Tsuuzoku Tomoe vs Djuka Orimi

Kezdéskor elérhető chakra: 295
Kezdéskor elérhető taijutsu pont: 52
Felszerelések: Lásd adatlapon (Két katana derekán, fektetve, odachi tekercsbe zárva, Yari szintén.) 


  Ellátás.. sokan panaszkodnak arra, ha két napig a vizsga előtt bezárják őket, nem gondolnak arra, hogy ez már magában a vizsga része, nem fogják fel vagy csak nem akarják... Akárhogy is, legyenek csak ott magukban, nem túlzottan izgat a hülyeségük. A megfelelő jouninnak viszont átcsúsztatva a megfelelő összeget inkább mentesülnék ezen kellemetlenségek alól. Most miért? Tán egy Chuuninnak nem minden helyzetben találékonynak kell lennie? Megtaláltam a módszert ami a legjobban hozzásegít a sikerhez, kihasználtam a lehetőségeim ezzel pedig előnyhöz juttattam magam, ez minden shinobi dolga, ez az optimális egy küldetésen... Persze a pénz nem mindig tud segíteni, ezt az utóbbi hónapokban, akár a háborúról beszélve is, már jól megtapasztaltam. Azonban az éjszaka folyamán, a lehűlt sivatagi faluban megtéve egy sétát, egyfajta furcsa érzet kerített hatalmába, s egy érdekes alakot is látni véltem, miközben a legközelebbi kút felé sétáltam. Még távolról is jól látható volt, hogy víz híján van ő is, az viszont, hogy mi célból járja az éjszakát, kevésbé tisztázott, bár miért is érdekelne, ha valaki a kútra megy? Nincs abban semmi, én is ezt teszem csupán. Ám mikor közelebb értem, egy elég határozott, gyors mozdulattal kitért, s elrejtőzött. Arcát továbbra se láttam // se maszkját// viszont azt pontosan követni tudtam hátulról érkezve, hogy merre indult. Biztosítékom továbbra sem volt, azonban a gyanús viselkedést kötelességemnek éreztem kivizsgálni. Lassú, nyugodt léptekkel folytattam hát, s közben az egyik épület falához koncentráltam chakrám a köd-tánc technikával, ezáltal belobbanásra késszé téve a terepet. Majd mikor már csupán 4-5m-re jártam, kezem megindult, s egy csettintés során raiton feloldás által generált szikra jelent meg, mely végig kellett hogy égesse a szemmel láthatatlan katon chakrát. Amennyiben az alak nem rendelkezik chakralátással, vagy szenzorsággal, ezáltal nem veszi észre a mozdulatot, úgy még akkor sem esik semmiféle bántódása, hisz a fal mellé s nem mögé céloztam jutsummal. Amennyiben viszont az ezáltal keltett meglepettséget ki tudnám használni, rögtön elé szökkennék.
Ha meglátom az anbu maszkot, ha nem beszédbe elegyedek vele.
Miután nem igazán ismerne fel, (ami elég valószínű, hisz sose találkoztak), egyszerű reakcióm lenne.

Tehát HA sikerül ez minden:


Amennyiben rákérdezne, ki is vagyok, úgy őszinte zavartsággal, értetlenséggel tekintetemben, szinte kényszeres cselekvés okán kezdeném vizslatni a környezetet, mint aki ugyan nem érti, hogy mi a probléma, ám úgy érzi, csak ő egyedül siklott el valami felett, ami ezt a félreértést okozhatja.
-Basszus…, hogy-hogy ki? Ne hülyéskedj már… A fullánk? (sekoi)- Vennék arcomra egy fél mosolyt, mely még szintén a zavar és a megilletődés jele volna, ám itt már egy bizonyos gát átszakadásával járna.
Folyamatos mozdulatokkal mutogatnék karomra, próbálva minél feltűnőbben szemléltetni a pecsétet, mely rejteti pengesorom. Szemeim ekkor talán már inkább hülyének néznék beszélgetőpartnerem.
-Nézz rám, érted...? Nem látod?! Abban a pillanatban fullánk! Basszus!- Ezen mondatokat azonban amint kiejtem, eszembe jutna, hogy hátha csak valamiféle nonfiguratív tetoválásnak véli pecsétemet, így homlokomra csapnék s egyből feloldanám azt.
-Mondom, abban a pillanatban Sekoi! Most már felismersz, biztos vagyok benne, nincs ezzel gond.- Próbálnám nyugtatni saját lelkem, hogy de, vannak akik hallottak rólam, majd inkább csak beletörődnék.
-Semmit sem hallani rólam a tengeren túlon, mi? Ahh..., de legalább megpróbáltam. Na de te ki vagy?- Vetném oda neki a kérdést végül.