Re: Yamanaka birtok

**Yamanaka Inako** Vas. Május 08 2016, 23:02

Rögtön felcsillant Inako szeme, amint meghallotta az ajánlatot. Amikor reggel felkelt, eszébe sem jutott, hogy egy ilyen lehetőség fog az ölébe hullani. Arcára egy széles vigyor ült ki és jobb kezének mutató, valamint középső ujjával V alakot formált, amit aztán arcához emelt. Ezzel fejezte ki, hogy mennyire örül a lehetőségnek.
- Inai, ha megtanulom a Yamanakák alap klántechnikáját, szerintem nem fogsz kelleni a frontra, hogy megvédj - vágott vissza rögtön a fiatal kunoichi. Ez még csak az első lépés volt, amit készült megtenni, de Inakoval jelenleg madarat lehetett volna fogatni, úgyhogy az apró részletekkel nem foglalkozott.
- Köszönöm, hogy felajánlottad ezt a lehetőséget, sokat jelent nekem - hajolt meg egy picit, hogy ezzel is kifejezze tiszteletét az idősebb shinobi felé. Mialatt újdonsült tanítója azon gondolkozott, milyen módon vezesse be a klán egyik fiatalabb tagját a különleges ninja művészetükbe, a szőke genin gondolatban már jó előre szaladt. Elképzelte, ahogy a csapattársait lenyűgözi egy igazi Yamanaka jutsuval, viszont ahhoz az kellett, hogy sikeresen vegye az akadályt és megtanulja a technikát. Ezután következhetett a másik gond, valahogy csapatot kell szerezzen.
Az idősebb klántag belefogott az alapok lefektetésébe, ami miatt a lányt némi nyugtalanság fogta el. Érezte, hogy egy csomó elméleti dolgot fog hallani, illetve az eddigi tudása biztosan nem lesz elég. Az akadémián elég sokat foglalkoztak a chakra elméleti megértésével, azonban azóta eltelt pár év és az ifjú ninja tudása bizony erősen berozsdásodott ezen a téren. Ahogy Inai egyre jobban belement a részletekbe, úgy jöttek vissza az emlékei. A Yin és Yang chakra, a lelki energia, a kézpecsétek, ezek mind-mind olyan elraktározott információk voltak, amire ezidáig nem igazán volt szüksége. Hichiyo-sensei egészen másfajta képzésben részesítette, ő az elméletet sosem fejtette ki ennyire neki. Elsőre talán még egy kicsit túl töménynek is találta ezt az információmennyiséget, ami hirtelen rá zúdult. Észre sem vette, hogy közben elérkeztek egy olyan helyre, ami sokkal alkalmasabbnak tűnt gyakorlásra.
- Huh, így elsőre nem is tudom, hogy mit kérdezhetnék - szólalt meg Inako, miután a másik Yamanaka befejezte az elméleti oktatást. - Viszont azt hiszem kezdem megérteni, miért mennek olyan jól a Bunshin technikák, azok is hasonló elven működnek.
Ruhája zsebéből elővette a szalagját, amivel a haját szokta összekötni. Eddig kiengedve hordta, de Hichiyo-sensei mindig mondta neki, hogy edzés közben jobb, ha lófarokba fogja. Összefogta a haját, ezzel mintegy jelezve, hogy készen áll a tanulásra.
- Eszembe jutott egy kérdés. Talán nem ilyesmire gondoltál, amikor megadtad a lehetőséget, de engem érdekel. Állatokkal is létre lehet hozni a Shintenshin no Jutsut, vagy ez kizárólag embereknél működik? - a kérdése végén komoly arccal nézett Inaira, hiszen nem tréfának szánta az érdeklődését. Közben kezeit próbálta valamiféle Ló kézpecsétre hasonlító helyzetbe tenni.
- És Inai... - itt habozott egy kicsit. - Akkor most rajtad fogom kipróbálni a jutsut?

Terumi Mei Kedd Május 24 2016, 17:21

/Késésért +5 ch!/

Inai felnevet, amikor közlöd vele, hogy nem szükséges a védelme, ha már tudod a technikát. Persze ehhez valóban kell az, hogy tudd is a technikát és tökéletes is legyen, uralni tudd a saját és mások elméjét.
Tudja nagyon jól, hogy egyszerre talán nagyon sok lehet az információ, amiben egyetértésed is adtad, de bízott abban, hogy ennyivel sikerül megérteni, hiszen gyakorlatba fektetve minden sokkal egyszerűbb.
- Igen, a Bunshin alapja is ez - mosolyodik el.
- Állatokon is alkalmazható, de kicsit sokkal komplikáltabb a dolog, elvégre nem egy egyszerű elméről beszélünk, hanem ösztönökről, és azokon nem mindig lehet felülkerekedni, hacsak nem egy buta állatról beszélünk - bár még ő maga sem próbálta állatokon a képességeit, de úgy gondolja, talán hasznos lehet, ha éppenséggel sikerül egy ilyen elméjébe férkőzni, és csatákban alkalmazni, vagy kémkedésre.
- Mondjuk úgy. Próbáld ki rajtam - vigyorog. - Akkor nem sikerülne a dolog, ha nem engedném, de mivel most arról van szó, hogy megtanuld a technikát, ezért hagyom magam. De megmutathatom azt is, milyen az, amikor valaki kiszorít téged a fejéből - mutatóujjával megütögeti a homlokát. Látszólag élvezi, hogy incselkedhet veled, de tudod, hogy Inai nem csak szórakozik veled, hanem teljesen komolyan gondolja, hogy megtanítja neked ezt a technikát.
Megáll hát veled szemben és hagyja, hogy alkalmazd rajta a technikát. Emlékezned kell mindarra, amit Inai mondott. Beazonosítani a célpontot, rákészülni a technikára, a ló kézjelre, aztán pedig jöhet a Shintenshin.

Amennyiben megteszed, s rácélzol Inai-ra, abban a pillanatban összeesel a nagy chakramennyiség elvesztése miatt. Egy sötét szobában találod magad, ahol Inai-t látod várakozni.
- Mint látod, az elméleti része bonyolultabb. Emlékezz arra, amit mondtam. Intelligens embereknél nem biztos, hogy beválik a technika, a genjutsuban jártas shinobik pedig a visszájára fordíthatják az egészet - ecseteli.
- Próbálj meg rávenni valamire - utasít.

**Yamanaka Inako** Vas. Május 29 2016, 22:12

//Köszönöm szépen a chakrát! Hug

Ha jól tudom, a szintem pedig C lett, mert 150 ch fölött ugrás van.//

A nevetésre csak durcás arckifejezés lett a válasz Inako részéről. Éppen eléggé rosszul esett neki, hogy annyira tehetetlennek számított, szóval tényleg komolyan gondolta, már nem igazán lesz szüksége védelemre. A jutsu további magyarázata és a beszélgetés elmélyülése alatt azonban elkezdett gondolkodni - talán mégis kelleni fog neki néhány társ. A Shintenshin ugyanis csak annyit tudott, hogy a Yamanaka elméje egyenes vonalban mozogjon. Pont ez volt az egész lényege, mozgó célponton hatástalan lett volna az egész. A másik felhasználási mód sem tűnt annyira egyszerűnek, ahogy azt a szőkeség elképzelte. Pedig elméletben olyan jó ötletnek tűnt, hogy egy állat elméjébe férkőzzön be és úgy jusson az ellenséges vonalak mögé.
- Akkor azt hiszem marad az eredeti felhasználás. Mondjuk egyelőre azt kell megtanulnom, hogy embereken miként alkalmazzam, aztán majd jöhet a fejlesztés. Egyszer mintha hallottam volna, hogy Ino meg tudott szállni egy madár testet és úgy térképezte fel a terepet. Ezt csak fél füllel hallottam, de nagyon megtetszett, ezért kérdeztem rá - magyarázta Inako, majd nekilátott felkészülni a technika végrehajtásához. Mivel a közelben senki nem tartózkodott, aki felvállalta volna a "gyakorló bábú" szerepét, tényleg Inai engedte meg, hogy a genin rajta gyakoroljon.
Az elméletet alaposan átvették és az Oboro Bunshin kapcsán szerzett némi tapasztalatot a chakra testen kívüli irányításában, ezért nem sokat késlekedett. Megformálta a Ló kézjelet, amivel a Yang chakrát a legkönnyebben lehet előhívni. Érezte, ahogy egyre jobban elkülönült az energiája. Ekkor a kézpecsétét átalakította a speciális Yamanaka változatra, majd kijelölte vele Inait.
- Shintenshin no Jutsu! - kiáltotta a technika nevét és az összegyűjtött Yang energiát egyenes vonalban megindította unokatestévre felé. Teste elernyedt, lábai összecsuklottak és Inako a földre rogyott.
Ám ez csak az egyik felét alkotta a történéseknek, sokkal fontosabb dolog játszódott le az elmék között. A kék szemű genin hirtelen egy sötét szobában találta magát, ahol Inai már várta.
- Ezek szerint sikerült? - tette fel kissé bátortalanul a kérdést. Ebben a helyzetben könnyű dolga volt, hiszen a másik Yamanaka hagyott neki mindent. Jött is a következő feladat, ennyivel nem ért véget a kiképzés, de hát eddig csak kapargatta a technika felszínét.
- Jól van, lássuk! - motyogta maga elé, miközben azon gondolkodott, milyen mozdulatra vagy cselekvésre kéne rávenni Inait. Először valami egyszerűbbel akart próbálkozni, utána jöhetnek a bonyolultabb mozdulatsorok. Erősen elkezdett koncentrálni, aztán kiadta az utasítást. - Lépj kettőt előre!
Elképzelte, ahogy megmozdulnak a kunoichi lábai és ezt próbálta rávetíteni a testre, amelyet jelenleg birtokolt.

Terumi Mei Szer. Jún. 15 2016, 23:01

/Igen, korrigáltam. Very Happy

/

Inai oldalra döntötte a fejét, mint egy kíváncsi kisállat, s úgy hallgatta a sztorit, melyet Inoról mesélsz.
- Ez teljesen lehetséges, csak ki kell előbb fejlesztened - mosolyog rád. Egyenesen megállt, s felkészült a technika sikerességére, amiben testét teljesen átadta neked. Amint kimondod a bűvös szavakat, tested elernyedve fekszik, s a tudatod átkerül Inai elméjébe, egy üres, sötét szobába, ahol ugyan látod őt. Inai teljesen nyugodt, és nem szól bele a történésekbe, inkább csak elvonul egy zugba, ahol árnyékát láthatod önmagának, ugyanis ahogy mondta, most hagy téged érvényesülni.
Inai teste lassan mozdul, s az utasításra előrelép kettőt. Úgy érzed, mintha a saját testedben lennél, azonban mégis érzed az idegen aurát magad mellett, mert teljesen nem tudod elnyomni Inai jelenlétét.
- Először még furcsa, ugye? De gyakorlat teszi a mestert, idővel majd annyira hozzászoksz, hogy fel se tűnik, ha más testében vagy - szólal meg Inai hangja. Ilyen lehet egy elmekommunikáció is, amikor hallod a hangokat a fejedben, s valóban... első alkalommal furcsa. Talán még második nekifutásra is.
- Csak cselekedj úgy, mintha te lennél - még hagyja, hogy egy kicsit szórakozz vele, léptesd, ütögesd vele a levegőt, vagy éppen eldobj a felszerelései közül egy-két kunait.
- Ez a könnyű része. Lássuk, mi történik akkor, ha valaki erősebb a te elmédnél és ki akar szorítani - felkészít arra, hogy hogyan működik az, amikor valaki ki akar lökni magából.
A sötét szobában lassan egy nyomást érzel, azt, ahogyan Inai akarata egyre erősebb, és veled szemben áll. Egyfajta ködöt látsz magad előtt, ami ebben a szobában nem látszódik, egyszerűen csak a szemed látókörében gyűlt össze, elhitetve veled azt, hogy te ehhez már egészen gyenge vagy, s tudatod halványodni kezd Inai elméjében.

/Arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan tér vissza a tudatod a testedbe, milyennek érzed azt, hogy gyengülsz Inai elméjében és ő kiszorít. Very Happy

/

**Yamanaka Inako** Vas. Jún. 26 2016, 21:57

Eltelt egy kis idő, mire Inako nagyjából hozzászokott ideiglenes új testéhez. Szerencsére Inai mindenben együtt működött vele, na meg persze most az volt a cél, hogy minél jobban megismerje a Shintenshin no Jutsu alapjait. Fellelkesülve azon, hogy az első próbálkozásai sikerrel zárultak, újból megpróbálta rávenni tanára testét néhány apróbb mozdulatra. Kisebb lépéseket tett, a karokat irányította, aztán rátért a precíziósabb mozgásokra is. Közben látta Inai tudatát, amint a sötét szoba egyik hátsó szegletébe vonulva figyelte az eseményeket. A tudaton belüli beszédhez azonban nem sikerült hozzászoknia, egy kicsit mindig összerezzent, amikor erre került a sor. Mintha nem is önmaga lett volna, de a másik Yamanaka figyelmeztette, hogy ezt szokni kell.
- Próbálkozom és azt hiszem az egyszerűbb mozdulatok már elég jól mennek - válaszolta Inako.
A szőke hajú genin még gyakorolta egy kicsit a test irányítását, ütött egy párat levegőbe, sőt még kunai dobással is próbálkozott. Elsőre nagyon bénán célzott, pedig sosem okozott neki komoly gondot a célba dobás.
- Hehe, ezt még gyakorolni kell! - jegyezte meg, miközben kicsit kínosan érezte magát emiatt. A második kunai már sokkal szebb ívet kapott, tehát tényleg ennyi volt a trükk.
Inai jelenlétét végig érezte, még nem volt elég erős ahhoz, hogy teljesen elnyomja a test gazdájának elméjét. Próbálta kiüríteni a fejét, hogy ne zavarják a felesleges gondolatok. Illetve úgy érezte, teljesen megnyitotta saját tudatát unokatestvére előtt - mintha meztelenül állt volna ki egy tucatnyi ember elé. Ezután éles váltás következett, ugyanis Inai közölte vele, hogy megmutatja mi történik akkor, ha az eredeti elme megpróbálja kiszorítani a testből.
A fiatal Yamanaka bár jelenleg csak egy chakrából álló tudat volt, mégis úgy érezte, szíve hevesebben kezd el verni. Hirtelen az alig érzékelhető jelenlét sokkal erősebbé vált. A sötét szobában köd kezdett el terjengeni, majd pedig Inai szép lassan visszavette a teste felett az irányítást. A kék szemű genin egy lökést érzett, majd mintha egy láthatatlan erő elkezdte volna arrébb taszítani. Hiába próbált ellenállni, egyre csak távolodott tanítója tudatától, s talán nagyobbnak is látta a korábban vele egymagasságú lányt, pedig a távolság megnőtt közöttük. Rossz érzés lett úrra rajta, mintha fokozatosan tűnt volna el, gyengül a saját akaratereje. Megpróbált küzdeni, ám még nem szerzett ehhez kellő tapasztalatot. Inako lepillantott a kezére és átlátott rajta, egyenesen a feketeségbe. Elérkezett a pillanat, hogy minden hatalmát elvesztette a test fölött és a végső lökés is hamarosan megérkezett. Még jobban eltávolodott a lánytól, aztán el is vesztette szem elől.
Olyan érzés fogta el, mintha a semmiben lebegne, körülötte mindefelé feketeség, Inai hangját nem hallotta többé.
*Hol vagyok, mi ez az egész?* Kérdezte magától, mert már semmiben sem volt biztos. Időérzékét teljesen elvesztette, valamint a tartózkodási helyéről is csak vajmi kevés fogalma akadt. Aztán hirtelen valami történt, újból elkezdte érezni a chakra áramlását és egy testet - valószínűleg a sajátját. Szemét kinyitotta, viszont egyelőre csak színes foltokat látott tényleges alakzatok helyett.
- Huh... - ennyit tudott mondani és ezt is úgy préselte ki ajkai között.

Terumi Mei Szomb. Júl. 09 2016, 14:39

Amikor az apróbb és alapvetőbb mozdulatokat próbáltad, olyan volt, mintha a saját tested mozdulna, eggyé váltál a másik tudatával, uralkodtál fölötte, mindaddig, amíg Inai ki nem szorított.
A tudatod valahol ott keringett a fák között, keresve a testet, amihez tartozik, s ahogy újra megtalálta gazdáját, úgy érezted, mintha egy kicsit szédülnél, s a fájdalom a fejedbe hasít. Inai ezzel ellenben nyújtózik egyet, hogy újra hozzászokjon saját testéhez, megmozgassa izmait, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg ő e.
- Ha sokat gyakorlod, idővel gyerekjáték lesz. Milyen érzés volt? - mosolyog rád. Ő nem sokat alkalmazza ezt a technikát, mégis úgy tűnik, hogy már kiváló mestere lett, azonban nem annyira, mint Ino vagy édesapja... olyan szinten talán senki nincs a klánon belül. Megvárja a válaszod, majd bólint, hogy induljatok el, itt már végeztetek.
- Elsajátítottad a technikát, Inai, nagyon ügyes voltál. Ha hazaérsz, majd azért gyakorold valakin, akár gyengébbeken, hogy tudd, milyen teljes mértékben irányítani valakit, és erősebbeken is, hogy szokj hozzá ahhoz, ha valaki könnyedén kiszorít, és ne érjen váratlanul - átkarolja a vállad, ezzel is mutatva, hogy mennyire nagy benne a klánja és családja iránti szeretet.
- Nagyon elfáradtál? - kérdezi aggódva. Még ha nem is fizikailag, de szellemileg eléggé kimerítő tud lenni ez a technika, főleg akkor, ha sokáig fent kell tartani a működését, és eléggé sok chakrát is emészt fel. Inai végül az oldalához nyúl és egy kulacs vizet nyújt feléd, amennyiben szomjas lennél.
- Ha hazaérsz, pihend ki magad - jegyzi meg, majd amint a birtok területére értek, megáll.
- Itt elválnak útjaink. Ha bármi kérdésed van, esetleg gyakorolni szeretnéd majd, állok rendelkezésedre! - kezét homlokához emeli, mintha szalutálna, majd hátat fordít, hogy ezzel visszamenjen a saját dolgára.

/Gratulálok, felírhatod a technikát! A karakterhűségért, a megoldásokért és leírásért pedig +8 ch a jutalmad!/

**Yamanaka Inako** Szer. Aug. 17 2016, 22:27

[Koizumo]

- Hát, ez mellé ment! - bosszankodott a Yamanaka lány, majd szép lassan odasétált az egyik fa bábuhoz, ami a birtok hátsó felén elterülő gyakorló terepen lett felállítva. A shurikennek, amit eldobott, teljesen más pályát szánt, illetve célt is, mert mint kiderült, sokkal lejjebb állt bele a célpontba, mint ahogy a genin tervezte. Amint elég közel ért, hogy jobban szemügyre vegye a célt, szája először apró mosolyra húzódott, azonban néhány pillanat múlva már erőteljes kacagás tört elő belőle.
- Azt hiszem mégis jó helyen találtam el.
A fegyvert onnan húzta ki, ahol egy élő férfi legnemesebb pontja helyezkedett el. Bár a bábunak csak két csonkot készítettek lábak helyett, mégis azonnal felismerhető volt a hely. Az előbukkanó könnycseppeket kitörölte a szeme sarkából és gyors léptekkel visszatáncolt eredeti tartózkodási helyére.
Ezúttal egy kunait vett elő, aztán célzott, egyenesen a gyakorló bábu fejére. Úgy tűnt, hogy ezzel a fegyverrel jobban bánik. Ugyan még mindig nem volt tökéletes a hely, már messziről észrevette, hogy az "áldozat" nyakát sikerült telibe lőnie. A megjegyzés most elmaradt, helyette odafutott és megismételte a dobást. Még egy párszor próbálkozott és így egyre inkább belejött a pontos célzásba. A kunai által hagyott apró lyukak jelezték a fejlődés útját.
*Hm, ez már elég jól megy. Talán újból meg kéne próbálnom a shurikent. Végül is azzal kell többet gyakorolnom, amivel még nem vagyok olyan jó célzó.* Amint ezt megbeszélte magával, a derekára felerősített kis táskába nyúlt. Ahogy ott kotorászott, keze hozzáért valami vékonyhoz. Gyorsan kihúzta, aztán szemügyre vette, hogy mit fedezett fel.
Még a genin vizsga után kapta ezt a drótot, de azóta a tartó mélyén lapult, soha nem vette elő. Ennek a fő oka az volt, hogy eddig még senki nem tanította meg őt ezzel rendesen bánni. Hallott történeteket, hogy megfelelő technikával elég hatékony eszköznek bizonyul, ám Inako eddig csak egy szimpla drótot látott benne.
Elővett egy shurikent, amire ráérősítette a drótot, de néhány perc nézegetés után sem jött rá, hogy mihez is akart kezdeni ezzel. Inkább leszedte és eltette. A dobófegyvert viszont erősen kezébe fogta, aztán megcélozta a bábut. A test közepét találta el, viszont ennek is nagyon örült. A szőke hajú lány eleresztett egy apró mosolyt és nyugtázta, hogy kellő gyakorlással mégse lesz olyan szörnyű célba dobó.

**Kenta Koizumo** Hétf. Aug. 22 2016, 19:52

[Inakonak]

A lány ismét gyakorlással terelte el gondolatait. Ino és a klán többi tagja is biztos rengeteg idejét tölti gyakorlással nap mint nap, és neki is fel kell jutnia arra a szintre. Ilyen önmagára helyezett nyomás alatt valamivel nehezebb koncentrálni, és erre az egyik bokorból kilépő Hichiyo-sensei is felhívta a lány figyelmét.
- Ezt még bőven gyakorolni kell, Nao-chan. - megint úgy hívta. - Dobj még tízet! - utasította Inakot. Persze nagyon valószínű, hogy a lánynak egyébként is ez volt a további terve, és már tapasztalta, hogy mentora bizony nem szokott tágítani. Ha ad egy feladatot, azt mások elvégzik vagy így, vagy úgy. Amíg a shurikenekkel gyakorolt a lány, senseie önmaga szórakoztatására elővett egy drótot, és látszólag minden kézmozdulat nélkül végig kígyóztatta ujjain, majd vissza. Mindeközben persze nem feledkezett meg a dobások kiértékeléséről sem, ami ilyen, és ehhez hasonló mondatokban nyilvánult meg:
- Nem elég pontos... Kicsit följebb... Túl merev vagy...
A tizedik dobás viszont már egészen pontos volt, és voltaképp az előzőek sem voltak rosszak.

// Gomen, a kezdők sose mentek. A jövőben részletes kifejtések és hosszabb posztok várhatóak. //

**Yamanaka Inako** Vas. Aug. 28 2016, 23:06

[Koinak]

Inako kék szempárja szinte lyukat égetett az éppen megjelenő kiképző mellkasába.
- Hichiyo-sensei, ne már! Azt hittem ezt megbeszéltük - jött a kicsit morcos válasz a genintől. Kihúzta a shurikent, amivel a bábu közepét találta el és elkezdte pörgetni a mutatóujja körül. Ez a kis trükk bezzeg elég jól ment neki, ha már a célzással gondjai adódtak. - Terveztem még egy kicsit gyakorolni, de azt hittem a mai napra szabadságot kaptam. Vagy változott a terv?
Ismerte már annyira a tanítóját, hogy tudja, ezzel valamit el fog érni nála, csupán idő kérdése. Mivel a csapata még mindig nem állt össze, ezért továbbra is ketten rótták Konoha utcáit, amikor küldetésre mentek. Éppen ezért ki sem tudott mozdulni a faluból, egyedüli genint D szintű küldetésekre küldték. Aztán jobbnak látta, ha nekilát a gyakorlásnak, mert Hichiyo-sensei az edzésben nem ismert kegyelmet. Egy széles vigyorral az arcán fordult mestere felé, majd visszaszaladt a kiindulási pontra, miközben párszor nagyobbakat ugrott. Szőke hajába belekapott a szél, a frufruját még össze is kócolta egy kicsit. Ezzel persze nem foglalkozott az ifjú kunoichi. A rakoncátlan tincseit kitessékelte a látóteréből, aztán célzott a fegyverrel.
Megint a gyakorló bábu testét találta el, pedig kicsit feljebb szándékozta bele állítani a shurikent. Elszaladt a bábuhoz, kihúzta a fegyvert és újra próbálkozott, hiszen csak egy telt le a tízből. A többi is hasonlóan sikerült, de a megjegyzéseket sajnos nem kerülhette el. Inako néha felhúzta a szemöldökét, vagy forgatta a szemeit, esetleg grimaszolt. Minden tőle telhetőt megtett, ráadásul sokkal könnyebben és lazábban vette ezt a gyakorlást, amíg a Jounin kiképzője meg nem jelent.
- Tudod sensei, eddig közel sem voltam ennyire merev... - kezdett bele a mondandójába, de nem fejezte be, mert megakadt a szeme valamin. Egészen pontosan a dróton, amivel a férfi szórakozott. A Yamanaka lány esküdni mert volna, hogy alig fél órája egy ilyen akadt a kezébe, amikor a táskájában kotorászott. Ennek tetejébe úgy tűnt, hogy tanítója ért hozzá.
Előtte azonban be akarta fejezni a shurikennel való célzás gyakorlását, tehát eldobta tizedszerre is a fegyvert. Már egészen közel jutott a bábu fejéhez, vagyis fejlődött. Miután visszahozta a kiszabadított shurikent, a sensei kezében lévő drótra meredt.
- Öhm... ezzel lehet is valamit kezdeni? - kérdezett rá, miközben azon igyekezett, hogy újból előhalássza az övtáskája mélyéről.

**Kenta Koizumo** Szer. Szept. 14 2016, 22:46

// Csakúgy, mint Katanának, Neked is megajánlok +5 chakrát a késésért, és elnézést kérek. Többet nem fordul elő. //

- Szó sincs róla, Nao-chan - hanyagul, mintha észre sem vette volna az ifjú Yamanaka nyafogását. Mintha még a hangsúlyt is szándékosan a névre helyezte volna. Bosszantó tud ám lenni, ha gúnyt űznek az emberből. - Ma valóban szabadnapot kaptál, ami a tökéletes alkalom egy remek edzésre. - mosolyodott el. Nem ismert kegyelmet? Igen, valóban ez volt a legmegfelelőbb kifejezés Hichiyo-sensei stílusára. A lány elkezdte a shurikendobálást - szigorúan építő jellegűnek szánt lehordások keretében. A végén még a senseie is kinyögött valami dicséretre hajazó mondatot, olyasmi lehetett, hogy "Ezt még gyakorolni kell". Persze talán bosszantó lehet, amit művel, de a megfelelő tanítványnál ez kellőképp motiváló tud lenni. Inako pedig pont ilyen alanynak tűnt.
Minő véletlen, hogy Hichiyo-sensei tikkje pont jól hatott mentoráltjára. Az ifjú Yamanaka figyelmét felkeltette a kis trükk, amit látott, azonnal rá is vetette magát. Persze csak képletesen szólva. Kezébe akadt a vékony drótszál, amit ki is húzott, és a már-már porosodó fémszál halványan csillant az őszi napsütésben.
- A dróthuzalok látszólag ártalmatlan eszközök, de - mint annyi más tárgy - a megfelelő személy kezében gyilkos technikává válnak. Amit most csináltam, az egy alap drót technika, az Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika. Nagyon egyszerű, kiegészítő jutsu, igazából ennek még nincs is harci értéke, de igen hasznos tud lenni. Nézd! - fejtette ki, és elhajította a drót végét egy vastag faág felé. Ahogy a szál szállt, körülölelte az ágat, és visszakanyarodva egy hurkot képzett. A sensei megrángatta kissé a drótot, ami stabilan tartotta a csomót. - Mit szólsz, érdekel? - pillantott a lány felé.

**Yamanaka Inako** Hétf. Okt. 03 2016, 21:18

//Én is késtem két hetet, szóval kvittek vagyunk. Very Happy

//

A megjegyzésre csak egy gyors szúrós tekintettel válaszolt.
*Tudhattam volna, hogy nem szabadna feláldoznom a napomat gyakorlásra. Na, most már mindegy.* Futott át az agyán, némileg lemondó hangsúllyal. A sok gyakorlás viszont kifizetődőnek bizonyult és mintha még valami dicséretfélét is hallott volna a kiképzője szájából. Erre persze nem esküdött volna meg.
Ehelyett inkább a kis bemutatóra meredt, amit Hichiyo-sensei prezentált neki. Az ifjú Yamanaka mintha valami különleges technikát látott volna, csillogó szemekkel figyelte Hichiyo-sensei akciózását a dróthuzallal. Mindkét kezét ökölbe szorítva maga elé tartotta, úgy hogy az állát súrolták behajlított ujjai. Világoskék lélektükreiben az érdeklődés szikrája lobbant, s közben egyre közelebb araszolt a mesteréhez. Azt persze nem felejtette el, hogy még a szabadnapján is felkereste, majd még többett kellett a shurikenekkel gyakorolnia, de a tanulás mindig meghozta a kedvét az újabb gyakorláshoz.
- Még szép, hogy érdekel sensei! - vágta rá azonnal, amikor elhangzott a kérdés. - Már tudom is mihez lenne jó használni - tette még hozzá a genin.
Fiatalságát és képzetlenségét próbálta azzal ellensúlyozni, hogy minden adandó alkalommal ráharapott valami edzésre, vagy tanulásra. Egy újabb technika mindig jól jött a repertoárjába.
*A drótokkal le lehet kötözni az ellenfelet, vagyis a Shintenshinhez jó kis kiegészítő lesz.* Gondolkodott el Inako és ennek hatására hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Rendben, kezdhetjük! - kiáltott fel a szőkeség. A kezében lévő vékony szálra nézett, amin megcsillantak a napsugarak. Szinte alig látszott, de a bemutató alapján már tudta, hogy nem szabad lebecsülnie a drótok erejét. Gyorsan visszapillantott Jounin kiképzőjére, ám rájött, hogy túl korán lelkesedett be.
- Nos... még azt se tudom, miként lássak hozzá - ismerte be a Yamanaka, miközben a fém szálat hajtogatta kezében. Olyan esetlennek tűnt, viszont bízott benne, hogy a tanulás végére majdnem olyan profi lesz, mint Hichiyo-sensei.

Orochimaru Vas. Okt. 09 2016, 22:58

// Hoy, a kalandot velem folytatod, de ne ijedj meg, semmi nem változik. ^^ //

A sensei még egyszer megrántotta a drótot, de az már nem tartotta magát stabilan, hanem mintha elszakadt volna, nagy lendülettel pattant vissza a férfi kezébe. Hichiyo mosolyogva mérte végig fiatal mentoráltját, majd egy fatörzsnek dőlve magyarázni kezdett.
- Ez a technika nem nagy ördöngösség, neked sem kell vele sokat bajlódnod. Elvégre aki a Yamanakák titkos technikáit tanulja, az elég képzett egy ilyen alap jutsuhoz. Hasznos jutsu ez, főleg ha az ember megtanul mellé pár egyéb dróttechnikát. Ahogy az már bizonyára átvillant a gondolataidon, remekül el lehet vele kapni embereket is. - persze szinte egyértelmű volt, hogy erre gondoltál, a képességeid nagy részével a sensei is tisztában volt. - Tehát annyi lesz a dolgod, hogy a drótot átitatod a chakráddal, majd a hatást elképzelve mozgatod. Kezdjük az első lépéssel. Emlékszel még az akadémiai tanulmányaidra? A chakrád itt egy külső tárgyba kell koncentrálnod, akárcsak a Kakuremino no Jutsunál. Szerintem ez a része menni fog pár perc alatt, a "nehézséget" a mozgatás okozza majd. - valóban, az iskolában jól megtanultátok, hogyan kell egy eszközbe vezetnetek a chakrátokat, itt is ezt kell majd használnod. Igaz, ki kell tapasztalni a drót hosszát, de nem lesz bonyolult. - Ha már az egész drótot egyenlő mértékben át tudtad itatni chakrával, elsőként a kicsivel kell elkezdened. Fel kell futtatnod pár centit a fémszálból valamelyik ujjadon csigavonalban. Amint ezzel kész vagy, mondom a következő feladatod. Sok sikert! - fejezte be mondandóját Hichiyo-sensei.

// Szóval annyira nem lesz bonyolult, gondoltam, egy D szintű technikára nem kell ennél többet szánni. Lesz majd még egy kör, aztán mehet is a záró. Igyekszem jobb tempót diktálni, mint amibe eddig kényszerültél. //

**Yamanaka Inako** Vas. Okt. 16 2016, 00:07

Inako folyamatosan bólongatott, ahogy a sensei sorolta a technika létrehozásához szükséges lépéseket. Közben még a kezében lévő drótot is tapogatta, de azért igyekezett, hogy ne vonja el túlságosan a figyelmét. Mindent próbált megjegyezni, bár ahogy azt mestere elmondta, tényleg nem egy nagy ördöngösség a jutsu.
- Oké, mindent jegyeztem, ez alapján fogok próbálkozni! - válaszolta a szőke hajú genin, majd hozzá is látott a feladathoz.
*Tehát vissza kell nyúlnom az alapokhoz, ez annyira nem tűnik bonyolultnak.* Miközben ezen járt az esze, szép lassan elkezdte belevezetni a chakráját a drótba. Halvány kéken felizzott a fém szál körüli levegő, ahogy a Yamanaka próbálkozott a technikával. Valóban nem okozott neki nehézséget a technika első lépése. Elsőre ugyan még csak a drót egy részét tudta chakrával átitatni, azonban többszöri próbálkozásra már majdnem az egész sikerült neki. Felidézte az Akadémián tanultakat, ami megkönnyítette a dolgát tanuláskor. Egyre inkább ráérzett a lényegére, bár nem a Kakuremino no Jutsu volt az a technika, amiben leginkább jeleskedett. Még a klánja titkos technikái is másként működtek, viszont abból is tudott meríteni.
Rájött, hogy ki kell tapasztalnia a huzal minden apró részletét, valamint az sem árt, ha a hosszával tisztában van. Szokatlan volt az egész számára, ám kezdett egyre jobban belejönni abba, hogy chakrát vezet egy vékony szálba. Szép lassan haladt, centiről-centire és úgy érte el végül, hogy a drót teljes egészét átitatta chakrával. Hichiyo-sensei felé fordult és arcára hatalmas vigyor ült ki.
- Az első lépés megvan - jelentette be, habár a tanítója is biztosan látta, mert egészen közel állt a lányhoz. - Akkor lássuk a következőt!
Kék szempárja elszántságot sugárzott, mint általában amikor valami új dolgot tanult. Érezte az egész drótot, mintha valami meghosszabbított végtag lett volna. A sensei kiadta a feladatot, először csak egy kis részét kellett mozgásra bírnia. Elképzelte, ahogy a drót felfut a kezén, de elsőre alig ért el valamit. Pontosabban fogalmazva a fém szál meg sem moccant. Inkább taktikát váltott és a huzal elejébe vezette a chakráját, majd úgy próbálkozott. Az elmélet már megvolt, gyakorlatba kellett átültetnie. Kinyújtotta mutató ujját, majd koncentrálni kezdett. A chakrájával sikerült megéreznie a drótot és elérte, hogy kicsit megmozduljon. Szabad szemmel alig volt észrevehető a változás, viszont Inako határozottan érzékelte a bekövetkezett változást.
Újabb és újabb próbálkozások következtek, amik egyre sikeresebben zárultak. Ugyan csak kis lépésekben, de néhány alkalom után egészen szépen feltekeredett mutató ujján a szál. Még csak két kört írt le a drót, ám ezzel is elért egy újabb lépcsőfokot. Legalább a lényegére ráérzett, chakrájával pontosan érezte, hogy miként kell irányítania. Néhány újabb kísérlet után már jóval nagyobb lett a csigavonalban felfuttatot drót mennyisége. Folyamatosan haladt előre, míg végül sikerült végig tekernie az ujján a fém huzalt, pusztán azzal, hogy a chakráját bele vezette és azzal irányította.

Orochimaru Szomb. Dec. 03 2016, 10:34

// Gomen, gomen, itt vagyok. Vigasztaljon a tudat, hogy ez az utolsó előtti kör, a következő már a záró, ha minden jól megy. //

Inako a sensei instrukciói alapján elkezdte a gyakorlást. Bár voltak kezdeti nehézségei, ez természetes egy új jutsu tanulásánál, és ahogy az elvárható volt, a lány átverekedte magát rajtuk. Miután az egész fém szálat felitatta chakrájával - amit Hichiyo-sensei egy elégedett bólintással nyugtázott - nekiláthatott a mozgatásnak. Ez csaknem kifogott rajta, mert ugyan a tárgyak chakrával való mozgatása sok technikánál alap követelmény, mégsem könnyű. Elsőként tökéletesen érezni kell a tárgyat, amit mozgatni szeretnénk, ez pedig Inakonál maradéktalanul beteljesült. Elvégre a Yamanaka klán tagja volt, az már csak természetes, hogy korához képest átlagon fölüli chakrakontrollal rendelkezett. A következő lépés a mozgás elképzelése. A chakra az elme kiterjesztése, és kellő gyakorlással képes szinte bármire, amit az elme el tud képzelni. A Yamanaka jutsuk pedig vizualizáció nélkül lehetetlenek lennének. Inako lassacskán el tudta mozgatni a drót végét a kívánt irányba. A mozgatás még nem volt a legkoordináltabb, de rövid időn belül minden kétséget kizáróan engedelmeskedett a lány akaratának. Ahogy egyre könnyebben tekeredett fel a lány ujján kissé felkarcolva bőrét, Inako tudta, hogy teljesítette a sensei követelményeit.

- Remek, gratulálok! - csapta össze két tenyerét a férfi. - Ha ezzel meg tudtál birkózni, biztosan nem lesz annyira nehéz a következő lépés se. Most pedig az én ujjamat kell "meglasszóznod" a fonállal. Valahogy így csináld - mondta, majd prezenálta, mire is gondol. Egyik kezét kinyújtott mutatóujjával fölfelé eltartotta magától, a másikat minél távolabb ellenkező irányba nyújtotta ki. Ebben a kezében volt a drót. Egy könnyed csuklómozdulattal elhajította a szál végét mutatóujja felé a drót többi részét lazán kezében tartva. A drót elhaladt mutatóujja mellett, majd visszakanyarodott, és háromszor körbetekerte Hichiyo-sensei ujját. - Ez lesz tehát a feladatod. Sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Ülj le nyugodtan, ez még neked is el fog tartani egy darabig. - Ezzel ő maga is leült a fűbe törökülésben, és kitartotta maga elé jobb kezét, égbe meredő mutatóujjával.

// A feladat tehát adott. Nagyjából egy-másfél óra alatt sikerülhet, előbb azonban semmiképpen sem. Az előző posztnál kicsit többet kérek, mert ez jóval nehezebb, és több időt ölel fel, mint azok a gyakorlatok. Hajrá! //

**Yamanaka Inako** Szomb. Dec. 17 2016, 23:57

Inako figyelte a sensei minden mozdulatát, technikáját és fortéját, nehogy bármiről lemaradjon. A következő lépés jóval nehezebbnek tűnt, de ha már az elsőn túljutott, akkor a másodikat is muszáj volt leküzdenie. Miután végignézte, mégis mire kíváncsi tanára, ő is leült törökülésben a fűbe. A Yamanaka lány és a Jounin kiképző egymással szemben foglaltak helyet.
- Ne aggódj sensei, ezzel is szeretnék megbirkózni! - jelentette ki a kunoichi, kék szempárja pedig elhatározástól csillogott. - Még ha tovább is fog tartani, akkor sem adom fel - tette még hozzá.
Chakrájával az egész drótot átitatta, ahogy azt korábban csinálta. Arra koncentrált, hogy ezúttal Hichiyo-sensei ujjára tekerje rá chakrája segítségével. Az első lépés sokkal könnyebb volt, itt jóval nagyobb távolságot kellett áthidalnia, nem volt elég a sima mozdulat. Megpróbálta utánozni Hichiyo-sensei laza csuklómozdulatát, amit az előbb látott. Akkor sokkal egyszerűbbnek tűnt, Inako kissé sután indította el a fém szálat. Nagyjából sikerült olyan ívet eltalálnia, hogy tanára ujja felé közeledjen a drót, azonban a következő lépéssel már nem boldogult - legalább is első alkalommal. Hiába vezetett bele chakrát, mégse engedelmeskedett neki a huzal.
*Pedig úgy próbáltam, ahogy Hichiyo-sensei mutatta. Gondolom itt kombinálnom kéne a kezdő lökést, amit adok a drótnak és a mozgást, amit idáig gyakoroltam. Na jó van, lássuk miből élünk!* A földre hullott huzalt visszahúzta magához, majd megismételte az előző mozdulatsort. Csuklóját meglendítette, így adva meg a kezdeti sebességet a drótnak, közben pedig a chakrájával igyekezett irányítani az útvonalát. Sajnos többszöri próbálkozásra sem sikerült olyan jó eredményt elérnie. Rájött, hogy sokkal többet kell gyakorolnia, mint az előző műveletet.
Tehát nekilátott a dobás próbálgatásának és természetesen arról sem feledkezett meg, hogy chakrájával még jobban finomítsa a mozdulatait. Újra és újra megcsinálta a kezdő lépést, hiszen tudta jól, a gyakorlás az, ami tovább fogja út vinni az úton. Bármennyire is jó chakrakontrollal rendelkezett, ez már más műfajnak számított, új terepre lépett, ahol eddig nem járt. Az ismeretlen folyamatok miatt még több próbálkozással tudott csak tovább lépni.
- Sensei, remélem bírod a hosszú ücsörgést. Van egy olyan érzésem, hogy a sikert inkább órákban fogom mérni - közben elvigyorodott és remélte, hogy mestere is vevő a humorára.
Úgy nagyjából fél-háromnegyed óra után kezdte azt érezni, végre tisztában van vele, mégis miként mozdítsa úgy a kezét, hogy meglegyen a kellő mozdulat. A drót irányítását szintén begyakorolta annyira, hogy chakrájával végig érezte a mozgását és elkezdhette a precízebb folyamatokat létrehozni. Koncentrált a huzalra, elképzelte ahogyan meglasszózza vele a Jounin kiképző ujját. A lendületet már elég jól meg tudta határozni, innentől a precizitáson és még több gyakorláson múlt minden. A fém szál halványkéken felizzott, majd szép lassan rátekeredett a sensei ujjára. Persze még nem úgy, ahogy ő mutatta, hanem csak egy fél fordulat sikerült, vagyis az ujja másik oldalán futott vissza a drót.
*Ha idáig eljutottam, akkor már csak a pontosabb irányítás maradt. A távolságot áthidaltam, vagyis képes vagyok messzebbre irányítani a drótot.* Összegezte magában az eddig elért sikereit.
Inako ezzel még közel sem fejezte be a tanulást, hátra volt még az, hogy ebből a távolságból is sikerüljön pontosan irányítania a fonalat. A remek chakrakontrolljának köszönhetően már teljesen ráérzett a folyamatra, mindössze kombinálnia kellett a két lépést. Meglökte a fém huzalt, aztán szépen irányítani kezdte a levegőben is, hogy biztosan eljusson a sensei ujjáig. Koncentrált és áthurkolta a drótot, de ezúttal is csak a fél fordulat sikerül. Egy párszor elismételte ezt a lépést, mire megtörtént a nagyobb dolog, végre úgy mozdult a fém szál, hogy egy egész kört írt le a férfi ujja körül, nem csak a felet, mint korábban. Vagyis jó úton haladt, ám a tökéletességtől még mindig messze járt. Kezdte érezni, hogy a feladat miatt gyorsan fogy a chakrája, ám mivel annyit nem követelt a technika létrehozása, egy ideig még bírta. Ám közben más probléma is felmerült, mégpedig a sok ülés miatt egyre kevésbé tudott koncentrálni.
- Sensei, azt hiszem eddig bírtam - ismerte be kicsit lesütve szemét. Feltápászkodott és nyújtózott párat, a lábait is jól megmozgatta, hogy a zsibbadás kicsit kimenjen belőlük. Nagyjából öt percet tölthetett el így, majd újból helyet foglalt, hogy újult erővel vesse bele magát a gyakorlásba.
A kezdő mozdulat már szépen ment és a folytatás is jól sikerült egyszer körbe tudta tekerni a fém szálat tanára ujján. Ezt még párszor elismételte és amikor már biztos volt a dolgában, nehezítette a folyamatot. Egyből megpróbálkozott azzal, hogy felfuttassa a drótot, ám ez nem sikerült. Így tehát maradt a lépésről-lépésre való haladás. Eltelt nagyjából ugyan annyi idő, mint az előző lépés gyakorlásával, de végül siker koronázta az ismétléseket. Inako szépen végig vezette a chakráját a dróton, majd a kellő lendület után végre többször is át tudta hurkolni a sensei ujján.

Orochimaru Szer. Dec. 21 2016, 17:07

// Jól van, ezt remekül leírtad. A technikát elsajátítottad, felírhatod az adatlapodra, ezen kívül a várakozásokkal posztoknál tarkábban tűzdelt tanulást némiképp ellensúlyozandó a jutalmad +15 chakra, és +2 Taijutsu pont. //

Az idő valamivel szellősebbre fordult, de nem annyira, hogy befolyásolja a gyakorlatot. A madarak rákezdtek késő délutáni játékukra, és a nap is erősebben tűzött, ahogy az edző shinobik fölé ért. A felhőtlen ég egységes kékjét csak néha-néha törte meg a falu üzeneteit hordozó sólymainak barna tollú teste.

Inako igyekezett teljesíteni a neki kiszabott feladatot, és a már jól ismert chakrakontrollja, valamint a legtöbb nőre jellemző kitartása meghozta gyümölcsét. Csak egyszer kellett egy pillanatra lelassulnia és pihennie, ami csak a nagyon kitartó emberekre jellemző.
A sokadik sikeres, és látványában is folyamatosan fejlődő próbálkozás után a sensei váratlanul elkapta az ujjára hurkolódó drótot, és megszólalt.
- Mára ennyi elég is lesz. Ennél tovább ráérsz a harctéren fejlődni. - mondta, majd az ég felé nézett. - Ideje lenne lassan hazamennem, későre jár, és rengeteg a dolgom. - itt kissé megmasszírozta orrnyergét, mintha nem igazán lenne kedve hazamenni.

- Ügyes voltál, Nao-chan - mosolygott kicsit közelebb lépve a lányhoz, majd lassan elindult arra, amerről jött.

// Nyitva hagytam a végét, nem tudom, velem szeretnéd-e folytatni az elem feloldását, de most leszólíthatod a senseit, ha szeretnéd. Ha meg nem, máshogy lesz megoldva. Az eddigi játékot mindenesetre köszönöm! ^^ //

Uzumaki Kushina Szer. Jan. 11 2017, 14:15

[Yamanaka Inako]

Az égbolton ragyogó Nap életvidám sugaraival mosolyog a megszámlálhatatlan színben pompázó növény- és virágrengetegre, miközben a szellő egy-egy szirmot felkapva csalogatja a környéken járókat a varázslatos illatokkal. Ez a hely maga a Paradicsom; egy olyan idill, ami után mindenki sóvárog, de csak kifejezetten kevés embernek adatik meg – viszont, mint minden éremnek, ennek is van egy másik oldala, amely sokkal sötétebb. Messze innen háború dúl; talán nem is annyira távol, hiszen ezt az utat életekben mérik.

A tarka erdő, mező, a gyönyörű épületek viszont mit sem sejtenek az emberek, a háború által leharcolt, romba döntött épületek sorsáról. A béke párja a háború, az életé a halál, a gyönyörű birtoké a felperzselt föld – ez a tudat minden shinobi tudatában ott lebeg, hiszen a fajtájuk fogyó eszköz, mikor vérontásról van szó. Ahhoz viszont, hogy valaki shinobivá váljon, de legfőképpen ahhoz, hogy a professziója ellenére és mellett ilyen kerteket tarthasson fenn, bizony tanulnia kell; a Yamanaka klán tagjai összetartásából adódik, hogy egymást segítik ezen a téren, valamint ezen keresztül a túlélésben.

A fák irányába meredő férfi arcán merengő vonalak mélyülnek el, tekintete a távolba mered – akármire is gondol, az nem lehet egyszerű, sem kellemes. Aurája zordnak hat, mit a háborúból visszatérő veteráné. A férfi viszont nem csak áll egy helyben, hanem vár, méghozzá nem is akárkit. Főhősnőnk reggel kaphatta a szóbeli információt, mely szerint tanulmányai folytatódnak, méghozzá közvetlenül reggeli után.

Sejtheti, hogy ki lesz az oktatója, de az is feltűnhet neki, hogy milyen kevés idő telt el a legutóbbi órájuk óta; vajon mi lehet ennek az oka? Mi lehet ez a nagy sietség? A gondolataiban ott motoszkálhat a válasz: háború.

//Kérlek, írd le a karaktered reggeli rutinját (ha van), valamint ha lehet, a háborúval kapcsolatos gondolatait egy pár sorban – ezáltal fel tudom venni a karaktered ritmusát. Előre is köszönöm!

**Yamanaka Inako** Szomb. Jan. 14 2017, 21:10

[Kushi-husi]

Inako még maradt volna egy kicsit az ágyban, ma valamiért nehezebben ment a felkelés neki. Fejét az ablak felé fordította és nézte, ahogy a Nap sugarai bevilágítanak. Innen tudta, hogy viszonylag késő reggelre jár. Édesanyja újbóli hívása után már kénytelen volt kimászni az ágyból. Gyorsan felöltözött, a szokásos ninja ruháját vette magára, haját copfba fogta. Egy ideje már teljesen természetesnek tartotta, hogy így hordja, pedig korábban inkább hagyta szabadon. Tanárának azonban igazad adott, így tényleg kevésbé zavarta a gyakorlás és a harcok alatt. Reggelire rizst, halat és némi zöldséget készített édesanyja. Bár tudta, hogy a nap első étkezése nagyon fontos, néha hajlamos volt elsietni. Mivel a mai napra azt tervezte, hogy bemegy Konohába és segít a virágüzletben, ezért bőven volt ideje megreggelizni. Amikor már majdnem elfogyasztotta, hangokat hallott az ajtó felől. Azonnal rájött, hogy valami készül, ok nélkül nem szoktak zavarni a klán területén, pláne ilyen korán.
Kiderült, hogy őt keresték, méghozzá Hichyo-sensei küldött neki üzenetet. Meghagyta, hogy reggeli után látogasson el a klán területén elterülő kiképző terepre, ahol a múltkor az Ayatsuito no Jutsut gyakorolták. Inako összepakolta a felszerelését, aztán egyenesen elindult a megadott hely felé. Út közben szemügyre vette a rengeteg virágot, amik a napsütésben szinte ragyogtak és a lágy szélben lengedeztek. Olyan paradicsominak hatott a környezet, ide nem ért el a háború szörnyűsége. A kunoichi is csak azért tudott róla bővebben, mert unokatestvéreitől sok mindent hallott. Őt még azért nem küldték ki éles küldetésre, mert túl fiatalnak és képzetlennek tartották. Mestere is megmondta, még nem áll készen arra, hogy aktívan részt vegyen a harcokban. A genin hiába kérlelte, vigye el valami nehezebb küldetésre, maradtak a D-szintű, faluban elvégezhető feladatok, illetve a gyakorlás és tanulás.
Egy kicsit furcsállta is, hogy néhány nappal az új technika megtanulása után ismét a kiképző terepre lett rendelve.
*Ezúttal vajon mit talált ki nekem a sensei?* Gondolkodóba esett Inako, hiszen korábban pont arról volt szó, hogy lassítanak a tempón. Bizonyára a háborúskodás még inkább elhatalmasodott a világban. A szőke hajú kunoichi szerette volna kivenni a részét a harcokból. Persze szörnyűnek találta az egész helyzetet, de klánja mindig arról beszélt, meg kell védeni a szülőfalujukat. A genin pont emiatt igyekezett fejleszteni magát, hogy ha eljön az idő, alkalmas legyen tenni valamit - még ha az csak egy apróság - Konoháért.
Gyors léptekkel haladt úti célja felé, aztán egyszer csak észrevette tanárát, aki a fák felé állt. Ami egyből feltűnt a lánynak, hogy Hichiyo-sensei ezúttal milyen gondterhelt aurát áraszt magából. Egy Yamanaka sokkal könnyebben megérzi az ilyesmit. Tudta, hogy jounin kiképzője megjárta már a háborút, viszont valamilyen oknál fogva részleteket sosem árult el neki. Talán így próbálta késleltetni az elkerülhetetlent? Mindenesetre Inako kezdett egyre inkább izgatott lenni, foglalkoztatták az új ismeretek, amikre szert tehet a mai nap folyamán.

//Köszi a kezdőt és az irányadást, így sokkal könnyebben tudtam megírni a postot!//

Uzumaki Kushina Pént. Jan. 20 2017, 19:12

[Inako]

A férfi némán hallgatja az alig kivehető, könnyed lépteket, habár külsőleg eleinte nem adja jelét annak, hogy tisztában van a fiatal tanítványa érkezésével. Még egy pár pillanatig a távolba mered, s csak egy nagy sóhajjal töri meg a talán kínos csendet; úgy tűnik, ezzel próbálja eloszlatni az aggodalmát képező fekete fellegeket, amik csakis a tudatában léteznek.

Illetve a világ egy távolabbi pontján, habár ezek a viharos felhők mintha egyre közelednének.

Először csak a fejét fordítja oldalra, s így, profilból láthatja a fiatal Yamanaka, hogy a férfi arcára kiülő mosoly egy nosztalgikus éllel bír – vagy talán valami egészen más csillan meg a szemeiben? –, majd pedig az egész testével a fiatal lány felé fordul.

Először még látható a negatív gondolatokkal vívott küzdelme, de talán győzedelmeskedik, legalábbis egyelőre. Ez viszont bőven elég ahhoz, hogy a jelenben tartsa a tudatát, ezáltal ahhoz is, hogy kellően a tanítványára koncentráljon.

– Szép jó reggelt, Nao-chan! Ugye jól aludtál? – Hangja eredetileg még rekedtes, bár könnyen lehet, a mai nap folyamán még nem nyílt lehetősége mással társalkodni. – Remélem, nem gond, hogy máris munkára foglak, de attól tartok, baljós árnyak közeledtét érzem öreg csontjaimban. Ennek fényében úgy gondolom, nem hagyhatom a kedvenc tanítványomat védelem nélkül; a legjobb védelem pedig az, amit Te magad tudsz magadnak, valamint társaidnak biztosítani. – A férfi némán nyúl a zsebébe, amiből egy vékonyka papírköteget húz elő. Meglegyezi magát vele, majd pedig mélyen a fiatal kunoichi szemeibe néz. – Tudsz valamit az elemi technikákról; mondanak manapság bármit róluk az Akadémián? – Kérdése közben a szőkeség felé nyújtja a köteg tetejét, hüvelykujjával eltolva felé a legfelső lapot, ezáltal jelezve, hogy vegye azt le onnan, habár kifejezett teendőket még nem nevesít.

**Yamanaka Inako** Szer. Jan. 25 2017, 22:53

Inako már fel sem vette igazán a becenevet, amit tanára aggatott rá. Tudta, hogy felesleges szóvá tennie, így csak kicsit felhúzta az orrát, de semmi több.
- Jó reggelt, Hichiyo-sensei! - viszonozta a köszönést a Yamanaka lány. Arcára széles mosoly ült ki, de azért kicsit aggasztotta jounin mentora komorabb arckifejezése. Tudta nagyon jól, hogy valami bajt közeledtét jelentette. Talán a háborúról van szó? Néhány perccel később valóban arra terelődött a szó, hogy a férfi valami rosszat sejt, ezért hívatta ide reggel.
- Igen, jól aludtam, sikerült kipihennem az előző napi munkákat - válaszolta a genin és közben érdeklődve figyelte, hogy mit készül elővenni tanítója a zsebéből. Amikor megpillantotta a köteg papírlapot, némi bizonytalanság ült ki az arcára, először fel sem ismerte, hogy ezek mire valók. Aztán Hichiyo-sensei kérdésére egyből összeállt fejében a kép. Arról kérdezte, hogy az Akadémián tanítanak-e bármit is az elemi technikákról.
*Á, így már értem!* Belső hangja szinte felkiáltott, amint belé hasított a felismerés. Kék szeme csillogott az izgatottságtól, majd szólásra nyitotta ajkait.
- Persze, hogy tanultunk az elemi technikákról! - kissé felháborodott hangsúllyal kezdett bele. - És már azt is tudom, hogy mire kellenek ezek a cetlik. Igazából annyira nem volt nehéz kikövetkeztetni.
Közben odanyúlt, hogy a legfelső papírlapot levegye a kupacról. Amikor végre a kezébe fogta, elkezdte forgatni, alaposan szemügyre vette. Hallani már hallott róla, de most először fogott ilyet a kezében. Érdekes, elsőre semmiben sem különbözött egy átlagos laptól, amire az akadémián írták a teszteket. Mivel a sensei nem adott konkrét utasítást, jobbnak látta rákérdezni, hogy mi is a teendő ezzel.
- Mit is kell csinálni ezzel? - nézett ártatlanul mesterére. - Annyi tudok, hogy ezzel állapítják meg egy ninja elsődleges elemét. Illetve azt is tanultuk, hogy 5 elem létezik, Föld, Víz, Tűz, Szél, Villám. Ennél többet viszont nem árultak el nekünk, amikor szó esett az elemekről. Talán túl korainak ítélték meg.
Miután befejezte mondandóját, kíváncsian nézett a férfira és várta a feladatát.

Uzumaki Kushina Vas. Jan. 29 2017, 16:27

Mint a borús felhők közül a fénylő Nap, úgy bukkan fel a férfi viharvert arcán a mosoly; a háború és a halál árnyékában csakis azok tudják megmutatni a reményhez és a fénybe vezető utat, akiknek ártatlansága még egységes, vagy ha nem is éppen az – hiszen a shinobi professzióban ettől sajnos nagyon hamar megfosztják az embert –, de valamilyen foszlányához mégis megrögzötten, töretlenül ragaszkodik. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak sötétben nyíló virágok.

A fiatal lány majdhogynem pimasz magatartása – ejj, hol van ilyenkor az idősebbeknek kijáró tisztelet? – üde szellőként oszlatja el a feje fölött gyűlő zord fellegeket, visszaadva neki abból a lángból, ami úgy tűnik, fiatal tanítványának lelkében bőségesen megtalálható.

– Jól tudod, Nao-chan, valóban elem megállapítására szolgál, habár annyival kiegészíteném mindezt, hogy nem csak az első, hanem a második, sőt, kifejezetten ritka eset ugyan, de a harmadik elem megállapítására is használják. Bár ez talán még korai, hiszen előbb az első elemeddel kell foglalatoskodni ahhoz, hogy a másodikat egyáltalán megkíséreld feloldani, elvégre a klánunk sok dologról híres. Ezek közül az alaposság az egyik, nem igaz? – A köteg többi részét visszacsúsztatja oda, ahonnan elővette, gondosan rögzítve a zsebet lezáró nyílást. – Szeretném, ha megtartanád arra az eshetőségre, ha véletlenül már nem lennék itt, hogy megtaníthassam neked a második elem feloldásának trükkjét. Noha talán nem ildomos ennyire borúlátónak lenni, de háborúban sosem lehet biztosra venni a holnapot.

A férfi int fiatal tanítványának, hogy kövesse: Inakonak feltűnhet, hogy egyre távolodnak a különböző fa felületektől. – A tűz veszélyes fegyver. Sokan abba a hitbe esnek, hogy játékszer. Szerintem olyan, mint egy kényes szerető. – Az arcára kiülő fogsort villantó vigyorból Inako rögtön következtethet arra, hogy a férfi heves válaszreakciót vár a fiatal szőkétől; aligha lehetne emiatt hibáztatni, bár talán nem kellene ennyire szórakoznia fiatal tanítványának cenzúrázatlan önkifejezésén. – Komolyra fordítva a szót: egyszerre ad meleget és égeti a földig a házakat, falvakat, lakóival együtt. Egyszerre véd meg téged és pusztítja el az ellenfeleid. Egyszerre kovácsolhatsz vele magadnak hírnevet, de az az ellenfeleid sikolyaiból, csontjaiból, véréből és könnyeiből áll majd. Egyszerre szolgál, de el is pusztíthat téged, ha nem tiszteled. Egyszóval: veszélyes. Épp ezért kérlek, mindig gondold át, mit akarsz tenni, meddig vagy képes elmenni vele, mert egy ponton túl már nincs visszaút; felemészt. – Szavai komor jelentését szigorú hangján közvetíti, élesen villanó szemeivel sulykolva a lányba a tartalom komolyságát. – Mint minden művészetet, tudományt, ezt is az alapoknál kell kezdeni; hogy megértsd a tűz elem veszélyeit, pusztító erejét, kisegítő, akár megmentő jellegét, megtanítom neked a Katon: Housenka no Jutsut. – A férfi ekkor távolabb lép, majd pedig lassított mozdulatokkal úgy formázza a kézpecséteket, hogy Inako is jól lássa őket. Ezt követően láthatóan nagy levegőt vesz, mellkasa kidülled, majd pedig két másodperc után három rövid fújással kiereszti a levegőt, amit a tüdejébe szívott; csakhogy nem levegő hagyja el ajkait. A három levegőfújás helyett három tűzgolyó száguld a levegőben, majd pedig a lángok eloszlanak a levegőben, feltehetően azért, hogy ne okozzanak kárt. – Amint láthattad, a kézjelek egyszerűek. A technika nyitja viszont nem áll meg a kézpecsétek látható határán; a felhasználó szervezetében történik az összes izgalom: koncentráltam a chakrámat, méghozzá a mellkasomba – szavait jobbjának mutogatásával kíséri, teszi egyértelműbbé –, mentálisan elképzelve, pontosan megfogalmazva, mit akarok, milyen méretben, formában és mennyit. Az összegyűjtött chakrát tehát ötvöztem a mentális akaratommal – bök a mellkasa és a homloka felé –, majd pedig nagy levegőt vettem. Ezt úgy fújtam ki, hogy az összegyűjtött, mentális képpel ötvözött chakrát koncentráltam a kifújt levegőbe. Az így manipulált elemi chakra a számtól pár centiméterre lobbant tűzgolyóvá, így a gyönyörű hajunk is épségben maradhat, úgyhogy erre nagyon figyelj. – Lép közelebb tanítványához, összekócolva szőke tincseit. Ezt követően ismét elmutogatja számára a kézjeleket. – Van esetleg kérdésed?

//A próbálkozásokról: az első esetében még csak levegő hagyja el a száját, nem sikerül kifújnia a chakrát a száján. A második próbálkozásnál már elhagyja egy apró, ártalmatlan lángocska az ajkait, de ezzel semmire nem menne harcban, ezért rájön, hogy sokkal nagyobb energiát kell felhalmozni, sűríteni, majd kifújni ahhoz, hogy sikerrel járhasson. Harmadik próbálkozásra sikerül egy tűzgolyót tökéletesen kivitelezni, viszont elfelejti, hogy többet is tud, ezért a negyedik próbálkozásra sikerül úgy beosztania, hogy három tűzgolyót tudjon kilőni.//

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Jan. 08 2018, 22:00

//Inako - Shinranshin no Jutsu tanulás//

Két nappal ezelőtt kaptál egy üzenetet Inaitól, hogy a mai napon jelenj meg a birtok nyugati végében, az erdei tisztáson. A levélben nem volt semmilyen információ, hogy mit szeretne, vagy hogy mire készülj, csupán annyi, hogy jelenj meg kora délelőtt.
Jelenleg a megszokott kellemes idő van Konohában, nincs túl meleg, bárányfelhők tarkítják az eget. Az erdőben a természet kellemes illata és zsivaja fogad. Meglehetősen idilli a környezet, bár ahogy egyre közeledsz a tisztáshoz, meghallod Inai hangját, illetve két ismeretlen beszéde is megüti a füled. Amikor végre a tisztásra érsz, meglátod Inait két nagyon fiatal lány társaságában. Valószínűleg még csak akadémiai tanulók, ráadásul ikrek. A kunoichi hatalmas mosollyal az arcán integet neked, miután észrevesz és meginvitál maguk közé.

**Yamanaka Inako** Hétf. Jan. 15 2018, 23:13

//Hiroto//

Inako furcsának találta ezt a hirtelen meghívást, de a kíváncsisága most is nagyon hajtotta, ezért már alig várta, Inai vajon mit fog neki kitalálni. Egy gyors reggeli után elindult a tisztásra, ahol a Yamanaka klán tagjai szoktak gyakorolni. Az utóbbi időben jó sok mindent tanult ezen a helyen és reménykedett benne, hogy most sem fog új technika nélkül távozni.
Amint kiért a tisztásra, megpillantotta Inait. Tekintete gyorsan tovább siklott, hiszen mellette két fiatal lány álldogált, talán nemrég kezdhették a Ninja Akadémiát.
- Jó reggelt Inai! - köszönt hangosan a szőke hajú genin. - Sziasztok! - fordult az ikrekhez. Integetett is hozzá, arcára pedig a szokásos széles mosoly ült ki. Bár kicsit kevesebbet aludt, mint tervezte, mégse érezte magát fáradtnak. Néhány szökkenéssel a három lány közelében termett.
- Inai, elég titokzatos levelet küldtél, nem igazán tudtam mire vélni. Fogalmam sincs, mit találtál ki nekem, de már alig várom! - lelkendezett a kunoichi. A szokásos ninja öltözéke helyett egy fehér, háromnegyedesujjú felsőt vett fel, hozzá pedig piros, térd alá érő nadrágot. Semmi felesleges díszítés, az esetleges edzés miatt inkább kényelmesebb darabokat választott. Ninja szandálja nem tért el a megszokottól, azt kizárólag különleges alkalmakkor váltja le.
Közben az ikerlányokat is gyakran nézte, a jelenlétüket nem igazán tudta hová tenni. A gyakorlás ugyan mindenkire ráfér, ám az ő korukban még bőven a játék lenne a lényeg, nem pedig a komoly edzés.
- Képzeld, úgy hallottam nemsokára megint lesz Chuunin vizsga! Még nem tudom, hogy jelentkezem-e, kicsit bizonytalan vagyok. Viszont itt lenne a lehetőség megmutatni, mit tudok. Csapatot is kéne még találnom, szóval nem lesz egyszerű. Ha már a háborús eseményekből ennyire kimaradtam, legalább itt lenne az esélye kimozdulni a Tűz országából. Már megint sokat beszélek, igaz?
Néha túlságosan elragadtatta magát, de tényleg izgatott lett a vizsga miatt. A kis kirohanás után úgy döntött, hagyja Inait is szóhoz jutni.

//Bocsi, ez most nem lett túl jó, majd belejövök a karakterbe, ha többet írok vele!//

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Jan. 21 2018, 20:53

A kunoichi halványan elmosolyodik a szavaidra, majd amikor befejezed mondandód, azonnal válaszol is neked.
- Ami azt illeti, én is hallottam a vizsgáról - mondja. - Éppen ezért úgy gondoltam, megtanítanám neked a klánunk egyik technikáját. Ha esetleg úgy döntesz, részt veszel a vizsgán, akkor ez a plusz tudás jól jöhet neked.
Ezután leül az egyik fa tövébe, mire az ikrek követik a példáját. Ez persze egy jelzés, hogy te is csatlakozz. Ha helyet foglalsz, akkor meg is kezdi a beszámolóját.
- Mint tudod, a klánunk képes úgymond megszállni az embereket és átvenni az irányítást felettük. Ezzel leginkább az a baj, hogy ilyenkor a testünk lényegében ájult állapotban van. Viszont van olyan technikánk, amivel el tudjuk azt érni, hogy megzavarjuk az ellenfelet úgy, hogy közben nem veszítjük el a testünk feletti irányítást. Lényegében fel tudod arra használni, hogy két ellenfeled egymásra támadjon, vagy esetleg meg tudod szakítani a célpontod támadását. Mit szólsz, érdekel a technika?
A kérdése után rád mosolyog, míg az ikrek kissé zavarodottan bámészkodnak.

**Yamanaka Inako** Kedd Jan. 30 2018, 21:37

Inako rögtön értette a célzást, vagyis az inkább az invitálást. Lehuppant Inai és az ikrek mellé a fa tövébe. A kellemes napsütést kicsit árnyékolták a fák, de így legalább nem melegedett fel túlságosan az idő.
- Ha hallottál a Chuunin vizsgáról, akkor biztosan nem pletyka, hanem tényleg megrendezik - felelt azonnal unokatestvére mondatára. Egyre jobban izgatottá vált, kék szempárja csillogott az előtte álló kaland ígérete miatt. Tulajdonképpen a vizsgát is egy nagy kalandnak képzelte el, csak nem akkora téttel. Persze tudta, hogy mit jelent a rang emelkedés, viszont egy küldetéshez, vagy háborúhoz képest mégis könnyedebbnek tűnt.
*Fel kell készülnöm, amennyire csak tudok! Talán itt az újabb lehetőség, hogy valamit tanuljak.* Ahogy gondolatmenete végére ért, az idősebb Yamanaka megkezdte a beszámolóját. A szőke hajú genin érdeklődve figyelte és helyeselt a Shintenshin no Jutsu gyengeségénél. Eddig még nem sokszor volt alkalma kipróbálni, de azt nem tartotta sose jó dolognak, hogy teljesen sebezhetővé tette így a fizikai testét. Csapat nélkül életveszélyes végrehajtani a jutsut, vagyis mindig ügyelnie kellett rá, hogy legyen valaki a közelében, aki vigyáz rá.
- Érdekesen hangzik ez a technika. Persze, hogy érdekel! - vágta rá szinte azonnal Inako. - A legutóbbi találkozásunk óta sok minden történt. Gyakoroltam a Shintenshin no Jutsut is, nehogy berozsdásodjak - nevette el magát az ifjú kunoichi.
Tekintete az ikrekre vándorolt, akik már most is kissé zavarodottan nézegettek körbe. A technika leírása alapján két ellenfelet lehet egymásnak ugrasztani. A Yamanaka kezdte érteni, mégis miért hozta magával Inai a két kislányt.
*Szegénykék, ha jól sejtem, rajtuk fogok gyakorolni.* Futott végig agyán a gondolat.
- Képzeld, azóta sikerült feloldanom az elsődleges elememet, ami a Katon. Így már végig vihetem a Tűz akaratát - hangjából a lelkesedés áradt, úgy nézett ki, mint aki egymaga képes lenne kiállni az egész világ ellen. - Rendben, kezdhetjük! Mit kell csinálnom?
A kérdés közben felpattant a fa tövéből és várta, hogy Inai ismertesse a jutsu részleteit.

Ajánlott tartalom