Határvidék

Elvállalta a tanításomat és ennek örültem, de ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Valahogy rossz érzésem volt vele kapcsolatban. Egy szép lány volt, de mégis mintha valami ördögi aura lengné körbe. Egy tört vett elő majd eldobta az egyik közeli bokor felé. A fegyver levágott néhány kisebb ágat a bokorról. Felvette az egyiket és méregetve nézegette. Nem értem, hogy mit akarhat vele, de majd valószínűleg megtudom. Elmondta, hogy nem fogja sokszor megmutatni és nagyon figyeljek minden mozdulatára. Előhúzta a katanáját és felvette az alapállást. Én is hasonlóképp tettem. Előhúztam a fegyverem és mellé állva megpróbáltam jól leutánozni az alapállást. A bal lábamat kicsit előrébb helyeztem a térdeimet berogyasztottam. A jobb könyökömet felemeltem. Eddig nem volt bonyolult, de biztos, hogy ennél sokkal nehezebb lesz. Miután az alapállás megvolt egy vágást intéz fentről lefelé. Én is hasonlóképp tettem. A vágást követően elfordítottam oldalra a kardot úgy, hogy a markolat az ég felé nézzen. Ez egy kitűnő pozíció a védekezéshez. Ezek után vízszintesbe hozom a kardot és magam mellé húzom majd egy szúrást indítok ahogy a lány mutatta. Ezek után még néhány alap mozdulat és befejeztük. Miután készen voltunk közölte velem, hogy most egyedül kell végigcsinálnom. Hát jó megcsinálom. Felvettem az alapállást és megpróbáltam tökéletesen leutánozni a mozdulatsort, bár ez nem sikerült. Ezt jelezte az is, hogy bármilyen kicsi rontásnál megcsapott a vesszővel amit az egyik bokorról vágott le. Bár erősen csípett én ugyanúgy folytattam tovább. Egyáltalán nem törődtem a fájdalommal hiszen ninja vagyok vagy mi a fene.

Az edzés nem volt valami könnyű, de erre előre figyelmeztetett. Szigorúan vett minden apró hibát. Rengetegszer kellet újra és újra végigcsinálnom, közben minden apró hibáért rám csapott a vesszőjével. A karomat minden újrakezdésnél egyre nehezebben tudtam megtartani. Olyan volt mintha a kardom minden perccel egyre súlyosabb lenne. Az izzadság folyt már rólam. Ilyen nehéz edzésbe még nem volt részem pedig már hosszú ideje vagyok ninja. A sok nehézség ellenére mindent beleadtam, mert meg akartam tanulni a kardforgatás művészetét. A testem minden pontja fájt. Hol a megerőltetéstől, hol a lány által okozott sérülésektől. Végül hosszú órákon át tartó folyamatos kínzás után végre úgy döntött, hogy befejezi az edzést. Már nem sok kellet hozzá, hogy a fáradtságtól essek össze. A kezeim remegtek a megerőltetéstől és a testem mindenhol fájt. A kardomat a földbe szúrtam és azon támaszkodtam egy kis ideig. Ő ezalatt elmondta, hogy holnap ugyanitt találkozunk majd. Én bólintottam majd elkezdtem összeszedni magamat. A kardomat visszahelyeztem a tokjába. Ő hátat fordított nekem és fütyörészve távozott. Kíváncsi lennék, hogy vajon ő neki is ilyen kemény edzésen kellet átesnie. A nap már lemenőbe volt. Nem is tudnám megmondani, hogy mióta edzettünk itt. Egy örökkévalóságnak tűnt. Bár néha megengedte, hogy pihenjek egy kicsit azért még kimerítő volt. valahogy elmásztam az egyik közeli fogadóba és egy szobát vettem ki. Bementem a szobába amit kaptam és rögtön bezuhantam az ágyba. Nem kellet sok idő, hogy az álom elnyomjon. Másnap korán reggel felkeltem. Az előző napi fájdalomból már alig volt érezhető bármi is. Ennek örültem hisz a mai nap még durvább lesz. Összeszedtem magamat majd elindultam ugyanarra a tisztásra ahol tagnap gyakoroltam. A lány már ott várt rám. Köszöntem neki majd oda álltam elé várva, hogy mi fog történni.

//Suigetsu//

Egyszerűen elborult egy pillanatra az agyam, nem tudtam rendesen felmérni a területet, nem hogy nyomok után kutassak. A mellém álló férfi pontosabb leírást adott nekem Suki elrablóitól, valamint, hogy hova vihették őt.
- Szóval a Hold országába viszik - kezdtem bele egy gondolatmenetbe. Oda csupán egyetlen út van, méghozzá egy hajó. Gondolom az ilyesfajta embereknek van egy külön hajójuk, így azt ha megtaláljuk, talán sikerül kiszabadítanunk. De hogy találhatnánk meg egy hajót, amiről azt sem tudjuk, hogy néz ki. Gondolataim ismét kezdtek pánikszerűen kavarodni, ekkor vettem egy mély levegőt. Karom feltartottam, melyre a holló károgva rászállt. bíztam a férfiban, és abban reménykedtem, hogy tudnak segíteni Suki kiszabadításában. A férfi egy térképet vett elő, melyen egy gyorsabb útvonalat rajzolt végig ujjával. Elkezdtünk futni, egyenesen Amegakure határaihoz. Ha sietünk, talán még a hajó indulása előtt vissza tudom szerezni Suki-t. De vajon mit csinálok akkor, ha a kezeim közé kaparintom azokat az alávaló férgeket. Bele se mertem gondolni. Nem is kell, most a legfontosabb, hogy higgadt fejjel menjek a többiekkel, és a lehető leggyorsabban utolérjük a csapatukat, bár nem tudom, milyen tagok alkotják a bandájukat, az biztos, hogy nem kegyelmezek egyiknek se, ha Sukinak bántódása esett. A Hold országában tanyáznak. Ha hazaérek, majd jobban utána kell járni ezeknek.
Lassan a sziklák eltűntek és a természeti elemeket most már a fű és a fák adták, melyek egyre jobban kezdtek sűrűsödni.

- Én is a Szél országát veszem ki ebből, de ez nekünk szól, vagy csak ide írta valaki gondolkodás nélkül? Szerinted Mitori? - kezdte az egyik. Bár, nem őt lehetett a csapat eszének kikiáltani.
- Én ugyan úgy a homokra szavazok, és szerintem ez nekünk szól. De, ha arra kell mennünk, akkor jobban kell vigyázni, tekintve, hogy ellenséges ország határait lépnénk át, engedély nélkül. Meg merjük tenni ezt a lépést? Hiszen ez lehet az, az indok, amire várnak a Sunagakure-iek, és megindítják a háborút. - mintha kicsit félt volna a harcok gondolatától a csapat fegyvere. De, hát miért ne félt volna, ha még nem élt át háborút, akkor csak a meséket hallhatta róla, amik olyan szörnyűek, hogy senkinek sem kívánnának ilyen halálokat. Nincs olyan épeszű ember, aki szeretne ölni, vagy egy csatatéren járkálni. Nincsen.
- Én nem tudom pontosan. A "gróf szolgája". Ez lehet megnevezés is, és lehet rejtett kód is. De, mi van akkor, amire ti nem gondoltatok, hogyha ez nem véletlenül, hanem elterelés végett van itt. Én nem tudok most hirtelen dönteni, lehet, eltartaná még 12 óráig megfejteni ezt az egész rejtvényt, és lehet, akkor is csak arra jutnék, hogy egy vándormuzsikus jól kitolt velünk. Te biztos vagy a Szél országában Kodomo. Mert, ha igen, akkor nem tudok mit mondani, mint, hogy menjünk arra tovább. - mondta a csapat esze, de sajnos tőle sem várhattál ebben az esetben megoldást. Úgy tűnik, a te kezedben van a döntés, a továbbhaladást illetően. Mérlegelned, és irányítanod kell.

// Shikaku //


Már korán fent voltam és igyekeztem minden tenni valómat elintézni hiszen lázban égtem attól, hogy esetleg ma találkozhatok egy kenshiroval. Nem tudtam pontosan, hogy merre fogom megtalálni Kawát és az apját csak arra gondoltam, hogy nem ártana meglátogatni őket. Tényleg még az öreget sem látogattam meg pedig már vagy egy hete nem láttuk egymást. Igaz csak a napokban ismertem meg Kawát de lehet jobb lenne előbb Kankoz mennék el. Azt hiszem tudom, hogy merre kell keresnem. Ez az ember tipikusan úgy gondolkodik, hogy minél közelebb a vész annál távolabb a baj. Nem véletlenül nem maradt mozgásban egész életében. "Vagy lehet, hogy csak rám várt végig?" Tettem fel magamnak a költői kérdést miközben öltöztem. Ma ismét csak a szokásos felszerelésemet vettem fel. A taktikai mellényt és apám kabátját amit rám hagyott. Aztán a nyakamba vettem kusagakurét.
Nagyjából a harmadik fogadóban meg is találtam Kankot. A falu egyik nívósabb fogadójában közel Enraku irodájához... "Hát igen minél közelebb a vész annál távolabb a baj." Ez az öreg filozófiája és elég sokáig élt így. Miután sikerült nyugodtan megbeszélni az utóbbi nap eseményeit egy teljesen más témához kanyarodtunk pedig azt hittem Kankot fel fogja kavarni, hogy találtam még rokonokat de látszólag nem viselte meg a hír. Ez arra enged következtetni, hogy tudott róluk... Ám amit ezután mondott az még érdekesebb volt.
- Karu vészterhes időket élünk. A nemzetek mozgolódnak. A csontjaimban érzem, hogy valami rossz készülődik... Szeretném ha elutaznál az Eső országába. Egy forrásom szerint ott egy olyan küldetést hajthatsz végre ami pont a régi énedhez illő és rengeteg pénzt kereshetsz ami a klánnak most nem ártana. Viszont jobb lesz ha nem tünteted fel a hovatartozásodat. Gondolok itt a falura...
Majd adott még pár jó tanácsot és azt mondta minél előbb induljak. Nos végül is csak ez hiányzott. Már majdnem elfelejtettem milyen adrenalin is szabadul fel ilyenkor az emberben. Itt a kitűnő alkalom megnézni mire vagyok képes. Kankotól kaptam egy térképet amin fel volt tüntetve a célpont.
Otthon már csak élelmet pakoltam össze és a szokásos felszerelésemet és a katanámat. Semmi extrát nem vittem magammal az útra. Talán csak megpróbálok lepecsételni egy kis vizet, hogy legközelebb ne legyek gondban a környezet megteremtésével. Ehez vennem kell pár tekercset és vizet belepecsételni. Miután mindezekkel megvoltam ettem egy utolsó Rament és elindultam az Eső országába!


Az úton kezdett kibontakozni a régi énem valóban ahogy Kanko mondta. Egy kereskedő karavánnal utaztam vándornak álcázva magam. A vidéket még nem szelte át a hír ezek szerint, hogy a Kenshirok életben vannak. Ennek örülök mert akkor talán az álcám is megmaradhat egy darabig. Bár a homlok védőmet otthon hagytam azt mostantól nem fogom rejtegetni, hogy milyen klánba tartozom valójában.
Amint elértük a folyó és az eső országok határvidékét otthagytam a kereskedőket és inkább a saját utamat járva közelítettem meg a célpontot. Végül is így a tiszta gondoltam magamban. A megjelölt hely egy félre eső kis fogadó volt. Semmi új már jártam ilyen helyeken korábban is és maga a környék sem volt ismeretlen mert egyszer már jártam erre felé csak akkor éppen kirigakuréból menekültünk az öcsémmel.
A fogadó egy rozzant kis út menti kocsmához hasonlított inkább. Amikor beléptem ugyanazt tapasztaltam mint amire számítottam amúgy is. Alig volt vendég és a vendégnek nevezett egyének is eléggé "kétes külleműek" voltak. Igyekeztem nem feltűnést kelteni bár ez egy ilyen kis lélekszámmal rendelkező helyen nem volt éppen könnyen kivitelezhető ezért inkább gyorsan vettem egy saket és leültem egy félre eső sarokban. Bár legutóbbi kalandom a sakeval eléggé rosszul sikerült most akkor is jól fog esni egy kis lélek erősítő!
Amíg iszogattam az italomat tanulmányoztam a térképet aminek az aljára oda volt írva egy kétjegyű szám. "26" ez vajon mit jelenthet. Talán szoba szám akar lenni? Kanko nem említett ilyesmit. Már majdnem felálltam, hogy megkeressem azt a szobát amikor hirtelen egy másik ember lépett be a fogadóba. Első pillantásra leszűrtem, hogy ő is shinobi így inkább a helyemen maradtam egy pillanatra. Aztán attól függetlenül, hogy mit csinál én elindulok a szobához. Amint odaérek kicsit felgyorsul a pulzusom és belépek. A szoba teljesen üres. Nem sokára a fiatal férfi is megérkezik és belép a szobába!
- Üdv kolléga. Úgy vélem ugyanazt a küldetést vállaltuk el! - Közben előveszek egy kunait és pattanásig feszülnek az idegeim! Ha támadni kell akkor a Shuriken Kage bushin no jutsut alkalmazva támadok ellenfelemre!

// A vásárlás: 2 db tekercs, ramen, sake! Amennyiben engedélyt adsz erre és megmondod az árát levonom szívesen. Bocsika, hogy picit irányítottalak Oyama nem állt szándékomban csak gondoltam mivel előbb postoltam mint te így előbb is értem oda! Remélem nincs harag! Amennyiben valami nem tetszik kérlek jelezzétek és módosítom! //

/Shikaku/
Hiro a Madarak orszagaban jart egy fejvadaszaton, de nem lehet mindig csak dolgozni es dolgozni. Neh lazitani is kell egy keveset. Eppen ezert egy sztriptiz barban volt. Saket ivot es penzt dugdosot a neki tancolo lany bugyijaba mikozben a zenere mozgot. Ekkor egy ferfi jott be a szobaba ahol csak Hiro volt meg a lany, na meg persze gy rud. Kifejezeten erre let kifejlesztve ezert nem is volt nagy szoba. Mikor a ferfi belepet ra nezett az ifju elveszet ninja, raadasul nem a legszebben.
-Bocsi haver, de ezt most benezted. Itt en vagyok. - mondta, de a ferfi kozelebb lepet es leult Hiro melle. Ekkor bele sugta a fulebe hogy menyen ki vele az epulet ele.
-Bocsi szivem de most mennem kell. Tessek meg 100 ryo de csak hogy lasd kivel van dolgod. - mondta es bele dugot meg 100 ryot a lany bugyijaba majd elindult az ajto fele. Az ajtobol gyorsan vissza futott es megfogta a saket tartalmazo kis korsot.
-Ezt majdnem itt felejtetem. - mondta majd a ferfival kimentek a haz ele.
-Mielott bele kezdenel. Ajanlom hogy jo okod legyen arra hogy kirangattal egy ilyen helyrol mert ez mar a harmadik korso amit iszok, es ha mar van bennem akkor konnyen felidegesitenek. na most mondhatod. - mondta a ferfinak es meghuzta a kis uvegcset amibe maximum fel liter rizspalinka fer bele.
-Yamamoto vagyok es elnezest hogy kirangatam innen Oyama-sama de azt mondtak hogy keresem meg ebben az orszagban, mert nagy hirunk van. Mivel mar evek ota a szolgalatunkban all mint fejvadasz ezert gondoltuk kicsit kimozditjuk a jellenlegi helyzetebol. Raadasul nagyon megbizhatonak ismertuk meg. Azt hallotuk hogy az alvilag valami nagyra keszul. Tobbet most nem mondhatok. Menyen ell az Eso Orszagaba. Ott elmagyarazzak a reszleteket. De rengeteg penzt szerezhet ezzel a munkaval. Anyit hogy le is telepedhet valahol bekesegben. Itt van a talalka pontos helye. Sok szerencset!- mondta es adatodt egy papirt es ell is tunt. Szegeny Hironak mar anyira magas volt az alkohol szintje hogy nehezkesen latott ezert inkabb siman csak zsebre tette a kis papirfecnit es elindult arra amere azt hitte hogy az Eso Orszaga van, kozben persz elkortyolgatta a megmaradt saket.

2. fejezet

Reggel egy arok partjan ebredt fel szegeny ninja, hatalmas macskajajjal. Az utolso emleke az hogy elindult valamerre. De a nep iranyabol rajott hogy nem Del-Keletnek hanem Eszaknak indult. De meg az volt a szerencseje hogy nem jutott meszire. Ell indult a megfelelo iranyba, de meg beugrott egy kis varoska fegyver boltjaba. Vett 10-10 kunait es shurikent meg 2 doboz senbont, majd elindult a megfelelo iranyba. Egyszer csak eszre vette hogy van egy papir fecni a zsebeben, es hirtelen minden beugrott. A ferfi, a beszelgetes, a szazas amit meg a vegen a tancosnak adot.
~Azt a rohadt! Mar mindenre emlekszek! 100 ryot adtam annak a csajnak? alig tancolt tiz percig. Maximum egy otvenest kellet volna adnom! ~ gondolta, bar nem csoda hogy ilyenkor is azon a penzen jar az esze amit kidobott. Nagynehezen elolvasta a papirt, bar olyan szinten fajt a feje hogy meg az elore nezes meg a jaras is olyan volt szamara mintha a legmagasabb hegyet kellene megmasznia.
Mar 3 napja utazott amikor vegre sikerult elernie az orszagot. De a talalkozo hely a videk masik vegeben az Eso es a Folyo orszaganak hataran volt egy kis fogadoban. Ujabb 3 napba telet mire atjutott a nagy erdokon, a saros, jarhatatlan utakon. Vegre sikerult megtalalnia a kis kocsmat. Az ut alat persze jo par masik kocsmaba betert, es ugy latszik nem tanult az esetekbol. Amikor elerte a megfelelo kocsmat megint masnapos volt.
De nem csak O, a fogado is elege ramatyul nezett ki. Kiulrol ugy nezett ki mintha epp ossz akarna dolni. Amikor belepett nem latott sok embert. Alig voltak nehanyan, de mind veszelyesnek nezett ki. Leult az egyik asztalhoz es rendelt egy pohar forro teat. Jol jonn majd most a masnaposagra. Ameddig varta a teajat addig nezelodot a helyisegben. Eszre vett egy fiatal embert aki epp saket ivott.
~Uhh... Szerencsere nem melletem ull. Most meg a sake szagatol is hanynom kellene. ~ mondta es a tenyeret a szemere helyezte. Csak akkor vette le amikor megerkezet vegre a tea. Elkezdte kortyolgatni es elo vette a pairt amin a talalka helyszine volt leirva, a lap aljan volt egy kis kiegeszites: "Szoba: 26". Egyertelmu volt hogy a 26-os szobaba kell mennie. A fiatal ferfi aki a saket itta felalt es elindul felfele a lepcson. Hiro meg megitta a teajat majd o is elindult fel. Megtalalta a megfeleleo szobat es belepet. Es mit hoz az isten? Az alkoholista ferfi is itt volt. Persze az alkoholistat pont Hiro mondja, de nem O ivott pont a talalka elott. A ferfi illoen koszontotte Hirot, sot, meg koleganak is nevezte.
-Udv kollega! Fogalmam sincs, de igazabol amilyen alapotban vagyok most csak arra tudok gondolni hogy mondjak ell mit kell csinalna aztan had menyek a fenebe! Amugy te miert vagy itt?- kerdezte elege masnapos hangon, de azt meg hallota ahogy a kunai elokerul a ferfi kezebe. Hiro hatra tette a kezet es az ov taskajabol elovett O is egy kest arra az esetre ha meg kellene magat vedenie.
/Ell van nezve... Ilyesmibol nem csinalok problemat
Vasarlas: 10-10 kunai-shuriken, 2 doboz senbon, sok sake, tea + sztriptiz /

3. jelenet
- Az nem lesz olyan egyszerű, de főleg nem gyors - szólal meg egy hang az ablak mellől. Az illető egy ninja, akin nincs se fejpánt, se egyéb kirívóan jellemző öltözék, talán kivéve az egész testét borító kabátot, ami láthatóan vízálló.
- Azért vagytok itt, hogy úgy végezzetek el számunkra egy sornyi feladatot, hogy Amegakure neve még csak fel se merüljön a következmények során. Még mielőtt bármilyen következtetést levontok, szeretném tudatni veletek, hogy nem ti fogadjátok el a feladatot, hanem mi fogadunk el titeket rá, ami azt is jelenti, hogy most elkísérünk titeket Amegakurébe, és átmentek Tenshi-sama és Akushi-sama tesztjén. Ellenvetés?
Ezután ti beszélhetitek magatok között a teendőket. Ha bármi ellenvetésetek van, akkor csak kimutat az ablakon, ahol kilenc másik ninja van az esős látótérben, ha nincs (úgy, hogy egyéb infót most nem fogtok kapni) akkor meg elindul ki az ablakon, és int, hogy kövessétek. Az emberei körbevesznek titeket, mind ugyanúgy kinézve, ahogy ő, és így utaztok egészen Amegakuréig.

4. jelenet
A kapun egy hang, vagy jelzés nélkül keltek át és senki nem zavar meg titeket. A város képét most láthatjátok először: mindenütt géptornyok uralják a látómezőt, amit az eső az utolsó mérföldig tökéletesen elfüggönyözött előletek. Most már könnyedén átérezhettétek, hogy a város, amit senki sem ismert az utóbbi évtizedben, hogyan is maradhatott akkora titokban.
A városban még az utcák sem voltak a földön. vaskos rácsozatú, bizonyára tonnás járműveket is megbíró fém padlózat volt mindenhol, aminek a szélein, az épületekhez erősített vaskos fémpántok sárga figyelmeztető sávokkal voltak kifestve. Néhány helyen még graffiti is hirdeti Akushi-sama nevét és nyilak mutatnak lefelé.
Később, a központhoz érve, már felfelé vezet az utatok, és egyre díszesebb árkádok és erkélyes szerkezetű fém utcák felett vezet az utatok, ahol viszont már nyoma sincs Akushi-samának. Itt már Tenshi-sama kicsiny origamijai díszítik az ajtókat és a cégéreket.
Amikor észreveszitek, hogy megérkeztetek, akkor már rég késő elámulni. A legmagasabb torony tetejénél egy szobrászati remekkel felérő erkéllyel találkoztok, ami egy haragos arcot ábrázol. A fém arc grimaszoló szája nagyra van tátva, és a kinyújtott fém nyelvétől kezdve szinte minden arctáját piercing-csavarok díszítenek. Amikor pedig eléritek az arc magasságát, észreveszitek, hogy az nincs egyedül, mellette mindkét oldalt egy-egy másik, sokkal kisebb alak is van, a hozzájuk tartozó köpenyes testekkel. A bal oldali szobornak szárnyai és női kinézete vannak, ami még a fém vonulatok ellenére is elegáns és bájos. A jobb oldali szobornak egy a fő archoz hasonlóan agresszív kifejezést kovácsoltak a mesterek, illetve egyetlen kaszát, amivel bezárult a kör. A szobormű így maga volt a megtestesült menny és pokol ábrázolása, és a nevek is teljes értelmet nyertek: Tenshi (angyal) és Akushi (ördög).

A csapat pont ide vezetett titeket. A hatalmas szoborarc kinyújtott nyelvére érkeztetek, és az emberek rögtön be is álltak a két oldalatokon egy-egy sorba, az árnyékokból pedig két alak lépett ki; az imént látott szobrok élő másai (vagy fordítva?). Egy gyönyörű nő, a bájos arca alapján maga az angyal, és a rezignált kifejezésű idegen küllemű, kaszáját a hátán hordó ördög. A képben csak egyetlen valami nem stimmelt. A két életbe lépett isteni helytartó egy nagyon is evilági szervezet jelét viselte, a vörös felhős Akatsuki köpenyek fedték el a testüket...

5. jelenet
- Ez mi? Ezeket megeszem reggeli előtt! - szólt az ördög, felétek biccentve, a szemeiből pedig sütött megvetés és a tisztelet minden hiánya. Amit láthattatok rajta, és csontig átéreztetek, az a pillanatnyi iszony volt. Csak meg kellett moccannotok, hogy egy penge áttörje a torkotokat...
- Nem lényeges. Ahhoz már elég jók, amire kellenek, és hajlandóak nekünk dolgozni. - A megmentőtök az angyal volt, akinek a kinézetén túl viszont semmi melegség nem áradt a megjelenéséből, sem a szavaiból. - Próbáljuk meg őket. Ti, shinobik, most próba alá estek. Ha nem mentek át rajta, akkor halál vár rátok, Amegakure jólétéért. A játéknak, mindössze két szabálya van: nem menekülhettek sem a tetőszintre, sem az alsó szintre. A városban kell túlélnetek, ahol a vadászaink elérhetnek.
Ha nincs kérdésetek, akkor mindkét vendéglátótok visszavonul, a titeket eddig vezető ninják pedig mutatják, hogy indulnotok kell, és hozzá is teszik, vigyorogva, hogy amint elhagyjátok ezt a területet, ami a tetőszint csúcsa, üldözőbe is vesznek majd.

6. jelenet
Amint elhagyjátok a tetőszintet, amit úgy érzékeltek, hogy az esőben már nem lehet a tornyok tetejét látni, viszont alattatok már a teraszok utcákat alkotnak, elkezdődik a vadászatotok. Elsőként csupán pár árnyat vehettek észre, amik körétek zárul a távolban, azonban az eső zavarásában ezt nem tudjátok tökéletesen kivenni, így sürgős menekülésbe kell vágnotok, ami látszólag sikerül is, amikor a kihalt éjjeli terasz-utcák egyre sűrűbb szintjei között el tudtok bújni (amihez persze csatlakozik az érzés, hogy egy labirintusba kerültetek).
Ebben a jelenetben innentől mindent a fantáziátokra bízok: a megbízásom az, hogy meneküljetek az üldözőitek elől, kihasználva bármilyen terepbeli előnyt amit találtok és általatok ismert jutsuk és taktikák adottságát. Ezt a menekülést hosszasan kell leírnotok, és együttesen kell kitalálnotok és megbeszélnetek a megírás előtt, hogy láthassam a munkátok és a közös gondolkodás és taktikázás eredményét az írásokon. Nem szeretnék afelől kérdést vagy panaszt kapni, hogy nem tudjátok mit kell tennetek: azért nem kaptok konkrét leírást, hogy lássam, mennyire vagytok kreatívak és mennyire jó stratégiával álltok elő teljesen ismeretlen ellenfelek ellen - éppen ezért nem is írhatom le az ellenfeleiteket, a terepről pedig bőven van információtok amit elővehettek.
Ami a harcok során ki fog derülni az az, hogy az ellenfeleitek nem közelítenek meg titeket, a létszámelőnyben bíznak, főleg fegyvert használnak, és alapvetőbb jutsukat a meglepésetekhez, illetve néhány gyorsabb suitont kritikusabb támadásokhoz.
Fontos információ: Megfigyelhetitek, hogy a támadások és az üldözés a két tiltott helyszín közelében gyengül, ha pedig átlépitek a területek határát (azaz felhúztok az épületek tetejéhez a teraszos utcák legmagasabb szintje fölött, vagy a kapu átlépése után tapasztalt rácsos főutak alá mentek a szervízlejáró pontok egyikén) teljesen megszűnik az üldözés.



Figyelmeztetlek titeket, innentől visszavonásig fokozottan életben van a szabálypont: kritikus hiba karakterhalált ér!

Az előző kör alapján szeretném leszögezni, hogy akármennyire is kevés időtök van, nem szeretném a saját leírásaim tükrét viszont látni a ti postjaitokban. A karakterek saját megfigyelése és szavai is hozzátartoznak a kijátszáshoz, ami alapján a jutalmatok is el fog dőlni! Ha nincs időtök, akkor ebben a fordulóban kérjetek időt, és egy extra hetet kaptok, de a 6. jelenetet nagyon kidolgozva, társas munkában, sok akcióval szeretném viszont látni tőletek!

Letelt az egy hét. Amennyiben nem kapok megfelelő visszajelzést vagy postot, úgy újabb hét nap múlva büntetést szabok ki.

Sokat gondolkodtam mi legyen veletek, de mivel írtatok, hogy legyen kör, ezért legyen következő kör. Ajánlom, hogy nézzetek rá a szél országában a sivatagban mesélt történetemre, és arra, hogy a pár sorban kikért harci jelenetre milyen leírást rittyentett össze Ryu...


7. jelenet
A Feszült üldözés folytatódik, és az eddig alkalmazott taktikák sorra buknak el az ellenség félrevezetésére. Amint azt ti is azonnal érzékelitek, a sima klónok semmire sem jók, ők az esővel vert környezetben azonnal feltűnnek, hogy csupán félrevezetések akarnak lenni. Az egyedüli siker a vízklónokban van, akiket páran elkezdenek követni.
Egy percet nyertek arra, hogy jobban készüljetek, addig nem érkeznek meg az elcsalt ellenfelek, és addig nem támadnak meg, de miután a perc letelik, az egész üldöző brigád lecsap, és ismét elárasztanak titeket fegyverekkel, azonban a támadás ezúttal már keménnyé válik. Túl kell élnetek, és ehhez mindent fel kell használnotok. A technikáitok legjavát, és azokat kombókként kell kihasználnotok, hogy mindenkit lerázzatok.

A mostani írásotokban nagy átgondoltságot és megbeszélt cselekményszálat szeretnék látni, ami több fordulatot, hosszan tartalmaz a harc során!


A feladat nem könnyű, de csak ez van kiadva. Remélem látok fejlődést és nagyobb összedolgozást, mint az eddigi postokban.