Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Aug. 26 2018, 16:11

    -Hogy mondja Sensei? Egy újabb képzés? Már megint? Miért kell mindig nekem menni? Ne értse félre, én csak örülök ha tanítanak, de mindig én?
-Így alakult. Csak fogd be és menj készülődni. Ezúttal Amegakureban tartják, hogy a nagy nemzetektől egyenlő távol legyen.
-Nyűűűűűg…

    Így alakult hát, hogy ismét el kell hagynom a falut, bár megnyugtat, hogy egy ellenőrzött környezetben fognak tanítani és nem egy életveszélyes küldetésre kell mennem. Otthon Felkapom a már megszokott és alapnak mondható felszerelésem, továbbá a hátizsákba rakok egy váltás ruhát valamint inni és enni valót, csak ami kell. Indulásra készen mentem a falu főbejáratához, ahol a már megszokott ámde továbbra is ismeretlen kísérők vártak, hogy a papírjaimat ellenőrizzék. Miután feltehetőleg mindenki megérkezett elindulunk a konvoj szerű menetben, ezzel kezdetét véve a pár napos túrának.

    Az út bár hosszú volt szerencsére konfliktus és akadálymentes. A határon újabb papír nézegetések majd onna már a helyi erők is csatlakoztak kíséretként, ami érthető is, hisz Ők tudják pontosan hova is kell menni. Nem meglepő módon ismét egy kietlen pusztán tartják a dolgot és sátrak szolgálnak szálláskép. Táblák jelzik, hogy melyik nemzet hol fog lepakolni és megpihenni ezzel elszeparálva egymástól a különböző nemzetű shinobikat így csökkentve a feszültséget. Béke mi? Szerencsére a mi sétraink már használatra készen vannak, ami nem mondható el a mellettünk elhelyezésre kerülő Kumogakurei sátrakról. Nagyrésze már fel van verve, azonban még pár darabbal ügyeskednek az eső rejtekiek. Szerencse, hogy efektíve nekik a leghosszabb az út, talán éppen ezért is hagyták utolsónak az Ő sátraik felállítását. Jó időben érkeztünk, így most van időnk pihenni amíg a többi nemzet be nem ér és kezdetét nem veszi az össznépi vacsorázás. A sátor részlegünk előtt egy felügyelő ácsorog papirokkal és tollal a kezében. Név, rang, elsődleges elem, szokásos kérdezz felelek ahol csak Ők kérdezhetnek. Ha megpróbálnék visszakérdezni, hogy minek ennyi ellenőrzés miért nem elég csak az akit mi végeztünk el indulás előtt, akkor egy roppant morcos nézéssel díjazná a megmozdulásom. A vacsora laktató és finom, a beszéd pedig… tipikus sablon duma, semmi érdemleges.

    A második nap délelőttjén kezdődik a móka, ami az eddigiektől eltérően, rendhagyó módon történik. Ezúttal nem technikát tanítanak, hanem egy párviadal keretein belül figyelnek meg, majd a végén kielemzik azt és így adva tanácsot. Tiszta sor, burkolt kémkedés egymásról, nem mintha érdekelne. Egy kics csete paté még jól is jön, gyakorlásnak és fejlődésnek megfelel. Az pedig, hogy a “nagyok” mit csinálnak a háttérben pont nem érdekel. Elkezdik párba sorolni az embereket, beleértve engem is. Egy Getsukagurei lányt kapok magam ellen. A nálam jó pár évvel idősebb hölgyemény egy fehér színű felsőt visel magán, aminek a hasi része hálós kialakítású. Fekete, vagy nagyon sötétkék hajának pár tincse előre lóg, ezzel akadályozva kék szemeit a látásban. Nő lévén enyhe sminkkel tarkítja arcát, nem kirívó, pont elegendő szerintem. Meghajlok, ezzel próbálva udvariasan köszönni, majd az Orimi nevű ellenfelemmel együtt felmutatjuk a fél kos jelét. Ezzel jelezvén azt, hogy ez egy barátságos leszámolás lesz… papiron.

    A kezdés jelének megadásakor, én egy kunait ragadok és előretörök, próbálva megrohamozni őt. Egy szimpla vízszintes mozgású vágással támadok, amit ha kivéd a saját fegyverével akkor bal kezemmel próbálkoznék egy ütéssel amivel a hasát céloznám. Azonban ha a vágás vagy az ütés elől félreugrana, akkor egy robbanócetlivel ellátott kunait dobok utána.

**Djuka Orimi** Vas. Aug. 26 2018, 19:38

Chakraszint: 348
TJP: 66
Felszerelés: 2 Katana (hátul,keresztben egymásnak derékra kötve) 1 Yari (kézben)
Tekercsben: 1db Odachi
Lábaira erősített kis táskákban és övtáskáiban: 10 senbon, 10 Shuriken, 10 kunai, 2 kistekercs, 10m drót
Karjában lánca.

Képzés... ilyenkor? A háború csak nem rég zárult le, a chuunin vizsgára kellene edzenünk, és most pedig elküldenek a világ másik felére, valamiféle képzésre... Értetlenül fogadtam a hírt, ám az utasítást nem tagadhattam meg, s lehetséges volt, hogy valamiféle új dolgot tanulhatok a helyszínen. Felszerelkezve, egy közel sem rövidke utazás után megérkeztünk a helyszínre, az Eső Országába, ahol meglepően jó vendéglátás fogadott. Meglepődtem a kellemes légkörön, hisz Amegakurét a legtöbb ember úgy képzeli, mint egy komor, szigorú helyet... Lehet, hogy csak a látszat végett ilyen kedvesek most velünk? Akárhogy is, az éjszaka nyugodtan telt, majd a következő nap furcsa módszereiknek lettünk eszközei. Egy küzdelemmel mérik fel a képességeink, s azok alapján tanítanak új technikákat...
~Ügyes trükk... Kifigyelve a harcot, illetve elemezve azt, tökéletes képet kapnak az adott geninek képességeiről, ezzel az esetleges háború utáni konfliktusokban szép előnyt kapnak, ráadásképpen pedig szép aktákat készíthetnek a geninjeik számára a vizsgára való felkészítés során... Okos.. gonosz, de okos...~ Elemzem ki a helyzetet, mikor azonban arra eszmélek, hogy már szólítanak is ki.

Katanáimmal derekamon, Yarimmal kezemben sétálok ki, utóbbit földbe szúrva, a barátságos küzdelem jelét kérik tőlem...
~Mintha nem egymást gyilkoltuk volna halomra a háborúban... minek ez a színjáték?~ Mutatom fel, kissé nehézkes mozdulatra utaló arckifejezéssel.
A küzdelem kezdetén kardjaimért nyúlok, s raiton chakrámmal erősítem meg fegyverem, a kunaiial való csapást a bal kezemben lévővel védeném, majd azzal egy időben egy felfelé irányuló vágást indítanék célpontomra. Amennyiben ez elől kitér, vagy elugrik, úgy mivel két karddal kezemben nehézkes volna a kézpecsét formálás, elrakni azonban veszélyes volna, követném, ha képes vagyok tartani a lépést, egy shunshint alkalmazva, s támadni kezdeném jobbommal, míg balommal a védelmet tartanám. Amennyiben nem, s valamiféle technikával próbálkozna, az előbbi technikával készülnék fel kikerülésére.

**Tsuuzoku Tomoe** Kedd Aug. 28 2018, 21:10

Fém csikorgása hallatszik ahogy fyegvereink összecsapna. Bár aprócska kunaim csupán egy kisebb bökőnek tűnik katanái mellet én mégis bátran támadtam rá. Blokkolta a csapásom és másik kezével szinte egyből ellen támadást is kezdeményez, így az ütéses tervem meghiúsult. Gyors és jók a reflexei, legalábbis első ránézésre ez jön le. Hátra ugrok vágása elől és úgydöntök maradok a robbanó cetlis tervemnél. Próbálom minnél gyorsabban irányába hajítani ezzel meggátolva azt, hogy frontálisan nekem eshessen.

~Lássuk csak a lehetőségeket. Mindkét kezével kardot forgat, vagyis feltehetőleg nincs domináns fele. Azonban amíg mindkét katanét használja képtelen lesz olyan technikákat végrehajtani, amelyekhez kézjelek szükségesek. Talán nem is járatos annyira a ninjutsuban és ezért harcol ilyen módon? Viszont így, hogy két oldalról képes támadni hátrányba kerülök közelharcban, hisz az én esetemben a bal kezem jóval ügyetlenebb. Két lehetőségem van, vagy megpróbálom tartani a középtávot és így harcolni, vagy valahogy ártalmatlanítani legalább az egyik katanáját ezzel növelve a közelharci esélyeimet.~

Amíg a robbanás okozta por le nem ülepszik gyors kézjelek formázásába kezdek. Egy mély levegő után már készen is állok a technika végrehajtására. Öt töltetet készítek elő a Housenkaból, azonban először csak egyet használok fel, amit közvetlenül arra lövök el amerre eddig állt. A többit még tartogatom, hátha abba a hitbe esik, hogy ez csak egy nagyon gyenge Goukakyuu vagy Endan volt. Ha megpróbálom a közelembe férkőzni és gátolni engem a kézpecsétek formázásában, akkor bele is sétált a csapdámba, hisz egyből szembe támadnám egy második töltette, ha pedig azt kikerülné folytatom a rohamot a többivel. Azonban miközben várok a lépésére előkészítem a másik tervemet. Egy Shuriken és egy kunait kötök össze pár méter dróttal. Ha minden úgy alakúl ahogy tervezem és a frontális támadása után az összes tötletem elhasználtam, akkor attól függetlenül, hogy találtak e vagy nem, a shurikent felé hajítanám kissé csavarva annak röppályáján. A tervem nem más mint az egyik katonája köré tekerni a drótot és megpróbálni egy határozott rántással, vagy a kunai ellentétes irányába való elhajításával kirántani a kezéből a fegyvert.

**Djuka Orimi** Kedd Aug. 28 2018, 22:16

Hiennel felvértezett pengéim nem bizonyultak elég erősnek kunaia elpusztításához, ám nem is volt cél, csapásom elől kitért, s elég hamar egy robbanójegyzetet hajított felém, ezzel igen csak nagy füstfelhőt kavarva. Ezzel azonban nem volt még vége. A gomolygó füstből, akár egy lámpa a ködből, kezdett fényleni egy tűzlövedék. Látszatra elég kicsi volt, így elugrottam előle, megtéve hátrafelé pár métert, közben kardjaim elraktam, chakrám kivontam belőlük s szintén kézpecsétekbe kezdtem.
~Katon? Akkor játszunk veszélyesen... Katon: Kasumi Enbu no Jutsu!~ Lehelném ki a szabad szemmel láthatatlan, gyúlékony chakraadagot.
Ahogy megérkeznék ugrásomból, visszavenném egyik kardom kezembe, s megbizonyosodva arról, hogy ellenfelem hallja, megejtenék egy figyelmeztetést.
-Jobban teszed, ha mostantól hanyagolod a tűzcsiholást... Vagy... hát mindketten felrobbanunk.- Ülne ki arcomra egy enyhe mosoly, s azzal nekirontanék ellenfelemnek.
Kardommal támadnám első sorban, s amennyiben sikerül védekezésre késztetnem, úgy annak pillanatában, ahogy a két fegyver összeér, jobb karomon lévő láncomat villámgyorsan próbálnám rátekerni minimum a karjára, majd lerántani azzal a földre. A pengék lapjával próbálnám érinteni, így vágást nem szenvedne mindaddig, míg nem mozdítja meg karját.

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Szept. 16 2018, 17:39

Állok egy helyben nézve a porfelhőt melyet a jegyzet okozott. A figyelmeztetés szerű megjegyzésétől akarva akaratlanul is mosoly ül az arcomra, sőt egy kissé még kuncogni is kezdek. Magam elé tekintek készen arra, hogy kitérhessek előle. Lábaimba chakrát gyűjtök, ezzel előkészítve a Shunshin no Jutsu névre hallgató alap technikát.
~Felrobbanunk? Ez tetszik. Én annak csak örülök ha valami robban, azonban te lehet már kevésbé.~
A takarást nyújtó por halmazból előugorva ismét felfedi magát ellenfelem. Egyenesen felém száguld, face-to-face támadásra készül ahogy azt előre megéreztem. Eszméletlen, hogy milyen hamar ki lehet ismerni valakinek a harci stílusát csupán a felszereléséből. Várok amíg körülbelül két méteres távolságba nem ér, majd egy sokat sejtő vigyorral a számon egy újabb hpusenkát engedek utjára, ezzel párhuzamosan pedig hátraugrok a shunshinnal.

Ellenfelem által már korábban emlegetett robbanás végbe is zajlik, ami valljuk be nem kicsit szól. Hiába ugrottam hátra a másodperc tized része alatt, így is kaptam belőle. Kezeimet magam elé tartottam bár sokat nem segítettek a helyzeten. Amint földet érek azonnal leszakítom magamról a lángoló ruháim, melyek kissé már meg is égették a testem, továbbá a bal kezem alkarja is megégett. Azonban mit sem törődve a fájdalommal, mint egy őrült, nevetésbe kezdek. Nem is nevetés ez, inkább csak kuncogás. Számomra az, hogy megégek lassan minden napi lesz és szinte nem is törődök vele. Azonban hamar kiélvezkedem magam, hisz továbbra is egy harc közepén vagyok. Szemeimmel elkezdek ide oda cikázni, pásztázva a terepet, hogy ellenfelem merre lehet. Őt egyelőre még nem látom, azonban érdekes dologra leszek figyelmes. A többi küzdőfél közül többen is felénk néznek. A robbanás sokak figyelmét felkeltette.

Három töltetem van még, Amint feltűnik ellenfelem egyből rá is támadok az egyikkel, majd rögvest utána iramodva egy kunait kapok a jobb kezembe ezzel frontális támadást kezdeményezve. Kizárt, hogy a vágásom célt érjen, feltehetőleg védeni fogja azt, azonban nekem ez is bőven elég. Bal kezemben egy újabb robbanó jegyzetet tartok, csupán önmagában kunai nélkül, elrejtve azt a tenyeremben. Még mielőtt ellen támadásba kezdhetne megpróbálom kihasználni a meglepetés erejét. Bal kezemet felé indítom megpróbálva hasára tapasztani a jegyzetet, majd a negyedik Housenkát is elhasználom. Közvetlen közelről próbálom meg bevinni a találatot. Ha sikerül mindez, akkor a robbanás ereje hátrébb veti őt, így biztonságosan aktiválhatom a jegyzetet. Azonban ha housenka nem talál, akkor saját magam teremtem meg a kellő távolságot. Végezetül pedig ha meghiúsul a cetli ráhelyezése, akkor a housenka elsütése után hátrébb ugrok és egy Jigokut készítek elő magam alá.

**Djuka Orimi** Vas. Szept. 16 2018, 18:21

// A gömbök számainak megállapításában Uchiha Kagami segédkezett, mint aktuális mesélőm. //

Magabiztosan lendültem támadásba, mely során közelharci támadással szorítottam volna szűkebbre a küzdőtér kihasznált terét. Ekkor azonban előre nem látott mozdulatot tett a srác. Önmaga testi épségével nem törődve nyúlt katon technikához, ezzel a pillanat tört része alatt belobbantva az egész rendelkezésre álló területet, így valamilyen szinten magát is sebezve, ám számomra telitalálatot bevéve.
~Honnan tudta, hogy ekkora a határ... a lágyszívűségem lesz a sírom.. ha nem figyeltem volna, hogy a környező emberek ne kapjanak belőle... most már mindegy, az alap trükkök nem jönnek be... akkor viszont...~ Tápászkodom fel térdemre támaszkodva.
Kézpecsétekbe kezdenék, -kígyó, tigris, majom, vaddisznó- majd összecsapom tenyereim, láncomat pedig letekerem karomról. A chakrám elkezdeném nyolc különböző pontba sűríteni, végrehajtva a technikám, ennek köszönhetően elektromos kitörések kíséretében, avatatlan szemek számára raiton technikának tűnő gömbök jelennének meg azokon. A földre lelógó láncom készenlétben tartanám, ha kell védelmi célokat szolgálna, ha kell pedig ellentámadna akaratomtól függően, míg további chakrát koncentrálnék. Amennyiben nem indít támadást, úgy egy helyben állnék pár másodpercig, egészen addig míg mostani maximumom létszámát el nem érik a gömbök, tehát még további három, összesen tizenegy keletkezik. Ha közbe támad dobófegyverrel, láncom magam elé húzva, egyfajta körpajzsot alkotva védeném le, ahogy esetleges további távolsági technikáit is, ám abban a pillanatban, ahogy személyesen indul meg, két gömböt, közel a fény sebességével elé rántanék, majd aktiválnék. Az így szétvetülő tűzforró fény egy hirtelen, nagy energiájú lökést fejtene ki, kombinálva az égetőhatással, melyet okoz. Amennyiben eltalálnám, úgy a maradékot egyszerűen köré mozgatnám, s amint bárminemű mozgást végez, egyet berobbantanék ismét. És ismét köré mozgatnám a többit, ezt addig, míg a gömbök el nem fogynak, vagy fel nem adja.

// A használt technika, a Hikari Haretsu, mely az elemfeloldásból, vagy másképpen Onibi no Jutsuból fakad, azaz annak tulajdonságaival rendelkezik a hőhatás kivételével, melynek leírása kimondja, hogy ugyan a konkrét fénysebesség csupán A-S szinten érhető el, a technika alapszintjén is már érzékszervekkel követhetetlen sebességgel lehet mozgatni, amennyiben egy adott célpontot veszünk célkeresztbe. A karakter már bőven nem ennek alapszintjén van, mozgatásának sebessége gyorsabb annál, ám igaz a fény sebességét nem éri el, egy shunshin no jutsut is megakaszthatna, hisz bőven időben oda tudja mozgatni a gömböt az útvonal elé, a shinobi pedig már csak azt érzékelné, hogy előtte van, ám ekkor már késő, hisz szétveti magát az energia. Technika szintje: C/280 //

Ajánlott tartalom

Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe

Re: Djuka Orimi VS Tsuuzoku Tomoe