Akatsuki(Nana) vs Kureiji Hanaro

Helyszín: Tűz vidéke, Elhagyatott Város
Akatsuki 


Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, bordó köpeny, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 2 kunai, 2 shurriken; 8 senbon); 
- 1 robbanójegyzetes kunai
- dróthuzal(10m); 
- 7db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)


Miért én, miért én, miért éppen én? Én vagyok az áldozat, akkor meg miért épp nekem kell a legjobban szenvednem? Az a tetves söpredék mindentől megfosztott, ellopta az emlékeimet, a nevemet, darabokra zúzta a testemet, voltaképp megölt. És megúszta a dolgot a féreg. 
Pont hogy sikerült becserkésznem azt a szemetet, pont ott volt, ahol én akartam, a bosszúm pedig karnyújtásnyira volt tőlem, de elszúrtam. Három geninnel még csak-csak elbánok, de egy teljes, konohai jounin csapattal? Még szerencse, hogy el tudtam menekülni, különben végem. Megölnek vagy bezárnak, és már csak a nevem miatt se hinnék el, amit mondok. Jobban kellett volna ügyeljek az új névvel kapcsolatban, de honnan tudhattam volna, hogy ekkora súlyt hordoz magával egy szimpla név? 
Akatsuki, amit a felkelő nap hatására választottam névként igencsak más jelentéssel bír a ninjavilág szemében, ami miatt veszélyesnek ítélnek. 
Mondjuk a veszélyesnek tartás most pont jól is jön, ha egy ilyen helyre vetemedtem. 
Az elhagyatott város, ahová látszólag a söpredék menekül, most pont nekem szolgál búvóhelyül. Persze csak egy időre, de talán itt ki tudom fújni magam egy kicsit, míg tovább nem állok. Vagy amíg vissza nem térek konohába, ezúttal egy kidolgozott tervvel. 


A nap már lemenőben van, ahogy az elhagyatott épületek között haladok, valami búvóhelyet keresve. Szerencsémre eddig senkivel se futottam össze, de ha esetleg mégis így lenne, azért csak a külsőmet okolhatom. Elvégre egy vörös köpenyes, fekete maszkos alak félelmet kelthet egyesek szívében, egyúttal azonban igencsak feltűnővé is válik. Efféle külső átlagban vagy azt sugallja, hogy "Veszélyes vagyok, maradj távol", vagy azt, hogy "Kilétem titkolom, légyszi ne gyere közel". 
Rajtam pedig pont egy vörös köpeny van, arcomon fekete maszk, ruhám ujjában pedig egy kunai, ha esetleg gyorsan kellene cselekedni. 
Remélem harcra nem kerül sor, de az ördög sose alszik.

//Bocsánat a késésért Nana, hogy ennyi időbe tellett a reagálás csak össze jöttek a dolgok//
Hozott eszközök:
Táska: 1szett szerszám készlet (reszelő, penge, drótvágó, fogó), Bábmester eszközkészlet, 8db robbanó jegyzet, 1db Kunai



Kureiji első és kedvenc bábja, melyet egy idős vándortol kapott ajándékba. Elég kezdetleges báb, bár egy-két mechanizmus azért található benne. Gömbalakú, naggyából kosárlaba méretű teste, két karja, egy feje és az alsó részén, amiről a nevét is kapta, egy húsz centis penge található, lába nincs. Karjaiban egy-egy tűvető, szájában egy füstbombavető kapott helyet. Különlegessége, hogy karjai, feje és a penge is behúzható, így csukott állapotban egy egyszerű gömbre hasonlít. Hátulján egy pánt található ami megkönnyíti a szálítását. 
- Fejben bombavető
- Felkarokban tűvető
- Alkarokban senbon lövő mechanika
- Lánszóró a báb testében, kivezető nyílás a szájban
- Behúzható penge a báb alsó részében

4db füstbomba; 200db tű, 20db hosszútű, 1db Altató gázbomba; (mind a bábban) 



Egy fákjákkal megvilágított étkező asztala mellett állt Han. A falak csupaszok, leszámítva a az említett világítást, kövekből kirakott falain táncolt a tűz fénye, a jobb oldalon egy vitrines, benne az étkezéshes használt eszközök, tányérok, meg miegymás. Hannal majdnem szemben, az asztalfőn egy férfi ült. Arcára kifürkészhetetlen merengés ült ki, ahogy előre dölt díszes, karfás székében, s az előtte álló fiúr tekintett. Elmélyülten, mint ha nem is a vele szemben állóhoz intézné szavait, beszélni kezdett.
- Ezt a feladatot semmiképp sem bukhatjuk el. A mi kis üzletünknek Kemurival, ez a fizetsége. Ők letettek valamit az asztalra, most mi jövünk. - Tekintetét mélyen a fiúéba fúrta. - Másrészről ez a te vizsgád is. 
- Viszga? - Kapta fel a fejét Han. - A legutóbbi nem volt elég bizonyíték? 
- Részben igen. - Válaszolta, miközben hátra tolta a székét, fel állt az asztaltól, s felalá kezdett sétálni a teremben. - A vizsga, amin végig mentél annak volt a mutatója, hogy egyáltalán érdemes vagy a figyelmükre és persze, hogy akár hivatalos feladatot is teljesíthess a nevükben. Azonban most mást szeretnének biztosra tudni. Látni akarják, hogy képes vagy csendesen is dolgozni, hogy olyat is rádbízhatnak, ami ha kitudódna egy egész lavinát indíthatna el, akár újabb háborút is...


Az ifjú tolvaj valahol a Tűz földjén járt éppen. A feladata egyszerű volt, egy tekercset kellett leszállítani a megadott helyre, lehetőleg a legnagyobb titokban és minél gyorsabban. Azt ugyan már nem kötötték a fiú orrára, hogy a nála lévő tekercs teljesen üres. Vagyis igazából ez sem biztos. Ő maga nem nézte meg, azt pedig szintén nem közölték vele, hogy rajta kívűl még négyen elindultak ugyanezzel a tekercsel és egyikőjük sem tudja kinél van az igazi. A lehető legjobban bebiztosították, hogy az üzenet biztosan célba érjen.
Szóval már rég indult útnak, a határt is már rég átlápte, így hát nem lett volna rossz valami búvóhelyet találni, egy kis pihenőre. 
A szerencse úgy tűnt mellé ált, hogy útjába esett egy kis városka féleség. Vagy legalábbis valamikor az volt. Ma már csak egy kihalt porfészek, egy szörnyű sebhely természet anyánk gyönyörű testén. Lakatlannak tűnt, olyannak, amit háború vagy járványok miatt elhagytak az emberek és a jelenlegi kinézete miatt messze el is kerülik. Vagyis pont ideális annak, aki elakar tűnni a világ elől. 
Han gondolkodhatott volna mielőtt villámgyorsan eldöntötte, hogy itt vesz ki egy szobát éjszakára. Ha neki tökéletes búvóhely, akkor másnak is az. Erre viszont már csak akkor jött rá, mikor a porlepte utcákon baktatva, egy meglehetősen furcsa alakba botlott. Ha a rendörség kérdezné nem tudna kielégítő leírást adni az illetőről. Hanaroval nagyából egymagas, sújban is nagyából megeg, egyeztek. Arcán ében fekete maszk, testét bordó köpeny borította. Érdekes ruhaválaszték volt azt megkell hagyni. Egy csöppet feltünő, szóval mondjuk Konoha uttcáin nem igazán kéne benne masírozni, mert hamar beviszik a gyüjtőbe. Másrészről viszont mint az állatoknál a rikító szín. Azt üzenei: veszélyes vagyok, szóval ne próbálkozz.
Han voltaképpen soha sem szerett harcolni. Ha lehet ezeket a dolgokat inkább meghagyja a körülötte lévőknek.jelenleg azonban nem engedhette meg magának ezt a luxust. Egyedűl volt egy küldetésen, s nem bízhatott abban sem túlságosan, hogy a vele szemben álló nem a tekercsre pályázik. Kezébe vette hát egyetlen kunaiját és feszülten figyelni kezdte a maszkos minden mozdulatát. Ha az egyetlen rossz mozdulatot is tesz felé hajítja a kunaiját, amire jobb keze összes chakrafonalát ráerősítette. 

Akatsuki

Chakraszint:122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, bordó köpeny, ninja , fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 2 kunai, 2 shurriken; 8 senbon); 
- 1 robbanójegyzetes kunai
- dróthuzal(10m); 
- 7db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)
Miért éppen én? Engem árultak el, engem támadtak hátba, engem törtek össze, az én emlékeimet ragadták el, én szenvedtem annyit. Akkor meg miért nekem kell tovább kínlódnom? Vagy pontosabban, miért nekem kell belesétáljak a rossz szituációkba?
Mikor már azt hihetném, egy elhagyatott, romos, istenhátamögötti helyen lesz némi nyugtom, megjelenik ő. Ő, aki keresztbe tett a mai terveimnek.
Nemigen van értelme alaposan átvizsgálni a velem szembenálló férfit, elvégre nem sok információt deríthetek ki belőle. Nem tűnik vándornak, vagy valami kószának, ahhoz túlzottan határozottnak tűnik. Bűnözőnek se nagyon néz ki, rendezett külsejével sokkal "hivatalosabbnak" néz ki. Konohai se lehet a külseje alapján, ebben viszont nem lehetek biztos, ismét hála az emlékek hiányának.
Az viszont biztos, hogy okkal van itt, és pár másodpercnyi néma szemezés után ez számomra nyílvánvaló:
Talán Konoha miatt, talán a külsőm miatt, de ez az alak nem baráti szándékkal jött. Nagy eséllyel a véremre pályázik, de abból nem adok.
Egy fürge, szinte láthatatlan mozdulat után az eldugott kunai a kezembe csúszik, amit rögvest az alak felé hajítok, és azonnal oldalra is vetődöm. Sajnos ez nem sikerül tökéletesen, az ellenfelem sokkal gyorsabb nálam, és az általa eldobott kunai alaposan végigszántja a bal vállamat, de szerencsére nem áll bele.
~ Nagyon gyors. Ez baj, gyorsan kell lépnem. ~
A sérüléshez bár odakapok, ez nem lassít le abban, hogy a közeli épülethez rohanjak, majd a talpamba koncentrált chakra segítségével felfussak rajta. Menet közben leoldom magamról a köpenyt, majd a nyomában három senbont is az ellenfél felé hajítok. Ha szerencsém van, akkor a köpenyem egy pillanatra blokkolni fogja a látását, és akkor a tűk talán eltalálják őt, de ez nem biztos.
A romos épület falán igyekszem cikkcakkban mozogni, hogy minél előbb elérjem a tetejét. Ha sikerül feljussak, akkor ki is használom ezt az előnyt arra, hogy egy robbanócetlit helyezzek fel rá, majd gyorsan tovább a következő épülethez.
Ha követ az alak, akkor a cetlit élesíteném, ezzel berobbantva alatta a talajt.
https://youtu.be/ZlrwW2nlF2c

Akatsuki(Nana)
[b]Chakraszint:[/b] 122
Felszerelés[i]: [/i]
- Egyszerű ruházat, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 1 kunai, 2 shurriken; 5 senbon); 
- 1 robbanójegyzetes kunai
- dróthuzal(10m); 
- 6db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)

Pokolba Bandoval, pokolba konohával, pokolba ezzel az egész, rohadt ninjavilággal. Legfőképp pokolba ezzel az alakkal, akivel most vérremenő csatát kell hogy vívjak.
Panaszkodhatnék a külsőmre, vagy konohára, jelenleg úgyse számít, és nincs is sok időm rá. Felszerelésem kevés, beszereztem egy sérülést, ráadásul még itt se tudok most már elrejtőzni, mehetek máshová. Szóval minél gyorsabban le szeretném ezt tudni, és nem hagyhatok hátra nyomokat. Nem akarom megölni, elég ha harcképtelenné teszem.
A tetőre sikerül feljussak, bármennyire is éreztem, hogy a hátamba fog fúródni egy másik kunai. Még a cetlit is sikerül lerakjam, közben pedig fültanújává válok egy igen kellemetlen hangnak.
~ Ez nem normális. Pont egy őrültet kellett kifogjak. ~ fut végig bennem a gondolat, ami mégjobban ösztökél a gyors befejezés, és az eltűnés irányába.
Nem is kell sok, az ellenfelem gyorsan utánnam ered, még mielőtt egy másik épületre juthatnék. Nem pazarlom az időt a felesleges beszédre vagy szemezésre, hanem azonnal élesítem a jegyzetet egy kis chakrakoncentrációval.
Tekintve, hogy a jegyzet az épület szélén robban fel, én pont a detonáció hatáskörén kívül vagyok, és szerencsére az épület se dől össze alattam. Ez persze nem igaz az ellenfelemre, akit telibekap a robbanás, és még szét is darabolja alatta a talajt.
~ Sikerült? ~ teszem fel magamban a kérdést, mivel nem látok át a frissen keletkezett füstfelhőn. Azt viszont észreveszem, hogy a célpontom hátraugrik, azaz simán elkerülte a robbanást. És ez nem minden.
~ Ez meg mi a pokol? ~ hunyorítva nézem az ellenfelem, ami nemigen tűnik embernek. Mintha valami szerkezet lenne, talán egy báb, vagy valami hasonló. Hála ismét az emlékezetvesztés miatt, fogalmam sincs, mivel állhatok szemben.
Gyors tempót veszek fel, majd igyekszem minél fürgébben elhagyni a robbanás helyét, háztetőről-háztetőre ugrálva, közben pedig egy újabb kunait kézbe véve. Tekintetemmel figyelném az ellenfelet, felkészülve a védekezésre, mert egyenlőre a rohangáláson kívül nincs jobb tervem.
Nem is lesz, ameddig nem tudom, mivel is állok szemben.

Akatsuki(Nana)  
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 1 kunai, 2 shurriken; 5 senbon); 
- 1 robbanójegyzetes kunai
- dróthuzal(10m); 
- 6db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)




///A chakraszintet csak megszokásból írom ki, annak fogyását nem szoktam jelezni. Leginkább csak a felszereléslista a lényeg, és mivel a te egy bábmester vagy, ezért ez neked nem olyan fontos.(mert legfőképp a bábbal harcolsz) ///




Hiányos felszerelés, kudarcok sorozata, rengeteg hiányzó adat, céltábla a hátamon, seb a vállamon, és most ez. Valami elmebeteg útonálló, aki valami ismeretlen technikát használ, legalább is számomra ismeretlen. Ezek a tények igencsak megnehezítik az amúgy is pocsék helyzetemet, főleg mert szinte semmit se tudok az ellenfelemről. Időm pedig megfigyelgetésekre és tervezgetésre nincsen, szóval improvizálnom kell. 
Háztetőről háztetőre ugrálva igyekszem mozgásban maradni, ami talán menekülésnek tűnhet, de valójában megpróbálok "körözni" az ellenfelem körül, hogy időt nyerjek. 
~ Mi is amit tudok? Egy őrülttel van dolgom, aki valami fura bábot irányít, de hogy csak szimplán a chakrájával mozgatja-e, vagy a báb magától mozog, az kérdéses. De ha valóban egy elmebeteggel van dolgom, akkor talán nem kell nagy stratégiára számítsak. ~ foglalok össze mindent gyorsan, közben sikeresen ki is szúrom az őrültet, aki a babájával szórakozik...
...és hozzámvágja. Ez a távolság miatt nem lenne nagy baj, de az az izé pörögve száguld felém, mintha ketté akarna szaggatni. 
Nincs túl sok időm a gondolkodásra, egy gyors irányváltás mellett döntök, mégpedig vissza lefelé az utcákra. A gond csak az, hogy a báb látszólag még mindig a sarkamban van, de talán ezt az előnyömre is tudom fordítani. 
Megpóbálok minél gyorsabban, a lehető legkiszámíthatatlanabbul mozogni, fel-le, jobbra-balra váltogatva az irányomat, hogy ezzel elkerüljem azt a mozgó szerkezetet. A látszólag véletlenszerű mozgásom azonban csak elterelés lenne, ugyanis az összevisszaság közben megpóbálnám bemérni, majd kicsivel közelebb kerülni a zakkanthoz. Ha ez sikerül anélkül, hogy a baba lekaszáljon, akkor az utolsó robbanójegyzetes kunaimat a zakkant irányába hajítanám, és becsapódás előtt detonálnám is. Utánna...tovább, folyamatosan mozgásban. 
Gyenge terv, de annyiban segít, hogy felmérjem a kapcsolatot az őrült, és a baba között, kis eséllyel pedig talán meg is sebezhetem.

//Én max azt tudom  vezetni leginkább, hogy mi van a bábomban és abból mennyi fogyott, mert az sem végtelen..  Sajnos. ???? //

Az idő lassan szállt tova, lusta, kövér felhőpamacsok kúsztak az égen, néha el-el takarva egy pillanatra a napot, miközben alant, a kihalt városkában életre-halálra menő harc folyt. Ám őket ez mit sem zavarta, csendesen úsztak a horizont felé, ügyet sem vetve a két harcoló félre.
Han előre ugrott, s körfűrésszé avanzsált bábját a maszkos után röptette. Valahol mélyen élt benne a remény, hogy az ketté szeli a fickót és akkor le van tudva ez az egész. De sajnos tévednie kellett. Ellenfele irányt váltva leugrott az utcára, az alatta az idő alatt, amíg Han talpa újra tetőt ért. Hogy ne essen ki a ritmusból, a fiú egy szökkenéssel annak az épületnek a szélére ugrott, ahol a maszkos eltűnt a szeme elől egy pillanatra. 
Ujjaival gyors mozdulatokat tett, rántott egyet chakra fonalain, s Hikaru egy éles kanyart követően közeledni kezdett, majd ismét az ellent kezdte követni. 
Nem volt olyan egyszerű dolga, mint szerette volna, a maszkos ugyanis ügyesen kerülgette a bábot. Volt is rá oka bőven. Jelen helyzetben annak forgó mozgása és borotva éles pengéje miatt könnyen eltudná dönteni a meccset, ha elég közel tudna kerülni. 
A maszkos össze-vissza rohangált az utcán, csak hogy megpróbáljon elszakadni, az őt követő bábtól. Aztán mégis újra támadásba lendült. Egy kunait hajított a tolvaj irányába. A fiú fejében egy röpke pillanat alatt suhant át pár válasz lehetőség. Előrántotta az egyetlen nála lévő kunaijt, s elhajította. A két fegyver középpen találkozott, a maszkos által neki címzett gellert kapott, s a fiú alatti falba fúródott. Kifújni sem volt ideje az addig feszülten bent tartott levegőt, mert a kunai kirobbantotta alól a falat.
Kapálózva, a törmelékkel együtt zuhant a porfelhőbe, s egyenest az utca porába. Eközben a kontrolt vesztett Hikaru a megmaradt lendülte következtében a földbe csapódott, recsegve, zörögve gurult pár métert, majd elkapva egy oszlopot, ami leszakította amúgy is sérült karját megállt. Vakszerencse, vagy csak jó felszerelés kérdése volt, hogy a lángszóró tartálya még nem adta meg magát.
Megpróbálta feltornázni magát, de lába keserves fájdalommal adta tudtára, hogy ez nem volt épp egy tíz pontos zuhanás. Fogait össze szorítva ülő helyzetbe vágta magát, hátát a fal maradványának vetette, s magához húzta bábját. Szegény Hikarut is eléggé megviselte ez a kis összecsapás. A fiú lába meg nem akart mozdulni, jobb ötlet híján bábját készenlétbe helyezte, úgy várta a porfelhő eltűnését, s a maszkos felbukkanását. Amint elődugja a képét, a fiú megkínálja egy füstbombával, majd a megmaradt ball karban lévő száz tűt is rá zúdítaná.

Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 1 kunai, 2 shurriken; 5 senbon); 
- dróthuzal(10m); 
- 6db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)




Nem hittem volna, hogy ilyen hamar bajba kerülök, de számíthattam volna rá. Ha valaki kikezd egy shinobi nemzettel, aminek ráadásul egykor a része volt, akkor komoly büntetésre kell számítani. Az pedig, hogy ki kezdte az árulás sorozatát, nem tartozik a legfontosabb dolgok közé sajnos. Éppen ezért kell minél előbb elhagynom az országot, hogy utánna...valamit csináljak. 
Erre nemigen lett tervem, mert egy zakkant bábos srác céltáblának akar használni, és minél tovább küzdök vele, annál inkább nő az esélye az elkapásomnak. Ha a zakkant nincs is konohával, akkor is veszélyezteti a szabadságom, az életemről nem is beszélve. Szóval gyorsan hatástalanná kell hogy tegyem őt, vagy ha nincs más lehetőség, megölni. Bár az utóbbit kihagynám. 


A zakkant babája, ami nagy valószínűséggel darabokra akar szaggatni, még mindig a sarkamban van. Bármilyen gyorsan és kiszámíthatatlanul mozgok, nem vagyok képes lerázni, de szerencsére van egy rögtönzött tervem ellene. 
~ A baba kapcsolatban áll a dilissel, szóval... ~ ugrándozás közben az egyik romos épület tetején kötök ki, ahonnét tökéletesen rálátok a zakkantra, a tervem második fele pedig mozgásba lendül.
Az utolsó robbanójegyzetes kunaim szélsebesen és pontosan repül a célpont felé, majd a megfelelő pillanatban élesítem is. Az eredményt igaz, nem látom, mert a pengés baba miatt gyorsan leugrom az egyik mellékutcába, de a robbanás hangja mindent elárul. 
~ Telibe! Ráadásul a baba is eltűnt. ~ a sikerem egy gyors mosolyt csal az arcomra, főleg mert a fabábu is felhagyott az üldözésemmel. Egy pillanatra úgy érzem, hogy komoly esélyeim vannak a kijutásra, és az újrakezdésre. 
De előtte még le kell tudnom véglegesen ezt a problémás személyt. 
~ Nem kell megöljem, elég ha kiütöm, a babáját meg tüzifává aprítom. ~ a mellékutca kijárata felé haladva előszedem a tekercsemet, majd előidézem a belepecsételt ninjatomat. A csillogó acél rengeteg szép emléket idéz fel bennem, ami csak jobban fokozza a siker iránti önbizalmamat, de ettől a fejem tiszta marad. 
~ Akárhogy is, egy shinobi ellen küzdök, szóval nem árt az óvatosság. ~
A mellékutca végéhez érve először gyorsan, észrevétlenül kipillantok, és a tőlem jobbra fekvő, szemközti épület darabkái között, a porfelhőben kiszúrom a zakkantat. 
~ Talán elájult, de nem árt odafigyelni. Körülbelül nyolc-tíz méterre lehet tőlem, szóval fürgének kell legyek. ~ 
A gyors tervezés után azonnal mozgásba lendülök, egyenesen a srác felé rohanva. Nem aggódom, mert ha hozzám is vágna valamit, vagy rámküldené a bábját, a kardommal tudok védekezni, nem lassíthat le. 
~ Itt az ideje pontot tenni a végére. ~ jelentem ki magamban, közben már majdnem az út felét megtettem. 
A füstbomba váratlanul robban a képembe, a fekete füstfelhő azonnal belerít mindent. Reflexesen hátraugrok, de a hirtelen, szúró fájdalom meggátol a menekülésben. 
Mindössze pár pillanat leforgása alatt a támadásomból fájdalmas landolás lesz, aminek során elejtem a kardomat, és a korábban elhagyott mellékutca közelében kötök ki. 
~ A francba! ~ magamban szitkozódva vonszolom be magam a fal rejtekébe, közben hálát mormogva a füstfelhőért. ~ Ha nem lenne ez a füst, pontosabban tudott volna célozni. ~
Fedezékbe húzódás után gyorsan ülőhelyzetbe tornászom magam, és csak most veszem észre, hogy mennyire csúnyán elkapott az a szemét. Mindkét lábamból legalább egy tucat tű meredezik ki, nem említve azokat a tűket, amik eltalálták a csípőmet, a hasamat, egy pedig még az arcomat is elérte, de hála a maszknak, nem fúródott mélyre. 
A szúró fájdalom gyorsan beáll, a levegőt kicsit gyorsabban kezdem venni, emiatt még a maszkomtól is megszabadulok. 
~ A francba. Szedd össze magad, túléltél rosszabbat is. ~
Néhány tűtől sikerül megszabaduljak, amiket magam mellé helyezek. Ezután a fájdalommal nem törődve, kissé remegő kézzel pecsétet alkotok a Klón jutsuhoz, és létrehozok egy klónt, ami az mellékucta végében fog elterülni, mintha a korábbi tűeső halálosan sikeres lett volna. 
A klón kihelyezése után, nagy nehezen sikerül visszább húzódjak, ahol rákötök egy robbanócetlit az utolsó kunaira, majd a maradék dobófegyvereimet, beleértve a néhány, magamból kitépett tűt, könnyen elérhető helyre helyezem.
~ Csak told ide a képed, te babázó őrült. ~
Amint a zakkant, vagy a babája felbukkan, először a robbanó kunait, majd minden elérhető dóbófegyvert alaposan megismertetném velük. Nagyon alaposan.

Akatsuki(Nana)
Chakraszint:122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato(tekercsbe pecsételve)
- övtáska(1 füstbomba, 1 kunai, 2 shurriken; 5 senbon); 
- dróthuzal(10m); 
- 6db robbanójegyzet
- Energiatabletta(5db)

~ Nem jó. Nem jó. ~
Kezemben kunaival, körülöttem mindenféle dobófegyverrel ülök, várva a pillanatot, ami nem jön el.
~ Bújj elő, vagy tűnj el, nyomorult őrült. ~
A pillanatnyi sokk elmúltával a lábamból kimeredező tűk lassan fájdalmas romhalmazzá alakítják a végtagjaimat. A rengeteg tű okozta szúró fájdalom egyre rosszabbá válik, a nadrágomat lassan átáztatja a vérem, és minden egyes apró mozdulat roppant fájdalmassá válik. Pont mint akkor.
~ Nem halhatok meg itt. Még nem. ~
A harc elmúltával az éjszaka roppant hideggé válik, bár izzadni kezdek, mégis egyre jobban fázom. A lábaimat nem is nagyon érzem, csupán a hideg fájdalmat. A kezem is remegni kezd, ahogy lassan hatalmába kerít valami igen kellemetlen érzés.
Fogalmam sincs, mekkora kárt tudtam okozni az őrült ellenfelemben, de a kiabálásai alapján még igenis van elég ereje a harchoz, ráadásul most már biztosan végezni akar velem. Az éjszaka sötétje, a hideg levegő, és a saját kétségbeesésem egy ismerős érzést vált ki bennem.
Pontosan ezt éreztem, mikor anno a saját társam döfött le és hagyott meghalni. Azt, hogy itt a vég.
~Nem halhatok meg! Még nem halhatok meg! Még nem! ~
Minden kétségbeesésemet félretolja hírtelen a halálfélelem okozta erő, ami egy igen kockázatos tervet sző. A kockázat viszont jelen esetben nem érdekel, túl kell élnem minden áron.
A fájdalommal nem törődve a maradék dróthuzalom segítségével még öt robbanójegyzetet ráerősítek az utolsó megmaradt kunaimra, ezzel teljesen kifogyva belőle. Az így hat jegyzettel rendelkező kunait készenlétbe helyezem, majd kissé remegő kézzel pecsétet formálok, és egy klónt hozok létre egy igen egyszerű feladattal. Ezután a megmaradt füstbombámat kihajítom az utcára, a végső tervem pedig mozgásba lendül.
A füstbombát követve a klónom kirohanna az utcára, majd a bábos utolsó ismert pozíciója, a kissé szétrombolt épület felé rohanna. A füstfüggönyt kihasználva a robbanó kunait a mellékutcával szembeni épület falába hajítanám, majd élesíteném is. Elvileg hat jegyzet együttes robbanása elég nagy darabot szakítana ki, hogy az egész épületet, talán egy másikat is, leborítson egyenesen az utcára.
Kis szerencsével a romok szét fogják lapítani a zakkant bábost, vagy legalább is meggátolja a mozgásban, míg én a tekercsből előidézett ninjato-mat támasztékként használva felkelnék, és menekülőre fognám. Minél beljebb a mellékutcákban, minél távolabb attól az őrülttől, ez a célom.
Képtelen vagyok a további harcra, de nem adhatom fel. Túl kell éljek minden áron.
~ Nem fogok meghalni. ~

[i]Akatsuki(Nana)[/i]
[b]Chakraszint:[/b]122
[i]Felszerelés: [/i]
- Egyszerű ruházat, ninja szandál, fekete maszk
- Ninjato
- övtáska( 2 shurriken; 5 senbon); 
- dróthuzal(10m); 
- Energiatabletta(5db)
- Csak halj meg légyszives. - a végső, szinte már kétségbeesést mutató tervem minden apró részlete készen van és mozgásba is lendül. - Halj meg, sérülj meg, vagy csak tűnj el, kérlek. - a füstbomba, a klón, és a hatjegyzetes kunai megteszik a hatásukat, bár a kunai élesítése után már fogalmam sincs, hogy sikerül-e a tervem. A bábos őrült jóval erősebb nálam, legalább is a játékszere sokkalta veszélyesebb, mint amilyennek látszik. Mindkét lábamból tűpárnát csinált, ráadásul ki tudja, mit rejthet még a baba. Maga a tény pedig, hogy az ellenfelem valószínűleg röhögve szedne darabokra csak súlyosbítja a helyzetet.
- Csak hagyj engem békén. - a megidézett kardomat támasznak használva sikerül feltápászkodjak, és a fájdalommal nem törődve el is indulok, miközben a robbanás valószínűleg darabokra szaggatja az épületeket. Nagy szerencsém, hogy elég távol vagyok a robbanástól, valamint a szétrepülő törmelékektől, de még egyáltalán nem vagyok ténylegesen biztonságban.
Bár a robbanás elég nagyra sikeredett, a nehézkes menekülésem közepedte szinte érzem, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat az a baba, hogy átszúrjon valamivel. Esetleg maga a zakkant jelenne meg, aki a földre taszítana, majd kegyetlenül kivégezne. A félelmem pedig jogos, hiszen aki ilyen típusú fegyverrel rohangászik egy elhagyatott helyen, annak biztosan nem esne nehezére végezni velem.
De semmi nem történik.
A kardomra támaszkodva, izzadva, fájdalmakkal lépkedek előre, magam után vérfoltokat hagyva, remegve a történtektől, de minden megtett lépéssel csökken a félelmem. Nem bukkan fel se a baba, se a zakkant, nem kapok a hátamba pengét, és látszólag semmi se áll az utamba.
~ Talán meghalt? Megsérült, vagy feladta? Esetleg csak csapdába akar csalni?
Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem, de minden eltelt perc után egyre kevésbé számítanak, és egyre inkább egy másik kérdés kezd érdekelni.
~ Most mi lesz?
Egy ilyen világban, ahol minden sarokban veszély leselkedik, a társak és az erő a legfontosabb. Azonban ha a saját társaid árulnak el, te magad pedig nem vagy elég erős, hogy megvédd magad, akkor a halál elkerülhetetlen.
Én teljesen egyedül vagyok. Nincs se otthonom, se hazám, se családom vagy társaim, csak ellenségeim. A Tűz vidéke le akar vadászni, az áruló társam még mindig életben van, ráadásul ki tudja, hány a báboshoz hasonlító alakkal fogok összefutni. Egyedül, sérülten, és elveszve.
Meg kell álljak, hogy szusszanhassak egyet, közben a remegésem egyre csak nő, ahogy a kétségbeesésem is. Elvégre fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek most, sérülten pedig nem juthatok messzire.
Csak egy dolgot tehetek. Tovább kell mennem, nem számít, mennyire fájdalmas vagy nehéz az út. Túl kell éljem, hiszen senki se fog rajtam segíteni.
Túl kell éljem.
Fin
///Én is köszönöm a harcot, nagyon tetszett ///