Farkasokkal táncoló (Ago vs. Nashimaru Shizu, Nashimaru Hina, Nashimaru Momo, Nashimaru Junohara)

/a farkas, a két öngyilkos jelölt és a macska

Drága vérrokonaimmal vagyok egy csapatban, kiknek vörös nedűi ízeit még nem ismerem, de ami késik nem múlik emiatt reménykedem hogy még lesz alkalmam megtapasztalni milyen az mikor a veres mannájuk nyelvemhez ér, melegen, hiszen ha hullák, akkor már nem lehet velük vele játszani. Pedig játszani jó, ahogy törik a csont mint a száraz tészta, és ragu a bél, szósz a vér, kész is a Nashimaru spagetti. Vagy lehet csont helyet inkább az inak és izmok lennének a tésztaszálak? Majd kikérem Hina véleményét, mit gondol ő erről az egész megkajálósdiról. Persze, csak akkor ha nincs nála fegyver épp. Mondjuk mikor fürdik. Kéne valami bőrön át felszívódó, nyugtató hatású drogot keverni a tusfürdőjébe a véres ciculinak, most hogy belegondolok. Megérdemelné a drágságosságosságom. Persze a bekatizott ciculi is kaphat olyat, de ő inkább sampont é s vágyfokozó is lehetne benne, nem ártana már felszednie egykét pasit, lehet még élvezné is. De könyörgöm, mért pont ezek az érdemtelen vackok vannak a fejemben, miközben fejemen egy rikító narancssárga macskafüles hajráf foglal helyet?
Lassan nyúlok és fogom össze hajamat egy szoros copfba, és lenézek a zöld bő pulcsimra, mely alatt más dolgot viselek és tartok. Igen, lassan elkezdődik a móka és a vérfürdő, torkomban dobog a szívem, remélem ihatok majd a drága beletlenke véréből amelyet megédesít a félelem előtte. Ó, olyan szívesen szorítanám sarokba és boncolnám fel, vagy kötném ki rajtam, és nézném, hogy viseli azt, amikor a jéghideg vízcseppek monotonitása jelent számára az egyetlen egy szórakozást ezen a sivár világon? De persze, ezek se olyanok, mik kellenek. Futás közben bújok ki és hajítom el a pulcsi, hajráffal együtt. Be kéne otthonra szerezni pár nyílméreg békát, most hogy belegondolok, van olyan faj, melynek mérge kunaira kenve két év múlva is hatásos. Persze, két év alatt egy kunai elhasználódik, kicsorbul és tompul, de a tartóssága hasznos tud lenn nem túl nyilvánvaló fegyvereknél. Például ha egy hajtűről van szó épp. Persze ott vannak még a skorpiók is, növények, körbenéz az ember lánya és egy halálos játszóház tárul szeme elé. Csak tudni kell használni, időt és energiát nem spórolva elsajátítani a használatukat.
Hallgatva bekatizott ciculit, rájövök, hogy talán mégse volt olyan jó ötlet vele menni. Körbenézek, hátha meglátom, füleimmel is figyelek, és orrommal, ha esetleg új szag jön a képbe. Macska volnék, nasinak született vérmániás ninja, vagy mi a franc. Oké, lassan lemaradok tőlük, főleg, mikor látom hogy a véres ciculi csapattársunkat vágja. Hátrébb megyek, készen arra, ha kell védekezzek, de amúgy meg, támogatni őket és segíteni rajtuk, ha felfedi magát az ellenség. Ajj, most komolyan harc van? Francba.

Lassan kúszott előre a magasnak nem mondható fűben, hangot nem adva ki, ahogyan a talpa alatt kifordult a föld, és a kavicsok, ahogyan tolta előre magát. Két kezén a felszerelt fém karmok, veszélyesen csilloghatnak, de talán nem veszik, észre, vagy mire meglátják az aranyos csillanást már nem lesz idejük reagálni. Ago fülébe hirtelen a csöndet áthasító hang jut, ahogyan az egyik ember megszólal. Saját halálát kívánta talán, vagy ez is egy csel? Ago megállt, és hegyezte a fülét. Minden hangnak ami eljut hozzá, most nagy jelentősége van. Próbálta kapáló szívverését lenyugtatni, hogy mező éneke megtöltse a fülét és elárulja ki merre van. Nem szeretett volna a bal szemére támaszkodni, hiszen az idegen szerv, akárhányszor használni próbálta, égető fájdalommal jutalmazta tulajdonosát. Úgyhogy kénytelen a régi praktikákhoz folyamodni. Az illatok, a hangok... egy biztos. Meg még egy, aki valamit csinált az elsővel... pukkanás, és fémes csörömpölés, kicsivel messzebbről. Három... Hárman kellene hogy legyenek. Ago belenyúlt a lábára rögzitett tartóba, amelyet kabátja takart. Kihalászott belőle három senbont, miközben próbált minél kevesebb mozdulatot belevinni ebbe a fogásba. A technika csak a mozdulattal járó hangot fedi el, a fémek holdvilágnál való jelenlétét nem. Ahogy megbizonyosodik arról, hogy a.) nem veszik észre a fegyvereket, b.) észreveszik és felé fordulnak, azonnal cselekszik. A Senbonokat teljesen véletlenszerűen hajítja bele az éjszakába. Nem szándéka azonnal eltalálni bárkit is. A cél egyszerűbb, megzavarni őket és a figyelmüket ha nem is véglegesen, de ideiglenesen megkötni, elterelni. Nem várakozik, nincs rá idő, hiszen ahogyan a tűk surrogva szelik át a levegőt, talán mindenféle cél nélkül, Ago azonnal előre rúgja magát, és alacsony szögben iramodik meg az ellenség irányába. Ahogyan a lábizmai megfeszülnek, néhány kézjel után azonnal aktiválja a Shunshin no Jutsut, ezzel emberfeletti sebességre kapcsolva. Végtagjai folyamatosan a vákuumban mozognak, hogy semmilyen hang ne árulhassa el mozdulatait, és ahogy az első ellenfele (Shizu) háta mögé ugrik, és egy széles jobbról érkező csapással próbálja elkaszálni annak a verőerét a nyakszirten. Ha ez megvan, akkor mielőtt a test a földre hullana, a gerincéről elrugaszkodik, és a következő áldozatra vetné magát (Hina) és hasonló mozdulatsorral próbálna az ő életének is véget vetni. Fegyverre nincs szükség ezen kívül, hiszen a kezére szerelt karmok elég élesek, és veszedelmesek ahhoz, hogy egy meg nem erősített bőrfelületen azonnal áttépje magát.
Vér, Halál, Öröm, Izgalom, Elégedettség,
Üzeni a lény képekkel, és érzelmekkel az ifjú tudatába. A Bestia fel - alá járkált az elméjének hátuljában, miközben folyamatosan arra várt, hogy a gazdatest engedjen, és ő kerülhessen a rivaldafénybe. De Ago amig koncentrál, és nem hagyja magát addig nem kerekedhet fölébe. És ahogy reméli ezek a... gyerekek....
~Gyerekeket küldtek rám?! Miért, miért, miért....?!
Ago ahogyan ez a gondolatmenet végigfut az agyán meghátrál, és védekező állást vesz fel a további támadásokkal szemben. Valami nagyon zavarja ebben a felállásban, és csapdát, vagy cselt sejt. Gyomrából egy mély harákolós morgás szalad fel, amivel üdvözli az életben maradtakat. 

//2 vadász, 2 hulla, 1 macska//

Hááát, ha ezt bármelyikünk túléli, akkor egy hétig megcsinálok minden házimunkát, padlókat, kunaikat fényesre tisztítom, élezem persze a vágószerszámokat, nem csak leápolom, na meg friss, meleg étellel várnék mindenkit, ami nem azért meleg mert abban a pillanatban fosztottam meg a csirkét a fejétől. Olyan gyönyörűen spriccol a vér és fut még a tyúk fejvesztve amíg bír, nem tudva azt hogy lényegében sorsa már eldőlt, őbelőle meleg, zsíros, tápláló leves lesz.
Huppsz, elkalandoztam, nem csináltam semmit. Maga a tudat, hogy itt van ő, Junohara idegességgel fog el, szeretnék magamhoz képest jobban teljesíteni, de nem vagyok egy közelharcos és a legnagyobb ellenségeim közé tartozik a taijutsu. Na meg persze, az idegesség harc közben, mely hibák halmozására késztet. Csak nézem a hölgyet, hol tudnám támogatni őt, aki közülünk a legjobb. Élni és harcolni, nem szégyent hozni az őrültek klánjára.
Halál. A shinobik életének része a halál, előle el nem lehet menekülni, csak megszokni szabad. Vér és verejték. Testnedvek, melyek ha felszínre kerülnek, kellemetlenséget okozhatnak, bár a verejték hűt és méreganyagot távolít el, szagot hagy mellyel könnyen kiszúrhatnak. Vér illatát meg a ragadozók szúrhatják ki, és értékes, hiszen nélküle nem lehet élni. Minél több liter vér jut ki a szervezetből, annál biztosabb hogy az illető halott. Minél nagyobb a vértenger, annál nagyobb a hullák tömege. Hulla. Névtelen alakok holttestei kik boncasztalra kerülnek az éles szike alá, hogy aztán végül csak egy kibelezett, feltárt bábu legyen. Hullák, kik eddig névtelen alakok voltak számomra, élőhalott, mint mondjuk az anyám. Most meg, a csapattársaim azok. Hina és Shizu, halottak. Élettelen testek már, mint az anyám, csak már gépek se képesek életben tartani őket. Halott hideg hullák.
Lemészárolta őket egyetlen, őrült lény, mely nem tudja elképzelni, hogy nekik még lett volna életük, sorsuk, melynek beteljesedése nem az hogy névtelenül hulljanak el a mezőn. Kunaiom kezembe kerül, vigyázok, hogy ne csillanjon meg rajta a fény, száraz szemekkel figyelem a szörnyet, hogy utána irányába hajítsam el azt. Nekotémat viselem természetesen, elmozdulni és harcolni kész vagyok. De nem úgy, mit ahogyan egy ember tenné. Macska volnék, vagy mi a fene. Kivárom, hogy a vad közelebb jöjjön. Csak merjen rám rontani  és én karmolok és harapok és ha kell, másik kunait is bevetek a cél érdekében.