Belső hangja pörgött tovább, apró megjegyzést téve a helyzetre. *Viszont ez nem túl biztonságos környék, ki tudja az az alak mikor dönt úgy, hogy mégis utánam jön.*
- Jobb lesz, ha rögtön hazamész. Sokféle veszély leselkedhet rád, a jelenlegi állapotomban pedig nem igazán tudok segíteni.
Kezével hessegető mozdulatokat tett, ezzel erősítve meg mondandóját. Valóban az igazat mondta, saját magát még csak-csak megvédené, elkerülné valahogy a veszélyt, viszont egy gyerekre jelenleg nem tud vigyázni.

Hatake Kakashi Pént. Okt. 13 2017, 23:24

- Óó, tényleg jobb lenne, de... - Tart egy kis szünetet a fiú, majd körbenéz valamit keresve, de nem találja. - De engem nem úgy neveltek ám! Tessék velem jönni, ismerek egy angyalt a faluba, aki tud magán segíteni!
A kisfiú nem tágít és mit sem törődve a fadarabokkal segít fel téged - révén szusszanásod közben kissé lehuppantál a földre - és fogja meg kezeid. Az általa említett angyal elég tág fogalmat rejthet, hisz mégis csak egy kisgyerek szájából került napvilágra. Lehet egy chakrahasználóról van szó és a falusiak nem ismerik ennek az erő eredetét, így hát misztifikálják azt, elvégre ez átlag ember természet. Mérlegelve nem tűnt rossznak egy olyan kéz, ami segítene a sérüléseiden, még ha a szemed nem is tudja visszaadni. Miközben a kisfiú vezet téged a bozótos ösvényeken bizonyára elgondolkozol milyen hátrányokkal járhat fél világodnak hiánya. Persze, fizikai szempontból ez vitathatatlan válaszokkal jár, de mi lesz a dojutsuddal így? Elvégre a dojutsuk párban a legerősebbek. Mindegy is, talán jobb egy kevésbé zűrösebb napra hagyni ennek a gondolatmenetnek a levezetését.
Tíz perc gyorsabb tempójú séta (a fiúnak kocogás volt) után elérkeztél egy apró falu középpontjába, ahol mindenki sürgött forgott. A kisfiú elszántan vezetett egy kővel kirakott gőzölgő pont felé, amit fájdalmaid miatt nehezen vettél ki, ám még így is jól érezted, hogy a gőzlepel mögött egy erős chakrájú ember rejtőzök.
- Várjon itt, néni!
Ezzel el is szaladt a kis srác magadra hagyva téged. A gőz csalogató léghullámai pihenésre sarkalltak téged, már-már lehunyni készülted egyetlen szemedet, mire egy formás alak jelent meg a természetes függöny mögül.
- Nocsak-nocsak, most henge nélkül? - Éppen fürdését megszakító csábos nő, szőke hajjal és sötétlila íriszekkel. Felismerted és ő is téged.

// Elnézést a késésért feltartott +5 Ch. Ide kérném a következő posztot: http://narutohun.niceboard.org/t3556-felreeso-falu //

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Okt. 24 2020, 13:49

// Ebisu-sama. //

Az előzmény poszt:

Poszt:

----------------------------------------------------------------------------------------

- ... Sharingan? - Hangom visszhangzani kezd elmémben, mire én egyre jobban csak dülledek az előttem kitárulkozó képre. A tükör nem hazudik, tudom. Ám, amit látok nehezen hihető. Az egész látvány fokozatosan magába szív, pislogni esélyem sincs. Érzem ahogy a talaj kicsúszik a lábam alól és egy külső erő térdre rogyaszt, majd egyenesen a szoba padlójára. A világom hirtelen sötétül, mire felfognám mi történik velem teljesen máshol járok.

- Shimura! - A hang lágy, de mégis határozott. A hangszín alapján tulajdonosa bizonyára egy nő. Körbetekintek a hullámzó sötétségben, de csak fényfoszlányokat látok el-elillanni, mintha csak menekülne előlem minden. Kivéve a hangot. A hang egyre közelebbinek tűnik, ám iránya meghatározhatatlan.
- Ki vagy?! - Tör ki belőlem a kérdés. Eleget barangoltam elmémben, hogy tudjam, választ sose fogok kapni.
- Jelenleg az egyetlen igazi társad, Shimura. - Amint reakciót kaptam, reflexszerűen megrezzentem. Egy pillanatra megfordult fejemben, hogy a fáradtság és sérülések egyvelege játszat velem különböző tréfákat, de... De valami legbelül tudatta velem, hogy a szándék, amivel ide kerültem hasznos.
- Miért hívsz Shimuranak? Nem az a nevem. -A hallgatás olyan, mintha évekig kitartana... Válasz nem érkezik, én pedig inkább sóhajtozva leülök a semmi közepén. Hosszú percek utáni levegő kifújásával jövök rá, hogy mekkora béke rejlik a tudatalattimban való barangolásban. Szinte már mosolyt csal az arcomra. Csalna...
Ám egy óriási vörös fény közeledik felém, mi megbéklyózza végtagjaim és egy sötét tenger aljára taszítva terel másik tájra.
A táj min vagyok meglepően zöld, természetes, szabad. A madarak csicseregnek, a vérnek nyoma sincs. Tudatlanul útnak indulok, a környezetet csodálva, figyelve, hátha valamit ki tudok hozni mindebből. Rövidesen egy úthoz érkezek, mi egy dombra. Jobb ötlet híján elkezdek felfele vándorolni. Az út könnyed, ám ahogy haladok fölfele, egyre hidegebb van, a növényzet egyre szárazabb, kihaltabb.
A domb tetejére fölérve egy kis szentélyre leszek figyelmes, mely meglepően csalogató aurával rendelkezik. Furcsa. Sose voltam vallásos. Amint beérnék az ajtó magát nyitja, egy különleges képet lefestve elém. Egy nő kezet fog egy páncélos, ám kedélyes mosolyú férfival. Ismerős helyzet, magam sem tudom miért.
A kézfogás látványa egyre baljósabb érzetet kelt bennem, mire a férfi elfordul s fegyverek zaja zengi be az egész tájat, bebizonyítva érzésem alapjait. Fegyver sehol, ám a nő arca félelemmel teli lesz a hang hallatán. Reflexszerűen nyújtom a segítő kezem, meglepő hirtelenséggel.
A nő irányomba fordulván próbálná viszonozni a gesztust, mire egy vörös szempárral rendelkező férfi nem jelenik meg mögötte és át nem szúrja testét egy katanaval.
- S-Shimura! - Könnyei abnormális irányba zuhannak. Felém?
- K... - A szavak kitörni látszanak torkomból, ám nem általam vezérelve. - KIYOKO!

Elkezdek az ég felé repülni, mint egy rongybaba, majd iszonyatos fájdalom árán kinyitom fizikai szemeim. Padló. Összeestem? Lelkem belseje is fájni kezd, csak hogy ne érezze magát egyedül a fizikai szenvedésem. Összezavarodottan, arcom markomba temetve próbálnék meg feltápászkodni. Az Uchihak...

// Szerk: A fórumkalandos jutalmaimmal ide is fordulnék, hátha rábólinthatsz (idk to be honest).
A kért jutsu:

6. Látás Kapuja // Keimon

A kapu kinyitásával a ninja testi és szellemi energiái nem képesek tovább a testében maradni, felszabadulva körülveszik a használót és szélvihar módjára kavarják fel körülötte a levegőt, ami egy közepes erősségű szél technikának megfelelő sebzést okoz annak, akit érinti, továbbá az ütéseinek akkora ereje van, hogy csupán csak az ütés által keltett légáramlattal képes lehet méterekről is súlyosan megsebesíteni valakit. A technika használatakor a használó izmai egészen biztos, hogy nagy mértékben elszakadnak és sérülnek, csontjai pedig elrepedhetnek.

Játéktechnikailag: További +250 Pont (Összesen 800) a hatás idejéig az Erő, Gyorsaság, Állóképesség, Ügyesség/Reflex értékre!

Besorolás: A
Chakraszint: 700
Taijutsu Pont: +40

Szükséges Taijutsu pont: 150

Ezzel a 180 tjp jutalmamból 180+40=220 lesz, amit ezek szerint szeretnék elosztani:

Gyorsaság: 685+115= 800 (S)

Ügyesség/Reflex: 400+100= 500 (A)

Pusztakezes harc: 361+5= 366 (B)

Köszönöm! //

Ebisu Hétf. Nov. 02 2020, 12:43

// Ayanakoji Takashi - Szemet szemért//

Üresség. Ürességben voltál. Mi a különbség az üresség és a sötétség között? Nem sok, mégis számottevő. Mindkettő fekete - vagy vélhetőleg sötét színű, elnyelve mindent fényt és színt, amihez csak hozzá ér. Mindkettő eltünteti a környezeted, egy egységes masszává olvasztja össze a dolgokat. Akkor miért a különbség? Egyszerű. Ha sötétségben vagy, a szemed lassan hozzászokik és képes vagy alakokat kivenni, megnyugtatást nyersz...ám ha az ürességbe mersz túl sokáig nézni, az előb-utóbb... visszanéz rád.

Alakokat láttál álmodban, emlékképeket - vagy jövő képeket?- véltél felfedezni, mintha film módjára forogtak volna csak a képek. Aztán zuhanni kezdtél, bele az ürességbe, a semmibe és végül egy nagy csattanás ébresztett fel, ahogy arcod nekivágódik a hideg, kicsit nedvesnek tűnő kőlapoknak. Fájdalmadba felszisszentél és felnyögtél, ahogy megpróbáltad a saját súlyodat kiemelni, de az egyszerűen nem sikerült.

-Kérem az Úrfit, hogy ne erőltessem meg magát.- hallasz egy kimért, nőies hangot.

Váratlanul lágy, de határozottan erős női ujjak fonják körbe a válladat és a hónod alatti részt, majd felsegítenek újra az ágyra. Talán egy kicsit kellemetlen számodra, de érzed a meleg nedvességet benne, vélhetőleg eléggé izzadhattál benne, ám most nincs itt az ideje a kényelemnek. Pihenned kell, gyógyulni és új erőre kapni...Apropó erő.

Remegő kezeiddel ahhoz a szemedhez nyúlsz, de amint bőröd érintkezik a szemhéjadon elhelyezett kötéssel, éles fájdalom nyilal bele, tested pedig ívben megfeszül.

Zihálva esel vissza a tested melegétől gőzölgő ágyadba és megpróbálod felfedezni a környezetet.

Egy szimpla, földalatti szoba, láttál már ezer ilyet, amikor még itt voltál - s innen tudod is már, hogy hol lehetsz. A falakról néhol lepergett mára csempe és a föld kezdett beesni rajta, viszont a talajon nem látsz földdarabokat. Vélhetőleg valaki végzi a munkáját...

Szembe az ágyaddal egy asztal leledzik, mellette egy sima szék, amiben egy hölgy ül kihúzott háttal és semmitmondó tekintettel.

Egy Földalatti Labor - Page 2 Roberta-maid-Black-Lagoon

-Kérem az Úrfit, hogy pihenjen még.- kezd bele. -A szemműtétben lehetnek komplikációk és nem szeretnénk, ha az új szerve kilökődne magából.- rakja keresztbe a lábát, megpillanatva pár falatnyi részt a hófehér combjából.

Egy ideig még elemzed a helyzeted, próbálod felmérni, mennyire működnek a testi reflexek és bár kegyetlenül tompának érzed magad, illetve valószínűsíthetően lázad van, mindened éppnek tűnik.

-Madara-sama további parancsára nem hagyhatja el a szobát, ezt kérem fogadja el. Jó magam Ayano vagyok, az Ön ápolója. Ha bármi kérés, kérdése van, kérem tegye fel és megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni.- mondja ezeket továbbra is semmitmondó hangon, mintha csak egy robottal beszélnél.

//A Jutsu-val járok még egy kört, de szerintem rendben lesz, viszont csak utána tudod majd az erre kijelölt topicba jelezve feliratni a plusz TJP pontokat az adott képességeidhez! //

**Ayanokoji Takashi** Vas. Nov. 08 2020, 00:41

Az erőtlenségem közepette idegen kezeket tapasztaltam a testem körül. Egy nő? Naomi? Kellemes emlékeim feltörésének ellenére reflexeim nem nyugodtak le ennyi harc után, kapásból egy könyököt akarnék indítani az éppen megszólaló alak irányába, ámbár fizikai állapotomnak köszönhetően el se indul a parancs a végtagomba. Ezután természetesen felismerem helyzetem és az ismeretlen lány szándékát, így inkább sorsom és tehetetlenségem elviselve belezuhanok ágyamba, izzadva, zuhanyért sóvárogva.
A szemhéjamon elhelyezett kötésemhez nyúltam, ám a testem ismét közbeszólt, így inkább nem erőltettem. Mennyi minden történt pár nap alatt. Körbetekintve egyből felismertem a szobámat, szinte már csak Madara hiányzott velem szemben ülve, a szokásosan szúrós tekintetével (már amennyi szokott látszani).
Apropó szúrós tekintet. A tőlem nem messze elhelyezkedő nő külleme ápoló vagy orvosi vonásokkal, plusz egy irigylésre méltó póker arccal büszkélkedhet. Ridegnek tűnik. Sebész volna?
- Úrfi... Nem vagyok semmi e fajta. - Lihegném ki magamból, képességeimhez mérten.
A tompa érzéseim és egy furcsa belső feszítés ellenére nem mondhatom, hogy iszonyatosan rossz állapotba lennék. Utoljára amikor ezeket a falakat néztem félig megvakultam, majdnem ketté lettem vágva, plusz le is állt a szívem, amit egy villám indított be újra. A mostani helyzet egyenes fejlődés.
Egy kényelmetlen érzés is körüljár engem, ám nem tudom teljesen hova tenni. Nem a nő miatt az biztos... Valami más. Valami távoli. Amint bemutatkozik kissé felhúzom a szemöldököm. Ayano. Hm. Ha róla is kiderül, hogy rokonok vagyunk lehet inkább ki se kelek ebből a szétizzadt ágyból. Természetesen figyelnék szavaira, de a szemműtét nyilván nem teljesen új információ. A tükör elég sok mindent elárult már a nő előtt.
A hófehér ápoló kimért kisugárzásának különösebb jelentőséget nem szentelnék, sokkalta inkább a helyzetet kihasználva feltennék minden kérdést ami csak hirtelen eszembe juthatna.
- Minek kell nekem ápoló? Utoljára amikor idekerültem rosszabb passzba voltam és ápoló nélkül is talpra álltam. - Kérdezném szárazon. - Nem említette Madara, hogy miért nem hagyhatom el a szobát? - Ezután körbenéznék legjobb tudásom szerint. - Orochimaru is itt van valahol? Merre van Madara? - Kérdésem között szüneteket tartanék, a hadarás sose volt főtulajdonságom. - Az a szőke shinobi, Naruto, hol van fogva tartva? Lett rajtam végrehajtva más műtét is? Ez a szem... Ez a sharingan. Kié volt? - Végezetül rápillantanék megviselt testemre, majd a nőre.
- Kérés. Jól esne egy zuhany. - Hangom mintha nem sajátom lenne. Nem véletlen, hisz a harc óta nehezen találom magam minden múló pillanatban. Kiyoko? Shimura? Mégis kik ezek?

Ebisu Csüt. Nov. 12 2020, 11:19

//Ayanokoji Takashi - Szemet szemért//

Kérdéseid voltak jószerivel, de bárhogy is kapálóztál, bárhogy is vártad a választ, az előtted keresztbe tett lábakkal ülő hölgy továbbra is csak semmitmondó tekintettel figyelt téged. Talán már azt hitted, hogy nem fog válaszolni, de egyik keze mozgásba lendült...és megigazította a szemüvegét.

-Ohjaj, az Úrfinak sok kérdése van...- sóhajt egyet fáradtan.

A hölgy feláll és egy vélhetőleg rejtett, hátsó zsebből elővesz egy kis aranyszínű pecsétet, melyet az asztalra kiterít. Apró kezeit ráhelyezi, majd egy pukkanás kíséretében egy arany lavor és pár törülköző jelenik meg a fadeszkán.

-Ha zavarba hozza az Úrfit, akkor kérem ne nézzen ide.- szól semmitmondó hangon.

Az ápoló lassú kézpecsétekbe kezd, mintha minden ideje meglenne a világon. Talán egy 6-7 ismert kézpecsétet használt, majd a végén volt kettő olyan forma, amiket még életedben nem láttál. Az arca egy picit elkezdett felfújódni, majd résnyire kinyitva forró víz kezdett el folyni a szájából, egyenest az aranyló tálba. Ott a forró víz gőzölögve összegyűlt és szépen lassan téged is megcsapott egy meleg pár. Díszes, fekete ruhájának ingujját feltűrte, majd az egyik fehér kendőt elkezdte belenyomkodni a forró vízbe, jól kinyomkodta s végül elindult feléd.

Ha zavarba hozz - ha nem, Ayano egy határozott mozdulattal leszedi rólad a takarót és az ágy végébe összehajtja. Mint láthatod férfi alkatodra egy egyszínű zöldes háling és nadrág dukált, ami már a sok fekvéstől eléggé meg volt gyűrve. Mire észbekaptál, a fölsődet már le is húzta a fejeden keresztül, ami pár pillanatra iszonyatosan sajogni kezdett. Talán csak képzelődtél, de mintha meglátva izmos mellkasodat nyelve hegyét kidugva megnyalta szája szélét.

A kendőt mégegyszer kicsit kifacsarta - pár csepp a kemény talajra cseppent -, majd elkezdi felső testedet megmosdani.

-Kezdjünk hát bele...- szólalt meg váratlanul.- Az első és utolsó kérdései igazából megegyeznek. Valószínűleg már észrevette, hogy az Uchiha-k különleges Dojutsu-jával lett felvértezve, a Sharingan-nal. A beültetéshez egy nagyon bonyolult műtétet kell végrehajtani azokon, akikben nem csőrgedezik a klán vére. Ezen felül a Sharingan több szintre osztható - skálája pedig az íriszben található pöttyök mondják meg. Általában az egyes szinttel kezdünk, hogy az alany hamarabb megszokja az idegen testet, de Madara-sama másképp döntött...- majd itt hirtelen megáll és tekintetével téged pásztáz.- ...az Úrfi esetében rögtön a legmagasabb, a hármas szinttel kezdte...- teszi, hozzá, majd folytatja a tisztogatást.- Túlságosan veszélyes ez a módszer egyébként. Természetesen ezzel megeggyezően nőnek a problémák és a komplikációk a műtét során és után, mely során könnyen elsorvadhat akár az agya is...teste átalakul egy túlvilági szörnnyé és megszűnik lelkének mivolta, miközben a pokol bugyraiban fog elkárhozni...- s itt egy fapofával rádpillant, kinyújtva aprányira nyelvét.- Vicc volt a vége. Kérem, ne vegye komolyan.- teszi hozzá s elkezdi mosni az arcodat.

Egy-egy pillanatra mindig a Sharingano-s szemedbe néz, mintha próbálna valamit kiszűrni, de mindig visszatér emberi hámod tisztítására.

Miután végzet ugyan olyan gyorsasággal mint ahogy leszedte rólad a fölsőt, úgy a nadrágodtól is megszabadul. Bármi nemű ellenkezés - már ha teszel - hiábavaló.

-Madara-sama pedig jelenleg nem tartózkodik itt, illetve azt sem tudom megmondani, merre jár. A szőke hajú Shinobi-ról pedig...- itt elgondolkozik.- ...nem hallottam ilyet, hogy itt lenne.- vesz egy mély levegőt, majd folytatja a válasz adást.- Nem tudok más műtéti eljárásról az Ön esetében, illetve a Sharingan eredetéről sem tudok semmit.- fejezi be a lábaid tisztítását.

Ezt követően odasétál a lavorhoz, az eddig használt törülközőt annak szélére helyezi és egy másik, frisset helyez be a vízbe majd csavarja ki. Kimért léptekkel újra az ágyad felé sétál és megáll előtte.

-Kérem az Úrfit, hogy forduljon a hasára.- mondja.

**Ayanokoji Takashi** Vas. Nov. 15 2020, 15:37

Az előttem kitárulkozó kép erősen sugallja hogy Madara szövetségese képzett ápoló, így minimális nyugalom érzése keletkezett bennem. Utoljára mikor össze próbáltak rakni... Hát, az nem volt éppen egy kényelmes szituáció. Az előző eset a feltehetőleg rokonom, Naomi keze alatt született. Történt is ugye az, hogy anyaszült meztelenül lettem ellátva, hisz testem minden centimétere valamilyen sérülés áldozata lett.
A fájdalmaim ellenére gyorsan el lett távolítva a felső ruházatom. Legszívesebben felszisszennék, de mire ez bekövetkezne már túl is vagyok a dolgon. Egy pillanatra elkaptam a semmitmondó arccal rendelkező nő röpke érzelem megnyilvánulását. Nyelve részletét megpillantva egy gondolat suhant át elmémen. Ajaj.
A női érintés - törölközőn keresztül is - egy pillanatra megfagyaszt, izmaim megfeszülnek, és az érzés furcsa emlékeket kezd kelteni bennem. Természetesen közbe válaszokat kapok kérdéseimre, noha nem mindegyik teljesen használható. Minden bizonnyal igazat mond. Nem érzem azt, hogy érdekében állna mást állítani. A mondandójának vége felé egy sötétebb tónust vesznek szavai, melyre felcsillannak szemeim. Ez... Opció?
Na persze utána elárulja, hogy csak szimpla tréfa az egész, melynek hatására egyből eltűnik lélektükreimből a csillogás. A pokol bugyraiban elkárhozni. Hm. Az események után ez az egész nem is hangzik rosszul, de szerencsére nem most kell ilyennek bekövetkeznie. Lelki állapotomnak hála minden bizonnyal egyből oda kívánnám magamat. Meg kell erősödnöm lelkileg, tudom jól. Újból össze kell kaparnom magam. Rápillantanék jobb karomra, mely majdnem megsebezte Narutot. A testem jó kezekbe lesz. De... Hogyan fogom újjá építeni magam?
A nő pillantásai szemüvegén keresztül is jól kivehetőek. Ahogy mossa arcomat új szemem tájékát vizsgálja, mintha csak valamire várna. Tudat alatt tudom jól, hogyha huzamosabb ideig nézne a szemembe, akkor azonnal zavarba jönnék. Eh. Nem vagyok hozzászokva a női közelséghez, kivéve persze ha harcolni kell.
Ezután persze bekövetkezik az, amit csak sejteni mertem. Alsó ruházatomtól is megfoszt, mire én odakapok, mindhiába. Már megint?
- Hát persze... Csak nyugodtan. - Motyognám magam elé.
Lehet inkább bűzölögnöm kellett volna még pár napot, míg nem tudok lezuhanyozni magamtól. Még pár üres, ám őszinte választ kapok, majd a nő kérését tehetetlenségem közepette természetesen teljesítem. Testem semmilyen felületét nem próbálom meg eltakarni, ahhoz túl gyenge vagyok... Meg talán már felesleges is.
A sharingan legnagyobb szintje... Vajon milyen erő lakozhat benne?
Miközben hasalva "élvezem" ahogy tisztulok, egy kérdés elhagyná számat.
- Ayano. Szerinted meddig leszek még ágyhoz láncolva? - Hangom kissé reményteli, hátha csak pár nap lesz a válasz.

Ebisu Hétf. Nov. 30 2020, 10:56

//Ayanokoji Takashi - Szemet szemért

A nő határozott, mégis gyengéd kezekkel segít átfordítani a hasadra, mely némi kellemetlen nyomással jár a mellkasod környékén. Vélhetőleg a Naruto nevezetű Jinchuuriki spirális Chakra-gömb technikájának az utóhatása, bár a jelenl körülmények között a szőke hajú srác nem csak ott tett mély benyomást. Elmédben talán még itt-ott mozogtak a szavai, ahogy a lelkedre próbált hagyni s bármennyire is elhatároztad magad, szellemed kitartása igen gyenge talpakon áll, akárcsak egy nádból készült híd.

Mire észbe kaptál, Ayano már az alfeled felé haladva folytatta mosdásodat már megszokott, semmitmondó tekintetével. Elgondolkoztál egy pillanatra, hogy vajon Madara a szemrevaló hölgyet csak ápolási és gondozási okokból tartja magánál, vagy vannak ezek mellett más érdekess képességei.

Kérdésed során megáll egy pillanatra a tisztításban és némán, mozdulatlanul figyel téged. Apró körmét érzed a hátadon, ahogy a gerinced és lapockád mentét elkezdi simogatni, már-már kellemesen csiklandozóan.

-Na de Úrfi...- kezd bele egy tőle nem megszokott, pajkosabb hangján.- Csak nem siet valahová?- érdeklődik.

A kérdés jogos: végülis hová kellne most sietned? Mik egyáltalán a céljaid? Madara megadta neked a lehetőséget, hogy bizonyíts. Bár ezt ő vélhetőleg nem tudja, de közel álltál a teljes "bukáshoz", mégis itt vagy s egy olyan szemmel, aminek ha a mestere leszel, akár a világot is magadévá teheted.

Újfent a gondolataid között suhanva észreveszed, hogy a leányzó alig mérhető súlya megszűnik a hátadon és az ágy mellett megáll. Kézpecsétekbe kezd, mire a rajta elkenődött, átlátszó zselé elkezd zöldesen világítani, néhol még apró világító pontok is elkezdtek a levegő repülni, csak hogy pár másodpercre rá eltűnjenek az éterbe.

-Mit gondol az Úrfi, vajon tényleg készen áll a nagy világra?- kérdezi ezúttal ugyan úgy fapofával.

**Ayanokoji Takashi** Kedd Dec. 01 2020, 16:59

A nő érintésének és hangjának kombinációja más érzetet hagyott maga után. Na persze hasamra fordulva szerencsére a párna legmélyebb részeiben tudhattam meglepődő arckifejezésem. Kissé váratlan. Tagadhatatlan, hogy az ápoló körül van egy érdekes misztikum, ami akarva-akaratlanul is pedzegeti a fantáziám, ami friss levegőként hat az elmúlt időszak vért és verejtéket kívánó eseményei után. Utoljára szülőfalum Naomija keltette fel az érdeklődésem igazán, mi már fakó emlék, magam sem tudom mikor tájt történt.
Kérdései persze lassan eljutnak elmémhez és egy reflex hümmögést kiváltva a gondolataim síkjára terelnek. Azt hiszem nem, nem sietek sehova. Eleget voltam mozgásba mostanában... Bár, hogy őszinte legyek legszívesebben elkezdenék rohanni addig, míg már nem bírják tovább a lábaim, akármennyire is nem vinne előrébb a saját kérdéseim megválaszolásában.
- Nem. Nem sietek sehová. - Válaszolnám kissé legyőzött hangnemben.
Miután leszáll rólam a pehelysúlyú nő újabb kérdés elé állít, mire magamat meglepő módon reagálnék.
Megpróbálnék a lehető legkevésbé fájdalmasan visszafordulni, majd teljes egészében felállva kitárulkozni a hölgy szemei előtt. Pár másodperc csöndet hagynék a tekinteteink találkozásának, majd a szemkontaktust tartva válaszolnék.
- Csak egyféleképpen tudjuk kideríteni.
Határozott. Nem rossz. Na persze ezután kissé megrepedezne vasakaratom és ruháimért nyúlnék, hogy ha opció, akkor ne úgy menjek levegőzni ahogy a világra jöttem. Ha ezt sikeresen végre tudom hajtani külső segítséggel, vagy anélkül, akkor még egy mondatot intézek a jelenlegi egyetlen beszélőpartneremnek.
- Meg persze egy kis friss levegő sose árt a pácienseknek, nem igaz?
A mostani reményem az, hogy nem ismét a föld alatt kell napjaimat tölteni, sebeimet nyalogatva, mint egy sérült farkas. Bár, ha mégis szükséges, nem ellenkezem, inkább alkut kötök. Társaságra, vagy edzésre van szükségem, érzem. Ha túl sok időt hagyok magamnak a gondolkozásra ismét a felszínre fog törni a kételyeim masszív garmadája.

Ebisu Szer. Dec. 16 2020, 12:27

// Ayanokoji Takashi - Szemet szemért //

A szemüveges leányzó tested lecsutakolását követően az asztalhoz lépet, megtörölte ő is a kezét és közben fél szemét rajtad tartva figyelte mondandódat. Igényesen és kimért mozdulatokkal pakolta el végül a tisztálkodó szereket, ám arra még ő sem számított, hogy egymagad felállsz ágyadból... peckesen.

Szemüvege dermedten csillogott egyet cselekedeten és talán éppenhogy megpillantottad szája szélén nyelvének hegyét, ahogy ízletesen nyalint egyet vele. Egyik kezét a szájához emeli és egy apró mosoly alakul ki az amúgyis semmitmondó arcán.

-Ara-ara...- kezd bele.- ...Nem tudtam, hogy egy perverz degeneráltal lesz dolgom. - majd apró mosolyát megtartva hagyja, hogy felöltözz.

Nem tudod eldönteni, hogy a némi szégyenérzet vagy még a tested zsibbasztó bizsergése miatt érződik kellemetlennek a helyzet - vagy mindkettő -, de komótosan felöltözöl az ágyad szélén elhelyezett ruhák közül. Egyedül csak egy fekete nadrág, egy fekete pulóver és egy fekete cipő állt rendelkezésre, így hát felhúztad magadra őket. A cseléd egy pillanatra sem vette le rólad a szeméd és valamiért továbbra is ott ült az arcán az az alig látható pajkos mosoly.

Ayano megvárta, míg az ajtóhoz lép, majd kinyitva előtted együtt léptetek át rajta. Talán vártál valami újat a szoba túlsó oldalán, egy más világot, de csalódnod kellett... Ugyan azok a földből és kőlapokból készült falak fogadtak, mint mikot utoljára itt voltál. A plafonról az ismert lámpások égtek, melyek itt-ott kihagytak. Az egyeten különbség leginkább az volt, hogy most már zajokat is hallottál: mozgolódást és sürlódásokat, mintha pakolnának valahol a távolban. Elfordította az egyik irányba a fejed és 3 teljesen hófehér embert véltél felfedezni, akik valami nehéz dobozt cipelhettek.

-Erre kérem az Úrfit.- szólal meg a hölgy melletted és beléd karol.

Úgy tűnik továbbra sem enged egyedül kóborolni és határozottan figyel a tested minden mozdulatára.

Némán sétáltok a földalatti folyosók labirintusába, míg nem az egyik faajtó mellett megálltok.

-Egy kis türelmet kérnék...- hajól meg előtted.- Be kell szereznem még pár felszerelést a bemelegítő edzésre. Kérem az Úrfit, várjon itt.- majd egyszerűen csak belépett az ajtón és eltűnt.

Egy ideig hallottad a lépteid, de a körülötted lévő pakolások és mások visszhangja hamar elnyomta az övét. Pár perc elteltvel a te fejedből is kipattant az a gondolat, hogy talán magad próbálnád kicsit jobban felfedezni a helyet, illetve kideríteni, mi lehet vajon ez a sok pakolás?

Gondolataidban való elmerengést kimért és határozott léptek zökkentettek ki, melek rögtön a legközelebbi sarokról jöttek. Egy férfi fordult be rajta...

Egy Földalatti Labor - Page 2 125388904_388756588935575_649887189352774804_n.png?_nc_cat=102&ccb=2&_nc_sid=ae9488&_nc_ohc=Fy7fc588XSMAX8pCPgj&_nc_ht=scontent-vie1-1

Az arcán komorság ült, melyet itt-ott fekete haja takart el. Tekintete semmitmondó volt, ám ott csillogott benne vörösen az Uchiha klán Dojutsu-ja, a Sharingan. Némán sétál az irányodba, majd szótlanságod miatt eléd lép.

-Hé!- lép eléd. - Te meg ki a f@$zom vagy?- néz farkasszemet veled.

Mivel sajnos az egyik szemed a műtét miatt még mindig le van fáslizva, így ő nem láthatja a benne lévő Sharingan-t.

-Nem kérdem mégegyszer!- emeli meg a hangját.

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Jan. 02 2021, 14:22

// Buék! //

Így se hívtak még... Mármint perverznek. Egyik szemöldököm kissé fel is húzom a szó hallatán. A szituáció furcsa érzete révén inkább folytattam az öltözködésem, amit Ayano végig is nézett természetesen. Ezen mondjuk már persze senki nem lepődne meg.
Az ajtó túloldalára érve semmi újdonság nem zúdult rám, szinte minden ugyanolyan volt, mint ahogyan utoljára láttam. Valami különleges érzés is átjárta testem, nosztalgiának nem mondanám, sokkalta inkább a tudatnak, hogy ezen a helyen változott meg igazán életem útja.
A cipekedő alakoknak különösebb figyelmet nem szentelek, bár meglep a tény, hogy egészen idáig azt képzeltem egyedül, vagy minimális, ideiglenes szövetségesekkel tartja fent a helyet Madara. Orochimarut és Zetsut leszámítva senkit nem láttam eddig az oldalán aktív társként. Bár hozzá kell tenni Orochimaru sem nevezhető társnak. Azóta nem láttam, hogy maga mellé próbált csábítani. Vajon merre lehet? Lehet már nem is él.
A nő belém karolása és lágy, ám határozott szavai porcelánnak éreztetik testem. Kezdésnek. Aztán pár röpke gondolat után sokkalta inkább egy befektetésnek érzem magam. Vajon még mindig jinchuurikinek szán engem Madara?
Egy zárómondat után el is tűnik Ayano. Kecses mozdulatainak hangját más zajok is tompítják. Nem, nem a pakolásra gondolok. Sokkalta inkább a gondolataimra. Saját kérdésem elindít egy lavinát, amiből az sem rángat ki, hogy percek óta egyedül lettem hagyva.
Ha eljutunk oda hogy meglesznek a bijuuk... Egyáltalán képes leszek kordában tartani őket? Naruto is olyan erővel rendelkezett, amit még soha nem tapasztaltam. Pedig ő még csak egy bijuu hordozója. Vele is mi lehet? Bár nem is értem miért érdekel. De nagyon is jól értettem, csak szimplán nem akartam bevallani saját magamnak. Madara kezd megbízni bennem és azt hiszem én is benne. Céljaink egyezők, mégsem tudunk szinte semmit egymásról. Bár... Ha tudnánk is, mit változtatna? Túl sok kérdés van bennem. Nem csak felé, sokkalta inkább magam felé. Magammal kéne tisztáznom mindent... De hogyan?
Egy hozzám hasonlóan jó mimikával megáldott férfi zökkent ki a saját világomból, mire én felé fordulok és hasonlóan semmitmondó tekintettel válaszolok kérdésére.
- Madara társa vagyok. - Gyorsan végigmérném az előttem álló alakot. Egy Uchiha... Ezek szerint Madara klánja mégis él? Mégis mi folyik itt? - És te? "Kedves" sharingan használó "barátom". - Hangom szintje félig gúnyban fürödne, ami szerény véleményem szerint nem lenne meglepő a szívélyes üdvözlésből kiindulva.

Ebisu Kedd Jan. 26 2021, 12:30

"A világot, amit alkottunk magunk körül a gondolataink és cselekedeteink végeredménye. A világunkat pedig nem nem lehet máshogy megváltoztatni, csak ha a gondolkodásunkat és cselekedeteinket is megváltoztatjuk."

A.E.

A rövid fekete hajú, Shinobi állta a tekinteted, miközben a jellegzetes vörös szemeivel téged pásztázott. Nézted, ahogy nézett. Aztán...valami kellemetlen érzés fogott el. Az előtted álló egyén Sharingan szemei mintha elkeztek volna feketelyukhoz hasonló vonzási erőt kifejteni, egyszerűen nem tudtad levenni a szemed róla, még ha erőd is lett volna hozzá. A bordó íriszben elhelyezett fekete tomoe-k lassan de biztosan elkezdtek forogni és mire észbe kaptál, tested már teljesen lebénult.

Kellemes virágillat csapta meg az orrod s gyökereket láttál magad körül, melyek erőteljesen lefogtak téged. Homályos és már-már kába tekinteted magad fölé helyezed és egy fényesen virágzó sakura fát vélsz felfedezni. Fejed aztán ide-oda billegve visszahelyezed magad elé, de csak sötétséget vélsz felfedezni, mintha csak a cseresznyefa területe lenne feletted kivilágítva.

Aztán meglátod azokat a szemeket a sötétben... téged néznek. A férfi kilép a homályból és valami... gömb alakú dolgot tart a kezében, ami cérnákon lógna...?

A Sharingan használó egy laza mozdulattal előre lendíti karját, amitől a kezében tartott dolog meglendül és eléd esik.

Az álmaidban látott nő levágott feje az, melyen egy fájdalomtól eltorzult arc terül el. Érzed, hogy önkéntlenül is szaporábban veszed a levegőt.

...ám mielőtt bármit is csinálhatnál vagy gondolhatnál, egy ajtónyitás hangjára leszel figyelmes és egy óriási robajra.

Egy pislogás és máris úgy érzed, visszatértél egy rémálom szerű illúzióból. Szerencsédre a rejtelmes cseléd lány tért vissza: az ajtó kicsapódva és egy igazán impozáns láb csapást mért a nő mellettetek lévő falra - s megáll is ebbe a spárga pózba-, melynek szerkezete igen komolyan berepedt és apró törmelék darabok kezdtek el feletettek potyogni. Mázlidra Ayano szoknyája pont úgy libbent, hogy egy exkluzívabb képet kaphattál az alatta található főkötőről és alsó ruhaneműjéről. Fekete csipke. Jaj te szerencsés fajankó...

-Kotródj innét Takuma, míg szépen mondom.- néz rá egy soha nem látott gyilkos tekintettel s talán csak egy pillanatra vetted észre, de talán valami vadállatias dolog volt kiszűrhető azokból a szemekből.

A fekete hajú alak egy ideig állta ugyan a cseléddel való farkasszemezést, majd egy pár izzadtságcsepp jelent meg. Arca egy csöppet elvörösödött, majd csak elhúzta morgósan a száját.

-Chh...- s mintha mi sem történt volna, megfordul a tengelye körül és a legközelebbi kereszteződés után eltűnik.

Ám még mielőtt a sarkon bekanyarodva ténylegesen kámforrá válna, tekintetek újfent találkozik a tiéddel. Valami hasonló sugallhatott az arca, mint a "rajtad tartom a szemeim, faszikám", meg ilyenek. Ayano kiemeli a lábát a betört falból, amitől újabb adag kő és faldarabok potyognak a talajra.

-Ne figyelj erre a szarrágóra, csak keménykedik mert rangidősnek képzeli magát. Egy beképzelt díszpin..- majd hirtelen a szája elé emeli a kezét. - Elnézését kérem Úrfi, egy kis belső démonom kiszökött.- s lányosan kuncog egyet. -Kérem, kövessen.- mutatt az előttetek elterülő folyosóra.

Ekkor veszed csak észre a kezeiben lógó ládát, ami nem lehet nagyobb egy jól átsült vekni kenyér méretétől.

A lámpák sorban felhelyezett fényei lassan álomba ringatnak, hisz már öt perce sétáltok egyhuzamba.

-Meg is érkeztünk, Úrfi.- jelenti be, majd a mellettetek lévő ajtóba benyit.

Egy nagyon terembe léptek be, mely egy jól bevilágította edzőteremnek néz ki - legalábbis az ott található gyakorló fegyverek és égett falrészekből szűröd le. Ayano az egyik közeli asztalhoz sétál és lehelyezi a dobozt a földre, majd feléd fordul.

-Akkor hát...- néz rád megint egy apró pajkos mosollyal, ahogy hátra dől s kicsit kinyomja idomait.- Gyakorolni kellene, nem igaz?- kérdi szemtelenül. - Ninjutsu vagy Taijutsu érdekli jobban az Úrfit?- teszi még hozzá.

**Ayanokoji Takashi** Vas. Feb. 07 2021, 18:15

// Ez a post nagyon tetszett, nagyon jól eltaláltad. Nem mellesleg még egy jót mosolyogtam is rajta, ritka. Very Happy

//

Az előttem kitárulkozó újabb látomást Ayano szakítja meg. Genjutsu? Életemre jellemzően nincs elegendő időm, hogy felfogjak bármit is a történtekből. A nő tiszteletreméltó rúgása egy bő pillanatra kitaszítja belőlem azt a kellemetlen érzetet, amitől a levegő is nehezebb lett számomra. Az elém táruló impozáns képet pár másodpercig merev tekintettel dolgoztam fel, ami tagadhatatlanul egy faragatlan tuskó alap védjegye. Hmm. Mikor végre észrevettem magam egy elkapott tekintet társaságában poroltam le vállamról az épp rám hulló törmelékeket. Ez a tipikus "keressünk valami pótcselekvést, hogy elfojtsuk a realizálásunk kellemetlen érzését".
Azonban ép szemem elkerülhetetlenül is találkozott a nő lélektükreivel, ami szavainál sokkal érdekesebbnek bizonyultak. Egy olyan ábrázatot mutatott meg, ami finoman fogalmazva is váratlanul ért. Immáron hivatalos is lett, hogy Ayano tele van meglepetésekkel és nem érdemes sémát állítanom a személyiségére, hisz az minden bizonnyal nem lenne pontos. Ezt a realizálást félretéve, igen csak vonzónak tűnt abban a pillanatban, amikor egy őszinte gyilkos hajlam sugárzott belőle.
A Takuma nevezetű negatív anomália a távozó pillanataiban is hozta a bemutatkozáskor kinyilvánított stílusát, amire én csak fapofával meredtem. Na persze belül egy folyamatosan növekvő feszültség magva lett elültetve, ami minden bizonnyal csak akkor fog csillapodni, ha leüthetem a fogsorát a helyéről.
A cseléd őszinte megnyilvánulása utáni hirtelen váltása egy félmosolyt csalt az arcomra, amit hamar le is fagyasztottam, annak reményében, hogy ne tudja észrevenni. Természetesen követtem az egyetlen "ismerős" alakot a nosztalgikus helyen, ám bár be kell vallanom nem emlékeztem, hogy ekkora volna a terület. Az öt perces séta nyilván erről is árulkodott.
Amint megérkeztünk egy halvány kíváncsiság lett úrrá rajtam a nő által hordozott láda iránt, bár már annak is örültem, hogy kicsit megmozgathattam testem egy részét, még ha az csak egy pár perces séta erejéig is volt. Ezután a terembe érve egyből felfogtam hogy milyen helyen vagyunk és fellélegeztem kívül-belül. Ezt már csak Ayano szavai és hozzáállása fokozta.
Minden bizonnyal van valami fejlettebb, az állapotomra szabott edzése számomra... Viszont még így is veszélyes a taijutsu gyakorlata ilyen testi állapotban, ehhez nem kell orvosnak lenni. A ninjutsu sokkal biztonságosabb lenne.
- Taijutsu. - Mosolyodok el harci állást felvéve.

Ajánlott tartalom