Nashimaru Kazue

**Nashimaru Kazue** Vas. Szept. 15 2019, 15:13

Név: Nashimaru Kazue

Ország: Füst országa

Rang: Genin

Szint:

Chakraszint:

Kor: 17

Nem: Férfi

Felszerelések: Shirasaya-Katana; Dróthuzal 10m; Egy szerszámszett; Egy doboz (25db) energiatabletta; (Chakra) Tekercs 5db; (Chakra) tinta 5 üveg; Tíz darab robbanójegyzet; Shurikentartó övtáska; Hátizsák; Széles övtáska; Öt darab kunai; Öt darab shuriken; Tíz darab makibishi; Két darab fuuma shuriken; Tíz darab senbon; (Fuuma shuriken tekrecsben van tárolva)

Kinézet: 180 cm magas és 76 kg. Fekete haját rövidre nyírva hordja, ami arcvonásaival együtt kicsit flegma hatást ébreszt az emberekben. Szeme színe barna, tekintete átható, komoly. Környezete az idő haladtával talán még kényelmetlenül is érezheti magát számító kisugárzása miatt. Fiatal kora ellenére már látszanak a ráncok nyomai. Bőre fehér. Ruhatárát inkább elegáns ruháival tölti fel. Általában a sötét és mintázatlan ruhákat kedveli, amik egy komplett öltönyszettben nyilvánul meg. Tartása feszes, de nem karót nyelt, ami egy magabiztos férfi kisugárzását kelti. A mindennapok során felszerelése nagy részét nem hordja magával, csak utazásai alkalmával, ekkor viszont már a kényelmesebb, rugalmasabb ruhákat preferálja.

Jellem: A világra nyíltan tekint, és emellett igen tanulni vágyó személyisége van. Tudatosan és megfontoltan szeret cselekedni, hogy mindenre felkészülten vághasson neki bárminek. Őrültsége, ami a családját jellemzi az emberek felé a későbbiekben kimutatkozott elhidegülés fejezi ki igazán, ahogyan bárkin áttaposva és kihasználva éri el céljait. Számító jelleme miatt igazán veszélyes személy válik belőle.

Technikák: Alap E szintű ninjutsuk.

Előtörténet:
Apja: Nashimaru Kado

Anyja: Nashimaru Mikasa

Húga: Nashimaru Yuno

Keresztanyja: Nashimaru Suzuko

Unokatestvér: Nashimaru Amaya

Történetem az akadémiai éveimmel kezdődik. Ekkor figyeltem fel jobban a környezetem rám gyakorolt hatására. Szüleim hat éves koromban váltak el. Fel se figyeltem még ekkor igazán arra, hogy ez mennyire megviselt. Édesapám kiszorulása az életemből kiölte belőlem a társadalmi norma szerinti kapcsolat képét. Édesanyámmal és testvéremmel maradva sokkal inkább kitűnt a bennük rejlő rosszindulat, trehányság a környezetük felé, és az önmaguk által észre sem vett nárcisztikus személyiségük. Rossz tulajdonságokból édesapámban sem volt hiány, ami a hirtelenharagú személyiségében, trágárságában nyilvánult meg igazán. Az igazi közös pont a családomban, főleg a külön részben felsorolt emberekben az elvakultság volt, és a folytonos alaptalan kritikusság mások felé, ami igazán azért számított számomra pusztítóan ingerlően, mert önmaguk felé elvakult már-már tökéletességet éreztek. Néhány hibájukat elismerve is csak úgy hangoztatták, mintha ezek semmik lennének ahhoz képest, hogy mennyire is helyesen élik életüket. A világ felé egy magabiztos képet mutattak, miközben belülről, a négy fal között sötét árnyak lepték körbe őket. Ebből a világból kifordulva a nyitottságba menekültem. Próbáltam a családi társaságom elvakultságából tanulva a lehető legnyitottabban tekinteni a világra, amiben élvezetet is leltem. Az idő haladtával megtanultam elfojtani magamban a bennem is meglelhető hirtelen indulatokat. Ekkor váltam azzá a hideg és számító emberré, akinek ambíciója a kitörés a saját közegéből a hatalom megszerzése által. Ezalatt értve mindent, amit egy ember csak elképzelhet. Pénz, befolyás, hit és erő. Szerencsére a családomon kívülről is érkeztek olyan személyek az utamba, akik hatást gyakoroltak az életemben. Szomszédságunkban több fiatallal is körbe voltam véve, akikkel gyakran mentünk ki elfoglalni magunkat éppen azzal, amihez éppen kedvünk volt. A későbbiekben viszont az ambícióim megjelenésével felfigyeltem a baráti közösségemnek szüleire, ténylegesen viszont inkább két férfira, Ichinomiya Anzai, és Edamura Hisashi képében. Mindketten sikeres emberek voltak a maguk területén. Anzai, egy egyre nagyobb vagyonra szert tevő befektető volt ekkor. Hisashi pedig egy sikeres bűnszervezet irányítója volt. Kettejük szemléletéből végre utat kezdtem látni magam előtt a céljaim eléréséhez. Nyolcéves korom hajnalára jutottam el a családom felé mutatott abszolút megvetésből a tudatos megbékélés felé, hiszen hiába a sok rossz hatás, amit tőlük kaptam akaratlanul, mégis ez kellett ahhoz, hogy az legyek aki vagyok.

Édesapám, a már említett rossz tulajdonságai mellett azért voltak figyelemreméltó készségei is. Középosztálybeli származásom főleg az ő munkássága miatt alakult ki. Remekül helyt állt a maga szakterületén, mint egy manufaktúra csoportjának irányítója. Vezetési képességeit a jó folyamatfelismerő tulajdonságával vegyítve az osztályához képest sikeressé tette. Kiütközésem vele kapcsolatban a túlságosan elméleti síkon való nézetei voltak. Gyakran beszélt arról hogyan lehetne az ember sikeresebb, erősebb, de ezek mellé tett már nem társult. Számára az én életem a shinobi létben mutatkozott meg, ami az én nézeteim szerint egy elavult gondolkodásmódot feltételezett. Igaz ami igaz, egy örök állást jelentett, ami biztos anyagi vonzatot hordozott magában, de ez a világ számomra elenyésző érdeklődéssel járt.

Édesanyám egy kifelé magabiztosságot mutató asszony, aki viszont belülről őrlődik azon, hogy mindent megteremtsen, megadjon gyermekeinek. Innen nézve egy szinte tökéletes példát mutató anyai szerepet hordoz magában. A hiba mégis pontosan ebben az igyekezetben rejlik. A túlzó igyekezet nem képvisel párhuzamosan mellette rendesen átgondolt cselekedeteket. Ez okozza azt az elborult képet, hogy a buzgósága közben megfeledkezik magáról, és más személyekről a környezetében. Képes arra, hogy nagymértékben eltúlozza a csak egyik gyermeknek megnyitott lehetőségek megteremtését. Sose voltam az a bármit akarni vágyó gyermek, és mivel emiatt nem mutattam jelét semmi felé, így el lettem nyomva a húgom vágyainak teljesítésének súlya alatt.

Haragom fő forrása akaratlanul is a testvérem személyében jelent meg. Ő volt az, aki megtestesített mindent, amit az életem során elakartam kerülni. Lusta, flegma, lézengő, nárcisztikus és a környezetét teljes mértékben kihasználó ember volt. Mindig csak afelé mutatott komolyabb tettlegességet, ami éppen a legjobban érdekelte. Ez a barátnői, barátja és a kis hobbijai képében jelent meg. Feledékeny volt mindennel szemben, ami nem az önnön vágyairól szólt. Ami pedig úgy hatott rám, mint tűzre az olaj, az az, ahogyan mindenkitől elvárta, hogy mindent megadjanak neki, amíg ő még csak magát észre sem véve ignorálta családja problémáit. Mindent, mit megkapott a feledésbe merült a csapongó élete miatt, ami anyagilag és szellemi-lelki ingatagságot okozott a rokonságnak.

Keresztanyámat az unokatestvéremmel egybe véve okoztak fejfájást számomra. Amíg Amaya meg nem született, addig a világ legprecízebb másodlagos édesanya szerepében tetszelgett. Ő is abban a hitben élt, hogy minden úgy alakul, ahogyan azt az ember elméletben megtervezi. Természetesen ezt ekkor még nem nagyon értettem és nem is vettem magamra. A bajok akkor kezdőtek, amikor már az unokatestvérem neveléséről lett szó, és láttam azt, hogy sorra követi el azokat a dolgokat, amikért még engem, és édesanyámat bőszen oktatta ki. Hamar megnyilvánult mindenki előtt, hogy amit nálam rossznak vélt, azt az ő gyermeke túlszárnyalva lépte meg.

Ichinomiya Anzai, és Edamura Hisashi voltak azok a személyek az életemben, akiktől egy olyan világra való rálátást nyertem, ami nélkül lehetetlen lett volna megindulni az utamon. Általuk tanultam meg, hogy a hatalom, ami a családom szerint csakis a pénzből állt, egyáltalán nem igaz. Hogy a céljainkat nem csak elméletben végig gondolva kell a szemünk előtt tartani, hanem meg is kell lépni azt, amit meg kell érte tenni. Ezek miatt a nézetek miatt kezdtem eltávolodni a korosztályomtól, akikben égett a félelem nélküli hőssé válási vágy, és a játékokkal tűzdelt napok tengerében vesztek el az idejükben. Olyan fontos készségeket tanultam meg tőlük, mint az alapvető gazdasági ismeretek, az emberek tulajdonságainak felmérése, szervezői képesség, helyzetátlátó képesség, és aminek a legtöbbet vettem hasznát eddigi életem során, a megfelelő kommunikációs készségek. Képes lettem ezáltal úgy beszélni az emberekkel, hogy nem kellett mást használnom, csak a megfelelő szavak erejével rájuk hatva elérni azt, amire vágytam. Végül, amit még akkor nem vettem észre, és csak pár évvel később eszméltem rá arra, hogy azt a magabiztost tartást és kisugárzást is a velük eltöltött idő ragasztotta rám.

Az akadémiai éveim a személyiségemből adódóan nem volt életem legszebb időszaka. Belekezdeni családom indíttatására kezdtem bele mindhiába annak, hogy mennyire nem tudott érdekelni ez az egész shinobi lét. Hozzá tartozik a történethez, hogy a rokonok igen későn tudtak rávenni a jelentkezésre, ezért csak tíz éves koromban jutottam az akadémia falai közé. Önmagában, mint filozófia és világnézet érdekesen hatott, de mint benne résztvevő egyén nem hajtott igazán. A környezetemben mindenki hatalmas hős akart lenni, csodásabbnál csodásabb és veszélyesebbnél veszélyesebb küldetéseket végrehajtani. Páraknak még a Kage titulus megszerzése is az élete célja volt. Ezek az emberek a maguk módján meg is tették, amit kellett. Az iskolai órákon kívül ki egyedül, ki csoportokba verődve edzette magát, hogy shinobiként megállja a helyét majd a nagyvilágban. Ez számomra időpazarlásnak tűnt. Megértettem vágyaikat és tiszteltem, hogy tesznek ezért, de az, ahogyan engem céltalannak és gyávának tartottak ezeknek hiányában akkoriban neheztelést keltett bennem. Kielem, hogy igazán gyenge sose voltam. Nem vagyok se erős, se gyenge, inkább az érdektelenségemből adódóan az átlag szintjén álltam. Pár kortársamban komoly indulatokat váltott ki az, hogy amíg őket tűzi a vágy, engem kívülről csak lézengeni vélnek az akadémián. Konfliktusaim csúcsán egyszer nekem is támadt egy nálam fiatalabb társam, aki pökhendien a legjobbnak vélte magát, majd a harcból tudatosan kihátrálva elértem, hogy a tanáraink szemtanúi legyenek annak, ahogyan ok nélkül rám támadva végül ő húzta a rövidebbet. A vizsga közeledtével jutottam el addig a pontig, ahol úgy éreztem, ha máshogy nem is, de tudatosan meg kell buknom a teszteken, ha nem akarok véglegesen ebben a szerepkörben élni, mint shinobi. Így telt el három év az életemből úgy, hogy a genin lét küszönén ingáztam. Ezidőtájt alkalmam volt az akadémia szervezetében különböző munkakörökben is kipróbálni magam, hála gyermekkori mentoraim rám ruházott tudása által. Megismertem hogyan is működik az a komplex rendszer, amit sokan csak egy kis szerepkörből láthatnak meg. Az írott, és íratlan hierarchia, a hivatali rendszer fontossága, az anyagiassága az egész architektúrának. A harmadik évem végén a Hó országából érkezett egy különös alak, aki szemtanúja akart lenni a vizsgának. A teszteket a szokásos módon megírva a bukást szemelőt tartva írtam meg. Egy-két nappal később hívattak be a vizsga helyszínére egy megbeszélésre, ahol az oktatóim és az az idegen is jelen volt. Kiderült, hogy egy társat, védelmezőt keres maga mellé, akivel biztonságosan és gyanútlanul tud utazgatni az ügyeit intézve. Felmerült a kérdés, hogy miért egy genint keresne maga mellé, de hamar rájöttem, hogy mindez egy biztonságosabb álca miatt szükséges. Érkezésem után nem sokkal be is avattak a dologba. Az úr, Yusaku Maezawa, egy hatalmas befolyással bíró személy, aki a vizsgaeredményeim miatt vettet szemet rám, minek által érdekesnek vélte, hogyan lehetek még itt, és szerette volna, ha csatlakozom hozzá utazásai során. Ekkor robbant a tudatomba az a felismerés, hogy itt van az az alkalom, amivel elérhetem ambiciózus céljaimat a hatalom felé. Így kezdődött hát el utam, egy hatalmas ember oldalán a lehetőségek sokaságát magába rejtő Hó országába.

Sai Pént. Szept. 20 2019, 18:14

Érdekes és cseppet sem hagyományos utat választottál a karakterednek, kíváncsian várom, mire jut majd a karrierje során, mert igen ígéretes Smile

Előtörténet elfogadva.
Az alap jutsuk mellé jár még kemurigakurei kezdőként a Füstklón. Azonban mivel a karakter nem túl érdekelt a ninja dolgokban, így plusz technikát nem adok.
Chakra: 100
Tjp: 10
Pénz:15000 Ryo

Nashimaru Kazue

Nashimaru Kazue

Re: Nashimaru Kazue