Határvidék

**Kanmiru** Pént. Ápr. 02 2010, 12:41

Erdős, és elnéptelenedett terület, köszönhetően az új ninja háború kitörésének. Gyakorlatilag észak felé mindenkit leellenőriznek a Tűz Országi ninják, ahogy átlépi a határt, visszafelé viszont bárki bármikor át tud lépni, mivel a Tea Országának nincs semmilyen őrsége; kereskedelmi szerepe miatt fontos.

**Matsudaro Kitsumo** Kedd Ápr. 06 2010, 23:57

[Zetsunak]

Az élet nem fenékig tejfel. Hogy ez miylen bölcs és milyen sajnálatosan igaz mondás... Alig hogy érkezett egy vendégem, aki felnyitotta a szemem, és elgondolkodtatott az élet dolgairól, és egy új szemlélettel gazdagított, és alig hogy megkezdtük a hagyományos évi Matsudaro virágfesztivált, már is vége minden jónak, én meg szokás szerint apám maszlagjaival caplatok a megrendelőhöz.
Nagyot sóhajtok, és igyekszem a dolgok jó oldalát megfogni: süt a nap, ezernyi jó barát vesz körbe.
- Ohaiyo Szilfa-san!
A cucc sem nehéz, mert hát miért lenne, hiszen szárított gyógynövény, meg némi balzsam.
- Konnichiwa, Pipacs-chan!
Meg hát végül is kicsit megint kimozdulhatok otthonról. Talán megint találkozom valami érdekes emberrel, mint mondjuk Akane-chan volt. Hmm, tényleg, egyszer már meg kellene látogatnom, vagy legalább egy levelet írnom neki, mert le fogja szedni a fejem, az meg nem lenne sem jó sem kellemes. Mert Akane mindig betartja az ígéreteit, ez fix. Vajon szerzett már cukormókust?
- Yo, pampafű-kun!
Lassan alkonyodik, és sehol egy lakott település. Ez szopacs, ahogy a távolban gomolygó esőfelhők is. Ebből mekkora bőrig ázás lesz, hacsak nem találok valami kucukot.
Szaporábbra veszem a lépteim.
Bár ne tettem volna, egy kiálló ág lett a végzetem, olyan íveset nyaltam, hogy azt még a műugrók is megirigyelték volna. A landolást kivéve, persze...
Frankó, sőt, überhiperfrankó, mert most már nem csak bőrig fogok ázni, de nyakig koszos is vagyok. Komoly futárnak tűnök? Nem, határozottan csöves kinézetem van inkább...
De egy dolog azért még is csak pozitívum volt a kis történetben: ebből a perspektívából feltűnt, hogy a két öreg tölgy mögött egy barlang szája tátong. Azt hiszem, ott húzom meg magam éjszakára. be is vettem magam a pompás kis helyre, és ágakat gyűjtöttem. Nem sokal később, és egy ing minusz után ( kiégettem, banyek O_o) már lobogott is a tűz, finom meleget árasztva.

Zetsu Szer. Ápr. 07 2010, 11:16

Nos igen, az élet nem fair, nem segít e szegény utazónak, hogy szárazon ússza meg az utat. A nedves eső(mert ugye milyen más lenne...télleg, jégesőt nem kérsz?)beleüldözött a sárba. Milyen csábos kis barlangba tévedtél...Persze nincs berendezve meg minden, de azért mindenből lehet csinálni egy szép helyet. Szép nyirkos, de valahogy sikerül a tüzet raknod. A legnagyobb kihívás talán tényleg a tűzrakás volt, mert azért egy nedves helyen nem a legkönnyebb dolog. Szegény inged megbánta viszont, ami talán annyira nem is baj, a lényeg, hogy nem lettél tüdőgyuszis. Nos igen, a tűz egy csodálatos dolog, fényt hoz az életünkbe, persze kivéve, hogyha a házunk ég, de ez egy más téma. Viszont nagyon csábító is tud lenni bizonyos személyeknek. Például hasonlóan szerencsétlen embereknek, akik szintén az eső elől menekülnek, és véletlenül meglátták a fényt a barlangban. Meg hallasz pár lépést...nah jó nem pár, sok, lépést. Majd megjelennek előtted: tádámm, rossz arcú, fegyveres fickók. Jó páran voltak, és úgy tűnik nem a beszédes típus. Pár yarival(lándzsával) felszerelt arc előrelépett, és feléd fordították a fegyverüket. Majd előrelépett egy elég komoly arc, egy nagy heggel az arcán. Két wakizashi van az oldalán, és még kettő a hátán, valószínűleg ő lesz a vezír.
- Remélem nem baj, hogyha csatlakozunk- mondja röhögve.
Természetesen nem várják meg a válaszod, hanem néhányan elhelyezik magukat a földön, amíg két csatlós elindul feléd, és lekötöz. Nem túl jó napnak nézel elébe...

**Matsudaro Kitsumo** Csüt. Ápr. 08 2010, 20:22

[Zetsunak - remélem, ez már majd elüt kicsit...]

A kellemes melegben, amit a tűz biztosított, némi elemózsiát majszolva bámultam az esőt, amikor léptek zaja ütötte meg a fülem. Az első gondolatom az volt, hogy szerencsétlen flótások jól bőrig áztak ebben a nagy zuhában, a második pedig az, hogy szegény én, pont ekkora és ilyen sok marhát kellett kifognom. Darabja van vagy 100 kg tömör izom, én meg vasággyal együtt lehetek 70? Nekik lándzsájuk van, nekem meg egy szikém.
- Nem, dehogy, foglaljatok csak helyet, elférünk - igyekszem bizalomgerjesztően mosolyogni, de azt hiszem, nem igazán szégyellősek, tekintve, hogy már mind körülöttemülnek, és meredten bámulnak. Lenne valami az arcomon?
Nem, nem volt, de most már van, nem az arcomon, hanem a kezemen és a lábamon, de van: egy kegyetlenül vastag és szúrós kötél. Nagyszerű, nekem is pont ma kell kifogni egy rablóbandát. Bár, pár gyógynövényen kívül semmim sincs, ami értékes lenne, azt meg kötve hiszem, hogy értenének hozzá, hogy melyik mire való.
- Ano... fiúk, valóban szükség van erre, hiszen a légynek sem tudnék ártani, nézzetek rám - éljen az önkritika... - Gondoljátok végig, tiszta ciki rátok nézve, hogy megkötözve tartotok fogva. Kivülállóként azt gondolnám, olyan nyeszledékek vagytok, hogy még egy emberrel sem bírtok el - na jó, lehet, hogy nem ez volt a legjobb taktika. - Ugye nincs harag? Csak próbálok őszinte lenni, és vigyázni az imidzsetekre...

Zetsu Pént. Ápr. 09 2010, 16:30

Nem hiszem, hogy a gerillák pont az imidzs miatt aggódnának, na de ki tudja, majd kiderül. Maximum majd kék-zöld foltokkal leszel tele. A megszólalásod után a társaság fele rád nézett ijesztően, a másik fele pedig a vezérükre néztek, hogy valami okosat mondjon.
- Hmm...Lássuk.
Pár perc alatt végigkutatta a cuccaid, eközben irritáló csend volt a barlangban, csak a cuccok súrlódása/koppanása és a tűz ropogása hallatszott. Nos igen, alaposan átnézhette a cuccaid, hogyha ilyen "mindjártelröhögömmagamdeinkábbnemmertmásokisvannakkörülöttem" arcot vág. Nos igen, azok a gyógynövények nem túl veszélyesnek tűnnek, kivéve persze ha csalán is van közte, az fájhat.
- Nyugalom fiúk, ez valami növény-gyűjtő. Max majd megcsapkod minket valami rózsával. Engedjétek el.
Máris jobb lett a közérzet, páran elkezdtek röhögni, majd egy rossz arcú, sovány, kapafogú csávó elengedett téged. Nyugi, ő a legrondább a társaság között, bár ahogy körül nézel látod mindenki arcát. Van aki esetleg szamuráj lehetett, földműves, családfő, vagy valami bolti eladó volt. Talán nem is olyan rossz emberek mint azt te gondolod, csak nem bíznak senkiben. Ami után teljesen kiszabadultál, körülötted sokan elkezdtek beszélgetni. A vezérük oda sétált hozzád, majd leült.
- Mondd, mi a neved növényárus?- csak tippelt, persze ő sem bízott a tipp sikerében. Talán elmondod neki a foglalkozásod, de ne várd, hogy el higyje, hogy hatalmas ninja vagy.

**Matsudaro Kitsumo** Vas. Ápr. 11 2010, 00:56

[Ze-pyu ^^]

Hmm, még nem kaptam pofont, ez már eleve eredmény, még a végén hallgatnak rám, és elengednek. Jaj, ne, légyszi ne, legalább ne keverjétek össze... ehh, mindegy... Tegyetek tönkre mindent, barbárok! Mennyi ideig tartott, mire szépen kitaláltam mindennek a helyét, hogy elférjenek, és azok legyenek felül, amelyekre a legtöbbször van szükségem. Vagy egy órát szerencsétlenkedtem velük! Nyuuuuu! Persze Lei-chan (a bonsai) megint nem fog hinni nekem, és egyszerűen csak rendetlennek fog tartani, soha nem mosom már le magamról, pedig csak egyszer fordult elő, amikor feltúrtam a szobám, hogy utána egy hétig úgy hagytam, Lei-chan pedig az egyik könyv alatt nyomorgott egy oszlófélnek induló sonkás szendvics társaságában.
Na de az hagyján, hogy mindent széttúr, de még ki is nevet? Hát azért ez már túllépi az udvariasság határait. Morcos leszek, de nagyon (mintha bárki is megijedne tőlem...)
Mi, hoyg elengednek? tényleg? Ohh, hála Kami-samának! Bah, de miért ez a rondaság akar a legközelebb kerülni hozzám, mindjárt kiráz tőle a hideg. Igazán moshatott volna fogat, legalább múlt héten... Szédelegve, és a csuklóimat simogatva tornázom magam ülő helyzetbe, közben végignézek a sdíszes társaságon. Végül is teljesen átlagos emberek, különbnél különb felszerelésekkel, talán civilek lehetnek, akiknek valamiért el kellett hagyniuk az otthonuk, vagy épp portyáznak, vagy keresnek valakit, vagy az ég tudja. Azért meg kell jegyeznem, hogy ők lehet, hogy megnyugodtak, de én cseppet sem... Na jó, azért ez talán érthető, amikor az ember huszadmagával van összezárva, és még a pehelysúlyban is kiröhögnék. Így szinte hisztérikusan rezzenek össze, mikor a főnöknek titulált egyén felém fordul.
- Ano... Kitsumo... Matsudaro Kitsumo... és ha lehet, növényszakértő... - javítom ki szerényen, mert akármi is van, a szakmájára az ember érzékeny. - Mit tervetek... mármint szóval... most mi lesz velem? - jobb tisztázni a tényállást, azért remélem, nem tesznek ki az esőre, az olyan szívtelen lenne, főleg, hogy egy kisebb csoport épp a kajámat vette birtokába pofátlanul felzabálva azt. Remek, megint éhezni fogok, pedig így is elvisz a szél. Anya nagyon kétségbe lesz esve, ha megint fogyok 2 kilót, mire hazaérek. Már ha hazaérek. - Bízom benne, hogy meg tudjuk beszélni a dolgot... izé,... tudja, felnőtt módjára, kerülve az erőszakot - próbálok biztatóan mosolyogni, de csak egy vicsorra futja kicsiny arzenálomból. Ó drága tölgy testvérek, miért nem vagytok képesek elszakadni gyökereitektől, és a segítségemre sietni? Fordítva olyan könnyű pedig...

Zetsu Szer. Ápr. 14 2010, 17:06

Úgy tűnik nagy értelemmel áldotta meg a vezért a sors, hogyha ilyen csürhét egyben tud tartani. Persze, ha mondta volna nekik, akkor nem zabálják fel a kajádat, de hát most gonosz volt. Talán fájdalom tölti el szívedet, ahogy látod a sok gerillát zabálni, elvégre jól megakarják magukat tömni. Látod, hogy milyen jóízűen fogyasztják az ételt, melyek közül egy kicsiért te magad is megküzdöttél. Nos, vissza a beszélgetéshez. Figyelmesen hallgatta a szavaidat. Amikor azok a szavak jöttek ki a szádon, hogy "Mit terveztek", kicsit felhúzta magát, először azt hitte, hogy az igazi terveikre vagy kíváncsi. De szerencsére időben kijavítottad magad. Kicsit elgondolkodott.
- Hmm...- nézzük, mi lesz veled az elkövetkezendő időkben- Van egy ajánlatom. Ha segítesz nekünk, hogy néhány betegséget vagy sebet kezeljünk, akkor két hét után elengedünk, és ez még "kedvezményes" ajánlat.
Nos igen, megfontolandó ajánlat. Bár nem mondta mi lesz, ha elutasítod, de valószínűleg nem akarod megtudni. Valószínűleg levágnák a nyelved, meg a fél bal lábad, és kiraknának az esőre...Nos hát igen, nem túl derűs a helyzet.

**Matsudaro Kitsumo** Vas. Ápr. 18 2010, 22:15

[Ze-pyu ^^]

Egy fél pillanatra azt hittem, jön a hadd el hadd, de végül elgondolkodtató választ kaptam. Doktorosdit játszok egy rövid ideig, és aztán két hét múlva szabad vagyok. Nem is lenne semmi bajom, de a küldemény... Hát szóval, addig nem biztos, hogy kibírja. Viszont a fiúk idege meg lehet, azt nem bírná, ha akadékoskodnék. Okosnak kellene lennem. De nem vagyok... -.-
- Ano... - ahogy minden szem rám szegeződik, szinte belém reked a szó, nem vagyok hozzászokva ekkora érdeklődéshez. - ez igazán teljesíthető alku - itt mindenki arcára elégedettség kúszott, csak az enyém sápadt hamuszínűre... - de... szóval... hogy is mondjam... - és igen, újra a gyilkos tekintetek, a feszültség egyre csak nő, én meg lassan már em csalk habogni, de hebegni sem tudok. - egy növényt el kell szállítanom egy helyre, ahol nagyon vár rá egy súlyos beteg kislány, ha nem kapja meg a gyógyszert, bele is halhat. Csak a faluig kellene elvinnem, és esküszöm, visszatérek, a többi dolgomat addig akár magatpoknál is tarthatjátok, vagy valaki elkísérhet, ha nem bíztok bennem - hadarom el egy levegővel az egészet, hogy aztán kifulladva roskadjak össze, hogy egy hatalmas levegővétellel szürcsöljem magamba az éltető gázt, mielőtt elhalálozom túlbeszélésben. Lehet olyat?
Közben kezdek szédülni, és érzem, hogy hamarosan vagy beájulok, vagy elhányom magam, anniyra összeszorult a gyomrom. Nem tudom, melyik lenne jobb...

**Zoriko Akohi** Pént. Május 07 2010, 18:27

[Konan]

Hát elérkeztek a Tea városába is. A nagy akció után amit a füst országában követtek el végre biztonságos helyre érkeztek. Most, hogy már a háromfős csoportnak pénze is és nyugodalma is volt eljött az ideje, hogy az ifjú Akohi újabb jutsuval bővítse tudását. Ám most meg se merte kérni a vezetőjüket Orusi-t, hogy ő tanítson neki egy technikát, mert igen harapós kedvében volt az elveszett jounin. Hát mikor a határvidéken ismét pihenőt tartottak (és a kivételesség kedvéért nem kellet elmenniük vadászni, mert volt náluk élelem) az ifjú genin rangú ninja elővette tekercsét és átnézte volt országának titkos jutsu-ait. Ebben a tekercsben rejtet a medvék országának összes speciális technikája. Miután átolvasta őket, kinézet magának egy viszonylag egyszerűt. A neve: Kujaku Myouhou: Tsume // Páva Metódus: Karom. A tekercsben lévő leírás szerint ennek a jutsunak a használója képes karmokat létrehozni az ujjai végén amik egész kemény dolgokat is átvágnak. Elsősorban egyszerűsége miatt választotta a jutsu-t Elvégre tanító nélkül kicsit nehéz megtanulni még pontos leírás alapján is. A tekercsen még megemlítették azt is, hogy a technika lényege abban rejlik, hogy chakrát irányítanak a választott helyekre és ott karmokat formálnak, majd azt megszilárdítják. Úgy döntött az ifjú, hogy csak evés után lát neki az edzésnek, hisz üres gyomorral sokkal rosszabb edzeni. Az étkezés befejeztével társai felé intézet pár szót.
-Egy kicsit edzek, addig kérlek maradjatok csendben. Ha gondoljátok ti is megpróbálkozhatok újra ráhangolódni a meteorit darab erejére.- Mondta majd edzésbe kezdett. Elvégezte a leírt kézjeleket, majd a leírás szerint cselekedet. Nem volt telhetetlen először csak az egyik úja köré igyekezet létrehozni a karmot. A chakrakontrol nem okozott gondot abban már volt gyakorlata, ám a formálásnál már nehézségekbe ütközött. Igyekezet elképzelni a kívánt alak formáját, majd az alakítani jobb mutató ujja köré. Ha ez sikerülne akkor a megszilárdítással próbálkozna.

Konan1 Vas. Május 09 2010, 09:02

//Nos két nap van arra, hogy megtanuld a jutsut, ami kevéske, de ne félj megoldjuk Razz

//

A fiú a tekercsből alaposan átnézte a részleteket és megtetszett neki a jutsu. Könnyűnek ígérkezik, azonban tanító nélkül elég nehéz jutsut tanulni, pláne egy tekercsből. Sokszor nem elég a puszta leírás, sokat számít a gyakorlati tapasztalat is. A fiú csendet kért a mellette lévőektől, majd azonnal belekezdett a jutsu kivitelezésébe. Először fejben alaposan átgondolta, hogy mit is kellene tennie, elképzelte a dolgot. Ezt követően a chakráját reagáltatni kezdte a nyakláncban lévő meteoritdarabbal, közben a keze a páva metódusra jellemző kézpecsétet formálta. A reagáltatás nem ment valami egyszerűen hiszen sok gyakorlás után tudják még a legjobbak is használni a meteoritot. Nem véletlenül meditálnak olyan sokáig a geninek a meteorit körül, valahogy meg kell tanulni ezt is.
Akohi sokáig koncentrált a kőre, majd végül sikerült elérnie a megfelelő "keveredést", majd ezután az egyik újára koncentrálta a chakrát és megpróbálta formázni a karmot. Egy pillanatra egy karomszerű penge kezdett megjelenni az ujjad végén és a melletted lévők tekintete egyből arra összpontosult.
- Húúhaa... Kiáltott fel az egyik ezzel megzavarva téged és ettől összeomlott mindaz amit eddig csináltál.

//Írj most egy hosszú postot (min 20 sor) amiben leírod azt, hogy hogyan hozod létre mindegyik ujjad körül a karmot.//

**Zoriko Akohi** Vas. Május 09 2010, 15:19

~Remek... félsiker. Legalább azt már tudom, hogy jó irányba haladok. Viszont ezek látszólag nem értik a csönd fogalmát. Egy kicsit arrébb kéne vonulnom.~ Gondolta.
-Majd jövök.- Szánta a többiek felé e mondatott, majd a tábortól nagyjából száz méterre sétált el. Ott leült törökülésbe és megpróbált ráhangolódni a meteorit darab erejére. Lassan, érezte, hogy a két chakra összeolvad majd eggyé válik. Most a célt egy kicsit magasabbra helyezte ki. Nem egy ujj hanem kettő volt most az áhítozott eredmény. Chakráját keze végébe ujjaira összpontosította és karmokat igyekezett formálni, mikor ez sikerült még több chakrát irányított oda, hogy meg is tudja szilárdítani. Siker koronázta a próbálkozásait. Egy kis pihenőt engedélyezett magának majd megint belekezdet. Először a kézjel, majd a chakra kontroll. Most már egy egész kézen akarta létrehoznia technikát. Saját magától való elvárása úgy tűnik most túl soknak bizonyult. Habár a karmok megjelentek a körvonalaik még alig volt láthatóak, így azok a legnagyobb lódítással se nevezhetőek szilárdnak. Emelet, még szegény hősünk meg is szédült. Túl gyorsan akarta létre hozni a jutsu-t az egyik kezére. Most kicsit többet kellet pihennie. Majdnem fél órát mire újra nekiesett a feladatnak. ~Lassabban kell még megcsinálnom. Majd ha lassan tökéletesen fog menni csak akkor próbálkozhatok kicsit nagyobb tempóban megcsinálni.~ Határozta el magát, majd így is tett. Most sikerült is létrehoznia jobb karjának össze úja végére a karmokat. Hogy megbizonyosodjon karmai keménységéről, egy vékony, nagyjából 10 cm-er sugarú kis fához sétált és lecsapott rá. Mint a vaj, úgy hatoltak át a fán a karmok. ~Remek. Most már csak annyit kell elérni, hogy mind a két kezemen létre tudjam ezt hozni.~ Ismét egy rövidebb pihenő majd újabb próbálkozás. Most a meditálásra több időt szánt. Minden mozdulata lassabb, de egyben tökéletesebb is volt. Csak a feladatta lebegett szemei előtt. Chakráját minden kezein lévő ujja végébe megpróbálta eljuttatni majd ha sikerül karmokat formálni és az megszilárdítani.

Konan1 Kedd Május 11 2010, 09:03

A fiú a hangoskodó partnerei miatt úgy döntött, hogy odébb sétál és nyugodt környezetben próbálja meg magáévá tenni a technikát. Nem volt egyszerű a dolga a fiúnak, meg is szenvedett vele mire az egyik kezén létre tudta hozni a karmokat. Már ez is rengeteg chakrát vett igénybe, de a fiú folytatta a gyakorlást és ezúttal mind a tíz ujja végére akarta azokat a chakrakarmokat. Egyesek már azzal is megelégedtek volna, hogy csak az egyik kezükön tudják létrehozni a pengét, de Akohi nem tartozott ezek közé. Leült, majd újra chakrát koncentrált a meteoritba, majd szépen lassan a kézjelek után, végigáramoltatta a kezén a kevert chakrát, majd amint a chakra elérte az ujjai végét, kibukkantak ott és karom formájában megjelentek. Innen még egy lépés, meg kellett szilárdítani alaki manipulációval a karmokat, másképp nem lenne értelme a technikának. A fúnak talán ez volt a legnehezebb az eddigi lépések közül. Amint elégnek érezte a karok szilrádságát, a fiú felállt, majd az előbbi fához sétált amire egyszer már lecsapott és ezúttal mindkét kezével rávágott egyet. Azonban nem ment minden úgy mint először az egyik kezével. A karmok amint elérték a fa kérgét, megpattantak, majd apró darabokra törtek, majd megszűnt a technika.
Szegény fiú, azt hitte ezúttal sikerül, de nem így lett, nem szilárdította meg eléggé a karmokat és ez lett a vége. A technika tökéletes koncentrációt igényel és ebben az esetben nem volt megfelelő szinten. Akohi újra próbálkozott, és többszöri próbálkozásra végül sikerült mindkét kezén tökéletesen megszilárdítani a karmokat. A fához sétált, majd lecsapott rá mindkét kezével és egy jókora darabot szakított ki belőle.

//Na jó mondjuk megtanultnak a technikát, de csak mert jószívű vagyok ^^ De azért amiért 2-3 postal letudtuk a tanulást, ezért a Fórumkalandon csak 2X alkalmazhatod a technikát. A kaland után már tökéletesen megtanultnak veheted ^^ //

**Obotsu Ryu** Szer. Júl. 17 2013, 01:37

//Újra a fronton//

Ahogy haladnak egyre jobban kezdi zavarni a sok ember Obotsu-t, nem tudja, hogy a lány is észrevette, hogy körülöttük gyerekzsúrt tartanak, és ők a kiszemelt műsor, de nem adta semmi jelét a veszélynek. Mégis milyen veszély, számtalan technikával leléphetett volna, a lány meg nem érdekelte őt, így azt csinálhattak volna vele, amit csak akarnak. ~A katonák a fronton ölni tudnának egy ilyen teremtésért, megnézném, ahogy egymással, majd ezzel itt harcolnának a kegyeiért, biztosan jó műsor lenne. A levelet addig átveszem tőle, majd ha elvégezték a dolgukat, visszakapja, azt nem engedem, hogy megöljék, majd akkor közbe lépek. De, most komolyan ez a Tűz Szövetsége tiszta vicc, az összes shinobi engem figyel, így nem esélyük sincs egy rajtaütés kivédésére, emellett ennyien is kevesen lennének ha engem le akarnak tiporni, a lányhoz meg túl sokan vannak. Jaj, hogy egyem a szívüket, bár nem vagyok Yamato, de milyen kis aranyosak, hogy így vigyázzák az utam. Ennyi felesleges emberrel egész levelező hálózatot indíthatnának Tea és falujuk közt, de inkább minket kettőnket küldenek, és rakás emberrel figyeltetnek. Kezd érdekelni, mi van a levélben, mi van, ha az egész csak egy blöff, és tálcán kínáljuk magunkat a címzettnek, nem tetszik ez nekem, el kéne olvasni, de a lány biztosan hisztizne.~ Nem tudta folytatni kis elmélkedését, mert megzavarta az átkelőhely, és a rengeteg, mostmár látható shinobi. A probléma gyorsan megoldódott, feltűnt Yamato, elsimította az ügyeket, és átnyújtott két homlokpántot, ami már 6 éve nem díszelgett Obotsu fején. Ez így durva saccolás volt, hiszen Namigakure-ban is kellett hordani az új jelzést, de az csak átmenetei időszak volt, bár jobban bele gondolva azok is évek voltak. A lényegen ez mit sem változtatott, nem fülött a foga egy újabb beosztáshoz, és a hovatartozás szimbólumához, de úgy tűnik a pénzért meg kell tennie.
- Száz százalék, hogy ez a mocsok sosam fogja a fejem díszíteni, már csak azért is, mert a csuklya fönn marad. . mondta, és átvette a kínált tárgyat, a szabadon mozgás kulcsát, és derekára kötötte. - Vicces kis ajándékot adtok, ez egyben a biztonság, és egyben a célpont jele, mert nem hiszem, hogy ezek a kis csótányok azért követtek olyan hosszú időn át, hogy vigyázzák az utunkat, így a másik tömb ellen a védelmezésükre sem számíthatunk. Jobban belegondolva ez inkább célkereszt, és mellette egy olyan extra, hogy nem támad meg a kis szervezett hadseregetek, inkább csak nagy szemekkel figyel. Talán még valami kis adóvevő, vagy célmeghatározó eszközöcske is van benne, vagy lehet ez maga a bilincs. - nevetett, nem érdekelte mibe kezd bele, csak hárman hallották mit mond, a lány, Yamato, és Ichimaru. - Állok elébe, bármit is terveztek, és kérdésem sincs tőletek, szóval akkor nem is zavarjuk a kis zsúrt. A szülinaposnak kívánjatok szép éveket a nevembe is, és, hogy ne támadjon engem meg soha, mert akkor a szép évek tova tűnnek. - nevetett, és hangja egyre lassabb, és mélyebb volt. - Viszlát, kedves Ichimaru! - köszönt el véglegesen, majd indult Degarashi irányába. Lassan elhagyták az egész macerás állomást, és akkor néhány szót intézett a levegőbe, úgy, hogy kis társa is hallja.
- Kirigakure, Getsugakure, csak két rejtett falu, és az egyikből én magam is származom. De rég öltem meg onnan valakit, már kezd előjönni belőlem a vérszomj, csak jöjjön szembe egy, csak egy, és kitöltöm rajta minden dühömet. Bár, nem is vagyok mérges, inkább csak boldog, izgatott, akkor csak megölöm azt az egyet, nem töltöm ki a nem létező dühöm. - elég furcsa egy ember. - Lány, nem megyünk a központba, irány Degarashi, nem veszítünk időt, és csevegni sincs kedvem azzal a szőke dagadékkal (A Hokage-ra célzott.), tehát minél gyorsabban végzünk, annál hamarab kapok pénzt. Bár figyelnék, mi is áll a levélben, ki tudja, miért pont mi kézbesítjük, ha ennyi szabad shinobijuk van. - fejezte be.

**Kenshiro Suiren** Pént. Júl. 26 2013, 23:07

[Újra a fronton]

Suiren egyre több ninját vett észre, s az élénken figyelő szempárok kicsit kezdték zavarni. Maga sem tudta miért, de egy pillanatig megingott jéghideg jelenléte. Szerencsére nem volt olyan hosszú ez az időtartam, hogy bárki is felfigyelhetett volna rá, legalább is a kunoichi nagyon remélte. Mélyen legbelül eszébe jutott a Chuunin vizsga, valahogy most nem volt kedve átélni, ahogy mindenki bámul rá megvető tekintettel. Éppen ezért fejét egyenesen előre szegezte, hogy még véletlenül se kerüljön szemkontaktusba a többi shinobival. Fülét azért nyitva tartotta, hiszen gyorsan akart reagálni bármilyen fura neszre. Az ellenőrző pontnál megtorpant, ám lila szemei továbbra is érzelemmentesek maradtak. A hajnali órák kelő napsugarai megvilágították fehér haját. A holdfénynél sejtelmesnek hatott, most viszont úgy nézett ki, mint akinek aranyszínű tincsek övezik az arcát.
*Túl sok emberük van, akik minket figyelnek. Ennyi erővel más is elvihette volna a levelet.* Töprengett el magában az elveszett ninja, majd közelebb lépett az őrséghez. Ekkor jelent meg Yamato, aki ígéretéhez híven át is juttatta őket a határon. Kezében két fejpánt díszelgett, egyet Obotsunak, egyet pedig Suirennek adott. A lány aprót biccentett a fejével, majd átvette a hitai-atét, amelyen egy új szimbólum látszódott. A kunoichi még sosem látta ezt a jelet, ezért rögtön gyanúsabban kezdte méregetni a fejpántot.
*Remek. Egyet eldobtam, erre jött a másik. Ha valaha önszántamból fejpántot fogok viselni, akkor az a klánom miatt lesz.* Ismét egy gyors eszmefuttatást hajtott végre, ám kísérőjével ellentétben hangos szóval nem kommentálta az eseményeket. Obotsu túlságosan is sokat fecsegett, amivel kezdetben nem is foglalkozott, azonban a jelenlegi szócséplést már kezdte idegesítőnek találni.
- Értettük - vágott közbe, miután látszott, hogy a férfi lassan abbahagyja a beszédet. - Nincs kérdésem. Viszlát! - vetette még oda, aztán nyakába kötötte a hitai-atét, amin a Szövetség jele díszelgett. Közben az is kiderült, hogyan áll a helyzet a Tea országában. Suiren csak abban reménykedhetett, hogy minél előbb megtalálják a célszemélyt, aztán pedig mehet keresztbe tenni Kirigakurénak. A Kenshiro klán hírét el kellett juttatnia erre a helyre is, hiszen az emberek bíztak benne. Rég volt, hogy mások érdeke miatt is cselekedett. Hosszú évekig csak saját magának élt, de megtalálta a családját, tehát végre elkezdett valahová tartozni. A Ryukai csak egy kis kitérő volt az életében, már nem is érdekelte a szervezet. Végre elindulhattak, mert Yamato eltűnt, Obotsu pedig néhány percig csöndben maradt. A genin nyugalma nem sokáig tartott, hiszen megint megcsapta a fülét a férfi hangja.
*Ezek szerint hasonló cipőben járunk.* Állapította meg a Kenshiro lány, miután a Ryu volt olyan kedves és beavatta a részletekbe. Amikor belépett a Hokage irodájába, már akkor tudta, hogy elveszett ninjával van dolga.
- Csak ne akadályozz! - préselte ki ajkai között a szavakat. - Nekem sem volt kedvem kitérőt tenni - hangja száraz volt és kissé halk, mintha elveszett volna abban a tudatban, hogy nemsokára Kirigakure-i katonák vére fog folyni a kezén. A két furcsa, kissé őrült ninja a véletlen folytán kerül össze, azonban úgy tűnt, hogy mindkettejüknek hasonló célja van ezzel a küldetéssel. Suirent nem érdekelte a levél tartalma, sőt mi több, maga a levél sem, csak túl akart lenni a hivatalos részen. Sajnos a fejébe befészkelte magát a gondolat, hogy nem lesz olyan egyszerű lerázni a címzettet, elvégre a kézbesítés után engedelmeskednie kell neki. Vett egy nagyobb lélegzetet, majd kissé megdöntve a fejét, tekintetét Obotsura emelte.
- Nem érdekelnek az aggályaid - jelentette ki határozottan, aztán meggyorsította a sétatempóját.

Killer Bee Hétf. Júl. 29 2013, 17:06

/Üdv fejvesztettek Very Happy

immáron Jiraiyatól átvettem hogy keze üresebb legyen, megpróbálok én is majd felvázolni elétek ilyen szép hosszú postokat mint ti adtatok neki, és remélem az én játékom is tetszik majd *ördögi nevetés egy kis szarvval* /

Haladtatok immáron kinek ismeretlen, kinek ismert helyre. Vadászati szezonban, mikor az ember sose lehet rest, nem is volt kétség ha harcra kerülne a sor, mindketten feldobott manccsal játszanátok le a szökevényeket, vagy kirendelteket. Egymás szidása nem túl jó ötlet, hisz lehettek bármilyen erősek, egy nagyobb sereg ellen mind ketten elvesztek. Figyelnetek kell minden oldalra, haladjatok úgy hogy a másikat segítsétek, miközben magatokat véditek. Lépteitek egyre gyorsabb, illetve csak egyikőtöknek hiszen köztudott hogy egy Ryu nem fél az erdőkben. De mindketten jól gondolkodtok, vajon kincset, vagy sima papírt hordoztok? Mi lehet ebből, háború megindítása, vagy saját halálotok egyik aláírása? Kép ide vagy oda nem tudtok semmit a keresettről, csak azt hogy Konohában nagy főnök. Legyetek rest, minden lépést rendezzetek, hamarosan teljesen megérkeztek.

Messzi távolban, ismét vissza a határokra

Egy csapat érkezett, 8 főből áll, mind sötétek, de ismeretlenek, egy kép ugrik be, mit most levázolok, az élen egy töpszli áll most, érdekes, a határ őrök csak úgy átengedték őket, mitörténhetett vajon? Csupán oda sétált és akár egy Jedi, levette őket a lábukról, majd párlépéssel füsté váltak. Nyomkövetők, vagy szimplán fejvadászok? Vajon Obotsu feje ér annyit hogy levadásszák, vagy Suirenért jöttek?? De nyújtok egy képet róluk hogy tisztább legyen, és egy kis párbeszédbe is beengedlek titeket.

Határvidék 536113302b86db6be563d43d253068b3

- Ők azok negara, szóval a Ryuk mostmár párokba állnak? - Colos egy alak úgy bizony, haja pedig mint egy mikrofon, mély eresztett hanggal, mintha régóta bagózna a tag.

- Ne butáskodj Hitotsu, te is tudod jól egy ilyen féreg nem mászkál kislányokkal, főleg nem olyannal aki jóval elmarad mellette, minden bizonnyal a besúgónk által adott információ, miszerint éppen fontos adatokat ad át valakinek, két legyet ütünk egy csapásra! - Szólt a törpe, majd mesélői jóvoltból elárulhatom, balról a mikrofonostól egészen a jobb széléig halad a kép, szóval a lilakalapos nincs jelen hé! Számokkal illetik őket, Negaran kívűl mindegyik kapott egyet. De nincs több infó messze még hogy össze üssétek a port.

/Nos, hát akkor jójátékot kívánok nektek is! Hajrá, ahogy eddig szépen írjatok, tudom mind a ketten lefogtok engem nyűgözni!/

**Obotsu Ryu** Csüt. Aug. 01 2013, 17:17

Nem szokta meg, hogy holmi jött, ment személyek inzultálják szavakkal, miszerint "ne állj az utamba", de most nem kertett nagy feneket a dolognak, ha itt helyben megöli a lányt, még a végén nem fizet a őskövület, és neki állhat új munkát keresni, pedig ez épp kapóra jött, mind témájával, mind könyedségével kapcsolatban. Mintha azért kapná a ryo-kat, hogy lefekszik aludni, és reggel felkel, egyáltalán nem lesz nehéz dolga. Végig rohan a városon, megkeresi az idiótát, leadja neki a lányt, és máris tovább állhat, és mégis ki akadályozná ebben? A küldetés valószínűleg titokban zajlik, mert a becsületes kis rejtett falu sem szeretné, ha csorba esne a hírnevén, hogy elveszett ninjákkal végezteti el a feladatait, és fizet nekik, még a végén egy szintre emelik az Iwagakure-i mentalitással, vagy elfordulnak tőlük a szövetségesek, pláne, ha megtudnák, hogy két volt Ryukai tagot béreltek fel, Namigakure a haját tépné. Bár, ez még Obotsunak sem esett le, hiszen nem ismerte meg az egykori Murasaki Ryu-t.
- Lehet nem érdekelnek, de én megajándékozlak ezzel, ha már így utazunk, unalmas lenne csendben sétálni. Legszívesebben már most megölnék pár embert, de nincs senki a közelünkben, bár adná az ég, hogy legyen pár Kirigakure-i shinobi, aki annyira bátor, hogy eddig eljutott, a Konohai védelmi vonal mögé, és most találkoznának a végzettel. Nem, nem rád céloztam kicsilány. - nevetett. - De, mond csak, honnan veszed a bátorságot, hogy ilyen hangnemben beszélj egy Istennel? Nem tanítottak meg a pici, gyenge szüleid, hogy a jelenlétükben nem szabad ezt a hangszínt megengedni magadnak, hogy egy pillanat alatt eltiporhatnak, ha úgy tartja kedvük? Már rég megtettem volna, ha nem adták volna ki feladatnak a védelmedet, bár... - gondolkodott el. - Nem, a pénz most fontosabb, nagy szerencséd van kicsilány. - cukkolja, bár miért ne tenné, nem társak, csak összefújta őket a szél, egy ideiglenes küldetésre, és ha kiharcolja, hogy támadjon, akkor még meg is verheti, és kielégíti a vágyait a vérontással, úgy is már elvonási tünetei vannak, és nehéz azt féken tartani. Egyre vérszomjasabb, és vérszomjasabb, majd elveszti a fejét, megőrül, és mindekit megöl a közelében, gyorsan gyilkolnia kell. Beteg eg elmélet, de Obotsu körül semmi sem volt logikus, és soha nem is lesz, lehet az agya lassabban, és speciálisabba mozog, de a karja, lába még mindig gyors, és az ereje is felülmúlta régi, Ryukai-os énjét. Viszont amiről ő nem tudott, hogy vadásznak rá, bár ha tudta volna is előre haladt volna, talán gyorsabban, tudva, hogy itt harc lesz, és ölés....

Killer Bee Vas. Szept. 01 2013, 10:19

/Njkként viszem tovább xy körig, amíg nem ír. Kivéve ha a végéig afkol Very Happy

Gondolatait és beszédeit nem irányítom csak lét szükségesetén /

Vajon az életben hányszor van arra esély, hogy egy magas szintű elveszett ninja, egy befolyásos Konohai közelébe ér. Mennyire vagy mérgezett, és sötét lelkű, vagy a pénz minden felett befolyásol? Vagy ha megtudnád a jutalmi pénz kevesebb mint a feje a konohainak, átgondolnod? Sajnos a filózni most nincs időtök, haladtok még mindig egymást zaklatva. Egyenlőre az utatok tiszta, hiába borítja a jövőt sötétség. Valjuk be egy kis izgalom mindenhova kell, ezért mivel az időt se kívánom húzni íme egy csatatér

Bizony az erő viszony kiegyenlítésére van víz a közelben, nem is akármennyi, kis patak, limitekkel, a fák burjángzóak és a legszebb a fehér bokor, melyet kis virágok lepnek be, gyógynövényként is jól szolgálna, a terep hatalmas, és ti a közepére értek, amint oda értek, mintha önkéntelenül eltakarták volna a napot, majd hét árny jelenik meg a terep másik oldalán, amik az előző képen voltak jellegzetesek. Majd a kisebb előre lép. Minden jelenséget végig tudtál követni, nem vagy te egy gyenge harcos tudtad már amikor nagyon közel értek hogy valami itt nem stimmel, és ahogy kilép a kisebbik mind ketten megtorpantok. Te állj most az élre a beszélgetésben.

- Obotsu Ryu.... a Ryukai elveszett ninjája. Mond csak hogy teltek szabad hétvégéid, nincs hiány érzeted? Tudod, hatalmas összeg van a fejedre kitűzve. Bevallom a melletted lévő lány kevésbé izgat minket, és azt is tudjuk mennyire erős vagy. De mindenek előtt, ím egy kiváltságod van, az pedig az utolsó mondat! Mond hát élvezted az életed?

**Obotsu Ryu** Szomb. Szept. 07 2013, 14:27

Ahogy haladnak, a shinobi hirtelen észrevesz néhány emberet, akik pont feléjük tartanak, lehet véletlen, áh, a háborúban nincs véletlen, kicsit változtat az útirányon, hogy figyelje, ő a célpontuk, vagy csak erre haladnak, de a közeledők is arra folytatták ugráló tevékenységüket. Obotsu nem esett pánikba, sőt, elmosolyodott, és végignyalta a száját. Szeme a csuklya miatt nem látszódott, de puppilája kitágult, szemei kikerekedtek. ~Harc, vér, halál.~ Hajtogatta magában, és lelassított, sétára váltott, és hamarosan egy tisztásra ért. Leült, és várt, majd megérkeztek az ellenfelek. Heten voltak, és mégis kevesen, a démon rég nem várt így egy harcot.
- De gonoszak vagytok,... - nem fejezte be a mondatot, csak felállt a helyéről. - ...megadjátok nekem a lehetőséget, hogy egy mondatot még mondjak, de megszablyátok halálom előtt, hogy miről szólhasson, nagyon szemét, és gonosz,... - látványosan hagyj a vesszőnek helyet, és levegőt vesz, ugyanis ezt a részt éppen hadarta, hogy egy levegőből kiférjen, gúnyolódik. - ...de, mivel én egy kedves, hogy a francba én kedves? - fejezte be. - Ó, basszus, elrontottam, nem fértem bele egy mondatba. Idióta vagyok, elrontom a kis játékotokat, bocsi, ne haragudjatok, Próbáljuk meg újra, most menni fog, de én kezdek. - mondta. - Egy mondatotok van, és beszéljetek mondjuk, őőőőhm, megvan, a delfinekről, egy mondatban minden a delfinekről. Jó, igen, tudom, hogy nehezebb mint a te feladványod, de ti heten vagytok, csak összedugjátok a buksitokat és eldöntitek, mit mondtok... - és előjött az örültebb éne, a hangja mélyebb lett, és sokkal következetesebb, rémisztő, és sejtelmes, mint egy erő, amit nem ismernek, de láthatóan a véget hozza a hátán, és készül ledobni a földre. - ...Amíg én végzem veletek!!! - gyorsan cselekedett, és a hét ember felé irányította a kezét egy speciális formában,t erészetesen a kézjelek után.
- Doton: Sanhioyuishinki! - kiáltotta, majd egy picivel több chakrát pumpált a technikába, hogy kiküszöbölje a gyorsasági hátrányt a technikában, és pillanatok alatt röpítse hetükre a föld lövedékeket. Nagy területen vannak, de jól látható területen, és talán meglepi őket a hirtelen támadás, a kérdés nélküli gyilkolás.

**Kenshiro Suiren** Szomb. Szept. 07 2013, 15:44

//Elnézést a kimaradásért, innentől már visszatérek. Sajnos a munka és egy jó kis megfázás mellett nem igazán volt időm az oldalra.//

[Újra a fronton]

A lány ügyet sem vetett Obotsu fenyegetésére, hiszen megtanulta már, hogy akik csak egy kicsit is több dolgot értek el az életben, mint az átlagemberek, hirtelen istennek képzelik magukat. Tudta, hogy a pénz miatt nem fog rátámadni, ennyiből is kiismerte a természetét. Bár kedve lett volna megismertetnie a speciális mérgével, mégis úgy volt vele, hogy csendben halad mellette. A korlátait nagyon jól ismerte, hiszen többször megpróbálta átlépni azokat. Fejét elfordította, hogy körül tudjon nézni, na meg jelenleg nem volt kíváncsi a másik ninja képére.
*Ha ilyen lassan haladunk, sose találom meg, akinek át kell adnom a levelet.* Gondolkodott el a kunoichi, ám nem gyorsított fel, inkább tartotta a lépést a másik Ryu-val. A táj egyre jobban megváltozott, a fákkal tarkított látképet hamarosan egy mező váltotta fel, ahol jobban voltak a látási viszonyok. Suiren azonnal észrevette a közelben lévő patakokat, tehát igyekezett abba az irányba haladni. Hirtelen hét alak bukkant fel a látóhatáron, s az is hamar bizonyossá vált, hogy a két küldöncöt követik. A férfi irányt változtatott, de ez nem akadályozta meg az üldözőiket, hogy utolérjék őket. A genin kihasználta az alkalmat, amíg az ellenfeleik felvázolták az alaphelyzetet. Chakrát irányított a lábába és gyorsan kilőtt, egyenesen a patakot célozva meg, ahol előnyben lehet a víz miatt. Szerencsére Obotsuból előtört a még kegyetlenebb énje, így azonnal támadásba lendült, ezzel újabb esélyt adva a lánynak, hogy kicsit eltávolodjon a helyszíntől.
*Túl sokat beszél. Rá vadásznak, de az én életemet sem fogják a két szép szememért.* Miközben ezen gondolkodott, kézpecséteket mutogatott el, majd megállt a víz tetején.
- Kirigakure no Jutsu - suttogta el, majd elkezdett ködöt létrehozni a patak körül és igyekezett kicsit távolabb is kiterjeszteni azt. Nagyon nem akarta ködbe borítani a tájat, mert nem ismerte Obotsu képességeit ilyen közegben. Arra rájött, hogy az egyik eleme a Föld, ám a másik még kérdéses volt. Suiren ugyanis biztos volt benne, hogy ő már két elemmel rendelkezik, és nem kevés chakrával. Neki spórolnia kellett, ezért gyengítette le a látási viszonyokat. Neki nem volt gondja a ködben való tájékozódással, mindent megtanult, amit csak lehetett erről a harcmodorról. Gondolta, hogy nem ússza meg olyan könnyen a dolgot, néhányan utána fognak eredni, ezért is készült fel. Füle minden apró rezdülést figyelt, nem akart feleslegesen támadni, de a fegyver suhogását vagy egy ember közeledését felismerte volna. Egyelőre nem támadott, fel akarta mérni, hogy mit tudnak azok az emberek. Bár heten voltak, némi ügyeskedéssel nem jelenthet gondot legyőzni őket.

Killer Bee Csüt. Szept. 12 2013, 12:36

Elis felejtették, hogy ti még kevésbé vagytok össze szokva hiszen, miközben Obotsu épp azzal foglalatoskodott hogy kapásból a földre kényszerítse a hetest, Suiren a látási viszonyokat támadta, viszont ellenfeleitek nem akármilyen harcosok, a kirigakure no jutsu nem hat ellenük, sőt, a bérgyilkosokat felvérteztétek azzal, hogy még nagyobb legyen erejük. A támadás már a ködben történt, éppen hogy, de nem látta obotsu a közelgő becsapódást. De mire is számíthattok, csakugyan kiugrottak a bőrükből, jobbanmondva szimplán egybe olvadtak a földel, viszont ezt már nem láttátok. Majd mikor minden elhalkult, a föld alattatok megmozdult, ekkor hátrébb ugrottatok, ahol máris a levegőben ért titeket a közelgő tűz, melyet Obotsu hárított. De itt még van tovább, két széllökés hullám mely azonnal kiüt titeket, illetve szebb éghajlatra kísér. Személyem tudja hogy a gonosz Wanizame nem sérül nagyon, viszont Suirent a földel való ütközések kicsit megkarcolják.
- Ugyan miért használnátok a kirigakure no jutsut olyanok ellen, kiknek szintén nemzetísége a víz. Jómagunk képesek vagyunk ilyenkor erősebb érzékelésre. Jöjjön valami szebb, és erősebb, kezd unalmas lenni. - beszél még mindig a törpe, és csak azt veszitek észre, hogy 3 shinobi áll előttetek, a másik 4 még kérdéses, vajon merre lehet.

**Obotsu Ryu** Kedd Okt. 01 2013, 11:04

Támadása sikerét sajnálatára nem láthatta, de máris őt követelte az ellenfél, amit nehezített, hogy társa köddel vonta körbe a helyet. ~Normális vagy, hét ember ellen ködben akarsz harcolni, de legalább nem kímél engem sem. Észrevehette, hogy rám pályázik a is banda, és talán tovább is állt, és itt hagyta nekem a hét törpét. Remélem.....így van.~ Gondolatai végén, miközben a föld felé zuhant megnyalata a szája szélét, vérszomja növekedni kezdett. A földre érést a szokásos módon, vízzé válással kivédte, majd felegyenesedett, és két féle képpen cselekedett.

(1)A ködöt feloldja a lány a blöff hallatán, ugyanis Obotsu sem képes tájékozódni benne, mivel a technika csak a használó érzékeit nem csökkenti, igen, nagyjából érzékelni tudja a jounin, hol az ellenfél, de közel sem olyan jól, mint azt hihetik. Lehet mind a heten támadtak az előbb, de csak egy ütés talált be, nem tudhatjuk, hogy csak nem egy elmés blöff, melyet egy szerencsés találat előzött meg. Hiszen nagy területre kiható támadás volt, ha tényleg tudnának a helyzetünkről valamit, már megkísérelték volna elvágni a torkunkat, és nem a köd megszűntetéséről pofáznának. Ha számukra ez előny,és fejvadászok, meg se szólalatak volna.
- Igen, nyomik?! Előny számotokra, akkor gondoljátok végig, milyen előny lehet egy olyan ember számára, akinek a gyilkolás az élete, aki ilyen nyomorékokat öl minden reggel, csak, hogy képes legyen kikelni az ágyból, egy normális bemelegítésra nem vagytok elegek, nemhogy komolyan harcoljak ellenetek. - neveti el magát hangosan. - Gondoljatok bele, milyen előny egy olyan férfi számára, akit heten próbálnak megölni. - hangja megváltozott, komolyabban vette a dolgot, de csak egy ok miatt, a vérszomj felül kerekedett, ölni akart, bár nem tudja, megtette-e már. Erejét és chakráját az öklébe összponotsította, majd egy hatalmasat ütött a Gouwan segítségével a földbe, ami alatta van, ezzel talán gondolkodásra bírja a kis csapatot, amíg megközelíti a patakot, és a következő lépést meg nem kezdi....Védekezés gyanánt is az ökleit használja, illetve, mondhatni a speciális képességét..

(2)Ha társa megszünteti a ködöt, akkor képes lesz látni, hogy hány ellensége maradt, és ha nemheten vannak, és nincs holttest, ugyanúgy a földbe üt, hátha ott rejtőzik valaki, viszont ezek után nem a vízet célozza, hanem az embert, aki talán a földben volt, vagy valamelyik célpontot, neki mindegyik ember egyforma volt, kielégítés a vérszomjra. Sebességével, és taijutsu mozdulataival támad, megpróbál alá kerülni, majd a Kyaku Kyaku val fel repíteni, utána ugrani, és a Hayabusha Otoshi-val fejjel a földbe állítani, majd egy kunai-t dobna egy másik felé, és amíg annak a kivédésén fáradozik, Megközelíti a Dainamikku Entorii-val, és a Tsuten Kyaku-val megpróbálja az ő életét is koltani. Ha sikerrel jár felkászálódik a holtest mellől, majd véresen figyeli a történéseket, ki támad, és merről, és aszerint cselekedik.
- Kezdhetjük... - szólal meg őrülten.

Jiraiya Hétf. Okt. 28 2013, 12:10

// A Kalandot, mesélő és játékos inaktivitás miatt lezárom. Mindketten kaptok +10 ch-t //

~ Napokkal Később ~

Wasabi Kikötőváros. A szoba amiben vagytok, igencsak tágas. Látszik a berendezéseken, hogy egy jobb módú ember birtokában van a helyiség. Előttetek egy nagy, négyszögletű asztal, amire egy hatalmas térkép volt kiterítve jelekkel, ábrákkal, nyilakkal és minden mással. Wasabi ült az asztal mögött a térképet nézegetve, mellette pedig egy copfos alak aki a Nara nevet viselte. Az ajtónál, mögöttetek egy nagyobb fickó foglalt helyet, hosszú bottal a kezében. Az Akimichi klánból való. Veletek szemben pedig egy szőke, rövid hajú férfi állt, laborköpenyben. Ő az információs csoport itteni vezetője, Yamanaka Aoshi. A levél már a kezében van, amit Asaya Yoh-nak címeztek, de mivel megbizonyosodtatok afelől, hogy Ő már nincs ezen a környéken, Yamato utasítására a levelet átadtátok az itteni Konohai vezetőnek, aki ugye Aoshi. Nem meglepő, hogy a három klán egy kisebb csapatot verbuvált. Ez már megszokott volt közöttük. Tehát a lány átnyújtotta a levelet, amit a férfi ki is nyitott, majd elolvasott.
- Nos, ez a levél nem sokat segít az itteni helyzetünkön. Yoh-taicho már nincs itt, ez a levél pedig személy szerint neki szól. Köszönjük eddigi segítségeiteket.
Fejezte be a férfi, majd a nagydarab fickó, kinyitotta nektek az ajtót, amivel felszólított finoman a távozásra.

~ Két Nappal Később ~

Ismételten a Hokage irodájában álltok, azonban nem maga a Kage áll előttetek, hanem a helyettese az idős Koharu. Megtudtátok, hogy Tsunade-sama a haderő többi vezetőjével a főhadiszálláson tartózkodik. Azonban az idős hölgy nem tudja magát megvédeni, így a két ANBU kívül, akik mellette állnak, még két ANBU kísért be titeket az irodába, hogy biztos ne legyen semmi bonyodalom. Az iroda most igencsak tisztának és rendezettnek tűnt. Sehol nem volt egyetlen egy papírdarab sem, sem pedig elszórt mappák. Látszik, hogy egy felelősségtudóbb személy ül most a Hokage székében. Az asztal előtt meg ugye vár már titeket a két táska, amiben a jutalmatok van.
- Megtettétek a szolgálatot. Konoha köszöni ezt nektek. Azonban a szemünk rajtatok lesz a továbbiakban, mindazonáltal, amnesztiát kaptok, így akár le is telepedhettek a Tűz Országán belül. A táskákban megtaláljátok a jutalmatokat pénzben és igazoló okiratban is, hogy a Tűz Országán belül, védettséget élveztek mindaddig, amíg nem követtek el bűntettet. Onnantól fogva minden múltbéli tettetek is visszanyeri súlyosságát és újra üldözni fognak titeket. Most elmehettek.
Fejezte be az idős hölgy, majd egyből írni kezdett valamit. Nem lazsált, tette a dolgát.

// Mindketten felírhatjátok az 1.000.000 ryot az adatlapotokra. Obotsu pedig akkor írj a Vég Völgyéhez a Tűz Országán belülre //

Ajánlott tartalom

Határvidék

Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék

Re: Határvidék