Nakahara Saki vs. Hirota Yukionna

Ahhw, komolyan.. .el se tudom képzelni, hogy végre vége ennek a meleg izének.  Majd meg döglöttem. De már a hűs piramisban csücsültem és be kell vallanom, egészen büszke voltam magara. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy eljutott ez idáig. De én, egyem a zúzám, most itt vagyok. Frissen és üdén. Johh... ez azért túlzás de nahh. Nem vagyok friss, csak cuki. Jó, cuki se, de elviselhető.  Szóval na... a lényeg, hogy elvégeztem a második próbát, ezért örültem a fejemnek.
Ezt követően, az az ajtó, mely előtt őrök álltak... végre kinyílt. Tovább mehettünk. Várt ránk a következő próba. Elkezdtek minket beterelni a terembe. Mi meg, mint az elcseszett báránykák, tömörültünk befelé. Ott bent.. hűvösebb volt, mint eddig. Igazi megváltás volt ez.. Rég nem élveztem ennyire a hideget. Végre megtanultam megbecsülni a kis dolgokat is. Nem sokkal később, megannyi fáklya gyulladt fel, bevilágítva a termet. Meglehetősen szép helység volt. Körbe sunagakurei shinobik szobrai álltak, s figyeltek minket, kicsit sem rémisztően. Nem volt arcuk... épp ezért volt ez annyira para személyemnek. A feliratból azonban lejött, hogy kik is ezek. Névtelen hősök. Szép gesztus, ezt nem tagadom. Egy napon én is ilyen leszek. No de nem hős... csupán névtelen. Az utókor, elfelejti azt is, hogy léteztem. s csupán egy név leszek, egy tömegsír kőtábláján. Vagy még az se. Egy leszek azok közül, kik testükkel majd a földet táplálják. Szerencsétlen halálom lesz.. valahogy előre érzem. De nem érdekel. Élek amíg élek... a halál után úgyse tudhatom, mi lesz velem. Bár nem is érdekel. Lesz, ami lesz. Ha emlékeznek rám, emlékeznek. Ha nem, nem. Úgyse fogok már tudni róla... hiszen aludni fogok. Egy örökké tartó álmot fogok nézni...
Pfú Yuki ez még tőled is túl depis volt? Antidepresszánst nem akarsz lenyelni? Mondjuk két marokkal. Nahh, de vissza a boldogabb vizekre ..  Nem sok időm maradt már sajátos gondolataimra, hiszen nem sokkal ezek után egy vörös hajú fazon sétált elénk. Öltözetéből ítélve, a Kazekage... bár még sose láttam élőbe. Egész fiatal. Furi... Olyan kis édi, kisfiús arca van. Cuksa.
Eztán belekezdett beszédébe. Pofázott és pofázott és pofázott. Próbáltam figyelni, de néha nehezemre esett. Jahh.. csak én lehetek ennyire szerencsétlen, aki nem képes figyelni egy magasabb rangú beszédére. egész szép volt, amúgy az amit mondott... legalábbis, amennyi megmaradt a buksimban. A legfontosabb amit megjegyeztem: Lesz egy teljes hetünk semmit tenni. Ezzaaaaaazzzzz!!!! annyira boldoggá tett... egy hét pihengetés. Jól van, tudom, hogy edzenem kéne majd, de az annyira bonyolult. Majd valamennyit beszuszakolok a napirendembe, de a legfontosabb, hogy teljesen feltöltsem az erőraktáraimat.
Eztán megtudtam, hogy ki lesz az ellenfelem. Nakahara Saki. Fogalmam sincs, hogy az itt jelenlévők közül ki is lehet az. De bevallom, még nem is érdekel. Egy hét múlva úgyis kiderül. S előre érzem, hogy el leszek gyepálva. De legalább akkor nem kell további harcokban részt vennem. Heh... nem is rossz, nem is rossz.
Ezt követően elhelyeztek minket sunagakurén belül hotelekbe. Értve? HOTELEKBE! Életemben nem voltam még hotelben. Tök menci. Nagyon élveztem. Kaptam kaját rendese... volt kényelmes ágyam, meg minden. És volt kaja. Tudom, ezt már elmondtam, de annyira élvezem, hogy az nem igaz.
Az egy hét aztán hamar eltelt. Evett a fene. Igazából, lustultam orrba szájba és feltöltöttem magam energiával. Napi egy-két órát vett igénybe a szexi kondim karbantartása. Egyik-másik napon még technikát is tanultam. Szóval halál büszke voltam magamra, hogy ilyen erővel megyek neki a vizsgának.
Mikor vége lett a pihenőidőnek, mindenki időre ment az arénába. Ott a tömeg őrjöngött, a kazekage meg beszédet mondott.  Vagyis inkább elmondta a menetét ennek az egésznek. Amíg nem kerültem sorra, elmentem s fogadtam pár meccsre, Ezt követően pedig, mikor engem szólítottak lementem... na lássuk... miként dől el a meccs.


És akkor a választott rettentően undorító és gusztustalan technikám: 
Zessenbaku // A Szavak Lekötő Ereje
 
A használó képes kiölteni a nyelvét a szájából, akár több száz méterre is, és ezzel küzdeni az ellenfél ellen. A kilökődő nyelv egyfajta enzimet is kiválaszt, mely mindenhova szétfröcsköl, ezzel megjelölve az ellenfelet, akit a nyelvvel bármikor megtalálhat, használjon az bármilyen rejtőző technikát.
Chakraszint: 450

Besorolás: A

Orvosi ellátást ugyan nem kaptak, de pihenhettek eleget. Saki kihasználta az időt, hogy teljesen visszatöltse chakráját, majd még egyszer átnézte csapattársai sérüléseit és igyekezett rendbe hozni mindkettejüket. Rájött, sokat kell még gyakorolnia és chakrakontrollját is muszáj lesz fejlesztenie, ha nem akar a későbbiekben ennyire legyengülni. A piramis hűvöse jótékony hatással volt a Yukigakuréből érkezett geninekre, Fuyu és Yue is sokkal jobban lettek. A vizsga második körének határidejét megvárták, így némileg több idejük maradt a pihenésre.
Teljesen váratlanul szólalt meg a gong, aztán a hatalmas ajtó is kitárult. Az eddig őrként funkcionáló chuuninok elkezdték beterelni a sivatagi próbát sikeresen túlélt shinobikat. Sötétkék szempárja ide-oda járt, amint a fáklyák fénye teljesen bevilágította a helyiséget. A homokkőbe karcolt felirat láttán kissé összeszorult a szíve.
*Az életüket adták a falujukért. Igazi hősök, megérdemlik ezt az emlékhelyet.*
Közben figyelt arra is, hogy ne szakadjon el a másik két kunoichitől. Rajtuk kívül senkit nem ismert, jelenleg ők nyújtottak valamiféle biztonságot ebben a közegben. Hófehér arcán táncot jártak a fáklyák lángja által vetett árnyékok. A hely atmoszférája ugyan teljes mértékben megérintette, mégis valami másra koncentrált. Beigazolódott a gyanúja, ezzel még koránt sem ért véget a megpróbáltatások sorozata. Jó oka volt annak, hogy az összes genint a Hősök Csarnokába tereltek.
Ekkor pillantotta meg magát a Kazekagét. Elsőre furcsállta a fiatal megjelenését, aztán amikor elkezdett beszélni, megértett mindent. A tekintete is azt sugallta, ifjú megjelenése ellenére sok mindent megélt.
*Olyan, mint Ran-san, vagy Nui anyó, csak fiatalabb.* Jegyezte meg magának Saki, ám közben figyelt a falu vezetőjének minden szavára. Fontos információk hangzottak el, amikről nem akart lemaradni.
Gyomra összeszorult, torkában gombócot érzett és szíve hevesebben kezdett verni. Ettől félt a legjobban, egyéni harcok, ráadásul rengeteg ember előtt. A Kagét, a Daimyouk és még sokan mások lesznek kíváncsiak a harcokra. Tekintetét a földre szegezte, hogy ne legyen annyira feltűnő idegessége.
*Azt hittem készen állok... de lehet mégsem. A sivatagi harc más volt. Akkor... akkor... számíthattam a többiekre. A hegyekben ott volt Ran-san. Talán... most... fel kéne adnom.* Legnagyobb szerencséjére mindenki a Kage szavait itta, senki nem figyelt egy ijedt Hó országi geninre.
Komoly erőfeszítésébe telt, hogy felnézzen a táblára, ám végül mégis sikerült neki. Semmit nem mondott neki Hirota Yukionna neve, viszont nagyon jól tudta, egy hét múlva vele fog szembenézni és harcolni. Kicsit megnyugodott, amikor végre rájött, lesz hét napja felkészülni a megmérettetésre.
Ezt az egy hetet éppen ezért nem töltötte tétlenül. A közelharci edzéseket teljesen hanyagolta, inkább a chakrakontrollját finomította. Egyszerűbb gyakorlatokat végzett, illetve felelevenítette a tudását elemi Ninjutsuk terén. Ráadásul sikerült megtanulnia az eddigi legerősebb Suiton technikáját. Tisztában volt a kockázattal, éppen ezért eldöntötte, okosan fogja használni. Ellenfeléről továbbra sem tudott semmit, de erre számított is, hiszen a küldetéseken se közölték soha előre, milyen képességű ninjákkal fut össze. Némileg az önbizalmát is összeszedte, elhatározta, hogy a szüleiért, Ranért, Nui anyóért és a falujáért fog harcolni. Megmutatja, nem hiába vetették belé a bizalmukat. Agyának egy hátsó zugában továbbra is ott motoszkált a félelem, vagyis inkább az újabb kudarc árnyéka.
A kényelmes hotelszobát, a sok enni és innivalót kihasználta, na meg azért pihenni sem felejtett el. Megpróbált pár taktikai lépést összeszedni, persze attól függően milyen típusú ellenfelet kap. Sokkal gyorsabban telt el a hét nap, mint azt gondolta, de a genin úgyis tudta, előbb-utóbb eljön a küzdelem ideje.
Megadták az időpontot, mikorra kell érkezni. Saki korán kelt, összeszedte a felszerelését és úgy indult útnak. Léptei egyre lassultak, ahogy közeledett a helyszínhez, csakhogy nem akart elkésni, ezért hamar visszaváltott normál tempóra. A tömeg hangosan őrjöngött az arénában, nagyon sokan voltak kíváncsiak a harcokra. A Kazekage ismét beszédet mondott, aztán csak az első páros maradt lent a küzdőtéren. A többiek felvonultak a nézőtérre, amit öt méter magas fal választott el magától az arénától.
*Jó, hogy nem elsőként megyek.* Most csak ennyit tudott hozzáfűzni, utána csendben figyelte, mégis miként alakulnak a mérkőzések.
Körök mentek le egymás után, Saki szerint mindenki jól harcolt, remélte, hogy sokukra felfigyelnek. Aztán következett az ő harca Hirota Yukionnával.
Lement az arénába, majd várta, mégis kivel kell szembenéznie. A nézőtér harsogását elnyomta saját szívének dübörgése, de talán jobb is volt így.

//A választott technikám:
Suiton: Daibakufu no Jutsu
Ez a Jutsu egy nagyon erőteljes Suiton Ninjutsu, egyike a legpusztítóbbaknak. Segítségével egy hihetetlen nagy mennyiségű víz lepi el a Ninját, de úgy, mint egy örvény, és a Jutsu gondoskodik róla, hogy a Ninja sehogy se juthasson ki. Nagyon nehéz kitérni előle. Kakashi ezzel fejezte be az első harcát Zabuza ellen, miután lemásolta a technikát a Sharinganja segítségével.
Magyar név: Víz Elem – Örvénylő Vízesés Jutsu
Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Kézjelek: Tigris, Ökör, Majom, Nyúl, Kos, Vadkan, Ökör, Ló, Majom, Tigris, Kutya, Tigris, Kígyó, Tigris, Ökör, Majom, Nyúl, Madár
Chakraszint: 500
Használója: Houki, Momochi Zabuza, Hoshigaki Kisame, Hatake Kakashi//

Saki tett néhány lépést a víz felé, majd megállt. Ekkor bukkant fel a Sunagakure jelét viselő magasabb rangú ninja. Kérte, hogy tisztességesen küzdjenek és adják meg egymásnak a kellő tiszteletet. Yukigakure geninje meghajolt, eleget téve ennek a kérésnek. A közönség üdvrivalgását szinte meg sem hallotta, annyira koncentrált az előtte álló feladatra.
A terep kedvezett neki, hiszen jó sok víz volt mindenütt. A másik kunoichi, Hirota Yukionna képességei egyelőre rejtve maradtak előtte. Azzal is számolnia kellett, hogy ugyan úgy a Suiton jutsuk terén jeleskedik, vagyis neki is meg lehet ugyan az az előnye. Ereiben egyre gyorsabban száguldott az adrenalin, ez némi löketet adott az előtte álló nehézség leküzdésére. A feladat adott volt, meg kellett mutatnia, mire képes és szerencsés esetben győztesen kikerülni a harcból. Azt már elhatározta, hogy közelharcba nem fog keveredni, muszáj lesz megtartania a kellő távolságot.
*Ha a közelembe jut, elvesztettem a harcot. Valószínű gyorsan rá fog jönni, hogy mit tervezek, de meg kell próbálnom!* Összegezte magának a kékesfekete hajú lány. Kezeit ökölbe szorította, máskülönben elég feltűnően remegtek volna. Igyekezett minden félelmét, bizonytalanságát elrejteni. Sokan nézték, nem hagyhatta cserben a faluját, a szeretteit.
*Itt a lehetőség, bizonyíthatok.* Csak egy rövid gondolatmenetre futotta, mert a chuunin vagy jounin eltűnt a pályáról és kimondta a harc szót, ami az összecsapás kezdetét jelezte.
Ködöt most nem szeretne létrehozni, mert bár ismeri a tájékozódást, jobb látási viszonyok között tervezi a harcot. Aztán lehet ellenfele másképp gondolja ezt, de egyelőre máshogy indítja a küzdelmet. Táskájából elővesz két shurikent, amit eldob egyenesen Yukionna felé. Közben kézjeleket mutogat és a Heiki Bunshin no Jutsu segítségével megtöbbszörözi a fegyverek számát. Ezzel még csak az első lépésnél tart tervében, mert amint ez megvan, az Oboro Bunshin no Jutsuval két másolatot hoz létre magából. Viszont, ha közben a másik kunoichi próbálkozna valamivel, igyekszik kitérni a technika vagy fegyver elől.
Amennyiben sikerül létrejönnie a két klónnak és semmi sem akadályozza őket, mindhárman a vízbe ugranak. Ezzel a paranccsal a fejében hozza létre a másolatait. Muszáj kicsit menekülőre fogni, na meg a chakrával tartalékolni. Ezért használ gyengébb technikákat és kevés másolatot. Tudja, hogy a következő lépéssel felfedheti az elemét, mégis a jelen helyzetben ezt tartja a legjobb lépésnek. Mindkét Oboro Bunshin egyenesen a másik part felé kezd el úszni, míg az igazi Saki kicsit oldalra, távolabb Yukionnától.
Ha eddig eljut, aktiválja a Mizugakure no Jutsut, hogy láthatatlanná váljon, majd feloldja a Ködklónokat. Sajnos sokáig nem tudja visszatartani a lélegzetét, úgyhogy nincs sok ideje. Azt tervezi, hogy vár egy kicsit, megnézi mit reagál ellenfele, aztán lép akcióba. Amíg viszonylag mozdulatlan a vízben, nagyon kicsi az esélye, hogy észrevegyék. Ha esély adódik rá, feljön a felszínre és a Lekuu no Jutsut veti be. Néhány víztűvel is elég komoly sérülést lehet okozni, Saki pedig egyenesen a másik genin felső testére, illetve nyakára céloz.

Patthelyzet. Saki ugyan sikeresen rejtve marad a vízben, ám támadni nem tud. Gyorsan szeretné lezárni a harcot, mielőtt túl sok chakrát használ fel, vagy közelharc miatt hátrányba kerül. A köd miatt a szárazföldön sem jók a látási viszonyok, vagyis egyelőre biztonságban van. Csakhogy számít arra, Yukionna valami tervet eszel ki, ha az első nem válik be. Éppen ezért a Lekuu no Jutsut mégse veti be, a vaktában célozgatással csak a saját helyzetét fedné fel, amit pedig nem szeretne.
*A nyelvével vajon mit csinált? Jutsu lehetett, de ilyenről még nem hallottam. Hamarosan rá fog venni, hogy előjöjjek, ezt meg kéne előznöm.* A bujkálás csak egy ideig jön be, ezt a kunoichi is jól tudja. Még mindig a védekezésre fókuszál, azonban kicsit másképp. Amint észreveszi, hogy nem lesz sűrűbb a köd, feloldja a Mizugakure no Jutsut. Lábába chakrát koncentrál, hogy felkerüljön a víz felszínére és onnan futásnak ered, ismét megpróbálva nagyobb távolságot szerezni kettejük között. A köd miatt jobban figyel a környezetére és megpróbál a meglepetés támadásokra is felkészülni. Fegyvert shurikennel hárítana, azzal jobban céloz.
Rögtön láthatóvá válik, viszont a tó vizéből kisebb falat próbál meg emelni a Suiton: Suitenhoufutsu segítségével. Mivel meglévő vízből hozza létre, annyi chakrát sem emészt fel, mint a többi technikája. Még nem tudja, a másik genin mivel próbálkozik, azonban muszáj előre gondolkodnia. A magasság helyett inkább a vastagságra ügyel, hogy minél több vízen kelljen áthaladnia fegyvernek. Arra is számít, hogy ellenfele esetleg megint a nyelvével támad, de akkor is útját állja a víz.
Közben megpróbál hátrébb kerülni, kicsit elúszni a pálya szélére. A távolság neki kedvezne, ha egyáltalán sikerül elkerülnie a közelgő támadást. A következő lépéséhez szintén az előző jutsut vetné be, mert nem csak védekezésre, hanem támadásra is használható. Amennyiben sikerül idáig eljutnia és nem akadályozza valamilyen támadás, a falat több, kisebb méretű gömbbé próbálná meg átalakítani, amit elindítana a part felé. Ezzel leginkább az a célja, hogy megakassza Yukionnát újabb jutsu megalkotásában. Főként elterelés lenne a célja, amíg ő is előkészíti a következő lépéseket.
Szeretne visszajutni a partra, ahonnét indult, mert az is chakrába kerül, hogy fenntartsa magát a víz felszínén.
*Talán véget vethetnék a harcnak azzal a jutsuval. Viszont sokat kockáztatnék, ha nem sikerül, sok chakrát elvesztegetnék.* Gondolatai az újonnan tanult technika körül forognak, azonban végül elveti annak használatát.
Inkább máshoz folyamodik, kézjelekbe kezd és ő is aktiválja a Kirigakure no Jutsut. Ráerősít a már amúgy is sűrű ködre, pedig tudja, hogy ezzel nem sokáig tarthatja vissza Yukionnát. Kirigakure ninjái jól tájékozódnak ilyen körülmények között, úgyhogy ez a megoldás sem fogja sokáig kisegíteni. Inkább kivár, vajon ezekre mit lép a kék hajú kunoichi. Ha vízen futást hall, előkészít két senbont, hogy minél gyorsabban tudjon célozni, vagy védekezni.

//A Mizugakure no Jutsu csak segít elrejtőzni a vízben, a használó nem olvad vele eggyé, az a Mizu Kawarimi.//

Mikor már Saki azt hiszi, megúszhatja könnyebb harccal és egyszerűbb technikákkal a harcot, szó szerint a nyakába hullik a hideg víz. Ugyan számított támadásra, csak nem ekkorára és ilyen típusúra. Amikor a földnek csapódik, teste mintha egy pillanatra lángokban állna, aztán tompa fájdalom veszi át a helyét. Bár mozgása jelentősen lassul, legalább messzebb kerül ellenfelétől. Igyekszik gyorsan talpra állni, nehogy újabb meglepetés érkezzen a túlpartról.
*Tudja hol vagyok...* Jegyzi meg, mintha Yukionna a köd ellenére is tisztán látná merre tartózkodik éppen. Némi chakrát irányít a lábába, amivel az a célja, hogy a lehető leggyorsabban helyet változtasson. Az előbbi támadás túl precízen érkezett, kizárhatja a véletlent.
*Romlott a teljesítményem... de nincs időm a gyógyításra.* Összegzi a helyzetét, mert valóban, ha most megállna akár csak a Shousen no Jutsura, értékes időt vesztene. Viszont teste kezd a fájdalom ellenére egyre tompábbá válni.
*Talán... fel kéne adnom... eleget küzdöttem... és előnye van.* Gondolatai félelemről és bizonytalanságról árulkodnak, ám teste és ninja ösztönei hajtják tovább. A parttól is kicsit eltávolodik, nem csupán oldalra mozog. Ekkor eszébe jutnak szavak, mondatok, amiket korábbi mestereitől hallott. Ezek miatt tud újra koncentrálni, egyfajta célt kijelölni saját magának.
*Orvos vagyok, ha ez éles helyzet lenne, meg kéne tennem mindent az életben maradásra. Ha meghalok... a többi sérült is.* Ahogy megtalálja az új utat, igyekszik kideríteni merre lehet ellenfele. A köd miatt nehezebb dolga van, ezért már pluszban nem alkalmazza a Kirigakure no Jutsut, így is elég rosszak a látási viszonyok. Ehelyett valami mást talál ki, ami jóval kockázatosabb, ám a jelenlegi helyzetben kevés jobb megoldás jut az eszébe.
Eddig folyamatosan mozog a parton, hátha Yukionna nehezebben találja meg, vagy el egy újabb technikával. Hirtelen megtorpan és kézjelekbe kezd, majd Suiton chakráját egyesíti a vízzel.
- Suiton: Daibakufu no Jutsu - hangzik el szájából a technika neve. A korábbi támadásokból csak nagyjábóli sejtése van, merre lehet a másik genin, de a legjobb esélye a találtra az az irány. Tudja, hogy sokat kockáztat ezzel, mert az egy hét alatt tanára többször is elmondta, alaposan gondolja át a használatát. Viszont eljött az idő, nem bujkálhat, vagy futhat el többé. Lába még mindig fáj a becsapódástól, csakhogy igyekszik figyelmen kívül hagyni. Továbbra is a parton marad és vár, erre vajon mit lép Yukionna. Chakráját készenlétben tartja, hátha gyorsan ki kell térni valami elől. Talán a köd is feloszlik szép lassan.