Tsuuzoku Tomoe

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Feb. 19 2017, 21:53

Pályázat célja: Farkasokkal való szerződéskötés.
Elhelyezés térben és időbe: Harmadik évfolyam előtti szünet, Vásárlás élmény után.

Farkastörvények

Egy szokatlannak mondható szerda reggel. De, hogy miért szokatlan? Hát azért mert nincs tanítás. Lezárult az akadémiai második évem, így kezdetét vette az egy hetes szünet, mely egy kevés pihenőt ad a diákoknak, hogy rákészüljenek az új tanévre. Én kihasználva a ritka alkalmat, átalszom a délelötöt , így arról értelmetlen lenne beszélni. Még nem jár a nap a legmagasabb pontján, mikor kibújok a szobámból. Pizsamámban lecsoszogva a lépcsőn helyet foglalok az étkezőben, hogy elfogyasszam reggelim. Bár az mostanra már kihűlt, ez engem csöppet sem zavar, hisz így legalább nem forrázom le magam.
~Mit kéne ma csinálni?~
Teszem fel magamban a kérdést, méghozzá jogosan. A hétvégét kis edzéssel töltöttem. A hétfőt azzal, hogy elmentem beszerezni az új felszerelésem. A keddet azzal, hogy vártam a megvett dolgokat, majd szépen elrendeztem azokat. De ma már szerda van, ezért egy új elfoglaltságot kéne kitalálni.
~Olyan idegesítő, hogy a falun belülre vagyok korlátozva. Itt bent minden olyan unalmas már.~
A megállapítás helyes, ugyanis valóban nem tehetem ki a lábam Konohán kívülre. Pedig milyen jó is lenne, felfedezni az azt körül ölelő erdőt.
~Várjunk csak! Ki mondta, hogy nem mehetek ki? Csak nem vehetnek észre. Egyszerűen csak kiszökök mikor nem figyelnek!~
Kigondolván ezt, sietve magamba gyömöszölöm a maradék reggelim és futólépésben felrohanok, vissza a szobámba. Levetem magamról a pizsamámat, a ruhadarobak pedig az ágyamra vetem. Kinyitva a szekrényt elkezdem nézni, hogy melyiket vegyem fel, az ott lógó öltözetek közül. A választék nem túl nagy, csupán a kedvenc, levendula árnyalatú kimonom, egy egyszerű fehér póló egy piros nadrággal, valamint egy kék felső kiegészülve egy ugyan olyan kék alsóval. Egy ilyen korú gyereknek mint én minek több, ebben a kórban még nem számít a divat, csak az, hogy rámegy a gyerekre vagy sem. Mint mondtam a választék nem túl nagy, mégis három percig állok a szekrény előtt, mire leakasztom az egyiket. A kimono mellet döntöttem, hisz azt szeretem a legjobban. Selymes anyaga simogatja a bőröm miközben belebújok. A halvány levendula szín megy a hajam színéhez, a zöld szövet öv pedig kiemeli a szemem színét. Egy egyszerű kötéssel megkötöm ezt az övet, hogy megtartsa a ruhát, nincs szükségem most díszes kötésekre. Felcsatolom két combomra az oda tartozó Shurikentartókat, jobbra azt amiben két kunai, a balra pedig azt amiben öt shuriken pihen. Ezt követően magamra akasztom a széles övtáskákat. Most már nincs más hátra mint előre, vagyis ki a faluból. Mivel senki nincs otthon, egyszerűen csak hagyok az asztalon egy kis cetlin melyen üzenetet hagytam.
~Köszönöm a reggelit, finom volt nagyon. Elmentem a faluba játszani, vacsorára hazajövök. Tomoe.~
Kilépve a házból mély lélegzetet veszek és elrugaszkodva a talajtól a szemközti ház tetejére vetem magam. Az úticél irányába fordulok, mely jelen esetben a falu főkapuja. Nekiindulok egy pár lépés futásnak, hogy lendületet szerezzek az újabb ugráshoz. A főkapu olyan három percre van innen, ha így a házak tetején haladva közelítem meg. Útközben szokás szerint nézelődéssel töltöm az időm, most olyan dolgokat láthatok amiket alapjáraton nem szoktam. Általában mindig reggel szoktam közlekedni, akkor is az Akadémiához, olyankor teljesen mást látni. A falu reggeli élete is érdekes, csak néha már unalmas tud lenni, főleg ha két éven át ugyan azt látod. Mindenkinek ugyan az a reggeli rutinja, nem mintha nálam más lenne a helyzet, de ritkán történik valami érdekes. A másik helyzet amikor a faluban mászkálok, az hétvégén történik, de akkor megint más a helyzet, hisz olyankor sokan otthon pihennek, hogy kiheverjék a hét fáradalmait. De most! Most láthatom az emberek napközbeni dolgait hétköznap. Persze az alap dolgok most is megvannak, a kertet locsoló öreg bácsik, a mosott ruhát teregető asszonyok. Boltba igyekvő férfiak és nők, gyerekekkel az oldalukon. Ez mindig van, volt és lesz, ezek mindennaposak, így elkerülhetetlen, hogy ilyeneket lássak. Ami viszont érdekes, az az ilyenkor aktív shinobi jelenlét. El is száguld egy páros az utca túloldalán elhelyezkedő házak tetején. Látszólag mit sem törődnek egy tíz éves gyerekkel, aki bár lassabban, de az övékhez hasonló módon közlekedik. Megszokott dolog ez is, főleg tanszünetben. Hisz minden reggel így megyünk az Akadémiára, valamint így is jövünk haza. Olyannyira megszokott dolog, hogy velem szembe is jön egy csoport, ugyan ilyen közlekedéssel. Az egyik vállal nekem jön ugyan, de se Ő, se én nem törődtünk ezzel. Felmerülhet a kérdés, hogy miért jön nekem valaki. Igen egyszerű a válasz, az a csoport a Jinoto, Honoka, Haru hármasból állt. A mostani évben történt kis összezörrenés óta még annyira se bírjuk egymást, mint azelőtt. Figyelmen kívül hagyva az előbbit haladok tovább, egészed addig amíg meg nem pillantom a Főkaput. Az az előtti utolsó utcában leugrok a földre és óvatosan kinézek a ház mögül. Egy elhagyatott kis utca, ami a házak hátsó része mögött van. Innen jól látható az a kis kuckó, ahol az a két madárijesztő ücsörög. Várnom kell amíg valaki oda nem megy hozzájuk, így elterelve a figyelmet rólam. Szerencsémre ez két percen belül meg is történik. Egy hosszú, fekete hajú, chuunin mellényt viselő nő lép oda hozzájuk és intenzív beszélgetésbe kezd velük. Itt az alkalom! Sietve elkezdem koncentrálni chakrám, hogy végrehajtsam az egyetlen jutsut amit ismerek. Elkezdek bámészkodni, míg meg nem pillantok egy szőke kisfiút, Ő pont jólesz.
-Henge!
A technika nevének halk kimondása után, felveszem a kiszemelt fiú alakját. Bár az átalakulás nem tökéletes, hisz az arcszerkezetem az eredeti maradt, bőven elég, hogy a hajam megváltozott. Az én ezüstös, lelapuló hajam eléggé feltűnő tud lenni, valamint nem tudni, hogy apám által ki ismer engem. Biztos ami biztos, jobb ez így. Benyúlók jobb övtáskámba, majd a nagy rekeszből előhúzom a maszkom.
~A mai napig nem értem, hogy ez miként került hozzám,
hisz csak álmodtam a Mikulással, aztán mire hazaértem ez ott várt a szobámban. Lényegtelen, most jó hasznát vehetem.~
Felveszem az ANBU maszkot az arcomra, most először van rajtam ezért fura érzés eleinte. Szemeimet kinyitva, pont kilátom a kihagyott lyukon. A kapu nagyjából harminc méternyire van, gyorsnak kell lennem. Felugrok a háztetőre, onnan tovább szökkenve pedig már le is küzdöttem tíz métert. Bukfencbe érkezem le, így továbbgurulva ki tudom használni a lendületet a futáshoz. Sikeresen kiérek a kapun, amikor ez megtörténik balra elugorva bevetem magam a fal takarásába.
~Úgy tűnik nem vettek észre, vagy magasról tesznek rám. A lényeg, hogy kint vagyok.~
Feloldom a hengét és mélyebbre hatolok az erdőben, hogy biztosan ne vegyenek észre. A hatalmasra nőt fák takarásában alkalmam nyílik komolyan tesztelni az új felszerelésem. Már épp nyúlnék a Shuriken tartómhoz, mikor nyüszítést kezdek hallani. Kíváncsi gyermek énem kerekedik felül, így elindulok a hang irányába. Nemsokkal később már morgásokat is hallani, nem is morgás ez, inkább brummogás. Egy medve hangjára emlékeztet, de mi a nyüszítés? Mikor látótávolságon belülre érek, megpillantom a medvét. Hatalmas termete, sötét barna bundája párosulva mély hangjával félelmet keltő. Előtte egy leszakadt faág hever a földön, alatta pedig egy hófehér farkas kölyök. Meglátván a jelenetet, hogy a medve vicsorogva közeledik a bajba került kölyök felé, testem magától mozdul. Egy erőteljes ugrással avatkozok bele a dolgokba, méghozzá úgy, hogy a medvét kinyújtott jobb lábammal fejen rúgjam. Minden bizonnyal ennyi nem lesz elég, nekem pedig esélyem sincs egy ekkora medve ellen. Odakapva bal övtáskámhoz egy füstbombát ragadok meg, ez most pont jólesz. Megjegyzem, hogy hol a kölyök majd pont a medve feje alá hajítom a golyót. Az a földhöz csapódva kifejti a kellő hatást, és lilás, feketés füstbe borítja a helyet. Oda sietek a kölyökhöz, majd félig vakon leszedem róla a ráesett vaskos ágat. Felemelem a puha bundás állatot és kiszökkenek a felhőből. Pár ugrással arrébb állok meg csupán, de még itt is hallani a medve dühös kiáltásait. Leteszem a kis kölyköt a földre, majd óvatosan, nehogy fenyegetésnek vegye, megsimogatom a fejét. Legnagyobb meglepetésemre a simogatás után nem elszalad, hanem szóra emeli a száját.
-Köszönöm szépen!
Az ijedségtől hátraesek, a zuhanást pedig fenékkel tompítom.
-Be-beszélő farkas…
-Jinsei! - hallatszik a kiáltás az egyik fa mögül
-Apa!
-Apa?
A fa mögül egy fehér, kifejlett farkas lépett elő.
~Beszélő farkasok? Konoha erdejében? Mi folyik itt?~
-Megmondtam, hogy csak akkor hozlak magammal, ha nyugton tudsz maradni mellettem.
-Bocsánat.
-Ráadásul megsérültél!
-Ja, hogy ez? Ez nem komoly, lehetett volna rosszabb is, ha ez a fiú nem ment meg.
-Igen láttam, hogy Ő hozott ki abból a füstből. Ha jól érzem van ott egy medve. Szerencséd, hogy erre járt ez az ifjú ANBU-s.
Az “ANBU” szó kiránt a sokkból, melyet a beszélő farkasok látványa okozott. Ráeszmélek, hogy a maszk még mindig rajtam van, így sietve lekapom azt a fejemről.
-Ami azt illeti én közel sem vagyok ANBU tag, csak egy egyszerű akadémista. De még mindig nem értem, hogy miként vagytok képesek emberi nyelven beszélni, hisz farkasok vagytok nem?
-Jól látod azok vagyok. Csak mi...-kezd bele a válaszba az idősebbik állat, majd hirtelen egyé válik a földel. A következő pillanatban már mögöttem szólal meg. - chakra használó Ninjuu farkasok vagyunk. Olyan állatok akik képesek a chakra használatra és a beszédre. Ha valóban Akadémista vagy nem csoda, hogy nem hallottál rólunk. A Ninjuu-k olyan állatok akiket a szerződésben lévő Shinobik képesek megidézni, hogy karöltve harca szálljanak az ellenséggel.
-És mit kerestek itt?
-Nem lényeg, ami a fontos most, hogy hálával tartozom amiért megmentetted a fiamat. Gyere velünk, talán olyat kaphatsz amiről más korodbéliek csak álmodhatnak. Kérlek kapaszkodj a bundámba.
Újfent a gyermeki kíváncsiság lesz úrrá rajtam, hisz ki ne akarna beszélő állatokkal menni. Ez a kíváncsiság elnyomja a józan eszem, mely az üvölti nekem, hogy ne bízzak két vad idegen állatban. Megragadom két kézzel a farkast és várom, hogy most mi is fog történni.
-Jinsei, hazamegyünk!
-Rendben.
Válaszolja a kis kölyök, majd a következő pillanatban egy pukkanás és füst kíséretében eltűnik.
-Kapaszkodj erősen.
Az utasításra szorosabban fogom át a testét, mire egyet pislogok már körülöttünk is füst van. Mikor feloszlik egy egészen más tájat látom magam előtt. Egy tengerparti, homokos tisztáson találom magam, oldalamon a hófehér farkassal. Előttem egy erdő terül el, melynek irányába ott fut az a kölyök, akit megmentettem. Elengedem az állatot és tátott szájjal nézek körbe.
-Hol… vagyunk?
-Ez Shima no Ookam, a farkasok szigete. Itt élünk mi, a chakrahasználó farkasok. Ahol most állunk pedig, az a Deguchi klán területe. Gyere, menjünk beljebb.
Újdonsült kísérőm elindul az erdő irányába, én pár másodperc késleltetéssel, de követem a példáját. Alig teszek meg pár lépést, az erdő szélén egy csapat különböző színű farkas tűnik fel. Ott várnak, amíg oda nem érünk eléjük. Kissé félve haladok előre, ami érthető, hisz egy egészen új helyen járok, beszélő farkasokkal körbevéve.
-Asao! Ki ez az ember gyerek és mit keres itt?- teszi fel a kérdést az egyik, mikor eléjük érünk.
-Egy konohai fiú, aki megmentette a fiamat. azért hoztam ide, mert szerintem érdemes arra, hogy szerződésre lépjen velünk.
-Ezt majd a vezér dönti el. Kövess te ember gyerek.
Mondja ugyan az a farkas, szúrós tekintettel és lekezelő hangnemmel. Úgynézki, hogy egyesek nem látnak itt szívesen. Az elénk érkezők elindulnak az erdő mélye felé, míg én mindig ott állok a szélén, kissé megszeppenve az előbbi jelenettől.
-Ne félj! Nem lesz bajod. Gyere, ülj fel a hátamra és kapaszkodj a bundámba.
Óvatosan megragadom a farkas hófehér szőrzetét a nyakánál, majd elrugaszkodva a talajtól átdobom jobb lába az állat fölött. Miután elhelyezkedek rajta elindul a többiek után, be valahova a sűrű erdőbe. Nemsokkal később egy kis, kör alakú tisztásra érünk, ami pezseg az élettől. Rengeteg farkas kölyök szaladgál össze vissza, a kifejlett példányok figyelik őket, miközben társalognak. Mintha csak egy konohai játszóteret látnék. Mikor kilépünk a fák közül egyből felkeltjük az érdeklődést. Azok kik elébünk jöttek nincsenek itt, gondolom elmentek a vezérért vagy kiért. A kölykök pár másodpercig egy helyben állva néznek rám, majd szinte egyszerre rohannak oda az alattam lévő farkashoz és kezdenek el ugrándozni. Az ott lévő idősebb farkasok kíváncsian tekintenek rám, minden mozdulatom figyelik, de nem úgy mint az előbbi társaik. Ők nem néznek le, inkább csak arra ügyelnek, hogy ne tegyek kárt kicsinyeikben. Mosoly ül az arcomra az ugrándozó állatokat látva és próbálom azt nézni, hogy mikor szállhatok le megsimogatni mind. Ez eléggé nehéz feladat, mivel egy folytában ott vannak a lábam alatt. Hirtelen az Asao nevű farkas, akin ülök, egy nagyot ugorva a többi felnőtthöz ugrik és leereszkedve segít, hogy letudjak szállni. Leugorva róla a kölyök felé fordulok, akik már ugranak is felém. Ledöntve a lábamról teljesen eltaroltak. A hátamon feküdve nevetek, mivel a rajtam lévő nyolc tappancs csiklandoz. Körülöttem farok csóválva szagolgat a többi aprócska állat is, úgynézki nem egy gyakori látvány itt egy gyerek. Egyszer csak egy szürke bundás kölyök jelenik meg, kinek testét kék színű, motívum kinézetű részek tarkítják. Egy ugrással terem előttem, és bármiféle ok nélkül lelöki rólam az egyik kis társát. Az nyöszörögve esik a földre, majd bukfencezve egyet hasra érkezik.
-Ikki! - hallatszik egy ismerős hang. A szürke kisfarkas sietve tovább ugrik, de Jinsei utána iramodik.
-Jaj istenem, olyan elevenek tudnak lenni. Na gyerekek hagyjátok felkelni a vendéget.
Egy gyengéd női hangot hallok a fejem mögött, mikor oda pillantok egy fehér és szürke árnyalatú nőstény farkast látom meg. Egyértelműen nem volt itt eddig, lehet, hogy a hangzavarra jött ide. Miközben feltápászkodok a fejével megtol hátulról, hogy segítsen.
-Nem ütötted meg magad fiú?
-Nem, dehogy.
-Látom jól érzed magad. Elnézést az előbbiért, Ikki eléggé eleven és kissé rosszcsont. Mi a neved ifjú?
-Tomoe, Tsuuzoku Tomoe!
-Értem. Kérlek Tomoe kövess. Klánunk vezére látni kíván.
~Vezér? Az akiről nemrég beszéltek? Valami olyat emlegettek, hogy majd eldönt valamit.~
Elindulok a nőstény után, ismét be az erdőbe. Pár percnyi séta után egy újabb, jóval kisebb tisztásra érünk. Itt vannak azok a farkasok akik a parton elénk jöttek, továbbá felismerem Jinsei-t és Asao-t is. Van még itt egy kissé furcsa kinézetű hím is. Lilás bundája, hosszúkás, égnek álló fülei, az átlagnál hosszabb farka rejtélyes külsőt kölcsönöz neki.
-Daisuke, had mutassam be Tsuuzoku Tomoe-t, az ember gyermek akiről szó volt.
Szólal meg az a nőstény aki ide vezetett.
-Tomoe…- kezd bele a vezér- Miért mentetted meg azt a kölyköt?
-Hát mert bajban volt.
-Értem. Mit szólnál ha próbára tennénk?
-Próbára?
-Igen. A megmentett kölyökkel karöltve kell átverekedned magad egy akadály pályán. Ha sikerrel teljesíted megkötjük veled a szerződést.
-Vezér!-kiállt fel Asao- Megmentette Jinsei-t, nem elég ez?
-Szeretnék magam is bizonyosságot szerezni arról, hogy alkalmas a szövetségre. Tomoe, innen indul a próbatételed, csak a farkasokat kell követned. A lényeg, hogy minden akadályon együtt kel átjutnotok. Kérlek induljatok el arra, befelé az erdőbe. Sok szerencsét!
Összenézünk Jinseiel, majd egyszerre kezdünk el sétálni arra amerre az imént mondta a falkavezér. Kicsivel beljebb, a fák között megpillantom az első farkast. Ugyan az a szürkés, kék mintás kölyök akit nemrég Jinsei megkergetett. Már itt van? Gyorsan felállították a próbákat, hamar megszervezték.
-Ikki!- mordul fel társam.
-Üdv ember kölyök, már találkoztunk de akkor elmaradt a bemutatkozásom. Ikki vagyok, a legidősebb és a leggyorsabb kölyök.
-Örvendek, Tomoe vagyok.
-Engem már ismersz. Meg én is téged, túlságosan is.
-Ne feszülj túl Jinsei. Vedd úgy mintha ez csupán egy játék lenne. Mondjuk az én részemről az is. A feladatotok egyszerűnek mondható. El kell jutnotok a következő próbáig úgy, hogy ne érjek hozzátok. Mondhatjuk fogócskának.
Ezzel a lendülettel a magát Ikkinek nevező farkas kölyök megiramodott felénk. Jinsei-el két oldalra ugorva térünk ki az első próbálkozás elől, majd mindketten egyszerre indulunk el előre. Ikki nem tétlenkedik sokat egyből utánunk veti magát, hogy teljesítse a rá bízott feladatott. ~Gyors a kölyök, bár Jinsei se lassú, de még nála is gyorsabb. Shinobi tempóban én letudnám hagyni, de Jinsei nem tudná tartani a lépést. Ebben az esetben…~
Odaugrok a kis fehér farkas mellé és felkapom őt. Fellendülve az egyik faágra, onnan vetem tovább magam, így lehagyva a komisz üldözőnk. Bár nem látom nyomunkban Ikki-t, nem állok meg, de még csak nem is lassítok, egészen addig amíg meg nem pillantom a következő farkast. Egy fehér, az átlag, kifejlett farkasoknál valamennyivel nagyobb méretű hím az, piros mintával a fején. Leugrok elé a földre, majd leteszem a kezemben pihenő kölyköt.
-Az első próbát sikerrel teljesítettétek, gratulálok.
Itt egy kis pihenőt tart, majd arca dühössé válik, fogaival vicsorog, hátsó lábaira áll, végül pedig lecsapja mellső végtagjait a földre miközben elkiáltja magát.
-Doton: Douryuu Heki!
Ezt követően egy hatalmas, több mint tíz méter magad föld fal jön ki a földből és emelkedik az ég felé.
-Mamoru vagyok, egy Elit Védelmező. A feladatotok pedig az, hogy átjussatok a falon. Csak és kizárólag fölötte haladhattok át, nem kerülhetitek meg, Nem ugorhattok rá egy fára és onnan a falra. Dolgozzatok össze és jussatok át mindketten.
Tátott szájjal tekintek a fal tetejére, ami a lombkoronák fölé tornyosul.
~Hogy kéne ezen átjutni? Én még nem ismerem a függőleges terepen való megmaradást.~
Ekkor jut eszembe egy ötlet. Újfent felkapom az álmélkodó kölyköt és e ruhám alá dugom úgy, hogy a feje kilógjon. Ővtáskámba nyúlva előveszek egy kunai tőrt, valamint egy tekercs dróthúzalt. Letekerem mind a tíz métert, majd az egyik végét a kunai gyűrűjéhez kötöm. Felugrok egyet a talajról, hogy magasabb pozícióban legyek, végül pedig elhajítom a kunait, megcélozva a fal tetejét. Mielőtt teljesen visszaesnék a földre erősen rászorítok a drótra, majd a falon lépkedve húzom magam fölfelé.
-Kényelmesen vagy?-kérdem a kis társam
-Igen. Okosan kitaláltad, hogy miként jussunk át ezen az akadályon.
-Próbálkozok.
Rámosolygok a kis farkasra, miközben felmászok a fal tetejére. Onnan leugorva körbe tekintek, de a feladatot adó farkast nem látom sehol.
-Azt hittem megvárja amíg végzünk.
-Mamoru-sempai…
-Menjünk!
Ki se veszem ruhám alól Őt, mert minek. így gyorsabb haladást tudunk elérni. Elindulok az egyik irányba, mivel nem tudom, hogy pontosan merre is kéne menni. Az erdő egyre csak sűrűsödik, a lombkoronák már egymásba lógnak, így alig néhány helyen található egy-egy átszűrődő fénysugár. Haladva mind beljebb és beljebb, a barátságos, félig mezei hangokat, mint például a csiripelés, mókusok hangjai, a szellő lágy suhogása, ezeket a hangokat kevésbé barátságos, ijesztőnek mondható hangok veszik át. A madarak csicsergését baglyok huhogása, a mókusokét vaddisznók röfögése váltja. Ezek mellet hallani varjak károgását a szélcsendben, melyet a fák elhelyezkedése okoz. Leugorva a földre körbetekintek, hogy hol is vagyunk és, hogy hova is kéne menni. Egy szokatlan, mély, erőteljes morgás hangja szűrődik ki a mögöttem lévő bokorból. Hátrapillantva, egy feketés szürkés árnyalatú farkast pillantok meg, amint vicsorogva felém közeledik.
-Ember…
Motyogja maga elé. Teljesen szembe fordulok vele, hogy jól lássam az egész alakját.
-Már kezdtem azt hinni, hogy elté…
-Tomoe tünjünk innen!
Kiálltja nekem a ruhám alatt rejtőzködő Jinsei, egy pillanatra letekintek rá, majd mire újra felnézek a farkas már támadásba lendül. Szerencsére épp időben ugrok félre, elkerülve karmait.
-Mégis mi folyik itt?
-Ő a falkánk egy kitaszított tagja, egy Omega!
-Omega?
-Csak tűnjünk innen!
Visszafordulok abba az irányba, amely felől jöttünk és már épp készülnék elrugaszkodni, mikor előttem terem hirtelen az ellenséges farkas. Összeszorítom fogaim és sietve jobb Shuriken tartómba nyúlok, melyből elő is rántom mind a két kunait. Egyiket felperdítem a levegőbe, majd bal kezemmel elkapom. Az omega újra támadásba lendül, legalábbis a szemem elöl eltűnik. Sietve meg is fordulok, hisz sejtem, hogy ebből az irányból fog támadni. Jobb kezemben tartott kunaival levédem a támadását, majd a ballal vágok egyet. Bár a támadás nem talál, újfent eltűnik a szemem elől, így lehetőségem nyílik a visszavonulásra. Sikeresen el is rugaszkodok a földről egy közeli faágra, ahonnan tovább is vetem magam, azonban a következő pillanatban már mellettem van, támadásra emelt karmokkal. Nincs időm reagálni, nincs időm elkerülni, nincs időm levédeni. Lassítva látom, ahogy a magányban élesített karmok közelednek, hogy véget vessenek életemnek. Egyetlen dolog amit még megtehetek, hogy Jinsei-t kikapom a ruhám alól és eldobom messzebbre. Szemem sarkából látom, ahogy a csapás közeledik. Már épp lehunynám szemem, hogy ne is lássam a történéseket, mikor egy földsárkány száguld el mellettem, ellökve az Omegát a közelemből. Mikor leérkezem a faágra szerencsére még elkapom a leeső Jinseit, mivel fölfelé dobtam, hogy legyen ideje reagálni a dologra. Mikor hátra fordulok a falka jó pár tagját pillantom meg ahogy közénk és a támadó közé állnak.
-Someoka.
-Someoka.
-Someoka.
Hallatszik pár helyről halkan a szó. Hirtelen Asao lép előre a tömegből és vicsorítva néz az Omegára.
-Someoka! Hogy mertél kezet emelni a fiamra?! Korosu!*
Kiálltja el magát, majd már ugrana is, hogy vért ontson, mikor egy felsőbb rendú hang szólal meg.
-Elég!
A hangra a falka összes tagja megszüntette a támadó pózt, valamint le is higgadtak. A hang irányába fordítom a fejem és a vezért vélem felfedezni, amint mögöttünk egy magasabb faágról tekint le ránk.
-Someoka! Ha jót akarsz hord el magad, ha megteszed megkíméljük az életed.
Minden tag egyet lépett előre, azonban továbbra sem vicsorítanak, megőrizve higgadtságukat kényszerítik vissza az omegát, aki látva a reménytelen helyzetet sietve el is tűnik. Ezután az összes felnőtt példány felénk fordult, kihagyva egy helyet közvetlen előttem. Ez a hely sem marad sokáig betöltetlenül, hisz a klán vezére ugrik le oda, egy hatalmas tekercs társaságában.
-Tsuuzoku Tomoe....
-Hai?**
-Bár a próbák elmaradtak, két akadályt sikeresen teljesítettetek. Ha ez nem lenne elég, többszöri ízben mentetted meg ezt a farkas kölyköt és a testeddel óvtad. A farkasok népe alkalmasnak talál arra, hogy szövetkezz velünk. Íme a szerződés. A véreddel kell aláírnod, majd mind az öt ujjaddal rá kell nyomnod el lenyomatot.
A vezér mancsával kiterítette előttem a tekercset, melyen pár név szerepelt, valamint üres helyek. A kezemben lévő egyik kunait elrakom, a másikkal pedig elvágom a jobb hüvelyk ujjam.
~Tsuu-zo-ku To-mo-e.~
Össze érintem a maradék négy ujjam a a véressel, hogy azokra is rájuttassak egy keveset belőle, majd mind az ötöt erősen rányomom a nevem alatti részre,pont ahogy az előző is tette.
-Kész!
-Remek. Mostantól hivatalosan is a szövetségesünk vagy. Jinsei lesz a te állandó társad, Őt csak te tudod majd megidézni. Vele együtt fejlődve egy remek párost alkothattok majd a későbbiekben, hisz még mindketten fiatalok vagytok. Kövesd azt az utat, melyen elindultál. Reméljük mihamarabb elsajátítod az Idéző technikát, sajnos ezt mi nem tudjuk megtanítani neked. Biztosra veszem, hogy még találkozunk.
Szeretnék mondani valamit válaszul, de a következő pillanatban már Konoha főkapuját látom magam előtt pár méterrel. Hirtelen egy farkas bújik át a lábam között, majd egy gyors tempót diktálva beszáguld a kapun egészen a házunkig.
-A szagok alapján itt laksz. Jólsejtem.
-Igen, mindent köszönök.
-Én köszönöm neked Tomoe, hogy megmentetted a fiam. Isten veled.
Ezzel Asao eltűnt egy pukkanás és füst kíséretében. Én pedig felmentem a szobámba, hogy kiheverjem ezt a hosszú napot.

*Megöllek
**Igen?

///Akkor ha megoldható, a Farkasok Kódexénél a Degucki klánhoz, oda írható Jinsei adataihoz, hogy csak én tudom megidézni? Előre is köszönöm!///

Hyuuga Hinata Hétf. Feb. 20 2017, 21:08

Szép estét!

Nagyon tetszett ez a kis történet. Látszik, hogy nem kis munkát fektettél bele a külön kódex kidolgozásával együttesen. A falkaösztön Tomoere is hatott, hisz nem is egyszer sietett bajba jutott testvérének segítségére. Külön pluszpont a cukiság miatt, egyszerűen imádom ezt a kis farkaskölyköt! *-* A fogalmazásod könnyen olvasható volt, bár az elírásokra és vesszőkre ügyelj jobban a továbbiakban. A karakter a kötelező próbákon átment, így tehát semmi akadálya, a nevedet természetesen odaírom, a pályázatodat pedig elfogadom! :3

Hinata

Tsuuzoku Tomoe

Tsuuzoku Tomoe

Re: Tsuuzoku Tomoe