Karmazsin vs Katsumi Mao

**Mizuho Suzuya** Kedd Május 08 2018, 16:25

Mészárszék

Helyszín: Mélyen az erdőben, távol minden falutól; éjszaka

Karmazsin
Chakraszint: 118
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 5 kunai, 5 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi; 3 füstbomba; dróthuzal(10m)
- Tanto

Megint sírt. Megint szenvedett, feladta a reményt, szívét pedig hatalmas fájdalom telítette el. A fájdalom, mint egy fekete méreg szétáradt a kis Suzuya testében, elgyengítve őt, mígnem szinte megfagyott a vére, s ő elaludt....és felébresztett engem.
Drága hugicám, édes hugicám, add nekem minden kínod, ereszd belém minden fájdalmad, ezzel tápláld lényemet. A Te fájdalmad, az Én erőm, a lényem, a létezésem oka...a mindenem! Szenvedj, adj erőt, hogy aztán vörösre mázoljam a földet azoknak a vérével, akik voltak olyan balszerencsések, hogy az utamba kerüljenek.
Ölni kell, mert ezért létezem. Ölni fogok, mert te erre képtelen lennél. Ölök, tehát vagyok, és rohadtul élvezem minden percét!

Ahogy legelőször, most is az erdőben térdelek, miközben az én drága hugicám minden fájdalma, minden kínja átárad belém. Mint a fekete méreg, úgy árad szét a testemben a tüzes fájdalom, ami minden másodpercben erősíti a lényemet.
- Engedd ki...add nekem...sírj...neked nem kell... - suttogom, de halk pityergésen kívül ma este nem lesz más. Nem, már nem sírunk. Én nem, már nem. Suzuya talán sírna, de én már nem.
A fájdalmunk lassan szétterjed bennem, és látszólag nincs semmi se, ami zavarhatna minket....vagy olyan, amivel végezhetnék...

///Kicsit rövidke kezdés, ezért bocsi, majd a harc közben pótlom Very Happy

///

**Katsumi Mao** Pént. Május 11 2018, 09:06

Katsumi Mao
Chakraszint: 157
Felszerelés: Lila-fehér mintás kimono, ruha alatt bal combra erősített fejpánt, magas talpú fapapucs, piros bambuszesernyő a kézben.
- 5 Kunai, 5 Shuriken, 1 Katana és 1 Fuuma Shuriken (tekercsbe pecsételve)

- Nyugodj meg, nem követ senki! Miért is lenne kíváncsi rád akárki is?! - Nyugtatgattam magamat, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam az erdő sűrűjében, olyan hely után kutatva, ahol csendes magányomban fejleszthetem tovább képességemet. Távol az emberektől, távol a falutól, távol a kíváncsiskodó szempároktól. Mióta kinyitottam üzletemet, egyre többen kíváncsiak arra, honnan szerzem a drágaköveimet, ezért is kell olyan mélyre mennem az erdőben, hogy senki nem találjon rám.
A sűrűsödő fák között előre haladva egy aprócska tisztásra értem ki melyet egy kis csordogáló patak szelt keresztül. Megálltam, hogy megpihenhessek, meg igyak pár kortyot. A vízbe merítettem kezemet és megmostam vele az arcomat, miközben annak tisztaságán, érintetlenségén csodálkoztam.
- Az mennyei! - ámultam a víz finomságán, majd újra kortyoltam egyet. - Ez a hely tökéletes lesz, ezt a helyet az emberek messzire elkerülik, és még az esernyőmre sincs szükség, hogy védjem magam a nap erős fényétől, hála a vastag lombkoronának.-
Miután kipihentem a fáradalmas utat, neki is láttam alkotási metódusomnak, azonban még mielőtt nekikezdhettem volna, figyelmes lettem valamire. Nem olyan messze tőlem, az erdőben valahol, mintha sírást halottam volna. Eddig talán a madarak virgonckodó csicsergése miatt nem hallottam, vagy mert minden gondolatom az üzletemen járt, vagy az is lehet, hogy csak az a bizonyos valaki most kezdett el sírni, de kétségtelenül sírt. Értetlenül álltam a dolog előtt, ezért jobbnak láttam megnézni, hogy mi is történik pontosan. Felkaptam a földről az esernyőmet, majd apró lépésekkel ugyan de a hang irányába haladtam.
*Az is lehet, hogy valaki bajban van és szüksége lehet rám. Az is lehet, hogy ez csak egy trükk, hogy az emberek megszerezzék a titkomat. Minden esetre ki kell derítenem, hogy ki és miért sír.*
Gondolataim cikáztak a fejemben, miközben az egyik fa mögül kilépve egy térdelő lányt pillantottam meg. Nem lehetett sokkal fiatalabb nálam, talán egy év volt köztünk első ránézésre. Sok mindent nem tudtam megállapítani a szituációból, de annyit igen, hogy szenved.
- Ne haragudj! Nem akartam rád törni! - jobbnak láttam először tisztázni a dolgokat, mielőtt még azt hinné, ellenséges szándékkal mentem hozzá. - Hallottam, hogy valaki sír a közelben! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, tudok-e bármiben segíteni? - Úgy véltem helyesen cselekszem, az is lehet hogy a lány bajba került, valaki megtámadta őt, vagy veszélyben van. Egy biztos, segíteni akartam neki.

**Mizuho Suzuya** Pént. Május 11 2018, 17:23

Karmazsin
Chakraszint: 118
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 5 kunai, 5 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi; 3 füstbomba; dróthuzal(10m)
- Tanto

A fájdalom minden cseppje más-más kínokat okoz, más kínokat takar. A drága, ostoba édesanya halála, ami mérgező késsel metszi fel a mellkasom; a hideg, unalmas fater viselkedése, ami tüzes, izzó kampókat aggat a szívembe; a vizsga és a futás, ami megforgatja ezen pengéket; most pedig az üldözöttség, ami szegeket ver a koponyámba. Eme kínok csodálatos melódiája lassan, fokozatosan árassza el testemet, építve lényemet.
Ahogy Suzuya gyengül, átadva minden fájdalmát, én erősödöm. A fájdalma, a gyengesége az, ami értelmet ad a létezésemnek, hogy utánna, mikor a sötétség eljön, azt tehessem, amit a legjobban szeretek: Ölni.
A halk pityergés közepedte átjár az a mennyei érzés, amit úgy imádok. Élni, szenvedni, ölni, fájdalomban létezni egyszerűen csodálatos; a mai fájdalom pedig erős löketet ad...és szükség is van rá.
Láááááátogatóóóóók!
- Én... - nyögöm ki halkan a friss jövevénynek, akár egy megtört, remegő kislány, miközben lassan felállok, és a mai bárányka felé fordulok. Kezeimmel takarom az arcomat nagy szipogások közepedte, majd ismét sírni kezdek.
Ez viszont már csak játék, egyszerű színészkedés, és ahogy a sírás lassan kuncogássá lesz, felszínre tör a valóság.
- Tudod...mindig jön valaki...segíteni...jószívből, de ők mindig...meghalnak. - mondom lassan, majd elveszem a kezem az arcom elől - Mondjuk ez...eléggé vicces. - közlöm, miközben a fejemet kissé oldalra billentem, tekintetem pedig akár egy kislányé, aki egy érdekes állatot néz. Az utánna megjelenő vigyorom, majd a hatalmas kacagásom viszont én vagyok.
- Szép kislány, játszunk egyet! - mondom mosolyogva, majd hirtelen előrántok egy kunait, amit a többivel ellentétben a ruhám ujjába rejtettem. - A játék neve: Szuri, szuri, megnyúzlak! AHAHAHAHAHA!!! -
A nevetés azonnal elhallgat, ahogy figyelem a lánykát. Ernyője van, ahogyan shinobi fejpántja is, tehát ez egy érdekes menet lesz. Már alig várom, hogy mit lép.
Támad? Kérdez? Sikolt? Nevet? Elfut? Megrémül? Fenyeget? Mindet egyszerre?
Ki. Fog. Derülni. A fegyvereim készen állnak az övtáskámban, a drágaságos mészárló Tanto-m pedig az oldalamon nyugszik. Ebből persze az áldozati bárány semmit se tudhat, hála a testemet fedő köpenynek.

**Katsumi Mao** Vas. Május 13 2018, 08:59

Puszta jó szándék vezérelt, amikor a sírás hangját követve annak forrására bukkantam. Segíteni szerettem volna egy másik megtört személyen, mert nagy jól tudtam, milyen kétségbeejtő is lehet a helyzet. Talán túl jól is tudtam, bár szerencsére én magam már kilábaltam a kínzó depresszióból. Bármennyire is jó volt a szándékom, a világ az világ, az emberek pedig emberek, ahogyan ez a lány is tökéletes példája háború okozta áldozatoknak.

Mélyen meglepett a dolog, amikor a lány arcát takarva, szipogásból átváltott kacagásba, majd olyan szavak hagyják el száját, amire nem is számítottam. *Ez a lány veszélyes! Nem hiszem, hogy a szándékosan találkoztunk azért mert a képességemre fáj a foga, sokkal inkább a véletlen műve lehet, mindazonáltal annyi szent, hogy veszélyt jelent rám.* Gondolatmenetemet az is alátámasztotta, hogy egy játékra hívott, melyet "Szuri, szuri, megnyúzlak"-nak nevezett el, majd egy kunait előkapott.

- Megszúrsz és megnyúzol?!- kérdeztem vissza - Ne nevettess! - kacagtam fel hangosan miközben kezemet elegánsan a szám el is emeltem, takarva azt. - Lerí rólad, hogy a légynek se tudnál ártani, nemhogy megnyúzni engem. Nézd! - kiáltottam fel, miközben a kunait tartó kezére mutattam. - Még a kezed is remeg. Előbb talán tökéld el magad és csak utána próbálj meg emberekre támadni! -

Ez volt a végszavam a lányhoz, noha nem kigúnyolni akartam, vagy akár fenyegetni, pusztán egy könyvben olvastam régen, hogy a leghatásosabb fegyver egy váratlan támadás esetén, ha elbizonytalanítjuk a támadót. Talán a legjobb példa erre, amikor az ember egy szatír magamutogatóval találkozik, a szatír arra számít, hogy testét mutogatva megbotránkoztatja, elijeszti, vagy egyszerűen teljes mértékben ledöbbenti célpontját. Ettől várják azt a bizonyos euforikus érzést ami hajtja őket, ám ha nem azt kapják amit várnak, például valaki kineveti őt, a dolgok a visszájára fordulnak. Jelen helyzetben is ezt a megoldást próbáltam alkalmazni azzal, hogy a stílusomtól teljesen eltérő hangnemet vettem fel. Így, miután kinevettem a lányt és feltehetően elbizonytalanítottam őt, hátat fordítottam neki és szokásos sétatempómmal távolodtam tőle, miközben esernyőm a fejem fölött ékeskedett, hogy védjen a nap fényétől.

**Mizuho Suzuya** Vas. Május 13 2018, 17:49

Karmazsin
Chakraszint: 118
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 5 kunai, 5 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi; 3 füstbomba; dróthuzal(10m)
- Tanto

Egyszerűen imádom az emberkéket. Persze nem csak azért a hangért, amit hallatnak miközben felmetszem a testüket, vagy a kifröccsenő vörösért, nem, azt az állatok is tudják. Azért szeretem őket, mert mindig másképp reagálnak a dolgokra, például egy aranyos, édes, imádnivaló kislányra, aki épp kibelezné őket. Bizony bizony a mai bárányka is meglep a viselkedésével, hiszen egyszerűen kinevet, majd odébbáll. Nem vesz komolyan, de talán hiba volt részéről hátat fordítani nekem. Mintha kővel megdobott volna egy éhes medvét, utánna meg megpróbálná megölelni.
A szavai úgy pattognak le rólam, mint a shurrikenek a tömör szikláról, sajnos nem tudja, mivel is áll szemben. Ha egy megtört emberrel, vagy egy közönséges útonállóval állna szembe, azokat elgyengítette volna a szavai, sőt talán le is tettek volna tervükről. De az ilyen emberek csak vendégek a kínok, a fájdalom végtelen és sötét tengerében. ÉN benne születtem. Az nevelt fel, az adta meg létezésem értelmét, a puszta lényemet alkotta meg. Ezt pedig a bárányka nem tudja.
Az arcomra megdöbbent tekintetet színlelek, hadd higyje, hogy nyert, hogy a kis szavacskái értek valamit. De amint hátat fordít, és tesz pár lépést, a hátát megcélozva belehajítanám a kunaimat, majd egy újat rántanék elő.
- Így csak mégjobban akarlak, husi! - mondanám a dobás után, majd a következő pengét is felé hajítanám. Utánna viszont a viselkedése alapján cselekednék, a kiszámíthatatlanságra és lehetetlenekre alapozva.
Ha visszatámadna, hiszen egyik régi áldozatom is hozzámvágott egy shurrikent, akkor jobbra térnék ki, majd két shurrikent hajítanék felé. Ha fut, vagy marad, akkor is megdobálnám, majd usgyi neki egy beretvaéles kunaival.
Meg fogom őt ölni, ez már biztos! Megölöm, majd lenyúzom az arcocskáját, a koponyáját pedig az ernyőjére tűzve a teste mellett hagynám dísznek. A szemecskéit viszont eltenném emlékbe, ahogy a pántját is.
- Elvágom a nyakadat, szétverem az agyadat! Széttépem a fejedet, levágom a két kezedet, kihúzom a beledet a kicsi szádon, te édes!

**Katsumi Mao** Vas. Május 20 2018, 09:55

Megpróbáltam mindent megtenni azért, hogy ne torkoljon harcba ez a találkozás. Talán megválogathattam volna jobban a szavaimat, vagy teljesen máshogy reagálva elkerülhettük volna csetepatét, azonban ez nem így történt és már késő bánkódni ezen. A szavak elszálltak, és bár a lány megjátszotta a szeppentet, nem színlelt valami jól, ezért mikor háztat fordítottam neki, valójában már fel voltam készülve egy esetleges támadásra ami be is következett. Elrepített egy kunait egyenesen felém, és szélsebesen közeledett. Elugorhattam volna előle, azonban így fennállt annak a lehetősége, hogy míg kitérek az elől, ő még egyet dob felém amit elől már nem tudnék kitérni. Ezért is inkább összezártam az esernyőmet, majd megpördülve a tengelyem körül egyenesen a lányra és a repülő kunaira néztem és egy jól irányzott csapással felütöttem azt a levegőbe. "Csak így még jobban akarlak, husi"

- Nincs szerencsém, egy mániákust kaptam ki... - jegyeztem meg magamnak alig hallhatóan, miközben a felütött kunait visszafelé esve elkaptam és egyenesen a lány szemébe néztem és már sokat nem is kell várnom, hogy mit lép. Egy újabb kunai repült felém, amit ezúttal az elkapott darabbal szándékoztam hárítani. El is dobtam azt és a pályája tökéletes volt, már ha azt nézzük, hogy a célja egy pár méterrel odébb álló fa volt. Ijedtemben nem tudtam mit reagálni, kinyitottam az esernyőmet és azt tartottam magam elé amolyan védvonalként, ám a kunai áthatolt azon, szerencsétlenségemre pont egy bambuszközt kapott el ahol csak papír volt és a penge végighasította az arcom oldalát. Igaz felületi sérülés volt, de kellően mély ahhoz, hogy vért ontson magából, illetve esetleges mérgek a szervezetembe juthassanak.

*Persze, hogy kunaial akartam hárítani a kunait. Hisz dobni se tudok úgy mint régen! Hova a francba gondoltam...* Kezemet az arcomhoz kaptam, hogy eltakarjam a sérülést ám pihennem ismét nem volt időm, mert újabb támadássorozatot indított felém. Két shuriken indult el felém, amit ezúttal már nem próbáltam meg hárítani, kitértem elülők egy gyors oldalugrással. Amint elrepültek mellettem a shurikenek és biztos talpakon álltam, számolni kezdtem. *Eddig két kunai és két shuriken távozott a fegyvertárából. Nagyon remélem, hogy nem tartogat magánál belőlük nagyobb mennyiséget, mert sokkal jobban bánik velük mint én.* Nagyon időm ismét nem volt gondolkodni, mert a lány egy kunaial a kezében rohamot indított felém.

- Ne hezitálj Mao, ő tényleg meg akar ölni és meg is fog ha esélyt adok rá! - szavaim után magam elé emeltem zárt esernyőmet és összpontosítottam. Felkészültem a támadásra, mégpedig némi chakra áramoltatásával.

- Gyere csak! - Kiáltottam fel jó hangosan.

//Mivel az elkapott kunait bár sikertelenül, de feléd dobtam, ezért úgy vettem, hogy a karaktered támadásként fogja fel és eldobja shurikenjeit. //

**Mizuho Suzuya** Kedd Május 22 2018, 18:38

Karmazsin
Chakraszint: 118
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 3 kunai(1 a kézben), 3 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi, 3 füstbomba(övtáskában); dróthuzal(10m)
- Tanto (az oldalán)

Ügyes kislány, igen ügyes és eszes. Egyáltalán nem dől be a kis színjátékomnak, az eldobott pengét pedig ügyesen hárítsa az ernyjőjével, ráadásnak még meg is szerzi azt. A beretvaéles, gyilkos penge ott virít a kezében, de mikor a másodikat hajítom felé, már használatba is veszi. Szerencsémre kitérek a visszaküldött pengém elől, míg ő a másikat a kinyitott ernyővel próbálja védeni, bár látszólag nem sok sikerrel. A shurrikenek elől pedig kitér, majd az összezárt ernyőjével szinte hívogat, hogy véget vessek az életének. A meghívást pedig elfogadom.
Bár frontálisan támadok a kislánynak, a hivogatásával felkeltette a gyanúmat. Biztosan készül valamire a drága, talán pengét dugott a szeretett ernyőjébe, esetleg nyersen azzal akar hárítani, vagy agyonütni. Bátor a kislány, biztosan van pár trükk a tarsolyában, de ezt a játékot ketten játszuk.
~ Most kiderül, mennyit érek egy ninjahusi ellen. ~
Futás közben, a köpenyem rejtekében egy újabb shurrikent készítek a másik kezembe, majd mikor két méteren belülre érek, azonnal jobbra térnék ki, az említett fémcsillagot pedig hozzávágnám. Ez persze csak cselekvésre való késztetés lenne, az igazi művelet csak utánna következik.
Mert a csillag nyomában én is támadok.
A: Ha a kislány az ernyőjével védi ki a shurrikent, esetleg kitér előle, akkor amint másfél méteres közelségbe jutok, felugranák, és felülről vetném rá magam. Ez esetben a kislány csakis három dolgot tehet, hála a shurriken okozta meglepinek. Kivédheti a támadásom az ernyőjével, esetleg egy eldugott fegyverrel; ekkor én igyekeznék a visszapattanást követően mellette landolni, majd kissé behajolva alulról döfni. Hogy betalál-e vagy sem, lényegtelen, mert utánna visszaugranák egy keveset, felkészülve az ő támadására.
B: Ha esetleg kitérne nagyobb mértékben, akkor a kunait a levegőből felé hajítanám, majd landolást követően egy füstbombát vágnák a képébe, az így létrejött ködöt pedig az összes Senbon tűimmel soroznám meg. Ezután ismét várnák az ő lépésére.
C: Ha esetleg valamit hozzámdobna, azt a kunaimmal megpróbálnám kivédeni, majd A verzió.
Ezek a támadások igazából főként a kislány képességeinek kielemzése érdekében történik, de persze ha közben vért is fakaszthatok, az csak extra muri.
A támadásaim bármely verziója után készen állok egy baloldalra történő kitéréssel, ha esetleg támadásba lendülne. A célom ezesetben egy közeli fa lenne, amire felfutnák egy kis talpba vezetett chakra segítségével.
- Olyan szépek a szemeid, tudod? Egy befőttesüvegben fogom őket tárolni, közvetlenül az ágyam mellett. - mondanám neki egy ártatlan, aranyos, jókislány hangnemben, mintha csak egy szép sálról beszélnék.

**Katsumi Mao** Csüt. Május 24 2018, 10:34

Az esernyőmet magam előtt tartva, úgy szorítottam azt mintha csak egy katana lenne és felkészültem az újabb támadására, ami már a sokadik volt egyhuzamban. Egy pillanatra végigfutott bennem a gondolat, melyben régen kendozni próbáltak tanítani szüleim, bár csak jobban érdekelt volna akkor a dolog, ám a támadássorozat folytatódott. A lányt bár köpeny takarta, rohama közben jól láthatóan a köpenye alatt matatott, amelyből következtetni lehetett, hogy újra egy vagy több dobófegyvert készít elő. Magabiztosan álltam, megvetettem lábaimat a földön és felkészültem minden eshetőségre, legalábbis reménykedtem benne.

Ellenfelem rohama töretlen volt, egyre csak közeledett és pillanatok alatt tette semmissé a kettőnk között lévő biztonságos távolt. Amint két méteres távolságba ért, eldobta köpenye alatt elővett shurikenjét, melyre ezúttal már számítottam és egy oldallépéssel ki is tértem előle, ám ez után következett az igazi meglepetés. A lány a levegőbe ugrott és szó szerint rám akarta vetni magát. Meglepődtem. Nagyon felelőtlen támadás volt a részéről, az eddigieket látva többet vártam volna tőle a közelharcban. Amint közel ér hozzám, kinyitom a magam előtt tartott ernyőmet és azzal blokkolom a vetődését, valamint egy ügyes mozdulattal még ki is használom a saját lendületét és némi erő befektetésével, na meg persze saját lendületével át dobom magam felett, megcélozva egy közeli fa törzsét. Ha minden jól megy akkor egyenesen az nekirepül egy fának, ha pedig nem is talál el semmit, kellő távolságba lesz ahhoz, hogy ne tudja folytatni támadását, azonban még én is rá teszek egy lapáttal, ugyanis egy határozott mozdulattal távol ugrok tőle.

- Eléééééééég volt!!! - Kiáltok fel torkom szakadtából, amilyen hangosan csak bírtam. A folyamatos támadások és a védekezésre kényszerítésének köszönhetően rettentően dühös lettem, de nem csak rá, saját magamra is ugyanis egy épkézláb támadást nem tudtam végbe vinni, nem tudtam semmit sem csinálni, csak védekezni.

- Elegem van! Elegem van belőled, a fegyvereidből, az értelmetlen monológjaidból! Mindenből! - Kiabáltam utána dühösen, majd egy mély levegővel megpróbáltam lenyugodni. Hamar előkaptam kimonóm alól egy tekercset, melyet magam előtt kigurítva, előidéztem némi füst keretében a benne tárolt eszközeimet. Egy fegyvertartó volt benne, az összes dobóalkalmatosságommal, egy katana valamint egy fuuma shuriken. A két nagyobb fegyver előttem a földbe szúrva landolt, míg tartómat egy gyors mozdulattal az oldalamra kötöttem, nem sokkal ezután előkaptam két shurikent majd egyenesen felé dobtam őket. Igazából ez a művelet elterelésnek volt jó, tudtam, hogy könnyedén kivédi, vagy kitér előlük, ám a célom az volt vele, hogy mozgásba tartsam amíg előkészítem támadásomat. A két fegyver meg is hozta hatását, a lány kitért előlük, majd az egyik közeli fa vastagabb ágára futott fel.

- Most az én köröm következik! Kösd fel az alsónadrágod mert még a végén a te szemeid kötnek ki egy befőttesüvegben! - válaszoltam vissza neki szinte azonnal és ismét fegyvertartómba nyúltam. Egy füstbombát vettem elő, majd a közöttünk elterülő placcra dobtam azt, úgy, hogy a füst a lány tartózkodási helyét már ne érje el, egyszerűen csak az volt a célom ezzel, hogy elfedjem magam és tervemet.

Amint a füstbomba kibontakozott és takarásba kerültem, az eddig előkészített chakrámmal létrehoztam magamról egy egyszerű Bunshint mely egyenesen a lány tartózkodási helye felé vette az irányt. Szinte rögtön ezután a földön heverő óriási Fuuma shuriken után nyúltam, amit megpörgetve szintén ellenfelem irányába dobtam el úgy időzítve, hogy a shuriken kicsivel a klónom előtt törjön ki a füstből megmozgatva azt, ezáltal azt a látszatot keltve, hogy nem csak egy egyszerű illúzió hanem valóban én magam ugrottam elő és támadok rá a fegyver nyomában. A nagy shuriken eldobása után megmarkoltam katanámat, majd pár métert kitértem, rohamot indítottam a füstön keresztül, ám ha ez nem lett volna elég egy újabb kézpecséttel felvettem ellenfelem tökéletes alakját, a katanát pedig kunainak álcázva kirobbantam a füstfelhőből, alig pár másodperccel később mint a fuuma shuriken és a klón és hála a kitérésemnek, tökéletesen mellette szándékozom távozni a füstből, hogy egy jól irányzott vágással véget vessek ennek az értelmetlen harcnak.

Az elképzelésem a következő volt. Azt szerettem volna elérni, hogy míg a lány a füstből előbukkanó fegyveremre valamint igazinak hitt klónomra koncentrál, addig én oldalba támadom őt és ha valamilyen oknál fogva tartani tudná a lépést velem és foglalkozni tudna az igazi támadásommal, a Henge no jutsunak köszönhetően azt reméltem, hogy megtorpan, ledöbben ha még csak egy pillanatra is, hisz saját magával kell szembe néznie és valljuk be, senki se szívesen végez valakivel aki ugyan úgy néz ki mint ő maga.

Támadásom végkimenetelétől függetlenül, arra törekszem, hogy visszajussak kiindulási pontomba, ahol újra felkapom esernyőmet és azzal karöltve nézek szembe Suzuya elborult énjének támadásaival.

Statisztika

Chakraszint: 157 - kb 85%
Sérülések: Vágás az arcon
Fegyverek
Elhasznált: 2 shuriken, 1 Fuuma Shuriken, 1 füstbomba

Maradék: 5 kunai, 3 shuriken, 1 füstbomba, 1 katana

//Ne haragudj, hibáztam. Az első postomban a fegyvereknél elfelejtettem feltüntetni a füstbombáimat amit most a statisztika írásánál vettem észre. Ne haragudj ^^''//

**Mizuho Suzuya** Vas. Május 27 2018, 14:38

Karmazsin
Chakraszint: 118
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 3 kunai(1 a kézben), 2 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi, 3 füstbomba(övtáskában); dróthuzal(10m)
- Tanto (az oldalán)

Eljött az ideje, hogy leteszteljem a kicsikét. Vajon képzett shinobi, vagy csak egy pisis genin? Vajon mennyi tapasztalata van? Minden kiderül a támadásom pillanatában, úgy bizony. Igaz, félelem látszólag nincs benne, de ez teljesen várható egy shinobitól...és persze nem is fog soká tartani.
A megzavarásra hajított shurriken elől egyszerűen kitér, majd mikor felülről támadok, ahogy sejtettem, blokkol a kis ernyőjével. Az viszont meglep, hogy nemcsak blokkol, hanem a saját lendületemet kihasználva rendesen el is üt, és még félre is ugrik. Még az a szerencse, hogy meg tudok maradni a talpamon, mert....a kis husi dühös!
Bizony, elárassza őt a harag, elönti a szar az agyát, nem is kicsit, aminek eredményeképp fegyvert idéz, és támad is. Fuuma Shurriken, katana, plusz az idegesítő ernyője, de vajon melyikkel kezd?
Két shurriken repül felém kezdetnek, amik elől könnyen kitérek, majd terv szerint egy közeli fa vastagabb ágán állok meg, ahonnét elégedett mosollyal nézem, ahogy dühöng a kicsike.
~ Úgy bizony. Légy dühös, ideges...használd ki drágaságom...ahogy én használom Suzuya fájdalmát...hagyd, hogy uraljon...és halálodkor osztozom a fájdalmadon. ~ mosolygok magamban, miközben elteszem a kunaimat. Hamarosan eljön annak az ideje, de előtte még hadd csapjon le rám a kislány dühe.
Rögvest egy füstbombával takarja el magát, ahonnét a korábban előidézett Fumma Shurriken, valamint a kislány maga ront ki.
~ Füstköpeny, majd nyílt roham? Gyanús...talán egy klónt küldött csak ki, amíg elfut, vagy hátbatámad? Nagyon ismerős stratégia, viszont...a fater olyasmit tanított a huginak, hogy ilyen trükkökkel fordítva is meg lehet vezetni a célpontot. A klón az eredeti, az eredeti a klón. Cseles.
Ha a kislány megpróbál megvezetni, akkor ezt ketten játszuk. Gyorsan, elegánsan hátralépek, ezzel leugorva az ágról, földetérés közben pedig előhúzom azt. A Tantomat, ami csakis egyetlen célt szolgál: ölni.
Landoláskor kiszúrom, hogy a kislány továbbra is a korábbi tartózkodási helyem felé megy, azaz...
...csapda!
Az eredeti kislány oldalbatámad egy kunaival, és szinte csak egy pillanattal korábban emelem védekezésre a Tantot. Védekezésre, ami elsietett, kapkodott, gyengécske, de egy kunai ellen még jó. Maga a tény pedig, hogy a kislány az én arcomat viseli a támadáskor, mosolyt csal az arcomra. Ha képes vagyok ártatlanokat halomra gyilkolni, ha magából, Suzuya szenvedéséből jöttem létre, akkor igazán meg tudom ölni akár saját magamat is. Hiszen a kislány Suzuya arcát viseli. Én pedig Karmazsin vagyok.
~ Jesszus, tényleg ilyen beesett az arcunk? Egy fürdő se ártana, vagy egy fé... ~ a mosolyom lehervad, mikor a kislány kunaija egy katanává változik az érintkezésnél, ami pedig, tekintve a kapkodott védelmet, kissé módosít az útján, a penge vége pedig rendesen végigszántja a fejem oldalát; amitől elveszítem az egyensúlyomat, de a lendületet kihasználva pár lépéssel távol tudok jutni tőle.
A seb okozta lüktető, csípős fájdalma, és a lecsorgó vérem simogatása oly csodás kombinációt eredményez, hogy az már hihetetlen. A fájdalom...oly...gyönyörű, oly mámorító. A husika trükkje pedig igen cseles, meg kell hagyni, bár ha nem jut eszembe drága, hullajelölt apánk szavai, akkor talán át is láttam volna rajta. De mindegy, hisz a kicsorgó vérem felpezsdít, ami pedig jó.
A kislány visszatér az ernyőjéhez, én pedig teszek pár bizonytalan lépést előre. Megállva hátrahajlok, míg a karjaim hullaként lógnak lefelé, én pedig elkezdek nevetni. Lassú, hörgös kacajt hallatok, miközben lassan kiegyenesedem, és egyenesen a lány szemébe nézek. Az arcomon mosoly, de a szemeim hidegek, és halottak.
- A vérem vörös...a te arcod szép. Meghalsz, neked itt a vég. - mondókám közben a saját véremből rajzolok az arcomra egy széles mosolyt, a Tantot pedig beleszúrom a földbe. És elkezdem.
A köpenyemet lerántom magamról, közben azonnal elhajítok egy füstbombát is, hogy eltakarjam magam. A kezemmel pecsétet formálok, majd egy kis chakrával alkotok két klónt, akik a kislány előbbi tervét másolva támadnak. Egyik szemből roham, a másik oldalból. A kislány tervével ellentétben mindkét klón elterelés, amíg én ismét gyűjtök egy kis chakrát a Fürge Test Jutsuhoz.
Ezzel terv szerint egy pillanat alatt, szemmel láthatatlan sebességgel eljutok a tisztás másik felére, a kislány mögé. Ott pedig Tantoval a jobb, kunaival a bal kézben támadok, de ez esetben már felkészülten.
Felfedted az ütőkártyád kislány...de nekem van még pár trükköm.
Mivel, terv szerint csak pár méterrel a kislány háta mögött kötnék ki, így az alap támadás a nekirohanás lenne. Ha kiszúr, gondolom kiszúr, akkor se aggódom, hiszen max pár dolgot tehet védekezésképp.
Egy; védekezik. Ezt gondolom a kis ernyőjével, vagy az én véremtől csepegő kardjával teheti meg. Az ernyője, hacsak nincs megerősítve fémmel, semmit se érhet a beretvaéles Tanto ellen, így ha azzal próbálkozna védeni, egyszerűen átvágnám azt, meg őt is, míg a kunait tartó kezemmel igyekeznék védekezni az esetlegesen felém szúró/vágó katana ellen.
Ha esetleg a kardjával védene, akkor a pengéink összeütközése során létrejövő pillanatnyi fix pontot forgáspontként használnám, hogy a bal kezemben lévő penge belehatoljon a kis husijába.
Kettő; megpróbálhat eliszkolni, félreugrani, majd talán távolról dobálkozni. Ez esetben a kunait utánna hajítanám, majd én magam is üldözőbe venném. És az rohadt biztos, hogy nem hagyom elfutni. És ha beérem, akkor megízeltetném vele a Tantomat; ha meg támadna azt megpróbálnám védeni az említett pengével, de nem állnék le az erős csapásokkal.
Akármelyik is legyen, az eredeti támadás után frontálisan, erőteljesen támadnám, igyekezve a lehetséges irányokból vágni a drága Tantommal, közben pedig készen állnék védekezni a pengéje ellen, ha ő támadna.
Esetleges váratlanok, figyelemelterelések, erősebb jutsuk bevetése esetén hátraugornék pár méternyit, és igyekeznék megfelelően reagálni a szituációra.

**Katsumi Mao** Pént. Jún. 01 2018, 11:03

A tervem nagyon jól működött, igaz dühös voltam a folyamatos támadások miatt, de még így is ki tudtam ötölni ezt a formációt. Talán még egy kicsit büszke is voltam magamra és fejben azon gondolkoztam, hogy el is kellene nevezni ezt, mondjuk Ninpo: Kirobbanó füst nagy klón formációnak, s habár a klón és a fuuma shurikenem nem ért célt, a meglepetés támadásom annál hatásosabb volt.

Az oldalánál felbukkanva az ő arcképében támadtam rá, azonban ő észlelt engem és reagálni is tudott rám. Egy tantot emelt magam elé ami részben megvédte őt, azonban visszaalakult katanám láthatóan nagyon meglepte őt és az végighasította az arcát, nem túl mélyen hiszen blokkolta támadásom, de megsebeztem. Amint visszatértem eredeti kiindulási pontomra és magam elé emeltem esernyőmet, elemezni kezdtem a történteket.

- Nem semmi ez a lány. A saját arcképében támadtam rá és ő még csak meg sem lepődött. Láttam a szemeiben, hogy kész lett volna akár ott helyben elvágni a torkomat, jobban mondva a saját torkát ha esélye nyílik rá. Ez teljesen őrült! - Beszéltem magam elé, azonban sokáig nem volt időm gondolkozni, mert a lány átszellemülve tett pár lépést felém, illetve egy újabb elmés szójátékkal "pusztított".

- Majd meglátjuk, kinek jött el a vég!- Kiáltok fel, majd felkészülök a következő összecsapásra. Ellenfelem lekapta magáról köpenyét, majd egy füstbombával kívánta burkolni akcióját, ahogyan azt én is tettem. Csakhamar a füstfelhőből két alak bukkant elő majd támadtak meg, egy szemből egy pedig oldalról. Mivel a füstön kívül álltam, láttam, hogy az előbukkanó alakok nem zavarták meg a füstöt az áthaladásukkor, ezért gyanút fogtam és egyből a lábaikra tekintettem. Nem hagytak semmilyen nyomot maguk után, így még mielőtt elértek volna engem, letudtam vonni a következtetést, hogy ezek csak egyszerű klónok, ám míg elemeztem a támadást nem vettem észre, hogy a füstfelhőből nagy sebességgel kirobbanó lány a hátam mögött landol, ezért támadására csak az utolsó pillanatban tudtam reagálni. *Mögöttem?!* Az előbbi tantojával a jobb kezében egy kunaial pedig a balban vészesen közel volt már hozzám és szúrni készült. Bal lábamat félkörívben hátra csúsztattam, így gyors mozdulattal ellenfelem felé fordultam és próbáltam elhajolni a támadás elől az esernyőmmel pedig védeni magamat. A végeredmény nem volt túl biztató, hála az esernyőmnek felfogtam vele a bal kezében lévő kunaiát, azonban a Tantoja szabadon támadhatott engem és végig is hasította a bal oldalamat, de még így is azt lehet mondani, hogy ez volt a jobbik eset. Ha nem próbáltam volna kihajolni a támadása elől, biztos bennem állt volna meg a fegyvere. A fájdalom éles volt, azonban volt annyi lélekjelenlétem, hogy a vágás után egy egyenes rúgással megpróbáljam távolabb taszítani magamtól. Akár sikerül, akár nem, egy füstbombát vágok magunk alá, majd próbáltam minél távolabb kerülni tőle a kialakult füstön belül és találni egy biztonságos pontot. Ez a biztonságos pont, egy vastagabb fa törzse volt, aminek a tövébe ültem el, majd kezemet a vágásra tettem.

*Ez egy nagyon mély vágás lett, talán két cetire is a bőröm alá hatolhatott a pengéje* Állapítottam meg, ahogyan felemeltem az immár véráztatta kimonomat. * Tennem kell valamit gyorsan, különben súlyosbodni fog a helyzetem. Remélem a lány nem látta milyen súlyos vágást ejtett a ruhán keresztül...* A kimonom rögzítő szalagját feloldottam a derekamról, majd feljebb húztam azt egyenesen a seb fölé, majd jó erősen megszorítottam azt, hogy amolyan kötésként szolgáljon.

*Elég volt a komolytalan játszadozásból. Ha ez így megy tovább, nem fogok tudni harcolni és vége lesz mindennek...* Ekkor egy pillanatra eszembe jutott a falum, annak lakói, édesanyám, a nővérem, mindenki aki fontos volt számomra. *Nincs értelme rejtegetni a dolgokat, ha itt fogok meghalni! Shoton: Shusho Kyo//Kristály elem: Jáde kristály tükör!* Legszívesebben felkiáltottam volna, azonban akkor megtudta volna, hogy hol rejtőzök. Miután a jutsu létrejött, egy közepes tükör jelent meg előttem amiben teljesen látszódott a tükörképem. *Shoton: Shusho Bunshin no jutsu/ Kristály elem: Jáde kristály klón jutsu!* Ismét egy jutsut hoztam létre aminek következtében a tükörből két hasonmás lépett elő. A klónok azonnal tudták mit kell tenniük, levették combjukról a fejpántokat, mely bizonyítékként szolgálna arra, hogy klónok, hisz a szerzett sebemet most teljes egészében eltakarta a derékkötőm, majd a fa takarásából kiléptek, egy jobbra fordult ki, míg a másik a fa bal oldalán fordult ki, én pedig meghúztam magam annak tövében és felkészültem egy esetleges Kakuremino no jutsu//Láthatatlanság köpenye technika alkalmazására. Nem maradt túlzottan sok chakrám, a két klón létrehozása kellőképp leterhelte a chakrarendszeremet, így csak akkor rejteném el magam, ha a lány az irányomba rohan és esély lenne rá, hogy meglásson.

A két klón pedig helyettem készült fel a harcra. - Sebem mély, fájdalmam éles... - A te időd véges! Szavalta el egyik klónom amit végül a másik fejezet be. Idegesítőek voltak a lány rímes mondókái, így visszataláltam adni neki ezt.

A mondat befejeztével mindkét klón szélsebesen ront rá a lányra, az egyik balról támad egy a fegyvertartójából elővett kunaiial, míg a másik elszalad mellette egyenesen a földbe szúrt katanámért, majd azzal csatlakozik a harchoz. A Kunaial rendelkező klón arra törekszik, hogy közel tudjon maradni a lányhoz és folyamatos támadásokkal kényszeríti őt védekezésre, míg a katanás klónom végzetes csapásokat próbál bevinni a fegyverre, ügyelve arra, hogy ne ártson a másik klónnak. A másolataim nem riadnak vissza egy esetleges ellentámadástól sem, hisz a lány tantoja nem elég ahhoz, hogy átvágja magát a kristály klónon, talán még egy katana se lenne elég ehhez. Amennyiben Sazuya, pontosabban Karmazsin próbál távolságot tartani, vagy menekülni, a klónok azon lesznek, hogy megakadályozzák őt ebben, illetve megállás nélkül követik őt és folyamatos támadásokkal bombázzák, míg végül el nem fárad, vagy hibát nem vét a védekezésben. Egyetlen találattól nem állnak le a klónok, addig támadnak, míg a lány képes harcolni.

Statisztika

Chakraszint: 20%

Sérülések:

Vágás az arcon (könnyed)

Vágás a bal oldalamon (mély) éles fájdalomérzet

Fegyverek:

Elhasznált: 2 shuriken, 1 Fuuma Shuriken, 2 füstbomba, 1 esernyő(a földön hever)

Maradék: 5 kunai, 3 shuriken, 1 katana

**Mizuho Suzuya** Vas. Jún. 03 2018, 17:55

Karmazsin
Chakraszint: 118 (kb 80% maradt)
Felszerelés: - Ninja overál, szandál, szürke köpeny, rongyokból összevarrt maszk
- 3 kunai(1 a kézben), 2 shurriken, 5 senbon, 10 makibishi, 2 füstbomba(övtáskában); dróthuzal(10m)
- Tanto

Tervem sikeres, pengém éles, s' a drága kislány teste véres.
Ninja akadémia, csapatmunka, egy mester bölcseletei, küldetések, barátok, na ez nekünk mind kimaradt. A kis Suzuyácska bukása és szökése miatt az ilyesmikben nem lehetett része, így én se tanulhattam meg őket; igaz, a barátok feleslegesek, koloncok, szánalmas kis akadályok csupán. Ehelyett viszont maga Mizuho Keigo, a mi drága apánk, egy profi bérgyilkos tanítgatta Suzuyát, egyben engem is. A szökés után nem egyszer próbáltak megölni, és én nem kevés vért fakasztottam. Igaz, shinobi ellenfelünk eddig nem volt, de a tanultak itt is igen hasznosak.
A klónjaim igen hatásosan lekötik a drága husika figyelmét pár pillanatra. Nem jutnak el a "támadásig", talán a kicsike ki is szúrja a hibát, de ez mind lényegtelen. Elég időt szerzek a támadásomhoz.
A kislányt bizony meglepi, amikor csak úgy "puff", felbukkanok mögötte, és bár sikerrel megfordul, a bosszantó kis ernyőcskéje csak a kunait blokkolja, a Tanto mélyre vág. Húsba mar, vért fakaszt, mi pedig gyorsan el is ugrálunk onnan, vissza a Fumma shurrikenes fához.
~ A kések tánca más, mint a kardoké. A nagy pengék símogatják egymást, dalolnak, csókolóznak, miközben járják táncukat, de a kések...igen, az más. Egy pillanatig tart csupán, a felek belépnek a körbe, majd ki is lépnek onnan...feltehetőleg egy szúrás után! ~ fut végig az elmémen apuci, általam átköltött, tanítása. Közben megízlelem a kislány kiontott vérét, és a friss füstfelhőt nézem, amit a bogárkám okozott.
~ Ó, te kis aranyos husika, most mit tervezel? Szórakoztató vagy, de lassan ebédidő, szóval letudlak gyorsan. Hehe. ~ megállapítás kész, kunai és tanto beleszúrása a fába, majd pecsétformálás. Egy adag chakrakoncentrálás kell csupán a Raiton Kaitou//Villám elem feloldásához. Igaz, sokat nem tesz a latba, de a fincsi villám elemű chakra aktivizálása kis mértékben felgyorsít, kiélesíti a reflexeimet, plusz még ha megpofozom a husit, pontszerűen megégethetem őt. Ha szikráznék, az még drámaibb lenne, de ez is jó.
- RAITON; MEGDÖGLESZ NO JUTSU! - kiáltok fel, mikor két alak lép ki a füstből, akik...LOPJÁK A SZÖVEGEM!!!! Te kis kopizós, ezt nem hagyom ám, babám.
A kiérkező személyek egyike felé elhajítom a korábban idehajított Fumma Shurrikent, ami...hatástalan. Nem átmegy rajta, mint egy klónnál, nem fakaszt vért, mint egy embernél...semmi!! Ráadásul az egyikük még fel is veszi a földbe szúrt katanát is, szóval ezek valami ütősebb klónok lehetnek.
~ Hmm...eltakarják a megsebzett részt, valamint a pengémen lévő vér mennyiségéből ítélve rendesen megvághattam. Ennek ellenére agilisak, tehát az igazi vagy elbújt, vagy igen szívós...de akár elbújt, akár egyike a támadóknak, nem fogja sokáig bírni. Hehe..gyerekjáték. ~
A fegyvereket ismét kézbevéve, majd a véres Tantot tokjába téve leugrom a fáról, majd fogócskázni kezdek velük. Hála a raitononomnak, gyorsabb vagyok, így könnyedén el tudnék pattogni a csapások elől, közben őrülten nevetve shurrikeneket és kunaikat dobálnék feléjük, hátha kiderítem, melyikük az igazi. Már ha köztük van.
- Mond csak, fáj a sebed? Ha elkaplak, akkor még harmincnyolc alkalommal élvezheted az örömöket, Shitai-chan.

///Small note: a karaktered nem tudhatja az enyémnek a nevét, ezért ha beleírod, az kicsit rontja a játékélményt. Az enyém is becézgeti a tiédet, de nem tudja az igazi nevét. Smile

///

Ajánlott tartalom

Karmazsin vs Katsumi Mao

Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao

Re: Karmazsin vs Katsumi Mao