Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

**Uchiha Kagami** Hétf. Okt. 29 2018, 00:04

Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

A párharc levezénylője: Uchiha Kagami

Terület kinézete: alap füves terület, elszórva néhány fa, bokrok és cserjék.

**Kureiji Hanaro** Kedd Nov. 06 2018, 01:55

Az ifjú titánnak, a kis tolvajnak, ki a lehetetlennel dacolva, tíz évesen - bocsánat egy hónap és tizenegy - ki alig három hónapja lépett a shinobik útjára, talán csak a puszta szerencsének köszönhetően sikerült átvergődnie a chuunin vizsga második és legnagyobb halálozási rátájával rendelkező részén.
Most ő is jól megérdemelt pihenését töltötte, a többiekkel, kik sikeresen vagy sikertelenül véve a vizsgát, de élve teljesítették a második fordulót. A jól megérdemelt, nagyából egy napnyi pihenőt búrájának tömésével és rengeteg alvással töltötte. Muszáj volt valamivel elütnie az időt és csak az alvás tűnt oly kecsegtető lehetőségnek, hogy bele is kezdjen. Szívének oly kedves könyveit otthon hagyta, a két termetes chunnin által őrzött ajtó iránti érdeklődése meg gyorsan alább hagyott.
Azért lassan a sok pihenőtől is kezdett besokalni. Mindíg is utált várakozni, itt a nagy tömegek szeme láttára meg még bábja szervizelésének sem akart nekiállni. Jobb ötlet híján, mint aki bekattant, felalá járkált a teremben, nem törődve a furcsálló tekintetek sokaságával.
Végül megtört a jég, s Han nagy örömére gongszó zengette meg a termet. A hatalmas, kétszárnyú ajtó feltárult, titkának két őrzője pedig beterelte a jelenlévőket.
Mint a marhák a vágóhídra, úgy gyűltek az ifjak a hatalmas terem közepére, hol nem más, mint a jelenlegi Kazekage várta őket, emberei gyűrűjében.
~ A névtelen hősök emlékére - olvasta a feliratot a tolvaj.
Az arc nélküli szobrok között mindenki szíve nagyot dobbanhatott, hisz ők azok kik életüket adták hazájukért és családjukért. Letűnt hősök emléke, kik a szolgálatot, mint nemzetükért tehettek, többre tartották saját létezésüknél is.
És mit értek el vele végül? Sok másik társukkal egyetemben még nevüket is elfeledték. Emlékük, áldozatuk, hősiességük, csak arctalan, névtelen szobrok. Ez hát a shinobi útja! Eldobod az életed valami eszményi képért, mert beléd nevelték a hazád iránti hűséget, hogy majd mikor a por eltakarta fejfádat, csak egy arctalan szobor legyen a mementója, hogy te is egy voltál a sok ostoba közül, ki nem csak egyszerűen meghalt, egyenest dalolva ment lángsirba.
És lám csak, minő meglepetés! Maga a Kazekage rombolja le nyíltan ezt a dicső halálról alkotott képet. Nemzetről meg családról papol, úgy, hogy megelőzően közli, ez az egész csak a pénzről szól.
Képezd magad, fejlődj, okulj, hogy aztán többet érő feladatokat vállalhass, amivel a saját falvad gazdagítod, s ha elbuksz és meghalsz, az pusztán annyit jelent, hogy alkalmatlan voltál fejőstehénnek.
Ennek az egész ostoba színjátéknak, bele értve hősök emlékére állított szobrokat és a Kazekage beszédét is, egyetlen konklúziója, egyetlen mögöttes tartalma van: a pénz. Az egész dicső shinobilét csak egy tökéletes, arannyal hímzett fátyla mindannak a burjánzó kapzsiságnak, ami ezt az egész átkozott világot mozgatja. Vér tapad minden egyes darab apróhoz. Mindazok szánalomra méltóan fölöslegesen hullajtott vére, kiket megetettek ezzel az egész marhasággal.
Ezek után talán nem is csoda, hogy a tolvaj gyomra ia felfordult. Oly abszurd volt a helyzet. Hisz lényének részét képezi a kapzsiság. Ha keresne sem találna más értelmet saját szánalomra méltóan üres életében, mint a gazdagság utáni hajszát. S most mégis fizikai formát öltött mélységes undora az összes rejtőző faluval szemben. Most az egyszer végre erkölcsileg magasabbnak érezhette magát, hisz ő beismerte magának saját romlottságát. Ettől ő nem lesz több, viszont mélységes undort érzett, hogy a másik fél még egy masnit is kötött az ágy alá söpört kutya ürülékre, saját belső rothadására.
Végül a túlontúl hosszúra nyúlt beszéd és Han túlcsordult erkölcsi filozofálgatása után, melyet magával vitatott meg, a Kazekage végre a lényegre tért.
Pontosan egy hetet kapnak és indul a harmadik forduló. Egyenes kieséses rendszerrel fog működni a dolog, szóval a végén csak egy maradhat. Továbbá szórakoztatóan kell harcolniuk, hogy a sok dagadt, zsirdisznó nemes, meg az összes Kage jól szórakozhasson. Vagyis ezt csak Hanaro tette hozzá fejben, de a lényegen akkor sem változat, hogy ez csak egy kakas viadal. Emellett persze genjutsuval fogják védeni a harcoló feleket, nehogy aztán az a sok bele ölt pénz elússzon. Gyerünk gyerünk, csak ügyesen. Mutassátok meg, megéritek ti az áratokat.
Hannak már enyhén szólva is kezdett az idegeire menni ez a beszédesdi. Az utolsó néhány mondat már a füléig sem ért el, s még a véletlenszerűen kisorsolt ellenfél neve sem különösebben érdekelte. Senkit sem ismert a jelenlevők közül, fogalma sem volt milyen trükköket hozhattak magukkal. Maximum két társa közül ha szembe kerül valamelyikkel, akkor tudna bármi érdemleges tervel is szolgálni. Jelen pillanatban csak saját trükkjeinek változatos kombinálása lehet a legtöbb amit tehet, hogy minél több lehetőségre álljon készen.
Véget ért a móka. Elhajtották őket, valami hotelba, ahol az elkövetkező héten lakhattak. A tolvaj épp hogy elhagyta az épületet, egy ismerős alak fogadta.

Az elkövetkezendő egy hét alatt Hanaro épp hogy csak aludni tért vissza a hotelba. Néhány éjszakát még így is kihagyott.
Az ismerős alak, aki a kapuban várta, nem volt más, mint mestere, az öreg bábkészítő, Ishin. A segítségével a fiú az egy hét leforgása alatt kibővítette ismereteit, így az előtte álló harcba egy-két meglepetéssel érkezhetett.

Az egy hét letelt és Hanaro újonnan szerzett eszközeivel az aréna felé vette az irányt. Az egész dologgal csupán annyi bökkenő volt, hogy a fiú málhás lónak érezte magát. Az öt gyakorlóbábot ugyan lepecsételte, azok még így is három tekercsnyi helyet foglaltak, plusz még Hikarut is hozta, így nem volt egyszerű dolga. Az öt bábból hármat egy óriás tekercsbe, míg a maradék kettőt egy-egy közepes tekercsbe pecsételt, s azokat a hátára vette, Hikarut pedig a kezében hozta, természetesen bepólyálva.
Izgatottan lépett be az arénába, hol leendő ellenfelei már várták. A Kazekage újfent beszédet tartott, a nézők pedig ujjongva várták a vérontást. Hiába a tény, hogy a háború még fél éve sem ért véget, az emberek a harc, a fájdalom és a szenvedés látványára vártak. Mint a keselyűk, gyűltek a vérszagra. Nem érdemelték meg a békét, ez tény!
Szép sorban lementek a harcok. Győztesek és vesztesek árnyai tarkították az aréna porát, mikor végtére a tolvaj is sorra került. Fölcsatolta hátára a három tekercset, pánjánál megragadta Hikarut, s lefelé vette az irányt, szívében sziklaszilárd elhatározással, hogy nem fog már a selejtezőben kiesni. Történjék bármi.
Ha a harmadik fordulót is sikerrel veszi, azzal tökéletesen igazolja minden eddigi meglátását a shinobik társadalmáról.
Lábait eltökélten vetette meg az aréna porában, s várta ellenfele érkezését. Fejében már taktikák és stratégiák sokasága mozgolódott készen, hogy a legmegfelelőbbet kiválasza. Egy valamiben biztos volt, nem fog kezdeményezni. Megvárja míg ellenfele felmutat egy-két kártyát, s csak aztán cselekszik ő is.

A választott technikám pedig (végre megszereztem*-*)

Mokujin Jutsu // Fa Ember Technika
Ennek a technikának a segítségével képesek a klán tagjai báb módjára irányítani az akár hadseregnyi Fa Gyakorló Bábút (Bábhasználathoz hasonló technika)
Besorolás: C
Chakraszint: 200

Vásárlás
Madarával egyeztetve 500-800ryo között mozog egy darab gyakorlóbáb ára, amiből 5 darabot vettem jelenleg, de majd még pontosítjuk a csomagos kedvezményeket, ahogy mondta:D
Szóval akkor legyen most:
5x800ryo 4000ryo (5 gyakorlóbáb)
2x500ryo+1x1000ryo 2000ryo (kettő közepes, egy nagy tekercs)
5x300ryo 1500ryo (száz darab tű a Hite Musho technikához)
Az 6500ryo a számlámról Smile

Sok sikert a továbbiakban Zouo Smile

**Shiawase Zouo** Szomb. Nov. 10 2018, 00:06

//Elnézést a pár perces késésért ^^" //

Mivel orvosi ellátásban helyben rögtön nem reménykedhettem, így a csendes sarokban pihenést és megfigyelést űzöm. Ezt töri meg a helyiséget betöltő gongszó. Bár a jobb kezem használhatatlan, és őrjítően fáj, mégis összeszorított fogakkal és semleges arccal állok fel, hogy a kitáruló ajtó felé induljak. Végig ügyelek arra, és a terembe beérve is úgy helyezkedek, hogy a jobb kezem sérülése annyira ne legyen nyilvánvaló és feltűnő, igaz, ahogy a fáklyák felgyulladnak, jó eséllyel már totál nem is érdekel senkit, mert minden szem, még beismerten az enyém is előbb a termet díszítő szobrokra, majd Sunagakure lelkének, a Kazekagénak alakjára szegeződik. Úgy hiszem, ha bármi próbatétel is lesz most, az nem ebben a teremben fog megtörténni. Ahhoz ez túlságosan egyfajta ünnepélyes, jaj, nagyon kell rá vigyázni csarnoknak tűnik. Mindenhol van ilyen, még az egyszerű emberek egyszerű lakásaiban is: vendégszoba, tisztaszoba, dolgozószoba, ereklyeszoba, hobbiszoba, ki minek hívja, a lényeg, hogy oda nem mehetsz be csak úgy, ha pedig benn vagy, eldicsekszenek vele kimondva vagy kimondatlanul, majd kitessékelnek, mielőtt jobban megnézhetnéd vagy szerintük kárt tehetnél benne.
Bár azt meg kel jegyeznem, különös, hogy ennyire egyben van az itt dúló háborús események után. Nekem azt tanították, hogy az ilyen szakrális helyeket kell elsőnek lerombolni vagy saját képre formálni, ha meghódítottál egy területet, mert így tudod lelkileg megtörni az itt lakókat – a magam részéről viszont úgy gondoltam mindig is, hogy csak a gyengéket lehet így megtörni, mindenesetre itt meg sem próbálták ezt az utat, s az is tény, a nép sem tört meg, most újra építkezik és talpra állt. Nem vagyok lenyűgözve, de azt elismerem, hogy ha mást nem, ezt megmutatták most, a chuunin vizsga megszervezésével.
Most nem kellett sokat várni, amint mindenki beért, a Kazekage máris beszélni kezdett. Sok szóbeszédet hallottam róla, de számomra sem nem lenyűgöző, sem nem tiszteletet ébresztő elsőre. A beszéde pátoszos hülyeség, bár kétségtelen, körülöttem többen is láthatóan lelkesek lesznek attól, amit hallanak. A Lélek sokkal jobb beszédet mondana: rövidet, lényegretörőt, feszesen szigorút, mégis bőven elegendőt. Nem ültetné el bennünk a látszólagos megelégedettségérzetet. Mert ugyan… egyáltalán nem nagy dolog, ameddig eljutott bármelyikünk is. A feljebb jutás, a rangemelkedés épp ugyanolyan messze van, mint volt eddig, hiszen ugyanúgy elbukhatjuk még most is, mint elbukták jó páran már az írásbelin. Közelebb jutottunk volna a célhoz? Ha csapdába ejt az illúzió, akkor igen, de valójában egy fél milliméterrel sem vagyunk közelebb. Ha elbuktál, senkit nem érdekel, hogy mikor buktál el. Ahogy senkit nem érdekelt az sem, hogy mennyire igyekeztem, mégsem sikerült egy küldetést sem teljesítenem, csupán részsikerek, félsikerek – valójában mind kudarc. Mert mi értelme egy részsikernek, ha végül a fő cél nem sikerül?
Nem is érzem azt, hogy különösebben meg kellene elégednem magammal. Most, hogy megszabadultam a nagyanyám hangjától, csak egy gondolat lebeg előttem tisztán: most az egyszer nem szabad beérnem részsikerekkel, mert elegem van a kudarcokból, közelebb akarok lépni, közelebb a hőn áhított célomhoz, s egy fokkal jobbá akarok válni, hogy aztán újabb próbák eddzenek még tökéletesebb testté, az abszolút Testté, aki egyedül képes a Lélek minden tervét és elképzelését valóra váltani, s egyedül jogosult a Lélek abszolút védelmére.
A fontos részre viszont figyelek. Szóval párharcok lesznek, s szerencsémre egy hét áll a rendelkezésemre, hogy kezdjek valamit a kezemmel.
Számító kalkulációim azonban megtorpannak, ahogy kifejtésre kerül a harc jellege. Genjutsu… Végigbizsereg a hátam, és Gen’Ei jut az eszembe. Gyűlölöm a genjutsukat. Ugyanígy kezdem gyűlölni ezt az egész mű hercehurcát. Még hogy vigyáznak ránk. A nagy fenéket, a meghívott vendégekre vigyáznak! Épp csak a cirkusz lényegét ölik meg…
Arról nem beszélve, hogy elvárják, hogy önként és beleegyezve hagyjam, hogy némi túlzással turkáljanak a fejemben „megbűvölve”. A csapattársak után ez a következő dolog, amit a leginkább nem tolerálok. Mégis megállom, hogy a kage szavába vágva protestáljak. Az nem vetne jó fényt Kusagakurére és a Lélekre.
Felejteni viszont nem felejtek. El fog jönni az az idő, amikor bőségesen visszafizetem minden adósságom Sunagakurének.
A beszéd véget ér. Rögtön utána kigyullad a kivetítő, s miközben lángol bennem az indulat, tekintetem beissza az ellenfelem nevét: Kureiji Hanaro.

* * *

Az eligazítás után visszakísértek minket a faluba, ahol immáron egy hotelben voltunk elszállásolva. Nem repestem a lelkesedéstől, hogy a cuccaimhoz nyúlva azok már az új ideiglenes szobámban vártak rám, de ezt a békát is lenyelem a Lélek kedvéért. Mert nekem most a lehető legpozitívabb képet kell hagynom mindenkiben Kusagakuréről.
A kezemen levő kötést bámulom, mikor – kopogás nélkül – nyílik az ajtó, és Komori lép be rajta. Nem jellemző rá a teketóriázás, most is azonnal belekezd jövetele okába.
- A végén még kiharcolod az elismerésem. Nem gondoltam, hogy idáig eljutsz. Még több lehetőségünk van jobb színben feltűntetni a falut, mint gondoltam. Viszonylagos elégedettségem jeleként, tanítok neked egy technikát, ami hasznodra válhat a következő megmérettetésen. Jó lenne, ha nem ábrándítanád ki az embereket, ha már kemény munkával, kiváló marketingstratégiát alkalmazva felépítettem bennük a kíváncsiságot a teljesítményed irányába.
Nem hat meg sem flegmasága, sem a még mindig érezhető lekicsinylése. Egyetlen dolog vonja csak magára minden figyelmem: új technikával gazdagodhatok.

* * *

Az egész hetet igénybe vevő edzés nem csupán a technikáról szólt. Komori a Kyoukasui tanítása mellett egyfajta stratégiát is a fejembe erőltetett azzal kapcsolatban, hogyan tudnám magamra vonni a nézők figyelmét.
Nem hízelgő, de a tapasztaltak alapján kényszeredetten igazat kell adnom neki abban, hogy nem vagyok különösebben képzett. A háborús tapasztalatom sem egyedülálló, a jelenlevők közül feltételezhetően szinte mindenki testközelből találkozhatott a harcmezővel szintúgy. Ezért hogy emlékezeteset nyújtsak, a lehető legintenzívebben kell kezdenem, látványosan, tempósan, feltűnően. Meg kell ragadnom a pillanatot, elragadva e momentumot minden és mindenki elől, azután pedig elég, ha kitartok. Komori szerint az erős kezdéssel lenyűgözhetem a közönséget, megmutatva a falunk rejtett potenciáljait, azután pedig ha okosan kitartok, amíg csak tudok, elnyerhetem a szimpátiát akkor is, ha vesztek, s az marad az emberekben, hogy „jaj de kár, hogy vesztett, pedig tehetséges”.
Fogalmam sincs, hogyan érhetnék el ilyesmit, mert sosem érdekelt az emberek véleménye. Igazából nem hiszek ebben a dologban, de legalább egybeesik azzal a filozófiával, amit az ilyen küzdelmekről vallok. Mert magam is úgy vélem, hogy botor dolog megvárni, míg a másik kezdeményez még akkor is, ha jóval képzettebb. Amúgy sem stílusom a variálás vagy taktikázás. Megyek, és teszem, amit elvárnak tőlem. Jelen esetben megyek, és bevetek mindent annak érdekében, hogy chuuninná váljak.
Mert mondhatja nekem a Kazekage, hogy a győzelem nem jelenti automatikusan a chuuninná válást, de akkor se meséli be nekem, hogy nem jelent előnyt!

Az arénában már zúg a tömeg, pedig még csak várjuk, hogy elkezdődjön a küzdelem. Az aréna közepéből felnézve olyan kicsinek tűnök. Technikailag is az vagyok, a legtöbben fölém magasodnak legalább pár centivel, de most inkább maga az aréna kelti bennem ezt az érzetet. A tömeg arctalan marad.
Vajon nekik mi személyekké válunk? Vagy megmaradunk hasonlóan arctalan senkiknek, a falvaink fejpántos, arctalan szimbólumának? Utóbbit sem bánom, ha sikerrel járok. Mégis, ha kudarcot vallanék, szeretném, ha személlyé válnék a nézők szemében, és nem Kusagakure jelképévé… Kusagakure nem vall soha kudarcot! Kusagakure a Léleknek köszönhetően bármire képes! Ezt meg kell mutatnom! Meg kell mutatnom bármi áron!
Egy újabb beszéd után kezdetét vette a megmérettetés. Mivel sokadik páros volt a miénk, újabb várakozással teli semmittevés vár rám. Hogy mégis némi hasznom legyen belőle, igyekszem végigkövetni az előttünk levő mérkőzéseket – ezzel nemcsak a következő potenciális ellenfeleket mérem fel, de el is leshetek némi stratégiai gondolkodást és tervezést.
Végül az én nevem is megjelenik a kijelzőn, ahogy az arénába hívnak. Miközben újra kilépek a napvilágra, a füves területre, amelyet néhol fák és bokrok pettyeznek, szokatlan érzés tölt el. Milyen ironikus, hogy most több ezren nézik azt, amit alapjáraton a hozzá hasonló fajták privátban vagy egészen szűk körben intéznek el. Halvány, torz mosoly suhan át egy pillanatra az arcomon, ahogy végignyalok az alsó ajkamon. Vajon milyen lenne megízlelni az ellenfelem még élettől forró vérét?
Velem szemben a vetélytársam: Kureiji Hanaro. A fiúnál egy nagy, és két közepes tekercs volt, emellett valamit még a kezében is tartott, ami be volt pólyálva. Ennyi cucc… Sok tapasztalatom ugyan nincs, de törekszem minden apróságot megfigyelni, s azokból következtetni az alatt a pár pillanat alatt, míg bemutatnak minket, s nem jelzik, hogy kezdhetjük.
Nem jutok sokra, de annyit leszűrök, hogy az alap fegyvere a srácnak a bepólyált valami lehet, míg a három tekercs egy-egy ütőkártyát rejthet magában. Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom. Akkora kütyükkel távolsági harcos lehet, ami nekem cseppet sem előnyös, így elméletben akkor tudok kezdeni vele valamit, ha hatékonyan sikerül kezdésnek a közelébe kerülnöm, és közel is maradnom – s persze még akkor is számolhatok azzal, hogy egyszerűen hozzám vágja a rejtegetett cuccai egyikét, és máris távol került, hogy támadhasson.
Most kezd felértékelődni a fejemben Komori papolása a momentum megragadásáról. Tudja, milyen képzetlen vagyok, pontosan ismeri minden gyengeségem, biztos vagyok benne, hogy valamennyire – velem ellentétben – az ellenfelemnek is utánajárt, s ezért javasolta azt, amit. Összébb vonom a szemöldököm, figyelve a vezénylő shinobi kezét, amely már felemelkedett, századmásodpercek választanak el attól, hogy lépjek.
Az agyam lázasan forog, makacsul rágva közben a gondolatot: én ma itt akkor sem fogok veszíteni!
A shinobi keze lendületesen leereszkedik, ahogy keresztülvágja mondhatni a levegőt, s a küzdelem elkezdődik. Jó reflexekkel reagálok, azonnal nekilendülve cikázva, a Shunshin no jutsuval tempózva meg lépteim, közben egy lépésnyi „szünetet” tartva aktiválva – amennyiben a füves területen van virág, azt használva, ha nincs, akkor az egyik tekercsbe pecsételteket használva fel – a Hana Ninpou: Hyakkasaihouu-t, figyelve, merre és hogyan tér ki ellenfelem a virág shurikenek elől, s követve a mozgását a megfelelő virágfejeket robbantva fel, közben a kezembe kapva a fegyverem, az egyelőre egyben levő Kami no tsurát, amivel ha úgy alakul, remélhetőleg védekezni is tudok, de alapvetően a robbanások miatti füstben a feltételezett, a virágok miatt szűkített menekülési útvonalon „beérni”, és lecsapni rá.
Talán túlzottan is bízok a saját reflexeimben, s talán túl nyitott és vakmerő vagyok, de ennek csupán egy oka van: nem vagyok idióta, pontosan tudom, hogy bármilyen ellenféllel szemben hosszabb távon képtelen lennék kitartani.

//Választott technika: Kyoukasui – Tükörvirág víz
Chakraszint: 200
Besorolás: C //

//Nálam levő felszerelés

- 5 kunai
- 5 shuriken
- 2 nagyobb tekercs (azért nem Tenten méret, annál bőven kisebb), benne virágok lepecsételve
- 10 darabos energiatabletta
- 50 darab senbon
- 2 m drót feltekerve – a második vizsgarészben leírt harc során megrövidült
(ezek a tekercseket leszámítva az odaltáskában találhatók, a két tekercs külön erre kialakított két tartóban vannak a másik oldalán az övnek, mint az oldaltáska, úgy elhelyezve, hogy azok ne zavarják a kézmozdulatokban a harc során, mondhatni inkább hátul vannak, mint oldalt.)
- Kami no Tsura – a hátán egy erre kialakított tokban//

**Kureiji Hanaro** Szomb. Nov. 17 2018, 17:53

//Ezt a regaot Tobiramával való egyeztetés alapján küldöm be, Ő engedélyezte, mert kialakult egy kérdses helyzet. Arról van szó, hogy Zouo támadása miatt és mert mesélői poszt következik nem lennék képes lereagálni a támadást.//

Han lesétált a harcmezőre, vagy arénába, nevezzék bárhogy is, s enyhe gyomorgörccsel várta ellenfel érkezését. A falakon túl, biztonságos magasságban ültek a bámészkodók hadai, élen a Kagekkal és a Daimyokkal. Mintha csak valami elérhetetlen isteni lények lettek volna. Szép kis tömeg összegyült ezt még a fiú is belátta. De javarészt ez érdektelen volt számára, egy pillantásnál nem is vesztegett többet a vérre áhítozó bagázsra.
Nagyából ennyi időt szánt a terep felmérésére is. Voltaképpen csak a pálya egyik fele nyújtott kiemelkedőt hegyes völgyes tájaival, amit egy vízeséssel és egy tavacskával spékeltek meg. Nyilvánvaló, hogy a suiton használóknak lett oda teremtve, egy kis segítségnek.
A tolvajnak ez az egész lényegtelen. Maximum annyit tud tenni, hogy azt a pocsolyát messzire elkerülni. Persze ez attól is függ, hogy ellenfele mivel készült.
Oh persze és az ellenfél. Ahogy Hanaro tekintetét az aréna másik felére biggyesztette, már közeledett is az illető. Az pedig kellemetlen meglepetéssel szolgált. Ellenfele Zouo, vagy hogy is hívják – sajnos Hannak nagyon rossz a név memóriája – egy fiatal lány volt. A tolvajnál körülbelül egy fejjel magasabb és pár évvel idősebb, fehér hajú, egyszerű öltözékű kunoichi. A tolvajhoz képest nem olyan vészes mennyiségben, de azért a lány is hozott magával valami tekercset.
Egymással szemben álltak, s vártak a bíró jelzésére. A másodpercek hosszú óráknak tűntek. A fiú gyomra össze szűkölt, kezei ideges remegésbe kezdtek. A bíró végig szavalta a szabályokat, magasba emelte karját, majd kettéhasítva a teret elindította a meccset.
A kunoichi rendkívül gyorsan akcióba lép. A pillanat töredéke alatt, ragadozó módjára veti magát prédájára. Cikázva közeledik a tolvaj felé, s egy pillanatnyi szünetet hagyva virágokat kezdett lövöldözni.
Han még soha ez elött nem találkozott még csak hasonlóval sem. Mivel nem igazán tudja mivel is van dolga, hátra ugrana a lövedékek elől, majd félkos pecsétet mutatna. A Szálló Tű Köd technikát használná, s megpróbálna minél több neki címzett virágocskát leszedni és vissza küldeni a leányzónak. Ha sikerül elérnie, hogy ne nyársalják fel a virágok, jobb karját és a benne lévő bepólyált bábot, mellmagasságba emelné, mintha csak megszeretné mutatni becses kincsét, s közben chakrafonalait is rácsatlakoztatná.
- Te ott Hófehérke – szólítaná meg a lányt – nem akarlak bántani. És szerintem valójában te sem akarsz engem!

**Uchiha Kagami** Vas. Nov. 18 2018, 23:07

/Chuunin Válogató Vizsga - III-as szekció/

Lementetek az Arénába, s a vizsgafelügyelő rögvest fogadott is benneteket. A tömeg őrjöngött, a Kagék és a földesurak viszont csak csendben szemléltek benneteket. A nézőtéren a tapsvihar és az éljenzés mindent kitöltő orkánja elnyomta a pusmogó fogadókat, akik már várták a zsíros bankjegyeket, vagy éppen izgultak azon, hogy bejön-e a fogadásuk... vajon miként fog történni? Nos, ez csak rajtatok állt. Odalent álltatok a küzdőtéren, amelyen semmi különleges nem volt, szimpla füves földterület képét vetítette elétek, néhány bokorral, fával és cserjével; mintha csak egy küldetés közben akadtatok volna egymásba, és vélhetően ezt is kívánta rekonstruálni a harccal. Itt kellett teljesítenetek most, itt kellett megtörténnie annak, amin akár nemzetek sorsa is eldőlhetett a Kazekage beszéde alapján... képesek lesztek arra, hogy ezt nyújtsátok? Képesek lesztek arra, hogy mindent beleadjatok? Nos... a kérdés adott volt, a válaszok már csak rajtatok múltak.

A felügyelő - egy szigorú arcú, hosszú vörös hajú, szépen kihúzott szemű, sunagakurei kunoichi - megvárta, amíg mind a ketten beálltok a megfelelő helyre, és, ahogy ez megtörtént, rögvest beszélni is kezdett. - Rendben van. Nos, szeretném előrebocsájtani, hogy itt az Arénában mindannyian egyenlő felekként harcoltok, ezért szeretném, ha meghajolnátok egymás előtt - kezdett bele, s a meghajlás után újfent felvette a fonalat. - Nagyszerű. Nos, tiszta harcot szeretnék. Annak ellenére, hogy illúzióban fogtok harcolni, történhetnek súlyos sérülések, egy erősebb technikába való beleállás akár órákra is kiüthet benneteket, szóval... óvatosan. Eredményes és szép küzdelmet kívánok - mondta nektek, majd el is hagyta a területet... aztán, fél perc múlva felhangzott, hogy "harc!". És kezdetét is vette a küzdelem... Zouo, rögtön indítottál a virágokkal, de Hanaro sikeresen ki tudott térni jó pár elől, azonban néhány sajnos csúnyán megvágta őt... Mit tesztek a továbbiakban?

//A következő körben a további harci cselekvéseket kérem tőletek.

Állapotok

Hanaro
Fizikai: 98% (Néhány vágás a virágoktól)

Chakra: 100%

Zouo

Fizikai: 100%

Chakra: 95%

A technikákat felírhatjátok.

Hátralévő körök száma: 4

Határidő: 2018.11.25 23:59//

**Shiawase Zouo** Pént. Nov. 23 2018, 00:37

Rezignált arccal veszem tudomásul, hogy akcióm félsikert aratott. Meglepni ugyan megleptem az ellenfelem, de komolyabb sérülést vagy hasonlót nem sikerült elérnem, mert ügyesen tér ki, illetve igen érdekes technikával semlegesíti a sajátom. Pechemre emiatt alapvetően még csak nagyon kinyitni sem sikerült a védelmét, vagy bármi olyasmire kényszeríteni, ami miatt előnyhöz jutottam volna a kezdeményezéssel. A Pillanat elszállt, hiába próbáltam megragadni…
Új fejlemény azonban, hogy a srác maga elé emeli a fura csomagot, amit eddig csak úgy magánál tartott. (Számomra nem derült ki, hogy végül láthatóvá vált-e a báb, de ha nem, akkor az arra vonatkozó agyalást vegyétek semmisnek első körben), s egy báb bukkan elő belőle.
Nem tudok sokat a bábokról, csak amennyit említett róla Masaki-sensei. Az illesztések a gyengepontjai, s mindenféle fegyvert szokás elrejteni benne. Kellemetlen, mert ezek szerint a shinobi távolsági típus, én pedig határozottan közelharcban reménykedhetek bármilyen esélyben, hiszen a virágjutsuim végesek az alapanyag hiánya miatt, másom meg nem igazán van. Most viszont az a legfontosabb első körben, hogy felmérjem a bábot, hol vannak olyan pontjai, ahol látványosan meg van erősítve - azok kellene legyenek a gyengébb részek, illetve onnan nagyobb eséllyel kerül elő valami rejtett “finomság”, de minden olyan pontot igyekszem számításba venni, ahova szerintem el lehet rejteni valamit. A korábbi forduló esernyője jó alap tapasztalat volt, hogy ne vegyem félvállról a dolgot.
Ahogy arra is, hogy tudjam, nem engedhetem ki a kezemből a kezdeményezést, nem adhatok teret neki arra, hogy teljesne kényelmesen valósíthasson meg bármilyen tervet.
Még azonban talán birtoklom az egyensúlyi helyzetet, még a jelek szerint nem ocsúdott fel az ellenfelem rendesen, mert bár felvillantja fegyverét, viszonttámadás vagy hasonló helyett szövegelni kezd. Nem veszem sértésnek, bizonyára alábecsül, mert biztos a képességeiben, esetleg agyalágyult. Számomra mindegy, kapóra jön, még ha nem is értem, miért szeret mindenki annyira szövegelni. A világ egyik legfeleslegesebb dolga egy Test életében. De ennek köszönhetően van időm kezdeményezni, gyors megfigyeléseimet figyelembe véve, és ismét próbálva kalkulálni az utolsó pillanatig. A cél érdekében még arra is hajlandó vagyok, hogy válaszra méltassam.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - fogalmazom meg kendőzetlenül a saját álláspontom. Mert nekem aztán édes mindegy, mi történik vele, el KELL nyernem a chuunin rangot! További terelésképp fegyverem az oldalamhoz fordítom, felkészítve azt a támadásra, s remélhetőleg elrejtve vele a mozdulatot, hogy előszedem az oldaltáskámból az egyelőre kicsire összetekert drótom.
Remélhetőleg a srác törekszik válaszolni, erre építve rohamozom meg ismét így talán, még ha gyorsan reagál is, elég közel jutok, hogy ne tudjon egyszerűen annyival ignorálni, hogy kitér, újra jelentősen eltávolodva, esetleg a kis játékszerét is szabadon befogva. Látszólagos tervem a Kami no tsurával megtámadni, erre ráerősítek azzal, hogy mikor már irányba állva lendül a fegyverem felé, szétkapcsolom középen, így a lánc miatt váratlanul előrébb képes hatolni a fegyver, jobban elérve “megnyúlva”.
Közben már készítem a drótot, hogy valódi célom is megpróbáljam megvalósítani, s remélve, hogy eléggé lefoglalja, hogy a fegyverem elől kitérjen, megpróbálom az Ayatsuito no jutsuval elkapni - ha nem is teljesen megkötözni, de legalább a kezét vagy a lábát megragadni, és “pórázra” kötni vele.

**Kureiji Hanaro** Szomb. Nov. 24 2018, 22:43

//Már sorozatban te vagy a második, aki agyalágyultnak, vagy zakkantnak hív... Mi baj van velem? Sad

//

A lány igen csak gyorsan akcióba lépett és támadást kezdeményezett. Nagyon úgy tűnt, hogy gyorsan pontot akart tenni a küzdelem végére. De a tolvaj szerint, ha így folytatja, ez a hozzáállás lesz a veszte. Ugyan ügyesen taktikázik és jól használja a képességeit, de ha csak így vaktában lövöldözik, felfedi a képességeit, anélkül, hogy a fiúnak látványosabb eszközökhöz kelljen nyúlni. Úgy tűnt, a tolvajhoz hasonlóan, őt is hajtja a vágy, a chuunin rang megszerzésére. Csak hát neki valószínűleg nem a jelenlegi élete, a családja múlik ezen az egészen. Ám annak ellenére, hogy számára mennyi minden forog kockán, Han mégis próbál hidegfejjel cselekedni, hisz mivel képzetségben valószínűleg elmarad a jelenlévőkhöz képest, egy ügyes stratégia jelenti számára az egyetlen lehetőséget.
Az első ezred másodpercben, ahogy a meccs kezdetét vette, a lány robbanásszerű offenzívába kezdett. Villámgyors ide-oda mozgását követően, vagyis két mozdulat között, virágszerű valamiket lőtt a fiú felé. A tolvaj nem tudta mire vélni a támadásra használt eszközöket, de jobbnak látta nem kipróbálni mire is képesek valójában.
Ahogy ellenfele előre rontott, Han hátrébb ugrott, talán csak egy tized másodperccel lemaradva. Ez pont elég volt, hogy ellenfele kilőhesse a virágait, amit a fiú a Szálló Tű Köd technikájával, félsikerrel ugyan de hatástalanított, így csak néhány virág érte el és vágta meg, de azok sem túl komolyan. Annyi tapasztalatnak jó volt, hogy ezek után jobban kell kerülnie azokat a virágokat, mert ha olyan élesek tudnak lenni, mint egy shuriken, akkor valószínűleg komolyabb dolgokra is képesek.
Robbanásszerű kezdeményezéssel nyitott a lány ez tény. De ez csak első gyalog egyetlen lépése volt, s ha azt hiszi, hogy a tolvaj nem rejteget még meglepetést a farzsebében hát nagyon téved, s könnyen lehet, hogy ez a tévedés lesz a veszte. A harc olyan mint a sakk. És a lány agresszív támadást kezdeményezett, de sikertelenül zárt, s a fiú védelmét képtelen volt áttörni, s a fiú nem is fog erre lehetőséget hagyni. Bár ő maga sohasem tanult sakkozni, mégis jó érzéke van hozzá, hogy észre vegye és kihasználja a helyzet nyújtotta lehetőségeket.
Félmosollyal arcán nyugtázta az ütésváltás kimenetelét, miközben bábját maga elé emelte, s rácsatlakoztatta fonalait. Felszólalására a lány kérdéssel válaszolt.
- Pusztán csak azért, mert túl vehemensen kűzdessz. A cél folyamatosan a szemed elött lebeg és eltakarja a látásod. Ha nem tanulod meg az adott szituációban figyelmen kívül hagyni, a vesztedet okozza. - Ezt Hanaro még mesterétől tanulta. - A győzelem csak illúzió. Ahogy ez a harc is...
Ugyan ellenfele megpróbálta apróbb mozdulatait rejteni, a jelenlegi felállás miatt a fiú látótere a teljes képet lefedi. Látta a mozdulatot, ahogy a kardot maga mellé veszi, s vele együtt azt is, ahogy matat valamit a másik kezével.
- Készül valamire... - jegyezte meg magának a fiú.
Végül ismét agresszív offenzívába kedzett, s rohamot indított. Nem Shunshinnal ugyan, de még így is gyors volt.
Han nem szeretné megvárni, mi lesz a támadás folytatása. Kézpecséteket kezdene formálni, elengedve Hikarut, aki a levegőben maradna a chakrafonalak miatt.
- Gyorai Shin. - Mondaná ki a technika nevét, minek hatására, a Hitei Musho által kilőtt, s most a földön heverő tűk a lányt vennék célba. Ha ezzel sikerülne megállítania, az egyetlen nála lévő kunai-t előhúzná, rácsatlakoztatna két fonalat és támadás miatt sérült lány irányába dobná. Ha mégis sikerül valahogy kivédenie, kikerülnie a tűket, s közel tudna kerülni, Hikaru feje előbújna, átszakítve ezzel a pólyát, s a fiú aktiválná a bábba rejtett lángszórót, hogy ropogósra süsse a lányt. De ha szerencséje van nem kell megmutatni bábjának ezen mechanizmusát. A lényeg: a tolvaj fejében már körvonalazódott egy terv, egy alternatív végkimenetelt illetően, de ha jól alakulnak a dolgok ezt az ütőkártyát nem kell bevetnie.

**Uchiha Kagami** Hétf. Dec. 03 2018, 00:54

/Chuunin Válogató Vizsga - III-as szekció - Hanaro vs. Zouo/

A harc elkezdődött, és egyikőtök sem volt rest bevetni azonnal magát a küzdelem sűrűjébe. De hát... erről szólt a shinobi lét, hogy küzdeni, harcolni kellett, s ezt jól meg is mutattátok a nézőközönségnek. Persze... a kisebb beszélgetéseitek, leginkább vagdalkozások sokaknak nem tetszett a morajlásból ítélve, bár néhányan helyeselték, ahogy oda-odaszúrtatok a másiknak. A vizsgafelügyelők csak figyeltek, a mellettük álló jegyző-shinobik pedig szorgosan körmölték a harc eseményeit, vélhetően azért, hogy később kielemezzék és abból állapítsák meg, hogy melyikőtök lesz alkalmas majd a chuunin rangra a harc, vagy harcok alapján. Nagy volt rajtatok a nyomás, falvaitok elöljárói, földesurak, és egy egész seregnyi néző csak azt figyelte, ahogy Ti küzdöttetek egymással... ez pedig bizony hatalmas felelősséget rótt a vállaitokra. Mindkettőtöknek ott volt a bizonyítási teher magán, így bele kellett adjatok mindent, és a lenyűgöző párharc mellett, megfelelni az íratlan szabályoknak is valahogy.

Igen... harcolnotok kellett, de ésszel, és ez ekkora nyomásnál igazán nehéz feladat volt. De egy küldetésen nem a titeket figyelő, nagy nevek és más hatalmasságok általi nyomás nehezedett volna rátok, hanem a küldetés sikeres véghezvitelének és a túlélésnek a nehéz érzése. Ez a vizsga... eddig tesztelte a monotóniatűréseteket, a fizikai és pszichikai nyomás alá helyezést, az állóképességeteket és a teljesítőképességeteket, most pedig egy másmilyen feladat elé állított benneteket, amelyet a legjobb tudásotok szerint kellett elvégeznetek.

Egy szó, mint száz, harcoltatok. Mindkettőtöknek jó terve volt, és részlegesen sikerült is azokat kiviteleznetek; a báb előkerülése határozottan ütőkártya lehetett a kezedben, Hanaro, azonban Zouo jó elterelőtaktikával rukkolt elő; a tűk, amelyeket a Gyorai Shin-el küldtél felé, nem mind értek célba, de néhány betalált Zouo testébe, egy a vállába, egy kicsit felszakította a karját, egy pedig a felső combjában talált utat magának, szerencsére messze az artériától; de még így is sikerült kicsit lassítanod a mozgásán, azonban nem annyira, hogy megakaszd őt a teljes terve kivitelezésében. Miközben az áltámadást igyekezted kivédeni, hirtelen azt vehetted észre, hogy drótok kötöződtek a lábadra és a kezedre, amelyek eléggé meg is vágtak, így a kunaira már nem tudtad rácsatlakoztatni a chakrafonalaidat, azonban a bábod irányítása még megmaradt a kezedben, így az a levegőben várta további "parancsaidat", amelyeket a fonalakon keresztül küldtél neki. Jobb ötleted nem lévén, egyedül a bábodat tudtad elé küldeni egy hirtelen lendülettel, és még abban a pillanatban útjára tudtad indítani a lángszóróját. A kérdés már csak az volt, hogy miként kerülöd ezt ki Zouo... ezzel a mozdulattal akár vége is lehetett most a harcnak...

//Állapotok

Hanaro

Fizikai állapot: 95% (előző sérülések + további vágások a drótok nyomán)

Chakraállapot: 90% (Gyorai shin + a báb folyamatos mozgatása ezen a szinten viszonylag sokat kivesz)

Zouo

Fizikai állapot: 95% (tűk beleálltak néhány kritikusabb pontba)

Chakraállapot: 89% (Lényegében az áltámadás, plusz a drótcsévélő)

Hátralévő maximális körök száma: 2

Határidő: 2018.12.10 23:59//

**Kureiji Hanaro** Hétf. Dec. 03 2018, 11:29

A harc már javában dübörög, ahogy a két gennin egymásnak feszül, a tömeg pedig tombol a lelátók tetején, biztonságos távolságban. Mintha csak kakas viadal lenne. Vérre, fájdalomra és halálra vágyik a dühös csőcselék. Minden mozdulatuk, minden apró rezdülésük figyelik és kielemzik. Listákat, meg statisztikákat készítenek, hogy majd azok alapján döntsenek, kiből is lehet chuunin.

A lány ügyesen taktikázik. Ismét rohamot indít, egyenest a tolvaj felé száguldva. Azért ezt a trükköt már látta Han, így megpróbált tenni ellene. A Torpedó Tűt használva, az itt-ott elszőrt tűket ellenfele felé röptette, remélve, hogy ezzel padlóra küldheti. Nos ez félsikerrel zárult. Sikerült jó pár helyen eltalálnia, de az még kevés volt, hogy leterítse. Sajnos túlélte néhány a testébe fúródott tűvel, s véghez vitte amit tervezett. Mire Hanaro észbe kapott, kezére, s lábára drótok tekeredtek, bele hasítva húsába, szörnyű fájdalmat okozva.

Egy ezred másodpercig csak álltak egymással szemben, Han karja és lába megkötözve, mintha csak valami eb lenne. Egy tized másodperc erejéig pánik lett úrrá a fiún a kialakult helyzettől, hisz ha a lány képes lehet kiiktatni karjait, akkor képtelen lesz bábját használni és garantáltan elveszíti a meccset. Az pedig nem lehet opció. Nem bukhat el már az első fordulóban. Ahhoz túl keményen kűkzdött. Vagyis túl keményen hagyta, hogy mások küzdjenek helyette. Akárhogy is, most itt az ideje, hogy bizonyítson.

Karját és lábát pórázra kötötték, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen védtelen. Ujjai megfelelő mozdulataival aktiválta Hikarut. Annak feje előpattan, átszakítva ezzel a pólyát. Han a lányra céloz, s aktiválja annak lángszóróját.

Hogy mi sül ki ebből az egészből azt talán csak az istenek tudják megmondani. A tolvaj viszont reménykedik, hogy Hikaru lángszórójának hatására a lány fog ropogósra sülni. Hmm nyamnyamnyam. Sült kacsát csinál belőle a tolvaj, amiért ilyen aljas módon pórázra verte. De ez most talán számára előnyösebb helyzet.

Mestere Tetsu, aki a genjutsuk nagy tudója, mindig azt mondta, hogy az ellenfél helyzeti előnye sokszor csak illúzió, s ha ügyesen taktikázik az ember képes lehet azt a saját javára fordítani. Így fog most a tolvaj is cselekedni.

Tény, hogy a karjára és lábára tekert drót eléggé kellemetlen, korlátozza és fájdalmat okoz, ahogy felszántja húsát. Viszont elméletben ez most nem csak őt tartja fogva. A stabil tartás érdekében, a lánynak is a karjára, vagy kezére kellett, hogy tekerje, különben nem lenne képes megfogni, a vékony pórázt.

Ezt kihasználva a tolvaj lábával, melyre a póráz tekeredett, előrébb lépne, pontosan rá a drótra, s ráhelyezné testsúlyát, így nem adva lehetőséget, hogy a lány kirántsa alóla a talajt. Közben megkötözött karjával megragadná a másik drótot, s kihasználva a lehetőséget, a zavarodottságot, hogy a lány a lángszóró elől próbál kitérni, nagyot rántana rajta.

Ez jelenleg azt eredményezheti, hogy ugyan ellenfel megrpóbál kitérni, a lángcsóva útjából hátrébb ugorva, vagy lépkedve, de a drótok miatt nem fog tudni, így vagy azonnal leoldja az eszközt, vagy oldal irányba próbál majd kitérni. Bárhogy is történjen, Han ügy végig ügyelni fog rá, hogy Hikarut kettőjük között tartsa. Jelenleg ugyanis elég kicsi köztük a távolság, ami nem kedvez a fiúnak, s még csak eltávolodni sem tud.

Úgy tűnik a lány közelharc orientált és megpróbálja ezt a tolvajra is ráerőltetni. Igen, ez valóban ügyes gondolat. Két eltérő stratégia esetében mindig az nyer, aki rá tudja erőltetni sajátját a másikra. De ha ennyire közelharcot akar, hát legyen.

Amíg a lány, vélhetően a báb lángszórója elöl próbál kitérni, a fiú hátra nyúlna, s előhalászná a hátára erősített egyik közepes tekercset.

- Tudom, még picit korai, de nem hagysz más lehetőséget. – Közben kigurítaná a tekercset, s feloldaná annak pecsétjét. Ennek eredményeképp, egy nagyából 180 centi hosszú, vörös, öt szegmensből álló oszlop jelenne meg a tekercsen.

- Mokujin Jutsu – suttogná maga elé a technika nevét, miközben kézpecséteket alkotna, s aktiválná a gyakorló bábon lévő pecsétet. A vörös oszlop elkezdné kicsomagolni magát, előbújnának karajai és lábai, s fejében egyetlen céllal a lánynak rontana.

Most kiderül volt-e értelme annak az egy hétnek, ami Ishin segítségével, tanulással töltött. Ugyanis sikeresen elsajátított egy titkos klán technikát. Ezek a gyakorlóbábok a Ryuudouin klán különleges manipulációs technikáinak részei. A jutsu, ami Han az egy hét alatt megtanult, lehetővé teszi, hogy ezek a bábok maguktól mozogjanak és egy magadott célt támadjanak, s ha ez az egy darab nem lenne elég, a fiúnál van még négy másik, hogy ha alkalma adódik rá bevesse őket. Jelen helyzetben azonban ellenfele két bábbal kellene, hogy szembe nézzen, így talán már ez is elég lesz.

Edit: Ha sikerül előhívnom a gyakorlóbábot, akkor azt eliveg a mesélő irányítja, mivel az aktiválás után már nincs beleszólásom, maximum lekapcsolni tudom, vagy a Kugutsu-val átvenni az irányítását

**Shiawase Zouo** Hétf. Dec. 10 2018, 23:58

//ugyan a pozícióink nem világosak, de arra alapoztam, hogy az én karakterem folyamatosan és „feltartóztathatalanul” Hanaro közelébe igyekszik jutni, így minden akadály, amit felállít a fiú, jó eséllyel igen közel lesz hozzá, hiszen vele szemben menve igyekszik rohamozni

a reakció meg… no comment, de élethű olyan kontextusban, ahogy én képzelem a szituációt xDDDD

Illetve bocsi a sok opcióért, de Hanaro posztja miatt igen sok elképzelhető, és reakciót igénylő kimenet lett, tömörítettem így is v v”//

Nem csak nekem volt titkos taktikám. Ahogy megindulok, hogy a figyelemelterlő támadást bevíve megpróbáljam elkapni ellenfelem, hirtelen tűk rohamoznak meg, s bár nem akasztanak meg, s sikerül elkapnom drótommal az ellenfelem, azok piszkosul fájnak. S minél inkább múlnak a tizedmásodpercek, a fájdalom annál erőteljesebb, főleg a vállamban és a combomban, amelyből ki is állt a fegyver, de a karom is sajog, amit csak súrolt és felszakított. Ennek hatására, hiába nem akarom, nemcsak a mozgásom lassul és „bénásodik”, de a figyelmem is lankad, hiszen az agyam óhatatlanul is betölti a fájdalom, hiába tapasztaltam meg már ezer és egy formában, mostanában már nem volt a mindennapjaim része, s érzem is, hogy újra rosszabbul tűröm.
De makacsságom még erőteljesebb, céltudatosan mozdulok tovább, és mivel sikerült elkapnom, megrántom a drótjaim, de mielőtt túlságosan is nyeregben érezhetném magam, hogy nemcsak elkaptam, de elég közel is kerültem, a bepólyált valami előttem terem, mint egy fal, majd hirtelen előbukkan belőle egy fej.
Ha olyan típus lennék, ebben a pillanatban tuti felsikítottam volna a hirtelen rám törő ijedtségtől, de mivel én a nem sikít, hanem azonnal üt típus vagyok, reflexből behúzok a fejnek a drótot tartó, amúgy is ökölbe szorított kezemmel, riadalmamban még chakrát is koncentrálva a kezembe, s megpróbálok lefordulni a báb mellett a drótot tartó kezem irányába (ellenkező irányba, mint amilyen irányba a bevitt ütéstől elvileg nyaklania kellene a báb fejének).

[ha valami csoda folytán megúsznám a pörkölődést, s nem sikerülne Hanaronak gátolni a drótot]
Mivel már az ütéssel, aztán a lefordulással rántottam a drótot is, remélhetőleg sikerült az ellenfelem kidöntenem az egyensúlyából. Ha a lefordulás közben, míg így a drót a hátamnak feszülve rajtam is félig körbetekeredett, az nem akadályoz, és a Kami no Tsurám kezemben levő fele sem akadt bele, akkor miközben felocsúdva újra megindulok a fiú felé, lekapcsolom a fegyverről a másik felét, ami ki tudja, merre landolt, hogy a lánc miatt ne akadályozzon - így már tulajdonképp csak egy egyszerű kardom marad - a lehető leggyorsabban a fiúhoz érve érkezem úgy, hogy lendületből becélzom a felsőtestét az utolsó, érkező lépés/taposással, s a földnek szegezve a nyakához illesztem a kardom pengéjét.
Ha a drót akadályoz valamelyes, s a fegyverem beleakad, akkor a fenti cselekvés annyival módosul, hogy a taposó mozdulat helyett a lábam a nyakának feszül, miközben feszesen tartom a drótot.

[nincs pörkölődés, nem gátol - illetve megzavarom a dróttal, de nem eléggé, s mielőtt elérhetném, a gyakorlóbáb megjelenik]
A fent leírt rohamom megtörik, ahogy újabb kellemetlen meglepetéssel kell szembenéznem. Amennyiben nálam a Kami no Tsura fele, azzal suhintva igyekszem keresztülvágni magam rajta tempósan, hogy sarokba tudjam szorítani ellenfelem a kardommal. Ha az a fentiek szerint esetleg mégsincs nálam, igyekszem kivédeni a támadását, s a drótot úgy irányítani, hogy a báb is belekeveredjen lehetőleg - ez azért lehet jó számomra, mert a báb mozgása akadályoztatva van, még ha rohamoz is, s közben maga a báb az, amely akadályozza a gazdáját is abban, hogy rendesen szabadulhasson a drót szorításából, hiszen rántja magával.

[nincs pörkölődés, de a drótomból szabadul, így a többi terve is megvalósul]
Azzal, hogy reflexből védtem saját magam, elvesztettem ismét a hirtelen támadt helyzeti előnyöm, mi több, az egyik szorult helyzetből voltaképp a másikba estem. Mert ugyan az egyik előbukkanó bábot sikerül reflexből elsőre kivédeni és elmozdulni előle, de máris előttem egy újabb - s a másiknak sem kell sok idő, hogy “kövessen” -, míg a drótjaim sem tartanak már semmit. Hiába kaptam el a prédám elsőre, az elúszott, mint hal a horogról. A gyakorlóbáb első rohamát próbálom védeni vagy a kardommal, vagy felkarral - ami kéznél van -, de aztán, mivel várható valami csúnyaság a másik bábtól is, ha nagyon ellenállok, végül a pillanat tört része alatt átgondolva végül hagyom, hogy másodszorra betaláljon, és némiképp tehetetlenül arrébb guruljak a földbe csapódva és azon tova”pattogva”. Piszkosul fáj, főleg, mert a szerzett sérüléseim - azok, amelyekben maga a tű is benne - rosszabbodnak, az érkezés során mélyebbre fúródnak, ugyanakkor igyekszem nem arra koncentrálni, hanem a minden bizonnyal utolsó lehetőségemre, s még esés közben megragadni lehetőség szerint a másik, virággal telt tekercsem, és kibontani, ahogy “megállapodtam”, úgy, fekve. Ahogy a virágok felszabadulnak belőle, betöltve körülöttem a levegőt, ott, a földön, ahogy érkeztem, nekiállok bevetni a frissen tanult Kyoukasui nevű virágjutsum. Célpontomat nem a bábok jelentik, hanem a használójuk - még ha ezzel kockáztatom azt is, hogy védtelenül maradok a bábokkal szemben.

**Uchiha Kagami** Vas. Jan. 20 2019, 23:17

/Hanaro vs. Zouo - Chuunin Válógató Vizsga III-as szekció/

//Ne haragudjatok a megkésésért, beütött a vizsgaidőszak. Cserébe a harcotokat le fogom zárni ezzel a poszttal, mivel még egy kör már felesleges lenne, továbbá, írásotok minősége is mennyisége is arról tanúskodik, hogy bár csak három kör volt, de mindketten kihoztátok a maximumot a karakterekből//

A harc tovább folytatódott; mindketten győzni akartatok, ez nem volt vitás, és igen jól játszottatok a helyzetetekkel. Küzdelmetekben leginkább a stratégia, s nem a nyers erő dominált, ez pedig a vizsgafelügyelőknek is határozottan tetszett, legalábbis az elismerő bólintásokból erre következhettetek. Azonban nektek a harcotokra kellett koncentrálnotok, és az egymás kölcsönös megsebzését követő lépésekre, amelyek természetesen nem maradtak el; és ezen lépéseitekkel is bizonyítottátok, hogy leginkább a taktikára mentetek rá, amely egy chuunin csapatvezetőnek készülő shinobitól igenis elvárható volt, legalábbis elvárhatóbb, mint a nyers "addig ütlek, amíg mozogsz, akkor is, ha az kiveszi minden erőmet" harc. Példás küzdelmet mutattatok be, ez nem volt vitás, mindazonáltal csak egy maradhatott állva közületek...

A kialakult helyzetet követően, Hanaro, jól ügyeskedtél. Sikerült magad viszonylagosan kiszabadítani a drótok közül, azonban a lángszórós ötleted sajnos nem túlzottan jött be, Zouonak sikerült elkerülnie a totális elégést, legalábbis részben. A drótok szorítása lazult, és Zouo, te enyhén megégtél, hátadon másodfokú égési sérüléseket szenvedtél a kitérés közben, de még tudtál mozogni. Ezzel egy időben, mielőtt még a drótok meglazultak volna, hirtelen meg tudtad azokat szorítani egy pillanatra, így Hanaronak sikeresen okozhattál néhány komolyan sebet; viszont, valóban az ujjait nem fogtad le, és még meglazult a szorítás is, így Hanaro sikeresen aktiválni tudta a gyakorlóbábut. Zouo sikeresed kivédte az első rohamot, aztán beindult a dolog, ami ténylegesen csak néhány másodpercig tartott.

Zouo, az elsődleges célod nem más, mint Hanaro volt, így valóban nem tudtál számolni a bábokkal teljes mértékben, ez pedig eléggé... nos, korlátozta a lehetőségeidet. Utolsó cselekedetként azonban aktiválni tudtad a Kyoukasui no Jutsut, pont abban a pillanatban, amikor a bábok bevégezték a dolgukat. A világ bár eslötétült előtted, Hanarón súlyos sebeket voltál képes ejteni, ezzel pedig... majdhogynem döntetlenre hoztad ki a helyzetet, de csak majdhogynem. Nemsokára felhangzott a felügyelő hangja. - A győztes Kureiji Hanaro - mondta, a genjutsut pedig feloldották. Némi idő kellett, amíg magadhoz tértél Zouo, és akkor tudtad meg, hogy Hanarót is kis híján magaddal tudtad rántani, de nem volt elég erős a technikád ahhoz, hogy sikerüljön, ennek ellenére is súlyos sérüléseket tudtál okozni rajta. A harcot Hanaro megnyerte, azonban, valójában mindketten győztetek valahol; a puszta tény, hogy ki maradt állva, csak annyit jelentett, hogy ki jutott tovább. Ahogy azt a Kazekage is mondta, lehet, hogy senkibő nem lesz chuunin, lehet, hogy mindenkiből az lesz.

//A harcot ezennel lezárom, Hanaro továbbjutott. Szeretnék mindkettőtöknek gratulálni, nagyon jól hoztátok a karaktereket, minőségileg és mennyiségileg is. Ügyesen harcoltatok, ámde Hanaro technikai fölénye sajnos megmutatkozott, és a harc sem volt úgymond "fair" a bábok bevetésével; ez vezette végül őt egy hajszálvékony leheletnyivel a győzelemhez. Zouo, megkérlek, hogy karaktereddel egyelőre ne hagyd el Sunagakure no Sato és a Chuunin válogató vizsga területét. További szép napot nektek, és sok sikert kívánok Hanaro a további harcokhoz!//

Ajánlott tartalom

Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo

Re: Kureiji Hanaro vs. Shiawase Zouo