Határvidék

Eső ország határa.

//Egy késő esti órában, egy határvidéki fogadóban //

Konan-sama

Yuri még elhinni sem tudta, bár már eltelt néhány nap azóta, hogy a Namikage elküldte erre az útra, vagyis erre a küldetésre, mely már ekkor, jól érezhetően meghaladta a kunoichi képességeit. Visszaszerezni egy tekercset, olyan emberektől, akik képesek voltak ellopni azt Namigakure-ből, úgy, hogy észre sem vették őket. És egyedül Yuri-t küldték ide, hogy szerezze vissza. Hálás és egyben hálátlan feladat, mintha a sors is összefogott volna a lány ellen és minden egyes lépéssel a sorsdöntő út felé vinnék a lábai.
De mindig kell egy kiindulási pont és mi lehetne rosszabb vagy éppen jobb mind egy kocsma, mely hangos, büdös és tele van olyan emberekkel, akiket a normál ember elkerül. De az ilyen emberek tudnak a legtöbbet, főleg a részeg fajta és egy shinobit azért nem kell félteni, hiszen megtudja védeni magát.
- Remek kiindulási pont lesz, hogy megtudjak néhány infot arról a klánról! -nézte a szakadó esőben a házat az egyik szikla tetejéről, ahogyan leugrott és gyors léptekkel iramodott meg a bejáratta felé. Fehér köpenye már teljesen átázott , ahogyan mielőtt belépett volna a házba, zsebre tette a fejpántját, nehogy már emiatt akadjon fel, hiszen lényegében az eső országában volt, könnyen összeakadhatott egy Amagekurei shinobi-val, akik hírhedten nem barátságosak.
És ahogyan belépett, levette a kabátját és a pulthoz sétált, hogy a csapóssal váltson néhány szót. De hogy a csapos és a benti társaság hogyan fogadja, az jó kérdés.

Yuri először észre sem vette, na jó észrevette, de nem nagyon törődött azzal, ahogyan a férfiak őt nézik. Jól tudta, hogy ő egyike azoknak, azon lányoknak, akik itt tartózkodnak és akárhogy is számolta volna a férfi-nő arány nagy valószínűséggel 4:1 ha nem több. Más szóval, nem volt meglepő az, hogy így reagáltak, bár a pulthoz érve és a pultos szavai hallatán kissé elpirulva nézett le magára.
A ruhája teljesen átázott, ahogyan a vizes ruha szinte rátapadt az egész testére, de főleg a felsőruházata volt kihívó, hiszen a hideg eső és a vizes ruha megtette a hatását. És mivel alapból nem éppen bő ruházattal rendelkezett, jelen pillanatban talán ő mozgatta meg legjobban a sok részeg férfi képzeletét és nem az a másik egynéhány nőszemély, akik félrészegen vagy visszafogottan szórakoztak ott már órák óta.
~Észre sem vettem, hogy ilyen állapotban jöttem be...~ lepődött meg, ahogyan próbálta zavarát leplezni, majd ahogyan túltette magát a helyzeten néhány másodperc múlva, immáron mosolyogva nézett a pultosra.
- Ugyan nem kell féltenie! -közölte vele mosolygó arccal, ahogyan rákönyökölt az asztalra- De ha igazad mondott és ezek a férfiak nem tudják visszafogni magukat...- közölte halkan a férfival- … akkor nem majd attól kell félnie, hogy velem történik valami...- közölte vele sejtelmesen- ...hanem hogy a holttesteiket hova tünteti majd el.- hangsúlyozta ki ezeket az utolsó szavakat, arcán cuki mosollyal. És bár valószinüleg képes lett volna arra, amit mondott, csak blöffölt, hogy ezzel helyzeti előnyre tegyen szert. - De nyugodjon meg! Nem maradok sokáig! Csak addig, míg meg nem tudok valamit a …. klánról! -érdeklödött a végcélja felől.

(a klán neve mi is volt, mert nem emlékszem rá!!!)

//Elnézést a késésért ''^^//

Egy bőrig vizes nő jelenléte nem túl szerencsés egy kocsmában, ami a részeg férfiak Mekkája. Már-már a részegek kezdtek felállni a helyükről, hogy melléd siessenek, azonban valami visszatartotta őket. Lehet, hogy az alkohol túlzot fogyasztásának köszönhető túlbódult állapot, de az is lehet, hogy egy másik egyén, személy aki a kocsma "férfija" terelte vissza a helyükre az embereket.
A pultos figyelmesen végighallgatta mindazt amit a lány mondott neki, és a kérését, kérdését is figyelembe vette. Megdörzsölte az állát, majd a nyelve szónak eredt.
- Hmm... Kawashima klán, igen, egy négy főből álló női csapat hívja így magát. Sokszor fordult már elő az, hogy ide jöttek inni, mulatozni és akkor rendszerint mindég valami balhé tört ki. Azt, hogy merre találod őket, én sem tudom, szóbeszédek szállnak arról, hogy valahol Amegakure határai mellett élnek és...
De még mielőtt a pultos befejezhette volna a mondandóját, egy férfi lépett be Tadasi mellé és csapott az asztalra. A szájából jócskán csak áramlott az erős szeszes ital szaga, ami olyan erős volt, hogy méteres körben is pusztíthatott volna.
- Dráága, cicababám... Nincs kedved egyet, Mulatozni velem? A részeg férfi szemei a lány felső testére és ruhaneműjére irányult. - Pultos! Két sake-t kérek a hölgynek és nekem. De aztán siessen vele, nem szeretném megváratni a szomlyazó lánykát... A férfi már alig tudott beszélni, de még folytatni akarta az ivást. Mindeközben a pultos elment kiönteni a szeszes italt, de közben téged nézett végig és, hogy mikor tartod be a szavad. Mert az igazat megvallva neki sem lenne jó ha a kuncsaftjait ami így is alig néhány, elvesztené.

A pultos információi nagyon is hasznosnak voltak nevezhetőek, még ha a lényegre fényt mégsem derített. ~Szóval egy négy fős csapat!~ gondolta végig a helyzetet, ahogyan egyből rádöbbent, hogy ez nehezebb lesz mind gondolta. ~Ez nehezebb lesz mind a gondoltam, de ennek ellenére, mégsem fordulhatok vissza! A feladatom, hogy visszavigyem a tekercset! Még az életem árán is ennek kell lennie az elsődleges célomnak. ~ határozta el magát, ahogyan mindvégig figyelt a pultosra is, aki hát lényegében ennél több információval nem nagyon tudott szolgálni. Pontos információkat kell gyűjtenem a hollétükről és a képességeikről is. Ha ezzel sikerrel járok, utána kell felmérnem a helyzet komolyságát és az eshetőségeket. Nagyon valószínű, hogy segítségre lesz szükségem!~ ekkor azonban minden váratlan fordulatot vett.
Egy új alak tűnt fel a szinen, aki hát nem bírt a férfiasságával, ami jelentős ugrásnak indult már akkor, mikor elkezdett inni. Persze a lány jelenléte, és a miensége főleg kíváncsivá, vagy inkább bátrabbá tette, olyannyira, hogy lényegében már nem bírt magával. De ő még jobbik fajtából való! Nem rontott egyenes a célra, hanem kissé modortalanul ugyan, de kulturált akart lenni, olyannyira, hogy még le is itat egy szegény átázott lányt? Nos ezt már nem bírta ki Yuri sem.
- Boci, de ki van csukva! - hessegette el a férfi által kilehelt alkoholtól párat levegőt- Tiszta részeg vagy! Inkább egy ágy kellene neked, mind egy egy lány...- közölte rideg és nagyképűen a férfival- Különben is éppen fontos beszélgetést szakítottál meg, úgy takarodj odébb! - közölte a férfival nyíl egyenes, ahogyan már nem is nézett rá. De a biztonság kedvéért a shuriken tartójában lévő kunai fölé helyezte a kis kacsóját. De csak a biztonság kedvéért.

Yuri már nem is foglalkozott tovább az ittad vendégel. Úgy volt vele, hogy a férfi már biztos nem fogja zaklatni, bár elég rosszul érezte magát, hiszen az ilyen modor nem illet hozzá, nem volt ő ilyen. Csupán most semmi kedve nem volt megmagyarázni a nyomulós pasasnak, hogy ne zaklassa őt, akármilyen kedves és udvarias is a maga módján. De amik történtek, azok voltak az igazán meglepő és váratlan események.
Ahogyan a férfi rápaskolt a kunoichi hátsó fertályára, Yuri arca vörösé változott. A zavartól és a dühtől vegyitek arckifejezéssel fordult meg, ahogyan a férfi észrevétele, még akkor is, ha részeg volt, nagyon is helytállónak mutatkozott. Olyannyira, hogy a teremben lévő többi is felkapta a fejét, bár a reagálásuk némiképp másmilyen volt, mondhatni két félre szakadtak.
~Ez agy nagyon nem jó!~ nézett körbe ~Ha most szétverem a fejét amit csinált, talán lenyugszanak kedélyek, de lehet, hogy csak alapot adok a vádaskodásának... ha azonban... na várjunk csak!~ mosolyodott el, ahogyan az arca is megváltozott, már nem volt kínos helyzetben. ~Miért rágódok ilyen dolgon? ~ fordult vissza a pultoshoz, aki már akkor azon fáradozott, hogy a háza ne legyen romokban. És meg is kérte a lányt, hogy álljon odébb.
- Nyugodjon meg öreg! Nem lesz semmi gond! - közölte vele, ahogyan visszafordult a részeghez- Hogy én kém?- kérdezte vissza! Elég szégyen, hogy az Eső országában sem ismerik már fel Amagekure shinobiait. - közölte vele blöffölve, ahogyan elmosolyodott, jól láthatóan- De elég bátor vagy! – közölte vele- Ha valóban kém lennék, ezzel a kijelentéssel, most nagy bajban lennél! De...- rakta a kezét a férfi mellkasára- Jól látni, hogy te nem riadsz meg az ilyen veszélyektől sem...- ragadta meg a férfi-t lágyan, ahogyan visszarántotta a pulthoz és intett a csaposnak, hogy jöhet a megrendelt ital is.
~Túl nagy feltűnést keltene, ha olyan hírek kelnének szárnyra, hogy egy vékony lány szétvert egy egész fogadott, tele férfiakkal...~

A férfi kezdett furcsán viselkedni, ezt még Yuri is észrevette. Na jó, nem úgy furcsán viselkedni, aki felbátorodik a helyzeten, mégsem úgy tesz, mind amit elvárnak tőle ilyen helyzetben, hanem úgy, ahogyan még nem is vártuk. Ahogyan Yuri fülébe súgta azokat a szavakat, egyből rádöbbent, hogy a férfi eddig csak megjátszotta magát. ~Értem... de miért mondja ezt el csak úgy nekem, sőt ami ennél is furcsább, a hangja teljesen olyan volt, mind aki egy kortyot sem ivott...~ nézett a férfira, aki a következő percben már tovább is játszotta a szerepét, pont úgy mind egy shinobi. Sőt amit utána mondott, hogy elkergette a többi kocsmatöltelék szempillantásait és ahogyan kivezette a lányt a helységből, mind arra a tényre kezdtek hasonlítani, hogy ez a férfi Yuri szövetségese. És ez bizony abban a pillanatban, hogy a férfi lehordta a lányt és elővette a fejpántját, be is bizonyosodott.
- Honnan tudtam volna, hogy Amagkure éppen fekély ezen a tályon? -nézett a férfira értetlenül- Különben is a feladatom érdekében szabad kezet kaptam... - nézett a férfira- ... és ha nem szólsz közbe odabent, semmi baj nem történt volna...- adta tudtára, hogy lényegében neki köszönheti, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerül. - De ha már így alakult te is ugyanazért vagy itt, amiért én nem? -nézett a férfira kíváncsían, ahogyan a kezeit összekulcsolta a mellkasa ellőt.- Mert a Namikage-sama nem értesített erről engemet...

A lány végighallgatta a férfi szavait, ahogyan csak bólintott egyet a férfi okító szavaira, azonban az ötletére már nem nagyon. Ez az ötlet valahogy nem tetszett neki, főleg annak a fényében, hogy a férfi állítása szerint a csapos összejátszik az érintett klánnal. És ezen aggodalmának hangot is adott.
- Szerintem ez ostobaság! -nézett a férfira és annak tervét kommentálta. - Ha a csapos tényleg összejátszik a Kawashima klánnal, akkor bele kell mennünk a játékba. Azt mondtad, hogy csapdába csalna engem! -nézett a férfira komoran- Akkor eljátszom neki, hogy bevettem a meséjét és engedem hogy csapdába csaljon! Ő vagy a kis bérencei nem veszélyesek egy shinobira nézve és ha van esze akkor ezt ő is tudja, ezért éppen a Kawashima lányok elé fog vinni, hogy ők öljenek meg. Ha pedig minden jól megy, akkor ők esnek a mi csapdánkba! - vetette fel a tervét, mely igazából egy sokkalta nehezebb, de biztosabb terv volt.
Ha nem a lányok elé vinni Yuri-t, akkor őt magát lehetne kikérdezni majd, ha azonban a lányok elé, vagy akár az egyik tag elé sikerülne kerülni, akkor már nyert ügyük van. Ha pedig valami tényleg rosszul sülne el, akkor pótmegoldásként még mindig ott van az új segítőtárs, akivel eggyüt dolgozva képesek lehetnek felgöngyölíteni az ügyet teljes mértékben.
- Nos benn vagy? -kérdezte vissza a férfitól és ha igen, akkor ő is átváltozik ugyan a Kawarimi-vel egy új alakba, de ami utána történne, az az új terv alapján jönne létre.
Vagyis a csapossal enyelegne, ahogyan megpróbálna összehozni egy üzleti találkozott a klánnal.

Yuri csak mosolygott egyet a férfi kérdésein, hiszen azt hitte hogy rájött elsőre is, mit akar ő elérni, mi is a tervének a része. Na rendben, elégé kockázatos volt, de megkellet próbálkoznia vele, vagyis Yuri ebben a hitben volt. Úgy gondolta, hogy a másik informátor nem elégé megbízható ahhoz, hogy valóban az legyen a fő megoldás. A másik lehetőség is kockázatos volt, hiszen a csapda ugyanúgy bent volt a levegőben, de míg Yuri-nál éppen arra számítottak, addig a másik lehetőségnél a rosszabb esetben biztosan az ellenfél volt előnyben. Így azonban ők vannak biztosan helyzeti előnyben.
- Yuri Tadasi...- fogott kezet a férfival – ÉS a tervem nagyon is egyszerű! -közölte mosolyogva a férfival- Ha sikerül rávennem a csapost, hogy elmondja hol vannak azok a lányok, akkor biztosra veszem hogyha az információid jók, csapdába fog csalni! Ha a nők tudják majd, hogy egy shinobi szaglászik utánuk, akkor pedig nem másra fogják bízni annak likvidálását, hanem ők maguk végzik majd el! Érted már? -kérdezte vissza- ŐK abban a hitben lesznek, hogy csapdába sétálok és könnyedén végezhetnek velem, de hála neked ez máshogy történik. Ők kerülnek csapdába és ha nem is a banda egyik tagja lesz ott, az azok akik csapdát állítottak nekünk biztosra vehetően többet tudnak mind az a férfi odabent! -Nézett az ajtó irányába. -Persze megkelenne tudni, hogy ő mit tud!

Mikor másnap reggel kinyitottam a szemem, még sötét volt, korán keltem, túlságosan is. Ráadásul még csak az elkövetkezendő pár napban küldetésim sem lesznek. Úgy döntöttem, hogy teszek egy hosszabb sétát Amegakura körül lévő erdőben. A reggeli teendőim után összepakoltam némi élelmet, ruhát. Sőt, még a ninja felszerelésem is vittem. Ezek után mostoha nagyszüleimnek és testvéremnek csak beköszöntem, és mondtam, hogy majd jövök. Az utcára kilépve a jól megszokott esőben ázva meneteltem a város kapujához, lassú ám még is könnyű léptekkel haladtam. Még ezzel a tempóval is hamar elértem a kapukhoz, hiszen maga Amegakure nem túl nagy. Az északi határvidék felé haladtam, mivel azon a környéken keveset jártam, így ott van még felfedezni való. Pár óra séta után úgy döntöttem, hogy lepihenek egy kicsit, így letértem az útról és felmásztam egy magasabb fára. Pihengetésem közben, ahogy azt már tőlem megszokták akik ismertek, a könyvemet kezdtem olvasni. A nagy pihenés közben egy lágy - talán furulya - dallamot hallottam. Óvatosan fölültem, majd körülnéztem, egy lányt láttam, az egyik közeli fa alatt pihengetni, és furulyázni(?). A fa ágon felültem, majd megszólítottam a lányt.
- Szépen játszol a... - elkezdtem gondolkozni, hogy mi is az, amin játszik, de nem jutott eszembe valahogy. - hangszereden! - mondtam, miközben leugrok a fáról.

A lány kissé megijedt, hiszen a "semmiből" szólították meg. Mikor feleszmélt, hogy ki is szólt hozzá, már ő is állt és elárulta, hogy a hangszer, amin játszik egy amolyan japán furulya. - Érdekes hangszer, viszont annál szebben szól! - mondtam neki, mikor pár lépéssel közelebb mentem. - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - kértem bocsánatot, majd folytattam a párbeszédet - Igen, idevalósi vagyok, egy kisebb túrára jöttem. - válaszoltam a lány kérdésének második felére. - Hmm, hogy mióta vagyok itt... Nem tudom. Kicsit elszundíthattam a faágon - vakarom meg tarkómat közben. - És veled mi a helyzet? Nem úgy tűnik, mintha idevalósi lennék? - teszem fel a kérdést, halvány mosollyal az arcomon, mely azt jelzi, hogy jó kedvem van, hogy végre kiszabadulhatok Amegakuréből.

- Óh, igen-igen! A nevem Shinji, Amegakurei genin - mutatkozok be Saya-nak, egy enyhe meghajlás kíséretében, miután ő is megtette ezt.
- Hogy mit kerestem a fán? Nos, a fákon kisebb a forgalom, mint a fák alatt - mosolyodom el csöppet - így nyugodtabban olvashatok, és kényelmesebb is. - válaszoltam egyszerűen a lány kérdésére, majd folytattam, hogy tisztázzunk minden félreértést.
- Félre értés ne essék! Én sem azért mondtam azt amit, csupán feltűnt. Tudod, Amegakuréban és környékén az év nagy részében esik az eső, így nem öltöznek az emberek ennyire "szellősen", ha mondhatom így. Ha gondolod, segíthetek tájékozni a környéken. - Ajánlom fel segítségem utolsó mondatomban, majd még hozzá fűzök egy mondatot.
- Nem tudom, hogy mennyire vagy jártas bármiféle harcművészetben, de ezen a környéken nagyon körültekintően kell utazgatni. Szegény terület ez, így sokan adják arra a fejüket, hogy bűnözéssel keressék meg kenyerüket. Köztük sok képzett ninja is. Ráadásul Amegakure nem éppen a vendégszeretetéről híres. - kissé belejöttem a magyarázásba, így tartok egy kis szünetet, hogy Saya-nak is legyen ideje megszólalni. - Hm, bocsánat, kissé belemerültem - vakarom meg tarkómat.

- Hát igen, pontosan ezért jöttem sétálni most. Az után a sok eső után, amikor szinte heteken át megállás nélkül zuhog, jól esik egy kis napsütés - jelentem ki halvány mosollyal az arcomon, mely a találkozás eleje óta ott csücsül.
- Ha gondolod segíthetek, vagy akár el is kísérhetlek, úgy is van most pár "szabad" napom és szeretek sétálni, főleg a természetben. - árulok el magamról néhány dolgot, majd kicsit komolyabbra véve a fordulatot - Nem feltétlen volt rossz ötlet, sokan járják Eső országának útjait, hiszen pont beékelődött a három nagy ország közé, így a legtöbb bátrabb kereskedő erre felé szállítja portékáját, viszont általában bérelnek föl testőröket, hiszen őket éri a legtöbb támadás, tehát a lényeg, hogy jobb elkerülni a főútvonalakat, ha nem akar az ember néhány banditába botlani. Ezeken az utakon kevésebb a bandita támadás. - ismét elkalandozok csöppet - Uhh, bocsánat. Megint elkalandoztam. - vágok egy kicsit ehhez a mondatomhoz egy kissé hülye pofát. Saya kérdésén láthatóan elgondolkoztam, hiszen nem ismerek sok ilyesmit a környéken, vagy legalábbis templomot. - Hmm, templomot... Nos, csak egyről tudok, ez pedig Amegakuréban van. Bár szerintem nem túl érdekes, de hát kinek a pap, kinek a papnő - próbálom viccesre venni a mondandómat - hiszen pontosan ugyan úgy néz ki mint bármely másik épület: egy óriási toronyépületben végződik. Más érdekesség pedig a sok harcmező, ahol a növények megkopasztva állnak, és persze ehhez hozzátartozik egy rakás romba dőlt épület. - mondok el Saya-nak minden információt, ami hirtelen eszembe jutott.

//Bocsi a késői postért!//

- Nem olyan messze. Úgy... - kissé elgondolkozok, hogy körülbelül mennyi lehet az út - Nos, nem figyeltem az időt idefelé jövet, de nagyjából egy fél nap. Egy ninja tempójával körülbelül két vagy három óra hossza a határig. - válaszolok Saya kérdésére, közben figyelek arra, amit mond. - Azt hiszem, tudom milyen lehet. Én sem ismertem a valódi szüleimet. Egy erdőben talált rám a mostoha apám. - kissé szomorú hangom mondom, csöppet lehajtott fejjel - Bár, a mostoha szüleim úgy bántak velem, mintha a saját gyermekük lennék - fűzök hozzá még néhány szót. - Noh, de ennyit a szomorú dolgokról! - vetem el a témát gyorsan, mielőtt belemerülnénk. - Azt hiszem ideje lenne nekem is vissza fordulnom, igen. - válaszolok a kérdésre - Most sem sikerült semmit megtudnom - jegyzem meg az orrom alatt, halkan egy sóhajtás kíséretében - Ha gondolod, megtehetjük az utat együtt.