Ogawa Kazuma - bővítmény

**Ogawa Kazuma** Vas. Jan. 12 2020, 18:38

Korom sötét éjszaka volt az erdőben éjfélkor; borult is az idő. A tücsök-ciripelésen kívül egy rejtélyes vándor lassú léptei hallatszódtak a természetben. Néhol a fák sűrű lombkoronái mellett a holdfény bevilágított az ösvényre, ahol a titokzatos idegen haladt, aki pár lépéssel később ismét a sötétségbe merült. A látási viszonyok annyira rosszak voltak, hogy akár csukott szemmel is lehetett volna haladni az erdőben. Nem sokan mernek ilyenkor az erdőben tartózkodni, ahol történetünk elkezdődik. A vándor léptei egyszer csak abbamaradnak, majd pengék hirtelen, egymás utáni gyors, erőteljes ütközésének zaja hallatszódik ki a sötétségből.
Két shinobi összecsapása kezdődött az Erdő Országának mélyén. Kisebb-nagyobb széllökések teszik még ridegebbé és horrorisztikusabbá az erdőt. A heves küzdelem hangjai egyszer csak abbamaradnak.
*Villámlás*
Egymástól nagyjából 30 méterre két shinobi mutatkozik meg a villámok által generált rövid ideig tartó fényben. Az egyik oldalon egy maszkos, fekete csuklyában álló shinobi, mindkét kezében egy-egy kunaiial. Felső testét, mintha fel-le mozgatná ritmusosan – közelebbről megvizsgálva, valójában zihál, a közvetlen előtte történt heves összecsapás miatt. Másik oldalon egy kék köpenyben álló, fehér, hegyes frizurájú férfi – Ogawa Kazuma-, bal kezében egy kunai-al, hátára erősítve katanájával; ránézésre nem is vett részt a küzdelemben, mivel nem tűnt fáradtnak, nem úgy, mint ellenfele.
- Ennek nincs semmi értelme. Mit akar tőlem? – kérdezte Ogawa ellenfelétől nyugodtan. Nem volt számára világos, hogy az Erdő legmélyén milyen okból támad rá egy idegen -, akinek ha a jelenlétét előtte nem érzi meg, akár még súlyosabban is megsérthette volna.
- Maga a Konohagakurei vándor shinobi, aki eljutott a Kutyák Titkos Városába, Inu no Tochi-ba! Azt akarom, hogy megmutassa a helyet! – kiáltotta ellenfele, majd felvette támadó pozícióját.
~Francba, valóban engem keres. Ez meg mi?~
Oga hirtelen több kisebb chakra jelenlétét érezte meg a közelben. Teljesen körbevették őt.
*Ogawa évek óta Inu no Tochiban, a kutyák egyik klánjának titkos búvóhelyén volt. A birodalom az Erdő országának legmélyén a sűrű erdőben található egy hatalmas hegy belsejében, melynek bejárata egy vízesés mögött található. Csak azok képesek eljutni a városba, akik ismerik a vízesés mögött található labirintusból kivezető utat; szinte még senki nem jutott át.
Ogawa látogatásának célja az volt, hogy felkeresse Shirait, a kutyák klánjának vezetőjét, hogy segítségével mester fokra fejlessze természet-chakra észlelését, annak megfelelő szintű irányítását. A korábban már elsajátított remeteséget hosszú éveken keresztül kellett még tökéletesítenie. A kiképzés egy héttel ezelőtt ért véget, azóta nem hagyta el a birodalmat. Shirai, miután úgy ítélte meg, hogy tanítványa elérte a megfelelő szintet, elküldte, hogy keresse meg saját ninja útját; hasznosítsa a tudást, amit évek alatt megszerzett.
Ogawa úgy döntött, hogy elmegy Konohába, hogy beszéljen a Hokagéval, hátha van számára egy küldetés, egy feladat, talán egy cél is. Ha nem, legalább addig is hasznosan tölti idejét.
Ogawanak volt egy hűséges kutyája, Koike, aki egyelőre ott maradt a klán titkos búvóhelyén, így most egyedül kell boldogulnia. Egy hete kezdte meg útját kalandtúráját. *
Lassan a fák közül előléptek a merénylők. Ogawanak körbe sem kellett néznie, pontosan tudta, hogy hol vannak, köszönhetően precíz chakra érzékelésének. Az előtte álló ellenfélen kívül még hárman voltak összesen.
Feszült figyelemmel várt mindenki, hogy Ogawa lépjen valamit, aki tudta, hogy ha nem intézi el támadóit, fennáll a veszélye annak, hogy megtalálják a Kutyák legszentebb helyét, vagyis ahol a kutyadémon ereklyéit őrzik – így is túl közel jutottak.
*Újabb villámlás*
Az előtte álló shinobi megindult felé hangos ordítás közepette. Ogawa nem mozdult egy lépést sem, amíg ellenfele elég közel nem került hozzá, majd halkan a következő hangot hallatta:
- Gouwan – keze alig látható halványkék színt öltött magára. Ez a sűrű chakra volt, amit ökleibe irányított.
Ellenfele késével mélyen Ogawa felé szúrt, aki egy mozdulattal kitért előle, majd összeszorított jobb öklét annak gyomrába mélyesztette. Hangos csattanás, lélegzet elszorulás közepette támadója sebesen hátravágódott olyan erővel, hogy a közelben lévő fát ki is döntötte vele. Már nem lélegzett.
Társai is nekirontottak a remetének, akiket egy-egy egyszerű vágással el is intézett.
Ogawa miután végzett csak állt, maga elé meredve, majd a következőt mondta:
- Sajnálom, de nem engedhetem meg, hogy eljussatok oda. – mondta halkan, majd lassan tovább indult. Tudta, hogy itt az erdő mélyén nem kell a holttestek miatt aggódnia, el fognak azok tűnni pár órán belül.
~Csak tudnám, hogy hova lesznek ilyenkor a tetemek.. Sensei végül soha nem mondta el nekem.~
Nem volt más hátra, mint folytatni a már egy hete tartó útját. Habár könnyedén végzett ellenfeleivel, mégis aggódott. Mégis honnan tudták a nevét és hogy hol keressék? Mestere szavaival élve:
„Nincs mitől tartani. Az erdő megvédi Inu no Tochit.” – Oga erre általában pofavágásokkal reagált vissza. Nem szerette, ha valaki nagy szavakat mond.
Miközben haladt a fák sűrűjében tovább, a múltja járt az eszében: próbált rájönni, hogy mihez is tudna kezdeni az évek során megszerzett tapasztalataival és tudásával. Addig-addig merengett a gondolataiban, hogy egyszer csak azon kapta magát, hogy már hajnalodik. Lassan a pokolszerű sötétséget megtörte a felkelő nap fénye; a lombkoronák sem zártak össze olyan szorosan, mintha közeledne a határhoz.
Letért az ösvényről, hogy találjon egy viszonylag védettebb helyet, ahol meditálhat és erőt gyűjthet, mielőtt folytatja útját Konoha irányába. Talált is egy fát, aminek tövében egy nagyobb kráter-szerű mélyedés volt, falevelekkel borítva.
~Megteszi..~ gondolta. Inu no Tochiban amúgy is mindig szinte a földön kellett aludnia.
Kényelmesen elhelyezkedett törökülésbe, majd behunyta szemét és megpróbálta lecsendesíteni elméjét, de mindhiába. Az éjszaka történései, a dilemma a jövőjét illetően nem engedték kicsit sem megnyugodni és pihenni.
Kinyitotta a szemét és mélyen maga elé meredt. Muszáj volt találnia valami megoldást a zsibongásra a fejében, mielőtt teljesen megőrülne. Egyszer csak támadt egy ötlete: Elővett a zsebéből egy üres noteszt és egy tollat. Az első oldalra a következőt írta:
„Az én ninja utam”.
~Oké és most?~ - hiába töprengett, nem jutott eszébe semmi, amit leírhatna.
A távolba nézett, ahol megpillantott egy kölyök-kutyát; az halkan morgott rá, miközben folyamatosan bámulta. Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd a kiskutya sarkon fordult és elfutott: a messzeségben a fák között lehetett látni, hogy megtalálta az almot, amihez tartozott, majd el is tűntek együtt a sűrű erdőben. Ogat kutyájára emlékeztette, akit bátyáról nevezett el. Hajdanán Koike is pont úgy nézett ki, mint az előbbi kiskutya: kicsi, fehér szőrű, tekintetében vadságot sugárzó lény, akit nem zavart, ha nála erősebb ellenféllel kellett szembenéznie. Jóllehet, Koike ma már nem olyan kicsi, akár a hátán is el tud vinni egy átlagos magasságú embert.
Hirtelen Ogawaban valami felcsillant, mintha felkapcsolták volna a villanyt. Talán könnyebben megtalálja az útját, ha pontokba szedi, hogy eddig mi történt:
„Koike halála – a ninja út kezdete”
*Konoha mellett*
Ogawa és bátyja, Koike együtt sétáltak Konoha kapujától indulva az úton egy napsütéses délutánon. Koike kapott egy egyszerűbb küldetést: el kellett vinnie egy tekercset-, melyben titkos írás szerepelt - a szomszéd faluba; Ogawa-t elvitte magával, hogy megmutathassa neki, milyen is egy igazi küldetés. Oga mindig is erre vágyott, felnézett a testvérére, ő volt a példaképe. Elég sok időt töltöttek együtt még akkoriban. Hirtelen egy fekete kabátos, azon vörös felhőkkel díszelgő shinobi jelent meg az úton. A tekercset követelte, de Koike azt nem adta át részére. Ogawa a séta alatt bátyjától elkérte a titkos tekercset, aki kissé vonakodva, de átadta részére: ettől úgy érezte, hogy fontos dolgot visz véghez, hisz ő vihette a küldetés tárgyát. A vitás helyzet harcba torkollott, mely során Ogawa felfedte a nála lévő tekercset, hogy átadja a támadó részére: nem akarta, hogy bármi baja essen a bátyjának, aki ezzel a lépésével nem értett egyet. A harc annyira heves volt, hogy Oga nem is emlékszik rá tisztán, csak annyira, hogy egy hatalmas robbanás volt, aminek lökéshulláma nekicsapta a legközelebbi fához. Amikor magához tért, halott testvérét látta maga előtt. A tekercs, amit őrzött szintén eltűnt. A testvére azért halt meg, mert a tekercset nem tudta megvédeni és gyenge volt. Ez a trauma motiválta őt arra, hogy erősebbé váljon, illetve a többi lépését is mind-mind megmagyarázza.

„Konoha elhagyása, megismerkedés a remetével”
*Genin vizsga után*
A Genin vizsgát kiváló eredménnyel zárta; Ogawa mindig is az elit diákok között volt: szél- és villám chakra manipulációját már geninként is megtanulta alap szinten. A vizsgát követően felkereste mesterét, hogy tanítsa, hogy minél gyorsabban minél erősebbé válhasson, mivel tervei voltak: fel akarta keresni bátyja gyilkosát, hogy bosszút állhasson rajta.
Mestere türelemre intette, Ogawanak így is remek esélyei voltak arra, hogy erős ninjává váljon: ninjutsu terén hihetetlen tehetsége volt, illetve a Kazuma klán tagjaként a Taijutsuban is jártas volt. Azok különleges Aikido stílusát is szinte mester fokon űzte. Mivel nem kapta meg a kellő támogatást, az egyik éjszaka folyamán elhagyta Konohát, hogy vándor ninjaként különböző országokba járjon, hogy azok titkos jutsujait megtanulva végül felkereshesse a gyilkost, akiről ekkor még csak annyit tudott, hogy egy bizonyos bűnszervezet: az Akatsuki tagja volt. Útja során megismerkedett egy első ránézésre hajléktalan, vizes kutya szagú vándorral, aki végül felkarolta és segített neki abban, hogy megszerezze azt a tudást, amivel ma is rendelkezik. A gondja ekkor csak az volt, hogy információkra volt szüksége az Akatsukiról. A kiképzését követően belépett a „Tahitogorosi”, majd később „Aka-bara” nevű illegálisan működő bűnszervezetbe, ahol megtudta, hol is találhatja Deidarát.

„Deidara bosszú-kísérlet”
Rengeteg időbe telt, mire megtalálta és tőrbe csalta Deidarát. Sikerült vele harcba elegyedni, ahol Oga alul maradt, mivel minden egyes megtanult jutsu és a remete képzés ellenére még mindig tapasztalatlan és gyenge volt ahhoz, hogy legyőzhesse ellenfelét. Szerencsére Deidara menekülésre kényszerült, mivel Oga mestere, Shindo megjelent a harcmezőn és elüldözte őt. Oga ezt követően hónapokig maga alatt volt. Miután sikerült talpra állnia a kudarcot követően, úgy döntött, hogy elmegy Konohába és felkeresi a Hokagét.
„Megegyezés Godaiméval – remete képzés folytatása // Az erőpróba”
Oganak több, a Hokage által adott küldetés teljesítése után visszakaphatta az otthonát. Godaime bizalmának utolsó próbája az volt, hogy szembe kellett szállnia Hatake Kakashival, hogy láthassák élőben is képességeit. Mivel a küzdelem során majdnem legyőzte őt, továbbá több küldetést is sikeresen elvégzett, így a Godaime visszafogadta és engedélyezte, hogy vándor ninjaként folytassa tovább az életét addig, amíg a remete képzése be nem fejeződik.

Oga becsukta a nála lévő noteszt, elrakta zsebébe, majd felállt.
~Készen állok!~ gondolta, majd összeszedte magát és szélsebesen tovább indult Konoha irányába.
Hosszú utat tett meg. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött és megtanulta, hogy milyen fontos, hogy legyen egy otthona – a hosszú évek alatt rengetegszer honvágya volt; most végre lehetősége adódott, hogy visszatérhessen az otthonába.

Sai Pént. Jan. 17 2020, 12:37

Tömör, kellemes stílusú összefoglaló, mondhanit egy laza vázlat a karakter eddigi életútjáról, tetszik ez a noteszes történetmesélési keret Very Happy

+8 chakra

//S majd megkérek valakit, aki tudja is, hogyan kell, hogy állítson be neked TJP-t//

Üdv ismét itt! :3

Edit: azt kérték tőlem, hogy TJP ügyben írj be a TJP-s topicba, ide az első posztban írtak alapján, és akkor majd rákukkantanak a jutsusok és kapsz egy tjp pontszámot :3

Ogawa Kazuma - bővítmény

Ogawa Kazuma - bővítmény

Re: Ogawa Kazuma - bővítmény