Határvidék

//Jiraiya//

Figyelmesen hallgattam végig Karasu mondandóját, majd mikor a végére ért, engedelmesen felvettem a tőle kapott ANBU-maszkot. Örültem neki, hogy lehetőséget kaptam személyazonosságom elrejtésére, hiszen mégiscsak ellenséges szándékkal közeledtem szülőföldem felé. A térkép tanulmányozására is időt szenteltem: vizuális típus lévén így könnyen memorizálhattam néhány fontos dolgot. Az ellenséges csapatok elhelyezkedésének megfigyelése után azonban joggal merült fel bennem a kérdés: Miért választottuk éppen ezt az útirányt? Noha biztos voltam benne, hogy Karasu nem vétett hibát, a felvetés kissé mégis elgondolkodtatott. A tudomásom szerint szövetséges Fű országán keresztül biztonságosabban juthattunk volna az Eső országában állomásozó csapatokhoz, hiszen bár a határ menti védelem ott is jelentős, azt a bizonyos legjobban őrzött területet kikerülhettük volna. Másik alternatíva lett volna a Hegyek országán keresztül való behatolás – bár ez utóbbiról szinte semmit se tudtam, így ezt önmagamban is csak apró megjegyzésként hoztam fel. Ami pedig az előző kérdésemet illette, csak arra gondolhattam, hogy valamiért sietnünk kell, ezért választottuk a kockázatosabb, de rövidebb utat. Ez pedig, akárhogy is nézzük, egy háború kellős közepén egyáltalán nem volt meglepő!

A tervet magát igen vakmerőnek találtam. Bár abban biztos voltam, hogy Karasu jól kvalifikált shinobi, ereje pedig több határőrével is felér, abban már nem voltam biztos, hogy én magam is eredményesen fel tudom velük venni a küzdelmet. Na, persze nem gondoltam magam teljesen hasznavehetetlennek, de az eső országiak hatalmas számbeli fölényben voltak… Ugyanakkor tudtam, hogy egy megfelelően kieszelt stratégia csodákra lehet képes. Abban pedig biztos voltam, hogy Karasu semmit se bíz a véletlenre.
Nem sokkal később úgy tűnt, türelmünk meghozza a gyümölcsét. Hamarosan éjfélt ütött az óra. A határőrök közül többen elaludtak, néhányukon jól látszott, hogy az egész napos szolgálat igencsak kimerítette őket. A határőrök figyelme egyértelműen lankadt. Mondhatjuk azt is, hogy sikerült előnyt kovácsolnunk a számbeli fölényükből, hiszen az ember – még ha shinobi is – már csak ilyen: csoportban kevésbé éber, nagyobb biztonságban érzi magát.
Hiszen valaki mindig lesz, aki figyeli a közelgő ellenséget, nem? 

// Orochimaru //


A hangos dobbanást tizedmásodperceken belül követte a reccsenés. A műhelyből jött. Az utcán elhaladó három ember kíváncsian pillantott a zárt ajtó felé, de nem lévén belátás haladtak tovább sebesen.
Odabent Kazeno merev tekintettel nézte a kettétört deszkát. Jobb kezéről vér csordogál, a sebei kisebb karcolások, valószínűleg elszakadt pár hajszálér. Rajta nincs semmi csak egy egyszerű nadrág,izmai megfeszülnek az ütés lezáró mozdulata alatt, elmosolyodik:
- Nem, ez még mindig nem elég. Még mindig eltörik a deszka, jobban fegyelmeznem kell az ütést, nem tudom megállítani, hogy csapásom ereje szétoszoljon az egész fadarabon, egyetlen pontra irányul…
Az ajtó kivágódik, egy férfi lép be. Amegakurei Hitai-Ate van a homlokán és elkiáltja magát: Korotsuki Kazeno!  Ezután beljebb lép illendően meghajol és egy tekercset nyújt át a félmeztelen fiú felé. Az említett viszonozza a gesztust és széles mosollyal átveszi a felé nyújtott tárgyat. Néhány gyorsan váltott szó után a futár eltűnik, Kazeno pedig erővel eltünteti arcáról a személyiségébe ivódott széles vigyort. Uralkodnia kell a testén, fejlesztenie kell a Hideg arcot. Apja szerint aki azt tökéletesen elsajátítja szemrebbenés nélkül képes bármire…
Fejpántját megigazítva bal karján, rója tovább a poros utat. Megtámadtak, majd megöltek egy shinobit Pein-sama hívei közül, mindeközben meg is gyalázták. Biztosan egy ellenséges ninja volt, de mi van ha nem? Egy ellenség Amegakure területén nem törődött volna a meggyalázással… vagy mégis, hogy bizonytalanságot keltsen!
Kazeno keze elfehéredik, nem sok minden tudja kihozni a sodrából, de hogy az Isten egy hű követőjével ezt tegyék, az elfogadhatatlan!
Az égszakadás olyan hirtelen érkezett, mintha betervezték volna, de hát ez itt megszokott. Esernyőjét maga fölé emeli, tekintete körbejárja a tájat. Háború van ébernek kell lennie, elvégre úgy hallotta Konoha ninjái elég pofátlanok tudnak lenni és napokig mozdulatlanul várnak, csak hogy az első embert, akit meglátnak meg tudják ölni, észrevétlenül. Erre a gondolatra újra megjelenik arcán a széles mosoly. Na persze, pletykák. Konohának biztos nincs annyi harcosa, hogy ilyenekre pazarolják az idejüket, ha pedig egy kinézett célpont miatt teszik ugyanezt, az nem nagy kunszt. A shinobit mindenhol shinobinak hívják!
Az esernyő szárát bekötött jobb kézfejével fogja. Egy-két kisebb vércsík rajzolódott már ki a fáslin, de ezek a sebek már valószínűleg bevarrasodtak, vagy nem, ám nem számít ez Őt semmiben nem hátráltatja. Újabb mosoly. S az eső dobbanásai mellett lépked. Egyre sebesebben halad, félbe kellett szakítania az edzését, minél hamarabb szeretné befejezni, tehát nem árt hamar abba a faluba érni, persze nem fog csak úgy besétálni, sosem volt ostoba. A ninja gyilkos még lehet, hogy ott van, Kazenoról vírít, hogy shinobi, viszont a gyilkos(ok) személye rejtély.

// Orochimaru //

Az esőcseppek serény pattogásainak ütemére menetelve, akadályba ütközik. Ökölnyi vastag oszlop magasodik a földből, mellette ninják egy hullát pakolnak zsákba. Kazeno megtorpan. Arcáról eltünik a mosoly, az a bizonyos falu már nagyon közel van, lehet kapcsolat a két halál között. Ám agasztóak azon gondolatok, melyeket az oszlop enged feltételezni. Nyugodt lénye mélyéről harag tör elő, észrevétlenül, mert hamar fegyelmezi szellemét. Ő nem fog gyengeséget mutatni, hisz ezek csak ostoba feltételezések! 

Érdeklődjön, vagy menjen tovább? Sóhajt egyet. Gyilkoság történhetett itt is és ha van köze a másik esethez akkor ez egy jó nyom lehet. Na, vajh' mi legyen? 
Szaru mo moku kara ocsiru!
Azaz a majom is leesik a fáról, tehát Kazeno is elkéshet néha. A fiú komoly arccal a rangidős shinobi tekintetét keresi:
- Mi történt? Feltételezem - és itt biccent az oszlop felé - gyilkosság. De miért és hogyan? - balkarján lévő Hitai-Ate-ját a tiszt felé fordítja, csak hogy mutassa hova tartozik (értsd: Amegakure no satou) - Küldetésben járok, az Isten parancsára. Szükségem lehet erre az információra, tehát ne hátráltass kérlek! Sietős a dolgom.
Érvei remélhetőleg a shinobikat meggyőzik róla, hogy válaszolniuk kellene, de ha nem, akkor bizony vannak más módszerek. Ám ha semmiképpen nem akarnak neki erről beszélni, akkor az azt jelenti, hogy Kazeno döntött, de rosszul. 
Szaru mo moku kara ocsiru.
Ha erre alapozunk, akkor nem minden választás helyes, mindössze vállalni kell a következményeket. Tekintete mindeközben végigsiklik az előtte álló embereken, számolgatja őket, fejpántokat keres, rejtett fegyvereket, az arcokat fürkészi. Ha ezek a shinobik ölték meg Pein-sama követőjét? Mindenesetre, Őt nem fogják meglepni.


( Szándékosan nem írtam a falubamenetelről, azt majd a meg( vagy megnem) szerzett információk birtokában( vagy ugye nem )

//Rikudou Sennin. A kaland végéig E/3-ban dolgozom, ha nem okoz problémát. Ez most közelebb áll hozzám.  //

Hateshi arca savanyú vigyorba rándult. Végigfuttatta tekintetét azon a helyen, amelyen néhány másodperce a felettese állt. Vegyes érzelmek járták át a testét. Bár az idő szűkös volt, nem indult meg. Csak állt földbe gyökeredzett lábbal, mereven, maga elé bámulva.
Kakuremino no jutsu – suttogta végül érdes hangon. – Hát persze. Még mindig itt járunk.
Tisztában volt mindennel. Tudta, hogy bármilyen kis előnyt is kovácsolhat a technika használatából, be kell vetnie. Emlékezett minden egyes lopakodási módszerre, amelyet az akadémián tanult. Mégse volt magával elégedett. Mérges volt.
Nem volt elég, hogy saját szülőföldje határőreinek vérét kell kiontania, még az önmagának tett ígéretét se volt képes betartani. Nem érezte magát erősnek. Azzal a szándékkal indult el egykor Eső faluból, hogy amikor újra visszatér, már nem ugyanaz az átlagshinobi lesz, mint akkor. Szomorúan kellett, dacoló önmentesítő-lelkiismerete ellenére is belátnia: nem járt sikerrel.  
De mégis miből jött rá, hogy még mindig nagyon is átlagos, mi több, talán csak egy átlagon aluli, másodosztályú suhanc? Az ANBU-tag szavaiból. Nem azért, mert lekezelő vagy lenéző lett volna. Egyszerűen éppen a kedvessége, a pontos útmutatása volt az, ami szemet szúrt Hateshinek.
Persze tudta, végső soron ő maga tette Karasut azzá, ami. Ő kérte meg, hogy legyen a tanára, ha már valódi mestere nem lehet most vele. A pót-sensei pedig nem gonoszságból ad utasításokat. Ezért is vett erőt magán, és pillanatnyi ön- és közundorát sutba vágva, összeszorított fogsorral megindult előre.
Teljes mértékben követte az utasításokat, de ha nem kapta volna őket, valószínűleg akkor is így tett volna. Figyelme egy pillanatra se lankadt. A Kakuremino no jutsunak köszönhetően szinte beleolvadt a környezetébe. Óvatosan lopakodott, ha kellett, megállt, és kivárta a megfelelő időt. Olyan volt ez, mint egy bújócska, ahol sokan akarnak megtalálni – bár nem tudnak arról, hogy ott vagy –, te pedig nagy szerencsédre nem kell, hogy egyhelyben maradj.
Furcsának és kicsit ezoterikusnak tűnhet, de a lopakodás közben Hateshi lelke teljes megnyugvásra lelt. Szinte egybeolvadt a természettel; többször használta a szemén kívüli érzékszerveit, mint valaha. Nem engedte, hogy az izgalom, így az adrenalin eluralkodjon rajta. Most nem az akcióé volt a főszerep. Újra bebizonyosodott: Nem minden az erő.

Meglepőnek tűnhet – és valószínűleg jókora szerencse is kellett hozzá –, de Hateshi észrevétlenül osont át a tábor szinte teljes egészén.
Egy kisebb kereszteződéshez érve, a céltól nem messze azonban már nem volt elég óvatosnak lenni. Jobbról és balról korrodálódott fémszerkezetű, élelemtárolásra használt szekerek állták el az utat, a lombos, menedéket adó fák pedig megfogyatkozóban voltak. Bokrok se igazán voltak arrafelé, így a Kakuremino no jutsu és a rejtőzködés adta előny úgy tűnt, tovaszáll.
Hateshi felé egy viszonylag fiatal, borostás férfi közeledett. Első ránézésre nem tűnt valami tapasztaltnak, de elszántsága tüzes tekintetéből egyértelműen kitűnt. Cseppet se volt álmos, szinte pislogás nélkül került egyre és egyre közelebb Hateshihoz. Nem volt mit tenni, Hateshinek lépnie kellett – főképp az után vált ez ilyen egyértelművé, hogy észrevette, a férfi hátára egy jókora kard van csatolva. Ez nem volt éppen szokványos chuunin-viselet még errefelé se. Hateshi csak arra tudott gondolni, a férfi valamiféle kardforgatásra specializálódott.  
– Annál jobb – gondolta Hateshi. – Kisebb rá az esély, hogy tud védekezni az illúziók ellen.
Még mielőtt a határőr észrevehette volna, felszabadította a testében rejlő chakrát. Kiáramoltatva a tenketsukon, hamar kiterjesztette a testén kívülre. Következő lépésként már csak észrevétlenül be kellett jutnia ellenfele chakrahálózatába. Csak? Még hogy csak. Ez volt a legnehezebb feladat.
Hateshi kellő óvatossággal járt el, idegei szinte pattanásig feszültek. Kíméletesen, „lépésről lépésre” próbálta meg átvenni az idegen tenketsuk feletti irányítást. Tudta, hogy ezen áll vagy bukik minden. Egyre inkább kezdett benne tudatosulni, hogy ebben a szituációban nagyon helyesen döntött a genjutsuhasználat mellett, de kétélű fegyverrel játszik. Hiszen ha elvéti az első próbálkozást, nagy bajban lesz.
– Kasumi juusha no jutsu – suttogta végül elégedetten. Érezte, ahogy egyszerre átveszi ellenfele chakrahálózata felett az uralmat. Úgy tűnt, a klón elkészítésével is sikerrel járt. Nem akarta veszélybe sodorni terve sikerességét, így csak egyetlen másolatot készített, de azt közvetlenül a kardos shinobi látómezőjébe, hogy azonnal észrevehesse.
Eztán már csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnia: mikor ellenfele kellően összezavarodott, és figyelme lelankad. Ekkor akart rá lesből lesújtani.  
Végül így is történt.      

// Orochimaro (Gomen a csúszásért)//


A férfi nem habozott sokat és megosztotta Kazenoval az ismereteit és felvetette, hogy, ha Ő ebben az ügyben nyomoz akkor egy nap múlva találkozzanak ugyanitt. Kazeno csak bólintott, miközben a hullával vacakoló shinobikat nézte. Ő maga nem szívesen fogdosott volna holttestet ilyen esőben, de hát nem is ez a dolga. A gondolataiba méllyedt, közben a testet elvitték.
Egy civil karóba húzva, egy shinobi megszégyenítve és megölve.
Ekkor valami mintha azt ordította volna, hogy "vegyél észre'". Rövid kutatást végzett, amikor észrevette a piros szövetet. Szöget ütött a fejében a gondolat, hogy ezt vajon miért hagyták itt a karóval eggyütt, esetleg nem látták meg? Biztos helyre rejtette.
Ugyan a hullaszállító osztag erre nem figyelt, de Ő nem fogja csak hagyni, hogy itt álljon a Pein-sama népe elleni brutalitás szobra! Esernyőjét magassra dobta, ujjai kézpecséteket formálnak:
- Suiton: Mizurappa - suttogja a jutsu ellőtt.
A faoszlop valamiféle propaganda eszközként büszkén állt, amíg Kazeno technikája el nem érte. Akármilyen vastag is legyen, ez a technika a vasat is képes kettévágni, vagy elhajlítani, a beleadott chakramennyiségtől függően. Haragja újjabb fellobbanásán maga is meglepődött és ha már így alakult megengedett magának egy dühös vicsort. Pár másodpercig tartott nem tovább, azután újra a széles mosoly uralta arcát.
A falu előtti táblát akár humorosnak is szánhatták volna, Kazeno mégis inkább elkomorodott tőle. A karóba húzott embert bedrogozták, vigyázznia kell mit iszik vagy eszik. Ám ez jó lehetőségnek bizonyul, hogy felfrissitse mérgekkel kapcsolatos ismereteit, amiket akár be is szerezhetne, elvégre a tűi már szomjaznak. 
Zárt ajtók és ablakok, üres utcák. A csendet csak a gyengülő eső koppanásai törik meg. Őt nem zavarja a víz, esernyője felfogja helyette, ám hogy ennyire kihalt legyen a hely... Keze a kelleténél erősebben szorul a fanyélre, néhány horzsolás újabb vércseppeket ereszt.
- Fékezd magad Kazeno - Üvölti le magát belső énje és kezében a szorítás ellazul.
Megáll egy fogadó előtt, barátságos helynek tűnik, ebben a barátságtalan környezetben. Beljebb megy. Fa székek, padok és asztalok. Odabent három ember van. Esernyőjéről lerázza a vízet, nem sokat törődve azzal, hogy hova és mire. Tekintete rászegeződik a bent lévőkre, egy pillanatra eltöpreng, majd hamar dönt és megszólal:
- A neveteket! - hangja határozott, kissé fenyegető - Amegakure no satou shinobija vagyok és jól tudjátok miért jöttem! Megöltek itt egy ninját és amíg ki nem derül, hogy kik és miért, addig az egész falu a halállistámon van, úgyhogy nem kell semmi hazugság vagy mese, mondjátok el mit tudtok és azután a többit is!
Beszéd közben esernyőjét visszaakasztotta a hátára, jobb keze a katanája markolatára csúszik. Kezdhette volna máshogy is, kedvesen, lefizetéssel, vagy akárhogy. De nem ezeknek látniuk kell, hogy bizony nem érdekli senki kicsinyes félelme. Beszélnek, vagy rimánkodnak. Nem fog heteket tölteni a nyomozással, ha kell sokakat meg fog ölni, vagy egyszerüen lázadónak titulálja a falut. Itt olyan dolog történt, ami elfogadhatatlan és ha nincs meg a tettes, akkor példát kell statuálni! Kazeno nem fog kedveskedni a falusiakkal, hisz ezek közül valaki egy harcosnyival meggyengítette Peint, az istent.
Elmosolyodik. Ha jobban belegondol nem is kapott konkrét utasítást, mindössze, annyiról volt szó, hogy ki kell jönnie a holttest helyéhez, a nyomozást senki nem említette. De mostmár mindegy, kideríti, vagy bosszút áll.
A három férfira néz és várja, hogy reagáljanak. Nem gyilkolással akar kezdeni, mert az is lehet, hogy ezek mit sem tudnak semmiről,de ha bármi közük van az áruláshoz...
Ha valamielyik szökni akar, nem hagyja. Egy sarokba tereli őket, hogy nyugodtan beszélhessenek.

// Orochimaru //

Reagálás a tisztázásra: azt hittem a karóra tűzött ember az egy plusz halott a shinobin kivül, a jutsura viszont nincs mentségem, rossz technika maradt meg az emlékeimben, de legalább  most már tudom, hogy ezeket is úrja át kellene olvasnom...


Kicsit reménykedett is benne, hogy a bent lévők úgy reagálnak, ahogy. Hátha olyan helyre futnak, ahol valami fontos nyom található. Eszébe jutott a vörös kendő, amit talált. Előfordulhat, hogy egy ruhából szakadt ki. A kocsmáros - aki időközben előkerült - és egy másik fickó balra rohant ( onnan feltételezem, hogy azt írtad:"Jobbra - két falusi irányába futsz..."), két kocsmatöltelék pedig jobbra. Várt egy másodpercet, gyors döntést kellett hoznia. Nem ismeri a falut tehát...
Néhány határozott lépéssel átvágott a téren és kiugrott az ablakon. Jobbra indult. Gyors kézpecsétek után létrehozott a közeli pocsolyából egy víz klónt. Ez ugyan nem távolodhat el messzire Kazenotól, de ha minden jól alakul, akkor erre nincs is szükség. Két-két kunait készít a kezébe, ha valamelyik lefordulna, akkor abba belahajítja, a klónja pedig felkapja és követi az eredetit. Ez volt a terv.
Kazenonak és klónjának sebessége fokozódik, két ilyen idős ember nem verenyezhet egy magafajta shinobival. Kezdtek kétségek felmerülni benne, hogy okos dolog volt-e csak úgy beronatni a kocsmába, de ami volt, elmúlt. Habár mivel számított a menekülésre legalább pár kunait készíthetett volna, vagy egy-két klónt az épület köré.
Terve szerint Kazeno egyszerűen utóléri és klónjával egyetemben hátbarúgja a fickókat, amitől azok remélhetőleg elterülnek, de mindenbizonnyal azért nem halnak meg. Ám vár vele addig amíg kiérnek a faluból - mert ugye ezek a karó felé futottak - így talán majd bátrabban beszélnek, úgy hogy senki más nem hallja.
Ha sikerül elkapnia őket néhány rúgással a gyomorszájba, rásegít, hogy képlékenyebbek legyen, majd rájuk parancsol, mondjanak el mindent, amit a gyilkosságról tudnak. Ötletnek egyszerű, de így nem kell konkrétan kérdeznie, amivel elárulná, mit tud és mit nem tud.
Ha bármi közbe jönne majd menet közben reagál, a lényeg hogy elkapja a két menekülő alakot és azok elmondjanak mindent amit mondhatnak és azt is ami meg van tiltva nekik.

// Orochimaru //


Nem oly nagyon messze a gyilkosság színhelyétől, mosolygós barátunk, utól éri a két menekülőt. Annyi különbséget vesz észre kettejük között, hogy az egyik reszket, a másik nem. Kazeno meglepődött, hisz elég hamar elkezdtek beszélni. Talán ennyire rettegnek tőle, ilyen könyörtelen a külseje és ez a felszólításával párosulna? Vagy csak ennyire rossz a hírük errefelé a shinobiknak. Az utóbbi valószínűbb.
Miután az öreg felhívta rá figyelmét, észre is veszi a kastélyt, amit eddig egy felhő takarhatott el. 
- Érdekes - fut át az agyán - Egy ilyen apró faluban egy ehhez hasonló kastély, ráadásul észre sem vettem... Nincs kizárva, hogy álcázták, már pedig a mezei ember ilyenre nem képes, Konoha shinobijai viszont minden bizonnyal, ráadásul ha nem veszi észre Amegakurei, akkor tökéletes bázis a szabotőrakciók kivitelezőinek. A kérdés csak az, hogy akkor most miért látom, lehet valami olyasféle genjutsu, ami azután hatástalan, hogy az alany tudomást szerzett a tárgyról. Már ha lehetséges, ezen a tájékon nem vagyok elsőrangú, nem is árt megjegyeznem, hogy fejleszteni kéne minimum az ismereteimet...
Mindeközben a két férfi folytatta s noha nagyrészt fenyegetőztek és nem mondtak sok tényleges dolgot, de Kazeno nem szólt közbe, nem zavarta meg őket ebben. Ha belehevül az ember, gyakran kicsúszik ez az a száján...
Hirtelen olyan dolog történt, ami nem csak hogy felkeltette Kazeno érdeklődését, de információhiányát is kiemelte. A beszélő férfi egyszerűen megfulladt, de közben a "vámpír" szót emlegette.
Ő nem babonás, ám hozzá kell tenni a felvezetés hatásosnak bizonyult. A vámpír valamiféle szörnyeteg, vagy hasonló, gyerekmesék kitalációja, ám egy megfelelően képzett ember megelevenítheti. Ezen gondolatok váltották fel nála a pillanatnyi dermettséget, mialatt a másik férfi, ez a Hachi nevezetű is kilehelte lelkét.
Izmait ugrásra készen tartja, keze kardja markolatára csúszik.
- Ha már az előbb említettem - gondolja - miért ne lehetne Genjutsu? Viszont akkor bajban vagyok, nagyon nagy bajban. Mindenesetre nem tudom, hogyan ölték meg ezeket az embereket.Nem volna rossz átvizsgálni a testüket, hátha valamiféle pecsét az oka, vagy ilyesmi, de ilyen helyzetben. Az ember nem lehet láthatatlan, az képtelenség, de a shinobik képesek elkerülni, hogy lássák őket, biztosan van erre kifijlesztett technika, sőt már az akadémián is tanultam egy hasonlót, habár az nem valami nívos és mozgás közben nem sokat ér... Mindenesetre tervem ezen része bevált, hangos voltam ez sokakat felriasztott és végül valami - bizonyos értelemben - felfedte magát. Most jön a második rész, amikor is halk leszek, de ahhoz egyrészt életben kellene maradni, másrészt kell egy kis gondolkodási idő.
Kazeno szerencséje, hogy a "vámpír" - már ha nem hazudott az a két ember és badarság helyett igazat mondtak - nem igazán tudhatja, melyik a vízklón és melyik az igazi. Ha meg tudja, akkor már kezdetektől írányított mindent, tehát onnanstól talán túl nagya hatalma ahhoz, hogy Kazeno egymaga be tudja fejezni ezt a küldetést. Ez esetben segítséget kérhetne azoktól, akik elvitték a shinobi hulláját, de mi a garancia rá, hogy ők barátok?
Egy shinobi már maghalt itt, valamint ez a két fickó is, tehát ölni azt tud(nak). Kazeno nyílt terepen van, úgy hogy nem látja az ellenfelét, de az valószínűleg látja őt. A "másik" oldal mérgeket használ, nem kizárt, hogy apró tűket találna a férfiak testében, ha alaposabban átvizsgálná őket, ám erre jelenleg a legkevésbé sincs ideje. Az esélyek ellene vannak. 
Olyan helyre kell jutnia, ahol stratégiailag kedvezőbb számára a terep, vagy egyszerűen ellenfele üldözés közben felfedi magát. Klónjával egyetemben nekiiramodik, az irányt nem a falu felé veszi, hanem attól távolodik. Az ellenfél helyében Ő valószínűleg követné magát, ki tudja milyen erősítéssel tér vissza alapon, na persze semmi sem biztos. Amennyiben a semmiből előtünne valaki/valami és rá támadna, akkor nem sokat habozik a Dainamikku Akushon sebességét használva próbál kitérni és esetleg egy-két ütéssel reagálni. Ha ez bekövetkezik, akkor nem fut tovább, hanem harcba elegyedik ( ha ez az eset van, akkor, hogy Kazeno mit csinál majd lereagálom, mert nem tudom milyen terepen, helyszínen következik ez be). Viszont abban az esetben, ha ellenfele nem követné és erről sikerül is megbizonyosodnia valahogy, vagy csak nagyon eltávolodott a falutól, akkor keres egy rejtettebb zugot, ahol fújhat egy keveset és átgondolhatja a továbbiakat.




( A félreértés elkerülése véget,az a technika amit ez első "gondolkodásban" említettem a Kakuremino no jutsu, de persze puszta példaként hoztam fel, hogy esetleg az ellenfél valami hasonló alapon nyugvó ám hatékonyabb technikát ismerhet)

//Rikudou Sennin//

– Nem – mondta meglepően fennkölt módon Hateshi –, most csak ennyire futotta. De talán nem is kell több.
Hateshinek szerencséje volt. A nagy kardos shinobinak lövése se volt róla, hogy már jó ideje egy illúzió rabja. Bár még nem igazán tanulta ki a technika minden csínját-bínját, most cselekednie kellett. Illetve inkább: most vagy soha.
Hateshi továbbra is megpróbálta fenntartani a látszatot. Nem engedte, hogy a genjutsu-klónját megsuhintó férfi keze egyszerűen csak átüssön a bunshin valójában nem is létező testén. Nem, az túl egyértelműen utalt volna rá, hogy egy illúzióval van dolga.
Ehelyett egy merőben bonyolultabb műveletre élezte ki az elméjét. Jól tudta, hogy kellő koncentrációval akár anyagérzetet és különleges képességeket is adhat a klónjainak. Ez persze már egy jóval nehezebb feladat volt, mint maga a létrehozásuk, de végső soron nem véletlenül alkotott csak egyetlen klónt. Sikerülni kell – gondolkodott pozitívan. – Hiszen már kapcsolódtam a chakrahálózatához. Én irányítok.
Hateshi elsődleges eleme a villám volt, most mégis úgy döntött, a tűz megállíthatatlan erejét fogja bevetni. Az ok egyszerű: mint természeti jelenséget, sokkal jobban ismerte már a lángokat. Kisebb-nagyobb utazásai során sajnos már nem egyszer látott akár egész városrészeket is a lángok martalékává lenni.   
Terve szerint a bunshin nem tűnik el, csupán hátrahőköl. Az eltalált rész még ezelőtt lángolni kezd, a tűz pedig, lehetőség szerint, átterjed a kardos férfira is. Úgy gondolta, így talán azt az érzetet keltheti, hogy valamilyen furfangosabb ninjutsu-praktikához nyúlt, nem csupán egy primitívebbnek mondható illúziótechnikát használ. Eszmefuttatása szerint, ezzel talán nyer némi extra időt magának, és akárhogy is, a pillanatnyi megzavarás mindenképpen elég kell legyen arra, hogy önmaga is akcióba lendülhessen – persze csak akkor, ha szükséges.   

// Orochimaru //


Elsődleges terve nem vált be, miszerint valaki utána ered és elkapja, így maradt a másodlagos. Talált egy odvas fát, aminek neki dőlt gondolkodás közben. Vízklónját utasította, menjen nézzen szét, ám ne lépje át azt a bizonyos határt, ami után megszakad a chakrakapcsolat.
" Pár óránál nem telt el több mióta hivatalosan is elkezdtem a küldetés. - Kezd bele a gondolatmenetbe -  Holnap délután találkoznom kell egy csapat shinobival a karónál, ennél több megbeszélt találkozóm nincs is. Összegezve: sikerült ráébresztenem a falut és ezt a vámpírt, hogy Amegakure no satou tud az esetről és nem hagyja szó nélkül. Remélhetőleg hamar elterjed a hír és az emberek méginkább elkezdenek félni, immáron nem csak a vámíprtól, hanem Pein-sama shinobijaitól is. Ez a nyomás talán elegendő lesz ahhoz, hogy több dolgot kiszedjek belőlük, noha így méginkább készülnek majd az érkezésemre, ami talán előnyös talán nem. Elvégre, ha valamit nagyon meg akarsz találni afölött könyen átsiklik a tekinteted. Legalábbis ezt mondják. Másrészt vizsont nem biztos, hogy az emberekkel kellene foglalkoznom, két okból: egyrészt lehet mindenki ugyanúgy meghalna mint az a két fickó, ezt számtalan módon össze lehet hozni, gondoltam is már néhány módszerre, a másik ok, hogy sokkal hasznosabb lenne ha magát a vámpírt kapnám el, ami viszont még nehezebb, tekintve, hogy a faluban sem mozgok otthonosan, ki tudja mit rejt a kastélya. Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy sokkalta erősebb mint én, habár... azt mondták drogot használt, azzal kábította el a meggyilkolt shinobit, ami pedig arra enged következtetni, hogy közelharcban nem olyan jó, ez pedig az én malmomra is hajthatná a vízet, viszont biztos ismer trükköket, amikkel a távolból is ölhet, és olyan vásári mutatványokat, amikkel a népet riogatja, na de ahhoz, hogy nyíltan szembeszálljon Pein akaratával... vagy hihetetlenül erős, vagy pedig mérhetetlenül ostoba."
A következő egy órában Kazeno többször is végiggondolta az eddig történteket, ellenőrízte a felszerelését és korholta magát, hogy nem hozott se ételt se italt, egyszóval azért, mert elbízta magát és azt hitte gyorsan túl lesz ezen az egészen. Igaz ételt is italt is szolgáltat az erdő, de lévén nem ért a bogyókhoz, előbbivel nem szívesen kockáztatna, utóbbit meg sok időbe telne összegyűjteni, noha az eső itt gyakori és nem is rég esett. Mindenesetre valamelyest szomját oltja a fák bemélyedésseiben található vízzel, persze azért nem minden mindegy alapon iszik, legjobb tudása szerint szűri, hogy a gyomra melyiket fogadná be, ha nem talál ilyet, akkor nem vacakol tovább, fél óránál többet nem fordít erre, egy shinobinak sok mindent ki kell bírnia.
Terve egyszerű: nem várja meg a másnap délutánt hátha a jelentés tartalmazna hasznos információt, hanem klónjával egyetemben elindulnak a falu felé, más úton mint, amit eddig használt, tehát a földeken át, s most nem csak úgy trappolva, hanem osonva suhannak végig az első házakig, ahol egy szimpatikusat kiválaszt, körül kémleli, majd ha megfelelőnek találja behatol és remélhetőleg hangtalanul sikerül elfognia és megkötöznie a bent tartózkodokat(tervei szerint előszőr leüti őket majd az ott talált ruhákkal betömi a szájukat és valami kötélfélével pedig mozgásképtelenné teszi őket, ha nincs akkor a sajár drótját használja), magához vesz némi ételt és italt, amiből valamennyit elfogyaszt. Lévén Kazeno nem tolvaj és nagyon úgy tűnik ezek az emberek nem árulók, mindössze gyengék és gyávák ezért az ellenértéket elhelyezi egy asztalon. Megvárja amíg leszáll az éjj és akkor megkéri(vagy parancsolja, az attól függ, hogyan ítéli meg a helyzetet, melyik a célrevezetőbb) az egyik embert, hogy a fejével (mivel meg vannak kötözve) biccentsen arra, amerre a kastély található. Kazeno klónja jól láthatóan megindul az úton, míg Kazeno a rejtőzködve oson a hátak labirintusában, úgy hogy legyen rálátása a klónjára. Még a legelején egy robbanójegyzetet rejtett el klónja ruhaujjában. Ha elérik a kastélyt Kazeno egy háztetőn bújva figyel, amíg klónja belép és néhány lépés után remélhetőleg felrobban. Kérdés erre vajon elő jön-e a házigazda?
Tömören ennyi lenne a terve, ami így végiggondolva elég egyszerűnek tűnik, ám nem biztos, hogy a kivitelezés is ilyen egyszerű. A robbanás utánra is van pár terve, ám nem könnyű megjósolni, hogy mi fog történni.




( A tervet csak leírtam,természetesen, ha úgy gondolod valahol félbeszakítod valami miatt, ami nem sikerült, ebből egy probléma következik, amire reagálnom kellene... stbstb Szóval remélem érted mire akarok kilyukadni az előbbi fél sor zagyvaságaiból )

// Orochimaru //


Hogy, hogy nem Kazenonak sikerült egy szépségkirálynőt és annak családját elfognia. Ám ez nem sok mindenben akadályozhatja meg tekintve, Ő nem az a fajta ember akinek az orrán keresztül távozó vérmenyiség fogja a halálát okozni, s mivel érzelmeinek uralására törekedett egész életében, így pár apró pillanatra ugyan elbabonázodik, de semmi több. Kérdése után különös érzés fogja el, olyan mintha a nő elmosolyodna, ami jelen helyzetben talán indokolatlannak tűnhet, viszont azt figyelembe véve, hogy Kazeno nem mutatott az elfogásukon kivül egyéb bántó szándékot, sőt az elfogyasztott étel ellenértékét is elhelyezte, nos így kissé érthető, habár mégsem mert el vannak fogva. Hm. "Bátor lélek", gondolja és elraktározza a nő arcát az emlékeibe, amellé a piros rongy mellé amit a karónál talált.
Az út a kastélyig nagyrészt eseménytelenül telik. Kazeno már valamiféle épület tetején gubbaszt, várva a nagy bummra, amikor is egy kard alaposan elszúrja a terveit.
" Ez ha jól sejtem - kezdenek gyorsan cikázni a gondolatai - valahonnan alólam jött. Minden bizonnyal nem véletlenül volt ilyen pontos a dobás, érthet a fegyverekhez aki így hajítja a kardot. Persze nagyon nem lepődöm meg, miután úgy felvertem a falut számítottam némi vámpírtestőrre, már ha ez nem maga a főboss  volt. Legalább - ha vannak - nem kell egyesével felkutatnom a támogatóit. Jó volna bejutni a kastélyba, de ott várhat néhány meglepetés, ezért azt hiszem előbb a kinti területeket kellene megtisztítanom. Elvégre két tűz közé szorulni nem lenne helyes taktika, ha bemegyek a kastélyba, ott egyszerűen elzárják a kijáratokat és hamar végem lenne, ha megfelelő a túlerő, márpedig nem lehetek benne biztos, hogy egyedül van az ellenfelem. Ha kint harcolok, akkor meg a kastélyból érhet támadás, de így több helyem lesz."
Kazeno nagy szerencséje, hogy víz eleműként nem a sivatagba született. Ráadásul az Eső Országában sehol sem aggódnak a szárazság miatt, ami megkönnyíti technikáinak létrehozását. Ha az alatta lévő házban vannak akik porszemnyi éltüket Pein-sama hatalmának megkérdőjelezésére használják, sőt azellen még tesznek is, akkor Kazeno mindenképpen bemegy oda és szóval vagy vérrel, de magmutatja nekik hol a helyük.
Az épület tetején azon a részhez sétál ahol lent az utcára nyílik a bejárati ajtó. Lehetőség szerint minél kissebb mértékben mutatja magát, közben pedig létrehozza a Kirigakure no jutsut. Így most már a köd rejtekében létrehoz egy újabb vízklónt. Ha ez megvan akkor az épületbe való módszeres benyomulás következik. Mégpedig olyan mód, hogy Kazeno a köd rejtekében, a fal mellett áll, miközben klónja berúgja az ajtót, s azután rögtön az is fedezékbe húzódik, s mivel a benn lévők mind potenciális ellenségek, ezért egy robbanójegyzetes kunai lesz az első, ami berepül és remélhetőleg megfelelő mértékű tisztítást visz végbe, azután behatol a klón és öt másodpercre rá a kivont kardú Kazeno. Ez az A terv, remélhetőleg nem is lesz semmi bőkkenő, ám hibás taktika volna erre az optimizmusra építeni.
Kazenoban felmerült ugyan a tény, hogy a robbanójegyzetes kunai a bent tartozkodó esetleges polgárokkal is végezhet, de hamar lesöpörte magáról ezt az erkölcsi kételyt, mindama tények ismeretében, hogy nem tették kötelességüket és szálltak szembe az ellenel. Pein-sama nem veszi hasznát gyenge alattvalóknak...
Mivel víz technikái zömét itt tartózkodási ideje alatt nagyrészt felfedte, ezért azokat bátran haszálja ha szüksége van rá értve ezalatt például a Mizurappát is, de többnyire karddal tervezi elvégezni feladatát. Ha a falut nem is ismeri, de akkor is sikerült teremtenie magának egy olyan zónát benne, ahol Ő az úr, ez pedig a köd, tehát ha kezdene a neki nem megfelelő írányba menni a hadiszerencse, akkor a nemrég teremtett mesterséges birodalma felé veszi az írányt, próbálva odacsalogatni ellenfeleit is.
Abban az esetben, ha nem volna elég víz a Kirigakure jutsuhoz és a vízklónhoz az ajtó előtt, vagy ha egyszerűen a bejáratot stratégiailag túl könnyen védhetőnek ítéli, akkor nem sokat teketóriázik, elővesz egy robbanójegyzetet elhelyezi a tetőn, fedezékbe húzódik, és robbant. Majd a már említett kardos módszert használva egyszerűen "beesik" a házba, kihasználva a remélt zűrzavart.




( 50 ryo-t vonok le, csak hogy kerek legyen  )

// Orochimaru-san //


Tervében elérkezett a cselekvés ideje, már éppen berontott volna klónjával egyetemben, amikor két tucat denevér jelent meg a látóterében és repült ki a házból, félelmes vijjogó hangot kiadva. Kazeno erre összerándult, kardja csapásra készen a levegőbeemelkedett. Eme mozdulatsort a szemlélő veheti a rémület következtének, vagy zseniális reflexeknek. Kazeno miközben klónja mögött éppen a házba hatolt be megállapította, hogy a hirtelen meglepetésből fakadó ijedtség késztette - ha nem is zseniális, ő maga ilyen szót nem használna, mert mindig van mit fejleszteni, és habár Ő  olyan ember aki se nem szerény se nem nagyzoló módon szimplán jónak mondaná reflexeit, de éppen ezért s mert igyekszik tisztában lenni képességeivel, tudja hogy reflexszerűen gyors csapásra emelni a kardot, még nem annyi mint ugyanígy le is csapni és eltalálni az ellenfelet - reakciója abszolút fölösleges volt mert veszély nincs, na persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen haszontalan eme tulajdonság. Ez kicsit olyan mint a "jobb félni mint megijedni" elv.
A romépületbe bezuhogó eső lassú halálra ítélte a lángokat. Kazeno szeme két tárgyon akadt meg, s egy harmadik jelenségen. Az egyik egy piros női ruha, aminek darabkája feltételezhetően ott van kazenonál és a hirtelen ötlettől vezérelve meg is probálja a darabkát beleilleszteni a lyukba, a mesélők tudják milyen eredménnyel.
A másik tárgy egy levél, ami abszolút sértetlen, még ha az eső ki is kezdte már kissé. Egy torz humorú meghívó.
S végül a jelenség pedig, hogy az épület teljes mértékben üres, nem mondhatnám hogy hősünk őszinte örömére.
Ezen tények több probléma elé is állítják a fiút, aki mosolygós szokását, valahogy levedlette pár órája, előfordulhat, hogy csak átmenetileg.
" Előszőr is - kezd bele a magában beszélgetésbe - azok a denevérek remélem csak egy vásári trükk részei voltak, mert a képek kezdik kiadni a vámpír szócskát és ez nem tölt el boldogsággal. Mindenesetre az álláspontom, hogy ügyesen benne tud maradni a szerepében. A ruha alapján feltételezhetően nő az illető, ráadásul a levelébe foglaltak miatt feltételezem biztos volt benne, hogy az csak egy klón, amit elpusztított. Ebből következik, hogy észrevett, amint a tetőn kuksolok, meglepődött, hogy csak egy klón de előnyére fordította tévedését, valamilyen technikával kiderítette - és ez aggodalomra ad okot, mert akkor nem lehet kispályás - hogy klón-e vagy sem, továbbá az a nő ott a házban könnyen rájöhetett hisz látta melyikünk eszik... ráadásul olyan furán viselkedett és a szépségével is kitünt. De ha az utolsó eset akkor miért hagyta elfogatni magát? Bár jobban belegondolva, számos oka lehet..."
Kazeno fejében megfordult, hogy vissza kellene mennie ahhoz a házhoz, de ha téved? Nem, túl sok itt a rejtély, de úgy véli tudja, hol vannak a válaszok. Pár könnyed ugrással kint is volt az épületből. Ő és újdonsült klónja elindultak a kastély bejárata felé, útközben, ha  még ott van, felveszi az átvizesedett robbanójegyzetet és klónja zsebébe nyomja. Együtt lépnek be a katélyba, mindeközben repkedő fegyverekre számítva. Kardja még mindig a kezében, támadásra készen. 
Chakrájának egy kisebb töredékét a lábába vezeti, két okból: ha támadás irányulna ellene, amit a kardjával nem tud kivédeni, akkor mint azt a Dainamikku Akushon nevű technikánál megtanulta villám sebességgel kitér és ez esetben rögtön ellentámad, aki a kastélyban van az - Kazenon kivül - Pein-sama ellensége, így nem célja, hogy túszokat ejtsen. A másik ok, hogy a chakrájával a földhöz bír ragadni esetleges csapdák vagy behatások esetén, így talán elkerülve a verembe zuhanást, stb...
Egy lépcsőbe botlanak és mit van mit tenni alapon elindulnak rajta lefelé. Komótos lassú tempóban. Kazeno megy elől, a klón hátul. Ekkor eszébe jut egy ötlet, hogy a chakrájával fel tudná javítani, élesíteni az érzékeit, mint például hallás, látás. De, ha nem is örökre, viszont némi időre elvetette ezt. Talán az meg zavarná abban, hogy a lábába irányított chakrát is az uralma alatt tartsa (ez egyben az én kérdésem is lenne, Kazeno képes lehet egyszere felélesíteni az érzékeit és a lábába koncentrált chakrára is figyelni?). Hamarosan egy hármas elágazás tárul fel a szemük előtt. Körbeszaglászhatnának mind a három járatban de az sok időbe telne, ezért inkább a jobb oldali alagút felé veszik az irányt. Ám az alagút szája előtt megtorpan. Eszébe jut, hogy Ő nem ismeri ki magát ebben a kastélyban. Ezért a következő módokon fog tájékozodni: egy kunai és némi chakra segítségével megpróbál három mélyebb, párhuzamos vonalt vágni a falba. Továbbá előkapja egyik tekercsét levág róla egy darab papírt, azt bal kezén körbetekeri és két senbonnal rögziti. Majd egy tintával és egy senbonnal leírja eddig milyen írányban halladt és az írás alatt kisebb vonalakat is húz térkép gyanánt. Ezután elrakja eme felszerelést újra előveszi kardját és halad tovább. Ezentúl minden saroknál meg kell tennie ezeket a lépéseket miután megbizonyosodott róla, hogy nem lapul ellenség a folyosón. Természetesen ha a fényviszonyok miatt a térképvezetés nem lehetséges, akkor csak a három vonalat húzza a falakra, mindig jobb oldalt középtájt. LEhet semmi szükség rá, mert egyszerű felépítésű a folyosórendszer, de jobb biztosra menni.


( A ház leamortizálására használt R.jegyzetet levontam. Valamint érdeklődnék a látási viszonyokról. Valamint itt a három írány: Kastély-Lépcső-Jobb oldali járat. Én ígyértelmeztem a három írányt, szólj ha rosszul következtettem.)