Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

**Nashimaru Shizu** Csüt. Szept. 19 2019, 19:02

Kezdő értékek:

Chakra: 70

TJP: 25

Felszerelés: 1 db Wakizashi, 2 db Kunai, 4 db Shuriken, 8 m dróthuzal ( Wakizashi az oldalamon, minden más a táskában )

Földrajzi elhelyezkedés: Valahol...

Komótosan hullottak az esőcseppek a sűrű lombkorona leveleire. Egy-egy enyhe esőzés így az ősz kezdete felé megszokott volt errefelé. Élettel töltötte fel a vidéket ahogy a vékony esőréteg lelket lehelt a hosszú, forró és száraz nyár alatt elsorvadó növényzetbe. Egy, az út melletti nagyobb tölgyfa alatti kis kövecskén fogyasztottam el aznapi uzsonnámat, ahogy az esőtől elfedve nézegettem ahogy az útmenti virágok egyre élénkebben virítottak, s ahogy a kis apró állatkák, ide-oda mászkáltak a fák tövén, és a nedves fűben, mindeközben hallgatva az esőcseppek tompa, megnyugtató kopogását a különböző felületeken.

Halvány mosolyt fest az arcomra ez a kellemes atmoszféra. Messze vagyok ugyan az otthontól, de ez a kedves, nyugalmas látkép valahogy mindig felébreszti emlékeim közül a hasonló napokat, amikor édesanyám forró kakót főzött nekem és húgomnak, amíg mi kint a teraszon néztük ahogy sorozatosan belecsapódnak az apró vízbombák a pocsolyák sima felszínébe. Szinte magam előtt látom, ahogy anya odahozza nekünk két bögrében a gőzölgő forro italt, melybe Fuyu természetesen gondolkodás nélkül belekortyolt, annak ellenére hogy mondtuk neki hogy forró.

Felkacagok a gondolaton, akaratom ellenére is, ahogy belegondolok a régi szép időkbe. Persze a kérdések, hogy mit csinálhatnak most, jól vannak-e, követi-e útjukat az egészség, mindig jelen vannak a szemem előtt, de igyekszek a legjobb gondolatokba belevetni a reményeimet. Nagyot harapok a rizsgombócomba, ami ugyan már egy napos, az íze még mindig kényeszteti a nyelvemet. Mint egy debil hülyegyerek elkezdek nevetni miközben számban ott van a falat, s az apró rizsszemek itt-ott kibuknak a számból. Bal kezemmel próbálom elkapni őket még a levegőbe, elvégre nem célom a pazarlás, de a régi szép időkre való visszaemlékezés miatt egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni a nevetést.

Így hát ott ülük egy kövön, rögögve, jobb kezemben egy rizsgombóccal, miközben a ballal próbálom elkapni a kieső rizsszemeket. Egy ilyen, nőhöz nem illő állapotban hallok valamit az útról, aminek pontos kilétét az eső hangja miatt nem tudom megállapítani, de feltételezem hogy egy másik utazó. Persze ez még kevés az irányíthatatlan nevetésem megállítására.

**Nashimaru Hina** Csüt. Szept. 26 2019, 07:52

/Még mindig aljas húzás volt/
A mai napon sem volt túl sok kedvem otthon lenni, főleg, ha ilyen szép időnk van. Sokaknak az eső, mint átok van jelen, hisz bezár a négy fal közé, de nekem életet önt mindenbe. Az állatok egy része elbújik, talán a vihartól félnek, csak azok maradnak kint, kikben semmi rettegés nincs valami olyasmi iránt, ami alig rejt veszélyt. Talán ezért is szeretek ennyire esőben kint lenni, hisz látom, mások nem találják helyüket ezekben a borús időkben...s talán ők az életben sem tudnák merre kell tovább haladniuk, ha rossz idők közelegnek. A fa lombjai úgy akarták felfogni a cseppeket, mint a szeretet a gyűlöletet...de valójában semmit nem ér, csak ha egy levélen túl sok csepp gyűlik össze...egybe zúdul le, mint az igazság ránk. Lépteim nyomot hagytak a nedves földben, mely valahol aggodalommal töltött el. Ott volt bennem, mi van ha valaki így tud követni? És meg akar támadni? Mégis ezek a kételyek hamar eltűntek, a vihar léte, a borús színek, melyeket minden, mi kint volt felvett, elüldözte ezeket. A kinti vihar hatására tűnik el a belső zápor.. érdekes játék ez, mely valahol felfoghatatlan. Utamat tovább folytattam, mikor nevetés ütötte meg a fülemet. Olyan könnyednek, gondtalannak tűnt, olyan naivnak. Az emberek hogy képesek őszintén így nevetni? Valahol talán féltékenység ébredt bennem, mert egy részem akarta ezt...a szikra, mely gyermeki énemet hordozta. A féltékenység meg sötét énem táplálta, és bár még nem is láttam, hogy ki kacagott, már éreztem iránta valamiféle gyűlöletet. Előhúztam tantom, nem készültem harcra, így csak ez volt nálam. Emlékeztem arra, amiért bátyám adta ezt, hogy mindig megvédjem magam...így mindig oldalamon volt, hűséges társammá vált, hűségesebbé, mint önmagam.
- Egyél, amíg nyugodtan tudsz, és oltsd szomjad, míg nem én oltom sajátomat.- mondtam volna, miközben a fák takarásában maradok. Ki akartam elégíteni vágyamat, hogy érezzem erős vagyok, és jól esett belekezdeni egy ilyen játékba.
Kezdő értékek:
Chakra: 160
TJP:10
Fegyver(ek): tanto

**Nashimaru Shizu** Csüt. Szept. 26 2019, 20:13

Eltelt egy pár perc mire rádöbbentem, mennyire furcsán is nézhetek most ki. Ölemben összegyűltek az ínycsiklandozó rizsszemek, én pedig kuncogva törölgettem a számat a kezembe, mint valami tahó paraszt akit nem neveltek meg rendesen. Persze erről szó sem volt, de mitagadás, igen kényelmes, hogy nem kell minden mozdulatom előtt körülnézni hogy anya látja-e amire épp készülök. Lenyelem az utolsó falatot is, majd ahogy felállok, nagyot nyújtózok amitől a kis rizsszemek is a földre hullanak a ruhámról, illetve mélyet szívok a kellemes és frissítő eső illatú levegőből.
- Sateto... - Mondom magamban egy galád vigyorral az arcomon, azonban mielőtt még akármit is cselekedhettem volna egy vastag vízgömböcske csobbant a fejemen, valószínűleg egy nagyobb levélről legördülve. Szerencsétlenségemen most is csak kuncogni tudok, azonban ahogy letörlöm az arcomról a vízet, megpillantok a fásban egy vészjósló tekintetet, abból az irányból ahonnan az előbb még a lépéseket hallottam. Elsőre egy kellemes mosollyal akartam volna köszönteni az illetőt, de szemében nem láttam mást, mint gyűlöletet és frusztrációt. Nem sétálok felé, maradok a táskám mellett, illetve kinyitom azt, hogy szükség esetén bármikor ki tudjam rántani belőle a kunaiokat, vagy a shurikeneket. Bal kezemet ráhelyezem a Wakizashim markolatára, és egy erőltetett, de még így is hiteles mosollyal odaszólok a lánynak, akit csak szerencse hogy észrevettem, olyan jól rejtőzködött a fák és bokrok takarásában.
- Yo! Az út vagy három lépéssel arrébb van! - Mutatom neki a kis földutat ami valóban csak pár méterre volt tőle. - Tudom nehéz követni, de azért csak könnyebb út mint ami sáron, erdőn és cserjésen keresztül vezet! - Hangnemem játékos és talán kicsit gúnyos is, de persze az ég előbb leszaladna, minthogy komolyan vegyek valamit.

**Nashimaru Hina** Pént. Okt. 04 2019, 20:20

/Elnézést a hosszért/
~Ilyen könnyen kiszúrt volna? Ennyi lett volna a nagy tervem? Vajon meghallotta egyáltalán azt, amit mondtam? Vagy csak létem látta, de valómat nem hallotta? Mindegy is, abban is áll az erő, hogy tudunk alkalmazkodni azonnal a helyzethez, hogy abból is a legjobbat tudjuk kihozni, huh, mégis mit kéne most tennem?~ A percek teltek, nem volt sok időm gondolkodni, alapból a helyzet nem engedte meg, és a bennem lévő érzelmek is csak egyre inkább ki akartak törni. Alkalmaztam a fürge test technikát, majd amint mellé értem, megvágnám, majd reflexszerűen hátra ugranék.

- Már nem tudsz úgy nevetni igaz?- ajkaim közben megfeszültek, és egy torz mosolyt vettek fel. Nem tudott teljesen őszinte lenni, hisz a harag más arckifejezést öltött volna fel, mint a vágy, vagy az öröm, mely bennem volt. A szikra most elcsendesedett, egy gondolattal sem fárasztott, mint aki ráhagyta az egészet, mert érzi, itt nincs hatalma most, ez nem az az alkalom, melynél meg tud állítani, melynél meg tudja fogni kezeimet, és azt mondani...ne tedd, ez nem a helyes, én szeretlek, nyugi… Így, hogy ezek nem voltak akkor jelen, szabad tudtam lenni a szeretet láncaitól, azt tudtam tenni kételyek nélkül, mi szerintem helyes, semmi sem tartott vissza, olyanná váltam, mint a folyó, mely sebesen töri át a gátat. Szememben egyre inkább csillogott, égett a sötétség tüze, és minden egyes vércsepp, csak táplálta azt. Érdekes ellentmondások, melyek bennem voltak...a sötétség a fénytől lesz még sötétebb, a tűz a vércsepptől, mely oly lételem, mint a víz, mégsem oltja, hanem szítja ezt a fényességet, mely bennem van.

**Nashimaru Shizu** Vas. Okt. 06 2019, 19:06

Talán kicsit elhamarkodottan fakadtam kacajra az előbb. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a lány ily hirtelen rám fog támadni. Egy szót sem szólt, mindössze egy szempillantás alatt elém termett, melynek hatására én reflexszerűen hátra akartam lépni, persze felkészületlenségemből adódóan ebből csak az következett, hogy hátraesve huppantam egy nagyot a sárba. Egyből felismertem a technikát, és hogy őszinte legyek a torkomban dobogott a szívem. Ritkán van az embernek élet-halál szituációhoz része, ráadásul találkozni egy ilyen lánnyal, aki szó nélkül ráront valakire... Ezek a dolgok igazán meg tudják dobni az ember pulzusszámát.
Szavaira én csak egy meglepődött, és talán egy kissé ijjedt tekintetet tudtam csak felmutatni. Akartam valami furfangossal válaszolni, de hogy őszinte legyek túlságosan váratlanul ért a lány cselekedete, hogy összeszedett mondanivalóval tudjak előállni, helyette viszont éreztem ahogy jobb felsőkaromon valami kellemesen meleg folyadék kezdett el szépen lassan lefele csurogni. A fájdalmat csak ekkor kezdte el feldolgozni az agyam. Bal kezemmel oda akartam kapni, de mivel eddig a két kezemmel támasztottam magam a földön, botorság lenne a sáros mancsommal összefogdosni a sebet.

Felnézek a lányra. Látom a szemében az ép elme hiányának jeleit. Érzem ahogy felgyorsul az adrenalin termelődése a testemben, és érzem, ahogy végtagjaim egyre könnyebbek lesznek tőle. Minden légzésemmel több oxigént dolgoz fel a szervezetem, aminek hatására kiélesedik a világ előttem. Összeszedve magamat végre, felállok a sárból, majd nagyot sóhajtok, ahogy ráteszem bal kezemet a bal oldalamon lévő Wakizashimra. Egy erőltetett vigyorral és egy kacajjal reagálom le a lány előbbi kommentjét.
- Úgy fest még éppen tudok. - Mosolygok rá, rettenetes izgalommal és félelemmel. Érzem ahogy nem csak a testi épségem, de még talán az életem is kockán forog most, de egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy elkezdjek menekülni a lány elől. Valamiért vonzz a párbaj gondolata, ami miatt képtelen vagyok kiverni a harc ötletét a fejemből. Győzni akarok...

Hirtelen kihúzom a Wakizashimat a bal kezemmel, ahogy a lány felé kezdek el futni, lehajolok a táskámnál, és kikapok belőle egy kunait. Egy lépéssel vágás-távolság előtt, rádobom a kunait domináns kezemmel, majd kihasználva az így keletkezett esetleges rést a védelmében megpróbálom megvágni a kezénél vagy a lábánál, attól függően hogy hogyan próbálja meg kivédeni vagy kikerülni a kunait.

Chakra állapot: 100%
Fizikai állapot: 90% ( közepesen mély vágás jobb karján, melyből szépen lassan csurgadozik a vér)

**Nashimaru Hina** Vas. Nov. 24 2019, 12:16

Egész arcán látszódtak a félelem és izgalom jelei, de engem egyik sem tántorított vissza célomtól. ~Ilyenkor mindig arra gondolnak, ennek elment az esze, hát nem gondolja át a dolgokat, pedig nagyon is jól tudom mit cselekszem, és miért. Mindenki aki ezt gondolja vak, nem látnak lelkem bugyraiba, hol döntéseim születnek meg, bár igaz, próbálom elrejteni következő lépésemet, és annak okát. Amíg a másik azt gondolja, csak esztelenül harcolok, addig azt hiheti, hogy semmi összefüggés nincs a történések között, míg ez nincs így, és a harc csak ritkán ránt be annyira, hogy teljesen elfeledkezve önmagamról cselekedjek. Amíg a lány a földre esett, én stabilan meg tudtam érkezni a saras talajra, melyet az eső egyre nedvesebbé tett. Minden mozdulatomat meg kellett fontolnom, hisz nálam csak egy tanto volt, míg nála ki tudja mennyi minden, nem adhattam neki lehetőséget, hogy bemutassa mindegyiket. Tisztán látott engem, így nem volt olyan technikám, amit titokban tudnék használni, így körülbelül fölösleges is lenne. Amíg feltápászkodott, én elkezdtem felé futni, és egy kevés chakrát áramoltattam a lábamba, hogy a sáron nehogy elcsússzak, Bár fán, vízen nem tudok megmaradni, de azért ez mégis egy biztonság érzetet adott nekem.Kijelentésére semmit nem reagáltam, ha akar, nevessen...igazából nem túlságosan izgat, amíg ő ezzel is foglalkozik, és így lehetséges, hogy csökken figyelme az eredetiével szemben. Amint odaérek hozzá, megpróbálom megint megvágni, amennyiben wakizashijával hárítja támadásom, úgy egy hirtelen rúgással megpróbálnám eltalálni oldalát vagy hasát.
Fizikai állapot: 100%
Chakra állapot: ~98%( előző körben elfelejtettem levonni a fürge test technikát)

**Uchiha Kagami** Hétf. Márc. 02 2020, 18:04

Kérésre lezárom a harcot.

Mivel csak belekezdtetek, így jutalomként +3 chakrát és +2TJP-t tudok nektek adni, hogy ne maradjon értékelés nélkül az írásotok.

Ajánlott tartalom

Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina

Re: Nashimaru Shizu vs Nashimaru Hina