Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

**Uchiha Kagami** Szomb. Május 05 2018, 18:55

-- Sunagakure főterén --

Előző nap végre kialudhattátok magatokat, és bőségesen kaptatok enni-inni azok után, amin keresztül kellett mennetek. Bizony, a Chuunin Válogató Vizsga első szekciója, az írásbeli nem volt éppen sétagalopp; testben és lélekben is hatalmas tortúrán mentetek keresztül, de érezhettétek magatokban, hogy ami nem ölt meg, az megerősített. A kitartóan tűző, déli nap már meg sem kottyant nektek az előző napok kálváriáját követően, és újult erővel álltatok az alakzatban, amelybe betereltek titeket a vizsgáztatók. A tér közepén egy kisebb pódium emelkedett, vélhetően ott fog majd felbukkanni az eligazító jounin... de legalább két fertályórán keresztül semmi nem történt, csak vigyázzba kellett állnotok. Azonban most, hogy itt voltatok, a vizsga utáni másnap délben a rejtett falu még kissé romos állapotában is impozáns főterén, méltán lehettetek büszkék magatokra. Ahogy körülnéztetek, rájöhettetek, hogy összesen nyolcvan csapat maradt bent a vizsgán, több mint, amire számítani lehetett. De hát... hátra volt még két kör a vizsgából, és az, amit hallottatok az eddigiekről, nem éppen a bennmaradás reményével kecsegtetett benneteket.

Már éppen kezdtetek volna nagyon szomjasak lenni - hisz hiába volt nálatok víz, hiába tölthettétek fel a készleteiteket, inni nem engedtek benneteket az alakzatban - akkor jelent meg az, akire vártatok. Por kavargott a feltámadó szélben, csípte a szemeteket, de nem mozdulhattatok meg, hiszen az volt a parancs. S a szállingózó por elültével, egyszer csak ott termett egy sunagakurei jounin a pódiumon; magas volt, tagbaszakadt, és kopaszabb még Daiki-senpai-nál is, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Szigorú tekintetét körbehordozta rajtatok, hidegkék szemei csak úgy pásztáztak benneteket, mintha nem akarta volna elhinni, hogy tényleg ennyien voltatok a téren. - Hitomi Jonouchi vagyok, a Chuunin Válogató Vizsga második szekciójának fő vizsgabiztosa - mutatkozott be nektek, és várta szavai hatását... tán a hangja miatt, amely olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. Egyáltalán nem kiabált, még csak meg sem emelte a hangját, mégis tisztán hallottátok azt. - Sokan vagytok, de nem baj. A vizsgán le lesztek feleződve - jelentette be egykedvűen, és azonnal pusmogás kezdődött a tömegben. Lefeleződve? De hisz az... negyven csapat azonnali kidobása?

Jonouchi-senpai nem kiáltott fel, csak felemelte a karját, mire hirtelen csend lett a tömegben. Karizmája oly' erős volt, hogy neki nem volt szüksége holmi ordibálásokra, mint Daiki-senpainak. - Az én dolgom, hogy megismertesselek benneteket a rátok váró feladattal. Nos, először is, nézzetek magatok mellé - mondta, és mikor istenigazából körülnéztetek, akkor a mellettetek álló, többnyire ismeretlen, de sokszor falubéli, vagy legalább régen még szövetséges (bár máshol pont, hogy ellenséges) nemzet shinobijait láthattátok. - Csináltunk némi... változtatást - vette fel újra a fonalat Jonouchi-senpai, és enyhe félmosolyra húzta a száját. - Ahhoz, hogy igazán kiérdemelhessétek a Chuunin rangot, bizonyítanotok kell, hogy ismeretlen személyekkel is együtt tudtok működni. Épp ezért, kicsit megkavartuk a csapatelosztást. Persze, nem mindenkit osztottunk be másokhoz, vannak akik együtt maradtak, ők teljesítettek legjobban az írásbelin... ennyi előnyt megérdemelnek. A fontos, hogy itt nincsenek többé egyének, csak csapatok vannak. Csapatként mentek át, és csapatként is buktok meg. Hacsak egy ember kiesik a csapatból, az a csapat rögtön megbukott!

Lássuk is... - kezdett el matatni Jonouchi-senpai, majd két tekercset húzott elő shurikentartójából; az egyiken a Menny, a másikon a Föld felirat volt látható. A Mennytekercs teljesen fehér volt, míg a Föld fekete. - Lehet pár sokadszorra próbálónak ismerős lesz ez a bevált szokás. Minden csapat egy tekerccsel kezd, vagy mennyel, vagy földdel. Összesen negyven-negyven tekercs lesz kiosztva, negyven föld és negyven menny. A cél: három napon belül legyen a csapat birtokában mind a két tekercs és érjenek el az ellenőrzőpontra azokkal! Az a csapat, akinél nincs ott mind a két tekercs, megbukott! Aki nem ért el három napon belül az ellenőrzőpontra, megbukott! Szóval... mindenképp le fogtok feleződni, hacsak többen meg nem buktok, de ez már nem a mi bajunk. Annál könnyebb dolgunk lesz.

A fontos szabályok: a tekercseket tilos felnyitni, aki felnyitja, azonnali hatállyal diszkvalifikálódik. Felnyitni csakis a végső ponton lehet, akkor, amikor átléptétek a vonalat. Továbbá... az Üvöltő Szelek Sivataga veszélyes hely, és ezen kívül, halálos erő alkalmazása megengedett! Lesznek, akiknek ez lesz életük utolsó vizsgája... és ennek fényében, most mindenki alá fog írni egy beleegyező nyilatkozatot, amit azért kell megtennie, hogy ne engem vegyenek elő, ha megtalálják az összeaszott hulláját a sivatagban. Saját felelősségetekre vehettek részt csak a vizsga ezen szakaszán. Aki nem írja alá, az visszalépettnek minősül, és jelentkezhet jounin felügyelőjénél, hogy a csapatával együtt megbukott. Majd legközelebb megpróbálhatja... vagy nem. Nos, a felügyelők ki fogják osztani a papírokat, amelyeket ajánlott áttanulmányozni, majd aláírni és a paraván mögött a három papírt ki fogják cserélni valamelyik tekercsre. Tíz percetek van átolvasni a beleegyezési nyilatkozatot, utána látni akarom a sorokat! - adta ki az instrukciókat Jonouchi-senpai, majd kiosztották számotokra a papírokat, és mindenki kapott egy-egy tollat. A papíron a következők álltak:

Beleegyezési nyilatkozat

Én ................... beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:............

Aláírás

Amint mindenki aláírta, a paravánnál tényleg tömött sorok alakultak ki. A csapatok bementek, leadták a papírokat és tekerccsel a zsebükben távoztak. Természetesen ez a paravános megoldás azért volt, hogy nehogy meglássátok, milyen tekercset kapott a másik csapat, és, hogy azt a tekercset ki hordozza közülük. Miután mindannyian megvoltatok, Jonouchi-senpai újfent felvette a fonalat, de ezúttal nem kellett alakzatba állnotok. - Nagyszerű. Most az fog történni, hogy minden egyes csapat egy-egy kijelölt pontra megy a faluban, ahonnét elindulhat a sivatagba. Azon a ponton várni fog benneteket egy chuunin, akinek meg van hagyva, hogy nem kommunikálhat veletek, csak az ajtót nyitja ki számotokra. Eredményes vizsgát kívánok mindenkinek... és, ha adhatok egy tippet... - itt még jobban lehalkította a hangját - próbáljatok nem meghalni. Oszolj! - ezzel az ismertetés be is fejeződött. Mindenki megkapta a felügyelőktől az instrukciókat, hogy a falu melyik pontjára kell állnia.

-- Az indulási ponton --

Ott álltatok a kapunál, előttetek egy, a sok sunagakurei chuunin közül, arctalanok, névtelenek... legalábbis számotokra. Ahogy azt Jonouchi-senpai ígérte, nem szólt hozzátok egy szót sem, a kérdéseitekre, ha voltak olyanok, egyáltalán nem válaszolt; csak az óráját nézte. Amint az elütötte a délután fél kettőt, kitárta a kaput, és jelzett nektek, hogy indulhattok. Odakint a végtelen sivatag várt rátok, a sivatag, amely annyi mindenért felelős volt már... a sivatag, amely nappal észveszejtő forróságával, este pedig rettentő hidegével tett próbára már akkor titeket, amikor idejöttetek... és az a hely, ahol most három hosszú napot kellett eltöltenetek.A Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciója hivatalosan is elkezdődött. Képesek lesztek az akadályokat legyűrni? Vajon mi vár rátok a sivatagban? Vajon képesek lesztek mindent úgy teljesíteni, ahogy azt elvárják tőletek? Rajtatok állt...

//A poszt megírására 3 hetetek van, azaz 2018.06.04 23:59-ig be kell küldenetek mindenképpen, máskülönben a ti csapatotok azonnali hatállyal diszkvalifikáltnak számít. Nos, a továbbiakban a következő instrukciók szerint kell posztot írnotok:

Választhattok, hogy egy-egy élményhosszú posztban, szabadjáték-szerűen írjátok meg a dolgot. Ebben az esetben posztotoknak a következőket kell tartalmaznia:
- Az írásbeli és a gyakorlati közötti egy napos időintervallumot. (Bevezetés)
- A fenti poszt tényleges lereagálását (Tárgyalás)
- A Sivatagban eltöltött három (vagy kevesebb, de minimum egy) napot, amelyben harcba keveredhettek, és feltételes módban megszerezhetitek az ellenfél tekercsét ("amennyiben sikerült a küzdelmünk, és megszereztük a tekercset...") Ez a három, de legalább egy nap tartalmazzon szockodást, a kihívásokat - forróság, embertelen hideg, készletek fogyása stb. - és egy-két harcot. Akár el is veszthetitek a tekercseteket, amelyeket megpróbálhattok visszaszerezni, majd megszerezni a következőt (Tárgyalás)
- Az ellenőrzőpontra való feltételes megérkezést és a tekercsek kinyitását (Befejezés)

Ezt követően a mesélőtök ellenőrzi a posztjaitokat, és eldönti, hogy sikeresen vettétek-e az akadályokat. Amennyiben ezt választjátok, a következő támpontoknak kötelezően szerepelniük kell a hosszú posztokban:
- Egy sivatagi állat (óriás skorpió/kígyó) megtámad benneteket
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek hozzátok hasonló tekercse van
- Konfrontálódtok egy másik csapattal, akiknek olyan tekercse van, amilyen kell nektek
- Eltévedtek a sivatagban
- Visszataláltok a helyes irányra
- Elkezd kifogyni az étel- és italkészletetek

Hogy a karaktereitek mennyi idő alatt teljesítik, rátok van bízva (tehát az előzőek ellenére nem kötelező mind a három napot kijátszani, végigmehetnek egy nap alatt is, de a tartalomnak változatlannak kell maradnia, és a támpontoknak is kötelezően benne kell lennie a posztokban), viszont irreális teljesítésektől tartózkodjunk. Minimum 24 óra alatt tudnak csak végigmenni a pályán a karakterek.

vagy

választhatjátok, hogy mesélői levezényléssel szeretnétek ezt a részt végigcsinálni. Ebben az esetben erre a posztra egy héten belül reagálnotok kell, majd érkezik a mesélői reag, amelyre szintén egy hét, és úgyszint egy új mesélői reag, amire szintén egy hét, majd a végleges összesítő. Ez esetben 1-1-1 hét áll rendelkezésre a rövidebb posztok megírására, amely átlagos kalandként működik. Ez esetben evidensen úgy megy, ahogy a játéktéri kalandok, nem kell többet mondani róla.

A topic mesélője: Uchiha Kagami
A csapatotok tekercse: Menny Tekercs//

**Nishikawa Karasu** Kedd Május 15 2018, 14:02

//A főtér//

Sikeres írásbeli. A tudat, hogy átment, egészen felvillanyozta a fiút. Mélyen, tudat alatt úgy érezte, semmi sem állhat az útjába, holott a vizsga még csak most kezdődött el. A felügyelők szigora csillapodott az írásbeli után, a pihenőidő pedig elég volt arra, hogy Karasu kipihenje az elmúlt napok megpróbáltatásait. Most azonban újabb akadály következett. Ha hinni lehetett a pletykáknak, még kegyetlenebb, még nehezebb, és még tovább tart majd. Egyesek azt suttogták, hogy egy arénaszerű helyen kell majd élethalál harcot vívnia a csapatoknak. Mások kemény fizikai megpróbáltatásokról beszéltek, megint mások viszont rejtvényekkel, és csapdákkal teli labirintusokat láttak maguk előtt. Azok, akik már részt vettek hasonló eseményen, szintén elmondták, hogy tavaly mit tapasztaltak, illetve aki többször is bukott, az beszámolt a korábbi vizsgákról is. Sokan meg voltak győződve arról, hogy ezúttal másképp lesz. Mást találnak ki, máshogy tesznek próbára minket. Egy valamiben azonban mindenki egyetértett: Kurva nehéz lesz.

A főtéren állva Karasu meglepetten vette észre, hogy korábbi csapattársa nincs mellette. Kereste a tömegben, de hiába volt viszonylag magas, nem találta a fiút. Ez kissé nyugtalanította, bár a másikat sem ismerte annyira, ez az illető még inkább idegen volt számára. Ahogy elkezdtek telni a percek, a fiú úgy vált egyre idegesebbé.

~Megint ezt játsszák velünk? Mi a faszom értelme van ennek? Húzzák az időt, pedig az írásbelin is megmutattuk, hogy képesek vagyunk négy kibaszott órán keresztül egy helyben ülni. Vagy még mindig meg akarnak törni minket? Várják, hogy valaki elájuljon, vagy feladja? Nevetséges, most már kezd ebből elegem lenni. Komolyan olyan ez az egész mint egy vallatás. Még semmit sem mutattam a képességeimből, de ha itt tele lesz a tököm, és hazamegyek, még én leszek a szar...~

Aztán végül nem kellett neki sok idő, hogy megnyugodjon. Alapvetően nyugodt természetű, viszont képes heves érzelemkitörésekre. Ilyenkor olyan mint egy hullámvasút: Egyszer fent van, és tombol -legalábbis gondolatban- máskor pedig lent, és olyan mintha be lenne szívva. Ez a harcban is megmutatkozik nála, bár ott jobbára hideg fejjel gondolkodik, és előre tervez.

A két órányi várakozás után megjelenik egy alak -baszdki ez is kopasz- és elmondja az instrukciókat.

~Á, szóval Ők csináltak változtatásokat. Nagyszerű, legalább most már tudom, hogy a csapattársam él.

Halálos erő alkalmazása? Na...végre valami komoly. Elegem van már a kínzásokból, és a folytonos várakozásból. Az idegeim elkezdtek felőrlődni ez alatt a pár nap alatt. Szinte érzem, hogy hülyébb vagyok mint eddig.~

A nyilatkozat kitöltése érthető, viszont talán ez az első fair lépés a homoklakók részéről. Nem vállalják a felelősséget ugyan...de nekünk sem muszáj. Csakhogy akkor vissza kell lépnünk. Ha le akarunk vizsgázni, muszáj vállalni a kockázatot. Meh...mégsem olyan fair, de legalább a lehetőség megvan! Mást nem is lehet ezektől várni. Olyanok mint egy marék homok, amibe a macska belehugyozott.

Karasu egyre kevésbé érzi itt jól magát, mind a klíma, mind a város, és annak kultúrája elüt attól, amit Ő megfelelőnek gondol.

~Miért nem Konoha rendezte a vizsgát, miért éppen az a falu, ami leginkább tönkrement a háború alatt? Törmelékek mindenhol, jó hogy nem már holtak között kell sétálnunk. Bár odakint biztosan találunk párat...~

A fiú gondolatai már a homokdűnéken jártak, a tűző nap alatt, holtakkal szegélyezett ösvényeken. Szinte látta maga előtt, hogy az alvóhely kiásása közben egy koponyacsont fordul ki a homokból. Na, és mit fognak enni? Van ott egyáltalán olyan ami ehető? A rovarokon kívül? Karasu nem ismerte a sivatagot, és annak jellegzetességeit, elvégre a lehető legtávolabb áll tőle ez a fajta terület. Földrajzilag...meg egyébként is. Rühelli a sivatagot, utálja a homokot, és a szárazságot. Lassan megint ott tart lelkileg, hogy meg fog dögleni... Az írásbeli semmi volt ahhoz képest, amit a fiú elképzelt a közeljövőről.

Beleegyezési nyilatkozat

Én Nishikawa Karasu beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt: 2018.05.15

Aláírás

Nishikawa Karasu

~Én, Nishikawa Karasu, beleegyezem, hogy meg fogok dögleni a sivatagban, vagy az éhségtől, vagy a szomjúságtól, vagy más miatt. A várható veszélynek teljesen tudatában vagyok, elvégre nem vagyok hülye. Annyira. Aaaaa...A vizsgán való részvételemet semmilyen probléma nem határolja azon kívül, hogy nem akarok megdögleni. De hát mindent a faluért, ugyebár. Hmm...miért nem én fogalmaztam ezt? Lehetne mindenkinek személyre szabott. A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam, és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem. Ergo, kötelező meghalnom. Végül is...valamiben meg kell halni. Kelt, élt, meghalt. Ja várjál... izé van egy radírod? Ja, hogy ez toll...~

-A síromra majd azt véssétek, hogy "De legalább megpróbáltam!"

Ezt csak úgy magának mondja, bár a körülötte lévők hallhatják.

Amint megkapja a tekercset -mert nyilván Ő kapja- még a paravánon belül megpróbálja átadni a kékhajú társának. Név, megint elfelejtve...

-Tessék, neked adom. Én nem bírom el.

Amennyiben az nem fogadja el, úgy elrakja, elvégre édes mindegy, hogy van e nála tekercs vagy nincs. Úgyis megölik.

//Az indulási pont//

Itt jött el az a pillanat, amikor Karasu elkezdte komolyan venni a dolgokat. Itt volt az a pont, amikor felszívta magát, és szinte égett a vágytól, hogy kimenjen. Teljesen mindegy volt kivel vagy mivel kerül szembe, lényegtelen volt mennyi akadály vár rá, túl akarta élni. Mégpedig úgy, hogy teljesíti a feladatot. Mindegy volt milyen áldozatok árán, mindegy volt mennyi ideig tart -azért a limitbe férjünk már bele- de át akart menni. Két személy lebegett a szeme előtt, az egyik az édesanyja, a másik a Mizukage. Nem kérdezett semmit, nem szólt semmit, elvégre lesz elég ideje beszélgetni. Három napig lesz "összezárva" két idegennel, akikre talán az életét is rá kell majd bíznia. Azok után, hogy két csapattársat is elveszített, akik talán ninjának sem voltak jók, most valahogy furának hatott a dolog. Ez a két ember viszont eljutott idáig, megfelelt az írásbelin is, illetve életben van. Nem úgy mint a volt társai...ez azért már biztató.

A tekercset -ezt figyeld- egy közepes méretű tekercsbe tette (már ha Yuki nem vette el tőle), amiben az íját, és a tegezét tárolta eddig. Most azonban, az íj a tegezben volt, mellette harminc nyílvessző, a tegez pedig a hátán csüngött.

Ahogy a kapu kinyílt, a fiú megindult rohanvást, egyenesen a végtelen homoktengerbe.

Felszerelés:

Ninja ruházat (haha)
Szerszámkészlet
(F)üstbomba (5db)
Robbanó jegyzet (10db)
kunai(5db)
Shuriken (5db)
Senbon (10db)
Makibishi (10db)
Katana
Yumi
Nyílvessző (30db)
Tegez
Közepes méretű tekercs
Menny tekercs

//Mindmeghalunk!//

**Hirota Yukionna** Csüt. Május 17 2018, 17:44

Álmos vagyok. Álmos és éhes. Pedig ettem és aludtam. Hmm... Akkor ez csak a szokásos éhség és fáradtság. Akkor nincs baj. Szuper. Indultunk meghalni, vagyis menjünk a következő próbára. Ott álltunk Sunagakure főterén, a tűző napon. Melegem van. Semmi kedvem ehhez az egészhez, de hát nincs választásom, szóval jól van ez így.
Igazából egész büszke voltam a szép kis pofámra. Lévén átmentem azon a katasztrofális éheztetős vizsgán. És most itt vagyok. Még a szokásosnál is szarabb hangulatban. Igazából nem tudom, hogy mitől van ez. Szerintem az otthonom távolságától. Penészvirág létemnek nincs sok kedve és energiája a világ fárasztó dolgaihoz. Olyan jó lenne, ha nem kéne semmit se csinálnom és mégis pénzt kereshetnék vele. Na de sajna a lustaságért nem fizetnek. De ez van. A világ még nem elég előrehaladott ehhez.
Majd szomjan döglöttem, de nem ihattam a rózsaszín hercegnős flakonomból, mert durván összeszidtak. De mikor már épp ki akartam verni a hisztit, amiért nem hidratálhatom csodás porcelánbőröm, megjelent az a személy akire vártunk. Hmm... Sunagakuréban mindenki kopasz? De legalább nem csillan meg rajta a fény és nem süti ki a szeme... ja de. Aucs! És mindegyik vizsgáztató ilyen túltoltan para lesz? Mert értem én, hogy fontos a megfélemlítés, de én egy macit szorongató kislánytól jobban megijednék, mint ezektől. Egyéniség nincs? Tuti mindegyiket a parastyle öltözteti.
Majd ez a fura muki belekezdett a dumálásba. Ééééés csak fooostaaa a szóóóót. Itt mindenki ennyit dumál. De minek?! Úgyse figyelek. Egyszerűen nem vagyok képes rá. Nem tudom, hogy a lustaságom vagy egyszerűen az teszi ezt, hogy annyi eszem van mint a flakonba ragadt poloskának. De mindegy is. Igazából nem tudom, hogy már megint minek jártatom a szám. De... nem is jártatom. Mert gondolkodom. Aztabasszus! Ehhez aztán kellett ész. Most megtapsolnám magam, de akkor még inkább úgy tűnnék, mint valami gyps és vinnének a legközelebbi akasztóhelyre.
Aztán valami mégis megütötte a fülem. Másokkal leszek egy csapatban. Új a beosztás. Fasza. Még több ember akit meg kell ismernem. Hát ez egyszerűen szuper lesz. De nem baj, legalább más embereket fogok megbuktatni. Szerintem vicces lesz.
Eeeeeztán ez a fura lény elmagyarázta a feladatot. Alá kell írnunk egy beleegyező nyilatkozatot. Ez azt jeleni, hogy meg fogunk halni. De oké, ezt már tudtuk eddig is, de nem zavar. Aztán miután ez megtörtént megkapjuk a tekercset. Majd össze kell szednünk a mi tekercsünk ellentekercsét. Aztán eljutni a központba, és bumm nyertünk. Na, ez túl egyszerűen hangzik.

Meg fogunk halni

Ezután csapattársaimmal beálltunk a sorba a paraván mögé. Aláírtuk a nyilatkozatot és megkaptuk a tekercset. Fehér. Tetszik. Kirigakurei társam nekem akarta adni, de kellemesen visszautasítottam.
- Ha rám bízod biztos elhagyjuk, szóval légyszi erőlködj egy kicsit.
Ezt követően a kopaszpackák szépen elmondta, hogy hova is megyünk. Majd kedvesen bíztatott minket, hogy éljük túl. Köszi! Love u...

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne Chvizs10

indulási ponyt

Megérkeztünk a kapuhoz és vártunk. Körülöttünk megannyi ismeretlen ember volt. Arcok, melyeket soha se láttam még. Figyeltek. Féltek. Gyávák. Tudták, hogy meg fognak halni. Minek jön ide az, kinek lába megremeg a rajtvonalnál? az üljön le és várja a csodát. Én is le akarok ülni. Bár a lábam nem remeg. Egyszerűen kedvem nincs ehhez az egészhez. Haza akarok menni és lustulni. Aludni, amennyit csak lehet. Pihenni a végtelenségig. Olyan csodás lenne. De sajna ezt itt nem lehet. Most menni kell és hajtani. Különben meghalok. És bár a halál és a végtelen pihenés igazán csábítóan hangzik... szerintem a főbérlő kirángatna a síromból is. Szóval jó lenne végigcsinálni ezt.
Nyílt a kapu. Elénk tárult a végtelen sivatag. Ahol a narancssárga felhő eggyé válik az éggel. A meleg. Éget.. fáj. De túléljük. És nyerünk.

Meg fogunk halni....

**Djuka Orimi** Hétf. Május 21 2018, 04:30

Beleegyezési nyilatkozat

Én Djuka Orimi beleegyezem, hogy csakis saját, személyes felelősségemre veszek részt a sunagakurei Chuunin Válogató Vizsga második fordulóján, amelyet a Szél Országában, az Üvöltő Szelek Sivatagában tartanak meg. Kijelentem továbbá, hogy a várható veszélyeknek teljesen tudatában vagyok, a vizsgán való részvételemet pedig sem fizikai, sem pedig egészségügyi probléma nem hátráltatja.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy a második forduló alatt, esetlegesen bekövetkezésre kerülő halálom, vagy bármely végtagom, testrészem elvesztése, netán maradandó, vagy éppen gyógyítható megnyomorodásom esetén, a felelősség teljes mértékben engem terhel.

Jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a fő vizsgabiztos (Hitomi Jonouchi sun. joun.) minden tájékoztatást megadott a Chuunin Válogató Vizsga második fordulójával kapcsolatba, figyelmeztetéseit megértettem, és azokat magamra nézve kötelező érvényű szabályokként elfogadtam.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy Sunagakure no Sato rejtett falvát semmilyen felelősség nem terheli személyemmel kapcsolatban, halálom, bármely testrészem elvesztése, netán megnyomorodásom esetén a falu semmilyen szinten nem köteles testi épségem megtartásáról, avagy holttestem elszállításáról gondoskodni.

Jelen nyilatkozat aláírásával elfogadom, hogy az esetlegesen mégis felmerülő egészségügyi ellátást Sunagakure no Sato rejtett falva - amennyiben nem vagyok helybéli shinobi - csakis térítés ellenében ejtheti meg, amelynek összege teljes mértékben engem terhel, és amelynek összege az ellátást követően kerül meghatározásra, és kiszámlázásra. Elfogadom továbbá, hogy ezt az összeget három (3) napon belül meg kell térítenem Sunagakure no Sato rejtett falvának.

A fenti pontok mindegyikét megértettem, elfogadtam és magamra nézve kötelező érvényűként értelmeztem.

Kelt:2018.05.20.

Huszárvágással a közepébe, ahogy annak lennie kell. Tájékoztatás-tájékoztatás, mintha olyan társaságnak beszélne, akiknek a fele legalább nem lett volna már bevetve legalább egy olyan küldetésen, ahol élet-halál harc ment. Mondjuk a halálos erő alkalmazását kissé magam is túlzásnak tartottam egy egyszerű vizsgán, de nem azt mondták, hogy kötelező. Illetve az új csapatok.. Két személy, akik azon vitatkoztak, hogy kinél legyen épp a tekercs... mert egyik se akarta vinni. Szép kezdés, szép kezdés. Mindenesetre odasétáltam volna hozzájuk, s bemutatkozásom mellett felajánlottam volna, hogy leszek én a tekercs hordozója.
-Üdv! Úgy látszik egy csapatban leszünk. Djuka Orimi vagyok és szíven viszem a tekercset, ha arról van szó...- Szólaltam volna fel magabiztos hangon.
Hisz ez számomra csak jó, lehetséges, hogy valahol meg lesz említve. Akkor pedig Getsugakure földjére, s magamra is jó fényt vethet, ha sikerrel járunk.
Amennyiben rám bízzák a tekercset, elraktam, ám mindenképpen belekezdtem volna egy rövid monológba, ezúttal már megszokottabb hangvételben, miután természetesen az összes tájékoztató szöveg lecsengett s ott álltunk a belépési pontnál.
-Na szóval... Sajnos tudjátok gondolom ti is, hogy ez nem lesz épp egyszerű.. két tekercset kell megszerezni, ám egy: nem tudjuk kinél melyik van kettő: nem tudjuk kikkel állunk majd szemben. Sokan fognak halmozni, hisz a későbbiekben csupán vetélytársakat jelentenek a továbbjutók, hisz akármilyen plusz tekercset szerzel meg, az akár két csapat kiesését is jelentheti. Ha visszatekintünk kicsit, akkor egyértelmű, hogy minden ilyen vizsgarésznél az információszerzést, a csapatmunkát és a leleményességet tesztelték, de... van itt még valami. Ha nincs bennetek megfelelő mértékű kegyetlenség, nem tudtok átlépni azon, hogy azok, akiktől el kell vennünk a tekercset, akár a halálukkal is szembenézhetnek, melyet mi hozunk rájuk, úgy értelmetlen az egész. Nem szeretnék gyilkolni, de feltételezem ti sem, szóval kerüljük, de legyünk készek rá. Tanácsom az, hogy minél kevesebb feltűnéssel haladjunk, chakránkat tartogassuk a harcokra, és ki vele, mit tudtok, milyen jutsut használtok? Elemetek? Ki kell dolgoznunk egy taktikát ha támadás ér minket, illetve ha mi akarnánk támadni. Én katonnal és raitonnal bírok... meg van egy-két dolog még a tarsolyomban. Taijutsuról.. erős nem vagyok, de kevesen tudtak legyőzni még közelharcban. Megvannak az ösztöneim.. Genjutsuhoz nem értek, csak feloldani tudom, röviden ennyi. Ti jöttök.. - Fordítanám kérdő tekintetem társaimra, s várnám a választ, mielőtt belépünk a kapun.
"Vezető" jellegű szerepem azonban itt háttérbe szorítanám, míg nem érzem szükségét ismét elővenni, s követném a többieket egyenesen a sivatagba.

**Uchiha Kagami** Hétf. Május 21 2018, 18:34

/Chuunin Válogató Vizsga - Cukorkacsapat/

Elkezdődött. Nem is a kapunyitással, hanem már a beleegyezési nyilatkozat aláírásával... elkezdődött hát a Chuunin Válogató Vizsga második szakasza. Itt volt az ideje megmutatnotok, hogy mire is vagytok képesek úgy, hogy új felosztást kaptatok, hogy meg kellett ismernetek egymást. A tekercset végül legújabb csapattársatok, a getsugakurei Djuka Orimi rakta el, aki aztán egy kisebb vezetői monológot is tartott nektek. Jó lesz majd együtt dolgozni... végül a kapu kitárult, és elindulhattatok a sivatagba, az Üvöltő Szelek Sivatagába, amelyről a sunagakureiek is azt tartották, hogy nem shinobinak való hely. Hogy miért is? Nos, azt szinte rögvest meg is tapasztalhattátok magatokon, alig kellett egy órát, és néhány mérföldecskét haladnotok a homokdűnék között. Tényleg ennyire rossz lett volna? Nos... azt suttogták páran odabent, hogy lesz ez majd rosszabb is...

Éghettetek a vágytól, legalábbis Karasu biztosan égett tőle, de vajon képesek lesztek venni az akadályokat? Az elsőn átmentetek, nem is akárhogyan, mindnyájatok bőven túlteljesítette a 60%-ot a tesztben, bár, nem mintha számított volna. Kérdés, hogy az új csapatfelosztás mennyire fog hátráltatni titeket, vagy épp ellenkezőleg, mennyi előnyt ad majd számotokra. Hiszen, alig ismertétek egymást, csak ketten származtatok egy helyről, de az ilyen ismeretlenség sokszor kiváló improvizációkat szült. Egy biztos volt... meg kellett ismernetek a másikat ahhoz, hogy végig tudjatok menni a pályán. A kérdés már csak az volt, hogy képesek lesztek bízni annyira a másikban, hogy megosszátok vele féltve őrzött titkaitokat?

Az első, ami megvágott benneteket, az a meleg volt. Ha Sunagakure no Sato falain belül azt éreztétek, hogy meleg volt, itt gyakorlatilag az első pillanattól kezdve annyi víz csapódott ki rajtatok, hogy szinte azonnal pótolnotok kellett azt. Árnyék sehol sem volt, a tikkasztó déli nap olyan erősen szívta ki az energiátokat, mintha csak ez lett volna a dolga... arról nem is beszélve, hogy a látótávolságotok erősen lecsökkent a tűző nap ellenére - azaz pont azért -, hacsak nem oldottátok meg valahogy, hogy az erős fény ne zavarjon benneteket. Aztán, amikor beljebb értetek, akkor kezdődtek csak az igazi problémák. Először is, a tájékozódásotokat elsősorban az ismerős homokdűnék adhatták a napon kívül, azonban a feltámadó szél egy kisebb homokvihart alkotott, szerencsére nem akkorát, hogy fedezékbe kelljen vonulnotok, de pont elég nagyot ahhoz, hogy az orrotokig is alig lássatok, és minden ép bőrfelületeteket homokszemek ütögessék folyamatosan.

Mire az idő kitisztult, egy teljesen más kép tárult elétek, mint előtte volt. A szél a dűnéket "arrébb vitte", megint máshol teljesen eltüntette, vagy épp újakat hozott létre. Az irányérzéketek teljesen elveszett, szinte azt sem tudtátok, hogy merre indultatok alapból, sőt, Sunagakure falait sem láttátok már magatok mögött, hogy legalább azt használhassátok viszonyítási pontnak. Az Üvöltő Szelek Sivataga hamar kimutatta foga fehérjét... vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót, hiszen sejthettétek, hogy ez még nem volt minden, még hátra lehetett a java, hiszen ennél csak rosszabb lehetett a későbbiekben, pedig már így sem volt a legjobb, hogy teljesen "átrendeződött a táj", és az irányérzéketek egyenlő lett a nullával; még a nap alapján sem tudtatok rendesen tájékozódni, mivel olyan erősen sütött, hogyha megpróbáltatok akárcsak egy kicsit is felnézni, akkor azonnali hatállyal, percekig elvakított benneteket. Nem épp a legjobb taktika vakon bolyongani egy ellenségekkel teli sivatagban ugyebár... Ha bármelyikőtök megpróbálkozott volna a Genjutsu: Kai technikával, akkor semmi nem történt volna; tényleg a szél tette, ami történt.

Már nagyjából három-négy órája mehettetek a sivatagban, amikor egyszer csak, mintha valami megállásra késztetett volna titeket. Valami készült... a levegő megdermett, érzékeitek megfeszültek, shinobi reflexeitek beindultak. Ha vártatok, akkor konkrétan két fertályórán keresztül semmi sem történt, sőt, gyanakvásotok is elkezdhetett elaludni már, hogy elkezdhessetek a terv szerint továbbindulni, amikor hirtelen sistergést hallottatok magatok mögül. Reflexeitek szerencsére megfelelően működtek és a detonációt elkerülhettétek, de a nyakatokba zúduló homok köhögésre késztetett benneteket, és hát... érdes volt, és mindenhova behatolt. A további támadás szerencsére már felkészülten érhetett benneteket, s a homok eloszlásával három shinobit láthattatok magatok előtt; kettő kumogakurei, egy pedig kusagakurei fejpántot viselt magán. - Adjátok át a tekercseteket és nem lesz bajotok! - kiáltotta a kusagakurei, mire a két kumogakurei testéből szikrák kezdtek el pattogni. - Gyerünk! Nem mondom még egyszer! Adjátok át a tekercset!

A három shinobin látszódott, hogy nem fognak hátrálni. Ha megmondtátok volna, hogy milyen tekercsetek van, annak az ötven százalékos esélyét kihasználva, hogy a hasonló tekercsek miatt nem fognak harca bonyolódni ellenetek, csak kiröhögtek és közölték veletek, hogy akkor megölnek titeket, legalább annyival több esélyük lesz a továbbjutásra. Se szó, se beszéd, belekezdtek a harcba; a két kumogakurei valamilyen villámtechnikával támadott rátok, amelyet még ki tudtatok kerülni, de a kusagakurei fiú széltechnikája sikeresen megvágott téged, Orimi, méghozzá a bal felkarodon, elég mélyen. A vér csak úgy folyt belőle, látszott rajta, hogy el kell majd látni idővel, lehetőleg minél hamarabb... viszont, most ti jöttetek...

//A következőkben a posztotokban szerepeljen az egymás közti kommunikáció, amelyet Orimi kezdett meg, továbbá, a sivatag viszontagságaira való reagálás. A harc elkezdődött, a harcot feltételes módban, odáig megírhatjátok, hogy felállítjátok a taktikátokat, és bevinnétek a szerintetek utolsó csapást a rátok törő hármasnak; viszont a ti szemszögetekből csakis. Az ellenfelek közül a kumogakureiek biztosan Raiton technikákkal fognak ellenetek törni, míg a kusagakurei Fuuton technikákat használ.

Állapotok:

Karasu

Chakraállapot: 100%

Fizikális állapot: 100%

Yukionna

Chakraállapot: 100%

Fizikális állapot: 100%

Orimi

Chakraállapot: 100%

Fizikális állapot: 95% (mély vágás a bal karon, folyamatosan vérzik)

Határidő

2018.05.28

//

**Nishikawa Karasu** Vas. Május 27 2018, 14:58

/Chuunin Válogató Vizsga - Cukorkacsapat/

A csapat tagjai közül láthatóan senkinek sem volt kedve felvenni egy állandó "vezető" szerepet, és ez a későbbiekben akár vissza is üthet. Bár a csapatmunkán magán, sok múlhat, mégis sokszor jól jön egy vezéregyéniség, egy fej a csapatba. Karasu nem épp ez a típus, hiszen volt egy küldetés ahol vezető szerepet töltött be -mondhatni önkényesen, és spontán- ott azonban mindkét csapattársát elvesztette. Azóta valahogy nem erőlteti a dolgot, még akkor sem, ha nem az Ő hibája volt. Tényleg nem rajta ment el az a küldetés, a háború még javában tombolt, és lángjai elérték Ködrejteket is. A falu ostromára készülő shinobik, és kalózok serege, legyőzhetetlen akadályt jelentett a három genin számára. Most is vannak ellenségek, akiket vagy elkerülni kell, vagy legyőzni, viszont még mindig jobb a helyzet mint akkor volt.

Bár jelenleg Karasunak nem is az ellenség miatt fájt a feje, hanem a kicseszett nap miatt, ami talán még az egész rohadt élete során nem égetett ennyire. Direkt csinálja? A kapuban elmondta társának azt a kevés információt amivel szolgálhat, elvégre elég sok minden kimaradt az életéből, ha lehet ezt mondani. Szinte biztos volt benne, hogy mindkét társa nagyobb jutsuarzenállal rendelkezik mint Ő, azonban sokszor nem a jutsuk száma, és ereje az, ami ellenfele fölé emel egy shinobit.

~Ez most komolyan kételkedik abban, hogy képes vagyok ölni? Meg hegyi beszédet tart arról, hogy mit jelent az ölés, és mi kell hozzá? Fiam...te aztán naiv vagy. De komolyan, ki az az idióta aki chuunin vizsgára jön úgy, hogy még életében nem ölt meg senkit? Ráadásul háború volt, nem létezik, hogy valakinek kimaradt ez a dolog. Bár...Ő nem ködrejteki. Talán nála kimaradt...~

Nem néz társára miközben szónokol, de talán nem veszi magára, hisz már a bemutatkozásnál is csak egy biccentést kapott. Karasura jellemző, hogy nem igen erőlteti meg magát ha szockodásról van szó, elvégre időpocsékolás az egész. Az embert a tettei írják le legjobban, még akkor is ha csak apró dolgokat tudat a külvilággal. Szerinte még egy személy járásából is meg lehet állapítani néhány tényt, bár Őt most a legkevésbé sem érdekelték mások kis titkai. Habár a képességek rövid leírása azért nem hátrány, elvégre a harc kialakulásának esélye -legyünk őszinték- igencsak nagy.

~Talán mégis fel kéne engednem, nehogy már azért haljak meg mert antiszociális vagyok. Nincs ezzel gond csak túl hirtelen, túl sok, és túl alkalmatlan az időpont. Értem én, hogy alkalmazkodni kell az új csapattárshoz, de legalább pár sakét beverhettünk volna előtte. Na majd a vizsga után...már ha túléli bármelyikünk.~

-Agyon fogtok ütni, de egyetlen támadó technikát ismerek, az is taijutsu. Már ha az emelkedő pengét nem vesszük annak. Az összes többi jutsum kiegészítő technika, bár van köztük egy-két hasznos. Én is képes vagyok feloldani a genjutsut, viszont rohadt nagy hátrány, hogy elemi technikákat sem ismerek. Bár elvileg szél elemmel rendelkezem, annyit sem konyítok az elemi technikákhoz mint az ürgetenyésztéshez. Egy szó mint száz, valószínűleg támogató szerepet fogok betölteni, sajnos azonban orvosi képesítésem sincs, így gyógyításnál szintén nem lehet rám számítani. Nos, azt hiszem kijelenthetjük, hogy én fogok meghalni először...

A mosolyt, ami egyébként is ritka nála, elrejti a maszk, így azt a többiek nem láthatják.

A kapu kinyitása után a helyzet hamar rosszra fordult. Amikor valaki magasra mászik, és fél, hogy leesik, akkor nem szabad lenéznie. Nos, itt nem szabad felnézni, mert megvakulsz a rákba. Aztán mintha a dög meleg, és az ezzel járó dehidratáció, valamint a vakító napfény nem lenne elég, még egy jó kis homokvihar is elkezd kialakulni, ami már aztán mindennek a teteje. Vagy mégsem? A homokszemcsék legrosszabb fajtája az, amelyik a szemedbe megy, és akkor sem tudod kiszedni, amikor már szinte kikapartad a szemeidet. Karasunak legalább a szája védve volt, ennek ellenére a homok -mint valami perverz öregember- behatolt mindenhova.

~Gyűlölöm ezt az országot...~

Az ellenség felbukkanása várható volt, valószínűleg egyiküket sem lepte meg túlzottan. Karasut azonban -furcsa mód- megnyugtatta a három vetélytárs. Valahogy most úgy érezte nem kell a környezetre, a körülményekre koncentrálnia, és végre azt teheti amire kiképezték. Valamiért az volt az érzése, hogy könnyű lesz. Soha, de soha nem érzett még ilyet. Ő nem az a fajta, aki bárkit is lebecsül, pláne nem olyan embereket, akiknek szikrák pattognak a testéből.

A támadás hirtelen jött, gyors volt, azonban mindannyian képesek voltak elugrani előle. Az ellenség közel merészkedett, ez viszont egyértelműen óvatlanságra utalt. Ők támadtak először, és ahelyett, hogy csapdát állítottak volna, vagy rajtaütést hajtottak volna végre, szemtől szemben álltak ki mindhármukkal. Az ostobák...

Talán emiatt nyugodott meg a fiú, tudat alatt érezte, hogy az ellenfél óvatlan, és lebecsüli Őket. Ez rögtön két hiba, amit elkövettek. Vajon mi lesz a következő?

A támadás után Karasu egy kunaitőrt húz elő a jobb kezével, amire chakrafonalat erősít a Soushuuha segítségével. Teszi mindezt úgy, hogy lehetőleg senkinek se tűnjön fel. Ellenfelének a hozzá közelebb álló kumogakureit választja, aki felé elhajítja a tőrt. Ha az kivédi, vagy elhajol előle, a fiú hagyja, hogy leessen, majd kardot ránt. Jobb kezén a fonállal, bal kezében pedig a karddal, igyekszik kivédeni minden csapást. Nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy a fiú lassabb lenne mint Ő, így már jóval azelőtt előhúzza a kardot, hogy az egyáltalán megindítaná a támadást. A kumogakureiek köztudottan a gyorsaságukra építenek a harcok alatt. Bízik abban, hogy a rájabőrrel bevont tok miatt, a villám alapú támadások nem jelentenek majd számára különösebb gondot. Legalábbis ha közelharcról van szó. Igyekszik mindenféle testi kontaktust elkerülni ellenfelével, csakis a kard pengéjét érinti hozzá -avagy fegyveréhez- amennyiben úgy hozza a szükség. Mindeközben viszont azon van, hogy a kunaitőrt ismét felemelje, majd amint ellenfele megáll, és egy darabig nem mozdul, oly módon mozgassa, hogy a chakrafonál a nyaka köré tekeredjen. A tőr vagy ellenfele mellett, vagy mögötte van, attól függően hová esett. Ha azonban -meglepő módon- ellenfele megfogja azt, úgy Karasu nem szünteti meg a jutsut, hanem abban a pillanatban rántja ki a kezéből, és szúrja nyakon vele. Ha teheti, gondolkodás nélkül fojtja meg ellenfelét, azonban a művelet közben -illetve előtte is- igyekszik figyelni a másik két harcosra, akiket remélhetőleg lefoglalnak a társai.

**Hirota Yukionna** Hétf. Május 28 2018, 19:52

//Cukicukros csapatoscsipet//

Ejj ez a vizsga. Szipi-szuper, mondhatom. Igazából, nem hat meg a chunnin lét. Nem hat meg a ninja lét se. De ezzel lehet e legtöbb pénzt keresni. Bár, ennek meg van az ára. Rohadt irritáló feladatokkal van teledobálva. Tökönbököm magam most már tényleg, ha még pár ilyen izébigyós miaszarom feladatot túl kell élnem. Miért küldött engem is ide kirigakure? Mert, hogy kimagasló tehetség nem vagyok, azt szentül állítok. Még az átlag hófehér fenekét is épp hogy csak súrolom. Szánalmasnak érzem magam, itt nagyobb kutyák között. Én, mint incuri-pincuri kis penészvirág, el leszek taposva. De nem baj. Maximum meghalok. Akkor meg majd más állja a temetést...
A tekercs hollétéről való enyhe eszmecserénket, harmadik csapattársunk szakította félbe. Illedelmesen be is mutatkozott. Eddig egész szimpatikus. Remélem ez így is marad. Majd egy röpke szónoklatba kezdett... ömm.. oké. Ehhez nem merek sokat hozzászólni, maradjunk annyiban. Elmondta, amit eddig is tudtunk. Oké, feladat meg feladat. Hiperszuper ezzel eddig se volt bajom. Ja, de bajom az van, csak a megértésével nincs. A másokon való átlépéssel pedig sose volt bajom. Nem hatnak meg az emberek. Nem szeretem őket. Undorodom a saját fajtársaimtól. Szóval... ezzel nincs baj. Ölni is öltem már. Szerintem a lelkem túléli... Bár a testem kérdésesebb. Ezután képességeinkről kérdezett. Illedelmesen meghallgattam, amint hímnemű csapattársam végigmondja, amit akart. Köhömmlovagiasság. Na, nem baj. Nem sértődtem meg. Újabb bizonyíték rá, hogy megérettünk a pusztulásra.

- Én eléggé suiton beállítottságú vagyok. A technikáim túlnyomó többsége azon alapszik. Némelyik kiegészítő, de van támadó és olyan is, amit védekezésre lehet használni. A genjutsut én is fel tudom oldani. A pusztakezes harcművészetben nem jeleskedem, bár még nemigen volt alkalmam gyakorolni. Orovsi technikáim nincsenek, csupán a mezei kis kötszeres orvostudománnyal tudok szolgálni felétek. Jaj, és csak, hogy tudjátok, bár gondolom senkit se érdekel. Borzasztóan lusta vagyok, szóval ha nem szükséges én aztán meg nem mozdulok –erőltettem egy kínos mosolyt az arcomra. Jajj Yuki de vicces vagy. Röhög a tüdőszűkületem...

Ezt követően, bementünk a kinyílt ajtón. Dögmeleg. Sőt, annál is melegebb. Leolvad rólam a hajam is. Víz sehol sincs. Meghalok. Faszántos lesz ez a vizsga. Fogalmam nincs merre kell menni. Igazából csak követtem csapattársaim. Végig utánuk kullogtam, remélve, hogy majd megvédenek. Vontattam lábam, így rajzolva a meleg homokba.

Tele ment a körmöm homokkal. Pfuhh... imádom Sunagakurét. Antipatikus egy ország. A homok mindenhova bemegy. Mindenhova. Enyhén irritáló dolog ez, de ha nagyon akarjuk, túl lehet élni. Bár én nem akarom.

Mikor éppen kezdett egészen elviselhetővé válni a terület-vagyis inkább csak nagy nehezen megszoktam- akkor bamm, jött is egy kellemes homokvihar. Az apró szemcsék ütemesen koppantak neki bőrömnek, ici-pici, de annál fájdalmasabb nyomokat hagyva maguk után. Juppi. Egy kellemeset felszisszentem. Nahh, a szám is csupa homok. Undorító és gusztustalan. Nem jön ki a fogaim közül, ropog, és szar íze van. Amúgy élvezem, hogy hisztizhetek mindenért. Kellemes érzéssel tölt el a nyafogás. Szóval ezt a művészetet még egy ideig folytatnám.

Mikor a cseppnyi vihar abba maradt, minden megváltozott. A buckák és azokkal együtt az egész táj szépen átrendeződött. Vagy mi mentünk el túl messzire. Hmm... fura. Most már tuti, hogy eltévedtünk. De nem baj, amúgy se én vezetek. Jó vagyok én itt kis hátul maradt senkinek. Tetszik. Lehetnék én nagy vezető, de annak mi értelme? Mindig a vezéregyéniséget támadják először.

K*rva rég óta gyalogoltunk a sivatagban. Volt az vagy három nap, ami alatt koptattuk patáinkat a magasra nyúló fűb ...mi? Ömm... ez homok és nem fű. Yukicicám észnél vagy te?! Mert nagyon nem úgy tűnik. Szerintem a lakosaid kint maradtak és éppen lakomáznak. Úgyhogy keressél szépen új albérlőket különben nagyon hamar zsákszámra fogod nyelni a hugyos homokot.

Valami azonban fura volt. Halk detonáció. Zúgás. Majd homok. Homok a hajamban; homok a fogam között; homok a nyelvem alatt; homok a körmöm alatt; homok a hajlataimban; homok a ruhám alatt; homok a cipőmben; homok a gyomromban; homok az arcomon; homok a fülemben; homok az orromban és homok a torkom falára tapadva. Mindenemen homok volt. Ami enyhe kis krahácsolásra késztetett. Kicsit sem nőies hangokkal prüszköltem, mint valami vajúdó öszvér.

Majd tá-tá-tá egy ellenséges csapat. Majd a füves faszi kiáltozott egy sort. Ezt követően két társa villódzni kezdett, akár egy karácsonyi égősor. Így is elég világos van, nem kértünk neonégőket, hogy süssék Médiumra a szemgolyóinkat.

Látszott rajtuk, hogy nagyon nyerni akarnak. Gondolom, ha itt most veszítenek, otthon sebesre verik a seggüket. De ez legyen inkább az ő bajuk. Nagyobb félelmem az, hogy megsebesítenek durván. Nem megölnek. Mert az más, az nem fáj és alhatok a világ végéig. A sebesülés azért szar mert fáj és még pihenni is nehéz tőle. De hisztizhetek miatta.. .hmm... oké.. azzal sincs bajom.

Nahh tehát lássuk mizu is van. ÉN, mint cseppnyi vízelem használó.. itt vagyok a csontszáraz sivatagban... szerintem ezzel aláírtam a halálos ítéletem. Folytassuk ott, hogy a három csávóból kettő villám elemű. A víz vezeti az áramot. Ohhaztakurvauramistenit. Finoman és alig észrevehetően megbirizgáltam a gyűrűket ujjaimon, hogy azok kicsit feljebb kússzanak és így hasznuk is legyen. Menő cucc a nekote, bár sokra nem megyek vele ilyen távolságból. Az biztos, hogy a szél elemű csáveszt kéne támadnom. Mert a raitonosokkal nem járok jól. Ugyanis, ha azok okosak, visszavezetik belé a saját technikám. Van egy olyan érzésem, hogy a homokon a Mizuame Nabara szart se ér. Mizurappa.... hmmm a mizurappaaaaa....

Na tehát akkor a tervem – amely úgy sem fog beválni. Mégis inkább azt a villámcsávót támadom aki hozzám közelebb van. (nem azt akit Karasu) ÉÉéés mivel tisztában vagyok vele, hogy ő tisztában van azzal, hogy a víz vezeti az áramot, ráküldök egy nagyobb erejű mizurappat. A mizurappa fizikailag nem érintkezik velem, így engem az áram nem ráz szarrá. Míg ő nagy eséllyel villám technikával fog ellenem jönni, ami bele is megy a vízbe, lévén azt hiheti a víz hozzám ér s megsebezhet. De visszafelé sül el, mert ő kapja be az áramos vizet. Hmm. .tetszik. Kérdés, hogy beválik e ..a lényeg az időzítés. Ha meg mégis közelebb jön, szarráfossáhuggyá karmolom a fejét.

-Nah... – fújtam magam elé alig hallhatóan, majd kezemet gyomrom előtt tartva elkezdtem a lehető leggyorsabban megformázni a kézjeleket.

Valamiben meg kell halni....

**Djuka Orimi** Szer. Május 30 2018, 02:06

Suiton és Fuuton, jó kombók születhetnek ebből még... Legalábbis ezen gondolkodtam, míg nem három utunkba állt idegen tekercsünket nem követelte. Igyekeztem higgadtan kezelni a helyzetet, ami igazándiból mindaddig ment is, míg hirtelen ninjutsuval nem kezdtek dobálózni. A fuuton technika elől ugyan megkezdtem a kitérést, ám reflexeim nem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy teljes mértékben elkerüljem, így bal karomat felszántotta a szélpenge...
~Fuuton, raiton... használjatok akármit is, nektek itt most vége...~ Szívtam fel magam, a pillanat hevében ügyet se vetve sérülésemre.
Karomat magam elé venném válaszul, s vádló tekintettel mutatnék jobb kezemmel ellenfelem irányába.
-Nem harcoltál a fronton... emlékeznék az arcodra. Vagy csak elég szerencsés voltál, hogy elkerüld a második szakaszt, az élvonalat. Mert akkor te emlékeznél az enyémre. Talán nektek kéne leraknotok a tekercset... akkor talán még el is tudnátok futni.- Indult meg beszédem, miközben chakrám, katoneleműm elkezdtem felé koncentrálni a ködtánc technika segítségével, mely pont a hasonló meglepetésekre van kitalálva.
~Egy, kettő, három, négy... nagyjából tíz méter... megteszi.~ Állt fel fejemben a sakktábla. //Mesélőtől szerzett információ. //
Társaimra nem várok támadásom megkezdésével, láncom szinte azonnal elindítom, mely egyenesen indulna meg ellenfelem irányába, akár egy kilőtt nyíl. Ugyan nem gondolom, hogy eltalálja azt, ezért amint elugrani kényszerül, vagy védekezni kezd, egy raiton elemmel erősített shunshinnal szökkennék közelébe, s balomban egy kyuuden no jutsut formálnék közben. Persze nem egyszerűt, hiszen a fuutonról tudni, hogy ellenlábasa a raitonnak, az elektromos energia fényét irányítotanám itt inkább, mondhatni egy forró, izzó fénygömböt rejtenék belé. Közelébe érve természetesen közelharcba bonyolódnék, miután a villámló, égető gömböt a szökkenés közben felé hajítottam, míg a ködtánc technikával // C 180 // továbbra is pumpálnám irányába a chakrát. Amennyiben a közelharc elhúzódna, úgy egyszerűen hátra ugranék, s a hajszálvékony, láthatatlan katonchakra segítségével, melyet a kiáramoltatás során bocsájtanék ki, begyújtanám egy egyszerű csettintéssel, mely katonfeloldásomat használva szikrákat vetne az olajszerűen viselkedő chakrára. Eztán csupán a tüzijáték következne, s visszatekintenék társaim felé, ha segítséget igényelnek, mert addigra még nem végeztek esetlegesen, tudjak tenni az ügyért.
Láncom első támadásom után a földön hagynám, nem fedném fel egyenlőre különlegességét se társaim se ellenfelem irányába, s amennyiben sikerülne elrendezni a helyzetet, úgy szimpla rántással tekerném vissza, mielőtt társaim segítségére sietek.

**Uchiha Kagami** Csüt. Május 31 2018, 00:16

/Chuunin Válogató Vizsga - Cukorkacsapat/

A harc elkezdődött. Rendesen belecsöppentetek a dolgok közepébe, de hát... erre számítani lehetett, legalábbis biztosan számítottatok már akkor az ilyenekre, amikor aláírtátok a beleegyezési nyilatkozatot. A kezdésként megejtett támadásuk csak azért nem ejtett súlyos sebet Orimin, mert az Alvó Medve Morgása segített neki elkerülni azt, így nem érte meglepetésként, de balszerencséjére pont egy süppedősebb részre lépett a homokban, és így kapta a sebet a bal karjára. No persze, nem mintha számított volna a dolog, hiszen bőszen harcba száltatok ti is. Itt volt az ideje, hogy megmutassátok, a csapatátrendezés nem hátráltatott benneteket, hanem éppen ellenkezőleg, csak segítette a haladásotokat. Együtt kellett működnötök úgy, hogy alig-alig ismertétek egymást, és ez bizony nehéz volt... főleg úgy, hogy most végre tényleg élesben mutathattátok meg a dolgot. Egymásra voltatok utalva, két kirigakurei és egy getsugakurei, szemben az ellenfeleikkel. Mindannyiótoknak megvolt a maga terve, de egyvalami hibádzott az egészben: mégpedig az, hogy leginkább mindannyian egyénileg cselekedtetek és nem csapatként mozdultatok, szinte egyszerre. Jó terveket eszeltetek ki, az nem volt vitás, itt-ott ki is egészítették egymást a különböző mozzanataitok, de érződött, hogy nem voltatok teljesen egységben, hogy még nem alakult ki köztetek az az összhang, aminek ki kell majd alakulnia, ha tényleg teljesíteni akartok ezen a vizsgán.

Az ember epikus küzdelmet várna, de a shinobik ilyeténképpen történő harcában minden volt, csak epikusság nem. Szó-szót követett, technika-technikát követett. Elsőként te mozdultál Karasu, és az emelkedő penge manipulálását szerencsére nem vette észre a kiszemelt áldozatod, akinek ügyesen nem becsülted alá a gyorsaságát... egy igen mély vágást tudtál ejteni az oldalán, amelytől egy kicsit megtántorodott, viszont tanúbizonyságot tett arról, hogy a kumogakureiek nem csak gyorsak, hanem igen erősek is tudnak lenni, és jó az állóképességük; bár látszott rajta, hogy igenis fájt neki a hosszanti, mély vágás az oldalán, de hátra tudott ugrani, és pillanatok alatt kézpecsétekbe kezdett, amelyeket szintén szempillantás alatt be is fejezett, még időd sem volt felocsúdni a dologból, a kunai-t és a kardot a megfelelő pozícióba helyezni, amikor egyszer csak minden hajszálad az égnek meredt - ami hajkoronádat tekintve bizony egész szép látvány volt - a levegőt megtelítő töltéstől. - Ranton: Reizā Sākasu! - ordította a kumogakurei és összetett kezeiből fénynyalábok indultak útnak, egyenesen feléd... lehet mégsem voltak olyan ostobák, mint elsőre gondoltad...

Hogy mi mentett meg a biztos haláltól, de legalábbis az elsőosztályú sokkterápiás kezeléstől? Elsősorban Hirota Yukionna, aki éppen a másik kumogakureivel viaskodott. Yukionna, szerencsére ki tudtál kerülni egy villámtechnikát, amelyet egyenesen az arcod felé címeztek, és abban a pillanatban el tudtad indítani a Mizurappát, ami telibe találta ellenfeledet. Szerencsédre pont úgy kaptad el a technikával, hogy arra nem számított, és oldalba tudtad kapni; az egyszerű kis víztechnika bár sokat vett ki belőled - hála a sivatagos környezetnek - de egyenesen nekirepítette ellenfeledet a társának, aki éppen útnak készült indítani a fénynyalábokat Karasu felé. A kumogakurei, aki kezében villámló karddal hadonászott, pont úgy esett a másiknak, hogy azzal a lendülettel átszúrta a vállát a már amúgy is sérült társának, akinek a technikája emiatt instabillá vált és sikeresen el tudta kerülni Karasut; csak három fénynyaláb talált el téged, Karasu, viszont az egyik egyenesen átfúrta a bal válladat... ha kicsit is arrébb megy, akkor elbúcsúzhattál volna a szívedtől... bár a seb fájt, szerencsére azzal a lendülettel ki is égette azt a nyaláb, így legalább az elfertőződéstől nem kellett félned. A másik kettőnél is ez volt a helyzet, ebből az egyik súrolta az oldaladat, az nem volt nagy probléma, alig-alig fájt, gyakorlatilag nem is volt gond vele... viszont az, amelyik eltalálta a combodat, már eléggé sok gondot okozott; szerencsére elkerülte az artériát, de így is összeroskadtál. Szerencsére azt nem lyukasztotta át, mivel addigra már meggyengült viszonylag, de így is a csontodig hatolt.

Viszont, ezzel elvesztetted koncentrációdat az emelkedő penge manipulálása felett; a kunai lehullott, viszont, valaki vagy valami biztosan mellettetek lehetett, ugyanis a Mizurappa lökéshullámát követően a kumogakureiek gurultak még egy kicsit, amelynek eredménye az lett, hogy azt, aki Yukionnára támadt, a lehulló kunai egyenese szemen szúrta. A súlynak köszönhetően, nem csak a szemét bökte ki, hanem az agyát is megkarcolgatta vélhetően... de a nyalábok közül az egyik eltalált téged, Yukionna: az alkarodon egy hatalmas, kiégetett seb éktelenkedett, ráadásul a fegyverforgató kezeden.

Aztán, egyszer csak sercegő hangot hallhattatok, amelyet sülő hús szaga követett. A kusagakureinek konkrétan ideje sem volt egy támadás kivitelezésére, Orimi fénytechnikája telibe találta. A kusagakurei előttetek égett porrá, halálsikolyát messzire vitte a sivatag szele. Sikeresen végeztetek kettővel, azonban az életben maradt kumogakurei felállt, és kézpecsétekbe kezdett, már érezni kezdtétek a minden szőrszálatokat az égbe állító töltést, ahogy a levegő ionizálódott... csakhogy, aztán egyszer csak összeesett a vérveszteségtől. Még nem volt halott, csak eszméletlen, viszont két másik társa konkrétan itt végezte a sivatagban. A ti döntésetek volt, hogy végeztek vele, avagy sem, azonban a lényegen nem sokat változtatott volna; vesztettek. Az egész csata alig-alig tarott egy-két percig, tán addig sem. Hogyha nekiálltatok átkutatni a holttesteket, akkor találhattatok ezt-azt: plusz kötszereket, összesen húsz shurikent - a szénné égettnél hiába is kerestetek bármit - ugyanennyi kunai-t, egy katanát és egy tekercset... és úgy nézett ki, hogy megérte a sok hűhó, ugyanis Föld Tekercs volt az eszméletlen - vagy döntésetek alapján már halott - kumogakureinél.

Nos hát... itt voltatok, mind a hárman sérülten, de legalább egy tekerccsel gazdagabban. Azonban, alig tudtatok tovább haladni, gyakorlatilag csak addig, hogy a dögkeselyűk, amelyek már gyülekeztek, ne titeket akarjanak megenni, hanem tényleg a holttesteket. Le kellett táboroznotok, holott még csak most kezdett az idő esteledni, amit már érezhettetek a bőrötökön. Mire találhattatok egy alkalmas dűnét, vagy dűnék közti területet, addigra teljesen beesteledett, hiszen elég lassan tudtatok sérüléseitek miatt haladni, és a maró hideg elkezdte kifejteni hatását. A szél hordta a homokot, és csontotokig hatolt a fagy; a sivatag éjszaka tán még veszélyesebb volt, mint nappal. Szerencsére rajtaütés nélkül vészelhettétek át az éjszakát, de, hogy pihentető alvás lett volna? Nos, nem. Minden volt az éjszaka, csak pihentető nem. Szerencsére az irányt most tudtátok a nap miatt, és a távolban fel is sejlett a pont, amelyhez mennetek kellett... bárhogy kiszámolva, ebben a tempóban legalább délre fogtok csak odaérni. Viszont, ahogy haladtatok, egyszer csak egy hatalmas skorpiót láttatok a távolban, ami kétség kívül felétek vette az irányt. Mit fogtok tenni?

//Következő posztotok határideje:

2018.06.07

Állapotok:

Karasu:

Chakraállapot: 95% (Az emelkedő penge nem vett le túl sokat)

Fizikális állapot: 78% (Átlyuggatott bal váll, sérült comb, sérülés a bal oldalon, de nem fertőződnek el, viszont kezelnetek kell mindet, mivel a bal kezed a vállad miatt alig mozog, és a járás is nehézkes)

Yukionna:

Chakrállapot: 92% (A dehidratáltság miatt a Mizurappa viszonylag sokat vett ki belőled)

Fizikális állapot: 90% (Fegyverforgató kezed konkrétan megbénult a Lézer Cirkuszt követően)

Orimi:

Chakrállapot: 90% (Kicsit többet öltél bele a kelleténél)

Fizikális állapot: 88% (A harc miatt leesett az állapotod, a sebet sürgősen ki kell tisztítani, vagy kiégetni és összevarrni a további vérveszteség elkerülése érdekében)

Következő posztotokban, írjátok le, hogy a harcot követően számba veszitek és igyekeztek lekezelni sérüléseiteket, továbbá a bolyongásotokat és a letáborozásotokat. A táborozásnál térjetek ki arra, hogy miként állítjátok fel a tábort, kik lesznek az őrszemek. Fontos, hogy ennetek kell, mivel túlzottan sok energiát öltetek bele a harcba, éhesek vagytok, nagyon is. A táborbontásra is térjetek ki, majd pedig arra, hogy a skorpió láttán mit fogtok tenni. Jó munkát!//

**Nishikawa Karasu** Hétf. Jún. 04 2018, 13:13

A harc rosszabbul alakult mint várta. Óriási pechje volt. Bár ellenfelei vakmerően támadtak, mégis képesek voltak megsebezni, mégpedig elég súlyosan. A vállon lévő sérülés volt a legrosszabb, nem csak azért mert egyedül az hatolt át a fiú testén, hanem mert Karasu balkezes. Innentől kezdve fegyverforgató képességeire nem lehetett számítani, taijutsu tudásának pedig szintén csak kis százalékát volt képes bevetni ezek után. Szal ja...óriási pechje volt. A combján lévő sérülés erre csak rátett egy lapáttal. Bár nem szorult segítségre, elvégre elég edzett ahhoz, hogy képes legyen egyedül...nos vánszorogni, mégis hátrány volt ez a csapat számára. Sokkal lassabban haladtak mint eddig, és ezt mindannyian érezték. Ismét csak pech, hogy a fiú rühelli, ha másnak a terhére van, márpedig most pont ez volt a helyzet.

Miután átnézte sérüléseit, és megállapította, hogy "áh nem is olyan vészes" -nem a f.szt- átkutatta a holttestet, és meg is találta amit keresett.
-Remek. Legalább ez. Neked pedig -nézett a halott shinobira- a holló vájta ki a szemed. Megérte? Szakadj magadba.

Leült a földre, és azonnal elkezdte ellátni magát, ami egy kézzel nem volt olyan egyszerű. Végül aztán csak levette a maszkot, és a fogait hívta segítségül, hogy sikeresen be tudja kötözni a vállát. Nos ez többé-kevésbé sikerült, azonban ha egy orvos látja, biztosan felsikolt. Mindegy, a sivatagban nem lesz orvos. Ugyan így járt el a combjával is -bár az a kötés már jóképűbb volt- valamint az oldalával. Össz-vissz ennyit tudott tenni, elvégre nem orvos, gyógyszerei nincsenek -még egy rohadt fájdalomcsillapítója sem- ráadásul makacs mint a fa...mint az öszvér. Ha társai kérnek a kötszerekből, akkor átnyújtja nekik egy részüket, azonban tesz félre magának is, elvégre még jól jöhet. Pláne ha ilyen peches lesz a legközelebbi harcban is.
Aztán ott volt a haldokló esete, akiről dönteni kellett.
Karasu álláspontja az volt, hogy felesleges megölni a srácot, elvégre úgyis meghal a vérveszteségtől. Akkor meg minek? A gyilkolás öröméért? Ha nem követ el olyat, ami a fiú szemében megbocsáthatatlan bűn, akkor teljesen mindegy mi lesz vele. Ha viszont társai ki akarják nyírni a fickót, Ő nem fog kardoskodni mellette. Pláne, hogy a kardforgató keze sérült meg (meh meh meh).

Lassabban haladtak tehát, ami biztosan bosszantotta társait is, nem csak Őt. Az éjszaka közeledett, vele együtt pedig a kicseszett hideg. Gyorsan találniuk kellett egy alkalmas helyet, ahol -talán- kevésbé éri őket a szél, elvégre szél nélkül a hideg is sokkal elviselhetőbb. Homok hátán homok, dűne mellett dűne, néhány szikla, egy-két növény na meg persze egy kígyó. Majdnem rálépett, szerencsére azonban sikerült elkerülnie. Egyedül azt sajnálta, hogy nem viheti haza, imádja a kígyókat. Bár ez a vajszínű, barna csíkos bestia, sejtése szerint nem igazán bírná a ködrejteki klímát. Hmm...pedig egy fokkal kellemesebb mint ez.

Talán három órát botorkálhattak a sivatagban, miközben az idő egyre hűlt, a látótávolság egyre csökkent, az éhségérzet pedig egyre elviselhetetlenebb volt. A fiú sebei rendkívüli módon fájtak -főleg a válla, és a combja- elvégre nem kellemes ha átszúrják valakinek a testrészeit, Ő azonban még az égési sérüléseket is megkapta pluszba. A fogait összeszorítva vonszolta magát, fájt minden egyes lépés, pokol volt minden egyes megtett méter. Az nem létezik, hogy bármelyik társa segítségét kérje, Ő nem támaszkodik senkire, így az ilyen irányú felajánlásokat -ha vannak- rendre elutasítja. Tök mindegy mit diktál a józan ész, vagy mi a csapat érdeke, inkább itt döglik meg, de nem fog senkire támaszkodni, sem fizikailag, sem lelkileg. A rák ott eszi meg...

Sehol egy tisztás, aminek közepén tó van, még csak délibáb formájában sem jelenik meg előttük a paradicsom, vagy legalább egy normális hely, ahol megpihenhetnek. Ennivaló nélkül még nehezebb haladni, a terep pedig csak rátesz egy lapáttal. Karasu kétszer is elesik, de azonnal föl is áll. Kötéseire rátapadt a homok, így azokat majd cserélnie kell. Csak találnának már valamit...
Végül aztán egy nagyobb homokdűne kerül az útjukba, amit inkább nem kerülnének, és nem is másznának meg, talán még sérülések nélkül sem. Ráadásul egy helyen, további két kisebb domb csatlakozik hozzá, így három irányból is "védve" van a köztük elterülő hangyányi terület. Nem lehet tudni, hogy mi van mögötte, mennyi ideig tartana megkerülni, vagy megmászni, így végül itt állnak meg. Valószínűleg már mindenkinek tele van a tö...akarom mondani a hócipője az egésszel.
Mivel a bal keze használhatatlan, így gyakorlatilag Ő is használhatatlan. Ha viszont mégis lenne bármi, amire képes jobb kézzel -a recskázáson kívül- azt sem képes végrehajtani a combja miatt. Most már rohadtul fáj, elvégre megerőltette, nem is kicsit. Fél, hogy esetleg felszakadt a seb, így átnézi a kötéseket, nem e pirosodtak be nagyon. A válla elég szarul néz ki, azt biztosan újra kell kötöznie. A combja azonban jól van, az oldala meg szinte nem is fáj. Ha társai közül bárki kérdezi, elmondja neki, hogy mit érez, és mit lát, majd azt, hogy mit kell újrakötöznie. Viszont most sem hagyja, hogy segítsenek neki, az ki van zárva.

Csak ül, és figyeli ahogy a többiek felállítják a "tábort" azonban mikor az őrködés kerül szóba, készséggel jelentkezik. Elvégre a szemeit nem szúrták ki, ha pedig gáz van, majd kiabál. Ő lesz a csali, az első akit megölnek.
Amennyiben társai belemennek, úgy elvállalja. A sorrend teljesen mindegy, ebből viszont nem akar kimaradni. Ha már harcban, és a táborállításban nem vették hasznát. Pedig mennyire lelkes volt, Ő volt a leglelkesebb. Most meg itt ül, mint valami rokkant hajléktalan csövesbánat. Érdekes dolgok ezek...
A megbeszélések után következett a vacsora, ami bár nem volt olyan jó, mint az irásbeli utáni lakoma -úúú de hiányzik neki- mégis bőven ehető volt. Legalább nem rovar. Bár a sáska finom, eléggé megkedvelte. Legalábbis sütve. Az úgy odaver.
Igyekszik viszonylag keveset enni, próbál mértéket tartani, elvégre ki tudja meddig fognak még itt szórakozni. Az eddigi sebességükből ítélve, talán még jövőhónapban is itt lesznek, pláne ha nem találják meg az úticélt. Bár valószínűbb volt, hogy itt döglenek meg, mert vagy rájuk talál egy másik csapat, vagy valami lény végez velük, esetleg a szomjúság/éhség/hőség kombó. Vagy megzabálják egymást...

Az éjszakai alvás nem volt valami pihentető. Karasu bár kötést cserélt, a sebei még most is fájtak, az éjszakai hideg viszont valamelyest enyhített a dolgon. Bár nem sokat. Mindegy, legalább már nem izzadta át a kötéseket, meg úgy amblok mindenét, szóval ennyivel előrébb volt. Azonban nem igazán tudta kipihenni magát, és biztos volt benne, hogy társai is így vannak ezzel. Szinte már látta maga előtt a szarkalábakat, amik reggel kivájják a szemeit.

A reggeli szedelődzködés közben igyekezett valamit segíteni -mintegy lelkiismeretfurdalásra való megoldásként- azonban nem sokat tudott. Reggel nem evett, elvégre jó lesz az későbbre is, úgyhogy éhgyomorral indult el ismét, hogy szembenézzen a sivataggal, illetve bármivel ami szembejön. Még a rohadt bogarakkal is, amiket állandóan ki kellett kotorni a szemhéja alól.
A skorpiót csupán délibábnak vélte, egészen addig nem vette komolyan, amíg közelebb nem jött. Úgy harminc méterre lehetett, amikor leesett neki, hogy b.szdki, ez él.
Bízik benne, hogy nem valami erős a páncélja, és egy robbanójegyzettel kiiktatható, így az első dolga ez lenne: Figyelmeztetés nélkül hajít el egy robbanójegyzettel ellátott kunaitőrt az állat felé, mégpedig az ügyetlenebbik kezével. Az okos...
B tervként egy sunshinnal az állat mögé kerülne, közel a farka tövéhez -nemröhög- amit aztán megérintene, -még mindig nem- így semlegesítve ellenfelét a Kaneshibari-val. Természetesen a jó lábára támaszkodva indítja meg a támadást, és igyekszik úgy érkezni, hogy ne essen össze az akció után, vagy ne haljon bele. Ha semmi sem jön össze -megint pechje van- akkor nem kockáztat, igyekszik minél messzebb kerülni az állattól, és társaira bízni a dolgot, elvégre az isten nem b.ssza teherbe már az eget, hogy valaminek mindig jönnie kell...

//Bocs, életem legsz.rabb postja talán, de valahogy nem élem ezt az "írd le mi történik" dolgot Very Happy

Azért igyekszem felnőni a feladathoz, Mei-el már csináltunk ilyet de valahogy most nem sikerült elkapni a fonalat. Viszont mindenképpen akartam írni hamarabb, ne legyek már azért IS sz.r mert későn írok. Ha bármi gebasz/kérdés/kérés stb van, nyugodtan lehet zaklatni face-en.//

**Hirota Yukionna** Csüt. Jún. 07 2018, 16:55

Utálok harcolni, gyűlölök harcolni. De komolyan, egyszerűen kiakasztó. Azért nyírjuk egymást, hogy aztán mind a ketten megsérüljünk vagy esetleg meg is halljunk. Gyűlölöm. Szar dolog ez. Miért csináljuk? Semmi értelme nincs, csupán borzalmasan kiakasztó. Nem szeretek megsérülni se feleslegesen tervezni. Hiszen tudjuk, egy harcban a fele mozdulat felesleges. Mert oké, hogy te kitaláld mit lép a másik... de hidd el, hogy rohadtul nem az fog bekövetkezni. Megszívod és megdöglesz. Ez az élet rendje. Fasza mi?! Azért élünk, hogy meghaljunk... igazán boldogító tény, de tényleg. Ennyi erővel meg se kéne születnünk. Elég lenne a halállal kezdeni. És sokkal szebb lenne a világunk... azért, mert senki se létezne...
A mizurappa telibe kapta a villódzó embert. Boldogító. Szépen elrepítette a villámcsávót a társának és mire észbe kaptam az én társam már meg is sérült. Milyen gyorsan történnek az események. Én meg még azt se vagyok képes felfogni, hogy mindjárt szomjan halok és ez az egyszerű kis semmire nem jó víztechnika is kinyírta majdnem a lelkem. Katasztrófa ez az egész. De a villámcsapat még gurult egy kicsit, majd az egyiknek belement valami a szemébe. Ooops egy kunai. Biztos sokat agyalhattak ezen. Érteeeeeeed... agyal... hehe. Jajj Yuki olyan humorod van mint egy szamarat köhögő kecskének. Tsiztavicc..
- Mi a...síííp?! Awwwwwww baszki ez fáj! – kaptam alkaromhoz. Az egyik karácsonyfaégő technikáját kaptam el, s így egy kellemes égési sérülést szereztem magamnak. Így bal karomat alig tudtam használni. Ezt jegelni kéne.. .vagy van egy jobb ötletem! Vágjuk le könyökből a karom és akkor nem lesz vele több probléma. Hmm? Vaaaagy, mi lenne ha kinyírnánk engem is? Meg pl. mindenkit. Olyan vicces lenne. Nem kéne végigcsinálni ezt a szenvedést és aludhatnék... örökké.. és tovább is...
Hmm.. sült csirke szag van. Ja, hogy ez egy emberből jön?! Mikor a füves gyerekre néztem, az már hamuvá égett. Kis cuki. Nekem így máris szimpatikusabb. Na, de ami a lényeg, a csata itt véget ért és megdöglöttek ezek a retkes parasztok. És ami még ennél is sokkal szuperebb, az az, hogy olyan tekercsük volt ami nekünk kellett. Na, szóval ez is megvolt még sincs este és mehetünk is a leadópontra vagy hova... ömm... na mindegy a társaim majd úgyis tudják hova kell menni. De még mielőtt elindultunk egy mozdulattal lehuppantam a forró homokba. Előkotortam az elsősegélykészletemből az egyetlen kenőcsöt ami nálam volt. Ez ilyen tiszta szupi cucc. Ugye alapvető ez is minden ilyen orvosi ládikában. Szerintem ez mindenre jó, de ha nem az se érdekel, mert hidratál és fontos, hogy a seb ne száradjon ki, mert az fáááj. Bevettem egy általános fájdalomcsillapítót is. Alig csusszant le a torkomon így, víz nélkül. De kellett. Majd fogtam egy nagyobb darab vattát és kicsit körbetekertem gézzel. Majd ezt szorongattam rá az összekenőcsözött égésemre, majd fásliztam hozzá alkaromhoz. Ez a művelet amúgy egy kézzel igazán poénosnak hatott. Elszarakodtam ezzel. A fogaimat is használtam, hogy rendesen meg bírjam kötni, de végül csak sikerült és igazából egészen büszke voltam magamra. Utoljára még jószívűen társaimra tekintettem.
- Kell valakinek fájdalomcsillapító? – erőltettem magamra egy mosolyt. Olyan mű. Olyan hamis. Minek csinálom én ezt? Nem szeretek az embereket és a társaságot. De az emberek jobban elfogadnak ha vigyorgok mint valami gyps. Ha kérnek, természetesen adok gyógyszert. Mindenkinek jobb lesz így.
Ezután jó lassan haladtunk. Mindenki fáradt volt. A többieket elnézve én úsztam meg leginkább. Ha valakinek segítség kell, segítek. Mert igazából eljátszom a cukit. Így nem akarnak majd megenni, ha éhesek lesznek.
Ott botorkáltunk, fogalmam sincs mennyit a sivatagban. Minden ugyanolyan volt és sehogy se jutottunk előbbre. Nem találtunk megfelelő táborhelyet. De próbálkoztunk. Végül, mire már az a semennyi vér is megfagyott bennem olyan hideg lett, találtunk egy elviselhetően vélt kis izét.
És éhes voltam. Amit gyomrom is tudtomra adott, hangos korgások közepette. De csak elértük azt a helyet, ami igazából egész élhetőnek tűnt. Szépen összeeszkábáltunk egy ...igazából homokvárat, de alvásra tökéletes volt. Az őrségben én voltam a második. Szerencsére nyugodt éjszakánk volt. Kellemesen meg is vacsoráztunk, amit én elég kevésnek tartok. Összenyammogtam még pár szem gumicukrot amit a táskámba rejtettem, s úgy aludtam.
Nem volt a legpihentetőbb alvás de én elvoltam vele. Vagyis.. nem. Én a normális és kellemes 12-15 órás alvásokat preferálom nem ezt a guanót. Na de valahogy ezt is túl lehetett élni. Szar ez az egész.
Másnap reggel én személy szerint megint ettem. Üres gyomorral nem tudok nekivágni ennek az izének. Szükségem volt némi táplálék beszerzésére. Úgyhogy ha bár nem annyit, mint este, ettem. Leginkább a két hetes kekszmorzsát ami a táskámban maradt.
Aztán útnak indultunk. Lomhán húztam magamat. Annyira untam ezt az egészet. Kb semmi kedvem nem volt hozzá. És ami a még rosszabb az egészben... szembejött velünk egy óriásskorpió.. na fasza. Mázlinkra a mérge ránk nem halálos, hiszen asszem minél nagyobb a skorpió annál kevésbé veszélyes a mérge. Nahh gyors kérdés Yukkancs.. megéri kinyírni magadat... vagy nem? Kb ssemennyi víz nincs a közeledben, így chakrából előállítani... .pfuhh. Már a Mizurappába is bele akartam halni, akkár egy erősebb technika kivágná nálam a biztosítékot. Awwww... leszarom. A jóistenköldögszöszét az egészbe. Rábaszok egy kis depressziós vagdosást.
Megvártam, hogy a mellőlem kirepülő kunai használ e valamit. Amenyiben nem, úgy szuperkörültekintően, hogy véletlen se találjak el senkit, vagy menjen bele más technikájába, rácsapnék az állatra egy szeletelőt.. nahh oké. Remélem senkit nem nyírok ki vele, csak a skorpiót.
Mikor kellően biztonságosnak néz ki a terep, elkezdeném megformálni a megfelelő kézjeleket.
- Valamiben meg kell halni... – mondtam magamnak. Hátha beválik... Suiton: Mizu Kamikiri.

//Bocsánat, kicsit elhúztam a reagot^^" Magyarázkodhatnék...de egyszerűen nem tudok mostanában Yukival írni^^" Szóval tessék elnézni nekem a gyenge minőséget ><" //

**Uchiha Kagami** Szomb. Aug. 04 2018, 19:11

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció/

//Orimi kérésére, a következő körben NJK-ként lesz kezelve karaktere. Kérlek benneteket, ehhez mérten írjátok majd posztotokat//

Rátok járt a rúd, az nem volt vitás. Nem olt elég, hogy súlyosan megsérültetek - legalábbis, a csapat sérülését összevetve elég súlyos volt, ami titeket ért a harc során - még meg kellett küzdenetek a hideg éjszakával és az azt felváltó, újabb napnyi forrósággal. Andalogtatok a sivatagban, amikor elétek került az óriási skorpió, egyenesen felétek véve az irányt; megkerülésről szó sem lehetett, ahogy elrejtőzésről sem, hiszen nem volt hova, ráadásul egy ekkora dög bizony elég hamar kiszagolt volna benneteket. Végezetül a harc mellett döntöttetek, és ez a döntésetek úgy nézett ki, hogy helyesnek bizonyult; bár valóban így volt? Harcba bocsátkozni egy félelmetes, óriási lénnyel úgy, hogy nálatok volt a kincset érő információ, amelyet meg kellett volna védenetek mindentől és mindenkitől? Nos, nem mintha lett volna választásotok, mindazonáltal ez a döntésetek egyszerre bizonyult bátorságnak és botorságnak. De, ha már egyszer nekikezdtetek, akkor nem volt megállás; be kellett fejeznetek, hiszen ez az egy akadály választott el benneteket a célállomástól! A célállomástól, amelyet már láthattatok is mögötte, a piramist, ahova be kellett érnetek a megszabott határidőre...

Cselekedtetek. Együttesen meg tudtátok oldani a kialakult helyzetet, azonban így sem volt könnyű. Karasu, a terved részlegesen vált csak be, a robbanójegyzetes kunai bár megsértette a skorpió páncélját, ennek ellenére nem tudta teljesen legyűrni azt, viszont a paralizáció pont ideiglenesen megbénított ahhoz, hogy másik két társadnak legyen ideje cselekedni. Yukionna, a Mizu Kamikirit kívántad használni, viszont nem igazán gondoltad végig, hogy ez pontosan mennyire lesz problémás; a sivatag kellős közepén voltál, így elemi chakrádat formázni, vagy chakráddal a talajban lévő vizet formázni igen nehézkes feladatnak bizonyult; úgy érezted, mintha egy láthatatlan kötél húzott volna lefelé téged, de sikerült annyit kialakítani, hogy egy kisebb hullámon oda tudj szörfözni a skorpióhoz, és Orimivel együttesen le tudjátok gyűrni így; ezt már nem élte túl. Szép csapatmunka volt, az nem volt vitás... szerencsére könnyen ment ahhoz képest, ami várható lett volna. Viszont, sérüléseitek bármennyire is el voltak látva, a sebek felszakadtak, a kötések elkezdtek átvérezni, és chakratartalékotok is kezdett kimerülni. Vajon képesek lesztek így folytatni?

A piramisig nem kellett sok, pár fertályórányi kutyagolást követően már ott is voltatok előtte; egy lepecsételt bejárat állt előttetek egy homokkő kapu képében, amely ketté volt osztva; az egyik oldalán a menny, a másikon pedig a föld jelképe volt látható. Ideértetek a célhoz. Annyi viszontagságon mentetek keresztül... de ideértetek a megérdemelt célotokhoz; viszont az az érzés motoszkált bennetek, hogy a mögöttetek lévő sorscsapások semmik ahhoz képest, amelyek rátok fognak várni a túloldalt... ha egyáltalán a túloldalra kellett mennetek, hiszen a kapu nem nyílt ki csak úgy magától... a kérdés már csak az volt, hogy mit fogtok tenni...

//A következő körre ennek a lereagálását kérem, továbbá azt, hogy a kapu előtt állva mit fogtok tenni. A határidőtök most rendhagyó módon több mint egy hét, tehát a következők szerint alakul:

2018.08.15

mivel Gundan Tábor is lesz, és az egy hetes határidő beleesne a GT idejébe.

Állapotok:

Karasu

Chakraállapot: 88% (a fizikai megterheltség miatt sokkal több chakrát emésztettél fel a kelleténél)

Fizikális állapot: 69% (kutyagolás, harc, újra felszakadt sebek)

Yukionna

Chakraállapot: 70% (Mizu Kamikiri sokat kivett, nagyon is sokat)

Fizikális állapot: 85% (Tovább romlott a Ranton technikát bekapott kezed állapota)

Orimi

Változatlan//

**Nishikawa Karasu** Szer. Aug. 15 2018, 17:21

//Bocs a késésért, el lettem havazódva. -10chakra Yukinak mert késtem.//

Alapvetően nem volt egyszerű, de Karasu mindig a legrosszabbra számít. Elképesztő, hogy néha mennyire túlaggódik dolgokat, és milyen víziói vannak egy-egy szituációval kapcsolatban. A mostani helyzet nem volt egyszerű. Legyűrni egy ekkora skorpiót mégpedig ilyen állapotban, ilyen körülmények között. Ha a harc elhúzódik, az akár végzetes is lehet a fiú számára, elvégre a sivatagi környezet nem neki kedvez. Aztán ott vannak még a sérülései, és a kimerültsége is. Egyetlen ellenfele van csupán, mégsem veheti félvállról a dolgot.

Ha tudna nevetni, a skorpió bizonyosan kacagna a szituáción. Három legyengült genin az Ő területén, ez olyan vicces, hogy már fáj neki. Várjunk...nem az fáj neki, hanem a csapások, amiket rá mérnek az előbb még oly gyengének tűnő emberek. Csapatmunka, ez volt a kulcsa a dolognak, és ebben a percben derült ki, hogy ha akarnak, hőseink (?) képesek együtt dolgozni. És így a világ ismét megmenekült, hála a Pindúr....ja várj nem.

Szóval a kicseszett hosszú kutyagolás után, a Piramis ajtaját lepecsételve találják.
~Mi az isten, elértünk a célhoz, oszt nem engednek be?~
Felnézve a kapura, Karasu látta a jelképeket. Bízott benne, hogy a két megszerzett tekercs a kulcs, elvégre...evidens nem? Most komolyan ki kell ezt fejteni?

-Hé nagylány -szólt hátra társának anélkül, hogy levette volna szemeit a kapuról- tele ment a szám homokkal, úgyhogy szerintem nyissuk ki a tekercseket, és hatoljunk be. Elvégre ennél még a halál is jobb.

Amennyiben társainak más terve van, úgy leül az ajtó elé, és vár. Képes erre rengeteg időt szánni, tényleg nagyon türelmes. De melege van, sebei véreznek, a homok pedig bassza a szemeit...

**Hirota Yukionna** Csüt. Aug. 16 2018, 13:56

A skorpió lefagyott, a technika elrobbant és sutty és setty... a rusnya dög már nem rusnyult tovább a földön. De ahogy számítottam.. elég cinkesre sikerült az egész. Fájt a fejem, szédültem és egyszerűen hatalmas mértékű kimerültség vett hatalma alá. Tudtam. A sivatag közepén.. suiton... természetes, hogy ennyire lemerít. Itt semennyi víz sincs.. maximum retek mélyen. Tehát.. nem kicsit vett ki belőlem ez a szar. És mindezt miért? Egy retkes hatalmas szirszar digledék miatt. Fasza. Már technika közben is éreztem, hogy a fájdalom lassan a mélybe húz. Erőtlenül álltam már ott. Majd amikor az a szar végre kidőlt, még erőtlenebbül huppantam le a földre. A forró homok égette a bőrömet, még ruhán keresztül is. De akkor se akartam felállni. Vagyis inkább... nem tudtam. Fáradtan lihegtem,és néztem pár pillanatig a föld felé. Kezemet tarkómra raktam s úgy pihegtem. Nem esett ez most jól. De sajna kellett. Csak legyen időm feltöltődni.. és ne legyen több vacak, mert kinyiffanok. Az viszont nem lenne jó ha meghalnék. Báááár... halottan aludhatnék és.. nem, nem nem! Yuki nem kezd elölről. Koncentrálj a nyafka pihegésre, aztán pattanj fel és indulás tovább. Inni kéne valahol. Meg enni egy jót. És...persze aludni. Nagyon sokat aludni egy kényelmes ágyikóban és jó sok napig. Hmm.. mi a szarért nem maradtam otthon? Minek jöttem én egyáltalán chunnin vizsgára? Egy magasabb ranggal, sokkal több munka is járna. Sokkal több felelősség. De..talán.. több pénz is. Bár nem én akartam idejönni.. azért mégsem ártana végigcsinálni. Hiszen, lehet ezért is kapok majd otthon jutalmat. Aww... jó is lenne az. Egy zsák pénz. De waaaa... még ezért sem éri meg ez a szar. Kikészít teljesen. Mozognom kell meg gondolkodnom meg.. nya.. nem jó, sőt, annál fostosabb.
Miután úgy ahogy kipihegtem magam, nagy nehezn feltápászkodtam a földről. Hatalmasat sóhajtottam. Tüdőm megtelt forró levegővel, majd úgy ernyedt el. Majd megsültem. Brutál meleg van. Felér ez egy rosszabb kényszer szaunának. Vagy ingyenes szoláriumnak. Vagy nem tudom. De a Suniaiak ezt hogy bírják? Tuti van a ruhájuk alatt hat jégakku meg egy pár ventilátor. A lakásban meg tuti van valami menci hűtőfelszerelés. Aww... nekem is jól jönne.. igazából már csak egy pohár hideg víz. Vagy...egy medencényi jeges víz.. vagy... elég csak a jég...
Ezután gyalogoltunk... gyalogoltunk.. és gyalogoltunk. Nem erre vagyok én tervezve. Én punnyadásra jó vagyok oszt szevasz. Kikészítenek ezek az emberek. Na de, a sok gyaloglás után elértünk a piramishoz. Ami, zárva volt. Vagy mi. a lényeg, hogy nem engedtek be. Pedig jó lett volna. De miért is számítottam arra, hogy majd beengednek, egy teljesen hűvös szobába, és ott millió ember gratulál, hogy túléltük. Ehh... ez még se lenne jó. Utálom az embereket. Nagyon.
Ekkor egyik társam szólt hozzám. Úristen.. ilyen udvariassággal fel is léphetnél. Vagy ez poénos akart lenni? Nyehh.. oké, hogy én se vagyok egy túl rendes gyermek, kitől tanulhatnának a tündérek de azért na. Szorult belém jó modor, még ha nem is látszik..mert.. ugye, beszorult. Höhö.
Igazából full logikus volt az egész. A jelkép alá megy a tekercs, az ajtó kinyílik éééés... küldetés teljesíííítve!!
- Támogatom- egyeztem bele a tervbe, s vártam, hogy harmadik társunk átadja a tekercset, vagy betegye a helyére...vagy csak történjen már valami...

**Djuka Orimi** Vas. Aug. 19 2018, 17:42

Nehéz időszak, s az utóbbi órákban... mintha nem is lettem volna önmagam. Talán a hőség, talán a sérülések, ám a lényeg, hogy helyrejött, s ismét józan ésszel voltam képes folytatni utunkat.. Hamarosan egy piramishoz értünk. Szép nagy méretekkel rendelkezett, ám ami lehengerlőbbnek bizonyult, az az ajtaja. Legalábbis számomra mindenképpen, tekintve, hogy a minta rajta egy pecsétről árulkodott, s bizony a föld és menny jele is megtalálható volt rajta. Karasu hamar úgy gondolta, hogy meglelte a feladat kulcsát, így hamar a tekercseket kérte.
-Jobb ötletem úgysincs.. - Nyújtottam át a kért tárgyak egyikét, s melléléptem, hogy egyidejűleg tudjuk kinyitni a kettőt.
Most, hogy ott álltunk a forduló végén, egy köpésre a sikertől, vagy épp a bukástól, egy köpésnyi nyálunk sem maradt, most a finisben.. először kezdtem izgulni az egész vizsgán... A sok megpróbáltatás azelőttről, a háború átvészelése, a gyermekkori és későbbi sérelmek túlélése, a sok tanulmány, az edzés... most mind kárba veszhet, s bukott diákként térhetek vissza a holdba, egyetlen rossz döntés miatt. Ám hamar lehűtöttem fejem, s visszarángattam racionális gondolkodásom...
~Na és akkor? Lesz még vizsga, lesz még esély... Ne egy rang mondja meg, mennyit érek... nézzük mi történik...~ Nyitnám ki a tekercset feszült figyelemmel.

**Uchiha Kagami** Hétf. Aug. 20 2018, 01:13

/Chuunin Válogató Vizsga II-es szekció/

Eljutottatok ide is, itt álltatok végre a célállomáson. Mögöttetek megpróbáltatások sorai, előttetek pedig - vélhetően - még több és rosszabb feladat állt. De hát... a Chuunin Válogató Vizsga nem móka és kacagás volt. Először az írásbeli, most pedig ez az embert próbáló feladat... mindazonáltal itt voltatok. A tekercset kinyitva, az egyiken a "személy", a másikon pedig az "idézés" feliratot láthattátok, méghozzá egy szimbólumokkal tarkított körben; egy pillanat sem keleltt ahhoz, hogy eldobjátok kezetekből a "füstölgő" tekercseket, s a füstben egy alak bontakozott ki; vajon ki lehetett az? Újabb harc? Netán meg kell verekednetek a kulcsért is, vagy éppenséggel most szabadítottátok magatokra a vizsgafelügyelőket, akik egyenesen megmondták, hogy tilos felnyitni a tekercseket? Nos... a válasz szerencsére nem késlekedett túlzottan sokáig. Miután a füst eloszlott, egy kirigakurei shinobi állt veletek szemben, de egyikőtöknek sem volt ismerős; csapatotok két kirigakurei tagja is csak vakargathatta a fejét, hogy ki a fene ez a fickó, viszont a taktikai viselete egyértelművé tette számotokra, hogy legalább chuunin rangban volt.

A férfi katanát viselt az oldalán, s kezét azon nyugtatta, amely számotokra igen nyugtalanító lehetett; készenlétben kellett állnotok, hiszen nem tudhattátok, hogy rátok akart-e támadni, hogy ez egy újabb teszt volt-e a sorban. Végül, majd két perc néma csendet követően megszólalt, s mély hangja, mintha felkorbácsolta volna a mozdulatlan sivatagot, úgy hasított bele az álló, fülledt levegőbe. - Gratulálok, Cukorkacsapat, a Chuunin Válogató Vizsga második próbáján átmentetek. Időben teljesítettétek a kiadott feladatot, s bár sérülten, de mind a hárman itt vagytok. Az információt megszereztétek, megőriztétek és leszállítottátok a megfelelő helyre, méghozzá annak rendje és módja szerint, az időkeretben megmaradva. Nem is szaporítanám tovább a szót, mindössze gratulálnék újfent. Beléphettek a Vörös Piramisba.

Ezzel be is fejezte a rögtönzött kis beszédet, majd néhány kézpecsétet követően, ráhelyezte a Menny és a Föld jelére a kezét, s a kapu nagy robajlással, s még több homok felverésével, de kinyílt. Odabentről kellemesen hűvös levegő áramlott kifelé, mintegy hívogatott benneteket... amennyiben beléptetek, a férfi eltűnt, a kapu pedig bezárult mögöttetek. A kis helyiségben kellemes, vagy épp kellemetlen félhomály uralkodott, a fényt egyedül a homokkő oszlopokon helyet foglaló fáklyák ontották magukból. Veletek szemben egy újabb ajtó állt, azonban előtte két sunagakurei chuunin strázsált, akik azonnal elhajtottak annak közeléből, hogyha megpróbáltatok odamenni, és közölték veletek, hogy a belépésen kívül még a harci cselekmény is tilos másokkal. Most, hogy jobban körülnéztetek, láthattátok, hogy néhányan mások is lézengtek a csak előtérnek nevezett helyen, ahol kényelmesnek tűnő padok foglaltak helyet, továbbá némi étel és ital is ki volt helyezve az asztalokra. Megpihenhettetek... de vajon meddig?

//Szeretnék gratulálni a Chuunin Válogató Vizsga II-es szekciójának teljesítéséhez! Jól vettétek az akadályokat. A következő posztotokat IDE, a Vörös Piramishoz írjátok, amely ennek lereagálását tartalmazza, és legkésőbb 2018.08.27-ig ejtsétek meg, kérlek. Most már csak az értékelés maradt hátra, melynek fejében, mindannyian

+30 chakrával és +10 TJP-vel gazdagodtatok,

ahogy az a fórumkaland II. szekciójának teljesítőinek jár. Gratulálok újfent!

Állapotaitok változatlanok.//

Ajánlott tartalom

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne

Re: Az Üvöltő Szelek Sivataga - A Chuunin Vizsga II-es szekciójának helyszíne