Határvidék

//Rikudou Sennin//

Ilyen pusztító erőkkel valakinek az életére törni nem lehet véletlen dolog. Yorinak gyors döntéseket kellett meghoznia, s agyafúrt tervének kivitelezése sikerrel járt.
Öld meg! Mire vársz még? Csak egy szavadba kerül és már a pokol kapuja felé süllyed hol majd a lángok karjai között örök kárhozatra ítéltetik!
Vájtak hangos fúróként a fiú elméjébe rosszat akaró szavak hirtelen. Nem értette mi is történik, mi ez a hang, honnan jön és mi lehet ez a felgyülemlő gyűlölet? Vajon megőrült vagy talán csak a fáradtság? Akár az ellenfél egyik jutsuja is lehetne? Már rengetegszer hallotta eme mély, sötét gondolatvitelű szójátékot. Ez nem genjutsu. Gondolataiban mélyen elsodródva a múlt apró rejtelmeibe egy halk puffanás rántotta vissza a jelenbe nem létező karjaival. A férfi elbotlott, itt a lehetőség!
Öld meg! Öld meg, ne légy puhány!
Ismét a hangok utasították Yorit ki felállt rejtekéből, kaszáját megragadta, kezével jelt formálva feloldotta a Kawarimit s a pad rázuhant a támadóra elvágva minden menekülési lehetőséget. Átlépte menedéke falait s elindult a férfi felé fenntartva kézjelét hogyha az megmozdul azonnal rárobbantja a két jegyzettel ellátott bútort mely a túlvilágra is küldhetné. Yori átgázolt a sebesült emberek forgolódó testein, lába alatt a lassan padlóra száradó vér és törmelék nyomait hátrahagyva odaért maszkos támadójához. Éles fájdalom nyilallt a fejébe, azonnal az ismét határozottabban, dühösebben felzengő rejtélyes hang volt a tettes.
Hogy tehetsz ilyet Yasuo Yori? Meghátrálsz, megkegyelmezel mikor a semmirekellő élete a kezedben van és szempillantás alatt végezhetnél vele ho...
- Én nem olyan vagyok mint te! Takarodj a fejemből! - ordította Yori a semmibe, maszkját letépte magáról és a háta mögé dobta. A hang egyből megszakadt s a fájdalom is elmúlt. Lehajolt a férfihez a porzó fa törmelékbe. Egyik kezével a kaszája éles pengéjét tartotta a nyakához a másikkal a férfi ütött kopott maszkja felé nyúlt. - Mégis ki vagy te hogy az életemre törsz, had lám ki is vagy valójában! - Szólt a pad alatt nyöszörgő maszkoshoz s megragadta a férfi álarcát.


// Természetesen levontam mindent, és bocsánat a kicsit megkésett válaszért! //

- Az istenit! - Vágott a beázott padlóra dühösen a fiú amint nagy nehezen csapdába ejtett támadója öngyilkossági kíséretével kereket oldott. A klón apró füst maradványai táncolva gomolyogtak ki a félig kirobbantott ház lyukas falán keresztül majd szertefoszlottak az esőben. Yori feltápászkodott, a padról fel nem használt két robbanó jegyzetet magához vette és tarisznyájába helyezte. Eldobott maszkja felé indult amint egy újabb robbanás rántotta a földre. ~ Harc közben sem fetrengtem még ennyit a földön mint a mai nap.. ~ Futott át az agyán a vicces gondolat, körbetekintve a földről a romos fogadó füstölgő és parázsló maradványain. Most már a repedésektől tarkított mennyezeten keresztül beszivárgó esőcseppek kínos szenvedéssel teli becsapódó hangja még feszültebbé tette a fogadó hangulatát. Mindenütt sebesültek, rommá vert asztalok és a holttestekből csobogó vérfolyók egy apró kráterben találkoztak a bárpultból ömlő drága, erős illatú szakéval.. micsoda pazarlás. Yori miután felmérte a belső helyzetet ahogy felállt hallotta az odakintről a fogadóba intézett szavakat. Többen vannak ez nem vitás. Az ablakok mind párás védelemmel látták el magukat a nagy hő változások mellett, mely a kinti és benti személyeknek is fejfájást okoz, hogy ki is van benn, vagy ki is van kinn? A fiú ezekre a tényekre mit sem gondolva tudta, hogy körülvették, és a menekülésnek se lenne sok értelme akár napokig, hetekig folytathatnák ezt a macska egér kergetőzősdit. Yori közelebb cammogott maszkjához majd felvette a földről.
Csak így elvetsz magadtól na de ha már így állunk, most hogy döntesz Yasuo? Körbevettek, lehet itt válnak el útjaink komám?
- Ha még a komám lennél díjaznám ezt a tőled nem megszokott csöpögős dumát.. - nézett körbe ismét a fogadóban majd megakadt a szeme az egyik repeszektől tűzdelt férfi testén. - Már van is egy ötletem! - mosolyodott el a fiú. Maszkját köpenye belső rejtekébe helyezte s a kiszemelt férfihez sétált. Odakintről már egyre indulatosabb szavak szóltak a benntartózkodók felé fenyegetőzve. A két újra fel használatba lépő robbanó jegyzeteket a férfi mellkasára helyezte. Meg fogta csuklóját majd kézjelt formált szabad kezével, chakrájának egy részét átirányította a férfi testére, aki mondhatni vele egy magas és egy súlyban lehetett, így tökéletesen sikerült a Kawarimi jutsut a férfi köré idézni. A férfi ugyan úgy nézett ki ezek után mint Yori, a fiú megszaggatta a ruhát, mintha egy seregnyi repesz terítette volna földre. Kaszáját a férfi kezébe nyomta majd két kezét összetéve összpontosította maga köré chakráját. Enyhe koncentrációt igényelve Yori teste köré irányított chakrája a földön fekvő férfi igazi alakjával ruházta fel. ~ És kész is volnánk.. ~ Veregette meg saját vállát a fiú. Megragadta a kaszával felszerelt férfi gallérját majd elkezdte magával vonszolni a földön egyenesen a fogadó kapujába. Csuklyás kabátját a fejére húzta majd kitárta ház ajtaját. Előtte három shinobi állt húsz méterre a fogadótól s előttük maszkos ellenfele. A fiú üres kezét az égnek emelte, jelezze megadja magát a férfi kinézetében. Lassan elindult a shinobik felé a sárban maga mögött húzva „önmagát”. Szemei további ninják után kutattak a szakadó esőben melynek illata további meglepetéseket tartogatott erre a borús és idáig tökéletlen napra..
Ez érdekes lesz Yasuo!

// Orochimaru //

( Még egyszer gomen a késésért. Valamint megjegyezném, azt hiszem félreértettük egymást, könnyen előfordulhat, hogy rosszul fogalmaztam meg. A postod végén írt senbonos dologra gondolok, azt nem nagyon értettem, mert én kicsit más jellegű dologra gondoltam, ám sebaj. Azóta tisztáztam magamban a dolgokat és úgy döntöttem átértékelem a helyzetet, így sokkal Kazenosabb lesz. )


A fiú klónja az előző sorsára jutott, ráadásul ha ez nem lett volna elég aggasztó, még Őt magát is belökte a kastélyba egy ismeretlen erő. A kapu bezáródott. Számtalan probléma és ötlet, ily sok fajta gondolat kavarognak a fejében. Azt a kardot csak az utolsó pillanatban tudta érzékelni és a hárításra, vagy elugrásra nem maradt idő, így a Mizu Bunshin oda, ráadásul a módozat ahogy belökték, fogalma sincs miképpen lehetséges ez. Illetve... felrémlik neki egy emlék, akkor régen, ott a teraszon. A szitáló esőben az ismeretlen hatalom mely megmentette az életét, a kéz mely felé mutatott. Szélben csapdosó köpeny mögött az izzó szempár. Ez a felismerés megtört benne valamit, az éveken át építgetett belső béke végleg megbomlott.
- Nem! - Üvölötötte immár szikrázó dühvel - Senki nem érhet fel az Isten hatalmával!
Már megjárta a jobboldali járatot, amikor sikerült összeszednie magát. Újra Ő volt a józanul gondolkozó és egyenes Kazeno. De azért volt ami megváltozott benne. Eddig semmi, de semmi hajlandóságot nem talált volna arra, hogy kéjt keressen az ölésben, vagy a szükségesnél irgalmatlanabb legyen. De most, hogy világát alapjaiban rengették meg, ölni akart. El akarta pusztítani azt, aki versengeni akar, sőt mitőbb egyenragúnak képzelheti magát Peinnel, ki isten mindenek fölött. Eddig csak jelek mutatkoztak erre, ám most már összeállt a kép. Ez a lény, aki valamiképpen elérte, hogy Kazeno be legyen zárva a kastélyába, meg akarja ingatni a nép hitét abban, hogy az Istennek nincs vetélytársa. Azt hiszi ellenfél lehet Számára. Kazeno kapta ezt a küldetést, így hát az Ő feladata, hogy végezzen az ostobával, aki oly hatalmas urat próbál megsérteni. Meg fogja ölni, még ha belehal is...
Sosem tartotta sokra a fölösleges óvatoskodást, s ugyan előbbi terveinek haszna is lehetne, mégis mindet a sutba dobja. Előtte már nem vitás, hogy a cél az volt, hogy itt legyen. Ezeken az átkozott folyosókon. Minden bizonnyal csapdát állított neki az a Vámpír. Hisz ahogy a klónját, éppúgy Kazenot is megtudta volna ölni. S a különleges hatalma, amivel elszökött a házból... Reálisan nézve a dolgokat, az eddigi ismeretek alapján esernyős barátunknak nem sok esélye van. Őt magát ez mégsem izgatja, céltudatos, hiszen azt az oszlopot fenyegeti veszély, mely egész életében biztosan állt mellette és amelyre támaszkodhatott. Ez az oszlop pedig nem más, mint az Istenbe vetett hite...
Mivel az utóbbi két órában használt chakrát, ezért nincsen száz százalékon. Megfordult benne a gondolat, hogy megpróbálkozhatna a kapuval, de hamar elvetette. Egy ilyen fenyegetés eltörlését nem lehet halogatni. Lelke legmélyén hitte, hogy Pein az Isten választotta ki személyesen erre a küldetésre, még ha valószínűtlen is. Ez a gondolat is erőt adott neki a folytatáshoz. Ezentúl úgy fog tájékozódni, hogy minden folyosóban, ahol járt két fáklyát a földre dob. Könnyen kicselezhető módszer, ám ez már nem számít. Ebben a céltudatosságban lelke megnyugodott, újra megtalálta békéjét. Arcára visszaült a rég elfeledett, széles mosoly, mely szíve mélyéről jön.
- Ha a vérem kell, akkor gyere és vedd el! - Suttogja maga elé, vidáman, mintha csak üres szavak volnának.
Minden bizonnyal azért csalták ide, hogy kifárasszák, legyengítsék. Nem aggódik emiatt. Bírni fogja, ki kell bírnia! Bal kezében lévő esernyőjét maga fölé tartja, míg jobb keze a kardja markolatán nyugszik. Az elv az, hogy ezen a helyen biztos vannak kisebb csapdák is, amik további apró károk okozására vannak kialakítva, valamint az altatóméreg sem kizárt lehetőség, ezért lassú sétában halad. Két dolgot feltételez. Az egyik, hogy a bal oldali járat is zsákutca, a másik, hogy ha nem zsákutca akkor valószínűleg egy külső pincekörbe vezethet. Így hát elindul balra, s ha van rá lehetőség onnan jobbra fordul. Ha nincs mert zsákutca akkor visszajön és megy a középső járatba. Ha a baloldali járatban jobbkanyar nincs, de balkanyar van, akkor azt is megnézi és nem felejti el a folyosónkénti két fáklyát leemelni. Víz hiányában, csak az egyik Suiton technikáját tudja alkalmazni, ám vannak más trükkök is a tarsolyában. Ráadásul Kazeno gyors és a kardja is éles. Noha különösebb Taijutsut nem ismer, az alapvető mozdulatokban talán jobb az egyszerűbb genintársainál. Ha nem is a legkiemelkedőbb genin, azért van mire építenie.

Az apró füst gomolyagot követően felcserélődtek a szerepek. A sárban húzott fiú átvette az addig benn fekvő repeszektől szabdalt férfi holt testének kinézetét, s a sárban cipekedő férfi egy pukkanás kíséretében a valódi maszkos, Yoriként állt szembe a három támadóval.
Egy remek terv volt ez Yori, egy remek terv! Csak kár, hogy ilyen ostoba vagy!
Szólalt kárörvendve és lenézően a fiú belsősebéből a mély hang. Visszaszólni és egyebeken gondolkozni minthogy nem kivehető létszámú emberek közelítenek a romos fogadó felé. Viszont ezekre az apróságokra nem volt idő, csöbörből vödörbe ahogy ő indította nemrégiben három frontú támadását, ellenfelei viszonzásképpen ugyan ezzel a módszerrel kerítették körbe. Előtte a maszkos férfi gyors kézjelek után megindította szájából, barna ragacsosnak látszó technikáját, a másik két támadó jobbjáról és baljáról hirtelen megtorpanásuk után sebesen folytatták útjukat gyilkos szemekkel, hogy végre kioltsák életét. Yori elmosolyodott, benyúlt szétázott köpenyege belső zsebébe kihúzta maszkját majd egy széles vigyort ejtve a heges arcú felé felhelyezte maszkját csapzott arcára. Hirtelen mintha valami csodálatos energia öntötte volna el, de nem volt ez varázslat, vagy bármi -féle technika, csak újra szikrát kapott balul elsült terve utáni életben maradásának heves tüze. Az ösztön az ami megmentheti ezen a napon, melyet élete végéig a legszörnyűbb napjaként fog emlegetni. Kaszájáért lehajolt s gyors, indulásra kész harci állást vett fel, mélyen belesüppedve a víz áztatta talajba. A két támadó leheletét szinte a tarkóján érezte s az ellenfél jutsuja is fehér maszkjától néhány méternyire száguldó gyorsasággal közeledett felé. Háta mögött a cetlikkel felpecsételt férfi holtteste ázott a sárban s elérkezett az alkalom.
- Dinamikku Akushon! - mondta ki jutsujának vezényszavát majd egy szempillantás alatt maszkos ellenfele előtt termett maga mögött hagyva a két támadót kik már elég közel járhattak ahhoz hogy a robbanó cédulák hatáskörébe érhessenek. Egyik kezében jó erősen megmarkolta kaszáját s egyenesen a maszkos nyaka felé indította meg az íves acélpengét. A megcsillanó fém aratás szerűen vágta maga előtt a szakadó eső miden egyes esőcseppjét a célpont felé száguldva. Szabad kezével kézjelt formált tudván, hogy a két fickó a háta mögött célba érhettek s megszólalt a következő technika kioldó parancsa.
- Jibaku Fuda: Kassei! - izzottak fel a pecsétek melyek tűzet hányva robbantak fel a halott férfi testén cafatokra robbantva azt.
Na ez az a Kenshiro Yori akit én ismerek!

// Orochimaru //

A fáklyák potyognak, miközben a fiú menetel előre, arcán hatalmas és vidám mosollyal. Most, hogy arcán szétterül eme mimika, rájön mennyire is hiányzott számára, arcizmai már-már sikoltoztak a megszokott állapot után. De már nem panaszkodhatnak, hisz a mosoly ott van, s egyenlőre nincs ami eltüntesse onnan. Egy hármas elágazásnál balra fordul, s kínnal teli hangot hall. Férfi adja ki ez biztos, hiszen elég mély lehet, vagy legalábbis kevéssé nőies. Ám hogy férfi, vagy férfiak, azt nehéz volna megállapítani. Ez aggasztó és bosszantó, elvégre több lehetőség is lehet. Nem is csak egy "Vámpír" van, többükkel meg kell küzdenie. Másik eshetőség, hogy ezzel valamiféle csapdába akarják csalni, amolyan hívó szó. S a legsértőbb, hogy annyira el van szálva magától a Vámpír és annyira semmibe veszi Kazenot, hogy még csak nem is kiséri figyelemmel a sétáját. Igaz, arra is van sansz, hogy egyszerűen csak elüti az időt, amíg a fiú megérkezik hozzá, vagy csata előtti rituálé, különleges technikákat készít elő... Sok-sok lehetőség, egyik rosszabb, mint a másik. Kazeno mosolya mégis töretlen, megbékélt az eseményekkel és Ő nem az a fajta ember aki már a harc előtt feladja.
Ahogy mendegél előre feszülten - nem ideges, sőt kifejezetten nyugodt, ez inkább amolyan testi feszültség, ahogy a mindenhonnan belécsapódható pengékre számít - szobákat vél felfedezni mind a két oldalon. A folyosó közepén állva hatot, vagy hetet számol. Vajon mi lehet bennük? Csapda, vagy teljesen veszélytelenek?
Ha csak ott áll, akkor nem fogja megtudni. Ha továbbmegy és ellenség van a szobákban, akkor az potenciális veszélyforrás, mert hátbatámadhatják. Igaz, ezt a szobákba rejtett ellenségek nélkül is simán megteheteik, de hát ha van lehetőség arra, hogy ennek az esélye csökkentve legyen. Ráadásul ha nem a Vámpír az, akkor akár információt is szerezhetne. Ekkor eszébe jutott a két öregember, akik egyszerűen csak meghaltak. Ez már próbára tette mosolyát, de letörni nem rudta.
Fáklyával és karddal a kezében berúgja az első ajtót, s onnan - láthatólag - nem les rá veszély.
A terem üres, de a tűz fényében vércsíkok és karmolásnyomok látszódnak a falon. Talán valami droggal érték el, hogy a benn tartózkodók ezt tegyék a saját kezükkel, már ha a saját kezükkel tették ezt. Vagy esetleg a vámpír volt az? Kazeno fejében ilyen és ehhez hasonló kérdések körvonalazódtak. Mindegyik szobába hasonlóképpen rontott be, de ugyanazt, vagy legalábbis nagy különbség nélkül találta ugyanazt, mint az első teremben. Tulajdonképpen sok mindent csinálhattak itt, de egyenlőre más haszna nincs ennek az információnak, mint hogy még néhány ok a Vámpír kiiktatására.
Mindezek után továbbmegy, mert mégsem időzhet örökké a szobáknál. Valószínűleg ha megöregszik sem jön rá, hogy mit csináltak ott, vagy ha rá jön akkor sem fogja tudni, hogy rá jött, mert nem lesz aki elfogadja a magyarázatát. Egy újabb elágazásba ért. Itt csak jobbra és balra lehet menni, egyenesen nem.
A falról leakaszt egy fáklyát, feldobja és mivel a tűz jobb oldali írányba mutat a leérkezésnél ezért arrafelé indul. Rövid menetelés után falba ütközik. Már kérdő tekintettel fordulna meg, amikor is egy ajtó körvonalait véli felfedezni, mintha maga a fal lenne az ajtó. Kérdő tekintete még aktuálisabbá válik, noha eleinte csak azért szaladt arcára, mert nem értette miért kell ennyi folyosó, ha a fele zsákutca. Persze titkosajtók mindig is lehetnek. Meglöki, de az nem akar kinyílni, tehát beszorult. Próbálkozhatna ugyan robbanójegyzettel is, de mi a garancia rá, hogy akkor nem szakad nyakába az egész kóceráj. Tervei a következőek: nekifeszül az átjárónak, megpróbálkozik egy-két erélyesebb rúgással is. Ha ezek nem válnak be, akkor megpróbálja maga felé is húzni, hátha arra nyílik. S ha nem akkor nézelődik mi akaszthatta meg, végig tapogatja a falat, hátha valami trükkös zárat rejtenek a kövek. Legvégső esetben megpróbálkozik a Mizurappával. Amennyiben ez sem segít, megfordul és megy a másik írányba.


// Tehát az írány: Jobbra. Amennyiben az ajtót nem sikerülne kinyitni, akkor a további két írány: Balra - Balra ( Vízen úszó asztal) Természetesen ha fordulni kell, akkor ezt majd a következő posztomban játszom ki. //



// Valamint egy kérdés: Kazeno bejött a kastélyba, lejött egy lépcsőn. Hármas elágazás, jobbra zsákutca. Elindul balra és "Haladsz tovább, és közben egymás után dobod le a fáklyákat, így jelezve, hogy erre már jártál. Miközben balra fordulsz egy hármas elágazásnál, hangokra leszel figyelmes..." Tehát a kezdő hármas elágazásból kiindulva - ahol a jobb oldali járat zsákutca volt - balra ment és ott is egy hármas elágazás volt, amiből balra menve az ajtós folyosóhoz ért, vagy eddig csak egy hármas elágazás volt. ÉS ez esetben első hármas elágazás után balra, aztán balra (tehát itt csak egy kanyar volt?) és ez az a sok ajtós folyosó. Ez nem tiszta számomra. Remélem érthető ahogy fogalmaztam, bár bevallom kicsit kusza  // 

//Rikudou Sennin. A helyzet megkívánja az E/1-et. Most már akkor így is marad . //

// Oro-san //

A fal sehogyan sem mozdult meg és semmi jele nem volt, hogy ezután szándékában állna nem ragaszkodni a ki tudja mikor felvett pozicióhoz. Kazeno elkönyvelte magában egyfajta száraz humornak a dolgot, ami minden bizonnyal az építő, de legalábbis a Vámpír részéről jöhetett. S mivel mit volt mit tenni, hát úgy döntött megnézi a másik írányt, remélve arrafelé nem ütközik ilyen akadályba.
Megy-mendegél, sőt bandukol. Hosszas séta után meg is érkezik egy terembe, ahol a felfelé vezető lépcsőn túl három további járat kezdete terül el. Könnyen előfordulhat, hogy sosem lesz vége ezeknek a járatoknak és Ő, a mosolygós fiú pár napi séta után egyszerűen menet közben meghal. Lehetséges-e esetleg, hogy Ő ezt észre sem venné és a szelleme folytatná a dolgot az idők végezetéig?  Ahogy eljátszik a gondolattal a mosolya vigyorrá torzul. A vámpírt hajkurászó szellem. Mókás gondolat.
A bejáratoknál rajzok vannak, Ő mégsem teketóriázik sokat, azt választja, amin a vízen úszó asztal van. Ennek okai egyszerűek. Ha tényleg van arrafelé víz, akkor ott Ő erősebb, a másik pedig, hogy az asztal könnyedén lehet kínzási alkalmatosság és amiket pár kanyarral ezelőtt hallott az erre enged következtetni. S ha már áldozat, akkor az valamilyen szintű információt is jelent, annak pedig hijján van.
Ahogy az alagúton átvezető szirten halad békésen és örömmel hallja a víz csobogását maga mellett. Ez nem csak önbizalmat ad neki, hanem plusz lehetőségeket és eddig ezeknek sem volt bőviben. Hamarosan egy hídhoz ér, mely egy aulában található. Nem megy át rajta, mert bal oldalt egy asztal és hasonlók vannak. Ennek szenteli most a figyelmét.
A lélegzete is eláll egy pillanatra. Meglepően fontos dolgok birtokába jutott. Hogy hagyhatták ezeket csak úgy itt? Ennyire semmibe vennék Kazenot, vagy csak olyan helyre jutott, amire a Vámpír sem számított?
Dokumentumokat talál arról a férfiról, akinek halála okán Ő most itt van. Képek és adatok. Ami viszont problémásabb, hogy Róla is van egy papírlap. Kazeno alaposan átolvassa a dolgot és memorizálja. Ha harcra kerül a sor - márpedig arra fog, mert Ő eltörli ezt a Vámpírt, amiért dacolni mert Pein-samával - akkor előnyt jelent ismerni mindazon tényeket, hogy mit tud rólunk az ellenség és mivel lephetjük meg. Ha ez nagyjából sikerült akkor széttépi azt a lapot ami róla szól, és a vízbe szórja a kisebb darabkákat. Egy fiókban a szétdarabolthoz hasonló papírokra lel, Amegakurei ninjákról. Ezeket csak gyorsan átfutja, nem pazarol rájuk sok időt.
Van ott még egy bőrönd, ami tele van pénzzel. A pénz tetején egy fejpántnak a ruhaanyagja van. Ebből sem tudott meg többet, csak amennyit eddig is sejtett: ellenfele shinobi. Mindenesetre nem hagyhatja itt ezeket. Az eddig talált papírokat mind belesúvasztja még a bőröndbe. Talál még kutatási anyagokat a denevérekről, ez sem érdekli különösen, ám megnyugtatja, hogy tényleg valamiféle idézés volt amit a házban látott, nem pedig valami egyéb vérfagyasztó képesség. Egy hivatalosnak tűnő levél első fele is a keze ügyébe kerül, amiből ugyan semmit nem tud meg, de már a megléte is komoly dolgokra enged következtetni. Ez is megy a többi mellé, a börőndbe.
A mérgekről talált papír viszont jobban megfogja minden eddigieknél. Azt - miután jól átolvasta - elteszi a táskájába.
Még mindig nem hiszi el, hogy ilyesmikre bukkant. Nem lehet, hogy mindez pusztán csalétek? Mégis ilyen információkat a kezébe juttatni... Marad a gondolatok közötti örlődés. Igaz  vagy hamis amit lát, ez ám a nagy kérdés.
A választ mégis a térkép adja, miközben mégsem. Pár gyors pillantást vet rá és elégedetten felmordul. Ezen a helyen van még tennivalója, azután indul csak tovább.
A talált három ruhát beledobja a vízbe. Neki nincs rá szüksége és ha ezek voltak ellenfele jelmezei, akkor most keresheti majd őket. A jól megpakolt böröndöt belepecsételi az egyik tekercsébe, majd Amegakuréban bizonyítékként használhatja annak tartalmát. A pénz meg mindig jól jön a falunak és Kazeno nem kapzsi. 
Amint ezekkel végez keze ügyébe veszi a térképet és jól megnézi magának. Több kiemelt rész van. Ha él a feltételezéssel, hogy a karó feliratú oda vezet, ahol az Amegakurei shinobi hullája található, akkor az megmagyarázná, hogy ölték meg a két öreget. De oda nem fog menni, nem hiszi, hogy ellenfelét ott találja. A kastély felirattal rendelkező lépcső valószínűleg az épület felső részébe vezet és ez már több haszonnal kecsegtető lehetőség, mint az előző. Mégsem ezt fogja választani. Sok a lehetőség és annak fényében, hogy be lett ide csalogatva, talán nem a legokosabb dolog, amit most meglép, mégis a megérzései elvezették ide és ezután is bizni fog bennük. Létrehoz egy vízklónt, remélve ez már nem semmisül meg, ha mégis akkor legalább kiderül itt az ellenség. Elindul a ház felíratú lépcsőhöz, háta mögött klónja. Ezenkivül még a szentély nevű hely vonzza leginkább, mégis a házat választotta. Mert ha eljut oda, akkor előnybe kerül. Az otthon a biztonságot szimbolizálja és ahogy Kazenonak megrengették a legbiztosabb oszlopába, Peinbe vetett hitét, úgy most Ő is megrengetheti ellenfele biztonságérzetét. Sőt, akár nyakon is csípheti.

// Orochimaru-san //

Kezdi unni ezt a labirintust, ami baj, mert jele annak, hogy máris hasznos volt a Vámpír részéről becsalogatni Őt ide. A figyelme nem lankadhat, mert akkor veszített. Nem adhat ellenfelének előnyt, mert akkor sokkal kevesebb esélye volna bosszút állni. Nagy szerencséje van ezzel a térképpel, s még mindig nehéz elhinnie, hogy csak úgy rátalált. Ez önbizalmat ad neki, mert azt bizonyítja, hogy ellensége biztosabb a dolgában mint kellene. Vagy lehet éppen arra játszik, hogy Kazeno ezt higgye és önhitt legyen. Itt már semmi sem biztos, azt leszámítva, hogy így vagy úgy, de eltörli ezt a fenyegetést!
Útja során olyan elágazáshoz ér ahol lehet, hogy már járt, ámbátor a fáklyák mind ott vannak, ahol lenniük kell, ezért könnyen előfordulhat, hogy mégsem. Itt minden ugyanolyan! Viszont túljutott már azon a ponton, hogy ez a tény letörje mosolyát.
Felmegy a megfelelő lépcsőn, ahol alaposan be is üti a fejét. Ezzel némi zajt keltett. Sokat vagy keveset, azt nem lehet tudni, attól függ mi van a másik oldalon. Hatástalanítja a zárat, és átmegy a túloldalra. Ismerős helyre érkezett. Ez az a ház ahol már járt. Őszintén legbelül számított is erre, s az sem lepi meg, hogy a férfi rettegve ül a nappaliban, de a nő sehol. Estélyit talált ott ahol a térképet is, a nő égbekiáltó szépsége. Kezd összeállni a kép, persze lehet ez is csak megtévesztés, de előbb vagy utóbb úgy is kiderül. Ám jobb lenne minél hamarabb pontot tenni az ügy végére.
Klónjának megparancsolja, hogy őrizze a csapóajtot, senkit ne engedjen be. Ha jól emlékszik, lennie kell itt valahol egy kisbabának is, valószínűleg az van a férfi mellett.
Hangos szisszenéssel kirántja kardját és belép. Alapvetően támadásra számít, amit vagy sebességének (Dainamikku Akushon) köszönhetően probál kivédeni, vagy pedig a kardjával. Attól függően, milyen a veszély természete.


Ha látszólag nincs veszély, akkor határozott léptekkel odamegy a férfi mellé és egy erélyeset rug bele, csak hogy tudja kire kell most figyelnie. A rúgás nyomán kék foltok keletkezhetnek, de nagyon kicsi rá az esély, hogy csontot törne, s mivel nem fejre céloz ezért, apró buzdítás csak, nem pedig gyilkossági kisérlet.
- Láthatólag az idegeiddel problémák vannak, nyugtasd meg a lelked és mondd el miért vezet ide járat a kastélyból. További összefüggésekre is kiváncsi vagyok, úgyhogy beszélj lendületesen, sokat, de szigorúan az igazat. A hallgatás világbajnoka vagyok, szóval ne is zavartasd magad.
Természetesen nincs kizárva, hogy a férfi rendelkezik támadószándékkal. Kazenonak szüksége van információra, ezért jó lenne ha a fickó életben maradna. Igaz, az sincs kizárva, hogy éppen a vámpírhoz beszél, de erre kicsi az esély. Ha az alak beszél, akkor Kazeno figyel rá, de nem felejti el ellenőrizni a környezetét, tehát érzékei élesek. Kardja még mindig a kezében van, ez is motiválhatja régi-új foglyát.