Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

**Nashimaru Shizu** Pént. Feb. 05 2021, 16:45

// Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu //

Tiszta ég, könnyed szellő, mérsékelt hőmérséklet. Nyugalom.

Súlytalan álomba szenderült a lány, az élénkzöld fűtenger takarásában. Kialvatlanság jellemezte számára az elmúlt hónapokat, amióta felébredt a kómából Kemurigakure kórházában. Akárhányszor hunyta le a szemét, köré emelkedett konoha törmelékéből az egekig magasló Halál, mely úgy kebelezte be magába az előtte elterülő épületeket, tereket, utcákat és embereket, mintha makacs, tűnni el nem akaró éhségét próbálta volna enyhíteni. Mindhiába persze, hisz a halál éhsége múlhatatlan, s aznap ezt meg is tanulta a lány.

Azóta sem volt ágy, mibe ne érezte volna a betontörmelékek hidegét, nem volt étel, mi nem emlékeztette volna a szájába szökő vér fémes ízére, s nem volt hang, melyet agya nem fabrikált volna át rövid időn belül a menekülő, könyörgő emberek sikolyaira. Éppen ezért érte váratlanul ez a kis szenderület a rét közepén. Kevés alkalmak egyike volt, mikor nem csak a testét, de a lelkét is pihentetni tudta.

Végül egy távoli nesz mosta el az álmot. Komótosan nyitotta fel szemeit, s megmártóztatta tekintetét a nap indokolatlanul is erőteljes fénysugaraiban. ~ Junohara... ~ Kötötte az előbbi erdőbe nem illő hangot az egyetlen személyhez akire gondolni tudott. ~ Már hat óra lenne? ~ Kérdezte magától, ahogy eltekintett az égre éppen csak felkapaszkodó égitestre. Egy ideig még nem mozdult. Engedte hogy az ébredező vérkeringése újra életre keltse izmait, majd friss és üde levegővel töltötte fel a tüdejét. Nem érzett izgalmat, annak ellenére hogy nem állt szándékában alul maradni az elkövetkezendő megmérettetésben.

Ahogy hallotta, hogy közeledik Junohara a rét közepe felé, lassan kiemelkedett a kissé harmatos fű takarásából. Bal szemének dörzsölésével színlelte tompaságát, annak ellenére hogy elméje ekkor már tiszta volt, érzékei pedig kiélesedtek. Ez a szemdörzsölés is csupán egy régről maradt reflex lehetett számára.

- Jun. - Nézett fel a nőre. Nemrég óta ismeri csupán, mégis az apján kívül az egyetlen Nashimaru akiben jobban megbízik, vagy akinek úgy érzi hogy tisztelettel tartozik. - Szép reggelt. - Állt fel végül a fűből, leseperve ruháját, és kihalászva hajából a beleragadt fűszálakat. - Remélem nem probléma a korai időpont... - Hangjába keveredett egy kis szarkazmus az őszinte aggodalommal.

Komótosan felcsatolta a fegyvereit tartalmazó övtáskáját az oldalára, s kezébe vette wakizashiját. Végigsimította kezét a díszes sayán. Még a nevelőapjától kapta ezt a fegyvert. A kevés dolgok egyike, ami épen megúszta Konoha ostromát.

- Mit szólnál kezdésnek mondjuk... - Nézett fel az égre, miközben elhelyezte a fegyvert a bal oldalán. - ...Egy ötfordulóshoz? - Kérdezte Junoharát, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Már ha bírni fogod persze.

**Nashimaru Junohara** Szer. Feb. 10 2021, 00:27

/Shizu/

Kora reggeli időpont lett választva... A lány arcán végig gördül maszkjának egy darabja, ahogy a tükörben nézi művét... Egy kis smink, mely többet jelent, mint hinné. Festékből kreált állarca mögött bújik meg igazi énje, ki vívódik önmagával. A magabiztosság állarcát húzza magára, holott legalább oly elveszett, mint egy törékeny gyermek. Megtörli a félresiklott mennyiséget, s konstatálva sikerességét, eljő a reggeli tea ideje. Cukor nélkül, frissen főve. A csésze aljára nézve megleli néha a gonosz ikret, visszatekint rá a gyászhozó, agresszív énje. Sóhajt egyet, s elnyeli, felemészti, ahogy baljával már nyúl is shurikentartójáért. Lábára erősített tárolóival indul meg még a sötétség nyomait magán hordó utcák szürkületében.
Nem sok időbe telik, mire megérkezik. Látván, partnere már rég jelen lehet, lassabb, kimért léptekkel közelít.
-Shizu...- Egy gyöngéd meghajlás, egy őszinte mosoly. -Ugyan, a szakmánkban gyakori az ilyesfajta időpont, de ezt te is jól tudod. - Rakja le harcra feleslegesnek vélt felszerelését kicsivel arrébb.
Egy elhintett élcelődés, egy betalált lövés... Valóban nem hitte, hogy csak úgy képes lehet tartani a lépést trükkök nélkül. Ennek jelét is adta, egy enyhe mosoly, s tekercsének előhalászása.
-Ahogy érzed. Én egyedül azért vagyok itt, hogy te fejlődj.- Idézte elő vasrúdjait, melyek egy kisebb füst felhő kíséretében szúródtak földbe körülötte.
Kedvelt harctechnikája volt ezen vasdárdákkal történő küzdelem, legyen az kézzel, vagy chakrafonalaival történő irányításuk. Összesen öt darabot idézett elő, melyek közül egyet kézre fogott, s a vöröshajú felé mutatott vele, miközben fekete kimonóját ledobta maga jobbjára. Tréning, vagy mondhatni harci öltözéke alkalomhoz illőbb volt.
-Kérlek bocsáss meg, de arra kell kérjelek, hogy halálos támadás mellőzése mellett történjen egyenlőre a küzdelem. Nincs kedvem fűbe harapni.- Váltott kissé közvetlenebb hangvételre.
Mintha fegyverei volnának a kulcs, a jég megtöréséhez. Akárhogy is, jobb kezében lévő fegyverét maga mellé engedve, egy ¹közép mély meghajlással jelezte társának, hogy készen áll.
Amennyiben ellenfele rárontana, úgy késve észlelheti, hogy a dárda vége a kimonón landolt. Egy határozott mozdulattal rántaná fel, zavart hozva látására, s dárdáin pihenő chakrafonalai segítségével körbe venné a hegyes rudakkal, így minden irányból blokkolná mozgását, mattot adva.
Amennyiben túlontúl gyorsnak bizonyul ellenfele, úgy egy egyszerű hátra szökkenés lenne célja, hátrálna és hátrálna, míg a dárdák nincsenek ellenfele háta mögött. Ha ez megtörtént, onnan rántaná őket magához, tompa végükkel, így Shizu hátát csupán ütések érnék, nem szúrások.

1: Kb mint a Nobushi meghajlása Very Happy

**Nashimaru Shizu** Szer. Feb. 17 2021, 19:28

// Junohara //

Csak mosolygott a nő válaszán. Irigyelte önkontrollját és céltudatosságát, hisz tudta jól: nem azért választott korai időpontot, mert oly könnyedelmes számára a felkelés, hanem mert ily nehézkes az elalvás.

Ragadozó szemekkel követte a nő kezeit, ahogy azok lehelyezték felszerelésének nagy részét a fű takarásába.

- Már kezdtem aggódni, hogy a társaságomért. - Adta válaszát visszafogott, szarkasztikus hangnemben, miután szertefoszlottak az idézéssel járó füstgombócok. Tekintete egyessével táncolt végig a vasrudakon épp eleget időzve mindegyiken, hogy felfigyelhessen bármilyen anomáliára rajtuk. Keveset tudott ellenfeléről, azon kívül hogy legalább olyan képességű mint ő, kreatív, s genjutsuban jártas. Utóbbi ellen nem sok mindent tudna tenni, előbbi kettővel pedig csak óvatosággal tudná felvenni a harcot. Kereste a titkot, a csattanót Junohara cselekedeteiben. Olyan volt ez számára mint egy kirakós: helyére kell tennie a darabjait csupán és szeme elé tárul ellenfele terve.

- "Egyenlőre?" - Kérdezett vissza szinte ösztönszerűen, idétlen vigyorral az arcán. Szavai után egy rövid, halk kacaj is elhagyta a száját. Persze ő sem gondolta, hogy halálig tartó küzdelem elé néznének. Junohara meghajlására elhanyagolható időtartamra egy halvány meglepődöttség mutatta meg magát arcán. A saját meghajlásával viszonozta a nő gesztusát, még ha az nem is sikerült olyan kecsesre mint szerette volna. Ahogy teste újra kiegyenesedett összegző felmérést tartott mindazon amit maga előtt látott. Öt vasdárda: négy a földbe szúrva, egy a kézben. Extra felszerelés a fűben, Kimono a nő jobb oldalán. Kérdések sora rohamozta meg elméjét; mi a célja a másik négy földbe szúrt rúdnak? Hagyományos rudak-e, vagy van rejtett funkcióik? Milyen elfedett fegyvereket rejthet a nő ruhája?

Kérdések, amelyekre nem tudta a választ, s amik miatt nem engedhette meg magának, hogy ész nélkül előre törjön. Kitalálhatta már, hogy csapda az, amibe bele akarja őt rángatni ellenfele, éppen csak azt nem tudta hogy mi a csapda.

Hosszú másodpercekig állt Junohara előtt, szinte mozdulatlanul. Érezte, ahogy teste és izmai egyre lazábbak lesznek, ahogy minden lélegzetvételére megnyugszik a teste. Hátranyúlt övtáskájába. Ujjai két dolgot kerestek: shurikent és dróthuzalt.

Egy íves mozdulattal három shurikent hajított Junohara felé. Céluk látszólag a nő karjai és szemei voltak, amik betalálásuk előtt - ha valamilyen ok miatt Junohara nem hárítaná vagy nem kerülné ki őket - a rájuk kötött dróthuzalt megrántva megakadnának és a földre hullanának. Ha látná, hogy a lány kitér, kissé meghúzva a drótszálakat egy ideig lekövetné a nő mozgását, mellyel megpróbálná távolabb erőszakolni a nőt a vasrúdjaitól. Abban az esetben ha a nő megpróbálná valamelyik eszközével vagy fegyverével hárítani, néhány gyors kézjel elmutogatása után, illetve az Ayatsuito no Jutsu // Drót csévelő technika segítségével elválasztani a dróthuzalt a shurikentől és lefogni velük a nő fegyverét és karjait.

Nem reménykedett abban, hogy sikerrel jár terve; inkább abban, hogy a meglepetés erejét kihasználva sikerül távolságot tenni Junohara és a vasrúdjai közé. Kis lépésekkel haladt a győzelem felé, türelmesen. Mielőtt drasztikus támadásokba kezdene, tudnia kell mire képes és mit tervez az ellenfele. Egyébként is korai még a nap, nincs hova sietnie.

**Nashimaru Junohara** Szer. Feb. 17 2021, 20:23

/Shizu/

Korábban kell felkelnie, hogy egy effajta olcsó trükköt bevethessen. Nem az a pici genin állt előtte, mint akit hitt. Fegyverei kellő megjelenést kölcsönözhettek, hogy távol tartsa ellenfelét... legalábbis tekintettel arra, mit ezután próbált. Pár shuriken, mely őt célozta. Jobb-hátra irányban történő shunshin bizonyult számára a legmegfelelőbb műveletnek. Technikáit egyenlőre tartogatta, nem fedte fel lapjait. Lehetett volna oly botor, hogy hivalkodjon velük, ám ha van esze Shizunak, most épp felméri Junohara erejét. Magyarán ugyanazt teszi, mint Jun... Shurikenjutsu kezdés. Átlagos dolog, ám nem olyan, amit alá lehetne becsülni. S noha a rúdjai félelmetes fegyverek lehetnek, közelharcban sokkalta kevésbé járatos velük, nem feltétlen próbálna meg blokkolni velük támadást, csak ha nincs más mód. Ezt pedig ő árulhatta el magáról. Fevetülhet a kérdés, mire is használja őket akkor? Felesleges titkolózni róluk immár... találatot kell érjen. Egy oldalra szökkenés (a shunshin), melyből egy fél pillanatra félig hátat mutat ellenfelének, s egy lendületes előre fordulás egy igen ismert kézjellel megpecsételve.
-Kage Bunsin no Jutsu!- "ugranának" elő másolatai egyenest a lány irányába rohanva, takarva pár pillanatra mozdulatait.
Természetesen nem ismerte ezt a technikát, s a fordulás ideje alatt mutogatta el a valós kézpecséteket. Blöff, melyet reméli, hogy bevesz társa, míg önmaga nemes egyszerűséggel elhajítja dárdáját, keresztül az összes klónon, keresztül mindenen. Amennyiben beveszi blöffjét, s a klónokra figyel, úgy problémás lehet megfigyelni, hogy azok takarásában egy fegyver tart felé. Habár sikeresen elválasztotta fegyvereitől, s tán tíz méter távot is rakott közéjük... a harc ezzel kezdődött el igazán. Egy kunait halászna elő végső soron, s markába fogva várná a fejleményeket. Eltalálta? Hárította? Esetleg teljesen más történt? Egy apró vágás ahogy előhalászta pengéjét, mely talán akarattal volt... akárhogy is, figyelme teljességgel arra terelődik, mit lép a lány.

**Nashimaru Shizu** Csüt. Feb. 18 2021, 15:36

// Junohara //

Félelmetes lendülettel szeltek át a levegőn a lány Shurikenjei. A rájuk kötött dróthuzalon meg-meg csillant a nap fénye, mely egész biztosan feltűnhetett ellenfelének. Természetesen ezzel számolt, s nem is okozott számára fejfájást. Célját elérte; Junohara elegáns gyorsasággal távolodott el leszúrt dárdáitól. A vörös hajú jobb kezével éles ívben rántotta meg a dróthuzalt, alterálva a shurikenek útját, hogy lekövessék ellenfele mozgását.

~ 7... 10... 13... ~ Számolta magában a csuklóján végigfutó dróthuzal hosszát, ezzel egyidőben mérve a shurikenek által megtett távolságot. Ahogy elért a tizenötödik méterhez megragadta a huzalt, effektív leszakítva azt a shurikenekről, melyek így közel egyenes úton repültek tovább. A vezeték komótosan hullott le a fűbe, s veszett el szinte teljesen a szabad szem elől. Körülbelül hat-hét méterre volt a huzal vége Junoharától, bár ezt már nem tudta teljes biztosan megmondani, hisz figyelmét elterelte ellenfele ellenakciója.

~ Kage Bunshin?! ~ Nyíltak tágra a szemei a technika hallatán. Kezeit ökölbe szorította, testének tömegközéppontját közelebb eresztette a földhöz, lábait ellazította; felkészült az előtte közeledő klónok látszólag közelharci támadásaira, illetve arra, hogy akármikor elhátrálhasson a számára igen előnytelen harctól. Ítélőképességét elködösítette Junohara blöffje, s teljesen váratlanul érte a klónokon át érkező vasrúd. Testét és elméjét korruptálta az őt hideg zuhanyként érő ijjedtség. Kiélezett reflexei cserben hagyták, s csak az ösztönből érkező, mondhatni izomrágása volt az, melynek a szűkös kitérését köszönhette. Nem gondolt eléggé előre, nem látott át ellenfelén. Hirtelen mozdulatának lendülete után képtelen volt újra stabil állóhelyzetet találni, így hát önszántából is belevetette magát a magas fűbe, reménykedve hogy ellenfele látását is pont oly mértékben blokkolták klónjai mint az övét. Esése közben fájdalmat implikáló 'nyögést' színlelt, megpróbálva elhitetni, hogy betalált a vasrúd, mely néhány méterrel mögötte szúródott bele a földbe, alacsony dőlésszögben.

Éles szégyenérzet hasított bele a pszichéjébe. Cseles és kreatív trükköt vetett be ellenfele, mely megtette hatását, ámde minden lehetősége megvolt rá, hogy átlásson rajta; Tudhatta volna, hogy önszántából nem mutatná meg lapjait ellenfele. Miért kiáltaná el, milyen technikát készül bevetni? Figyelmét elkerülte az is, hogy a klónokat körülvevő fűszálak reakció nélkül siklottak át a tömegtelen illúziókon. Ugyan a játékban volt még, de korántsem érezte, hogy képességei okán; inkább szerencse volt az, aminek köszönhette, hogy nem talált be Junohara vaslándzsája. Egy éles szituációban lehet nem élte volna túl ezt a támadást. Bebizonyosodott félelme; ellenfelében jóval több fortély volt, mint azt gondolta volna.

Igyekezte elnyomni a tervezését mérgező gondolatait. A fűben megbújva nem látta a kunoichit, s nagy reményeket fűzött hozzá, hogy Jun sem látta őt. Ez persze nem sok mentsvár volt számára; jól tudta, hogy ahogy ő is, Junohara is meg tudta ítélni lokációját 1-2 méteres pontossággal.

Újból maga elé képzelte a csatamezőt. Az ő oldalára került az egyik vasrúd, mely néhány méterre volt csupán tőle. Négy másik volt a földbe szúrva kettejük között valahol félúton, s az ő helyzetétől egészen Junohara előtti 5-7 méterig három szálnyi dróthuzal volt végigvezetve. Még csak ízlelgették egymás erejét, ezért nem lehetett biztos semmiben.

Szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy ellenfele bedőlne blöffjének, hogy betalált támadása, de mindenesetre várt néhány másodpercet, hátha közelebb sétál a drótcsévelő technika hatáskörébe kerülve.

Lassan elkezdte érezni az adrenalin frissítő hatását. Kezei meg-meg indultak övtáskája felé; akarva akaratlanul is még több shurikent akart dobni Junohara felé, megpróbálva közelebb vezetni drótja végéhez. Kissé ajkaiba harapott. Próbálta türelemre inteni saját magát. Meg kellett nyugodnia, hisz felismerte magán, hogy ismét fejjel akart nekimenni a falnak.

- Türelem... - Súgta magának, miközben megpróbálta kontrol alá helyezni légzését. Enyhe irigységet érzett. Látván ellenfele technikahasználatát rájött, mennyire távol is áll a szintjétől még, s pont ezért kellett neki visszafognia magát és figyelnie.

Három technika állt a rendelkezésére, amivel el tudta volna kappni Junoharát; a Drót csévelő technika, a Húrfény formáció és a Szörny pecsételő technika. Az előbbi kettőhöz közelebb kell kerülnie, az utóbbit pedig még nem akarná elsütni.

Ha nem döntene úgy Junohara, hogy közelebb jön, úgy ráköti a dróthuzal végét a hozzá közel becsapódó vasrúdra, illetve megvizsgálná a fegyvert, meggyőződve róla hogy közönséges vasrudakról van szó. Kezébe veszi a fegyvert, megismerve a súlyát, majd felkészíti testét egy shunshinra, azonban megvárja amíg a nő cselekszik. Támadásaira kitérésekkel operálna, mindeközben megpróbálva szűkíteni a távolságot kettejük között. Elkerülve a másik négy vasrudat, miután körülbelül 5-10 Junoharához, visszadobná a kezében lévő vasrudat. Nem jártas az efféle fegyverek forgatásában, de amennyire képességei engedik, igyekszik pontosan célozni, ha más nem annak érdekében, hogy közelebb kerüljön a dróthuzal egyik vége a nőhőz.

**Nashimaru Junohara** Csüt. Feb. 18 2021, 19:26

/Shizu/

Egy fájdalmat sejtető hang, s egy enyhe sóhaj. Habár nem feltétlen tudhatta ellenfele, ám ahogy az korábban említve volt, chakrafonalak voltak erősítve rúdjaihoz. Annak pillanatában ahogy előkapta őket, ahogy azok a földbe lettek szúrva, chakrája kapcsolódott hozzájuk. Szokásos taktika volt ez tőle, s habár nem sok egyénnel dolgozott még együtt, nem sok látta... talán ezért nem jutott el ez az információ Shizuhoz, s ez az információ tehet pontot az első forduló végére. Ahogy a fegyver becsapódik, pontosan érzi chakrájának rezgésén, hogy nem talált. Akár egy pók a hálóját, a shinobi is érzi chakrafonalainak rezdülését. Akkor hol lehet? Nem lehet túl messze, nem tehetett túl nagy távot... ám ha mégis? Ha lefülelte a trükköt és pont most készül hátba kerülni őt? A legrosszabb mikor egy shinobi szemelől téveszti ellenfelét, hisz mi garantálja, hogy Shizu szem elől vesztette Jun-t? Ha mozdul, rosszabb, ha marad felkínálja magát... De valóban lenne ilyen képzett ellenfele? Azt a semmire elég időt kihasználva képes lett volna egy fa takarásába húzódni, tervet szőni, majd megkeresni vakfoltját s onnan támadni? Számíts a legrosszabbra, de sose készüld túl magad... Van amivel viszont nem árthat magának...
-A klónok... blöff volt. Fogalmam sincs az Árnyékklón technikáról. Sima Bunshin. Nem más. Semmit nem derítettél ki ha jól sejtem... csak hogy tudok hazudni. Rejtőzködsz és nem támadtál, magyarán vársz valamire... arra hogy hátat fordítsak, vagy jó helyre kerüljek. Akármelyik is a helyzet, azt jelenti... jelenleg valahol előttem vagy.- Korábban előhalászott kunaia elindul, s a földbe szúródik, egészen a dárda mellé.
Tán ez volt az utolsó vagy nem... Dárdája mozdul, ám nem az ő parancsára...
-Drótok?!- Döbben le enyhén a történéseken.
Tettrekészen lendíti meg balját, s ezzel egyértelművé vált számára... Ellenfele mit se sejt jelenlegi küzdőstílusának mikéntjéről. Készülve, védekezésre alkalmas pozícióban várja ahogy a shunshin no jutsu létrejön, ám Shizu számára is meglepetéseket nyújthat a helyzet. Rögtönzött fegyvere, vagy mondhatni lopott fegyvere nem reagálna mozdulataira, s a többi, ezeddig földbe szúrt rudak is megjelentek körülötte. Ahogy egy bábot a bábmester, úgy képes használni Junohara saját dárdáit. Amennyiben ténylegesen képes lenne közrefogni vele ellenfelét, úgy lényegében sakk-matt. Ha nem, akkor persze kunai-ával próbálna védekezni csapása ellen.
-Sunagakure nevelt, a bábozásban jól tanítottak, de nem látom effektivitását. Egy fegyver irányítása hasonló módszerrel arrafelé standard tudomány.-

**Nashimaru Shizu** Szomb. Feb. 20 2021, 18:16

// Junohara //

Arcán vékonyan hintett aggodalmak jelentek megy, ahogy ellenfele észjárását hallgatta. Érezte ahogy szorul a hurok a nyaka körül, ám azt még csak nem is sejtette, hogy saját maga húzta ilyen szorosra azt.

Tikkelő szemekkel hallgatta végig, ahogy Junohara dekonstruktálja cselekedeteit. Nem tudott nem egyetérteni vele. Homlokát megpihentette a hideg talajon. Hiába hitetgette magát, hogy fontos információkat szerzett azzal, hogy megvizsgálta a dárdát, igazából annyi tudást szerzett, hogy ellenfele játszi könnyedtséggel tudja megtéveszteni, illetve hogy úgy lát át rajta, mint a szitán.

~ A kis rohadék... ~ Gondolta egy félmosollyal az arcán, ahogy rákötötte a vasrúdra a huzal végét. Felkészült a Shunshinra.

Mozaikokban látta csupán magát. Érezte, hogy helytelenül cselekszik, hogy elvesztette türelmét. Gondolatait frusztráció fodrozta, s mi több, valamelyest tudatában volt mindennek. Tudta, hogy hasonló robbanékony és lobbanékony cselekedetek miatt halt meg majdnem néhány hónapja, mégsem tudott nemet mondani magának. Hetek óta próbálta kiírtani magából gyerekességét, de látszólag még mindig csak a leveleket metszette, ignorálva a probléma mélyre hatolt gyökereit...

Emberfeletti sebességgel indult ellenfele felé, kezében a dárdával, azonban ahogyan azt dobásra emelte volna, már nem volt a kezében. Teste megfeszült, agya megfagyott, szemei előtt elhomályosult a világ. Junohara vasdárdái vették körül minden oldalról. Sakk-matt.

Szeméből kifakultak a színek. Szégyenérzet, frusztráció, ingerültség. Emlékezett még azokra az időkre, amikor ezeken nevetett, mikor valami gagyi poénnal próbálta volna meg kompenzálni bukásait, de mára már eljutott az agyáig; sokkal többről volt szó. Úgy gondolta megtanulta megbecsülni az életét, mégis most halott lenne, ha nem csak baráti edzés folyt volna. Ismét elengedte életét egy előre belátható, olcsó hiba miatt. Messze nem volt annyira okos, mint hitte magát.

Kissé világtalan szemekkel nézett Junoharára, ahogy múltjáról és képzéséről mesélt neki. Hülyének érezte magát. Megszégyenítettnek. Ráadásul csak magát okolhatta miatta.

- Frusztráló egy harcstílus. - Hamisította mosolyát, miközben megvakarta tarkóját. Gyenge nevetéssel színesítette álarcát, ami talán más esetben effektívebb lehetett volna, ámde túlságosan érlelte magát még mindig az előző pár percen ahhoz hogy autentikus legyen.

~ Volt egyáltalán egy perc ez a küzdelem?

- Újra... - Szólalt meg végül elkomolyodott hangnemben. Megpróbálta kiírtani fejéből a negatív gondolatokat. 1-0 Junoharának. Nagyon úgy festett, hogy ha kettejük között van, aki nem fogja bírni tartani a lépést, az ő lesz.

Megvárta amíg felkészül ellenfele, majd egy ugyanolyan - talán kissé szebben formált - meghajlással tisztelte meg őt mint azt előző párbajuk elején. Akármilyen keserű is volt veresége, most már tudta mire kell odafigyelnie. Megtette a feltételezést, hogy ellenfele - harcstílusából adódóan - középtávoli távolságot preferál. Legnagyobb veszélyt az jelentheti számára, ha megakasztják Junohara 'bábui', s kénytelen lesz gyalogjaival küzdeni, illetve azokat kerülgetni kifáradásáig, a királyig - illetve jelen esetben királynőig - el sem jutva.

A második kör kezdetével szinte rögtön nekirontana ellenfelének, a földről magával rántva dróthzualjait. Ahhoz hogy Junohara megtarthassa harcmodora adta előnyeit mindenképpen hátrálnia kellene. Öt dárdát nem tud lekövetni egyszerre; ellenben az egy embert aki mozgatja őket igen. Sosem harcolt bábhasználóval előtte, ezért nem biztos benne, hogy elegek képességei; de megpróbálja Junohara mozdulataiból megjósolni támadásainak irányát, s az érkező vasrudakat egyessével ( vagy többessével, ha engedi a szituációja ), összekötni a drót csévelő technikájával. Elképzelni sem tudja egyelőre, hogy milyen sebességgel és milyen pontossággal fognak érkezni, de abban biztos, hogy ha folyamatosan Junohara felé tér ki előlük - akinek így valószínűleg folyamatosan hátrálnia kell - elég nyomást tud produkálni, hogy könnyebb legyen elkapni a fegyvereit.

Ellenben ha szituációja engedi (vagy amint szituációja engedi), egyszerűen közel kerül ellenfeléhez, és taijutsujával próbál meg rajta felülkerekedni. Csapásait úgy célozza, hogy a nőnek muszáj legyen kézzel hárítania, tovább blokkolva vasrudainak használatát.

**Nashimaru Junohara** Hétf. Feb. 22 2021, 03:12

/Shizu/

Egy őszinte mosoly, mely mögül látszottak szinte a feltörő emlékek... Az emlékek, melyek vissza vitték az akadémiára. Az emberek, a környezet, a gondtalanság és a szeretet.
-Valóban... Frusztráló...- Hunyta le szemét elmerülve a nosztalgiában, miközben egy mozdulattal félre seperte kissé haját.
Egy újabb tekercs, egy újabb idézés, miközben a másik ismét helyet foglal.
-Emeljük a tétet... most már tudod, hogy tudok blöffölni, így jól figyelj... Vajon képes vagyok-e mind a húsz dárdám egyszerre irányítani, vagy csak ismét meg akarlak téveszteni?- Terült el előtte az előbbiekhez hasonlóan a maradék tizenöt fémrúd.
Akár egy lovasság elleni akadály egy csatában. A hatalmas mennyiségű fegyver látszatra is meghökkentő lehet, ám pontosan tudta Jun, hogy könnyedén halálos is... Nem blöffölt, tényleg tudta őket irányítani, ám használni őket úgy, hogy megőrizze társa épségét... Elég tehetséges ellenfele volt, nem tudta garantálni, hogy a harc hevében nem tesz meg ösztönszerűen egy olyasfajta mozdulatot, mely árthat Shizunak fizikailag. Épp ezért a hideg fémtestek közt előre lépdelt finoman, széttárva karjait.
-Akármi is a válaszod, tartsd csak meg... Ám tegyük kicsit magasabbra a tétet... Ha megütsz, nyertél... de ha én nyerek ismét, akkor leülünk és mesélsz kicsit magadról... majd később folytatjuk ezt.- Szavalta továbbra is egyszerű. érzelemmentes arckifejezésével.
Nem akarta folytatni, hisz egyenlő felet látott a lányban. Egyenlő harcra számított, s ez megrémítette. Ha folytatódik, akkor nem tudná garantálni mozdulatai biztonságosságát. Feltett hát mindent egy lapra. Legrosszabb esetben egy ifjú tesz szert hamis magabiztosságra... mely ebben a korban körülbelül alapfelszereltségnek számít.
Amennyiben a helyzet adott, úgy nem tervez semmit. Felveszi harckész taijutsu állását, s vár. Nincsenek fortélyok s nincsenek chakrafonalak. Csupán a rohamos tempóban közelgő ellenfél képe látszik.
-Fuuton: Senpuuken- Hangozna el abban a pillanatban ahogy az ötméteres körzetébe ér Shizu.
Ugyan közelharcinak kezelt Fuuton technikáról van szó, ám a jutsu lényegében egy ütés által kibocsájtott erős széllöketet enged ki az ellenfél testén keresztül, mely komoly erővel képes hátra repíteni azt. Reményei szerint -habár sose próbálta-, pár méteres távból még nem lesz oly veszélyes alkalmazása. Abban az esetben pedig, ha ellenfele elég közel ér már hozzá, úgy sajnos technikája teljes erejét élheti meg, mely tény, nem halálos ezen a szinten, ám koránt sem kellemes. A kavargó szélörvény mely területi hatásként jelenne meg felkapná a dárdákat, s kisebb távon szerte repítheti azokat. Látványos lehet maga a jutsu, s sokkal nagyobbnak látszódhat, mint alapjáraton. Ez lenne az alap terv. Egy efféle technika talán kicsit elveszi harcikedvét társának. Amennyiben a technika talál, úgy egy kunait ragad, s Shizu felé dobja a fűbe, jelezve, hogy éles küzdelemben ismét nyerhetett volna.
Amennyiben valamilyen oknál fogva a techika nem jöhet létre -s emiatt nem talál- úgy sajnos vagy nem, ellenfele számítása alapján kell cselekedjen. Egy shunshin hátra, gyors fonalak, s a dárdák használata. Ám nem célozná vele ellenfelét. Maga elé próbálná húzni őket, ezzel egyfajta védőburkot alkotva, hogy minden felől védje őt pár dárda.

**Nashimaru Shizu** Csüt. Feb. 25 2021, 17:06

/ Junohara /

Érezte ahogy tenyerére kiül egy vékony réteg izzadtság. Fejében már elképzelte mozdulatait; tudta, hogy bal öklével fogja indítani a támadását, hisz a jobbja túl egyértelmű lenne. Tudta, hogy a legtöbb amit ezzel elérhet az az, hogy kilöki ellenfelét egyensúlyából, s hogy ezek után tényleges jobb ütése jóval nagyobb eséllyel fog célba találni. Mégsem érezte szilárd talajon lábait. A húsz előtte elterülő vasrúd túlságosan intimidálóak voltak számára, ahogy az is amit Junohara mondott. Végtelen feltételezésekbe kezdett fejében: Mi van ha tudja mind a huszat használni? Mi van ha nem? Ha tudja van-e elég dróthuzala hogy lekösse az összeset? Egyáltalán elég kifinomultak-e a reflexei, hogy mind a húsz elől ki tudjon térni? Ha csak blöfföl, akkor miért teszi? Mit próbál meg előle elrejteni a húsz vasrúddal?

Egy izzadtságcsepp gördült le arcának oldalán. Elmosolyodott. Pontosan azt tette, amit ellenfele ki akart belőle húzni. Belegabalyodott saját gondolataiba, aggályaiba, ötleteibe.

Chakrát koncentrált a lábaiba és megindult egyenesen a nő felé. Szemei félve kerestek mozdulatot Junohara lándzsái között, persze feleslegesen. Érezte hogy újból csapdába sétál, s ezt persze tudta jól; egy perce elég volt öt lándzsa, hogy ne rontson neki a nőnek, most, hogy húsz van, valamiért olyan természetesen esett neki. Elmosolyodott, ahogy megközelítette a nőt, s meghallotta technikája nevét. Senpuuken...

Óriási széláradattal ütközött Shizu teste. Reflexszerűen próbálta chakráját talpába összpontosítani, hogy ne lökje hátra a hatalmas erő, de sajnos az a földdel együtt rántotta fel a levegőbe. Hét méter repülés után csapódott bele a fűbe, mely kipréselte tüdejéből a levegőt.

- Hjaj... - Nézett fel az égre, mikor meghallotta az előtte földbe szúródó kunai hangját. Nem kelt fel egyből. Fáradt szemekkel mormogott valamit az orra alatt, majd ugyanazzal a komótos mozdulatsorral emelkedett fel a talajról, mint ahogy azt Junohara érkezésekor tette. Egy éles mozdulattal kitépte a kunait a föld fogságából, majd a nő elé sétált. Visszanyújtotta neki fegyverét.

- Kettőből kettő. - Arcára ridegséget kényszerített, ám hangja nem követte elképzelését. Érződött benne a mélyen megbújó önmarcangolás, s talán egy kis hitevesztettség is. Erre hamar rájőve egy félmosollyal erősített rá szavaira. - Mielőtt viszont még rátérnék az élettörténetemre. - Szélesedett ki vigyora, s vett fel egy kissé színpadias, játékosabb hangnemet. - Áruld el kérlek, milyen trükköket rejteget még a mágusasszony kabátujja? - Vetett egy őszinte mosolyt a nőre, miközben leporolta ruháját és rendbe rakta a hatalmas széltől szerte álló haját.

**Nashimaru Junohara** Csüt. Feb. 25 2021, 20:35

/Shizu/

Egyfajta megkönnyebbülés, ahogy technikája célt ér. Maga ellen fordította ellenfele rohamát, majd a kunai egyértelműen jelezte számára győzelmét. Egy gyors igazítás kesztyűin, majd egy rántással magához szólította eszközeit. Mire lepecsételte a lány ott is volt késével. Egy halk "köszönöm", majd a vasrudakat elzárta, kunai-át elrakta, s kimonó jellegű ruháját felkapta. Shizu kérdésére való válasz így csúszott egy percet.
-Miért árulnám el, hogy mit tudok még?- Kapta el tekintetét enyhén sértve... majd megoldódott jellegű mozdulattal dobta át haját vállán egy sepréssel. -De persze... miért ne, gondolom. Elvégre a klán az klán... - Biccentett egyet, jelezve, menjenek arrébb kicsit.
Előhalászva kis italhordóját korábban arrébb lehelyezett felszerelései közül. vízzel kínálta a másikat, majd leült, s maga (is) belekortyolt italába. Egy nagyot nyelve tette félre a bele nevelt határokat. Sose meséljen egy shinobi a képességeiről másnak csapattársain kívül... Hátul megtámasztott kezekkel, egyenes lábakkal a földön ülve, enyhén átmozgatja nyakát, mielőtt belekezdene.
-Alapból nem sok dologban találtam rá magamban. Az elemi affinitásom szélre mutat, a genjutsuhoz konyítok kicsit... Régen bábosnak képeztek, ám már elég béna lennék benne, inkább fegyverek irányítását választottam... kevesebb macera, több eredmény. A jelenlegi maximumom ez a húsz... A bábozás során chakrafonalakat használunk, amit ha béna vagy lát az ellenfél, ha ügyes, akkor nem. Ezért nem láthattad, mivel irányítom... ha esetleg gondoltál arra, hogy drótok lennének-e. Ezen felül taijutsu, mindig jobban húztam a taijutsu felé, mint amennyire egy bábosnak kellene... ezért is nem lettem az végül teljesen. Illetve amit még nem hívnék tudásnak, de én is tanulok még bőven... jelenleg a klánunk jutsui foglalnak le, vérirányítás.- Mesélné össze-össze szoruló szemhéjakkal.
-De most te jössz.- Szegezné rá szúrós tekintetét, enyhén döntött fejjel. -Mesélj hát, hogy keveredtél ide, hol tanultad amit... Mert tiszta, hogy nem tényleges shinobi falu képzett. Ahoz túl egyenes vagy, túlságosan bele rontasz a harcba, kevés a... "trükk", ahogy te nevezted... Mégis precízen mozogsz, akár egy tényleges shinobi. Vándor tanított netán? Vagy szerzetesek?-

**Nashimaru Shizu** Kedd Márc. 02 2021, 19:26

/ Junohara /

- Miért ne? - Válaszolta játékosan, ahogy tompa tekintetével lekövette Junohara menekülő szemeit. Laza mosollyal édesítette kérdését, tudván annak tolakodó mivoltját. Figyelmét nem kerülte el az előtte álló nő pillanatnyi sértettsége, de bekalkulált veszteség volt ez számára. Nem érezte, hogy akármily komolyabb következménnyel járt volna. Jun pozitív válaszára tenyerei momentális összeérintésével, s megerősödő mosolyával felelt. - A klán az klán. - Ismételte meg a nő szavait lankadó hangon, majd megindult a biccentésének irányába. Habár maga is hozott magával folyadékot táskájában, elfogadta a felkínált vizet. Magában a tiszteletmutatás okával indokolta ezt, valójában csak alkalmi lustasága volt az, ami hosszúnak ítélte a táskájáig tartó utat.

- Köszönöm. - Hajtotta meg kissé fejét, majd szájához emelte a vizet. Apró kortyot vett csak szájába, amit egy pár másodpercig melengetett, ízlelgetett. Valamelyest még mindig idegen volt számára ez az íz, mely okán arrogáns módon alkalmatlannak is ítélte a teakészítésre. Nem mintha a Tea Országában annyival minőségibb lenne a csapvíz, egyszerűen csak megszokás hiánya keltette elégedetlenségét. Nagyot nyelve küldte tovább gyomrába, majd néhány bő korttyal folytatta.

Látván beszédtársa testbeszédéből, hogy lerázta magáról az etikett - és ninja élet - diktálta szokásokat ő is hasonlóan tett. Ellazította merev testtartását, majd törökülésbe ülve keresett egy kényelmes pozíciót. Ahogy Junohara mesélésbe kezdett, tekintetével megkereste a nőjét. Habár készen állt bevetni akármilyen töltelék reakciót, amiket ilyenkor használnak az emberek, erre nem volt szüksége. Meglepődöttsége és invesztáltsága valóságos volt, s ezzel egyidőben választ kapott legtöbb kérdésére is.

~ Fuuton, Genjutsu, bábozás. ~ Listázta ki fejében. Nem (csak) azért hogy felmérje ideiglenes ellenfele jártasságait, hanem hogy a megadott információmorzsákból kirakja a teljes képet, ami Junohara maga. Szemeiben tükröződött a hökkentség, amikor megosztotta vele képességeinek jelenlegi terjedelmét. Fejében még pattogott egy ideig a "húsz" szó ide-oda, tudván jól, hogy kevés ötlettel tudna előállni amikkel fel tudná venni a versenyt ennyi dárda ellen. A nő többi ágazatairől pedig még nem is beszélve.

Meleg együttérzés, vagy talán inkább kötődés járta át Shizut. Első alkalom volt, hogy le tudtak ülni őszintén beszélgetni, de talán amivel a legtöbb kényelmet kiváltotta belőle, az Junohara Sunagakurei múltja. Ajkai mosolyra remegtek akárhányszor belegondolt abba, hogy nem ő az egyetlen "kívülálló".

- Hmm... - Gondolkozott el kissé Junohara meglátásán. - Mondhatnánk, hogy engem a Tea földje nevelt. - Kuncogott, hatásszünet okán. - Nem kaptam Shinobi képzést. - Gondolkozott el újra egy pillanatra, ezúttal jóval látványosabban. - Azon kívül persze, amit az elmúlt hónapokban itt az akadémián kaptam. Egy kellemes, békés városban nőttem fel, messze a konfliktusoktól. Kissé talán elkényesztetve. - Mosolyodott el. Furcsa volt számára visszatekinteni azokra az időkre. Mindig úgy érezte, hogy keményen bánnak vele, de az elmúlt időszakok után valamelyest visszasírta azt a kort, amikor csak amiatt kellett aggódnia, hogy ne rontsa el a teát. - A klán... - Harapta el a szót, - vagyis pontosabban az édesapám miatt kerestem fel a Füstöt. Nashimaru Shirosuke miatt. - Diszkrét mód beleharapott ajkába. Tekinteté a földre vetette. - Amely kissé vitatható döntésnek bizonyult. - Mosolyodott el újra. - Egy samurai tanított küzdeni. Valamilyen ninjaszerzetes pedig harcolni. Habár az alapokon kívül nem sok mindent tanítottak... - Kelt fel a fűből, majd a táskájához sietett. Egy nagy tekercset vett ki belőle, amelyet Junohara előtt széttárt. Tömény pecsételési elmélet tárult mindkét Nashimaru szeme elé, néhány pecséttechnikával és azok leírásaival. - ...Azóta inkább ebből tanulok. - Vakarta meg állát. - Vagy talán inkább tanulgatok. - Simította végig a betűket és ábrákat.

- Na és... - Kezdett bele kissé bizonytalanul. - Hogy tervezed a jövődet? Hova tart az utad a klánnal? - Hangja elgyengült kissé. A választ nem csak a nő szájából várta; a szemeiben is kereste.

Ajánlott tartalom

Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu

Re: Nashimaru Junohara vs Nashimaru Shizu